De Sancto Iacobo apostolo 25 july*

Ad notam Cur mundus militat, vel Ebredgyel fell uilag

Szerelmes szent atyank, életnek kutt feie,
És az mi lelkünknek buzgo szeretöie,
Örök dicsöségnek drága szép gyümölcse,
Minden martiroknak ky vágy erossége,
Bocsássád elödben mi könyörgésünket,
Irgalmas szent Isten, esedezésünket,
Kérünk mi fiayd, ne nészd büneinket,
Légy irgalmas uram nékünk, hálgasd meg benünket.
Mert föl fegyverközöt â te néped ellen
Âma régy kigio kis sereged ellen,
Mind sivo oroszlany az kit hogy el-niellien,
És csálardságival törében eithessen.
Azért te szent neved légyen mi oltalmunk,
Ki meg oltalmazzon ellenségtöl bennünk,
Nisd fell szemeinket, hogy téged láthassunk,
Éretted, szent atyank, mindent hátra vessünk,
Szent Jákab apostol â miképpen téve,
Te szent szerelmedért mindent hátra vete,
Mert mihelen hivád, ottán ö követe,
Szüntelen tégedet alda és dicsire.
Az kinek ma vágyon szent ünepe napia,
Az kit nagy örömmel kereszténység tártia,
Mert te szent nevedet mind örökke algya,
Dicsöült szentekkel menyben magasztallya.
Ki szent szerelmedért méne Judeaba,
Evángeliomot hogy Számariaba
Bátran predikálvan ö â Sidoságban,
Hollot szép gyümölcset szerze â Christusban.
Szent Jakab Christushoz sokákat téréte,
Üdvösség uttyara öket vezérlette,
És â többi között Hermogenest inte,
Christusban hinnie hiven vezérlette.
Es az Hispaniat midön hogy el-iárta,
Kegyetlen Herodes ötet meg fogatta,
Igaz mondasáért hollot szányargatta,
Végtére halálra ötet kárhoztatta.
Itélö székihez az ki viszi vála,
Látvan mely nágy bátrán méne â halálra,
Szent Jakáb apostolt ö követi vala,
Es Jákab-is ötet czokolgattya vála.
Latvan ezt Herodes halálra itéle,
És igy mind kettönek feieket szedete,
Igaz vállasokért ê képpen büntete,
Mi urunk nevéirt véreket ereszte.
Igy nyugovék el szent Jákab Christusban,
Fáradsága uttán mi urunk Jesusban,
Melliért most örvendez minden martirokkal,
Magas menyországban örök boldogságban.
Dicsöség, dicsiret az attya Istennek
Légyen mind örökké az fiu Istennek,
Vele egyetemben szent lélek Istennek,
 szent háromságnak, egy bizony Istennek.

9 Mert kj fölé írva: föl 52 A szent szó hiányzik.

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 26a–27b. – Cím: DE SANCTO IACOBO APOSTOLO 25 JULY. – Nótajelzés: Ad Notam ut in folio 57. Vel Cur mundus militat vel Ebredgyel fell vilag.

Tanító ének az „idősebb” Szent Jakab apostolról. Tiszteletéről lásd: XXV. jvlii: Szent Jakab apostolrol c. jz. A névtelen szerző krónikás elbeszélő modorban előadott énekének első négy strófájában Szerelmes szent atyank megszólítással Istentől kér oltalmat ama regi kigyó, a gonosz lélek csalárdságai ellen. A következő hét versszakban  a Tridenti Zsinat nyomán megreformált Breviarium Romanum napi zsolozsmájából a matutinum második nocturnusa három olvasmányát foglalja versbe. Az ének végén két strófa a szokásos záradék, doxológia.

Az ének másik változata megvan Kájoninál (vö. Szent Jakab apostolrol c.).

Az ének forrásául szolgáló latin életrajz a megfelelő sorok számának feltüntetésével és a szövegrészek kiemelésével a következő:

17–20: Jacobus, Zebedaei filius, Joannis Apostoli germanus frater, Galilaeus, inter primos Apostolos vocatus cum fratre, relictis patre, ac retibus, secutus est Dominum, et ambo ab ipso Jesu Boanereges, id est, tonitrui filii sunt appellati. Is unus fuit ex tribus Apostolis, quos Salvator maxime dilexit, et  testes esse voluit suae transfigurationis, et interesse miraculo, cum archisynagogi filiam a mortuis excitavit, et adesse, cum secessit in montem Oliveti, Patrem oraturus, antequam a Judaeis comprehenderetur.
25–32:Verum Jacobus post Jesu Christi ascensum in caelum, in Judaea et Samaria praedicans, ejus divinitatem, plurimos, in quibus Hermogenem haereticum ad christianam fidem convertit.
33–36:Mox peragrata Hispania, ibique praedicato evangelio rediit Jerosolymam. Sed Claudio imperatore Herodes ad regnum elatus, ut a Judaeis gratiam iniret, Jacobum libere Jesum Christum Deum confitentem capitis condemnavit.
37–44:Quem cum is, qui eum duxerat ad tribunal, fortiter martyrium subeuntem vidisset, statim se et ipse Christianum esse professus est. Ad supplicium cum raperentur, petiit ille a Jacobo veniam; quem Jacobus osculatus, Pax, inquit, tibi sit. Itaque uterque est securi percussus, cum paulo ante Jacobus paralyticum sanasset.  Corpus ejus postea Compostellam translatum est, ubi summa celebritate colitur, convenientibus eo religionis, et voti causa ex toto terrarum orbe peregrinis. Memoria ipsius natalis hodierno die, qui translationis dies est, ab Ecclesia celebratur, cum ipse Kalendis Aprilis primus Apostolorum, Jerosolymis profuso sanguine, testimonium Jesu Christo dederit.

Versforma: 12–12–12–12 (a–a–a–a); a sorok 6/6 osztásúak.

Dallama az egykorú kéz által utólag beírt nótajelzések alapján: RMDT I., 190. sz. A lapszámra utaló nótajelzés nem azonosítható. Részletes indokolást lásd a De Sancto Matthia XXIV februarij c. ének jegyzetében.

31 Hermogenest – Jakab apostol apokrif életrajza szerint Abiathar főpap egy Hermogenes nevű mágust küldött az apostolhoz, hogy őt hitétől eltérítse. Különféle bonyodalmak után Hermogenes az apostol hatására kereszténnyé lett. Ekkor Abiathar kiszolgáltatta Herodes Agrippának, aki Jakabot megölette. A  középkor végi nyomtatott Breviarium Strigoniense Szent Jakab apostol ünnepén a matutinum hat leckéjében Hermogenes történetét mondja el. Az ének tehát a részleteiben is jól ismert történetre utal.

33 Hispaniat – a hagyomány szerint Spanyolországban elsőként hirdette az evangéliumot.

37 az ki viszi vála – az apostol hóhérja, akit megtérített és a halálba is együtt mentek.




Hátra Kezdőlap Előre