Dominica IV. post trinitatem*

Nota: Jer örvendezzünk az Ur Istennek

SZükség meg-tudnunk hü Keresztyének,
Irgalmas vóltát a' nagy Ur Istennek,
Csuda-tételit Szent Felségének,
Szent Lukács maga bizonsága ennek.
Régen az Istent a' Keresztyének,
Ugy becsüllötték néki könyörgöttek:
Szent igijére rá figyelmeztek,
Hogy minden-felöl hozzája siettek.
Ö szent igijét hogy meg-hallották,
Nagy ájtatoson ötet magasztalták:
IESUS Christusnak ötet mondották,
Szüntelen szóval segitségül hítták.
Igy a' Szent Isten meg-is halgatta,
Nagy áldomását reájok bocsátta:
Imádságok-ért meg-is áldotta,
Minden gonosztól öket óltalmazta.
Szent Lukács mostan nékünk meg-irta,
Genezaretnél mikor IESUS járna:
Es a' Tó-mellet parton sétálna,
Láta két hajót a' vizen hogy vólna.
Ur IESUS Christus mihelt meg-látta,
Eggyik hajóban leg-ottan bé-szálla:
Simon Péternek ö hajójába,
Szállása néki lön nyugodalomba.
A' ki ezt hallod, értsed magadról,
Hogy mindenkoron hálákat adgy arról:
Ne-feletkezzél Isten javáról,
Meg-emlekezzél Szent áldomásáról.
Mennyi sok javát adta te-néked,
Isten Országát hogy el-ne veszessed:
Földön, Tengeren ötet keressed,
Ejjel, és nappal Szent nevét dicsirjed.
Mert ha el-veszted Isten Országát,
El-nem veheted annak szép jutalmát:
Söt a' gazdaggal Pokolnak kínnyát,
Meg-kell kóstolnod setétség hajlékát.
Ejjel, és nappal illik te-néked,
Isten igéjét szüntelen keresned:
Az halászokkal eggyet értened,
Igaz halak-közt kell te-néked lenned.
Mert az halászok Isten Papjai,
Az ö nyájának fö igazgatói:
Szent igijének Prédikátori,
A' Menyországnak fö kapu-állói.
Illik te-néked öket halgatnod,
Prédikállását nékik meg-fogadnod:
Söt tisztességben öket tartanod,
Hogy Menyországban lehessen lakásod.
Christus IESUS-nak ö Szent igéjét,
Ha meg-nem tartod ö parancsolatit:
Bizony el-küldi ö Szent Angyalit,
Es ki-választya ö kedves hiveit.
A' Christus IESUS a' nagy örömre,
Hiveit viszi az örök-életre:
A' kik hajlottak Szent beszédére,
Ott az örömnek soha nem lesz vége.
Gonosz halakat de helyhezteti,
Nagy setétségre öket akkor küldi:
Ö Szent igéjét a' ki nem hiszi,
Parancsolattyát a' ki most nem féli.
Akkor egy-mástól nagy ohajtással,
Búcsúznak töllök nagy szomorúsággal:
Es az ördögök nagy kaczagással,
Viszik Pokolba szörnyü ropogással.
Isten veletek szerelmes Anyám,
Nem látlak többé immár édes Atyám:
Isten haragja szállott már reám,
Parancsolatit mert meg-nem fogadám.
Ott nagy jajgatás, fog-csikorgatás,
Pokolban lészen, és sok átkozódás:
Nem kell senkinek Prokátorkodás,
Mert bizony lészen ott nagy sok kínlódás.
Ki Attyát, Annyát, szerelmes Báttyát,
Ott meg-átkozza minden rokonságát:
Tellyes éltében az ö múnkáját,
Szánnya, és bánnya ez Világon-vóltát.
Ki Attyát láttya hogy ott kínlódik,
Ki Annyát láttya Pokolban gyötrödik:
Ki szép Leányát, és szép gyermekét,
Pokol torkában hogy ott átkozódik.
Az ember akkor igen fogadgya,
Ha valamikor lenne szabadsága:
Soha nem lenne többé olly túnya,
Ejjel, és nappal szüntelen vigyázna.
Minden idöben szegényt táplálna,
Tellyes éltében árvákat ruházna:
Szegényt, özvegyet, soha nem hadna,
Söt ruhátlannak, ruházatot adna.
Te bünös ember vigyázz magadra,
Hogy mikor az Ur az utólsó napra:
El-jö te-néked szám-adásodra,
Méltónak mondgyon örök bóldogságra.

Nyomtatott kiadása:

Kájoni János: Cantionale catholicum. Csík 1676, 565–7. – Cím: DOMINICA IV. POST TRINITATEM. – Nótajelzés: Nota: Jer örvendezzünk az Ur Istennek. – Az 1719-i kiadásból kimaradt.

Énekbe foglalt prédikáció a Szentháromság ünnepe utáni negyedik vasárnap evangéliuma (Lk 5, 1–11) alapján. A névtelen szerző a csodálatos halfogásról szóló evangéliumi szakasznak csak az első három versét idézi, majd ebből fejti ki az üdvös tanítást.

Versforma: 10–11–10–11 (a–a–a–a); a sorok osztása 5/5 és 5/6.

Dallama: RMDT I., 76. sz.

8 minden-felöl hozzája siettek – Lk 5, 1: Lön pedig, mikor a' seregek reája tódúlnának, hogy az Isten igéjét halgatnák.

18 Genezaretnél mikor IESUS járna – Lk 5, 1–2: És ö áll vala a' Genezaret tava-mellett. És látá a' tó-mellett két hajót állván: a' halászok pedig ki-szállottak vala, és mossák vala a' hálókat.

22 Eggyik hajóban leg-ottan bé-szálla – Lk 5, 3: Bémenvén pedig eggyik hajóba, melly Simoné vala, kéré őtet hogy a' főldtől bellyebb vinné egy kevéssé. És le-ülvén tanittya vala a' hajótskából a' seregeket.

52 ki-választya – az utolsó ítéletkor.

56 Gonosz halakat – Mt 13, 47–48: Ismég hasonló mennyeknek országa a' tengerbe vettetett, és minden-féle halakat öszve-gyűjtő varsához; mellyet, midőn meg-tőlt vólna, ki-vonván, és a' part-mellett le-ülvén, ki-választották a' jókat az edényekbe, a' gonoszokat pedig ki-vetették.




Hátra Kezdőlap Előre