XVI.
A HAINBURGI TANÁCSKOZÁS.
HÁZASSÁGTERVEZET MÁRIA ÉS SZAPOLYAI KÖZÖTT.
AMI a királynét mindjárt Pozsonyba való érkezése után különösen foglalkoztatta, az a testvérével való találkozás tervének
a végrehajtása volt. Ferdinánd már szeptember 17-ikén küldötte hozzá Pozsonyba.[971] Linzből sausteini Lamberg János tanácsosát azon izenettel, hogy amennyiben Mária vele személyesen óhajtana találkozni, jöjjön,
miután őt a tiroli és cseh ügyek még távol tartják Bécstől, Ybbsbe, hová ő, Ferdinánd is el fogna jönni. Ha nem érezné magát
Pozsonyban biztonságban s örökös tartományába akarna jönni, jelöljön ki kedve szerint való helyt, melyet szivesen át fog neki
engedni.[972] A két testvér találkozási helyül a Pozsony szemhatárán fekvő, de már Ausztriához tartozó Haimpurgot tűzte ki október 14-ikére.
Mária a maga kísérőiül Báthori István nádort, Brodarics kanczellárt és Frangepán Kristófot szemelte ki, kinek e végett külön
levelet írt.[973] De Ferdinánd bizalma csupán Szalaházy Tamás veszprémi püspök, Thurzó Elek és Bornemissza János személyeire szorítkozott.
Ez utóbbit a Ferdinánddal együtt jött Anna is vágyakodott látni. Bornemissza azonban, bármennyire beszélte is rá Nádasdy,[974] aggkorára való hivatkozással vonakodott résztvenni a hainburgi értekezleten és így Mária csak Szalaházyval és Thurzóval jelent
meg október 15-ikén Hainburgban.[975]

107. HAINBURG.
(Régi metszet után.)[976]
Hogy mit végzett október 16. és 17-ikén a két testvér Hainburgban, ezt csak lényegében tudjuk. Tudniillik azt, hogy a magyar
koronának Ferdinánd számára való megszerzése legyen mindkettőjök törekvése. E czélból hirdessen a királyné és a nádor, Katalin
napjára országgyűlést,[977] és hogy Ferdinánd kész Magyarországhoz való jogát fegyverrel is megvédeni, ha netalán más választatnék magyar királynak.[978] Ferdinánd azonkívül ünnepélyes esküvel fogadta, «hogy élni-halni kész az országért s hogy jogaihoz ragaszkodik.»[979] E találkozás és megbeszélés hatása alatt Ferdinánd aztán október 18-ikán Kreutzer Gergely laibachi székesfőesperest és Dornberg
Erasmust Pozsonyba küldötte azon megbizással, hogy Brodarics kanczellárt és Báthori nádort biztosítsák küldőjüknek irántuk
való jóindulatáról és hogy őket az osztrák ház érdekeiben való minél erélyesebb közreműködésre szólítsák fel. Hogy úgy Hainburgból
és Pozsonyból számos levél ment az ország előkelőihez, őket a Ferdinánd pártjához való csatlakozásra szólítja fel nagy igéretek mellett,
az a füleki vár urának, Ráskay Gáspárnak Verbőczihez intézett 1526 október 26-ikén írott, de a Ferdinánd-párt által elfogott
leveléből is eléggé kitünik.[980]
A hainburgi találkozáson más fontos kérdés is szóba került. Mindjárt kezdettől fogva híre terjedt, hogy a trónkövetelő pártok
igényeiknek államjogi érvényesítése mellett egy tisztán politikai combinatióit is szóba hoztak, azt t. i., hogy Szapolyainak
és Mária özvegy királynénak egybeházasítása által az ellentétes Szapolyainak egyik-másik meggondolatlan híve úgy nyilatkozott,
hogy Lajos királyt majd elteszik láb alól s a vajdát ültetik helyébe a királyi trónra és Máriát adják neki feleségül.[981] Sok valószinűség mellett szólott, hogy ez a combinatio úgy Mária mint Szapolyai személyes hajlamával és óhajával találkozott.
Mária királyné fiatalsága, vérmérsékletének elevensége és uralomvágyának megnyilatkozása feltenni engedte, hogy ő a Szapolyaival
való összeházasodása elvét nem éppen ellenezte. Hiszen ebben még saját testvére előtt is gyanuba jöhetett.[982] Másfelől Szapolyai is késznek mutatkozott vágyát, Magyarország trónjára jutni, ilyképpen megvalósítani. Nem csoda, hogy aztán
csakhamar az a hír terjedt szét, mintha a házasság dolgában a két fél között megegyezés történt volna. Egy Villachba jött
magyar kereskedő tényleg azt beszélte, hogy titkosan rebesgetik, miszerint János király és az özvegy királyné közötti házasság
készül.[983]

108. HAINBURG LÁTKÉPE.
(Cserna K. rajza.)
Ki volt ennek a politikai combinatiónak tulajdonképeni szerzője, azt kimutatni ez idő szerint lehetetlen, de hogy tényleg
kísértett, azt hiteles okiratok kétségtelenné teszik. Amennyiben mindazonáltal ez a tervezett megvalósítása nagyon bizonytalan
volt s a mennyiben ez úgy az egyik mint a másik érdekelt fél részéről bizonyos államjogi jogeladást tartalmazott, annyiban
természetesen sem Mária, sem Szapolyai ebbeli törekvésüket nyiltan be nem vallhatták. Tényleg a ránk szállott okiratok és
tudósítások mindkettőjöket úgy tüntetik fel, mintha a házassági tervet maguktól elutasították volna. Mária királyné párja
szerint a házassági terv fogalmazója és szorgalmazója Szapolyai volt. Ő küldötte Pozsonyba s Hainburgba Bekényi Benedek ítélőmestert
házassági ajánlattal.[984] Nem tudván azt, hogy hogyan fogják azt ott fogadni, kétség sem lehet benne, hogy az ítélőmester egyéb politikai megbízást
is kapott, azt t. i., hogy igyekezzék kéz alatt a Ferdinánd-pártiakat Szapolyainak megnyerni s nálok a nagy hírben állott
Verbőczi tekintélyével hatni.[985] Majd Ferencz deák jött ugyancsak házasságközvetítési megbízással Pozsonyba, ki is e czélnak megnyerendő Thurzó Elek tárnokmestert,
ennek Szapolyai nevében Bajmócz várát igérte adományul, csakhogy Thurzó ellentállott a megvesztegetésnek s nem vállalkozott
közvetítőnek. Majd vingárti Horváth Gáspár, főétekfogómester következett házasságszerzési meghagyással, de kinek ebbeli igyekezete
szintén nem sikerült, mert Mária királyné Szapolyai ajánlatát határozottan visszautasította. Sok valószinűség szól amellett
hogy Szapolyai befolyásának volt része abban, hogy VI. Kelemen pápa 1527 január 7-iki levelében arra kéri VIII. Henrik angol
királyt, hasson oda, hogy Ferdinánd házasítsa össze özvegy nővérét Szapolyai Jánossal.[986] Viszont, ezekkel szemben, a Szapolyai-párt szerint a vajda utasította vissza a Mária királyné által kieszelt tervet.[987] A valóság nyilvánvalóan az, hogy bár mindkét fél hajlandó volt trónigényeiket kölcsönös házassággal megvalósítani, de végre
is az államjogi érdek felülkerekedve a politikai hasznossági combinatión, mindenik fél a utóbbiról lemondott. Alig vonható
kétségbe, hogy a lemondásban Mária királyné előzte meg Szapolyait, mert a hainburgi találkozón szóba kerülvén az ügy, Ferdinánd
személyes befolyása alatt Mária egyéni hajlamait és ambitióját háza, családja érdekeinek alárendelte. Ferdinándra és dynastiájára
nézve életkérdés volt, hogy neki Magyarország az államszerződések alapján biztosítva legyen. Egy Mária és Szapolyai közt kötendő
házasság, ha nem volna meddő, Ferdinánd jogát illusoriusokká tenné s még azon esetre is, ha a házasság tényleg terméketlen
maradna, a jogokat legalább vitásokká tenné. Ez okból Ferdinánd még csak nem is gondolt arra, hogy nővérét összeházasítsa
Szapolyaival. Az ő érdeke az volt, hogy Szapolyaival kiegyezkedjék, őt trónigényeiről való lemondásra birja s azért mit sem
óhajtott inkább mint azt, hogy vele tárgyalásokat kezdjen. Jól tudta, hogy ezek leginkább akkor sikerülhetnek, ha Szapolyai
főemberét, Verbőczy Istvánt nyerheti meg s ezért nem ellenezte azt, hogy pártja egyes vezérférfiai a Mária és Szapolyai közt
kötendő házasság kilátását ürügyül használhassák fel a részleges tárgyalások megkezdésére.[988] S minthogy Szapolyai az ilyen ajánlatok őszinteségében hitt, a tárgyalásoktól nem is idegenkedett.[989] Előbb Trencsénben, a Szapolyaiak fényes várában, utóbb Esztergomban találkoztak Ferdinánd és Szapolyai emberei. De hogy Ferdinánd
maga a házasságra nem is gondolt, mutatja ennek Shwarcz János által hozott s Verbőczyhez intézett levele, melyben csakugyan
a házasságról szó sincsen. Ebben Ferdinánd csakis a maga jogát hangsúlyozza Magyarország trónjára s kéri Verbőczyt, hogy ezt
az ország érdekében ő is elismerje.[990] Kétség sem fér ahhoz, hogy Ferdinánd ebbeli álláspontját tisztán és félreérthetetlenül megismertette Máriával, ki azt, háza
érdekét előbbrevalónak tartva a maga személyes érdekénél, tántoríthatatlan elvhűséggel a magáévá tette.
Ez ki van fejezve abban a nyilatkozatban, melylyel elhatározását Horváth Gáspárnak tudtul adta. «Bátyám, Ferdinánd, mondotta,
minap Hainburgban már megesküdött, hogy élni-halni kész ezen ország birtokáért, én pedig testvérek árulója nem akarok lenni
soha. Inkább apáczák közé állottak, avagy koldulni megyek, semhogy azt tegyem.» E határozott és szószerint veendő nyilatkozat[991] után Szapolyainak sem maradhatott egyéb határozat, mint az, hogy a hírben forgó házasságról mit sem akar tudni, hivatkozva
Mária királynénak meddőségére és első férje életében kitüntetett uralomvágyára.[992]
109. TRENCSÉN VÁRA.
(Dörre Tivadar rajza.)
XVII.
MÁRIA ÉS PÁRTJA ORSZÁGVÉDELMI
ÉS KIRÁLYVÁLASZTÁSI GONDJAI.
A HIVEK szerzése s a házassági terveknek elhárítása mellett Máriának és pártjának a legkomolyabban gondoskodni kellett a törökkel
szemben a sikeres védelemről. Szulejman vad hadserege előnyomulásának s iszonyú kegyetlenségeinek híre csakhamar elterjedt
s országszerte akkora rémületet keltett, hogy a magyarok közül többen Bécsbe tették át a lakásukat.[993] Pozsonyból kivált a zsidók menekültek eszeveszetten.[994] A török veszedelemnek hire pedig annál ijesztőbb volt, mivel egyidejüleg az is hallatszott, hogy Szapolyai János a Buda felé
közeledő törökkel egyetértésben van. Szeptember 7-ikén nyiltan már azt is beszélték Pozsonyban, hogy a Szapolyai köré gyülekezett
hívei őt kormányzóvá vagy éppen királylyá akarják választani.[995] Hallatszott továbbá, hogy Szapolyai jól felkészült seregével már Budán termett s valamelyik hívét a vár kapitányává tenni
szándékozik. Mi több, hogy Szapolyai Pozsonyt megtámadni készül. A vajda hatalmáról nyilván túlzott kószahirek jöttek. Egy
Villachban járó magyar kereskedő, mint fentebb említettük, azt beszélte, hogy János királynak, a dunántúli részeket kivéve,
egész Magyarország birtokában van s maga a pozsonyi vár sem akar az ellenfélnek meghódolni. János serege 25 ezer emberből áll, a Ferdinándé ellenben alig 8 vagy 9 ezer emberből
s ez is huszan-harminczanként oszlik.[996] Mária pártjának tehát ily s hasonló rémhirek hallatára sürgősen kellett intézkednie, hogy a kettős bajt elhárítsa. Szapolyait
megnyerni s a pártok egyesülése által erőt szerezni a török ellen való védekezésre, volt a legsürgősebb s a józan politika
által javalt teendő.
Mária nem is habozott úgy Ferdinándot a fegyveres ellentállásra, mint Szapolyait az egyezkedésre birni. Szeptember 6-ikán
kelt levelében sürgetve kéri bátyját, hogy siessen a határszélek felé.[997] Ferdinánd késznek is nyilatkozott erre. Bátyját Károly császárt sürgősen kérte segítség küldéséért, mert ha ez gyorsan meg
nem érkezik, félő, hogy a császár még szomorúbb hírt kap, mint a milyen volt a II. Lajosról szóló.[998] Ám V. Károly császár európai politikája oly helyzetbe sodorta őt, hogy segítséget nem küldhetett. Biztatásai puszta igéretek
maradtak. Ezzel aztán Ferdinánd tehetetlensége mindinkább kitünt. Az a két magyar ember, Zapka és Eraszmusz, kiket Mária levelekkel
küldött Lengyelországba, nemcsak a mohácsi csatát illetőleg máskép mondták el a dolgokat, mint a hogy azokat Brodarics levele
elmondotta volt, hanem a megsegítés dolgában is úgy nyilatkoztak, hogy azt inkább a lengyel királytól, semmint Ferdinándtól
várják.[999]
110. V. KÁROLY MELLSZOBRA.[1000]
A mi Szapolyait illeti, Mária vele is érintkezésbe lépett. Előbb Gerendy Miklós fejérvári őrkanonokot és királyi titkárt,
majd aztán vingárti Horváth Gáspárt király főétekfogómestert küldötte Szapolyaihoz, tudakolva tőle, hogy a jelenlegi körülmények
közt mi a teendő? Szapolyai a visszatérő követek által tudatta, hogy a királyválasztó országgyűlés volna összehivandó. Ez volt Mária pártjának is a véleménye. Nyilvánvaló, hogy Báthory Istvánt, mint az ország nádorát illette
az 1485. III. t.-cz. erejénél fogva a jog s kötelesség ezt a királyválasztó gyűlést összehívni.[1001] Azért-e, mert sejtelme nem lett volna – mint egyesek hiszik[1002] – hogy a gyűlés összehivásának kötelessége az ő hatásköréhez tartozott, vagy egyéb okoknál fogva, ő a gyűlés összehivására
az özvegy királynét tartotta hivatottnak. De még a nemzeti párt jelöltje Szapolyai János is Máriát szólította fel az országgyűlés
összehivására.[1003]
MÁRIA, II. LAJOS ÖZVEGYE.[1004]
Mária készségesnek is mutatkozott a közóhaj teljesítésére, bár fivére Ferdinánd és osztrák tanácsosai ellenkezőleg arról voltak
a Jagellókkal kötött szerződés és az elhalt magyar királylyal való kettős rokonsága alapján meggyőződve, hogy a magyar trónra
való igénye választás nélkül is valósulhatna.[1005]
Minthogy mégis a közóhajjal, netán a maga kárára ellenkezni nem tartotta tanácsosnak, a Máriával Hainburgban 1526 október
14-ikén történt tanácskozása és szóbeli megegyezés folytán hozzájárult, hogy Mária a Ferdinánd-párt részéről országgyűlést
hirdessen. Ennek következtében a királyné, a nádor hozzájárulásával[1006] 1526 október 9-ikén Pozsonyból ugyanazon év november 25-ikére Komáromba hívta egybe az országgyűlést,[1007] anélkül mégis, hogy királyválasztásról említést tett volna. Külön levéllel felkérte Szapolyait, hogy juttassa az erdélyieknek az országgyűlést tudomásukra,[1008] őt magát pedig külön követtel hívta meg a gyűlésre.[1009] Egy másik levéllel meghívta e gyűlésre az országlakókat annak daczára, hogy Szapolyai Fejérvárra hívott össze gyűlést, melylyel
magát megválasztatta.[1010] Egy harmadik levéllel meghívta a rendeket Komáromba, intve őket, hogy ne engedjék magukat ettől senki csábítása és fenyegetése
által elriasztani.[1011] Meghívta végül a vármegyéket és a városokat is.[1012] De maga Ferdinánd is rajta volt, hogy e gyűlés látogatott legyen. Tudatta Batthyány Ferencz horvát-szlavon-dalmátországi
bánnal, hogy szeretné, ha ő a komáromi gyűlésen nemcsak a maga embereivel jelennék meg, hanem összes barátjait is oda hozná.[1013] És láttuk, hogy ez iránt a nála megjelent küldöttség részéről kötelező igéretet kapott.
111. KOMÁROM A XVI. SZÁZADBAN.[1014]
Mária és a nádor országgyűlést összehívó levelei után egy nappal, október 10-ikén Ferdinánd Linzből Bécsbe érkezett.[1015] Következő napon október 11-ikén megbizottját Nádasdy Tamást Pozsonyba küldötte, ráveendő a királynét a mellette levő magyar
urakkal, hogy szóbeli értekezésre hozzá jöjjenek valamelyik határszéli helyre, az öreg Bornemissza Jánost pedig titkosan rávegye,
hogy a pozsonyi várba, hacsak segedelemképpen is, német hadakat, eleséget és ágyúszert fogadjon be. Nádasdy amint október
11-ikén délután 2 órakor Pozsonyba érkezett, legott felkereste a királynét és az urakat, kikkel közölte Ferdinánd óhajait,
mire ezek legott Zelking Vilmost Ferdinándhoz menesztették. Bornemissza azonban kijelentette, hogy hadakra neki szüksége nincsen,
elesége is annyija van, hogy őrségének egy évre is elég. Ha mindazonáltal az idők megváltoznának, azon esetre kell hogy Ferdinánd
nagyobb véderőt és több eleséget adjon. A hadi erő a vár netáni vivásakor is bebocsátható, de nem az eleség, azért kéri Ferdinándot,
küldjön feltünés nélkül egy hajó lisztet és 100 szakállas puskát hozzávaló elegendő golyóval és lőporral. Egyúttal panaszt
emelt Ferdinándnak Hainburgba hozott német hada ellen, kik a dévényi várnak egy malmát a pozsonyi várba szállítandó liszttel
együtt elfoglalták. Kéri úgy a malom, mint a liszt visszaadását.
Nádasdynak sikerült Bornemisszát lecsendesíteni, ki is Gábor deákot küldte Ferdinándhoz Bécsbe örök hűséget igérve. Bornemissza
óhajainak teljesítését Nádasdy nagyon szivére kötötte Ferdinándnak.[1016]
112. DÉVÉNY ROMJAI.
Fischer L. H. rajza után.
Időközben Szapolyai János Tokajból, családjának ezen két nemzedék óta kezében levő birtokáról október 16-ikán ugyanazon év
november 5-ikére országgyűlést hirdetett Székesfejérvárra.[1017] Meghívta erre a királyi városokat[1018] s még a lengyel királyt is.[1019] Mária királyné és pártja óva intették és kérték Szapolyait, álljon el e szándékától és csatlakozzék hozzájuk.[1020]
Ám az intés és kérelem foganat nélkül maradt, mert daczára annak, hogy a királyné óva intett mindenkit a megjelenéstől[1021] s daczára annak, hogy a lengyel királynak a gyűlésre küldött követei, titkos utasításukhoz képest, Ferdinánd javára voltak
működendők,[1022] mint kit legalkalmasabbnak tartottak,[1023] az ellenpárt, mely már a tokaji,[1024] Szapolyai által összehívott gyűlésen október 14-ik s a következő napokon annak királylyá való megválasztásában megegyezett,
a november 5-ikére Székesfejérvárra hirdetett országgyűlésen összejött és pedig a köznemesség 27 vármegyéből,[1025] 7 püspök és 7 királyi város küldötte. A zászlós urakból hiányzott a nádor, a horvátországi bán és a tárnokmester.[1026] Hogy tanácskozmányaikat és határozataikat a Ferdinánd-párt meghiusítsa, Ferdinánd egyik, Bécsben 1526 október 27-ikén kelt
rendeletével meghagyta, hogy Leopoldsdorfi Beck Márk, az alsóausztriai kamarának ügynöke, Weichselberger Zsigmond aranysarkantyús
vitéz és Breuner Fülöp, mint kiküldött követei a Székesfejérvárott egybegyülteket tiltsák el a törvénytelen gyűlésen való
határozathozataltól.[1027] Hogy nekik azonkívül külön megbizatásuk volt Verbőczyhez is, nyilván őt Ferdinánd részére megnyerendő, kitetszik az osztrák
kormánytanácsnak 1527. évi február 3-ikán kelt iratából.[1028] Kívülök Pozsonyból Tahy Jánost is Székesfejérvárra küldötték, ki is ott a székesfejérvári tanácscsal oly értelemben lépett
alkudozásba, hogy a város fogadjon be 200 főnyi cseh őrséget. Az alkudozásnak azonban nem volt sikere, mert Szapolyai János
október 17-ikén megszállotta 200 lovassal Budavárát.[1029] Ezzel biztosította a maga részére úgy Székesfejérvárat, mint Visegrádot. Sopron is nyilvánvaló veszedelemben forgott, mert
Pempflinger István és Rauber Kristóf, Sopron számára sürgősen segélyt kértek Ferdinándtól. Mária november 1-én ez ügyben Pozsonyból
Brodaricsot küldötte Bécsbe Ferdinándhoz, magát Sopront pedig november 3-ikán a segedelem iránt megnyugtatta. Aznap, november
3-ikán, Stamps nevű udvari nemes tisztét 300 gyalogossal Sopronba menesztette azon utasítással, hogy ezeket a szükséges helyeken
elhelyezve, magát veszély esetére védelmezze. Ugyane napon érkezett Pozsonyba Frangepán Kristóf s 4-ikén Székesfejérvár küldöttsége.
Majd aztán, november 6-ikán Mária újabb emberét, Leuser Györgyöt küldötte Sopronba. Bár Mária a fegyveres gyalogosokat Sopron
városa védelmére küldte, a város az idegen csapatokat még sem akarta befogadni, úgy hogy a királyné 1526 november 11-ikén
Köpcsényből, hol akkor tartózkodott, Sopron városának azt a parancsot adta, hogy az általa küldött 300 gyalogost, kiket eddig
a város be nem bocsáttatott, minden ellenkezés nélkül bebocsássák, mert csakis az ő védelmükre küldte. Két nappal előbb, november
9-ikén érkezett Ferdinánd tetemes sereggel Hainburgba részint azért, hogy a székesfejérvári gyűlést innen kísérje figyelemmel,
részint pedig, hogy ily sereg élén Bornemisszát a pozsonyi várnak Mária kezébe való átengedésére bírja.

113. A VISEGRÁDI VÁR LÁTKÉPE.
(Id. Markó Károly olajfestménye a Szépműv. Múzeumban.)
Ez utóbbi már csak Mária személyes biztonsága okából is szükségesnek bizonyult, mert a királynét Pozsonyban is veszély fenyegette Szapolyai részéről. Ferdinánd újból Hainburgba jött, hol tanácsosaival tanakodott a felett, miként
lehetne az özvegy királyné személyét a fenyegető veszélyek ellen biztosítani. A tanácsosok azt véleményezték, hogy meg kell
kezdeni az alkudozást Bornemisszával, hogy adja át a várat. Ha átadja, akkor Mária továbbra is maradjon Ferdinánd őrködése
alatt Pozsonyban. Ha pedig nem adja át, akkor helyeztessék Pozsony városába 1200 ember, esetleg több szállíttassék oda a Dunán.
E hadak élére és Mária mellé egy tekintélyes férfiu rendeltessék. Ferdinánd aztán november 15-ikén tért Hainburgból vissza
Bécsbe.
114. SZÉKESFEHÉRVÁR A XVI. SZÁZADBAN.
(Eredetije a Tört. Képcsarnokban.)
Sopron segélyezése és biztosítása azonban nem bénította meg Szapolyai hadi szerencséjét. Ráskay Gáspár által Komáromot és
Tatát is elfoglalta, melyeket a hűtelen várnagy, endrődi Somogyi Ferencz önként feladott s aztán szinlelt segélysürgetés végett
Pozsonyba menekült a királynéhoz. Mária varjasi Nagy Imrét, az alnádort küldötte vele a nevezett várak visszafoglalására,
de Somogyi Nagy Imrét is Ráskay kezébe juttatta.
Komárom elfoglalása következtében Ferdinánd ausztriai tanácsosai október 25-ikén azt ajánlották Máriának, hogy ő a nádorral
együtt, a Katalin napjára kitüzött országgyűlést hívja össze Márton napjára Pozsonyba, Sopronba vagy Győrre és pedig úgy,
hogy ezen a nemesség ne fegyveresen és fejenként jelenjék meg, hanem követeket küldjön.[1030] Mária megfogadva a tanácsot, a Komáromba kitűzve volt országgyűlést hirtelen Sz. András napjára Pozsonyba tette át s híveit sietve intette, hogy november utolsó avagy legfeljebb deczember 1-ső napjára Pozsonyban legyenek.[1031] Meghagyta a soproni tanácsnak is, hogy kebeléből nehány polgárt szintén oda küldjön.[1032] Pozsonyból Frangepán Kristófnak is írt levelet,[1033] melyben azt mondja, hogy «jelen a napja azon gyűlésnek, melyet mi Komárom mezővárosba, a nádorispán úrral együtt, az ország
hajdani szokása szerint kihirdettünk. Mivel azonban ezt ott, sok előfordult akadály miatt[1034] megtartani nem lehet, benneteket felszólítunk: miszerint a közelebbi sz. Katalin ünnepének legalább 6-ik vagy 7-ik napjára
Pozsonyba jöjjetek, velünk s a főpapi s a többi urakkal együtt mindazon szükséges dolgokról tárgyalandók, mik a magyar nemzet szabadságának,
védelmének, egykori hírének helyreállítására s az utóbbi években a török által elfoglalt váraknak visszaszerzésére fognak
tartatni. Tudjuk, hogy házatokat, köz- és magánszabadságtokat szeretitek, máskép tehát ne tegyetek.» Még nehány sajátkezű
német sort is csatolt a levélhez: «Graf Kristóf! A mi kivánságunk az, hogy ti, a közöttünk történt sóbeli egyezség és saját
igéretetek szerint, erre a Rókusra eljöjjetek, ha ez által a kereszténységnek és ezen országnak nem csekély javára lenni akartok.
Teljes jó és kegyes indulattal szándékozom én azt nektek s a tieiteknek, uram bátyámmal együtt elismerni. Mária királyné s
k.»[1035]

115. TATA A XVI. SZÁZADBAN.
A Tört. Képcsarnok metszetei után.
Maga Ferdinánd is mindent megtett, hogy a Pozsonyi gyűlés eredményes legyen. Még november 23-ikán, Sz. Kelemen napján küldötte
emberét Pozsonyba, nyilván a teendők iránt tájékozódva s aztán országgyűlési biztosaiul a Mária mellett levő tanácsurakat:
Rauber Kristóf laibachi herczegpüspök s seckaui kormányzó elnöklete alatt. Zelking Vilmost, Lambert Jánost, Herberstein György
aranysarkantyús vitézt, Dornberg Erasmus és Pempflinger Istvánt nevezte ki s azok számára Bécsben 1526 deczember 5-ikén külön
utasítást adott ki, melynek értelmében az ő nevében igérniök kellett, hogy ő az ország szabadságait nemcsak sértetlenül fenntartani,
de öregbíteni is fogja, a magyarok tanácsába külföldieket nem fog alkalmazni, javadalmakat vagy egyházi méltóságokat idegeneknek
nem fog adományozni, az országot pedig a török ellen védelmezni s a császár és a birodalom segélyét kieszközölni fogja.
XVIII.
A SZÉKESFEJÉRVÁRI ÉS A POZSONYI
KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉSEK.
EZ IDŐBEN Szapolyai már Székesfejérvárott volt. November hó 9-ikén, pénteki napon érkezett volt oda a rendek körébe. Még aznap
temettette el ünnepélyesen a dalmatikába és sandaliákba öltöztetett s tiszta arany koronával ékesített szerencsétlen Lajos
királynak Mohácsról hozott holttetemét,[1036] a mi úgy Mária, mint Ferdinánd megütközését keltette fel, miután a király eltemetésének jogát Mária, mint az elhaltnak néhai
hitvese a magáénak tekintette s arra Jánost annál is inkább illetéktelennek tartotta, mivel ő a hazáért és a kereszténységért
hősiesen küzdött királyát még annak életében elhagyta.[1037] Szapolyai megjelent híveinek száma kevés volt, leginkább Fejérvár környékéről: Somogyból, Zalából és Vasból jöttek,[1038] tehát arról a vidékről, mely leginkább látott török pusztítást. Ez utóbbi könnyen hozta a választókat arra a meggyőződésre,
hogy az a keresztény fejedelmek tehetetlenségének az eredménye. Szabadulást csak úgy képzelhettek, ha a pusztító törökkel
szövetkeznek s ha már azt tenni kénytelenek, akkor inkább álljanak egy belföldi, semmint egy idegen király jogara alá.[1039]
A Székesfejérvárott megjelentek közt volt 7 püspök,[1040] a szabad királyi városokból szintén 7-nek a birái és tanácsosai.[1041] Megjelent többi közt a tudománya és lelkes hazafisága miatt közbecsülésben állott, a mohácsi vész előtt Szalkay László primás
küldetésében Pozsonyban hitvitázott Csézi András esztergomi nagyprépost, ki Szapolyai koronázásakor nevezetes szerepet játszott.[1042] Továbbá a Fekete ember, Iván czár dísztestőrsége is.[1043] De megjelentek Ferdinánd követei is, Leopoldsdorfi Beck Márk alsóausztriai ügyigazgató, Breuner Fülöp és Weichselberger Zsigmond,
kiknek egyike megkísérelte ugyan a nemességet a választástól, mind érvénytelentől, visszatartani, csakhogy erre többen fegyverrel
rohantak rá, úgy hogy csak nagy ügygyel-bajjal menekülhetett.[1044] November 10-ikén a gyűlés Verbőczy ékesszóló biztatására,[1045] reményen felül, nagy lelkesedéssel egyhangulag megválasztotta királynak a maga jelöltjét, Szapolyai Jánost, elutasítva Ferdinándot
jogigényeivel.[1046] A választás formai törvényességéből hiányzott azonban az, hogy nem a nádor adta az első szavazatot, mert a nádor, Báthory
István nem volt jelen.[1047] Következő napon, november 11-ikén[1048] aztán a kéznél levő szent koronával[1049] a megválasztottat meg is koronázták.[1050] A koronázást Podmaniczky István nyitrai püspök végezte, miután Várday Pál esztergomi érsek azon az alapon vonakodott azt
megtenni, mivel mint esztergomi érsek még nem volt a pápa által megerősítve.[1051] Az ünnepi felavatáson a lengyel király oratorai, Kriziczki András przemysli püspök és sporvai Szaniszló várnagy nem voltak
ugyan jelen, mert elkéstek,[1052] de Trencsénből, hol János megválasztásának és megkoronázásának hírét vették, tovább utazva utasításukhoz képest az újonválasztott
s koronázott királyt, ennek hosszas halogatása után Esztergomban üdvözölték uruk, a lengyel király nevében,[1053] felszólítva őt, hogy királyi kardját ezentúl a hazáért és a keresztény katholikus vallásért suhogtassa, «melyet most már
nemcsak a hitetlenek, hanem maguk a keresztények is a legocsmányabb módon szétszakítanak és meginogtatnak».[1054]

116. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(A Tört. Képcsarnok metszete után.)[1055]
Ferdinándot és pártját, Máriát és a körülötte Pozsonyban levő urakat a székesfejérvári események mélyen sujtották.[1056] Ferdinánd 1526 november 17-ikén Zsigmond lengyel királyhoz intézett levelében a János vajdát királylyá választó székesfejérvári
gyűlést «istentelen gyülevészgyűlésnek» mondotta.[1057] November 28-ikán Batthyány Ferenczhez írott levelében azt mondja, hogy «az erdélyi vajda Magyarországnak nem törvényes, hanem
csak feltolakodott uralkodója, ki nem a nagykapun, de egy hátulsó résen s csalárdsággal nyomult az országba».[1058] A pozsonyi országgyűlésre kinevezett biztosainak deczember 5-iki utasításában János királyról mint olyanról beszél, ki «gazsággal
és gonosz mesterségek által törekedett a királyi czímre magát felküzdeni»[1059] s kinek «a hihetetlenségig hágott törekvése és uralkodási szomja».[1060] Szapolyai iránt táplált nagy ellenszenvének azzal is kifejezést adott, hogy mikor későbben, annak 1527 február 25-ikén hozzá
küldött követeit fogadta, azokat hideg mogorvasággal bocsátá maga elé, kezet sem nyujtott nekik, nem is tekintette követeknek,
sőt egy ideig le is tartóztatta.[1061] Ferdinánd hívei is ez értelemben beszéltek és éreztek. Tomicky Péter püspök s lengyel alkanczellár, Kriziczky András przemysli
püspökhöz intézett levelében közli vele, hogy a Pozsonyból hazaérkezett Zoravinski több levelet hozott magával, melyekből
kivehető, hogy nagy versenygés és fegyveremelés van készülőben. Mert a magyar urak, kik a királynéhoz és Ferdinándhoz szítanak,
nem fogadják el a székesfejérvári határozatokat s komáromi gyűlésükön más királyt készülnek választani.[1062] Egyes városok, mint Kassa, Szapolyait királynak nevezni nem merték, miután Ferdinánd halálbüntetést szabott azokra, kik azt
tennék.[1063] Csakhogy maga Szapolyai távol állott a gondolattól, hogy magát jogos és törvényes királynak ne tartsa s ne hirdesse. Legott
a koronázás után, november 25-ikén közzéteszi, hogy őt Székesfejérvárott egyhangulag Magyarország királyává választották és
megkoronázták s hogy ő Tornalljai Jakabot kincstartójává tette.[1064] A rendek egyúttal törvényczikk alakjában elhatározták, hogy «azon főpapoknak és zászlósuraknak, kik a királynénak Komáromban
Sz. Katalin napján tartandó gyűlésére elmennének, hivatalait a királyi felség másokra ruházza s őket hűtlenekké nyilvánítja».[1065] Majd Európa nevezetesebb udvaraihoz, a fényes kapuhoz, a lengyel királyhoz,[1066] a velenczei dogehoz, a pápához, az angol és franczia királyokhoz, de sőt V. Károly császárhoz,[1067] Mária királynéhoz és Ferdinándhoz is követeket küldött Szapolyai, jelentve királylyá történt felkenését.[1068] Majd ezek után Ferdinánd követeit, kik választás és koronázás előtt hasztalan akartak szóhoz jutni, maga elé bocsátá, de
ezek elbocsáttatásukat kérték, miután most választás és koronázás után mi mondanivalójuk sincs. János őket ajándékok és nagy
megtiszteltetések közt elbocsátá azon kéréssel, hogy juttassák urok tudomására, hogy az országba be ne lépjen, pártot ne szervezzen,
gyűléseket ne hirdetgessen, különben ellenségül fogja tekinteni s országát ellene védelmezni.[1069] És hogy a komáromi gyűlés létre ne jöhessen, így arra a napra, november 25-ikére határozta a határidőt, a melyen belül minden
úr és nemes neki meghódoljon, nehogy mint pártütő számüzettessék.[1070] Báthory Istvánt külön levélben idézte maga elé kegyelemvesztés fenyegetése mellett.[1071]

117. SZAPOLYAI JÁNOS KIRÁLY ARCZKÉPE ARANYPECSÉTJÉN.[1072]
Szapolyai hívei, «mint újonszülöttek» nagy vigsággal tértek haza,[1073] pedig nyilvánvaló volt, hogy Szapolyai megválasztásával és megkoronázásával kezdetét veszi az ország romlása.[1074] A Pozsonyban egybegyűlt Ferdinánd-pártiak mintegy «tükörben látták a jövendő zivatar» kitörését.[1075] Két lengyel úrnak Albert porosz herczeghez és Wolsey bíbornokhoz intézett levele a háború rémét szintén megjósolta,[1076] de hogy a háború rögtönösen ki nem tört, az csakis Szapolyai tétovázásának volt az eredménye. Párthívei, kivált a harczszomjas
rácz Radics Bosics[1077] és a boszúszomjas gr. Frangepán Kristóf[1078] hasztalan igyekeztek őt rábirni, hogy Pozsony hirtelen megtámadásával és az ott egybegyűlt választók szétugratásával lehetetlenítse
ellenfelének, Ferdinándnak a megválasztását.[1079] Szapolyai a várakozás politikájára határozta el magát, mert, mint mondotta, «nem akarja kezeit keresztény vérrel megfertőztetni».
Még hívét, Iván vezért is, ki 15 ezer ember élén Bács megyében türelmetlenül leste a pillanatot, mikor prédaszomjas szlávjaival
a gazdag Ausztriába törjön, eltiltotta a támadástól s a nagy alföldön őt vesztegelni parancsolta.[1080] Még a lengyel királyt is arra kérte, hatna levélileg vagy küldöttségileg oda, hogy őt ő sem támadja fegyverrel Magyarországban.[1081] Inkább is diplomatiai tárgyalásokba bocsátkozott s némi katonai demonstratióra, melyeknek azonban semmi eredményök nem volt.
Budát elhagyva, november 29-ikén Esztergomba ment Várday érsekhez s ott telelt.[1082] Csatatervek helyett a már említett házassági terveket szőtte, mert Esztergomból küldte ki követeit a magyar urakhoz s Bécsbe,
kérve Mária kezét.[1083]

118. JÁNOS KIRÁLY NÉVALÁÍRÁSA.[1084]
119. WOLSEY BIBORNOK.
(Houbraken J. metszete után.)
Szapolyainak e habozása Ferdinándnak és a hozzá siető magyar uraknak nagy előnyére szolgált, mert lehetővé tette, hogy az
őt megválasztani óhajtó urak Pozsonyban összegyülekezhessenek. Ferdinánd komoly hadviselésre amúgy sem volt kellőleg felkészülve.
Készíttetni kezdte ugyan a hidakat és dereglyéket a török s illetőleg János ellen tavaszszal viselendő támadó háboruhoz,[1085] de hogy valósággal mennyire erőtlennek érezte magát, kitetszik abból, hogy amikor 1526 november végén a Pozsonyba gyülekező
rendek füléhez az a hír jutott, hogy az ország határszélein maradt török hadak nemcsak hogy rablásokat követnek el, hanem
hogy Bali nándorfejérvári és végszendrői bég Morót várát Szerémben, a Száván innen, már több nap óta vívja, s így a Tótország
felől fennlevő ezen csaknem egyetlen védgátat is lerontani igyekezik, akkor ő és magyar hívei nem önerejöktől, hanem a külföldtől
várták és kérték a segélyt. Tényleg tudjuk, hogy a rendek vagyis inkább a királyné oldalán álló tanácsurak Németországnak
Esslingenben gyűlésező rendeit segedelemnyujtásra szólították fel s a már a mohácsi ütközet előtt igért hadaiknak tavaszszal
leendő okvetlen elküldésére kérték.[1086]

120. VÁRDAY PÁL ÉRSEK NÉVALÁÍRÁSA.[1087]
Ferdinánd trónigényeinek megvalósulását nemcsak párthíveinek ritka buzgósága, hanem az a körülmény is könnyítette, hogy őt
már október hó 22-ikén a csehek királyukká választották volt,[1088] mert ezzel Ferdinándnak nemcsak tekintélye öregbedett, hanem vele kilátása is nyilt, hogy figyelmét ezentúl egészen a magyar
ügynek szentelhesse. Igéretekkel nem is fukarkodott. Bécstől november 30-ikán keltezett levelével biztosítja Magyarország
jogait és szabadságát, nevezetesen, hogy egyházi méltóságokat, javadalmakat, örökségeket és tisztségeket idegeneknek adományozni
nem fog, hogy a királyi tanácsba idegeneket nem alkalmaz és hogy főleg András királynak decretumát, melynek megtartására Magyarország
királyai koronázáskor esküdni szoktak, betartja.[1089] Egy másik ugyancsak Bécsben november 30-ikán kiadott levelében arról biztosítja párthíveit: miszerint Báthori István nádort,
Tamás veszprémi püspököt, Brodarics István kir. kanczellárt s szerémi püspököt, Batthyány Ferencz bánt, bethlenfalvi Thurzó
Elek kir. főtárnokmestert, Tahy János vránai perjelt, vingárti Horváth Gáspár főétekfogómestert, Maczedoniai László pécsi
prépostot, Gerendy Miklós fejérvári őrkanonokot, Nádasdy Tamás titoknokot, Oláh varjasi Miklós esztergomi főesperest és királyi
titoknokot, Nagy Imre alnádort és Révai Ferencz nádori ítélőmestert, János szepesi gróf s erdélyi vajda s minden ellenség
ellen védelmezni, felmerülő kárukat jóvátenni, mindennemű szolgálataikat megjutalmazni, családjaikat megvédeni s a szükséghez
képest évdíjban részesíteni, a koronára háramló egyházi s világi javakat pedig elsősorban nekik juttatni fogja.[1090]
Híveit ekként biztatva, nézett közelgő választása elé. Választó hívei november végén már mind együtt voltak Pozsonyban, élénk
versenygésben felhasználva azokat a napokat, melyek a deczember havi gyűlés előtt következtek. Külön küldötteket menesztettek
a közel lakó urakhoz s egymást bátoríták hazafiságukban.
121. OLÁH MIKLÓS.
(Rugendas metszete Péterffy «Concilia» cz. művében.)
Az eljöttekből említhetjük Báthori István nádort,[1091] gr. Batthyány Ferencz horvát-szlavon-dalmát bánt,[1092] Enyingi Török Bálintot,[1093] Batthyány Orbánt,[1094] tallóczi Bánffy Boldizsárt,[1095] Pekri Lajost,[1096] Gyulai Istvánt,[1097] Czobor Gáspárt,[1098] Vargyasi Nagy Imre alnádort,[1099] Nádasdy Tamást,[1100] Seredy Gáspárt,[1101] Nyári Ferenczet,[1102] Majláth Istvánt,[1103] Sellyei Jánost,[1104] Thurzó Elek kincstartót,[1105] Vingárti Horváth Gáspár főasztalnokot,[1106] Révai Ferencz nádori ítélőmestert,[1107] bazini és szentgyörgyi Farkas grófot,[1108] Amade István magyaróvári várurat,[1109] az egyháziak közül Brodarics István kanczellárt és szerémi püspököt,[1110] Szalaházy Tamás veszprémi püspököt,[1111] Gerendy Miklós székesfejérvári őrkanonokot,[1112] Oláh Miklós esztergomi főesperest,[1113] Pereghy Albert prépostot,[1114] Maczedoniai László pécsi prépostot[1115] és Tahy Jánost, az aurániai perjelség kormányzóját,[1116] a városok közül Sopron és Pozsony képviselőit[1117] s a horvátországi rendek küldötteit: Erdődy Simon zágrábi püspököt, Perusicz Jánost és Krisanic Gáspárt.[1118] Adatok hiányában el nem dönthető, vajjon képviselve volt-e a gyűlésen Erdély is. Erdély ez időben a magyar államtest kiegészítő
része volt, mert csak Szapolyai János halála után nyert külön állami létezést s azért igaza lehet egyik jeles történetírónknak,
ki azt véleményezi, hogy mikor Mária királyné 1526 október elején Szapolyait felhívta, hogy rögtön hirdessen gyűlést az erdélyi
rendeknek, hová ő maga is biztosat fog küldeni, hogy ezt bizonyára a végből tette, hogy e gyűlésen követeket választhasson
a komáromi, azaz a Komáromból Pozsonyba áttett országgyűlésre.[1119]
Deczember 15-ikén kiáltotta ki a pozsonyi városház erkélyes tornyáról a magyar hírnök,[1120] hogy másnap deczember 16-ikán királyválasztó gyűlés lesz. E napon a választók a ferencziek zárdájában gyűltek összeválasztásra,
hová Ferdinánd követei és Mária királyné képviselői, valamint a várbeliek küldöttei[1121] fegyveres lándzsásoktól, az özvegy királyné magyar szolgáitól és Sopron és Pozsony városok polgáraitól kísérve jöttek.[1122] A gyűlést ecsedi Báthori István nádor nyitotta meg egy, az ország szomorú állapotát feltüntető beszéddel. Ebben kiemelte,
hogy Ferdinánd az egyedüli királyjelöltül tekinthető, mert egyedül ő védheti meg az országot s szerezheti vissza az elveszett
országrészeket.[1123] Ferdinánd követségének a feje, Rauber Kristóf laibachi püspök szintén ily értelemben beszélt. Élesen kikelt János ellen,
ki gyermekkora óta szerzője az országban dúló egyenetlenkedésnek s veszedelmeknek. Vele szemben ünnepélyesen kijelenté, hogy
Ferdinánd az ország minden törvényét, szabadságát, kiváltságát megtartja, Nándorfehérvárt s az elveszett többi véghelyt visszaszerzi
s a magyarok és németek közt fennálló gyűlölséget megszünteti.[1124] Szólott még Mária királyné nevében – fényesen és meggyőzően – a főrendek egyike,[1125] hangsúlyozva a tisztelet, melyben a magyarok uralkodójuk fejedelmi ágyból való származását mindenkor részesítették s egyúttal
igérve, hogy Ferdinánd megválasztása esetében Mária özvegy királyné mindkét felséges bátyjánál, különös és örök pártfogással
lesz irántuk. Aztán hosszabb eszmecserével,[1126] melyben kivált Révai Ferencz jeleskedett,[1127] a fejérvári gyűlést, mint nem a nádor által egybehivottat, törvénytelennek, János választását érvénytelennek, a hozzája ragaszkodókat
hűtleneknek, fej- és jószágvesztéssel büntetendőknek nyilváníták[1128] s mire aztán még aznapon vasárnap deczember 16-ikán[1129] Ferdinándot, miután a nádor ráadta első szavazatát, egyhangulag s szabadakaratból királyul megválaszták.[1130] Viszont János választását, mint oly gyűlésen történtet, melyet nem a nádor hívott össze, törvénytelennek nyilvánították s
mindazokat, kik 40 nap lefolyása alatt pártjától elállanak, alattvalói kötelékei alól felmentik.[1131] A választás kihirdetését harangzúgás, ágyúlövés, a polgárság örömujjongása követte.[1132] A Ferdinándhoz Bécsbe küldendő üdvözlő bizottság vezetésével Báthori István nádort bízták meg, ő volt átadandó a megválasztási
oklevelet s Ferdinándot felkérendő, hogy az országot mielőbb átvegye. A gyűlés aztán szétoszlott anélkül, hogy határozatait
törvénybe iktatta vagy a koronázásra nézve bármi intézkedést tett volna. A horvát rendek,[1133] miután Ferdinánd 1526 deczember 5-ikén írt levelében a horvátokat biztosította, hogy jogaikat és szabadalmaikat megtartani
és megvédelmezni fogja, azon év deczember végén Cetinvárban[1134] szigorú megfontolás és bő meggondolás után Ferdinándot és nejét Annát, sőt ezek törvényes örököseit is 1527 január 1-sején
ünnepélyes okirat kiállításával szintén elismerték horvát-szlavon-dalmát királyukká s neki a cetini zárda templomában hűséget
esküdtek.[1135]

122. A POZSONYI VÁR DÉLI KAPUJA.
(Dörre Tivadar rajza.)
A választási okirattal a kiküldött országos bizottság Báthori István nádor vezetése alatt, 1527 január 12-ikén indul Pozsonyból
Bécsbe s azt ott a következő napon, vasárnapon január 13-ikán adta át fényes szertartású nyilvános kihallgatáson Ferdinándnak,[1136] kérve őt, hogy koronáztassa meg magát. E naptól kezdve szólítja Ferdinánd Magyar- és Horvátországnak vele tartó lakóit híveinek s használja ezen országokat czímeiben és uralkodási évszámításában.[1137] Február 22-ikén tudatta Ferdinánd külön-külön iratban a megyékkel és városokkal trónralépését, védelmét és kegyelmet igérve
a hozzátaszítóknak, vesztett elleneseinek.[1138] Meg volt alapítva az osztrák nagyhatalom. Amint I. Rudolf királynak a Morvamezőn 1278 augusztus 26-ikán aratott győzelme
a habsburgi Ausztria születésnapja volt, úgy volt a magyarok mohácsi veresége, 1526 augusztus 29-ike, a habsburgi vagy osztrák
nagyhatalomnak a születésnapja.[1139]

123. I. FERDINÁND KIRÁLY.
(A bécsi udv. könyvtárban őrzött imakönyvének miniatureja.)
XIX.
MÁRIA ÉS PÁRTJA KÜZDELME
FERDINÁND KORONÁZÁSA ÉRDEKÉBEN.
MÁRIA MAGYAR HELYTARTÓSÁGA.
MÁRIA királyné Ferdinándnak megválasztásával be nem érvén, mindent elkövetett, hogy annak a megválasztását törvényesen szentesíttesse
koronázás által. Ezt Ferdinánd hálálkodva ismeri el.[1140] És el kell ismernie minden igaz embernek, hogy «nem volt senki, a ki annyit és oly önzetlenül fáradott és szenvedett volna
a Habsburg-ház magyarországi uralmáért, mint a szerencsétlen véget ért király özvegye, a trónkövetelő Ferdinánd testvére:
Mária. Feláldozta nyugalmát, reményeit, veszélynek tette ki életét, hogy bátyjának királylyá választását biztosítsa».[1141] Csakhogy ez nem volt könnyű feladat, mert Szapolyai és pártja nagy ellentörekvést fejtett ki. Támogatta őket ebben az a körülmény,
hogy a nemzetközi felfogás a két ellenkirály jogának elismerésében szintén megvolt oszolva. Ferdinánd pártjára nézve nagy
baj volt, hogy maga a pápa, VII. Kelemen nem vélte támogathatni Ferdinánd igényeit, mert ő a Habsburg-dynastia világuralmi
czéljaiban veszélyt látott úgy az európai egyensúly, mint magának a Szentszéknek függetlenségére nézve. Ferdinánd szerencséjére
Pucci Lőrincz bíboros, az osztrák tartományok protectora személyében hathatós támogatást nyert a Szentszéknél, kinek bátor
és ügyes személyes fellépésével sikerült a Szentszék ellenkezését megszüntetni s ezzel Ferdinánd diadalhoz jutásának nehézségeit
elhengeríteni.

124. I. FERDINÁND NAGY KETTŐS PECSÉTJE. (ELŐLAP.)[1142]
Mária belátta, hogy fivére Ferdinánd csak úgy biztosíthatja magának az ellenesei felett való győzedelmet, ha haladéktalanul s kellő haderővel az országba jön. Ez értelemben értesítette testvérét s szólította fel a bejövetelre, mint ki most 1 forinttal többet érhetne el, mint a jövőben
nagy sommákkal.[1143] Mária meg volt arról győződve, hogy Szapolyai és pártja viszonyai mellett a gyors fegyveres beavatkozás döntő sikerű. Sürgeti
és kérleli bátyját, levélben és izenetekkel, hogy jöjjön mielőbb az országba. Biztosság czéljából egyre sürgető leveleit a
bécsi helytartói és kamarási tanácsuraknak küldötte kézbesítés végett. Ez uraknak szeptember 1-jén Ferdinándhoz irott leveléből
kitetszik, mennyire sürgősnek tartja Mária Ferdinándnak az országba való mielőbbi bejövetelét.[1144] Maguk a tanácsurak is ezen a nézeten voltak s kérve kérik ők is erre Ferdinándot.[1145] A Bécsből jövőknél nyugtalan élénkséggel tudakozódott Mária, hogy mikor jön már Ferdinánd, sok népet hoz-e magával s miért
marad el oly soká. Igy a Pozsonyba jött ifj. gr. Salm Miklósnál,[1146] s mikor az Bécsbe visszatért, sürgette általa is Ferdinándot, hogy jöjjön mielőbb.[1147] Hisz ő benne, mint testvérében és urában, atyjában összpontosul minden reménye.[1148] De kérései, sürgetései eleinte nagy nyugtalanságára eredmény nélkül maradtak. S hogy maga Ferdinánd is érezte nagy mulasztását,
kitetszik 1526 szeptember 8-iki innsbrucki leveléből, melylyel meghagyja a cseh tartományfőnöknek, herczeg Münsterberg Károlynak
s Pernstein János morva tartományfőnöknek, hogy a legsietősebben jöjjenek segélycsapataikkal.[1149] Ám Ferdinánd pénzügyi helyzete felett kedvezőtlen volt,[1150] annyira, hogy rögtön nem fogadhatott hadakat. Kívülről sem kapott segélyt.[1151] Kikhez fordult, bátyjához V. Károlyhoz és Zsigmond lengyel királyhoz, egyiktől sem kapott segélyt, inkább is azt a tanácsot
adták neki, maradjon veszteg, húzza-halaszsza ügyét, ellenségeskedéstől tartóztassa magát.[1152] De sőt Ferdinánd pénztelensége akkora volt, hogy még Mária kezeihez sem juttathatta azokat az összegeket, melyekre ennek,
Ferdinánd szolgálatában szüksége volt. Mária anyagi viszonyai ennélfogva nagyon szánalmasak voltak és ezekből könnyen érthetjük
meg az ő időközi levertségét is, mert amily lángoló volt benne a cselekvési vágy, épp oly mértékben vágyódott ambitiója csak
addig a cselekvés terén szerepelni, míg kilátása nyilt az eredmény kivivásához. Értjük eszerint azokat a könnyeket, melyek
erős lelke daczára is leperegtek az arczán oly időben, mikor magát elhagyatottnak és tehetetlennek kellett éreznie.[1153]
Ferdinánd, a szükséges pénz hiányában, kezdetben egy kevésbé költséges vállalkozásra határozta el magát: a cseh királyi korona megszerzésére. Annál is inkább, mivel őt erre maguk a csehek kérték fel, de azért is, mivel ő aztán mint megkoronázott cseh király csak
hadi segélyre inkább vélt számíthatni magyarországi vállalata javára. 1527 január 27-ikén indult Bécsből prágai útjára. Ezt
megelőzőleg szándéka volt, távolléte idejére az osztrák tartományok igazgatását egy alsóausztriai kormánytanácsra bízni, Máriát pedig, magyarországi kir. helytartójává kinevezni. Mária, előlegesen megkérdeztetve, szűkös helyzetében nem szivesen vállalkozott a terhes feladatra,[1154] de miután Ferdinánd megigérte neki, hogy távozása előtt gondoskodni fog az ő személyes biztonságáról és a várak megerősítéséről,[1155] kész volt házának és testvérének ezt a szolgálatot is megtenni. Ferdinánd erre kinevezte nővérét magyarországi királyi helytartójává,[1156] kinevezését pedig kihirdette Kuttenbergben 1527 február 3-ikán.[1157] Ez iratában tudtára adja híveinek, hogy az ország uraival és a király híveivel személyesen vagy írásban és küldötteivel a
király nevében tárgyalhasson mindazokról, melyek hívei személyeinek, családjainak és hazájuk javára, hasznára és gyarapodására
alkalmasak. Inti tehát őket, hogy a királyné Ő felségének úgy engedelmeskedjék, mint magának a királynak, mert tőle a legtágabb
hatalmat kapta velük a király nevében azon ügyek tárgyalására, melyeket szóba hoz. Nyugodtan és minden kétség nélkül hozzájárulhatnak
mindazokhoz, miket ő nekik előterjeszt.[1158]

125. I. FERDINÁND ARANY- ÉS EZÜSTÉRMEI.[1159]
Ferdinánd intézkedését a pártján levő magyar urak nemcsak hogy nem ellenezték, hanem inkább is helyesléssel fogadták, a mi
pedig nyilvánvaló alkotmánysérelem volt. Mert az 1845 évi X. t.-cz. világosan azt rendeli, hogy «ha Ő felsége akár hadjárat,
akár más ok miatt elhagyja az országot, helytartója tisztéből kifolyólag mindig a nádor legyen.» Azon urak közt, kik 1527
január 13-ikán Bécsben Ferdinánd elé járultak, hogy királylyá történt megválasztásáról értesítsék s őt a maga megkoronáztatására
felszólítsák, maga a nádor is volt, de szóval sem tiltakozott a maga mellőztetése ellen. Ez kétségtelenül azt mutatja, hogy
a nádor is, a vele megjelent urak is elismerték, hogy Mária tekintélye az országban nagyobb volt a nádorénál.
Hogy milyen volt Mária ezen közjogellenes hatalmi állása, apróra elmondani nem tudjuk, mert, mint említők, nem ismerjük kinevező
okiratát. Az is szembetünő, hogy a melléje adott tanács 3 osztrák emberből, az utasításokkal ellátott Rauber Kristófból, Dornberg
Rézmánból és Pemflinger Istvánból állott. Ezek a magyar helytartóságot állandó összeköttetésben tartották az osztrák kormánytanácscsal,
mi a későbbi jogsérelmek állandó forrásává vált. Annyi eszerint bizonyos, hogy Mária helytartói állása nem volt közjogi, csak
bizalmi jellegű, a Máriába fektetet hatalom pedig teljhatalom volt. Ez kitetszik Ferdinánd 1527 február 3-iki okiratából, melyek Mária teljes, legtágasabb hatalmát említik. De kitetszik magának Máriának 1527. évi márczius 11-iki leveléből is, melyben mondja: – «mi, kik minden magyar ügyekben
fenséges testvérünk, a magyar király képét viseljük s helyét elfoglaljuk».[1160] Mária teljhatalma tehát nem ismerte azokat a kivételezéseket, melyek a helytartóságban a nádor hatalmát korlátolták, a ki
mint helytartó az 1485. évi X. t.-cz. értelmében «mindazt tehette, a mit a király tehet és tenni köteles, kivéve mégis a kegyelmezést,
a koronára szállott javak adományozását és mindazt, a mi régi rendelkezések szerint mindig csak a királyi méltósághoz tartozott.
Az 1527 február 3-iki királyi levél szerint Mária tárgyalhat «a mi nevünkben mindazokról, melyek személytek, családotok és
hazátok javára, hasznára és gyarapodására alkalmasak, tőlünk a legtágabb hatalmat kapta velök a király nevében intézkedni
azokban az ügyeken, melyeket előttetek szóba hoz. Hozzájárulhattok tehát nyugodtan és minden kétség nélkül mindazokhoz, miket
ő elibétek terjeszt».[1161] E levél ugyan Boriszló István rácz despotához van intézve,[1162] de minthogy ugyanily levelek különböző egyházi férfiakhoz és különböző világi urakhoz is mentek, minden kétséget kizáró tény
az, hogy Mária teljhatalma az egész országra (a mennyiben az Ferdinánd királyságához tartozott) kiterjedt.

