A tavaszi bécsi eseményekről szemtanúként számol be Pulszky Ferenc. (Életem és korom. Bp. 1858. 1. k. 323–27. Vö. Kászonyi Dániel: Márciusi napok Bécsben. Ország-Világ 1884. márc. 15. 11. sz. 176–77.) Tompa Mihálynak 1848. máj. 5-i, Szemere Miklóshoz írt levele beszédes bizonyítéka annak, hogy milyen nagy változás következett a márciusi napok hatására: „szédült az egész város. Erdélyit Garayt nemzetőr ruhában láttam, valamint Vahotot és másokat, óriási bagnét a vállokon; s nem ösmerni az írókra, minden megváltozott. A kedélyes Jókaira nem ösmernél többé, Petőfivel pedig épenséggel lehetetlen beszélni oly dolgokról, mint minővel megbíztál… szédelgős lett minden.” (Deák Imre i. m. 73.)
A magyar nemzet története regényes rajzokban c. munkájában is hasonló csodalényről ír Jókai a bécsi eseményekkel kapcsolatban. (3. k. 203.) A Március tizenötödike Bécsben c. cikkében pedig a forradalmi császári főváros hadikészületeiről számol be. (HhM 4. k. 93–95.)