A versek jegyzetei


1908


528.
A Sion-hegy alatt

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 3 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: A Sion-hegy alatt. Aláírás: Ady Endre. Az első fólión Osvát Ernő kézírásával nyomdai utasítás: garm. ritk.PIM A. 201/78.

Első megjelenés: Ny 1908. január 1. I. évf. 1. sz. 36–37. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 16–17.; Isz2 (1911) 16–17.; Isz3 (1918) 16–17.; Isz4 (1919) 16–17. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 92.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz3-ból. A kéziraton, illetve a Ny-beli szövegen Ady több helyen is javított a kötetbe illesztéskor. A k és a Ny-beli közlés után az Isz1-ben a 35. sorban levő Sirva alakot az archaikusabban hangzó Sírván alakra változtatta.

Javításaink

28. A sor végén lévő, feltehetően sajtóhibából eredő kérdőjelet a k, a Ny és az Isz1 közlésének megfelelően pontra cseréltük.

32. A felszaladt szó alakját a k, a Ny és az Isz1 közlésével egyezően fölszaladt-ra javítottuk.

Szövegeltérések

Cím: A Sionhegy alatt

     

Ny

       
 

2.

Tépe<d>ten [fölé:] t

k

         
   

fujt,

k

         
 

3.

rég-feledett,

k

         
 

5.

Sionhegy

 

Ny

       
 

7.

betűkkel

k

Ny

Isz1

     
 

8.

Bus

k

         
 

13.

ifjúság:

 

Ny

Isz1

     
 

16.

ott

k

Ny

Isz1

     
   

Sionhegy

 

Ny

       
 

18.

símogatott,

 

Ny

       
 

19.

Bekönnyezt<a> [fölé:] e

k

         
 

23.

hivnak

k

Ny

       
   

téged

k

         
 

27.

Én

k

Ny

Isz1

     
 

28.

imát?"

     

Isz2

 

Isz4

 

29.

rám

         

Isz4

   

szomorun

k

         
 

32.

felszaladt.

     

Isz2

 

Isz4

 

34.

ülö [sh]

         

Isz4

 

35.

Sirva

k

         
   

Sírva

 

Ny

       
   

h <olvashatatlan betű> gy

           
   

[fölé:] e

k

         
   

Sionhegy

 

Ny

       

Keletkezéstörténet

Az Illés szekerén kötet nyitó ciklusának címét is adó verssel indult az 1908. esztendő termése, a költő tehát folytatta az előző év karácsonyának közeledtével megkezdett istenes verseknek sorát (AEÖV III. 500–502.). Mivel a vers jan. 1-jén jelent meg, okkal föltételezhető, hogy tényleges keletkezési ideje 1907 decemberének második fele, talán egy időben született az 1907. dec. 25-én a BN-ban megjelent két istenes verssel (Álmom: az Isten; A vidám Isten). Ady mitikus, mítoszteremtő életfilozófiájában és költői gyakorlatában mindig is jelen volt bizonyos életelemeknek, életprincípiumoknak allegorikus, szimbolikus megjelenítése. Így – ha harcos szabadgondolkodónak és a hiarerchikus társadalmi rendbe betagozódott hivatalos egyházak ellenfelének vallotta is magát – az olyan mítoszteremtő versek, mint az Ima Baál istenhez, Az ős Kaján, vagy a Mammon-szerzetes zsoltára (AEÖV II. 163., III. 66., 28.) életérzésben szemléletileg és poétikailag előlegezhették már a költő Istenhez fordulását. A szabadgondolkozó írók s egyéb szellemi emberek megtérésének a ténye már 1906 nyarán, őszén párizsi tapasztalatainak hatására is foglalkoztatta (A Szajna mellől. I. Mikor Saul megtér. BN 1906. aug. 2.; A Szajna mellől. II. Szent Adolphe Retté. BN 1906. nov. 29.; AEÖPM VIII. 41., 126.; 412–413., 449.). Ez utóbbi cikkében írta: "Óh jaj, mindnyájunkat fenyeget a veszedelem, hogy egy szép napon elfáradunk és istenfélők leszünk." Az Illés szekerén istenes verseit e szellemi légkör éppúgy inspirálhatta, mint az 1907-es esztendő halál-versei (A Halál-árok titka; A Halál rokonaAEÖV III. 104., 106.). A karácsony közeledtével – Ady már régóta Érmindszentre vágyott, de csak 1908 februárjában jutott haza – életrajzi eseményeken és emlékeken túl fölsejlett benne az evilági értékvesztés, betegnek, testileg-lelkileg fáradtnak érezte magát. Közrejátszhatott föltételezett gyermekének 1907 augusztusi halála, a megélhetés elvesztésétől való állandó félelem is. (A BN átalakulása után hasztalan próbálkozott más lapoknál állandó munkát szerezni, s az induló Ny jövője sem látszhatott akkor még biztosnak.) Mindezek fölerősíthették a tendenciát, hogy a fogódzóit elveszíteni látszó ember világképének centrumába a zsidó-keresztény Isten kerüljön, akit nemcsak sújtó hatalma, de megbocsátó, segítő, vigasztaló természete is jellemez. Motivikus szinten a biblikus utalás már a Mammon-szerzetes zsoltára (BN 1906. máj. 13.; AEÖV III. 28–29.; 244–246.) című "profán imádságban" is megjelent, a Sötét vizek partján és az Álmom: az Isten (BN 1907. szept. 8. ill., BN 1907. dec. 25.; AEÖV III. 99. ill. 117.; 456–458. ill. 500–501.) pedig már eredeti kontextusában is értelmezte a motívumot. Ezek a költemények a hit és a hitre való képtelenség érték-ütköztető pozíciójában, a határozott "istenkeresés" vágyában születtek. Személyessé és emberarcúvá A Sion-hegy alatt című vers Istene lett.

A vers a Ny legelső számában jelent meg, A magyar Pimodán első két részével együtt (AEÖPM IX. 157–160.), s az esszé a költemény erőteljes ellenpontjaként is fölfogható. A "rég feledett", elvesztett gyermekkor és a "rongyolt lelkű" felnőttség ideje szembesítésének drámája végigvonul a versbeli történésen csakúgy, mint Ady nem egy más karakterű versében (Vén diák üdvözlete – l. e kötetben). Ezért joggal állította Földessy Gyula, hogy a vers "egy gyermeki isten-képzet és isten-hangulat lélekbekapóan naiv és mély feldolgozása" (Földessy: Amt 86.). Az általa is fölemlegetett nagykárolyi katolikus templomjárások emlékei a "rórátéra harangozó", "jó", "kegyes" és "szomorú" Isten képzetét erősíthették, ezért e vers esetében az a véleménye is elfogadható, hogy "Adynak gyermek-lelkűségéből ered az ő Isten-költészetének egyik legjelentékenyebb ösztönző motívuma. Isten, számára, férfikorában is, a legtöbbször gyermeki áhítattal megragadott Isten maradt." (Földessy: Ady az ember és a költő Bp., 1943. 27.). Nemcsak a gyermeki látásmód törvényszerűségéből következően – az ábrázolt-megjelenített antropomorf Isten "mintája" egy számára kedves emlékezetű, nagykárolyi öreg harangozó is lehetett, akivel az egykori adventi ködös hajnalokon gyakorta találkozhatott (Vezér 191.) – lett itt az Isten "bús és kopott", "ráncos kezű" "öreg Úr". A vers keletkezésének történetéhez Ady egy három hónappal korábbi cikkének két idézete is asszociálódik. "Palástját, a néha kopottat, szél cibálja és zápor veri szép és magyar Magyarországon." "Idegen, éhes, rongyos csuhájú barátok jönnek hízni s kiruházkodni szegény Magyarországra. A magyar protestáns Siont alá és alá fúrják aknákkal. Színes reverendás püspökök s pökhendi grófok korbáccsal tanítnak engedelmességre mindenkit. S alázatosan, béketűrőn mármár a pusztulásba is belekészülne a tiszteletes úr. És mi is beletörődünk abba, hogy elveszett Magyarország. Csúfolnak is bennünket, akik két év óta makacsul egyre azt hajtjuk: fölébred a tiszteletes úr. Nem ébred itt föl senki már, s akik éberek vagyunk, azok is agyonüttetünk." (A tiszteletes úr. BN 1907. szept. 21.; AEÖPM VIII. 348.; 577–578.) A versbeli emberarcú isten-alak külsejének motivikai egyezésén túl a "magyar protestáns Sion" fordulat Ady sűrítve átértelmező szemléletre is utal. A költeményben említett Sion-hegy a legmagasabb domb volt azok közül, amelyre a zsidóság legfőbb városa, Jeruzsálem épült. Az elnevezést az egész városra, sőt magára a Sinai-hegyen történt mózesi szövetségkötés "dokumentumait" rejtő frigyládát őrző zsidó templomra is használták. A címül választott fogalom a versbéli történés "geográfiai" logikájával együtt így egyszerre utal a hajdani szövetségkötés megfakult – és a nemzet számára is reménytelenül megújíthatatlannak tetsző – emlékezetére, és egy metafizikai magányba szorult, összetett személyiségnek a gyermekkor nehezen fölidézhető emlékeibe menekülő istenvágyára és istenkeresésére. A versben a kálvinista gyökerű Ady tudata és mindig vállalt katolikus emléktöredékei sűrűsödnek össze. A személyes emberi értékvesztés és a magyar történelmi-társadalmi tapasztalat pedig egy öntörvényű módon alakított és átformált, egyetemes és mitológiai kulturális bázison szerveződik művészetté.

Magyarázat

Róráté: hajnali mise a Megváltó születésére váró advent időszakában, nov. 30. és dec. 24. között.

Irodalom

Benedek II. 101.; Hatvany II. 39–43.; Földessy: Amt 86.; Varga: 341–342.; Király II. 401–405.; Hévízi Ottó–Kiss Zoltán–Mátyás Péter: Gondolatok egy Ady-vers kapcsán. A Berzsenyi Dániel Gimnázium Évkönyve az 1976/77-es iskolai évről. Bp., 1977. 44–52.; Vezér: 190–191.

Vissza a vershez



529.
Az Isten dicsérete

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 130×210 mm. Cím: Az Isten dicsérete. Aláírás: Ady Endre.PIM A 147.

Első megjelenés: Magyar Ifjúság 1964. február 1. VIII. évf. 5. sz. 7. – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-28. [MRi] (1977) 1287.

Szövegkritika

Alapszövegünk a k-ból. A k-ban a 10. sor utolsó szavaként először az egyszer szó szerepelt, amelyet Ady áthúzott, és fölé írta a holnap szót.

Javításunk

8. Az élünk szó é-jéről elmaradt ékezetet pótoltuk.

Keletkezéstörténet

A vers, amelynek keletkezése 1908 elejére tehető, kéziratban maradt ránk, kéziratát a PIM őrzi Ady egy Révész Bélának szóló levelével együtt ("...érted, csak érted, betegen is megírtam a verset"), melyből az derül ki, hogy Ady a verset a Nsz-nak szánta (AEL II. 11.; 319–320.), de ott nem jelent meg. A költeményt – akkor még 1907 végére datálva – Sára Péter irodalomtörténész a Magyar Ifjúság 1964. febr. 1-ji számában közölte.

Vissza a vershez



530.
Hideg király országában

Megjelenés

Első megjelenés: BN 1908. január 5. Esti lap. XIII. évf. 5. sz. 2. – Ady Endre – ("Téli versek" főcímmel elsőként a Krisztus-kereszt az erdőn és a Jégcsap-szivü ember előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 131.; Isz2 (1911) 131.; Isz3 (1918) 131.; Isz4 (1919) 131. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 121.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, mivel a későbbi kötetkiadásokban az ékezés következetlenebb.

Javításaink

2. A sor végére a hiányzó pontot a sajtóközléssel és a további kötetkiadásokkal megegyezően kitettük.

8. A Kis szó után hiányzó vesszőt pótoltuk.

Szövegeltérések

Főcím: Téli versek

   

BN

     

Cím fölött: I.

   

BN

     
 

2.

a Hideg.

     

Isz4

 

4.

Szakálla

 

Isz2

Isz3

Isz4

   

hosszu, hosszu

BN

     
 

6.

his [sh]

     

Isz4

   

ur,

BN

     
 

7.

szíved,

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

8.

Kís [sh]

     

Isz4

   

szíved,

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

10.

meg

 

Isz2

Isz3

Isz4

   

ur,

BN

     
 

13.

Birodalmunk a szent

BN

     
   

meleg.

BN

     
 

14.

Óh,

 

Isz2

Isz3

Isz4

   

ur,

BN

     
 

15.

szíved

 

Isz2

Isz3

Isz4

   

de szíved.

 

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

A verset Ady Budapesten írta. Készült ugyan Érmindszentre: "És most már elmehetek Pestről. Egyelőre Mindszentre, mert most már félig őrjöngő bolond vagyok" – olvashatjuk egy 1907. dec. 28-ra datált, Biró Lajoshoz írt levélben (AEL I. 244.; 595.). De szülőfalujába csak febr. 4-én tudott elutazni (AEL II. 12., 320–321.).

A népmesei motívumok versben való fölhasználása nem egyedi jelenség Adynál. Utalunk A fehér lótuszok mese-madaraira, kacsalábon forgó kastélyára, tündér-varázsára, vagy A muszáj Herkules Tökmag Jankóira. Király megfigyelése szerint a költő jobbára a maga teremtette egzotikus mesevilágban élt, 1908 után azonban a hagyományos népmesei motívumok léptek előtérbe költészetében. (Király II. 552.)

A népmesei motívumokhoz még egy réteg járul a költeményben, mégpedig Barta János találó megállapítása szerint a vallásos jellegű versekhez közel álló köszöntők szókincse. Véleménye szerint profán, de szertartásszerű szókincs nyoma érződik az Így szólna a szóm (AEÖV III. 20.) és a Hideg király országában című versekben. (Barta 297.)

Szót kell még ejteni a versben hangsúlyos hideg-motívumról, annál is inkább, mert az 1908 és 1912 között írott költeményekben roppantul megszaporodtak a fagyos, hideg képek Példaként említhetjük a Krisztus-kereszt az erdőn, Az Illés szekerén, A paraszt Nyár és a Nem először sirok (l. e kötetben) című verseket. Király István szerint: "Nem kívülről jött, belülről áradt szét Ady-költészetében a fagyasztó hideg: nem a természet – a lélek állapota volt itt a tél." (Király II. 236–237.)

Földessy Gyula véleménye szerint a vers "miniatűrben, más hangulat-féleségben: Az ős Kaján". (Amt 99.) Bár ez túlzásnak tűnik, az kétségtelen, hogy mindkét versben negatív önstilizációval találkozunk: Az ős Kaján szolgaként, a Hideg király országában pedig jobbágyként jelenik meg a költői én, s mindkét műben az alázat hangján szól.

Irodalom

Földessy: Amt 99.; Király II. 236–237, 553.; Barta 297.

Vissza a vershez



531.
Krisztus-kereszt az erdőn

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. január 5. XIII. évf. 5. sz. 2. – Ady Endre – ("Téli versek" főcímmel, Egy régi szán-út címmel másodikként a Hideg király országában és A jégcsap-szivü ember között.) – További megjelenés: Szil 1908. január 30. XXVI. évf. 5. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – ("Téli versek" főcímmel, Egy régi szán-út címmel elsőként A jégcsap-szivü ember előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 9–10.; Isz2 (1911) 9–10.; Isz3 (1918) 9–10.; Isz4 (1919) 9–10. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 91.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. A BN és a Szil sajtóközlése után Ady több módosítást hajtott végre, és új címet is adott a kötetbe történt felvételkor. Az Isz kiadásainak közlései azonosak.

Szövegeltérések

Főcím: Téli versek

   

BN

Szil

Cím fölött: II.

   

BN

 

Cím fölött: I.

     

Szil

Cím: Egy régi szán-út

   

BN

Szil

 

1.

erdőn,

 

Szil

 

2.

északában,

BN

 
   

éjtszakában.

 

Szil

 

3.

szánkával

 

Szil

 

5.

nagy

 

Szil

   

éjtszakában.

 

Szil

 

6.

vídám

 

Szil

 

10.

nézett

BN

 
 

13.

fiu,

BN

 
   

fiú:

 

Szil

   

Nem

BN

 
 

15.

ugy

BN

 
 

16.

Husz

BN

 
 

19.

Megemelem a kalapom

 

Szil

   

mélyen,

BN

Szil

Keletkezéstörténet

Néhány nappal A Sion-hegy alatt című vers megjelenése után a még mindig Budapesten tartózkodó, de leveleinek tanúsága szerint a szülőfalujába vágyó Ady folytatta a gyermekkorra, az otthoni vallásos környezetre való emlékezését. Bölöni jegyezte meg, hogy "a falusiasság egyik eredője isten-verseinek" (Bölöni 97.)

