Dedicatoria

[2a]+ HOGY HA AZ mint közönsęgesse[n] az életre Nagjságos Vram, ugy az jó életre minékünk gondunk vólna, sok fęle haszontalan dolgainktól, az mellyeckel az emberi bolondságh gerjedezik, maghunkat fel szabadithatnánk. De vehettyük eszünkbe, hogy minden fogyátkozásunk ebböl származik, hogy az mint az esztelen njilasok fel tött tzélnélkül lövöldöznek, ugy mi minden jó végnélkül akarunk ez világban élni. Ollyak va[2b]gyunk+ mint az vakok, az kik mindenkori sötétsęghben járnac, ha valahová házokhoz akarnac menni, czak ök utat találhassanac akar hova vezérellye az öket menten mennec rayta: ugy mi az igaz de járatlan ösvénjit, amaz örökös házunkban akarván menni, akaratunk szerént nagy gyakorta el hadgyuc, és ez világhi nagy orszaghos utakat, az kik gyakorta vizre visznec be[n]nünket, követünk, az mely okon igyekezetünkben meg tartoztatunk, és reménlet javainkban megh czalatatunk. Kivályképpen penigh mi kik [3a] iffiuságokban vagyunk, éretlen sötét indulatunktól viseltetünk+, és öreghbeknec tanáczok-nélkül szükölködünk, az egyenes utat el hagyván, ez világhnac veszedelmes kösziklai közöt járunk, kelünk, tébolygunc.

En ez világhot méltán hasonlitom amaz Cretábéli Labyrinthushoz*, mely felöl azt irják, hogy oly czudálatos cziga biga kerengö tekergö épület vólt, hogy ha bé boczátottac az embert, az sok tekerghésec miatt, soha ki nem tudot jöni belöle, hanem egy rut vadtól, ki benne vólt Mi[3b]notaurus nevü, meg öletetet. De végtére az ot való Királynac Leánya Ariadne, midön egy szép Theseus nevü Görög iffiat látná belé menni féltvén ötet az elötte való gonosz veszedelemtöl, fonalat adá néki, hogy azt megh kötvén annak vezérlése által mind ki s-mind bé mehetne. Bizony ez világban valaki bé jö, ez világhnac sok tekervényes ösvény közöt néki el kellene tévedni, és amaz rut vadtól az testi gönyörüsęghtül megh kellene emésztetni, ha amaz tiszta Ariadnenac az Annyasz[ent]egyháznac vezérlöfonalat, az Szent[4a]irást, avagy azon formára az Philosophusoktól viszszaltatot mazzagot*, az Ethicát, az jó erkölczökrül irt tudománt ne[m] követné: De az szabadittya megh az embert ez világi Sireneseknec csalárd éneklésektül*, az az, Circenek undok vendégsegétül, kiben az vendégec disznocká tünnec vala.

Irtanac nagy sokan illyen életnec reguláját. Irt vólt Seneca az ö feslet erkölczü Tánitványánac az Neronac*. Irt Aristoteles az ö Nicomachusánac*. Aretinus Galeotusnac, mostani Angliai Iakab Király* az ö fiánac /melynec forditá[4b]sában+ sokat munkálkodot az az Tiszteletes Szepsi Korotz György*, nékem mindenkoron jó akaró Vram./ Irt Socrates Demonicusnac*, kinec kinec az ö kedvesęre vólt gongya. Nékem nem másra, hanem te réád: Oh Nyari és Telegdi familiánac nagy szép gyönyörüsęghe, te réád vagyon gondom, tégedet nem mást egyengetlec, egyengetlec ne[m] épitelec, mert az jó erkölczöknec épsęge benned bösęgesen megh vagyon, czak ékesgetése és egyengetésenélkül szükölködik.

Benne vala Theseusban az [5a] vitézsęgh, mellyel mint egy erös pöröllyel megh kellet törötetni az Minotaurus világi nagy czudánac, az Ariadne fonala használt czak ez vitézsęghnec végbe vételére.

