Sinkovics István közlése alapján érdekes adalékot említ meg Viszota Gyula kötetéből (Gr. Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. II. r. CDXXXIII.) Nagy Miklós:

„Nem valószínű, hogy Palvicz utolsó kérésének és Richárd lovagiasságának előadásában Jókaira idegen irodalmi minta hatott. Irodalomtörténetírásunk figyelmét eddig elkerülte Viszonta Gyula megemlékezése M. G. Saphir népszerű osztrák humorista részben hasonló tárgyú elbeszéléséről; amely 1850-ben ‚Ich bin ein Ungar’ címmel jelent meg a Humorist című bécsi lapban és Széchenyinek is igen tetszett. A történet a gödöllői csatával indul, ahol egy sebesült osztrák tiszt haldokolva magyar honvédre bízza rá végrendeletét továbbítás végett. A magyar katona állja is ígéretét, de a megbízás teljesítése távol tartja seregétől, ami miatt halálos végű vesszőfutással büntetik. A túlvilágon találkozik aztán kibékült egykori ellenfelével. Látható, hogy az eltérés Saphir érzelmes, lojálisan magyarbarát feldolgozása meg A kőszívű ember fiai között elég tekintélyes; de ettől még lehet kapcsolat közöttük. Meggondolandó viszont: visszaemlékezhetett-e az író egy közel húsz év előtti folyóiratközlésre? A hatás lehetőségét csökkenti az is, hogy az effajta esetek bőségesen előfordulhattak az életben.” (I. m. 241.)

Varga János úgy látja, hogy az alapötletet Jókai és Saphir azonos forrásokból, főleg Frey és Streckfuss műveiből merítették.