A kőszívű ember fiai megjelenése után két évvel is igen keményen ítéli el Jókai a kegyetlen császári megtorlást: „Tudjuk, hogy az osztrák kormány hogy használta fel a kezébe adott sikert, mely nem volt győzelem. A bolondok és a vérszomjazók, Ausztria akkori vezető miniszterei, kiknek a túlvilágon se bocsásson meg Isten! úgy bántak a lábukhoz fektetett országgal, hogy az akkor égre dobott kő most mint egy Alpes függ mindkettőnk feje fölött, és közös eltemetéssel fenyeget győztest és legyőzöttet.” (Nyáry Pál emléke. = Életemből. 2. rész. 259.)