1849. ápr. 9-től 18-ig naponta lövette Arad városát a várat megszállva tartó császári parancsnok: Berger; a várat pedig viszonzásul gróf Vécsey Károly tábornok, az ostrom foganatosító magyar sereg parancsnoka ágyúztatta. Ennek következtében a város több helyen kigyulladt. 1849 jún. 11-én Jellasics bán támadást intéz Újvidék ellen, ahol Perczel Mór tábornok serege az úr. Az ostromlók és a várbeli magyar ágyúk gyilkos tüzétől a város szinte minden pontján lángba borult, úgyhogy az utcákra már benyomult császáriak kénytelenek kihúzódni a házak közül. – Szenttamás, Bács megyei mezőváros határában a szabadságharc alatt hírhedtté vált római sáncokkal, a szerb felkelők egyik és legjobban megerősített tábora volt. A magyar hadsereg 1848 nyarán háromszor is megkísérelte bevenni a sáncot és a helységet sikertelenül. Végre 1849. ápr. 3-án a negyedik támadás során többszöri roham után öldöklő közdelemben Perczel katonái birtokukba vették Szenttamást. Perczel, mivel az egész lakosság ellenállt az ostromnak, megtorlásul porrá égette a várost, a sáncokat pedig felrobbantatta. – Temesvár császáriak által birtokolt várát 1849. ápr. 27-től aug. 4-ig tartotta ostromzár alatt a honvédsereg először pár napig Bem, majd hónapokig Vécsey vezényletével, míg végül aug. 4-én a magyarok elvonulni kényszerültek a vár alól. Az ostromzár alatt a magyarok meg-megújuló rohamokat vezettek a védők ellen, a császári várőrség viszont több ízben kitört, és volt idő, amikor a magyarok 8 napon át – jún. 11-től jún. 18-ig – naponta indítottak új meg új támadást a vár ellen. A kétoldali ágyútűzben a város többször is kigyulladt. – Abrudbánya – Ebben az Alsó-Fejér megyei bányavárosban kezdődött meg a békealkudozás 1849. máj. 4-én a magyar kormány megbízottja: Joan Dragos nemzetgyűlési képviselő és a román felkelők vezetője: Avram Jancu között. Mikor azonban Hatvani Imre őrnagy szabadcsapata az egyezkedésről mit sem tudva, bevonult a városba, a román vezérek azt hitték, hogy tőrbe akarják őket csalni, ezért egy részük – köztük Jancu – elmenekült, másik részüket pedig Hatvani – a tárgyalás félbeszakadása láttán ugyancsak kelepcétől tartva – letartóztatta. A menekülők fellármázták a havasokat, a felkelők máj. 9-én megtámadták a várost, kiverték onnét Hatvanit, akinek fél legénysége odaveszett, majd, mivel a lakosok közül is sokan a magyarok oldalán vettek részt a küzdelemben, felégették Abrudbányát. – Arad várát a magyarok 1848. okt. 22-től 1849. jún. 27-ig, Temesvárt 1849. ápr. 27-től aug. 4-ig, Péterváradot a császáriak 1849. jan. 20-tól márc. 22-ig, Gyulafehérvárt a magyarok 1849. márc. 28-tól aug. 1-ig, Komáromot a császáriak 1848. dec. 30-tól 1849. ápr. 22-ig, majd 1849. júl. 12-től okt. 1-ig, Budát a magyarok 1849. máj. 4-től máj. 21-ig tartják ostromzár alatt. Titel ellen 1849. ápr. 13-án, máj. 22-én, jún. 6-án és júl. 23-án intéznek sikertelen támadást a magyarok.