A teljhatalmú kormányzó Haynau volt, a „bresciai hiéna”, ki azzal vált híressé, hogy 1849 tavaszán kegyetlenül vérbe fojtotta az olasz felkelést.
Haynaut Welden sorozatos vereségei után nevezte ki Ferenc József.
Jókai 1849 tavaszán a következő rövid hírt közli róla: „Haynau generálist igy ajánlják a német lapok:
‚Ez a rebellisek ijedelme… Mikor Rádeczky 30 ezernyi segítséget kért a császártól; ez Haynaut küldte hozzá egyedül s Radeczky azt mondta, rá: hogy többet küldött a császár, mint amennyit ő kivánt.’ Illyen calculussal felszaporodhatik az osztrák sereg vagy fél millióra:” (Esti Lapok 1849. jún. 11. 7. sz. 25.) Ludvigh János szerint „Haynau egy oly ember, ki kegyetlenkedésben gyönyört talál. Magok az osztrákok tébolyodott bolondnak tartották. Ő kegyetlenkedési hajlama után ítélve egyetlenegy fogolynak sem fog meg kegyelmezni, hanem valamennyit megöleti.” (Ludvigh János Kossuth Lajosnak. = Deák Imre i. m. 381.; Vö. Kiss Ferenc: Jókai Mór, Az új földesúr. It 1958. 66.)
Gracza Györg a következőképp jellemzi Haynaut: „középtermetű, szikár ember volt. Arcza csontos, szeme sárgásfekete, mint a hiuzé, öszbevegyülő haja lelógó. Mozgékony és hirtelen természetü, dühe olykor az örjöngésig fokozódott. Ilyenkor aztán nem ismert irgalmat, szemei lázban égtek, s ráncosodó sápadt arcára kiült egész belső énje: a hideg, vagy kegyetlenség.” (I. m. 5. k. 447.)