A szabadságharc bukása után – a Wanderer, ill. a Magyar Hirlap egyik újságközleménye szerint is – a főrangú úrhölgyek (Baradlaynéhoz hasonlóan) részt vettek a háborús sérültek fájdalmainak enyhítésében: „Mint hallik, a Pesten tartózkodó ugy béna ép mint honvéd- és huszártisztek, kik segélyigénylő körülmények közt vannak, titkos kéz jótékony gyámolitásában részesülnek; a látatlan segélynyujtó egy magas urhölgy, egy jótékony nőtársulat élén álló Lady Patroness – mondatik lenni.” (Magyar Hirlap 1849. dec. 11. 23. sz. 92.) Asboth Lajos emlékezik meg arról, hogy a budai várostrom idején gróf Károlyi Istvánné arra kérte őt, hogy a palotájába vigye a sebesült tiszteket. Így került oda a súlyosan megsebesült Doer Emil. (Asbóth Lajos Emlékiratai. 1. k. 47.)
Boross Mihály arról számol be, hogy a világosi fegyverletétel után Pesten „alakult s gyönyörűen működött egy lelkes hölgyekből álló segélyező-bizottság”, amely a rászoruló honvédeket látta el a legszükségesebbekkel. (Gyászlapok a magyar szabadságharc történetéből. Székesfehérvár. [é. n.] 114.)