601.

Álcás, vén valómmal

Megjelenés

Első megjelenés: AU 1908. augusztus 30. VI. évf. 208. sz. 37. – Ady Endre – (Álczás, vén valómmal címmel másodikként A verselő asszonyok után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 169–170.; Isz2 (1911) 169–170.; Isz3 (1918) 169–170.; Isz4 (1919) 169–170. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 130.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben javították az Isz1 ékezésbeli következetlenségét.

Szövegeltérések

Cím: Álczás,

   

AU

 
 

2.

arcza:

AU

 
 

7.

lépek.

AU

 
 

8.

czél felé

AU

 
 

9.

czél

AU

 
 

21.

valómmal,

AU

 
 

23.

szinnel

AU

Isz1

 

24.

Csufolódva

AU

 

Keletkezéstörténet

Ady a költeményt – együtt A verselő asszonyok cíművel – 1908. aug. 17-én kelt levelével küldte el Elek Artúrnak (AEL II. 75–76.; 375.). A költő, aki tudata és helyzetérzékelése szerint korán jött Magyarországra (Korán jöttem ide. AEÖV II. 192.; 608–609.), gyakran érezte s nevezte önmagát valós életidejénél öregebbnek. Ez a gondolat már egy 1898-as írásában is feltűnt: "Mennyi poézis van egy gyermekleány szívében – de nincs annyi, hogy bearanyozhassa a magamféle, eszményekből kivedlett, korán vénült embernek beteges, borongós, bús kedélyvilágát." (Levél. DRU 1898. szept. 21.; AEÖPM I.2 28.; 717.). Öccse is feljegyezte egy mondatát: "egy lírikusnak 33. életévén túl nincs mit már keresnie az életben" mondta Ady e szerint (AL 178.). Király István írta – Lukács Hugó A beteg Ady Endre című 1919-ben született cikkére is támaszkodva –, hogy Ady "nagyon sokáig volt ránctalan, haja nem hullt, s ősz hajszálak sem elegyedtek belé. [...] Még a ravatalon is olyan tündöklő, kihívó fiatalság sugárzott róla, hogy Móricz az ő akkori külszíne nyomán rajzolta meg később a Tündérkert halott Báthory Gáborát, a »tündérkirályfit«, aki még az elmúlásban is olyan szép volt, »mintha az örökkévalóság nászágyán élne«." (Király II. 270.). E koraöregség motívumai olyan 1908-as versekben is felbukkantak, mint a Magyar fa sorsa ("Öreg vagyok s pogányul / Imát még most se mondok:"), A Vén diák üdvözlete ("Múltak az évek s én, verselő diák, / Öreg mesterem hozzád-öregedtem."), vagy a szinte e darabbal egy időben írt A fehér lótuszok ("Vén, bűnös, mély lelkemből néha / csodálatos forróság buzog,"), de – az öregedés és a fiatalnak maradás kényszerének feszültségét megfogalmazó – vers igazi gondolati és motívumbeli előzménye az ez év januárjában született Én fiatal maradok volt (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 106.; Király II. 270., 369.

Vissza a vershez



602.

A fehér lótuszok

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. szeptember 1. I. évf. 17. sz. 90. – Ady Endre – (Az Egy régi szinész-leány című vers előtt.) – További megjelenés: TH 1909. október 17. VII. évf. 237. sz. 1. – Tárca – Irta: Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 139–140.; Isz2 (1911) 139–140.; Isz3 (1918) 139–140.; Isz4 (1919) 139–140. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 123.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady két helyen módosítottta a korábban közölt szöveget, s ez mentes még a későbbi kötetkiadások néhány önkényesnek tetsző változtatásától.

Szövegeltérések

 

1.

Vén

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

3.

sírt

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

4.

ime

Ny

TH

     
   

kinyílnak

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

5.

lótuszok,

       

Isz4

 

9.

nagy, szamár

Ny

TH

     
 

11.

volna,

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

15.

babona,

       

Isz4

 

20.

Áldott, szent,

Ny

TH

     
 

22.

hold

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

25.

fény-testű

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

30.

Virágaim,

   

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

A lótusz motívuma nem előzmény nélkül való az életműben, már 1902-ben megjelent Adynak Lótusz virág címmel egy verse, ahol a virág a méltatlan, romlasztó körülmények közé került tisztaságnak volt a szimbóluma. A képzet – a virág nevének leírása nélkül – A Tisza-parton című versben is fölidéződött (AEÖV II 177.; 574–576.). Földessy Gyula szerint a költőnek az ötletet a Nagyvárad melletti Püspökfürdő hőforrásainál tenyésző lótusz-szerű virág, a "nyphea thermalis" adhatta. (Földessy: Amt 100.). E versben a lótusz a tiszta vágy és gondolat virága, a tisztaság, az ártatlanság szimbóluma volt. A lótusz eredetileg a női princípiummal kapcsolatos teremtőerő, s ebből fakadó részjelentései közé tartozik az életerő, a dicsőség és a tisztaság.

A fehér lótuszok az emberi lélek kettősségének a verse is, ahol annak egyrészt a bűnös, másrészt a tisztaságra vágyakozó oldala áll szembe egymással. Arra, hogy ez milyen jelentős szerepet játszik az életműben, először Sík Sándor hívta fel a figyelmet (Sík 154.). Tulajdonképpen a Búgnak a tárnák (AEÖV II. 185–186.; 594–595.) alapgondolata is felidéződött itt. Ami ott a tárnák, az itt a láp, ami ott a hegycsúcs, az itt a lótuszokkal benőtt, virágzó lélek volt, ahonnét a mesék és s gyermeki lélek tündér-varázsa "buzgott fel". Ahogy ott a hegy összeomlott, úgy söpörte el itt az utca-szélvész a virágokat. A léleknek a vízhez, víztükörhöz való hasonlítása már a Csolnak a holt-tengeren című költeményben is megjelent ("Holt-tenger a lelkem s az álmom," – AEÖV III. 109.; 483–485.), együtt a virág és az öregség képzetével. A korai öregedés képzete már fiatalon úrrá lett Adyn: "Mennyi poézis van egy gyermeklány szívében – de nincs annyi, hogy bearanyozza a magamféle, eszményekből kivedlett, korán vénült embernek beteges, borongós, bús kedélyvilágát" – írta már 1898-ban (Levél. DRU 1898. szept. 21.; AEÖPM I.2 28.; 717.). Átszőtte ez a gondolat a verssel csaknem egyidőben írt Álcás, vén valómmal című verset is (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Irodalom

Benedek II. 60.; Földessy: Újabb Ady-tanulmányok Berlin, 1927. 25.; Sík 154.; Révész: Atril 43.; Földessy Amt 100–101.; Király II. 268.; Barta 184.

Vissza a vershez



603.

Egy régi szinész-leány

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. szeptember 1. I. évf. 17. sz. 91. – Ady Endre – (Ásom a gödröt címmel A fehér lótuszok után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 99–100.; Isz2 (1911) 99–100.; Isz3 (1918) 99–100.; Isz4 (1919). – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 113.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben javították az Isz1 néhány pontatlanságát.

Szövegeltérések

Cím: Ásom a gödröt

   

Ny

 
 

1.

kutat

Ny

Isz1

 

6.

udvaron.

Ny

 
 

11.

húsz

Ny

Isz1

 

17.

Kivánkozó,

Ny

Isz1

 

19.

Ime itt

Ny

Isz1

Keletkezéstörténet

Ady életművében 1908-ban a Léda-szerelem lanyhulásával párhuzamosan megjelentek az olyan versek, amelyek a régvolt szerelmeket vagy a régi szerelmek emlékét idézték föl (vö. Schöpflin 137.). Ennek az évnek a terméséből ilyen volt a két hónappal később született Az első asszony is, s ugyancsak felbukkant ez a motívum A Hágár oltárában (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben). A gyermekkori szerelem, a korai erotikus élmények képzete Ady számára nagyon fontos volt, s erről számtalanszor beszélt. 1904-ben írta: "A gyermekek, mióta csak gyermekek élnek a földön, mindig szerelmesek voltak. Sokkal, de sokkal szerelmesebbek, mint amilyen szerelemre mi nagyok képesek vagyunk, [...] Gondoljon csak ki-ki vissza a maga alacsony éveire, első vágyakozására a leány-játszótársak után, első regényére, első sejtelem-rohamára, első csalódására. Aztán a többire. A gyermekek igézetes szépen tudnak szeretni. A világ első poétája volna, ki meg tudná szólaltatni művészettel azokat az érzéseket, melyeket a gyermeklélekből a hatalmas élet szemlélete s a szexusok kétfélesége vált ki. [...] A gyermekek mindig szerettek. A nemi titkok sejtései mindig egymáshoz terelték, s terelik a leánykákat és fiúcskákat." (A szerelmes gyermekek. BN 1904. aug. 23.; AEÖPM V. 109–110.; 340–341.) Ady szövege azt igazolja, hogy számára a gyermekkori szerelem felidézése művészi kihívás is volt, de ennek az idősíkokat szembesítő versnek a megszületésében – ugyanúgy "húsz évvel" ezelőtti történésről beszélt a költő, mint a Krisztus-kereszt az erdőn és az Egy régi Kálvin-templomban című darabokban az év elején – legalább annyira fontosak voltak azok az 1908 nyári életkörülmények, amelyekre a Lédával kiújult konfliktusok nyomták rá a bélyegüket. A vers végn (Akkor tudtam nőstényt szeretni. / Azóta már csak másolok. / Életem egy rossz álom, semmi: Ásom a gödröt.) a Halálvirág: a Csók ciklus ez elé sorolt nyitó versének, a Híven sohase szerettemnek a gondolata is felvillant, s egy nihillel, értékhiánnyal megvert életérzésnek – s a világ-teljesség szerelemben való megélése lehetetlenségének – lett a kifejezője.

Földessy Gyula a vers konkrét élményforrásáról is tudni vélt, s Ady egy 1900-ban született írását emlegette: "Néhány évvel ezelőtt, van talán már nyolc is, egy szép fiatal leánnyal laktam egy udvaron. Nagyon szomorú leány volt, s egy katonatiszt udvarolt neki. [...] A katonája először őt, aztán önmagát lőtte főbe. Régi nóta: hiányzott a kaució s a többi. Akkoriban nagyon érzékeny fiatal voltam. Végzetesen megrendített a nagy tragédia. Mint afféle szentimentális, versfaragó diák, naponként, majdnem két hétig, bokrétát tettem a sírjukra. Ott feküsznek a vén Meszes rengetegében." (Egymásért. Sz 1900. aug. 17.; AEÖPM I.2 321.; 795.). Földessy felvetését bizonyítani lehetetlen – az írásban nyoma sincs annak, hogy az emlegetett leánynak bármi köze is lett volna a színészethez –, az azonban valószínűnek tűnik, hogy zilahi emlékről van szó, ahogy azt Hatvany Lajos is megjegyezte (Hatvany II. 185.)

Irodalom

Benedek 217.; Hatvany II. 185–188.; Földessy: Amt 95.; Király II. 63.

Vissza a vershez



604.

A Nincsen himnusza

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, javításokkal, 2 oldalszámozott fólió, 200×155 mm. A Nincsen himnusza címmel. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/74.

Első megjelenés: Ny 1908. szeptember 16. I. évf. 18. sz. 156. – Ady Endre – (A Gonosz csókok tudománya előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 132–133.; Isz2 (1911) 132–133.; Isz3 (1918) 132–133.; Isz4 (1919) 132–133. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 121.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady módosította a folyóirat közlését, de a szöveg nem tartalmazza még a későbbi kötetkiadások sajtóhibáit és önkényesnek tűnő változtatásait.

Javításunk

8. A barna-bus szókapcsolat rövid u-ját ritmikai okokból – a későbbi kiadásokkal megegyezően – hosszú ú-ra javítottuk.

Szövegeltérések

Cím: <">Nincsen<">

   

k

       
 

5. <szörnyű> [beszúrva:] fagyos

k

         
 

6.

tél

   

Isz2

Isz3

Isz4

   

hevi

 

Ny

     
 

8.