126. MÁRIA KIRÁLYNÉ.[1163]
127. MÁRIA KIRÁLYNÉ PECSÉTJE.[1164]
Mária helytartói tiszte, mint látni fogjuk, sokkal rövidebb tartamú volt, semhogy joggyakorlásából szorosan vett rendszer
fejlődhetett volna ki. Gyakorolta a kegyúri jogot, mert tudjuk egyik 1527 augusztus 31-ikén Bécsujhelyről Ferdinándnak küldött leveléből, hogy ő Gáspár nevű káplánjának, mikor
Ferdinánd még Prágában volt, esztergomi kanonokságot adott s erről okiratot állított ki.[1165] Csakhogy e joggyakorlás nem volt éppen helytartói tisztéből kifolyó új jogszerzemény, mert gyakorolta volt azt már előzőleg
férje II. Lajos idején is.[1166] Ugyanazt mondhatjuk a biráskodást és igazságszolgáltatás jogáról is, mert ítélkezett Sopron városának a zsidók elleni pereiben helytartóságát megelőző időben is,[1167] de a helytartóság jogköre révén gyakorolta a delegálási,[1168] a megkegyelmezési
[1169] és a jószágadományozási jogot, mely nem volt számára 32 jobbágytelekre szorítva.[1170] Hogy a korlátlan inscribálási jogot Mária csakugyan gyakorolta, kitünik Póki János udvarmester esetéből, kinek ő 1527-ben
Lébény-Szentmiklóst inscribálta.[1171] És ismerünk egy 1528. évi ilyen esetet is.[1172] Bár a kegyelmezési jogot nemcsak a helytartók, hanem egyes urak is gyakorolták, mint Balassa Imre borsodi főispán és Perényi
Tibor is, ez mit sem von le azon állítás erejéből, hogy a kegyelmezési jog a helytartói jogkörből folyó volt, mert a helytartók
a jog gyakorlására politikai előnyök szerzése okából egyeseket meghatalmazhattak.[1173] Fogadhatta a városok hódolatát és hűségesküjét,[1174] de sőt erre delegálhatott is.[1175] És intézkedhetett, szintén helytartói hatalomköréből kifolyólag, Erdélyre nézve is.[1176] Mikor a soproni kapitány elfogta a plébánost és káplánt s bilincsekbe verve átadta Sopron városának, Mária egy 1527 márczius
11-ikén kelt levelében a miatt kifakad, mert ha az elfogottak büntetésre méltót el is követtek volna, ezeket ő eléje kellett
volna állítani, mint ki minden magyar ügyben a magyar király teljhatalmazottja.[1177]
Máriának reánk maradt leveleiből látjuk, hogy ő azokat veresviaszos királynéi pecsétjével állította ki, mely pecsétjének nyomai illetve maradványai többrendbeli okleveleiben fennmaradtak.[1178] Még utódjai sem használtak külön helytartósági pecséteket.[1179] De a mi reánk nézve ennél sokkal érdekesebb az, hogy Mária leveleiből kétségtelen, hogy őt birói működésében az igazság,
a méltányosság, a jogosság elvei s a magyarországi jogszokások követelései vezetik. Az ő idejében sokat hányatott kényes ügy
volt a zsidóügy. Egyes városok, Pozsony, Sopron a zsidók vagyonát elfoglalták s közvagyonná tették. Okot szolgáltatott erre
részben az a körülmény, hogy a zsidóság a fenyegető török vész elől a városokat önkényt elhagyta, vagy pedig a maga uzsoráskodásával
és illetéktelenül gyakorolt kereskedésével a városi lakosságot nagyon károsította. Kölcsönös panaszok és feljajdulások voltak
e miatt napirenden. Mária a városok önkényes hatalmaskodását ez ügyben nem tűrte s vizsgálatot rendelt el. Igy tudósította
1526 szeptember 11-ikén Sopron városát, hogy kiküldi egyik emberét az ügy megvizsgálására, de a soproniak, mielőtt a királyné
embere megjött, a zsidók vagyonát lefoglalták. Meghagyja nekik, hogy kiküldött emberének mutassák be a lefoglalt zsidóvagyont,
mert hovafordításuk iránt ő maga kíván intézkedni.[1180] Mikor az előtte megjelent soproniak előadásából megtudta, hogy a zsidók a maguk jószántából akarják a várost elhagyni, a
királyné abból a szempontból, hogy a zsidók részéről nem méltányos zavaros időkben elhagyni azt a várost, ahol nyugalmas időkben
előnyöket élveztek, engedett a soproniak kérelmének.[1181] Csakhogy utóbb kitünt, hogy a soproniak a zsidókat erőszakkal, akaratuk ellenére elűzték a vagyonukat a királyné szándéka
ellenére vették el tőlük, azért meghagyja a királyné, hogy az elűzött zsidókat fogadják be ismét, javaikat adják nekik vissza
s engedjék őket keresetük után járni, különösen, ha késznek nyilatkoznak hozzájárulni a városi terhekhez. Ha van a soproniaknak
valami okuk a zsidók meg nem tűrésére, adják azt elő írásban s a királyné méltányosan fog ítélni.[1182]
Nyilvánvaló, hogy a királyné álláspontja ebben az ítéletében úgy az erkölcsösség, mint a jogosság és hazafiasság szempontjából
ki nem fogásolható.
Más esetben mikor ő arról győződött meg, hogy Pozsony városa polgárai a nagyszámú zsidóság uzsoráskodása és csunya kereseteik
miatt szegény sorsra jutottak[1183] s azonkívül a pozsonyi zsidók is a mohácsi vészkor vagyonukkal külföldre menekültek, hazafiatlanul elhagyva[1184] a várost, nem habozott úgy ítélni, hogy a török vész után visszavándorolni akaró zsidókat többé be ne bocsássák a városba,
a városban maradt házaikat adják el s értéköket fordítsák a város kijavítására. Kiűzhetik továbbá a városban maradt zsidót
is, de az eladott házaikból befolyó pénzt adják azoknak vissza, nehogy kétszeres károsodás: kiüzetés és vagyonvesztés legyen
osztályrészük.[1185]
128. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
Ha tekintetbe veszszük, hogy amaz időkben az uzsoráskodás űzése nemcsak a zsidóság, de a kereszténység részéről is alkalomadtán
mai fogalmainkat messze túlhaladó mérveket öltött,[1186] úgy hogy az egész családokat tönkre juttatott, érteni fogjuk Mária királyné abbeli intézkedését, hogy 1526 október 12-ikén
az uzsora által felette károsodott soproniaknak elengedte a rajtok követelt kamatok fizetését, kötelezővé téve mégis a tőkének
egy év alatt való visszafizetését.[1187]
Mikor a soproniak másodízben fordultak a királynéhoz azon kérelemmel, hogy a Sopronból már tényleg elűzött zsidókat ne kelljen
többé soha visszafogadniok, a királyné ezt nekik, mivel a soproniak a zsidók távollétéből városuknak nagy gyarapodását és
vagyonosodását remélték,[1188] megengedi, de csak azon feltétel alatt, hogy Sopron a reá háruló terheket magára veszi, a zsidóknak járó tartozását egy év
leforgása alatt kifizeti, a zsidók házait megbecsülteti és becsárban megvásárolja.[1189]
MÁRIA KIRÁLYNÉ MELLSZOBA.
(Leone Leoni műve az El Prado múzeumban, Madridban.)
A következő évben, 1527-ben január 11-ikén Mária, mikor arról értesült, hogy a soproniak még nem adták vissza a zsidóktól
elvett s az adósságaikat tartalmazó lajstromokat, vagyonukat és zálogaikat, nem habozik a várost megdorgálni, meghagyva neki,
hogy ez említett tárgyakat szolgáltassák ki a zsidóknak haladéktalanul.[1190] A soproniak nem sietnek a királyi parancs teljesítésére, Máriához panaszok érkeznek, mire ő 1527 január 31-ikén szemökre
lobbantja a soproniaknak engedetlenségüket s újból elrendeli, hogy szolgáltassák ki a zsidóknak az adósok lajstromát s járjanak
el a zsidók egyéb ügyeiben is a királyné meghagyása szerint.[1191] És levele mutatja egyszersmind Mária birói lelkiismeretének tisztaságát és emelkedettségét, mert tudni kívánja azon okokat,
a melyek miatt a soproniak eddigi rendeleteit végre nem hajtották. Meghagyja nekik, hogy ez okokat terjeszszék eléje, hogy
ő tudjon orvoslatról gondoskodni, nehogy a zsidók, kiknek szintén kijár az igazságszolgáltatás, jogos ügyeikben kárt szenvedjenek.[1192]
Máriának ily birói eljárása mellett bizonyára senki sincs feljogosítva, őt félszegségről, igazságtalanságról, vakbuzgóságról
és türelmetlenségről vádolni. «Mária, Miksa császár unokája és Fülöp kastiliai király leánya, írja egy tudós zsidó író, Spanyolországból,
magával hozta a zsidógyűlöletet, mint hazai hagyományt. Arra, hogy már Lajos életében ellenségesen lépett volna föl ellenük,
nincs ugyan egyenes tanuságunk, de azért mégis bizonyosnak tekinthető, hogy Lajosnak a zsidókra nézve kedvezőtlen és nyomasztó
kormányrendeletein, minők Máriával való egybekelése előtt még nem fordultak elő, a spanyol királyleány befolyása mutatkozik.
Mária zsidógyűlölete, mely a mohácsi vész után oly irtózatos kegyetlenséggel nyilvánult, bizonyára nem volt tétlen már azelőtt
sem; csakhogy Lajos életében nem léphetett föl oly nyiltan s korlátlanul, mint halála után. De azért alig tévedünk, ha Lajos
uralkodása utolsó három évéből való néhány zsidóellenes rendeletben Mária szellemét és befolyását véljük felismerhetni.»[1193] Ez bizonyíték nélküli vád, merő ráfogás. Épp azok a zsidórendeletei, melyek özvegységi idejéből valók, czáfolják meg az ellene
hangoztatott vádakat. A történetírónak számolnia kell, hogy megítélésében igazságos legyen, a kornak előítéleteivel, melyek
a legigazságosabb birónak is útjában állottak s számolnia kell azon erkölcsi fogyatkozásokkal is, melyek az üldözöttül lett
fajban bőven megvoltak s a törvénykezés részéről észrevétlenek nem maradhattak.
De nem csekély fényben ragyog Mária jelleme, ha törvény- és alkotmánytiszteletét veszszük tekintetbe. A soproni zsidók ügyének
végleges elintézése végett, mint imént mondtuk, commissariusokul három nem magyar embert küldött Sopronba, kevéssel reá 1527 április 28-ikán visszavonja ezen rendeletét és pedig azért, mert időközben értesült,
hogy a magyar jog szerint az ilyen megbizást csak született magyarok végezhetik. Ő nem akarja megszegni azon igéretet, a melyet bátyja Ferdinánd a hazai jog megtartása tekintetében tett a magyaroknak. Igéri,
hogy a fenforgó ügyet május 19-ikén a magyar jog, szabadságok és szokás szerint elintézi s mindkét peres félnek igazságot
fog szolgáltatni.[1194]
XX.
FERDINÁND SZÉKESFEHÉRVÁRI KORONÁZÁSA.
MÁRIA és tanácsosai a kapott hatalommal kezükben, Ferdinánd koronázásának idejét tanácskozások tárgyává tették, bár be kellett
látniok, hogy oly gyorsan czélhoz nem juthatnak. Szapolyai ugyanis a Ferdinánd-párt ebbeli törekvéseit megakadályozandó, 1527
márczius 17-ikére Budára országgyűlést hívott össze. E veszedelemmel szemben Mária úgy intézkedett, hogy testvére Ferdinánd
személyes híveinek némelyikét szintén Budára küldötte.[1195] Bár ezek kedvező hireket küldöttek Máriának, mégis ottani igyekezeteik hiábavalóknak bizonyultak. A gyűlés Ferdinánd királyságát
el nem ismerte s Ferdinánd híveit hűtleneknek, a haza közjava, az ország szabadsága és a szent korona ellenségeinek jelentette
ki.[1196]
Ezen kísérlet meddőségének oka szintén a pénztelenség volt, mely úgy Ferdinánd mint Mária terveit megkötötte. 1527 február
9-iki levelében már azt is panaszolja a királyné, hogy még a futárjait sem tudja fizetni.[1197] Az urak sem képesek fizetni szolgáikat. Jószágaikat elvesztették, vagy el fogják veszteni hűségük miatt s így ők maholnap
kénytelenek lesznek másfelé elpártolni.[1198] «Hiszem, írja egy alkalommal Ferdinándnak, hogy Felséged elfoglalja az országot, de arról is gondolkoznia kellene, hogy hogyan
tartja meg.» Annyira vígasztalannak látja a helyzetet, hogy kérte felmentését egy oly állásból, a melyben ő nem használhat
és csak szégyent vallhat.[1199] Ez a nyiltság jellemének egyik becsületbeli bizonyítványa.[1200]
Hogy Mária aggodalmas napokat élt át, kitetszik VIII. Henrik angol király követének, Wallop János tudósításából. Ferdinándnál
járván, ennek engedélyét kérte, hogy Magyarországban Pozsonyban lakó nővérét meglátogathassa. Idejövén átadta Máriának az
angol király üdvözletét és az angol királyné levelét. Mária hallva ezeket, sírva fakadt. Majd megnyugodva köszönetét nyilvánította
nagybátyjának, az angol királynak.[1201] Wallop kiemeli, hogy Mária őt igen jól fogadta s elmenetelekor meg is ajándékozta.[1202]
129. JÁNOS KIRÁLY ARANY- ÉS EZÜSTPÉNZEI.[1203]
A pénztelenség következtében tényleg többen el is pártoltak Ferdinándtól. A Szapolyai üdvözlésére Esztergomba jött lengyel
követek beszélték, hogy Mária királynénak egyik aulicus embere Pozsonyból jövet, nekik azt mondotta, hogy a Ferdinánd körül
levő urak mindinkább ingadoznak s tartani lehet elpártolásuktól.[1204] Brodarics István Dévényből 1527 márczius 18-ikán Ferdinánd királyhoz terjedelmes levelet intézett, melyben neki bejelenti
pártjától való elpártolását.[1205] Bejelentését tett követte: meghódolt Szapolyainak[1206] s szolgálta azontúl ügyét külföldi diplomácziai küldetésekben. Miként ez nem látta Ferdinánd részén az ügyek állását kedvezőnek,[1207] úgy Gerendi Miklós prépost is kijelentette Zsigmond lengyel királynak, hogy kész magát Szapolyianak alávetni, ha részéről
büntetlenségben részesül.[1208] A mi még súlyosabban esett a mérleg serpenyőjébe, Batthyány Ferencz horvát-szlavon-dalmát bán kijelentette hogy ő csak úgy
szolgálhatja Ferdinánd ügyét, ha megkapja szerződésileg stipulált járandóságát. Ismerjük azokat a feltételeket, melyek mellett
magát Ferdinánd szolgálatára lekötelezte[1209] s ismerjük azt az okiratot is, melylyel Mária királyné Batthyány hátralékos és három hónapi előre számított fizetésének kifizetési
módozatait szerződésileg biztosította.[1210] Ám a szerződési kötelezettség betartása elmaradt. Már márczius 13-ikán jelentik Pozsonyból az alsóausztriai helytartónak
és kormánytanácsnak, hogy a bán János király pártjára készül állni.[1211] Ennek daczára a helytartótól és kormánytanácstól más válasz nincs, mint hogy a bán ügyében még nincs határozat, a bán várakozzék.[1212] De az kijelenti, hogy tovább Ferdinánd szolgálatában megmaradnia lehetetlen s mikor Mária királyné s kormánytanácsa a tartozás
fejében kölcsönül vett 5 ezer aranyat (3 ezret készpénzben, 2 ezeret posztóban) mégis részletképpen kifizetnek,[1213] a bán újból kijelenti, hogy amennyiben a többi részleteket idejében meg nem kapná, végleg távozik Ferdinánd szolgálatából.[1214] S bár Mária királyné még márczius 28-ikán is biztosítja őt arról, hogy testvére, Ferdinánd a bán minden szükségletéről gondoskodni
fog,[1215] mi sem történt. Báthori István, Tamás veszprémi püspök, Thurzó Elek kincstartó és vingárti Horváth Gáspár főétekfogómester
is hasztalanul figyelmeztetik Ferdinándot a bán lejárt második fizetési részletének kifizetésére.[1216] Május 8-ikán Rauber püspök arról értesíti az alsóausztriai helytartót és kormánytanácsot, hogy ámbár kifizették a bánnak
300 márka ezüstöt tevő második részletét, ez mégis Thurzónak kijelentette, hogy miután a vele kötött szerződést nem tartják
meg, tovább Ferdinándnak szolgálni nem akar.[1217] Még későbben kifejti Báthori István nádornak, hogy lemondásának egyedüli oka a pénzhiány, mely miatt Horvátországot nem képes
kellőképpen megvédeni[1218] s így tényleg el is szakadt Ferdinándtól, a mi annak ügyére nagy csapás volt.[1219]

130. ZSIGMOND LENGYEL KIRÁLY.
A krakói egy. könyvtárban őrzött eredeti metszet után készült.
Növelte Mária aggodalmát személyes biztonságának elégtelensége is. A pozsonyi vár az alkotmányos szellemtől áthatott Bornemissza
kezében volt, ki azt csakis Magyarország választott és koronázott törvényes királyának (Ferdinándnak vagy Szapolyainak) akarta
kiadni. E várat megszerezni nagyon óhajtotta Mária, annál is inkább, mivel nyugtalanító hirek érkeztek abban a formában, mintha
Szapolyai 10 ezernyi haddal nyomulna Pozsony felé, a mi azonban nem bizonyult valónak. A vár érdekében Mária kérte Ferdinándot,
írna ez Szalay Jánosnak, a pozsonyi vár egyik főemberének.[1220]
A lelki lehangoltság mégis csak muló volt Máriánál. A mi pénzben, erőben fogyatkozó volt nála, azt leleményességgel, igéretekkel,
biztatásokkal igyekezett pótolni. Szerzett megbizható ágenseket, kikre fontos dolgokat bízott. Egyik főügynöke Podvinyay Tamás
naszádos kapitány volt. Ez ügyes embernek sikerült a naszádosok nagy részét megnyerni. Majd Bericzló István rácz despotával,
Keglevich Péterrel, Kenderessy Jánossal, Podvinyay Pállal, Apaffy Ferenczczel és Bethlen Elekkel ő lépett érintkezésbe, kik
tényleg mind készek voltak megfelelő adományok fejében Ferdinándhoz állani. Nagy része volt továbbá Cserni Jován, a fekete
embernek a megszerzésében is.[1221] Ez az ember egyenes vérségi kötelékkel kapcsolta személyét a ráczországi fejedelmek törzsfájához, sőt magát a konstantinápolyi
császári család utódjának mondogatta s Istentől küldöttnek.[1222] Hadserege valami 12-15 ezer főnyi volt.[1223] Mária helyesen mondá a fivéréhez Ferdinándhoz írott levelében, hogy ennyit nehéz volna egy keresztény uralkodótól is kapni
segítségül.
Igy sikerült Máriának Ferdinándot erélyes fellépésre birni. Tényleg zsoldosokat gyüjtött Ausztriában, Morva- és Csehországban,
kiket kisebb-nagyobb csapatokban Magyarországba küldött. 1527 június 29-ikén Magyarország népéhez levelet intéz, hangoztatva
benne az országhoz való jogát s igérve a nemzet jogainak és nyelvének megvédelmezését.[1224] Július 7-ikén meghagyja Ivánnak, hogy seregének nagyobb részével siessen Budára, hová ő is halad.[1225] Majd meghódol neki Dévény város és Pozsony vára. Pozsony városa leteszi a hűségesküt, melynek elfogadására Mária és a nádor
Báthori István külön megbízást kapott.[1226] Kevéssel rá Nagyszombat is Ferdinánd kezébe kerül.
131. MAGYAR NASZÁD A XVI. SZÁZADBAN.[1227]
Ferdinánd július 30-ikán indult el seregével Bécsből[1228] s következő napon, július 31-ikén tényleg magyarországi hadainál volt.[1229] Lovassága 3 ezer ember, Magyaróvárnál, gyalogsága 8 ezer fő, Hainburgnál gyűlt volt össze.[1230] Fővezére Kazimir brandenburgi őrgróf, alvezérei Mansfeld gróf, Rogendorf Vilmos és Alm Miklós voltak. Katzianer János előbb
mint pozsonyvidéki, utóbb mint horvátországi kapitány alvezérkedett. Ezeken kívül mint híres kapitányok seregénél voltak Gittich
Marx, Eck von Reischach, Hilcher János.[1231]
Ferdinánd el volt határozva, hogy most már szárazon és vizen erélyesen behatol az országba.[1232] Köpcsénynél az eléje jött főpapok és országnagyok őt mint az ország törvényes királyát ünnepélyes módon tiszteletteljesen
fogadták.[1233] A megjelentek közt még külföldi fejedelmek képviselői is voltak.[1234] De eljött Thurzó Elek és Oláh Miklós kíséretében Mária özvegy királyné is. Szalaházy Tamás volt az üdvözlő szónok,[1235] ki a rendek nevében kérte a nemzet szabadságainak és jogainak megerősítését, mire Ferdinánd, kanczellárja Widdman Beatus
által válaszolt, kijelentve, hogy «csak azért jön sereggel Magyarországba, hogy vele a régi békét helyreállítsa s hogy az
országot belső bajok ellenében megvédje». Aztán eskü alatt fogadta Ferdinánd, hogy a II. Endre arany bullája által alaptörvényként
megszabott szabadságokat, jogokat, szokásokat fenn fogja tartani.[1236] A magával hozott újabb hadait aztán a régiekkel egyesítve, beljebb hatolt az országba, elfoglalva Magyaróvárt, melynek parancsnoka
a nádor parancsára kapuit legott megnyitotta,[1237] továbbá Győr várost és várat,[1238] Szentmártont, a bevehetetlennek tartott Komáromot, Tatát, Visegrád várát és várost, Esztergom várát és várost[1239] s végre harcz és vér nélkül, augusztus 20-ikán[1240] magát Budát is,[1241] melyet a magára hagyott János király[1242] már augusztus 12-ikén elhagyott volt, átvonulva a pesti partra,[1243] honnan aztán őt harmadfélezernyi seregével együtt éjszaki irányba tovább szalasztotta.[1244] Annyira ellentállhatatlanul hatolt a győzedelmes Ferdinánd Szapolyai ellen, hogy annak hívei sürgősen fordultak Zsigmond
lengyel királyhoz, felkérve őt, intézkednék még idején, nehogy a Hedvig örökéhez tartozó javak, birtokok és várak Ferdinánd
kezére kerüljenek.[1245] Az ország közepéig[1246] kiterjedt ily diadalmas hadjárattal szemben a lengyel király is kereken megtagadta a hadi és pénzbeli segítséget Ferdinándnak.[1247]

132. ROGENDORF VILMOS.
(Egykorú festmény után készült kőnyomat reproductiója.)
Ferdinánd vezérei egyike, Katzianer János, a Pozsonytól északkeletre eső vidéket hódoltatta meg, Nagyszombatot, Nyitrát, Galgóczot,
Trencsént kerítve Ferdinánd kezére. A Duna mindkét partján szerencsésen folytatott eme hadjáratok Ferdinándnak nemcsak nagy
dicsőséget szerzettek, hanem királyságát is megerősíteni látszottak. Ezek folytán számos ellenese. Batthyány, Török, Perényi
s néhány dunamelléki város nemessége meghódoltak neki. Az ellenfél oldalán gyanussá vált az esztergomi érsek magatartása is[1248] s utóbb tényleg ő is Ferdinánd híve lett.[1249] Még Frangepán Ferencz kalocsai érsekről is oly hirek keringtek, mintha rövid idő mulva szintén Ferdinánd pártjára átállana.[1250]
133. KATZIANER JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA.[1251]
Ferdinánd Budán meg nem nyugodva, erélyesen folytatta a megkezdett harczot s az ide jött Perényinek meghagyta, hogy a szent
koronát a kitüzendő napra Székesfejérvárra hozni el ne mulaszsza.[1252] Hadait – 4 ezer gyalogost, 2 ezer lovast s tüzérséget Salm Miklós gróf vezérlete alatt az ország északkeleti tájára küldötte.
A Budáról sietve menekült Szapolyai Pestre, Gubacsra, Hatvanba s Egerbe huzódott vissza. Majd Eger elfoglalása után Váradra
s innen Erdélybe futott. Erdélyi híveitől is elhagyatva Szinvárra ment, hol csatát veszítve Homonnára s végül a lengyelországi
Tarnow várába menekült.[1253]
Ferdinánd a szinvai győzelem után két hónapon át Budán maradt, felszólítva elleneseit, hogy különbeni felségsértés büntetés
terhe alatt 15 nap alatt szakadjanak el Szapolyaitól, szeptember 8-ikára, kisasszonynapra pedig országgyűlést hirdetett Budára.[1254] Néhány nappal későbben, augusztus 26-ikán a Pozsony szabad királyi városhoz intézett meghivólevelében meghagyta, hogy a városi
piaczon több ízben hirdessék ki, miszerint Magyarország és kapcsolt részeinek összes főpapjai, főurai és nemesei a Budán szeptember
8-ikán tartandó országgyűlésre megjelenjenek, mert a meg nem jelenőket, makacsságból vagy egyéb törvénytelen okból elmaradókat
lázadókul fogja tekinteni.[1255]
Ferdinánd kemény fenyegetése daczára is szeptember 8-ikán oly kevesen jelentek meg Budán, hogy ő az országgyűlést szeptember
29-ikére Sz. Mihály napjára elhalasztani kényszerült.[1256] És mikor az újabb határidő is elérkezett, a kevés számmal megjelent rendek maguk kérték Ferdinándot, halaszsza az érdemleges
tanácskozmányok megkezdését még 8 nappal későbbre.[1257]
A király tehát még csak október 6-ikán fogadta budai palotájában a főrendeket hosszabb beszéddel, melyre, a főrendek nevében,
Várday Pál esztergomi érsek felelt. Beszédjéből kitetszett, hogy Szapolyainak ama felszólító irata, melyet 1527-ben Váradról
intézett volt az országnak Budán összegyülő rendeihez, felszólítva őket, hogy Ferdinándtól, ki őket járomba hajtani s vallásuktól
megfosztani akarja, forduljanak el, őt meg ne koronázzák s neki ne engedelmeskedjenek,[1258] – hatás nélkül maradt. Várday kijelentette, hogy ők Ferdinándnak Pozsonyban a királyné hívei által történt, királylyá választatását
érvényesnek ismerik el s közmegegyezéssel hozzája járulnak. Mindazokat, kik vele ellenkeznek, ellenségeiknek fogják tekinteni.
A szepesi gróf mint felségsértő fegyverhatalommal üldözendő. Vegye át Ferdinánd az ország kormányát s koronáztassa meg magát
Székesfejérvárott.[1259] Október 8-ikán a király megjelent a budai vár alatt elterülő mezőn s itt az aranyos trónon ülőt a nemesség is királynak fogadta
el, felkérve őt, hogy mielőtt koronáztassa meg magát.[1260] Koronázási napul november 3-ikát tűzték ki s Perényi Pétert felszólították, hozza a koronát haladéktalanul Székesfejérvárra.[1261] Az ünnepségre a városok is meghivattak.[1262]

134. I. FERDINÁND 1527-IKI BEJÖVETELE.
(Egykorú újságlap a bécsi udv. könyvtárban.)
135. MÁRIA ÖZVEGY KIRÁLYNÉ ÉRME.
Ferdinánd koronázásának napja közeledvén, hívei Székesfejérvárra siettek. Ferdinánd neje és nővére, Anna és Mária özvegy királyné
már október 13-ikán érkeztek Bécsből Pozsonyba, hol a Vizi toronynál rájok várakozó városi urak és esküdtek fogadták[1263] és borral, halakkal, ángolnákkal, fáczánokkal, mazsolaszőlővel és körtékkel megvendégelték.[1264] Majd inneni útjukat Budára folytatták. Mária fekete posztóval bevont hajón és gyászruhás kísérettel evezett le a Dunán Pozsonyból
Budára, míg sógorasszonya bíborszínű posztóval ékesített hajón érkezett oda. Mindketten aztán Ferdinánd királylyal együtt
október 29-ikén Székesfejérvárra vonultak háromezret számláló gyalog és lovas csapat s 14 ágyú kíséretében. Október 31-ikén
érkeztek Székesfejérvárra, melybe szemkápráztató fénynyel vonultak be.[1265] November 2-ikán hozta meg Perényi, Szapolyai letiltása daczára is[1266] Temesvárról a szent koronát,[1267] melyet a város kapujánál az ország nagyjai fényes fogadtatásban részesítettek. A püspökök közül – összesen 13-man – jelen
voltak Várday Pál esztergomi érsek, Szalaházy Tamás egri, Podmaniczky István nyitrai püspök. A főurak közül – összesen 30-an
– Báthory István nádor, Bethlenfalvi Thurzó Elek, Báthory András, gúthi Országh Imre, vingárti Horváth Gáspár, Lossonczy Ambrus,
Lengyel János, Révai Ferencz és mások.[1268] Az osztrák urak közül Hardegg, Auersperg, Liechtenstein, Salm, Mansfeld, Henneberg, Puchheim s egyéb urak s lovagok.[1269] A hazai városok közül eljöttek Pozsony küldöttei Vischer Mihály biró, Kopler Jakab polgármester, Plantscher György, Stockinter
és a városi kamarás. Élelmiczikkekkel, fűszerrel,[1270] borral, asztali fehérneművel,[1271] fáklyákkal[1272] jól ellátva két kocsin tették meg oda az utat[1273] s koronázási ajándékul két aranyos kupát vittek magukkal.[1274] Maga a koronázás november 3-ikán ment véghez.[1275] Fénye és rendje ugyanaz volt, mint Szapolyai koronázásakor. Ferdinándot a jelenlevők, a betegsége miatti zsölyeszéken ülő
s a szent koronát kezében tartó nádor háromszoros megkérdezésére egyhangulag megkoronáztatni óhajtották,[1276] mire Podmaniczky püspök a koronát Ferdinánd fejére helyezte.[1277] A díszbeszédet Ursinus Gáspár tartotta.[1278] Következő napon, november 4-ikén Annát is megkoronázták, daczára annak, hogy láz gyötörte és hogy a járvány, mely ez időben
hazánkban uralkodott, összes férfi szolgaszemélyzetét elragadta.[1279]

