Jókai 1849 áprilisában tért vissza Debrecenből Pestre. A hónap végén igen lelkes hangú cikkben jeleníti meg a felszabadító magyar csapatok lelkes fogadtatását: a „Leborulok szent földeden hazám! Hazámnak szive! Pest!” kezdetű lírai vallomásában. „Emlékeztek-e hosszu szenvedésre, mi négy hónapon át rajtatok feküdt, vagy feledtétek azt az öröm mámor legelső percében, midőn a legelső magyar huszár szabad utcáitokon végig robogott?

Minő perc lehetett az: hogy futottak elébök, öregek, ifjak, gyermekek, nők, férfiak, hogy csókolták a naptól barnult kezeket, mellyek a hazát megszabaditák, hogy sírtak mind örömükben. – – Mennyország a pokol után.” (Esti Lapok [Pest] 1849. ápr. 30. 1. sz. 1.)