A Vilmos-huszárok hazatérését leíró őrmester is említi azt a kalandot, hogy étkezéshez készültek Bukovinában, s hozták a kukoricalisztből készült öt nagy üst mamaligát. „Alig vártuk, hogy megosztozhassunk rajta. Mikor a mamaligát meghozták, köpönyeget teritettünk le mintegy hetet – minden cug számára egyet, a mamaligát elosztattam hét egyenlő részre, – s a mint e dologban legjobban el volnék foglalva a sok éhes ember között, egyszerre alármát fújnak, s lóra kellett ülni.

Eleinte azt gondoltam, hogy csak tréfálnak; de igaz volt s nem tréfa. Az út előttünk egy hegynek nyúlt fel, azon az úton tehát láttuk a gyalogságot, hogy állította fel magát előttünk, erre mindenki lóra ugrott, a melyiknek köpönyegén volt a mamaliga, gallérjánál fogva azt felkapta, s a drága csemegéből, a ki hamarjában hozzáférhetett, csákóját telenyomta, mig szét nem gázolták; némelyik már lovon ült, s a kecskecombot úgy szedte fel karddal a földről.

Uram! azt a káromkodást, a mit ismét tettek a vén huszárok, hogy éhesen a kész ételt itt kellett hagyniok, s a ló összetiporta, – ilyet még ember nem hallott.” (Igazmondó 1867. szept. 22. 12. sz. 96.; szept. 29. 13. sz. 104.; Vö. Eötvös Károly i. m. 285–89.)

Kunsági egyik visszaemlékezése szerint is kiéhezett honvédeket futamít meg étkezés közben az ellenséges ágyúgolyó. (Mit ettünk és mit tettünk a táborban. = Honvédvilág. 1. k. 159.)