A galánthai nemzetségek. Az Eszterházyak és a Feketék. A Fekete család eredete. A Niger törzs. A család házasságok által gazdagodik. A nemességet nyeri. Birtoknövelés és házasság. Hanyatlás. Ujabb emelkedés.
2. A GALÁNTHAI KASTÉLY A XVIII. SZÁZADBAN.[1]
Galántha előkelő kisközség Pozsonyvármegyében. A róla nevezett járás közepén, a Vág és a Dudvág közt fekszik. Vidékének gazdagsága, talajának termékenysége, vadat, fát és gabonát termő földje korán magához vonzotta a környék gazdagságra törekvő családjait, melyek Nebojsza, Gány, Kossut, Zilas és Nyárasd falvak területét hatalmuk alatt egyesíteni igyekeztek. Országútján haladtak a királyverő Csák Máté hódító csapatai s a Vág völgyén észak felé foglaló török vagy kurucz hadaknak félelmetes seregei.
A földet kezdetben zálog-, majd tulajdonjogon birtokló családok törzsüket vagy annak egyes ágazatait róla nevezik el. A galánthai Arady, Balogh, Bessenyei, Borsy, Eszterházy és Fekete családok több hírneves írót, egyházi férfit, jeles katonát, megyei pártembert és államférfit neveltek a hazának és a királynak. Kölcsönös és többszörös házasság, örökség és a rokoni kötelék szoros összedolgozása útján egymás fölvirágoztatásán, meggazdagodásán és mind növekvő hatalmán közösen közremunkáltak, úgy, hogy lassankint óriási földbirtoknak uraivá, megyei nagyhatalmakká és országintéző erővé váltak.
Galántha birtoka meseszerű gazdagsággal és hatalommal járt karöltve. A birtokló családok közül az Eszterházy és a Fekete családok emelkedtek a legmagasabbra, melyek nem egy tagjának párját ritkító gazdagság és közmondásos befolyás jutott osztályrészűl.
Az Eszterházy család a csallóközi Vatha nemzetségből szakadt ki és magát ősi pozsonymegyei birtokossá küzdötte föl, a Fekete családot, mely még oklevélbeli nyomok előtt Erdélyben hagyta az itt még ma is virágzó törzset, a hadi szerencse sodorta Galánthához. Az még most is szorgosan kutatja az ősi nyomokat, melyek származását a tündérsziget régi családjaihoz kötik, ennek ideszakadt ága ma már kihalt, de virágzása idején büszkén hivatkozik erdélyi nemzetségére, mert «nagy szerencsének tartja Erdélyből lett származását», hol «elei vérével trágyázott a föld, mellyen honnyokért magokat feláldozták.»[2]
A sok Fekete nevű család közül a galánthai az, mely vagyon- és hatalomszerzésben majdnem elérhetlen magasságra emelkedett, mely szellemi kiválóságával előbb a megyei, majd az állami életben több emberöltőn keresztül jeles szerepet vitt. Emelkedése lassú, századokra nyuló, elhanyatlása két generáczió műve volt. Teljes virágzása Mária Terézia, hirtelen elenyészte II. József, II. Lipót és I. Ferencz korába esik. Egy százados története ékes bizonyságúl szolgál sok más hasonrangú, gazdag és hatalmas család politikai, erkölcsi és vagyoni bukásának. Az emelkedés a család előkelő és legbefolyásosabb tagjához, Györgyhöz, a pusztulás ennek fiához és unokájához, Jánoshoz és Ferenczhez, az ág utolsó sarjához fűződik. A fény, melyet vagyon és hivatal nyujthat, rövid ideig tündöklött és még a család életében elenyészett. A hatalom s vagyon, melyre az apa mint államférfi szert tett, a mily hamar nagyobbodott, éppen oly gyorsan szóródott széjjel a gyermekek által. A szellemi kiválóság azonban, mely az apát a szerencse minden forgatagában kitüntette, a még kiválóbb fiút kedvezőtlen politikai és társadalmi állapotok közt családjával együtt tönkretette.
