A márc. 15-i dátum, valamint az utcai rikkancsok és a vásáros nép szerepeltetése elárulja, hogy Jókai a bécsi márciusi forradalom megjelenítésekor alkalmasint felhasználta pesti élményeit is.
Márc. 15-ének mindig különös jelentőséget tulajdonít Jókai. A huszonöt év múlva c. visszaemlékezésében írja a következőket: „E naptól számítja felszabadítását a magyar nép.
Áldva legyen azoknak hamva, kik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat.” (Életemből 1. rész. 100.)
1848 nyarán a Lapcrisis Marcius óta c, cikkében igen részletesen felsorolja Jókai, hogy milyen napilapok láttak napvilágot a márciusi forradalom után. (Charivari, Ék 1848. aug. 6. 6. sz. 182–88.)
Vadnai Károly a Friss Március c. századvégi visszaemlékezésében azt írja, hogy 1848 tavaszán a radikális fiatalság Pálfi Albert szerkesztette napilapját, a Marczius Tizenötödikét juttatták el az olvasóhoz a hangos, mozgó utcai újságárusok, a rikkancsok. (Irodalmi emlékek. Bp. 1905. 469.; Vö. Dezsényi Béla–Nemes György: A magyar sajtó 250 éve, 1. k. Bp. 1954. 90.)