Talleyrand, Périgord, Charl es Maurice de (1754–1838) arisztokrata származású francia püspök, a forradalom idején az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja; a jakobinusok uralma alatt emigrál; 1797-től a Direktórium, majd Napóleon külügyminisztere 1807-ig; leváltása után együttműködik a cárral és az elűzött Bourbonokkal; az első restauráció idején külügyminiszter, sőt miniszterelnök, az 1815-i bécsi kongresszuson Franciaország képviselője; a Bourbonok alatt kis ideig ismét külügyminiszter; 1830 és 1834 közt Lajos Fülöp király londoni követe.