Kiadások, fordítások, átdolgozások*

Kézirat létezéséről jelenleg nincs tudomásunk. A Rab Ráby első ízben az Üstökösben jelent meg, 1879. jan. 5.-szept. 14. között (XXII. évf. 1064-1100. sz.). Minden folytatást egyíves terjedelemben közöltek, ezért a közlés kilenc hónapja alatt az Üstököshöz „Állandó melléklet”-et csatoltak. (Állandó melléklet „Üstökös” humorisztikus hetilaphoz – Szerkeszti: Jókai Mór.’ Rab Ráby. Regény Jókai Mórtól)

A lap jan. 5. számában a következő felhívás jelent meg: „Előfizetési felhívás az Üstökös 1879-iki XXII. évfolyamára. Az Üstökös jövő évben megbővített tartalommal fog megjelenni. A rendes humoristicus illustrált szövegű egy íven fölyül egy ívnyi satyricus regényt fogunk olvasóinknak nyujtani, e cim alatt ,Rab Ráby’ írta: Jókai Mór. E regény a II.-ik József császár alatti küzdelmét rajzolja a megyéknek, egyfelől a nemzetiségért az idegen ellen, másfelől a nép jobb sorsáért a kiskirályok kényuralma ellen, s e kettős harcnak egymásba ütköző soknemű ellentéteit, a hol az őshagyományokhoz ragaszkodást látjuk majd mint erényt, majd mint veszedelmet; az újítás vágyat, majd mint nemes törekvést, majd mint torzképű divatmajmolást; egy rég elfeledett (pedig közeleső) korszak jellemzetes megvilágitásában. A történet maga a regény hősének önéletírásán alapul s bő anyagot ád a mult századbeli hazai viszonyok visszatükrözésére. A regény illustrálva lesz, mintegy 150-200 eredeti azon kort jellemző képpel, a miket Jankó János remek tolla fog a szövegbe rajzolni.” (12.)

A regény az alábbi folytatásokban jelent meg az Üstökösben:

1.

jan. 5. 1. sz. Első fejezet és mintegy Elöljáró Beszéd. A második fejezet végéig.

2.

jan. 12. 2. sz. Harmadik és negyedik fejezet az „Adorált Madonnám!” levélkezdő mondatig.

3.

jan. 19. 3. sz. A negyedik fejezet folytatása, az ötödik fejezet az „Az indítványtevőnek számos pártja lehetett” kezd. mondatig.

4.

jan. 26. 4. sz. Az ötödik fejezet folytatása, a hatodik, hetedik, majd a nyolcadik fejezet a „Tulajdon az a madárijesztő” kezd. mondatig. 5. febr. 2. 5. sz. A nyolcadik fejezet folytatása, a kilencedik fejezet „A két szolgálónak azért nem volt szükség elhagyni a szobát.” kezd. szakaszig.

6.

febr. 9. 6. sz. A kilencedik fejezet folytatása a „S mikor készen volt a remekmű” kezd. szakaszig.

7.

febr. 16. 7. sz. A tizenegyedik fejezet folytatása, a tizenkettedik fejezet, az „Azután következtek az áldomások.” kezd. mondatig.

8.

febr. 23. 8. sz. A tizenharmadik fejezet folytatása a tizennegyedik, majd a tizenötödik fejezet az „A mindenféle bizottságok ugyan erősen gyanuban álltak” kezd. szakaszig.

9.

márc. 2. 9. sz. A tizenötödik fejezet folytatása, a tizenhatodik fejezet a „De már ez istentelenség!” mondatig.

10.

márc. 9. 10. sz. A tizenhatodik fejezet folytatása s a tizenhetedik fejezet az Üstökösben tévesen: „tizenkettedik” a Megállj. Majd kikeresem számodra, aztán hallgasd meg.” kezd. szakaszig.

11.

márc. 16. 11. sz. A tizenhetedik (az Üstökösben tévesen; „tizenkettedik”) fejezet folytatása a tizennyolcadik végéig.

12.

márc. 23. 12. sz. A tizenkilencedik fejezet, a huszadik fejezet a „Ráby igazán kénytelen volt nevetni a maga nyomoruságán.” mondatig.

13.

márc. 30. 13. sz. A huszadik fejezet folytatása, a huszonegyedik, majd a huszonkettedik fejezet a „S ez igy megy szép barátságosan az első pint borig.” kezd. szakaszig.