S fekete

k

Ny

     
 

11.

A <">Van<">

k

       
 

12.

<">Volna<">

k

       
 

13.

Halál nagy

k

Ny

     
 

14.

Élet

k

       
 

16.

Vétek,

       

Isz4

 

18.

ize

 

Ny

     
 

22.

<Az igazság> [beszúrva:]

         
   

Egy Való van:

k

       
 

23.

ördög

   

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

Nem tudjuk pontosan, hogy mikor írta Ady a verset. Szept. 1. és 5. között Velencében volt Lédával, majd hazaindultak Kaposváron és Patosfán át – Léda rokonsága lakott itt. Nagyváradon töltöttek néhány napot, a vers megjelenése idején – szept. 16-án – a költő már Érmindszenten volt. A minden és a semmi – a lét ellentétes végpontjaiként – gyakori motívumok voltak Ady költészetében. A semmi motívumát tartalmazó versekben a minden képzetének helyébe a semmi érzése, a nihil vágya lépett. Makkai Sándor szerint a halálhoz való kötődés hangja hajlott át a nihil, a tagadás hangjába. "Először az indulat jelenik meg – írja –, amely mindent meg akar semmisíteni, mivel neki nem sikerült az élet (Megöltem egy pillangót), aztán az az indulat, amely tagadja azt, ami nem érzékelhető (Sárban veszett hó), végre az az indulat, amely mindent tagad; amely himnuszt énekel a Nincsennek." (Makkai 76.). A semmi motívuma már az 1901-ben írt Éjimádóban felbukkant: "A sötét volt az első, / Fényt sohse látott szent kaosz. / A nincs volt az első igazság," (AEÖV II. 65–67.; 396–397.). Megjelent az egyik első istenes versben, az Álmom: az Isten címűben is: "Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, / Utam: a nagy Nihil, a Semmi," (AEÖV III. 117.; 500–501.)."Szeretek a Semmibe szállni" – írta A ködbe-fúlt hajókban a költő (AEÖV III. 102.; 462–464.). "Fent, a Semmiben, fehér, szűz a világ. / Oh szép a Semmi, de jobb a valóság." – így szólt a Sárban veszett hó két sora (AEÖV III. 64.; 372–374.).

Király István a költeményt mint "a teljes eltévedés groteszk keserű versét" jellemezte (Király II. 244.), míg Vezér Erzsébet szerint éppen ellenkezőleg, a vers "hetyke mindent tagadása nem nihilizmus, hanem a mindenben kételkedés, a semmibe bele nem nyugvás örök parancsa" volt (Vezér 305.). A feltűnő totális relativizmus – például az erény és a bűn felcserélhetősége, a bűn erénykénti vállalása – a századvég életfilozófiáiban gyökerezett, amit itt egy tagadva ellentétező szerkezeti megoldással fejezett ki Ady. Ennek korai előzményét már az 1900-ban írt A színház című publicisztikájában olvashatjuk: "A színház nem színház. A primadonna nem primadonna. A betű nem betű. S én nem vagyok én. Így kell lenni..." (A színház. Sz 1990. okt. 11.; AEÖPM I.2 358.; 806.).

Irodalom

Makkai 76.; Földessy: Amt 99–100.; Vatai 183.; Király II. 242–245.; Pásztor Emil: "Egy való van: a Nincsen". It 1973. 3. sz. 625–644.; Vezér 200.

Vissza a vershez



605.

Gonosz csókok tudománya

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, A jobb felső sarokban, a cím alatt Osvát Ernő nyomdai utasítása: garm. ritka. 2 oldalszámozott fólió, 200×155 mm. Gonosz csókok tudománya címmel. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/3.

Első megjelenés: Ny 1908. szeptember 16. I. évf. 18. sz. 157. – Ady Endre – (A Nincsen himnusza után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 101–102.; Isz2 (1911) 101–102.; Isz3 (1918) 101–102.; Isz4 (1919) 101–102. – Gyűjteményes kötetben először. AEöv-1 [1930] 114.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady módosította a folyóiratközlés ékezését, de némely következetlenség ellenére nem tartalmazza még a későbbi kötetkiadások torzulásait.

Javításaink

7. A sorvégi, sajtóhibának tetsző pontot értelemszerűen vesszőre javítottuk.

11. és 12. sor jőjjön szavának hosszú ő-jét a k és a Ny szövegéhez igazítva, rövid ö-re javítottuk.

13. Az Igy szó I-jének itt ritmikai funkciója nincs, ezért a 11. és a 12. sorokkal megegyezően Í-re változtattuk.

Szövegeltérések

 

2.

Szívemre

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

7.

Uj,

k

Ny

       
   

tudományát. [sh]

     

Isz2

   
 

8.

Uj,

k

Ny

       
 

10.

Vaditva

k

Ny

       
 

11.

Igy

k

Ny

       
   

jöjjön

k

Ny

       
 

12.

Igy

k

Ny

       
   

jöjjön

k

Ny

       
 

13.

Igy

k

Ny

   

Isz3

Isz4

 

14.

igy

 

Ny

       
 

17.

elveszett

       

Isz3

Isz4

 

19.

megcsúfolni,

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

20.

megcsúfolni.

     

Isz2

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

Földessy Gyula a "csók-szimbólum körébe tartozónak" mondta a verset. Abba a ciklusba került, amely a szerelmet és a csókot pusztulást hozó méregnek mondva kételkedett a teljesség szerelem által való átélésének lehetőségében, közvetlenül a ciklus címét adó vers (Halálvirág: a Csók) elé. Hátterében a Léda-szerelem ambivalenciája és tépettsége állott, meg az a tapasztalat, mely az értékek felcserélhetőségéről tanúskodott. A vers alapgondolatában a monumentálissá vált "gonosz csókokban" való elkárhozás mint az élet kulcsa birtoklásának vágya jelent meg. A teljességvágy az élet megcsúfolásával, az elkárhozás felvállalásával lett egyenlő. "A győzelemnek és megváltásnak indult csók csupa romlást és rombolást szült [...] Még a kárhozatban is teljessé akarta tenni a szerelmet." (Vatai 148.)

Irodalom

Földessy: Amt 95–96.; Vatai 147–148.

Vissza a vershez



606.

Néhai Vajda János

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: Egy néhai költő. Aláírás: Ady Endre. Fakszimiléjét közli: Révész: Atrag I. 158–159. között. – Debreceni Déri Múzeum. Történeti Adattár 144.

Első megjelenés: Ny 1908. október 1. I. évf. 19. sz. 176. – Ady Endre – (Egy néhai költő címmel a Csókokban élő csóktalanok és A nagy Cethalhoz előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 41–42.; Isz2 (1911) 41–42.; Isz3 (1918) 41–42.; Isz4 (1919) 41–42. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 99–100.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amely nem tartalmazza még a további kötetkiadások sajtóhibáját és apróbb következetlenségeit.

Javításaink

6. Mivel a versmondat határa is indokolja, a sorvégi vesszőt a későbbi kiadásokkal megegyezően kitettük.

19. A sor végi vesszőt a későbbi kiadásokkal megegyezően kitettük.

Szövegeltérések

Cím: Egy néhai költő

   

k

Ny

     
 

1.

várta, szegény, a Halált

k

Ny

     
 

2.

hívta

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

5.

épp'<en>

k

       
 

6.

gyermek

k

Ny

     
 

7.

hisz'<en>

k

       
   

keserűbb:

k

       
   

keserűbb

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

8.

bárdnak

       

Isz4

 

10.

<mellett> [beszúrva:] táján

k

       
 

11.

pusz[olvashatatlan betű]tult

k

       
 

12.

ru[olvashatatlan betű] [fölé:] g

k

       
 

14.

volt, ur volt

k

       
   

volt, úr volt

 

Ny

     
 

19.

ugy

k

       
   

– igaz magyarság szerint –

k

Ny

     
 

20.

és akarják [sh]

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

21.

ugy

k

       
 

24.

szívén

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

25.

ugy van, ugy

k

       
 

26.

igazán <gaz> nagy

k

       
 

27.

símán

k

       
 

28.

Urnak

k

       
   

Urnak,

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

29.

Oh

k

       
 

30.

busan

k

       
   

megidézünk,

     

Isz3

Isz4

 

31.

remény<ség>,

k

       

Keletkezéstörténet

Ady Vajda János iránti vonzódása erős volt már zilahi gimnazista korában is. Ezt több írásában emlegette. "Ha Both István nem velem olvastatja fel a világ legszebb versét, azt a tavaszról zengő Vajda-verset!..." (Itthon vagyok. Szil 1903. nov. 26.; AEÖPM IV. 183.; 444.) "Dr. Both István Vajda Jánossal összevissza turbálta a lelkemet, és uszított." (A "Szilágy" bűne. Szil 1908. máj. 14.; AEÖPM IX. 217.) Ez a vonzalom később tudatos vállalássá lett, s a költő rokon sorsú elődjét fedezte fel Vajdában. Találkozás Gina költőjével című – 1905 februárjában írt – "magyar Ugar" versében már mint "szent elődről" és "nagy rokonáról" beszélt róla (AEÖV II. 164.; 548–551.) E vers születésének a körülményeit A Holnap társaságának legfiatalabb, a szervezésben oroszlánrészt vállalt tagja, Emőd Tamás írta meg a legrészletesebben. Az antológia 1908 szeptemberének első napjaiban jelent meg, s ő valamikor a szept. 15. előtti napokban beszélhetett a Nagyváradra érkezett költővel. Arról beszéltek, hogy az antológia megjelenése alkalmából nyilvános ünnepséget rendeznek a városháza dísztermében, Vajda János emlékére. "Ady azt kívánta – írja Emőd –, hogy a Vajda-ünnepség bevezetőjéül én adjam elő a Találkozás Gina költőjével című verset. Én ezt nem éreztem irodalmi programversnek [...] Őszintén: valami harcosabbat szerettem volna megnyitó prológusnak előadni. Kérlelni kezdtem őt, privát szorgalomból, a társaság tudtán kívül, hogy írjon egy újat – olyat, ami program, harckiáltás. Ady eleinte bosszankodott. Aztán – a Káptalan-soron sétáltunk – hirtelen odafordult hozzám.

– Jó, megírom neked, de csak úgy, ha benne lehet ez a szó: frász!

Előbb nevettem, aztán – látva, hogy makacsul ragaszkodik a bizarr ötlethez – nagyon meghökkentem. Ismertem: tudtam, hogy nem fog engedni. Így – gondoltam – még nagyobb baj lesz. Versben még nem olvastam addig, hogy frász. És a közönség? A program? Az ünnepélyesség? Megbocsátható volt az izgalmam: húszéves voltam. Másnap délután Léda asszonyékhoz hívott. Ott folytattam a rimánkodást: hagyja ki a frászt. [...] Ady hajthatatlan maradt.

– Ha nincs frász, nincs vers! [...]

Ady aztán elutazott. A Vajda János-ünnepet szeptember 27-re tűzték ki. Öt nappal előbb, szeptember 22-én kaptam tőle postán a megígért verset, Érmindszentről, a következő levél kíséretében: »Édes Tamásom, megírtam a te kedvedért s egy csöppet dacból az ígért verset. Kérlek, másoltasd le azonnal, s az én nevemben küldd el a Nyugatnak. Nagyon nyomorult lelki és testi állapotban vagyok. [...] Ha nem érkeztem meg, ez azt jelenti, hogy képtelen voltam elutazni. De remélem és akarom, hogy ott leszek és legyek. [...]« A verskéziratban, amit mellékelt, alig volt javítás. Utóbb mondta, hogy dühösen, frissen, törlések nélkül robbant ki belőle. Egy néhai költő, ez volt a címe [később ez megváltozott – a szerk.]. Szeptember 26-án, amikor megérkezett [...] elolvastatta velem magának a verset. Pajkosan, várakozón, a kópégyerekek mosolyával lesett, amíg a szövegen végigmentem. Az ötödik strófához értem, amely így hangzik: Akkor is úgy volt: frász törhette ki / A Dal és Szépség nyugtalan magyarját [...] A frász szónál kipukkant belőle a nevetés. Mégis benne van a frász. El kell mondani. Muszáj." (EmlAE IV. 176–177. – az idézett levelet l. AEL II. 81.; 379–380.).

