A századvégi visszaemlékezésében Kossuth Lajosnak tulajdonítja a hadseregszervezés dicsőségét: „Láttam azt a szellemóriást, a ki a népet felköltötte halálos álmából, hallottam a szavait, a mik hősöket teremtettek a békés polgárokból; hadsorok nőttek a földből elő; napok alatt százezer férfi állt fegyverben, zászló alatt; a haza védelmére halálban elszánva.” (HhM 5. k. 4.) Vö. Vértesi Arnold: Egy a sok közől. = Kossuth Album. Bp. 1868. 101–11.; Garay Antal, Egressy Gábor, Gyulai Pál, Kassai Vidor, Jakab Elek, P. Szathmáry Károly és Vajda János írásait a Kossuth zászlaja alatt c. kötetben.)