561.
A lelkeddel hálni

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. április 16. I. évf. 8. sz. 431. – Ady Endre – (Elsőként a Nekünk Mohács kell előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 71.; Isz2 (1911) 71.; Isz3 (1918) 71.; Isz4 (1919) 71. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 106.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból, amelynek szövege nem tartalmazza az Isz1 sajtóhibáját és a vers hatodik sorában a szótagszámot tekintve felesleges névelőt.

Szövegeltérések

 

2.

megcsókolnini [sh]

     

Isz1

     
 

6.

Belopózni a fejedbe

     

Isz1

Isz2

Isz3

Isz4

 

9.

száritóján

         

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

A vers ugyanabból a lelkiállapotból született, mint a két héttel korábban megjelent Csukott szemű csókok (a verset és jegyzetét l. e kötetben). Ekkor írt több levele szerint (pl. AEL II. 38.; 345–346.) Párizsba, az asszony után vágyakozó, de már az esetleges szakítás lehetőségével is számot vetett, egzisztenciális nyomorúságtól is szorított, haláltudattal élő költőnek (Most én a Halál szárítóján lengek / Tele gondolatokkal.) a Léda-szerelem ambivalens állapotához való viszonyáról adott hírt ez a költemény. Földessy Gyula szerint amikor Az Illés szekerén kiadója e vers kihagyását kérte a kötetből, Ady így érvelt: "ez az én legfehérebb versem". Ezt az információt emlékezése szerint ő magától a költőtől hallotta, s mivel a költészetében a "fehér" szín a tisztaság, általában a magasztosság szimbóluma volt, hihetünk Földessynek. Ugyancsak ő mondja, hogy az "érzéki élvezetek utáni törtetés s a lelki tisztaság utáni vágy egyforrásúsága" fejeződött ki ebben az "Ady pszichológiájára legjellemzőbb versek egyikében." Arra is ő hívta fel a figyelmet, hogy a költemény egyik sora (Szeretném megcsókolni / Két vakszemed, a halványt,) a Biblia-béli Énekek Éneke egy részletére vezethető vissza ("...mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt." (Énekek Éneke 4:3.)

Irodalom

Földessy: Amt 93.; Király II. 213.

Vissza a vershez



562.
Nekünk Mohács kell

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. április 16. I. évf. 8. sz. 432. – Ady Endre – (Ha van Isten címmel másodikként A lelkeddel hálni után.) – További megjelenés: Az Idő 1908. december 28. I. évf. 1. sz. 1. – Ady Endre; Szil 1909. január 7. XXVII. évf. 1. sz. 1. – Tárca – Írta Ady Endre – ("Versek" főcímmel harmadikként Az Úr érkezése és a Ha holtan találkozunk után, a Májusi zápor után és az Én kifelé megyek előtt.) A versek alatti kísérőszöveg: Mutatvány az Illés szekerén című, most megjelent verseskötetből.; Magyar Közélet 1909. május 15. VIII. évf. 10. sz. 21. – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 49.; Isz2 (1911) 49.; Isz3 (1918) 49.; Isz4 (1919) 49. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 101.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely megegyezik a további Isz kötetekkel, de két helyen pontosította a Ny közlését.

Szövegeltérések

Főcím: Versek

     

Szil

Cím: Ha van Isten

   

Ny

 
 

3.

Cigány népek

Ny

Szil

 

10.

végig:

Ny

 

Keletkezéstörténet

Ez a "visszájára fordított Himnusz" (Benedek II. 265.) Ady önnön népére vonatkozó történelemszemléletének azt a vonását folytatta és teljesítette ki, amely már az 1908. esztendő márc. 15-én megjelent A magyar vigasságnak is a sajátja volt, s sajátja lesz majd az ugyanezen év augusztusában született – s A téli Magyarország ciklusban közvetlenül e vers elé sorolt – A kürtösök szava című költeménynek is (mindkét verset és jegyzetét l. e kötetben). A "nemzethalál" réme, mely a költő 1908 első hónapjaiban eluralkodott reménytelenségével és haláltudatával is kapcsolatban volt, itt a harcok nélküli idő, az önveszejtő tespedésre csábító béke (Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,) ostorozásával függött össze, amely motívum, egy publicisztikai írásában már három hónappal korábban is felbukkant: "minden szabadságharcunk nagyuraink számára gyújtott rőzsetűz volt. Mi ezt csináljuk már ezer év óta: föllángolunk, s könnyelmű tüzünk mellett nagyurak pirítják a szalonnájukat. A magyar históriának egy kádenciája van ezer év óta: béke a harc után. Rettenetes békék gyönyörű, de gyilkos harcok után, melyekben pazarul ömlik a magyar vér, mondhatnók: szatmári békék." (Csász. kir. kegyelmek. BN 1908. jan. 17.; AEÖPM IX. 131.)

A címadással kapcsolatosan a Debrecenben élő Ady barátja, a színész Ódry Árpád idézett föl egy mozzanatot: "Volt egy Bartók-könyvem. Bartók Lajos történelmi drámája, a Mohács. Ezt magammal vittem egy Adyval való találkozáskor. Mutattam neki. Kezébe vette, forgatta, aztán nem kis bosszúságomra, a címlapjára firkantott valamit. Elolvastam. Ezt írta: Nekünk Mohács kell. Vállat vontam. S aztán elfelejtettem az egészet. [...] Közel tíz évig hordozta magában ezt a Mohács-témát. Micsoda keserű, vad vers lett belőle." A történet hitelében Kovalovszky Miklós kételkedett, ezért a sorokhoz a következő megjegyzést fűzte: "A Nekünk Mohács kell című költemény csírájára utaló emlék érdekes, bár hitele kétséges. Adyban néha valóban sokáig erjedt egy-egy verse, de itt kerek tíz évről van szó. Bartók Lajos Mohács című drámája 1898-ban jelent meg, tehát szóba kerülhetett Debrecenben a két barát közt. Meglepő azonban, hogy Adyból már ekkor kipattant jóval későbbi versének frappáns címe, amely az első közlésben (Ny 1908. ápr. 16.) nem is ez volt, hanem az idézett sor [a vers – a szerk.] első három szava: Ha van Isten. Valószínű, hogy a dráma fölvetette történelmi kérdésről folyó beszélgetésben Ady azt a gondolatot hangoztatta, hogy a magyarság megérdemli a sorscsapásokat, a megpróbáltatások tartják életben, és erre emlékezve vetíti Ódry tudata a Bartók-könyv lapjára a későbbi, kötetbeli verscímet. Ámbár lehet az is, hogy Ady kitűnő érzékkel valóban ezt a tömör, kemény szentenciát rögtönözte akkor. Erre azonban csak az eredeti kézirás volna bizonyíték." (EmlAE II. 61–62.)

A verset uraló indulat abból a fél-életek látványa feletti elkeseredésből is származott, amelynek motívuma – kiterjesztve a Kárpát-medence valamennyi népére – már az egy évvel korábban írt A Duna vallomása című versben is megjelent ("A Duna-táj bús villámháritó, / Fél-emberek, fél-nemezetecskék / Számára készült szégyen-kaloda.") (AEÖV III. 75–76.; 398–400.) A csak hónapokkal korábban született, a magyar nemzetkarakter önpusztító hajlamát vallató esszéjében pedig ezt írta: "A magyar fajtában öntudatlanul és rettenetesen él egy átok sejtése, azé a kielégülhetetlenségé, mely a féllelkek átka. Féllelkűek lehettünk mint szép és harcias barbárok is már, s nem ok nélkül, sőt jogos keserűséggel döngettük a kultúrás Bizánc kapuját, s kellemetlenkedtünk a nyugati Európának. Mindaz, ami ezer éven át történt velünk, s amit szeretnénk a sorsharag számlájára írni, amit szépítgetünk s mártir-aureolával ékesítünk, a mi tökéletlenségünk bűne, következménye egyszerűen." (A magyar Pimodán II. Ny 1908. jan. 1. AEÖPM IX. 159.)

Magyarázat

Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon: utalás a Noé és a vízözön történetére a Bibliában. "...megjöve őhozzá [Noéhoz] a galamb estvére és imé egy leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. Megesméré ezért Noé, hogy megszabadult volna a földnek szine a vizektől." (Mózes I., 8:11.)

Irodalom

Benedek II. 265.; Földessy: Amt 90.; Király II. 677–79.; EmlAE II. 61–62.; Vezér 191.; Bíró 75.

Vissza a vershez



563.
Dózsa György lakomáján

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. április 19. XXXVI. évf. 15. sz. 2. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Az utca éneke ciklus) 74–75.; Isz2 (1911) 74–75.; Isz3 (1918) 74–75.; Isz4 (1919) 74–75. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 107.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz3-ból, amelyben módosult az Nsz és az Isz1 közlése, s nem tartalmazza az Isz2 sajtóhibás szavát.

Szövegeltérések

 

5.

apátur,

NSz

Isz1

 
 

6.

ur

NSz

   
 

7.

Ugy

NSz

   
   

ott

NSz

Isz1

 
 

8.

Mit [sh]

   

Isz2

   

isten.

NSz

   
 

12.

vizzel

NSz

Isz1

 
 

15.

voltunk a varjak.

NSz

   
 

19.

sirja

NSz

Isz1

 
 

21.

böjtje

NSz

   
 

22.

uj vezér és uj

NSz

   
 

23.

pajtás

NSz

Isz1

 

Keletkezéstörténet

Dózsa György alakja végigkísérte Ady Endrének szinte az egész életművét. Saját magánmitológiájában még a híres parasztvezérrel való rokonságát is felvetette, többek közt egy 1908. ápr. 24-én, tehát öt nappal a vers megjelenése után publikált írásában: "Egy családi hagyomány szerint ugyan én a Visky-család révén rokonságban volnék Dózsa György családjával. De ennek a bizonyítására báró Kempelenéket s egyéb genealógusokat kellene drágán megmozgatnom." (Egy falusi ember naplójából. I. Dózsa György szobra.; AEÖPM IX. 212.) E rokonság természetesen felettébb kétséges, de tény, hogy ez a hiedelem a költő tudatát befolyásolta, amint ezt a Nsz-ban elsőként, 1907. jan. 6-án megjelent verse, a Dózsa György unokája is bizonyítja (a verset l. AEÖV III. 61.; 359–361.) A parasztvezér alakját már 1903-tól több cikkben is megidézte, híressé vált 1906. nov. 13-án kelt írásában (La Barre – Dózsa György. AEÖPM VIII. 117–118.; 445.) szobrot követelt neki, s azt is megírta, hogy Gyula vezér és Martinovics Ignác mellett mindig ő volt a kedvence (Levél az arisztokráciáról. BN 1906. szept. 11.; AEÖPM VIII. 84–85.; 430–431.) (erről és az Ady–Dózsa kapcsolatról l. bővebben a Dózsa György unokája című vers jegyzetét – AEÖV III. 359–361.). A Dózsa-motívum élete következő esztendeiben is meghatározó módon volt jelen, feltűnt olyan versekben, mint az Egyszer volt csak, Még egyszer jönne, Hát imígyen sírok, Utazás a Múltba és a Hunn, új legenda. (l. EmlAE I. 78–79.)

A Dózsa György lakomáján című vers közvetlen indítéka Áchim L. Andrásnak, a több nevet is megért Magyarországi Parasztpárt Békéscsabán gazdálkodó vezérének 1908. márc. 23-án kelt levele lehetett. (AEL II. 37–38.; 344–345.) Mint ahogy a Fölszállott a páva című – 1907. márc. 10-én megjelent (AEÖV III. 69.; 383–386.) darabot is a parasztvezér egyik, a BN-ban megjelent cikkének a fordulata ihlethette: "...vagy kivándorlunk egy szálig ebből a Kánaánból Amerikába, és lassan leszünk döglött hazafiak helyett élő amerikánusok [...] vagy pedig – még egyszer megfeszítve minden erőnket – széttörjük kínzó bilincseinket. Vagy győzünk, vagy elveszünk egy szálig." (Így nem leszünk hazafiak! BN 1907. febr. 6. idézi: Molnár M. Eszter: Áchim L. András emlékezete. Bp., 1997. 12–13.) Áchim ellen osztályellenes izgatás vádjával már 1906-ban pert indítottak, a tárgyalás 1908. márc. 16-án volt a nagyváradi törvényszéken, de a politikust – Ady barátja, Várady Zsigmond védte – felmentették. A költő ebből az alkalomból üdvözölte őt, Áchim levele válaszként született: "...tehát ismét nyitva a ketrecz és mink üvölthetünk, de csak üvölthetünk, itt a széles nagy rónákon hogy éhes, hogy nyomorúlt, hogy árva, – hejh de gyáva, is már a magyar paraszt, – elpusztúlt! elsenyvedt! Hejh – édesapám lelkem danoló madara, – tanáld már ki,! danold már ki, azt a nótát a mitől egyszer, nem is oly régen, oly szépen égtek itt az uri kastélyok, és plébániák, amikor úgy kezdődött hogy »talpra« és a vége úgy volt – hogy – dolgozz Paraszt." A levél kelte és a vers megjelenése között ugyan majd egy hónap telt el, de ha figyelembe vesszük, hogy Ady márc. 23-án Budapestre utazott, s – Nagyváradon át – csak ápr. 3-án tért vissza Érmindszentre (a levelet alighanem csak ekkor láthatta), az inspiráció valószerűnek tűnik, hiszen az ihlető sorok és a vers megszületése közötti idő így már jóval rövidebb volt. (Áchim és Ady kapcsolatára l. bővebben: EmlAE IV. 291.)

Vezér Erzsébet szerint Ady ebben a költeményben talált rá a későbbi kuruc-versek "stiláris keretére", [...] mert ugyanaz a lázadó keserűség, ugyanaz az eb ura fakó elszántság fűti költőjüket, mint a kuruc szabadságharcosokat." (Vezér 194.) Tény, hogy itt valóban megjelent az a párbeszédes forma, ami majd a háború alatti kuruc-verseknek lesz a sajátja, de a verset a felbukkanó átok-motívum ("Gyomrunkban az élet s az átok,") az 1908-as év márc. 1-én megjelent Kacagás és sírás című darabbal is összeköti (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Magyarázat

Dózsa Györgyöt kivégzésekor a hagyomány szerint tüzes vastrónra ültették, majd parasztkatonáit arra kényszerítették, hogy égő húsát a fogukkal tépjék széjjel s megegyék.

Irodalom

Révész: Atril 278.; Földessy: Amt 77.; Ascher Oszkár: Dózsa György lakomáján. In. Ascher Oszkár: Minden versek titkai. Bp., 1964. 339–341.; Domokos József: Két Ady-vers keletkezése. Magyar Nemzet 1968. febr. 4. 29. sz. 12.; Király II. 601–608.; Vezér 194.

Vissza a vershez



564.
Lédával a Tavaszban

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 oldalszámozott fólió, 170×210 mm. Főcím: Tavaszi versek. Cím fölött: I. Cím: A Tavasz gyermekei. Aláírás nélkül. A fólió jobb felső sarkában idegen kéz írása: Hirek élére és nyomdai utasítás: garm.PIM A. 201/88.

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. április 19. XIII. évf. 95. sz. 5. ("Tavaszi versek" főcímmel A Tavasz gyermekei címmel a Magyar fa sorsa és a Hárman a Mezőn előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 59.; Isz2 (1911) 59.; Isz3 (1918) 59.; Isz4 (1919) 59. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 103.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelynek központozása és ékezése több helyen módosít a k és a BN közlésén.

Javításunk

15. a Túlzás szó utáni vesszőt a korábbi közlésekkel megegyezően értelemszerűen kitettük.

Szövegeltérések

Főcím: Tavaszi versek

   

k

BN

     

Cím fölött: I.

   

k

BN

     

Cím: A Tavasz gyermekei

   

k

BN

     
 

3.

száguldjátuk [sh]

 

BN

     
 

4.

Kicserélődve

 

BN

   

Isz4

 

5.

Szomorú

   

Isz1

Isz3

 
   

kedvvel

k

       
   

vig

k

BN

     
 

8.

Égnek

k

BN

     
 

10.

<e>kkor [fölé:] a

k

       
   

ég

       

Isz4

 

11.

rügybe,

k

BN

Isz1

   
 

14.

jószág

 

BN

     
 

15.

Tulzás,

k

BN

     
   

Túlzás

   

Isz1

Isz3

Isz4

   

de – valóság.

k

BN

     

Keletkezéstörténet

Ahogy az ősz az elmúlás előérzetének volt a megjelenítője Ady életművében, úgy a tavasz-motívum a boldogság, a szerelem, a beteljesülés ígéretének képzeteként bukkant fel, de olykor más motívumokkal – például a haláléval – is párosítva. Első szerelmének emlékét megidéző novellájában írta: "Ekkor jön az a március, mikor olyan élesek voltak a tavaszi fuvalmak, s az én tavaszi álmaimban mindig leány-virágok nyiladoztak." (Katinkáig. BN 1904. ápr. 3.; AEön 151–155.; 1303–1304.) A motívum a költő számos versében is feltűnt. Ilyen volt a Vén faun üzenete (AEÖV II. 165.; 551–553.), a Nóta a halott szűzről (AEÖV III. 71.; 389–390.), a Havasok és Riviéra (AEÖV III. 54.; 340–343.), vagy a Taiszok tavaszi ünnepe (AEÖV III. 19–20.; 221–223.).

A motívum az 1908. febr. elejétől május közepéig Érmindszenten, Lédától távol levő költő több versében is megjelent. A Tavasz a faluban (a verset és jegyzetét l. e kötetben) – a Hideg király országában ciklus verseként – a gyötrődések között élő Ady lelkiállapotának akkor halálvággyal is terhes ambivalenciáját fejezte ki, a már májusban született A tavaszi viharban (a verset és jegyzetét l. e kötetben) pedig – ugyanebben a ciklusban – már az életvágy szinte teljes eltűnéséről adott hírt ("Nekem tavasz nem zsendül: / Elmentem gyökerestül.").

A Lédával a Tavaszban című költemény az Adyt az asszonyhoz fűző összetett érzelem átmenetileg nyugodalmasabb pontján született, amikor a vágy erősebb volt a kétségek bizonytalanságánál és a lemondásnál. Hangulati hátterét, egy, a vers megjelenése után két nappal – ápr. 21-én – írt, Léda vádjaira és féltékenységére is válaszoló Ady-levél világíthatja meg: "Életem, drágám, Jóm, vagyok, élek, de csak azért, hogy téged még egyszer lássalak. [...] Nem kellett s nem kell más, mint Te, mióta ismerlek. Mindenben, amit még hajszoltam, téged láttalak és kerestelek. [...] Akarom, hogy csókolj, beismerd, hogy szeretsz. [...] Nagyon rossz a mi istenünk, nagyon kell nekünk szenvednünk minden ok nélkül. Borzasztó az, hogy még egymásnak is több fájdalmat okozunk, mint boldogságot. Addig is, amíg eléd állok: higyjél. Senkim sincs, senki se kell, csak te vagy s azt is akartam, hogy Te légy és maradj a Minden. [...] Lássalak, csókoljalak s legyen vége az élet-komédiának, ami egyre jobban rángat és zaklat. Drága tested, lelked milliószor csókolom, áldalak, én Mindenem." (AEL II. 47.; 353.). A szerelemben való feloldódás ígéretével gyakran összekapcsolódó tavasz-motívumot és a versből takargatás nélkül kicsendülő testiség képzetét ez a vágy mozgatta. A költemény utolsó előtti strófája Hatvany Lajost a "szerelem panteizmusának hirdetésére" emlékeztette, hol "a szerelmes két ember azt érzi, hogy a természet értök van, ők a természet koronája, ők a legszebbek! Ady – folytatja Hatvany – egyszerűen beszámol erről a naiv ős érzésről. Mi legyünk a legszebb: két tavaszi jószág..." (Hatvany 389.). Mindez csak részben lehet igaz, hiszen a szövegben a kárhozottságnak az a motívuma is jelen volt (Szomoru kedvvel, víg haraggal / Legyünk mi két kárhozott angyal.), amely nemcsak a szerelmet mint rontást okozó Halálvirág: a Csók című ciklus ekkor írt verseit uralta, de olyan darabban is megjelent, mint az átok-romlás-motívumra épült, másfél hónapja született Kacagás és sírás (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Irodalom

Hatvany II. 373–374.; Király II. 175.

Vissza a vershez



565.
Magyar fa sorsa

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, 1 fólió (oldalszám: 2) 170×210 mm. Cím: Én mindig virágoztam. Aláírás nincs. A kézirat hátoldalán autográf ceruzaírással: Itt az ünnepi vers. Cikk szombaton reggel expressz ott lesz. Ady Endre. – A PIM az eredeti kézirat fénymásolatát őrzi. PIM A. 322.

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. április 19. XIII. évf. 95. sz. 5. ("Tavaszi versek" főcímmel Én mindig virágoztam címmel a Lédával a Tavaszban után és a Hárman a Mezőn előtt.) – Ady Endre – További megjelenések: Igazság 1908. május. V. évf. 5. sz. 3. (Én mindig virágoztam címmel) – Ady Endre; Szil 1908. november 12. XXVI. évf. 46. sz. 1. – Tárca – (Én mindig virágoztam címmel elsőként a Hárman a Mezőn előtt.) – Ady Endre – A versek alatti kísérőszöveg: Mutatvány szerzőnek Az Illés szekerén cím alatt a Singer és Wolfner cég kiadásában megjelenendő új verseskötetéből. – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 34.; Isz2 (1911) 34.; Isz3 (1918) 34.; Isz4 (1919) 34. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 97.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelynek szövege módosította a sajtóközlések ékezési egyenetlenségeit.

Javításunk

15. Mivel a vers utolsó sora megszólítás, a sor végére vesszőt tettünk.

Szövegeltérések

Főcím: Tavaszi versek

     

BN

     

Cím fölött: II.

   

k

BN

     

Cím: Én mindig virágoztam

   

k

BN

Igazs

Szil

 
 

2.

hullnak;

   

Igazs

   
 

4.

Igy

k

BN

Igazs

   
   

elpusztúljak.

     

Szil

 
 

6.

Erdök helyéröl

     

Szil

 
 

10.

virúltam

     

Szil

 
 

12.

mindíg

       

Isz2

 

13.

pogányúl

     

Szil

 
 

14.

Ímát

k

       
   

mondok;

   

Igazs

   
 

15.

Húlljatok

     

Szil

 
 

16.

virágok<,> [beszúrva:] s

k

       

Keletkezéstörténet:

A téli Magyarország ciklus egyik legtöbbet emlegetett versében ahhoz a szemlélethez kapcsolódott Ady, ami már az Új verseknek A magyar Ugaron ciklusától kezdve nagyon erősen foglalkoztatta. Olyan költemények, mint az akkori cikluszáró A magyar Ugaron ("Hej, égig-nyúló giz-gazok, / Hát nincs itt virág?"), A Hortobágy poétája ("De ha virág nőtt a szívében, / A csorda-népek lelegelték."), a Korán jöttem ide ("Óh, ez a sivatag, / Óh, ez a magyar Puszta, / Szárnyaimat már hányszor / Sározta, verte, húzta.") vagy A lelkek temetője ("Itt azok éltek, kik nem éltek, / A legkülömbek sohse éltek, / Itt meddő a nagy gerjedés / S százszor boldogak a vetéltek.") gondolatilag ezt a verset is előlegezték. Az Ihar a tölgyek közt című darabban pedig már a magyar fa motívuma is felbukkant ("Száradjon ki az iharfa, / A büszke fa, a magyar fa, / Amely engem gyökerével / Bever, lehúz, ide láncol."). (A verseket l. AEÖV II. 183., 188., 192., 167., 190.)

Az 1908. esztendő első hónapjainak történései, az egzisztenciális és magánéleti gondok, a költőt ért durva támadások fölkeltették Adyban azt a dacos öntudatot, amit A muszáj Herkulesben és Az én magyarságomban fogalmazott meg (mindkét verset és jegyzetét l. e kötetben), de erősítették az önnön feleslegességének, időn kívüliségének az érzését is, amit a költő, aki sorsát a magyarság sorsával tudta egylényegűnek, itt saját életének meddőségére és hiábavalóságára vonatkoztatott. Az "önmagába süppedt, talajtalan lét" (Király II. 303.) kifejezésére utaló fa- és virágképekkel élő önmitizáció az egy hónappal később írt A tavaszi viharban című versben is megjelent (a verset és jegyzetét l. e kötetben): "A tavaszi viharban / Állok, mint nagy kérdőjel: / Vajon merre-merre vet / Ez a szél s virág-ontás, / Ez a nagy, bús lemondás?", s megjelent a másokért vállalt élet, mint a folytonos adás, a lombtalan lét motívuma is a júniusban született a Vén diák üdvözletében: "És úgy állok én, mint te: lombtalanul / S még emlékem sincsen. / Másokért élünk, mi mindig csak adunk: Így rendelte ezt a Végzet-Isten." (a verset és jegyzetét l. e kötetben). Érdemes megjegyezni, hogy Földessy Gyula szerint ez a költemény motívumegyezést mutat az Ady által korábban tisztelt Kiss József egyik legnépszerűbb versével, a Tüzekkel: "Az én mezőmön nem értek kalászok, / Az én aratásom egy marék virág...".

Magyarázat

Szilvánia: a latin "silva" (erdő) szóból képzett helynév, de fölfogható Erdély latin nevének (Transylvania) rövidebb alakjaként is.

Irodalom

Makkai 17.; Földessy: Amt 88.; Vatai 306.; Király II. 687.; Bíró 71.

Vissza a vershez



566.
Hárman a Mezőn

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. április 19. XIII. évf. 95. sz. 5. ("Tavaszi versek" főcímmel A nagy mezőn címmel harmadikként a Lédával a Tavaszban és a Magyar fa sorsa után.) – Ady Endre – További megjelenés: Szil 1908. november 12. XXVI. évf. 46. sz. 1. – Tárca – (A nagy mezőn címmel másodikként a Magyar fa sorsa után.) – Ady Endre – A versek alatti kísérőszöveg: Mutatvány szerzőnek Az Illés szekerén cím alatt a Singer és Wolfner cég kiadásában megjelenendő új verseskötetéből. – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 39.; Isz2 (1911) 39.; Isz3 (1918) 39.; Isz4 (1919) 39. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 99.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelynek ékezése és központozása módosított a sajtóközléseken, de nem tartalmazza a későbbi kötetek szövegromlásait.

