Bevezetés

Három férj neje volt s mégis csak leánykori nevét ismeri az utóvilág. Csalfaság, árulás, hitehagyás fűződik e névhez s mégis akadt költő mindenkor, a ki dalban ünnepelje emlékét. Életében sokan hódoltak bájainak, halála után még többen, még kiválóbb elmék foglalkoztak vele. Élve-halva tudott vonzani, érdeket ébreszteni s alakja a századok ködfátyolán át, az idők távolából ma is kaczéran és ingerlően mosolyog le reánk. Ez asszony a murányi Vénus, Széchy Mária.

Történelmünk legnépszerűbb legismertebb szerelmi kalandjának hősnője. Mint ilyet említi a hagyomány, mint ilyet énekli a költő harmadfél száz év óta. Egy tekintetben ritka szerencse kisérte. Még életében megtalálta a maga dalnokát. Mielőtt az özvegység, a fogság, a sír éjszakájába hanyatlott, egy fénysugár szállott reá. Még élt a verses munka megjelenésekor, melynek széptani értéke vitás lehet ugyan, mely azonban kétségkívül nemzedékek kedvencz olvasmánya s irodalmunk egyik legterjedtebb terméke. E munka csillogó, varázsos keretbe helyezte Széchy Máriát, ki azóta mindig a múzsák kegyeltje marad. Legjobbjainkat vonzotta e legendaszerű nő. Az elbeszélő és drámai költészet mesterei próbálkoztak költőileg megalkotni alakját s egyetlen magyar asszonyt sem ért még az a dicsőség, hogy annyi különböző természetű, hajlamú és tehetségű költő foglalkozzék vele.

Ők tartották fenn nevét mind e mai napig s a költészet Széchy Máriája mellett a valóság, a történelem Széchy Máriája egészen háttérbe lépett, sőt kevéssel halála után már teljes feledésbe merűlt. Pedig a valóság Széchy Mária sokban más ugyan, mint a költészet Vénusa, Szemiramisa, szirénje, pánczélos, harczias asszonya, de nem kevésbé figyelemre méltó és érdekes az is. Nem az az eszményi nőalak, minővé a költő saját phantasiája és kedvtelése szerint önkényesen alkotta. Kortársai közt akadnak fenköltebb lelkű, szeplőtelen életű, női erényekben bővelkedőbb, szóval tökéletesebb asszonyok. De mozgalmasabb, változatosabb pályát egyik sem futott meg, mint ő. Végig kóstolta az életet, kivette részét örömeiből, de keserűségeiből is. A szerelem, a dicsőség, a hiuság űzték vele csalfa játékaikat. Hosszú pályáját még sem csupán szerelmi enyelgés, férfiak csábítása és szívek hódítása tölti be. Életének volt nemesebb magva, komolyabb tartalma s neve országra szóló, emlékezetes történeti eseményekkel áll kapcsolatban. Két országban emelkedett közvetlenűl a trónus közelébe. Ész, bátorság, mindennel daczoló vasakarat, önfeláldozás, szívjóság asszonyi hiusággal, könnyelműséggel, kalandvágygyal párosulnak benne. Fény és árny váltakoznak egyéniségében, pályáján. Asszony volt, igazi asszony, jóban és roszban, gyermeke korának, nemzetének, a viszonyoknak, melyekben nevekedett, élt és szerepét végig játszotta.

A valóság Széchy Máriája szintén kiváló s jelentékeny nőalak és a történetírónak is érdemes foglalkozni életével, melyben oly megrendítően találkozik emelkedés és bukás, bűn és bünhődés, a földi létel egész tragicuma. A legenda túlzásaiból, a költészet alkotta mondakörből kivetkőztetve, még mindig olyan érdekfeszítő, eseményekben olyan változatos és befejezésében olyan megható ez az életút, minőt csak a legnagyobb mester, a sors képes létrehozni.

Ez életpálya rajzának van szentelve a jelen munka, mely előitélet és részrehajlás nélkül igyekszik a történelem, a valóság Széchy Máriájának életét és jellemét föltüntetni úgy, minőnek az egykorú hiteles adatokban mutatkozik. A feladat nehéz, de jutalmazó, mert alig van háladatosabb munka, mint összegyűjteni s feldolgozni ama nő élete nyomait, ki annyi előkelő szellemet, annyi kiváló költőket inspirált.