3. A GALÁNTHAI FEKETE CSALÁD ŐSI CZIMERE.
A Feketék galánthai ágának két sarjában, Györgyben és Jánosban a családnak összes hagyományai örökölt erőben tünnek föl. Bármily ellentétesek is e sajátságok, mégis bizonyos törvényszerű következetességgel nyilatkoznak meg e két férfiúban. Nagyravágyás higgadt számítással, birtokéhség szívós kitartással, a haza és szabadság szeretete féktelen és önfeláldozó szenvedélyekkel párosulva, politikai türelem, mely szent eszmékről is le tud mondani és megvárja, míg az idők és viszonyok kedvező árja hozzá felemelkedik, hogy erre az alkalmat mohón megragadva országvezető befolyásra tegyen szert, hadi vitézség, mely a család nevét ranggal, díszszel és dicsőséggel övezi, a szellem hódító hatalma, mely a világirodalom s a kor írói fejedelmével közlekedhetik, az áldozatkész forradalmárkodás, kitartó hazafiság, – a szerencse elpártolásával pedig egy kimagyarázhatatlan nemtörődömség, mely egy királyi vagyont egy évtized alatt szétforgácsol.
A család eredetéről, rokoni kapcsolatairól és fejlődéséről csak szórványosan található emlékek tanúskodnak és a származékrend néha százados hiányokat mutat. Más családokba való elágazásuk is kevés nyomot hagyott. Nevek maradtak fenn, melyekhez semmiféle érdekesebb történet, sem helyi, sem más emlékezetes esemény nem fűződik. Szellemtelen pörös akták fogyatékos adataiban jeles hadi tettekről olvasunk és a családi emelkedés állomásait itt-ott befolyásos hivatalok fénye ragyogja be.
Egy XVIII. századbeli halottdicsérő emlékbeszéd szükségtelennek tartja, hogy a nagy Fekete György őseiről bővebben szóljon, elég, ha egy párt fölemlít.[3]
Niger Benedek (1360) az első, kiről említést tesznek. Fiát Miklóst már Fekete néven szólítják. Egyik utóda ismét Niger Mihály lovaskapitány, Hunyady János jeles vitéze. Tőle ágazik el a Feketéknek felső-bári, biai és galánthai ága. Ettől kezdve megszünik a családnak Niger elnevezése és csak akkor tűnik föl a históriában és pamfletekben, midőn politikai vagy magán szereplését megbélyegezni iparkodnak. Lélek és tartalom nélküli oklevélbeli adat fölvilágosítást nem nyújt arról, vajjon a más előnevű Feketék, mint a sádániak, a fritsiek, a pókatelkiek, almásiak és iványiak mind a fönnebbi közös tőnek elágazásai-e vagy pedig külömböző vérbeliek-e? Hol Erdélyben maradtak, hol a felvidékre vagy Debreczenbe szakadtak s a genealogia[4] összekötő kapcsolatukkal nem fáradozott. A biaiakat és felső-báriakat a galánthaiakkal erős várbeliség köti össze. Niger Mihály utódai közt említik felső-bári Fekete Albertet, biai Fekete Györgyöt és galánthai Fekete Mártont több más rokonával együtt, kik közül legnevezetesebb Fekete István, a füleki százados. Ennek vitéz védelme akadályozta meg, hogy a vár sokáig török kézbe kerüljön, míg végre halálával a vár az ellenség hatalmába esett. Nevezett Fekete Márton házasodott bele a férfiágon kihaló galánthai Bessenyei családba (1550) és rokonságba került az ugyanabba a családba házasodott Aradyak-, Borsyakkal, Baloghokkal és Eszterházyakkal, kik mindannyian ekkor veszik fel új adományok czímén a galánthai előnevet. Galánthai Bessenyei Potencziána férje, «a honnyokért magokat feláldozó vitézek legjelesbike», Eger vivásánál tüntette ki magát.
Erről említi a késő unoka:
Vitézségeért Rudolf királytól 1590 november 21-ikén az Eszterházy családdal együtt adományt kapott a galánthai és gányi birtokra. 1609 deczember 22-ikén a család a Balogh családdal együtt Galántha, Gány, Kossut és Zilas helységekre újabb adományt nyert.
A Bessenyeiekkel kötött házasság mind leszármazás, mind birtoköregbedés szempontjából fontos. Vele a nevezett családok Német-Födémes, Újfalú, a két Baka, Seprős, Makháza, Suly és Bodok pozsonymegyei, Válkás barsmegyei birtokok részuraivá lettek.
A birtoknövelés Márton fiai közt tovább tart, a kiknek egyike I. Miklós, Bon Borbála férje, Nyitramegyében Martonfalván, másik fia György, martonfalvi Török Magdolna férje, ugyanabban a megyében Nagybirinben Bogyó Páltól kuriát vásárol.[6] I. Miklós fia I. János, nebojszai Álló Borbála férje, pozsonymegyei esküdt, kinek utódai László, Thédy Mária és II. Márton Arady Zsuzsánna feleségük birtokaival nagyobbították a család vagyonát.