Földessy Gyula szerint ez a költemény "a kálvinista Ady katolikus vallási hangulata" volt. (Amt 86.) Tény, hogy Ady "kettős neveltetésben" részesült, s a katolicizmushoz és a kálvinizmushoz való együttes vonzódásban soha sem látott feloldhatatlan ellentmondást, példa erre híressé vált mondata is: "Katolikus szellemben nevelt kálvinista voltam" (Reflexiók egy följelentéshez. NN 1901. júl. 21.; AEÖPM II.2 74–75.; 387–388.) A vers abba a motívumcsoportba tartozik, ahova az egy hónappal később írt Egy régi Kálvin-templomban című is (a verset és jegyzetét lásd e kötetben), ahol a jelen és a húsz évvel korábbi idő a megbékélés s a hazatalálás jegyében hajolt össze. Amit Rába György ír: "...egy téli éjszakában megtett szánút emlékeiben döbben rá nemzedékek ellentétének és egymáshoz békélésének tanulságára" (Rába György: Szimbólum és világnézet, Ady Endre: Jó Csönd-herceg előtt. In: Rába György: Csönd-herceg és a nikkel szamovár. Bp., 1986. 14.) szintén ennek a "visszataláló", visszavágyó élményvilágnak a szerves része.

A verset ihlető egykori emlékről Ady Lajos könyve tudósít. Szerinte a szakácsi nagy erdő melletti Krisztus-keresztről van szó, amely mellett gyermekkorukban gyakran elmentek lovas szánon is (AL 19.).

Irodalom

Benedek II. 99.; Hatvany II. 36–37.; Földessy: Amt 86.; Bíró 131.

Vissza a vershez



532.
A jégcsap-szivü ember

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. január 5. XIII. évf. 5. sz. 2. – Ady Endre – ("Téli versek" főcímmel, Be kár értök címmel harmadikként a Hideg király országában és a Krisztus-kereszt az erdőn után.) – További megjelenés: Szil 1908. január 30. XXVI. évf. 5. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – ("Téli versek" főcímmel, Be kár értök címmel másodikként a Krisztus-kereszt az erdőn után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 136.; Isz2 (1911) 136.; Isz3 (1918) 136.; Isz4 (1919) 136.; – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 122.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. Ady a kötetbe történt felvételkor a vers utolsó során lényegesen módosított, a további kiadások ékezése és központozása pedig eltér a költő szokásaitól.

Szövegeltérések

Főcím: Téli versek

   

BN

Szil

       

Cím fölött: III.

   

BN

         

Cím fölött: II.

     

Szil

       

Cím: Be kár értök

   

BN

Szil

       
   

szivű

     

Isz2

   
   

szívű

       

Isz3

Isz4

 

4.

szívek,

     

Isz2

Isz3

Isz4

   

szeretnek,

BN

Szil

       
   

szeretnek.

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

6.

vér csöpp,

BN

         
 

7.

jég-csp [sh.]

BN

         
   

jég-cssap,

 

Szil

       
 

9.

Be kár értök, akik

           
   

szeretnek

BN

         
   

Be kár értök, akik

           
   

szeretnek!

 

Szil

       

Keletkezéstörténet

Ahogy a verssel együtt megjelent másik két költeményben (Hideg király országában, Krisztus-kereszt az erdőn), itt is a fagy, a hideg motívuma volt az uralkodó. A betegen fekvő, az értékveszítettség állapotában rekedt, egzisztenciális és érzelmi bizonytalanságtól is sújtott költő (lásd A Sion-hegy alatt című vers keletkezéstörténetéről írottakat e kötetben) világának kivetüléséről volt itt szó.

Irodalom

Földessy: Amt 100.; Király II. 236–237.

Vissza a vershez



533.
Az Élet vőlegényei

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. január 12. XXXVI. évf. 11. sz. Olvasótár 2. – Ady Endre – További megjelenés: SzHir 1910. február 25. 53. évf. 45. sz. 1. – Ady Endre; PN 1910. március 18. LXI. évf. 65. sz. 22. – Innen-onnan – Ady Endre – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1009–1010.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Nsz-ból.

Javításaink

3. A sor végére kitettük a valamennyi szövegváltozatban hiányzó vesszőt.

7. A hitet szó utáni vesszőt a SzHir és a PN közlésével egyezően elhagytuk.

11. A vallanunk szót ritmikai okokból vallnunkra javítottuk.

Szövegeltérések

 

3.

évnek

SzHir

PN

 

8.

mátka-párunk [sh]

 

PN

Keletkezéstörténet

Ady a verset a Nsz-nak írta, de kötetbe soha sem sorolta. Kapcsolata a lappal – éjszakai mulató társa, Révész Béla jóvoltából – egy novellával (Norbert pap látomásaAEön 427–430.) még 1906 januárjában kezdődött, aztán a következő esztendőben – a BN anyagi helyzetének elbizonytalanodásával párhuzamosan – szorosabbá vált. 1907 januárjától már verseket is közölt itt a költő (erről l. bővebben A Délibáb üzenete című vers keletkezéstörténetét: AEÖV III. 361–362.). Az 1908-as évben született – és a Nsz-ban közzétett – versek többségét nem sorolta be Az Illés szekerén kötet "proletár" ciklusába (Az utca éneke). Szinte biztos, hogy az alig három hónappal korábban született A magyar Messiások motívuma ("Ezerszer is meghalnak / S üdve nincs a keresztnek," AEÖV III. 104.; 468–470.) – pontosan az ellenkezőjét állítva – fordul elő e versben (És ha ezerszer meg kell halnunk? / Mégis meglesz a mi lakodalmunk.). Ezt az erősen alkalmi jellegűnek tetsző – nyilván sürgető felkérésre írt – költeményt azonban Ady nem tartotta méltónak a kötetbe sorolásra.

Irodalom

Földessy: Amt 302.

Vissza a vershez



534.
A mi Násznagyunk

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, 2 számozott fólió. 160×235 és 170×210 mm. Cím: A mi Násznagyunk. Aláírás nélkül. A cím fölött Osvát Ernő kézírásával: Öregség I. és nyomdai utasítás: garm. ritk.PIM A. 201/16.

Első megjelenés: Ny 1908. január 16. I. évf. 2. sz. 61. – Ady Endre (Az Én fiatal maradok című vers előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 57–58.; Isz2 (1911) 57–58.; Isz3 (1918) 57–58.; Isz4 (1919) 57–58. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 103.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely egy helyen módosította az Isz1 közlését.

Szövegeltérések

Főcím: Öregség

   

k

     

Cím fölött: I.

   

k

     
 

4.

"már

k

Ny

Isz1

 
 

5.

összeadni

k

Ny

   
 

8.

vannak merre

     

Isz4

 

9.

szivűk

k

     
 

12.

néha [olvashatatlan]

k

     
 

14.

tiz

k

     
 

17.

fekszünk egymással eltelve

k

     

Keletkezéstörténet

A Léda ajkai között ciklus legkorábban született darabja 1908 januárja első felében, Budapesten keletkezett. Osvát Ernőhöz írt levele szerint Ady kérte a szerkesztőt, hogy az Én fiatal maradokkal közölt vers közös címe Öregség legyen, de ezt a korrektúrából mégis kihúzta a költő. (AEL II. 8., 448.) A vers az előző Léda-ciklus balladás, babonás hangulatát vitte tovább, képeit egy falusi parasztlakodalomból kölcsönözte, a násznagy rigmusa is innen került a versbe.

Halál és szerelem összefonódása Ady szerelmi költészetének egyik legjellegzetesebb motívuma volt, és ebben az összefüggésben az érzés egzisztenciális súlya is megmutatkozott. A násznagy alakja itt a kaszás halál figurájával mosódott össze. Ezért a szerelem mélyén a halál feketesége lappangott, amely a korábbi versekben is ezt a paradox vágyat – a beteljesedés és a pusztulás egyidejűségét – jelezte (Lédával a bálban, Két hajdani szeretők AEÖV III. 63., 101.). Korábban nem volt szó megbékélésről, a halál képei a "csonttal szurkos sír" (Két hajdani szeretők), "halál-arcunk" (Lédával a bálban) vagy a harc metaforái voltak, vagy a külvilágra tett elidegenítő hatással utaltak a megnyugvás lehetetlenségére. E versben a halál motívuma a lakodalom képével kapcsolatban merült fel, amely az örök szövetség jelképe, ennyiben jelentésbővülésen ment keresztül a már korábban is gazdagon variált motívum. Ehhez a sokszínűséghez tartozik az a tény is, hogy a lakodalom motívuma a háborús versekben is gyakori lett később, s a háború mint "vér-lakodalom" jelent meg (Cifra szűrömmel betakarva), "Véres, szörnyű lakodalomba / Részegen indult a Gondolat" (Emlékezés egy nyár-éjszakára), megint máshol: "Nini, ez itt menyegző, / Födele régi násznak / S világ-násznép közt néz szét / A Halál és a Szépség." (Egy háborús virágének) A pusztulás, a közös koporsó a végső egybekelés, az egymáshoz találás befejező aktusát vizionálta.

Irodalom

Benedek II. 213–214.; Varga 342.; Király II. 183–184.

Vissza a vershez



535.
Én fiatal maradok

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat javításokkal, 2 oldalszámozott fólió (oldalszámok: 3, 4). 162×240 mm. Cím fölött: II. Cím: Én fiatal maradok. Aláírás: Ady Endre. Az első fólió jobb felső sarkában Osvát Ernőtől származó nyomdai utasítás: garm. ritk.PIM A. 201/17.

Első megjelenés: Ny 1908. január 16. I. évf. 2. sz. 61–62. – Ady Endre – (A mi Násznagyunk után másodikként.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 154–155.; Isz2 (1911) 154–155.; Isz3 (1918) 154–155.; Isz4 (1919) 154–155. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 127.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből. Ady a k, valamint a Ny és az Isz1 közlése után több változtatást hajtott végre.

Javításaink

10. Az ifjúság szó hosszú ú-ját a k-tal megegyezően ritmikai okból rövid u-ra változtattuk.

12. A visszahódítom hosszú í-jét a k-tal megegyezően Ady ékezési szokását követve ritmikai okból rövid i-re javítottuk.

20. A mégis csak szókapcsolatot egybe írtuk.

Szövegeltérések

Cím fölött: II.

     

k

           
 

5.

szűlettem:

 

k

           
 

7.

egy [beszúrva:] dus

 

k

           
   

dús virágos

   

Ny

         
 

8.

Én [kiemelve]

 

k

           
   

vénűlők

 

k

           
 

9.

földön,

 

k

Ny

         
 

10.

Most,

 

k

Ny

         
   

egyetlen, [beszúrva:] nagy

 

k

           
   

egyetlen,

   

Ny

Isz1

       
   

ifjúság

   

Ny

Isz1

 

Isz3

   
 

11.

városba

 

k

Ny

Isz1

       
 

12.

visszahódítom

   

Ny

Isz1

 

Isz3

Isz4

 
 

14.

voltam<,>

 

k

           
 

16.

csufolódva,

 

k

           
 

17.

nagyo«n» [beszúrva:] t,

 

k

           
 

20.

mégis csak

 

k

Ny

Isz1

 

Isz3

Isz4

 
 

22.

a [beszúrva:] bus

 

k

           
 

23.

<Itt> [beszúrva:] Nálunk

 

k

           
   

<meg>vénülni,

 

k

           
 

24.

ifjak [beszúrva:] is

 

k

           
   

[olvashatatlan betű]

               
   

[fölé:] v

 

k

           
 

25.

tilal<mas> [fölé:] om

 

k

           
   

vénűlés.

 

k

           

Keletkezéstörténet

A vers születésének idején Ady Budapesten tartózkodott, s mint több dokumentum is tanúsítja, készült haza szülőfalujába pihenni. (Lásd a Hideg király országában jegyzetét.) Ady Érmindszenthez fűződő ambivalens – az állandó haza- és elvágyódás feszültségében megragadható – viszonyát egy 1903-ban írt, apjának címzett nyílt levél sorai világíthatják meg: "Sohse nyeltél volna keserűen a nagyobbik fiadra gondolva, kit haza, a kis fehér házba csak a megveszekedett idegei kergetnek olykor, s aki úgy érzi az érmindszenti nyugalomban, hogy megölte az életét, bolondokat mível, mert künn a sokadalomban harcok, tépődések, gondolatok és kínok között bomlasztja, veszejti el magát [...] Barátkozom az öreg akácfával, kinézek a rétre, belecsalom a mélységes csöndességet a szívembe, beleolvadok a csöndes gondolattalan vegetálásba, szagolom az isteni, a csíráztató, a nagy erejű földet, és olyan semmivé, a nagy semminek (vagy a nagy mindennek?) olyan kicsike rabszolga-pehelyévé válok, mint Mouret abbé a nagy tenyésző kertben... Egy napig ... Te tudod, édesapám, hogy csak egy napig... Aztán rés törik a nagy kertben... Besüt a nap, bezúg a lárma, bezsibong a lelkembe az élet, s én rohanok tőletek el, vissza... Úgy érzem, agyonnyom a csönd, darabokra bomlik a testem, elrohad a tüdőm, ha nem szaladok a zajba, ha nem csapok össze valakivel, ha harsogva nem kiabálok én is bele a nagyvilági lármába..." (Levél az apámhoz. NN. 1903. márc. 1.; AEÖPM IV. 44–45.)

Király István joggal írja, hogy a vers rokonságot mutat a Hazamegyek a falumba (AEÖV III. 109.) című költeménnyel, de azzal a különbséggel, hogy itt a lélek nem megpihenni, hanem küzdeni akar. Tónusába, a szövegből felcsapó indulatba (Asszony leköphet csúfolódva, / Ügyes zsidó röhöghet nagyot: / Vénen, násztalanul, szegényen, / Faluba rogyva, menekülve / Én mégiscsak fiatal vagyok.) az őt hol vádló, hol gúnyoló Lédától való elválás gyötrelme, s az új irodalom – különösen Ady – ellen meginduló támadások s a nagyfokú öntudat is belejátszottak. A költemény pátoszát ezért – Király István szerint – a "mégis" kötőszó gyakori szerepeltetése adja. (Király II. 352–354.) A vers alapgondolata rokon az ugyanezen év augusztusának végén megjelent Álcás, vén valómmal című költeményével (lásd a verset és jegyzetét e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 104.; Király II. 352–354.

Vissza a vershez



536.
Az én magyarságom

Megjelenés

Első megjelenés: BN 1908. január 19. XIII. évf. 17. sz. 2. – Ady Endre – ("Uj versek" főcímmel elsőként a Ha holtan találkozunk és A harmincadik András-nap előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 40.; Isz2 (1911) 40.; Isz3 (1918) 40.; Isz4 (1919) 40. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 99.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely a BN közlésével megegyezően a vers központi szókapcsolatának nyelvtani értelmezésében legközelebb áll Ady sajátos strófaszerkesztési gyakorlatához.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

       

Cím fölött: I.

   

BN

       
 

2.

keserübb,

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

7.

magyarságom;

   

Isz2

   
   

magyarságom:

     

Isz3

Isz4

 

9.

Büszke

       

Isz4

Keletkezéstörténet

Budapesten 1908. jan. közepe táján keletkezett vers. Az új eszmékkel és a nemzetéről való új felfogással porondra lépett Adyt támadások sora érte, s ezeknek sorából a "magyartalanságára" vonatkozó vádak érintették legérzékenyebben a költőt (erről lásd részletesen az Én nem vagyok magyar? című vers keletkezéstörténetét: AEÖV III. 366–368.). Ez a tragikus tónusú hitvalló vers egyszerre adott hírt Adynak a romantikában gyökerező küldetéstudatáról, s annak ambivalens,

a személyiség igazság- és tragédiaérzetét determináló tartalmáról: Az én magyarságom: / Nincs ilyen átkozott, / Nincs ilyen igazi.

Magyarázat

felleg-orom = összevonás: a fellegekbe nyúló hegyorom.

Irodalom

Földessy: Amt 89–90.; Vatai 252.; Király II. 685.

