röppentyű – rakétaszerű lövedék, amelyet egy egyszerű faállványzatról lőttek ki; maga a lövedék buzogány alakú volt belül rekeszekre tagolt keskenyebb, hengeres része tartalmazta a lőport és gömb alakú vége a célban gránátszerűen robbant szét; az egész lövedék, mielőtt a levegőbe emelkedett, egy három méter hosszú fasínen szaladt végig, ez szabályozta a röppentyű pályáját; a lőpor a rekeszben menetközben robbanásszerűen égett el és lökte előre a lövedéket; a magyar tüzérség ezt az akkoriban bevezetett fegyvert nem ismerte, később azonban már a mi tüzéreink is megtanulták a zsákmányolt röppentyűk kezelését; e fegyvernek két előnye volt: meredek röppályája révén olyan helyre is be tudtak lőni vele, ahová ágyúgolyóval nem lehetett – e tekintetben a későbbi aknavető őse –, és könnyű súlya miatt az ágyúk számára járhatatlan terepen is használni tudták; lőtávolsága 500–1000 méter volt