|
|
Kéziratai: Kájoni János latin–magyar versgyűjteménye. 1677 k., 123. – Cím: Planctus B. V. – Csupán a cím és a kezdősor ismeretes; terjedelme 12 versszak (Papp Géza feljegyzése szerint). Szentsei daloskönyv. 1704, 33a–34a. Kiad. Buda János. Bp. 1943, 41. – Cím: MÁS ENEK NAGY PÉNTEKRE. – Nótajelzés: Nota Jaj edes m[éhemnek drága édes gyümölcse]. Szövege megtalálható még a következő gyűjteményekben: Vépi ék. (1725–68, 120), Paksi Márton György-ék. (1760, 180), Dőri Ferenc-ék. (1763, 74, 121), Bozóki Mihály kéziratos énekgyűjteménye (XVIII. sz. 2. fele, 145). Mária-siralom nagypéntekre. Forrása, szerzője ismeretlen. Kájoni János az éneket feltehetően kéziratos hagyományból ismerhette, de a Cantionale catholicum első kiadásába még nem vette fel. Bemásolta azonban a kéziratos latin–magyar versgyűjteményébe, amely ma nem hozzáférhető, és csupán a kezdősorok jegyzéke ismeretes. A kéziratos hagyománynak a legkorábbi emléke, és egyben a legterjedelmesebb lejegyzése a kuruckori világi költészet jeles gyűjteményében, a feltehetően Veszprém-megyében összeírt Szentsei-daloskönyvben maradt meg. A nótajelzésben idézett Jaj édes méhemnek drága édes gyümölcse kezdetű Mária-siralom is csak Ács Mihály Zöngedöző mennyei kar (Lőcse 1696, 57) című énekeskönyvében, tovább XVIII. századi kéziratos gyűjteményekben található: Écsi-ék. (1700–25, 291), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 198), Dőri Ferenc-ék. (1763–74, 114), Császár Ferenc-ék. (XVIII. sz. 2. fele, 78b). Másik változata: Mas uj enek c. Versforma: 13–14 (a–a). Dallama: RMDT II., 39/II. sz. 16 leburulván – leborulván.
|