Vissza a vershez



537.
Ha holtan találkozunk

Megjelenés

Első megjelenés: BN 1908. január 19. XIII. évf. 17. sz. 2. – Ady Endre – ("Uj versek" főcímmel, Áldj meg, ha itthagysz címmel másodikként Az én magyarságom és A harmincadik András-nap között.) – További megjelenések: NN 1909. január 1. XII. évf. 1. sz. 7. – Irodalom. Művészet. – ("Ady Endre legújabb verseiből" főcímmel elsőként A paraszt Nyár és A harmincadik András-nap előtt.); Szil 1909. január 7. XXVII. évf. 1. sz. 1. – Írta: Ady Endre – ("Versek" főcímmel másodikként Az Úr érkezése után, a Nekünk Mohács kell, a Májusi zápor után és az Én kifelé megyek előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 61.; Isz2 (1911) 61.; Isz3 (1918) 61.; Isz4 (1919) 61. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 104.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. Ady a BN sajtóközlése után címet változtatott, a NN és a Szil sajtóközlésekor már az Isz-ben szereplő címmel azonosak.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

     

BN

   

Ady Endre legújabb verseiből

       

NN

 

Cím fölött: II.

     

BN

   

Cím: Áldj meg, ha itthagysz

     

BN

   
 

1.

tthagysz;

     

Szil

 

5.

Fölpattant nagy

   

NN

 
 

6.

világitják

 

BN

NN

 
 

7.

egymáshoz

   

NN

 
 

8.

éltünk.

     

Szil

Keletkezéstörténet

Diósiné 1908 januárjának elején Párizsba utazott (L. Vitályos 22–23.), tehát valóban "itt hagyta" Adyt. A költő Bécsen át kísérte, s amikor onnan hazatért, megbetegedett. Akkori lelkiállapotát – s a vers keletkezésének emocionális hátterét – jól világítja meg az a levél, melyet 1908. jan. 7–8-án írt és küldött el a francia fővárosba. "Édes Jóm, Mindenem, köszönöm a táviratot s magáért aggódom most a legjobban, holott sohase voltam ilyen beteg. Mindenkivel meghasonlottan, reménytelenül azt érzem, amit maga jósolt. Senkim sincs, maga minden, ami az életből nekem megmaradt, ha megmaradt. Nem tudom csak azt, hogy legkésőbb febr. 4-én utazom. S ha még teszek kísérletet a magam életéért, csak azért, hogy maga van s hogy maga mellett lehessek. Édes Jóm, Mindenem, maga legyen legalább nyugodt. Milyen magához Dodó s mi az újság. Még Budapestre írjon s kérem, hogy írjon. Én egyetlenem, mindenem, minden fájdalmával és imádásával csókolja magát: Adyja" (AEL II. 7.; 315–316.)

A vers, a Léda ajkai között című ciklus darabjaként, A mi Násznagyunk szomszédságában született, s akárcsak az, valamint néhány korábbi költemény (Lédával a bálban, Két hajdani szeretőkAEÖV III. 63., 101.) a Lédával holtan való találkozás, a halálban való egyesülés motívumára épült. E versben azonban az egymással való megbékülés vágyáé s a kései megbánásé a fő szólam, amelyre – általánosítva – már egy 1907 novemberében közreadott publicisztikai írásában is utalt: "De mégis, milyen szép volna, ha életükben tudnák szeretni egymást azok a kevesek, akikkel okvetlenül számolnia kell az úgynevezett utókornak." (Halott költő kritikája. 1907. nov. 10. AEÖPM IX. 49.)

Hatvany Lajos szerint "Adynak éretlen, romantikus álomkórból a valóság felé vezető útján nevezetes stáció ez a kis vers, mely mintha csak azt mondaná az ábrándból gonoszoknak, idealizmusból önzőknek: »Ne tegyétek el jóérzésteket olyan megálmodott életformák számára, amelyek nincsenek; hic Rhodus, hic salta – itt a föld, az élet, az emberek. Velük légy jó, köztük légy jó. Itt van mindenek előtt a nő, kit szeretsz: vele légy jó«." (Hatvany II. 369–370.) Ezzel szemben Király István a "reménytelen szövetségvágy" szerelemtelen szerelmes versének nevezi a költeményt, amely az elválás és az áldás motívumainak összekapcsolásával az Áldásadás a vonaton című verset előlegezte. (Király II. 184–185.)

Irodalom

Hatvany II. 369–370.; Király II. 184–185.

Vissza a vershez



538.
A harmincadik András-nap

Megjelenés

Első megjelenés: BN 1908. január 19. XIII. évf. 17. sz. 2. – Ady Endre – ("Uj versek" főcímmel Az én magyarságom és a Ha holtan találkozunk után.) – További megjelenés: NN 1909. január 1. XII. évf. 1. sz. 7. – Irodalom. Művészet. – ("Ady Endre legújabb verseiből" főcímmel a Ha holtan találkozunk és A paraszt Nyár után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 135.; Isz2 (1911) 135.; Isz3 (1918) 135.; Isz4 (1919) 135. – Gyűjteményes kötetben először. AEöv-1 [1930] 122.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből. Az Isz1 egyhelyütt következetlen a sorvégi vessző használatában, az Isz4-et egy sajtóhiba rontja.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

     

BN

       

Ady Endre legújabb verseiből

       

NN

     

Cím fölött: III.

     

BN

       
 

1.

szerettem,

 

BN

NN

Isz1

   
 

2.

(S mert én szerettem őket: néhaik)

BN

         
   

mért

   

NN

     
 

3.

András napomkor

   

NN

     
 

6.

szivemnek kinjai

   

NN

     
 

8.

És szívemből

         

Isz4

   

szivemből

   

NN

     
 

10.

nők.

   

NN

     
 

11.

szivem

   

NN

     
 

12.

vetettek, [sh.]

     

Isz1

   

Keletkezéstörténet

Bölöni György visszaemlékezése szerint a költő nem volt még oly csüggesztő állapotban, mint a vers keletkezése körüli időben. "...a hivatalos irodalom képviselői támadják, a humoristák versein köszörülik rímeiket [...] A Nyugat január elsején megindult, [...] de ez nem jelent számára anyagi gondtalanságot [...] Idegei megkínzottak, a nyár óta folytonosan súlyos álmatlanságról panaszkodik, és egészsége is most kerül először veszedelmes, fenyegető állapotba." (Bölöni 152.)

Ady Endre harmincadik névnapja 1907. nov. 30-án volt, ez a vers a mostani – 1908 januári – fölöttébb nehéz helyzetéből visszatekintve az akkori eseményt formálta vízióvá. Földessy szerint a vers harmadik szakasza rokon a Fekete Hold éjszakáján című költemény utolsó előtti versszakával: "Árnyas asszony-csapat / Lesi az én álmatlan álmom / Kóvályogva, hogy szivemre szálljon." (AEÖV III. 39–41.; 273–275.) Ugyancsak ő vetette fel, hogy a "szívét fogyasztó" nők motívuma lesz majd a Kis női csukák című későbbi költemény egyik legfontosabb szervező ereje is: "Mert minden asszony / Egy szalasztott leányságnyit vénit / Önmagán és kiszemelt férfián." (Földessy: Amt 100.)

Magyarázat

rostokol(tak): Az Értsz (V., 1072.) meghatározása: "<Valamely hátráltató körülmény miatt> a tervezettnél, a kívánatosnál hosszabb ideig egy helyben időzik; vesztegel." – Ady azonban itt egészen más értelemben használja, amire már a "szívemből" partitivusz is következtetni enged. Amikor pedig "elfogyasztott szívem"-ről ír (11. sor), akkor a szó értelme 'megesz, fölfal valamit'. A szó csak ebben az egyetlen versben fordul elő Ady költői alkotásaiban.

Irodalom

Földessy: Amt 100.

Vissza a vershez



539.
A Rothschildék palotája

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat javításokkal, 3 fólió oldalszámokkal (oldalszámok: 1, 1/b, 2) 170×210 mm. Cím: A Rothschildék palotája. Aláírás: Ady Endre. Ady a harmadik versszakot külön lapra írta (1/b), a betoldás helyét # jellel jelezte. Az első fólió jobb felső sarkában Osvát Ernőtől származó nyomdai utasítás: garm. ritk.PIM A. 201/79.

Első megjelenés: Ny 1908. február 16. I. évf. 4. sz. 216. – Ady Endre – (Első helyen a Halálvirág a csók, az Egy régi Kálvin-templomban és A muszáj Herkules előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 162–163.; Isz2 (1911) 162–163.; Isz3 (1918) 162–163.; Isz4 (1919) 162–63. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 128.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyet még nem terhelnek a későbbi kötetkiadások szövegromlásai.

Javításaink

12. A sorkezdő De szót a k és a sajtóközlés alapján, a 14. sor kezdőszavával megegyezően az Adyra jellemzőbb Be szóra javítottuk.

18. Az idézőjel és a mondatvégi pont sorrendjét helyreállítottuk.

Szövegeltérések

 

1.

fiákker

 

k

         
   

fiákker,

   

Ny

       
 

3.

mindíg,

       

Isz2

Isz3

Isz4

 

6.

mindíg

   

Ny

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

9.

tűzes

 

k

         
 

11–15.

A 3. versszak külön lapon

 

k

         
 

12.

De

       

Isz2

Isz3

Isz4

 

13.

utját

 

k

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

14.

[olvashatatlan] [beszúrva:] Be

k

           
 

15.

bennűnket.

 

k

         
 

16.

a <bakról> [fölé:] kocsis

 

k

         
 

18.

Rotschildék

   

Ny

       
   

palotája".

 

k

Ny

 

Isz2

   
 

19.

hídeg űlésre

   

Ny

       
 

20.

<könnyes> [fölé:] dűhös

 

k

         
   

orcám,

 

k

         
 

22.

siklaní

   

Ny

       
   

síklani

       

Isz2

Isz3

 
   

gályám

       

Isz2

Isz3

Isz4

 

23.

bus

 

k

         
 

24.

<magas> [fölé:] tornyos

 

k

         
   

szikla-<falnak> [fölé:] kastély

k

           
 

25.

Ragyog<ott a> [beszúrva:] ott

k

           
 

27.

fenn [beszúrva:] egy-

 

k

         
 

29.

világlík

   

Ny

       
 

30.

Rotschildék

   

Ny

       

Keletkezéstörténet

E vers konkrét életrajzi hátterére vonatkozó információink pontosak. Adél 1908. jan. elején Párizsba utazott (L. Vitályos 22–23.), s Ady – amíg újságírói szabadjegye engedte – valószínűleg a svájci határ előtti utolsó nagyvárosig, Innsbruckig, ahol még megállt az Orient-expressz, elkísérte őt az osztrák vonalakon. Este kilenckor ért vissza Bécsbe, de az állomáson senki sem várta. A még a debreceni időkből jól ismert, a király személye körüli minisztériumban tisztviselőként dolgozó Medve Miklósnál és feleségénél, a színésznő Sárosi Paulánál szeretett volna megszállni, ezért a lakásukra hajtatott. (Ady és Medve Miklósék kapcsolatára vonatkozóan l. EmlAE II. 237–238.). A házmester leányától azt az információt kapta, hogy Medve Miklós Monte Carlóba utazott, de felesége itthon van. A költő útját azonban elállták a cselédek, mondván, hogy Sárosi Paula színházban van. Meglehet – legalábbis a költő fejében megfordult ennek lehetősége –, tartottak tőle, hogy a pénzzavarban lévő Ady kölcsönt akar kérni, így a feleség letagadtatta magát. A fáradt költő konflison utazott a pályaudvarra, hogy elérje még az éjszakai vonatot. Bölöni György emlékezése szerint Ady Medvéék nevelőnőjétől kért annyi pénzt, hogy elég legyen az állomásig (Bölöni 149.) A fiáker Medvéék lakásától a belvároson át a pályaudvar felé tartott, a Baron Alfred von Rothschild (1844–1911) által emelt, ragyogó palotát a Heugasse elején látta a didergő, önmagát kizártnak érző, pénztelen költő. Kimerülten, betegen érkezett Budapestre. Az esetet napok múlva Lédának is megírta (AEL II. 7–8.; 316.)

Amíg Ady előző kötetében (Vér és arany) a pénz-motívum még önálló ciklust alkotott (Mi urunk: a Pénz), addig Az Illés szekerénben ez volt az egyetlen ilyen témájú vers. (L. Kenyeres 35–36.) Az éjszakai élmény, 1908 első hónapjának nélkülözései, a reményvesztettség állapotának kivetülése volt ez a költemény, ahol ez az egyszeri út vált az emberi sors országútján való kocsikázás szimbólumává. (Király II. 703.) A versen végigvonuló gálya-kép – ahogy Földessy Gyula megállapította – először az 1905 februárjában írt Ima Baál istenhez című versben bukkant fel, amely a pénz-motívum egyik első verse is volt egyúttal (a verset l. AEÖV II. 163.; 546–547.) Motívikailag ide kapcsolható az Egy ócska konflisban című 1904-ben született költemény refrénje is: ("Döcög, döcög az ócska konflis / És mi sápadtan reszketünk.") (A verset l. AEÖV II. 149.; 525–526.)

Magyarázat

Rothschildok: Német eredetű bankárcsalád, mely a XIX. század folyamán szerte Európában bankokat létesített s számos vállalat tulajdonosa és finanszirozója volt. Nevük fogalommá vált, a gazdagság szimbóluma lett. (L. Frederic Morton: A Rothschildok. Egy család története. Bp., 2002.)

cicerone (ejtsd: csicseróne): a (sokat beszélő) idegenvezető olasz eredetű elnevezése, amely Marcus Tullius Cicero római szónokra, íróra és politikusra utal.

Irodalom

Földessy: Amt 105.; Király I. 701–706.; EmlAE II. 237–238.; Bíró 54–55.

Vissza a vershez



540.
Halálvirág: a Csók

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 3 oldalszámozott fólió, 170×210 mm. Cím: Fekete pillangók fogatján. Aláírás: Ady Endre. – Az első fólión Osvát Endrétől származó nyomdai utasítás: garm. ritk.PIM A. 201/62.

Első megjelenés: Ny 1908. február 16. I. évf. 4. sz. 217. (Fekete pillangók fogatján címmel másodikként A Rothschildék palotája után, az Egy régi Kálvin-templomban és A muszáj Herkules előtt.) – Ady Endre – További megjelenés: DFU 1908. február 27. VI. évf. 48. sz. 1. (Fekete pillangók fogatján címmel.) – A cím alatt: Írta s a Csokonai-Kör tegnapi ülésén felolvasta Ady Endre. – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 103–104.; Isz2 (1911) 103–104.; Isz3 (1918) 103–104.; Isz4 (1919) 103–104. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 114.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelynek szövege pontosította a korábbi közléseket.

Javításunk

4. A legkülönb szó n-jét a k a Ny, a DFU és az Isz1 közlése alapján az Adyra jellemzőbb m-re változtattuk.

Szövegeltérések

Cím: Fekete pillangók fogatján

   

k

Ny

DFU

       
 

4.

legkülönb,

         

Isz3

Isz4

 

5.

nyi

 

Ny

DFU

       
 

9.

Vigyázz, vigyázz

k

Ny

DFU

Isz1

     
 

12.

csodaverten.

k

Ny

DFU

Isz1

     
 

13.

amig

k

Ny

DFU

Isz1

     
   

összetapadunk

k

Ny

DFU

       
 

16.

súgjanak

 

Ny

 

Isz1

     
 

18.

csók-urnak

k

 

DFU

       
 

19.

kapott.

k

Ny

DFU

       
 

21.

tüzeljen

   

DFU

       
 

22.

melled

k

Ny

DFU

       
 

23.

Bársonybőr lábad,

   

DFU

       
 

24.

Édesitsd

k

Ny

DFU

       
 

28.

Halálvirág

k

Ny

DFU

Isz1

     
 

29.

egyedül<,>

k

           

Keletkezéstörténet

Ady 1908. febr. 4-én Budapestről Érmindszentre utazott. Febr. 12-én kelt, A magyar Pimodán utolsó – negyedik – fejezetének aljára írt sorait már innen küldte Osvát Ernőnek: "Édes Ernő, holnap a versek mennek. Kérlek okvetlenül juttass azoknak a másik kettő mellett helyet." (Kiemelés az eredetiben – a szerk.) (AEL II. 16.; 325–326.) Ezek szerint két vers (A Rothschildék palotája, A muszáj Herkules) már korábban a szerkesztőségben lehetett, de a február 1-i számból kimaradtak. Ezek a másnap – tehát febr. 13-án – küldött két darabbal – valószínűleg a Halálvirág: a Csók, és az Egy régi Kálvin-templomban – együtt febr. 16-án jelentek meg a Ny-ban.

