De pvrificatione Beatae Mariae Virginis die II febrvarij*

Nota O gloriosa

Az â Szüz, mint egy kösz aszszony,
Templomban ment, hogy tisztullion,
Hollot tisztab volt nap fénnél,
Minden angyalnal 's embernél.
De követé ö szent fiat,
Christus alázátosságat,
Ki az törvén ura levén,
Árra nem kötelesztetvén
Ugyan környül metélteték,
Hogy az az arnyek el-mulnék,
Ô hamu kövesd urádat,
Együdö szent aszszonyodat.
Ha magad meg nem alázod,
Nem lész fell magasztaltátott,
 szép szüzzel, szent fiával
Nem lész edgyüt az Christussál.
Azért szüzek örvendgyetek,
Mert szüz által Istenetek
Aldozától fel véteték,
Es érettünk áldoztatik.
Eörüllietek hátt öszvegyek,
Anna aszszonnyal zöngietek,
Mert méltoztatot meg látni,
Világ urát ki hirdetni.
Hazasok-is örvendgyetek,
Mert meg ielent Ersébetnek,
Minek elötte születnék,
Jüvendöléstül nem szünék.
Kisdedek-is örvendgyetek,
Mert â kis Jesus törvénnek
Eleget tévén mindenben,
Be áldatik vég örömben.
Vegezetre vigadgyanak
 vének-is tapsollyanak,
Ki-mulásának elötte,
Simeon vivé ölébe.
Az kis Jesust szeretettel
Hordozá valá örömmel,
Niuitanni tovab életét,
Nem kivanvan földön létét.
Mint â hattyu ö halálat,
Ha meg érzé kimulasát,
Kiált szép ének szozáttal,
Simeon-is van vigassággal.
Oktatasunkra nékünk ez,
Ha tekéntyuk, mely szép ékes,
May napot ha meg szemlész,
Menyországra utát szerez.
Dicsiret légyen atyanak,
Vele öszve â fiunak,
Dicsösség â szent léleknek,
Mind örökkén egy Istennek.

2 A hogy szó hiányzik. 4 's <> embernél

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 84a–85b. – Cím: DE PVRIFICATIONE BEATAE MARIAE VIRGINIS DIE II FEBRVARIJ. – Nótajelzés: Nota in folio 148. [Későbbi kézzel:] O gloriosa.

Ének Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére (Purificatio B.M.V., febr. 2.). Az ünnep tartalma evangéliumi eredetű: Szűz Mária újszülött gyermekét a mózesi törvény értelmében bemutatta a templomban (Lk 2, 22–32). Az ószövetségi előírás az anya tisztulását célozta; innen az ünnep latin neve. Vö. LThK 6,  935–6. – A magyar elnevezés a római liturgiából ered. Az ünnepi mise előtt ősi szokás szerint a pap gyertyákat szentel, azt meggyújtva kiosztja a népnek és körmenetben körülviszik, miközben latin énekben idézik az evangéliumi elbeszélés nyomán az agg Simeonnak Jézusra, a világ világosságára  vonatkoztatott énekét (Lk 2, 32: Lumen ad revelationem gentium…Világosság a pogányok megvilágítására…). A liturgikus és népi szokásokról: Bálint 1977, I, 191–200; HDA 5, 1681–83.

Az ének első tizennégy sora Kopcsányi Márton szerzeménye (A Bodog Szüz Mária Élete. Bécs 1631, 168; RMKT XVII./7, 29. sz.); a 2. sorban a hogy kiegészítés is innen való. Az ismeretlen szerző Kopcsányi versét további harmincnyolc sorral folytatta. Ebben a részben a tartalomban is váltás figyelhető meg. Az  ünnep tartalmának összefoglalása után a 6–9. versszakban a névtelen folytató örvendezésre szólítja az özvegyeket, házasokat, kisdedeket és véneket; a négy utolsó strófa pedig a templomi jelenet szereplőire, így az agg Simeonra utal.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–b–b).

Dallama: RMDT II., 75/I. sz. – A lapszámra utaló nótajelzés nem azonosítható.

9 Ô hamu – Értelme: ó te halandó ember.

21–22 öszvegyek, Anna aszszonnyal – Idős özvegy prófétaasszony, Fánuel leánya, aki Jézus bemutatásakor ugyancsak jelen volt (Lk 2, 36–38).

44 Simeon – lásd [MA születék e' Világnak Idvezitöje…]  c. 28. sor jz.




Hátra Kezdőlap Előre