[Pünköstnek jeles napján…]*

Nótája, Christusunk fel-támadván

Pünköstnek jeles napján,
Alle-Alleluja
Szent Lelket dicsirjük vígan.
Kyrie eleison, Alleluja.
Christus Apostolinak,
Külde jó hírt szolgajnak.
Szent Malasztal bé-tölté,
S' öket hitben erösité.
Minket meg-vigasztalván,
Christus Lelkével táplálván.
Vigasztaló Szent Lélek,
Vigasztaly bennünket kérlek.
Lakozzál mi szivünkben,
Meg-óltalmazván igyünkben.
Téged vallunk Atyával,
Egyenlönek ès Fiúval.
Dicsiret Szent Istennek,
Atya, Fiu, Szent Lèleknek.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 375–6. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Melynek Nótája, fol. 341. [ = Christusunk fel-támadván].

Szövege megtalálható: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 107).

Felelgetős pünkösdi ének. Korábbi változata a Petri András-énekeskönyvből (1630–1, 52b), valamint lényegesen átalakítva Kájoni János nyomtatott gyűjteményéből (Cantionale catholicum 1676, 272) ismeretes (vö. RMKT XVII./7, 139. sz.). Ugyanez a korábbi változat a század közepén protestáns énekeskönyvekben is megtalálható (Lőcse 1635, 253; 1654, 184; Várad 1654, 219). Az erősen eltérő verziókból közös eredetre, korai kéziratos hagyományra lehet következtetni.

Az ének Jézusnak a Szentlélek elküldésére vonatkozó ígéretéről (Jn 16, 5–14) és a Szentlélek eljöveteléről elmélkedik. Ezt az evangéliumi részt az egyház hagyományos perikóparendszerében a pünkösdöt megelőző vasárnapokon olvasták, és így az ének beleillik a húsvét és pünkösd közötti időszakba. Lehetséges, hogy a szekvencia helyett, a mise két olvasmánya között énekelték.

Versforma: 7–6–8–10 (a–b–a–b); a második és negyedik sor refrén.

Dallama: RMDT I., 94. sz.




Hátra Kezdőlap Előre