A lelkiismerete parancsszavára hallgató Baradlay Richárd lovagias magatartására és ellenségével szembeni nemes tetteire emlékeztet Kárpáthy Zoltán „természetes jószívűsége” és megbocsátása a „bosszúálló sorstól lesujtott Kőcserepynek”, valamint az a gesztusa, hogy „viharos éjszakán megjelenik halálos ellensége hívására azon ősi kastélyban, melyből őt csúfosan kijátszották”, s kezet nyújt neki. (Kárpáthy Zoltán JKK 2. k. 204.; Vö. Zsigmond Ferenc: Jókai. 311.; Vö. Kárpáthy Zoltán JKK 2. k. 284.)
Az utolsó budai basa c. elbeszélésben Petneházy bánik Baradlay Richárdhoz hasonló lovagiassággal a budai ostrom idején elesettnek hitt vetélytársával. (Novellák. 190.)