A költő szerelmi líráján végighúzódó, gazdag jelentéstartalmú csók-motívum szimbolikus átformálásának is tekinthető a vers. Egy új ciklus címadó darabja lett a költemény, amely az ártó, rossz szerelemhez a mérgezett, a halált hozó csók képzetét kapcsolta. Mindez olyan versek társaságában került a kötetbe, amelyekben Léda alakja már nem jelent meg, de megjelentek a régi vagy vágyott szerelmeket idéző nőalakok (Egy régi szinész-leány, Az első asszony, Májusi zápor után – l. e kötetben). A motívum kialakulásához természetesen Ady ismert, fiatalon szerzett betegsége – a szifilisz – is hozzájárult. Ennek írásos előképe már egy 1905-ben született novellájában is felbukkant: "Mert annak a bibliai bélpoklosságnál szörnyűbb nyavalyának, mely az ő vérében készítgeti az iszonyú pusztulást, egy szerelme van: az ajk. Jaj annak az ajaknak, melyet az ő ajka érintene. Jaj annak, akit ő megcsókolna." (A legfölségesebb ajkak. BN 1905. máj. 10. AEön 281–284.; a vers és a novella összefüggésére utal Bustya Endre is, l. uo. 1315.) Ez a képzet a szintén 1905 júliusában keletkezett Megöltem egy pillangót című versben is előfordult: "Minden boldog csók méreg" (AEÖV II. 179.; 578–579.) Ugyanez a motívum teljesedett ki a verset – a Halálvirág: a Csók címűt – követő hónapban megjelent novellában (Mihályi Rozália csókja. Ny 1908. márc. 16. AEön 841–848.; 1356–1357.) A címben szereplő "Halálvirág" szóösszetétel előképét már az 1893-ban született Megunt élet című zsengében is éppúgy felfedezhetjük, mint a csókban való megsemmisülés vágyát: "Nem sokáig viselem már / Kínos életem nehéz terhét. / Majd örömmel csókolom meg / A halál virága kelyhét." (Ifjúság 1893. I. 4–5., AEÖV I. 8.)

Erotika és halál összekapcsolásával a vers az Ady ilyen témájú költeményeiben előforduló számos motívumot felvonultatott. Látomásos képekben jelent meg a nemi szerelem, akárcsak olyan – ugyanebben az esztendőben született – darabokban, mint A szerelmesek Holdja, A Csók-csatatér lovagjai, A csatatér hőse, Csók az ájulásig. A szexualitást misztériumként fölfogó látásmódot erősítette a szakrális szó- és képanyag is, például a szegény – a mások asztaláról lehulló morzsákon élő – Lázár példázatának felidézése a "csóknak Lázárja" fordulattal, akinek sorsához Ady egyébként ezekben a hetekben többször hasonlította a magáét: "Egyelőre nem tervezek semmit, olyan Lázár vagyok." – írta például Diósi Ödönéknek 1908. febr. 29-én. (AEL II. 20.; 329–331.)

Nem haszontalan talán megemlíteni a verssel kapcsolatban Láng Gusztáv amúgy vitatható felvetését, aki a Halálvirág: a Csók egyik lehetséges mintájaként Kosztolányi Dezső egyik korai, az Ady által bírált Négy fal között című kötetben megjelent versének a kezdő sorait említi: "Virágos arcú lányseregbe / búsan, lefátyolozva jársz, / feltűnsz, mint egy éjszínű lepke / s megáll a tánc."

(A fekete asszonyhoz) "Nem nehéz – írja Láng Gusztáv – e versindításban a Lédával a bálban hangulatát felismerni. De az éjszínű lepke egyik vezérmotívuma lesz Ady Halálvirág: a Csók című versének." (Láng Gusztáv: Ki a kárvallott? Utunk, 1983. júl. 29. 6.)

Irodalom

Földessy: Amt 96.; Varga 345–346.; Király II. 196–197.; Láng Gusztáv: Ki a kárvallott? Utunk, 1983. júl. 29. 6.; Vezér 198.

Vissza a vershez



541.
Egy régi Kálvin-templomban

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 170×210 mm. Cím: Egy régi Kálvin-templomban. Aláírás: Ady Endre. Az első fólió jobb felső sarkában Osvát Ernőtől származó nyomdai utasítás: garm. ritk.PIM A. 201/48.

Első megjelenés: Ny 1908. február 16. I. évf. 4. sz. 218. (Harmadikként közli A Rothschildék palotája, a Fekete pillangók fogatján után, A muszáj Herkules előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 14–15.; Isz2 (1911) 14–15.; Isz3 (1918) 14–15.; Isz4 (1919) 14–15. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 92.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely, egy a Ny közléséből továbböröklődött sajtóhibától eltekintve, a leginkább gondozott szöveg.

Javításunk

6. Az Épen szó hibás alakját a k-tal megegyezően pp-vel írtuk.

Szövegeltérések

 

2.

Husz

k

       
 

4.

oltár,

 

Ny

     
 

6.

Épen

 

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

   

ugy,

k

Ny

     
   

husz

k

       
 

10.

turista kedvvel,

k

Ny

     
   

túrista-kedvvel,

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

13.

Igy,

k

       
 

15.

Husz

k

       
   

megtérve,

k

       
 

19.

hivek

k

Ny

     
 

24.

Husz

k

       

Keletkezéstörténet

Ady a verset Érmindszenten írta azt követően, hogy 1908. febr. 4-én hazatért oda. Ahogy az Osvát Ernőnek febr. 12-én küldött soraiban említette, febr. 13-án küldte el a Ny-nak valószínűleg a Halálvirág: a Csók című darabbal együtt. (L. AEL II. 16., 325–326.) A betegeskedő, egzisztenciális és magánéleti gondokkal küszködő, sokat támadott és gúnyolt költő otthon pihenni és regenerálódni óhajtott, de néhány nap után ismét nyugtalan lett, ahogy több akkor kelt – például Diósi Ödönnek febr. 10-én írt – levele is tanúsítja: "Én veszettül álmatlan, ideges, nyugtalan bolond vagyok. A gyomrom is kínoz, de emellett már két nap óta annyit eszem, mint egy bélpoklos. [...] A kálvinista papékhoz járok csupán, ez is elég unalmas." (AEL II. 15.; 324.) A "kálvinista papék" – Török Ferenc és felesége – Ady keresztszülei voltak, nemcsak a látogatás volt tehát indokolt és illendő, de az is nyilvánvaló, hogy közben a rég látott templomban is megfordult a költő. A verset inspiráló élménynek ez az életrajzi mozzanat volt a hátterében.

A vers Az Illés szekerén kötetet bevezető ciklusnak (A Sion-hegy alatt) lett a darabja, s így illeszkedik az ekkor először önálló ciklusba sorolt istenes versek sorozatához is (erről l. bővebben A Sion-hegy alatt című vers keletkezéstörténetét e kötetben). Ez a darab "másik ágon" a Krisztus-kereszt az erdőn című, egy hónappal korábban, még Budapesten született verssel rokonítható, nemcsak a közös Krisztus-képzet okán, hanem azért is, mert a húsz év után való megtérés-megbékélés és hazatalálás vágyának – a hajdani érmindszenti emlékek őrzésének – motívuma mindkét költeményben jelen van.

Magyarázat

textus: a Bibliából vagy valamelyik protestáns vallásos énekből (zsoltárból) vett szöveg.

"Megtöretett a teste, / Megtöretett a teste, / Kiontatott a vére.": az Ady által valószínűleg fejből idézett sorok a Heidelbergi Káté A mi Urunk szentséges végvacsorájáról című fejezetében is szereplő fordulat ("...megtöretett a keresztfán az Ő teste és kiontatott az ő vére énérettem...") alapján gyermekek számára készült hittankönyvből valók. A feltételezett eredeti forrást nem sikerült fellelni.

Irodalom

Benedek II. 100–101.; Hatvany II. 39.; Földessy: Amt 86.

Vissza a vershez



542.
A muszáj Herkules

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 170×210 mm. Cím: A muszáj Herkules. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 201/6.

Első megjelenés: Ny 1908. február 16. I. évf. 4. sz. 219. (A Rothschildék palotája, a Halálvirág: a Csók és az Egy régi Kálvin-templomban után, negyedikként.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 150–151.; Isz2 (1911) 150–151.; Isz3 (1918) 150–151.; Isz4 (1919) 150–151. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 126.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelynek szövege pontosította a korábbi közléseket, s amelyen a későbbi kiadások már nem változtattak.

Javításaink

8. A neki hajtanak határozós szerkezetet a k-tal megegyezően egybe írtuk.

9. A Mindíg szó hosszú í-jét a k-nak megfelelően rövidre javítottuk.

17. A sor végi pontot Ady maga törölte a k-ban, ezt fogadtuk el.

Szövegeltérések

 

2.

kihúnyni

 

Ny

Isz1

     
 

4.

Milyen <lágy> [fölé:] híg

k

         
 

6.

Krisztusuccse

k

Ny

Isz1

     
 

7.

zsibongnak:

k

Ny

Isz1

     
 

8.

neki hajtanak

 

Ny

Isz1

 

Isz3

Isz4

   

önvesztűkre

k

         
 

9.

Mindíg

 

Ny

   

Isz3

Isz4

   

uuj

k

         
 

11.

istene [olvashatatlan betű]

           
   

[beszúrva:] m,

k

         
   

ís

 

Ny

       
 

14.

Bújdosni,

   

Isz1

     
   

sirni,

k

         
   

fájni.

k

Ny

Isz1

     
 

16.

Herkules

k

Ny

Isz1

     
 

17.

<S> Győzöm

k

         
   

bus

k

         
   

haraggal<,>

k

         
   

haraggal.

 

Ny

Isz1

 

Isz3

Isz4

 

18.

halálom:

k

         
 

19.

talmi

 

Ny

       
 

21.

Igy

k

         

Keletkezéstörténet

A költemény Az Illés szekerén kötet záró – tehát kiemelt helyen szerepeltetett – ciklusának lett a címadó darabja, fontosságát ez is jelezheti. Ady a verset már Érmindszenten, az 1908. febr. 4-i hazatérést követően írhatta, de erre nincs konkrét bizonyíték. Ha a febr. 12-én Osvát Ernőnek írt sorok ("...holnap a versek mennek. Kérlek okvetlenül juttass azoknak is a másik kettő mellett helyet." [kiemelés az eredetiben – a szerk.]) utalására gondolunk, akkor a már szerkesztőségben lévő versek A Rothschildék palotája és A muszáj Herkules címűek lehettek, ez esetben ez a költemény akár még Budapesten is születhetett, csak a Ny febr. 1-ji számából kimaradt. (L. AEL II. 16.; 325–326.)

Ady magánéletének gyötrő válságához, az egzisztenciális bizonytalansághoz és a reátörő betegséghez még egy fontos tényező járult ezekben a hetekben. 1907–1908 fordulója a modern irodalom határozottabb fellépésének az ideje volt, s ennek nyomán immár véglegessé vált az irodalmi közélet két táborra szakadása. 1907 decemberében jelent meg a Vér és arany, 1908 januárjában indult a Nyugat, s ezek a jelenségek nemcsak a konzervatív tábor támadásait erősítették, de a pesti kávéházak gúnyolódásainak is a céltáblájává lettek. (A Vér és arany fogadtatásának történetét l. AEÖV III. 137–191.) "Úgy jöttem el Pestről, mint egy veszett kutyáktól halálra mart ember. Azonfelül, amit magam vétkeztem magam ellen, alaposan megajándékoztak az emberek is." – írta Diósi Ödönéknek febr. 8-án (AEL II. 12., 321–323.) Erre az irodalmi háborúságra Ady később is többször utalt: "Egy szinte hatesztendős hajszába, egészségem és életem feldúlásába, szegény nevem méltatlanul ismertté hurcolásába, minden Ady-versbe, mely lármás, feltűnő és rossz, nagyon is tudatos ellenségeim kényszerítettek." (Poéta és publikum. HSz 1910. január–február, AEÖPM X. 21.) A muszáj Herkules az említett kötet és a Ny megjelenését követő "irodalmi felzajdulásra és értetlen vádakra adott válasz. A költő fölényes indulatának hitelét a maga morális hite és alkotóerejének tudata adja." (EmlAE III. 584–585.) A költeménnyel – melyben itt a mesék és a mondák motívumai (Tökmag Jankók, törpék, gnóm) és a mitológia világából vett egy alak (Herkules) elevenedtek meg (Vö. Király II. 318.) – rokon hangvételűek a Morognak a vének, Gonoszak a halottak, Én fiatal maradok, Idő előtt elmúlni, Az én testamentumom, Lenni kell, lenni című – szintén ebben az esztendőben született – darabok. (E verseket és jegyzetüket l. ebben a kötetben). Költői öntudatának ekkori kikezdhetetlen stabilitására volt jellemző, hogy Ady az itt verssé emelt gondolatsort egy év múlva írt önéletrajzának a legvégén is megfogalmazta: "szeretném [...] ha az ellenségeim, akiknek legtöbbet köszönhetek, mert daccal, gőggel, szinte emberfölötti erővel ők láttak el, ezután is ösztönöznének." (Önéletrajz. Ny 1909. jún. 1. AEÖPM IX. 344.)

Magyarázat

Krisztusuccse: a Krisztus engem úgy segéljen eskűformulának mondatszóvá rövidült alakja; szerepe valamely állítás nyomatékosítása.

Irodalom

Benedek II. 32.; Földessy: Amt 104.; Király II. 317–321.; EmlAE III. 584–585.

Vissza a vershez



543.
Gonoszak a halottak

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. február 16. XIII. évf. 41. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel elsőként a Morognak a vének és Az utolsó reggelen előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 156.; Isz2 (1911) 156.; Isz3 (1918) 156.; Isz4 (1919) 156. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 127.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely pontosította az Isz1 és a BN ékezését egy helyen.

Javításunk

9. A Hangom halotti tompa sorban a halotti szó nem jelzője az utána következő tompa melléknévnek, hanem a vers szaggatottságának megfelelően inkább jelzőhalmozás, ezért kitettük a halotti szó után a vesszőt, ami a BN közlésével is megegyezik.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

       

BN

       

Cím fölött: I.

       

BN

       
 

5.

semmiképen?

           

Isz4

 

7.

En [sh]

   

BN

       
 

9.

halotti

     

Isz1

 

Isz3

Isz4

 

10.

siromba.

   

BN

Isz1

     

Keletkezéstörténet

A verset a költő már Érmindszenten írta, s a Ny-beli A muszáj Herkules cíművel azonos napon, 1908. febr. 16-án jelent meg a BN-ban. Életrajzi háttere és érzésvilága is az említett költeményével rokon (l. az előző vers keletkezéstörténetét), avval a különbséggel, hogy az alaphang az élőhalottság motívumáé, a reményvesztettségé. Földessy Gyula szerint e motívum Adynak e versében volt a "legjellegzetesebben kidomborított", s az is aligha lehet véletlen, hogy a költemény születését megelőző hetekben írt hosszú esszéjében is felbukkant: "Azóta mintha minden összebeszélt volna ellenem, hogy megkóstoltassa az utolsónál utolsóbb sorsot: a második vagy harmadik hely sorsát. Ördög és pokol, de főképpen kedves kortársaim összefogtak a fiatalságom és a hiúságom ellen. Hiszen jól dolgoztak: távoztam minden helyről, elsőről, másodikról és harmadikról, messze élek, nem is élek. De ama halottak közül való vagyok, akivel számolniuk kellett az élőknek, mert nem a kenyerüket veszem el. A nyugalmukat veszélyeztetem, a hitüket s ezenfelül a cinizmusukat, és amikor az ő fajtájukból való újak és éhesek jönnek, ez ifjú Sámsonok kezében én leszek a szamár-állkapocs." (A magyar Pimodán. Ny 1908. jan. 1.–febr. 16. AEÖPM IX. 169.)

Irodalom

Benedek II. 32.; Földessy: Amt 104.; EmlAE III. 585.

Vissza a vershez



544.
Morognak a vének

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. február 16. XIII. évf. 41. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel Mozognak az aggok címmel másodikként a Gonoszak a halottak és Az utolsó reggelen között.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 164–165.; Isz2 (1911) 164–165.; Isz3 (1918) 164–165.; Isz4 (1919) 164–165. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 129.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz3-ból. A sajtóközlés és az Isz1 szövegéhez képest több ékezésbeni módosítást is találhatunk, az Isz2-ben pedig egy sajtóhiba rontja a szöveget.

Javításaink

3. A mindíg szó hosszú í-jét a BN és az Isz1 közlésének megfelelően rövid i-re javítottuk.

7. Mivel a bús szó – akárcsak a magyar – a diák jelzője, a minden szövegforrásból hiányzó vesszőt pótoltuk.

13. A magyarságunk szó utáni kettőspontot a BN és az Isz1 közlésével egyezően kitettük.

14. A magyarok szó utáni vesszőt pontra cseréltük.

18. A morogtok szó utáni vesszőt a BN és az Isz1 közlésével egyezően kitettük.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

       

Cím fölött: II.