A fölolvasó estet megtartották, Ady Lédával jelent meg, beszédet is mondott. A verset Emőd Tamás elküldte a Ny-nak, ahol – két másikkal együtt okt. 1-én megjelent. A kötet összeállításakor A téli Magyarország ciklusba került, ugyanoda, ahova a másik elődöt "ébresztő" Csokonai Vitéz Mihály s az Ilosvai Selymes Péter is. A versen a szerep és a sors azonosságának a vállalása vonult végig nemegyszer egészen nyíltan utalva a sorsközösségre. S vén haláláig hiányzott neki / Dárius kincse: azaz száz forintja.: l. a BN átalakulását követő folytonos pénztelenséget, melyet a költő leveleinek sokaságában panaszolt. Talán a mája se volt épp' szelíd,: e sorral arra a szomorú állapotra célzott, mely alkohol-mámorba kergeti a tehetségeket. E gondolatot az év elején írt A magyar Pimodán című esszéjében részletesen is kifejtette: "Én a magyar Pimodánról akarok írni most, arról a kényszerről, mely a tatáros, turkos magyarokat, ha magyarok s egy kicsit zsenik, beleviszi az ivásba [...] Mintha azonban azt máris meg tudtam volna mondani, hogy micsoda a magyar Pimodán, az Alkoholhotel, [...] ahol felséges magyar lelkek virulnak vagy hervadnak el, mielőtt az igazi virulásba belefoghatnának." (A magyar Pimodán. I–II. Ny 1908. jan. 1.; AEÖPM IX. 157., 160.). Megjelent a Vajdára oly jellemző, de a magyar irodalmi hagyományon amúgy is végigvonuló toposz, a virrasztás motívuma is: Dalolt, virrasztott, pusztult csöndesen / S gőggel rugott ki végső éjszakáján. Földessy Gyula ez utóbbi sort úgy magyarázta, hogy Ady részben az öreg Vajda egy mondására célzott: "Mi vigasztalt, fenntartott életemben, mind a magam lelkéből merítettem" részben arra a naív, végrendeletében erősen hangoztatott gőgjére, hogy "senkinek sem vagyok egy krajcárral adósa" (Földessy: Amt 90.). A Vajdát jellemző sorok minden hasonló sorsú költőt, így természetesen Adyt is jellemezték: Bakonyi fajta, karakán magyar, / Pazar volt, jó volt rossz fajtája mellett, / Magyar mértéknél ő többet adott / S ő azt se kapta, ami nagyon kellett. Ez volt az a pont, ahol a Vajda Jánossal való emberi, költői rokonságát a legerősebbnek tudta Ady.

Magyarázat

Dárius kincse: Dareiosz (Kr. e. 521–485) Perzsia mesés gazdagságú királya volt. Neve egy állandósult szókapcsolat részévé lett.

virrasztott: utalás Vajda János A virrasztók című versére.

Irodalom

Benedek II. 30–31.; Földessy: Amt 90.; Király II. 680.; EmlAE IV. 175–78., 194.; Varga: Aék 196–198.; Vezér 176.

Vissza a vershez



607.

Csókokban élő csóktalanok

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz, nyomdai kézirata autográf javítással. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1908. október 1. I. évf. 19. sz. 177. – Ady Endre – (A Végtelen szerelme címmel a Néhai Vajda János és A nagy Cethalhoz között.) – Kötetben: AHúv (1909) 55.; Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 23.; Szsz2 (1911) 23.; Szsz3 (1918) 23.; Szsz4 (1919) 23. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 137.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-ből, amely mentes még a további kötetkiadások önkényesnek tűnő módosulásaitól.

Szövegeltérések

Cím: A Végtelen szerelme

   

Ny

AHúv

       
 

5.

Vonaglottunk,

 

AHúv

       
   

bizón,

Ny

AHúv

       
 

6.

Hős

Ny

AHúv

       
 

10.

csókmivelők.

Ny

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

Tul

Ny

         
 

16.

Sirva

Ny

         
 

17.

Be'

Ny

AHúv

       
   

Be<,>

   

nyk

     
   

busak

Ny

         
   

be'

Ny

AHúv

       
 

18.

csóktalanok

Ny

AHúv

       
 

19.

hogy'

Ny

AHúv

       
   

hogy<,>

   

nyk

     
 

20.

Sirunk,

Ny

         
   

ujra

Ny

         

Keletkezéstörténet

A verset Ady már hazaérkezése után, Érmindszenten írta, erre vallanak Osvát Ernőnek 1908. szept. 24-én írott sorai: "...itt van két vers, a harmadik – gondolom – ezekkel egy időben Nagyváradról érkezik" (AEL II. 81.; 380.). Az említett két vers a Csókokban élő csóktalanok és A nagy Cethalhoz címűek voltak, a harmadikat – a Néhai Vajda Jánost – valóban Emőd Tamás küldte el Nagyváradról (a verset és jegyzetét l. e kötetben). A vers központi motívuma – itt mint az elérhetetlenség szimbóluma – a Minden volt. Szabó Richárd szerint a költő az élet teljességének vágyát először a Sóhajtás a hajnalban című versben jelölte a "szent minden" fordulattal (Szabó R. 80.). Az élet teljességének megélése ott olyan motívumokhoz kötődött, mint a szerelem, az arany, az asszony, a kéj, melyek azonban "mind a másé" voltak. (AEÖV II. 167–168.; 556–557.). A Minden-élmény hajszolása továbbra is lírájának centrumában maradt, a költő "rendkívüli vitalitása az élet teljességét akarta kiélvezni" (Schöpflin 64.).

A Halálvirág: a Csók ciklus több verse is arról tanúskodott, hogy "a létezés által nyújtott, vagy elérhető örömök összességét, a teljességét nem kaphatták meg a szerelemben" (Vatai 149.) az arra törekvők. Ez a – végül csak a Szeretném, ha szeretnének kötetbe sorolt – vers is erről beszélt: Túl vánkoson, leplen, ingen / Sírva láttuk meg: ez se Minden. Ugyanakkor ennek az örök küzdelemnek abbahagyhatatlanságára is utalt a végső sorokban: A Végtelent hogy szeretjük: / Sírunk, csókolunk s újra kezdjük. A szerelem tere mint harctér motívuma a márciusban írt A csatatér hőse című versen is végigvonult, Szabó Richárd pedig a szintén márciusi Mihályi Rozália csókja című novellával hozta kapcsolatba a költeményt, hiszen a "küldött" csók motívuma ott is felbukkant (l. AEön 841–848.).

Irodalom

Sík 209.; Szabó R. 80.; Földessy: Amt 109.; Vatai 149.; Varga 363.; Király II. 205., 213.

Vissza a vershez



608.

A nagy Cethalhoz

Kézirat, megjelenés

Kézirat: A vers kézirata nem maradt fenn. Az autográf, ceruzaírású tisztázat hasonmását közli: Révész: Atrag I. 46–47. között. Cím: A nagy Cethalhoz. Aláírás: Ady Endre. A kézirat jobb felső sarkában Osvát Ernőtől származó nyomdai utasítás: garm. ritka.

Első megjelenés: Ny 1908. október 1. I. évf. 19. sz. 178. (A Néhai Vajda János és Csókokban élő csóktalanok után.) – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 19–20.; Isz2 (1911) 19–20.; Isz3 (1918) 19–20.; Isz4 (1919) 19–20. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 93.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben több helyütt is pontosították a sajtóközlés és az Isz1 ékezését, s egy sajtóhibát is kijavítottak.

Javításunk

17. A sor végére a grammatika követelményei szerint hiányzó vesszőt kitettük.

Szövegeltérések

 

1.

Oh,

   

Isz1

 

5.

Csuszós

k

Ny

Isz1

 

7.

két,

k

   
 

8.

<R> [fölé:] r [elé:] S

k

   
   

<lábat> [fölé:] szivet

k

   
   

szivet

 

Ny

Isz1

 

9.

<Vedd el értük a nagy félelmemet> [alá:]

     
   

Sok félelmemet vedd el értük,

k

   
 

15.

szivem

k

Ny

Isz1

 

18.

mindig.

k

Ny

Isz1

 

19.

birom

k

Ny

Isz1

 

20.

Nyúgodt

k

Ny

Isz1

Keletkezéstörténet

Ady a verset már Érmindszentre való hazaérkezése után írta, s szept. 24-én küldte el Osvát Ernőnek egy levélben a Csókokban élő csóktalanok című darabbal együtt (AEL II. 81.; 380.). A költemények – együtt az Emőd Tamás által elküldött Néhai Vajda János cíművel – okt. 1-jén jelentek meg a Ny-ban. Ady nemcsak a szerelemben, Isten után való vágyában is a teljességet akarta megélni, a bizonyosság, a kétely s a lemondás attitűdje ezért hullámzott végig istenes versein. A még 1907 végén született Álmom: az Isten (l. AEÖV III. 117.) bejelentett teljességvágyától A Sion-hegy alatt gyermekkori képzetén és a Krisztus-kereszt az erdőn, illetve az Egy régi Kálvin-templomban rátalálás, megbékélés vágyán át az Uram ostorozz meg önvádjáig vezetett az út az esztendő első felében, amíg az "Ádám, hol vagy?" és Az Úr érkezése című költeményekben a rövid életű bizonyosságé lett a fő szólam. Ez a nyugalmasabb állapot hetek alatt szétfoszlott, hogy az Isten, a vigasztalan "egyetlen és borzalmas", a "Mindent" bíró Istene már közönnyel nézzen a vágyakozóra.

A szülőfalujába éppen hazatért költő első Lédához írt levelében "egy álmatlan szörnyű éjszakáról" panaszkodott (AEL II. 80–81.; 379.), s a gyötrelemnek ez a motívuma a versben is megjelent: Hogy néha rámszálljon az álom. Az Ady költészetében többféle képzetként megjelent Isten itt a cethal alakjában bukkant fel. A képzet eredetére több féle elképzelés is van. Vajthó László szerint (Én, Ady Endre. Szeged, 1929. 37.) a költő a világot tartó állat képzetét Jób könyvének azon részéből merítette, amely leviathánról a mitológia hatalmas tengeri szörnyéről, mint Isten érinthetetlen hatalmának bizonyosságáról beszélt (Jób könyve 41.). E fölfogás szerint az eredeti hasonlat Adynál magának az Istennek vált a "borzasztó" szimbólumává. Oláh Gábor egy ind-képzetnek tudta a cethal-képet, s ezzel kapcsolatban egy beszélgetésre is emlékezett a költővel: "Akkortájt jelent meg A nagy Cethalhoz című verse. Én akkor furcsának találtam a cethal-szimbólumot s évődve gúnyoltam Adyt: hogy lehet ilyen indus-képzetekkel tarkázni egy magyar verset? Ady szörnyen megharagudott s azt mondta: »most már csak azért is csukát fogok tenni a cethal helyébe! Egyenesen csukát!« – De nem tett. A csukát később kis falánk nőcskéi szimbólumává hajlította, pompás szemléletességgel" (AM I. 119.). Megint más megoldást adott Földessy Gyula. Ő egy ősi finnugor isten-képzetre vezette vissza az egészet: "Nem tudom, »népdal«-e az a nóta, amelyben megvan ez az ősi mitológiai maradvány, vagy ismert nevű szerzőtől való-e? – Ezt a »népdalt« gyermekkorom óta ismerem, így kezdődik: »Az alispán kalapomhoz rózsát tett«, második versszaka így hangzik: »Hej, de mégis lóg az asztal, ing a pad, Tán a cethal megfordult a föld alatt?«." (Földessy: Amt 87.). Egy újabb megoldással állt elő Sára Péter. Ő az ősi magyar hitvilág egy elemére szavazott, amely szerint egy nagy cethal tartja hátán a földet (Sára Péter–Pölöskei Ferencné: Ady Endre, 1877–1919., Bp., 1957. 145.). Ady ezt a Kós Károly által is leírt hiedelmet a szomszédos Kalotaszegről bizonyára ismerhette: "A kalotaszegi ember mítosza szerint a földet hatalmas cethal tartja a hátán [...] Néha megmozdul a temérdek állat: reng a föld akkor..." (Kós Károly: Kalotaszeg. Bp., 1938. 48.). Érdemes megemlíteni, hogy az alig pár héttel később született Szeress engem, Istenem egyik sora ("Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy, / Ős magyar névvel: az ős-Állat.") is valószínűsítheti ezt az értelmezést.

