|
4 CCK A sor után refrénként: Szent Aszonyunk, imádgy értünk. Az ének újesztendei refrénjét lásd a Karacsonyra valo gloria c. ének jegyzetében! 7–8 CCK Anya löttél, szüz maradván, Szüzen à JESUST el-hozván. 10 CCK nemzetéböl: 15 CCK majdan érkeznek 17–20 CCK Örvendgy; mert el nem hagyatol, Midön roszszaktól bántatol: Templomban JESUST meg-leled; ellenzöidet meg-nyered. 22 CCK Kis JESUSSAL 24 CCK Örökkön örökké, Amen. Nyomtatott kiadásai: Alapszöveg: Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 93. – Cím és nótajelzés: Laetare Virgo Israel. NOTA EADEM [utalás az előtte lévő latin minta nótajelzésére: NOTA: O GLORIOSA DOMINA, ETC.]. – Megvan a második kiadásban is (1719, 55). Cantus catholici. Kassa 1674, 105–6. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Azon Nótára [Az előtte lévő latin eredetire utal. Alternatív nótajelzés az énekeskönyv 130. lapján, a Világ teremto született szövege után: Ezen nótára más öt ének-is ki-mégyen, ugy mint; fol. 102. etc., vö. [VIlág Teremtö született…] c.]. Szövege megtalálható még: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 44 var), Vépi ék. (1725–68, 80). Szűz Máriát dicsérő karácsonyi ének, a Laetare virgo Israel kezdetű cantio fordítása. A latin eredeti csak magyarországi forrásokból ismeretes; a himnológiai irodalomba is Dankó József említése nyomán (Vetus hymnarium 324) és Kájoni énekeskönyvére hivatkozva került be (Chevalier 28876). A latin vers a Cantus catholici első kiadásában (1651, 40) ötsoros, és minden strófa Alleluja, Alleluja–val végződik; ez a sor Kájoninál elmaradt. Szövege Kájoni nyomán a következő:
A névtelen fordító hűen követte mintáját, és az öt strófát még a szokásos doxológiával is megtoldotta. A kassai Cantus catholici strófáinak ötödik sorában olvasható refrén azonos az 1675-i Cantus catholici változatával (ld. Laetare virgo Israël etc. magyarúl c.). A kassai Cantus catholici szerkesztője az ének szövegét újévre is alkalmazta (vö. Karacsonyra valo gloria c. jz.). Szövege Örvendj áldott Szűz Izrael kezdősorral (vö. Laetare virgo Israël etc. magyarúl c.), de Kájoni János verziójával van meg a Cantus catholici harmadik kiadásában (1703, 42); kiad.: MIR 39, 78. Előtte a latinja is megvan. Versforma: 8–8–8–8 (a–a–b–b). Dallama: RMDT II., 75/I., 158. és 160/I. sz. 2 Ennamuël – Iz 7, 14: Az-okáert az Ur ö-maga ád jelt néktek. Imé egy szűz méhében fogad, és fiat szűl, és a' neve Emmánuelnek hívattatik. – Vö. RMKT XVII./7, 7. sz. 1. sor jz. 11 el-hül – elbámulva, meghökkenve csodálkozik (NySz I, 1528).
|