halálfejes légió – halálfejes jelvényt viselő bécsi légió
Először 1848. szept. 14-én érkezett Magyarországra 400 bécsi önkéntes, főleg diákok, egyetemisták, akik részt vettek a pákozdi csatában, Jellasics üldözésében. Légióvá 1848 novemberében szerveződtek, ill. ekkor csatlakoztak az ún. német légióhoz, amelyet Giron Péter aacheni forradalmár – foglalkozásra nézve illatszergyáros – vezetett, s amelyet a bécsi aulában tanult s a bécsi forradalmi harcokból aktív részt vállalt, majd 1848 őszén Windischgrätz bukása után Magyarországra szökött 107 ifjú alakított. E kiváló harcosok és bátor katonák később Bem vezetésével Erdélyben harcoltak, s túlnyomó többségük hősi halált halt. Kozma idézett műve szerint 1849. febr.-ban már 12-re apadt a számuk, mire Bem a századot feloszlatta, megmaradt tagjait tisztekké léptette elő, s más csapattestekhez osztotta be. (Vö. Szokoly Viktor: Honvédélet. Humoreszkek, életképek s beszélyek 1848–49-ből. Pest 1861. 11.) A PH már 1848. okt. elején hírt ad róluk: „A Magyarhonba Jellachich elleni harcra, ismét elindult bécsi tanulók pajtásaiktóli megválása igen szivreható volt. Az elmentek égnek a vágytól, a harcban mielőbb résztvehetni.” (PH 1848. okt. 1. 175. sz. 925.) Jókai Mór egyik visszaemlékezésében írja; hogy a bécsi légió tagjai fekete ruhás, lelkesült ifjak voltak, „ezüst halálfővel kalapjaik mellett”, önkéntesek, akik „a magyar szabadságharc segélyére vérüket fölajánlották”. (Egy dal keletkezésének története. = Megtörtént regék. 49.; Jókai Mór Forradalom alatt írt művei. 68–69.)