SZükség meg-tudnunk hü Keresztyének, |
Irgalmas vóltát a' nagy Ur Istennek, |
Csuda-tételit Szent Felségének, |
Szent Lukács maga bizonsága ennek.
|
|
Régen az Istent a' Keresztyének, |
Ugy becsüllötték néki könyörgöttek: |
Szent igijére rá figyelmeztek, |
Hogy minden-felöl hozzája siettek.
|
|
Ö szent igijét hogy meg-hallották, |
Nagy ájtatoson ötet magasztalták: |
IESUS Christusnak ötet mondották, |
Szüntelen szóval segitségül hítták.
|
|
Igy a' Szent Isten meg-is halgatta, |
Nagy áldomását reájok bocsátta: |
Imádságok-ért meg-is áldotta, |
Minden gonosztól öket óltalmazta.
|
|
Szent Lukács mostan nékünk meg-irta, |
Genezaretnél mikor IESUS járna: |
Es a' Tó-mellet parton sétálna, |
Láta két hajót a' vizen hogy vólna.
|
|
Ur IESUS Christus mihelt meg-látta, |
Eggyik hajóban leg-ottan bé-szálla: |
Simon Péternek ö hajójába, |
Szállása néki lön nyugodalomba.
|
|
A' ki ezt hallod, értsed magadról, |
Hogy mindenkoron hálákat adgy arról: |
Ne-feletkezzél Isten javáról, |
Meg-emlekezzél Szent áldomásáról.
|
|
Mennyi sok javát adta te-néked, |
Isten Országát hogy el-ne veszessed: |
Földön, Tengeren ötet keressed, |
Ejjel, és nappal Szent nevét dicsirjed.
|
|
Mert ha el-veszted Isten Országát, |
El-nem veheted annak szép jutalmát: |
Söt a' gazdaggal Pokolnak kínnyát, |
Meg-kell kóstolnod setétség hajlékát.
|
|
Ejjel, és nappal illik te-néked, |
Isten igéjét szüntelen keresned: |
Az halászokkal eggyet értened, |
Igaz halak-közt kell te-néked lenned.
|
|
Mert az halászok Isten Papjai, |
Az ö nyájának fö igazgatói: |
Szent igijének Prédikátori, |
A' Menyországnak fö kapu-állói.
|
|
Illik te-néked öket halgatnod, |
Prédikállását nékik meg-fogadnod: |
Söt tisztességben öket tartanod, |
Hogy Menyországban lehessen lakásod.
|
|
Christus IESUS-nak ö Szent igéjét, |
Ha meg-nem tartod ö parancsolatit: |
Bizony el-küldi ö Szent Angyalit, |
Es ki-választya ö kedves hiveit.
|
|
A' Christus IESUS a' nagy örömre, |
Hiveit viszi az örök-életre: |
A' kik hajlottak Szent beszédére, |
Ott az örömnek soha nem lesz vége.
|
|
Gonosz halakat de helyhezteti, |
Nagy setétségre öket akkor küldi: |
Ö Szent igéjét a' ki nem hiszi, |
Parancsolattyát a' ki most nem féli.
|
|
Akkor egy-mástól nagy ohajtással, |
Búcsúznak töllök nagy szomorúsággal: |
Es az ördögök nagy kaczagással, |
Viszik Pokolba szörnyü ropogással.
|
|
Isten veletek szerelmes Anyám, |
Nem látlak többé immár édes Atyám: |
Isten haragja szállott már reám, |
Parancsolatit mert meg-nem fogadám.
|
|
Ott nagy jajgatás, fog-csikorgatás, |
Pokolban lészen, és sok átkozódás: |
Nem kell senkinek Prokátorkodás, |
Mert bizony lészen ott nagy sok kínlódás.
|
|
Ki Attyát, Annyát, szerelmes Báttyát, |
Ott meg-átkozza minden rokonságát: |
Tellyes éltében az ö múnkáját, |
Szánnya, és bánnya ez Világon-vóltát.
|
|
Ki Attyát láttya hogy ott kínlódik, |
Ki Annyát láttya Pokolban gyötrödik: |
Ki szép Leányát, és szép gyermekét, |
Pokol torkában hogy ott átkozódik.
|
|
Az ember akkor igen fogadgya, |
Ha valamikor lenne szabadsága: |
Soha nem lenne többé olly túnya, |
Ejjel, és nappal szüntelen vigyázna.
|
|
Minden idöben szegényt táplálna, |
Tellyes éltében árvákat ruházna: |
Szegényt, özvegyet, soha nem hadna, |
Söt ruhátlannak, ruházatot adna.
|
|
Te bünös ember vigyázz magadra, |
Hogy mikor az Ur az utólsó napra: |
El-jö te-néked szám-adásodra, |
Méltónak mondgyon örök bóldogságra.
|
|
|