Paenitenczia-tartó 50-dik sóltar*

Könyörüly Isten az te nagy irgalmad szerént;
Töröld-el bünöm az te kegyelmed nagyságaként.
Tovább s' mind tovább irtogasd az én büneim;
Kiket ismérem, s' elöttem vadnak én vétkeim.
Néked vétettem, s' irgalmasságod gyözzön meg;
Irgalmas Isten, jaj bünben életem fogant-meg.
Igazat szeretsz; titkaid nyilatkoztatod:
Tisztits Isóppal; fejérebb hónál lesz bünösöd.
Eörömet hallyak, csontaim örvendezzenek;
Sziv undoksági belölem Isten ki-veszszenek.
Adgy tiszta szivet, s' igaz lelket újits bennem:
Ne vess elöled; szent Lelked el ne vidd Istenem.
Idvözitésed erösitsen s' vigasztallyon;
Igy azon lészek, hogy minden bünös hozzád follyon.
Gonosz véremtöl szabadits, hogy tisztellyelek:
Fel-nyisd én számat, hogy dicsirettel hirdesselek.
Barmokat ölnék, de Isten annak nem örülsz;
Törödött lélek, hozzád ha járúl, ugy könyörülsz.
Légy kegyességgel Sionhoz, hogy épüllyön-meg;
Aldozatokkal akkor Szent Isten enyhödöl-meg.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 269–70. – Cím: PAENITENCZIA-TARTÓ 50-dik SÓLTAR. – Dallamát is közli.

Szövege megtalálható még: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 88).

Az 50. (Miserere) zsoltár verses parafrázisa. Az énekeskönyv szerkesztője a nagyböjti énekek között közölte. Szerzője ismeretlen.

Másik parafrázisát lásd a Turóci cantionale halottas énekei között ([50. zsoltár] c.).

Versforma: 13–14 (a–a).

Dallama: RMDT II., 4. sz.




Hátra Kezdőlap Előre