Szövegeltérések

Főcím: Tavaszi versek

     

BN

       

Cím fölött: III.

     

BN

       

Cím: A nagy mezőn

     

BN

Szil

     
 

1.

mezőn:

 

BN

Szil

     
 

2.

paraszti-átok.

   

Szil

     
 

3.

meghalunk

 

BN

       
 

4.

kíméletlent

     

Isz2

   
 

5.

reszketek

 

BN

       
   

reszketek.

   

Szil

     
 

6.

ugyis

 

BN

     

Isz4

 

7.

mezőt

 

BN

Szil

     
 

8.

Es [sh]

 

BN

       
   

paraszt-átkot

   

Szil

     
 

9.

haszontalan

 

BN

Szil

 

Isz3

Isz4

   

hoszantalan [sh]

     

Isz2

   
 

10.

nyárban

       

Isz3

Isz4

 

11.

mezőn

 

BN

Szil

     
   

fordúlhat

   

Szil

     
 

12.

hárman

       

Isz3

 

Keletkezéstörténet

Kora Magyarországának társadalmi viszonyai között Ady saját életét és a magyarság sorsát gyakran fogta fel átokként. Az 1908. esztendő Érmindszenten töltött hónapjaiban, az egzisztenciális, magánéleti szorongatottság és a személyét ért gúnyos és dühödt támadások idején olyan versek születtek e látásmódból, mint a szintén az átok-motívumra épített Kacagás és sírás (a verset és jegyzetét l. e kötetben). Földessy Gyula véleménye szerint a versben említett Mező metonímia és Magyarországot takarja, s ha olyan költeményre gondolunk, mint a Lelkek a pányván ("Ha láttok a magyar Mezőn / Véres, tajtékos, pányvás ménet:") igazat adhatunk neki (Foldessy: Amt. 89.). E vers hangvétele – s benne az átok-motívum szerepe – abban is különbözik a Kacagás és sírásétól, hogy itt a lemondás és a reménytelenség attitűdje fölé nő az a dac, ami A muszáj Herkulest vagy az ugyanezen a napon a Nsz-ban megjelent Dózsa György lakomáján című darabokat is uralta (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben), s az átok cselekvésre, kitartásra szólító pozitív tartalmat kapott: A nagy Mezőn nem fordulhat csoda, / Csak ha kitartunk mi hárman, mi hárman. Ezért igaza lehet Vezér Erzsébetnek, aki úgy véli, hogy ezt a verset – hasonlóan a Dózsa-vershez – a költőnek Áchim L. Andrással való nem sokkal korábbi levélváltása (erre l. a Dózsa György lakomáján című vers jegyzetét) és a parasztvezér forradalmi programja iránti rokonszenv és bizakodás is ihlethette, illetve színezhette (Vezér 294.).

Irodalom

Benedek II. 264.; Földessy: Amt 89.; Vatai 279.; Vezér 294.

Vissza a vershez



567.
Az Élet bosszúja

Megjelenés

Első megjelenés: 1908. április 26. 55. évf. 17. sz. 334. (Az Élet győz címmel) – Ady Endre – További megjelenés: KFi 44. k. (1908) XXII. évf. 15. füz. 149–150. (Az Élet győz címmel) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 118–119.; Isz2 (1911) 118–119.; Isz3 (1918) 118–119.; Isz4 (1919) 118–119. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 118.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből. A sajtóközlések után Ady több kisebb módosítást hajtott végre a szövegen, a címet is megváltoztatta. Az Isz1 őrzi még a sajtóközlések 8. sorának sajtóhibáját.

Javításaink

17. Az élet é-jét, egyeztetve a vers 1. és 23. sorával, Ady szóalkotási szokásának megfelelően és a sajtóközlésekkel megegyezően É-re javítottuk.

20. A szomoru szó rövid u-ját a korábbi közlésekkel megegyezően ritmikai okból hosszú ú-ra javítottuk.

Szövegeltérések

Cím: Az Élet győz

   

KFi

     
 

1.

A ki

KFi

     
 

5.

megyek.

       
 

6.

zmásan

KFi

     
 

8.

épen

KFi

Isz1

   
 

10.

fúlva

 

KFi

     
 

14.

sötéten.

KFi

     
 

17.

élet

   

Isz1

Isz3

Isz4

 

20.

szomoru

     

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

A 1908. ápr. 26-i számában megjelent vers régebben születhetett. Földessy Gyula írja: "A versek megjelenési dátuma legnagyobbrészt körülbelül megegyezik a versek megírása idejével, talán csak a Vasárnapi Újság volt az, amely speciális és indokolt szerkesztési szempontjai miatt rendszerint egy-két hónappal a beküldés után tette közzé az Adytól kapott verset." (l. Földessy Gyula: Ady verseinek időrendje. AM II. 13.)

Irodalom

Benedek II. 153–154.; Földessy: Amt 97.; Vatai 178–179.

Vissza a vershez



568.
Akit én csókolok

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 170×210 mm. Cím: Akit én csókolok. Aláírás: Ady Endre. A fólió jobb felső sarkában Osvát Ernő kezétől származó nyomdai utasítás: garm ritka.PIM A. 201/77.

Első megjelenés: Ny 1908. május 1. I. évf. 9. sz. 465. (Elsőként az Én kifelé megyek előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 106.; Isz2 (1911) 106.; Isz3 (1918) 106.; Isz4 (1919). – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 115.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady javított a Ny közlésén, és egy ponton az ékezésben is közelebb áll a verstani követelményekhez, mint a későbbi kiadások szövege.

Szövegeltérések

 

5.

Rólam. Hi

k

       
   

Rólam. Hívő

 

Ny

     
 

9.

szívemnek.

 

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

Leveleinek tanúsága szerint Ady állapota 1908 áprilisának második felében tovább romlott. "Rosszabbul vagyok, mint voltam" – írta Brüll Bertának ápr. 21-én (AEL II. 47.; 353.). "Nagyon beteg vagyok: soha ilyen nem voltam. Nem tudom mi lesz velem..." – szólt az ápr. 25-én kelt kétsoros üzenet Kabos Ilonának (AEL II. 48.; 353.). "Most hagytok el, amikor a legbetegebb vagyok? Írjatok, próbáljatok valami vidámságot küldeni. Mert nem tudom mi lesz velem, olyan rosszul vagyok" – írta ugyanazon a napon jó barátjának, Bányai Elemérnek (AEL II. 48.; 353.). Diósi Ödönéknek küldött ápr. végi soraiból az is kiderül, hogy tervezett párizsi útját állapota miatt kellett elhalasztania: "Sajnos olyan félelmetesen rosszul vagyok (heteket nem alszom, fantáziálok, rohamaim vannak), hogy megint elmaradt az utam" (AEL II. 48.; 354.)

Az Akit én csókolok című költemény – a szerelem mint a méreg és rontás képzetkörére épült Halálvirág: a Csók ciklus verseként – nem a szerelemről beszélt. Háttere a bűnbánó és csömörös lelkiállapot volt (Földessy: Amt 96.). Az Adyra oly nagyon jellemző önmarcangolás gesztusáé volt itt a fő szólam, ahol az önkritika odáig fajult, hogy a lírai én már a környezetét is óvta önmagától. Átok-szerű magányáért nem a külvilágot ostorozta, hanem önnön lelkének romlottságával, pusztító erejével magyarázta azt. A negyedik versszakként megismételt első strófában Az anyám és én (AEÖV III. 31–32.; 251–253.) záró versszakának ("Én kergettem a vénségbe: / Nem jár tőle olyan távol / Senki, mint torz-életével / Az ő szomoru fia.") önostorozó hangja újra megszólalt. Földessy szerint rokon vers volt ezzel az ugyanennek az évnek őszén született Híven sohase szerettem című – a ciklus élére helyezett – darab is. Ezt a tényt a vers Mert nem hiszek már régen / A szivemnek soraira hivatkozva állította, így igazat adni neki ebben aligha lehet, de abban már igen, hogy a joggal emlegetett csömörös lelkiállapot hasonló volt azzal, ami Az ős Kaján híres sorait a költővel megfogalmaztatta: "Uram, van egy anyám: szent asszony. / Van egy Lédám: áldott legyen. / van egy pár álom-villanásom, / Egy-két hívem. S lelkem alatt / Egy nagy mocsár: a förtelem." (AEÖV III. 66–69.; 376–382.)

Irodalom

Földessy: Amt 96.; Vatai 131.; Király II. 142.

Vissza a vershez



569.
Én kifelé megyek

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. május 1. I. évf. 9. sz. 466. (Másodikként az Akit én csókolok után.) – Ady Endre – További megjelenések: Szil 1909. január 7. XXVII. évf. 1. sz. 1–2. – Tárca (Ötödikként "Versek" főcímmel négy másik költemény után: Az Úr érkezése, Ha holtan találkozunk, Nekünk Mohács kell és Májusi zápor után.) – Írta Ady Endre – (A versek alatti kísérőszöveg: Mutatvány az Illés szekerén című, most megjelent verseskötetből.); 1911. június 4. XIV. évf. 127. sz. Melléklet 6. (Elsőként a Nagy sirkertet mérünk előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 171.; Gyűjt [1910] 57–58.; Isz2 (1911) 171.; Isz3 (1918) 171.; Isz4 (1919) 171. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 130.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady pontosította a sajtóközlések és az Isz1 szövegét.

Javításunk

4. A mértföldeket, mint számos vers tanúsítja – Mi urunk: a Pénz; Igaz, messzi álmok; Új s új lovat – Ady sajátságos írásmódja volt, ezért a Ny és az Isz1 közlésének megfelelően mi is erre igazítottuk.

Szövegeltérések

Főcím: Versek

     

Szil

         
 

3.

alíg

 

Szil

         
 

4.

rföldeket

 

Szil

Gyűjt

 

Isz3

Isz4

 

6.

Élet.

   

Gyűjt

     
 

8.

gyülölöm

   

Gyűjt

Isz1

   
   

gyülöltem,

   

Gyűjt

Isz1

   
 

11.

már,

Ny

           
 

12.

óra,

Ny

           

Keletkezéstörténet

Ez a vers, akárcsak a vele egy napon megjelent Akit én csókolok, a költő hangulatának mélypontján született (akkori állapotáról l. az említett vers keletkezéstörténetében idézett leveleket), s aligha volt véletlen, hogy a köteteit rendkívül tudatosan megkomponáló Ady Az Illés szekerén záró verséül sorolta be. Az útnak indulás, az eltávozás motívuma – ahogy Király István megfogalmazta (Király II. 65.) – a korábbi kötetekben is szerkezeti funkciót kapott. Így lett az Új versek záró darabja az új Élet és a Holnap hitét valló Új vizeken járok (AEÖV II. 168–69.; 558–60.), a Vér és aranyé a szintén önbizalmat és hivatástudatot hordozó Az Értől az Oceánig (AEÖV III. 72.; 391–393.), s lesz majd a Szeretném, ha szeretnének utolsó verse az elhallgatást bejelentő Most pedig elnémulunk (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

A költő, aki az Új vizeken járok idején még a "félelmes" Élet maradéktalan meghódítására indult ("Új horizonok libegnek elébed, / Minden percben új, félelmes az Élet,"), itt már az időn kívülre készülődött (Hátul: egyre messzebb az Élet, / Elől: jön-jön az Ismeretlen,). A mesei motívumot is felvillantó költemény (Mértföldeket lép-lép a lábam:) rokon a pár héttel korábban írt, múlt és jövőtudat nélküli Mi lesz holnap? című verssel (a verset és jegyzetét l. e kötetben) s a kötetben közvetlenül előtte szereplő Álcás vén valómmal befejező versszakával: "Álcás, vén valómmal / Titkon nyögve, fájva, / Ifju színnel megyek, / Csúfolódva megyek / Az öreg halálba." (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 106.; Király II. 65.

Vissza a vershez



570.
Az uj hitvallás

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. május 10. XXXVI. évf. 112. sz. Olvasótár 1. – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1010.

Szövegkritika

Alapszövegünk a Nsz-ból.

Javításaink

1. Mivel a tagmondat határa indokolja, a sor végére vesszőt tettünk.

2. A sorvégi vesszőt Ady mondatszerkesztési szokásainak megfelelően elhagytuk.

8. A táborok szó után versmondattani megfontolásból vesszőt tettünk.

Keletkezéstörténet

Akárcsak a Nsz-ban közölt 1908. évi versek közül Az Élet vőlegényei, a Kacag a Föld, vagy a Földrengés előtt címűeket, ezt sem vette föl kötetébe a költő. A verset a terjedelmes Ady-szakirodalomból egyedül említő Király István a Már nem súgom, immár kiáltom: / Új táborok, jöjve jöjjetek. sorok alapján a költeményt a szocializmust mindinkább vállaló, "elvont távlatból a konkrétumhoz" közelítő költő tudatosodásaként jellemezte. A vers – a Nsz-ban megjelent darabokban rendre felbukkanó "mégis" ellenére – valójában inkább arról a távlatnélküliségről szólt inkább, ami Adynak a sajátja volt ezekben a hónapokban: S már ott tartok, ahol elhagynak / Önző, utas, bolond ideák / S nem kivánok semmit – magamnak.

Magyarázat

Kálvária: Jézus szenvedéstörténetének utolsó szakasza, a keresztút. Sok szenvedéssel járó hányattatást is jelent.

Irodalom

Király II. 22.

Vissza a vershez



571.
Csokonai Vitéz Mihály

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. május 10. XIII. évf. 111. sz. 2. – Ady Endre – További megjelenések: DFU 1908. május 14. VI. évf. 111. sz. 2. – Ady Endre; SzV 1908. június 7. VII. évf. 132. sz. 2. – Ady Endre; Szil 1908. június 11. XXVI. évf. 24. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 45–46.; Isz2 (1911) 45–46.; Isz3 (1918) 45–46.; Isz4 (1919) 45–46. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 100–101.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady pontosította a sajtóközlések következetlenségeit, de nem tartalmazza az Isz további köteteinek interpunkciós fogyatékosságát.

Javításunk

2. Mivel tagmondathatár nem indokolja a sorvégi vesszőt, az Isz későbbi kiadásainak szövegével egyezően elhagytuk.

Szövegeltérések

 

2.

lánginál,

BN

DFU

SzV

Szil

     
 

4–4. között hiányzik

*

BN

DFU

SzV

Szil

Isz2

Isz3

 
 

6.

Rosz

   

SzV

       
 

7.

Ugy

 

DFU

SzV

       
 

17.

elöbbre

   

SzV

Szil

     
   

lássak,

   

SzV

       
 

18.

lássam aki

   

SzV

       
 

19.

Szomorú

     

Szil

     
   

sarjamat lássam,

 

DFU

         
 

20–21. között hiányzik

*

BN

DFU

SzV

Szil

Isz2

Isz3

Isz4

 

21.

"S [sh]

 

DFU

         
 

22.

lánginál,

BN

DFU

SzV

Szil

     
 

23.

szomorún

 

DFU

         
   

szomoruan

   

SzV

     

Isz4

   

szomorúan

     

Szil

     

Keletkezéstörténet

Csokonai Vitéz Mihály alakja Ady életét már a Debrecenben töltött esztendők óta kísérte. Tudott, hogy a költő az alföldi várost az elmaradottság földjének tekintette (erről l. bővebben A Maradandóság városában című verset és jegyzetét e kötetben), s Csokonaiban saját elődjeként az ez elleni, sokszor reménytelen küzdelem hősét is látta. Már egy 1899-ben írt, Debrecen kulturális és művészeti elmaradottságát felemlegető cikkében őt is idézte ellenpéldaként: "A szecessziónak egyébiránt még Debrecenben kevés bevallott híve van. Pedig annak idején a jó Csokonai Vitéz Mihály is szecesszionista volt! Debrecenben azonban azt tartják, hogy ami új, azt más próbálja ki. Ha beválik, mi is elfogadjuk. Ez a legokosabb konzervativizmus!" (A hétről. D 1899. ápr. 29.; AEÖPM I.2 137–138.; 750–751.). Két év múlva a "legtartalmasabb magyar versírónak" nevezte (A poétakirály és felesége. NN 1901. nov. 7.; AEÖPM II.2 145–146.; 405–406.) 1905-ben – a költő halálának centenáriumán – két cikkben emlékezett rá. Az 1905. jan. 29-én megjelent rövid jegyzetében – kétes hitelűnek említi a kritikai kiadás, de a stílus a költőre vall – "a magyar költői zsenik egyik legeredetibbjének" mondta, akinek a megünneplését szülővárosa a közelgő választások miatt elhalasztotta. A cikk befejező mondatai már egyértelműen a három évvel későbbi vers gondolatait előlegezték: "Álmodj, ha vannak ott lent álmok, nagyon szép álmokat s új századokat Csokonai Vitéz Mihály, ki száz évvel ezelőtt olyan fáradtan, szomorúan, magyar zsenihez illően roskadtál sírodba..." (Csokonai. BN 1905. jan. 29.; AEÖPM VI. 296.; 440.). Ugyanezen év májusában – az elmaradt ünnepet ekkor tartották meg Debrecenben – pedig már szinte saját szerepének és harcainak előképét rajzolta meg Csokonaiban: "E sorok írója komolyan és becsületesen állítja: nagyon csodálkozik azon, hogy szegény Csokonai Vitéz Mihálytól el nem vitatták eleddig még a magyarságát is a hazafi-kritikusok. Igaz, hogy ami még nem történt meg, megtörténhetik. [...] Be magyar voltál, be magyar. Óh, fájdalmasan magyar. Az elejéből való a magyar fajtának. A keveséből. A finomabban megalkotottjából. A vívódóból. A szenzibilisből. Az egész világgal, minden gondolattal, minden érzéssel együtt élőből. Mindezért keservesen meglakolt. Lump volt, csavargó, míveletlen, durva és paraszt. Ő volt tudniillik akkor a legeurópaibb ember ebben az országban. [...] Lehet-e jóvá tenni, amit Csokonai szenvedett." (Csokonai Vitéz Mihály. BN 1905. máj. 21.; AEÖPM VI. 169–170.; 400–401.). Alakját 1907-ben novellában is megidézte (A szobrok – élnek. 1907. szept. 1.; AEön 732–737.; 1350–1351.).

A fél-életet élő, önpusztító magyar karaktert jellemző nagy esszéjét az 1908-as év elején írta, pár hónappal a vers előtt. Ebben olvashatjuk: "Legrokonabbnak az összes volt és lehető magyar költők közül Csokonai Vitéz Mihályt érzem magamhoz. [...] Mondom: Csokonai Vitéz Mihály unokájának érzem és tudom magam: veszettül európaiatlan magyarnak, aki kacagtató fanatizmussal és komolysággal él-hal Európáért. Csokonaiban, Csokonai egy-egy versében, babonásan megérzem azokat a szavakat, amelyek csak dőzsölés után pattanhattak ki egy lázas és meggyötört idegrendszer pörölymunkájából. [...] Vitéz, Csokonai Vitéz Mihály, akit Kölcsey parasztosnak, Kazinczy valószínűleg nem többnek, mint érdekesen furcsának látott, szegény Vitéz, megjárta. Akkor ő előtte, még az édesapja, vagy pláne nagyapja, magömlesztő álmaikban sem álmodhatták, hogy jó lesz sietni Mihállyal. [...] Elkésett, elkésették... [...] Az ő harciassága voltaképpen nem is őbenne, Csokonaiban tombolt, de az akkori, azelőtti, jóval azelőtti s a mostani Magyarországban. Megfojtunk mindenkit, aki nem éli a mi életünket. [...] Azon nem csodálkozom, hogy Csokonai megírta ódáját a csikóbőrös kulacshoz, s hogy köpött a maga életidejének Magyarországára." (A magyar Pimodán. II–III. Ny 1908. jan. 1.–jan. 16.; AEÖPM IX. 159–161.)

A vers A téli Magyarország ciklusba került, olyan darabok társaságában, mint a Magyar fa sorsa, a Nekünk Mohács kell, A magyar vigasság, Az én magyarságom, vagy a szintén méltatlan körülmények közé szorult, szépségre vágyott és azt akart, s ezért a maga korában kiátkozott elődöket idéző Néhai Vajda János és Ilosvai Selymes Péter. Az előd sorsában szimbólumot látott a költő, amelyet a maga korára is érvényesnek tudott. A versbéli Csokonai-elődként Ady pedig valóságos sors-ismétlőként jelent meg ("Egy századdal előbbre lássak / S lássam, aki engem idéz. / Szomoru sarjamat hadd lássam, / Aki ismét Vitéz, Vitéz."). Ez azt a századokon át érvényesülő "magyar átkot" példázta, amely az 1908 tavaszán született magyarságversekben motívumként bukkant fel (Kacagás és sírás, Hárman a Mezőn). (A verseket l. e kötetben.)

Csokonai alakja Adyt a vers születése után is elkísérte. Újabb költeményben szólította meg az elődöt 1911 februárjában (Vitéz Mihály ébresztése), benne a híressé vált sorral: "Ő volt honjában legbujdosóbb magyar", a költői nyelvéről is értekezett ("A költői nyelv és Csokonai". Ny 1910. okt. 16., AEÖPM X. 100–102.; 356–360.), s a háborúval szemben álló költő 1915-ben is "ősi testvére" békét köszöntő versét idézte példaként. (Csokonai – a békekötésre. Ny 1915. dec. 1.; AEÖPM XI. 113–115.; 524.)

Irodalom

Földessy: Amt 90.; Varga 198–201.; Király II. 700.; EmlAE II. 143.; Laczkó András: Ady és Csokonai = L. A.: Helikoni tájakon. Kaposvár, 1976, 13–26.; Fried István: Csokonai és Csokonai között. Iskolakultúra 1998. 8. sz., 49–52. (A Vitéz Mihály ébresztése című versről is.)

Vissza a vershez



572.
Az Isten balján

Megjelenés

Első megjelenés: AH 1908. 20–21. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 7–8.; Isz2 (1911) 7–8.; Isz3 (1918) 7–8.; Isz4 (1919) 7–8. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 90.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelynek a központozása módosította a korábbi változatokat.

Szövegeltérések

 

3.

S mindig

 

AH

Isz1

 

4.

űlök

 

AH

 
 

7.

szivünkbe

   

Isz1

 

13.

hatalmas,

 

AH

 
 

17.

egyszerüség,

 

AH

 
 

20.

sokszerű nagy

 

AH

 
 

27.

Mindig

 

AH

Isz1

 

28.

én ülök

 

AH

 

Keletkezéstörténet

A vers A Holnap antológiában jelent meg, egyikeként a négy új, korábban még nem közölt költeménynek (a többit az Új versek és a Vér és arany című kötetekből vették át). Ady kapcsolata a tervezett kötettel 1908 elején kezdődött, febr. 27-én Nagyváradon egy megbeszélésen is részt vett, márc. 11-én levelet kapott Antal Sándortól, a kötet szerkesztőjétől, aki az előszót is írta (AEL II 30–31.; 338–340.). Antal ekkor még bőkezűen négyszáz koronát ígért a költőnek, amiből aztán ő egy fillért sem látott. A történet következő levéldokumentuma 1908. máj. 21-i. A Párizsba indult, s éppen Budapesten tartózkodó Ady küldte Dénes Sándor nagyváradi ügyvédnek, A Holnap társaság elnökének. Ebben írja: "...egészen keddig nem kaptam levelemre, illetve verseimre választ." (AEL II. 54.; 360–361.). Öt nap múlva – már Párizsból – sürgetve a neki járó, időközben százötven koronára olvadt pénzt, így üzent: "Én egy fél év óta beteg vagyok, s nagy kínnal dolgozok. Öt-hat lap hiába vár, kér, sürget tőlem kéziratot, a te leveledben bízva írtam és küldtem el a négy verset, ugyanakkor, amikor a Vasárnapi Újságnak azt válaszoltam, hogy – sajnos – nem adhatok egyelőre verseket." (AEL II. 55–56.; 361–362.). Két nap múlva – máj. 28-án – a költő már kérte vissza a "négy eredeti verset", s azt is bejelentette, hogy nem kíván az antológiában szerepelni (AEL II. 56.; 362.). Végül, mint tudjuk, nem került sor kenyértörésre, a költő versei benne voltak a szept. első napjaiban megjelent antológiában (az egész történetet bővebben l. EmlAE IV. 260–303., ill. az említett levelek jegyzeteit).

A történet most csupán a versek datálása miatt fontos. Ady félreérthetetlenül "négy eredeti" – tehát még nem közölt – versről beszélt, s a levelek dátumából nyilvánvaló, hogy azokat még máj. 19-i Párizsba indulása előtt elküldte a készülő antológiának. Ez azt látszik bizonyítani, hogy a költemények (Az Isten balján, A szerelmesek Holdja, A Lóri csókja, Egy harci Jézus-Mária) még Érmindszenten, valószínűleg 1908 májusának első felében születtek.