14.

ápr. 6. 14. sz. A huszonkettedik fejezet folytatása s a huszonharmadik a „Végre ő excellentiája már nem is argumentált” kezd. mondatig.

15.

ápr. 13. 15. sz. A huszonharmadik fejezet folytatása, a huszonnegyedik és huszonötödik fejezet a „Ugyanakkor a városi tanács, külső és belső, újból fog megváratni” [így] kezd. szakaszig.

16.

ápr. 20. 16. sz. A huszonötödik fejezet folytatása a fejezet végéig.

17.

ápr. 27. 17. sz. A huszonhatodik és a huszonhetedik fejezet a „Csajkos apó félreértette Ráby széttekingetését.” mondatig.

18.

máj. 4. 18. sz. A huszonhetedik fejezet folytatása, huszonnyolcadik és huszonkilencedik fejezet az „Azután, hogy a leány odaborult a keblére, megsimogatta a fejét.” mondatig.

19.

máj. 11. 19. sz. A huszonkilencedik fejezet folytatása, a harmincadik fejezet végig.

20.

máj. 18. 20. sz. A harmincegyedik s a harminckettedik fejezet az „Azt kell hinnem, hogy ezzel kötötte magát össze a szép asszony” kezd. szakaszig.

21.

máj. 25. 21. sz. A harminckettedik fejezet folytatása, a harmincharmadik és harmincnegyedik fejezet az „A ,csak még’ annyit tett, hogy e naptól kezdve mindennap levitték Rab Rábyt a kihallgatási szobába vallatásra.” mondatig.

22.

jún. 1. 22. sz. A harmincnegyedik fejezet folytatása, a harmincötödik és harminchatodik (az Üstökösben tévesen: harmincharmadik) fejezet a „Mind ebből Rábyt csak az érdekelte” kezd. szakaszig.

23.

jún. 8. 23. sz. A harminchatodik fejezet végig.

24.

jún. 15. 24. sz. A harminchetedik és a harmincnyolcadik fejezet, a „Nem. Úgy szeretem, mintha saját fiam volna.” mondatig.

25.

jún. 22. 25. sz. A harmincnyolcadik, a harminckilencedik fejezet a „De nem bánta volna már a báró” kezd. szakaszig.

26.

jún. 29. 26. sz. A harminckilencedik fejezet, a negyvenedik és a negyvenegyedik fejezet az „Azt próbálják meg az urak!” kezd. szakaszig.

27.

júl. 6. 27. sz. A negyvenegyedik fejezet folytatása, a negyvenkettedik fejezet végig.

28.

júl. 13. 28. sz. A negyvenharmadik, negyvennegyedik és a negyvenötödik fejezet az „A császár felemeli a poharat a világosság felé s keresztül néz rajta.” mondatig.

29.

júl. 20. 29. sz. A negyvenötödik fejezet folytatása, a negyvenhatodik, negyvenhetedik és negyvennyolcadik fejezet a „De nem engedte a lelkének ezt a rémséges eszmét végig gondolni.” mondatig.

30.

júl. 27. 30. sz. A negyvennyolcadik fejezet folytatása, a negyvenkilencedik és ötvenedik fejezet az „A megye rendei azt mondták rá: ,nem!’” kezd. szakaszig.

31.

aug. 3. 31. sz. Az ötvenedik fejezet folytatása, az ötvenegyedik fejezet, az ötvenkettedik fejezet végig.

32.

szept. 7. 1099. sz. Történelmi befejezés, a „Rövid időn rájött, hogy nincs.” mondatig. (Ezt már az Üstökösx nem a mellékletben közölte, hanem a rendes lapterjedelmen belül.)

33.

szept. 14. 1100. sz. A Történelmi befejezés folytatása a regény végéig.

