Jókai élénk kontrasztként ír a magyarok lelkes bécsi fogadtatásáról, hiszen még közvetlenül a kiegyezés előtt is megtiltották a bécsi magyar jogászoknak, hogy magyar ruhában jelenjenek meg az egyetemi bálon. (Ujdonságok. Hazánk s a Külföld 1865. jan. 22. 4. sz. 64.)

1848. márc. 19-én a Bécsi hirek c. aláíratlan cikkben olvashatjuk, hogy a midőn a „nádorunk vezérlete alatt a magyar országgyülési küldöttség Bécsben megjelent, először is az elnök szekeréből a lovak a nép által kifogattak s kocsija nagy örömrivalgások közt vonatott a császári lakba, azután Kossuth Lajost a városban szerteszét hordozták s egyre növekvő lelkesedési éljenekkel fogadták, – utána rövid időre a császár népei között megjelent, s alkalma volt látni, hogy a nép, mellytől eddig a fejedelmek félni szoktak, nem olly rettentő… hű tud lenni… Bécs tanúja volt egy örömnyilvánitásnak, melly tőle régi időktől idegen volt.” (Ék 1848. márc. 19. 12. sz. 376–77.)

A Bécsbe érkezett magyar országgyűlési küldöttség tagjairól lelkes szavakkal számol be Jókai divatlapjában Pap Gábor. (Külföldi társasélet. Ék 1848. ápr. 2. 15. sz. 446–47.)