[MIndnyájan kik ide gyültünk…]*

Nótája, Jaj én szegény gyarló féreg

MIndnyájan kik ide gyültünk,
A' koporsót szemléllyük:
Majd nékünkis igy jár éltünk,
Ezt álomnak ne véllyük.
Világ java meddig használ,
világosan itt láttyuk:
Itt mutattya nyilvan halál,
kincsünk meddig birhattyuk.
Szép nyájasság, szép köszöntés,
Immáron mind el-tüntek:
Nyájas ékes beszélgetés,
Fris szállás, mind meg-szüntek.
Azèrt immár jó szállásom,
Ugy látom, ki-szoritasz:
Enis tüled el-bútsúzom;
tölem végsö szót hallasz.
Noha benned jó szállásom,
sok üdömet töltöttem;
Másut lèszen már lakásom;
töled bútsúmat vöttem.
Benned Istent hogy szolgáltam;
szállás, Isten meg-áldgyon:
Es hogy meszszeb el-indúltam;
veled Isten maradgyon.
Isméröim már el-hagyván,
Szent Istennek ajánlom,
Tölled szállás el-bútsúzván;
igy könnyebben el-válom.
Bòldog halált szomjúhoztam;
Isten meg-atta érnem:
szèp Jesushoz kévánkoztam;
S' ahoz kellet meg-térnem.
Jó barátim itt láttyátok,
Mire juttok utánnam,
Balra járván, balúl jártok;
kit bizony igen bánnám.
Ez életnek ne hidgyetek;
Mert halál nyomotokban:
De bátrabbak ugy lehettek,
ha Isten dólgotokban.
En immáron el-sietek;
szállás, Istennek hadlak:
Ismèröim kik még-éltek;
szèp Jésusnak ajánlak.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 537–8. – Felirata: I. Nótája, fol. 245. [ = Jaj én szegény gyarló féreg].

Halottas ének, temetéskor a háznál lévő ravatalnál; a házától, hajlékától búcsúzó halott nevében. Forrása, szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–7–8–7 (a–b–a–b).

Dallama: RMDT II., 62/a/I. sz.


Hátra Kezdőlap Előre