Ha a mű első közlését végigkísérjük, feltűnik, milyen hosszú időköz (aug. 3-szept. 7.) választja el a tulajdonképpeni regény lezárulását a Történelmi befejezés közzétételének megkezdésétől. A dolog magyarázatára jelenleg csupán hipotéziseket állíthatunk fel, de talán nem árt egy rokon esetre utalnunk. A Rákóczy fia (1892) végső fejezete Clio vétója címmel a következő írói önvallomást tartalmazza: „Megvallom őszintén, …hogy e minden lelkesedést lehangoló száraz adatok helyett én inkább választottam volna Rákóczy György élettörténetének befejezéséül azt a traditiót, hogy a nagyravágyó ifjú… a saját szakállára vállalkozott megkezdeni a szabadságharcot… Lengyelország felől. E betörés azonban balsikerű vala… Egy történetiró barátom, ki a Rákóczy-korszak minden adatait a legjobban ismeri, legújabb kutatásai nyomán, mind a história, mind a hagyomány adatainak felhasználásától letiltott Clio kérlelhetetlen vétójával.” (365.)

Thaly Kálmán – bizonyosan ő lehetett a szóban forgó historikus – eszerint elmagyarázta Jókainak, hogy Rákóczy György tisztes öregségre jutott Franciaországban, nem merült a régebbi források emlegette erkölcsi züllésbe, de nem is vált tragikus sorsú szabadsághőssé. A költő engedett Thaly intésének, kiemelkedő esemény nélkül, elégikus hangütéssel végezte elbeszélését. Lényegében hasonló történt a Rab Rábyval kapcsolatban is. Az eredeti végső jelenet, amely Rábynak szerelmi boldogságot ígért és legjobb eszméi győzelmével kecsegtetett, itt is cáfolatot nyert végül a história kérlelhetetlen tényei nyomán. E cáfolat megírására nem volt szükség történetírói figyelmeztetésre, csak az Önéletírásx tényanyagát kellett Jókainak érvényre juttatnia saját, harmonikusabb kicsengést sürgető képzeletével szemben. Belső küzdelem folyhatott benne, míg a megoldáshoz eljutott, s ez a vívódás okozhatott hosszabb szünetet a közlésben.

 

KÖTETKIADÁSOK

I.

 

Rab Ráby. 1-3. k. Pozsony 1879. Stampfel Károly 1. k. 318 l. 2. k. 239 l.; 3. k. 148 l.
 Az utolsó kötetben a Történelmi befejezés külön számozással XXV l.

II.

a)

1-2. k. 2. kiad. Bp. 1885. Pfeifer Ferdinánd. 1. k. 280 l.; 2. k. 344 1. | Jókai Mór újabb munkái. Népszerű kiadás 54-59.|

 

b)

3. kiad. 1885.
 Címlapkiadás sorozatmegjelölés nélkül.

III.

a)

Bp. 1896. Révai Testvérek 479 l. | Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 51. |
 Ugyanez megjelent teljesen azonos, finomabb papírra nyomott „amateur díszkiadás”-ként és nagy 8° alakban, Nemzeti díszkiadás elnevezéssel.

 

b)

1906.
 Címlapkiadás.

 

c)

1908.
 Címlapkiadás.

 

d)

1912.
 Címlapkiadás.

 

e)

1912.
 Címlapkiadás sorozat megjelölés nélkül.

IV.

 

1-4. k. Bp. [1914.] Révai. 1. k. 158 l.; 2. k. 1491.; 3. k. 1661.; 4. k. 157 l. | Olcsó Jókai 161-68.|

V.

a)

Bp. 1927. Franklin-Társulat-Révai Testvérek 379 l. | Jókai Mór művei. Centenáriumi kiadás 33. |

 

b)

193[?]
 Címlapkiadás sorozatmegjelölés nélkül, kiadóként csak Révai van feltüntetve.

 

c)

1948.
 A b)-vel megegyező címlapkiadás.

 

d)

1949.
 A b)-vel megegyező címlapkiadás.

 

e)

[1950.] 6. kiad.
 A b)-vel megegyező címlapkiadás.

VI.

 

Bratislava 1954. Magyar Kiadó 364 l.

VII.

a)

Sőtérx István előszavával, sajtó alá rendezte Gyapay Gábor. Bp. 1956. Szépirodalmi Könyvkiadó 507 l. | Magyar Klasszikusok | Előszó 5-56 l.

 

b)

1956. | Iskolai könyvtár | Címlapkiadás Gyapay Gábor nevének feltüntetése nélkül, új sorozatmegjelöléssel.

VIII.

 

Bp. 1961. Szépirodalmi Könyvkiadó 471 l. | Aranykönyvtár |

IX.