Az Isten balján is az 1907-es esztendő őszén megindult istenes versek sorozatába tartozott. Nyoma sem volt itt már a szülőfalujába hazatért, s rég látott templomban a húsz év előtti emlékkel megbékélő nyugalmának (Egy régi Kálvin-templomban). Az Érmindszenten eltöltött hónapok alatt – távol Lédától, anyagi gondoknak, lefitymáló támadásoknak, neuraszténiának és álmatlanságnak is kitéve – úrrá lettek rajta félelmei. A febr. végén született Imádság háború után békéért könyörgő hangját az egy hónappal későbbi Uram, ostorozz meg méltó büntetést váró önmarcangolásának a szavai váltották fel. Az Isten balján e reménytelen állapot mélypontján született, májusban, amikor Adyban már csak egy akarat dolgozott: menekülni innen, el Párizsba. Bölöni György – éppen ezt a verset idézve – jegyezte meg, hogy a költő mindig arra törekedett, hogy "saját képére istent faragjon magának. Ady istenének nincs köze egyházhoz és valláshoz, csak Emberhez. Az ő istene fikció: istenformába öntött életviaskodása." (Bölöni 112.). Az e versben megidézett Isten ...van valamiként: / Minden Gondolatnak alján., de láthatatlan és …nem jön ám felénk, / Hogy bajainkban segítsen:, Csak a szívünkbe ver bele / Mázsás harangnyelvekkel néha., s Lelkünkbe ezredévek hozták. Valóban az ősidőktől reánk mért életviaskodás volt ez a költő képzetében, hiszen az emberben élő Isten és az Élet egy volt ebben az egyenlőtlen harcban (Az Isten: az Én és a kín, / A terv s a csók, minden az Isten.), aki – miként a lehúzó és borzalmasnak érzett Élet – Unja a nyugtalanokat / S a sokszerű, nagy álmodókat. A kétszer is előforduló harangozás motívuma – Vezér Erzsébet írt erről (Vezér 190–191.) – az Istent gyermeki képzet segítségével fölelevenítő, az Érmindszentre való hazatérésre való várakozás közben írt A Sion-hegy alatt-tal is összefűzi, de a legfontosabb – címül is választott – fordulat a Credo ismert szavaira utalt: "Harmadnapon föltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján.". Az imában Jézusról van szó természetesen, aki Adynál inkább csak a legendák hőse volt, hiszen ő maga akart – költőként, szóval birtokba véve a világot – a megváltó lenni (Vatai 223., 227., ill. Kenyeres 39.). A versbéli én – a sokszerű nagy álmodó (vö. a Harc a Nagyúrral sorával: "Szent zűrzavar az én sok álmom," – AEÖV II. 173.) itt az Isten baljára, tehát a rosszat jelentő, szerencsétlen helyre került, ami a szerep betöltésének lehetetlenségét, a vágyott bizonyosság elérhetetlenségét sugallta. A bizonyosság – Ady "lelkének" másik fele – egy-két héttel később, az első párizsi napok nyugalma idején jött el egy rövid időre: megszületett az "Ádám, hol vagy?": "Szivemben már őt megtaláltam" és Az Úr érkezése: "De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.".

Irodalom

Benedek II. 97–99.; Bölöni 112.; Hatvany II. 44–47.; Földessy: Amt 85–86.; Vatai 216.; Varga 344.; Király II. 434.; Vezér 190–191.; Bíró 130–131.

Vissza a vershez



573.
A szerelmesek Holdja

Megjelenés

Első megjelenés: AH 1908. 22. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 63.; Isz2 (1911) 63.; Isz3 (1918) 63.; Isz4 (1919). – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 104.

Szövegkritika

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady egy helyen módosította az AH közlését.

Szövegeltérés:

12. szörnyű ha jön a Holnap

AH

 

Keletkezéstörténet

Ady Dénes Sándornak, A Holnap társaság elnökének írt levelei tanúsága szerint (l. AEL II. 542, 546, 547. sz. leveleket és jegyzetüket) ez a vers is még Érmindszenten, 1908 májusának első felében vagy közepén, a párizsi út előtt született (erre vonatkozóan l. bővebben Az Isten balján című vers jegyzetét e kötetben). A Lédához szóló, ugyanakkor már e szerelem lazulásáról, ambivalenciájáról is tanúskodó ciklus (Léda ajkai között) darabjai közé sorozta a költő. Keletkezésének idején Ady már több hete Párizsba – s az asszony után – vágyott, de az esetleges szakítás lehetőségével is számot vetett. Lédának írt ekkori levelei e kettős érzés – a kétségbeesett kapaszkodás s a félelemmel is vegyes düh – szorításáról tanúskodtak: "Lássalak, csókoljalak s legyen vége az élet-komédiának, ami egyre jobban rángat és zaklat. Drága tested, lelked milliószor csókolom, áldalak én Mindenem" – írta ápr. 21-én (AEL II. 47.; 353.). "...hát nem akar tudni rólam? Sebaj, majd akad valaki, aki az én utolsó napjaimat megcukrosítja. Én nem voltam rossz, én csak beteg vagyok." – ezt meg néhány héttel később, az utazás előtt nem sokkal vetette papírra (AEL II. 50.; 356.). E kettős érzés szorítása érződött a versen is, amelynek fő motívuma a Hold lett. E motívumnak – Király István szerint – kettős jelentése volt Ady költészetében. "Hol egy dehumanizált, ember nélküli világ jelképe volt, mint pl. a halálversekben, s hol úgy jelent meg, mint a szerelem s a fenyegetett szépség emlékeztető, messze csillaga: a Léda-szerelmet pl. az első találkozás nagyváradi, augusztusi éjjele óta végigkísérte ez az égitest." (Király I. 315.). Az első "csoportra" a Közel a temetőhöz (AEÖV III. 111.), vagy A Halál lovai lehet a példa a mindszenti időkből, a Léda-szerelem verseiben pedig valóban nagyon sűrűn támaszkodott a költő erre a motívumra. Már a megismerkedés legelső heteitől írt A könnyek asszonyában ott volt ez a kép ("Ott hömpölyög holdfényben a folyó," – AEÖV II. 129.), de megjelent az 1906 nyarán született Fekete Hold éjszakáján ("Száll, száll a fekete Hold. / Csitt, csitt, lent fölkeltek a holtak, / Dalolnak, dalolnak, dalolnak.") és a Bihar vezér földjén ("»Jaj, be szépen süt a Hold. / Leszünk-e mi pirosak / S fölkelnek-e a dalok?..." is (AEÖV III. 39., 45.). Ez utóbbiakban a motívum a holtak (a halál) képzetével is összefonódott, ahogy ez több 1908-ban született vers esetében – így A szerelmesek Holdjában is – megtörtént. Ilyen volt a februárban írt, a csókot, mint rontó mérget emlegető Halálvirág: a Csók ("Szent test-kelyhed nyisd ki a Holdnak,"), s a március végén keletkezett Csók az ájulásig "Mikor rásüt a Hold megremeg / S elébe roskadnak a hegyek, [...] S asszony nélkül vagy asszonyostul / Csókol, amíg csak belepusztul."), s ott kísértett ez a kép a nem sokkal később, a párizsi viszontlátás élményéből született Léda ajkai között szövegében is ("Meglátnak az én cimboráim, / Nagyon holdas most minden éjjel."). Csók és halál (De meghalunk, ha / az éjjel meglátjuk a Holdat.), a hiányzó fény (S ragyognia kéne a Holdnak,) és sötét éjszaka feszültsége kísérte végig ezt a verset a Léda-szerelemhez kapcsolható ambivalens létállapot kifejezőjeként.

Irodalom

Benedek II. 214.; Földessy: Amt 90–91.; Király II. 202.

Vissza a vershez



574.
A Lóri csókja

Megjelenés

Első megjelenés: AH 1908. 23–24. – Ady Endre – További megjelenés: FMo 1909. július 25. IX. évf. 175. sz. 1. – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 68–69.; Szsz2 (1911) 68–69.; Szsz3 (1918) 68–69.; Szsz4 (1919) 68–69. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 155.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz2-ből, amelyben Ady több helyen is módosította a megelőző közléseket.

Szövegeltérések

 

1.

Királynö [sh]

 

FMo

     
 

2.

Tanuk

AH

FMo

     
 

7.

Jobbágy-szivekre

 

FMo

 

Szsz3

Szsz4

 

10.

bir

AH

FMo

Szsz1

   
 

12.

hir, mulandó tervek.

 

FMo

     
 

13.

tü

 

FMo

Szsz1

   
 

22.

rég-zendült

AH

       
   

régzendűlt

   

Szsz1

   
   

ének

 

FMo

     
 

24.

fekete páva.

 

FMo

Szsz1

   
 

25.

elmult,

AH

FMo

     
 

26.

királynö [sh]

 

FMo

     
   

hangját

AH

   

Szsz3

Szsz4

 

27.

hallja.

     

Szsz3

Szsz4

 

32.

csókja

AH

   

Szsz3

Szsz4

 

33.

ifju

 

FMo

 

Szsz3

Szsz4

 

35.

dicsöség,

 

FMo

     

Keletkezéstörténet

A verset – három másikkal (Az Isten balján, A szerelmesek Holdja, Egy harci Jézus-Mária) együtt – 1908 május első felében vagy közepén írta és küldte el a költő Dénes Sándornak, A Holnap társaság elnökének a készülő antológia számára (l. AEL II. 542., 546. és 547. sz. levelet és jegyzetüket). Ady kabarédarabnak szánta ezt a verset, akárcsak a majd egy esztendővel korábban, Medgyasszay Vilma énekesnőnek írt Lányos anya izenetét (AEÖV III. 97–98.; 452–453.) Hasonló darabokkal később is kísérletezett a költő. Arra is gondolt, hogy ezek által népszerűsége növekszik, s versei eljuthatnak olyan emberekhez is, akik őt addig nem értették, vagy lírájáról csak a gúnyolódó paródiákból tudhattak. Ady Lajos szerint bátyja a duk-duk-affér utáni feszélyezett erkölcsi és szorult anyagi helyzetében fordult a kabaréhoz (AL 124. – A duk-duk affér. Új Idők 1908. nov. 15.; AEÖPM IX. 278–280., 522–561.). Emlékeit Kovalovszky Miklós – Bustya Endre tanulmányára támaszkodva – kiigazította, hiszen az 1908 tavaszán, márc. 29-től ápr. 15-ig terjedő időben a magyar sajtó sokat írt annak a Meteor Kabarénak a tervéről, ami végül sohasem vált valóra. Ady, aki Medgyasszai Vilmával már 1907 nyarától kapcsolatban volt, talán erre a kabaréra gondolva írta a verset. Az 1907. okt. 11-én megnyílt, és 1908 augusztusától Nagy Endre által igazgatott – Modern Színházi Cabaret-ban 1909-ben többször is szerepelt megzenésített verseivel a költő. Olyan versek tartoztak még e sorba, mint az Álmodik a nyomor, a Catullus költő halála, a Budapest éjszakája szól és a Kató a misén. (Ady és a kabaré kapcsolatára a legrészletesebben dokumentált, szinte valamennyi adatot számba vevő írás: EmlAE IV. 108–117., a verseket l. e kötetben.) Földessy Gyula emlékezete szerint Lóri valóságos személy, Párizsban élő, elöregedett színésznő volt. Hozzáteszi, hogy egy Ady-novellában szó van róla. Ezt fellelnünk nem sikerült. Bizonyos, hogy a költő verseiben és publicisztikai írásaiban a név sehol másutt nem fordul elő. (Földessy: Amt 120.)

Irodalom

Földessy: Amt 120.; Király 499.; Bustya Endre: Ady kabaréversei. Korunk, 1977. 30. évf. 12. sz. 1911–1919.

Vissza a vershez



575.
Egy harci Jézus-Mária

Megjelenés

Első megjelenés: Szil 1908. augusztus 6. XXVI. évf. 32. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – (Ha kiszárad a forrás címmel "A Holnap című irodalmi társaság mostanában megjelenő verseskötetéből" jegyzettel.) – További megjelenések: NN 1908. augusztus 26. XI. évf. 194. sz. 1. – Ady Endre – (Ha kiszárad a forrás címmel, A Holnap főcímmel elsőként Babits Mihály és Dutka Ákos versei előtt, az antológiára utaló terjedelmes jegyzettel.); SzV 1908. augusztus 28. VII. évf. 197. sz. 2. – Ady Endre – (Ha kiszárad a forrás címmel, A Holnap főcímmel elsőként Babits Mihály, Dutka Ákos és Balázs Béla versei előtt az antológiára utaló terjedelmes jegyzettel.); FMo 1908. augusztus 30. VIII. évf. 208. sz. 27. – Vegyes – Ady Endre – (Ha kiszárad a forrás címmel A Holnap főcímmel elsőként Juhász Gyula és Dutka Ákos versei előtt.); – Kötetben: AH 1908. 25.; Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 32–33.; Isz2 (1911) 32–33.; Isz3 (1918) 32–33.; Isz4 (1919) 32–33. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 96.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. A sajtó, illetve az antológiabeli szövegközlések után Ady még két versszakot írt a költeményhez. Az Isz2 szövegét egy sajtóhiba rontja.

Javításunk

16. A jőjjenek hosszú ő-jét rövid ö-re javítottuk.

Szövegeltérések

Főcím: A Holnap

     

NN

SzV

FMo

       

Cím: Ha kiszárad a forrás

   

Szil

NN

SzV

FMo

AH

     
 

1.

ugy

 

NN

SzV

FMo

AH

     
 

2.

kicsi

 

NN

SzV

FMo

       
 

4.

Jézus Máriát.

   

SzV

         
 

5.

Jézus Máriát.

     

FMo

       
   

Jézus-Máriát, [sh]

         

Isz2

   
 

8.

dicsöséget,

Szil

             
   

dicsöséget.

     

FMo

       
 

11.

delelö

Szil

             
 

12.

kútnál szenvedön.

Szil

             
   

kutnál,

 

NN

 

FMo

       
   

kútnál

   

SzV

         
 

13.

Kiszáradok

Szil

             
   

bus

 

NN

SzV

FMo

       
 

14.

szemfedöm,

Szil

             
 

15.

szemfedöm.

Szil

             
 

16–25. [hiányzik!]

 

Szil

NN

SzV

FMo

AH

     
 

16.

jőjjenek

         

Isz2

Isz3

Isz4

 

19.

vagyok.

           

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

1908 nyarán Ady Párizsban tartózkodott, ugyanekkor járt a francia fővárosban két magyar költő: Bodor Aladár, a losonci gimnázium és Oláh Gábor, a debreceni református kollégium tanára is. Adyval többször is találkoztak. Oláh Gábor visszaemlékezésében egy augusztus elején megrendezett búcsúest néhány mozzanatát idézte fel. Ezt írta: Ady "ezen az estén sokat panaszkodott a mi közönségünk értetlenségéről, ostobaságáról, sőt rosszhiszeműségéről. Ellenben kiemelte a zsidóság intelligenciáját, biztos szimatját, amely a bimbóban már megérzi a ritka virágillatot. Bevallotta, hogy sikerét jórészt a zsidóságnak köszönheti. Igaza volt: A Nyugat fedezte föl Adyt, és Léda vitte ki Párizsba, mindkettő zsidó erő. Valami fekete végrendeletről is beszélt ekkor előttünk. Úgy rémlik, azok a gondolatok sötétlettek benne, amelyeket Egy harci Jézus-Mária című versében rímekbe is öntött: "Láttam én már delelő csordát / Vizetlen kútnál, szenvedőn. / Kiszáradok, én, bús forrás is, / De ne bántsák a szemfedőm, / Ne érintsék a szemfedőm." (EmlAE III. 87–88.).

A történtek felidézésében Oláh Gábornak igaza lehetett, de a versre való hivatkozásban nem biztosan. Ady ezt a költeményt nem augusztusban, hanem még májusban írta Érmindszenten s egy levél kíséretében – együtt Az Isten balján, a Szerelmesek Holdja és a Lóri csókja címűekkel – küldte el Dénes Sándornak, a Nagyváradon megalakult A Holnap társaság elnökének a készülő antológia számára (l. AEL II. 542.; 546. és 547. sz. leveleket és jegyzetüket). A magyarországi közönséget, vagy a lakosság szellemi elmaradottságát, tunyaságát jellemző csorda-motívumra való emlékezés persze valós lehetett. Adyban ez a kép régen készen volt már, így bármikor – 1908 augusztusában is – felidézhette. Az is igaz, hogy a valóban ekkor született és a Népszava aug. 2-i számában megjelent A kürtösök szava című versben szintén fölbukkant ez a képzet ("Magyar föld, te, juh-legelő [...] Mi lesz, ha elszéled a nyáj,").

A versen valóban végigvonult az a gondolat és az a motívum, ami már A Hortobágy poétáját is uralta. A magyarországi tömeg mint "birkanyáj" fordulat a verssel majdnem egykorú publicisztikájában is megjelent (erről és a csorda, illetve az állatokhoz való hasonlítás motívumáról l. A kürtösök szava című vers jegyzetét e kötetben). E képzet érzelmi-pszichológiai hátterét – az évek számát tekintve túlozva talán – pontosan írta le Vezér Erzsébet: "jött egy magyar költő, aki az irodalomban körülbelül ötven év, gondolkodásban, társadalmi eszmékben legalább száz esztendő mulasztásait hozta be egymagában. De ezzel még korántsem változtatta meg a magyar irodalom, a nemzeti közgondolkodás egészét, a magyar társadalom berendezkedését. Mindezek továbbra is fényévnyi távolságban maradtak mögötte. A költő, aki tudatában van saját szerepének, egyre türelmetlenebb lesz, ha ezt a távolságot szemléli. Úgy érzi, céltalan minden erőlködése." (Vezér 179.) Ezt az életérzést erősítette föl a már régóta Párizsba készülő, a falujából menekülni akaró, betegségekkel, félelmekkel gyötört költő – leveleinek hangjából is kicsendülő – általános "közérzete". Mindez ugyanakkor felnövelte egy-egy vers erejéig azt az öntudatos dacot is, ami a pár hónappal korábban írt Az én magyarságomat és A muszáj Herkulest jellemezte (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben). E korábbi vers gondolatai ebben a költeményben is – ismétléssel téve hangsúlyossá – megjelentek (De az igaz: az én vagyok, / De a magyar: az én vagyok.). Ezzel összefonódva megjelent a méltatlan, de sorsszerű halálnak az a képzete is (Kiszáradok, én, bús forrás is, / De ne bántsátok a szemfedőm, / Ne érintsétek a szemfedőm.), amely a sorsában közösnek tudott költő előd, Csokonai Vitéz Mihály vízióját fölidéző – csak néhány nappal korábban, máj. 10-én megjelent – darabnak is a sajátja volt: "Akarok egy valakit látni, / Aki szebben hal, hogy ha hal, / Aki a fajtáját átkozta / S aki magyar volt, nagy magyar." A vers felütésében szereplő – a török elleni harcok magyar csatakiáltását idéző – sorok (Hogy szinte én is elkiáltom / A régi Jézus-Máriát / A harci Jézus-Máriát.) még a halálra szántság vitalitásának voltak a jellemzői. A költemény zárása (Vad csordának kell-e zene? / Óh pusztába-halt, szent zene.) viszont már nemcsak a "pusztába kiáltott szó" biblikus képzetét idézte fel, de arra is egyértelműen utalt, hogy A Hortobágy poétája három év előtti életérzése semmit sem változott.

Irodalom

Földessy: Amt 88.; Vatai 255.; EmlAE III. 87–88.

Vissza a vershez



576.
A tavaszi viharban

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 170×210 mm. Cím: A tavaszi viharban. Aláírás: Ady Endre. A fólió bal felső sarkában Ady kézírásával 1., a jobb felső sarokban Osvát Ernő kezétől származó nyomdai utasítás: garm ritka.PIM A. 201/72.

Első megjelenés: Ny 1908. május 16. I. évf. 10. sz. 565. (Elsőként az Idő előtt elmúlni és az Akik majd elkísérnek előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 130.; Isz2 (1911) 130.; Isz3 (1918) 130.; Isz4 (1919) 130. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 121.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady módosította a k, a sajtóközlés és az Isz1 szövegének központozását és ékezését.

Javításunk

13. Mivel a vajjon Ady jellegzetes írásmódja volt, a vajon alakot a k, a Ny és az Isz1 szövegéhez igazítottuk.

Szövegeltérések

 

4.

ágnak.

 

Ny

Isz1

   
 

8.

nyilnak

k

Ny

Isz1

   
   

uj

k

       
 

12.

[olvashatatlan]

         
   

[beszúrva:] nagy

k

       
 

13.

Vajon

     

Isz3

Isz4

 

14.

virág-osztás

 

Ny

     
   

virág-ontás

       

Isz4

 

15.

bus

k

       

Keletkezéstörténet

A költemény a tavasz-motívum versei közé tartozik, akárcsak az előző hónapokban, szintén Érmindszenten született Tavasz a faluban, vagy a Lédával a Tavaszban című darabok (e verseket és jegyzetüket l. e kötetben). Amíg Ady korábbi verseiben és más írásaiban a tavasz a megújulás, a mámor ígéretét jelentette általában, itt az ellenkezőjére változott, a hangsúly a viharra került (a tavasz-motívumról bővebben l. a Lédával a Tavaszban című vers jegyzetét e kötetben). Erről a vigasztalanul rossz időről a költő egy – a kritikai kiadásban kétes hitelűként megjelölt, de reá valló – publicisztikai írásában is megemlékezett: "Nos hát a májusi eső beköszöntött mindjárt május második napján a mi falunkban. Azóta hull, hull az áldás rögre, zöld vetésre és virágos fákra." (Egy falusi ember naplójából. BN 1908. máj. 8.; AEÖPM IX. 216.; 489.). Az egzisztenciális félelmektől, magánéleti bizonytalanságtól, neuraszténiától gyötört, a mindszenti világból szabadulni vágyó, már hetek óta Párizsba készülő, de az utat mindig elhalasztó (l. AEL II. 527, 531, 535, 536. számú leveleket) költő akkori talajtalanságáról és lemondó hangulatáról adott hírt ez a költemény. Földessy Gyula szerint "a szülőföldjétől elszakadt, talajtalanná vált, helyét sehol sem találó költő szép szomorúsága" volt a vers (Földessy: Amt 99.), s hasonlóan vélekedett Király István is: "A tavaszi természet rendje fölidézte benne a mindenféle rendből való kiszakítottság, a sehova nem tartozás szomorú érzetét" (Király II. 152–153.). Az idő és a tér rendjéből való kiszakítottság képzete okán ez a költemény a szintén a Hideg király országában ciklusba sorolt Mi lesz holnap? című – egy hónappal korábban keletkezett – verssel tart rokonságot (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 99., Király II. 152–153.

Vissza a vershez



577.
Idő előtt elmúlni

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, javításokkal, 2 fólió, 170×210 mm. Cím: Idő előtt elmulni. Aláírás: Ady Endre. A fólió bal felső sarkában Ady kézírásával 2., a jobb felső sarokban Osvát Ernő kezétől származó nyomdai utasítás: garm ritka.PIM A. 201/75.

Első megjelenés: Ny 1908. május 16. I. évf. 10. sz. 566. (A tavaszi viharban és az Akik majd elkísérnek között.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 152–153.; Isz2 (1911) 152–153.; Isz3 (1918) 152–153.; Isz4 (1919) 152–153. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 126.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely központozásában több helyen módosította a Ny közlésének központozását s ékezethasználatában következetesebb az Isz későbbi szövegeinél.

Javításunk

24. Az amig szó rövid i-jét valamennyi szövegváltozattal megegyezően hosszú í-re változtattuk.

Szövegeltérések

Cím: elmulni

   

k

       
 

1.

elmulni <,>

k

       
   

elmulni

   

Isz2

   
 

3.

ifju

k

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

5.

[olvashatatlan] a latroknak

k

       
 

6.

valaki <,> [helyette:] :

k

       
 

7.

legény <,> [helyette:] .

k

       
 

9.

[olvashatatlan] baj

k

       
   

husomból

k

       
 

13.

am[olvashatatlan]rt [fölé:] é

k

       
 

14.

vagyok. <,>

k

       
 

16.

urnak.

k

       
 

18.

bi<r>ok [fölé:] r

k

       
 

22.

rugni

k

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

23.

magyar<ul> [fölé:] án,

k

       
 

24.

Amig

k

       
 

26.

csuf

k

       
   

csúf,

 

Ny

     
   

varangy-ellenfelet

 

Ny

     
 

27.

nagyot

k

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

 

29.

elmulni

k

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

30.

me«olvashatatlan»ghalok,

k

       
   

meghalok,

 

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

 

31.

ifju

k

 

Isz2

Isz3

Isz4

   

dühök,

   

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

A vers Az Illés szekerén záró ciklusába került, a címet adó A muszáj Herkules és az Én fiatal maradok közé. Gondolati és indulati háttere, keletkezésének motivációja is megegyezik az említett darabokéival. Az 1907 decemberében megjelent Vér és arany, s a Ny januári indulása a modern irodalom áttörését jelentette, s Ady ennek a folyamatnak volt az egyik vezéregyénisége. Ám biztos állását, s pénzforrását a BN 1907 okt. végi átszervezése után elveszítette, egzisztenciális gondokkal küzdött, s késett az elismerés, úttörő szerepének elfogadása is, amelyre oly nagyon vágyott. A magyar Pimodán utolsó, már Érmindszenten írt részletében erről is vallott: "Bezzeg faltörő kosnak akkoriban, elején az én történetemnek, jó voltam, sőt, nagyon jó voltam [...] Egy-két rést törtem, úgy emlékszem, egy-két babonát szétrúgtam, egy-két embert meghódítottam, talán. A csoda csak két napig csoda, az emberek felocsúdtak, s a halottakat eltakarították velem együtt. Az én fejem kissé összetört, de a szemem ép maradt s láttam, mint ugrálnak be a réseken, azok, akik engem a legharagosabban ugattak. Ez is fátum: olyan embernek születni, aki másoknak egyengeti az útját harminc éven felül és mindenütt, a leendőknek is. De ennél a fátumnál jobban fáj, hogy véres fejemet és szívemet senki se látja, most se látja." (A magyar Pimodán. IX. Ny 1908. febr. 16.; AEÖPM IX. 171.) "Nagyon kell s jól esik kevés barátaimnak közelsége és érdeklődése. És szinte hiszterikus módjára éhezem az ítéletükre." – így pedig az év elején megismert Hatvany Lajosnak már Párizsból, 1908. jún. 1-én írt levelében fogalmazott (AEL II. 57.; 363.).

