Jókai már 1848-ban tiltakozott a szabadság fogalmának ilyen értelmezése ellen: „X helységben a jobbágyok neki estek a földesur erdejének s kezdték vágni, mondván:
Szabadság van most!
Ekkor az ott szállásoló katonaság a helység gulyáját vette repressaliák alá, s levágatta a legszebb tulkot, mondván: szabadság van most.
De már igy még sem jól lesz, gondolák amazok s kölcsönösen elengedték egymásnak a szabadságot.” (Charivari. Ék 1848. aug. 13. 7. sz. 218.; Vö.: Ember Győző: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. – Forradalom és szabadságharc 1848–1849. Bp. 1948. 191–265.; Andics Erzsébet: Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorban és a forradalom idején. = Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. 2. k. Bp. 1912. 123.)