Szélakna – Görgey felvidéki visszavonulásakor 1849 januárjában csak úgy kerülte el a magyar sereg a bekerítést, hogy Körmöcbányáról Besztercebánya felé a Szkalka-bércen keresztül vezető hegyi úton vonult el. Az útnak mintegy 22 öl hosszúságú szakasza egy régi tárnán futott keresztül, amely már 12 évvel korábban beomlott, és így a tárna járhatatlanná vált. E 9 láb magas és 4-5 láb széles tárnát 1849. jan. 20 és 23 közt 2 magyar utászszázad tisztította meg a környékbeli bányászok segítségével, és Görgeyéknek csak így sikerült kibújniok az egérfogóból. (Vö.: Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. 1. k. Bp. 1885. 166.) Az Enyim, tied, övé c. regényben A lévita c. fejezetben is megtalálható a tárnán való átkelés megjelenítése.
A hegy alatt átvonuló csapatok történetét romantikus színekkel festi meg Jókai Az elesett neje c. elbeszélésében. (Csataképek. 64–70.)
A magyar nemzet története regényes rajzokban c. művében is megemlékezik Jókai arról a nagyszerű hadicselről, amikor a Felvidékre visszavonuló Görgey hadseregét Windischgrätz három oldalról ostrom alá vette. „Csak a bámulatra méltó vitézség és leleményesség egyesülése volt képes e hadsereget a kelepcéből kiszabadítani. Járhatatlannak tartott hegygerinceken át, mély völgyszakadékokban siklottak keresztül az ellenség dandárai között; végre egy elhagyott bánya tárnáját használták fel alagút gyanánt, s ágyúikkal együtt a hegy mélyén keresztül vonultak el, az ellenség lábai alatt; mely egyszerre csak azt vette észre, hogy a körül fogott hadsereg a háta mögött van és hadrendben áll.” (3. k. 256.)