Kossuth Lajos maga is gyakran hangoztatta, hogy „ha nincs elég fegyverünk, veszünk el az ellenségtől, mert elleneink a mi legjobb fegyverliferánsaink”. (Vö. Barta István: Kossuth Lajos 1848/49-ben. IV. Kossuth Lajos a Honvédelmi Bizottmány élén. 1–2. rész. Sajtó alá rendezte: – –. = Fontes Historiae Hungaricae Recentioris. Kossuth Lajos Munkái. 14. k. Bp. 1953.)

A nemzetiszin sipka c. visszaemlékezésében, 1897-ben is azt írja Jókai, hogy „A mi csak kard és puska volt kapható a városban, azt mind fölvásároltuk, magunk fegyverbe öltöztünk… Egy derék zsidó polgártárs… maga kétezer puskát vásárolt fel Stájerban s ingyen adta oda a hirtelen megalakult nemzetőrségnek.” (HhM 5. k. 259–60.)

Az ellenségtől szerzett fegyverekről A magyar nemzet története regényes rajzokban c. művében is megemlékezik. (3. k. 335.) A század végén azt írja, hogy a „Szolnoknál elfoglalt fegyverekkel Damjanich egy utász- és két gyalogezredet szerelt fel. Úgy kellett a magyaroknak elébb az ellenségtől elvenni a fegyvert, hogy harcolhassanak.” (HhM 5. k. 86.)

A magyar nemzet helytállásáról, a honvédség vitézségéről, a kaszás népfelkelők hazaszeretetéről az Önéletírásában is lelkes szavakkal ír. (Jókai-jubileum 141.)