A gazdag házasság hagyomány a családban. Hitveseiket ősrégi törzsekből válogatják és választásuk leginkább magvaszakadó családokra esik, hogy a birtok javarésze rájuk nézzen. Az Arady, Bon, Somody, Thédy és Hegyi leányok családága kihalt, ámde hozományuk a Feketéknek nagy vagyont és előkelő állást biztosított. Mégis e vagyon, a mint növekedett, a sok gyermekű családban épp úgy szét is folyt. I. János kilencz gyermeke nem dicsekedhetett már azzal, hogy I. Márton közvetlen utódainak nagy örökét osztatlanúl hagyhatja gyermekére. Unokája II. György már Veszprémbe szakad, hol alispáni hivatalt visel és idegenben keres gyermekeinek előkelő és gazdag családi összeköttetést. Fia György, a későbbi kanczellár, azonban ismét fölépíti a régi gazdaságot s a Feketék szerencséjével saját örökét és neje, Niczky Anna hozományát ritka nagyságú birtokokkal nagyobbította.
Fekete György kanczellár élete. Jellemzése, életiránya. A Niczky-hozomány. Az 1741-iki országgyűlés. Fekete György mint az ellenzék vezére. Az udvar közeledése és György udvari hajlamai. Emelkedése. Gróffá lesz. Kulturális munkássága. Viczekanczellár és országbíró. Az 1764-iki országgyűlés. II. József nyugdíjaztatja. Politikai, kulturális és irodalmi jelentősége.
Vérségi kapcsolat az Istvánffyak, Illésházyak, Eszterházyak, Révayak, Ocskayak, Apponyiak, Amadék és Niczkyek családjával a Feketék emelkedését nagyban előmozdította. Erdélyi, pozsonyi, zalai, veszprémi, turóczi, zempléni s más nemesi kuriákon rokoni visszhangot ébresztett a Fekete család nagyravágyása és hatalmi törekvése. A családi összeköttetéseken alapuló széles befolyás, a mindinkább öregbedő vagyon és a tüneményes szellemi kiválóság oly adományok voltak, melyeket Fekete György kanczellár egész pályáján uzsorakamatokkal tudott gyümölcsöztetni. A mit a természet, a társadalmi előnyök, a kedvező korviszonyok és az örökség biztosítottak neki, azt nagy gazdasági érzékkel, hasznothajtó belátással megőrizte és ki tudta aknázni, hogy elődeinél magasabb polczra jusson, hogy birtokait gyarapítsa, hogy fiának Jánosnak kaput nyisson a legelőkelőbb körökbe. E mellett tapintatos mérséklettel vezette a többször csak tekintélyétől függő országos érdekeket a haladás és boldogulhatás útján. Mária Terézia alatt Magyarország történetében emlékezetes szerepet játszott. Kiválósága és szerencséje nagyobb hivatalos polczra juttatta a sokszor irigyelt Grassalkovicsnál. A családjára jellemző vonások közül a nagyravágyást, az átható jogi érzéket, az államférfiúi elmeélt, a vagyonszerző és a szerzett vagyon takarékosan megőrző hajlamot örökölte, mely tulajdonságok mellett kitünt hazaszeretetével, az ország intézményeinek tiszteletével és a dinasztia iránt – melynek emelkedését köszönte – érzett alázatos hűséggel. Elsőrangú jogász, diplomata és tudós. Pályáját köznemes ügyvédként kezdette s bámulatos gyorsasággal ért el magas hivatalokat és mesés gazdagságot. Minden állásában tetteit Mária Terézia magyar politikájával vegyes hazafiság sugallta. Önző czéljait a közjó javulásának alá tudta rendelni, hogyha az ország és az uralkodóház érdekeit szolgálta. Az ellenzéki ügyvéd, mihelyt első fellépésekor mélyebben tekintett az országintéző dinasztia érdekeibe, legott kormányférfiúvá lett, hogy a nemzettel szemben megvédje a királyi követeléseket, s a dinasztiával szemben megóvja az ország igényeit. Nehéz és hálátlan szerep, melyben a magyar politikusok legerősbjei is elbuktak, vagy Bécs felé emelkedtek. Ő az utóbbit választotta, de megóvta magyar voltát s a magyar érzelem és hazafias törekvés sok más magyar politikusnál hatalmasabb támogatást nyert benne. Magas állásánál fogva nem kerülte ki kortársainak irigységét, az ellenzék heves támadását, a hasonrangúaknak, sőt rokonainak cselszövényeit. Magyar érzelmét azonban költők és a történetírás dicsérik. Annak és II. József bürokrata szellemű kormányzásának esett áldozatúl. Azon államférfiak egyike, a kik a dinasztia és a magyar faj iránt érzett vonzalmakban a hazaszeretet sugallatára hallgattak.