Ez az Isten a nem "keresztyény", nem "zsidó", hanem a mindenség ura volt, s a vers motívumaiban a korábbi fordulatok is előfordulnak. Az Isten balján "rettenetes Úrról" beszélt, az Isten, a vigasztalan "egyetlen és borzalmas Istenről", ez a vers "borzasztó Cethalról", "rettentő Úrról". "Úgy forgatja a Mindenséget, / Mintha unott játékot űzne," olvashatjuk az Isten, a vigasztalanban, Roppant hátadon táncolunk mi, / Óh, ne mozogj, síkos a hátad. írta itt a költő. "Meg-megtréfál az én Istenem [...] Az Istenem, tréfás Istenem," – szólt Az éjszakai Isten két sora alig három hónappal korábban, itt a Ne táncolj, lógj, ne tréfálj mindig óhajával fejezte be Ady a verset.

Irodalom

Benedek II. 103.; AM I. 119.; Makkai 115., Sík 235.; Vajthó László: Én, Ady Endre. Szeged, 1929. 37.; Sára Péter–Pölöskei Ferencné: Ady Endre 1877–1919. Bp., 1957.; Hatvany II. 62–64. 145.; Földessy: Amt 87.; Vatai 219–220.; Scheiber Sándor: Ady Endre A nagy Cethalhoz című versének képzettörténete. It., 1969. 3. sz. 604–610.; Király II. 435–439.; Vezér 187.; Bíró 132.

Vissza a vershez



609.

Földrengés előtt

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. október 4. XXXVI. évf. 237. sz. 1. – Ady Endre – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943]. 1011–1012.

Szövegkritika

Alapszövegünk a Nsz-ból. A vers a költő életében másutt nem jelent meg, a sajtóközlésen néhány apróbb javítást hajtottunk végre.

Javításaink

2. A gyönyörü szó ü-jét ritmikai okból hosszú ű-re változtattuk.

17. Az ur-had rövid u-ját szintén ritmikai okból hosszú ú-ra javítottuk.

22. A sor végéről hiányzó írásjelet a versmondat logikájának engedelmeskedve ponttal pótoltuk.

23. A sirt szó rövid i-je helyett hosszú í-t írtunk.

Keletkezéstörténet

1908. okt. 4–6-án rendkívüli kongresszust tartottak a magyar szakszervezetek. Ennek alkalmára írta Ady a verset. A kongresszus 8-ára a MSZDP nagyszabású tüntetését ("vasbotos tüntetés") szervezte meg a választójog kiterjesztése érdekében. A tüntetés, mint várható volt, számos összecsapást hozott a rendőrséggel. Ady, a szociáldemokratákkal együtt, erre is előre számított. (Új erők születése. A magyarországi munkásmozgalom történetének kronológiája a dualizmus és a két forradalom időszakában 1868–1919. aug. 1. Bp., 1979. 347–348.; Magyarország története 1890–1918. Bp., 1978. 762.; A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai 4. k. Bp., 1966. 120–123., 140., 712.)

A verset, több a Nsz-ban megjelent darabhoz hasonlóan – Kacag a Föld, Az uj hitvallás – Ady nem sorolta be kötetbe. A programvers-jelleg a retorikai kidolgozottság ellenére erősen szembetűnik, felszólító tónusa és jövő-hite szemben áll a költő ezen időszakban született költeményeivel. Gondolati radikalizmusában az egy hónappal korábban írt Magyar jakobinus dalának hangja is felcsendült, a Bús szemeink évezred-törte fényét, fordulat a "Hiszen gyalázatunk, keservünk / Már ezer év óta rokon," sorokkal is rímelt, s újra felbukkant a már a Fölszállott a pávából (AEÖV III. 69.; 383–386.) ismert történelmi határhelyzet képzete: Vagy bércet szül vagy mély sírt most a föld: A verset a terjedelmes Ady-szakirodalom szinte egyáltalán nem emlegeti.

Irodalom

Földessy: Amt 302.

Vissza a vershez



610.

Az első asszony

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, a jobb felső sarokban Osvát Ernő nyomdai utasításával: garmond ritka. 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: Az első asszony. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/41.

Első megjelenés: Ny 1908. november 1. I. évf. 21. sz. 316. – Ady Endre – (A Híven sohase szerettem és a Seregély és galamb előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 108–109.; Isz2 (1911) 108–109.; Isz3 (1918) 108–109.; Isz4 (1919) 108–109. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 115.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady két helyen módosított a k és a Ny szövegén. A további kötetkiadások szövege változatlan.

Szövegeltérések

 

9.

buggyant vér-ajka

k

Ny

 

15.

átk [beszúrva:] oz

k

 
 

18.

him

k

Ny

Keletkezéstörténet

Fenyő Miksának a költőhöz írt, 1908. okt. 15-én kelt leveléből tudjuk ("Nagyon szépen köszönjük a verseket. Sajnos erről a számról lekéstek;"), hogy Ady a nov. 1-jén megjelent három költeményt – Az első asszony, Híven sohase szerettem, Seregély és galamb – már okt. első felében megírta (AEL II. 85–86.; 384–385.). Közülük Az első asszony a két hónappal korábban megjelent Egy régi szinész-leány-nyal van a legközelebbi rokonságban, s rokonságban lesz a körülbelül két hónappal később írt A Hágár oltára című verssel is (e verseket és jegyzetüket l. e kötetben). Tudott, hogy Adyban a Léda-szerelem lazulása megrendítette a teljesség szerelemben való megélésének költői és emberi bizalmát is, így életművében megjelentek azok a versek, melyek a szerelemről és a csókról mint rontó méregről beszéltek, vagy amelyek a régi, még tisztának érzett kötődések emlékeit idézték fel (Schöpflin 137.). Ez a vers – az említettekkel együtt – az utóbbi csoportba tartozott. Az emlék felelevenedésében a szülőfalujába egy hosszú párizsi utat követően hazatért költő pillanatnyi "nosztalgiája" is szerepet játszhatott csakúgy mint a szeptember végén felépült új házba két napra hazavitt Léda látogatásának zavaró mozzanatai (erről l. AL-né 87–89.). A vers ihletője valós személy volt, róla – Ady Érmindszenti tanulóéveiről beszélve – a költő öccse is megemlékezett: "Fiuk, lányok együtt tanultak itt, s mivel pedig Katona Károly uram súlyos heptikával küszködött, s a két méter magas pici iskola-szobában erősen fúladozott, a márciusi első napfénytől kezdve a templom fás udvarán: a cinteremben folyt a tanítás. De itt folytak persze a vidám, hancúrozó játékok is, amelynek során a szomszédék Rózája, Pápai Róza vetélytársra talált Gizellában, a »kis zsidó leány«-ban." (AL 18–19.). A kis Róza majd A Hágár oltára soraiban is felbukkan ("Róza, a szomszédék kis Rózája / Bujósdit játszott velem."), s az is ismert, hogy a költőnek milyen fontos volt a gyermeki szerelem. Az Egy régi szinész-leány keletkezéstörténetében idéztük már A szerelmes gyermekek című cikkének 1904-ben írt sorait, ahol azt mondta többek közt, hogy "A gyermekek mindig szerettek. A nemi titkok sejtései mindig egymáshoz terelték s terelik a leánykákat és a fiúcskákat." (A szerelmes gyermekek. BN 1904. aug. 23. AEÖPM V. 110.; 340–341.). Idézhetjük egy novelláját is, amelyben a gyermek Ady élményei felvillannak: "Férfiú volt ő is. És a férfiú mindig a leányok nyomát keresi. Ha az Életet szereti, s a jövőnek indul: bizonyosan az ismeretlen, érkezendő leányok elébe megy. Ha pedig törötten felszámolja a múltat: okvetlenül a régi leányok árnyait hajkurássza. [...] Lósóskás, falusi szérűskertben kereste az első nyomot a Halál kocsisa. Itt nyílott neki először a szerelem. Még talán ötesztendős sem volt akkor. Vannak férfiak, akik neuraszténiával születnek. Ezeket négy-ötéves korukban már szerelmi csalódás éri. A lósóskás szérűskert most hó alatt aludott. Sehol a kis Julcsa nyoma. A kis Julcsáé, kivel valamikor ide csókok okából rejtőzött a Halál kocsisa." (A Halál kis négyesfogata. BN 1906. márc. 18.; AEön 459–462.; 1330.). Ez a kis Julcsa A Hágár oltárában is megidézett kis Rózával lehet azonos, Gizellára egy másik novellájában emlékezett: "...Zsuzsu a mi iskolánkba járt, holott zsidóleány volt. Én mindjárt szerelmes lettem bele. Merthogy idősebb volt nálam, s mindig csak az ilyen nőket szerettem [...] Nyúlánk és szőke volt Zsuzsu. Csodálatosan fehérbőrű s nagy kékszemű. Mikor első napon ült velünk a kis nádastetejű iskolában, mindannyian remegtünk." (Zsuzsu és én. BN 1905. dec. 9.; AEön 393–395.; 1322–1324.).

Ady Lajos szerint a költő a maga kétségkívül meglévő, nem egészen megszokott, de nem is példátlan és rendkívüli gyermekkori szexuális vonzalmait később maga színezte és élezte ki (AL 26.), de a versben nem erről volt szó. A megidézett emlék itt a szerelem teljességet ígérő hatalmában már kételkedő költő élete azon – természetesen költőileg teremtett – fordulatára utalt vissza, amely az ártatlanság elveszítésének és az "izgató élet-titkok" megismerése, megélése ígéretének az együttes pillanata volt. Az "első asszony" felidézésére azért volt szüksége, mert a megtapasztalt felnőttkori szerelmek nem azt hozták, amit annak idején még remélni lehetett.

Irodalom

AL 15–16.; Hatvany II. 183–185.; Földessy: Amt 96.; Vezér 11–12.

Vissza a vershez



611.

Híven sohase szerettem

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: Híven sohase szerettem. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/40.

Első megjelenés: Ny 1908. november 1. I. évf. 21. sz. 316–317. – Ady Endre – (Az első asszony és a Seregély és galamb között.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Halálvirág: a Csók ciklus) 98.; Isz2 (1911) 98.; Isz3 (1918) 98.; Isz4 (1919) 98. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 113.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben három helyen módosították az Isz1-beli ékezést, de nem tartalmazza még az Isz3 egy sajtóhibáját.

Javításunk

16. a mitse szót a 12. sorhoz igazítva mit se formára javítottuk.

Szövegeltérések

Cím: Hiven

     

Ny

Isz1

   
 

2.

Hiven

   

Isz1

   
 

3.

majd'

k

Ny

     
   

meghaltam

     

Isz3

Isz4

 

8.

Borús

   

Isz1

   
 

14.

Uj

k

Ny

     
   

ujban.

k

Ny

     
 

16.

mégse

k

Ny

     
   

mitse

   

Isz1

Isz3

Isz4

 

17.

vettem:

k

Ny

     
 

18.

