[IAj Halál, büneinknek te keserves sóldgya…]*

Nòtája, Oh mennyei szerelmünk

IAj Halál, büneinknek te keserves sóldgya;
Te emberi veszélnek rettenetes módgya:
éltünk mérge, tiltot almank férge:
Jaj, hatalmad rajtunk, ugy mint bününk kérge.
Valaki ez Világra születik életben;
Szörnyü Halál, ugy látom, minden van kezedben:
Senkit nem szánsz, velünk keménnyen bánsz;
Minden szépséginkel bennünket sirban hánsz.
Nem nész nagy uraságra, sem nagy Királyokra;
sem à sok Országokkal biró Császárokra:
Nállad mint pór, valaki föld és por:
Jaj! fel-vont kéz ijed, rajtunk van mindenkor.
Nincs elötted böcsüje meg-öszült hajaknak,
sem rósa s' liliomként virágzó iffjaknak:
Edgyes szivek, válhatatlan lelkek,
Halál kaszájával sokszor el-metczetnek.
Az annyokat el-vonszod Halál, magzatitól;
Es kedves vérségeket ö rokonságitól:
Nincsen szived, ki-apatt két szemed;
kérést s' panaszt nem hal meg-süketült füled.
Ez ám utólso sorsa Világ hivságinak,
Ez végsö koronája csalárd pompáinak:
öröm, vigság, jt meg-szün s' nyájasság;
már csak kigyó s' béka lesz minden társaság.
Isten kegyelmezz ennek, ki úttyát be-járta;
Légy kegyes néki, mert már adóját meg-atta:
Minketis vár; nincsen ez ellen zár:
Rövid nap el-megyünk; nem meszsze az határ.
Majd el-megyünk bizonnyal, holnap vagy ma lészen;
Bóldog az, à ki várja ez órájat készen:
Vigyàzzatok, magatok ójjátok;
Mindenüt les Halál, járván utánnatok.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 544. – Felirata: VIII. Nòtája, fol. 318. [ = Oh mennyei szerelmünk, Felséges Istenünk].

Halottas ének temetésre. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 13–13–10–12 (a–a–b–b); a tízes sorok 4/6 osztásúak belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 221. sz.

3 tiltott almánk férge – utalás a paradicsombeli emberpár engedetlenségére.

25 Isten kegyelmez ennek – utalás a ravatalon fekvő halottra.




Hátra Kezdőlap Előre