Jókai igen részletesen – elsősorban a despotizmust karikírozva – számol be a szabadságharc idején a cári birodalomról. (Muszkaország ismertetése. Esti Lapok 1849. jún. 9. 6. sz. 21–22.)
Közmondásos volt az orosz katonák egészségtelen táplálkozása. (Vö. Vargyas Endre: Magyar szabadságharc története 1848–1849. Pest 1867. 396.) Gróf Zichy Ferenc, még a betörés előtt megjelent az orosz táborban mint osztrák császári biztos, hogy gondoskodjék a hadsereg élelmezéséről, de képtelen volt élelmet szerezni az ellenségnek.
Berzeviczy Albert írja a Régi emlékek c. visszaemlékezésében a kozákokról: „a legénység maga nem volt válogatós kosztjában; a nyers tésztát és faggyut szerették legjobban.” (50.) Az orosz katonák szokatlanul rossz élelmezéséről emlékezik meg „egy honvéd” 1867-ben. (Egy honvéd naplójegyzeteiből. Székely Közlöny 1867. dec. 3. 36. sz. 282.) A szabadságharc idején különösen a Felvidéken volt nagyon kevés élelmiszer.
Az egykorú források arról is beszámolnak, hogy 1849 nyarán még a dúsabban termő Alföldön is gyakorta ugyancsak nyers répával, tökkel stb. csillapították éhségüket még a magyar katonák is, mert az ellátás szétzilálódott.