| Szörnyü halál vetett törén. |
| Im meg-akadtam, sirban szállottam, |
| Charonhoz juttam, Lethere úsztam, |
| Lelkem várából jaj ki-szoríttattam.
|
|
| Csillagból álló szépsége, |
| Napokból füdzött szép fénye. |
| En esetemen, vég beszédemen, |
| Húlló könyvemen, siró Versemen: |
| Csorgó vizekben merült veszésemen.
|
|
| Ti-is Menyben jádzó fáklyák, |
| Világ tápláló sok csudák. |
| Rajtam sirjatok, ködben járjatok, |
| Könyben úszszatok, el-ájúllyatok, |
| Fekete gyászban értem jajgassatok.
|
|
| Mérges halál im le-vágott, |
| Sebes nyilával meg-fojtott. |
| Lesben kerített, gödörben vetett, |
| Földben eresztett, vég-búcsút tétet, |
| Es életemnek immár véget vetett.
|
|
| Meg-ölettettem Parchától. |
| Alecto keze, Medusa szeme, |
| Mint Typhon mérge, Medea töre: |
| Igy az halálnak el-ronta ereje.
|
|
| Nem-néz semmit Czimeremre, |
| Sem régi nagy Nemzetemre, |
| Mint szél Nád-szálat, talpon nem-állat, |
| Vagy Virág-ágat felleg meg-ronthat, |
| Igy tagjaimból halál ki-szakasztat.
|
|
| Járatlan útra, a' más Világra, |
| Férgek Várára, gödör gyomrára, |
| Nyavalyáival indít más Országra.
|
|
| Jaj nem ád keresményimböl, |
| Sem egy követ gyöngyeimböl. |
| Meg-foszt házamtól, új palotámtól, |
| Kövér konyhámtól, jó Magzatimtól, |
| Es gyermekimnek édes szavaitól.
|
|
| Nem hágy leányimmal élni, |
| Ez koporsóban, egy-öl deszkában, |
| Rövid hajlékban, Setét árokban, |
| Halál bé-tészen férgeknek házában.
|
|
| Mi-haszna himes köntösnek, |
| Gyémántal-tölt le-függöknek? |
| Mert a' föld-doha, rágó bogara, |
| Békák soksága, kígyók tábora, |
| Abból mind meg-foszt halálnak hatalma.
|
|
| Mostan lévö orczám fényét, |
| Testem szemét, szemöldökét. |
| Szivem, szájamat, fejér tagomat, |
| Gyöngyös nyakamat, és homlokomat, |
| Porrá téteti szólló ajakimat.
|
|
| Nyüveknek lesznek fonali, |
| Friss fodrom mohok köntösi. |
| Arany övemben, gyöngyös függömben, |
| Lágy köntösömben, száradt ingemben, |
| Majd sok féreg kezd öltözni testemben.
|
|
| Egész Erdélyben jó hirem. |
| Most földben esik, köbe rekesztik, |
| Verembe teszik, porral bé-fedik, |
| Es nem sokkáig éppen el-enyészik.
|
|
| Ti azért kedves Magzatim, |
| Lelkem édes szép leányim. |
| Nem szél-szárnyaim, söt szü falaim, |
| Nem hir tollaim, elmék tábláim, |
| Tartsatok engem lelketek részein.
|
|
| Edes Anyánknak, kedves Dajkánknak, |
| Méltó sirásra tetemi nyugosznak.
|
|
| Szemét könyvekkel enyhíti. |
| Mondván: Nyugodgyék, Menyben lakozzék, |
| Ez a' Nemzetes, jó nével hires. |
|
| Itt Nemes teste feküdgyék, |
| Egbe lelke helyheztessék, |
| Nagy bóldogságban, Isten Várában, |
| Angyali Karban, Szentek javában. |
| Örök-életnek lakjék tár-házában.
|
|
|