Bóldog Aszszony látogatásáról*

Nótája, Idvöz légy kis Jesus lelkünk ébresztöje

NAzáreth helyéböl hegyes tartományban,
Sietséggel indúl Szent Szüz Judaeában,
Hogy Ersèbet Aszszonyt meg-áldgya házàban,
JESUSnak Annya.
Ti is szarándokok már meg indúllyatok,
Illy Kalauz után bár bizvást fussatok,
Aldot üdvözletet Angyallal mondgyatok;
Veszi szüz Anya.
Te-is oh én szivem indúly buzgóságra,
Szent Szüznek szèp áldást mondgy minden órára,
Hogy bóldog ki múlást nyerjen vég órádra,
Christus Szent annya.
Midön szüz Mariát mezök mosolygással,
Követik madarak ékes szép szòllással,
Mi-is jàriunk vigan régi szent szokással,
Szent Szüzet áldván.
Aldgya Szüz MARIAT Ersèbeth víg szivel,
Aldgya Zachariás Szüzet meg-nyílt nyélvel,
Aldgya Szent Jànos-is titkos röpösèssel,
JESUSnak Annyát.
A' midön meg-szünék ezeknek nòtája;
Alázatossággal Urnak Szólgálòja,
Mint Filemülènek eneklö szép hangja,
Igy kezdi szavát:
Magasztallya az èn Lelkem alkotóját,
Hogy Annyának jedzett engem Szòlgálòját;
Mellyért mi-is áldgyuk hiven szüz MARIAT,
Ur IESUS Annyát.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 464–5. – Cím: BÓLDOG ASZSZONY látogatásáról. – Nótajelzés: Nótája, fol 79. [ = Idvöz légy kis Jesus lelkünk ébresztöje]. Az énekeskönyv szerkesztője az éneket a Boldog Aszszonyrol valo enekek közé sorolta, az 513. lapon pedig A' dicsöült szentekröl közönséges énekek című részben a naptár rendjének megfelelő helyen ezt a megjegyzést tette: II. JVLII: Boldog Aszszony Latogatasaról. Láss fol. 464.

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi gyűjteményekben: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 132), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 337), Zirci-ék. (1751–66, 46b), Paksi Márton György-ék. (1760–1, 330), Dőri-ék. (1763–74, 254), Szakcsi kántorkönyv (1788–9, I, 82).

Ének Sarlós Boldogasszony ünnepére. Az ünnepről: Dicseret Boldog Aszszony latogatasarul c. jz. Tarnóczy István Titkos értelmü Rosa című elmélkedő könyvéből (1676, 243) az azonos kezdetű verses imádság (Dicseret Boldog Aszszony latogatasarul c.) 1–3., 16. és 19–21. versszakának átalakított változata. Az énekeskönyv szerkesztője az átvett strófákat a  dallammintához átformálta; a szövegek összefüggéséből kitűnik, hogy ismernie kellett az ének teljes változatát, amely azonban nyomtatásban csak két évvel később jelent meg.

Versforma: 12–12–12–5 (a–a–a–b).

Dallama: RMDT I., 113. sz. és 138. sz.




Hátra Kezdőlap Előre