Bródy Sándor egyik visszaemlékezésében említi, hogy Jókai milyen szeretettel figyelte a Svábhegyről a szépülő magyar fővárost: „– Milyen nagy lett ez a Pest! – szólalt meg a költő, én láttam kölyökkorában: előttem nőtt fel. Kezdetben még számláltam, hétről-hétre mennyi petroleumlámpással ég benne több és ünnepeltem a lámpagyujtogatót, ha uj helyen jelent meg. Most pedig elkáprázik a szemem a nagy fényességtől. Mesés, hogy milyen gyorsan történt mindez, tegnapról mára…” (A mese-ember. Pesti Napló 1904. máj. 6. 126. sz. 11.)