A PH beszámolója szerint a hazatérő Koburg-huszárokat is szerető vendéglátásban részesítették útközben: „Nem ujságot irok ugyan – közli egy ‚nemzetőr’ –, midőn emlitém, hogy Lengyelhonból nehány százada a Kóburg huszároknak, hazája védelmére életveszedelem közt, járhatatlan utakon e hó elején egy része Homonnára, más része Ungvárra megérkezett; de örömömre válik tudatni a hazával, hogy a dicső harcfiak, honvédelmi bizottmányi rendelet következtében, Pestre utazandók, tegnap és ma nov. 19-kén Terebesen négy lengyel és egy magyar tiszteik kiséretében, mintegy 300-an vonulván keresztül, itt a tót ajku, de azért tiszta magyar érzelmü lakosok által, a legőszintébb vendégszeretettel fogadtattak, – a tiszteletükre kiállott nemzetőrök által reggelivel bőven megvendégeltettek, és egy órai legbarátságosabb társalgás után bocsáttattak a legjobb szerencse kivánás kiséretében további utjokra. – Tartsa meg a magyarok istene lelkesedésüket azon fokon, mellyre a reggeli melletti zene és tánc emelte kedvüket, s – adjon még tizezer illy elszánt harcfiat, s a magyar nép dacolni fog az ellene kelt ármány dühével.” Hazai mozgalmak. 1848. nov. 28. 225. sz. 1117.)

Vilmos-huszárok hazatéréséről szóló cikksorozatban Herman János is megemlékezik arról, hogy egyes urasági kastélyokban nagyon szívesen fogadták a magyar katonákat. (Igazmondó 1869. szept. 15. 11. sz. 88.; szept. 22. 12. 52. 96.; Vö. Eötvös Károly: A nagy év. Bp. 1908. 257. 262., 280–81.)