136. I. FERDINÁND NÉVALÁÍRÁSA.[1280]
A koronázást, mely utolsó volt Székesfejérvárott, a király részéről sok kegyelmi tény követte. Várday Pál érseket főkorlátnokává,
Szalaházy Tamás püspököt kanczellárjává, Thurzó Eleket országbiróvá, Báthory Andrást tárnokká, Országh Imrét és Thurzó Miklóst
udvarmesterekké, Horváth Gáspárt főkamarássá, Losonczy Antalt főpinczemesterré, Lengyel Jánost főétekfogóvá, Révai Ferenczet
személynökké, Szalay Jánost pozsonyi gróffá és várparancsnokká nevezte ki.[1281] Majd november 5-ikén a rendek személyesen esküdtek a királynak hűséget minden ellenségével szemben.[1282] A nádor külön esküvel fogadta a korona hű megőrzését s el nem idegenítését.[1283] Hogy a városok is esküdtek hűséget, az Késmárk példájából következtethetjük.[1284] Végül a rendek törvényczikk alakjában 8 végzést hoztak,[1285] mire november 11-ikén Lajos király tetemének újból való beszentelése után az országgyűlés eloszlott.[1286] Deczember 9-ikén végre Magyarországnak a királyi udvarban levő főpapjai és zászlósurai Esztergomból arra értesítették az
erdélyi nemeseket, hogy ők és az ország összes rendei Ferdinándot közakarattal választották és koronázták meg s hozzá híven
is ragaszkodnak. Felkérik őket, hogy Szapolyai János ellen, kit mint a haza ellenségét és felségsértőt pártjával együtt kiirtani
készülnek, velök fogjanak kezet.[1287]
Magyarországnak eszerint már nemcsak két választott, de két koronázott királya is volt.
Mária királyné, Ferdinánd koronázása után Óvárra, Ferdinánd Esztergomba ment.[1288] Oláh a királyt Esztergomba követte, hol saját házába szállott, ám a királyné sürgette és levelekkel kérte hozzávaló visszatérésre.[1289] S mikor az 1528. évi januári országgyűlésen Ferdinánd kijelenti, hogy az ország védelme érdekében személyesen kell a regensburgi
ülésre mennie attól segélyt kérendő, az országgyűlés megkívánta, hogy elegendő haderőt hagyjon hátra, a véghelyeken kellőleg
intézkedjék s megfelelő személyt bízzon meg a helyettesítésével. Úgy Ferdinánd mint a rendek akkép vélekedtek, hogy arra legalkalmasabb
ismét Mária özvegy királyné volna.[1290] Mária azonban, bár Óváron testvére személyesen kérte volt erre fel, nem vállalkozott.
Jegyzetek
- 971. Erstlich soll Er sich zu Irer lieb gen Pressburg oder wo sich dieselbig yetzmalen enuthalt, verfuegen.[VISSZA]
- 972. soll sich gedachter Lamberg gegen Irer lieb erpieten, wo Sy vermain zu Pressburg oder an anndern orten in der an Hungern nit
sicher zu sein.[VISSZA]
- 973. Pray: Epist. Proc. I, 279-280. A levél kelte csak ez: Datum Posonii 1526. E levélben a királyné a testvérével való találkozást ad diem Dominicum proxime venturum történendőnek mondja s minthogy Ferdinándot
csak osztrák főherczegnek mondja, bizonyos, hogy a levél kelte október 24-ike előtt való időbe teendő, mert október 24-ikén Ferdinánd már cseh király
volt.[VISSZA]
- 974. Nádasdy levele Ferdinándhoz 126 október 14. Gévaynál.[VISSZA]
- 975. Gévay: Itinerarium és Oester. Beob. i. h.[VISSZA]
- 976. Vischler Tobias: «Topographia Archiducatus Austriae inf.» cz. művében. T. Sadler metszete.[VISSZA]
- 977. Ezt maga a találkozáson jelen volt Thurzó Elek közölte Zsigmond lengyel királylyal. Ez utóbbinak Thurzóhoz intézett válaszlevelében
ugyanis mondja: Accepimus literas Serenitatis tue, quibus declaravit, S. dominum archiducem Austrie regem Bohemie electum,
cum Serenissima domina Ungarie regina Hainburgi una fuisse et illic pariter constituisse, ut eadem S. domina regina cum domino
palatino regni Ungarie, generali et reliquis optimatibus ad proximum dive Catharine festum de futuro rege Ungarie eligendo,
simul et de tam affictis Ungarie rebus fulciendis conventum indiceret. (Datum nélkül közölve in Actis Tomic. VIII, 256.)[VISSZA]
- 978. Preterea … Ferdinandhum in animo habere, jus suum, quod ad regnum Ungarie se habere pretendit, armis et viribus prosequi,
si aliter quispiam, quam ipse rex Ungaris designaretur. (U. o.)[VISSZA]
- 979. iuravit frater Ferdinandus nunc in Hainburg, quod vult mori vel vivere pro isto regno, nam jus suum allegat. (Mária királyné
szavai Szapolyai küldöttéhez, Horváthhoz. L. ennek 1526 október 28-iki levelét a cs. titk. levéltárban. Közli Gévay I, 139-140.)[VISSZA]
- 980. Azt írja Verbőczynek: valóban csodálkoznék, ha az én uraim és barátaim leveleit látná, melyeket Hainburgból és Pozsonból hozzám
küldöttek. Miket nem ígérnek ezekben nekem! megírni sem merem, majd eredetiben mutatom elő nagyságodnak. Sokat tanulhat belőlök
nagyságod. (Jászaynál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után I, 135. A levél a bécsi cs. titk. ltárban van.)[VISSZA]
- 981. Burgio 1525 július 11-ikén írja: Alauni sono che suspettano troppo gran sceleragine … dicono che mandarono il re via a regnare
in l’altro mondo, faran lo vayvoda re, et li daran per moglie la regina. L. Fraknói Verbőczy István a mohácsi vész előtt. Századok 1876. X, 612.[VISSZA]
- 982. Szalay László véleménye szerint «Ferdinánd, úgy látszik, gyanúba vette nővérét, hogy gyenge óráiban mégsem idegen a gondolattól,
Zápolyával házasságra lépni. (MO tört. VI, 16.)[VISSZA]
- 983. Item dice che se diuulga secretamente tamen chei se tratte parentella tra el vayuoda e la regina ongarica. (A venzonéi tanács
levele Moro János udinei helytartóhoz 1526 deczember 9. Sanudonál XLIII. 245.)[VISSZA]
- 984. Bekényi küldetéséről némi homályos és hézagos tudósításokat tartalmaznak Nádasdi Tamásnak 1526 okt. 15. és 18-án Ferdinándhoz
irott levelei a bécsi udv. ltban. (Smolka: Ferdinand I. Bemühungen um die Krone von Ungarn, közzétéve az Archiv für österreichische Geschichte LVII, 1-172. V. ö. Fraknói: Werbőczy István életrajza 244. l.)[VISSZA]
- 985. Brutus: Hist. Praynál: Annales Reg. V, 124-125. és Jászaynál i. h. I, 99-101. Hogy Brodaricsot a vajda és pártja átpártolásra csábította, bizonyos annak saját
bevallásából. Nuntiant mihi, írja ő Kriziczky András püspöknek és Tarnowi János várnagynak, fratres et amici apud dominum
waywodam existentes, integra mihi esse et salva omnia, tam quoad alias promotiones quam quoad officium; ego tamen non possum
hinc diacedere, magis officio boni et constantis viri ductus, quam ulla alia causa. (Acta Tomic. IX, 110.)[VISSZA]
- 986. Calendar: az angol állandó okiratok gyűjteménye.
[VISSZA]
- 987. Szerémi úgy adja elő a dolgot, mintha Mária királyné gondolt volna a Szapolyaival való összeházasodásra, mit azonban az utóbbi
elutasított. Regina in litteris scribebat jam dominum fore pro ea dominum vajvoda ad modum maritus foret. Sed dominus vajvoda
nequaquam voluit. (Epist. cap. XXXVIII, p. 128.) Kamarjay Tamás, Batthyány Ferencz követe 1526 deczember 2-ikán szintén úgy nyilatkozik a venzonéi
városi tanács előtt, mintha a vajda utasította volna vissza Máriát, mindaddigra, míg bátyja, Ferdinánd Magyarországhoz igényelt
jogáról le nem mond: Item dice che la regina le de ongaria voria el vayuoda transylvano per consorte, et che esse vayuoda
non la vol sel principe suo fratello non li crede la raxon chel pretende hauer nella ongarie. (A venzonéi tanács 1526. évi
deczember 3-iki levele Moro János udinei helytartóhoz, Sanudonál Hist. XLII, p. 228. Jászaynál i. m. I, 307-308.) Krizicky András przemysli püspök, ki Szapolyai üdvözlésére annak koronázása után
Magyarországba jött Zsigmond király küldetésében, Tomiczky Péternek azt írja Trencsénből 1526 deczember 9-ikén: Quantum ex
secretis tractatibus dominorum, qui regine adherent, conjicere licet, omnes principis Ferdinandi mine et apparatus adversus
Ungaros eorsum duntaxat tendunt, ut hic novus rex (Szapolyai) reginam duceret, quod ille maxime recusat. (Acta Tomic. VIII, 277.) A párbeszéd, mely a királyné és vingárti Horváth Gáspár közt folyt, ez utóbbi 1526 október 28-ikán Pozsonyból
Szapolyainak írt levelében foglaltatik. (A levél eredetije megvan a bécsi cs. titk. levéltárban, közli Gévay: Urk. u. Actenstücke cz. művében és Jászaynál i. m. I, 139-141.)[VISSZA]
- 988. Harrach Lénárd, Ferdinánd osztrák kanczellárja írt 1527 január hóban ez értelemben Verbőczynek, Szapolyai János kanczellárjának,
biztosítva őt, hogy ő képes a frigyet létrehozni. E levél mását aztán János király megküldötte Zsigmond lengyel királynak,
miről Harrachot Ferdinánd lengyelországi követe Logschau 1527 június 9-ikén Krakóban írott levelében tudósítja. (Megvan a
bécsi cs. államlevéltárban).[VISSZA]
- 989. Fraknói szerint is Harrach ajánlatának nem volt komoly alapja, csak az volt czélja a házassági tervnek, hogy Verbőczyt tárgyalásokba
vonja. (Werbőczy István életrajza. 256-59. II.)[VISSZA]
- 990. L. az Instructio ad Stephanum Werbewczy cz. egykorú másolatot.[VISSZA]
- 991. Fraknói szószerint veszi és veheti is Máriának Szapolyai megkérését visszautasító ezen válaszát. (Werbőczy István életrajza. 242-44. ll.) Csakhogy ez a válasz nem zárja ki, mint láttuk, Mária személyes hajlamainak valóságát. Az, hogy Mária az utóbbiakat
alárendelte háza érdekeinek, mutatja egyéni nagyságát a házával vallott közös czélokkal szemben.[VISSZA]
- 992.
Quellen und Forschungen zur bayerischen und deutschen Geschichte. IV. Itt van közölve a bajor követnek 1527 január 9-iki jelentése, melyben az a nézet nyer kifejezést, hogy Szapolyai talán
nem óhajtotta a házasságot az özvegy királyné meddősége miatt.[VISSZA]
- 993. Így Peremartoni Mihály orvos, ki Bécsben polgárságra s nem közönséges kitüntetésre tett szert, továbbá Pozsoni Márton nemes,
ki gyermekkora óta néhai Lajos király udvarában nevelkedett s mind neki, mind Máriának többrendbeli kedves szolgálatokat tett,
Bécsben egy özvegyasszonyt vett feleségül, szintén Bécsbe költözködött. Ennek Ausztriában némely ügyes-bajos dolgai vannak,
ezeket ajánltatni kérte Mária által Ferdinándnak s Mária egy ajánlólevelében a kérelmét teljesítette. (Mária levele Ferdinándhoz
1526 november 20-ikán kelt s megvan a cs. titk. ltban.)[VISSZA]
- 994. L. Mária királyné 1526 október 9-ikéről kelt levelét a pozsonyi városi levéltárban. Azonkívül Bél Mátyás: Not. Hung. Novae I, 190.[VISSZA]
- 995. L. Burgio János 1526 szeptember 5-iki levelét Gévaynál i. m. 14. L., valamint Farkas pozsonyi őrkanonoknak Balbi Jeromoshoz,
az egykori pozsonyi préposthoz intézett 1526 szeptember 7-iki levelét szintén Gévaynál i. m. 16. l.[VISSZA]
- 996. Le venuto vno nostro citadin da villacho qual dice hauer parlato con vno mercadante ongaro suo cognoscente, qual veniua de
quelle parte et qual gli ha referito: qualiter et vayuoda transyluano ha la obedientia de tutta la ongaria dal danubio, in
la de qua non ha. E dice chel castello de prespurch ancora se tien, ne ancora ha volesto dar obedientia alla regina. – Disse
chel vayuoda ha da XXVm e piu combatenti. (A venzonéi tanács levele Moro János udinei helytartóhoz 1526 deczember 3., Sanduonál
XLIII, 228. és 245.)[VISSZA]
- 997. Kitetszik ez Ferdinándnak nővéréhez 1526 szeptember 10-ikén írt leveléből. (Közli, tévesen szeptember 11-iki kelettel, Gévay:
Urk. u. Actenstücke 9. l. IX. db.)[VISSZA]
- 998. Scripsit huc (Granadába) – írja Danticki János lengyel orator Zsigmond királynak – dnus archidux (Ferd.) cesari (V. Károlynak)
omnibus modis subsidium implorans, non solum ut frater, verum etiam ut infans Hispaniarum: quod si propediem ei non mitteretur,
fore, ut paulo post de se nuncium magis triste, quam de rege Hungarie audiret. (Granada, 1526 deczember 6. Acta Tomic. VIII, 372.)[VISSZA]
- 999. Ferdinandus quidem, ut etiam ferat, accingi, sed nullam de illo spem esse. (Krizicky prezmysli püspök Tomicky Péter püspök
s lengyel alkanczellárhoz. Datum nélkül. Acta Tomic. VIII, 222.)[VISSZA]
- 1000. A brüggei múzeumban őriztetik. [VISSZA]
- 1001. Ferdinánd 1526 október 27-ikén Bécsben keltezett utasításában mondja, hogy a nádorispán «egyedül az, kit az efféle egybehívás
és kihirdetés hivatalánál fogva s hajdan óta illet» solus est, ad quem eius modi concuocatio et indictio ex officio ac ab
antiquo spectare dignoscitur. (Gévaynál i. m., Jászaynál I, 132.) Révay Ferencz nádori ítélőmester a hazai törvények, jogok,
szokások legjobb ismerője, a pozsonyi királyválasztó gyűlésen deczember 16-ikán kifejtette, hogy a haza törvényei és a nemzet
ősi szokása szerint, a király elhúnyta esetében, a nádorispánnak kell országgyűlést hirdetnie. (Jászay I, 326.)[VISSZA]
- 1002. Ezek véleményének ellentmond Ferdinándnak 1527 június 29-ikén Bécsben kelt, az ország karaihoz és rendeihez intézett irata,
melyben az országgyűlés összehívását illetőleg mondja: cujus indictio, et convocatio, tempore interregni, nemini praeterquam comiti Palatino spectare dignoscitur. (Praynál: Epist. Proc. I, 298.)[VISSZA]
- 1003. Mária 1526 október havába, Datum Posonii, írja Szapolyainak: Consilium uestrum intelleximus, necessarium scilicet esse, ut
in hac regni nostri calamitate, ut primo quoque tempore conventum generalem … indiceremus. (Pray: Epist. Procerum I, 274., Kovachich: Suppl. ad Vestig. III, 85-86. És v. ö. Fraknói: Az 1845-ik évi nádori czikkelyek, közzétéve a Századok 1899. XXXIII. 488. s kk. ll. Ugyanő: Werbőczy István életrajza 246. l.) Abban az oklevélben, melyet a Mária mellett levő országos tanácsurak 1526 deczember 8-ikán az Esslingenben tanácskozó
német rendekhez intéztek, olvassuk, hogy: «fenséges királyné asszonyunkat, a Szapolyai János szepesi gróf, akkor erdélyi vajda úr, tanácsának hozzájárultával, megkértük: miszerint a nádorispán úrral együtt, kinek tiszte: a rendeket a királytalanság ideje alatt egybehíni, Komárom
mezővárosban, a most mult szent Katalin szűz ünnepekor, köz-országgyűlést tartana, mit is ő felsége a királyné s a nádorispán
úr megparancsolt. (Epistola elegantissima contra Joannem Scepusinensem. Egykorú másolata a cs. k. titk. ltban, magyarul közli Jászay, I, 300. Az idevonatkozó részletet latinul Fraknói M. Orsz. eml. I. Bevezetés 16. l.) Ferdinándnak a pozsonyi királyválasztó országgyűlésre küldött biztosai 1526 deczember 16-ikán tartott
beszédükben, hogy a királyné a nádorispán úrral «az erdélyi vajda és más urak tanácsából» hívta össze a rendeket Komáromba. (A beszéd ered. fogalm. a cs. titk. ltban. Magyarul közli Jászay
I, 318.) Hogy a vajda hozzájárult Mária királyné és a nádor gyűlést összehívó intézkedéséhez, azt Ferdinánd Bécsben 1526 deczember
17-ikén kelt, Zsigmond lengyel királyhoz küldött követe számára adott utasításában fennen kiemeli, qui sibi hujusmodi conventum
non displicere preseferebat, immo consultum visum esset. (Legatio ad Sigismundum in Actis Tom. VIII, 279.)[VISSZA]
- 1004. (Leone Leoni bronzszobra az El Prado múzeumban, Madridban.)[VISSZA]
- 1005. Ezt világosan hirdeti azon okmányfogalmazat, melylyel Ferdinánd osztrák tanácsosai a tőlük kikért véleményt Ferdinándnak megadták:
die Hungern kain waal zethun haben, sondern die Kunigliche Maiestät fur iren regierenden Erbherrn zu erkhennen, und Ir Maiestät
on widerstannd zu cronen, innhalt der vertrag. Es ist auch nit wenig zugedenkhen wo die Kunigliche Maiestät sich über die
Erblich gerechtigkeit vnd verträg bewege liesse der waal zu begeren, oder sich verwilliget der waal zuerwartten, das daraus
der weida, inse mit seiner waal ein gerechtigkait schöpfen und machen, und die sach also fürgeben möcht: hette die Kunigliche
Maiestät gerechtigkait gehabt, oder weren die Tractat in würkung, so hatt die Kunigliche Maiestät sein gerechtigkait auf kain
waal stellen lassen, sonnder in seiner gebürlichen gerechtigkait verlassen. Demnach solle die Kunigliche Maiestät auf den
Rakusch ain potschaft schikhen, die sollen kain waal, sonnder alain die Erblich und auch vorausgetragen gerichtigkait, lautt
der tractat furtragen. (A bécsi cs. és k. titk. ltban. V. v. Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 22.)[VISSZA]
- 1006. Ferdinánd abban az utasításban, melyet Bécsben 1526 deczember 17-ikén a lengyel királyhoz követségbe küldött raskawi Mrakiesz
Jánosnak adott, kiemeli Szapolyai János merészségét, ki Székesfejérvárra országgyűlést hivott össze, quem a decessu regis
(Ludovici) nulli nisi regine et palatino regni indicere et statuere convenit. (Legatio ad Sigismundum, közölve in Actis Tomic. VIII, 279.) Ugyanő, azon Bécsben 1527 január 1-én kelt s az ország több főurához, nemeséhez és királyi városához intézett,
hozzávaló hűségre felszólító levelében azonkép mondja, hogy őt «a pozsonyi gyűlésen, mely a fenséges Mária magyar- és cseh stb. országi özvegy királyné asszony, a mi kedves húgunk és az ország nádorispánja által hirdettetett», királylyá választották. (Ered. fogalm. a cs. titk. ltárban. Magyarul közli Jászay I, 400-401.) Abban a Bécsben 1527 január
1-én kelt utasításban, melyet Ferd. a moldvai vajdához küldött, követének Mischillinger Lőrincznek adott, mondja, hogy «mi
azon gyűlésen, mely a fenséges Mária magyar- és cseh- stb. országi özvegy királyné asszony, a mi kedves húgunk s tekintetes és nagyságos
Báthory István őszintén kedveltünk, Magyarország nádorispánja és kunok birája, kit az ily gyűlések kihirdetése, miként tudva van, hajdan óta illet, az említett ország gyakorlata, szertartása és szokása
szerint hirdettetett» királylyá választattunk. (Ered. fogalm. a cs. titk. ltárban. Magyarul Jászaynál I, 405.) Ennek megfelelőleg
írja Wildman is: Da hat der Cron Hungarn Gros-Graff,’ Herr Stephanus Báthori … ein Rackus vnd Versamblungstag, mitsampt der
Durchleuctigsten Fürstin … Maria … in den Flecken Comorn, auf Sanct Catharinae Tag beschrieben. (Goldastnál. Commentarii de Regni Bohemiae Juribus II, 3.)[VISSZA]
- 1007. Datum Posonii in festo b(eat)torum Dionisii et sociorum eius m(arty)rum anno domini millesimo quingentesimo vigesimo sexto. Maria regina
etc. (Közli Kaprinai: Dipl. I, 274. Utána némi eltéréssel Kovachich: Vestigin Comitiorum 624-625. Magyar fordításban Jászay: A magy. nemz. napj. a mohácsi vész után I, 71-72, Kicsinyített hasonmásban és eredeti szövegmásban Acsády Ignácz: MO három részre oszlásának tört. (A millenáris tört. V. köt. 26. és 678. l.)[VISSZA]
- 1008. Datum Posonii. Közli: Kovachich: Suppl. ad Vestig. III, 85-86.[VISSZA]
- 1009. Welche (Rackus) allen Ständen und Gliedern, darunter auch sonderlich ihme dem Graff Hannsen von Zips, als einen Mitglied, altem Gebrauch nach, verkündet worden. (Widdman Goldastnál: Commentarii de Regni Bohemiae Juribus II, 46. has. 14. pont) Oláh Miklós szerint is Mária királyné és pártja felszólították Szapolyait, veniret cum aliis una ad
Reginam et Palatinum (mortuo rege) principem Hungariae, communibusque istic votis transigerent de eo eligendo, qui esset ad
gubernamen Hungariae magis idoneus, utilior et sufficientior. (Cod. Epist. 38. l.) Később is mondja: ad quae ipse etiam Joannes vocatus erat. (U. o. 39. l.) Azonk. l. ide Brutus Mihály: Vngaricar. rer. Lib. VII. p. 283.[VISSZA]
- 1010. Kovachich: Suppl. III, 87-88.[VISSZA]
- 1011. Datum Posonii in Vigilia Om. SS. 1526. Kovachichnál: Suppl. III, 88-90.[VISSZA]
- 1012. E meghívók is Pozsonyban keltek, de a vármegyékhez intézettek közül egy sem ismeretes, a városokhoz intézettek közt csakis
a Kassának szóló.[VISSZA]
- 1013. quod scire cupitis, an cum omnibus vestris hominibus dietam Gomare celebrandam visitare debeatis, nostra est voluntas et intentio,
ut non solum vos cum omnibus vestris hominibus hanc dietam visitats, sed et cunctos amicos benevolos et consortes vestros,
quos vobiscum trahere poteritis, in ea comparere faciatis in eaque tractatis, que iuxta rerum exigentiam opportuna fuerint
…, simul dabimus operam, quod Croati et Sclavones, qui nunc apud nos agunt, similiter illam visitare debeant. (Bécs, 1526
november 25. Ered. a körmendi ltárban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktartományainak oklevéltára. I. 584-86.)[VISSZA]
- 1014. (Eredetije a Tört. Képcsarnokban.)
Ortelius «Chronologiá»-jának rézmetszete a Tört. Képcsarnokban.[VISSZA]
- 1015. Gévay: Itinerar Kaiser Ferdinands.
[VISSZA]
- 1016. L. Nádasdy Tamás és Bornemissza Jánosnak Ferdinándhoz, a pozsonyi várból 1526 október 11-ikén intézett leveleit. Gévaynál:
Urk. u. Act. Azonkívül Jászaynál: A magy. nemz. napjai I, 75-76.[VISSZA]
- 1017. Oláh Miklós szerint Szapolyai non occulte sed palam coepit agere de regno Hungariae consequendo, indictisque primum comitijs
ad arcem suam Tokay, procerum primorumque regni Hungariae eo conuocatorum consilio deliberatum istis est: ut in Alba Regali,
quae ciuitas locus est coronationis regis, de creando nouo rege consultaretur. (Cod. Epist. 38. l.)[VISSZA]
- 1018. Az ezekhez intézett összehivó levelet l. Praynál: Epist. Proc. I, 276-77.[VISSZA]
- 1019. L. Zsigmond lengyel királynak Szapolyai Jánoshoz 1526 október 31-ikén Krakóból irott levelét: (Acta Tomic. VIII, 257.) Továbbá Tomicki Péter lengyel alkanczellárnak a poseni várnagyhoz Krakóból írott november 17-iki iratát. (Acta Tomic. VIII, 264.) És Krizicki püspöknek Brodarics kanczellárhoz 1526 deczember 4-ikén irott levelét. (Acta Tomic. VIII, 274.)[VISSZA]
- 1020. Quod cum Regina Maria regis Ludovici vidua et Stephanus Bathorius Regni Hungariae palatinus, Stephanus Brodaricus Episcopus
Sirimensis Cancellarius, Thomas Vesprimiensis antistes, Alexius Turzo Judex curiae regiae, ac dominorum Hungariae pocior pars,
qua cum Regina tunc Posonii erat, certo intellexissent: monere, hortari et rogare Joannem coeperunt, ne priuatum publico commodum
anteponeret, et ne tam nouum pessimumque in rege creando exemplum in rempublicam Hungaricam induceret. (Olahi Cod. Epist. 38. l.)[VISSZA]
- 1021. hortantes fidelitates vestras, et monentes peramanter, ut in fide sua, quam nobis; et libertati suae propriam habent, si ut
animo forti, et constanti, montitionibus, exhortationibus, et minis ipsius Vajvodae non pareant stb. (Datum Posonii 1526.)[VISSZA]
- 1022. Intendők voltak Szapolyiak, hogy rex talis eligatur, qui autoritate, prudentia et unitis aliorum regnorum et dominorum vicinorum viribus sciret et posset tantam hostilem vim et impetum propulsare et hec regna totamque Christianitatem ab extremo interitu vindicare.
(Legatio a Sigismundo, Rege Polonie, ad Ungariam. Közölve in Actis Timic. VIII, 258-59.) Nyiltan bevallja ezt Zsigmond királynak a székesfejérvári gyűlésre küldött követe azon levelében, melyet Esztergomból
Pozsonyba Brodaricsnak írt. Expeditus sum ego – írja – e vestigio cum collega non vulgari … ut juvaremus, si quid possemus,
et consilio salutem hujus regni et rem Serenissimo principis Ferdinandi, quantum fieri posset, promoveremus. (Acta Tomic. VIII, 275.) Azonk. l. Kammerer püspök Ferdinánd követének jelentését. Ered. a cs. titk. ltban. (Jászay I, 214. 220. l.)[VISSZA]
- 1023. Supervenit orator S. principis Ferdinandi, írja Krizicky püspök, az egyik lengyel követ Brodarics kanczellárnak, auxilium
ad regnum consequendum petens. Letata erat Mtas sua (a lengyel király, Zsigmond), quod in princeps munus hoc sibi suscipiendum
duxerit, qui potissimum illi statisfacere et rebus labantibus succurrere possit. (Esztergom. [1526 deczember 4.] Acta Tom. VIII, 274.)[VISSZA]
- 1024. E tokaji gyűlésre vonatkozik, Oláhnak fentidézett helyén kívül, Zsigmond lengyel királynak 1526 október 31-iki két levele,
egyik Szapolyaihoz, másik az erdélyi főurakhoz és szabad városokhoz. (Közölve in Actis Tom. VIII, 257-58.) Ugyanerre Krizicky püspöknek Brodarics kanczellárhoz 1526 Esztergomból (deczember 4-ikén) írott levele. (Acta Tom. VIII, 274.) Ugyanerre Ferdinándnak 1526 deczember 17-iki utasítása a Lengyelországba küldött követe számára. (Legatio ad Sigismundum. Acta Tom. VIII, 278.)[VISSZA]
- 1025. Campeggio bíbornok 1527 január 1-én Angolországba küldött levele szerint Szmolkánál: Ferd. I. Bemühungen um die Krone v. Ung. (Archiv f. österr. Geschichte LVII. köt.)[VISSZA]
- 1026. Fraknói: Werbőczy István életrajza 249-50. ll.)[VISSZA]
- 1027. Gévaynál i. h. Magyarul közli Jászay I, 131-133.[VISSZA]
