CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés
Szentkuthy Miklós
Elvesztett otthonok? Megtalált templomok!
Cs. Szabó László
1. Emlékeim Babits Mihályról
Cs. Szabó László
2. Balogh József - művelődéstörténetünk elfelejtett személyisége
Határ Győző
Gyomától Hongriuscule-ig
Lakatos István
Elvesztett otthonok
Mándy Iván
Elvesztett otthonok
Nemes Nagy Ágnes
Elvesztett otthonok
Szabó Magda
Elvesztett otthonok
Jánosy István
1. Elvesztett otthonok
Jánosy István
2. Viszontagságos életem az ötvenes években
Jánosy István
3. Pokoltánc szarvasokkal
Csorba Győző
1. Pécs és Róma
Csorba Győző
2. A halál verseitől a Faustig
Sőtér István
1. A Vártól a Jégverem utcáig
Sőtér István
2. Nagy Lajossal az ötvenes években
Sőtér István
3. A másik mestert!
Sőtér István
4. Az én könyvtáram Vas István
1. Római pillanatok
Vas István
2. Szigligeti vázlat egy rádióbeszélgetés előtt
Vas István
3. Költészet és valóság
Szántó Piroska
Elvesztett otthonok
Vészi Endre
Elvesztett otthonok
Karinthy Ferenc
Elvesztett otthonok
Somlyó György
Elvesztett otthonok
Kolozsvári Grandpierre Emil
Elvesztett otthonok
Panek Zoltán
"Elvesztett otthonok? Hiszen hurcoljuk magunkkal mindet!"
Kányádi Sándor
"Ahol a keserű számban édessé ízesül"
Baránszky László
New Yorktól Tihanyig - oda és vissza
Beney Zsuzsa
Gyász
Birkás Endréné, Kabdebó Lóránt, Ottlik Géza beszélgetése Birkás Endréről
Elfelejtett ember?
Prokop Péter
Barcsayról Rómában
Barcsay Jenő
Emlékeim a Kabdebó családról
Bevezetés
A nyolcvanas évek második fele: a mából mindenki azt a tegnap előttet
keresi, amelyhez kapcsolódva a nemzet szellemi és történelmi
folyamatosságát biztosíthatja. Irodalomban ez a modernséghez - hazai
történetét tekintve: a Nyugat folyóirat nevével jelölhető folyamathoz -
való kapcsolódást jelentette. Az első nemzedék nagyjainak centenáriumai
indították a visszakérdezést, legaktívabban költők és írók eszmélkedésében.
Az újholdasok valamint Esterházy Péter esszéiben valósult meg a
visszaforradás - az újat teremtés szándékával. "A posztmodern kelgyó
önfarkába harap" - lett ennek a tájékozódásnak a szlogenje.
A Magyar Rádió irodalmi osztályának és a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárának
programja ebbe a tájékozódási folyamatba kapcsolódott. Az utolsó
pillanatban gyűjthettem össze azok emlékezését, akik még ezt a
folyamatosságot személyükben is biztosították, továbbéltették: tanúságot
tehettek ennek szellemiségéről. És elmesélhették a tárgyi vonatkozásokat,
történeteik anekdotáit. Ezt a Nyugat-hagyományt idéztük fel, valamint annak
továbbélését dokumentáltuk egy - az ideológiai igényeiben elkülönböző -
megváltozott világban. A hatalmilag preferált marxista elmélet ideológiai
érdeklődése szerencsére elhanyagolta a poétikai normaalkotást - sőt
nemegyszer kompromisszumkésznek mutatkozott a hagyományos poétikákkal
szemben -, ezáltal a fennmaradhatott poétikai folyamatosság ekkorra
ideológiai jelentőségűvé hangsúlyosodott. A poétika ideológiahordozóvá
változott.
A kérdező és beszélgetőtárs egyetlen név aranyfedezetével közeledett a
múlthoz: Szabó Lőrinc életművére való hivatkozással. Azzal a mondattal,
amit 1945-ben, a történelmi változás pillanatában írt le Naplójában Szabó
Lőrinc: "A magyar költészet az én nyelvemen beszél". Ennek az életműnek a
magyar irodalmi kánonba emelése, szövegeinek közreadása hitelesítette a
kérdezés szövegeit. Szabó Lőrinc oltalmával a magam élete részeként
fogadhattam a megidézett világot.
Az érdeklődés visszaigazolta vállalkozásunkat: a rendszerváltás napjaiban
ismét műsorára tűzte a rádió, és ciklusonként mindegyik kormányváltozás
idején meg-megismétli közlését.
Számomra azért vált emlékezetessé a sorozat, mert befejeztével életem
menetében is változás következett el. Pécsi majd miskolci egyetemi
feladatokat vállalhattam, az anekdoták, tárgyi emlékek gyűjtését
felválthatta a poétikai és szövegkritikai munkálatok megvalósítása.
A múlt, amelyet ezzel a sorozattal is segíthettem folytatásra méltó
életre kelteni: a jelenben értékes, folytatható - most úgy mondjuk:
- kanonizálható múlttá nemesedett. Szabó Lőrinc pedig olyan nemzeti
klasszikusként jelent meg, akinek az életműve feldolgozására egy egész
- sokoldalúlag támogatott - kutatóhelyet alapíthattam a Miskolci Egyetemen.
Miskolc-Budapest, 2002. január