A szegény szerelmesek esküvő utáni kálváriáját hasonlóképpen festi Jókai a Lélekidomárban és Áldorfay Ince esetében. Buday Dezső szerint Jókai azt igyekszik bemutatni, hogy „milyen szép dolog az egy tányérból evés, az egy pohárból ivás, milyen szép dolog a boldog szerelem prózája. Szóval, nem a nagy indulatok, hanem a kicsi közös főzések csináljanak boldog szerelmet, ezek az igazi mézeshetek…” (i. m. 1926. 5–6. sz. 340.)