Az elismerés hiányát s a közben megindult konzervatív támadásokat Ady egzisztenciális fenyegetettségként élte meg, úgy érezte, ki akarják őt a magyar irodalomból törölni. Az 1908. esztendő első hónapjainak neuraszténiáját, állandó félelmeit ez a tudat is táplálta, s ez növesztette fel benne azt a dacot is, amely az Én fiatal maradok, A muszáj Herkules és Az én magyarságom című költeményekben már megjelent (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben). Jól jellemzik a költő akkori léthelyzetét Schöpflin Aladár szavai: "Ady maga sem hagyta magát. Saját személyével is beleavatkozott az ellene zajló harcba [...] Ez még nem a szó szoros értelmében politikai hang, bár egyre erősebb politikai mellékzöngéi vannak. Elsősorban a maga költői hivatottságának bizonygatása és azok elleni támadás, akik ezt kétségbe vonták. Ahogy benne minden szimbólummá vált, szimbolikus képet alkotott önmagáról és ellenfeleiről is. Önmagában képzelte el a magyar költő tragikus típusát, aki egy durva, megértésre nem képes világban új, finom szépségeket, soha nem látott álmokat dalol s bele kell pusztulnia a közöny, rosszindulat, az értetlenség fertőzött levegőjébe. Átokvertnek érzi magát, mert kiemelkedett érzékenységével, lelkének finom reagáló képességével a környezetéből, amely hiába akarja lehúzni, ő nem tud alászállni hozzá. Ez a gondolat – a magyar költőnek évszázados panasza a közönsége ellen – benne legfelső fokra emelve hangzik fel, számtalanszor variálódva a kifejezésben, de mindig a magasan feljebb álló ember megvető magatartásával. [...] Harca – ahogy maga látja – a szellem harca a szellem-ellenes, tompa korlátlansággal. Úgy érzi, a magyarság legszebb és legnemesebb képességeinek kivirágzása ő és a legalpáribb, legalantasabb indulatok támadása ellen kell küzdenie." (Schöpflin 81–82.)

Ezt az átokmotívumot is megszólaltató, "önérzetes, a maga igazát és jövőjét hirdető" verset (EmlAE III. 458.) ez az életérzés váltotta ki a szerzőből. Földessy Gyula állítja, hogy "A csúf varangy-ellenfelet" sor "Rákosi Jenőre vonatkozik, akinek arcán tényleg volt valami torzul-visszás és a fejtartásán is. Az egyik szeme üvegszem volt." (Földessy: Amt 104.). Ennek az emléknek a valóságát bizonyítani alighanem lehetetlen. Tény viszont, hogy Rákosi Jenő írásos támadásai csak a Holnap antológia 1908 szeptember elejei megjelenését követően indultak meg igazán (Vö. Király István: A konzervativizmus harca a haladó irodalom ellen 1908–1912 között. ItK 1968/1., 25–47.), a biztos megélhetést kereső Ady – levéltárosi állásra is pályázott (l. Kaizler György Szilágy megyei főispán hozzá szóló, elutasító levelét – AEL III. 49.; 355.). Az 1907–1908. esztendő fordulóján pedig még kapcsolatot keresett a BH főszerkesztőjével (AEL III. 8.; 317. ill. EmlAE III. 242.), de nem járt sikerrel. Indulatát a kudarc, illetve Rákosi Jenő kimérten hűvös válasza is fokozhatta. Az is lehet, hogy Földessy valóban jól emlékezett, az mindenesetre elgondolkodtató, hogy megvetett ellenfeleit Ady gyakran hasonlította állatokhoz (erről l. a Gonoszak a halottak című verset és jegyzetét e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 104.; Király I. 653.

Vissza a vershez



578.
Akik majd elkísérnek

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. május 16. I. évf. 10. sz. 567. (Az ó-temetőben címmel harmadikként A tavaszi viharban és az Idő előtt elmúlni után.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 148.; Isz2 (1911) 148.; Isz3 (1918) 148.; Isz4 (1919) 148. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 125.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben az ékezés következetesebb a korábbi közléseknél.

Javításunk

10. A velük szó utáni vesszőt értelemszerűen kitettük.

Szövegeltérések

Cím: Az ó-temetőben

   

Ny

     
   

elkisérnek

 

Isz1

   
 

1.

ó temetőben

 

Isz1

   
 

2.

sírhant-félnek,

Ny

     
 

10.

velük

Ny

Isz1

Isz3

Isz4

 

11.

sirig

Ny

Isz1

   
 

12.

Elkísérnek?

Ny

     

Keletkezéstörténet

A vers az Idő előtt elmúlni című költeménnyel együtt jelent meg a Ny-ban, s annak "párverseként" – egy életszemlélet "másik feleként" – is felfogható. Lélektani háttere megegyezik az előzőével (a verset és jegyzetét l. e kötetben), csakhogy amíg ott a harc és a küzdelem óhajáé, jogának visszaperléséé volt a fő szólam, itt a csüggedő lemondásé. A halál közelségének az a képzete itt az uralkodó, ami már – a szintén "mindszenti" Közel a temetőhöz című versben (AEÖV III. 111.; 488–490.) is felbukkant, s ott volt a március elején megjelent A Halál lovaiban is (a verset és jegyzetét l. e kötetben). Földessy Gyula szerint a vers központi motívuma a hálószövő pók képzete, s ezzel kapcsolatban a költőnek még két versét említi. A Szomorú hitvallás magamhoz ("Pók, pók, kerge pók én, / Ki nem tudom befonni magam") jóval később, csak 1915-ben keletkezett, a Hazamegyek a falumba (AEÖV III. 109–110.; 485–487.) viszont 1907 novemberében, és a BN-val konfliktusba került, önmagát hirtelen egzisztenciális bizonytalanságban érző költő vallomása volt. E motívumra utalni látszó soraiban ("Titkos hálóit értem szőtte / S hogyha leborulok előtte, / Bűneim elfelejti.") egyrészt a hálót nem a pók, hanem a falu szövi, másrészt a vers inkább arról a nosztalgiáról szólt, amelyet Schöpflin Aladár pontosan jellemzett: "Gyakran járt haza Érmindszentre, de csak pihenésül, vagy édesanyja kedvéért, hamarosan terhére lett a falusi csend és magány, visszakívánkozott a városba. De [...] időnként elfogta a honvágy a falu után, bűntudatot érzett elszakadottsága miatt, ellágyult a falu képzetétől. Mint a bölcs jóság, lelki gyökeresség, tiszta élet tanyája élt benne a falu, megszépítette a nosztalgia." (Schöpflin 108.) E vers háttere ennek az érzésnek a "másik feléről" szólt inkább az életet odahaza kibírhatatlannak érző, a megbecsülésre mindhiába váró, Párizsba vágyó ember halálfélelmekkel terhes gyötrelméről, a versbeli "szövés" már nem a szeretet titkos hálójára vonatkozott, hanem "halál-pókká" váltan sokasodott meg.

Irodalom

Földessy: Amt 103–104.; Király II. 509.

Vissza a vershez



579.
A fehér kendő

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. május 24. XIII. évf. 123. sz. 2. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 128–129.; Isz2 (1911) 128–129.; Isz3 (1918) 128–129.; Isz4 (1919) 128–129. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 120.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady az ékezést több helyen pontosította a BN és az Isz1 közléséhez képest. Egy sajtóhibától eltekintve ez kelti a leginkább gondozott szöveg benyomását.

Javításaink

23. A tintás után kitettük a vesszőt. A szívünkke (sic!) szó sajtóhibás alakját szivünkkel-re javítottuk.

Szövegeltérések

 

1.

hajtja,

BN

Isz1

   
 

7.

áhitással

BN

     
 

8.

Sirva

BN

     
   

tüzte

BN

Isz1

   
 

13.

eve

BN

Isz1

   
 

18.

nyerit

BN

     
 

21.

Hiv

BN

     
 

23.

tintás

 

Isz1

Isz3

Isz4

   

szívünkkel

   

Isz3

 

Keletkezéstörténet

A versnek van egy korábbi, feltehetően 1906 okt. második felében keletkezett változata. Százezer éve már volt a címe, s Ady Hubert Emilnek, a Szerda című, hét számot megért hetilap munkatársának küldte el a Sírni, sírni, sírni című verssel együtt. Ez utóbbi meg is jelent a lap utolsó, 1906. nov. 14-i számában, de a másik költemény közöletlen maradt, az Amerikai Egyesült államokból került a PIM tulajdonába néhány éve. (A Százezer éve már című verset l. AEÖV III. 53. Az egész történetről bővebben l. a vers jegyzetét uo. 333–337., valamint Ady Endre Hubert Emilnek írt két levelét: AEL I. 183.; 531–533.) Azt, hogy a költő a vers közlésével miért várt egy évet és hét hónapot, illetve, hogy ennyi idő elteltével hogy volt képes rekonstruálni a szöveget, nem tudjuk. A két szöveg összevetéséből az tűnik valószerűbbnek (a huszonnégy sorból kilenc teljesen, hat sor pedig részlegesen azonos), hogy a költőnek bizonyára maradt másolata vagy piszkozata a szövegről, s lehet, hogy csak megfeledkezett róla. Az új változat a Párizsba indulás előtti napokban születhetett. Érmindszentről máj. 18-án indult el a költő, majd néhány napos budapesti tartózkodás után 21-én indult tovább Münchenen át Párizsba. Meglehet, már ő vitte magával a BN szerkesztőségébe, amelyik 24-én közölte. Ady ekkor már a francia fővárosban volt. Leveleinek tanúsága szerint már hetek óta Párizsba és Léda után vágyott, de az asszony levelei újra meg újra lehűtötték, és egészségi állapota miatt az utazást is el kellett halasztania. Valószínűleg Érmindszenten – május közepén – kelt Lédának szóló levelében ezt írta: "...hát nem akar tudni rólam? Sebaj, majd akad valaki, aki az én utolsó napjaimat megcukrosítja. Én nem voltam rossz, én csak beteg vagyok. Áldja meg az Isten." (AEL II. 50.; 356.) Ezek a sorok szakítással is fenyegettek, s a régebbi vers "átírása" is ilyen hangulatban történhetett. A Százezer éve már babonás-mitikus "változathoz" képest A fehér kendő a letisztultabb tudatlíra felé mozdult el, s az eredeti formában is meglévő – a címmel is jelzett – időtlenség ("Százezer éve már", "Sohse érünk oda") még inkább általánosít. Az új vers nem a Léda- de nem is a Halálvirág: a Csók ciklusban, hanem az életértékek veszéséről és pusztulásáról, a múlt és jövő nélküli bizonytalanságról beszélő Hideg király országában címűben kapott helyet.

A módosítások hatására erősebb lett a fehér-fekete kontraszt, s ezzel a versbéli küzdelem mitikus örökidejűsége és eredménytelensége is. A fehér szín a költő motívumrendszerében tisztaságot, ártatlanságot, magasztosságot is jelentett, példa rá A vár fehér asszonya vagy a Hiába kísértsz hófehéren (l. AEÖV II. 179., 190.). Mindez a publicisztikájában is korán megjelent már: "Sietek hát kijelenteni, hogy imádom a fehérséget. Mintahogy nem is lehet másképpen. Magamfajtájú emberek rajongással születnek. Fehér, sugaras, szűz világot látnak. Később, mikor már tudják, hogy a fehérség csak a színvakok álma, még mindig keresik a fehérséget..." (Fehér esték. NN 1901. nov. 6.; AEÖPM II.2 144.; 405.). A fehér kendő itt a mindig vágyott, föladhatatlan, ugyanakkor elérhetetlen tökéletességnek (Minden asszonyok asszonya) a szimbóluma, amelyet a fekete (a korábbi változatban "keserű") habon átevezve kellene elérni.

Földessy Gyula emlékezése szerint Ady ezt a versét nagyon szerette. Ugyancsak ő írta le, hogy a költő "egy nőt csinált a valaha élt-volt összes költői ideálokból. A vágy azonossága annyira azonosította egymással az összes vágyott nőideálokat, hogy egy személy lett belőlük: az elérhetetlen...". Nyomatékként idézte a Margita élni akar ötödik fejezetét (Szerelmek az őszben): "Esték, amelyek megbolondítók, / Gyermekei egy titkos anya-Estnek, / Kit százezer holt esztendők után / Árvái még mindig balgán keresnek." (Földessy: Amt 99.). A tökéletes nő-ideál képe Adynak már egy 1899-ben írt novellájában is megjelent: "S igazi nő csak te vagy, s te is csak álmaimban keresel fel engem... Honnan jössz? Elfelejtett, elhamvadott trubadúrok, minnesängerek lesüppedt sírjából, elmerült, gyönyörű világból..." (Margaréta. DÚ 1899. jún. 16.; AEön 30–31.; 1290–1291.) Ezt a motívumot A mese meghalt (AEÖV II. 146–147.; 522–523.) című versében és a Paul Verlaine álma (AEÖV II. 194.; 613–619.) című "magyarításában" is felhasználta a költő. A fehér kendő esetében többről van szó: ez a vers nem az elérhetetlen tökéletes asszonyról, hanem arról a megmásíthatatlan és befejezhetetlenül reménytelen küzdelemről szól, mint a pár héttel korábban írt, s a ciklus első verseként álló, Az Élet bosszúja.

Irodalom

Földessy: Amt 99.; Baróti 122.

Vissza a vershez



580.
Léda ajkai között

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Az eredeti a Fehér és Dávid Aukciós Iroda 2001. novemberben tartott aukciója előtti kiállításán volt megtekinthető, jelenleg magántulajdonban van. Autográf ceruzaírású tisztázat, 1 fólió, 210×170 mm. Cím: Léda ajkai közt. Aláírás: Ady Endre. A kézirat jobb felső sarkában Osvát Ernőtől származó nyomdai utasítás: garm. ritka. (A kéziraton a vers eredeti címét Ady kiradírozta, majd helyébe írta az újabb változatot. A Léda ajkai közt alatt jól olvasható az eredeti cím: A nagy bujósdi.) Ugyanennek a kéziratnak még a címváltoztatás előttről származó fakszimiléjét (k2) közli: Révész: AE 182–183. oldal között. Cím: A nagy bujósdi. Aláírás: Ady Endre.

Első megjelenés: Ny 1908. június 1. I. évf. 11. sz. 622. (A nagy bujósdi címmel az "Ádám, hol vagy?" és a Májusi zápor után című vers előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 60.; Isz2 (1911) 60.; Isz3 (1918) 60.; Isz4 (1919) 60. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 104.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, ez ékezésben és központozásban következetesebb a többi szövegforrásnál.

Javításunk

14. Mivel megszólításról van szó, a csókolj után vesszőt tettünk.

Szövegeltérések

Cím: A nagy bujósdi

   

k

 

Ny

     
   

<A nagy bujósdi> [ráírva:]

           
   

Léda ajkai közt

 

k2

       
 

2.

nyilnak:

k

         
 

5.

Lédám

         

Isz4

 

9.

Szomoru,

k

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

11.

Kikukucsgálnak,

k

 

Ny

     
 

12.

<m>ámor [fölé:] M

k

         
 

13.

<fejemre> [fölé:] szivemre

k

         
   

szívemre

   

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

 

14.

Csókolj

k

 

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

Ady 1908. máj. 23-án érkezett Párizsba, s Bölöni György szerint "külseje elfeledte bensőjének hirdetett és érzett szakadozásait. Nevetnünk kellett, amikor Párizsban a »teljesen leromlott, őrült, beteg« Adyt megpillantottuk, aki »mielőtt megbolondulna, vagy megölné magát«, kiszaladt Párizsba. Meghízva, frissen, a tavaszi magyar falusi naptól barnára lesülve érkezett Érmindszentről az »ides« gondos és féltő keze alól." (Bölöni 163–164.) Még azt is hozzáteszi, hogy a Léda ajkai között az első Léda-vers volt, ami már a francia fővárosban született. Ez lett Az Illés szekerén Léda-ciklusának címadó darabja.

A vers érzelmi háttere a már rég látni vágyott, rettegve félt és szeretett asszonnyal való újbóli találkozás volt, ami azonban a régi gondok, civódások fölújulásával is fenyegetett. Az Érmindszenten töltött hónapokat egzisztenciális bizonytalanságban töltő, a hiányzó elismerésre vágyva "cimboráival" (A Mámor, a Halál s az Isten.) küszködő költő szorongásait magával vitte Párizsba is. Földessy Gyula joggal rokonította ezt a verset az 1907 szeptemberében megjelent Sötét vizek partján (AEÖV III. 99.; 456–458.) e soraival: "Isten, kétség, bor, nő, betegség / Testem, lelkem összesebezték." A szerelembe való menekülés, a szemek és a csók motívum-kapcsolata felbukkant már nemegyszer Ady novelláiban is: "És nagy, szomorú elfáradtság beszélt a szemeiből. [...] Szemeim bele akartak veszni az ő elfáradt, szomorú szemeibe. Az ajkaim megkékültek kárhozatos, csókos vágytól." (Menekülés az este elől. BN 1905. aug. 12.; AEön 329–332.; 1317.) Egy másik, ugyancsak 1905-ben írt, borzongatóan bizarr novellában a külvilág rettenetei elől a szerelembe való menekülés és a szerelemben is folytatódó üldöztetés jelent meg: "Sokat sírtunk, és babonásan sóhajtoztunk a sors ellen. Nem tudtuk úgy szeretni egymást, ahogy kívántuk. Én lehunytam szemeimet, mikor Léonie-t csókoltam. Léonie pedig elcsodálkozott minden csókomra. [...] Valaki közelünkbe járhatott, s nagyot kacagott reánk. Valaki, a fekete asszony. [...] Léonie gyűlölve nyitotta néha reám a szemeit egy sarokból. Mintha valami lármás zenekar ütemeire rohannánk." (A fekete Bimbi. BN 1905. dec. 17.; AEön 399–402.; 1324–1327.) A csók és a szemek kapcsolata az alig két hónapja írt – a szerelem megtartásának vágyát és annak reménytelenségét egyszerre kifejező – Csukott szemű csókok című versben is megjelent (a verset és jegyzetét l. e kötetben). A Léda ajkai között az élet visszás tényei elől a szerelembe való menekülés vágyát s annak lehetetlenségétől való félelmet öntötte formába.

Irodalom

Benedek II. 214.; Hatvany II. 375–377.; Földessy: Amt 91.; Király II. 203–204.

Vissza a vershez



581.
"
Ádám, hol vagy?"

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, javítással, 1 fólió, 170×210 mm. Cím: Jön az Isten. Aláírás: Ady Endre.MTA KK – K. 11/4.

Első megjelenés: Ny 1908. június 1. I. évf. 11. sz. 623. (Jön az Isten címmel a Léda ajkai között és a Májusi zápor után között.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 6.; Gyűjt (1910) 53.; Isz2 (1911) 6.; Isz3 (1918) 6.; Isz4 (1919) 6. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 90.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben a költő nemcsak megváltoztatta a címet, de pontosabb központozást és ékezést is végrehajtott.

Javításunk

8. Az Isten szó után logikátlanul szereplő vesszőt az Isz későbbi kiadásaival megegyezően elhagytuk.

Szövegeltérések

Cím: Jön az Isten

     

k

Ny

       
   

Ádám, hol vagy?

     

Gyűjt

     
 

8.

Isten,

 

k

Ny

Gyűjt

     
 

11.

bus

 

k

         
   

"Ádám

 

k

Ny

       
 

12.

szivverések.

 

k

         
 

13.

Szívemben

   

Ny

Gyűjt

Isz2

Isz3

Isz4

 

15.

leszűnk <mi majd> [fölé:] mi

k

           

Keletkezéstörténet

A szülőfalujából szinte menekülésszerűen távozott Ady első Párizsban írt versei arról tanúskodnak, hogy a francia főváros rövid ideig megnyugvást is hozott számára. A Léda ajkai között című versnek a csókban való megsemmisülési vágyát követően a Májusi zápor után, a Szüret az Athoszhegyen és A fontainebleaui erdőben című darabok nemcsak harmonikusabb világlátásról, de rég nem tapasztalt életörömről is vallottak. Az is jellemző, hogy – folytatván az előző esztendő végén indult istenes versek sorát – az első párizsi napokban született "Ádám, hol vagy?" lett az a költemény, amelyben a költő végleg rátalálni látszott a maga békés, segítő istenére. A verset Makkai Sándor "a magyar vallásos líra legszebb alkotásának" (Makkai 121.), Vatai László pedig "Ady élete csúcsának, elérhető üdvösségének" (Vatai 222.) tartotta.

Bölöni György könyvéből tudjuk, hogy Lédát nemcsak Adynak az asszony számára elfogadhatatlanul lumpolós és zavaros életmódja dühítette már az első napok után, hanem a számára idegenül csengő istenes versekkel sem tudott megbékélni: "Most két veszedelmes vetélytárs kezdi fenyegetni Léda korlátlan Ady-birtokát. Ady líráján Léda rovására elhatalmasodnak az Isten-versek. Álmatlan éjszakái és álmatlan éjszakáinak vívódásai sokasodnak. Ady szabad szellemű, nem vallásos, nem ismeri a religiók dogmáit és kötöttségeit, ő bibliáját hívogatva élesztgeti a maga Istenét. De Léda megérzi a nagy vetélytársat, az Asszony mellett kísérgető élet-titkot. És látja a realitás paradoxonait: kocsmagőz, pezsgőmámor, céda női örömök és az Istent kereső Ady." (Bölöni 171.) Újraéledő konfliktusaikhoz Léda e témára vonatkozó gúnyos megjegyzései is hozzájárulhattak, de tény, hogy az a belső béke, ami az "Ádám, hol vagy?"-ot, meg a hat nappal később megjelent Az Úr érkezését áthatotta, az esztendő megelőző verseiben ismeretlen volt.

Ady idézőjeles címet nagyon ritkán használt, ebben az esetben egy közismert bibliai történetre utalt vele. Tudott, hogy a bűnbeesés után "elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?" (Mózes I. 3:8–9.). Ezt a motívumot a költő már egy korábbi cikkében is felhasználta: "Beleavatkoztam az Isten dolgába. Egy kicsit Istennek kellene magamat érezni. Mámorban illenék reszketnem. És elrejtőzöm, mint a Biblia Ádámról tanítja." (Egy költött útinaplóból. BN 1905. máj 31.; AEÖPM VI. 176.). Ahogy a Bibliát idéző más versében, Ady itt is szabadon használta fel az alaptörténetet: Isten a Bibliában számon kérő és haragos, itt segítő, jóindulatú és bús, aki "ellenségim leigázza". Számos Ószövetségből vett motívum szerepel a vers szövegében. Az arcát rejtő Isten a zsoltárokban többször is előfordul (Zsoltárok könyve 27:9.). Ez az Isten győzedelmes, harcos is, akárcsak az Ószövetségé, a Seregek Ura, aki népét, illetve a zsoltárban szereplő fohászkodókat megvédi ellenségeitől (Mózes V. 20:4.; Zsoltárok könyve 21:9.; 25:19.).

"Hallom, ahogy lelkemben lépked". A vers tere tehát a lélek és a szív, ami Adynál egyéb témákra tekintve sem volt ritkaság, A könnyek asszonya című versben például így fogalmazott: "Az egész asszony itt pusztít, / Itt, itt: az én szívemben" (AEÖV II. 129–131.; 486–492.). Németh László e vers kapcsán ugyanerről a bennsőnkben "lakó" Isten-képről beszélt: "Ez az »Ádám, hol vagy?« nem a felhőkből szól, mint Zeusz; belőlünk inkább, mint Dionüszosz, vagy az a »foné tis daimonios«, akire védőbeszédében Szókratész hivatkozott." (Németh László: A teológus Ady. In.: Két nemzedék. Bp., 1970. 64.) Ezért lett a vers végső sora ("S egyek leszünk mi a halálban.") Isten és a Halál azonosítása. Később született versein kívül (A Halál pitvarában – l. e kötetben; az 1911-es Köszönöm, köszönöm, köszönöm) egy – Hatvany Lajosnak írt – 1908 decemberi levelében is felvetette Ady ezt a gondolatot: "Idegeidre vigyázz, de ha kedvelsz egy nőt, add oda az utolsó szálat is. Ez az egyetlen, ami az életért kárpótol, s legrokonibb a Halállal s az Istennel, kik valószínűleg egy személy." (AEL II. 132–133.; 423–424.). A Mámort, a Halált és az Istent az egyidejű Léda ajkai között című versben is együtt emlegette. Istennel a halálban egyesülni katolikus gondolat, de – ahogy Martinkó András fogalmazta nagyon pontosan – ez az elképzelés szervesen illeszkedett az Ady-mitológiához is: "Arra a kérdésre, hogy az Istennel való találkozás, és boldog »szerelmes« egyesülés miért fut ki a halál szóban, a válasz megtalálása egyszerűbb az Ady-mitológiában: azért, mert a Halál az Isten arca, az isten-mítosz egyik megjelenési és létezési formája, végső soron maga az Isten. Egyrészt dialektika és paradoxon, másrészt szintézis: a legutolsó, végleg magába ölelő, minden titokra választ adó, minden harcot befejező összegzés, egybeesés és kiteljesedés. [...] Az Úr azért szólítja-keresi az embert, hogy együtt folytassák az ember útját és harcát, az ember azért öleli át az Istent, hogy a halálban istenné lényegüljön." (Martinkó András: Egy Ady-vers olvasása közben. ItK 1977. 4–6. sz. 464–479.). Hatvany Lajos szerint az Oszlik lelkemnek barna gyásza sor és a csak 1910-ben írt A vár-úr szeméremöve felütése ("Fájdalmas betegség, / Örökös, barna cikázása / A Halál-villámoknak,") egyazon képzet tövéről fakadt (Hatvany II. 210.).

A vers Ady életének egy rövid ideig tartó kivételesen nyugalmas és koncentrált pillanatában született. Párizsba érve néhány napra elfeledhette a korábbi gyötrelmeket, bár leigázandó, nagyon is valóságos ellenségeit itt is fölemlegette. A már fél éve sorjázó istenes versei számát gyarapította, de nyoma sem volt itt a csak két hónappal korábbi Uram ostorozz meg önvádló bűntudatának, a költemény inkább abba a sorba tartozott, ahova a Krisztus-kereszt az erdőn és az Egy régi Kálvin-templomban hazatalálást és megbékélést idéző darabjai tartoztak. Ez lett a költő első istenes ciklusának legelső verse, és Az Illés szekerén kötet is – nem számítva a prológust – vele kezdődött.

