A Petőfi Irodalmi Múzeum, mint házigazda képviseletében az az örömteli feladat hárul rám, hogy ismételten köszönetet mondjak a konferencia valamennyi résztvevőjének figyelméért, külön a felszólalásokért és előadásokért, amelyek mind komoly, jeles színvonalon mozogtak; néhány egészen kiemelkedő, értékes előadást is hallottunk. Külön szeretnék köszönetet mondani Király István és Szabolcsi Miklós elvtársaknak, akik a korszak kitűnő szakértőiként kezükben tartották a vitát és lényegre tapintó megjegyzéseikkel összekötötték a néha látszólag egymás mellett haladó, egymással távolabbról korrespondáló előadásokat is. Konferenciánk - úgy vélem - elérte kitűzött célját, ráirányította a figyelmet arra, hogy oly nagyszabású, nagyjelentőségű témával állunk szemben, amelynek célra irányultabb, szervezettebb kutatása feltétlenül előttünk álló feladat és elvégzendő feladat is. Talán még intenzívebben kellene a kutatásnak folynia, mint ahogy az eddig is történt az egyetemek különböző tanszékei, az Irodalomtudományi Intézet programjában, és lehetőségeinkhez képest a Petőfi Irodalmi Múzeum programjában is. A mi részünkről kijelenthetem: örömmel, készséggel veszünk részt ebben a munkában, midőn egy nagyobb, átfogóbb terv keretében a Nyugat-kutatás előre fog lendülni a jövőben. Teljesen egyetértek Szabolcsi Miklós elvtárssal, hogy a mai vita hangsúlyosan jelezte ezt az igényt. A lehetőségek - úgy vélem - adva vannak.

Az előadók, hozzászólók engedélyét kérem ahhoz, hogy megnyilatkozásaikat publikálhassuk, annál inkább, mivel meggyőződésem, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett Nyugat-konferencián elhangzottak messze túl az intézmény falain kívül is visszhangra lelnek, szélesebb közönséget is érdekelnek.

Még egyszer megköszönöm valamennyiük szíves figyelmét és tevékeny részvételét és ezzel a konferenciánkat bezárom.

---