| SZükség meg-tudnunk hü Keresztyének, |
| Irgalmas vóltát a' nagy Ur Istennek, |
| Csuda-tételit Szent Felségének, |
| Szent Lukács maga bizonsága ennek.
|
|
| Régen az Istent a' Keresztyének, |
| Ugy becsüllötték néki könyörgöttek: |
| Szent igijére rá figyelmeztek, |
| Hogy minden-felöl hozzája siettek.
|
|
| Ö szent igijét hogy meg-hallották, |
| Nagy ájtatoson ötet magasztalták: |
| IESUS Christusnak ötet mondották, |
| Szüntelen szóval segitségül hítták.
|
|
| Igy a' Szent Isten meg-is halgatta, |
| Nagy áldomását reájok bocsátta: |
| Imádságok-ért meg-is áldotta, |
| Minden gonosztól öket óltalmazta.
|
|
| Szent Lukács mostan nékünk meg-irta, |
| Genezaretnél mikor IESUS járna: |
| Es a' Tó-mellet parton sétálna, |
| Láta két hajót a' vizen hogy vólna.
|
|
| Ur IESUS Christus mihelt meg-látta, |
| Eggyik hajóban leg-ottan bé-szálla: |
| Simon Péternek ö hajójába, |
| Szállása néki lön nyugodalomba.
|
|
| A' ki ezt hallod, értsed magadról, |
| Hogy mindenkoron hálákat adgy arról: |
| Ne-feletkezzél Isten javáról, |
| Meg-emlekezzél Szent áldomásáról.
|
|
| Mennyi sok javát adta te-néked, |
| Isten Országát hogy el-ne veszessed: |
| Földön, Tengeren ötet keressed, |
| Ejjel, és nappal Szent nevét dicsirjed.
|
|
| Mert ha el-veszted Isten Országát, |
| El-nem veheted annak szép jutalmát: |
| Söt a' gazdaggal Pokolnak kínnyát, |
| Meg-kell kóstolnod setétség hajlékát.
|
|
| Ejjel, és nappal illik te-néked, |
| Isten igéjét szüntelen keresned: |
| Az halászokkal eggyet értened, |
| Igaz halak-közt kell te-néked lenned.
|
|
| Mert az halászok Isten Papjai, |
| Az ö nyájának fö igazgatói: |
| Szent igijének Prédikátori, |
| A' Menyországnak fö kapu-állói.
|
|
| Illik te-néked öket halgatnod, |
| Prédikállását nékik meg-fogadnod: |
| Söt tisztességben öket tartanod, |
| Hogy Menyországban lehessen lakásod.
|
|
| Christus IESUS-nak ö Szent igéjét, |
| Ha meg-nem tartod ö parancsolatit: |
| Bizony el-küldi ö Szent Angyalit, |
| Es ki-választya ö kedves hiveit.
|
|
| A' Christus IESUS a' nagy örömre, |
| Hiveit viszi az örök-életre: |
| A' kik hajlottak Szent beszédére, |
| Ott az örömnek soha nem lesz vége.
|
|
| Gonosz halakat de helyhezteti, |
| Nagy setétségre öket akkor küldi: |
| Ö Szent igéjét a' ki nem hiszi, |
| Parancsolattyát a' ki most nem féli.
|
|
| Akkor egy-mástól nagy ohajtással, |
| Búcsúznak töllök nagy szomorúsággal: |
| Es az ördögök nagy kaczagással, |
| Viszik Pokolba szörnyü ropogással.
|
|
| Isten veletek szerelmes Anyám, |
| Nem látlak többé immár édes Atyám: |
| Isten haragja szállott már reám, |
| Parancsolatit mert meg-nem fogadám.
|
|
| Ott nagy jajgatás, fog-csikorgatás, |
| Pokolban lészen, és sok átkozódás: |
| Nem kell senkinek Prokátorkodás, |
| Mert bizony lészen ott nagy sok kínlódás.
|
|
| Ki Attyát, Annyát, szerelmes Báttyát, |
| Ott meg-átkozza minden rokonságát: |
| Tellyes éltében az ö múnkáját, |
| Szánnya, és bánnya ez Világon-vóltát.
|
|
| Ki Attyát láttya hogy ott kínlódik, |
| Ki Annyát láttya Pokolban gyötrödik: |
| Ki szép Leányát, és szép gyermekét, |
| Pokol torkában hogy ott átkozódik.
|
|
| Az ember akkor igen fogadgya, |
| Ha valamikor lenne szabadsága: |
| Soha nem lenne többé olly túnya, |
| Ejjel, és nappal szüntelen vigyázna.
|
|
| Minden idöben szegényt táplálna, |
| Tellyes éltében árvákat ruházna: |
| Szegényt, özvegyet, soha nem hadna, |
| Söt ruhátlannak, ruházatot adna.
|
|
| Te bünös ember vigyázz magadra, |
| Hogy mikor az Ur az utólsó napra: |
| El-jö te-néked szám-adásodra, |
| Méltónak mondgyon örök bóldogságra.
|
|
|