Irodalom

Benedek II. 97.; Makkai 121–122.; Hatvany II. 65–67.; Földessy: Amt 85.; Vatai 222.; Németh László: A teológus Ady. In.: Németh László: Két nemzedék. Bp., 1970. 61–66.; Király II. 412–415.; Martinkó András: Bevezető gondolatok egy "vallásos" Ady-vers elemzéséhez. Literatura 1977. 2. sz. 3–26.; Uő.: Egy Ady-vers olvasása közben. ItK 1977. 4–6. sz. 464–479.; Bíró 130.

Vissza a vershez



582.
Májusi zápor után

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. június 1. I. évf. 11. sz. 624. (A Léda ajkai között és az "Ádám, hol vagy?" után.) – Ady Endre – További megjelenések: Szil 1909. január 7. XXVII. évf. 1. sz. 1. – Tárca – ("Versek" főcímmel negyedikként Az Úr érkezése, a Ha holtan találkozunk, a Nekünk Mohács kell után és az Én kifelé megyek előtt, "Mutatvány Az Illés szekerén című, most megjelent verseskötetből" jegyzettel.) – Írta Ady Endre; SzH 1909. november 28. 52. évf. 278. sz. 4. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 115–116.; Gyűjt [1910] 55–56.; Isz2 (1911) 115–116.; Isz3 (1918) 115–116.; Isz4 (1919) 115–116. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 117.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. Ady a Ny közlése után módosított a vers szövegén. Az Isz különböző kiadásainak szövegei közül az első központozása a legkövetkezetesebb, és a költő mondatszerkesztési szokásait is leginkább követi.

Javításaink

4. Az Ott szó utáni vesszőt az Isz későbbi kiadásaival megegyezően a nyelvtani szabálynak megfelelően kitettük.

8. A Nap szó utáni pontot, mivel tagmondathatár nem indokolja, az Isz későbbi kiadásaival megegyezően vesszőre cseréltük.

13. A Káprázó után kitettük a vesszőt.

Szövegeltérések

Főcím: Versek

     

Szil

         
 

1.

Nagy messziről

     

Gyűjt

     
 

2.

sik,

   

SzH

       
 

3.

hirtelen

Ny

 

SzH

 

Isz2

Isz3

Isz4

   

hírtelen

 

Szil

         
 

4.

Ott

Ny

Szil

SzH

Gyűjt

     
   

mezőn

Ny

Szil

SzH

Gyűjt

     
 

5.

gyújtott

 

Szil

         
 

6.

gyújtott

 

Szil

         
 

7.

fü,

   

SzH

       
 

8.

csókolt a nap,

Ny

 

SzH

       
   

Nap.

 

Szil

         
 

9.

föld

Ny

 

SzH

       
 

10.

[hiányzik!]

Ny

 

SzH

       
 

11.

S táncolt

Ny

 

SzH

       
 

12.

S táncolt

Ny

 

SzH

       
 

13.

Káprázó

Ny

Szil

SzH

Gyűjt

Isz2

Isz3

Isz4

 

16.

urat:

   

SzH

       
 

21.

(Óh,

   

SzH

 

Isz2

Isz3

Isz4

   

(Oh,

     

Gyűjt

     

Keletkezéstörténet

A Párizsba érkezett és rövid ideig nyugalomra talált Ady viszonya megváltozott szülőföldjéhez is. Amíg a két héttel korábban született A tavaszi viharban (a verset és jegyzetét l. e kötetben) esős-lucskos Érmindszent-képe a talajtalanná váltás és a sehova sem tartozás – s a menekülés kényszerének – képzetét keltette fel benne, az ugyanazon életrajzi-eseménytörténeti mozzanatból született Májusi zápor után a megújult élethit verse lett. Bölöni György írta: "...ha a városivá szokott, falusi kényelmetlenségtől irtózó embernek tűrhetetlen is a locspocsos, sáros, már tavaszi ébredésben lévő tanyai vidék, és az unalom is kikezdi – fel-feldobott motívumokban megőrzi magának mindazt, amit érez és lát. A költő élményekben gazdagon megrakottan tér meg a falusi otthonból, és versein hetekig, hónapokig kiül Érmindszent zamata. Ady most is teleszívja magát magyar szavakkal, csodaszép paraszti képekkel, megtelik falusi szaggal. És Párizsban büszkén viseli belül, szívére tűzve ezt a falusiasságot, külön dédelgeti magában, nehogy énjéből valahogyan gyorsan kifakuljon." (Bölöni 162–163.) A fojtogatónak érzett viszonyok elől elmenekült költőben a szülőföld emléke hamarosan értékekkel telítődött. Olyan vers is tanúskodott erről, mint a pár héttel később írt A paraszt Nyár (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Ady világában a május már a korai időktől kezdve a szerelem, a beteljesülés ígéretét hozta vagy annak hiányára emlékeztetett, később már forradalmi tartalommal is bővült. "Májusi szellő, virág-illat / Elhozta hozzám képedet. [...] Mely mámoros ez égi csóktul, / Fellángol és szeretni vágy." (Üdvözlet. Szil 1897. máj. 9.; AEÖV I. 6.; 260–264.). "Kit rég kerülnek a szerelmes álmok: / Szerelmes szívvel, álmodozva járok... / Május sugarát itta bé a lelkem / Májusi fényben gyógyulásra leltem," (Lázban. Sz 1900. máj. 27.; AEÖV II. 34–35.; 345–348.). "Egyedül járok / Muló Májustól / Nyiló Májusig, / Csókok haváig." (A tarka bluz. BN 1905. máj. 7.; AEÖV II. 171–172.; 563–564.). "Május: ez az embercserélő. / Május: be szépek vagyunk máma. / Május: az örök ember-álom, / A Jövő harsonája." – írta a Bús Ahasvérusok Májusában 1909. máj. 1-jén (a verset és jegyzetét l. e kötetben). Publicisztikai írásaiban se szeri se száma e motívumnak. "Az orgona, a május és a szerelem virága." (Nyílik az orgona. D 1899. máj. 2., AEÖPM I.2 139–140:, 751.). "Lapunk nem közöl olyan verset, amely egyik hónapot a másik rovására dicséri. Pedig a május mindeniknél szebb, mindeniknél poétikusabb. És milyen hatalmas a maga ifjú, virágos buja életével." (A hétről. D 1899. máj. 27., AEÖPM I.2 155–156.; 755.). "Na meg aztán Május, mikor a tobzódó életmámortól majdnem tökrészegen hajszol bennünket egy nagy örök törvény. Május a szerelem hónapja, a halál kicsúfolásáé..." (Az őszi Nagyvárad. NN 1901. szept. 12., AEÖPM II.2 101–102.; 396.) "Mielőtt itt hagyna bennünket Május, a szent Tavasz legszebb leánya, elhozza ide Budapestre Magyar Évát." (Zarándokutak. BN 1905. máj. 19., AEÖPM VI. 162.; 398.).

A vers konkrétabb előzményét Kovalovszky Miklós egy 1902-ben született írásban fedezte fel: "Hisz olyan szép az élet. Egy májusi zápor állott el e pillanatban. Ide a szobába, az én íróasztalomig tódul a termékeny, buja földnek fölgerjesztett, erős szaga. Olyan kiapadhatatlanul nagy az életnek csírázó kedve, s olyan elképzelhetetlenül nem tudunk semmi mást csinálni, mint közreműködni az élet egyre alkotó szent és heves dolgosságában." (A hétről. NN 1902. máj. 18.; AEÖPM III. 79.) Ezek a mondatok valóban szövegszerűen is előlegezik a hat évvel későbbi verset, s egy 1906-ban született novellában még a versbéli táj leírásának hangulati előzményét is fellelhetjük: "Messze-messze füstölt az Avas-hegy. Violás őszi napokon a Magura bukkant ki a semmiből. Néha láttuk különös halványságában a bihari hegyeket." (Mikor Bodrit legyőzték. BN 1906. jún. 10., AEön 508–511.; 1336.) Szintén Kovalovszky Miklós a záró versszak kapáló asszonyainak motivikai előzményére is rámutatott: "Répát kapáltak, s daloltak, mert május volt, mikor is bizseregni szokott a fiatal vér." (Répakapálás. Nsz 1906. okt. 14., AEön 553–555.; 1341.)

A költeményben a dicsőített élet részének érzett fojtott, ám mégis egyértelmű erotikum is mindig jelen van. A vers végén áhítattal megismételt meztelenség motívuma is erre mutat. Megjelent ez a csak néhány nappal később írt Szüret az Athoszhegyen című darabban is ("A vén templom is mint ragyog, / Mint fehérlik a tornya, / Mintha valami meztelen, / Alleluja, alleluja, / Fehér asszony-test volna."). Kimondatlanul ugyan, de ott volt a vele egy időben született A fotainebleaui erdőben című versben is (e verseket és jegyzetüket l. e kötetben). Nem filológiailag, de az ihletkörhöz tartozhat az a történet, amelyet Bölöni jegyzett fel – az alkalmi nők adta örömöket is kihasználó – költő párizsi napjairól: "Ady [...] ismert ajtókat, melyek megnyíltak, ha egy szemrevaló férfi, mint ő, zörgeti őket. Vele szemben a szomszéd házban valahol egy fiatal »lyány« lakott, amint Ady lágyan mondta és írta is. Egyszer egy éjszaka, idegen szem távlatán túl hívén magát, vetkőzni kezdett a »lyány«. Ady, még ifjú szatír, véletlenül megleste. Izgató volt, gyönyörű szép! Néha diákosan vágyóan, korábban haza-haza futott, hátha megismétlődnék még egyszer, még egyetlenegyszer [...] Emlékére – nem titkolta – összefut szájában a vágytól a nyál... Sőt Léda bosszantására újra és újra elmesélte..." (Bölöni 164–165.). A távolabb került mindszenti emlék (ott május elején valóban sűrűn esett az eső, erre l. A tavaszi viharban keletkezéstörténetét e kötetben), az átmeneti nyugalmasabb életkörülmények, amelyben már a Lédától való elszakadás gondolata is fölmerült, valamint a régebbi és vágyott új nők iránti vonzalom is fölébredt – a vers az ilyen darabokat szintén összegyűjtő ciklus, a Halálvirág: a Csók legvégére került.

Magyarázat

Nagymessziről ködölt a Bükk: A Bükk a történelmi Szilágy megye területén, Érmindszenttől észak-keleti irányban körülbelül húsz kilométerre lévő dombvonulat.

Ér: kicsi patak Érmindszent határában, amelyet Ady a Séta bölcsőhelyem körül s az Értől az Oceánig című versében is emlegetett például.

Irodalom

Benedek II. 217–218.; Földessy: Amt 97.; Varga 380.; Kovalovszky Miklós: Májusi zápor után. in.: Miért szép? Bp., 1968. 41–46.; Király II. 342–346.; Vezér 198–199.

Vissza a vershez



583.
Szüret az Athoszhegyen

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. június 7. XXXVI. évf. 136. sz. 2. (Papok szüreti orgiája címmel.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 113–114.; Isz2 (1911) 113–114.; Isz3 (1918) 113–114.; Isz4 (1919) 113–114. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 116–117.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből. A szöveget ugyan egy valószínűleg szedési hibából eredő sor rontja, amely aztán makacsul öröklődött az Isz későbbi kiadásaiban is (a 15. sor illogikusan megismétli a 10-et), de ez a szöveg az, amely a Nsz és az Isz1 ékezési és központozási következetlenségeit nem vitte tovább.

Javításaink

15. S ragyog Mária képe, nyilvánvalóan szedéshibából öröklődött ide a 10. sor, helyette a Hajnali mise óta sort állítottuk vissza az Nsz közléséhez igazodva.

16. A sorvégi pontot a korábbi közlésekkel megegyezően vesszőre javítottuk.

33. A fel szót, igazodva a korábbi közlésekhez, az Adyra jellemzőbb föl-re módosítottuk.

Szövegeltérések

Cím: Papok szüreti orgiája

     

NSz

       
 

13.

Hallga bugnak

 

NSz

       
   

orgonák

 

NSz

       
 

15.

S ragyog Mária képe

   

Isz1

 

Isz3

Isz4

 

16.

Az Ur akarja igy, az Ur,

 

NSz

Isz1

     
   

Úr.

       

Isz3

 
 

23.

csuha

 

NSz

Isz1

     
 

26.

ragyog

 

NSz

       
 

27.

tornya

 

NSz

       
 

29.

alleluja

         

Isz4

 

33.

fel

       

Isz3

Isz4

   

serleget

 

NSz

Isz1

     

Keletkezéstörténet

A vers már Párizsban született, s a gyötrő hazai gondjait rövid időre felejteni látszó költő ama életet imádó darabjai közé tartozik, mint a vele szinte egy időben írt Májusi zápor után, vagy A fontainebleaui erdőben (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben). Földessy Gyula azt is megírta, hogy egy barátja – Czebe Gyula – a görög világ és a nyelvek jó ismerője szerint Ady versének "nincs semmi lokális realitása" (Földessy: Amt 97.). Ez nem is fontos – tette hozzá Földessy, hiszen a költő a papi, szerzetesi élethangulat megjelenítésében hűséges volt, s a vers nem más, mint "pompás lélektani, sőt fiziológiai ábrázolása a boros mámorral járó gondolat-hangulat-mozdulatoknak." Azt nem tudjuk, hogy a görögországi Athosz hegyen lévő kolostor honnét juthatott eszébe Adynak, tény hogy lírai és prózai életművében a hegy neve csak ez alkalommal fordult elő. A vers tónusa mögött ott lehet a végre Párizsba jutott – s a neki ismerős helyeket újra bejáró – költő rövid ideig tartott felszabadultabban gondtalan és mámoros élménye, hiszen a szöveg a Léda ajkai között című költeményben (l. e kötetben) is megjelent egyik "cimbora" – a Mámor – ezúttal életigenlő dicsérete, amely itt az Isten kedve szerint való áldozatként-áldozásként és hálaadásként (az Alleluja, alleluja minden szakasz negyedik sorában megismétlődött) jelent meg. Így a vers a bennünk élő Istenre való rátalálást üdvözlő – néhány nappal korábbi – "Ádám, hol vagy?" gondolatára is emlékeztethet, míg az utolsó előtti versszak hasonlatában megidézett meztelenség (A vén templom is mint ragyog, / Mint fehérlik a tornya, / Mintha valami meztelen, / Alleluja, alleluja, / Fehér asszony-test volna.) pedig a szintén egy időben keletkezett Májusi zápor után meztelenség-motívumával s A fontainebleaui erdőben erotika-dicséretével rokonítja a verset.

A címben szereplő Athoszhegy által asszociált ortodox kereszténységgel, annak rítusaival kapcsolatban Adynak nem voltak alapos ismeretei. A versben előforduló fogalmak többsége (fráter, alleluja, malaszt, csuha, konfiteor) a katolikus vallásra vonatkozik, amelyet az érmindszenti katolikus elemi és a nagykárolyi piarista gimnázium hajdani tanulója (AEÖPM IX. 343; XI. 55.) jól ismert. A címváltozatról elmondható, hogy az "orgia" a maga pejoratív jelentésével jól illett a szociáldemokraták lapjában közölt vershez, határozottan antiklerikális színezetet kölcsönzött neki, továbbá összhangban állt az emberi természetben rejlő antiaszkétizmussal is. Viszont verseskönyvének emelkedettebb költőiségéhez képest Ady már túl direktnek és irányzatosnak érezhette. Az is nagyon valószínű, hogy a roppantul "gutgesinnt" Singer és Wolfner nem lett volna hajlandó megjelentetni az eredeti címmel a verset. A költő viszont nem akart lemondani a mámort és az evilágiságot hirdető és ünneplő darabról, ahogy a Nsz-ban megjelent több versével tette.

Magyarázat

Athosz: több mint kétezer méter magas hegy Görögországban, a Chalkidiké-félsziget legkeletibb pontján, ahol a X. századtól kezdve több ortodox kolostor is épült. Ma már autonómiával rendelkezik, területére a nők be sem léphetnek. A szent hegy szerzetesi köztársasága ihlette Mórus Tamás Utópiáját.

fráter: latinul férfitestvér, a katolikus szerzetesek neve előtt álló jelző, illetve megszólítás

alleluja: héber–latin szóösszevonás, jelentése: Dicsérjétek az Istent!

malaszt: a katolikus szóhasználatban "isteni kegyelem"; áhítat

Holnap jön a konfiteor: konfiteor – szó szerint: megvallom. A katolikus mise bevezetésének egyik része (Confiteor Deo omnipotenti... = Gyónom a mindenható Istennek...). Itt gyónást, bűnbánatot jelent. A másnapossággal járó gyötrelemre és csömörre utal, amelyet Ady sok versében – például Az ős Kajánban is – megírt.

Irodalom

Földessy: Amt 97.; Varga 378.; Király II. 340.

Vissza a vershez



584.
Az Úr érkezése

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. június 7. XIII. évf. 135. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel Amikor az Úr jött címmel A fontanebleaui erdőben előtt.) – Ady Endre – További megjelenések: Szil 1909. január 7. XXVII. évf. 1. sz. 1. – Tárca – ("Versek" főcímmel elsőként a Ha holtan találkozunk, a Nekünk Mohács kell, a Májusi zápor után és az Én kifelé megyek előtt, "Mutatvány Az Illés szekerén című, most megjelent verseskötetből" jegyzettel.) – Írta Ady Endre; Lelkészegyesület (Debrecen) [Lelkegy] 1916. június 3. IX. évf. 23. sz. 383. – Tárca – (Ady Endre vallásossága című szerkesztőségi cikkben elsőként közli – a kötetbeli és a ciklusbeli helyre vonatkozó jegyzettel – az Imádság Úrvacsora előtt és Az Uraknak Ura előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 11.; Isz2 (1911) 11.; Isz3 (1918) 11.; Isz4 (1919) 11. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 91.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady néhány ponton módosított a sajtóközlések ékezésén.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

     

Főcím: Versek

     

Szil

   

Cím fölött: I.

   

BN

     

Cím: Amikor az Úr jött

   

BN

     
 

7.

nappalon.

     

Lelkegy

 

10.

Hiu

BN

Szil

   
   

ifjúságom,

   

Isz1

Lelkegy

 

11.

Őt,

     

Lelkegy

Keletkezéstörténet

Benedek Marcell szerint ez a vers az "Ádám, hol vagy?" egyes sorainak "mélyebb parafrázisa" (Benedek II. 99–100.), de motívumait tekintve legalább ennyire közel áll az Érmindszenten töltött télvég gyötrődéses napjaiban született Imádság háboru után című költeményhez (a verset és jegyzetét l. e kötetben). Az egyik – címbe emelt – motívum ott is a háború volt, amely – ahogy Földessy írta – az "élet-élés" szimbólumaként is szerepelt Ady szótárában. Azonban a márc. 1-jén megjelent versben a reménytelenség s az elesettség mélységéből fölszálló könyörgésé volt a fő szólam, itt a "mindörökre" megtalált belső békéé. Ennek okán ez a költemény valóban az "Ádám, hol vagy?" egy héttel későbbi "párdarabjának" tekinthető. Lélektani háttere bizonyára az a változás, amely az új – s már hónapok óta vágyott – környezetbe került költőt most rövid időre a nyugalmasabb élet örömével töltötte el. Igaz, hogy az előbbi vers patetikusabb, drámaibb ünnepélyessége helyett, amelyben az Istenre találás az ellenség legyőzését is ígéri, itt csöndesebb és megfáradtabb vallomás hangzik el, de a két költeménynek nemcsak gondolati háttere, hanem a motívumkészlete is nagyon hasonló volt. Ott "nagy, fehér fényben" jött az Isten, itt fényesként, nagyszerűként szerepelt. Ott a költő a szívében "megtalálta és átölelte" Istent, itt az Isten ölelte át őt, csöndesen és váratlanul. Ott a halálban – tehát az öröklétben vagy az időtlenségben – váltak eggyé, itt úgy fogalmazott a költő, hogy mindörökre látom. További különbség, hogy amíg a korábbi versben a rátalálás éppen zajló folyamatáról volt szó, itt a rátalálás már befejezett tényként szerepelt. "A Sion-hegy alatt keresett elfeledett gyermekkori Istenképe megtelt élettel és vált szívet betöltő, édes személyes, valóságos Istenné". (Makkai 117.).

Irodalom

Benedek II. 99–100.; Makkai 116–117.; Földessy: Amt 99–100.; Vatai 205–206.; Kenyeres 37–38.

Vissza a vershez



585.
A fontainebleaui erdőben

Megjelenés

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. június 7. XIII. évf. 135. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel Az Úr érkezése után.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 112.; Isz2 (1911) 112.; Isz3 (1918) 112.; Isz4 (1919) 112. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 116.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady módosított a BN közlésén, de nem tartalmazza még a későbbi Isz-kiadások hibáit.

Javításunk

17. Mivel megszólításról van szó, a csak után vesszőt tettünk.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

BN

     

Cím fölött: II.

   

BN

     
 

3.

dult erdőjében

BN

     
 

4.

vigakat

BN

     
 

10.

lihegnek.

BN

     
 

13.

Nászágyat vet

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

19.

A Bonaparték

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

20.

erdőjében.

BN

     

Keletkezéstörténet

Leszámítva a költekező életmódjából is következő folytonos pénzzavarát Ady első párizsi hetei 1908-ban viszonylagos nyugalomban teltek el. "Ön jól megérezte, hogy és mint vagyok. Most már próbálkozom, mert illik, sőt kell el nem vágódni." – írta például Hatvany Lajosnak jún. 1-jén (AEL II. 57.; 363.). A rég látott asszonynak is örülni tudott rövid ideig. "Adél idegállapotát az jellemzi, hogy öt-tíz napig tulságos békében megvolt velem. Azóta a leghisztériásabb módon kínoz engem s kínozza önmagát." (AEL II. 59.; 364–365.) Ezt már jún. 8-án írta az asszony húgának, amikorra a régi sérelmek, félelmek s az Ady életmódja miatti torzsalkodások újra kezdődtek. Máj. 31-én még közös kiránduláson vettek részt a kedvelt kirándulóhelyen, Fontainebleau-ban, s ezt a tényt két képeslap is megőrizte. "Kedves Ilonkám, ölellek benneteket, elég jól vagyok" – írta a költő Kabos Ilonának (AEL II. 57.; 363.). A kirándulásra egy ekkori publicisztikai írásában is visszatért, s a hajdani királyi vadászterületet mint a haladás és a felvilágosodottság szimbólumát emlegette (Jegyzetek a Szajna mellől. Szocializmus 1908. jún. 18.; AEÖPM IX. 228–229.; 496–497.). A vers a kirándulás élményét örökítette meg. Lélektani háttere az a nyugodalmasabb állapot volt, amely nemcsak az ekkor született, a rátalálás békéjét sugalló istenes verseket jellemezte ("Ádám, hol vagy?", Az Úr érkezése), de a mámoros életöröm olyan darabjait is, mint a szintén ezekben a napokban született Májusi zápor után, vagy a Szüret az Athoszhegyen (e verseket és jegyzetüket l. e kötetben). A vers motívumai között fölbukkan az az érzés is, amely a Léda-szerelem viszontagságaiból fakadóan az elválás lehetőségével is számot vetett magányosságnak volt jellemzője ("Itt is öröm van és itt is másnak"), s a Halálvirág: a Csók ciklus több versén is uralkodott (Ha csókokat hallok, A csatatér hőse – l. e kötetben), de a meghatározó jelleg itt a kacagás és a csók önfeledtségének, az erotika jelenvalóságának – így, hallgatózva is – örülni képes, fáradt nyugalomról tanúskodott.

Magyarázat

Fontainebleau: Párizstól hatvannégy kilométerre fekvő, parkokban, erdőben és kastélyokban is gazdag kedvelt kirándulóhely.

A Bonaparték dúlt erdejében: Napóleon – lemondása után – innen távozott Elba szigetére.

Irodalom

Király II. 202.

Vissza a vershez



586.
A paraszt Nyár

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Az eredeti kézirat hollétéről nincs tudomásunk, fakszimiléjét közli: Révész: AéL 328–329. Cím: A paraszt Nyár. Aláírás: Ady Endre.

Első megjelenés: BN Esti lap 1908. június 21. XIII. évf. 146. sz. 2. – Ady Endre – További megjelenések: NN 1909. január 1. XI. évf. 1. sz. 7. – Irodalom. Művészet – ("Ady Endre legújabb verseiből" főcímmel a Ha holtan találkozunk és A harmincadik András-nap között.); 1911. június 4. XIII. évf. 127. sz. Melléklet 5. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 121–122.; Gyűjt (1910) 56–57.; Isz2 (1911) 121–122.; Isz3 (1918) 121–122.; Isz4 121–122. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 118–119.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben a költő több helyen is módosította a BN sajtóközlésének ékezését és központozását. Az NN és az közlésében több hiba is előfordul, az Isz további kiadásaiban a 9. sorban egy feltehető sajtóhiba rontja a szöveget (megismétlik a vers 5. sorának második felét).

Javításunk

4. A nyár szó ny-jét a kézirathoz s a vers összes Nyár szavához igazítva nagy kezdőbetűvel írtuk.

Szövegeltérések

Főcím: Ady Endre legújabb verseiből

     

NN

           
 

1.

és

   

NN

Gyűjt

     
 

2.

Uri

k

BN

           
   

ős<z> [fölé:] z

k

             
   

Uri és

   

NN

         
   

jar

   

NN

         
 

4.

A nyár,

 

BN

NN

Gyűjt

Isz2

Isz3

Isz4

 

7.

Boldogok

   

NN

Gyűjt

 

Isz3

Isz4

 

9.

mindég

 

BN

           
   

ujrakezd

   

NN

         
   

újra kezd,

     

Gyűjt

       
   

ujra kezd.

