1971-ben a Nyáry Pál emléke c. nekrológjában is lelkes szavakkal számol be a szabadságharcos honvédség szervezéséről: „A csodák között, miket egy hadjárat fölmutat, a legelső helyen áll az, ha egy újan teremtett hadsereg minden felszerelésében csataképesen tud kiállni a síkra. E műben Nyárynak az oroszlán rész jutott.” Ugyanitt dicséri a Kossuth-kormány csodás tevékenységét. (Életemből. 2. rész. 256–57.)

1874-ben említi Jókai, hogy „Két kormánytag lakott egy kettősszobában: Nyáry és Patay József”. (Jókai Mór Forradalom alatt írt művei. 79.)

1869. máj. 29-én mondja az országgyűlésen Jókai, hogy a szabadságharcos magyar „hadsereg még bakancs és puska nélkül volt, és újonnan kellett mindent kiállítani; és mi ezen hadsereggel kiállottunk egy téli és egy nyári hadjáratot; és ezen hadsereg öt várat ostromolt; amelyek közül hármat be is vett és két várat 12 hónapig védelmezett; és mindez nem került annyiba, mint a mostani békelábon álló, guggon ülő egységes hadsereg”. (Az 1869-iki felirati vitában. = Jókai Mór Politikai beszédei. 1. k. 88.) Ugyanebben a felszólalásában említi Jókai, hogy Magyarország a szabadságharc idején 32 milliót, 1864–65-ben 150 milliót költött hadseregre. „Hogyan történt e csoda; azt tovább részletezni nem akarom. De annyit mottóul megmondok, hogy azon férfiak, kik akkor Magyarország hadügyét kezelték, amilyen szegényen mentek be az ország kincstárába, oly szegényen jöttek ki belőle.” (Uo. 89.; Vö. Degré Alajos i: m. 2. k. 33.) A szabadságharc pénzügyi helyzetével igen  behatóan foglalkozik Ungár László (Magyarország pénzügyei 1848–1849-ben. Századok 1936. 598–660.) és Sinkovics István (Kossuth, az önálló pénzügyek megteremtője. = Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Szerk.: I. Tóth Zoltán. 1. k. Bp. 1952. 87–173)