[2a]

(Praefatio.+)*

AZ TEKINTETES, NEMES, ESZES ES TIZTELETES FERFIAKNAK, KIK EZ kis irásnak rendiben neveztetnek, mint io akaro Vrainak. Istentöl jo egésséghet, dolgokban szerenczes és boldogh elö menetelt, hoszszu ideighlen valo békeséges meg maradast kivan, és szolgalatyat alazatoson ajanlya.

AZ miképpen az méh, Nemes és böczületes Vraim, nem csak az ö Vrának kertiben szedi az hasznot, hanem még szinten idegen hatarokbanis megyen és édességel megh terhelt labockal tér megh czak hogy az ö gondviselöiének kedveskedhessen: igy nagy sokan az régi Görög bölcz Philosophusok közzül nem e[2b]légségesnek itélték lenni, hogy minde[n]kor Athenásban lakianak, és czak az ot kereset tudományockal hazáinknak az miben kivantatik szolgallyonak, hanem nagy meszsze idegen földekre Siciliaban, Italiaban, Galliaban, es egéb helyekre látni, hallani, tanulni, értelmet venni minden tartoztatasnelkül el indultak. Az Latinusok viszontagh Chaldaeaban AEgyptusban, Siriaban, Görög országban el menni nem resteltek. Pytagoras* felöl iria Valer[ius] Max[imus] lib[er] 8.+ hogy még iffiu koraban AEgyptusban ment az papockal valo ismeretségnek okaért, kik ötet az Sido vallásban oktatnak és Sacramentumok+ által közikben szamlalnak. Onnan az astrologica tudománynak kedueiért Persiaba, az Törvényekért és az Nemes Respublicaknak latasáért Cretaban és Lacédémonban. Az Anacharsis nevö Scithiai Kiraly el hatta Országat és Coronáiat, és ment Athenásba az bölcz Solonnak tanitásat hal[3a]gatni, mint ezt Aelian[us] bizonittya lib[er] 5. Homerusis Aegyptusba siete* hazáiábol illyen okon, hogy az embereknek erkölcsöket és külömbkülömb szokásokat lathatna. Diod[orus] Sic[ulus] lib[er] l, cap[ut] 2.+ Az kiknek peldaioktol, de föképpen természetemtöl inditatuan enis, minden nyomoruságot, nyavalyat éhséget, szomiuságot /mellyek az budosot gyakorta szoronghatni szoktak embereknek szidalmat, gyalazásat gonosz itileteket semminek alituan, ez világnak eggÿk részét megh latni, és vekony elmémet, az mezökben az természetnek czudaival az varosokban az embereknek munkaival, azoknak hallasával, latasáual éltetni, öregbiteni, gyönyörködtetni, igyékeztem. Mind ezeket penig más végre nem kivantam, hanem czak hogy az en tövises és kösziklas Itachamnak, az sok hadak s-haboruságok miat pusztaságban került hazámnak Magyar Országnak, és az benne léuö tizta életü Pene[3b]lopenak az igaz keresztyeni Anyaszent egyháznak, ha Isten éltetne, hasznára, javára és tiztességhére forditanam. Mint hogy azért ily. io ügyekezetemben, idegeneknek segitséghek által, ö sz[ent] Felsége mind azokon az kivant helyeken által vit, és meg téruén ez Nemes, Kiraly és szabad Respublicaban, ily allapatban; az mint ti kegyelmetek lattya, allatot, meltonak itélem lenni, hogy /mert külsö tehetséghemben valo fogyatkozásom böuen nem engedi/ rövideden az sok veszedelmes helyeken, nagy habockal haborgho tengeréken által ment utamnak mivoltat le iriam, hogy ecképen Istennek velem valo io téteményét és réam valo gondviselését mindeneknek szemek eléiben vessem. Nagy szerencze bizonyara czak tiz mélyföldre valo menesünk. Nagy vigyazast kivan ötuén hatuan mélyföldön valo budosasunk: de Istennek nagy kivalyképpen valo gonduiselése szaz két szaz mélyföldön (4a) valo vandorlásunk*. Hat mit itéltek hozza T[iszteletes] V[raim] menÿuel nagyobb kegyeségét és gondviselését mutatta megh az gondviselö Vr Isten én raytam? ki az mint szorgalmatoson meg szamláltam kilentz szaz hátuan hat Magyar mélyföldet me[n]tem által hazamtul fogvan hazamigh tengeren és földön. Hóg azért ki boczatanam ez kis könyveczket kénszeritet engemet rea: 1 Az Isteni io téteménynek és gondviselésnek ily forman valo hirdetése, emlekezeti. 2 Effele idegen országoknak törvényekröl, szokasokrol, folyo vizekröl, öltözetekröl; czelekedetekröl irt könyveknek nalunk valo szük volta. Sokan az mi Nemzetünk közzül csak szinten cum proprio Horizonte+ itélik termináltatni ez világot, azt tudgyak hogy ot mingyart vilag vége vagyon az hol az facultas visiua+ meg hataroztatik. Viszontag vadnak ollyak közzülünk az kik az tengert az Dunahoz hasonlittyak, és ha két nap rayta vol[4b]tak az Dunan nem gyözik tellyes életekben annak szörnyü voltat emlegetni de ezek visellyek az Virgilius Tytirusanak személyet ezt monduan*:

Pontum quem dicunt Magnu[m] Martine putavi
Stult[us] ego huic Istro similem, quo saepe solem[us]
Paunoniam versus claro descendere Nicro.+

Hogy anakokáért kiczinnyek nagyok, iffiak és vének, férfiak, Aszony állatok, leanzok és gyermekek az istennek és az ö szolgaloiának az természetnek nagyságos dolgairol és iavainak czudálatos osztogatasárol /á minemüekröl ez irásomban gyakor helyen emlekezem/ iob értelemben legyenek, föképpen az kik ideieket czak hazáiokban töltöttek, kénszeritettem ez munkaczkámat vilagosságra hozni*. 3 Kibocsátottam hogy ecképen az én szemtelen ragalmazoimnak, kiknek szaiokban leg nagyob kenczek ez, hogy magoknal jobbakat meg gyalazhassanak/+ büdös meg nylt koporso szabasu, vipera kigyonak mérgéuel meg tölt torkokat avagy be dugnam, ávagy meg en[5a]nélis nagyobb irigségre, kiben véghre gyomrokis szakadna meg, alkolmatossághot adnék*. Mert eszemben vettem nagy sokan annÿra fel indultak gyermekségemtöl foguan valo kedues elö menetelemen és Istenemtöl engettetet jo szerenczeimen, hogy holot ninczen mivel mergeket ellenem ki önteni, azzal karhoztatnak az mit dicziretemre kellene forditaniok. De ezek szinten ugy iárnak, mint amaz köz beszédbeli ötvös iart volt, kihez midön egy darab aranyat vittenek volna mérte probálta, faragta, és noha semmit benne nem talalna karhoztatásra valot, mindazonáltal hogy az többinel iob mester embernek látatnek lenni, rosznak kezde mondani az aranyat ezért hogy sárga: igy az én irigÿm azt karhozátyak én bennem hogy tanultam, azt hogy sok idegen Országhokat, tengereket, varakat, varosokat, templomokat, kutakat, folyo vizeket láttam, azt, hogy budosasimban sok szenvedésim közöt+ [5b] meg tanultam Superbiam vitandam, conversationem autem vel solum vulgariu[m] non esse contemnendam.+ 4 Vit engem rea az ti Kegyelmeteknek hozzam meg mutatot és meg mutatando jo akarattya, és jo akarattyának bizonyos iele, kiröl ha el feletkezne[m] valaha meltan Ingrati Hospitis nota*+ karhoztatattnam. Ily illendö okok alat ki menendö könyveczkemet Tizteletes, Nemes és Böczületes Vraim, kérlek hogy jo neven vegyétek, minden gonosz nyelvek ellen oltalmazzatok, és engemet bé fogadot io akaratotoknak tündöklö szöuetségében mind vegik meg tarczatok. Legyetek jo egésséghben. Cassan 28 Febr[uarii]. Az igaz vallásnak vilagossághra valo jövetele utan szaz és harmadik eszt[endőben]. Idvezitönknek penigh születése utan 1620*.

Szepsi Czombor Marton,
  mostan az Cassai Scholának igazgatoia.




Hátra Kezdőlap Előre