[IMádunk mi téged Szent Háromság…]*

Nota: Angyaloknak Nagyságos Aszszonya

IMádunk mi téged Szent Háromság,
Kiben semmi nem lehet hamisság:
Hanem csak az Szent örök igasság,
Segítségre bizony nagy gazdagság.
Atya, Fiú, és Szent Lélek Isten,
Három Személy, de egy erösségben:
Fogyatkozás nállad semmi nincsen,
Uralkodván örök dicsösségben.
Imádunk mi téged Atya Isten,
Fiad-által könyörgünk szüntelen:
Szent Lelkedet önts-belénk tellyesen,
Hogy meg-tartson végig igaz Hitben.
Imádunk mi téged Fiú Isten,
Kit az Atya szült örök idökben:
Es érettünk alkalmas idöben,
Bé-öltözél nyomorúlt testünkben.
Kínt szenvedél, meg-halál érettünk,
Hogy általad le-mosatnék szennyünk:
Es Szent Atyád kedvellene bennünk,
Kik tégedet igazán tisztelünk.
Imádunk mi tégedet Szent Lélek,
Ki, tüzétöl meg-gyuladván égek:
Szerelmedtöl ugyan meg-éledek,
Bánatimban vigasztalást lelek.
Te vagy nékünk kedves vigasztalónk,
Ördög-ellen harczunkban bíztatónk:
Félelmünkben erös bátorítónk,
El-estünkben te vagy gyámolítónk.
Te származál az Atya Istentöl,
Egyetemben a' Fiú Istentöl:
Nem-születvén, hanem szerelmektöl,
Fualtatál, mint egy erös széltöl.
Téged azért egy örök Istennek,
Vallunk, s' hiszünk egyenlö erönek:
Meg-szentelö Szent Lélek Istennek,
Háromságban harmadik Személynek.
Dicsirtessél azért Szent Háromság,
Teremtö Ur és nemzö Atyaság:
Meg-testesült született Fiúság,
Es Szent Lélek örvendö vigaság.

Nyomtatott kiadása és kézirata:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 290. – Cím: MAS. – Nótajelzés: Nota: Angyaloknak Nagyságos Aszszonya. – Megvan a második kiadásban is (1719, 226).

Kájoni János latin–magyar versgyűjteménye. 1677 k., 8. – Csupán a magyar kezdősor ismeretes a ma egyébként hozzáférhetetlen kéziratnak tartalomjegyzékéből.

Ének a Szentháromságról. Az első három strófája közös az azonos kezdetű XVI. századi protestáns forrásokból ismert énekkel (Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és forrásai. Kolozsvár 1914, 104–5); ez először 1560-ban Huszár Gál énekeskönyvében (RMNy 160, fol. F1b; hasonmás kiadás: Bibliotheca  Hungarica Antiqua XII. Bp. 1983), majd Szegedi Gergely (1569, 166; RMNy 264) és Bornemisza Péter (1582, XXXIXa; RMNy 513) gyűjteményében jelent meg. Ez a három versszak Huszár Gálnál így olvasható:


Imadvnc mi tegedet szent Haromság
Kiben semmi nem lehet hamissag,
Hanem czac a szent öröc igassag,
Segitségre bizon nagy gazdagság.
Te vagy Atya fiu es szent Lelec,
Harom szemely de egy igaz Isten,
Fogyatkozas nalad semmi nintsen,
Bizodalom ha benned nagy leszen.
Imadunc mi teged Atya Isten,
Fiad altal könyörgünc szüntelen,
Hogy szent Lelked sziuünkben tellyes legyen,
Erössecké minket hitben tegyen.

Jénáki szerint (i.h.) Kájoni kéziratos gyűjteményének tartalomjegyzékéből következtetve az ének talán egy ismeretlen latin mintával együtt lehetett meg egykoron. Mivel ennek a ma hozzáférhetetlen kéziratnak már Jénáki idejében is hiányzott az első 22 lapja, ő sem tudta a Kájoni kézírásával másolt éneket  megvizsgálni. Feltételezése szerint Kájoninál „az első és második strófa tartalmának megfelelően tovább is a Szentháromságot…dicsőíti. Valószínű, hogy az első két versszakot kivéve a többit Kájoni maga írta, illetve fordította.” (Jénáki nyilván nem két, hanem három átvett strófára gondolt!)

Versforma: 10–10–10–10 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT I., 44. sz. és II, 103. sz.




Hátra Kezdőlap Előre