Hentzi máj. 4-én Kmetty csapatainak sikertelen rohamozása után a pesti Duna-parton tolongó nép közé lövet. A tömeg szétfutása után a házakat ágyúzza. Már ezen az első napon 316 ágyúlövést küld Pestre.

Hentzi Pest lakosaihoz intézett máj. 5-i kiáltványában okolja meg a testvérváros bombázását: „A budai várnak tegnapi megtámadtatása alkalmával, a vizivárosból intézett ostromnak istápolásául, Pestről ágyulövések történtek a lánchid ellen, melyek közül mindjárt az első golyók a parti oszlopra estek; s ha ezek a lövések csak husz lépéssel rövidebbek, föltétlenül meggyujtották volna a négy akna-kemencét s a lánchid, ez a nyolcadik világcsoda, ma már nem volna többé. Én eddig csak kényszeritve és kimélettel feleltem ágyuimmal. De ha a budai polgárházak céltalan lerombolására intézett támadás abban nem hagyatik: ugy minden kiméletnek vége lesz, a vandalizmusért feleljenek azok, kik egy idegen fondorlatnak ördögi dühével saját belsejökben dulnak. S bizonyára nem fogják elkerülni az utókor átkát.” (Gracza i. m. 4. k. 356.)

Jókai természetesen nem Hentzivel, hanem Irányi Dániellel, a főváros teljhatalmú kormánybiztosával ért egyet, ki a budai várparancsnok indokát rágalomnak minősíti, midőn máj. 5-én ezt írja a válaszként: „Teljésséggel nem egyezik meg a valósággal Hentzi tábornok azon állitása, mintha a pesti partról ágyulövések történtek volna. Innen egyetlen egy ágyulövés sem történt. És valóban nemtelen, sőt vakmerő dolog az ellenségtől reánk, illetőleg a pesti hadparancsnokságra oly tetteket ráfogni, melyek nem történtek meg; ráfogni csupán azért, hogy Magyarország virágzó fővárosának céltalan és istentelen lövöldözését valamelyes ürüggyel palástolja. És nemtelen, sőt vakmerő azon állitása mintha eddig kiméletesen bánt volna a fővárossal, mert azt tegnap és ma, de főleg a mult éjjel történt borzasztó ágyuzás az emberekben és az épületekben tett tetemes kár égbekiáltólag megczáfolja.” (Gracza György i. m. 4. k. 356–57.; Vö. Szeremlei Samu i. m. 2. k. 141–42.)

Erről a kérdésről részletesen ír Irányi Dániel, aki 1849 májusában a főváros kormánybiztosa volt. (Budapesti kormány-biztosságom (1849) Egyetértés 1885. ápr. 4. 93. sz. 1., Vö. Szilágyi Sándor: „Titeket egy nemzet átka üldöz”. = Kossuth zászlaja alatt. 207. Radnai Lóránt: Hidak a pesti Dunán. Élet és Tudomány 1961. febr. 26. 9. sz. 273.)