   

BN

       

Cím: Mozognak az aggok

   

BN

       
 

1.

Ujfent

BN

Isz1

     
 

3.

Ok [sh]

BN

 

Isz2

   
   

mindíg

   

Isz2

 

Isz4

   

vég-ok?

       

Isz4

 

9.

ag [sh]

       

Isz4

 

12.

uri

BN

Isz1

     
 

13.

magyarságunk

   

Isz2

 

Isz4

 

14.

magyarok,

   

Isz2

 

Isz4

 

18.

morogtok

   

Isz2

 

Isz4

   

ugyis

BN

Isz1

     
 

19.

ugyis,

BN

Isz1

     
 

21.

uj

BN

Isz1

     
 

24.

ifju

BN

Isz1

     

Keletkezéstörténet

Az Érmindszenten született vers a BN-ban, a Gonoszak a halottak és Az utolsó reggelen társaságában jelent meg febr. 16-án, s az elindító élményforrás az előbbihez csakúgy hozzákapcsolja, mint az ezen a napon a Ny-ban megjelent A muszáj Herkules című költeményhez. Hátterét azok a modern irodalom és Ady ellen irányuló dühödt és gúnyos támadások adták, amelyek az 1908-as esztendő első hónapjaitól megszaporodtak (erről lásd részletesebben A muszáj Herkules című vers keletkezéstörténetét ebben a kötetben). Földessy Gyula azt is tudni véli, hogy a vers "aktuális támadás volt a nagyváradi Szigligeti Társaság elnöke, Rádl Ödön nagyhírű kriminalista ellen, aki elnöki megnyitóiban sokszor kikelt a modern költők s Ady ellen, lebecsmérelve őket. Rádl – folytatja Földessy – Nagyvárad irodalmi pápája volt, félelmetes svádájú szónoki talentum, nagyszerű, magával ragadó szabad előadó, élvezet volt hallgatni, még ha egy szavával sem értett egyet az ember. Megjelenésében is imponáló magas-vállas alak volt, borotvált bajusszal, de nyakán is átfutó »búr«-os, krügerapós pofaszakállal, valóban volt valami »rozmár«-os az arcában." (Földessy: Amt 105–106.) Tény, hogy Ady Rádl Ödönről már 1900-ban fiatal nagyváradi újságíró korában is elítélően szólt. (A fiatalok. Szabadság, 1900. márc. 29. 1–2. AEÖPM I. 259–261.; 780–781.) A versben előforduló "Megkarmolom az agg rozmárok arcát" sor – s az is lehet, hogy Földessy Gyula nagyon jól emlékezett – valószínűleg ebben az esetben valami sajátos élmény ihlette általánosabb jelenség ostorozását jelentette. Ady a konzervatív, az új szemlélet és az idő parancsai iránt érzéketlen, de a pozícióikat védő s ezzel a magyarságról való gondolkodás formáit is megszabni és kisajátítani akaró "véneket" támadta, amit a versen következetesen végighúzódó többes szám használata is jelez. Erre utal, hogy a fölény érzetét sugalló, az ellenfelet valamely csúf vagy öntudatlan állathoz hasonlító motívum a ciklus két másik versében is fölbukkant. "Be jó volna nézni, ismerni / A csúf varangy-ellenfelet," – írta az Idő előtt elmúlni című darabban. "De hogy ez a csürhe nevessen?" – így pedig A muszáj Herkulesben fogalmazott.

Érdemes motivikai összefüggésre mutat rá Király István, aki szerint a Morognak a vének a csak egy esztendő múlva (A harcunkat megharcoltuk című – l. e kötetben – verssel induló) kuruc-versek egyik előfutára is volt. (Király II. 701.) A minden versszak negyedik sorában felbukkant Eb ura fakó, a Rákóczi-szabadságharc során a Habsburgok trónfosztásával kapcsolatos szállóige hangsúlyos jelenléte valóban így is értelmezhető.

Irodalom

Benedek 32.; Földessy: Amt 105–106.; Király II. 701.

Vissza a vershez



545.
Az utolsó reggelen

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. február 16. XIII. évf. 41. sz. 2. ("Uj versek" főcím alatt Egy reggelt kérek címmel harmadikként a Gonoszak a halottak és a Morognak a vének után.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 124–125.; Isz2 (1911) 124–125.; Isz3 (1918) 124–125.; Isz4 (1919) 124–125. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 119.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, mert ennek központozása illeszkedik a strófaszerkesztés következetességéhez.

Javításunk

10. A sor végén a pontot az összes szövegközléssel megegyezően vesszőre változtattuk.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

       

Cím fölött: III.

   

BN

       

Cím: Egy reggelt kérek

   

BN

       
 

7.

reggelen.

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

11.

reggelen.

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

15.

reggelen.

     

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

A szülőfalujába 1908. febr. 4-én hazaérkező Ady néhány nap után nagyon egyedül és nyugtalannak érezte magát. Ekkor írt levelei tele vannak panasszal, anyagi gondokkal küszködött, munkahely és szerkesztőség nélkül maradt, egészsége is megromlott, kóros álmatlanság gyötörte. "Köszönöm azt a lelkes, megértő, szép fölolvasást, melyet Nagyváradon tartott. Mostani meghasonlott, halálraítélt állapotomban különösen jólesett." – írta például rajongó hívének, Nagy Mihálynak febr. 12-én. (AEL II. 16., 325.) "Én veszettül álmatlan, ideges, nyugtalan bolond vagyok." – így pedig Diósi Ödönnek üzent két nappal korábban. (AEL II. 15., 324.) A reményvesztettségnek, az "élőhalottságnak" a motívuma az e verssel egy napon, szintén a BN-ban megjelent Gonoszak a halottak című költeményben is felbukkant (keletkezéstörténetét l. e kötetben).

Benedek Marcell a verset az ugyanezen év decemberében megjelent, de a jelen darabbal egy ciklusba sorolt Egy vidám torral rokonítja, mivel az emberek között való idegenségének érzését mindkét költemény a saját halálának és a temetésének képébe vetíti ki (keletkezéstörténetét l. e kötetben). (Benedek II. 141.) Schöpflin Aladár szerint Ady "szeret játszani a saját halálának képével, halottnak képzeli magát újra meg újra – a Vér és aranytól kezdve alig van verse, amelybe a halál képzete valamiképpen közvetlenül vagy közvetve, távoli jelzésekkel vagy nyíltan kimondva, bele ne volna asszociálva." (Schöpflin 98.) Evvel a jelenséggel azonban már ifjúkori verseiben (Sorsunk, TemetetlenülAEÖV I. 69., 80.) és publicisztikájában is többször találkozhatunk: "Egyszerű ravatal. Rajta egy ifjú halott, aki most pihen először. Úgy hasonlít hozzám, ti borultok reá: édesanyánk és te, édes jó testvérem." (Dies doloris. D, 1898. dec. 24. 4. AEÖPM I.2 57–58., 725.) Vagy: "Sirattam azt az ismeretlen halottat, akit most temetnek októberi ködös, szomorú alkonyatkor... sirattam a másik halottat, a legszerencsétlenebbet – magamat." – írta egy évvel később. (Idegenben. DU, 1899. máj. 30. 1. AEÖPM II.2 346–347., 469.)

Irodalom

Benedek II. 141.; Földessy: Amt 98.

Vissza a vershez



546.
A vörös Nap

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. február 23. XXXVI. évf. 47. sz. 2. – Ady Endre – További megjelenés: Nk 1908. március 11. III. évf. 11. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Az utca éneke ciklus) 76–77.; Isz2 (1911) 76–77.; Isz3 (1918) 76–77.; Isz4 (1919) 76–77. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 107.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely pontosabb ékezésű és központozású a korábbi szövegközléseknél.

Javításunk

3. az óh szó utáni vesszőt, egyeztetve a vers 17. sorával, az Isz1 közléséhez igazodva kitettük.

Szövegeltérések

 

3.

óh

NSz

Nk

   

Isz3

Isz4

   

Nap

NSz

 

Isz1

     
   

Nap.

 

Nk

       
 

8.

Üz,

 

Nk

       
 

13.

meghalni

NSz

Nk

       
 

14.

ivvel,

NSz

Nk

       
 

16.

szivvel.

NSz

Nk

       
 

17.

óh

NSz

Nk

       
 

18.

Mig

NSz

Nk

       
   

gyülölök,

NSz

Nk

Isz1

     
 

19.

pusztitóbb

NSz

Nk

       
 

22.

irva,

NSz

Nk

       
 

24.

Dülnék

 

Nk

       
   

sirba.

NSz

Nk

       

Keletkezéstörténet

Annak a három versnek az egyike, melyet az 1908-as esztendő Nsz-ban megjelent költeményeiből a Dózsa György lakomáján és a Pannonia grófnő szekere mellett Ady beválogatott Az Illés szekerén új, a forradalmas vagy proletár-verseket összegyűjtő ciklusába (Az utca éneke). Febr. 23-án jelent meg a költemény, a lapban legközelebb verset márc. 8-án publikált Ady (a Kacag a föld címűt), de azt nem tartotta érdemesnek a kötetbe emelésre. Konkrét forrást a keletkezéséről nem ismerünk, de Ady egy Révész Bélának még januárban írt rövid levele ("Kedves Bélám, érted, csak érted betegen is megírtam a verset." AEL II. 11.; 319–320.) ismeretében gyanítható, hogy a költő ezt a darabot is felkérésre, esetleg őt a Nsz-hoz kötő Révész sürgetésére írta. A vörös Nap gondolatmenete első pillantásra nem, ám motívumrendszere nagyon is beleillik a szülőfalujában nyugtalanságtól, egzisztenciális bizonytalanságtól, betegségtől is gyötört Ady ekkor keletkezett verseinek sorába. Földessy Gyula a verset a költő "vörös versei" közé sorolta, többek között a Vízió a lápon, a Vörös szekér a tengeren, A Délibáb üzenete, A Hadak Utja, Az utca éneke, A csillagok csillaga, A Tűz márciusa, A márciusi Naphoz és más darabok társaságában. Ez a "beosztás" tartalmazhat igazságot – a vörös szín, a remény és a radikalizmus Ady motívumrendszerében valóban többször összefonódott (erről l. A Délibáb üzenete című vers keletkezéstörténetét: AEÖV III. 61.; 361–363.) – de az "osztályozás" nyilván egy 1945 utáni látásmódnak is az eredménye volt. Fontosabbnak tetszik, hogy A vörös Nap szinte minden olyan pszichikai és motivikai mozzanatot megidézett ("Babonás, régi századokra"; "Csupa gyászt és feketét látok"; "Éjszakás, gonosz, részeg balsors"; "A régi sors, a régi átok"; "Nem akarok dühvel meghalni"; "És én nyugodtan / Dőlnék a sírba."), amelyek az ekkor született – merőben más tematikájú – versekben (Az utolsó reggelen, Imádság háboru után, Kacagás és sírás) is megjelentek.

Irodalom

Földessy: Amt 93.; Szemlér Ferenc: A vörös Nap – avagy egy vers titkai. Igaz Szó, 1965. 3. sz. 272–276.

Vissza a vershez



547.
A Maradandóság városában

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 170×210 mm. Cím: A Maradandóság városában. Aláírás: Ady Endre. Az első fólió jobb felső sarkában Osvát Ernő nyomdai utasítása: garm. ritk.PIM A. 201/18.

Első megjelenés: Ny 1908. március 1. I. évf. 5. sz. 284. (Elsőként a Tavasz a faluban és az Imádság háboru után előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 146–147.; Isz2 (1911) 146–147.; Isz3 (1918) 146–147.; Isz4 (1919) 146–147. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 125.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz3-ból, amely az egyetlen tévesen örökített olvasattal is a leggondozottabb közlés.

Javításunk

8. A Szeszta-bort tulajdonnévi birtokos jelzős összetétel szókezdő Sz-szét a k és a Ny alapján – Kun András információjára is támaszkodva – a Debrecenben mindig is használatos S-re állítottuk vissza.

Szövegeltérések

 

8.

Szeszta-bort

   

Isz1

Isz2

 

Isz4

 

10.

űz

k

Ny

Isz1

     
 

12.

Vídám

 

Ny

Isz1

Isz2

   
   

körül

 

Ny

Isz1

     
 

13.

vasutig.

k

         
 

14.

sirás.

k

         
 

19.

(Megsimítom

k

Ny

       
 

20.

vagyok.)

k

Ny

       
 

21.

ugy

k

         
 

22.

Ugy csókol, ugy sir, ugy

k

         
 

23.

Uj,

k

         
 

24.

ugy ir

k

         
 

29.

<Ha j> [fölé:] J

k

         

Keletkezéstörténet

Ady a verset a debreceni Csokonai Kör 1908. febr. 26-án tartott felolvasó estjére írta. Mint Kardos Albertnek, a kör főtitkárának febr. 8-án küldött levélből megtudhatjuk, az estet eredetileg febr. 19-re tervezték, de a betegségekkel küszködő költő ezt a számára korai időpontot még nem vállalta. Ugyanitt írja: "Ha más szép számok között elcsúsznék két egészen új, esetleg pláne debreceni emlékű vers, azt elküldeném." (AEL II. 13–14., 323.) A költemény tehát már az utazás előtt megszületett, s a Ny 1908. márc. l-i számában jelent meg. Maga az est mérsékelt sikert hozott, Ötvös Béla a DFU munkatársa visszaemlékezése szerint "oly halkan, oly fátyolozottan, alig hallhatóan, még kevésbé érthetően adta elő költeményeit, hogy semmi sikere nem volt." (EmlAE II. 676–677.) Ennek ellenére a DU, a Debreczeni Friss Újság és a D febr. 27-i számai lelkes ünnepségről és nagy sikerről írtak. A költő a Halálvirág: a Csók és A Maradandóság városában című verseit olvasta fel többek között, s ez utóbbi azért is volt érdekes, mert benne "a költő önmagát, a maga pályakezdését keresi" (EmlAE II. 185.)

Mint tudott, Ady 1896 szeptembere és 1899 decembere közt joghallgató és újságíró volt Debrecenben, s megszakításokkal a városban élt, első kötete (Versek) is itt jelent meg. (erről részletesen l. EmlAE II. 7–28. ill. Kardos László: Újabb adatok Ady debreceni éveihez. AM I. 52–56.) Bár iskolatársai és barátai visszaemlékezései szerint népszerű volt a költő, tehetségével ekkor még nem tűnt ki, kötetét is fanyalogva fogadták. Maga Ady később Debrecenre, mint az elmaradottság szimbólumára emlékezett, az ottani elmaradottságot már a város lakójaként is megvetette: "Sehol annyi előítélet, annyi elfogultság nem áll útjába az eszme harcosának, mint éppen itt nálunk, a vidék ősrégi metropoliszában." – írta például 1899-ben (A toll diadala. DH 1899. márc. 25. AEÖPM I.1 124.), s még 1909-ben született önéletrajzából is a keserűség hangjai hallatszanak: "... nem igen akarták látni bennem még a Csokonainak legpicinyebb öccsét sem..." (Önéletrajz. Ny 1909. jún. 1. AEÖPM IX. 343–344.) Ugyanitt a "falu"-k (Nagykároly, Zilah) közé sorolja Debrecent. Az 1907 elején született A Délibáb üzenete című versben is a minden modernebb gondolatnak ellenálló "civis urak" Debrecenjét fenyegette. (A verset és jegyzetét l. AEÖV III. 61.; 361–363.)

Ebben a versben, amely – a cím felütésének keménysége ellenére – nosztalgiával idézi meg és keresi hajdani önmagát, ugyanaz az "énkettőztetés" (Király II. 272.) villan fel, mint a nem sokkal korábban született Krisztus-kereszt az erdőn, az Egy régi Kálvin-templomban címűekben, vagy az esztendő múltán írt Zilahi ember nótájában, avval a különbséggel, hogy itt a visszatalálás lehetetlenné válik, s nyoma sincs a megtérő megbékélésnek. (A verseket l. e kötetben.)

Magyarázat

Seszta bor: A XIX. századi Debrecen belvárosát északról körülvevő kertek – Köntös, Posta, Téglás stb. – egyikét nevezték Seszta-(v. Sesta)kertnek, ahol szőlőműveléssel foglalkoztak. A területet a földdarab elején álló Sexta-dombról nevezték el. A Secta-domb (v. Sesta-domb) a régi debreceni kollégiumi diákélet emlékét őrzi. Az alsó tagozat kezdő osztályának, a sexta classisnak, azaz a "hatodik osztály"-nak a tanulói, a sexták vagy sesták ugyanis még nem járhattak ki sétálni, játszani a Nagyerdőre, hanem csak a Libakerten túli homokbuckás térségre (vö. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Bp., 1980. 569.). A területet az 1920-as évektől lakóházakkal építették be. Az itteni szőlőből származó gyenge minőségű száraz fehérborról van szó.