       

     
   

Boldog, aki az ő fia,

         

Isz2

Isz3

Isz4

 

11.

vigan

k

BN

   

     
   

a ki vigan

   

NN

         
 

15.

uri

k

BN

NN

 

     
 

17.

álmodik

   

NN

         
 

18.

Kaszal,

   

NN

         
 

19.

arat

k

             
 

21.

uri

k

BN

NN

         
   

ősznek

 

BN

           
   

gyermeke

   

NN

         
 

22.

vagyok

k

             
   

vagyok.

 

BN

           
 

23.

<t>él [fölé:] T

k

             
 

25.

Rám lép

     

Gyűjt

       
   

Rám lépett

       

     
 

26.

lomhan,

   

NN

         
   

vigan,

k

BN

NN

 

     
 

28.

sietett

   

NN

Gyűjt

 

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

Ady Párizsba – írta Bölöni György – "élményekben gazdagon megrakottan tér meg a falusi otthonból, és versein hetekig, hónapokig kiül Érmindszent zamata. Ady most is teleszívja magát magyar szavakkal, csodaszép paraszti képekkel, megtelik falusi szaggal. És Párizsban büszkén viseli belül, szívére tűzve ezt a falusiasságot, külön dédelgeti magában, nehogy énjéből valahogy gyorsan kifakuljon." (Bölöni 163.). Ez a hangulat és élményvilág volt a Májusi zápor után egyértelmű ihletője (a verset és jegyzetét l. e kötetben), de ez ütött át a három héttel később született A paraszt Nyár sorain is. A megérkezés utáni első napokban a költőt eltöltő nyugalom és életvágy – mámort hajszoló életmódjának és az ehhez szükséges, de soha sem elégséges pénz hiányának következtében is – hamarosan tünedezni kezdett, június első hete után kelt leveleiben már újra betegségre, munkakedvének elapadására – s Lédára – panaszkodott. "Nagyon rosszul vagyok, végem van. Anyagi bajok kínoznak mert – dolgozni nem tudok, mint régen." – írta például Osvát Ernőnek jún. 13-án (AEL II. 60.; 367.) Tény, hogy Adynak szokatlanul hosszú ideig – két hétig – nem jelent meg ekkor verse, úgyhogy Schöpflin Aladár is reklamálni kényszerült: "...csak várom az ígért kéziratokat, de hasztalan. Csakugyan annyira leigázza a hypochondria, hogy nem tud dolgozni?" – kérdezte levélben jún. 20-án (AEL II. 61–63.; 368.)

A paraszt Nyár a még frissen őrzött mindszenti emlékek s ennek az újra reátörő hangulat szorításának lett a terméke. Középponti élménye a "nyomorék és cifra napjait" a világ fővárosában morzsoló úri Ősznek gyermeke, a költő, valamint a Nyár boldog fiai, "az erős emberek" közötti ellentét volt. Ez utóbbiakra a lírai én most újból vágyakozva nézett. A Párizsban is felnövő csömörrel és halálhangulattal párhuzamosan újra szépülni kezdett, szinte patriarchális idillé változott a jó egy hónapja – amikor ott benne élt – még kibírhatatlannak érzett falusi világ. Az ősi paraszt Nyár és az úri Ősz szembeállítása ennek az ellentétnek volt tematikus megjelenítője. A nyár Ady műveiben általában az élet, az érlelés és a vitalitás kifejezője volt már a pályája kezdete óta. "Pogányok üdve: érlelő nyár, / Nyüzsgő világ, por és salak, – / Én, bús faun, karom kitárom / És áldalak, megáldalak." (Vén faun dala. NN 1902. jún. 15.; AEÖV II. 116–117.; 463–465.). "Öreg és hűvös az én ajkam / S fejem körül lángol a Nyár / És Léda csügg az ajkamon. / Szent Junius, könyörülj rajtam." (Szent Junius hívása. BN 1906. júl. 1.; AEÖV III. 35.; 260–262.). Az értéket teremtő erős nyári falu s a lázasan álmodozó, csak a csókot kergető városi lét ellentéte már az 1903 novemberében írt, de csak1904 márciusában publikált Elűzött a földemben is hangsúlyosan megjelent (Szil 1904. márc. 10.; AEÖV II. 131–133.; 494–499.), így az a vers A paraszt Nyár gondolati és motivikai előzményének is tekinthető:

Az aratás motívuma és az álmodozás elvetése ebben a versben is hangsúlyos (A Nyár, a Nyár nem álmodik, / Kaszál, dalol és nem rohan,), de élet és halál, nyár és ősz párhuzamának legjobb példája a Párisban járt az Ősz (AEÖV III. 41–42.; 277–279.). A paraszt Nyárban az ott feltűnő sejtelem is megismétlődött (Előttem Tél, nyomomba, Nyár / S Tavaszkor meghalok.).

Irodalom

Földessy: Amt 97–98.; Király II. 241.

Vissza a vershez



587.
Vén diák üdvözlete

Megjelenés

Első megjelenés: 1908. június 28. 55. évf. 26. sz. 522–523. – (Páris) – Ady Endre – További megjelenések: Szil 1908. július 2. XXVI. évf. 27. sz. 1. – (Páris) – Ady Endre – ("Megjelent a jún. 28-i számában" jegyzettel.) – KFi 44. k. (1908) XXII. évf. 19. füz. 406–407. – (Páris) – Ady Endre; Jogászélet (Debrecen) [Jogé] 1911. április 16. I. évf. 7–8. sz. 3–4. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 35–37.; Isz2 (1911) 35–37.; Isz3 (1918) 35–37.; Isz4 (1919) 35–37. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 97–98.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből.

Javításaink

10. Az Én szó után a sajtóbeli és az Isz1 közlése alapján kitettük a vesszőt.

47. A mindíg szó í-jét a sajtóbeli és az Isz1 közlése alapján i-re javítottuk.

50. A Vídám szó í-jét a sajtóbeli és az Isz1 szövegközlésével megegyezően i-re változtattuk.

Szövegeltérések

 

1.

félig-síró

 

Szil

   

Isz1

     
 

2.

Félig-vídor

 

Szil

           
 

3.

nyek

 

Szil

           
 

6.

Gyönyörűen

     

Jogé

       
 

10.

Én régi

           

Isz3

Isz4

 

14.

szivembe.

Szil

KFi

 

Isz1

     
 

15.

mi

     

Jogé

       
   

hallgatunk.

 

KFi

Jogé

       
 

17.

beborúlt.

 

Szil

   

Isz1

     
 

19.

Húllnak

 

Szil

           
   

szivemből

Szil

KFi

 

Isz1

     
 

21.

Anér, – és

Szil

KFi

         
   

Anér

     

Jogé

       
 

23.

görögűl

 

Szil

   

Isz1

     
   

férfiúl

Szil

KFi

         
 

25.

Arczomon

 

KFi

         
 

27.

biztattál

 

KFi

 

Isz1

     
   

életöröm

     

Jogé

       
 

31.

mig

 

KFi

Jogé

       
 

35.

Multak

 

KFi

         
 

37.

birom,

 

KFi

         
   

bírom

       

Isz1

     
   

bizom

     

Jogé

       
 

38.

túszsza,

 

KFi

         
 

40.

lessz

 

Szil

           
 

41.

lombtalanúl.

 

Szil

   

Isz1

     
 

43.

czudar

 

KFi

         
 

45.

lombtalanúl

 

Szil

   

Isz1

     
 

47.

mindíg

           

Isz3

Isz4

 

48.

Igy

 

KFi

 

Isz1

     
 

50.

Vídám

 

Szil

   

Isz1

 

Isz3

 
   

pincze-

 

KFi

         
 

51.

csöp

           

Isz3

Isz4

 

53.

Es

 

KFi

         
   

koszorus

 

KFi

         
   

fejedet

Szil

       

Isz3

Isz4

 

54.

Im

 

KFi

         
   

Ím

 

Szil

           
   

Im,

     

Jogé

       
 

55.

mégis-mégis

 

Szil

   

Isz1

     
 

56.

megkisértni

 

KFi

         
 

60.

sirva

 

KFi

         

Keletkezéstörténet

A vers 1908. jún. 28-án jelent meg a című hetilapban, de keletkezésének pontosabb idejét nem tudjuk. Schöpflin Aladár jún. 20-án kelt, kéziratokat is sürgető levelében köszönetet mondott Adynak, hogy a költő előző levelében megdicsérte az ő, Vörösmartyról szóló, a Ny-ban olvasott tanulmányát. Ez a Schöpflin-dolgozat jún. 1-jén jelent meg, Ady levele tehát ezután – már Párizsban – kelt. A levelet nem ismerjük, de mivel – Schöpflin válaszából jól kivehetően – a költő sokat panaszkodhatott neuraszténiájára és reátört munkaképtelenségére, inkább jún. 10-e után íródhatott. Meglehet, a Vén diák üdvözlete című verset is a levéllel együtt küldte, de ez bizonyíthatatlan. Schöpflin levelének vége felé ugyanis a következőket mondja: "Ami most már a Kincs Gyula-ügyet illeti [...] az Ön versét a jövő heti, 28-iki számban adjuk." (AEL II. 61–63.; 368.). Mindez arra is utalhat, hogy a vers már régebben a lap szerkesztőségében lehetett, s Ady – ez említett hiányzó levélben – csak érdeklődött felőle. (A költő öccse azt állítja könyvében, hogy "a -ban közölt versei rendszerint hónapokkal a megjelenés előtt születtek meg..." – AL 122.) Az mindenesetre biztos – Páris rikolt rám, míg e verset szövöm, –, hogy a köszöntőt Ady már a francia fővárosban, tehát máj. 23. után írta. Schöpflin leveléből az is kiderül, hogy Ady a vershez fűzött megjegyzésben néven akarta nevezni az üdvözöltet, és az üdvözlés alkalmát is megmondta, ebbe azonban Hoitsy Pál, a szerkesztője nem egyezett bele. Maga az ünnepség jún. 28-án volt, az erre való felhívást – Ady is aláírta – a Szil. 1908. máj. 14-i száma tette közzé (l. AEÖPM IX. 491.)

Ady a verset egykori zilahi tanára huszonöt éves tanári jubileumára írta, aki ekkor már – 1897-től – a református Wesselényi Kollégium igazgatója ("fő-magistere") volt. A költő csodálta Kincs Gyula (1859–1915) emberi nagyságát, másokért való szolgálatát, és egész élete során a tanítványának vallotta magát, majd barátjává lett. Zilahon járva mindig meglátogatta, s írásaiban is nagy szeretettel emlegette. "Itt állok a sarkon, a ködös novemberi estében, s szellemeket idézek. Ha akkor, ott az önképzőkörben nem lelnek tanyát a forró gyermek-álmok!... Ha Kincs Gyula nem közli le az első versem a Szilágy-ban!" (Itthon vagyok. Szil 1903. nov. 26.; AEÖPM IV. 183.; 444.). Ezt a történetet 1908 májusában – tehát szintén a jubileumra készülőben – részletesebben is megírta egy novella kerekségű cikkben: "Kincs Gyula pedig leadta a Szilágyban azt a verset, amit neki a lázas, bolond nyolcadik gimnazista átnyújtott. Sőt, a Szilágy adta, adogatta tallérokban az én első írói honoráriumaimat is. Átkozom és áldom a Szilágyot, a Szilágy régi és mai embereit. [...] Nem tudom, örüljek-e nekik, vagy szánjam magamat érettük, miattuk. Mégis, inkább, áldja meg a jó Sors a Szilágyot, mert megérdemli, ha tőlem nem is, de mindenkitől s főképpen a jó Sorstól." (A "Szilágy" bűne. Szil 1908. máj. 14.; AEÖPM IX. 217–218.; 490–491.). Tanárának ajánlotta A magunk szerelme kötet első ciklusát (A visszahozott zászló), verset is dedikált neki amikor a Ki látott engem? című kötete megjelent (Az halottas ünnep). Kincs Gyula 1915 szilveszterén váratlanul bekövetkezett halála után a nagyon rossz időben betegen is elment a temetésére, késett, de táviratozott, hogy a koporsót addig le ne zárják, amíg ő a halottól búcsút nem vett, s versben is (Kincs Gyula emlékének. PN 1916. jan. 28.) elköszönt tőle. (Ady és Kincs Gyula kapcsolatára vonatkozó írások és dokumentumok teljes jegyzékét l. EmlAE IV. 683.; V. 237.) Kincs Gyula Adyt görög nyelvre és latinra, nyolcadikban pedig mennyiségtanra is oktatta. A versben, amely a görög sorstragédiák természetét saját életükre vetítve is többször fölidézi, csak az előbbit emlegette. A köszöntő lényegi gondolata a közössé vált, gyötrő, de feladhatatlan létküzdelem (És mégis-mégis, ha nem is örömest, / Szép megkísértni az élet talányát.), s a másokért való élet (Másokért élünk, mi mindig csak adunk: / Így rendelte el ezt a Végzet-Isten.) méltatása volt. A lombtalanság, mint a végzetszerű értékvesztettség motívuma már az 1905-ben írt Ihar a tölgyek közt című versben megjelent ("Lombtalan lomb a mi lombunk, / Virágölő a virágunk, [...] Álljunk az Égnek meredten, / Lombtalanul ő is, én is." – AEÖV II. 190–191.; 605–607.). Ez a növény-képzet volt az ez év áprilisában született Magyar fa sorsának a centrumában is ("Lelkemben a magyar fa / Lombjai esnek, hullnak: [...] Hulljatok csak halálig, / Magyar virágok s lombok" – a verset és jegyzetét l. e kötetben). Az üdvözlő vers utolsó sorában pedig az a motívum ismétlődött meg, amelyet a Szilágy című lapot dicsérve már egy hónappal korábban is leírt a költő: ...szeretném a kezed / Áldva-átkozva, sírva megcsókolni.

Magyarázat

Az ősi Schola már meg is ifjodott: A zilahi Wesselényi Kollégium új épületét 1903-ban adták át, amiről a jegyzetben említett írásában (Itthon vagyok) Ady is beszélt.

Anér, és andrósz a genitivusa: anér: férfi, andrósz: a szó birtokos esete.

Te bérmáltál meg, kis, vidéki lapod: Kincs Gyula volt a Szilágy szerkesztője, ő közölte Ady első nyomtatásban megjelent versét 1896. március 22-én, amely a két évvel korábban meghalt Kossuth Lajosra emlékezett (Március 20. AEÖV I. 15.; 232–238.).

Úgy ér az ünnep: állsz lombtalanul. / Volt egy rózsa-ágad: / Letépte a sors, a cudar és görög: Kincs Gyula tizenhat évesen meghalt lányáról van szó. (l. Kőmives Nagy Lajos: Hepe-hupás vén Szilágyban... In.: AM I. 41.)

Irodalom

Földessy: Amt 88–89.; Kincs Elek: Ady és Kincs Gyula. St. Louis, 1970. Amerikai Magyar Szemle; Vezér 19., 188.

Vissza a vershez



588.
Az éjszakai Isten

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. június 16.–július 1. I. évf. 12–13. sz. 691. (Elsőként A legjobb ember és A te melegséged előtt.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 24.; Isz2 (1911) 24.; Isz3 (1918) 24.; Isz4 (1919) 24. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 94.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. A Ny közléséhez képest a szöveg több ponton is változott (eltűnt a zárójel), az Isz további köteteinek ékezése pedig ront a szövegen.

Szövegeltérések

 

4.

mindíg éjszakán.

   

Isz2

Isz3

Isz4

   

(Velem

Ny

       
   

éjszakán.)

Ny

       
 

8.

(Velem

 

Ny

     
   

mindíg

 

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

   

éjszakán.)

 

Ny

     
 

12.

(Velem

 

Ny

     
   

éjszakán.)

 

Ny

     
 

14.

Vajon

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

15.

szívesen

 

Ny

Isz2

Isz3

Isz4

 

16.

(Velem

 

Ny

     
   

éjszakán.)

 

Ny

     

Keletkezéstörténet

A Párizsban töltött idő első egy-két hetének jobb közérzete után Adyra újra rátört a nyugtalanság és a csüggedés. "Hajszás élete" (Bölöni 166.), az ehhez szükséges pénz állandó hiánya, a Lédával felújuló konfliktusok ismét kikezdték egészségét és idegrendszerét, rettegett, hogy munkaképességét is elveszítheti. Leveleiben panaszkodott, s rendre a neki járó pénzeket sürgette. Osvát Ernőnek írta jún. 13-án: "Itt van három vers és Dutka-kritika, mely most már jöjjön. [A kiemelt szó a Dutka Ákosról írt kritikára utalt, amelynek első változatát Osvát nem fogadta el s átdolgoztatta a költővel – a szerk.] Többet nem tudtam írni: beteg vagyok, [...] kérdd meg Fenyőt, hogy most már küldje a hátralékos, megígért ötven forintot. Nagyon rosszul vagyok, végem van. Anyagi bajok kínoznak, mert – dolgozni nem tudok, mint régen." (AEL II. 60–61.; 367.). Az említett három vers Az éjszakai Isten, A legjobb ember és A te melegséged címűek voltak, amelyek azonban – a Nyugat átmeneti anyagi bizonytalansága miatt egy szám kimaradt, s azt a következővel összevonták (erről bővebben l. AEL II. 368.) – csak júl. 1-jén jelentek meg. A verset már ez a május végén, június elején még érvényesülni látszó, harmonikusabb állapot megszűnése uralta. Az "Ádám, hol vagy?" és Az Úr érkezése (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben) nyugodt, a rátalálás biztonságát sugalló hangja eltűnt, s visszatért az az érzés, amely az év első felének Istent kereső-vágyó verseit jellemezte. A már Az Úr érkezésében fölbukkanó éjszaka-motívum ("nem jött szép, tüzes nappalon, / De háborús éjjel.") most már az egész verset betöltötte, mint a hiányra való utalás képzete: ez az Isten virradatra mindig elszökött. Ez az Isten már nem "fényes és nagyszerű", nem ölelte át a költőt, hanem tréfás és büntető kedvű volt (Meg-megtréfál az én Istenem / A régi tromfot visszaadja). Földessy Gyula azt állítja, hogy a vers nyitó sorai az éjszaka elkövetett vétkekre utalnak (Földessy: Amt 87.), ezért a "tromf". A Jön néha-néha egy jó napom, / Mikor egész valóját látom, sorok szerint élt még Adyban az egy-két héttel korábbi megbékélés emléke, de az asszonyokhoz való hasonlítás (Olyan ő, mint az asszonyok: / Imádtatja nagyszerű lényét, De elszalad, nehogy megértsék.) már azt sugallta, hogy a korábbi ambivalens lelkiállapot s vele a gyötrelem és a bizonytalanság napjai újultak meg. A korábbi versbeli fényes Istennel és Istenben való megbékélés (Fény-nyomában szivesen járnék.) ismét vágy lett csupán.

Irodalom

Benedek II. 104.; Hatvany II. 47–49.; Földessy: Amt 87.; Király II. 434.

Vissza a vershez



589.
A legjobb ember

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. június 16.–július 1. I. évf. 12–13. sz. 692. (Másodiként Az éjszakai Isten és A te melegséged között.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 158–159.; Isz2 (1911) 158–159.; Úmk [1911] 15–16.; Isz3 (1918) 158–159..; Isz4 (1919) 158–159. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 127–128.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. A kötetközlés megegyezik a Ny szövegével, az Isz további közléseit néhány hiba rontja.

Szövegeltérések

 

1.

Tele vagyok

   

Úmk

   
 

6.

gyülölök

 

Isz2

 

Isz3

Isz4

 

7.

örülök

   

Úmk

   
 

8.

Örülök

   

Úmk

   
   

mindhhalálig.

     

Isz3

Isz4

 

10.

ragyogot [sh]

 

Isz2

     

Keletkezéstörténet

A vers nem ironikus, lényegét az érteti meg, hogy Ady A muszáj Herkules ciklusba sorolta. Tudjuk – amit Földessy Gyula épp e költemény kapcsán állított a költőről –, hogy "Ady különös összetétele volt az ellentéteknek. A legnagyobb megfeszítettségű akarat s az összeomlásig menő akaratlanság [...] az élet-vágy, élet-szerete-hit költője és »bomló« halott, élve-halott." (Földessy: Amt 105.) Összetett személyiségének ezt a jegyét a költő párizsi tartózkodásának első heteiben újra megtapasztalhatta. A kezdeti életimádat és nyugalom (erre vonatkozóan l. a Májusi zápor után és az "Ádám, hol vagy?" című verset és jegyzetét e kötetben) gyorsan szétfoszlott, s ennek bekövetkezte félelemmel tölthette el. Tudta, hogy mindkét véglet személyiségének integráns része. A legjobb ember ennek az összetettségnek az egyszerre fájó és egyszerre vállalt újra való felismeréséből "teremtett filozófiát", ahogy Király István írta (Király II. 249.). Példaként Király A magyar Pimodánt emlegette (l. AEÖPM IX. 163.), amely éppen e fölismert "karakterjegyben", a félelemben látta az emberi fejlődés egyik hajtóerejét, ebből eredeztette a művészetet és a gondolkodást. E szerint a félelem űz a megfinomító mámorokhoz, s ennek nyomán alakul ki a művészetet teremtő érzékeny idegrendszer. Ezért Ady a létezés legfőbb ismérvévé a félelmet tette meg, aminek elvesztése az élet elveszítésének rémét idézte föl számára, ahogy az egy későbbi versében (Elhagyott a félelem) is olvasható volt ("Most már rosszabb vagyok, veszendőbb, / Mint elcipelt halott, / Jaj, jaj, nem érzem, hogy élek már, / Mert a félelem elhagyott.").

Király egy 1909-ben írt cikkre is hivatkozott, amelyben – megfordítva a descartes-i gondolatot – ezt írta a költő: "Félek, tehát vagyok, félek, mert jaj, élet adatott nekem s olyan nagyon tudok félni, hogy félek e félelem bevallásától is." (Félelem és írás. Ny 1909. nov. 1.; AEÖPM IX. 361.). A "legjobb ember" tehát az, aki fél, mert el tud borzadni önnön létezése összetettségétől, hiszen érzékelni, átélni az élet teljességét csak az ilyen ember lehet képes. Vatai László e vers kapcsán ezt a jelleget Ady magyarsághoz való viszonyára is kivetítette: "Ady népének tiszta metszete volt. Ami s ahogy vele megtörtént, az történik népével is. [...] Népe lelkét töretlenül magában hordta, s ugyanakkor fajából kinőtt óriás is volt. Senki nem érzékelte nála tisztábban a magyar élet útját, s a magyar lét adottságait. Mintha a saját testéről és lelkéről beszélt volna. Kihagyó akarattal hallatlan teljesítményeket produkált." (Vatai 291.). A vers utolsó strófája (Tudok hinni, várni, csalni, / Egyet nem tudok: akarni / S bizonyosan / Fölségesen fogok halni.) valóban megjeleníthet ilyen tartalmakat is, ezért a költemény joggal került A muszáj Herkules ciklusba.

Irodalom

Földessy: Amt 105.; Vatai 291.; Király 249.

Vissza a vershez



590.
A te melegséged

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. június 16.–július 1. I. évf. 12–13. sz. 693. (Az éjszakai Isten és A legjobb ember után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 56.; Isz2 (1911) 56.; Isz3 (1918) 56.; Isz4 (1919) 56. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 103.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. Az Isz további kiadásainak szövegét egy ékezési és egy központozási hiba rontja.

Szövegeltérések

 

1.

próbál vagy

 

Ny

       
 

2.

Lelkemből kiásni

 

Ny

       
 

7.

újra

 

Ny

       
 

8.

Asszony-sirocco

 

Ny

       
 

10.

fújja.

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

13.

tied,

     

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

A vers jún. 13-án már készen volt, erre utal Ady Osvát Ernőhöz írt aznapi levele ("Itt van három vers..." – AEL II. 60.; 367.). Ez volt a több hónapig nem látott asszonyhoz írt második párizsi költemény, talán két hét sem telt el a kettő között, s motívumaikat tekintve is kapcsolódtak egymáshoz. A Léda ajkai között a ciklus címadó darabja lett, A te melegséged címűt pedig a ciklus legelejére sorolta a költő. Az Érmindszenten gondok és félelmek, a Léda szerelem jövőjében kételkedő, ugyanakkor az asszonyhoz többször kétségbeesetten ragaszkodó Adyban ("Lássalak, csókoljalak s legyen vége az élet-komédiának, ami egyre jobban rángat és zaklat. Drága tested, lelked milliószor csókolom, áldalak én Mindenem." – írta ápr. 21-én. AEL II. 47.; 353.) a viszontlátás a rövid megnyugvás és a riadt gyermek ragaszkodásának az együttes élményét hozta: A Léda ajkai között lírai énje rémei elől szinte menekült ahhoz az asszonyhoz, akitől félt is egyben. Az első napok megnyugvása hamarosan odalett, Ady folytatta Lédát irritáló életmódját, napirenden voltak a veszekedések és a kölcsönös gúnyolódások. Jún. 8-án a költő már arra panaszkodott Brüll Bertának írt egyik levélben, hogy "Adél idegállapotát az jellemzi, hogy öt-tíz napig tulságos békében megvolt velem. Azóta a leghisztériásabb módon kínoz engem s kínozza önmagát." (AEL II. 58–59., 364–365.).

A vers nagyon is meghittnek tetsző vallomása az ambivalenciát is kifejezte. Léda itt már nem a vágyak mitizált hősnője volt, a díszesen antikizáló megszólítás sem fordult elő a versben, s mintha szüksége lett volna a költőnek az asszony egyetlenségének, lecserélhetetlenségének erős bizonygatására is. A csók és a halál, az ölelés és a pusztulás összekapcsolása, amely a ciklus már korábban írt verseiben is meghatározó volt (Ha holtan találkozunk, A mi Násznagyunk – l. e kötetben), s a Léda ajkai között című darabban is felbukkant ("Csókolj, Lédám, semmivé csókolj,"), itt az otthont, a nagyon szükséges biztonság melegségének vágyát és az állandó újrakezdés lehetőségét idézte (Minden csókomban meghalok / S ajkaidon kelek újra.). Ez a versbeli Léda már nem a szerelem istennője (nem magasztalható "kép" vagy "szobor" tehát, ahogy A Léda arany-szobra ciklus versei sugallták még az előző kötetben), hanem az az evilági – a gyarló embert az életnek megtartó – nő volt csupán, aki csak azért lecserélhetetlen, mert létezésének tudata adja az egyetlen biztonságot a költő életében. Vallomásában a rémeivel újra küszködő Ady ezt a szilárd pontot féltette.