- 1028. Fraknói: Werbőczy István életirata 249. l.[VISSZA]
- 1029. Cseh Antal velenczei kém november 12-iki jelentése Marino Sanudonál.[VISSZA]
- 1030. «Es muest auch ytzo als pald ain Rakusch, durch unnser gnedigste frawn die khunigin zu Hungern und den grossen Grauen auf
nechstn sannt Martins tag, denn durch ainen Ausschusz, und nit nach ordnund, das ain yeder dem gereusst besueche, ausgeschrieben,
und di Walstat in der Steett aine Prespurg, Odenburg, oder Rab, so alle auf diesem laand gegen der Thunau gelegen sein, benant werdenn. Dann wie wol bedacht wirdet,
wann gedachter Rakusch der altenn ordnung nach, uber die Thunau in ain anndern flegkhnn gelegt wurde, das dadurch etlich aus
der Chronn Hungerren, so dem Weyda anhenngenn, durch sonnder hanndlung und practikhn dester eher auf f. dt. parthey zu pringen
sein, so findet sich aber hinwiderumb, das die so ytzo f. dt. parthey sein, sich nit gernn zu dem Rakusch uber die Thunaw
thun werden. (A bécsi cs. k. titk. ltban. Idézi Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés. I, 18-19. ll.)[VISSZA]
- 1031. Kelt Pozsonyban. Sz. Kelemen pápa ünnepén, az úr 1526-ik esztendejében. Brutus: Vngaric. rer. Lib. VII. p. 283. Abban az utasításban, melyet Ferdinánd Bécsben 1526 deczember 17-ikén a Zsigmond lengyel királyhoz küldött
követének adott, olvassuk: conventum soror nostra, Ungarie et Boemie regina, simul cum palatino regni Ungarie ad Posonium juxta vim et tenorem ordiantionis regni et statutum indixit. (Acta Tom. VIII, 280.)[VISSZA]
- 1032. «mi azon komáromi gyűlést, – írja nekik – jelen városunkban határoztuk megtartani s hogy ide, a legközelebb jövő Szent András
apostol napjára bizonyos egyéneket, teljes hatalommal küldjenek, kik azon országgyűlésen, más híveinkkel együtt jelen legyenek.»
Kelt Pozsonyban, Sz. Katalin szűz ünnepe előtti napon, (azaz november 24-ikén) az úr 1526-dik esztendejében. (Ered. sz. k.
Pozson városa ltban. Közli magyar fordításban Jászay I, 237-38. Azonkív. l. Fraknói: Századok 1899. XXXIII. 490.)[VISSZA]
- 1033. Kristóf gróf ekkor már Jánoshoz pártolt volt, mit a királyné nem tudott.[VISSZA]
- 1034. Ferdinándnak Pozsonyba a királyválasztó országgyűlésre küldött biztosainak ott 1526 december 16-ikán mondott beszéde szerint
«az országgyűlést szükséges okok miatt» tette át a királyné Komáromból Pozsonyba. (Ered. fogalm. a cs. titk. ltban. Magyarul
közli Jászay I, 319.). Abban az utasításban, melyet Ferdinánd 1527 január 1-én a moldvai vajdához küldött követének és biztosának
adott, azt mondja, hogy a Mária és a nádor által hirdetett gyűlés «bizonyos és alapos okokból» Pozsony városába tétetett á. (Fogalm. a cs. titk. ltban. Magyarul közli Jászay I, 405.)[VISSZA]
- 1035. Lehoczky: Stemmatographia P. II, p. 142. Magyarul Jászay I, 231. Szalay: MO tört. IV. 25-26. Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 23.[VISSZA]
- 1036. Schidlowieczki Kristóf krakói palatinushoz és kapitányhoz, a lengyel király kanczellárjához írott sajátkezűleg aláírt levelében
Szapolyai mondja: feria sexta proxima ante festum beati Martini Episcopi et confessoris funus Matis sue ut Regium decuit corpus solennibus ceremoniis decenti finerali pompa in magna hominum frequentia sepulchro
maiorum suorum intulimus. (Eredetije Londonban, közölte Simonyi Ernő: Magy. tört. Okmtár londoni könyv- és levéltárakból. Pes,t 1859. 87-89. ll.) Az In vitam Ludovici cz. rövid életirat szerint Corpus ejus inventum et Albam regalem adductum, illic demum a regnicolis suis cum honore debito
est tumulatum die IXa Novembris. (Acta Tomic. VIII, 253.) A XVI. sz. Zermegh János szerint Szapolyai antequam coronaretur informatus per quendam ex aulicis domini sui
Ludouici regis, Catricz cognomine, de loco et stagno, in quod Ludoicus, casu equi praecipitatus et submersus fuerat, a király testét megkerestette
és nagy ünnepséggel eltemettette, funus regis, maximo, et honestissimo omnium, praesertim electi regis, maerore et luctu,
est tumulatum. (Rer. gest. Comment. Schwandtnernél: Script. II-I, 384-85. A zágrábi krónika szerint Lajos teste sepultumj In Alba Regali contra voluntatem Reginae per Johannem de Zapolya. (A zágrábi krónika. Közli Knauz: Századok 1875. IX, 698.) Szerémi téved, mikor Lajos király temetését november 10-ikére szombati napra teszi. Inde quidem Regeum Ludouicum assumen, et in sabato die in profesto beati Martini confessoris eltemették. (Epist. de perd. cap. XL. p. 135.) De előadásának megvan az az érdekessége, hogy az eltemetés módját közelebb adja tudomásunkra. Mert szerinte
a király holttestét dalmatiákba, lábát sandaliákba öltöztették s fejére tiszta arany koronát helyeztek. Majd a papok miséket
szolgáltatva (s Szapolyai rendeletéből) egy márkányi összeget ajánltak fel a holt király lelke üdvösségéért a Sz. Keresztoltárának
s így fektették a márvány tumbába. – Induerunt eum episcopi in dalmatica et in pedibus sandaliam et in capite diademam de auro puro inponens,
et solenniter commemoracionem fecimus pro anima ipsius religiosi, et sacerdotes sacrifican. pro eo, et vnam markam fecit ac
mandauit, ut offerant ad aram crucis pro eo. Et posthec in van tumba marmorea condiderunt. (Epist. de perd. cap. XL. p. 135.)[VISSZA]
- 1037. L. Ferdinánd 1527 június 29-iki a nemzethez intézett iratát. (Acta Tomic. IX, 223-24.)[VISSZA]
- 1038. Egy, Szapolyai koronázásán jelen volt Névtelen írja: «fuerunt autem de vicinis Albae comitatibus, ut sunt Simeghiensis, Szaladiensis
et Castriferrei, non tamen multi.» (Praynál: Epist. Proc. I, 289.) S így téves az a hír, melyet Kamarjay Tamás Batthyány Ferencz bánnak a velenczei dogehez küldött embere 1526 deczember
2-ikán Venzonéba, az ottani kapitánynak és városi tanácsnak hozott, mintha Szapolyai János, a horvát bánt és még nehány más
urat kivéve, az ország valamennyi nagyjai által kikiáltatott volna királylyá, «tutti i baroni ongari et chiamano per re excepto
il ban de la crouatia et alcuni altri baroni». (L. a venzonei tanács 1526 deczember 3-iki levelét Moro Jánoshoz Sanudonál
XLIII, 228. s Jászaynál i. h. I, 307.) Csak oratori frázissal élt Jozefics zengi püspök, Jánosnak a velenczei köztársasághoz
küldött követe is a signoriához intézett ünnepélyes követi beszédében azt mondva, hogy a vajda királylyá választásában Magyarország
valamennyi főpapja, zászlósa és nemese megnyugodott, három egyént kivéve: tutti li prelati baroni e nobili del regno erano sta contenti di la creation di questo vayuoda in re
exepto tre qualli nominoe videlicet, csakhogy e nevek helye üresen maradt. (Sanudonál i. h.) Szapolyai maga, azonkép, csak
önmagának tetszelegve írja: Placuit omnibus omnium ordinum Optimatibus Nobilibusque una omnium voce et consensu, ut nos nil unquam tale aliquid speratum eligeremur im Regem. (Schidlowiecki Kristóf lengyel kanczellárhoz intézett 1526 november
11-iki levelében. Londoni Okltár 88. l.) Ennek értelmében leszállítandó annak a levélnek is a történeti értéke, melyet Utyesenics Frater György 1545. február
28-ikán Váradról Verancsics Antalnak írt s mely szerint «cum Joannes rex in regem Hungariae suffragio omnium ordinum regni enunciatus esset. (Közli Szalay: Verancsics Antal összes munkái VI, 185.)[VISSZA]
- 1039. A Szapolyai király üdvözlésére megjelent lengyel követek, 1526 deczember 4-ikén Esztergomból Zsigmond királynak irott levelökben
mondják: Regnum est majori ex parte adeo crudeliter vastatum et destructum, ut horrorem quendam intuentibus prebeat, omnia
plena egestatis et lamentationis, hostis arces, flumine et aditus omnes opportunas ad regnum occupat ita, ut ipsimet regnicole
fateantur, regnum esse in ipsius potestate constitutum, eamque rationem se in eligendo rege habuisse, palam dicunt, quod cum
nemo inter christianos principes tam potens sit, ut regnum hoc obtinere posset, nisi conditionibus quibuscunque cum Turco
initis, si id per alienos fieri deberet, fieret potius per ipsosmet et principem suum, ex stirpe et sanguine suo electum,
qui melius quam aliquis alienigena suos regere sciret et fovere mallet quam exteros. (Acta Tom. VIII, 268.)[VISSZA]
- 1040. Ennyit említ Szapolyai, Jozefics és Minio Alajos (l. alább), de a kik közül íróink csak négyet ismernek névszerint: Podmaniczky
István nyitrai, Várdai Pál egri, Országh János váczi és Jozefics zenggi püspököket. (Fraknói: Magy. Orsz. Eml. I, 9-10.) Ezekhez hozzáadhatjuk Erdődy Simon zágrábi püspököt is, mert Verancsics szerint «az koronázaton vótanak: Erdewdy
Simon zágrábi pispek, Várday Pál egri pispek, Ország János váczi pispek és egyéb pispekek, az több egyházi fejedelmekkel igyetembe».
(Memoria rer. ad an. 1526. Összes munkái II, 26.)[VISSZA]
- 1041. Szerémi, ki szintén személyesen részt vett a gyűlésen. I. h.[VISSZA]
- 1042. Ezt Krizicki András és Szaniszló sprovai várnagy, lengyel követek 1526 deczember 4-iki jelentéséből tudjuk. Is conventui albensi
intererat et regem in coronatione dirigebat. (Acta Tomic. VIII, 272.) E szereplését Kollányi nem említi. Csézi később Ferdinándot szolgálta s tőle vallásügyi küldetést kapott, (Kollányi:
Esztergomi kanonokok 130-131. ll.)[VISSZA]
- 1043. Szerémi: Epistola cap. XLI, 138.[VISSZA]
- 1044. Ezt az erőszakosságot felpanaszolja Ferdinánd abban az utasításban, melyet Bécsben 1526 deczember 17-ikén Zsigmond lengyel
királyhoz küldött követének adott. Nuncios nostros, írja verbis datis detinuit pollicendo eis nonnihil spei, quos coram communi
concione sui pretensi conventus comparare impedivit. Hinc est, quod sub eo ipso conventu nuncii nostri nostram simul et conjugis
nostre justititam ad consortes ipsius vojevode deferri minime potuerunt. (Legatio ad Sigismundum. Acta Tom. VIII, 279.) Ferdinánd követeinek Székesfejérvárott való megjelenése fényesen czáfolja meg Szmolka Szaniszló amaz állítását,
hogy «a nemes vetélytárs, az osztrák Ferdinánd nem is gondolt arra, hogy útját állja» Szapolyainak. (Századok 1883. évf. XVII, 7.)[VISSZA]
- 1045. Maga Szapolyai a Schidlowiecki lengyel kanczellárhoz 1526 november 11-ikén intézett levelében elmondván, hogy ő Székesfejérvárott
november 9-ikén II. Lajos holttestét eltemettette, következőleg folytatja: His peractis sequenti die Prelati, Barones, proceres
omnisque Nobilitas… convenerunt. (Londoni Okltár 88. l.) Ezzel egyezőleg az egykorú Szentgyörgyi Gábor, Nádasdy Tamás titkára szerint is Wayvoda complurium optimatum emercatus,
ut plurimum studiis et suffragiis, pridie Martini (azaz november 10-ikén) tumultaria propemodum se in Regem inaugurari fecit. (Vida Domini Palatini, Thomae de Nadasd Kovachichnál: Script. minores I, 131.) Ez adatokkal szemben tévednek tehát azok, kik Szapolyai megválasztását november 1-jére teszik, mint Turóczi László
(Ungaria suis cum Regibus nagyszombati 1768. évi kiad. 408. l.) vagy november 19-ére, mint Ferdinánd egyik 1526. évi deczember 17-iki utasításában
Acta Tomic. VIII, 279.), vagy még a tokaji gyűlés idejére, mint íróink közül egyik-másik. (Király János: A pozsonyi nagydunai vám- és révjog 38. l.) Ez utóbbit illetőleg helyes Fessler előadása, mely szerint Tokajban csak előválasztás vagyis királykijelölés volt, mert ott azt határozták el, «Dass er König werden sollte. Ihm aber waren der anwesenden zu wenig, neu Wahl und Ausrufung
zu gestatten» Gesch. d. Ungarn VI, 344.) Salamon szerint Tokajon csak előleges beleegyezés történt. (A m. kir. szék betöltése és a pragm. sanctio 41. l.), a mi egyjelentésű az előválasztással vagy királyjelöléssel. Ezt az értelmet az egykorúak is bizonyítják, mint Oláh
és Verancsics, O. ugyanis mondja: «Joannes Rex, in Tokay, per alteram factionem, praelectus est in regem» (Compend. nunc est. Chronicom, Bélnél: Adjuratus 39. l.) Verancsis sem mond mást: «Tokajban egy gyűlést titete, az gyűlésbe vígezé, hogy királylyá lenne.» (Memoriae rer. ad an. 1526. Összes munkái II, 26.)[VISSZA]
- 1046. rex preter spem creatus, írja 1526 deczember 4-én Esztergomból Krizicki lengyel követ Brodarics kanczellárnak Pozsonyba. (Acta Tomic. VIII, 275.) Ugyanazt ismétli a bécsujhelyi püspökhöz Esztergomból deczember 4-én írott levelében is. (Acta Tomic. VIII, 276.) Egyébként l. Szerémit: Epist. cap. XLI. pp. 135-39. Widdmant Goldastnál II, 51. h. 23. l. Brutus Mihályt: Vngaric, rer. Lib. VII, p. 235.)[VISSZA]
- 1047. Salamon: A magyar kir. szék betöltése és a pragmatica sanctio 41. l.[VISSZA]
- 1048. A fentemlített Névtelen szerint Dominus Vayvoda secundis diebus Martini coronatus est in regem magno omnim consensu, qui affuerunt. (Praynál: Epist. Proc. I, 289.) Dóczi János kincstartó Fehérvárott november 12-én Kassa városához írott levelében mondja: sabhato, in profesto s.
Martini episcopi declaratus, ipso autem die martini coronatus in regem huius incliti Regni Hungarie. (Ered. Kassa város ltban. Említi Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. III, 79. Magyarul Jászay: A magy. nemz. tört. a mohácsi vész után I, 177. és 178.) Magyar Miklós: Poi a di X del ditto mese de nouembrio el prefato vayuode fu electo re de hungaria et il giorno sequente fu coronato. A XVI-ik századi Zágrábi Krónika szerint Szapolyai per Magnam partem dominorum Praelatorum et Baronum, Eidem tamquam potenciori Adhaerentium, fuit Electus
in Regem et Coronatus Eodem. A. Mill. quing. vigesimo sexto: in festo b. Martini. (Kiadta Knauz: «Századok 1875. IX, 698-699.) Ugyanígy mondja ezt a Toldy által kiadott Genealogia, ac nomina Regum atque Ducum Hungariae czímű krónika. Turóczi László szerint is Coronatur luce S. Martino sacra. (Ungaria 408 l.) Ezekkel szemben János megválasztását és megkoronázását egy s ugyanazon napra, Sz. Márton napjára, november 11-ikére
teszik Minio Alajos capo d’istriai kapitány és Jozefics püspök. Amaz 1526 deczember 9-ikén arról tudósítja Moro János udinei
helytartót, hogy az új magyar király követe Jozefics zenggi püspök odaérkezett s Velenczébe készül azon hírrel, hogy november
11-ikén Sz. Márton napján, Székesfejérvárott a 36 éves erdélyi vajdát, Jánost, szepesi örökös grófot a magyarok királylyá
választották s 7 püspök őt megkoronázta. «Disse come a di XI novembrio al zorno di s. martin in alba regal il vayuoda transyluano
nominato Zuanne conte de seprecio perpetuo fo electo et creado da li regnicoli hungarici re di hongaria et incoronado da 7
Episcopi et ha expedito il prefato orator a stapheta a la signoria nostra.» (Sanudonál XLIII, 244.) Maga Jozefics, a velenczei
tizek előtt szintén így nyilatkozott: reduti li prelatu baroni et nobili dil regno in alba regal per clezer re di hongaria
hanno electo il serenissimo vayuoda transyluano per re et il zorno di san martin a di XI novembrio fo incoronado da 7 episcopi
iuste il solito. (U. o.) A Knauz által közzétett XVI. száz. Zágrábi Krónika szerint Johannes de Zapolya Comes scepusiensis, per Magnum partem dominorum Praelatorum et Baronum, Eidem tamquam potenciori
Adhaerentium, fuit Electus in Regem et Coronatus Eodem A. Mill. quing. vigesimo sexto: in festo b. Matini. (Századok 1875. IX, 698.) A XVI-ik századi Zermegh János szerint Szapolyai Sz. Márton napjára Székesfejérvárra ment quo ad dictum comitem
(Szapolyai) omnes proceres Vngariae, tam Ecclesiastici, quam speculares, convenerant; exceptis his, qui reginam sequuti fuerant,
et Palatino Stephano Báthory, qui similiter parti reginae adhaeserat… Omnium votis et suffragiis Joannes Vaiuoda … Rex declaratur.
(Rer. ges. Comment. Schwandtnernél: Script. II. l. 384.) De Ferdinánd is Bécsből 1526 november 24-ikén nagynénjéhez Margit főherczegasszonyhoz, az alsó-burgundi tartományok
császári helytartójához intézett levelében azt mondja, hogy Szapolyai «bement azon városba, hol Magyarország királyait megkoronázni
szokták és ott némely püspökök és pártfelei által, kik alig voltak kellő számmal, mult Sz. Márton napján magát sietve megválasztatá és megkoronáztatá Magyarország királyának». Est entre au lieu ou lon a accoustume, de coronner
les Roys dudit Hungrie, et jllecque auec quelques eusques et autres tenans son party qui nestoient en grant nombre ny a beacop
pres a souffisance, ainsi que deuoit estre, a la saint Martin dernierement passe sest a la haste pai jcelux fait eslire et coronner Roy dudit Hungrie. (Ered a brüsszeli áll. ltban. Közli Hatvani M.
a Brüsseli Okmtár I, 45. Magyarul ugyanő: Adalékok János király külviszonyai történetéhez. Kisebb munkái I, 322-23.) Ezen adatokkal megegyezni látszik egy újabb nagynevű történetírónk, Fraknói Vilmos azon állítása,
hogy Szapolyai Jánost november 11-ikén választották magyar királylyá. (MO egyházi és polit. összeköttetése a róm. szentszékkel III, 5.) A történeti tény az, hogy Szapolyait november 10-ikén választották és 11-ikén koronázták. (Salamon Ferencz: A magyar királyi szék betöltése és a pragmatica sanctio 41. l.) Egészen tévesen írja Verancsics Antal: «János vajda szent Imreh napban (vagyis november 5-ikén) magát Székes Fejérvárott
megkoronáztatá és magát királynak nevezteté.» (Memoria rer. an. 1526.) Összes munkái II, 25-26.) Épp oly téves datum a november 20, melyben a koronázást Ferdinánd 1526 deczember 17-iki követi utasítása történtnek
mondja. (Legatio ad Sigismundum in Actis Tomic. VIII, 279.) Valószinű, hogy ez okiratban csak tollhibával van dolgunk XIXa Novembris IXa Novembris helyett s így s következő nap X Novembris volna, mely persze mint koronázási nap szintén téves.[VISSZA]
- 1049. Nam et corona est in Albam regalem deducta et compromissum inter regnicolas illinc nisi electo et coronato rege discedere.
(Acta Tomic. VIII, 264.)[VISSZA]
- 1050. A koronázási szertartást l. Szerémi Györgynél i h. 41. l. Megjegyezzük, hogy János királynak Székesfejérvárott történt megkoronáztatását
egy török író, Katib Mohammed Zaim is említi. (Történetek gyűjteménye Thúrynál: Török történetírók II, 382.)[VISSZA]
- 1051. Brutus Mihály szerint ugyan novus Rex (t. i. Szapolyai) solenni maioribus ceremonia Albae insignia regia accepit, adsistentibus
duobus pontificibus, Paullo Strigoniensi, qui ab eo postea defecit, et Stephano Broderico Vaciensi, perspectae fidei homine.
(Vngaric. rer. Lib. VII. p. 276.) Szerémi szerint a koronázást Várday Pál végezte, ő tette fejére és Perényi Péter a sz. koronát. (Episc. cap. XLI. p. 137.) De hogy a koronázó püspök mégis a halállal fenyegetett Podmaniczky István nyitrai püspök volt azt is fentebbi
okadatolással a Lib. Anonymi előadásából tudjuk. (Ap. Pray: Epist. Proc. I, 289.) S így Fessler (Gesch d. Ung. VI, 351-52.), Horváth Mihály Adalékok János király külviszonyai történetéhez. Kisebb munkái I, 324.), Salamon Ferencz (A m. kir. szék betöltése és a pragmatica sanctioa 41. l.) és Fraknói (Werbőczi István életrajza) állítása, kik mindannyian Podmaniczkyt említik koronázóul, történeti alapon nyugosznak.[VISSZA]
- 1052. L. a két követnek Trencsénben november 16-ikán és ugyanazoknak Esztergomban deczember 4-ikén kelt jelentéseit is Actis Tomic. VIII, 262-63. és 265. s kk. ll.[VISSZA]
- 1053. A Szapolyai koronázásán jelen volt Névtelen írja ugyan: Ceterum venerat Orator regis Poloniae ad coronationem, qui nomine
sui regis Domino Vayvodae de tanto successo gratulatus est. (Praynál: Epist. Proc. I, 290.) De csakis küldve voltak. Egyébként meg volt nekik hagyva, ut si ante adventum nostrum rex electus esset, illi nomine
Maiestatis nostre gratulamur. Ezt meg is tették, a mit Zsigmond király helyeslőleg tudomásul vett. Recte et ex animi nostri
sententia fecistis, írja nekik, quod Alba regalem perfecti estis utcunque Threnczinii intellexeritis, novum regem jam createm
et coronatum esse, volumusque… verbis nostris gratulamini. (Acta Tomic. VIII, 265.) Miként történt Esztergomban János király által való fogadásuk, érdekesen jelentik deczember 4-iki, Esztergomban
kelt levelökben. (Acta Tomic. VIII, 265. s kk. ll.)[VISSZA]
- 1054. Que (religio sancta catholica) nunc non ab Infidelibus solum, sed etiam ab ipsismet christianis turpissime proscinditur et
labefactatur. (Acta Tomic. VIII, 267.)[VISSZA]
- 1055. Leírását az Ő Felsége hitbizományi könyvtárában őrzött példányról.[VISSZA]
- 1056. Quae res cum Reginae, Palatino et aliis dominis Posonii tunc constitutis innotuisset – írja Oláh Miklós VII. Kelemen pápának
1530 február 15-iki jelentésében – vix dici potest, quantum moestitiae et tristitiae omnibus attulerit. (Cod. Epist. 38. l.)[VISSZA]
- 1057. impium quoddam conciliabulum. (Ered. fogalm. a cs. titk. ltárban Gévaynál és Jászaynál I, 203-206.)[VISSZA]
- 1058. Wayuodam non legitimum esse Hungarie Dominatorem, sed intrusum, qui regnum illud non via regia sed per posticum et fallacias
intrauit. (Ered. fogalm. a cs. k. titk. ltban, kiadta Chmel József: Habsburgisches Archiv II, 24-25. Idézetileg Jászay I, 255-56.)[VISSZA]
- 1059. qui per imposturas et malas arte regij tituli accessionem vendicare molitus stb.[VISSZA]
- 1060. nam eius erat hominis studium dominandique libido incredibilis. (Jászaynál I, 275. és 278.)[VISSZA]
- 1061. A Ferdinándhoz küldött követek felpanaszolják, quam ingrati fuerint apud illum, adeo, quod nec manum illorum tangere volebat
nisi ut subditorum regni Hungariae, non autem ut oratorum regis … et quomodo tenti sunt longo tempore apud illum et sub libera
custodia. (Acta Tomic. IX, 53.)[VISSZA]
- 1062. Hesterno die – írja – redit Zoravinski ex Posonio et attulit multiplices literas, ex quibus conjicere licet rem ad magnum
dissidium et arma spectare. Nam domini Ungari, qui in Serenissime domine regine et principis Ferdinandi partibus sunt, nolunt
rata habere ea, que in Alba regali acta sunt, forteque in conventu suo in Comorno a electionem alterius regis procedent. (Acta Tomic. VIII, 262.)[VISSZA]
- 1063. Szerémi azt mondta a kassaiaknak: «Non dicite jam eum Joannem boydam, sed Rex est. Janus.» Azok ezt válaszolták: «Domine Georgi,
tamen inibitum est per Cassouienses, quod non audeat dicere Joannem Regem, sed tantum Joannem boydam; et in Buda Rex Ferdinandus
fecit proclamare, vt quincunque diceret eum Joannem Regem, extunc capite priuatus esset. (Epistola cap. LVIII. p. 198.)[VISSZA]
- 1064. Praynál: Epist. Proc. I, 284-286.[VISSZA]
- 1065. Insuper hoc quoque statuum est, quod quicunque dominorum Praelatorum et caeterorum Baronum ad Conuentum Regine ad Comaron
circa festum sancte Catharine celebrandum profectus fuerit, illorum officia Regia Maiestas alijs transferat et ij Coronae
suae Maiestatis Regine ac totius Regni infideles existunt. (Az 1527. évi márczius 17-iki országgyűlés czikkelyeiből. Azonkívül
v. ö. Pray: Epist. Proc. I, 290-291. Jászay: A m. nemz. t ört. a mohácsi vész után I, 178. Szaly: MO tört. IV, 22-23.)[VISSZA]
- 1066. Az ahhoz intézett levelét közli Pray: Epist. Proc. I, 286-88.[VISSZA]
- 1067. Kitetszik ez Szapolyai Jánosnak későbbi, Buda, 1530 július 22-ikén V. Károlyhoz intézett leveléből, melyben felpanaszolja,
hogy a császárhoz küldött követeit, Bánffi Jánost és András doctort Ferdinánd letartóztatta s nem engedte a császárhoz. (Acta Tomic. XII, 185.)[VISSZA]
- 1068. L. Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. III, 79. Laski Jeromos: Arcana legationis ad Solymanum, Bélnél: Monum. Dec. I, 184. Kemény: Deutsche Fundgruben zur Gesch. Siebenbürgens II, 16. Jászay: A m. nemz. tört. a mohácsi vész után 181-183 és 344-46. Szalay: MO tört. VI, 24. Ugyanő: Adalékok a magyar nemz. történetéhez a XVII. században 12. l.[VISSZA]
- 1069. Magyar Miklós tudósítása i. h.[VISSZA]
- 1070. Ugyanő. Ferdinánd 1527 június 29-iki levelében e tényt mint siralmasat említi. (Acta Tomic. IX, 223.)[VISSZA]
- 1071. Dominius Palatinus – írja a Szapolyai koronázásán jelen volt Névtelen – post coronationem vocatus est ad regem, et litteris
admonitus, ut decima quinta die litterarum apud ipsum sit, si venerit ad regem, relinquatur in officio Palatinus, si manebit
