|
|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 521–2. Kiad.: Alszeghy Zsolt: Szent István a magyar egyházi költészetben (Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Bp. 1938. III, 330–1). – Cím: XX. AVG. Sz. JSTVAN KIRALYRÓL. – Nótajelzés: Nótája, fol. 24. [ = Üdvöz légy Mennyei Bánya c.] Szövege megvan a következő XVIII. századi kéziratokban: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 434), Zirci-ék. (1751–66, 49a), Vöcsey János-ék. (1752, 223), Dőri-ék. (1763–74, 342), Egervári-ék. (XVIII. sz. 2. fele, 268). Válaszos ének Szent István királyról. Alszeghy Zsolt (i.h.) megállapítása szerint a Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 178) Igaz hitnek plántálója kezdetű éneke a Cantus catholici itt közölt darabjának nyilvánvaló átköltése. Ebben a változatban ez az ének a legújabb korig fennmaradt. Lásd: Hozsanna. Bp. 1948, 297. sz. Versforma: 8–8–8–5 (a–a–b–b); a 3–4. sor refrénként ismétlődik. Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 24/a. sz. – A névtelen szerző a dallamminta eredeti versformáját (vö. [ÜDvöz légy Mennyei Bánya…] c.) módosította: a tizenkét szótagos harmadik sort, a refrént, ketté osztotta, és 8 + 5 szótagos, két egymással rímelő sorrá alakította. Ezzel az eredeti dallammintára való éneklést is részben változtatnia kellett. A felelgetős, litánia jelleg kiemelésére alkalmas ének kétsoros refrénjét a hívek énekelték vagy a kántor előéneklését követve strófánként ismételték.
|