Hiven

   

Isz1

   

Keletkezéstörténet

Amint azt Fenyő Miksa Adynak írt 1908. okt. 15-i leveléből tudhatjuk, a költő ezt a verset is a megelőző napokban küldhette el a Ny-nak, ám a folyóirat okt. 16-i számát már lekéste (AEL II. 85–86., 384–385.), csak a nov. 1-i számban jelenhetett meg, együtt Az első asszony és a Seregély és galamb címűekkel. Ha az előbbi vers a régvolt gyermekkori szerelem emlékének megidézésével sugallta, hogy a felnőttként megélt szerelem, mint a teljesség birtokbavételének egyik lehetősége nem bizonyult reálisnak, akkor ez a darab a csőd beismerése volt az önvád hangján. A Halálvirág: a Csók ciklus legelső verse lett, azé tehát, mely a Léda-szerelem lazulásának, s ezzel együtt a szerelem rontó ereje költői felismerésének és bevallásának dokumentumait gyűjtötte össze. A versben a még 1905-ben írt Az utolsó mosoly felütése ("Óh, nagyon csúnyán éltem, / Óh, nagyon csúnyán éltem:" – AEÖV II. 192–193.; 610–611.) is visszhangzott, de a "nőt hajszoló, csapongó állhatatlanság" (EmlAE IV. 698.) itt inkább a teljesség szerelemben való megélésének arról a lehetetlenségéről vallott, amelyről a pár hete írt Gonosz csókok tudománya vagy a még a párizsi nyárban született A szív komédiája egy motívum erejéig szintén szólt: ("S vén szívem most sírva játssza el / A szív örök komédiáját.". Az Adynál egyébként nem ritka kétsoros strófák ősét Benedek Marcell Az én mennyasszonyom című (AEÖV II. 24.) versben látta (Benedek II. 217.).

Irodalom

Benedek II. 217.; Földessy: Amt 95.; EmlAE IV. 698.

Vissza a vershez



612.

Seregély és galamb

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. november 1. I. évf. 21. sz. 317. – Ady Endre – (Az első asszony és a Híven sohase szerettem után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 160–161.; Isz2 (1911) 160–161.; Isz3 (1918) 160–161.; Isz4 (1919) 160–161. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 128.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelynek ékezése és központozása következetesen módosított a korábbi szövegközléseken.

Javításunk

13. A félig holtan szóösszetételben, követvén az Adyra jellemző nyelvi sajátosságot, visszaállítottuk a többi szövegforrásban használt kötőjelet.

Szövegeltérések

 

1.

csuf

Ny

 
 

2.

(Hollók

Ny

 
 

3.

Igy

Ny

Isz1

   

éjről-éjre.)

Ny

 
 

4.

csuf

Ny

 
 

5.

bünös,

 

Isz1

 

8.

Ugy-e

Ny

Isz1

 

16.

csuf

Ny

 
 

19.

csuf

Ny

 
 

20.

Ujszülött

Ny

Isz1

 

22.

bünös,

 

Isz1

 

25.

én ime

Ny

Isz1

   

ujraszülettem.

Ny

Isz1

 

26.

szüzi

 

Isz1

 

28.

csuf

Ny

 
 

29.

szüzi

 

Isz1

Keletkezéstörténet

Ady a verset még 1908. okt. 15. előtt írta, mert ezen a napon kelt levelében Fenyő Miksa tudatta vele, hogy az – Az első asszony és a Híven sohase szerettem címűekkel együtt – lekésett már a Nyugat okt. 16-án megjelent számáról (AEL II. 85–86.; 384–385.). Azok sorába illeszkedik a költemény, amelyekben a kettős én képzete jelent meg. Ady lírájának erre a jellegzetességére már Sík Sándor is felhívta a figyelmet (Sík 154.). A lírai én egyszerre volt fényes Apolló és csúf faun, Júdás és Jézus, Ábel és Káin, galamb és seregély (erről bővebben l. a Lenni kell, lenni című vers jegyzetét e kötetben). E versben azonban nem egyszerűen a kettős én megjelenéséről volt szó, hiszen itt az egyik radikálisan elutasította a másikat (Földessy: Amt 105.; Király II. 206.). Hasadás állt be ebben a "hatalmas lélekben", ahogy Vatai László írta, "egyszerre bűnös seregély és tiszta galamb. Az elsőt bűnbánatában megtagadja, hogy a második patyolatfehéren élhessen benne. Teljesen újjá akart születni, hogy csak galamb élete legyen. Ez mindvégig nem sikerült..." (Vatai 153.). A rokon témájú versek közül Földessy, Vatai és Király a később született A Patyolat üzenete címűt egyaránt megemlítette, de ide tartozhat a bűnös és a tisztaságra vágyó lélek ellentétére építő, csak néhány héttel korábban írt A fehér lótuszok is (a verset és jegyzetét l. e kötetben). Legközelebbi, a gyötrő, de kétségbeesetten megbékélni vágyó létállapot – s ezzel az ihlet – azonosságára valló "rokonai" azonban a Lenni kell, lenni és a Szeress engem, Istenem című költemények, amelyeket talán e verssel egy időben, sőt – mivel az Elek Artúrnak okt. 18-án írt levéllel küldte el azokat Az Ujságnak (AEL II. 87.; 385–386.) – meglehet, néhány nappal korábban írt Ady. A Szeress engem, Istenem megbékélés-vágya még az egyik motívumával is utalhat a Seregély és galamb egy versszakára: Előttem egy vén seregély járt / Bizonnyal gonosz, bűnös kedvben, / Dacolva, istenetlen.

A verset uraló kettős madár-motívum sem volt új keletű a költő életművében: a lírai én gyakran jelent meg madárként vagy madarakként. Ilyen vers volt a Héja-nász az avaron (AEÖV II. 182.; 585–587.), a Rettegek az élettől (AEÖV II. 178.; 578.), a Gémek az Olimpusz alatt (AEÖV III. 29–30.; 246–248), a Megáradt a Tisza (AEÖV II. 34–35.; 258–260.), vagy az 1908. év nyarán írt A Halál-tó fölött (a verset és jegyzetét l. e kötetben). A legjellegzetesebb példa azonban Az anyám és én (AEÖV II. 31–40.; 251–253.) egyik versszaka: "Ő szülje az átok sarját / Erre a bús magyar földre: / Az új hangú tehetetlent, / Pacsirta-álcás sirályt.". Ugyanígy a kietlenséget és a veszélyt jelentő varjak kósza népe is megjelent már több versben: Elűzött a földem (AEÖV II. 131–133.; 494–499.), Hazavágyás Napfény-országból (AEÖV III. 53–54.; 338–340.), Dózsa György lakomáján (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Irodalom

Benedek II. 60.; Bölöni 182.; Földessy: Amt 105.; Vatai 153., 209.; Király II. 206.

Vissza a vershez



613.

Az én testamentumom

Megjelenés

Első megjelenés: 1908. október 18. 55. évf. 42. sz. 842. – Ady Endre – További megjelenés: KFi 45. k. (1908) XXIII. évf. 5. füz. 274. – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 167–168.; Isz2 (1911) 167–168.; Isz3 (1918) 167–168.; Isz4 (1919) 167–168. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 129–130.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady több helyen is módosított a sajtóközlések szövegén. Az első kötetkiadás nem tartalmazza a továbbiak durva sajtóhibáit.

Szövegeltérések

 

2.

szívem

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

9.

szenvedésem.

 

KFi

     
 

12.

harczot,

 

KFi

     
 

14.

arczot,

 

KFi

     
 

15.

arczot,

 

KFi

     
 

17.

rosz

 

KFi

     
 

20.

sírás.

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

23.

Szebben és jobban haljon,

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

24.

Szebben és jobban éljen,

     

Isz2

Isz3

Isz4

 

27.

harczoljon,

 

KFi

     
   

gőggel

 

KFi

     
 

29.

fel.

 

KFi

     
 

30.

fel – akkor

 

KFi

     

Keletkezéstörténet

A költemény keletkezésének idejéről nincs pontos ismeretünk – ehhez a megmaradt levelek sem nyújtanak támpontot –, de mivel az Ady műveit többször hosszabb ideig várakoztató -nál jelent meg 1908. okt. 18-án, elképzelhető, hogy a költő a verset már hetekkel vagy hónapokkal korábban megírta. A versben "a költő sorsának minden szenvedését" felvonultatta Ady (Benedek II. 33.), az élet leginkább fájó mozzanatainak a megértés hiányát és a költő magyarságának tagadását tartotta. Többen leírták – Schöpflin Aladár például –, hogy Adyt legmélyebben és legérzékenyebben a magyarság gyűlöletének vádja érintette: "Magyarabbnak tartotta magát mindenkinél, a szűz magyarság inkarnációjának. Senki magyar költő nem vívódott olyan kínosan a magyarság tragikus problémájával, senki annyit nem szenvedett magyarságáért [...] Egy ügyes és következetes ellenpropagandával kikészített közvélemény ellen harcolt, ki lehet mondani, a kora ellen. A támadásokon keresztül látta kora magyarságának képét, s ez a kép gyűlölettel töltötte el s kétségbeeséssel fajtája sorsa miatt" (Schöpflin 82.). E problematikával – s a költői tanúságtétel fájó büszkeségével – számos versében találkozhatunk, 1908 során is. "Ős Napkelet olyannak álmodta, / Amilyen én vagyok:" – írta az Én nem vagyok magyar? című költeményében még 1907 elején (AEÖV III. 62–63.; 365–368.). "Az én magyarságom: / Nincs ilyen átkozott, / Nincs ilyen igazi." – mondta a vers (Az én magyarságomban) az 1908. év elején, amikor megindultak a Vér és arany megjelenése utáni gúnyolódások. "De az igaz: az én vagyok, / De a magyar: az én vagyok." – így a májusban született Egy harci Jézus–Mária. Ez az öntudatos hang publicisztikájában is többször megszólalt: "Annyi magyarságról sohse álmodtak sem a bajai csizmadia-műhelyben, sem az anyai dzsentriházban, se sehol, amennyit az én ezeréves kis-nemes, mindig parasztokkal s vajmi sokszor parasztokként élő famíliám megőrzött s az én egyéniségemben, lelkemben kifejezett." – írta Párizsból az őt is támadó Tóth Bélának (Válasz Tóth Bélának. BN 1907. márc. 2.; AEÖPM VIII. 182.; 494–497.).

A vers centrumában az Ady-értelmezte magyarsághoz való ragaszkodás áttestálásának a szándéka volt: Legyen magyar s fogják rá, / Hogy rossz fia fajának. Minden egyéb – szerelem, kór, szenvedés, öröm, harc, vidámság, bánat – ennek alkotórészeként értelmeződött. A "végrendelkező" költő saját létének és jelentőségének a továbbélésében látta a magyarság értelmes megmaradásának egyetlen lehetőségét.

Irodalom

Benedek II. 33.; Földessy: Amt 106.

Vissza a vershez



614.

Lenni kell, lenni

Megjelenés

Első megjelenés: AU 1908. október 25. VI. évf. 256. sz. 38. – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel, Lenni, lenni, lenni címmel elsőként a Szeress engem, Istenem előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 157.; Isz2 (1911) 157.; Isz3 (1918) 157.; Isz4 (1919) 157. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 127.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady módosította az újságközlés szövegét s a címet is. A későbbi kötetkiadások változatlanok.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

   

AU

Cím: Lenni, lenni, lenni

   

AU

 

1.

rendbe'

AU

 

5.

