Itt bizonyára az a mendemonda villant Jókai emlékezetébe, amelyet 1848 őszén Kossuthról terjesztettek rosszakarói: azzal vádolták, hogy azért ment az Alföldre toborozni, nem pedig az ellenség elé, mert már útlevél volt a zsebében, és tulajdonképp menekülni készült. (Csengery Antal: Magyar szónokok és statusférfiak. Bp. 1851. 185.; Pálffy János: Magyarországi és Erdélyi urak. 2. k. Kolozsvár 1938. 85.)
Pulszky Ferenc is ilyen aláírt, de kitöltetlen útlevelet vett magához 1848 decemberében – Kossuth későbbi állítása szerint anélkül, hogy bárki tudott volna róla – és ment ki Angliába.