Olyan esetek is ismeretesek, amikor egyesek a rájuk bízott állami pénzekkel nem tudtak elszámolni. Pl. Kállay Ödön a Komárom vára felszerelésére kapott összegekről nem tudott számot adni; vagy 1848 őszén Berzenczey László, aki a Mátyás huszárok kiállítására felvett pénzekről nem tudta kimutatni, hová lettek, mert kiadásairól nem vezetett feljegyzéseket.

A szabadságharc alatt több, Tallérossy hőstettéhez hasonló eseményről is tudomást szerzett a közvélemény. Pl. Gróf Haller Sándor országgyűlési képviselő és nemzetőrségi őrnagy Erdélyben megszállt csapatával egy pusztán hagyott román falut, eljárásáról jelentést küldött a magyar kormánynak, mely így kezdődött: „Hezsdád a magyaré! Éljen a haza!” (Vö. Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. 2. k. Kolozsvár 1939. 8–9.) A pánszláv-gyanús személyeket 1849 áprilisában a nógrádi gerillacsapat parancsnoka: Bekény János fogdostatta össze Turócban. (Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848–49-ben. 1. k. Bp. 1937. 588.)