penes reginam, et factionem Ferdinandi, erit inimicus regi, et omnes alii etiam factiosi. (Praynál: (Epist. Proc. I, 290.)[VISSZA]
- 1072. A Budapest székesfőváros levéltárában lévő egyetlen ismert példányáról Mühlbeck Károly rajzolta. Körirata: * SIGILLVM * SERENISSIMI
* PRINCIPIS * DOMINI JOANNIS.[VISSZA]
- 1073. nunc quasi renati sibi videntur cum summa letitia domum redeuntes. (A lengyel követek jelentése. Acta Tomic. VIII, 263.)[VISSZA]
- 1074. peribit haud dubium mox regnum illud, quod ita discerptum et mutilatum… jam nequaquam sustinere posse videtur, írja november
17-ikén Tomicki Péter püspök és alkanczellár Gorka Lukács Poseni várnagynak. (Acta Tomic. VIII, 264.)[VISSZA]
- 1075. veluti e speculo quodam praeuidebant futuram tempestatem Regni Hungariae pestem, cladem et perniciem, et cogitabant quantum
incendium ex ipsius coronatione omnibus bonsi esset futurum. (Cod. Epist. 38. l.)[VISSZA]
- 1076. Der konig tzu Vngern (Szapolyai) ist tzu Strigon, vnd wirt man nicht in der tzeitt tzwuschen Ir. mt. vnd Ferdinando, desselbigen
konigreichs halber, ein vereinigung machen, so ist tzubesorgen, das gantz Vngern mit krieg brennen wird. (Schidlowiecki Kristóf
és Tomicki Péter levele Albert porosz herczeghez. 1527 január 31. Krakó. (Acta Tomic. IX, 37. És ugyanazok levele Wolsey bíbornokhoz u. o. 43.)[VISSZA]
- 1077. Radich – írja Szerémi – unus miles Tracianus, satis expertus in bellica arte … dixit Regi Joanni lingva Traciana: «Quid hic
spacium habes in civitate Albe(re)galium? … do consilium, ut statium curramus super aquam et super terram Posoniensem (Civitatem) occupare et Regietatem Bohemorum (Epist. de perd. Regni Hungarorum cap. XLIII, p. 142.)[VISSZA]
- 1078. A királynak tanácsolta, hogy azonnal szálljon táborba Tata alá, neki pedig engedje meg, hogy 4000 emberrel Ausztriába berontson
s ott tűzzel-vassal pusztítson. (Szerémi i. h., Zermegh i. h. 386. l.)[VISSZA]
- 1079. Szerémi i. h. cap. XLIII, p. 142. V. ö. Engel: Gesch. d. ungr. Reichs. IV, 3. Horváth Mihály. Adalékok János király külvisz. tört. (Kisebb munkái I, 324., Fraknói: Werbőczy István életrajza 253. l.)[VISSZA]
- 1080. Szerémi: Epist. cap. XLII, 132. és cap. XLIII, 144.[VISSZA]
- 1081. Kitetszik ez a lengyel királynak 1527. évi, Jánoshoz intézett leveléből. (Acta Tomic. IX, 22.)[VISSZA]
- 1082. Ad iemem intrauerat ad Strigoniensem Paulum Varda, in profesto beati Andree apostoli, et per totam iemem mansimus ibi, in
Strigoniam. (Szerémi: Epist. cap. XLIII, p. 144.)[VISSZA]
- 1083. Jászay I, 267.[VISSZA]
- 1084. 1538 július 23-ikán kelt okleveléről, mely a M. Nemz. Múzeum levéltárában őriztetik. Olv. Ioannes rex manu p[ro]p[ri]a. [VISSZA]
- 1085. Kitetszik ez a venzonei tanácsnak az udinei helytartóhoz, Moro Jánoshoz 1526 deczember 3-ikán intézett leveléből. (Sanduonál
XLIII, 245.)[VISSZA]
- 1086. Levelük kelt 1526 deczember 8-ikán. Egykorú másolata megvan a bécsi cs. titk. ltban. Czíme: Elegantissima epistola contra Ioannem Scepusiensem. Közli Gévay s magyar fordításban Jászay I, 299-303.[VISSZA]
- 1087. 1519 július 17-ikén kelt s a M. Nemz. Múzeum levéltárában őrzött okiratáról. Olv. Paulus archiep[iscop]us Strigonien[sis]
manu p[ro]p[ri]a.[VISSZA]
- 1088. Eodem anno (1526) Serenissimus Ferdinandus, archidux Austriae, electus et coronatus est in regem Bohemiae. (Oláh Miklós: Compendiarium suae aetatis Chronicon. Bélnél: Adparatus 39. l. Azonkív. l. Brutus Mihályt: Adparatus 39. l. Azonkív. l. Brutus Mihályt: Vngaric. rer. Lib. VII. p. 277.) Abban a jelentésben, melyet Oláh 1530 február 15-ikén VII. Kelemen pápához intézett, Ferdinándnak cseh
királylyá, sleziai herczeggé és morva őrgróffá történt megválasztását tényleg úgy említi, mint melyeknél fogva ő magyar királylyá
történendő megválasztására a legalkalmasabb és leghivatottabb egyén. (Cod. Epist. 39. l.)[VISSZA]
- 1089. Ezt az oklevelet kisasszonyfalvi Istvánffy Miklós nádori helytartó hitelesen átiratta. Datum Posonii feria tertia proxima post praescriptum festum Beatae Catherinae Virginis et Martyris (vagyis november 27-ikén) Anno Domini
1582. (Közli Kovachich József: Mon. Vet. Legislat. Hung. Segm. II, 38-42. Magyarul Jászay i. h. I, 450. Horvát István: Verbőczy emlékezete II, 253. s l. Szalay: MO tört. IV, 49.)[VISSZA]
- 1090. Ered. a cs. titk. ltárban. Kiadta Goldast: Const. Imp. III., 494. Pray: Annal. Reg. V. 129-130. Katona: Hist. Crit. XX. 13-16. Bethlen Farkas I, 76-79. Magyarul Jászay I, 261-63. Azonk. l. Tört. Tár. IX, 94-95.[VISSZA]
- 1091. A régibb s újabb íróink által közölt névsorok nagyon eltérők egymástól. Az Istvánffyét (Hist. Lib. IX, 86.) kifogásolja Jászayt (A magy. nemz. napjai a mohácsi vész után I, 315. 1. és 2. jegyz.) A Jászayét pedig Fraknói teszi szóvá (Magyar országgyűlési Emlékek. Bevezetés I, 28.) Bizonyos, hogy úgy Istvánffy mint Jászay névsorozatához szó fér s hogy többi íróink névsorozata is kiegészítendő.
Mindjárt ecsedi Báthori István illetőleg, kit egyik névsor sem említ, pedig hogy jelen volt, ő lévén a választók főembere,
ahhoz kétség sem fér.[VISSZA]
- 1092. Említi Istvánffy és Fessler. (Die Geschichte d. Ungarn VI, 354-55.)[VISSZA]
- 1093. Említi Istvánffy, Fraknói és Fessler.[VISSZA]
- 1094. Istvánffy, Jászay, Fessler és Fraknói.[VISSZA]
- 1095. Istvánffy, Jászay, Fessler, Fraknói és Vucholtz. (Gesch. Ferd. I. III, 176.)[VISSZA]
- 1096. Istvánffy, Fessler, Fraknói, Bucholtz.[VISSZA]
- 1097. Istvánffy, Jászay, Fessler, Fraknói, Bucholtz.[VISSZA]
- 1098. Istvánffy, Jászay, Fessler, Fraknói.[VISSZA]
- 1099. Istvánffy, Fessler, Fraknói, Bucholtz (tévesen Bergy Imre néven).[VISSZA]
- 1100. Istvánffy, Fessler, Fraknói, Bucholtz.[VISSZA]
- 1101. Istvánffy, Jászay, Fessler (Szeredy néven), Fraknói.[VISSZA]
- 1102. Istvánffy, Fessler, Fraknói.[VISSZA]
- 1103. Istvánffy, Fessler, Bucholtz.[VISSZA]
- 1104. Istvánffy, Fessler (Szalay néven).[VISSZA]
- 1105. Fessler és Bucholtz.[VISSZA]
- 1106. Fessler s Bucholtz.[VISSZA]
- 1107. Csak Bucholtz.[VISSZA]
- 1108. Fessler és Fraknói.[VISSZA]
- 1109. Csak Fessler.[VISSZA]
- 1110. Fessler és Bucholtz. Hogy ő tényleg ott volt Ferdinánd választásán, azt Oláh Miklós báró Burgio János Antal pápai követhez
írott (1531 október 16. Brüsszel) levelében: Nos Posonii post regis nostri Ferdinandi electionem, cui et Brodericus non modo adfuerat, sed et album, ut dicunt, calculum adposuerat, aliquandiu commorati, tum ibi tum Viennae futimus. (Cod. Epist. 159. l.)[VISSZA]
- 1111. Fessler és Bucholtz.[VISSZA]
- 1112. Fessler és Bucholtz.[VISSZA]
- 1113. Istvánffi, Fessler és Fraknói.[VISSZA]
- 1114. Istvánffi, Jászay, Fessler, Fraknói.[VISSZA]
- 1115. Fessler egyedül.[VISSZA]
- 1116. Fessler egyedül.[VISSZA]
- 1117. Pozsony város 1526 november 30-iki számadási könyvei szerint a város e napon megvendégelte Sopron város küldötteit.[VISSZA]
- 1118. Már november 16-ika előtt érkeztek Pozsonyba, innen Bécsbe mentek, mint mondtuk, Mária királyné tanácsosaitól kapott ajánló
levéllel. Ferdinánd azt írja 1526 november 28-ikán Batthyány Ferencznek: Cum nuntiis Croatorum, qui ad nos missi erant, tantum
egimus, ut ad Dietam Posoniensem quoque eant, rebus nostris operàm daturi. (Ered. fogalmazat a bécsi titk. ltban.)[VISSZA]
- 1119. Fraknói: M. Orsz. Eml. I, 150-160.[VISSZA]
- 1120. Item Sambstag vor Thome geben chamerer aynem Hungern der den Landtag vom rathausz herab, geschrien vnd verkundt hatt zu der
erwelung Konig Ferdinandi. (Pozsony város 1526/27. évi sz. ad. könyv.)[VISSZA]
- 1121. Ferdinánd biztosainak jelentése 1527 február 6-ikáról a bécsi és titk. ltban.[VISSZA]
- 1122.
Jura regni moderni et Ferdinandi. «Hogy Mária királyné személyesen jött és gyászruhában elnökölt a gyűlésen», mint Juste mondja (Mária királyné 12. l.), avagy hogy ő «halvány arczczal, mély gyászban jelent meg a pozsonyi országgyűlésen, mire a magyarok lelkesedéssel
választották meg Ferdinándot királynak», mint Sacher-Masoch írja (Ung. Unterg. 74. l.), az költői fantáziánál egyebül nem vehető.[VISSZA]
- 1123.
Declaratio eleccionis Ferdinandi in Regem Hungariae. (Ered. a britt muzeumban. Egykori másolata a bécsi titkos ltárban.)[VISSZA]
- 1124. A beszéd eredetije megvan a bécsi titk. ltban két példányban, t. i. megvan az eredeti fogalmazvány: Beratschlagung des Ragkhusch felirattal és ennek egy későbbi leírása: De illegitima Electione Comitis Scepusiensis czímmel. Van azonk. egy másik másolat, melynek végére ez van írva: Finit copia, quomodo sit tractandum in Conventu Posoniensi pro Electione Regis Hungarie. Dieta Posonÿ in Cenobio Beate Marie Virginis et fratrum ordinis Sancti Francisci Minoritarum Dominica tercia aduentus, que
erat die Decima sexta Mensis Decembris Anno D. 1526 currente. Magyar fordításban közli a beszédet Jászay: A magy. nemz. napj. a moh. vész után I, 317-23. s utána Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 29-34.[VISSZA]
- 1125. Fraknói vélekedése szerint «talán Thurzó Elek». (M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 34.)[VISSZA]
- 1126. Quibus auditis et perspectis, cum universa Concio Ordinesque Regni Hungarie mutuis discepationibus ac colloquiis rem diu multunque trutinassent. (Declaratio electionis Ferdinandi in Regem Hungarie. ered. a britt. muz., másolata a bécsi cs. titk. ltárban e czímen Liquidatio Juris ad Hungariam competentis. Különben l. Ferdinándnál is: Magy. Orsz. Eml. I, 52-53.)[VISSZA]
- 1127. Nagy képzettségéről l. Istvánffyt: Hist. Lib. IX, 86.[VISSZA]
- 1128. Widdman Goldastnál i. h. I, 43. Istvánffy: Hist. Lib. IX. p. 86.[VISSZA]
- 1129. A választás napját illetőleg eltérés van úgy az eredeti okiratban, mint az ezekre támaszkodó íróknál. Oláh Miklós szerint
eodem anno (1526) Serenissimus Ferdinandus… Posonii electus in regem Hungariae. (Chronicon Bélnél: Adparatus 39. l.) A későbbi Thuróczi László szintén nem határoz napot, csak évet. «Eligitur Rex Hungariae anno millesimo quingentesimo
vigesimo sexto. (Ungaria 413. l.) Többi íróink közül Király János szerint Ferdinánd a deczember 15-ikén megtartott országgyűlésen királynak választatott. (A pozsonyi vám- és révjog tört. 78-79. ll.) De ennek tévessége kitetszik az ő általa idézett 1526-27. évi pozsonyi városi számadókönyvből, mely szerint a
hirnök nem a megtörtént választást hirdette ki a torony erkélyéről, hanem az összeülendő választó országgyűlést. Jászay (i. m. I, 400. l. 3. jegyz.), Pesty (A világtört. napjai II, 720.) Salamon (A m. kir. szék betöltése és a pragm. sanctio 42. l.), Fraknói (MO egyházi és polit. összeköttetései a róm. Szentszékkel 5. l.), Knauz (Kortan 535.) a választást deczember 16-ikára teszik, hivatkozva egykorú iratokra. Ferdinánd az 1526 deczember 17-iki utasításában, melyet a lengyel királyhoz küldött
követének adott, csakugyan deczember 16-ikára teszi megválasztását. Heri nempe dominica die ante festum Sti Thome apostoli, mondja, qui XVIa Decembris est, superis sic volentibus nos et conjugem nostram in regem et reginam legitima eleccione eligentes publicarunt… (Acta Tomic. VIII, 280.) Ennek megfelelőleg mondják a horvát rendek 1527 január 1-sején Czetinben kiállított azon okiratukban, melyben
elismerik Ferdinándot királyukul: hogy Ferdinánd megválasztása «a közelebb mult karácsonhó 16-ik napján Pozsony városában rend- és törvényesen történt és kihirdettetett». (Közölve Chmelnél. Habsburgisches Archiv II, 35-38. Magyarul Jászaynál I, 386-90.) De ezeknek ellentmondólag Ferdinánd több okiratában megválasztását 17-ikén mondja megtörténtnek. Így abban a levelében, melyet 1627 január 1-sején több főurnak, nemesnek és királyi városnak küldött
a czélból, hogy hozzá csatlakozzanak, azt mondja, hogy «mi a közelebb mult karácsonhó 17-ik napján a pozsonyi gyűlésen Magyarország királyává elválasztattunk». (Ered. fogalm. a bécsi cs. titk. ltban, magyarul közöle Jászaynál
I, 400-401.) Abban az utasításában, melyet a moldvai vajdához küldött követének, Mischillinger Lőrincznek adott, azonkép mondja:
hogy «mi a közelebb mult karácsonhó 17-ik napján a Pozsony városba áttett gyűlésen Magyarország királyává elfogadtattunk, választattunk és ismertettünk». (Ered. fogalm. a
bécsi cs. titk. ltban, magyarul Jászaynál I, 405-407.) Jászay ezt az ellentmondást az okiratfogalmazó May hibájának véli betudhatónak,
ki a deczember 16-iki datum helyett a deczember 17-ikét írta. De erre már Fraknói megjegyezte, «alig hihető, hogy e hiba következetesen
minden okmányba becsúszhatott volna». (M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 36-37.) Ám lássuk most közelebb Ferdinánd fentidézett utasításának keletét: Datum in civitate nostra Viennensi
dominica post Lucie h. e. XVII die mensis Decembris. Hogy a kelet ebben az alakban hibás, nyilvánvaló, mert 1526-ban a dominica post Lucie nem deczember 17-ike, hanem deczember
16-ika volt. Ha pedig az okirat valóban deczember 17-ikén kelt, akkor nem a Lucza után való vasárnapon, hanem hétfőn kelt. Melyik tehát? Az okiratban említett heri nempe dominica die ante festum Sti Thome apostoli, qui XVIa Decembris est 1526-ban csakugyan vasárnap volt. A 17-ikéről szóló okirat tehát deczember 17-ikén kelt s így a választás egy nappal előbb deczember 16-ikán volt. Ezt igazolja Mária özvegykirálynénak 1526 deczember 19-ikén azon levele is, melyet Pozsonyból Batthyány Ferencz bánhoz
intézett s melyben mondja, hogy «fenséges bátyja, a mult vasárnap, mindazoknak, kik a gyűlésen jelen voltak, egyértelmű szavazatával, Magyarország királyává elválasztatott és kijelentetett».
(Ezen levelet töredékben Cziráky Antal közli: Dispuisitio hist. de modo consepuendi summum imperium in Hungaria 135. l. Kovachichnál: Auctor. ad vest. Comitiorum czímű kéziratából. Ered. gr. Cziráky szerint a herczeg Batthyányiak körmendi
ltban van, de Jászay sem a ltban nem találta, sem Kovachich idézett kéziratát. (I, 356.) A közlöttek alapján elvetendő azok
nézete, kik Ferdinánd megválasztását 1526 deczember 17-ikére teszik, mint Kupelwieser (Die Kämpfe Oesterr. mit den Osmanen von 1526 bis 1537. 2. l.) vagy kik megfoghatatlanul 1527 szeptember
29-ikén Budán történtnek mondják, mint Ráth Károly. (A m. kir. hadj. 289. l.)[VISSZA]
- 1130.
Declaracio Eleccionis Regis Ferdinandi emlékirat szavai szerint «Eleccio fuit facta libera, non coacta minis, nec timore, sed cum considerata deliberacione, votorum
separatorum religliose consclusa, et in summa tali modo, forma et ordine, quod nihil pretermissum fuit». Ennek megfelelőleg
írja Istvánffy: Ferdinandus … ipsius primum Palatini suffragio, ac demum votis et acclamatione omnium ordinun magna publicae
laetitiae significatione mirificoque omnium applausu et tormentorum fragore declaratus est. (Hist. Lib. IX, 86.) Jovius Pál: Nec multo post Ferdinandus, inclinantibus in eum Hungaris fere omnibus, ex Vsu Victoriae rex est
acclamatus. (Hist. Lib. XXVIII. Tom. II, p. 338.) Ha Szapolyai ezekkel szemben azt akarja a lengyelekkel elhitetni, hogy Ferdinánd – sese per
quosdam nostros infideles, tres, ad summum quattuor, qui a reliquis regnicolis nostris desciverant in regem eligi … procuravit (Buda 1527 julius 12. Tomicki alkanczellárhoz intézett
levele, Acta Tomic. IX, 229.), – csak a maga nagy elfogultságának állít ki bizonyítványt.[VISSZA]
- 1131. Istvánffy i. h. Lib. IX, p. 86.[VISSZA]
- 1132. Feltűnő, hogy Pozsony város számadókönyvei ezt a közörömet egy tétellel sem érintik.[VISSZA]
- 1133. A jelenvoltakat névszerint felsorolva l. Lopasics Radoszlávnál: Cetin. Mjestopis i poviest grada = Cetin-vár helyrajza és
története. Közzétéve a Knjizsevnik III, 477-405. és Margalitsnál: Horvát tört. repert. II, 566.[VISSZA]
- 1134. Nem a dalmácziai Cetina vize mellett levő régi horvát vármegyében. (Sanudo, Kukuljevics: Arkiv. VIII, 201-226. és Margalitsnál i. h.[VISSZA]
- 1135.
A cetini királyválasztó horvát országgyűlés okleveleit közli Kukuljevics: Arkivarne III. k, Ugyanő Iura Regni Croatiae, Dalmatinae et Slavoniae II, 20-32. Chmel: Aktenstücke zur Gesch. Kroatiens in den Jahren 126-27. Wien, 1848.
Egykorú másolata megvan a bécsi cs. titk. levéltárban. Közli Chmel: Habsburgisches Archiv. II, 35-38. Magyarul Jászay: A magy. nemz. napjai a moh. vész után I, 386-90. és Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés I, 45.
[VISSZA]
- 1136.
Declaratio electionis Regis Ferdinandi emlékirat szerint «Rex Ferdinandus in Regem Hungarie unanimi decreto electus et declaratus fuit, quam declaracionem ad Suam
Maiestatem per Comissarios et honoratissimos legatos mense Januario anno MDXXVII miserunt, et eam Sua Maiestas publice et solemniter acceptavit». Dr. Beatus Widman, ki az átadásnál személyesen jelen
volt, mondja: «Das angezeigte Decret Erwehlung is auch hochernantem meinem gnedigsten Herrn von dem Gross-graffen vnd Ständen,
darnach fürderlichen mit ihren andern von allen Ständen darzu verordneten Gevaltträger vnd Bottschafften zu Wien im nächstverschienen
Januario presentirt; welch Decret oder Declaration Ihre Königl. Majest. darauf publice vnd solenniter angenomen. Solches ich
gesehen, mit vnd darbey zu Wien gestanden». (Goldastnál II, 43-44.)[VISSZA]
- 1137. Jászay megjegyzi, hogy 1527 január 15-ikéig sem a «Rex Hungariae» czímet, sem a «Fidelis noster» megszólítást, sem végre a
«Regnorum nostrorum Hungariae stb. anno» záradékot nem találták Ferdinánd leveleiben és ezen körülmény s a Nádasdy levelei
Ferdinándhoz eléggé tanusítják, hogy a választási oklevél átadásának január 13-ika és 15-ike között kellett történnie, leghihetőbben
pedig 13-ikán azért, mert az ily ünnepélyes cselekvények ezen időben mindig ünnepekkor szoktak történni. (Jászay I, 439.)
Bucholtz szerint is Ferdinánd választása napjától fogva vette fel a királyi czímet. (III, 177.)[VISSZA]
- 1138. Heim lőcsei krónikájában írja: Anno 1527. Feria Cathedrae Petri Rex Ferdinandus Generali mandato omnibus Comitatibus et Civitatibus
cuilibet seorsim misso, se regem Hungariae esse declaravit, in devotione sua constitutis defensionem et gratiam promisit,
factionem et partem Johannis secutis, nisi resipuerint exidium minatus.[VISSZA]
- 1139. Smets: Az osztrák birodalom tört. II, 490.[VISSZA]
- 1140. Ferdinánd írja 1526 deczember 29-ikén: Serma domina Maria Hungariae et Bohemiae regina ctc., vidua soror nostra carissima,
jnter plurima erga nos amoris et charitatis quae argumenta, post luctuosum Sermi quondam Ludouicj regis, fratris nostrj charissimj,
jnteritum, nullj laborj, consilio, opibus suis et suorum pepercerit, vt nos coronam Regni Hungariae ac dignitatem regiam,
nobis optimo jure debitam, assequeremur. E nagy érdeméért biztosítja nővérét, hogy őt jegyajándokai javaiban Szapolyi János
ellen védelmezni fogja és ha őt azok birtokában megvédeni nem tudná, más tartományaiban kárpótolandja. (Eredetije a brüssz.
ltárban. Közli Hatvani: Brüss. Okmtár I, 50.)[VISSZA]
- 1141. R. Kiss István: Magyar helytartótanács XIV. l.[VISSZA]
- 1142. A Magy. Nemz. Múzeum levéltárában lévő galvanoplasztikai lenyomatról Mühlbeck Károly rajzolta. Körirata: FERDINANDVS *D[ivina]
* F[avente] CL[ementia] * ROM[anorum] * REX * SEMP[er] * AVGVST[us] * AC * GERMAN[iae] * HVNG[ariae] * BOEM[ie] * DALM[atiae]
* CROAT[iae] * BOSNE | LODOMERIE * BVLGARIE * SCLAVON[iae] * RAME * SERVIEQ[iae] [VISSZA]
- 1143. Ranke: Gesch. II, 343.[VISSZA]
- 1144. Aus solchem E(uer) F(ürstliche) D(urchleuchtigkeit) zubewegen hat, das kain stundt noch zeit mer zuuerzichen ist, mit E. F.
D. Zukunfft in derselben Lannden…[VISSZA]
- 1145. Est ist auch vnnser Rat vnnd guetbedennkhen, welche auch E. F. D. auf das allervndertinigst ermant haben, das sich E. F. D.
gar nichts verhindern lasse, sonnder eilends und eilends in E. F. D. Lannden kome s a rendeket összehívja. A Bécsben kelt
levél megvan a cs. kir. pénzügyi levéltárban. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde Österr. Geschichts-Quellen XXII, 125-127.)[VISSZA]
- 1146. Ennek Ferdinándhoz 1526 szeptember 23-ikán írott levelében mondja, das ich den 21-ten tag septembris gen prespurg mit meinem
vattern in vnngarn wessen allda zu sehen gewest pin, sopaldt Ich dahin kumen vnndt die kunigin solches Innen worden hatt Ir
kuniglich wiertt Nach mier geschiktt, Mich vill geffragt wan E(uer) F(ürstlich) D(urchleüchtigkait) kume vndt ob E. F. D.
vill volks pringe vnndt wie es kume das E. F. D. so lang auspleyben, darauff Ich Irer kuniglichen wierdt geantwurtt, so vill
Ich mit guettem fueg kundt. (Ered. a cs. k. pénzügyi levéltár családi okiratai közt. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde österr.
Gesch-Quellen XXII, 128.)[VISSZA]
- 1147. pitt Ir K. wiert vnndt ermandt auch E. F. D. auff alle Brüderliche druc das sich E. F. auff das paldist vnnd on allen verzug
herab verflüge, Es werde E. F. D. zu grossem guetten vnndt hohen eeren Erspriessen wie dan Ir K. wierdt F. D. zu vyllmalh
schrittlich angezaigt habe, Ir K. wierdt höchste bitt vndt begern sei das E. F. D. Nuer paldt kume, das Ales hatt mir Ir.
K. wierd. E. F. D. on verzug anzuzaigen peffolhen mier auch darneben eingebunden, wo Ich selbst so eylundt nit herauff züge,
E. F. D. disses peyligundt schreyben zuzuschiken auch disse oberzelt mainung schrifftlich anzuzaigen. (Dat. Haimburch den
23. tag septembris anno 1526. Ered. a cs. k. pénzügyi ltárban a családi irományok között. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII, 128.)[VISSZA]
- 1148. Erstlich peffith sich Ir K. wierdt E. F. D. Nitt allain als Ierem lieben Hern vnndt Brudern sonder alls Ierem lieben Hern
vndt vattern als dem da sy all ler Hoffnung vnndt vertrauen zusetztt. (1526 szeptember 23. Hainburgban Ferdinándhoz írott
levele. Ered. a cs. k. pénzügyi ltár családi viszonyai között. Közli Oberleitner: Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXII, 128.)[VISSZA]
- 1149. Gévay: Urk. u. Actenstücke.
[VISSZA]
- 1150. Bécsből 1526 november 24-ikén nagynénjéhez, Margit főherczegasszonyhoz írott levelében maga említi nagy szegénységét, melyben
van s mely miatt nagyon aggódik. Encoires plus que deuant dont actendu la grande pouvete ou Je suis, men treuue grandement perplex». (Ered. a brüsseli áll. ltárban. Közli Hatvani: Brüsseli Okmtár I, 46. és ugyanő: Adalékok János király külviszonyai történetéhez. Kiadva Kisebb munkái I, 323.[VISSZA]
- 1151. Az egykorú Jorg Kirchmair keserüen említi: Der Furst von osterreich, wiewol er gotfzorchtig vnd namlich ain frumer furst war,
Noch hatt er so wenig hilf vnd trostung von andern furstn in Reich, das er zu erparmen wast. (Denkwürdigkt. seiner Zeit 1519-1553. Fontos rer. Austr. Scriptores I, 477.)[VISSZA]
- 1152. 1526 deczember 9-ikén Zsigmond lengyel király, kihez segítség végett Ferdinánd kétrendbeli levelével (november 17-ikén és
november 25-ikén Bécsből) fordult, akkép válaszolt, hogy rögtön segítséget nem adhat s tanácsolja neki, hogy a háborútól és
egyéb ellenségeskedésektől tartóztassa magát vissza. (Ered. a cs. k. ltban. Gévay Urk. z. Gesch. Magyarul közli Jászay I, 305-317.)[VISSZA]
- 1153. Simonyi: Londoni Okmtár 78. l.[VISSZA]
- 1154. L. levelét Gévaynál: Urk. u. Actenstücke. Wien, 1840-42. I, 31.[VISSZA]
- 1155. L. levelét Gévaynál . h.[VISSZA]
- 1156. Kinevezési okiratát nem ismerjük. Egy régi német író Máriának magyarországi «vicekirálynévá» történt kinevezését 1527 január
19-ikére teszi. Ez évre mondja ő: Ferd. I. Röm. Kaiser, Erzh. zu Österr. König in Ungarn u. Böhmen, ernennet seine Schwester Maria als Vicekönigim in Ungarn. (Lohmaier: Hist. Tagebuch d. Erzhauses Oester. 15. l.)[VISSZA]
- 1157. Datum in Cuttenberg 3-a Februarii 1527. Az eredeti latin fogalmazat megvan a bécsi udv. levéltár Hungaricái közt. Károlyi
Árpád másolata után kiadta R. Kiss István: Magy. Helytartótanács 334. l.[VISSZA]
- 1158. Diebus proximis cum in regnum nostrum Boemiae proficisceremur, iniunximus serenissimae dominae Mariae reginae sorori nostra
