2 K te vagy 5 K bizóknak te vagy biztatója, 6 K Es sok 8 K Emberi Nemzetnek 9 K Gyarló bünösöknek te vagy orvossága, 10 K Es az el-esteknek 11 K Légy kegyelmes kérünk Menynek földnek Ura, 12 P kivásága. K Az egész Világnak hatalmas Királlya. 13 K Mellyért mind örökké dicsirjünk, s' áldhassunk, 14 K fel-magasztalhassunk:

15 K imádhassunk, 16 K néked szolgálhassunk. 18 K Fertezödött [… ] sebekben: 20 K Hanem el-merült vólt Világ tengerében. 22 P poeniteciat K penitentziát 24 K Mert sok bünnel Istent meg-bántotta vala. 25 K a' Christushoz méne,

26 K Büneiröl hogy ott bocsánatot nyerne: 27 K ottan esék térdre, 28 K Hogy bünös lelkének orvosságot lelne. 29 K csókolgatni, 31 K viszont törölgetni, 32 K kenettel Szent lábait kenni. 33–36 K Irgalmas szemével az Ur hogy meg-nézte, Maria Magdolnát bünét meg-engette: Magdolna-is vétkét mindenkor könyvezte, Ur IESUS-t szerette, s' mind hóltig követte.

37 K az ö kérésekre, 38 K Az Ur Christus IESUS szép könyörgésekre: 39 K és hozá életre, 40 K Noha senyvedve vólt koporsóban teste. 41–56 K Hiányzik; helyette a következő versszak: Ki Maximinussal, Lázárral, Martával, Tengeren eveze eggyütt Marcellával: Es Massiliában Isten hatalmával, Menének: s' Christusnak több Tanitványival. 42 P fötte

60 K siratván, élt csak a' Christusban. 61 K Elete határa mikor el-jött vala, 62 P vitette K Szent Maximinushoz el-vitetett vala: 64 K ott el-nyugott vala. 66 K az egész Világban: 67 K Elete-fottáig maradt a' 68 K fényes bóldogságban. 69–72 K Hiányzik.

Kézirata és nyomtatott kiadása:

Alapszöveg: Pécsi-ék. 1674, 23a–25a. – Cím: DE SANCTA MARIA MAGDALENA 22 JULII. – Nótajelzés: Ad Notam ut in folio 44.

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 496–7. – Cím: MAS AZONROL. – Nótajelzés: Nota: Hálá-adásunkban, etc. – Szövege megvan a második kiadásban is (1719, 428).

Ének Mária Magdolnáról. Vö. De Sancta Maria Magdalena c. ének jz. Az ismeretlen szerző históriás-epikus jellegű versének bevezetése a „Dicsöséges Isten” megszólításával kezdődő, oltalmat kérő könyörgés (1–4. vsz.), amelynek az utolsó sora utal először Mária Magdolna példájára. Ezt követi az újszövetségi (5–10. vsz.), majd a legendás történet (11–16. vsz.) elbeszélése. Az utolsó két versszak a befejezés és doxológia.

A két változat közül a Pécsi-ék. szövege a korábbi kéziratos hagyományt őrizte meg. Ezt Kájoni átjavította, részben pedig a 11–14. versszaknak összevonásával megrövidítette.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a).

A Pécsi-ék. lapszámra utaló nótajelzése nem azonosítható. Dallama Kájoni nótajelzése alapján: RMDT I., 15/II. sz.

29 ápolgatni – apolgatni, csókolgatni (Jn 12,3).

39 Lazárt – Lk 10, 39–40.

41 Maximinus – vö. RMKT XVII./7, 130. sz. 29. sor jz.

57 méne egy bárlángban – vö. uo. 33–36. sor jz.

62 Maximinushoz ö vitettet vala – Petri András énekeskönyvének változata szerint Magdolna, mikor közeledni érezte halálát, egy remetét küldött Maximinusért (vö. uo. 50–56. sor jz.).

De Sancta Maria Magdalena 22 julii*

De Sancta Maria Magdalena 22 julii^*