Magyarázat

Asszony-szirokkó száz jöhet: A sirokkó a Földközi-tengerről kiinduló meleg, párás déli szél.

Irodalom

Benedek II. 215.; Földessy: Amt 91.; Király II. 180–181.; Vezér 196.

Vissza a vershez



591.
A szív komédiája

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 155×200 mm. Cím: A szív komédiája. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 201/27.

Első megjelenés: Ny 1908. július 16. I. évf. 14. sz. 728. – Ady Endre – (Az Isten, a vigasztalan után). – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág a Csók ciklus) 107.; Isz2 (1911) 107.; Isz3 (1918) 107.; Isz4 (1919) 107. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 115.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely az ékezést és a központozást tekintve a leginkább következetes szövegforrás.

Szövegeltérések

 

1.

szivem, <=>

 

k

       
   

szívem,

   

Ny

     
 

2.

dulva benne,

 

k

Ny

     
 

6.

vértüek

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

7.

bomolva

 

k

       
   

bomolva,

   

Ny

     
 

8.

S [olvashatatlan betű]

 

k

       
   

mindíg a győzők.

 

k

Ny

     
   

mindíg

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

12.

szivem <->

 

k

       
   

szebben. [a pont fölé:] <->

 

k

       
 

16.

vértüek

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

17.

dámák.

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

18.

bomoltam

 

k

Ny

     
 

19.

most [olvashatatlan jel]

 

k

       
   

játsza

         

Isz4

 

20.

komédiáját,

     

Isz2

   

Keletkezéstörténet

A vers a Nyugat szerkesztőségébe – az Isten, a vigasztalan cíművel együtt – már az Osvát Ernőnek jún. 21-én írt levéllel együtt megérkezett (AEL II. 63.; 368.), de a folyóirat megjelenésének átmeneti bizonytalansága miatt – július elsején összevont szám jelent meg, benne három, már jún. 13-án elküldött Ady-verssel (Az éjszakai Isten, A legjobb ember, A te melegséged) – csak majd egy hónap múlva, júl. 16-án látott napvilágot. Amikor a költemény született, a Léda-szerelem már a szokásos válságban volt, napirenden voltak az újabb veszekedések, s az egyes versekben sorra bukkan majd fel a régi szerelmek emléke (ilyen lesz az Egy régi szinész-leány és Az első asszony), vagy az új nők utáni vágyakozás (ilyen volt a még Érmindszenten írt Várom a másikat, s az otthoni napok emlékéből fakadt Májusi zápor után). Ez a vers a második "csoportba" tartozott, de a múlt emlékei elevenedtek meg benne. A költeményből a majdnem pontosan egy évvel korábban írt prózai vallomás – egy fiktív szereplő szájába adott – gondolatai is kicsendültek: "...igenis voltak némi ügyeim a nőkkel, mert a csókokat meg tudtam mindig becsületesen fizetni. Ám bevallom s ez volt az egész életem átka: vágytam mindig a nagy, teljes, egész szerelemre. Valami végzetesre, valami olyanra, amelynek hősnője egy álomasszony, egy, a nőfajtát megistenítő asszony lett volna. Zörgő, fázó férgektől kikezdett csontokkal vallom be: hasztalan vágytam. [...] Visszaemlékszem az életre és reátok, asszonyokra. Íme ezek, ilyenek vagytok ti. Ha szerettek, akkor is tévedtek. S ha nem szerettek valakit, aki a csókotokra talán a legérdemesebb, akkor is ugyanaz a helyzet. Ti nem tévedni nem tudtok soha. Ti ős ellenségei, kaján átkai vagytok a férfiúnak." (Magdolna grófnő tévedése. BN 1907. júl. 14.; AEÖPM VIII. 265–266.; 541.). A harc itt azonban nem a nőért, nem is a férfi és a nő, hanem a lírai én emlékeiben élő két asszony-csapata között zajlott. A költőért bomló és a költő által el nem ért asszonyok szívben zajló küzdelmét a piros és hófehér, a csókos és a csókolatlan ellentét motívuma jeleníti meg. A pirosak mögött A harmincadik András-napnak a szívet elfogyasztó, s a helyére keresztet vető "hajdani nők" képzete is felvillant, de a Múltat a "mindig győző hófehér vértűek", az "igaziak" uralták, akiket a költő hasztalan szeretett. A csók és a komédia közös motívuma a néhány hónappal később született Híven sohase szerettem című versben – ez lett a Halálvirág: a Csók ciklus bevezető darabja –, s az év végén írt A Hágár oltárában is felbukkant, erősítve azt a sejtelmet, hogy a megkapott nő szerelme hiábavalóságként, önáltatásként, értékvesztett állapotként, a teljes élet birtokbavételének lehetetlenségeként élt ekkor a költő tudatában. Ezen a szálon rokon volt a vers a ciklus szinte egy időben írt két másik darabjával, az Úri szűz dicséretével – a fehérség, mint az elérhetetlenség motívuma ebben is megjelent – és a Ha csókokat hallokkal (e verseket és jegyzetüket l. e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 96.; Varga 360.; Király II. 207.

Vissza a vershez



592.
Isten, a vigasztalan

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 150×200 mm. Cím: Isten a vigasztalan. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 201/8.

Első megjelenés: Ny 1908. július 16. I. évf. 14. sz. 727. – Ady Endre – (A szív komédiája előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 27–28.; Isz2 (1911) 27–28.; Isz3 (1918) 27–28.; Isz4 (1919) 27–28. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 95.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből

Szövegeltérések

Cím: vígasztalan

           

Isz4

 

2.

bűntet,

k

       
 

4.

szivűnket.

k

       
   

szivünket.

   

Isz1

   
 

6.

á<m>[fölé: m]ennek

k

       
   

ámennek

 

Ny

     
 

8.

nap

       

Isz4

 

9.

Ugy

k

       
 

12.

hajit

k

       
 

13.

bosszu<l>[fölé: l]

k

       
 

14.

alá nem,

k

       
 

16.

Muszály,

k

Ny

     
 

17.

izeinket

k

       
 

19.

szeret.

     

Isz3

Isz4

 

22.

zug,

k

       
 

23.

zuz,

k

       
 

26.

nincsen,

 

Ny

     
 

27.

vígasztalan,

 

Ny

     

Keletkezéstörténet

Ady 1908. jún. 21-én írta Osvát Ernőnek: "...már belekezdtem egy novellába, de a megtudott baleset miatt nem küldöm. Mi történt, megbukik a Nyugat? Mindenesetre itt küldök két verset, hátha még fölhasználjátok. Kéziratát mindenesetre őrizzétek meg, mert nincs másolatban meg. Nem tudok dolgozni, mindenképpen nyomorban vagyok." (AEL II. 63.; 368.). A levélben említett "baleset" a Ny átmeneti bizonytalanságára utalt (erről l. bővebben e levél jegyzetét), egy szám ki is maradt, s összevontan jelent meg a következő (jún. 16–júl. 1.). Az említett két vers csak az Isten, a vigasztalan és A szív komédiája címűek lehettek, együtt jelentek meg a lapban egy hónap múlva, júl. 16-án. A kettő közül az első Az Illés szekerén kötet első ciklusának (A Sion-hegy alatt) lett a záró, tehát kiemelt helyen szerepeltetett darabja.

Az 1907 végén indult istenes versek sora lényegi változást mutatott, a költemények szinte hullámmozgásként követték a bizonyosság-vágy és a fel-feltörő kétely között őrlődő költő Istenhez való viszonyának változását. A Sion-hegy alatt gyermeki emlékeket mozgósító istenvágyától a Krisztus-kereszt az erdőn és az Egy régi Kálvin-templomban megbékélésvágyán, valamint az Uram, ostorozz meg bűntudatának mélypontján át az "Ádám, hol vagy?" és Az Úr érkezése Istennel való azonosulásáig vezetett az út. Aztán a megtalálni remélt harmónia és bizonyosság Az éjszakai Istenben szétesik, s megint fölébred a gyötrő kétely. Mindezek mögött a költő életrajzi elemektől is meghatározott érzelmi, hangulati változásai is tetten érhetők, mint ahogy tetten érhető az az érzelmi és gondolati kétségbeesés is, amely a Párizsban töltött első hónap végére újra összeomlani látszó ember sajátja volt. Ez az Isten egy az Idővel, forrása s vége nincsen, Ő: a nagy-nagy Élet-folyóvíz, ő minden és mindennek az ellenkezője is, egyetlen és borzalmas, akár az Élet, akivel és amivel "egyek vagyunk", benne – az emberben – él tehát, akárcsak az "Ádám, hol vagy?" s Az Úr érkezése "fényes és nagyszerű" Istene, de a megnyugvást és bizonyosságot már nem adja meg. A létezésre remények nélkül tekintő ember életérzésbeli mélypontja és egy végletekig feszített gondolat összeért: Ady számára a benne élő Isten s a teljességében megélt Élet egyszerre lett közönyös, a Mindenséggel unott játékot űző és vigasztalan. A ciklus elejére sorolt "Ádám, hol vagy?" s a végére illesztett Isten, a vigasztalan egymásnak felelve fejezték ki a fogalom teljességét. (A verseket s jegyzeteiket l. e kötetben.)

Irodalom

Benedek II. 105.; Hatvany II. 52–55.; Földessy: Amt 88.; Vatai 219.; Varga 342–343.; Király II. 441–445.; Vezér 188–190.; Bíró 133.

Vissza a vershez



593.
Úri szűz dicsérete

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. július 5. XXXVI. évf. 160. sz. 2. ("Uj versek" főcímmel A Halál-tó fölött előtt.). – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 105.; Isz2 (1911) 105.; Isz3 (1918) 105.; Isz4 (1919) 105. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 114.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely a cím rövid U-jától és egy sajtóhibától eltekintve a leginkább gondozott szövegnek tetszik.

Javításaink

Cím: Az Uri szó rövid U-ja helyett hosszú Ú-t írtunk.

9. A járásodba szó sajtóhibás alakját járásodban-ra javítottuk.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

     

NSz

       

Cím: Uri

     

NSz

   

Isz3

Isz4

 

2.

éjek,

 

NSz

       
 

3.

jelirás

 

NSz

       
 

4.

Boritja

 

NSz

       
 

6.

utcalányé

 

NSz

       
 

9.

járásodba

       

Isz3

Isz4

   

bünök

 

NSz

Isz1

     
 

12.

hires szüzességed,

 

NSz

       
 

13.

búja

   

Isz1

     
   

jelirás

 

NSz

Isz1

     
 

14.

Boritja

 

NSz

       

Keletkezéstörténet

A vers a Halálvirág: a Csók ciklusnak lett a darabja, azok közé került tehát, amelyek a csókot s a szerelmet mint rontást és mérget mutatják be (Halálvirág: a Csók, Akit én csókolok), vagy amelyek a régi szerelmek emlékéről (Egy régi szinész-leány, Az első asszony) esetleg az új nők utáni vágyakozásról (Ha csókokat hallok, Májusi zápor után) beszéltek. Léda már nem töltötte be Ady szívét teljesen. "Mindig voltak látomásai Lédáról. – írta Schöpflin Aladár – Ezek a képek mind jobban elhalványodnak, a látott képek gondolatokká általánosodnak, és a versekben kezdenek feltűnni más nőarcok. Egyelőre mint emlékek vagy vágy-képek." (Schöpflin 137.) Az Úri szűz dicsérete az utóbbiak közé tartozott. Ihletőjének személyét nem ismerjük, de Bölöni György – ekkori párizsi életének tanúja – leírt egy történetet: "Ady végiglakta sok szobáját. Ismert ajtókat, melyek megnyíltak, ha egy szemrevaló férfi, mint ő, zörgeti őket. Vele szemben a szomszéd házban valahol egy fiatal »lyány« lakott, amint Ady lágyan mondta és írta is. Egyszer éjszaka, idegen szem távlatán túl hívén magát, vetkőzni kezdett a »lyány«. Ady, még ifjú szatír, véletlenül megleste. Izgató volt, gyönyörű szép! Néha diákosan vágyóan, korábban haza-haza futott, hátha megismétlődnék még egyszer, még egyetlenegyszer... Emlékére – nem titkolta – összefut szájában a vágytól a nyál... Sőt Léda bosszantására újra és újra elmeséli... Vers lett belőle..." (Bölöni 164–165.). Ez volt-e a Bölöni által említett költemény, biztosan nem tudhatjuk – akár a néhány héttel később írt Ha csókokat hallok is szóba jöhetne –, de tény, hogy Párizsban született verseiben a "lyány" szó, ilyen alakban, csak itt fordult elő. A versből sugárzó leplezetlen erotikum, a női test fehérségének – amely nemcsak tisztaságot, de az örökké vágyott elérhetetlenséget is szimbolizálta, mint az ugyan ezekben a napokban írt A szív komédiája (a verset és jegyzetét l. e kötetben) "hófehér vértű", hasztalan szeretett asszonyai – motivikus felbukkanása, s a cím megválasztása is azt sugallták, hogy ez a makulátlan, de minden mozdulatában a testi öröm vágyát és ígéretét hordozó "úri lyány" a "paraszt" költő számára elérhetetlen, s ez már-már szitkozódásra ingerli. Ezért is került a vers az "osztályharcos" Nsz-ba. Ezen a szálon rokon ez a vers a szintén ezekben a hetekben írt Ha csókokat hallokkal ("Hát az emberek még szeretnek? / Mi lesz velem?) és A fontainebleaui erdőben egyik strófájával: "Szomszéd tisztáson ajkak csettintenek, / Nagy karolásnak / Tüzelő zaja vág a fülembe: / Itt is öröm van és itt is másnak.".

Irodalom

Hatvany II. 198–199.; Földessy: Amt 97.

Vissza a vershez



594.
A Halál-tó fölött

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. július 5. XXXVI. évf. 160. sz. 2. – Ady Endre – ("Uj versek" főcímmel másodikként az Úri szűz dicsérete után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 53.; Isz2 (1911) 53.; Isz3 (1918) 53.; Isz4 (1919) 53. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 102.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből. Bár ebben és az Isz további kiadásaiban a cím utolsó szava lemaradt, ennek a kiadásnak a központozását tartjuk a leginkább autentikusnak.

Javításaink

Cím: a lemaradt fölött névutót értelemszerűen pótoltuk.

1. A kerengünk szó után grammatikai okból vesszőt tettünk.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

NSz

     

Cím: A Halál tó

       

Isz3

Isz4

 

4.

Kigyó-fejü,

NSz

Isz1

   
 

5.

büz-lehü bus

NSz

     
   

bűz-lehü

 

Isz1

   
 

6.

Igy

NSz

     
 

7.

lehullunk.

NSz

     
 

8.

Huz

NSz

     
 

10.

Jóságunk,

     

Isz4

Keletkezéstörténet

A Párizsban 1908 során töltött idő első hónapjának végére Adyn már teljesen úrrá lett a csüggedés. "Édes jó Bélám, hiszen szeretnék én néked szép, biztató, derűs és derítő leveleket írni. De ha nem lehet, nem eszem, nem alszom, nem érdeklődöm. Nem dolgozok, mert nem tudok s mert nem dolgozok, ráadásul koldus vagyok" – írta Révész Bélának 1908. jún. 29-én (AEL II. 68–69.; 370–371.). Nem tudhatjuk, hogy azt a két verset, amelyek a Nsz júl. 5-i számában megjelentek (Úri szűz dicsérete, A Halál-tó fölött) vajon ezzel a levéllel küldte el a költő, de az biztos, hogy hangvételük egybecsengett az idézett sorokkal. Ez a vers Az Illés szekerén kötet "magyar-ciklusának" (A téli Magyarország) lett a záró darabja; A magyar Ugaron, A magyar Messiások után – ezek voltak a megelőző két kötet hasonló ciklusai – "minden eddiginél reménytelenebb kicsengéssel", ahogy Vezér Erzsébet írta (Vezér 191.).

A költőnek 1905-ben születtek az első olyan versei, amelyekben először nevezte az országot – analóg módon a Halál-tóval – temetőnek. "E föld a lelkek temetője, / Ciprusos, árva temetője, [...] Ez a szomorú magyar róna, / Halálszagú magyar róna." (A lelkek temetője. AEÖV II. 167.; 554–556.). "Holnap fehérebb én leszek, én. / Téli sírkertek szele jő, / Küldi már csókjait nekem / A magyar Temető." (A Gare de l'Est-en. AEÖV II. 180–181.; 581–584.). A pusztulásra ítélt, mozdulni képtelen Magyarország szimbólumai voltak az olyan fogalmak is, mint az "Ugar", a "nagy Mező", "Pusztaszer", "Hortobágy". Földessy Gyula szerint ez a képzet munkált olyan versekben is, mint a Vizió a lápon (AEÖV II. 128–129.; 481–486.), a Midász király sarja. (AEÖV II. 149–151.; 526–528.), valamint a Gémek az Olimpusz alatt (AEÖV III. 29–30.; 246–248.) című költeményben, ahol a "magyar Mocsár" lett a fojtogató szellemi légkör és a reménytelenség kifejezője (Földessy: Amt 91.).

Ismert, hogy Ady engesztelhetetlen ellensége volt az 1906-ban kormányra került, konzervatív nacionalista koalíciónak, uralmában a folyamatos csalások és öncsalások, az ország végleges lemaradásának, morális züllésének veszélyét látta. Publicisztikai írásaiban erre többször is kitért. Az 1908-as év elején írta a következőket: "Nemcsak a kormány csal, általános a csalás; mi is csaljuk a kormányt. Csaljuk a kormányt, csaljuk egymást, csaljuk a jelent, és csaljuk a jövőt. [...] Mi csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy meddig győzzük még hazugsággal és erővel. [...] Kitartottuk és kitartjuk azokat, akik megölik a jelenünket, de mi lesz a jövővel? [...] Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jó előre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek." (A hazugok országa. BN 1908. jan. 24.; AEÖPM IX. 136–138.). Ady saját és nemzete sorsát egyként élte meg. Önnön nyomorúsága, kilátástalansága, haláltudata s az ország reménytelennek látott állapota a reátörő félelmek közepette most újra összefonódott: Magyarországot és önmagát egyként halálra ítéltnek vélte. Vízióját a versben csupa negatívum sorolásával tette sötétebbé. Megjelent egy rémisztő állati hasonlat (S a tóban nagy, förtelmes és rest / Kígyó-fejű, éhes halak.). A tó, mint motívum – némileg hasonló jelentéskörrel – később még egyszer előbukkant költészetében, a Margita élni akar második részében: "Sok politika, sok szerelem / Kavarogjon a holt, magyar, pimasz tó,".

Irodalom

Benedek II. 260.; Földessy: Amt 91.; Vezér 191.

Vissza a vershez



595.
Ha csókokat hallok

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. augusztus 1. I. évf. 15. sz. 828. – Ady Endre –. Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 110.; Isz2 (1911) 110.; Isz3 (1918) 110.; Isz4 (1919) 110. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 115.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady két helyen módosította a Ny közlését. A további kötetkiadások szövegei változatlanok. Meghagyta Ady a 6. sort 8 szótagosnak, míg az összes versszak 2. sora 9 szótagos. Később találunk korrekciót erre (Párisnak), de nem tudni kitől származik. Így mi meghagytuk az eredeti 8 szótagos sort.

Szövegeltérések

 

6.

útcáin

Ny

 

16.

velem?

Ny

Keletkezéstörténet

A verset Ady júl. 24-én kelt levelében ígérte Osvát Ernőnek ("én nektek fogok még az aug. 1. számra prózát és verset küldeni" – AEL II. 72.; 373.). Keletkezésének hátteréről nincs pontos adatunk, de Bölöni György leírta, hogy a hotelban lakó költő egyszer véletlenül meglátott egy vetkőző fiatal "lyányt", s az olyan izgató hatással volt rá, hogy továbbra is vágyakozva lesegette, s hogy az élményből vers is lett (Bölöni 164–165.). Az a vers inkább az Úri szűz dicsérete (a verset és jegyzetét l. e kötetben) lehetett (a "Vágyad több, mint az utcalyányé" sor utal erre), de maga a történet kiváltotta emóció ott kísérthetett e költemény születésekor is. Az egyedülléttől és a szeretetlenségtől való félelem jelenik meg, amely az első párizsi napok után – a Lédával kiújuló konfliktusokkal és a költő életmódjával járó gyötrelmekkel párhuzamosan – úrrá lett az állandó álmatlansággal is küszködő emberen. A leselkedő-hallgatózó motívum az említett Úri szűz dicsérete mellett A fontainebleaui erdőben című versben is fölbukkant, azzal a különbséggel, hogy a jún. 1-i kirándulás élményét őrző költeményben az egyedüllét fájdalmát az első napok elégikus felhangokkal is keveredő nyugalmasabb állapota még jórészt semlegesítette ("Csókoljatok csak, okos szerelmesek, / Bolondul, szépen, / Ez az igazi csók: a Bonaparték / Sárga ákácos, dúlt erdejében.").

Irodalom

Földessy: Amt 96.; Király II. 171–172.

Vissza a vershez



596.
Az Illés szekerén

Megjelenés

Első megjelenés: AU 1908. augusztus 2. VI. évf. 185. sz. 37. – (Páris) – Ady Endre – (Elsőként a Csépel az idő előtt.) – További megjelenések: PHSz 1908. augusztus 15. XV. évf. 15. sz. 24. – Ady Endre; Szil 1908. december 10. XXVI. évf. 50. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A kötet prológusaként jelent meg cím nélkül.) 3.; Isz2 (1911) 3.; Isz3 (1918) 3.; Isz4 (1919) 3. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 89.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely AU, a PHSz, a Szil és az Isz1 következetlen szövegén és ékezésén több helyen is módosított. A vers prológusként valamennyi kötetben cím nélkül jelent meg, kiadásunk a sajtóközlésekben használt címhez igazodik.

Szövegeltérések

Cím: [hiányzik]

         

Isz1

Isz2

Isz3

Isz4

 

1.

Ur

AU

PHSz

         
   

mind

AU

   

Isz1

     
   

minp [sh]

 

PHSz

         
 

2.

sújt

   

Szil

       
   

szeret,

   

Szil

       
 

3.

sziveket

AU

PHSz

Szil

Isz1

     
   

nekik:

   

Szil

       
 

5.

Illés nép

 

PHSz

         
   

Illés-had

   

Szil

       
 

7.

himaláják

 

PHSz

         
   

jégcsucsain

AU

PHSz

         
 

9.

Ég és

 

PHSz

         
   

föld

   

Szil

       
   

között

   

Szil

       
   

bus-hazátlanul

AU

PHSz

         
   

bús-hazátlanúl

   

Szil

       
 

10.

Üzi öket a sors

   

Szil

       
   

szele,

   

Szil

       
 

11.

hüvös

AU

PHSz

Szil

Isz1

     
 

13.

Szivük

AU

PHSz

Szil

Isz1

     
   

Szivük forró,

   

Szil

       
   

ajkuk jégcsapos,

   

Szil

       
 

14.

föld

   

Szil

       
   

fölkaczag

AU

           
 

15.

jég-utjukat

AU

PHSz

 

Isz1

     
 

16.

gyémánt-porral

   

Szil

       

Keletkezéstörténet

A BN 1907 végi átszervezése után Ady biztos pénzkereseti lehetősége megszűnt, ezért több sajtófórumnál is kísérletezett. Leveleinek tanúsága szerint AU című lapnál 1908 májusától próbálkozott (l. Fenyő Miksának 1908. máj. 15-én írt levelét AEL II. 51–52.; 357–358.). A közvetítő Elek Artúr volt, akivel a nyár folyamán többször is üzenetet váltott. Tartós kapcsolata a lappal nem alakult ki, az egy incidens miatt ez év novemberében meg is szakadt (l. Elek Artúrnak nov. 10-én írt levelét. AEL II. 94.; 391.), de addigra tizennégy közleménye – vers, cikk és novella – jelent meg ott. Az Illés szekerén című verset – együtt a Csépel az idővel – valószínűleg a júl. 22-én kelt levelével együtt küldte el (AEL II. 72.; 373.). Ady Lajos könyve szerint bátyja eredetileg az "Ádám, hol vagy?" című költeményt szánta új kötete címéül (AL 127.), de elképzelését az utolsó napokban megváltoztatta, így végül ez a darab lett – cím nélkül, prológusként – az év végén összeállított könyv címadó darabja.