4. GRÓF FEKETE GYÖRGY.
Apja Fekete György alispán, Pápán lakott. Itt született 1711 márczius 12-ikán fia György, e néven harmadik, a grófi ág megalapítója, a család legkiválóbb tagja. Volt kívüle még egy József nevű fia, kinek utódai a galánthai nemesi ág leszármazottjai.
György, a későbbi gróf és kanczellár, jogi tanulmányait Bécsben végezte, a hol ebben az időben több magyar főrangú ifjú tanúlt. Innen hozta magával ritka jogi ismereteit és a német nyelvnek alapos tudását. Pályája mindkettőnek nagy hasznát vette. Itt szemlélte figyelemmel, mely úton haladnak fölfelé III. Károly idejében az udvarhoz vonzódó magyar családok s mily erények szükségesek az udvar kegyének elnyerésére. Itt tapasztalhatta, hogy a királyi érzelművé átváltozott régi nemesek mint aranyozzák be ranggal, hivatallal és vagyonnal az idők nemes viharában megtépázott vagy megfakult czímerüket.
Jogi tanulmányai befejezésével Pápára vonult, hol ügyvédkedett, majd családja és neje birtokain gazdálkodott.
Neje Niczky Anna, a dúsgazdag Niczky György egyetlen leánya, nagy vagyont hozott a házhoz.
Ezzel a vagyonnal derült föl ismét a Feketék szerencsecsillaga.
Niczky György, a királyi jogügyek igazgatója, majd hétszemélynök, Somogy, Vas és Zala vármegyékben nagy kiterjedésű birtokok ura, a ki leányának a Szapáry István gróftól vásárolt Becsehelyt, Szegedő, Kislak, Bikallya, Janócz, Perenye, Gercse, Nagyiha, Czinege, Polya, Surd, Bakófa, Kápolnásfalva, Pótény, Szentlőrincz, Tiborszeg, Tótszerdahely, Rendek, Megyer, Pata, Metsei, Bács és Gerbe pusztákat és részeket adta hozományúl, még fiának Kristófnak, a későbbi grófnak és alkanczellárnak, Fekete György ellenének s hivatalbeli utódának, fia János többszörös felperesének csak a berzenczei uradalmat adományozta.[7]
5. A NICZKYEK ŐSI CZIMERE.
Ez a nagy vagyon országos befolyást és szabadelvű gondolkodást biztosított Györgynek. Hosszú pályáján belátta azt is, hogy e széles birtokokat családjának csak úgy tarthatja meg, hogyha hozzájáuk még egyéb nagy vagyont is szerez. Nevezetes dolog, hogy Fekete György szereplésének minden emlékezetes állomása egyúttal vagyoni meggazdagodásának öregbítője.
Az 1741-iki országgyűlés Györgyöt elszólította otthonából. Mint közügyvéd, megyei ülnök és Somogymegye követe jelenik meg s mint ellenzéki férfiú a karok és rendek figyelmét magyarságával és merész szónoki erejével ragadja magához. Szereplése mind életében, mind a közügy terén fontos és nyomothagyó. Schloszberg László pozsonyi és Czompó Sándor soproni alispán társaságában Jeszenák Pál indítványának kiegészítése mellett küzd. E szerint: «vétessék föl a királynő titkos tanácsába a nádoron és a primáson kívül még két magyar főnemes». Fekete és elvtársai egyetemlegesen követelik: «hogy a magyar köznemesség is helyet nyerjen a királyi tanácsban, mivel kiváltsága mindenben egyenlő a főnemesekével».
Ez az a kapudöntögetés, a melylyel útat nyitott magának az udvarhoz és fényes pályájához.
