A lőcsei fehér asszony c. regényben (2. k. 283.) az emelvény szót használja Jókai, vérpad értelemben. (Gál János: Jókai élete és írói jelleme. Berlin 1925. 190.)
1897-ben A papírrongyok c. visszaemlékezésében személyes élményként szerepel „ama magaslat”, azaz a halál felé vezető út motívuma. (HhM s. k. 272.)
A nagyszámú önéletrajzi motívummal átszőtt regényében, a Politikai divatokban Lávay Bélának jósolják a konzervatív szemléletű táblaírók, hogy megindult a börtön felé vezető úton, s feje fölött ott lóg a pallos. (JKK 21–22.; Vö.: Sőtér István: Romantika és realizmus. 387.)
A Melltű és gyűrű c. visszaemlékezésében és a Forradalom alatt írt műveinek utószavában is hasonlót ír Jókai. (HhM 5. k. 263.; 273.)