[OH szeretetnek bö kúttya…]*

Nótája Idvözitönk Anya Szent Szüz; Dicsöség menyben Istennek

OH szeretetnek bö kúttya,
Jesus kinyainak fontya;
Melly a' szivem kövét rontya,
S' a' gonosz vért bennem óltya.
Jesus, értem ki meg-hóltál,
Engem magadnak hódítál;
Halálomat haláloddal,
Meg-rontottad csuda móddal.
Meg váltván engem rabodat,
Jelents-ki akaratodat;
Soha meg-nem vetem szódat,
Hogy vehettem illy nagy jódat.
Jesus vidd arra szivemet,
Keresztre hajtsam fejemet.
Ha bövited keresztemet,
Meg-bövitsed türésemet.
Kereszt-fáról Jesus fügvén,
S' illy gyümölcse fának lévén;
Nem lehet, hogy ne türjek én,
Szeretet igy gyümölcsözvén.
Drága Jesus ött mélly sebe,
Eörök bóldogság küszöbe;
Csak ezeken férünk Menybe,
Ezeken fény jü Lelkünkbe.
Piruly orczám, hogy ezt látod;
Illy nagyot türvén Jesusod!
De néked ha nehéz sorsod,
Lábadat menten el-vonszod.
Szent Kereszt, elmém vond hozzád;
Meg-gyözz engem beszéllö szád:
Mert mikor jól vigyázok rád,
Jesus vére meleget ád.
En vóltam árúló Judás;
Jesust nem-is taglotta más,
Hanem a' ki alattam ás,
Sok bünöm, kit mutat rovás.
Ah meg-feszittetett Jesus,
Szivemböl soha ki ne fuss:
De közelebb még-hozzám juss,
Ha keresztöl irtózik hús.
Kínt látot Jesus, légy velem;
Rosz kévánságim hadd öllyem;
Szent Istenségedet féllyem;
Szent kereszt gyümölcsét éllyem.
Ah Jesus nagy szereteti,
Ki szolgait meg-nem veti;
Hogy térjenek édesgeti,
S' öket magához ülteti.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 282–4. – Felirata: Magyarúl: Azon Nótája. – Előtte a latin eredeti ezzel a dallamutalással: De Sanctiss. Crucifixo. Ad Melodiam, fol. 36. [ = Idvözitönk Anya Szent Szüz] et 43. [ = Dicsöség menyben Istennek].

Ének Jézus keresztjéről, amely a szenvedésben türelemre buzdít. Az O fons amoris unice kezdetű latin cantio parafrázisa. Eredetije csak az 1674-i kassai Cantus catholiciben található, és a himnológiai irodalom sem ismeri. – Szövege a következő:


O fons amoris unice!
Quod inchoasti, perfice:
Iam cor meum sit cor tuum,
Ametque te, sic mortuum.
Nolo mihi jam vivere!
Fac ut sciam te quaerere:
Amore toto dignus es,
Qui sic mori dignatus es.
Quosvis dolores impera,
Sed hos amore tempera:
Dum vis cruces augescere,
Fac tunc amorem crescere.
Quando crucem considero,
Crucis famem desidero:
Nam si pati necdum scio,
Adhuc amare nescio.
Vellem pati, sed horreo!
Quid memetipsum terreo?
Ignis Dei sic nascitur,
Crucisque ligno pascitur.
O vos beata stigmata!
Amoris o aenigmata!
Haec est doloris extasis!
Felix amoris emphasis.
Ah! Erubesce cor meum!
Dum sic vides tuum Deum.
Doloris o spectaculum!
Amoris o miraculum!
O crux, lavacrum sordium,
Ecclesiastes cordium!
In hoc doloris pulpito,
Amoris arma sculpito.
Eheu! Quid est quod perdidi,
Instarque Judae prodidi?
Ingratus illi numini,
Rebellis illi lumini?
Tu me potes convertere,
Jesu cor meum flectere;
Amore me configere,
Dolore me confringere.
O me creans divinitas!
Me recreans humanitas!
Statera cordis aurea,
Dolens amoris laurea.
Hoc nulla mens intelligit,
Quantum Deus nos diligit:
Quod nec stupere sat queo,
Libens amare debeo.

Fordítója ismeretlen.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 75/I. és 84/I. sz.




Hátra Kezdőlap Előre