Varga János szerint nagyon valószínű, hogy ekkor Mészáros Lázár volt Jókai forrása, még akkor is, ha a viadal menetét Mészárosnál sokkal romantikusabban írta le. Mészáros Emlékiratai már 1867-ben napvilágot láttak, és sajtó alá rendezőjük ugyanaz a Szokoly Viktor volt, aki a Párbaj a csatatéren c. leírást tartalmazó Honvéd Albumot szerkesztette. Mészáros a Sebő–Riedesel ügyről így számol be: „Az ellen lovasság egyik főnöke kihíván egyet a magyarokéból párviadalra, a párviadal elfogadtatott; osztrák részről a nagy s erős termetű Riedesel, magyar részről pedig a középnövésű s karcsu Sebő vagy Sebők a Hunyadi-huszároktól, termettek a téren, s elkezdék a viadalt; a két sereg lovassága publikumként szemlélő volt. – Végre a nagytestű Riedesel földre teríttetett, Sebő pedig éljennel fogadtatott…” (Mészáros Lázár Emlékiratai. 2. k. Pest 1867. 162.) Mészárosnál tehát szerepel a Jókai-féle változat két mozzanata: a kihívás, és az, hogy a két ellenséges sereg veszteg nézi vezérei párharcát.
A Honvéd Album megjelenése körüli időben Jókai már dolgozott A kőszívű ember fiain. A regénybe azonban az ötletet adó Riedesel-ügy módosult formában került bele: a két ellenfél nemcsak ismeri egymást, de személyes ellenségek, még mielőtt a csatatéren találkoznának; a párharcra pedig úgy kerül sor, hogy felismerik egymást. El kellene fogadni, hogy a jelenet e motívumait kizárólag az írói képzelet alkotta, mert így kívánta a regény cselekménye, ha semmi nyom nem árulkodna, hogy e két mozzanatról olyanok is tudnak, akik az eseményt, illetőleg annak főhősét közvetlenül ismerték. Csakhogy vannak ilyen, már-már bizonyítékokkal felérő nyomok.
Persze, annak lehetősége sem teljesen kizárt, hogy Jókai magától Sebőtől szerezte újabb, a Honvéd Albumban feldolgozottaktól eltérő ismereteit. Minthogy azonban erről semmi írásos utalás nem maradt az utókórra, meg kell vizsgálni a kézzelfoghatóbb nyomokat is. Klapka, aki Sebő közvetlen felettese volt, és aki a Tápiónál személyesen adott parancsot Sebőék hadmozdulatára, az eseménynek Sebő után a leghitelesebb tanúja: Nos, Klapka nem egészen két évvel a párviadal után idézett művének lábjegyzetében a következőket örökíti meg. „Gróf Riedesel őrnagy, a horvát huszárok parancsnoka; és az osztrák hadsereg nagy, erős termetű és jóhírű harcosa egy magas paripán előre vágtatott, és a csata forgatagában megkereste a magyarok parancsnokát: Sebő alezredest. Ez, mihelyt felfogta az ellenfél szándékát, készségesen elébe ment és bősz párbaj fejlett ki köztük.”
Klapka volt tehát az első, aki írásban közzétette – mégpedig 1851-ben – a párviadal egyik lényeges mozzanatát, azt ti., hogy az összecsapás nem pusztán a véletlen játéka, hanem a két főszereplő tudatos akaratának eredménye.
Varga János írja továbbá, hogy a párharc regénybeli motívumai közül a legtöbb Degrénél lelhető fel… Sebő külső alakját ugyanolyannak rajzolja meg, mint a viadal hősét ugyancsak ismerő Mészáros Lázár. Az esemény megörökítői közül ő az egyetlen, aki pontosan adja meg Sebő rendfokozatát az osztrák hadseregben, valamint Riedesel rangját; emlékszik Sebő csapategységére, tudja, hogy a párbaj előzményeképp Sebő vitte rohamra huszárjait. Tőle értesülünk arról; hogy a két tiszt már korábban, ausztriai szolgálatuk alatt ellenséges viszonyba került egymással. Ezek után nem sok okunk marad kételkedni abban, hogy értesüléseit közvetlen forrásból szerezte, és azokat még oly sok év távlatából is a valóságnak, illetőleg a hallottaknak megfelelően adja vissza. Nem lehetetlen, hogy Degré magától Sebőtől tudta meg a bicskei párharc lefolyását, mikor az a börtönt elhagyva nála talált szállást.
Arra, hogy a párharc körülményeit írásban vagy szóban ő közvetítette Jókaihoz, még csak közvetett adatunk sincs, hiszen ő maga sem hivatkozik reá.
Annyi mindenesetre tény, hogy a tárgyalt jelenet legfontosabb elemeit nem Jókai képzelete teremtette, hanem – leszámítva az összecsapás időpontját – valamennyi a történeti valóságon alapul. Az pedig legalábbis feltételezhető, hogy a Párbaj a csatatéren című leírásához elsősorban Mészáros Lázár Emlékirataiból, Richárd és Palvicz Ottó viadalának megrajzolásakor pedig Klapka György munkájából merített, de kaphatott anyagot másoktól, elsősorban Degrétől is.