Szónoki hatalmát még két esetben bizonyította. Az első esetben akkor, midőn arról volt szó, hogy a királynő kívánságát, mely szerint férje kormánytársúl választassék, a rendek teljesítsék. E kívánság híveit az ellenzék, főleg Schloszberg, Czompó, Fekete és Jeszenák befolyására, velük a nemesség hazaárulóknak bélyegezte. Daczára, hogy az ellenzéki mozgalmat Pálffy János nádor is jó szemmel nézte, még sem győztek. Fekete volt az, a ki az alsó táblán követeli, hogy a királynő a koronázási tiszteletdíja 12,000 arany legyen, mivel a nép szegény, a nemesség a gonosz időjárás miatt sokat szenvedett és vesztett, s mivel a tiszai megyék jégesőtől, tűzvészektől, ragályos betegségektől és vízáradásoktól pusztúlnak. Grassalkovics személynök közbelépésére kiviszik, hogy a tiszteletdíj többre ne rúgjon 10,000 frtnál.
Fekete György ellenzékieskedésével nagy eredményt ért el. A kormánynak éleselműségére, vezetőképességére és nagy tudására szüksége volt. Az utilizáló szellem, mely már III. Károly idejében meghozta a maga áldásos gyümölcseit, Mária Terézia alatt még nagyobb arányokat öltött és kiválóan arra törekedett, hogy az ellenzéket kitünő embereitől megfoszsza, az udvarnak meghódítsa és mint azt Fekete maga is kívánta, még ha köznemes is, a kormánytanácsba vonja. Ettől várhatta egyúttal neje vagyonának saját családja számára való biztosítását is, és belátta, hogy a mit indokolt és csillapíthatlan nagyravágyása anyagi és hatalmi téren elérhet, azt csakis az udvar nyujthatja. A nádor kegyét már a gyűlés alatt megnyerte s ezzel fölépült az a híd, a melyen át könnyen bejuthatott a kormányhoz. S bejutása az ellenzéknél is biztosítéknak látszott, mert azt vélte: szelleme hódít az udvarnál. Egyszóval nagy tudása, politikai belátása és józansága, melyet a kormány kamatozólag értékesíthetett, megnyitotta előtte ennek ajtajait; hazaszeretete, a köznemességi ősi jogainak védelme és magyarsága következő szereplésével az ellenzéki köznemességet is kibékítse.
Így indúlt meg a veszélyes lépcsőn a magasba.
Az első fokot már 1475-ben érte el a jászkunok megváltása ügyében tartott udvari konferenczián, a hol arról volt szó, hogy azok a rokkant katonák pesti házának földesurasága alól önerejükből 50,000 frtért kiváltassanak. Ekkor Fekete már tanácsos.
Az értekezlet a jászkunokra nézve nem volt kedvező, mert jobbágyi függésük megszüntetését arra az időre halasztotta, a midőn az egész váltságdíjat lefizethetik. Eredményes volt azonban Feketére nézve, a mennyiben a királynő 1746-ban Niczky Györgynek Szapáry Istvántól vett birtokait, úgymint Becsehelyt, Szegedő, Kislak, Bikallya, Janócz, Perenye, Gercse, Nagyiha és Czinege zalamegyei pusztákat neki és utódainak adományozza,[8] 1749-ben (november 10-ikén) pedig divékujfalusi Ujfalussy László magvaszakadtával az özvegyével kötött egyezség szerint Palotát, Fótot, Sikátorpusztát és Káposztásmegyert 44,000 frton örökjoggal Fekete György fiágának s ennek kihaltával a leányágnak donálja.
Fekete ekkor már (1748 július 15-ike óta) a királyi személynöki méltóságot viseli.[9]
A birtokot érdemei elismeréseűl, de az Ujfalussy rokonság szerint, úgy látszik, jogtalanúl kapta. Jóllehet őt a váczi káptalan (1750 január 28-ikán) a helyszinén minden ellenmondás nélkül iktatta birtokába, a rokonság a dolgot pörre vitte, melynek azonban a barátságos egyezség véget vetett.[10]
Az 1751-iki országgyűlés a személynök emelkedésének új foka Grassalkovics Antal Nógrád vármegye főispáni székébe ülvén, helyébe (július 30-ikán) ő került Zaránd és Arad vármegyék főispánságába.[11]
A gyűlésen Batthyány Lajos gróf nádorral együtt a hadi adó emelése körül buzgólkodik. Még magánkörökben is oda hatnak, hogy a rendek az adót megszavazzák és őket rá is birták arra, hogy legalább 300,000 forint adópótlékot adjanak. A tárgyalás hosszú, elkeseredett és küzdelmes volt. A királyi leirat eredeti követeléseit föntartván, azzal érvelt, hogy erős és gyakorlott seregre van szüksége, hogy új regulamentummal orvosolni fogja a gyakori katonai visszaéléseket, hogy véget vet a vám- és kereskedelmi sérelmeknek. A kormány, az ellenzék erős és kitartó küzdelmével szemben, 300; majd 500, végre 700,000 frtons új ajánlást tesz. Ennek fejében kikötötték az ingyenes katonai fuvarozás és szénaadó megszüntetését, mint az 1751 deczember 31-ikén kiadott katonai regulamentum el is rendelt.
