Az 1848. júl. 7-i gyűlésre emlékező Jókai a kiegyezés évében írja a szabadságharc honvédeiről:
„Mythoszi mese az az ujabb korban, hogy egy nemzet ifjusága, mely fegyvertelenül, gyakorlatlanul, vezértelenül támadtatott meg minden oldalról, fél év alatt kész taktikai hadsereggé tudjon alakulni, önszerezte fegyverekkel, önválasztott vezérekkel, s köröskörül győzelemmel tetézze zászlóit.” (A honvédek központi gyülése Pesten, 1867. jul. 7-én. Hon 1867. júl. 7. 154. sz. Esti Kiadás 1.)
Hasonló lelkes szavakkal számol be a honvédség megalakulásáról 1867. júl. 14-én az Igazmondó Mi hir nálunk c. rovatában:
„1848. május 20-án nevezetes korszak nyilt meg a magyar nemzet életében. E napon kezdte alakitani első önálló rendes katonaságát, az újabb kor állandó katonaságainak mintájára.
A legelső felhivásra örömteljes szivvel önkényt tódult a magyar ifjuság a toborzó helyekre, deák eldobta könyvét, mesterember szerszámát, szántóvető kapáját, grófok, bárók együtt álltak be napszámosokkal, hajóslegényekkel, s a megállapitott 10,000 önkénytes pár nap alatt együtt volt.
Csak az volt a különbség, hogy nálunk nem kellett a legénységet kötéllel fogni.
1848. jul. 11-én arra kérte Kossuth Lajos az országgyülést, hogy két száz ezer katona kiállitására hatalmazza fel a kormányt. Az országgyülés megadta a felhatalmazást, és az országnak pár hét alatt tekintélyes hadserege volt.
Ennek a hadseregnek pedig honvédsereg nevet adtak. Bizonyára meg is érdemelte az azt, mert egy álló esztendeig, sőt azontúl a legnagyobb nélkülözések közt híven és sikeresen védte a hont, s még midőn oly két hadsereg egyesült is ellene, minővel nem egy ugy szólván csak ma alakult államot, de óriás birodalmakat szoktak megtámadni, még akkor is nem ez a kettős roppant hadsereg, de csak keblén melengetett kigyó, csak saját vezérének árulása győzhette le.” (Honvédek országos gyülése 1867. júl. 14. 2. sz. 11–12.)