1848 őszén lelkes szavakkal buzdít Jókai a szabadság harcosainak összefogására. (Ék 1848. nov. 12. 20. sz. 609–10.)
Jókai később is megemlíti, hogy együtt harcoltak a szabadságharc idején a különböző vallású hazafiak. (Jókai a felekezeti békéről. Egyenlőség 1904. máj. 15. 20. sz. 12.) A lengyel vörössipkások hősiességének Az elesett neje c. elbeszélésében állít emléket. (Csataképek. 59–60.)
A nemzetiségiek közötti békés együttműködést szolgálja Ábrányi Emilnek az Egy szó a szlávokhoz c. cikke. (Kossuth Hirlapja 1848. júl. 8. 7. sz. 25.)
Jókai Mór 1902-ben írja Wlassics Tiborhoz küldött levelében a következőket: „A szabadságharc, az alkotmány védelme, a ‚szabadság, egyenlőség, testvériség’ hármas jelszava nagy tábort egyesitett háromszinü zászlónk körül. Honvédseregünkben velünk együtt küzdöttek németek, tirolok, lengyelek, ruthének, tótok. A szenttamási sáncok legelső megostromlója egy tiszta tót ezred volt (Alexander), a harcokban megfogyott vörössipkás zászlóalj kiegészítésére négyszáz román ujoncot soroztak be. S azok egy hónap alatt éppen olyan vitéz honvédekké váltak, mint magyar bajtársaik.” ([Jókai.] Wlassics Tiborhoz küldött levele 1902-ből. Ujság 1904. máj. 15. 135. sz. 15.)
Ugyanebben a levelében írja Jókai: „A martiusi napokban egy zsidó nagykereskedő négyszáz zsidó nemzetőrt látott el fegyverrel és egyenruhával, kik az első zavaros időkben a rendet fentartani segitettek, a szabadságharc végén pedig tizenegyezer zsidó ifju harcolt a nemzeti zászlók alatt.” (Uo.)