Ekkor állott be Fekete népszerűségének hanyatlása. A mennyit nyert fölfelé, annyit vesztett az ellenzékkel, a magyarsággal szemben.
Míg régi hívei kitagadják, működését gúnyiratokkal kezdik ki és önzését kegyetlenűl támadják: addig az osztrák történetírók elismerőleg magasztalják kiváló érdemeit.
Mennél magasabbra emelkedett hivatalában, népszerűsége annál inkább csorbúlt. A politikai porondon elvesztette ugyan az ellenzék bizalmát, de az udvarnál működését méltányolni és becsülni tudták, s míg ennek szolgálatában állott, nem nyerte vissza régi közkedveltségét, még az által sem, hogy a közművelődés terén maradandó alkotásokat hozott létre. Erre alkalmas talajúl szolgált Zaránd és Aradmegye, a hol sokat tett a műveltség előmozdítására. Közbenjárására nyílnak meg Szent-Annán 1751-ben a gimnázium,[12] Radnán 1752-ben a ferenczrendiek theologiai és bölcseleti tanfolyama, 1753-ban a minorita-rend iskolájának felső osztályai.
Kulturális működése mellett nem feledkezik meg birtokainak szaporításáról sem. Bibics Jakab fiágának kihaltával igényt tart (1754 deczember 23-ikán) annak nagy kiterjedésű zarándi uradalmára, melyhez Zaránd, Szent-Anna, Komlós, Fazekasvarsánd, Harkály, Alatka, Morocz és Nyék aradmegyei, Kovácsháza csanádmegyei puszták tartoznak.[13] A birtoknak egyességszerű átruházása nyolcz évig húzódott, mialatt a szomszédos birtokosokkal fölmerűlt határigazítások véget értek. Hogy újabb gazdaságának piaczot teremtsen, kieszközli (1755-ben), hogy Zarándon és Szent-Annán országos vásárok tartassanak. Ekkor nyeri (április 14-ikén) az egyházi javakra a kegyúri jogokat és azt a szabadalomlevelet, a melylyel mint főispánnak, valamint örököseinek összes jószágaikra kiterjedő pallos- vagy vérbirósági jog felállítása és gyakorolhatása adatik.[14] A Bibics családhoz és javaihoz való viszonyának egyik fontos eredménye volt a Bibics Jakabné által 1772-ben alapított szent-annai konviktus.
Tekintetbe véve, hogy (1756 június 27-ikén) apósa ekkori birtokairól ismét az ő javára rendelkezik és lányát helyezi be azok örökébe, Fekete György Magyarország legtekintélyesebb földesurai közé sorakozott. Hat vármegyében elterülő birtokok fölött korlátlan úr volt s gazdagsága a Grassalkovicsok és Festetichek irigyelt nagyságát elérte.[15] Csak a rang, a czím hiányzott, melylyel családját és hatalmát megkoronázza. 1750-ben már bárónak nevezik.[16]
A grófi czím elnyerése érdekében többször fordul meg Bécsben, s azt 1758 október 26-án megnyerte.[17]
A hétéves háborúban sok és nagy megpróbáltatásoknak kitett királynő főleg Feketébe vetette bizalmát, hogy Magyarország a szükséges katonát és adót pontosan beszolgáltassa. Buzgólkodásának jutalmáúl lett 1762-ben az udvari magyar kanczelláriánál viczekanczelláriussá, majd 1763-ban országbíróvá lett.[18]
