A „Cóburg-huszárok” is hasonlóképpen jártak a hegyen: „A fenyvesben aztán nem üldözte őket senki, de nem is fogadta senki. Egy verem répa, meg egy szapu savanyú juhtej volt a lakomájuk; a mit egy pásztorgunyhóban leltek. A juhok maguk messze lenn a völgyben legeltek.” (A magyar nemzet története regényes rajzokban. 3. k. 248.)