Szulamit és Szaffó: népszerű operettek, amelyeket Debrecenben Ady is látott, az utóbbiról kritikát is írt (Szulamit. Debrecen, 1899. nov. 25. AEÖPM I.2 220–222.; 771.)

Nagyerdőtől vasútig: a Nagyerdő az egykori hajdúsági erdők Debrecenhez tartozó része a város északi, észak-keleti felén. A vasútállomás az ellenkező, a déli oldalon van, így a fordulat szerint az egész városról van szó.

Apolló: a fény és a világosság istene a görög mitológiában, a szellem világosságát is jelképezi.

Irodalom

Földessy: Amt 102.; Király II. 272–273.

Vissza a vershez



548.
Tavasz a faluban

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 170×210 mm. Cím: Tavaszt vár a falu. Aláírás: Ady Endre. – A kézirat eredeti példánya magántulajdonban van, fakszimiléjét közli: Révész: AE 196 és 197 között.

Első megjelenés: Ny 1908. március 1. I. évf. 5. sz. 285. (Tavaszt vár a falu címmel másodikként A Maradandóság városában és az Imádság háboru után között.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 123.; Isz2 (1911) 123.; Isz3 (1918) 123.; Isz4 (1919) 123. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 119.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, mivel Ady a k-hoz és a Ny közléséhez képest több helyen is módosított a szövegen.

Szövegeltérések

Cím: Tavaszt vár a falu

   

k

Ny

 
 

1.

fuvalmak.

k

Ny

 
 

2.

mezőkön.

k

Ny

 
 

4.

[olvashatatlan fölé:] A szent

k

   
 

5.

szivek

k

Ny

Isz1

 

8.

fog,

k

 

Isz1

   

újra:

 

Ny

 
 

11.

végigcsinálni?

 

Ny

 
 

14.

tyuk-ólba

k

   
   

tyuk.

k

   

Keletkezéstörténet

Ady számára az 1908. év első hónapjai élete egyik legválságosabb szakaszát hozták. 1908. febr. 4-től máj. 19-ig tartózkodott – kisebb megszakításokkal – Érmindszenten. Bár Bölöni György úgy emlékezett, hogy "a falu talán soha nem dolgozott benne így, mint mostanában. Ízleli a rég nem észlelt telet, a ritkán látott havat. [...] Él a fehér falak közt, szőke gerendák alatt a csöndes, bús falusi házban, hol »csitt, jajgatva fut le a hóvíz a bádog csatornán«. Csodálja az életcsíráztató tavasz panorámáit" (Bölöni 163.) – tudjuk, hogy ez az élmény roppant ambivalens volt. Ekkor kelt levelei tanúsítják, hogy nyugtalanságtól és erős depressziótól szenvedett, s a csüggedő reménytelenség gyakran volt erősebb nála az életakaratnál, ugyanakkor életimádatát is őrizte.

Ez a "mindszenti színeket" (Király II. 509.) hordozó – hangulatilag össze nem illő dolgokat együvé rántó (Király II. 237.) – Tavasz a faluban című vers e kettős életérzésnek a lenyomata, amely Földessy Gyulát a már Párizsban született A paraszt Nyár című költeményre emlékezteti (a verset és jegyzetét l. e kötetben), s ugyancsak ő e kettős életérzést véli felfedezni Ady egy 1905-ben megjelent publicisztikájában is: "Új pogányok és új nazarénusok egyek az Élet túlbecsülésében. Mert ez ma a divat. Az egyéni élet ilyen zaklatott, ilyen úttalan, ilyen szomorú egy részében sem volt még az Időnek, mint ma. Reánk vall, emberekre, hogy az élet dicsőségét éppen most zengjük." (Vanda, Mariska, Dóra. BN 1905. aug. 11.; AEÖPM VI. 240.) Érdemes tán megjegyezni, hogy Sík Sándor az ember és a külső világ közötti összefüggésről beszél a vers kapcsán, vagyis arról, hogy minden összefügg. (Sík 239–240.)

Irodalom

Sík 239–240.; Földessy: Amt 98.; Király II. 237.

Vissza a vershez



549.
Imádság háboru után

Kézirat, megjelenés

Kézirat: A kézirat jelenlegi hollétéről nincs tudomásunk; hasonmását l. Révész: Atrag II. 40–41. között. Cím: Imádság háború után. Aláírás: Ady Endre.

Első megjelenés: Ny 1908. március 1. I. évf. 5. sz. 286. (Harmadikként A Maradandóság városában és a Tavasz a faluban után.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 12–13.; Isz2 (1911) 12–13.; Isz3 (1918) 12–13.; Isz4 (1919) 12–13. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 91.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelynek ékezése híven követi a kéziratét.

Szövegeltérések

Cím: háború

     

Ny

Isz1

 

1.

háborúból

 

Ny

Isz1

 

3.

<és> [beszúrva:] s

k

   
 

5.

szivem

 

Ny

Isz1

 

7.

szivemre,

k

Ny

Isz1

 

9.

bus,

k

   
 

11.

látni valójuk,

 

Ny

 
 

23.

Békits

k

   

Keletkezéstörténet

"Olyan nyugtalan, beteg, sírógörcsös, nyavalyás és amellett öngyilkossághoz gyáva fráter [vagyok], hogy szeretném, ha idejönnél és leköpnél. Én is lefekszem félnyolckor s ágyban maradok tízig, reggelig, de ebben alvás vagy pihenés két óra sincs. Utálom az életem, amit csináltam s amit csinálni fogok, ha fogok." – írta Ady Bányai Elemérnek 1908. febr. végén, azokban a napokban tehát, amikor az Imádság háboru után című darab megszületett. (AEL II. 23–24.; 333.) Ez a "de profundis" állapot hozta törvényszerűen, hogy a költő nagy intenzitással és bűnbánó módon fordult az ő nemrég "felfedezett" istenéhez (erről l. bővebben A Sion-hegy alatt című vers keletkezéstörténetét e kötetben). A vers hangja éppúgy a megbékélés vágyáé, mint a hetekkel korábban keletkezett Krisztus-kereszt az erdőn és Egy régi Kálvin-templomban címűeké, de a Sion-hegy alatt ciklus olyan darabjai is hozzá rendelhetők a motívumok alapján, mint Az Úr érkezése, Szeress engem, Istenem, A nagy Cethalhoz vagy a még az előző évben született Álmom: az Isten.

A vers, több kortárs számára talányosnak tetsző címéhez Földessy Gyula fűzött – elfogadható – megjegyzést: "E vers megjelenése után kedves jó cimborám, Tanay Frigyes, ez az elsőrangú nagy színész, elképedésemre azt kérdezte tőlem, miért jön háborúból? Azt feleltem rá, mert az élet-élés: háború, s Ady a háborúval járó testi-lelki romlást képesen végigviszi az egész versen." (Földessy: Amt 86.)

Ady többször látta magát sebként: "Tüzes, sajgó seb vagyok, égek," – írta például a Tüzes seb vagyok című versében (a verset l. AEÖV II. 142.; 512.), s Itóka, Bölöni felesége is feljegyezte, hogy a költő egyszer "elgennyesedett, üszkös sebhez" hasonlította magát (Ady és Bölöni Párizsban – Itóka naplójegyzeteiből, Bp., 1974. 54.). Fontos lehet még, hogy a vers több motívuma visszavezethető az Ady által gyakran forgatott Bibliára. "Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből a lábamat" (Zsoltárok könyve 25:15.); "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket." (Zsoltárok könyve 34:19.); "Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet." (Zsoltárok könyve 69: 3–4.).

Irodalom

Benedek II. 100.; Makkai 118.; Sík 167.; Hatvany II. 49–52.; Földessy: Amt 86.; Vatai 199.; Barta 297.; Bíró 131–132.

Vissza a vershez



550.
Várom a másikat

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. március 1. XIII. évf. 53. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel, Az élet elvarázsoltja címmel Kacagás és sírás előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 64.; Isz2 (1911) 64.; Isz3 (1918) 64.; Isz4 (1919) 64. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 105.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből.

Javításunk

7. A Jőjj szó helyett, mivel ritmikai szempont sem indokolja, a BN közléséhez igazítva Jöjj-t írtunk.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

       

Cím fölött: I.

   

BN

       

Cím: Az élet elvarázsoltja

   

BN

       
 

2.

szolga;

 

Isz1

     
 

7.

Jőjj

 

Isz1

 

Isz3

Isz4

 

8.

Te

BN

       

Keletkezéstörténet

"Léda távolról soha nem volt ily közel Adyhoz" mint ezekben a hónapokban, írta Bölöni György (Bölöni 163.) arról a pszichés állapotról, amelyet Ady az 1908 jan. elején Párizsba utazott asszonnyal kapcsolatban – levelei kétségbeesett hangjának tanúsága szerint is – érzett. De Diósi Ödönné levelei késtek, így ez az érzelmi-tudati viszony is roppant ambivalens volt a költőben: "Édes, Drágám, Mindenem, nekem Magán kívül nincs senkim: Maga is nagyon fájdalmas mindenem nekem. Televagyok nyugtalansággal s félek nem látom soha. Miért nem intézi el a dolgot bátran, miért nem ír legalább ennyit: vége? Rögtön tudnám, hogy mit akarjak s mit tegyek az életemmel. [...] De lehetetlen az is, hogy Maga így bánjon velem. Nem azért, mert nincs joga, de mert nem bírom. [...] Talán egy szót mégis írhatna. Egyébként ahogy akarja, nekem olyan mindegy, hol és hogyan fogom végezni. Maga lássa s ítélje meg a dolgokat." (AEL II. 17.; 326.) Ady ezt a levelet valószínűleg 1908. február közepe táján írhatta, nem sokkal azelőtt, hogy a Várom a másikat című vers megszületett.

Schöpflin Aladár írt arról, hogy "Az Illés szekerén kötetben hallani az első hangokat, melyek elárulják, hogy Léda már nem tölti be a szívét teljesen. Addig Lédát majd mindig valami szimbolikus cselekményben képzelte el, mint vele együtt szereplő társát. [...] Ezek a képek mind jobban elhaloványodnak, a látott képek gondolatokká általánosodnak, és a versekben kezdenek feltűnni más nőarcok. Egyelőre mint emlékek, vagy vágy-képek." Ady jeles monográfusa a Híven sohase szerettem című – csak 1908. nov. elején megjelent – verset idézi példaként, meg azt, hogy "álmában felmerül egy lompos, álmos szép szőke színészlány képe, aki után kis-diák korában epekedett, felidézi Gizella, a kis zsidó leány szintén diákkori emlékét, azokat a nőket, akikért hiába esett szerelembe." (Schöpflin 137.) Olyan versekről van szó, mint az Egy régi szinész-leány vagy Az első asszony címűek, s tény, hogy a Lédához szóló mellett (Léda ajkai között) Az Illés szekerén kötetben – például az említett darabokat is tartalmazó – egy másik, "absztrakt szerelmi" ciklus (Halálvirág: a Csók) is összeállt (erről l. a Halálvirág: a Csók című vers keletkezéstörténetét e kötetben).

A szerelem és a halál összefonódásának képzete e versben éppúgy tetten érhető, mint a – szintén a vele egy ciklusba sorolt – A mi Násznagyunk vagy a Ha holtan találkozunk címűekben (e versek keletkezéstörténetét l. e kötetben), de itt a vágyott halált már a majd eljövő "másik asszony" vizionált képe "parancsolja" majd a lírai énre. A Léda-kapcsolat, mint reá parancsolt – egyszerre megmentő, kiteljesítő, de ugyanakkor elviselhetetlenül fojtogató – élet (Volt egy asszony s az életet / Rámparancsolta.) Ady felfogásában nagyon erős volt. Erről tanúskodnak az önéletrajzában egy esztendő múlva leírt sorok is: "Újságot csináltam, vezércikkeket írtam, s nyilván elpusztulok, vagy nagyon okos életbe kezdek, ha nem jön el értem valaki. Asszony volt, egy hozzájutott versem küldte, megfogta a kezemet s meg sem állt velem Párizsig. Ekkor rám erőltette az ő akaratát és magtalan hiúságát, hogy bennem hajtson ki, ha tud." (Önéletrajz. Ny 1909. jún. 1., AEÖPM IX. 343–344.)

Irodalom

Hatvany 370–371.; Földessy: Amt 92.

Vissza a vershez



551.
Kacagás és sírás

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. március 1. XIII. évf. 53. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel a Várom a másikat után.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 120.; Isz2 (1911) 120.; Isz3 (1918) 120.; Isz4 (1919) 120. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 118.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben még nem szerepel a későbbi kiadások egy központozási hibája.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

       

Cím fölött: II.

   

BN

       
 

10.

Riadozón

   

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

Földessy Gyula az "átok-rontás-motívum" versének nevezi. (Földessy: Amt 97.) Tény, hogy Ady létezését gyakran fogta fel az átok világra jötteként, talán legjobb példa erre Az anyám és én című verse: "Ő szülje az átok sarját / Erre a bús magyar földre," (AEÖV III. 31–32.; 251.). De ez a motívum már egy 1900-ban írt novellájában is fölbukkant (Az én elutazásom. Sz 1900. márc. 21.; AEön 76–80.; 1293.), és megjelent – családi vonásként hangsúlyozva – A magyar Pimodán elsőül közölt részletében ("Egzaltált, bolond [...] família, mely azért vibrált, remegett, kínlódott annyit, hogy zsenit teremjen." Ny. 1908. jan. 1. AEÖPM IX. 159.). A rontás motívuma is több lírai alkotásában előfordult: "Valami ősi, régi rontás / Száll előttem s én lehajtom fejem," (Egy párisi hajnalon. BN 1904. máj. 12.; AEÖV II. 144–146.; 517–522.) Vagy: "S lelkemen, szép, pogány lelkemen / Egy csúf rontás ül, pusztít, bitorol még." (Egy csúf rontás. BN 1906. dec. 8.; AEÖV III. 55.; 343–347.)

Az 1908. esztendő első hónapjainak a levelekből is látható kétségbeesettsége, kilátástalansága és reménytelen hangulata a költői személyiségnek és a szereptudatnak ezt a magvát éppúgy felerősítette, mint a kacagásét és a sírásét, amely már olyan reprezentatív versekben is felbukkant, mint A magyar Ugaron, Az ős Kaján, Az én koporsó-paripám vagy – a sírást s az írást (alkotást, cselekvést) is azonosítva – a Góg és Magóg fia vagyok én..., A befalazott diák, Egy jövő költő. Sírás és kacagás jelentéskeveredése egy ambivalens léthelyzetnek lett itt a kifejezőjévé. (A verseket l. AEÖV II. 183., III. 66., 86., II. 195., III. 77., 89.)

Irodalom

Benedek II. 59.; Földessy Amt 97.

Vissza a vershez



552.
A Halál lovai

Megjelenés

Első megjelenés: 1908. március 8. 55. évf. 10. sz. 182. – További megjelenés: KFi 43. k. (1908) XXII. évf. 12. füz. 728. – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 127.; Isz2 (1911) 127.; Isz3 (1918) 127.; Isz4 (1919) 127. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 120.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely módosított a sajtóközléseken. A további kötetkiadások inkább rontják a szöveget.

Javításunk

8. Mivel a Bús az árnyék-lovagok jelzője, akárcsak a néma, a szó után vesszőt tettünk.

Szövegeltérések

 

1.

Holdvilágos,

 

KFi

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

3.

felhő-nyájokat.

         
 

8.

Bús

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

14.

Mindíg

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

15.

mindíg

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

16.

S a ki

KFi

       
 

17.

Elsáppad

     

Isz2

Isz3

Isz4

   

száll –

KFi

       
 

18.

úton

KFi

 

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

Schöpflin Aladár – aki ekkor a irodalmi rovatának volt a vezetője – Ady Endréhez szóló, valószínűleg 1908. febr. 29-én írt levelének utóiratából ("A halál lovai [sic!] – enfin [ti. végre] – a jövő héten jönnek." AEL II. 21–23.; 332.) arra következtethetünk, hogy a vers esetleg már hosszabb ideje a hetilap szerkesztőségében lehetett. Schöpflin bevezető mentegetőzéséből ("...influenza, rossz kedv, sok dolog, még több bosszúság megakadályoztak abban, hogy azonnal feleljek kedves megemlékezésére [...] Csak leveléből tudtam meg biztosan, hogy odahaza van a hepehupás vén Szilágyban.") még az is kitetszhet, hogy Ady a verset még régebben átadta. A vers pontos keletkezési idejét tehát nem ismerjük (l. Földessy Gyula: Ady verseinek időrendje. AM I. 13.).