6. A FEKETE CSALÁD GRÓFI CZIMERE.
Az 1764-iki országgyűlésen, bár az adó megszavaztatásában nem érte el a kivánt sikert és az inzurrekczió megváltoztatása érdekében kifejtett széles körű mozgalma az ellenzék konok magatartásán hajótörést szenvedett, a királynő kegyét és bizalmát mégis teljesen bírta. Hiszen már azon férfiak közé tartozott, a kik mint a Grassalkovicsok, Batthyányiak, Pálffyak, Eszterházyak, Révayak, Barkóczyak, az imádott királyné bizalmas tanácsadói. Ennek szelleme és erélye elbűvölte, s udvarának fénye nélkülözhetetlenné vált előtte. Az udvari szolgálatokért a kitüntetések és a jutalmak soha el nem maradtak. Így nyerte el Fekete is az újonnan alapított Szent-István-rendnek parancsnoki tisztjét, mely méltóságába Pozsonyban július 3-ikán iktatták be. Ekkor a királynőt Bécsbe kiséri, hogy a sérelmek javítása körül és kamarai, meg kincstári ügyekben tanácsadója legyen.[19]
Ettől az időtől fogva a nagy királynő haláláig dicsősége magaslatán állott. A magasból a királyi kegy mosolygott feléje és nagy érdemeinek az udvari méltóságok is meghódoltak. Minden nagyobbszerű országos intézkedésből kivette a maga részét és háborítlanúl élvezte a békésebb idő bürokrata világának hódolatát.
A nemzet szabadságszerető és józanabb gondolkodású köznemessége azonban nem így gondolkodott, hanem egykori imádottját szerencsés sorsára bízta vagy dicsőségét tömeges gúnyirataival kísérte.
A hétéves háborút követő békés korszakban az országbíró és főudvarmester működéséből az egyetem újjászervezése és az új tanulmányi rendszer körül kifejtett munkássága magaslik ki. Mindkettő osztrák politikai tekinteteknek lévén alávetve, régi szerepléséhez híven itt is az udvari szellem érvényesítője. Aulikus érzelmében osztozott a vele együtt működő Eszterházy Ferencz kanczellár és Ürményi József. Megbízhatóságánál fogva a helytartótanács ellenére az ország primásának mellőzésével ő lett (1768-ban) a nagyszombati főiskola főigazgatójává, mely állásra annálfogva is rászolgált, mivel az újjászervezésnél, mint királyi biztos, a bécsi minta elfogadásában munkálkodott. Ezt az állást az egyetem újjáalakításakor (1780-ban) hagyta el. A tanügyi reform munkájában (1774-ben) a helytartótanács tanulmányi bizottmányának elnöke. Ez okozta, hogy a magyar bizottmány a királyi rendelettel egybehangzóan az egész monarchiában egyöntetű oktatást kíván s hogy a német nyelvnek szükségességét merik hangoztatni. Ennek alapján hathatós támogatója Ürményi idevágó munkásságának (1776-ban) és tagja annak a bizottságnak, mely (1777-ben) a munkát Scholoszhofban, Albert szász-tescheni herczeg, királyi helytartóval, Balassa és Niczky gróffal együtt pontról pontra megvitatja és a Ratio educationist helybenhagyja.
Mária Terézia halálával Fekete helyzete is megváltozott. II. József semmiképpen sem méltatta érdemeit. Az országbiró és főudvarmester nem tartozott a császár kegyeltjei közé. Szabadelvű reformjaink útjában állott annak még alkotmányos gondolkodása, mely a helytartótanács új rendezésekor nádorválasztást kíván, mely nem találja időszerűnek, hogy a császár azt a kanczelláriához hasonlóvá tegye. Az elvi álláspontból kifejlett ellentét eredménye Feketének nyugdíjaztatása (1783 augusztus 28-án). Nehéz állásában, mint elnök, a rendek bizalmatlansága ellenére, Niczky Kristóf, mint országbiró Csáky János gróf váltja föl.
József hivatalnok-államában Fekete nemzetibb gondolkodása és konzervativ érzülete a munkásságra tért nem talált. Mária Terézia idejében megmaradt még valahogy a magyar alkotmány és közigazgatás iránt a tisztelet, és az állam vezetői ennek értelmében, véltek cselekedni, azonban a császár támadása a nemzetnek e védőbástyái ellen beleütközött nemcsak Fekete magyar közjogi érzületébe, de a magyar nemzet jogos kívánságaiba is.