 

Sőtérx István utószavával, Győry Miklós rajzaival. Bp. 1961. Szépirodalmi Könyvkiadó 5251. | Jókai Mór válogatott művei. |

X.

 

Nagy Miklós utószavával. 1 –2. k. Bp. 1965. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1. k. 311 l. ; 2. k. 277 l. | Olcsó Könyvtár 1965.|

 

IDEGEN NYELVŰ KIADÁSOK

A *-gal jelzett kiadások példányához nem tudtunk hozzáférni, adataikat Ferenczi Zoltán (Jókai idegen nyelvekre fordított műveinek jegyzéke. Magyar Bibliofil Szemle 1925) és Demeter Tibor (Magyar szépirodalomi idegen nyelven. Bp. 1952. Kézirat.) munkái alapján közöljük.

 

Német:

I.

 

Rab Ráby. Pester Lloyd. 1879. jan. 5. Nr. 5.-aug. 24. Nr. 234. A történelmi befejezés uo. 1879. szept. 18. Nr. 258. –szept. 21. Nr. 261. Hatvankét folytatásban, a fordító megnevezése nélkül.

II.

a)

Rab Ráby. Mit Illustrationen von Joh. Jankó. 1-3. vol. Preßburg-Leipzig 1880. K. Stampfel. 1. vol. 247 p. ; 2. vol. 246 p.; 3. vol. 304 p. Fordító nincs megnevezve.

 

b)

ua. 1881.
 Címlapkiadás.

III.

 

Einer stach ins Wespennest. (Rab Ráby). Transl. Bruno Heilig, Nachwort von Béla Szent-Iványi. Leipzig 1955. Paul List Verlag 511 p. Utószó 499-506 p.

 

Cseh és szlovák:

*I.

Rab Ráby. Transl. G. N. Mayerhoffer. Praha 1914. Fr. Borový 502 p.

II.

ua. Transl. G. N. Mayerhoffer. 2. vyd. V Praze 1928. Fr. Borový 504 p. | Jókai M. Romány a povídky I. 4. Valószínűleg az I. címlapkiadása.

III.

ua. Transl. Ladislav Hradský. Praha 1954. Nakladelství Krásné Literatury 447 p. Hegedüs Géza bevezetője 7-13. p.

IV.

ua. Transl. Anton Plevka. Bratislava 1955. Smena 396 p. Ladislav Babos utószava 393-96. p.

V.

ua. Transl. Anton Plevka. Bratislava 1965. Slovenské Vydavatelstvo Krásnej Literatúry 402. p. | Svetoví Klasici 144. Alapos jegyzetekkel és Tóth Tibor utószavával 373-81. p.

 

Angol:

I.

 

*The strange story of Rab Ráby. London s. anno [1909] 382 p.

 

*b)

2. edit. 1910.
 Címlapkiadás.

 

*c)

3. edit. 1910.
 Címlapkiadás.

Az 1. kiad.-t Czigány Lóránt látta a British Museumban, a 2.-at csak kikövetkeztethetjük, mivel 1910-ben megjelent a 3. is a Library of Congress katalógusa szerint. E katalógus nyomán Emil Reich volt a fordító, s a kötetek Jókai arcképét is tartalmazták. (Czigány L. The reception of Hungarian Literature in Victorian England 1830-1914. c. kéziratos tanulmánya alapján.)

IFJÚSÁGI ÁTDOLGOZÁS

Ráby Mátyás viszontagságai. Jókai Mór: Rab Ráby című munkájából a serdültebb ifjúság számára átalakítva. Átdolgozta: Bródy Sándor. Bp. 1894. Singer és Wolfner 275 l.

Bródy tizenkilenc fejezetre rövidítette a művet, hűen követve a cselekmény fonalát. Az eléggé sikerültnek mondható átdolgozás (Bródy hasonló munkáiról l. még a jelen kritikai kiadás 22. k. 393-96. Margócsy József, ill. a jelen kritikai kiadás 24. k. 315-16. Oltványi Ambrus megjegyzéseit) a szentendrei láda históriájával indul, innen tér át a bécsi eseményekre. Elhagyja azonban Fruzsinka számos kalandját s a fejezeteket bevezető archaizáló összefoglalásokat, valamint a latin szövegrészeket. A végkicsengés optimista, a felébredő Ráby „két szerető, hüséges szem…” pillantásával találkozik, s a Történelmi befejezés ily, módon elmarad.

