Az említett cikksorozatban írja le Herman azt a jelenetet, amikor kaszás lengyel parasztokkal találkoztak: „Délután egy városba értünk, nevét már nem tudom. Hosszú volt az, s a közepén viz folyt. A mint a város vágére értünk, felszedték előttünk a hidat, s a túlparton kaszákkal állták el utunkat. Egy orosz papnak volt a műve… A kaszások ugyan nem sokan voltak, és nem is féltünk tőlök, könnyen lelőhettük volna” őket. Másnap egy faluból tovább vonultak, mert a parasztok nem akartak főzni a katonáknak. (Igazmondó 1867. szept. 22. 12. sz. 96.; Vö. Eötvös Károly i. m. 267–68.)