Palvicz Ottóhoz hasonlóan igen súlyos sebesüléssel fogják el a magyar honvédek a budai vár bevételének napján Hentzit, akit több haslövés ért. Máriássy János ezredes és Nagy Sándor József tábornok a várparancsnok haldoklásáról tettek jelentést a várba fellovagló Görgeynek. (Máriássy János altábornagy Kiadatlan naplójából. Pesti Napló 1893. máj. 21. Arthur Görgey: Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. 2. k. Leipzig 1852. 92.) Ilyen értelmű tudósítást küldött Kmetty György útján Debrecenbe maga Görgey (Hentzi „halálos sebet kapott és haldoklik”. Közlöny 1849. máj. 23.), valamint Pest kormánybiztosa, Irányi Dániel. (Uo. A Hajnik Pál rendőrfőnökkel közösen fogalmazott jelentés szerint „az orvos 24 órai életet igért” Hentzinek.) A halál beálltának időpontjáról megoszlanak a híradások, azt azonban egyetlen forrás sem cáfolja, hogy magyar részről a polgári és katonai rendből többen felkeresték őt. Még életében találta őt Mészáros Lázár, akinek egykori tiszti szobájában sebesülten feküdt: (Mészáros Lázár Emlékiratai. 2. k. Pest, 1867, 211.) Meglátogatta Szikszai Lajos, a 12. honvéd zászlóalj őrnagya (Hegyessy Márton: Az 1848-49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Bp. 1898: 218–19.), Máriássy ezredes, Hajnik Pál és Görgey is.
Varga János is egyetért abban, hogy a felsoroltak ellenére sem valószínű, hogy Baradlay Richárd és Palvicz Ottó utolsó nagy jelenetét Hentzi meglátogatásáról és esetleges utolsó kívánságáról mintázta Jókai, mert a regénynek sem megszületése előtt, sem publikálása után nem került napvilágra egyetlen olyan adat sem, amely emlékeztetne Richárd és Ottó végjelenetére. Hentzi halálának előzményei nem alkalmasak a legendakeltésre, hiszen, mint Pétervárad gyanús viselkedésű parancsnokát, a magyar kormány még 1848 őszén börtönbe zárta, ahonnét csak a fővárost megszálló császáriak engedték ki; Görgey figyelmeztetése ellenére bombáival barbár módon borította a pesti Duna-sort, majd, mikor már mindent veszve látott, megkísérelte elpusztítani a főváros büszkeségét: a Lánchidat. Hentzit nem tekintette lovagias ellenfélnek a közvélemény, sőt haditörvényszék elé állítását rebesgették; (Közlöny 1849. máj. 24.) maga Görgey is foglalkozott ilyén gondolattal, mielőtt hírt kapott Hentzi sorsáról. Állítólag Báthorinak is kijelentette – még Hentzi életében – hogy ha a tábornok másnapig nem hal meg, felakasztatja. (Báthori Schulz Bódog: Emlékiratai… a szabadságharcból. Pest 1870. 58. i. h.) Emlékirataiban maga jegyzi meg sokat sejtetően: „a haldoklóval már egy felsőbb hatalom számol le”. (96.)
Összegezve: Hentzivel kapcsolatban nincs sem történeti tény, sem mendemonda, amely ötletet adhatott volna Jókainak Palvicz és Baradlay utolsó találkozásának megrajzolásához.