A császáriak félelmére jellemző, gróf Wrbna László altábornagynak, a második hadtest parancsnokának az 1849. jan. 26-i falragasza, melyben Pest lakóit „teljes” csöndre inti. „Ha [a város lakossága] – folytatódik a plakát szövege – a pártütők melletti gonosz szándékú izgatásokra hallgatna, csoportosulna, vagy akár a császári sereg, akár a fennálló törvényes kormányhatóság irányában ellenséges indulatot nyilvánítana: az ilyes, vagy bárminemű kísérlet a város lövetését, s egyéb szigorú eszközök fölhasználását fogja vonni maga után; mégpedig okvetlenül és azonnal.” (A szabadságharc csatái 1848–1849. Bp. 1954. 250.)

1849. febr. 23-án írja Jókai a Közlönyben, a kormány hivatalos lapjában: „Mióta Windischgraetz Pesten szállomásol, naponként öt hat hálálraitélt áldozat esik el a szabadságért. Ellenségünk igy hiszi hatalmát tartóssá tehetni. (1849. febr. 23..36. sz. 126.)

Jókai a pesti Esti Lapok Charivari c. viccrovatában máj. 2-án több drákói szigorúságú rendeletről emlékezik meg: „A pokolra vált napokban, mikor még Windischgräcz volt ur a fővárosban, tömérdek anecdota történt a császáriakkal.

Placátjaikra fel volt írva: hogy a ki azokat leszakasztja, halál fiává lesz. Reggelre mind le voltak tépve. Azután vasrácsos táblákba zárták azokat, akkor meg sárral és piszokkal voltak mindig behajigálva.

A tábornokok a melly házakba be voltak szállásolva, azoknak falára legkeményebb őrködés dacára minden éjjel felírták e szót: Éljen Kossuth! el annyira: hogy végre Windischgräcz a háziurakat akasztófávali fenyegetés mellett utasitotta oda: hogy reggelenként törüljék le falaikról ama félelmes szavakat.” (1849. máj. 2. 3. sz. 11.)