Zsigmond Ferenc szerint Jókai tendenciózusan festi meg a „meghalató intézetet”, „a Pest körüli falvakban gombamódra elszaporodott dajkaságokat, egy szörnyű mutatványt közölve azok életéből. Mellé azonban odafesti enyhítésül a pesti gyermekkórházat és a ‚magyar gazdasszonyok’-tól létesített ápolóintézetet, mely utóbbi a végső nyomorúságra jutott szerencsétlen emberi teremtéseknek nyújt menedéket. A politikai viszonyok teszik számunkra érthetővé azt a körülményt, hogy a kiegyezés idejéig Jókai a magyar társadalmat, amikor csak lehet, szembehelyezi az ‚állam’-mal s amarról himnuszokat zeng, emezt epés kritikával ostorozza…
Az ‚állam’ fogalma méltán volt népszerűtlen és rossz hírű az abszolútizmus idején s Jókai ugyancsak kivette a maga részét a népszerűtlenítés népszerű munkájából.” (Jókai 207.)