Quicunque vult*

Nota Mittitur ad Virginem

HOgy-ha valaki akar idvességet nyerni,
Három Személyt kell hinni, és öket tisztelni:
Es szép könyörgésekkel szüntelen kérlelni.
Egy Istent kell mondani, s' egyedül imádni.
A' Háromságban hiszszük Mennyei Atyánkat,
Ö szerelmes Szent Fiát, a' mi Meg-váltónkat:
Vigasztaló Szent Lelket Kegyelem-adónknak,
Mondunk; de csak egy Istent tartunk Alkotónknak.
Magától van az Atya hogy szülné Szent Fiát,
Akkoron világosság mutatá világát:
Mind a' kettö fuvallá származott Malasztyát,
De eggyik sem tarthattya, mint saját múnkáját.
Keresztelt Fiún-való szó, az Atyát nézi,
A' természet fel-vétel, a' Fiat tekínti:
A' Galamb repülését de a' mi illeti,
A' Léleknek adatott, bizonnyal kell hinni.
Hatalom az Atyában nékünk jelentetik.
A' Fiúban okosság ki-nyilatkoztatik.
Szent Léleknek dicsösség mindenütt adatik.
Ki, Atyával, Fiúval eggyütt tiszteltetik.
Atya akarattyából Fiú testesedik.
Szent Lélektöl fogonik. Szüztöl születtetik.
Meg-feszül, kínnal meg-hal, és el-temettetik.
Fel-támadván halálból, Menyben emeltetik.
Es ö általa lészünk minnyájan itílve.
Hol a' jók hivattatnak örök dicsösségre.
A' gonoszok de mennek örök büntetésre.
A' hiveknek ezeket, mind el-kell hinnie.
Illy szentséges igéket mellyet most én mondok,
Szent Háromság egy Isten, te-elödben nyújtok.
Légy velem mikor végsö órámra fordúlok.
Illyen Hitben tarts Uram, míg hozzád indúlok.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 287–8. – Cím: Quicunque vult. Előtte a latin eredeti. – Nótajelzés: Nota eadem. [Utalás a latin nótajelzésére: Nota: Mittitur ad virginem etc.] – Megvan a második kiadásban is (1719, 223).

Megvan ezenkívül még Kájoni János saját kezével másolt latin–magyar versgyűjteményében is (177 k., 2); ez azonban ma nem hozzáférhető, és Papp Géza feljegyzéséből csak a latin és a magyar kezdősor ismeretes.

Szövege megtalálható még: Vépi ék. (1725–68, 183), Bozóki Mihály: Katólikus kar-béli kótás énekes könyv (Vác 1797, 185; Akvinás-béli Sz. Tamás vallása).

A Szentháromságra vonatkozó hittani tételek verses összefoglalása, a Quicunque vult animam firmiter salvare kezdetű középkori tanító vers (pium dictamen) fordítása. A latinja ( Chevalier 32491; AH 30, 9) viszont a Szent Athanasiusnak tulajdonított és főként az V. századi eretnekségek ellen megfogalmazott  hitvallás, a Symbolum Athanasianum (Quicunque vult salvus esse; vö. RMKT XVII./7, 141. sz.) versbe foglalása. Ezt a hitvallást a legújabb időkig a Szentháromság vasárnapjától adventig terjedő időszakban a papi zsolozsmában minden vasárnap mondották. Versbe foglalt változata viszont szakaszonként  hórákra bontva már a középkorban kis officiumként (Horae de Sanctissima Trinitate) szerepelt (vö. Chevalier 16566; Mone I, 28–9); erre utal a Has horas kezdetű utolsó versszak is. Szövege Kájoni nyomán a következő:


ALIUS. Nota: Mittitur ad Virginem etc.
Quicunque vult animam firmiter salvare,
Tres personas credere, ipsas honorare,
Tenetur; et precibus iugiter orare,
Unum Deum dicere, solum adorare.
Trinitatem credimus summum Genitorem,
Sanctum eius Filium, nostrum Redemptorem:
Sanctumque Paracletum gratiae Datorem,
Unum tamen dicimus Deum Creatorem.
A se Patrem credimus, cum hunc generavit,
Filium, de lumine, lumen resultavit:
Procedentem Spiritum uterque spiravit,
Neuter horum genuit ipsum, vel creavit.
Ad Patrem vix pertinet super baptizatum,
Qua sonuit Filium humane vocatum:
Naturae susceptio, columbae volatum,
Credimus Spiritui Paracleto datum.
In Patre potentia cuncta denotatur,
Filio prudentia omnis declaratur:
Gloria Paracleto universa datur,
Qui cum Patre, Natoque conglorificatur.
Voluntate Filius Patris incarnatus,
Est de Sancto Spiritu, de Virgine natus,
Crucifixus, mortuus, atque tumulatus,
Resurgens a mortuis caelis elevatus.
Et per ipsum erimus omnes iudicati,
Beati ad gloriam aeternam vocati:
Ad poenas perpetuas ibunt condemnati,
Haec omnia tenentur credere beati.
Has horas sic recolo, ut in Trinitate,
Veneretur unitas, et in unitate,
Honoretur Trinitas. Atque pietate,
Faciat me credere hoc cum firmitate. Amen.

Versforma: 13–13–13–13 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 145. sz.

13 Keresztelt Fiún-valo szó – Utalás Jézusnak a Jordán partján történt megkeresztelkedésére, ahol az evangéliumok leírása szerint a mennyei Atya szava hallatszott és a Szentlélek galamb képében megjelent. Mt 3, 16–17: Meg-kereszteltetvén pedig Jézus, mingyárt fel-jöve a' vizből: és ímé meg-nyílának néki az egek: és látá az Isten lelkét alá-jőni mint egy galambot, és reá szállani. És ímé szózat lőn mennyekből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, kiben nékem kedvem tőlt. (Vö. Mk 1, 9–11; Lk 3, 21–22.)


Hátra Kezdőlap Előre