[OH emberi gyarló Nemzetség…]*

Nota, Quid miseri homines sumus

OH emberi gyarló Nemzetség,
Az életed merö veszetség:
Látom, nem kell Christus üdvesség;
örök életre benned restség.
Mit üzöd oly igen Világot?
Mit testi szorgalmatosságot?
Roszszaságban Világ meg-aggot,
Ha hiszesz néki, botlasz nagyot.
Hogy gyönyörködhetel hivságban,
Utálatos testi rút sárban;
Nem gondolodé mely rosz karban
Lelked lészen, hevervén gazban.
A' szörnyü halál-is nyomodban,
S' nem tudod mikor lesz nyakadban:
Akkor örömest élnél jobban,
Mikor éltedet teszik fontban.
Akkor akarnál te készülni,
A' mikor immár fel-kel ülni:
Miért kel igy esztelenkedni?
Most kel ezekröl elmélkedni.
Rendeld ugy most minden órádat,
Hogy akkor ne piritsd orczádat:
Jó rendben ved minden dólgodat,
Vigan várhad végsö napodat.
Halál bár akár mint rongállyon,
Hogy lelked testétöl el-vállyon:
Ne gondold hogy lelked kárt vallyon,
Rosz Világot csak ne urallyon.
De tested kényére ha mást tész,
Világnak kedvére ha most élsz;
Akkor testedben csak porrá lész;
De a' lelked-is hidgyed el-vész.
Halál ellen nincsen semmi zár,
Sem szép ruha, sem kincs, sem kö-vár:
De a' kit öntöz böveb pohár,
Romlandób abban a' testi sár.
Kik magossab székeket ülik,
Halált ök-is el nem kerülik;
Szép, friss, vig, eröss, gazdag romlik,
Mihelyen halál rájok omlik.
Sem órát, sem napot nem tudván,
Mikor jö halál, élted rontván:
Azért készen légy igen korán,
Hogy vigan üly Szent Mihály lován.
Szenteivel ha lesz az Isten
Elsö gondod, a' míg élsz itten:
Csak ugy jársz, mint virág szép kerten;
s' Nagy Ur kezein  forgasz menten.
Igy a' halál, mikor le-szakaszt,
Istennek kezébe ha akaszt;
A' Lelked meg-örülheti azt,
Vigan el-veti a' Földi gazt.
Halálnak igy könnyü igája,
Segélvén Jesus kereszt-fája;
De ha élted csak hajja hujja,
Nem követ bóldog Alleluja.
Ha kárhozat kedves elötted,
Világ-is ugy kedves melletted:
De ha kárhozattól fél lelked;
Rosz Világnak ne éllyen tested.
Elly Istennek régi szent Hitben;
Aitatos, Bóldog szent Szüzben:
Buzgó légy igaz szeretetben;
Koronád lészen örök Menyben.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 243–5. – Cím és nótajelzés: Magyarúl; Azon NótáraTéves forrásutalás. [Utalás az előtte lévő latin cantióra: Quid miseri homines sumus].

Ének az ember életét alakító sorsról és a halálról. A kassai énekeskönyv az előtte lévő és a nótajelzésben idézett Quid miseri homines sumus kezdetű kottás cantióval együtt a Farsangos napokra való enekek között közölte. Vö. De redamando Deo c. jz. A latin ének címe: De Sortis et Mortis in humanas res imperio.  Szövege egyedül ebben a gyűjteményben található, a himnológiai irodalomban ismeretlen.  A magyar ének a huszonnyolc strófából álló hosszú verses elmélkedésnek nem fordítása vagy parafrázisa; a Magyarul  felirat csupán azt jelenti, hogy a névtelen szerző a latinnak egyes gondolatait, fordulatait követte és az új éneket a latin dallamára énekeltette. – Más eltérő változata: [OH Emberi gyarló nemzetség!…]  c.

Versforma: 9–9–9–9 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 98/I. sz.

12 gazban – jelentése: szemétben, piszokban, ganéjban (NySz I, 1069).

16 fontban – jelentése: mérleg serpenyője (NySz I, 920).

36 testi sár – jelentése: ganéj (NySz II, 1510).

44 Szent Mihály lován – a halottszállító négylábú, vállra vehető saroglya neve, amelyre a koporsót helyezték. Nevét a temetési szertartásban az ősi magyar liturgikus szokás szerint felhangzó (a Rituale Romanumban ismeretlen) antifónára vezethetjük vissza: Michael praepositus paradisi, quem honorificant  Angelorum cives. Ezt a verset akkor intonálták, amikor a menet a koporsóval a halottas háztól elindult a temető felé.


Hátra Kezdőlap Előre