A Halál lovainak hangvétele tökéletesen beleillik a falujában depresszióval, félelmekkel viaskodó, verseinek és leveleinek tanúsága szerint a halálra sűrűn gondoló költő lelkiállapotába. A ló-motívum rendkívül gyakori volt Ady költészetében, elég olyan – 1906 elején született – versekre gondolni, mint a Dalok tüzes szekerén (AEÖV III. 9.; 193–195.), a Futás a Gond elől (AEÖV III. 26–27.; 241–242.), vagy Az ős Kaján (AEÖV III. 66–68.; 376–382.), s az Új versek után a halál-motívum jelenléte is mind határozottabb lett. Ez a képzetkör a Vér és arany című kötetben már önálló – a kötetet bevezető A Halál rokona – ciklust kapott (minderről l. bővebben A Halál rokona című vers keletkezéstörténetét: AEÖV III. 478–480.). Érdemes megemlíteni azokat a költeményeket, melyekben a halál és a ló motívuma egymást erősítve fordult elő. Ilyen vers a megelőző esztendőben született Az én koporsó-paripám (AEÖV III. 86.; 425–427.) s ilyen a már 1909-ben írt Bolond halálos éj (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Tagadhatatlanul jelen van a versben egy sajátos népi babonás motívum: a halál lovai mintha a népmeséből bukkannának elő, akárcsak a felhő-nyájak vagy az égi pásztorok. Ezt a "mindszenti" képzetkört erősítheti a csak két hónappal korábban született, a halál motívumát szintén fölvillantó Közel a temetőhöz című vers "Kis temető a falu alján, / Olyan szelíd s mégis merész: / Holdas éjen szemembe néz." versszaka is (AEÖV III. 111.; 488–490.). Varga József írja, hogy Ady az emberiség egyetemes kultúrkincséből merítette témáját, amelyet itt folklorisztikus vonások is erősen színeztek. Szerinte a mű a haláltól való ősi, örök emberi félelem kozmikus felnagyítása (Varga 371–372.), míg Vezér Erzsébet a költő éjszakai halálfélelmében született látomásról írt (Vezér 199.). Király István A Halál lovai előzményét Kosztolányi Dezső A holtak vonatja című versében látta (Király II. 239–241.), de a költő látás- és gondolkodásmódjáról, s a lehetséges motívumbeli összefüggésekről többet mond az a megfigyelés, melyet Horváth János már 1909-ben tett. Ő – többek közt éppen A Halál lovai című verset említve – arról beszélt, hogy Ady "valahányszor a halállal, mint egy másnemű élet szimbólumával foglalkozik, [...] az örök vitetés képzete merül fel végül [...] amely a mozgás [...] további végtelen megörökítésével a halálnak is valami életjelleget kölcsönöz." (Horváth János: Ady s a legújabb magyar lyra. Bp., 1910. 43–45.) A halál, ami jön, közeledik, s elvisz valakit, olyan versekben bukkant fel, mint – A Halál rokona ciklusból – A ködbe-fúlt hajók, a Halál a síneken, A Halál automobilján vagy az 1908. dec. elején megjelent Halálba vivő vonatok (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Irodalom

Benedek II. 141.; Földessy: Amt 99.; Varga 371–372.; Király II. 239–41.; Vezér 199.

Vissza a vershez



553.
Kacag a Föld

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. március 8. XXXVI. évf. 59. sz. Olvasótár mell. 2. – További megjelenés: Nk 1908. április 1. III. évf. 14. sz. 2. – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1010.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Nsz-ból, amelynek központozása pontosabbnak tűnik a Nk hírlapi közlésénél.

Javításunk

6. A Nagyúrtól szó hosszú ú-ját, mivel verstani megfontolás nem indokolja, a 10. sor urnak szavával egyezően rövid u-ra javítottuk.

Szövegeltérések

 

2.

kitelelt

Nk

 

3.

magyarok.

Nk

 

9.

Föld,

Nk

Keletkezéstörténet

Ady 1908. febr. 4-én érkezett Érmindszentre, de a hazatalálás élményét néhány nap után az otthontalanság s a nyugtalanság érzése hatotta át, s ez az ambivalencia ekkori verseinek tónusán is tetten érhető. Ezt a darabot, akárcsak a két héttel korábban közölt A vörös Nap címűt (a verset és jegyzetét l. e kötetben) a Nsz-nál dolgozó Révész Béla kérésére írhatta, de új kötete proletár-ciklusába (Az utca éneke) már nem vette föl. Élményköre a márc. elején a Ny-ban megjelent Tavasz a faluban című darabhoz is kötődött (a verset és jegyzetét l. e kötetben), ám az ottani kép itt a gyötrelmes, a másoknak kellő ellenszolgáltatás nélkül végzett paraszti munka gondolatával telítődött. A kacagás motívuma az egy héttel korábban megjelent Kacagás és sírásban is hangsúlyos volt (a verset és jegyzetét l. e kötetben). Az a feudális örökségű nagybirtok elleni indulat, mely az egy esztendővel korábbi A grófi szérűn című versen is uralkodott (a verset és jegyzetét l. AEÖV III. 73–74.; 395–397.), e költemény végén is felbukkant. Az ezer éve tartó nincstelenség és elnyomatottság motivikus gondolata a költő korábbi műveit is kísérte már. "Hiszen nem frázis az, hogy a magyarság ezer éve a szabadságért küzdés volt" – írta a nagyváradi évek elején (Hétről hétre. Sz 1901. ápr. 21.; AEÖPM I. 489–491.; 845.). "Családilag szintén se fentről, se lentről, küszködő, nemzetes, kisúri famíliából [jöttem], mely ezer éven át csak éppen hogy élt" – ez pedig a Fenyő Miksa felkérésére írt önéletrajz második mondata ([Önéletrajz], Ny 1909. jún. 1.; AEÖPM IX. 343–344.; 602–603.). Ugyanez a fordulat az 1908-as esztendő szociális és történelmi gondolattól vezérelt verseiben is többször olvasható. "Hiszen gyalázatunk, keservünk / Ezer év óta rokon" (Magyar jakobinus dala). "A rongyainkat és a sebeinket, / Bús szemeink évezred-törte fényét," (Földrengés előtt). "Tobzódtatok, tobzódtatok, / Éppen elég volt ezer évig" illetve "Itt van a nép, trónt ülni fog most / Ezer évig férge a rögnek," (A Hadak Utja). (A verseket és jegyzetüket l. e kötetben.)

Vissza a vershez



554.
A magyar vigasság

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. március 15. XIII. évf. 65. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel A csatatér hőse előtt.) – Ady Endre – További megjelenések: Szil 1908. március 19. XXVI. évf. 12. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – ("Uj versek" főcímmel elsőként A csatatér hőse előtt; SzV 1909. augusztus 1. VIII. évf. 172. sz. 2. – Ady Endre – (Elsőként A csatatér hőse előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 44.; Isz2 (1911) 44.; Isz3 (1918) 44.; Isz4 (1919) 44. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 100.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. Az Isz négy kiadásának szövegközlése megegyezik, az Isz2-ben egy sajtóhiba rontja a szöveget.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

       

Főcím: Új versek

     

Szil

     

Cím fölött: I.

   

BN

Szil

     

Cím: vígasság

     

Szil

     
 

1.

bünök,

 

Szil

SzV

   
 

4.

Csuhaj,

BN

Szil

SzV

   
   

vígasság.

 

Szil

     
 

6.

ugrig [sh]

       

Isz2

 

8.

vígabb lessz

 

Szil

     

Keletkezéstörténet

A vers az 1848-as forradalom hatvanadik évfordulóján jelent meg olyan időben, amikor – Ady felfogása szerint is – az úri Magyarország számára csak e történelmi példa romantikusra hamisított külsőségei voltak a fontosak, de nem annak tartalma. A költőt a hivatalos Magyarország ünneplései mindig dühítették. "...fölhorkan bennem a régi harci paripa. [...] Ez már a mi sorsunk: harcban állni. [...] A harcos, hős ember még temettetni is fegyverrel temetteti el magát." – írta Fényes Samunak 1908. márc. 11-én, az ügyvéd egy antiklerikális darabjának bemutatóján kitört botrány okán (AEL II. 29.; 337–338.), de e sorok mégis jól jellemezhetik Ady akkori, a kétségbeesés és a tehetetlen düh variációi közt ingadozó lelkiállapotát. Saját magyarságtudatának olyan tanúsító darabja, mint a januárban született Az én magyarságom vagy a februárban papírra vetett A muszáj Herkules ennek az ambivalens létállapotnak öntudatos és bízó tartományáról adtak hírt, az A magyar vigasság című vers azt az ostorozó hangot szólaltatta meg, amely majd az egy hónap múlva született Nekünk Mohács kellben teljesedett ki (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

A vers A magyar Pimodán című hosszú esszé V. részének gondolatmenetére is utal. Ady az esszét már Érmindszenten fejezte be, s benne – Tas Péter avagy a Tasok alakjában – az önpusztító, önmagát "halálra ivó-vigadó" – az igazi, alkotó hitre képtelen – magyar karakter látleletét adta. A halál motívuma e vers végén is megjelent (Hátha vigabb lesz a halálunk.), s az írás több sora is motívumbeli egyezést mutat a költeménnyel: "Csak hetykén s táncolva sírni, megrémülni önnön-bátorságától, avagy teljesen leszerelni tud jobban a kijózanodott magyar, mint hinni és akarni a mámoros." (Ny 1908. febr. 1. AEÖPM IX. 165.)

Irodalom

Benedek II. 265.; Király II. 677.

Vissza a vershez



555.
A csatatér hőse

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. március 15. XIII. évf. 65. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel másodikként A magyar vigasság után.) – Ady Endre – További megjelenések: Szil 1908. március 19. XXVI. évf. 12. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel másodikként A magyar vigasság után); SzV 1909. augusztus 1. VIII. évf. 172. sz. 2. – Ady Endre – (Másodikként A magyar vigasság után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 111.; Isz2 (1911) 111.; Isz3 (1918) 111.; Isz4 (1919) 111. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 116.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely több helyen módosította a sajtóközléseket.

Javításunk

15. A sohase szót ritmikai okból az e szempontból pontosabb sajtóközlésekhez igazodva sohse-re javítottuk.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

           

Főcím: Új versek

     

Szil

         

Cím fölött: II.

   

BN

Szil

         
 

5.

harcsos [sh]

           

Isz4

   

lessz, sok lessz

 

Szil

         
 

6.

lessz

 

Szil

         
 

10.

iszsza

   

SzV

       
 

11.

sáppadtan

 

Szil

         
 

13.

asszonyatlan

 

Szil

SzV

       
 

15.

sohase

       

Isz2

Isz3

Isz4

 

14.

behegeszsze

   

SzV

       
 

16.

majdan

   

SzV

       

Keletkezéstörténet

A verset Ady a Halálvirág: a Csók ciklusba sorolta, abba tehát, amelyben a Léda-ciklus (Léda ajkai között) mellett már a szerelem mint méreg képzetköre, valamint a régi szerelmi emlékek s a más nők után való vágy felidézése és kifejezése uralkodott (erről l. bővebben a Várom a másikat című verset és jegyzetét e kötetben). Válságos korszakát élte ekkor a Léda-szerelem, az asszony hosszú ideig nem írt a költőnek, s amikor igen, akkor is a vádaskodás és a gyanakvás hangján szólt. Csak Ady válaszát ismerjük: "Most is avval akar maga engem megnyugtatni, hogy maga érteni fog a szakításhoz. ha eljön az ideje, tudni fog engem megszüntetni." (AEL II. 32–33.; 341–342.) Ezeket a sorokat a költő 1908. márc. 10–15. között, tehát a verssel egy időben írta. Bár a gyötrődő, kételyek közt vergődő ember kétségbeesett ragaszkodása az asszonyhoz a levélből egyértelműen kitűnik, az is nyilvánvaló, hogy a Léda-szerelem ebben az időben már ambivalenssé vált. Nemcsak a régi és vágyott szerelmek képei jelentek meg a ciklus verseiben (Egy régi szinész-leány, Az első asszony, Úri szűz dicsérete, Májusi zápor után), hanem – immár Lédától elvonatkoztatva – a szerelem, mint csata és harc, s annak tere, mint csatatér-motívum is. Ilyen vers lesz majd – szintén e kötetben – a Csókokban élő csóktalanok ("Pállott harctér szegény testünk / S jaj, örömre hiába lestünk."), A Csók-csatatér lovagjai ("S összeszedik Csók-csatatérnek / Elhullott bajnokait."), s 1910-ben a – befejezetlenül maradt – összegzés-kísérlet, A Szerelem eposzából is ("Fiaim, lányaim paripák taposták / S a nagy csatatéren vérfolyók elmosták.")

Irodalom

Földessy: Amt 96–97.; Király II. 206–207.

Vissza a vershez



556.
Csukott szemű csókok

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, javításokkal, 2 oldalszámozott fólió, 150×235 mm. Cím: Csukott szemű csókok. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 122.

Első megjelenés: Ny 1908. április 1. I. évf. 7. sz. 401. – Ady Endre – (Elsőként az Uram, ostorozz meg és Az ájulásig csók előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 65.; Isz2 (1911) 65.; Isz3 (1918) 65.; Isz4 (1919) 65. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 105.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely több helyen módosította a Ny ékezését, de nem tartalmazza még a további Isz-kiadások indokolatlan hosszú magánhangzós változatait.

Szövegeltérések

Cím: <Akik másokkal álmodunk>

               

Cím: [fölé:] <Lecs>ukott

               

Cím: [beszúrva:] Cs

     

k

       
 

4.

Mindíg

   

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

 

5.

lecsuszik

 

k

       
 

7.

Bus

 

k

       
   

vándorok

 

k

Ny

     
 

8.

mindíg,

   

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

   

kíván

 

k

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

 

11.

dus,

 

k

       
 

12.

kívánok.

   

Ny

   

Isz4

 

13.

dus,

 

k

       
 

14.

hoz<z>ák [fölé:] t

 

k

       
 

18.

Majdha

     

Isz2

Isz3

Isz4

   

vala<hol> [fölé:] kit,

 

k

       
 

19.

Cs<o>kott [fölé:] u

 

k

       

Keletkezéstörténet

A vers a Léda ajkai között ciklusban kapott helyet. A szerelmébe kapaszkodó, de már a szakítás lehetőségével is számot vetett költő 1908. márc. 20-án írta a már hónapok óta nem látott – s leveleire alig válaszoló – asszonynak Párizsba: "...ma ugy vagyok, akinek fogalma sincs, miért várja meg a holnapi napot. Nagy csacsiság, egyre jobban látom: mit akarok én magától, amikor nem kellek magának? [...] Nekem most már minden mindegy. Valószínű, hogy egy végső filozófia fog születni e gyötrődéseimből. Ki vagy mi lesz? – majd elválik. Én legjobban a semmit, a halált szeretném." (AEL II. 37.; 344.) Néhány nap múlva – Budapestről, ahova kilenc napra utazott – pedig már azt írta, hogy alig várja, Párizsban lehessen. "Én Mindenem, ugy vágyom már. Ez talán az én életemnek igazán utolsó vágya, és akarata." (AEL II. 38.; 345–346.) A vers e két érzés – a szerelem megőrzésének reménye és a reményvesztettség – feszültségéből született.

A költemény nem Lédához, hanem a még élő, de veszélyeztetett Léda-szerelemről beszélt. Két hangsúlyozott motívuma a csók és a szemek voltak. Adynál a csók nem a szeretet, inkább a szexualitás, a birtoklás szimbóluma volt korábban, elég olyan versekre gondolni, mint a Meg akarlak tartani (AEÖV II. 148.; 524.) vagy a Héja-nász az avaron (AEÖV II. 182.; 585–587.). A szem – Király István szerint – "a szerelmi líra egyik központi kísérő motívuma. Öleléseken, civódásokon, csókon s haragon át, hol könnyesen, gonoszul, hol őszin, szomorún, hol fénylőn, nevetőn, hol hűen s áldott csodáknak tükreként – de mindig nézték egymást a felnyílt, nagy szemek. Mintegy jelezve, hogy nem hunyt szemmel, vakon, hanem öntudattal, látva kívánt szeretni a felnőtt emberség." (Király I. 422.) Király olyan verseket említ érvként, mint A vár fehér asszonya ("Csak néha, titkos éji órán / Gyúlnak ki e bús, nagy szemek."), a Hunyhat a máglya ("Ezek a szomorú, vén szemek / El nem engednek. Néznek."), Az utolsó mosoly ("Üveges, nagy szememben / Valaki benneragyog,") vagy Az Add nekem a szemeidet ("Add nekem a te szemeidet. / Magam szeretem, ha szeretlek / S irigye vagyok a szemednek."). (A verseket l. AEÖV II. 179., 184., 192., III. 86.) Említhetünk olyan verset is, ahol a csók és a szem motívuma teljességgel összeolvadt (A szememet csókold. BN 1906. máj. 20.; AEÖV III. 30–31.; 248–250.) Ezeknek alapján azt is állíthatnánk tehát, hogy a csukott szemek a szerelemmel való szembesülés lehetetlenségének és képtelenségének a bevallását sugallják e versben, valószínűbb azonban, hogy – a költő akkori létállapotának megfelelően – az éppen távolodni tetsző (Mi már talán sohse találkozunk,), de elereszteni semmiképp nem akart szerelem visszavágyását – s az abban való teljes feloldódás és odaadás vágyát – jelentik, itt már konkrét szexuális felhang nélkül.

