A fehér angyal c. balladai ihletettségű novellájában a szabadságharc bukásának másnapján is igyekszik Görgey mellett rokonszenvet ébreszteni Jókai. (Csataképek. 161-67.)
Nagy Miklós szerint „Görgeyt sok mindenért lehetett és kellett is elítélni, de a Függetlenségi pártiak módszere, amely őt tette meg bűnbaknak a vereségért, amiben a nemesi vezetés, a nemzetiségiekkel szembeni szerencsétlen politika általában vétkezett, igazán bárminek nevezhető, csak előremutatónak nem. Különösen, ha ehhez hozzávesszük a közönséges lepénzelés nem ritka vádját is. Az effajta csak a nemzeti dölyfnek hízelgő vádaskodásoktól Jókai mindig távol tartotta magát, sőt a tábornokot túlontúl is tisztelte. Ez nemcsak a Buda megvívásáról szóló részletekből tűnik ki, hanem Életem legszomorúbb napjai c. naplótöredékéből [lábj. ÖM. XCVI. 58.], amelynek végén határozottan kijelenti: …‚Két világhatalom keze súlyosult rájuk, s ők kevesen voltak’… szorult-e a magyar nép dicsősége arra, hogy ily kétségbeesett harc kimeneteléért egy embert áldozzon föl? Egy embert, ki legjobb vitézeink egyike volt.’ [lábj. Megjegyzendő, hogy Jókainak a Görgey-kérdésben való fontos megnyilatkozása a szakemberek előtt is ismeretlen volt. Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története. Bp. 1936. c. monográfiája sem emliti.]” (I. m. 235.)
A Jókai-művekben élő Görgey alakjáról Hegedüs Lóránt is megemlékezik. (Jókai és kora. Koszorú 1943. 4. sz. jún. 200–01.)