1848–49-ben gyakori jelenség, hogy jóbarátok vagy ugyanannak a családnak a tagjai ellentétes táborhoz tartoztak, akár mint hivatalviselők, akár pedig mint az egymás ellen harcoló katonai kötelékek tagjai. (Pl. Inkey Ede császári, Kázmér honvédtiszt volt, Bujanovich Rudolf magyar, testvére osztrák tiszt volt stb.) Különösen a felvidéki nemesség körében gyakori e jelenség, amely mögött gyakorta a családi vagyon mentésének szándéka rejtőzött, bármerre forduljon is a kocka. Apák és fiúk viszonylatában még többször találkozunk ilyen esettel, amelyet maga az Esti Lapok is kikarikíroz a Jellemzetes atyai levél c. szatirikus cikkében. (1849. márc. 9. Vö.: Andics Erzsébet i. m. Kossuth Emlékkönyv 2. k. 102.)