Egervári Ödön, volt őrmester ír le egy megtörtént esetet, amikor Mészöly Farkas ezredparancsnok elrettentésképpen 12 botbüntetésre ítélt egy szilaj jászkun lovast, amelynek ugyancsak megszégyenítő lett a hatása. (Honvédvilág. 2. k. 166–68.)

Boksa Gergőéhez hasonló „huszárcsínyt” őrzött meg visszaemlékezéseiben Degry Alajos. Az ellenség táborába szökik át egy Dávid nevű huszár, a magyaroktól elpártolt Ottinger tábornok hajdani tisztiszolgája, ki jelentkezik egykori parancsnokánál: „– Meggondoltam méltóságos ur, hogy mégis csak szebb dolog olyan nagy urat szolgálni, mint a császár ő felsége, kit az isten éltessen, nem pedig afféle ujságiró Kossuthot. Kezdtük mi már ott szégyenleni azt az állapotot…

Egyszer aztán kiválasztja a két legjobb lovat; egyikre ráül, másikát vezetékre fogja, s kilovagol, mindig messzebb és messzebb, ugy, hogy eléri az őrszemeket, itt aztán várt, mert a tábornok ur rendelte ide. Hirtelen kiles egy alkalmas pillanatot, mikor az őrszem ép másfelé nézett, a vezetékre egyet suhint, a maga alatt levő lovat pedig sarkantyuba kapja, s elvágtat, mint a villám. Nyargalnak, lövöldöznek utánna, de Dávid versenyt fut a széllel, s ki érhetné utól Ottinger lovait, még a golyók sem.

Dávid megtartotta szavát, s az ezredhez beállitott Ottinger legjobb lováival.” (I. m. 2. k. 117–18.)