RÁDIÓJÁTÉK

A regényt rádiójáték-változatban is feldolgozták. A Magyar Rádió 1955. ápr. 20-án mutatta be, A császár álruhája címmel. Ezt az adást megismételték 1962. jan. 21-én. A regényt rádióra alkalmazta Munkácsy Magdolna. Rendezte: Képessy József. A főbb szerepeket a következők alakították: Ráby Mátyás-Szakátss Miklós; Leányváry János – Apáthi Imre, Dancsó Marci – Molnár Tibor, Komisszárius – Egri István, Szolgabíró – Kovács Károly, Tárhalmy főjegyző – Tímár József, Alispán – Dénes György, A Helytartótanács elnöke – Szendrő József, Császári megbízott – Greguss Zoltán, Francia tábornok – Horváth Jenő, Őrnagy – Kamarás Gyula.

FILMVÁLTOZAT

1965. január 28-án mutatták be a Rab Ráby c. játékfilmet, amelyet Jókai regényéből és az Önéletírásx-ból Barabás Tibor írt filmre, illetőleg az ő filmnovellája alapján a forgatókönyvet Deme Gábor és Hintsch György készítette. Rendező: Hintsch György. A főbb szerepek alakítói: Ráby Mátyás – Kálmán György, II. József –  Páger Antal, Niczky gróf – Balázs Samu, Tárhalmy főjegyző – Kovács Károly, Mariska, a leánya – Meszléry Judit, Dacsó Marci – Szirtes Ádám.

A film eredetileg a Televízió részére készült, ez a mű egész stílusát meghatározta. Egyik-másik bírálatban ezt meg is tárgyalták. A cselekmény sok helyen inkább az Önéletírástx, mint a regényt követi, így elsősorban abban, hogy Fruzsinka alakja és a vele kapcsolatos mellékcselekmény teljesen hiányzik belőle. Tárhalmy és leánya, továbbá Dacsó Marci viszont Jókai leleménye nyomán jelennek meg benne, ha a főjegyző nem is jut olyan szerephez, mint Jókainál. A filmbírálatok általában elégedettek Hintsch György produkciójával, hibáit csak futólag említik, mélyebb elemzési módszereket egyáltalán nem mutatnak. Csak néhány kritika foglalkozik a regény és a film összevetésével, vagy a történetfelfogás alakulásának vizsgálatával.

A Magyar Nemzet 1965. jan. 28-i számában Vilcsek Anna megállapította: „A filmváltozatban Rábyról és történetéről lefoszlott a romantikus máz. Szenvedélyes dráma bontakozott ki: egy ember harca az igazságért és egy országé, amely Ráby korában több igazságot várhatott az osztrák császártól, mint saját uralkodó osztályától…  A nép érdeke látszólag szemben áll a nemzet érdekével. Azok látják így, akik a nemzet érdekeit saját anyagi érdekeikkel azonosítják.” Miután így Vilcsek Anna egyetértésének ad hangot a film leegyszerűsítő történetfelfogását illetően; megállapítja, hogy a filmváltozat magán viseli a televízió igényeit, stílusjegyeit. „Ezért nincsenek látványos nagyjelenetek, ezért jut szerephez a dialógus, s a kendőzetlen emberi arc…”

Szombathelyi Ervin a Népszavában (1965. jan. 28.) Ráby alakjával foglalkozik írása elején. Megállapítja, hogy a népért küzdő magányos lázadó nemcsak a megye uraival, hanem a hűbéri igában szenvedő parasztokkal is szembekerül. Így a regény, de a film is, Jókainak kevésbé ismert írói arculatát idézi, nem a romantikus gesztusok, hanem a társadalmi környezet és a főhős benső világa jutnak nagy szerephez benne. Észreveszi a kritikus, hogy a regény és az emlékirat felfogásával ellentétben a filmtörténet Rábyt a kalapos király feltétlen hívének tünteti fel, ám ezt jóváhagyja, sőt a konfliktus szempontjából szerencsésnek is mondja: „Világosabb így az összeütközés értelme és iránya.” Hiányolja azonban a mozgalmasságot, amely Jókai művét annyira betölti. Elsietettnek tartja a befejező jelenetben szereplő francia tábornoknak váratlanul gyors feloldódását. A szereplők közül a többi bírálathoz hasonlóan, itt is Kálmán György és Páger Antal kapják a legtöbb elismerést.