Így találkozott ismét a nemzet és Fekete gondolkodása. Ezzel Fekete újból visszanyerte az elvesztett rokonszenvet és a kiszolgált államférfi, kit udvari szolgálatai miatt oly sokszor és oly hevesen támadtak, most egyszerre megint népszerűvé vált. Halálakor (1788 október 18-ikán.) a nemzet osztatlan gyásza kisérte sírjába.[20]
Nem szükséges, hogy Schaffrath bárónak, fizetett panegirikusainak cicerói magasztalásaival jellemezzük tetteit, vagy az osztrák történetírók dicsőítését ismételjük, elég talán az az egyszerű és igaz sírfelirat, melyet fia írt szobra alá:
Politikai működését a fönnebbi élettörténeti vázlat eléggé magyarázza. Elvi álláspontja nem állt ridegen s életében mindig dicsekedhetett azok barátságával és tiszteletével, a kik belátták, hogy a ravasz udvar és a kor követelményei előtt bizonyos engedményekkel kellett élni, hogyha a magyar kulturát és intézményeit meg akarják óvni az utódok számára. Ez is nemzetfentartó munka volt, s bármint sínlette is a bécsi urak cselszövényeit és kitartóbb ellenállását, bármint adózott idegen czélokért és ontotta vérét a királyi nagyravágyás érdekében, évszázados küzdelmeiből tudta, hogy Mária Terézia uralma haladása azon az úton, a melyen Magyarország részleges önállóságát egykor kivívhatja.
Vagyoni emelkedését ennek a politikának köszönhette. Családjára királyi vagyont hagyhatott. Birtokait a korhoz képest észszerű gazdálkodással vezette, hogy azoknak jövedelme pazar életet biztosítson utódainak. Zalai pusztáit rendezetten hozta felesége, pestmegyei határait fia és maga rendezte, zarándi és aradmegyei földjeit franczia udvari tisztje kezelte. Itt nemesi portát épített, vizeket szabályozott, malmokat és gazdasági épületeket állított. A szerencse ezen a téren nem hagyta cserbe. Jövedelme búsás kamatokat hozott a főuraknál elhelyezett pénzéből. Takarékos és kiváló gazda, ki nehéz hivatala mellett rátért arra, hogy vagyonát féltékenyen gyarapíthassa.
E két hatalmas eszközön kivül megemlítésre méltó föltétlen katolikus érzülete, mely kulturális munkásságában nemcsak Bécsből sugallt kívánság, hanem belső szükségesség is volt. Nem a vakbuzgó, hanem a korszerű meggyőződés indokolta hitvallását. És ennélfogva kedves embere volt Mária Teréziának, a kinek vallásos buzgólkodását és politikáját magáévá tette. Egyik példája az eperjesi luteránus iskola bezárása ügyében (1750 június 22-ikén) kifejtett magatartása.[22] Másik példája a katholikus iskolák és konviktusok emelése Aradmegyében, a tallosi árvaházra tett és egyéb alapítványa. Szabadelvű katolikus, mint azt a Ratio Educationis alkotásának hosszas tárgyalásain s azzal is bebizonyította, hogy Lakits György nem éppen dogmatikus egyházjogi könyvét az egyetem kormányzó-tanácsa ellenére elfogadtatja.
7. A «PROBLEMATA JURIDICA» CZÍMLAPJA.
Tudománya is fölemlítendő, a melylyel százada jogászai közt tisztes helyet biztosított magának. Munkája, a «Problemata Juridica»[23] nemcsak nyomtatva, hanem kéziratban többszörösen terjedt el még életében, második kiadása halála után egy félévszázaddal is vezérfonalúl szolgált a magyar közjogi oktatásnak.
Az alapos tudományosság megtalálta dicsérőit és híveit, a kik benne nemcsak a hatalmon álló kormányférfit, hanem az alkotmányos érzelmű magyart is meg tudták becsülni. Faludi Ferencz, e korszaknak legnagyobb költője, a «Vigadó Pásztorokat» neki ajánlván, a bukolikus költészet idilli hangján Melíboeus személyében dicsőíti őt.
Fekete-Meliboeus tudománya előtt az udvar, a jogi világ, a tudósok és az utókor egyaránt meghajolnak. Lakits György egyházjogi könyvét, az egyetem tudós kara Photius Myrobiblionjának újabb kiadását neki ajánlja.
Oly emlékek ezek, melyek az embert, a politikust, a nagy vagyont elfeledtetik, de az igazi tudósnak hírét s nevét az utókorra hagyományozzák.
8. GRÓF FEKETE GYÖRGY ALÁÍRÁSA.
Jegyzetek
