Nagy Miklós fejti ki, hogy Jókai igen gyakran felhasználja ebben a regényében Horváth Mihálynak Genfben 1865-ben megjelent háromkötetes történelmi munkáját. „A kassai vereség okait egészen a történetíró sommás összefoglalása nyomán adja elő. Horváth ugyanis így ír erről: ‚Pár perc múlva követte a balszárnyat a közép is, melyet a reá irányzott röppentyűk szokatlan látványa és sivítása szinte elbátortalanított. Hasztalan igyekezett Mészáros személyének nyilvános veszélyeztetésével is megállítani a futamlókat, s rendet hozni a leírhatatlan zavarba: tizenöt perc alatt mindennek vége’ (Lábj. Magyarország függetlenségi harcának története. 2. k. 186.) Az ütközet elvesztésében Jókai is nagy szerepet juttat a tüzérség zavaró hatásának meg a röppentyűknek, Mészáros ‚hadügyér’ nála is beavatkozik – eredménytelenül. Az a hőstett, amelyet Richárd itt századával végrehajt, természetesen már a költő leleménye, de még ehhez is indítást adhatott Horváth Mihály, ki megemlíti a csaknem egyedül helytálló 8. huszárezredet.” (I. m. 237.)
Hasonló jelenségekről az egykorú lapok hasábjain is olvashatunk. A Szombathely melletti Hegyfalunál a Berzsenyi Lénárd és Gosztonyi István századosok vezette huszárszázad „kénytelen vala visszavonulni, leginkább azért, mivel gr. Zichy Ottó serege s Kovács Zsigmond lovasai a szokatlan álgyuzást, miután egy lovas lova agyonlövetett, ki nem tartották, és a fölkelt nép is elszéledett”. (Hazai mozgalmak. PH 1848. okt. 22. 1947 sz. 993.)