Benned vagyon Nemzetsęged szerént való jó erkölcsed mellyel ez világi jónac megh kel gyözetetni, kénszeritettel az én temérdek* rockamon elmémnek darabos szöszibül sodrot fonalomat csak azért követni, hogy azt az mi természeted szerént benned vagyon, job módgyával végbe vihessed. Oh hogy ha megh hallom, hogy ez kis irásoczkám [5b] Nagyságod elöt kedves lészen mely nagy örömem származik belöle! Oh ennek utánna, mely nagyra kénszerited lassu folyassal maszkáló pennámot! de mit czelekeszem? Avagy inkáb, kételkedgye[m] benne, hogy jó kedvel nem vennéd? Egy czeppet sem. Mert hogy ha az te szerelmes szüléd az Tekintetes és Nagyságos Vardai Kata Aszszony és az te szerelmes Atyád és Annyád, az Tekintetes és Nagyságos Bedeghi Nyari István és Telegdi Anna, nékem hóltomigh való Patronusom és Patronaim, legh kisseb munkámatis+ [6a] mértéké felet nagyra böczüllik, s-annak tisztes jutalmára mind két kézzel igyekeznek, bizony el hittem az ö Nagyságok Keresztjéni példájoktól inditatván, Nagyságod-is, ez vékonj intö Könyveczkémet jó akarattal, és tellyes kedvel fogadgya. Mert illik, hogy az ighaz fiak az ö szülejeknec nem czak jószágoknac hanem jó akarattyoknak-is öröksęgeket birják.

Mit várhasson penig Nagjságod ez kis iráskámból meg jelentem.

Tanittya az én Könyveczkém ez két dolgot. I. Miket [6b] kel el távoztatni az iffiaknak ez életben? II. Miket kel követni, hogy tisztessęghesen élhessenek? Mert ugyan-is valakik az ö életeket az tisztessęgnek után hordoztak, egyedül czak azok mehettenek fel az diczösségnek Várában, egyebek ez világnak+ sok tébolygo mezején el maradozván.

Az szépsęgh és jó termet az egéssęghtelensęgh átal+ el vész, avagy az idövel meg hirvad*; Az gazdagságh nagy gyakorta az vétkeknek szólgalója inkáb, hogy sem mint az tisztessęgnek segétöje. Az erössęgh eszszel és móddal használt, an[7a]nélkül+ semmi vólt, hanem az tiszta elmének fellegévé löt, egyedül czak az jószághos czelekedeteknek, mellyektöl ez kis Könyvem lészen, birása, életünknek istapja, és tamogató reménye. Ez ha vélünk iffiuságunkban öregségünkben+ sem hágy el, ha mellettünk békesęges idöben, haborusághinkban sem szökik el töllünk, ha segit egéssęgünkben, vigaztal betegsęghünkben, ha taplál szabadságunkban, rabsaghunkban szabadságot mutogat.

Ne legyen penigh, édes kis Patronusom czudadra, hogy sok intéseket hoztam bé irá[7b]somban ollyakot-is, mellyek męgh mostani idödhöz nem illenek, mert ezt azért czelekettem hogy ez én kis Könyvemnek kedvessęgének ideje, ne telnék most mindgyárt el, hanem véled eggjüt nevekednék. Szentirásnak példájával, noha tisztemhez hozza fért vólna, nem annjira mint Historiáckal éltem, ezért ho némellyeknek, kiknek felette nagy gondgyok vagyon réa, ha szomszédgyok az VR földe szántasára czinálté ekét avagy nem, magok penigh męg csak szeginek faragasára sem igyekeznek, mondom, hogy a[8a]zoknak ellenem való zaygasokat le czendesithetnem, ne mondanák azt, hogy męgh czak vendégh lévén az Szent irásban, másoknak tanyéron gazdalkodom belöle*.

Folyasa irásomnak, nem valami mestersęgh, és világhi bölezesęgh által rendeltettet, hanem czak elmémnek, az mint egyegyüsęghe és Nagyságod ideie kévánta alázatos formába helyheztetet+.

Távul vagyon az erötlenektül az vár vétel, énis hogy ugy ne jarjak mint amaz Aesopus legye*, ki midön egy hinto+ szekérnek az rudgyára [8b] ült vólna, és az szekér elött lévö hat lovak felette nagy port inditottanak vólna, sokaknak nevetsęghre mint maghának ascribállya+ vala az pornak fel inditását.

Igy mondom, nem tulaydonitom maghamnak az Nömös Tudománynak zabolán való hordozását, az mely által helyesen lehetne minden irásoknak ki boczátatása, Nagyságod jó akarattya elégsęges modositoja és rendelöje együgyü irásomnak.

Mellyel hogy Nagyságod idvössęgesen élhessen, az VR Istentöl szüvem szerént kévá[9a]nom, és maghamat Nagysághodnak, és Nagyságos szerelmes szüleinek Clientelája+ és Patrociniuma+ ala ajánlom+.

Nagyságodnak az Va-
 ranai Magyar Ecclesiában* szol-
 gálo alázatos Tanitoia.

CZOMBOR MARTON.




Hátra Kezdőlap Előre