[Nyilnak az egek, gyülnek seregek…]*

Oh születendö Nótájára

Nyilnak az egek, gyülnek seregek
Üdvöz légy Maria.
 Oh bóldog anya, szivünk aranya,
 Jesus Szent honnya.
Malasztal kénál Gabriel Angyal.
Noe bárkája, Isten Mátkája,
Jonatas méze, Mojses fris vize,
Tiszta Szüz mellyed, Ekes Szent nyelved.
Szüzesség fénye, Jóság örvénye,
Egek rósája, Eltünk formája,
Adgyad éreznünk, Fiadat bennünk.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 23. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Oh születendö Nótájára.

Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Zirci-ék. (1751–66, 10b), Paksi Márton György-ék. (1760, 24), Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 18).

Szűz Máriát dicsérő adventi válaszos ének. Az ismeretlen szerző a középkori verses Szűz Mária-litániák invokációit, jelzőit idézi. Vö. [IDvez légy szép szüz MARIA…] c. vers jegyzete. Közvetlen forrása ismeretlen. Tartalma, formája és dallama szerint szoros párhuzamot mutat a Boldog Asszonyról való énekek között a Minden bűn nélkül, lelkünkben szépül ([MInden bün nélkü, hozzánk jövendö…] c.) és a Kájoni énekeskönyvének Mária-énekei között található, ugyancsak Nyílnak az egek, gyűl fényes sereg ( [NYilnak az Egek, gyül fenyes Sereg…] c.) kezdetű énekkel.

Versforma: 5–5–5–5–5–5 (a–a–b–b–b–b). Közlésünkben négysoros formában: 10–5–10–5, ahol a 2–4. sor refrén; a 2. sor üdvöz légy Maria az utolsó szó összevonásával öt szótagos.

Dallama: RMDT II., 174/I. sz.

1 vö. [MInden bün nélkü, hozzánk jövendö…] c. 1. sor.

6 Noe bárkája – utalás a vízözön történetére (1 Móz 6, 9–22; 7, 1–24). A veszedelemben a bárka nyújtott védelmet és jelentette a szabadulást. A hasonlat mariológiai jelentése: Szűz Mária méhében hordozta Jézust, a szabadulást hozó Megváltót. A sor Kájoninál is megtalálható: [NYilnak az Egek, gyül fenyes Sereg…] c. 7. sor; vö. [EÖrök Atya Isten, hálát adunk néked…] c. 14. sor.

7 Jonatas méze – az ószövetségi Saul király fia, Jonatás (Jonatán) a filiszteusok elleni harc közben botja végét vadmézbe mártotta és azzal üdítette magát (1 Sám 14, 25–27).

Mojses friss vize – Mózes a pusztában vándorló népnek az Úr parancsára botjával sziklából fakasztott vizet (4 Móz 20, 2–11). – Mindkét hasonlat kedvelt a középkori Mária-költészetben.




Hátra Kezdőlap Előre