Ugy

AU

 

10.

ujra

AU

Keletkezéstörténet

"Itt küldök egy tárcát és két verset" – írta a költő Elek Artúrnak 1908. okt. 18-án már ismét Érmindszentről, ahova rövid budapesti tartózkodása után – többek közt tervezett kötetének az ügyeit intézte – visszatért (AEL II. 87.; 385–386.). Az említett két vers – akkor még más címekkel – a Lenni kell, lenni és a Szeress engem, Istenem volt, amelyek egy hét múlva jelentek meg a Az Ujság című lapban. Király István a "kétfajta lírai önarcképet" együtt sugalló költemény reprezentánsaként jellemezte ezt a verset, hol az önmagát "kóbor kutyának érző, eltévedt ember s a próféta-sorsot idéző, ötszáz évre néző, küldetéses én vitázott folyvást a maga eltérő, feleselő hangulataival ennek a költészetnek a mélyén." (Király II. 225.). Ez az ellentétpár valóban uralta a verset, de Király ezt a véleményét a maga, éppen a "kétmeggyőződésű forradalmárságának" az idejét élt Ady-képéhez igazította, holott a mélyben ama küzdelmes lét "két arcának" együttes megjelenítéséről volt szó, amelyben a szorító kétely és a feladhatatlan, sokszor önerősítő dac pillanatai az 1908. esztendőben is gyakran váltották egymást. Ady verseiben a pozitív önstilizációk, az önmagát erősítő és felmagasztosító szerepben láttató mozzanatok éppen úgy megvoltak már évek óta, mint a negatívak, a kiszolgáltatottságra, a reménytelenségre, sőt a halotti létre utaló mozzanatok. Ő látta-láttatta magát "királynak" (Egy ócska konflisban AEÖV II. 149., 525–526.), a "Napisten papjának" (Egy párisi hajnalon AEÖV II. 144–146.; 517–522.), vagy állította azt, hogy ő "Az új daloknak ifjú Apollója" (Dalok tüzes szekerén AEÖV III. 9.; 193–195.). De a negatív önminősítések képzetei is ugyanígy előfordultak. Ő volt a Lelkek a pányván kipányvázott, bús, magyar lelke (AEÖV II. 192.; 609–610), máskor "tüzes, sajgó sebnek" nevezte magát (Tüzes seb vagyok AEÖV II. 142.; 512–513.), A Gare de l'Est-en Párizstól búcsúzó lírai énje pedig már a temetője felé indult. (AEÖV II. 180–181.; 581–584.). E motívumok "keveredése" többször egy versben is megtörténhetett – az Egy párisi hajnalon is ilyen volt például, ahol nemcsak a "Napisten papjának", de "a legkoldusabb nomádnak" is látta magát –, a "kettős én" fontosságára már Sík Sándor is felhívta a figyelmet (Sík 154.). E kérdő struktúrájú versre is az Ady világlátására utaló kétféle – egymást feltételező – szemlélet egyidejű jelenléte a jellemző. Az, amit az 1908. évi termés legdacosabb öntudatú versében, az év elején írt – az e verset is magába foglaló ciklus címét adó – A muszáj Herkulesben is érvényesült: "Úgy szeretnék gyáván kihúnyni / De meg kell maradnom Herkulesnek." Lényeges azonban a különbség: itt a sors által kiszabott kétféle magatartást, a harcot és a sírást, tehát az önfeladást egyaránt ostobának nevezi a költő, s a létezést magát tartja – felszólító módban – olyan pozitív értéknek, amelyben a "gyűlölni kell-e vagy szeretni? [ti. a költőt] kérdésnek már nincs értelme.

Magyarázat

zsigorás: bélbajos vagy rühes

Irodalom

Földessy: Amt 105.; Király II. 225.

Vissza a vershez



615.

Szeress engem, Istenem

Megjelenés

Első megjelenés: AU 1908. október 25. VI. évf. 256. sz. 38. – Ady Endre – (Új versek főcímmel, Adni, adni, adni címmel másodikként a Lenni kell, lenni után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 18.; Isz2 (1911) 18.; Isz3 (1918) 18.; Isz4 (1919) 18. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 93.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely egy helyen pontosabb a korábbi kötetközlésnél.

Javításunk

18. Mivel ritmikai meggondolás nem indokolja, a mindíg szó hosszú í-jét, rövid i-re javítottuk.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

   

AU

     

Cím: Adni, adni, adni

   

AU

     
 

1.

Istenem,

AU

     
 

2.

egymást,

AU

     
 

4.

czitállak:

AU

     
 

5.

ma a legfurcsább

AU

     
 

11.

czudar

AU

     
 

13.

Ugy

AU

     
   

ur

AU

     
 

15.

Igy

AU

     
   

igy

AU

     
 

16.

Igy

AU

Isz1

   
 

17.

igy

AU

     
 

18.

mindíg

   

Isz3

Isz4

Keletkezéstörténet

Ady a verset már valószínűleg újra Érmindszenten tartózkodva írta, s küldte el Elek Artúrnak egy levélben, 1908. okt. 18-án (AEL II. 87.; 385–386.). Akkori címe még Adni, adni, adni volt, és talán még ez a formai hasonlóság is jelzi, hogy a költemény a vele együtt írt és megjelent Lenni kell, lenni (eredetileg: Lenni, lenni, lenni) "párversének" tekinthető, legalábbis a gesztusokat tekintve. Itt is a harcokban megfáradt, békülésre vágyó ember hangján szólt a vers. A motívumokat tekintve az esztendő során született több költemény felidéződik itt. A Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy enigmatikus fordulata Vatai László szerint nem más, mint az ősi hitvilágból jól ismert "név-eltitkolás, az igazi név helyett való használat" (Vatai 214–215.), s ezt a feltevést a következő sor (Ős magyar névvel: az ős-Állat.) talán meg is erősíti, hisz ez a sor egészen biztosan az alig három héttel korábban megjelent A nagy Cethalhoz című darab képzetére utalt vissza. A Szeress engem, mert, jaj, utálnak óhajának indokát már A muszáj Herkules egyértelműen kimondta: "Szeretném már magam utálni, / De, istenem, ők is utálnak:". Az ölelés mint a megbékélő rátalálás gesztusa (Szeress engem s ölelj át szépen,) pedig éppen az átmenetileg megtalálni látszott bizonyosság verseiben – az "Ádám, hol vagy?"-ban és Az Úr érkezésében – jelent meg ("Szivemben már őt megtaláltam, / Megtaláltam és megöleltem" ill. "Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten."). A De éltem, sorsom ki van mérve: predesztinációs tudata a Magyar fa sorsában is jelenvaló volt éppúgy, mint a másokért élni, másoknak adni gondolata, amely érvényesült A vén diák üdvözlete című köszöntőben is. A mindszenti temetőt járó költő megbékélés- és szeretetvágya (S olyan jó szeretettnek lenni.) már A magyar Pimodánban is olvasható volt, ahogy erre Vezér Erzsébet is felhívta a figyelmet, s hozzátehetjük, hogy a következő kötet – Szeretném, ha szeretnének – "vezérversében" folytatódott.

Irodalom

Benedek II. 101–102.; Vatai 214–215.; Hatvany II. 59–62.; Vezér 186–188.

Vissza a vershez



616.

Pannonia grófnő szekere

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. október 25. XXXVI. évf. 255. sz. 2. – Ady Endre – Kötetben: Isz1 (1909) (Az utca éneke ciklus) 90–91.; Isz2 (1911) 90–91.; Isz3 (1918) 90–91.; Isz4 (1919) 90–91. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 110.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely pontosította a sajtóközlés és az első kötetkiadás szövegét.

Szövegeltérések

 

2.

vigan

 

NSz

 
   

futja:

 

NSz

Isz1

 

8.

pirba,

 

NSz

 
 

9.

birja,

 

NSz

 
 

11.

sirva,

 

NSz

Isz1

 

14.

Bus

 

NSz

 
 

19.

esőben

   

Isz1

   

im'

 

NSz

 
 

23.

ut,

 

NSz

 
 

24.

meg

 

NSz

Isz1

Keletkezéstörténet

Ady a verset a Nsz-nak írta, s a kötet összeállításakor Az utca éneke ciklusba sorolta. Az 1908. okt. 4–6-án rendezett szakszervezeti kongresszust, meg a 8-án lezajlott MSZDP szervezte tüntetést a Földrengés előtt című vers "vezette be" (erről l. bővebben a vers jegyzetét e kötetben). Ez a darab már a kényszerű visszavonultság s az újabb majdani küzdelem reményének állapotát rögzítette. Két, kibékíthetetlenül szemben álló világot jelenített meg a költemény, ahogy az említett ciklus versei nagy részének motívumai is az 1907–1908-ban írt "proletár-versek" tartalmi elemeihez igazodtak. A vers elején megjelent utca motívum a címet adó darab legfontosabb szimbóluma volt (AEÖV III. 94.; 445.), a szövegben többször is felbukkant "rongyos seregek", "rongyosak" fordulat – együtt az utca-motívummal ("Amink van, vigyük ki az utcára ki:") – ott volt már az ezekben a hetekben írt – de kötetbe nem került – Földrengés előttben ("A rongyainkat és a sebeinket,"), s ott lesz majd a néhány hét múlva született A Hadak Utja című költeményben is ("Rongyos hadak, roppant hadak"). A lenézett, megalázott emberek sokaságára utaló "Bús ezerjei most a mobnak" az emlegetett "roppant hadak" fordulatot is előlegezhette, s felidézhette az Ady által sűrűn használt ezer évre való utalást is. "Bús szemeink évezred-törte fényét," – írta a Földrengés előttben a költő, "Itt van a nép, trónt ülni fog most / Ezer évig férge a rögnek," – így pedig A Hadak Utja utolsó versszakában fogalmazott.

Magyarázat

Pannonia: a Dunántúl, Horvátország és Krajna területét magában foglaló, a Római Birodalomhoz tartozó tartomány, de tágabb értelemben Magyarországot jelentette a humanista költői nyelvben. Itt az utóbbi értelemben áll.

mob: angol eredetű szó, csőcseléket, söpredéket, szervezetlen, fegyelmezetlen tömeget jelent.

Irodalom

Földessy: 94–95.

Vissza a vershez



617.

Az asszony jussa

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. november 16. I. évf. 22. sz. 340. – Ady Endre – (A Ruth és Delila és Az én bűnöm előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 68.; Gyűjt [1910] 54–55.; Isz2 (1911) 68.; Isz3 (1918) 68.; Isz4 (1919) 68. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 105.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk Az Isz2-ből, amelyben több ponton is módosult az Ny és az Isz1 közlése.

Javításunk

3. A Mályva-színű hosszú í-jét, mivel ritmikai megfontolás nem indokolja, a korábbi szövegközlésekhez igazítva rövid i-re javítottuk.

Szövegeltérések

 

1.

Bibor vágyaiból

Ny

         
   

Bibor-vágyaiból

 

Isz1

       
   

Bíbor vágyaiból

   

Gyűjt

     
 

3.

Mályva-szinü,

Ny

Isz1

       
   

Mályva színű,

   

Gyűjt

 

Isz3

Isz4

   

bus asszony-sirkő

 

Isz1

       
   

asszony-sirkő,

Ny

         
 

4.

siromnál.

Ny

Isz1

       
 

6.

siromat

Ny

         
 

7.

Halált – s

Ny

         
   

nála –

Ny

         
 

10.

siromhoz

Ny

         
   

jönnek,

   

Gyűjt

     
 

14.

ntént [sh]

       

Isz3

 
 

16.

halálnál.

   

Gyűjt

     

Keletkezéstörténet

Nem tudjuk pontosan, hogy Ady mikor írta ezt a verset, eligazító levél erről nem maradt fenn. 1908. okt. 25. és 30. között – testvére állásügyében –, majd nov. 10. és 15. között – ekkor kötötte meg szerződését a Singer és Wolfner céggel a kötetére – Budapesten járt a költő, meglehet, hogy az egyik alkalommal személyesen vitte el a Ny szerkesztőségébe – a másik kettővel (Ruth és Delila, Az én bűnöm) együtt. Megmaradt leveleik tanúsága szerint Léda és Ady között a kapcsolat ekkor némileg kiegyensúlyozottabb volt, nem jellemezte az állandó vádaskodás. Az, hogy ebben szerepet játszott-e a szept. 27-i nagyon sikeres nyilvános együttlétük A Holnap antológia nagyváradi bemutató estjén, vagy Léda ezt követő kétnapos érmindszenti látogatása a költő szüleinél, pontosan nem tudható. Tény, hogy az Ady-szülők november elején Léda értelmi fogyatékos húgát, Brüll Margitot is magukhoz vették, s hogy az októberben született versek nagyobb része harmonikusabb világképről, vagy legalábbis harmóniavágyról, a megtisztulás vágyáról tanúskodott (Az én testamentumom, Lenni kell, lenni, Szeress engem, Istenem, Az első asszony, Seregély és galamb).