carissimae, ut inter ceteros istius regni Hungariae dominos atque alios fideles nostros vobiscum per se aut per literas et
nuncios suos nostre nomine tractat de hiis, quae ad commodum, utilitatem et augmentum personae, familiae ac patriae vestrae
pertinebunt. Vos itaque hortamur, ut consilio Suae Maiestatis reginalis perinde atque nostro obtemperatis; habet enim amplissimam
a nobis facultatem, super hiis rebus, quas ab ea intelligetis, vobiscum nostra in persona transigendi. Poteritis igitur secure
et citra ullam dubitationem ad omnia, quae vobis per eandem proposita fuerunt, accedere.[VISSZA]
- 1159. A Magy. Nemz. Múzeum érem- és régiségtárának eredeti példányairól. Balról a nagy ezüst-tallér körirata: FERDINAND[us] D[ei]
G[ratia] ROM[anorum] HVN[gariae] BOE[miae] DAL[matiae] C[roatiae] REX. Hátlapján: INF[ans] HISPA[niarum] ARCHIDVX AVSTRIE
DUX BVR[gundiae] 1554. 2. A két felső kép az aranyforint elő- és hátlapja; körirata: FERDINANDI D[ei] G[ratia] R[egis] VNGARIE.
Hátlapján: S[anctus] LADISLAVS REX 1527. 3. a középső szintén aranyforint. Körirata: PATRONA HVNGARIE 1560. 4. Alul ezüst
dénár. Körirata: FERDINAND[us] D[ei] G[ratia] R[ex] VNG[arie] 1528. Hátlapján: PATRONA VNGARIE.[VISSZA]
- 1160. nos, quae in omnibus rebus Hungaricis serenissimi fratris, regis Hungariae vicem et locum tenemus. (Megvan a bécsi udv. ltban.
Hungarica. Kiss István: Helytartóság XV. l. 3. jegyz.)[VISSZA]
- 1161. nostro nomine tracet de hiis, quae ad commodum, utilitatem et augmentum personae, familiae, ac patriae vestrae pertinebunt.
Habet amplissimam a nbois facultatem, super hiis rebus, quas ab ea intelligitis, vobiscum nostra in persona transigendi. Poteritis
igitur secure et circa ullam dubitationem ad omnia, quae nobis per eandem proposita fuerunt, accedere.[VISSZA]
- 1162. Eredeti fogalmazata a bécsi udv. ltár Hungaricái közt. Közli R. Kiss István: Helytartótanács 384. l. II. sz.[VISSZA]
- 1163. (Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
Leírását l. 85. l. Jegyzet D) 7. sz. a.[VISSZA]
- 1164. a bécsi állami levéltár példányáról Fahrnbauer J. G. rajzolta. Körirata: * MARIA * DEI * GRACIA * VNGARIE * ET * BOHEMIE *
REGINA * ETC[etera].[VISSZA]
- 1165.
Bécsi udv. ltár Hungaricái. Contuleramus magistro Caspari capellano et confessori nostro, dum adhuc M. V. Pragae esset, canonicatum quendam in ecclesia
Strigoniensi per mortem quondam magistri Nicolai Endredy tunc vacantem, super qua donatione literae etiam nostrae sunt emanatae.[VISSZA]
- 1166. Fraknói: A magyar kegyuri jog.
[VISSZA]
- 1167. Ezt egy 1526 szeptember 23-iki ítéletlevele bizonyítja. Mindkettő kiadva Polláknál: A zsidók tört. Sopronban 284. és 285. Friss: Magyar-zsidó okltár I, 335-37.[VISSZA]
- 1168. Így delegálja Mária 1527 február 5-ikén Ferdinánd király felhatalmazásából kismartoni Fürst Ernőt, fraknói Teufel Mátyást
és soproni Rilschauer Gáspárt, hogy a Sopron város tanácsa és a kiűzött zsidók közt húzódó per ügyében tűzzenek ki határnapot,
hallgassák ki a tanukat és szolgáltassanak mindkét félnek igazságot. (A latin és német okirat másolata Sopron város levéltárában.
Kiadta Pollák A zsidók tört. Sopronban 292. l. és Friss: Magyar-Zsidó Oklevéltár I, 349-50.)[VISSZA]
- 1169. Mária királyné különösebb meghatalmazás nélkül gyakorolta a megkegyelmezési jogot. Úgy ő, mint a helytartóságban utódai ezt a jogot nem expressis verbis gyakorolták, de megbízólevelét erejénél fogva,
mely őket fenntartás nélkül minden ügyben helyetteseivé nevezte ki. Hogy Máriának legalább is szóbeli meghatalmazása volt,
ezt abból is következtethetni, hogy e jogot megkapta és gyakorolta Vingárti Horváth Gáspár erdélyi helytartó is. Így megkegyelmezett
1528 márczius 12-ikén Czibak Imre váradi püspöknek. (L. R. Kiss: helytartóság CLV. l.)[VISSZA]
- 1170. Báthori István is nyert adományozási jogot, de csak 32 jobbágytelekig, azonfölül csak külön királyi engedély alapján. (L.
R. Kiss: Helytartóság VI. függelék.)[VISSZA]
- 1171. Diplomata et literae regum Tom. II. a M. N. Múzeum kézirattárában.[VISSZA]
- 1172. L. u. o. R. Kiss: Helytartóság függelék VI. p.[VISSZA]
- 1173. Az idevonatkozó okleveleket l. R. Kissnél: Helytartóság CLVII. l. és Függelék XVII. sz. Károlyi: Adalékok a nagyváradi béke tört. Közzétéve a Századok 1878. évf.[VISSZA]
- 1174. Ferdinánd 1527 január 19-én megbízta Máriát, hogy Sopron és Pozsony hűségesküjét és hódolatát fogadja a király helyett. A
két városhoz intézett levelében felszólítja ezeket, hogy Máriának, tamquam supremae in regno illo locumtenenti nostrae potestatem
omnimodam dedimus, ut a vobis fidelitatis et homagii iuramentum nomina nostro et in manus nostras accipiat. (Ered. fogalm.
a bécsi áll. ltárban. Kissnél: Helytartóság XVI. l. 2. jegyz.)[VISSZA]
- 1175. Tudjuk, hogy Soprontól nem Mária, hanem gr. Salm Miklós, Fürst Ernő és Reinbach Vilmos vették át a hűségesküt. (Magy. Tört. Tár. XI. 139.)[VISSZA]
- 1176. Schuller: Georg Reicherstorffer u. seine Zeit. Közzétéve az Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXI, 231.[VISSZA]
- 1177. Quod ipsius factum non potest nobis plurimum non displicere, nam si quid illi fecerunt animadversione dignum, debebat eos
mittere huc ad nost, quae in comnibus rebus Hungaricis serenissimi fratris, regis Hungariae vicem et locum tenemus et nos scivissemus, quid de ipsis statuendum fuisset. (A bécsi
udv. ltból R. Kiss: A magy. helytart. XV. l.)[VISSZA]
- 1178. Köriratuk Maria dei gratia Hungariae et Bohemiae regina. Sok ily pecsétes levele található a bécsi udv. ltárban, elszórtan
Sopron és Pozsony városok levéltáraiban is.[VISSZA]
- 1179. Bátori a nádori, Thurzó az országbirói vagy gyűrűs, a következő helytartók következetesen gyűrűs pecsétjüket használták. (R.
Kiss: helyt. XCIX. l.)[VISSZA]
- 1180. Datum Posonii feria quarta proxima post festum nativitatis beate Marie virginis anno d. 1526. Maria regina. Papir eredetije
megvan Sopron város levéltárában. Kiadta Pollák: A zsidók tört. Sopronban 284. Friss: Magyar-Zsidó Okltár I, 336.[VISSZA]
- 1181. Datum Posonii, die dominico proximo post festum beati Mathei apostoli, anno d. 1526. Maria regina. Másolata Sopron város levéltárában.
Kiadta Pollák i. m. 285. Friss i. m. 336-37.[VISSZA]
- 1182. Nos existimantes iniquum esse, ut ipsi iudei, qui quieciori tempore vestrorum commodorum fuerint particiies, in hiis adversatitabus
labores quoque, sumptus et pericula una vobiscum nolint suscipere.[VISSZA]
- 1183. intelligentes et propriis eciam ocuis nostris cernentes magnam esse huius eiusem civitatis nostre inopiam et paupertatem,
civium iacturam et domorum ruinam, eamque non alia ex causa evenisse, quam ex iudeorum, quorum magna hic esset frequentia,
vita flagiciosa turpique et usuario questu, quibus eosdem cives nostros omnemque populum sibi devinxissent et illaqueassent.[VISSZA]
- 1184. tum vero, quia post em cladem funestissimam … iidem ipsi iudei metu perculsi communem cum civibus nostris fortunam expectare
noluerunt, sed premissis prius suis opibus, rebus et bonis, domos suas vacuas reliquerunt et sua sponte alio aufugerunt.[VISSZA]
- 1185. ne damnum et exclusionis et domorum suarum simul paciantur. Datum Posonii, in festo beati Dionisii martyris. Maria regina.
Kívül az 1526. évszám. Másolata megvan Pozsony levéltárában. Kiadta Gárdonyi Albert másolata után Friss i. m. I, 338-39.[VISSZA]
- 1186. Tudjuk, hogy a pozsonyi zsidójogban törvényesen megállapított kamatláb kisebb kölcsön után 86 2/3, nagyobb után 43 1/3 százalék
volt. De ez a kamatláb csak az elkönyvelésben jutott érvényhez, a gyakorlati életben éppen nem. Ebben ez 120, 174, sőt 304
százalékot tett. (Lásd Ortvay: Pozsony város tört. II., II, 304. s kk. ll.)[VISSZA]
- 1187. universam illam usuram, ad quam solvendam cives, populi et incole civitatis Soproniensis iudes illis, qui in medio eorum habitarunt,
in hunc diem obligati fuerunt, eisdem subditis et civibus nostris Soproniensibus, quicunque hi sunt, deximus remittendam et
relaxandam, ita tamen, quod summam capitalem psis iudeis plene infra unius anni integri spacium persolvere teneantur. Datum
Posonii, feria quarta proxima post festum beati Dionisii confessoris a. d. 1526. Maria regina. Az eredeti papirokat megvan
Sopron város levéltárában. Kiadta Pollák i. m. 286. és Friss i. m. I, 339-40.[VISSZA]
- 1188. Nos vero, quia ex suplicacione vestra iudeos intelleximus ex ista civitate iam exivisse, et eandem civitatem Soproniensem
ex iudeorum absencia multum utilitatis multumque incrementi et augmenti tam opibus quam diviciis habituram, suplicacionibus
vestris clementer consensimus.[VISSZA]
- 1189. Datum Posonii, feria sexta proxima post festum beati Dionisii martiris, anno d. 1526. Mária regina. Papir eredetije megvan
Sopron város ltárában. Kiadta Pollák i. m. 287. Friss i. m. I, 340-341.[VISSZA]
- 1190. committimus, quatenus statim acceptis presentibus registrum ipsorum iudeorum, bona, res, debita et pignora secundum contenta
registrorum ipsorum, que per vos occupata fuere, eisdem integre reddere et restituere debeatis et super his concordetis cum
eis, ne ad nos conquestum iterum venire cogantur. Datum Posonii, feria secunda proxima post festum beati Pauli primi heremite, anno d. 1527. Maria regina.
Megvan Sopron v. ltárában úgy latin mint német példánya. Kiadta Pollák i. m. 291. l. Friss i. m. I, 346-47.[VISSZA]
- 1191. Datum Posonii, feria quinta proxima ante festum purificacionis beate Marie virginis, anno d. 1527. Maria regina. Egykorú másolata
megvan Sopron v. ltárában. Kiadta Friss i. m. I, 348-49.[VISSZA]
- 1192. Aliuqin volumus, ut causam nobis rescribite, cur tot mandata nostra nihili faciatis, qua intellecta cogitabimus de remedio
opportuno, ne iudei ipsi, quibus eciam ut alias iusticia administrari debet, in eorum rebus iustis damnum paciantur.[VISSZA]
- 1193. Dr. Kohn Sámuel: A zsidók története MOon a mohácsi vészig. 270. és 290. ll.[VISSZA]
- 1194. quia … intelleximus hanc ipsam revisionem secundum iura, libertates et consuetudinem huius regni non posse fieri per aliquos
externos iudices, sed eos qui sint Hungari; nolentes igitur assecuracioni illi, quam serenissimus dominus rex frater noster
clarissimus dominis Hungaris super observacione iurium et libertatem eorundem fecit, refragari, hoctamur vos et requirimus,
ut acceptis presentibus a prosecucione huius cause supersedere et non intromittere ad eam revidendam nequaquam debeatis, sed
reliquatis eam revisioni et cognicioni nostre, quam nos hic ad dominicam cantate poxime venturam inter ipsas partes secundum iura, libertates et consuetudinem regni huius Hungarie revideri et unicuique parcium iustiniam administrari faciamus … Datum Posonii, in dominica quasimodo, anno d. 527. Maria
Regina. (Ered. papirokirat Sopron v. ltban. Kiadta Pollák i. m. 303. l. és Friss i. m. I, 358-59. R. Kiss: Helytartóság. 335-337. ll. III-V. db.)[VISSZA]
- 1195. Ezekre czéloz Mária egyik 1527. évi márczius 26-ikán Pozsonyban kelt levele. Közölve Gévaynál: Urk. u. Actenstücke. Wien 1840. 56-57. ll. XXXV. db. Egy 1527 márczius 27-ikén Pozsonyban keltezett levelében megnevezi a vele levelezésben álló
Ártándy Pált. (U. o. 57-58. ll. XXXVI. db.)[VISSZA]
- 1196. A törvények egykorú másolata megvan az egykori m. udv. cancellári ltban. Közli Fraknói: M. Orsz. Eml. I, 116-125.[VISSZA]
- 1197. Gévay: Urk. u. Actenstücke. I. k. I füz. 34. s kk. ll. Abban a jelentésben, melyet 1527 február 29-ikén Rauber Kristóf laibachi püspök és Pemflinger
István Pozsonyból Ferdinándhoz intéznek, szintén elpanaszolják, hogy sok jó tervüket az ellenpárt megnyerésére s pénz hiányában
naemlich auf potentan, meg nem valósíthatják. (Ered. a közös pénzügyi ltban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. Okltára I, 613-18.)[VISSZA]
- 1198. Sydonius Márton, Ferdinánd erdélyi híve ennek küldetésében minden privát vagyonát elköltötte, úgy hogy már annyi pénze sem
volt, hogy haza tudott volna utazni. (1531. Schullernél: Archiv f. Kunde Österr. Geschichts-Quellen. XXI, 231., 271.)[VISSZA]
- 1199. Ma demeure dicy vous est peu profitable, et a moi honteuse. (Gévaynál: Urk. u. Actenstücke 40. l.)[VISSZA]
- 1200. Die Offenheit – mondja Schuller – mit welcher sie diese Bedrängniss schilderte und um die Abberufung aus einer Stellung bat,
in welcher sie nur zu Schanden werden könne, ist ein Ehrenzeugniss ihres Charakters. (Georg Richerstorffer u. seine Zeit. Közzétéve az Archiv f. Kunde österr. Geschichts-Quellen XXI, 231.)[VISSZA]
- 1201. Wallop János 1527 február 26-ikán Wolsey bíbornokhoz írott levele. Közli Simonyi: Londoni Okltár 82. l.[VISSZA]
- 1202. «Én mondhatom kegyelmednek, írja Wallop Wolseynek hogy a magyar királyné engem igen jól fogadott és elmenetelemkor egy arany
poharat küldött nekem.» (U. o. 83. l.)[VISSZA]
- 1203. A M. Nemz. Múzeum érem- és régiségtárának eredeti példányairól. A baloldali felső érem aranyforint, körirata: IOHANNES D[ei]
* G[ratia] R[ex] * VNGARIE. Hátlapján: S[anctus] * LADISLAVS * REX * 1528. Alatta ugyancsak aranyforint IOHANNES * DEI * G[ratia].
* REX HVNGARIE és S[anctus] * LADISLAVS * EX * 1540 * körirattal. A felső nagyobb pénz ezüst garas IOHANNES * D[ei] * G[ratia]
* R[ex] VNGARIE * és * MONETA * NOVA * ANNI * DOMINI * 1527 körirattal. A legkisebb arany negyedforint, mellette ezüst dénár
IOHANNES * R[ex] * UNGAR[ie] * 1527 és PATRONA * VNGARIE körirattal.[VISSZA]
- 1204. Esztergom 1526 deczember 4. Acta Tom. VIII, 274.[VISSZA]
- 1205. Eleinte őt tartotta a magyar trónra legalkalmasabbnak, mondja, de minthogy fegyveres erővel, tehát magyar vér ontásával akar
trónon maradni, nem pártolhatja. Már a pozsonyi királyválasztásra kelletlenül jött. Ő sem Ferdinándtól, sem Máriától egy fillért
sem kapott. A Ferdinánd szolgálatában, Mária oldala mellett töltött 6 hónap után – szégyenli kimondani – 50 ftot ajánlottak
neki, igérvén, hogy maga idején, talán ismét 6 hónap mulva, újabb 50 ftot fog kapni. Pedig jól tudja, mennyit adtak és adnak
másoknak, kiknél nem kisebb állásban van ő. Az által, hogy hozzá csatlakozott, sokat veszített. Elvesztette kanczellári hivatalát.
(Ez ered. irat b. Ardenne birtokában van. Ismerteti Fraknói: Századok 1877. XI, 58-61.)[VISSZA]
- 1206. Oláh Miklós azon levelében, melyet 1531 október 16-ikán Brüsszelből báró Burgio apostoli követhez intézett, írja: Brodericus
non multis post tuam profectionem (ex Posonic) diebus a nobis ad Joannem regem desciuerat profectusque fuit Budam. (Cod. Epist. 158.) Egy későbbi 1531 október 25-ikén ugyanazon Burgiohoz irottban azonkép írja: Brodericum nostrum amiseramus, ut scripsi
ad te antea, non multo tempore post tuam ex Posonio profectionem. Is enim nescio qua superstitiosa ductus sua conscientia,
confugit ad alterius factionis partes. (U. o. 161. l.)[VISSZA]
- 1207. Oláh Miklós írja 1531-ben október 16-ikán Burgionak: Ab eo tempore (t. i. hogy Máriától elpártolt) quid fecerit, ubi fuerit,
quam habuerit conditionem, certo nunquam potui intelligere. Rumore quidem ferebatur ipso, profectum eum fuisse legatum ad pontificem, tum Franciscum regem Galliae et ad alios principes. (Olahi Cod. Epist. 158. l.) Ugyanő október 29-iki, Brüsszelben keltezett s ugyancsak báró Burgio János Antal pápai követhez Angliába intézett
levelében: venit fama, Brodericum nostrum huc venire nunc ad caesarem (V. Károlyhoz), a Joanne suo missum. (Cod. Epist. 164. l.) Viszont Burgionak 1531 november 8-ikán Londonból Oláhhoz Brüsszelbe intézett leveléből megtudjuk, hogy Brodarics
Párisban járt, honnan aztán Anglián, Poroszországon s Lengyelországon át Magyarországba tért vissza. (Cod. Epist. 166. l.) Audiui postea – írja Burgoi – ipsum Venetias peruensisse. (U. o. 167. l.)[VISSZA]
- 1208. L. Zsigmond király Szapolyaihoz intézett levelét. Acta Tomic. IX, 208.[VISSZA]
- 1209. Kelt Posonii 16 die Februarii anno d. 1527. Egykorú tisztázata a körmendi levéltárban. Közli Thallóczy-Hodinka: MO melléktart. Okltára I, 606-608.[VISSZA]
- 1210. Posonii 16 die Februarii anno d. 1527. Eredetije a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 608-610.[VISSZA]
- 1211. Nun ist uns vertreulichen durch ain person angezaigt, er (H. Bathyan Ferentz ban) sei willens heut urlaub von unser gnsten
frauen der Kgin zu nemen mit der ursach, als ob ime der vertrag, so mit ime gemacht worden, nit volzogn ist, und ubermorgen
zu dem weida ziehen. Wir tragen auch fursorg, der obbemelt ban wirdet allerlai mit den Hungerischen Hn, so hie sein, zu practiciern
understen und sie bewegen auf des weide parthei zu bringen. Kérik, hogy levelöket küldjék el a királynak. (D. Presburg am
XIII. tag Martii anno etc. XXVII. Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 633-34.)[VISSZA]
- 1212. Bécs 1527 márczius 13. Ered. fogalm. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. 634-35.[VISSZA]
- 1213. Oberleitner: Österreichs Finanzen u. Kriegswesen unter Ferd. I. i. h. XXIII, 33-34.[VISSZA]
- 1214. Rauber Kristóf laibachi püspök és Pempflinger István tudatják az alsóausztriai helytartóval és kormánytanácscsal Batthyány
Ferencz horvát bán további viselkedését. Elment az esztergomi püspökhöz és kijelentette távozása előtt sover er zu seiner
widerkunft die erst bezalung laut des vertrages hie zu Prespurg nit finden wurde, wolt er kains wergs lenger in unsers gnsten
Hn. des Kgs etc. Diensten beleiben, sonder urlaub nemen. Und als er das gelt nicht gefunden hat er von u. gnsten frauen, der
Kgin im beiwesen der radt urlaub genumen, wan ime sei dasihen nit gehalten, so ime zugesagt ist worden. Auf solichen ist durch
u. gnstan frauen durch Hungerischen radt und uns mit ime gehandt worden, das er belibn ist und auf ir. kgl. Mt. und unser
trauen und glauben die erst bezalung benantlich 5000 ducatn aufbracht und darmit den gedachten ban ditzmals zu friden gestellt,
doch mit diser protestation, wo ime die uberig bezalung zu genanter zeit und frist, wie ime die zugesagt ist, nit gehallten
wirdet, wollt er auch nicht lenger zu dienen verphflichtt und verbunden sein. D. Prespurg am XXI. tag Martii anno etc. XXVII.
(Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 644-45.)[VISSZA]
- 1215. D. Posonii feria quinta proxima ante dominicam laetare anno d. 1527. (Ered. a körmendi ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h.
I, 649-50.)[VISSZA]
- 1216. D. Posonii 8 die Maji anno domini 1527. (Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 665-67.)[VISSZA]
- 1217. D. Pressburg am VIII tag Mai anno etc. (Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. . 668.)[VISSZA]
- 1218. 1527 július 6. (?) (Ered. a bécsi titk. ltban. Közli Thallóczy-Hodinka i. h. I, 682-85.)[VISSZA]
- 1219. L. Gévay i. m. I. k., I. füz., 50. l.[VISSZA]
- 1220. D. Pressburg am XVIII tag februarii Thallóczy-Hodinkánál: MO melléktart. oklevéltára I, 613-18.[VISSZA]
- 1221. Ezt bizonyítják Pozsonyból 1527 február 14-ikén és 1527 május 30-án Ferdinándhoz irott levelei. (A bécsi titk. áll. ltban.)[VISSZA]
- 1222. Hy callyth hymself Emperour of Constantynnople, and how he sayth that he ys sent by God to ponysh the Turkys, írja Wallop
angol követ 1527. évi április 26-iki jelentésében Wolsey bíbornokkal. Közli a Cotton-könyvtárból Simonyi: Londoni Okmtár 78. l. Jowán czár kiáltványa megvan a bécsi áll. ltban. Közölte Szmolka a Századok 1883. évf. XVII, 22-23.[VISSZA]
- 1223. Szerémi 12 ezerre teszi: habetat sub se duodecim milia Tracianorum (Epist. de perd. Hung. cap. XLIII. p. 144). Mária 15 ezerre teszi (1527 február 14-iki levelében Ferdinándhoz), sőt 30 ezerre is teszi (1527 május
30-iki levele Gévaynál Urk. u. Act. 41. sz.)[VISSZA]
- 1224. Az oklevelet l. közölve in Actis Tom. IX, 223-24.[VISSZA]
- 1225. Az okl. megvan a bécsi áll. ltban. Részben közli Szmolka a Századok 1883. évf. XVII, 25.[VISSZA]
- 1226. E megbízólevél eredeti fogalm. megvan a bécsi cs. titk. ltárban.[VISSZA]
- 1227. Brawn György «Urbium praecipuarum mundi Theatrum» (Köln 1753) cz. művében jelent meg, Hufnagel rajza után.[VISSZA]
- 1228. Ferdinánd Zsigmond lengyel királyhoz 1527 augusztus 22-ikén budai táborából intézett levelében mondja: Cum die XXX mensis
Julii proxime elapsi ex civitate nostra Vienna cum reliqua exercitus nostri parte ad regnum nostrum Hungariae descendissemus,
et ad confinia regni praedicti applicuissemus. (Acta Tomic. IX, 272.) Rex Bohemiae Ferdinandus, írja Tomicki Péter lengyel alkanczellár, cum non contemnenda manu Vienna profectus. (Acta Tomic. IX, 283.) Bécsből való elindulását július 30-ikára teszi Gévay (Itinerar Kaiser Ferd. II. l.) és Ráth is. (A m. kir. hadj. 289. l.).[VISSZA]
- 1229. Oláh Miklós: Compend. suae aetatis Chronicon. bélnél: Adparatus 39. l. E napra teszi Bucholtz is Ferdinánd megérkezését. (Gesch. d. Regier. Ferd. d. Ersten III. 207.) Ráth még csak augusztus 1-sejére, de ok nélkül. (A magy. kir. hadj. 289. l.) A mit Oláh ebben a levélben ír, melyet 1531 október 16-ikán Brüsszelből VII. Kelemen pápa angolországi követéhez,
báró Burgiohoz intéz, mintha Ferdinánd rögtön megválasztása után indult volna Magyarországba, nem szószerint veendő. (Oláh:
Cod. Epist. 159. l.) Oláh összefoglaltan adja elő a dolgot.[VISSZA]
- 1230. Oláh szerint Ferdinánd mindössze cum octo milibus hominum jött Magyarországba. (1530 február 15-ikén VII. Kelemen pápához intézett iratában. Cod. Epist. 39. l.)[VISSZA]
- 1231. Ranke: Gesch. II, 344.[VISSZA]
- 1232. Szerémi szerint ad festum assumcionis Marie audiuimus mouitum se (Ferd.) super aquant et terram versus Hungariam. (Epist. cap. LI. p. 173.)[VISSZA]
- 1233. adfuere illico praelati, proceres et nobiles ejusdem regni, qui nos veut regem legitimum Hungariae solenni more et reverentur
exceperant, a nobis in persona nostra solitum juramentum suscipientes mondja maga Ferdinánd 1527 augusztus 22-ikén budai táborából
Zsigmond lengyel királyhoz intézett levelében. (Acta Tomic. IX, 272. Azonkívül v. ö. Ursinus Velius: De bello Pannonico I. l s kk. ll. Istvánffy: Hist. Lib. IX. p. 138. Bucholtz i. m. III, 217.)[VISSZA]
- 1234. Ha Hoberdanecz János portai követ előadásának hihetni, Ferdinánd elé a külföldi hatalmasságok képviselői is járultak és tisztelegtek.
Dominus noster – mondotta ő Ibrahim nagyvezérnek – cum Hungariam intrasset, multos oratores apud maiestatem suam vidi a diuersis Regibus et principibus bonis amics et vicinis suis missos, qui multa pretiosa donaria
Maiestati se offerebant s küldőik segélyét is, szükség esetére felajánlják. (1529 február 19-iki jelentésében Gévaynál: Urk. u. Actenstücke. Wien 1840. II. l.)[VISSZA]
- 1235. Bucholtz szerint a nádor. (Gesch. III, 207.)[VISSZA]
- 1236. U. o.[VISSZA]
- 1237. Verancsics szavai szerint «Ferdinandos király megszállá Óvárát, kit megtöreti és megvive». (Memorie rer. ad an. 1527. Összes munkái II, 27.) Ez író az elfoglalás vitézi érdemét túlzottan hangsúlyozza.[VISSZA]
- 1238. proximaque inde nostra fuit ad castrum et oppidum lauriense profectio, quorum utrumque se nobis dedidit. (Ferdinándnak 1527
augusztus 22-ikén budai táborából I. Zsigmond lengyel királyhoz intézett levele. Acta Tomic. IX. 272.) Tomicki Péter krakói püspök, alkanczellár erről szintén tudósítja Gorkai Lukácsot: rex Bohemiae jam monnulla castella
et oppida per proditinoem acceperit, utpote arcem Posoniensem, castellum Theben, Ternaviam oppidum et Jaurinum, quod nos Rab appellamus. (Acta Tomic. IX, 271.)[VISSZA]
- 1239. A diadalmas hadjárat ezen eredményeit elősorolja maga Ferdinánd azon levelében, melyet budai táborából 1527 augusztus 22-ikén
I. Zsigmond lengyel királyhoz intézett. (Közölve in Actis Tomic. IX, 272.) A helyzetet jellemzőleg írja Szapolyai egyik híve, Benedek lévai várnagy, 1527 augusztus 23-ikán Léváról I. Zsigmond
királynak: qualiter regnum hoc miserimum … nunc rursum per Alemanos distrahatur et laceratur, non dubito Mti vestrae ser.