Irodalom

Földessy: Amt 92.

Vissza a vershez



557.
Uram, ostorozz meg

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 150×235 mm. Cím: Csók és imádság. Aláírás: Ady Endre. A lap tetején Osvát Ernőtől származó nyomdai utasítás: garm. ritka.PIM A. 201/84.

Első megjelenés: Ny 1908. április 1. I. évf. 7. sz. 401–402. – Ady Endre – (Csók és imádság címmel másodikként a Csukott szemű csókok és Az ájulásig csók között.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 23.; Isz2 (1911) 23.; Isz3 (1918) 23.; Isz4 (1919) 23. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 94.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely pontosította a Ny közlését, de mentes az Isz további kiadásainak szövegromlásától.

Javításunk

8. A Könyben szó sajtóhibás alakját a k-tal és a Ny-tal egyezően Könnyben-re javítottuk.

Szövegváltozatok:

Cím: Csók és imádság

   

k

Ny

     
   

Uram ostorozz meg

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

2.

kezed.

k

       
   

kezed,

 

Ny

     
   

kezed;

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

7.

Méltán

k

Ny

     
 

8.

nyben [sh]

   

Isz2

Isz3

 
 

9.

Mínden

 

Ny

     
 

10.

<Kis> [fölé:] Csöpp,

k

       
 

12.

ostor <volt>

k

       
 

13.

evel [v után beszúrva:] v

k

       
 

14.

méltán,

k

Ny

     
 

16.

<holt> [fölé:] rossz

k

       
   

szívemet

 

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

   

hgyom.

         
    [h után beszúrva:] a k        

Keletkezéstörténet

A költemény – Ady istenes verseinek következő darabjaként – az egy hónappal korábban közölt Imádság háboru után (a verset és jegyzetét l. e kötetben) bűnbánó hangvételét folytatta és mélyítette el a büntetés jogosságának teljes elismerésével. A vers eredeti címe (Csók és imádság) még konkrétabban, a távolító elvonatkoztatás gesztusa nélkül utal a költő akkori lelkiállapotának szorongató tényeire, hiszen a szövegben feltűnt csók mint bűn – amely a Halálvirág: a Csók című ciklusnak lett a legfontosabb motívuma – a Léda-szerelem visszásságait is kifejezi (Ám csók-ostorod / Legfájóbb ostor ostoraid között.). Az új cím általánosabb érvényűvé emelte a verset, már a meggyötört ember bűnbánatát és "de profundis"-át fejezte ki.

A vers drámáját többen is nagyon leegyszerűsítve értelmezték. Hatvany Lajos a költeményt "a macskajaj áhitatának", "borközi fura áhitatnak, "az émely, az undor, a csömör, a fáradság imájának" nevezte, amely állapotot minden "lump" ember nagyon ismer. (Hatvany II. 58–59.) Király István a bűnbánat ironikusságát hangsúlyozta: "egyéni színt adott Ady bűnbánatának az eltúlzottság, s az így létrejövő ironizáltság is. Ad abszurdum vitte, s ezzel szinte nevetségessé tette a költő a maga alázatát. Egyfajta stréberkedő mazochizmussal fogadott minden büntetést." (Király II. 430.) Mondandója lényegével egybevág Schöpflin Aladárnak a költőről – nem az istenes versek, hanem a Léda-szerelem kapcsán adott – jellemzése is: "...lényében megvolt egy árnyalata a szadisztikus érzésnek éppúgy, mint a mazochista önkínzásnak..." (Schöpflin 44.)

E vélekedésekkel szemben a vers inkább "bűnbánó zsoltár", ahogy Benedek Marcell is nevezte (Benedek II. 103–104.). Gondolati és motivikai alapvetése a kereszténységben és a Bibliában keresendő. Szent Ágoston egy gondolata és a vers közötti lehetséges rokonságra Földessy Gyula már könyvének 1949-es kiadásában (Földessy: Amt 1949. 73.) felhívta a figyelmet (ez az érv az Ady minden titkai 1962-es bővített kiadásából aztán kimaradt!): "Átléptem minden törvényed sorompóját, de nem menekültem meg ostorod elől. Ugyan melyik halandó menekülhet tőle? Mindig velem voltál kegyelmes haragoddal és ugyancsak keserű büntetést róttál valamennyi vétkes örömömre." (Augustinus: Vallomások. Bp., 1982. 57. Városi István fordítása) A vers több motívumát a bibliai zsoltárokban is fölfedezhetjük. "Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban." (Zsoltárok könyve 6:2.) "Keményen megostorozott engem az Úr." (Zsoltárok könyve 118:18.) A zsoltáréneklők is gyakran nevezték magukat az Úr szolgájának: "Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, aki bízik benned." (Zsoltárok könyve 86:2.) "Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet." (Zsoltárok könyve 119:17.)

Irodalom

Benedek II. 103–104.; Hatvany 58–59.; Földessy: Amt 1949 (!) 73.; Király II. 430.

Vissza a vershez



558.
Csók az ájulásig

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat javításokkal, 2 oldalszámozott fólió, 235×150 mm. Cím: Az ájulásig-csók. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 201/71.

Első megjelenés: Ny 1908. április 1. I. évf. 7. sz. 402. – Ady Endre – (Az ájulásig-csók címmel harmadikként a Csukott szemű csókok és az Uram, ostorozz meg után.) – További megjelenés: Sz 1908. április 19. XXXV. évf. 93. sz. Húsvéti melléklet 1. (Az Ájulásig-Csók címmel) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 62.; Isz2 (1911) 62.; Isz3 (1918) 62.; Isz4 (1919) 62. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 104.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely kijavította az Isz1 hibáit.

Javításaink

3. Az erdő-szakállas szó hosszú ll-jét a kézirathoz és a korábbi közlésekhez igazítva – Ady szóhasználatának megfelelően – rövid l-re javítottuk.

10. A könnybe szó utáni vesszőt a korábbi kiadásokkal megegyezően kitettük.

Szövegeltérések

Cím: Az ájulásig-csók «hona»

   

k

           

Cím: Az ájulásig-csók

     

Ny

         

Cím: Az Ájulásig-Csók

       

Sz

       
 

2.

<Csók völgynek> [beszúrva:]

             
   

Rettegi a paraszt <buja a>

             
   

babona

k

           
   

babona.

   

Sz

       
 

3.

valahol, –

   

Sz

       
   

valahol, [beszúrva:] vad

k

           
   

erdő-szakállas,

         

Isz3

Isz4

 

4.

Szatir-képü,

   

Sz

Isz1

     
   

bus

k

 

Sz

       
   

alján –

   

Sz

       
 

5.

lány.

k

Ny

Sz

       
 

6.

<Ha> [fölé:] Mikor

k

           
   

megremeg.

 

Ny

         
 

7.

elébe roskadnak

   

Sz

       
 

10.

nybe,

   

Sz

       
   

könnybe

         

Isz3

Isz4

 

11.

<eg> [beszúrva:] errejárt,

k

           
 

12.

<Jaj annak> [fölé:] És jaj,

k

           
   

talált.

   

Sz

       
 

14.

szive

   

Sz

Isz1

     
 

17.

talán

k

Ny

         
   

talán.

   

Sz

       
 

18.

<S ott> [beszúrva:] Ott

k

           
 

20.

amig

   

Sz

Isz1

     

Keletkezéstörténet

A vers a Csukott szemű csókokkal egy napon jelent meg a Nyugatban, keletkezési idejük között sem lehetett lényeges különbség. Helyet a Léda ajkai között ciklusban kapott ugyan, de végkicsengésének motívumai (Csókol, amíg csak belepusztul.) a szerelem mint rontás, a csók mint méreg képzetkörrel is rokonítják. Tágabb értelemben a csók-szimbólum számos verséhez kapcsolódik, de közvetlen életrajzi háttere a Léda-szerelem akkori tépettsége volt, ez kapott itt most babonás és víziószerű, a népi mitológiából is táplálkozó színezetet. Asszociációs körébe olyan darabok tartoznak, mint a januárban született A mi Násznagyunk vagy a pár hónappal később keletkezett – a kötetben közvetlenül melléje sorolt – A szerelmesek Holdja. (Mindkét verset és jegyzetét l. e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 91.; Vezér 300.

Vissza a vershez



559.
Én régi mátkám

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. április 12. XIII. évf. 89. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel, Azért is szeretlek címmel elsőként a Mi lesz holnap? előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 72.; Isz2 (1911) 72.; Isz3 (1918) 72.; Isz4 (1919) 72. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 106.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben a költő az új cím mellett javította a sajtóközlés nyomdahibáit is.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

       

Cím fölött: I.

   

BN

       

Cím: Azért is szeretlek

   

BN

       
 

6.

En [sh]

BN

       
 

7.

vége

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

8.

Eletem [sh]

BN

       

Keletkezéstörténet

Ady Endre 1908. márc. 23-án Budapestre utazott, majd hazafelé tartva – valószínűleg márc. 31. és ápr. 2. között – "egy két napra" Nagyváradra is benézett (Ady levele Diósi Ödönéknek. AEL II. 40.; 346–347.), hogy a holnaposok alakuló összejövetelén részt vegyen. Betegen, rossz hangulatban tért haza "Fogalmam sincs, lesz-e erőm és módom kimenekülni." – írta ápr. 10-én Biró Lajosnak. (AEL II. 44., 350.) A Lédához írt levelei közül kettőt ismerünk ezekből a napokból. Ápr. 5-én kelt az első, s már-már kétségbeesett szavakkal fejeződött be: "Husvét után, ha törik-szakad, kiszaladok Párisba. Elpusztulok, csunyán, rettenetesen, ha meg nem csókolhatlak. Csak te vagy és senki sincs. Nem lehet, hogy te ebben kételkedj. Imádlak, csókollak, én életem, mindenem, drágám." (AEL II. 41.; 347.) Nyolc-tíz nap múlva – valamikor április közepe táján – viszont már ilyen mondatokat vetett papírra: "Édes Mindenem, ahogy akarja. Azt már elérte, hogy jobban és többször átkozom, mint áldom. [...] Bár lenne a maga szívtelenségének annyi haszna, hogy legalább egy kis dac-kedvet, dac-egészséget adna. Talán lesz. Nagyváradra azért mentem, hogy halljak valamit magáról. Bár ez lett volna az utolsó utam, amit magáért teszek. Mert halni már nem magáért fogok." (AEL II. 45.; 351–352.)

A vers – amely a Léda ajkai között ciklusnak lett a záró darabja – ebben a szorongó, a lemondás, a kétségbeesés és a kiprovokálni akart remény hangulatát pillanatról pillanatra váltó lelkiállapotban született. Motívumaiban olyan, a szerelmet mint romlást hirdető versekkel is rokon volt, mint a Csók az ájulásig, A szerelmesek Holdja vagy éppen a cikluscímmé emelt Halálvirág: a Csók (l. e kötetben). Múlt időben szólt a vers (S te voltál élén / A romboló angyal-seregnek.), de az első és a harmadik versszak zárlata (Csak azért is szeretlek.) a fenntartani kívánt szenvedélyt és ezzel együtt az életesélyt szintén kifejezte. Figyelemre méltó, hogy míg Ady korábbi – 1905-ben írt – Léda-verseinek motívumrendszerében a "fehér" szín a tisztaság, a fennköltség és a magasztosság jelképe volt általában (A vár fehér asszonya, Hiába kísértsz hófehéren AEÖV II. 179., 190.), sőt egy még 1904-ben írt versében a "fehér lepel" szókapcsolat is felbukkant (A fehér csönd AEÖV II. 139.), itt a fekete leplek összetétel szerepel, akárcsak a halálvíziótól terhes A mi Násznagyunk (a verset és jegyzetét l. e kötetben) című versben ("S aztán lép a Násznagy kevélyen / Fekete leples tíz szobán át / S hetykén pengeti a kaszáját.").

Irodalom

Vatai 148.

Vissza a vershez



560.
Mi lesz holnap?

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. április 12. XIII. évf. 89. sz. 2. – ("Uj versek" főcímmel másodikként az Én régi mátkám után.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 126.; Isz2 (1911) 126.; Isz3 (1918) 126.; Isz4 (1919) 126. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 119.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely pontosította a sajtóközlés ékezését és központozását.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

       

Cím fölött: II.

   

BN

       
 

1.

Emlekezem [sh]

BN

       
 

4.

(Mi lesz holnap?)

BN

       
 

5.

Rettenetes-bus

BN

       
 

9.

bus

BN

       
   

mátlanság.

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

11.

Es [sh]

BN

       
 

12.

(Mi lesz holnap?)

BN

       

Keletkezéstörténet

Földessy Gyula "holnap-motívum"-versnek nevezi. (Földessy: Amt 98.) Tény, hogy a holnap-motívum, mint a jövőbe vetett hit, nemcsak az ifjú Ady publicisztikájában bukkant fel számos alkalommal. 1901-ben például így fogalmazott: "A múlt nem volt jobb, mint a jelen. De a jövőről már ezt sohsem merjük állítani. A jövő – ezt mi annyi szeretetreméltósággal hisszük – csupa igazság, szeretet és boldogság lesz." (A hétről. NN. 1901. nov. 17.; AEÖPM II.2 160.; 409.) Ez a motívum rendkívül gyakran fordult elő az Új versek és a Vér és arany Adyjának költészetében is, elegendő olyan versekre gondolni, mint a Midász király sarja ("Aki útálja a mát, ezt a holtat, / Kinek álma a szent, titkos Holnap" – AEÖV II. 149.), az Új vizeken járok ("Ne félj hajóm, rajtad a Holnap hőse," – AEÖV II. 168.), a Fölszállott a páva ("Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap." – AEÖV III. 69.), vagy A Holnap elébe ("Előttem a Holnap. / Engem vár, engem, rohanok." – AEÖV III. 49.), amely vers a Vér és arany című kötet záró ciklusának a címét is adta. Ez az attitűd Ady "proletár-verseiben" továbbra is megmaradt, hiszen olyan, még 1907-ben született versek után, mint A Délibáb üzenete ("»Civis-urak, már holnap délelőtt / Nagy baj lészen.«" – AEÖV III. 61.), a Csák Máté földjén ("Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap." – AEÖV III. 81.), vagy Az utca éneke ("Holnap tán régi dal lesz a rege," – AEÖV III. 94.), olyan 1908 nyarán írt darabban is hangsúlyos helyen szerepelt, mint a Magyar jakobinus dala ("Holnap már minden a mienk lesz, / Hogyha akarunk, ha merünk." – l. e kötetben). Ám az is figyelemre méltó lehet, hogy olyan versekben, mint a szintén 1907-es Valamikor lányom voltál már megingott ez a jövő-bízó hit ("Mit tudom én: tudom-é azt / Holnap is, amit tudok?" – AEÖV III. 98.), hogy aztán 1908 gyötrelmektől, reménytelenségtől terhelt első hónapjaiban szinte végképp eltűnjön.

A versről Halász Előd azt írta, hogy benne személyes sorsáról vallott a költő, vagyis arról, hogy: "a Mában nem élni, a Mában csak lenni, hogy esetleg a jövőben élhessen." (Halász: NA 207.) Ebben a tizenkét sorban valójában a "tegnap" még élt hiteit érvénytelenítette Ady ("Emlékezem, hogy tegnap örültem / S körülettem tegnapok, holtak."), s a tartalom nélküli jelenbe szorult, vegetáló állapotot fogalmazta verssé, konkretizálható holnap-tudat nélkül.

Irodalom

Halász: NA 207.; Földessy: Amt 98.

Vissza a vershez




Hátra Címlap és tartalomjegyzék Előre