A vers gondolatainak és motívumainak genezisét Koczkás Sándor tanulmánya fejtette föl alaposan (Koczkás Sándor: Akiket hajt a "Sors szele". Az Illés szekerén geneziséhez. In.: A Nyugat-jelenség. Bp., 1998. 93–99.). E szerint ennek a szimbólumnak több mint hat esztendős lappangási ideje volt. A kezdet két, 1902 februárjában megjelent cikkre megy vissza. Ady több cikkben is támogatta az 1901 őszén demokrata programmal képviselővé választott Vázsonyi Vilmosnak a nacionalista közvéleményt irritáló megnyilatkozásait (Menjünk vissza Ázsiába. NN 1902. jan. 31.; AEÖPM II.2 218–220.; 433.). Pár nap múlva – Ibsen Brand című drámája záró jelenetéhez kapcsolódva – írta: "Norvég, hideg, kegyetlen író ember rajza. Téli hóviharban vidám csapat vág neki a jeges, fehér Fjordnak. Elébük kerül a köd, a sötétség. A fergeteg csapdossa a havat. Ködös, sötét, viharos téli világban keresi a partot a vidám csapat. Nincs a part sehol. Hó, jég, köd mindenütt. A fergeteg nekik hajtja a havat, s a partkereső vidám csapatot eltemeti egy hódomb. A Fjord jege magához fagyasztott egy sereg életet, mely a part felé tört, a partot kereste. Én úgy látom, hogy Vázsonyi Vilmos és hívő társai ilyen sötét, ködös, Fjord-tragédia előtt állnak. A partnak, az átkelő vágynak tragikus alakjai ők. Fanatikus hittel, életkedvvel nekivágtak a fagyos, a sötét, a ködös, a fergeteges Fjordnak, melynek neve: magyar közélet, s elvesznek a ködben, a fagyban, a sötétben." (A hétről. NN 1902. febr. 2.; AEÖPM II.2 220.; 433.) A környezetéből kiemelkedő, ezért kiváló, tragédiába torkolló ember alaphelyzetére két héten belül visszatért a költő. Ezúttal az isteni tudás magasságából leereszkedő Nietzsche ég és föld között találkozott a földi siralomvölgyből bemocskolt szárnyakkal fölemelkedni akaró Carolussal, aki a lenti, "véghetetlen pokol-szerű" állapotokra panaszkodott: "Egyáltalában az ürességé ott lent az ország, a hatalom, a dicsőség." Nietzsche további repülésre biztatta: "Bátrabban! [...] A tépődők, a nagy tudók, a nagy megvetők, a nagy fantaszták, a nagy önimádók: ők a tudás birodalmának földre küldött, gyönge követei. Mikor kifáradtak: szárnyakat küldünk nekik, hogy ide repüljenek." (A hétről. NN 1902. febr. 16.; AEÖPM II.2 235–237.; 437.).

A kiválás és a megpróbáltatás alaphelyzetére alapozta később saját alkotói szereptudatát a költő. Az alkalmat Ibsen halála adta, Ady a norvég drámaírót búcsúztató cikkében a művészsors különlegességét írta le, s ez a leírás motívumait tekintve is meghatározó lett a majdan születő versre: "Ment, szállt egyre magasabban. Míg odaért, hogy jó az embernek egyedül lenni. Hidegen, magasan, fagyosan, szépen, mint egy Isten [...] Ibsen egy anti-Illés prófétaként szállott az egetverő magaságba: fagyszekéren. Elbúcsúzott tőlünk, s az az Ibsen, aki az utolsó időkben köztünk járt, már nem Ibsen volt. Ő fent járt valahol szűz, havas ormokon, hol nem járt előtte senki. Az életre sem néz keserűen. Ezt hirdeti: az értelem nagy átok, embernek lenni nehéz, apostolnak lenni még nehezebb, de magasban lenni jó." (Ibsen meghalt. BN 1906. máj 24.; AEÖPM VII. 243–245.; 474–475.). Ezt a – Földessy Gyula által is fölemlegetett (Földessy: Amt 84–85.) – látomást formálta verssé két évvel később Ady úgy, hogy a középpontba immár az eredeti bibliai jelentésétől megfosztott Illés próféta jelképet tette. Illés – illetve az Illés-nép, tehát a sorsszerű tehetséggel megvertek serege – itt már nem az égbe, hanem az Ég és a Föld közé, a Himalája magasába repül, s szekér sem kell neki, hiszen azt – Istentől kapottan – eleve magukban hordozzák a kiszemeltek: a tüzes, gyors szivek energiája, a Sors szele hajtja őket.

Irodalom

Földessy: Amt 84–85.; Szappanos Balázs: Ady Endre: Az Illés szekerén. In.: Seres József–Szappanos Balázs: Verselemzések. Bp., 1970. 125–131.; Király II. 136–139.; Vezér 186.; Bíró 129–130.; Koczkás Sándor: Akiket hajt a "Sors szele". Az Illés szekerén geneziséhez. In.: A Nyugat-jelenség. Bp., 1998. 93–99.

Vissza a vershez



597.

Csépel az idő

Megjelenés

Első megjelenés: AU 1908. augusztus 2. VI. évf. 185. sz. 3. – (Páris) – Ady Endre – (Másodikként Az Illés szekerén után). – További megjelenések: PHSz 1908. augusztus 15. XV. évf. 15. sz. 13. – Ady Endre; P 1908. október 2. IV. évf. 235. sz. 1. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 134.; Isz2 (1911) 134.; Isz3 (1918) 134.; Isz4 (1919) 134. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 122.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből. A sajtóközléseket több hiba terheli, az utolsó versszak is hiányzik. Az Isz1 szövegközléséhez képest ez a forrás tűnik autentikusabbnak (az első versszak utáni és az utolsó előtti csillag is eltűnt), a későbbi kiadások eltérései egyértelműen szövegromlások.

Javításunk

9. Az örömtelenség sorvéget záró szó után a hiányzó idézőjelet valamennyi korábbi kiadásnak megfelelően kitettük.

Szövegeltérések

 

1.

ídő,

 

PHSz

       
   

csepel, [sh]

         

Isz4

 

2.

a hogy

AU

PHSz

       
 

3–4. között

*

     

Isz1

   
 

7.

czéljaikat

AU

         
   

üzzék,

AU

PHSz

P

Isz1

   
 

9.

örömtelenség.

       

Isz3

Isz4

 

10.

"Uj

AU

PHSz

P

     
 

11.

Uj

AU

PHSz

P

     
   

uj

AU

PHSz

P

     
   

öröm-magokat

AU

PHSz

P

Isz1

   
 

12.

a ki

AU

PHSz

       
 

12–13. között

*

     

Isz1

   
   

13–15. hiányzik

AU

PHSz

P

     

Keletkezéstörténet

A verset Ady – együtt Az Illés szekerénnel – a júl. 22-én Elek Artúrnak írott levelével – "itt van két vers s ha az Ujságnak nem kell, adja át a Nyugatnak" – küldte el AU-nak (AEL II. 72.; 373.). Központi gondolata – ahogy arra Földessy Gyula és Király István is rámutatott – az örömtelenség volt. A költemény születése idején két hónapja Párizsban tartózkodó költő önnön létezését már csak vegetálásként fogta fel, ezért sajátos filozófiájában az értékvesztettség állapota, a halotti lét jelent meg értékként. Ez az ősi természetnek s a vele összefüggő ősi életformának, foglakozásnak a képzetét felhasználó vers (Barta 290.) az idő megmásíthatatlan törvényére is utalt: a pusztulásból élet fakadhat a hátramaradottaknak. Ahogy a pár héttel korábban írt A legjobb emberben a félelem, itt a "szent örömtelenség" lett a – másoknak – megmaradó életesély egyedüli formája. E gondolat alapján a vers rokonságot tartott a másokért való élet motívumát felvillantó Magyar fa sorsával és a Vén diák üdvözletével (e verseket és jegyzetüket l. e kötetben): "Új földet hizlal a kicsépelt szalma, / Új jövendőket, új öröm-magokat / S legtöbbet az ér, aki meg van halva."

Irodalom

Földessy: Amt. 100; Király II. 279–280.; Barta 290.

Vissza a vershez



598.

A kürtösök szava

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. augusztus 2. XXXVI. évf. 184. sz. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 47–48.; Isz2 (1911) 47–48.; Isz3 (1918) 47–48.; Isz4 (1919) 47–48. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 101.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből. Ady a vers 13. sorát a sajtóközléshez képest megváltoztatta.

Szövegeltérések

 

11.

hogyha a kürtöseid

         

Isz4

 

13.

Mi lesz, hogyha a nyáj szabad,

 

NSz

       
 

14.

tűrtünk?

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

19.

nyáj,

   

NSz

     
 

22.

ermer-nyája: [sh]

         

Isz4

Keletkezéstörténet

Adynak a magyarságot ostorozó versei közé tartozik, egyes motívumai A magyar Ugaron darabjaiig vezethetők vissza. Ami akkor "elvadult táj", "vad mező" (A magyar Ugaron), "nagy sivatag" (Korán jöttem ide), "mocsaras róna" (Ének a porban), "lelkek temetője", "bús magyar róna" (A lelkek temetője) volt (l. AEÖV II. 183., 192., 167.), az mostan "juh legelőként" jelent meg. A szellemi és társadalmi elmaradottság, az öntudat hiányának jellemzésekor pedig az állat-motívum bukkant föl, amely szintén megvolt már A Hortobágy poétája című – éppen A magyar Ugaron ciklus bevezető – versben: "De ha virág nőtt a szívében, / A csorda-népek lelegelték." (AEÖV II. 188–189.; 600–602.), s a vele egykorú publicisztikájában is: "Mindenféle tömeg szenvedést jelent és hoz. Az is, amely danolva szórja a virágokat házasodó királyának lábai elé, s az is mely elnyisszantja a király nyakát. Mikor a csorda-ösztön kél fel valahol a népben, mikor nekivág az utcának, mint az elefántcsorda az őserdőnek, éhes és veszedelmes érzése dolgozik akkor." (Jegyzetek a napról. BN 1905. szept. 29.; AEÖPM VI. 286.; 436.).

Önnön és a magyarság sorsát egyként reménytelennek látó költőn olykor úrrá lett az indulat. A vers keletkezésével majdnem egy napon írt, szintén a Népszavának küldött jegyzetében például némely francia szellemi ember "hóbortját" ostorozta szenvedéllyel, akik úgy vélték, Franciaországot a tömegek, meg a sok választás tette tönkre. A demokrácia mellett kiálló Ady ezt írta többek között: "Volt idő, amikor a reakció nem nézte így le Franciaország népét, amikor tudniillik ez a nép az ő nyája volt. Magyarországon például, ha magyar Bourget-k volnának, ez idő szerint nem átkoznák el a tömegeket. A magyarországi tömegek tudniillik jó birkanyájak, melyeket a papok és urak kedvük szerint hajkurászhatnak. A szocialistákon kívül nincs a magyarországi tömegekben öntudat és kultúr-erő." (A voks ellen. Nsz 1908. júl. 26.; AEÖPM IX. 244.; 507.). Az utolsó mondat a Népszava olvasóinak külön is szólhatott természetesen, de tény, hogy a pár nap múlva – aug. 2-án – ugyanott megjelent versben megismétlődött a kép: "Boldogtalan, szomoru nyáj, / Ez a magyar föld népe." Utal ez a motívum a három héttel később megjelent Magyar jakobinus dalának egy fordulatára: ott "szolga-népek Bábelének" nevezte a költő már az egész térséget, s a még valószínűleg Érmindszenten született és A Holnap antológiának küldött Egy harci Jézus-Mária utolsó előtti sorára is: "Vad csordának kell-e zene?". A vers A téli Magyarország ciklus darabjaként a gondolati azonosság síkján olyan költeményekkel is rokonságot tartott, mint a Nekünk Mohács kell, vagy a ciklust záró, alig egy hónappal korábban írt A Halál-tó fölött. (A verseket l. e kötetben.)

Magyarázat

Xerxész gyáva népe: Xerxes perzsa király, akinek hatalmas tömegből álló seregét a kisszámú, de hősiesen küzdő görögök Szalamisznál Kr. e 480-ban legyőzték.

Irodalom

Benedek II. 265.; Földessy: Amt 90.; Király II. 674–676.

Vissza a vershez



599.

Magyar jakobinus dala

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. augusztus 23. XXXVI. évf. 201. sz. 2. – Ady Endre – (Páris) – (Akarunk és merünk? címmel.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 30–31., Isz2 (1911) 30–31.; Isz3 (1918) 30–31.; Isz4 (1919) 30–31. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 96.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady javította a Nsz és az Isz1 közlésének ékezésbeli következetlenségeit.

Szövegeltérések

Cím: Akarunk és merünk?

   

NSz

     
 

1.

hegyéből

NSz

     
 

8.

Bábele.

NSz

Isz1

   
 

12.

Mindígre

   

Isz3

Isz4

 

17.

hangja

 

Isz1

   
 

20.

ur

NSz

     
 

23.

Mi elnyomottak,

NSz

Isz1

   
 

25.

ur

NSz

     
   

betyárság,

NSz

Isz1

   
 

29.

Bus

NSz

     

Keletkezéstörténet

Adynak 1908 augusztusában példátlanul hosszú ideig – három hétig – egyetlen verse sem jelent meg. Elek Artúrnak azt írta 17-én, hogy tíz napja nem tud íróasztalhoz ülni, s hogy keserűséggel, neuraszténiás kínokkal van tele (AEL II. 75–76.; 375.). A vers A téli Magyarország ciklus bevezető darabjaként Ady társadalmi, politikai, nemzetiségi felfogásának egyik összefoglaló költeménye lett. Keletkezésében szerepe lehetett az aug. 20-i ünnep keltette asszociációknak. A gondolat lappangási ideje hosszú volt a költő pályáján. Tudott, hogy Ady a főleg a millennium idejétől harsogóbbá lett, nagyhatalmi álmokat is dédelgető, Mátyás király birodalmát visszaálmodó Rákosi Jenő-féle konzervatív nacionalizmussal élesen szemben állt, benne a demokratikus átalakulás kerékkötőjét és a hamis tudat fenntartóját látta. Nem a történelmi Magyarország szétesését remélte természetesen – attól nagyon is félt –, a versben is "álmos, szegény Magyarországról", "Magyarország népéről" beszélt, de ebbe az itt lakó más ajkúakat is mindig beleértette. Publicisztikájának tanúsága szerint az "oláh" szót ugyan a "románnál" többször használta, de számára ennek nem volt lekicsinylő tartalma, számára – ahogy odahaza megtanulta – egyszerűen népnevet jelentett. Már 1899-ben is – keményen fellépve a "tizenhárom próbás dákoromán" bujtogatók ellen – inkább a Széll Kálmán-i felelőtlen nemzetiségi politikát ostorozta, s a következőket írta: "Lépjen fel végre a kormány a dákoromán főpapok ellen, s ne tűrje tovább, hogy élén álljanak az államellenes harcnak, s valósággal irtóháborút folytassanak magyar érzelmű papjaik ellen. Ha gyors segítség nem érkezik, elveszítjük az oláh papoknak – azt a csekély hányadát, mely hazafiasan gondolkozik." (Hazafiatlan oláh főpapok. D 1899. júl. 24.; AEÖPM I.2 185.; 762.). A "magyar, oláh, szláv bánat"-nak itt volt a gyökere. 1903-ban a szabadelvű gondolat védelmében fogott tollat: "Protestálunk, protestálunk, protestálunk. Ezennel kijelentjük, hogy a nemzeti harc gyönyörű mámorában sincs semmi kedvünk megfulladni. [...] Protestálunk mindenkivel szemben, ki azt hiszi, hogy a nemzeti harc cégére alatt reakciót lehet mérni. [...] Mintha egy nép alkotmánya annyi volna, mint egy szépségflastrom. Leveszem, s elejtem, amikor akarom. [...] Egy jámbor oláh vagy tót meg meri kockáztatni a kérdést, hogy vajon csak magyarok laknak-e ebben az országban, rázúdul mindenki." (Protestálunk. NN 1903. okt. 4.; AEÖPM IV. 175.; 440.). 1907-ben a lázadó román parasztokért kiálló "oláh gimnazistákat" dicsérte, s – példának ajánlva a magyar iskoláknak is – elismeréssel szólt azokról a román professzorokról, kik "beoltották a nebulók, a jövendő oláh intelligensek gondolkozásába a nép szerelmét." (Az oláh gimnazisták. BN 1907. júl. 20.; AEÖPM VIII. 273.; 545.). Ady társadalmi és szociális gondolkozásának következetessége, a magyarság féltése és a velünk együtt élő nemzetiségek megbecsülése így fonódott össze gondolkodásában. Párizsban egy magyar és egy lengyel beszélgetését "hallgatta ki". Így a magyar, Ady szavaival: "Ez a szabadság, ez a patriotizmus, ez az igazság. Lengyel testvér, be szeretlek, be testvérem vagy. Lelkemből vettél minden szót és igazságot. Minket is meg akart mérgezni ez a bolond Párizs. Gonosz bujtogatók a történelmi Magyarország fundamentumait akarták kiszedni. Nemes főurainkra rá akarták szabadítani a népet, a piszkos népet. De résen álltunk, s a bölcs, a nemes Béccsel hamar kiegyeztünk. Kell a fenének a független és szabad Magyarország, ha paraszt, zsidó, oláh és tót is ember." (Magyar és lengyel. BN 1908. aug. 30.; AEÖPM IX. 258.; 511.). Ez a cikk már a verssel majdnem azonos időben születhetett.

Ismeretes, hogy a költő nézetét e tárgyban az 1905. évi választásokon győztes nacionalista koalíció hatalomra kerülése radikalizálta, annak még költészete kiteljesedésében is jelentős szerepe volt. Ő maga patriótának vallotta magát – 1913-ban "vallomást" írt a patriotizmusról – a nacionalizmust már korábban is megvetette. "Az újfajta nacionalistáknál veszedelmesebb alakok nincsenek, [...] Ezeknek a nacionalistáknak nem a náció fáj. A kiválóbbak gazemberek, a nagyobb tömeg bamba. [...] A valódi nacionalizmus szép országa a léleknek. Megbecsül, megtűr maga mellett minden meleg érzést. [...] Az újfajta nacionalizmus nem is nacionalizmus. [...] Gyűlöletet lángol sorai közül. Szavak burkolják célját. Indulatok pótolják a lelkét. [...] Az újfajta nacionalizmus posványa fenyegeti ezt a kis országot." (Diákdolgok. NN 1901. szept. 21.; AEÖPM II.2 105–106.; 397.) Egyik legismertebb cikkében "utálatos lidércnek", az emberiség egyik boldogtalanságának mondta a nacionalizmust (A nacionalizmus alkonya. BN 1905. ápr. 8.; AEÖPM VI. 117–119.; 386–387.). Szinte napra pontosan egy évvel a vers előtt a már idézett híres sor egyik elemét – a belényesi választások viharos előkészületeiről beszélve – szó szerint is leírta a költő: "Tárkány híres népe nagy munkában van most Belényes vidékén. Gyilkol, ha kell, azért, hogy Kardos Árpád legyen a követje. Szegény, szilaj, nem önhibájuk miatt vad, oláhok közé szorult, virtusos magyarok. Ők azt hiszik bepálinkázva, fölbujtogatva, hogy a hazát mentik. Ők azt hiszik, hogy Kossuth Lajos örömrepesve néz le az Égből Kardos Árpádra és őreájuk. Egyforma, bús jószág a tárkányi magyar és a kerpenyesti oláh." (Tárkány és Kerpenyest. BN 1907. aug. 20.; AEÖPM VIII. 311.; 564–566.). "A kultúrember különben is túl van a nacionalizmus nyavalyáján. [...] De ha így tart tovább, mint most van, mi kösse a magyar származású kultúrembert egy társadalomhoz, mely az emberiségnek semmit sem ad? Mi kösse az ő Magyarországához, mely néhány ezer úri nomádnak a vadászterülete, s ahol, hogy a néphez ne férkőzzenek a fölvilágosítók, inkább elpusztítják a népet is. A patriotizmusnak új, emberi kultúrformáját is ki fogják ölni a magyarországi intellektuelek és szabadságharcosok lelkéből. Helyébe teszik a reménytelenséget s a lassan-lassan szenvedélytelenné váló undort. Magyarország mai urainak, akik tűzzel-vassal éppen most harcolnak a demokrácia első föllépése ellen is, ha egy kis lelkiismeretük volna, dermedten kellene meglátniuk ezt a szinte páratlan, megrázó kultúrpszichológiai jelenséget." (Megszerettetik a hazát. Nsz 1908. aug. 16.; AEÖPM IX. 253.; 509–510.). Ez az írás is a költemény közelében született.

A vers lírai előzményei közül a másfél évvel korábban keletkezett A Duna vallomása a legjelentősebb (AEÖV III. 75–76.; 398–400.). Közöttük több motívumbeli egyezés is kimutatható. Ott "A Duna-táj bús villámhárító, / Fél emberek, fél-nemzetecskék / Számára készült szégyenkaloda." volt, itt szolga-népek Bábele s Kalitkás seregély-fiók. Ady az elmaradottság, a tudatlanság jellemzésére gyakran használt állat-hasonlatokat. Ezen a szálon a vers olyan darabokkal is rokonítható, mint a pár hónappal korábbi Egy harci Jézus-Mária, vagy a július második felében írt A kürtösök szava. Felbukkant a költeményben a magát és népét egynek tudó költő olyan többször előforduló motívuma is, mint az akaratgyengeség (vö. A legjobb ember című verssel – l. e kötetben), de ezúttal tiltó formában, s ugyancsak a régi módon hangzott a Holnap motívuma: Holnap már minden a mienk lesz, / Hogyha akarunk, ha merünk.

Magyarázat

jakobinus: A nagy francia forradalom leginkább radikális irányzatának képviselője.

Irodalom

Benedek II. 294–295.; Földessy: Amt 88; Vatai 348–349.; Megyer Szabolcs: Irodalomtanítás, 1963. 5. sz. 231–234.; Király II. 469–480.; Vezér 192–193.

Vissza a vershez



600.

A verselő asszonyok

Megjelenés

Első megjelenés: AU 1908. augusztus 30. VI. évf. 208. sz. 37. – Ady Endre – (Elsőként az Álcás, vén valómmal előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 166.; Isz2 (1911) 166.; Isz3 (1918) 166.; Isz4 (1919) 166. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-l [1930] 129.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben javította az Isz1 közlésének ékezésbeli következetlenségét.

Szövegeltérések

 

3.

kaczag,

AU

   
 

5.

költözés,

AU

   
 

6.

élet-Sphynx

AU

   
 

10.

harcz

AU

   
   

sirni.

 

Isz1

 
   

sírni,

   

Isz4

Keletkezéstörténet

Ady a verset valószínűleg 1908. aug. 17-én írt levelében küldte el Elek Artúrnak ("itt küldök egy kis cikket és két verset" – AEL II. 75–76., 375.) Az Ujság című napilap számára, amellyel néhány hónapig kapcsolatban volt ekkor. A költemény a szabadgondolkodó Ady fölfogásának egyik lenyomata, az alkotás jogát, a Széphez való jogot természetesnek vette a nők vonatkozásában is. Gondolati előzménye – ahogy utalt rá Földessy Gyula (Földessy: Amt 106.) – már az 1904-ben, az első párizsi útján – a rengeteg új élmény és az új asszony hatása alatt – írt cikkeiben felbukkant. Egy fiatal francia íróval való beszélgetésében mondta, részint társa szájába adva a szót: "Na, jönnek az asszonyok s ők helyrehoznak mindent. [...] Csakugyan az asszonyok jönnek. Nem hiszem ugyan, hogy ez a század csakugyan a »nők százada« lesz. De már igazán hatalmasan érezhető az erők kicsapása a női lelkekből, e túltelített, régen veszteglő akkumulátorokból. Én is azt mondom, hogy az »új asszonyok«-ban kell bizakodnia az irodalomnak is, [...] Most jön az asszony – egy új világgal, új érzésekkel, új eszmékkel, új színekkel, új formákkal. [...] Mi is föl fogunk frissülni az asszonyok által..." (Az Observatoire-tól a Sorbonne-ig. PN 1904. márc. 20.; AEÖPM V. 22.; 303–304.) Ugyanezen év végén, már a "maga nevében" beszélt: "Jönnek a nők. [...] A világon nincs semmi természetesebb, mint hogy a nők tudnak írni. Ma tudniillik tudnak. Van szebb dolog, mint előkelő mágnásasszonynak vagy dús burzsoa-nőnek lenni s – írni? Franciaországban idestova nem lesz érdemes egy sort sem olvasni mástól, mint nőírótól. Érezni – hiában – az asszonyok tudnak igazán [...] Agyuk nagyszerű erők akkumulátora. Szemük éles. Kedvük pogány, élet-faló kedv. [...] És álmodni is csak ők tudnak, s nékik van idejük. [...] Úgy van: jönnek a nők. Igazi verseket ők tudnak írni. De regényt is, útirajzot is, ha kell. [...] Hiába minden: a nőt csak a nő ismeri. És ők eddig nem voltak őszinték hozzánk, sem önmagukhoz. A férfi pedig sohasem értheti s írhatja le a nőt [...] [...] De íme jönnek a nők, az őszinte, nagyszerű nők és mi látni fogunk." (Párizsi jegyzetek. A nők. BN 1904. dec. 20.; AEÖPM V. 170–171.; 364–365.). Feltűnő lehet, hogy ezekben az írásokban – a költő akkori fölfogásának megfelelően – milyen sokszor fordult elő az "új" szó. Ez az újra való érzékenység jellemezte aztán az Új versek kötetet is. Ennek megjelenése után nem sokkal – 1906. márc. 27-én – írta Vészi Margitnak: "Tudatom egy érdekes dologról. Persze, a magam dolga. Hinné-e, hogy az én kötetemet Kaffka Margit, Neményi Erzsi, Jacobi Lívia s általában asszonyemberek értették és érezték meg legjobban?" (AEL I. 153.; 500–501.) Kaffka Margithoz való ragaszkodása ismert, könyveiről is elismeréssel írt, s Lesznai Annáról ugyancsak.

A vers utolsó előtti sorában (Óh, áldott az az asszonyok között,) a közismert keresztény imának – az Üdvözlégy, Máriának, tehát Jézus anyjának szóló fordulata is megjelent. Az írásnak a sírással való azonosítása pedig több versében is felbukkant (Góg és Magóg..., Egy jövő költő, A befalazott diák, Kacagás és sírás l. AEÖV II. 195., III. 89., 77.).

Magyarázat

Sphynx: (szfinksz) oroszlán testű és ember fejű mitológiai lény. A görög mondakör – s az Oedipus király című Szophoklész-dráma – szerint "kemény dalnok" és "szárnyas csoda-lény", aki újabb és újabb emberáldozatot követel. Neve a talánnyal, a titokzatossággal fonódott össze.

Irodalom

Földessy: Amt 106.

Vissza a vershez




Hátra Címlap és tartalomjegyzék Előre