constare. Adeo Alemanus invaluit, ut nonnulla caístra usque ad Budam per deditionem accepit. (Acta Tomic. IX, 273.) Schidlowiecki Kristóf lengyel kanczellár 1527 szeptember 4-ikén írja Krakóból Albert porosz herczegnek: Ex Hungaria
nihil aliud novi scribere habeo, quam quod serenissimo domino regi Ferdinando feliciter illic succedunt omnia. Jam enim ex
illa parte Danubii ad ripamque ejus omnes arces sua Mtas retinet Budaque potitur. Serenissimum item regem Joannem ajunt abinde
se removisse et bonam spem habere, sed si ita diu fortuna sibi adversabitur, non intelligo, quae illi spes sit futura. (Acta Tomic. IX, 284-85.)[VISSZA]
- 1240. Thury szerint 1527 őszén. (A török hódítás kezdete MOgon közzétéve a Századok 1833. évf. XXVII. 571.) Ferdinánd 1527 augusztus 20-ikán Budáról kibocsátott országgyűlési meghivójában mondja: Sic deinde
cum nostro progressi exercitu, receptis in potestatem arcibus ac civitatibus nostris, ad hanc sedem nostram regiam, Budam
uidelicet dei prouidencia peruenimus. (Egykorú másolat a bécsi cs. titk. ltban. Közölve a M. Orsz. Eml. I, 148.) Mások is augusztus 20-ikára teszik, így Szerémi szerint in die Sancti Stephani Regis introductus erat Rex Ferdinandus ad arcem Budam. (Epist. cap. LII, p. 175.) Istvánffy azonkép mondja (Hist. Lib. IX, p. 87.) Oláh szinte: Buda ei traditia, vigesima Augusti. (Chronicon Bélnél: Adparatus, 39. l.) S így nem fogadhatom el azok állítását, kik szerint Ferdinánd 1527 augusztus 22-ikén tartotta volna bevonulását Budára. (Így Kupelweiser: Die Kämpfe Österr. mit dem Osmanen 2. l.) A hadjárat egy forrásául említhető a Warhafft anzeigen Kuniglicher Mayestet zu Hungern und Böhem etc. Herzug von Wienn ausz, in Hungern, bisz auff ein halb meyl
unter Ofen, vnd gen Stülweyssenburg etc. Anno etc. XXVII.[VISSZA]
- 1241. Verancsics szerint «Ferdinandos király Budában beszálla mint király lakóhetiben». (Mem. rer. ad an. 1527. Összes munkái II, 27.) Abban a levélben, melyet Ferdinánd budai táborából 1527 augusztus 20-ikán Zsigmond lengyel királyhoz intézett, mondja:
Deus opt. max. nobis, licet immeritis, favens usque ad regni nostri sedem Budam, quam et in potestatem quoque nostram accepius, conducere dignatus est. (Acta Tomic. IX, 272.) Abban a jelentésben, melyet Hoberdanecz János 1528. évi török követségéről 1529 február 19-ikén Ferdinánd királyhoz
intézett, Budának Szapolyaitól való elfoglalását mint dicsőséges eseményt állította Ibrahim nagyvezér szemei elé: rex et dominus noster Budam et alia castra … communi omnium regni procerum et dominorum
consensu ac etiam vti rex electus et verus successor armis occupavit. (L. a jelentést Gévaynál: Urk. u. Actenstücke. Wien 1840. [Gesandtschaft König Ferd. 1528] 6. és 14. ll.) Tomicki Péter lengyel alkanczellár egyik, Drzevicki Mátyás püspökhöz
intézett levelében mondja: Posoniensem arcem primum, tandem obvia quaeque nemine repugnante in deditionem accepit, postremo Strigonium ipsum; nunc Budam quoque,
regni caput, occupavit. (Acta Tomic. IX, 283.)[VISSZA]
- 1242. omnino traditus est a proceribus Hungariae, írja 1527 augusztus 23-ikán Benedek lévai várnagy. (Acta Tomic. IX, 273.)[VISSZA]
- 1243. Benedek lévai várnagy, Szapolyai híve, 1527 augusztus 23-ikán írja Zsigmond lengyel királynak: Ser. dominus meus gratiosissimus,
rex Hungariae, in campo Rakos castra sua non magno adhuc numero gentium locavit. (Acta Tomic. IX, 273.) Budának Ferdinánd által történt elfoglalásáról Dselálzáde Musztafa XVI. sz. török író is szól: Mivel János királynak nem volt elég ereje szembeszállani vele (Ferdinánddal) és csatában sikeresen megmérkőzni: oda hagyta Budun várát s ez az erős vár az egyedül igaz vallás ellenségének kezébe került, a ki német katonaságot rendelt bele és őriztette.
(Az országok osztályai és az utak felsorolása, Thurynál: Török történetírók II, 175.) L. azonkív. Fraknói: Werbőczi István életrajza 268. l.[VISSZA]
- 1244. Ferdinánd 1527. évi augusztus 20-ikán a Budán tartandó országgyűlésre hívó iratában mondja: Cum igitur iam (ut nobis omnibus
constat) Johannes de Zapolia, Comes Scepusiensis fuga et latebris salutem sibi querat stb. (Egykorú másolata a bécsi cs. titk. ltban. Közölve a M. Orsz. Eml. I, 148.) Ugyanő írja a lengyel királynak 1527 augusztus 22-én: Nos ubi comes ille Scepusiensis advenire et sibi appropinquare
vidit, saluti suae fuga consulere incepit, quam adhuc continuat, nobis insciis, ubinam locorum agat; certissimo tamen accepimus nuntio, illi circiter bis mille
et quingentos ad summum homines esse. (Acta Tomic. IX, 272-73.) Ugyanő említi a pozsonyi országgyűlés felterjesztésére adott, 1535. évi november havi válaszában János gyászos
futását: adversarius Maiestatis Sue, Johannes Scepusiensis a Maiestate Sua toto regno pulsus et in ipsam quoque Poloniam profligatus. (A bécsi cs. titk. ltban levő eredeti fogalmazat, közölve a M. Orsz. Eml. I, 548.) Thurzó Elek 1527 szeptember 27-ikén ez értelemben írja Budáról a bártfaiaknak: Joannes Zapolya comes Scepusiensis
coram nostris retro cesserit, vel potius aufugerat. (Praynál: Epist. Proc. I, 319.) Aleander pápai lagatus 1539. évi Naplójában február 11-iki kelettel azonkép feljegyzi Szapolyairól: superveniente
exercitu Ferdinandi aufugere habuit. (A Napló kiadva a Nuntiaturberichté-ben. IV, 292.)[VISSZA]
- 1245. Benedek lévai várnagy 1527 augusztus 2-iki levele Zsigmond királyhoz. (Acta Tomix. IX, 273.)[VISSZA]
- 1246. hostis ipse ad umbilicum regni penetravit.[VISSZA]
- 1247. L. Zsigmond királynak 1527 szeptember 1-sején Szapolyai követének, Statilius Jánosnak adott válaszát. (Acta Tomic. IX, 281-82.) Nemkülönben Tomicki Péter alkanczellárnak Verbőczi Istvánhoz intézett levelét. (U. o. IX, 280.)[VISSZA]
- 1248. Laboratur ingenti proditione, írja Tomicki Péter lengyel alkanczellár Drzevicki Mátyás lengyel püspöknek, nam multi ex primoribus
Hungarorum sponte ad Ferdinandum transierunt, nec archiepiscopus ipse Strigoniensis suspicione caret, tametsi adhuc neutralitatem
quandam sequi videtur. (Acta Tomic. IX, 283.)[VISSZA]
- 1249. Laski Jeromos 1527 október 18-ikán azt írja Kolozsvárról Tarnowi János lengyel főkapitánynak: Nam primi apostolorum Petrus
et Paulus a domino suo defecerunt vid. Petrus de Pereni, vojevoda Transsilvaniae, et Paulus, archiepiscopus Strigoniensis, uterque acceptis tot et tantis beneficiis seducti a satana Ferdinandum sequuntur. (Acta Tomic. IX, 315.)[VISSZA]
- 1250. Schidlowiecki Kristóf lengyel kanczellár Ferdinándhoz irott (Datum in arce Cracoviensi die 21 Julii, ann d. 1528) levelében
mondja az érsekről, ki is hír szerint ugyan még Szapolyai híve, brevi tamen spero intellecturam Majestatem vestram, illum
quoque non esse alienum ab optimo vestrae Majestati serviendi voluntate. (Acta Tomic. X, 334.)[VISSZA]
- 1251. 1553. decz. 19-én Ferdinándhoz intézett jelentésén. Olv. Hanns Catzianer Ritter.[VISSZA]
- 1252. Istvánffy Hist. Lib. IX. p. 87.[VISSZA]
- 1253. 1528 VI. Martii Joannes, rex Ungariae, ab exercitu regis Ferdinandi proditione suorum in proelio victus et fuga in Poloniam
delatus, vigesima secunda Martii ad Camieniecz castrum in terris submontanis pervenit. Inde se ad Tarnow contulit et illic est commoratus. (Acta Tomic. X, 133.) L. ehhez Tomicki alkanczellárnak Gorkai Lukács lengyel főkapitányhoz irott levelét. (Acta Tomic. X, 144-45.) És ugyanannak ugyanahhoz intézett másik levelét: Serenissimus dominus Joannes, rex Ungariae, est nunc in Tarnow, concessit enim ibi ei mansionem dominus palatinus Russiae sub annuentia regiae Matis. (Tomicki Lucae de Gorka. 1528 április
4. Acta Tomic. X, 177.) A XVI. századi zágrábi krónika szerint Szapolyai sequenti Anno (1527.) fuit expulsus per Regem Ferdinandum in Poloniam.
(Kiadta Knauz: Századok 1875. IX, 698-99.)[VISSZA]
- 1254. ad festum Natiuitatis Marie virginis – írja Ferdinánd az egyik, valamelyes főúrhoz Budán Sz. István napján (augusztus 20.)
írt meghívólevelében, ei pro festo Nativitatis Marie uirginis, egy másik Pozsony városához. Sz. Bertalan apostol napján (augusztus
26.) intézett meghívólevelében. (Az egyik a bécsi titk. ltban, a másik Pozsony város ltban, mindkettő közölve a M. Orsz. El.
I, 148. és 149. ll.)[VISSZA]
- 1255. Mandamus vobis firmiter, ut acceptis presentibus, publice nostro nomine in foro istius Civitatis sepius promulgari et proclamari
faciatis stb. (Ered. a pozsonyi vár. ltban. M. Orsz. Eml. I, 149.)[VISSZA]
- 1256. Conventum nostrom – írja utólagosan Ferdinánd 1527 október 10-ikén Kassa városának – ad festum beati Michaelis Archangeli
proxime praeteritum indixeramus. (Karpainál MSS. XXXVIII, 60. Kiadva Kovachicnál: Vestigia 644. és Suppl. ad Vest. III, 120.)[VISSZA]
- 1257. L. Ferdinánd 1527 október 4-iki, Margit főherczegasszonyhoz intézett levelét, melyben írja: laquelle jl ma conuenu, a leur
Requette, aincoires prolonguer de huit jours, pour ce que aucuns, ainsi quilz mont fait remonstrer, estoient mal disposez,
par quoy ne pouoyent se tost comparrir. (Brüsseli Okmtár I, 69.) Ennélfogva nem mondhatja a király ugyanazon levélben, «hogy a gyűlés, melyre a nemeseket s az ország rendeit összehívtam,
mult vasárnap (vagyis szeptember 29-ikén és nem mint Horváth írja (Adalékok János király külviszonyai történelméhez, i. h. I. 331.) szeptember 28-ikán) kezdődött. La Journee en laquelle ay fait conuoquer les nobles et estaz de ce Royaulme,
commenca dimence passe». Ennek értelmében javítandó Bucholtz közlése, mely szintén a szeptember 29-iki datumot mondja a gyűlés
megkezdésének napjául. (I. m. III, 215.)[VISSZA]
- 1258. E Váradon kelt iratnak nincs hónapi s napi datuma, közli Pray: Epist. Proc. I, 309-314. Pray vélekedése szerint a levelet Szapolyainak 1527 augusztus hónap előtt kellett írnia, de e nézetét nem tehetjük a magunkévá, mert hiszen a levelet küldi universitati Nobilium in praesentiarum Budae constitutis, alább pedig mondja, intelligimus, multos vestrum metu potius, quam sponte, nunc Budam convenisse s így a levélnek nagyon kevéssel a budai gyűlés megnyitása előtt augusztus hóban kellett iratnia.[VISSZA]
- 1259. Úgy Ferdinándnak, mint Várdaynak ez alkalommal mondott beszédeit közli szövegükben a gyűlésen mint királyi irodai személy,
jelen volt Ursinus Velius pp. 28-30. Magyarul Fraknói: M. Orsz. Eml. I, 65-70.[VISSZA]
- 1260. Ursinus Velius 30-32. ll.[VISSZA]
- 1261. Ursinus Velius 33. l.[VISSZA]
- 1262. Ferdinánd (Buda 1527 október 10.) felszólítja a bártfaiakat, hogy Budára két előkelő polgárt küldjenek, kik hűségöket fogadják
s koronázásán jelen legyenek. (Kovachich: Suppl. III, 120. Kaprinai XXXVIII, p. 6.) Thurzó Elek tárnokmester (Buda 1527 október 12.) felszólítja Kassa városát, hogy vegyen
küldöttei által részt Ferdinánd koronázásán s hogy erre intse a szomszéd városokat is. (Kovachich: Suppl. III, 121., Kaprinai XXVII, p. 250., Wagner-Jankovich Mss. IV, 329.) Heim lőcsei krónikájában mondja az 1527. év alatt: Eodem
Anno Dominica post Galli (vagyis október 20-ikán) Evocati sunt Luchovienses ad Coronationem Regis Ferdinandi. Hogy a kassaiak
is készültek a koronázáson résztvenni, Szerémi mondja: Et preparauerunt se ipsos versus (coronacionem Ferdinandi Regis) cum
magna pompa. Habebant sex colyas, de rubro panno hornauerant cum aureis pomis; et thubicinatores cum timpanistis, et equites
viginti quinque; gens feminea erat sua, porexerunt ad diem competentem et ad festum Martini confessoris. (Epist. cap. LVIII., p. 198.)[VISSZA]
- 1263. Item Am tag Colomani als die zqu konnigin vf der thonau herkhomen sein haben meine hern vnd etlich genandtt bey dem Wasserthurn gewart vnnd nachmals bei dem Chamerer
ain gansen gessen Ist aufgangn, XXV halb wein aine per VI d fec. V ß d vmb virding XVI d vmb semel XXIIII d fec. VI ß X d.[VISSZA]
- 1264. Item Am tag Colomani Als die zwu Anna vnd Maria konigin von hungarn etc. Ir Mtät vf dem Wasser herkhomen, haben In meine herrn
geschenckht zwaÿ halbe fuder wein mer für ij t iiij ß d habern mer Inen geschenckt acht multern mit visch nemlich, Förhen,
hechten, karpffen, schiln, pratvisch, Ruddn, Zindel schiedn, sturl, Bärbl, kost alles Xvij t VI ß XV d Mer etich gros, lebendig
aln per VI t d vnd iüj et semel per I t V ß X d zwaij vashun per iiij ß VIII d zwu schussel weiner per ij ß vnd pirn per I
ß ij d thuet alles XXViij t Vij ß V d.[VISSZA]
- 1265. A bevonulást és fényét, valamint a koronázási szertartást és ünnepségeket tüzetesen leírja három 1527. évi emlékirat. Ezek
egyikének a czíme. Potentissimi Hungariae, Bohemiaeque Regis Ferdinandi Archi-Ducis Austriae etc. in Civitatem Regiam Hungariae Sthulveisenburgum
ingressio, coronatioque longe celeberrima. Antverpiae ex officina Joannia Graphei, Anno 1527. Ujból lenyomatta Kovachich: Solemnia inauguralis czímen 1-6. ll. – A másiké: Wie der Dürchleuchtigst vnd Hochgeborn Fürst Ferdinand König zu Behem vnd Hungern, sampt seyner ehelichen Königin zü Stuhlweyssenburg
mit grossem Triumph vnd solennitet gekrönt sind worden. Anno M.D.XXVII. am III. Novembri. – A harmadiké: La triumphante entree et couronnement de Fernant de la Royalle maieste de Honguerie, et de Boheme faicte a Stoel Wittenburch
le dernie iour Doctobre. M. CCCCC et XXVII. Anvers 1527. E műben leírvák: a bevonulás; felsorolvák a résztvett osztrák nagyok, le van írva az urak és lovagok ruházata
s a koronázási szertartás részletesen, valamint a királynéé is, végül egy november 25-ikén a király, a királyné és az özvegy
királyné jelenlétében tartott lófuttatás, melyben 24 ló vett részt. Azonkívül ír a koronázásról a jelen volt Ursinus Velius
valamint egy Fejérvárról 1527 november 4-ikén a mantuai őrgrófhoz küldött jelentés. (Ered. a mantuai áll. ltban.) Mindezek
alapján szép rajzát adja a koronázásnak Bucholtz: Gesch. d. Regierung Ferdinand d. Ersten. III, 210 és Fraknói: M. Orsz. Eml. Bevezetés i, 71-75.[VISSZA]
- 1266. Szapolyainak Perényi Péterhez Telegdről keltezett letiltó levele, melylyel őt emlékeztetve ősei szeplőtelen hűségére, a korona
ki nem adására felszólítja, közölve van Praynál: Epist. Proc. I, 315-318. Alexander pápai legatus maga Naplójában (1539 február 11.) Várday Pál közlése alapján írja, hogy Petrus Perini,
homo juvenis elati animi, proderet eum (Szapolyait), quis non contentaretur woiwodam, primaria dignitate totius regni (melyet
Szapolyaitól kapott). Várday előre jelezte árulását, melyet el is követett. Nam Ferdinandus quum petisset Hungariam cum exercitu,
Petrus Perini, transfuga a domino suo, illi coronam dedit regni et fuit coronatus In Alba Regali. (Közölve a Nuntiaturberichte IV. kötetében 293. l.)[VISSZA]
- 1267. Verancsics szerint «Perény Péter az koronát Temesvárból Fejrévárra hozá, hogy Ferdinandost megkoronázzák». (Összes munkái II, 28.) Oláh szerint Coronam Petrus Perény, cui eam Joannes servandam traduxerat, spe ductus polliciti ei praemii adportat.
(Cod. Epist. 159. l.) Abban a jelentésben, melyet Laski János gneseni prépost 1528 november 18-ikán Rincon Antalhoz intézett, szintén
említi Perényi Pétert, quo coronam ad Ferdinandum detulerat. (Acta Tom. X, 432.)[VISSZA]
- 1268. Elősorolvák Kovachichnál: Suppl. ad Vest. III, 122-23.[VISSZA]
- 1269. Elősorolvák a La triumphante anversi kiad. 1527. évi műben. Rájok czéloz Szerémi is, kinek elbeszélése szerint a kassaiak secundo die inceperunt fabulari
de coronacione Ferdinandi: «O domine Georgi, ibi erant magni domini Bohemi et Germani; non tantum sicut oannem boidam, vagyis nem úgy mint Szapolyai János vajdáén. (Epist. Cap. LVIII. p. 198.)[VISSZA]
- 1270. Item Am tag Mathej apostoli (szeptember 21.) hat Chamerer von Wien lassen brengn, uf die Zwu rais gen Ofen vnd weissenburg gewurtz so man verzert Nemblich, pfeffer, saffran, nägln, muscatplue, Ingeber, Zimetrintten … Thuet iij t ij ß d.[VISSZA]
- 1271. Item pfintztag vor Emerici ducis (vagyis október 31.) khaufft Chamerer ain stuck leinwat, zu tisch vnd handtuechern gemacht als sie vf ko: Mtet kronung gezogen sein fac. ij t ij ß d.[VISSZA]
- 1272. Item Kaufft vnd zalt Chamerer für ij fl. windlicht vnd die den hern ausgetailt vnd mit gen Weissenburg ain tail gefurt fac. ij t iiij ß d.[VISSZA]
- 1273. Item Als Emerici Regis (nyilván kimaradt a nap vor Emerici Regis) her Michel vischer Richter, her Burgermeister, plantzscher Georig Stockinger, vnd der Chamerer sein mit ij wagen gen Weissenburg v7 Konig Ferdinandj, vnsers gnedigisten hern kronung gezogen Ist aufgangn vmb Wein, semel, brot, koppaun, Thurfisch und anders
so man mit gefurt vnd mer vnten gezert vnd aufgangn nach de alle ding teuer gewesen, vf etlich tagg Für alles ausgebn Chamerer
fec lviii t iij ß VI d.[VISSZA]
- 1274. Item Pfintztag vor Emerici regis (vagyis október 31.) als her Michel vischer Richter, her Jacob Korbler Burgermeister vnd
ander mer, sein Weissenburg gezogen haben sie Koniglicher wirde, vf die Kronung geschenckt zwen gulden köpf, so meine hern khaufft vom her Sebastian eisenreich vnd vonn der Wolfgang Kursnerin vnd zalt Chamerer dem Eisenreich sein
per Ic X t I ß viij d. vnd der kursnerin Iren per lxxvij t iiij ß fec. I c lxxxvii t v ß 18 den.[VISSZA]
- 1275. A koronázás napjának meghatározásában eltérések vannak. Míg Pecsevi török író csak azt mondja, hogy I. Ferdinándot Székesfejérvárott
koronázták meg (Századok 1892. évf. XXVI, 566. és 575.), mit azonkép Thury (A török hódítás kezdete Magyarországon, közzétéve a Századok 1893. évf. XXVII, 531.), Jovius Pál (Hist. Lib. XXVIII. Tom. II. p. 338.), a XVI. századi Memoriale rerum írója (Kovachichnál: Script. minores I, 15.) és Szentgyörgyi Gábor, Nádasdy Tamás titkára (Vita Domini Palatini, Thomae de Nadasd Kovachichnál: Scriptores minores I, 131.) is mondanak, addig Lohmeir október 28-ikán (Hist. Tagebuch d. Erzhauses Oesterrich 227. l.), Aleander pápai legatus pedig, ki a koronázásról Ferdinánd által értesült, de a hallottakat nyilván nem hűen jegyezte
fel Naplójában (1539 február 21.), november 1-sejére történtnek mondja: Dixit rex quo anno coronatus fuit in Hungaria, scilicet… die omnium sanctorum scilicet ipse et regina in Alba Regali. (A Napló közölve van a Nuntiaturberichte IV. köt. 312-313.) Istvánffy szerint quinta die ejus mensis (t. i.: Novembris), qui fuit dies Solis, ante diem divo Martino dicatum, astipulante et coronam Perenio, proferente de manu Pauli Vardani Archiepiscopi Strigoniensis solenni more accepit. (Hist. Lib. IX. p. 87.) Itt mindazonáltal Istvánffy téved, mert a Sz. Márton előtti nap nem volt a hónap 5-ta dies-e, hanem 10-ma
dies-e. (L. Knauz: Kortan 31-ik naptár.) November 5-ikére teszi Verancsics: «kit megis koronázának szent Imreh király napján» (Összes Munkái II, 28.) és utána Turóczi László: coronatur Albae V. novembris cum Anna Regina (Ungaria suis cum Regibus 413. l.) Feltünő, hogy a pozsonyi kamarás bejegyzései – a dátumot illetőleg – szintén meg nem bízhatók. Item – olvassuk az
1527/28. évi városi számadási könyvekben – Emerici Regis, als die Ko: Mtas von hungarn zu weissenburg Ist gekront wordn, hat Chamerer zalt vnd erlegt dem Nicolaschn Secretarÿ Zinsgelt hundert gulden, so man Im Jarlich gen Gran schuldig ist vf
Thoma apostoli zuerlegen Daruber Chamerer quittirt ist fac. Ic XXV t. d. Oláh Miklós koronázási napul november 10-ikét teszi:
in Alba Reginali, die Dominica, ante Festum S. Martini, in mense Nouembri, coronatus est. (Compendiarium suae natalis Chronicon Bélnél: Adparatus 39. l.) Máshelyt már november 3-ikára. Rex coronatus – írja 1531 október 16-ikán Burgio báró pápai követhez intézett levelében
– anno Domini 1527. die tertia Novembris cum summa omnium utriusque ordinis dominorum exultatione. (Cod. Epist. 159. l.) Ez utóbbival egyezőleg Heim is helyesen teszi krónikájában ad an. 1527 a koronázást november 3-ikára, quae (t. i.
coronatio) Dominica post Omn. Sanct. maxima cum solennitate, sequenti vero die Reginae Annae Coronatio peracta est. (A krónika használatát Demko Kálmán urnak
köszönhetem.) Időközben már sajtó alól is kikerült. Ugyancsak november 3-ikára teszi a fentidézett emlékirat: Wie der Dürchleuchtigst stb.[VISSZA]
- 1276. Istvánffy fentidézett adata szerint Várday, de miután a pápai megerősítést még meg nem kapta, a koronázási ténykedést az öregebb Podmaniczkynek engedte át. Szalay: MO tört. IV. 66.[VISSZA]
- 1277.
Casparis Vrsini Velii Oratio habita in Alba Regali, die felicissimae Coronationis inclyti ac potentiss. Ferdinandi Vngariae,
Boemiaeque Regis etc. Anno M. D. XXVII. III. Non. Nouembris. Basel, 1528. Ajánlva van Báthori Istán nádornak. Klönben le van nyomatva a Kollár kiadásában megjelent Bellum Pannonicumban is. Bécs, 1762. (V. ö. Apponyi Sándor: Hungarica I, 159. I., 203. sz.)[VISSZA]
- 1278. Rex Ferdinandus – írja 1530 február 15-ikén Oláh VII. Kelemen pápának – corona regni Hungariae accepta, quae concordibus dominorum Hungarorum animis ei fuerat decreta. (Cod. Epist. 39. l.)[VISSZA]
- 1279. Érdekes, amit Aleander pápai legatus a király további elbeszéléséből közöl, hogy akkor járvány uralkodott Magyarországban:
laboraunt omnes sui morbo qui italice mazucho quo statim quis arreptus cadebat in terram; quod multi e suis mortui sunt, omnes
vero servitores reginae perierunt nemine (excepto vagy relicto), erat enim morbus contagiosus et crisis erat quod quidam livor
diffundebatur ad nasum et ad digitos dimidiaros cm unguibus; dicit tamen quod qui diligenter gubernabantur, sanabantur. –
Quod regina ceit eo aegrotare laboravitque per tridum, quum esset gravida; nec tamen unquam voluerit decumbere, licet febe
correpta, non tamen tam vehementi ut alii. Quod ipse (t. i. a király) per quatuor hebdomadas laboraverit fluxu ventris et
non curaverit, sed comederit semper de more. – Quod damicellarum (udvari hölgyek) reginae nulla porsus aegrotaverit. – Quod
ipse semper fuerit cum regina etiam in eodem lecto nihilque uterque eorum timeret. (Nuntiaturbreichte IV, 312-313.)[VISSZA]
- 1280. 1529 november 7-én kelt oklevélről a M. Nemz. Múzeum levéltárában. Olv. Ferdinand[us].[VISSZA]
- 1281. Kovachich szerint 1527 die Dominico X. Novembris hora nona prandium infrascripti Magistratus distributi sunt per Serenissimum
Regem Ferdinandum in Civitate Alba-Regali: Paulus de Warda Archi-Episcopus Strigoniensis Supremus Cancellarius. Thomas de
Zala-háza Episcopus Agriensis Cancellarius. Alexius Thurzo de Bethlenfalva Judex Curiae. Andreas de Báthor Magister Tavernicorum.
Emericus Ország de Gwth, et Nicolaus de Thurocz Magistri Curiae. Caspar Horváth de Wngarth Magister Cubiculariorum Antonius
Lossonczy Magister Pincernarum. Joannes Lengyel Magister Dapiferoum. Franciscus de Réva Personalis Praesentiae. (Suppl. ad Vest. Com. III, 122-123.)[VISSZA]
- 1282. Az eskümintát magyar nyelven közli Kovachich: Suppl. ad Vest. Com. III, 123-24. A névsort közli Pray is a pozsonyi káptalan 1527. évi jegyzőkönyvéből. (Epist. Proc. I, 284-286.)[VISSZA]
- 1283. Az eskümintát azonkép közli Kovachich i. h. III. 126.[VISSZA]
- 1284. Kovachichnál i. h. III, 126.[VISSZA]
- 1285. L. Decreta, Constitutiones et Articuli Regum I. Regni Ungariae. Tyrnaviae 1584. 381-82. Corp. Jur. Hung. I, 355. Ujabban M. Orsz. Eml. I, 154-56.[VISSZA]
- 1286. V. ö. Szalay: MO tört. IV. 67-68.[VISSZA]
- 1287. Ered. papirlevél gr. Kemény József gyűjteményében. Kivonatilag közli Szabó Károly: Az erdélyi muzeum eredeti okleveleinek kivonatai czímű közleményében a Tört. Tár. 1890. évf. II. füz. 347-8. ll.[VISSZA]
- 1288. Revertitur regina ad Owár. Rex Strigonium profectus est. (Cod. Epist. 159-160.)[VISSZA]
- 1289. U. o. körülményesen értesíti erről Burgio báró pápai követet 1536 október 16-ikán Brüsszelből.[VISSZA]
- 1290. Quant au troisieme de laissier persone en mon absence, parlay aussy avecque eulx et a eulx et a moy me sembla ne pouuior trouuer
nulle millure, ne plus ydoine que a vous madame. (Gévay: Urk. u. Aktenstücke I, 34. s v. ö. R. Kiss István: Helytartóság XIX. l.)[VISSZA]


