Nagy Miklós szerint „A harc eszményítésében nagy szerep jut a bibliából vagy a kozmoszból merített metaforáknak és hasonlatoknak is. A várvívás elbeszélése alatt háromszor is rab titánokhoz hasonlítja a magyar seregeket s az Olümposz uraihoz Hentzyéket, másutt pedig Attila kardja lesz az ostromlók metaforája. Ezek a stíluseszközök, amelyeknek típusait még a merész megszemélyesítésekkel, látomásos képekkel, elvont fogalmak sűrű használatával egészíthetnők ki, nemcsak A kőszívű ember fiaira, vagy általában Jókaira jellemzőek, hanem 1848–49 sok jelentős irodalmi dokumentumára, így Kossuth megnyilatkozásaira is. A párhuzamok nem olyanok, hogy kényszerítve volnánk az átvétel feltételezésére” lehet, hogy csak „pusztán a lelkiállapotok, eszmék, célok rokonságából fakadó önkéntelen hasonlóságok”. (I. m. 238.)