A vers, amit Király István alighanem tévesen nevezett a "szövetséggé vált szerelem messzire szóló szép vallomásának" (Király II. 177.), a már jóval korábban kialakítani kezdett, nagyszabású Léda-mítosz megerősítésének alkalma volt a hódolatteljes elismerés hangján, de a történetről már mint múltról beszélve. E mítosszá emelt történet kezdeteire egy évvel később így emlékezett Ady: "Újságot csináltam, vezércikkeket írtam, s nyilván elpusztulok vagy nagyon okos életbe kezdek, ha nem jön el értem valaki. Asszony volt, egy hozzájutott versem küldte, megfogta a kezemet, s meg se állt velem Párizsig. Ekkor rám erőltette az ő akaratát s magtalan hiúságát, hogy bennem hajtson ki, ha tud. Öt éve elmúlt már ennek, hat éve maholnap, s azóta írok, vívok, elalélok s újrakezdem: vagyok." (Önéletrajz. Ny 1909. jún. 1. AEÖPM IX. 343.). Ennek az írásnak a legfontosabb fordulata ("rám erőltette az ő akaratát") már a versben is felbukkant ("Hirdetni fogod: te akartad / S mindent, mi történt, te akartál"), amelynek alapszituációja Vezér Erzsébet szerint is a Szeptember végénére emlékeztetett: a költő saját halála utáni látomást jelenített meg (Vezér 197.). Léda itt már nem aranyszobor, mint korábban volt, hanem piros-fekete glóriás asszonyból "mályva-színűvé" fakult, mindörökké álló, bús obeliszk a sírnál, aki "volt nőként" – tehát már nem hús-vér szeretőként – egyedül kapta meg a jussot ahhoz, hogy hirdesse: az ő akarata – amely ekként a Halálnál is hatalmasabb volt – "csinálta meg" a költőt. Ez volt Léda ekkor már Ady számára (Tudom én, hogy magad őrzöd csak, / Mikor az én síromat őrzöd,), de ennyit mindenképpen kiérdemelt, nem véletlen, hogy az 1934-ben elhunyt asszony síkövére is e vers utolsó hat sorát vésték. (l. Révész Béla: Ady Endre összes levele Lédához és a nagy regény teljes története. Bp., [1942.] 408–409. között.)

Irodalom

Földessy: Amt 92.; Király II. 177–178.; EmlAE III. 343.; Vezér 197.

Vissza a vershez



618.

Ruth és Delila

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, 2 fólió, 210×170 mm. Cím: Ruth és Delila. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/42.

Első megjelenés: Ny 1908. november 16. I. évf. 22. sz. 340–341. – Ady Endre – (Az asszony jussa és Az én bűnöm között.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 66–67.; Isz2 (1911) 66–67.; Isz3 (1918) 66–67.; Isz4 (1919) 66–67. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 105.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből.

Szövegeltérések

 

5.

Csúnyaságnak,

       

Isz2

Isz3

Isz4

 

6.

ltak [sh]

         

Isz3

 
 

11.

<aranynak> [fölé:] savónak,

 

k

         
 

12.

Látlak [olvashatatlan]

 

k

         
 

14.

valónak,

 

k

Ny

       
 

15.

midenkinek [sh]

         

Isz3

 
 

18.

Lát[olvashatatlan] [fölé:] l

 

k

         

Keletkezéstörténet

A vers Az asszony jussa és Az én bűnöm címűekkel együtt jelent meg a Ny-ban 1908. nov. 16-án, Ady esetleg személyesen vitte fel azokat Budapestre vagy okt. végén vagy nov. 10. és 15. között. (Készülő kötetének szerződéséről tárgyalt ekkor). Szinte leltárszerű összefoglalása volt ez a költemény mindannak, amit a folytonos eltávolodások és közeledések – szeretet és gyűlölet, hűség és árulások – között megélt Léda-szerelem a költőből kiváltott. Benedek Marcell szerint az a nő jelent meg itt, aki "minden árnyalatot, minden ellentétet magában foglal és felold" (Benedek II. 216). A "semmiség és a világ" együtt ez a nő, ahogy A Hágár oltára (l. e kötetben) fogalmazott, amely a férfi átka, de ugyanakkor sorsa is egyszerre, amelytől nem szabadulhat.

Magyarázat

Ruth: Dávid király moábi származású anyai őse, aki anyósát idegen országba is követi, s férje halála után új népe tagjává válik. Beszélő név, jelentése "társ", az odaadó hűség szimbóluma.

Delila: Filiszteus nő, akit Sámson feleségül vett. A filiszteus fejedelmek gazdag jutalmat ígérve bízták meg, derítse ki Sámson erejének titkát. Delila a pénzért elárulta Sámsont és kiszolgáltatta a filiszteusoknak. Neve a hitvesi hűtlenség és az árulás jelképe lett. (Bírák könyve 14–16.)

Irodalom

Benedek II. 216.; Földessy: Amt 92.; Vatai 128–129.; Király II. 210–213.; Vezér 196.

Vissza a vershez



619.

Az én bűnöm

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, 1 fólió, 210×170 mm. Cím: Ez a sorsom? Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 240.

Első megjelenés: Ny 1908. november 16. I. évf. 22. sz. 341. – Ady Endre – (Ez a sorsom? címmel Az asszony jussa és a Ruth és Delila után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A muszáj Herkules ciklus) 149.; Isz2 (1911) 149.; Isz3 (1918) 149.; Isz4 (1919) 149. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 126.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben egy szövegromlás kivételével pontosították a korábbi közléseket.

Javításaink

3. Az én miattam? összetétel önkényes változtatás vagy sajtóhiba lehet, így visszaállítottuk a szóösszetétel egybe írt változatát.

8. A különb szót, a k, a Ny és az Isz1 közléséhez igazítva az Adyra jellemzőbb külömbre javítottuk.

Szövegeltérések

Cím: Ez a sorsom?

   

k

         
 

2.

kap<t> [fölé:] n

k

         
   

egyre kap<t>n

k

         
   

kaptak

k

Ny

Isz1

     
 

8.

különb

       

Isz3

Isz4

 

11.

ujnak,

k

Ny

Isz1

     

Keletkezéstörténet

A vers a Ny 1908. nov. 16-i számában jelent meg, együtt Az asszony jussa és a Ruth és Delila címűekkel. Keletkezésének pontos idejét nem tudjuk, lehetséges, hogy Ady vagy az okt. végi, vagy a nov. 10–15. közötti budapesti tartózkodása során vitte be a szerkesztőségbe. Van azonban olyan vélemény is, amely szerint a vers már a duk-duk afférhoz kapcsolódott, s benne a saját igazát védte önérzetesen a költő (Vezér 188.). Tény, hogy a híres-hírhedt cikk – A duk-duk affér – nov. 15-én, tehát a verset megelőző napon jelent meg az Új Időkben, s az is, hogy annak néhány fordulata emlékeztethet a vers szövegére: "Én? – nem uram, azaz urak, én nem vétkeztem, én nem vagyok olyan bűnös ember, mint önök hiszik: én csupán vagyok. Bűnnek elég bűn ez, de ez a bűn annyira hasonlít az eredendő bűnhöz, hogy nem volna szabad érte elkárhoztatni." (A duk-duk affér. Új Idők 1908. nov. 15. AEÖPM IX. 278–280.). Az biztos, hogy a nagy port fölvert cikket Ady már Budapesten, az Új Időket is birtokló Singer és Wolfner céggel való tárgyalása és megegyezése – ez a cég lett Az Illés szekerén kiadója – közben, tehát nov. 10. és 15. között megírta, ez esetben a vers is ekkor kellett, hogy keletkezzék. Kérdés: ha a költemény valóban a még meg sem jelent, így hatásában nem igazán felmérhető cikkhez kapcsolódott a költő szándéka szerint is, miért a Nyugatnak adta, hiszen – valószínűleg már ekkor – az Új Időknél is hagyott két verset (a Nem jön senki és az Ilosvai Selymes Péter című versek nov. 29-én jelentek meg). (Az affér történetét l. AEÖPM IX. 522–561.; ill. a Mért is tettem? című vers jegyzetét e kötetben.)

A cikk és a vers közötti kifejezésbeli hasonlóság ellenére is valószínűbbnek látszik, hogy e darabnak az afférhoz még nem volt konkrétan köze. A költemény abba a csoportba tartozott inkább, ahova az alkotói és az emberi jelentőségnek olyan öntudatos darabjai sorolhatók, mint Az én magyarságom, A muszáj Herkules vagy az egy hónappal korábban megjelent Az én testamentumom. (E verseket és jegyzetüket l. e kötetben). Alapélménye az az – az év elejétől, aztán A Holnap antológia megjelenésétől – egyre jobban felerősödött támadások kiváltotta keserűség és indulat volt, amelyről Schöpflin Aladár írta: "Ady önmagában képzelte el a magyar költő tragikus típusát, aki egy durva, megértésre nem képes világban, új, finom szépségeket, soha nem látott álmokat dalol s bele kell pusztulnia a közöny, rosszindulat, az értetlenség fertőzött levegőjébe." (Schöpflin 81.). A vers nyitó sorainak motívuma (Én csak adtam, adtam, adtam / S akik kaptak, egyre kaptak,) mint a teremtő élet megfelelő elismerést soha sem kapott költő sorsa már szintén több, ugyanebben az évben írt Ady-versben felbukkant. Ilyen volt a Magyar fa sorsa, a Vén diák üdvözlete vagy az alig néhány hete megjelent Szeress engem, Istenem című költemény (e verseket és jegyzetüket l. e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 104.; Vezér 188.

Vissza a vershez



620.

Rossz szonett Jolán-napra

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, Adytól származó keltezéssel: 1908 nov. 18. 2 fólió, 190×95 mm. Cím: Rossz szonett Jolán-napra. Aláírás: Ady Endre. A második fólió hátoldalán Lengyel Béla négysoros verse Ady Lajos ceruzaírásával. – MTA KK – K. 18/57.

Első megjelenés: A Nagy Sándorné, Csiky Jolán emlékkönyvébe írt vers Ady életében nem jelent meg. Gyűjteményes kötetben először: AEöv-22 (1965) II. kötet 537.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegük a k-ból. A versszakokat elválasztó csillagokat a nyomtatott változatban nem tartjuk szükségesnek megtartani.

Szövegeltérések

 

4–5. között:

*

   

k

 

5.

jár<.> [fölé:] ?

   

k

 

8–9. között:

*

   

k

 

10–11. között:

[olvashatatlan szó]

   

k

 

11–12. között:

*

   

k

Keletkezéstörténet

Azon nagyon kevés vers közé tartozik, amely alá a költő a keletkezés dátumát is odaírta. 1908. nov. 10. és 15. között Budapesten volt, s szerződést kötött készülő kötetére. Érmindszentre 16-án ért, de másnap öccse, Ady Lajos ügyében Zilahra utazott. 18-án meglátogatta ottani tanár barátját, Nagy Sándort, s a verset az ő felesége – Csiky Jolán – emlékkönyvébe írta (Jolán-nap nov. 20-án van). Nagy Sándor emlékezése szerint a költő kérte az asszonyt, hogy hozza azt nyilvánosságra, de ő erre nem volt hajlandó (Nagy Sándor: Emlékezés Ady Bandira. AM I. 29.).

Irodalom

AM I. 29.

Vissza a vershez



621.

Mért is tettem?

Megjelenés

Első megjelenés: Szil 1908. november 26. XXVI. évf. 48. sz. 1. – A Szilágy Tárcája – Ady Endre – (Miért tettem? címmel.) – További megjelenés: Ny 1908. december 1. I. évf. 23. sz. 407. – Ady Endre – (A Kis, falusi ház, a Halálba vivő vonatok és az Egy vidám tor előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 38.; Isz2 (1911) 38.; Isz3 (1918) 38.; Isz4. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 98.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelyben Ady pontosította a Szil és a Ny közlését. Ez a szöveg nem tartalmazza az Isz további kiadásainak két torzulását.

Szövegeltérések

Cím: Miért tettem?

   

Szil

       
 

1.

korhely-lázban

Szil

       
   

lázban,

 

Ny

     
 

2.

elnótáztam,

 

Ny

     
 

3.

többet!

Szil

       
 

5.

korcsma:

Szil

       
 

8.

