[Szent András apostolról, nov. 30.]*

Dicsöségnek szent Istene,
Mi lelkünknek üdvössége,
Mindeneknek bölczessége,
Életünknek reménsége,
Könyörülvén embereken,
Az meg térö bünösökön,
És álazátos népeken,
Hozzád futo kis seregen,
Négyet azért ki valászta
May evángeliomban,
Pétert, Andrast lelki ióra,
Jakabót, Janost munkara.
A kiket annak utánna
Apostoloknak hiváta,
Istennek szent apostola,
 szent Andras igaz szólga.
Az kinek ünnepe napia
Ma vágyon nágy vigasságba,
Eörvendezvén boldogságba
Mind szentekkel menyországba.
Christus hogy ötet el-hiuá,
Vele addig ö marada,
Még urunk e földön iára,
Es tánitasát hálgata.
Sok csúda tételét látta,
Pünkösd napian el-bocsáta
Mindeneket e világra,
Szent lelket nékiek ada.
Ki elöször Sidoságban,
Az Europa tártómanyban,
Sicziaban, Aegyptusban
Predikala Tarciaban.
Végre lelki vigasságban,
Achiának hátaraban,
Pátra névö várasában
Méne ö az poganyságban.
Midön ottan ö sokákat
Igász hütre poganyokat
Hoszza világra vakokat,
Az Christushoz sok sidokat,
Az Egeas pogany consul
Ellene tamoda rútúl,
Hogy meg feddé gonosságról,
Bátorsággal büneyrol.
Kénszerité az Christustól
El-szákadni Istenétöl,
Vádoltaték az sidoktól,
De nem féle mind ázoktól.
Hogy áldoznék Bálvanyoknak,
Miként pogányok áldoznak,
Kénszerité az bakoknak
Vérét aldozni tulkoknak.
Jnkáb keszde öt feddenni,
Bálvanyokat kárhoztatni,
Üdvösségre mindent hini,
Igaz hitre térétenni,
Szüntelen de predikalni,
Az Istennek ö hirdetni,
Szent igéyet kiáltanni,
Mindeneknek ki ielenti,
Hogy mi urunk az embernek
Üdvösségekért mindennek
Fizetet ö hiveynek,
Valtságokért népeinek.
Azért nékiek ö monda,
Hogy csák ánnak ö áldozna,
A ki ötet meg valtotta,
Azt örökkén ö imádna.
Ne az óktálan bákoknak,
Sem peniglen az tulkoknak,
Hanem ártatlan báranynak
Áldozik ö az Christusnak.
Annal-is inkáb háragvék
Az Egeas dühösködék,
És szent Andras meg fogaték,
Ottan tömlöczbe veteték,
Mivel hogy ö az Christusnak
Keresztét nézé meg valtonknak,
Magasztallya mi urunknak,
Dicsöséges kiralyunknak.
Kiért ötet az halálra
Pogany király kárhoztatta,
De midön kere sztét látta,
Fell sz óval kiáltvan monda:
Ô aldot kereszt, kit vártam,
Es régulta én kivantam,
Szivem szerént ohaytottam,
Meg készültél nékem, látom.
Végy ki engem ez világból
Innéd az emberek közül,
Az pogányoknak kezéböl,
Kegyetlennek hátalmaból.
Ez uttan meg feszétették,
Kereszt fára függesztették,
Artatlanul büntetették,
Az sidóktúl vadoltaték.
Hármad nápig predikala,
Az kösségnek ö kiálta,
Mindeneket bátran hiva
Az üdvösségnek uttyara.
Igy vévé az életének
Szép iutálmat munkaiának,
Córonaiát futasának,
Nyugodalmat fáratságanak.
Aldgyúk azért mi urunkat,
Hogy â szent apostolokat
Válásztotta hiv szolgákat
Közénkben apostolokat,
Kik minket az üdvösségnek
Es menyei nagy örömnek
Uttyara örök életnek
Igazgattnak s vezérelnek.
Dicsirtessél atya Isten,
Vele edgyüt fiu Isten,
Es â szent lélek ur Isten,
Tellyes szent háromság, amen.

15 <Eörvendez> Istennek 53 ö 60 Mindenek<et>nek 83 kersztét 84 sóval

Kézirata:

Pécsi-ék. 1674, 65a–67b. – A cím és a nótajelzés a kézirat csonkasága miatt hiányzik.

