Jókai a pesti Esti Lapokban 1849. máj. 4-én, a Legujabb címszó alatt számol be első ízben Pest bombázásáról: „3 órakor Pestre is küldöttek át az aljas lelkü zsarnokszolgák egy pár ágyut… Az egyik egy asszonynak két lábát vitte el… megsértett egy urat… Golyót és asszonyt azonnal a városházára vittek… A másik golyó a népség feje felett repült el, és az ájtatosrend zárdájának falában benmaradt… A dunapartról elparancsolták a népet…” (5. sz. 20: Pesti Hirlap 1849. máj. 5. 281. sz. 38.) Máj. 10-án a Pesti Hirlapnak a Fővárosi ujdonságok c. rovatában olvasható – feltehetően a szerkesztő Jókai tollából származó cikk, mely hasonló esetről emlékezik meg: „A tegnap reggeli bombáztatás alkalmával egy szegény sorsú nőnek egy golyó elvitte lábát, a szerencsétlen az utca közepette összerogyott, de feleszmélvén kinjából, első szava az volt, hogy: éljen a magyar! – Felelj, gaz ellenség! nem remeg szentségtelen lelked, illy szent ihletettségű népen garázdálkodni?…” (285. sz. 47.) Ugyan ebben a cikkben olvashatjuk azt is, hogy „A Zrinyi-kávéházban is igen kellemetlen látogatást tett egy illyen hivatlan vendég” (uo.). Az Emlékek a szabadságharcból c. visszaemlékezésében írja Jókai 1899-ben: „Arra a hirre, hogy Görgey megérkezett Buda alá, a pesti parton sétáló közönség nem állhatta meg, hogy egy kis éljenzést ne ereszszen meg, a minek azonban nagy hirtelen vége szakadt, a mint a budai bástyafokról két ágyulövést tettek a pesti sétálókra, melyek közül az egyiknek a tekéje egy asszonynak a lábát elszakította.” (HhM 5. k. 99.)