Jókai a szabadságharc bukása utáni, rejtekhelyéról A bujdosó tanyájában írja, hogy hosszú időn át nem érkezett hír hozzá a gyászos eseményekről:

„Egy hónap óta nem tudok semmit azokról, a mik e bérceken kívül történnek. Azóta könyv nem volt a kezemben, hirlapot nem láttam, emberrel nem beszéltem, aki a falu határán kívül lett volna. Úgy élek itt, mint puszta szigetben a tenger közepén. Semmiről sem tudok semmit. (Csataképek. 265.)

Az első ősz hajszálak c. 1900-ban keletkezett visszaemlékezésében is élénken él benne a külvilágtól való elzárkózás élménye: „Két hosszú hónapig nem tudtam én arról semmit, hogy mi történik odakinn a nagy világban. Reggeltől estig jártam az erdőket.” (HhM 5. k. 280.)