Szövege megtalálható a következő XVIII. századi gyűjteményekben: Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 368; cím: Szent András Apostol Napián, nótajelzés: Ave mundi spes), Paksi Márton György-ék. (1760, 585 var).

Tanító ének Szent András apostolról. Lásd XXX. novemb. Szent Andrasról c. jz. A krónikás elbeszélő modorban szerkesztett ének első hat strófája a napi evangéliumi szakaszra (Mt 4, 18–22) utalva az első apostolok kiválasztásáról szól. A 7–27. versszak a Tridenti zsinat nyomán megújított Breviarium Romanum napi zsolozsmájából a  matutinum második nocturnusa három olvasmányát foglalja versbe. Ennek latin szövege a megfelelő sorok számával és a szövegrészek kiemelésével a következő:

 Andreas apostolus, Bethsaidae natus, qui est Galilaeae vicus, frater Petri natu maior , disicipulus Joannis Baptistae, cum eum de Christo dicentem audisset: Ecce Agnus Dei, secutus Iesum, fratrem quoque suum ad eundem perduxit. Cum postea una cum gratre piscaretur in litore Galilaeae, ambo a praetereunti Christo  Domino ante alios Apostolos vocati illis verbis: Venite post me, faciam vos fieri piscatores hominum, nollam interponentes moram, et relictis retibus, secuti sunt eum.
25–28:Post cuius passionem et resurrectionem,
29–32:Andreas, cum in Scythiam Europae, quae ei provincia ad Christi fidem disseminandam obtigerat, venisset, deinde Epirum, ac Thraciam peragrasset; doctrina et miraculis innumerabiles homines ad Christum convertit.
32–40:Patras Achaiae profectus, et in ea urbe plurimis ad veritatem evangelicam perductis,
41–44:Aegeam proconsulem, praedicationi evangelicae resistentem, liberrime increpavit, quod qui iudex hominum haberi vellet, Christum Deum omnium iudicem a daemonibus elusus non agnosceret.
45–52:Tum Aegeas iratus, Desine, inquit, Christum iactare, cui similia verba nihil profuerunt, quo minus a Iudaeis crucifigeretur.
53–64:Andream vero de Christo nihilominus libere praedicantem, quod pro salute humani generis se crucifigendum obtulisset, impia oratione interpellat, ac demum hortatur, ut sibi consulens diis velit immolare.
65–72:Cui Andreas: Ego omnipotenti Deo, qui unus, et verus est, immolo quotidie, non taurorum carnes, nec hircorum sanguinem, sed immaculatum Agnum in altari: cuius carnem posteaquam omnis populus credentium manducaverit, Agnus, qui sacrificatus est, integer perseverat, et vivus.
73–80:Quamobrem ira accensus Aegeas, iubet eum in carcerem detrudi: unde populus Andream facile liberasset, nisi ipse sedasset multitudinem, vehementius rogans, ne se ad optatissimam martyrii coronam properantem impedirent.
81–82:Igitur paulo post in tribunal productum cum Aegeas crucis extollentem mysteria sibique suam impietatem exprobrantem diutius ferre non posset, in crucem tolli, et Christi mortem imitari iussit.
83–92:Adductus Andreas ad locum martyrii, cum crucem vidisset, longe exclamare coepit: O bona crux, quae decorem ex membris Domini suscepisti, diu desiderata, sollicite amata, sine intermissione quaesita, et aliquando cupienti animo praeparata: accipe me ab hominibus, et redde me magistro meo; ut per te me recipiat, qui per te me redemit.
93–104:Itaque cruci affixus est in qua biduum vivus pendens, et Christi fidem praedicare nunquam intermittens, ad eum migravit, cuius mortis similitudinem concupierat.

Az utolsó három versszak hálaadás és doxológia. A vers szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–8–8–8 (a–a–a–a).

Feltételezhető, hogy a Szoszna Demeter-ék.  a hagyományos dallamot őrizte meg nótajelzésével; vö. RMDT II., 74. sz.

10 May evangeliomban – Mt 4, 18–22.

30 Sicziaban – Szkithiában.

35 Pátra – Patrasz.


Hátra Kezdőlap Előre