|
|
Nyomtatott kiadása: Cantus catholici. Kassa 1674, 218–20. – Felirat és nótajelzés: Magyarúl: Azon Nótára. – Előtte a latin eredeti ezzel a címmel: Mundana vana. Divina sunt plena. A dallamát is közli. Elmélkedő ének a mulandóságról és az élet rövidségéről. Forrása a Dicam ne qui sit orbis kezdetű cantio. Az eredeti a himnológiai irodalomban ismeretlen, máshol nem fordul elő; feltehetően hazai szerző műve. A névtelen szerkesztő a 33 versszakos latin költeményből 19 strófának közölte szabad fordítását. Az ének a kassai Cantus catholiciben a Farsangos napokra valo enekek között található; vö. De redamando Deo c. jz. Versforma: 7–8–7–8 (a–b–a–b). Dallama: RMDT II., 48. sz. 2 kigyót, békát – ismert szólás (NySz II, 304). 9 forrót alád önt – megcsal, félrevezet (NySz I, 947). 8 görcsös – beteg, eltorzult. 19 kötve hidgyük Mint rosz kománkat – régi közmondás (NySz II, 337: kötve higyed komádat). 20 óvást – vigyázva, óvatosan (NySz II, 1162). 24 urallod – uradnak elismered (NySz III, 862); lásd [KI-költ Názáretböl szép Virágunk…] c. 15. sor jz. 32 háit – kövérségét, háját. 33 Roszszab ne légy hangyáknál, Mellyek jövendöt intéznek – gondoskodnak a jövőről; utalás Aesopus meséjére a tücsökről és a hangyáról: a szorgalmas hangya gondoskodott téli élelméről.
|