A Báthory (Bátori) Bódogra magyarosított Schulz (Schulcz) Félix nevű alezredesről őrizte meg a következő történetet Degré: „Tudvalevő dolog, hogy Schlick Oszt. tábornok félszemű volt, hát a hiányzó szemét párbajban ez a Schulz vágta ki, s most minden alkalomkor azt üzente neki, hogy foglalkozva van a másik szemére…
Egy izben, ép Schlick hadtestével állván szemközt, egyedül csaknem az ellenségi őrszemekig lovagolt. Német könnyü lovasság üldözőbe vette, s már-már utolérte, mikor Báthory Bódog két öles árkot átugratván, biztonságban érezte magát, mert meg volt győződve, hogy azok lovai ezt az ugrást meg nem teszik, s ha egy vagy kettő akadna is a sok közül, azok gazdáival majd el tud bánni. Az árok innenső oldalán nyugodtan megállt, s várta, mig az üldöző csapat odaér, s nagyot nevetett, mikor az árok előtt valamennyien hökkenve megálltak.
– Mondjátok meg Schlicknek, kiáltott át, hogy én Schulz Félix von Hohenstein állok itt vele szemben, s holnap kivágom a másik szemét.
Persze nem vágta ki, de nem rajta mult, de még csak jószándékán sem, hanem Schlick szerencséjén, mert Báthory Bódog csakugyan kereste mindenütt őt.” (I. m. 217. 140–41.)