Az Élet és Irodalom 1965. jan. 30-i számában Abody Béla tollából olvashatunk ismertetést. Abody megemlíti, hogy a történelem ellentmondásossága hiányzik a filmből – úgy látszik szándékosan. A film életre hívói „… a lényeges tendencia kedvéért lemondtak a lényegtelenebb, de mégiscsak motiváló tényekről.” A továbbiakban a kritikus azt hangsúlyozza, hogy a nép és a vezetők közé ékelődő rosszindulatú és önző hivatalnokréteg leleplezése még a mai alapvetően megváltozott történelmi körülmények között sem nevezhető időszerűtlennek, bár a mához-szólás igénye a filmből csak töredékesen érezhető ki.

A Film Színház Muzsika 1965. jan. 29-i számában G. P. jelzéssel (Geszty Pál) közöltek bírálatot, amely bevezető soraiban a történelmi filmek látványos, kalandos produkcióvá süllyedésével foglalkozik. A továbbiakban megállapítja, hogy a Rab Ráby elkerülte ezt a zsákutcát s a ma számára is van fontos tanulsága. Kiemeli Kálmán György alakítását, különösen fokozatos reménytelenné válását érzi igen plasztikusnak. „Tompított, szinte észrevétlen gesztusok jellemzik játékát, sikeresen elkerüli a kísértő s mindent elrontó, ,hazaffyas’ pátoszt, a mártír pózt, a harsányságot.” Páger játékát meggyőzőnek tartja, noha más színészek pl. Major Tamás, Darvas Iván (Németh László, ill. Szomory Dezső történelmi drámáinak címszereplői) megtörtebb, arisztokratikusabb személyiségnek mutatták be a reformer Habsburgot.

A Népszabadság Tamás Istvántól hozott recenziót 1965. febr. 4-i számában. A szerző drámainak tartja a feldolgozást, szerinte a forgatókönyv: „érzékenyen követi Jókai regényének hangulati tónusát, finom kézzel javít is a logikáján itt-ott.” Kálmán György alakítását az elmúlt évek magyar filmjeinek legjobb teljesítményei közé sorolja. Cikkének utolsó harmadában Tamás István kitér a Rab Ráby jelentőségére is s megjegyzi, hogy benne Jókai „az öregedő költőtől szokatlan bátorsággal ábrázolta történelmünk nagy korszakát”.

Nagy Miklós A legújabb Jókai filmek c. cikke (Kritika, 1965. július, 60-62.) több vonatkozásban erősen vitathatónak ítéli Hintsch György produkciójának megoldásait: „II. Józsefet… minduntalan csak reformernak és humanistának látjuk, központosító birodalmi politikájának alapvető tévedéséről jelzést is alig kapunk… A nemesi ellenállás számára… nincs bocsánat a forgatókönyvírók szemében… Ráby Mátyás emlékiratainak ez egyoldalú szemléletéhez kár volt visszatérni azután, hogy a Jókai regény olyan találóan és dialektikusan vázolta fel a korszak fő ellentmondását… A nemesi ellenállás torzító leegyszerűsítése a szereplőgárdát is elszürkítette …” (A bíráló megemlíti, Barabás Tibor eredeti filmnovellája még mentes volt e történelmi ferdítésektől.) A továbbiakban Nagy Miklós dicsérően említi a film sodró ritmusát és időnkénti emelkedett dialógusait, kitér Ráby Mátyás újfajta felfogására is. Ugyanis a főalak itt nyugalomra vágyó, az élethez ragaszkodó, alapvetően nem heroikus jellemként mutatkozik be. [Ez a beállítás Hintsch Györgytől származik, aki koncepcióját már forgatás közben kifejtette, vö. Esti Hírlap, 1964. aug. 1-i számában közzétett nyilatkozatát.] A cikkíró úgy találja, hogy az ilyen szemlélet elfogadható és nincs szöges ellentétben Jókai írói szándékaival. Noha Szentendréről a megfilmesítés nem ad plasztikus képet, egyes jeleneteiben a montázs és képkivágás igen erős érzelmi hatást tud közvetíteni.




Hátra Kezdőlap Előre