Jókai 1848-as őszi és 1849-es szereplésének egyik legfőbb érdeme az a nagyszámú és nagyhatású gúnyirat, melyet a szabadságharc ellenségei – első helyen Jellasics és Ferenc József ellen – írt az Ék-ban 1848. szept. 24. és okt. 22. között a Jellasich közlönye c. „hivatalos rovatban”, valamint a pesti Esti Lapokban 1849. jún. 4. és 22. között A jeruzsálemi király közlönye, ill. Hivatalos rovat címen. Emellett se szeri se száma a Zsófia hercegnő, V. Ferdinánd és az osztrák vezérek elleni szatíráinak.
Nem csoda, hogy az 1849 áprilisa után írt cikkeiről azt írja 1899-ben megjelent visszaemlékezésében: „azokat most elolvasnom: felér a purgatóriummal”. (HhM 5. k. 114.)
Jókai a század legvégén is megemlékezik arról, hogy milyen súlyosan ítélték meg az ellenforradalom vezérei az írók újságíró tevékenységét. „A bécsi forradalom leverése után valóságos hajtóvadászatot tartottak a hirlapírókra s igen rövid proczesszust csináltak velük. A szellem harcosait megbecsülték azzal, hogy a forradalom vezéreivel helyezték egy kategóriába. A megtorlás rémhíre megelőzte jöttüket.” Egy Hauk nevű újságírót, ki „körülbelül olyanforma dolgokat irt a maga bécsi lapjaiban, mint én az enyimben, maró szatirákat a főfő egyéniségek ellen” – kivégezték. (HhM 5. k. 23.)