Hisz'

Szil

       
   

ide én

 

Ny

     
 

9.

nóta,

Szil

       
 

11.

csárda:

Szil

       
 

12.

mindíg

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

13.

korcsma:

Szil

       
 

14.

volna,

   

Isz2

Isz3

Isz4

 

16.

ide én

 

Ny

     

Keletkezéstörténet

A vers már minden kétséget kizáróan a duk-duk afférhoz kapcsolódott. Az 1908. esztendő januárjában indult Ny Ady állandó fórumának számított, de anyagi biztonságot ez nem adott a költő számára. A kapcsolat nem volt mentes a feszültségektől sem. Akadt cikke, amelyet átírattak vele, vagy nem közölték, a Vér és aranyról szóló kritikát hiába várta, nem értett egyet a mindig új tehetség után kutató Osvát Ernő szerkesztői gyakorlatával sem. Azt is méltánytalannak érezte, hogy nem avatják be őt a folyóirat belső ügyeibe. Ady hiába számított az új irodalom vezéralakjának, nem érezte, hogy az őt ért támadások és gúnyolódások közben a Ny köre egyértelműen kiállna mellette, s az állandó anyagi bizonytalanság is kínozta. Nagyon bántotta, hogy verseit éppen azok értik a legkevésbé, akiknek ő a leginkább szánta volna, s nagyon is elképzelhető, hogy igyekezett megnyerni magának azt a magyar történelmi középréteget, amelynek tagjait ugyanakkor sokat ostorozta. Mindeközben az Új Idők, a magyar konzervatív középosztály lapja is igyekezett visszahódítani fogyó közönségét, s gesztusokkal próbált "nyitni" a modern irodalom felé. 1908. okt. 11-én megjelent A Holnap antológia bevezetője, s versek Adytól, Emőd Tamástól és Juhász Gyulától, majd a lap okt. 25-i számának állandó rovatában Herczeg Ferenc közölt írást az antológiáról, ahol Adyt – kiemelve tehetségét – igyekezett "leválasztani" a "rossz társaságról, amibe keveredett", vagyis a modernekről. Ady ekkor már tárgyalt a Singer és Wolfner kiadóvállalattal új kötete ügyében, a szerződést – nem egészen a költő remélte előnyös feltételekkel – nov. 10. és 15. között meg is kötötték Budapesten. Az Új Idők szintén az említett cég tulajdona volt, Farkas Pál – az egyik tulajdonos fia – pedig a szerkesztőségben dolgozott.

A botrányt Ady nov. 15-én megjelent cikke robbantotta ki, amelyet Budapesten írt az említett időszakban. A keletkezés körülményeinek hangulatát – a saját szemszögéből nézve persze, s a történet kronológiáját is összevonva némileg – később Hatvany Lajos írta le, a Három Hollóban töltött éjszakákra emlékezve: "...Szid engem, mert az apám fia vagyok; szidja Osvátot, mert a Nyugat-ot kisdedóvónak tekinti, s mindig új fölfedezettekkel kompromittálja folyóiratát, melyhez ő (már tudniillik Ady) a maga korszakosnak méltán érzett nevét kötötte; s szidja bizony Ignotust is, amiért kelleténél többre becsüli a jó verselést, s dicsőítő cikkeket ír a legjobban rímelő Babits Mihályról; szidja Jászit, Kunfit... a zsidókat... az egész zsidó dicsőség nem ér egy hajítófát... Mire Szüts Dezső, a kávéházak ős Kajánja kap az alkalmon, üzeneteket hoz a Magyart a Magyarnak jeligés könyvkiadó cégtől, s visz is Adytól Singer és Wolfneréknek, illetve a cégfőnök fiának, a Tiszának fölesküdött újság-regény-darabírónak [...] Farkas Pálnak. [...] Farkas Pál, ki siheder korában jó barátom volt, s ki utóbb az ellenségemmé vált, e lélektanilag jól kiszámított első hadicsel után [Herczeg Ferenc okt. 25-i cikkéről van szó – a szerk.], hogy szétrobbantsa a a Nyugat-nak Ady elhódításával vezér nélkül maradt táborát, alighanem még valami előleget is megcsillantgatott Ady előtt... lehet, hogy Szüts útján annak már valamelyes kis részletét el is küldte. Még egypár spricceres pohár, még egy kis ugratás... s Ady [...] itt ezen a régi, boros asztalon, életének e csúnya fokán, azon nyomban lefirkált egy zagyva cikket, a hírhedt duk-duk affért az Új Idők számára, melynek homályos célzásai az ő nevében forrongó irodalmi forradalom a Nyugat-ék ellen, de főleg és mindenekelőtt ellenem, Herczeg receptje szerint mindjárt meg is indították az irtóháborút." (Hatvany I. 473–474.) Érezhető, hogy Hatvany szavaiból még több évtized múltán is süt az indulat, de a történet magvát valószínűsítheti, hogy Bölöni György is Szüts Dezsőben, Ady nagyváradi cimborájában látta a "kerítő" személyét (Bölöni 177–178.).

Az biztos, hogy a cikkben fölemlegetett, Adyt a szállodában meglátogató két vendégben (Vaády Imre de genere Bajtsch és Kronstein A. Béla) a kortársak Hatvany Lajosra és Ignotusra véltek ismerni, Hatvany ingerült levelei efelől nem is hagytak kétséget. A báró emlékezete szerint már a cikk megjelenése után azon melegében lehetett közöttük egy levélváltás – Ady a megjelenés napján, nov. 15-én távozott Budapestről –, de ez elveszett (Hatvany I. 536.). Valószínűleg 18-án kelt levelében megígérte, hogy "Úgy lesz a mint kívánod – én soha az életben nem írok rólad többé egy sort se. [...] Legyen meg a te akaratod. Kíváncsi vagyok, hogy Szabolcska Mihály mikor fog rólad a Budapesti Hírlapban dicsőítést írni? [...] nyilvánosan ez életben nem lesz több dolgunk egymással." (AEL II. 95–96.; 392–394.). Ady nov. 19-re datált válasza szerint ezt a "gonosz és beteg órában" írt levelet Zilahon, "egy váratlan családi tragédia elintézése, és elcsitítása közben" [Ady Lajos kényes pénzügyeiről és adósságairól volt szó] vette kézhez. A költő nov. 17–18-án járt Zilahon, másnapi válaszlevelét – amelyben írását "szamár cikknek" nevezve is tiltakozott Hatvany vádja ellen – már Érmindszentről küldte (AEL II. 97–98.; 396–397.).

A cikk nyomán kelt vihar nagyon megrendítette Adyt, levelei tele vannak panasszal: "Édes jó Schöpflin úr, írja meg nékem (én összetöröttebb és összezavartabb vagyok, mintsem még kérdezni is tudjak) vétkeztem én, milyen vétket követtem el s Ön is a Catók között van?" – írta Schöpflin Aladárnak (AEL II. 101–102.; 400.). "Az Uj Idők cikke miatt Hatvany Lajos táviratban s ajánlott levelekben végleg szakított velem. A Nyugat is, Ignotus is, a Holnap is, mindenki. Hülye cikk volt s csak az az egy értelem volt benne, hogy egy legió ember az én élhetetlenségem révén akar megélni, az én zsenimből. Ugy látszik, hogy ha hülye cikk is volt, talált. Most egyelőre várom a hullámok elsimultát." – ezt Diósi Ödönéknek írta már nov. 29-án (AEL II. 108–109.; 405.). Az affér végül elcsitult ("Ha Pestre jössz s itt még a duk-dukkal akarsz bennünket izgatni, senkise fogja tudni, hogy mi az. Tehát duk-duk nem volt és nem lesz" írta Hatvany dec. 3-án. – AEL II. 113.; 409–410.). De azért Hatvany Lajosban a megbántottság érzése megmaradt. (Az affér történetéről részletesen l. AEÖPM IX. 522–561., EmlAE IV. 196–200.).

A vers pontos keletkezési idejét nem tudjuk, még az sem lehetetlen, hogy Ady a költeményt 18-án Zilahon, Hatvany említett levelének kézhezvétele után írta, s rögtön leadta a Szil-nak. Megerősítheti ezt a feltételezést az a tény, hogy a vers először itt jelent meg nov. 26-án, igaz viszont, hogy a nyolc napos átfutási idő ebben az esetben kissé hosszúnak tűnik. Tény, hogy Fenyő Miksa nov. 20-án kelt levelében megköszöni Adynak a küldött verseket ("Versei [ti. a nov. 16-i számban lévők] nagyon szépek voltak; a most küldöttek még szebbek és én – dacára az ön czikkének – nagyon tudok örülni nekik." – AEL II. 99.; 397–398.). A Fenyő említette darabok csak a dec. 1-ji számban megjelentek lehettek, de nem tudjuk hányról volt szó, talán csak kettőről, erre látszik utalni Ady Osvátoz írt másnapi levele ("...itt van megint két vers, hogy versbélileg legalább meg legyen nyugtatva a lelkiismeretem." – AEL II. 100.; 398–399.). Van azonban egy nov. 25-én kelt levél is, melyet a Nyugat kiadóhivatalának címzett a költő, ebben négy verset említett ("...itt van négy vers, melyeket még a mai napon kérek az Osvát Ernő úr címére eljuttatni." – AEL II. 106.; 403.). Vezér Erzsébet szerint itt a dec. 1-i szám korrektúráiról lehetett szó. Nem tudható biztosan, hogy ez így volt-e, így az sem, hogy a Mért is tettem? című költeményt Ady mikor írta, s küldte el a Ny-nak.

Vezér Erzsébet az afférról írva azt emlegette, hogy nagy zenebonával, de nem őszintén, csupán érdekből Ady mellé állók hada már korábban is zavarta a költőt. Bizonyságul az Akiknek dajkája vagyok című, még 1907 februárjában írt verset idézte: "Dajka vagyok, bő, magyar emlős. / No, sok rím-pólyás, gyönge gyermek, / Gyertek hát a mellemre, gyertek. /Szívjátok el sok-vérű szómat, / Tanuljátok el az erőmet. / Így nőnek a kicsik, így nőnek." (AEÖV III. 65.; 374–375.) (Vezér 179–180.) Ez a gondolat valóban visszatért a cikkben ("Ravasz, kicsi emberek belémkapaszkodhatnak, mert türelmes vagyok és egy kicsit élhetetlen..." – A duk-duk affér. Új Idők, 1908. nov. 15.; AEÖPM IX. 279.), de a versben nem tőlük, hanem azoktól határolta el magát – fölvállalva olyan költemények gondolatát, mint például az 1905 novemberében írt Korán jöttem ide vagy a csak pár nappal korábban született Az én bűnöm –, akik őt a "pesti vásárban" "pesti korcsmában" beugratták.

Irodalom

Király I. 585–586., II. 130. EmlAE IV. 170.

Vissza a vershez



622.

Nem jön senki

Megjelenés

Első megjelenés: ÚjI 1908. november 29. XIV. évf. 49. sz. 480. – Irta Ady Endre – ("Versek" főcímmel az Ilosvai Selymes Péter előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 70.; Isz2 (1911) 70.; Isz3 (1918) 70.; Isz4 (1919) 70. Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 106.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz1-ből, amelynek az ékezése közelebb áll Ady szokásaihoz, mint a későbbi közlések. A kötet első és további kiadásában egy jelentős változtatást is eszközölt a költő a 9. sorban.

Javításaink

6. A versmondat halmozó logikájának megfelelően a mély szó után hiányzó vesszőt a sajtóközléshez igazodva kitettük.

7. A rithmusra szó h-ját a sajtóközléshez igazítva elhagytuk.

Szövegeltérések

Főcím: Versek

   

ÚjI

     
 

1.

jönne

ÚjI

     
 

3.

Szívem

 

Isz2

Isz3

Isz4

   

nagyszerüt várok,

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

5.

szivem

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

6.

mély

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

7.

rithmusra,

 

Isz2

Isz3

Isz4

 

9.

már piros az alkony

ÚjI

     

Keletkezéstörténet

Ady 1908. nov. 10. és 15. között Budapesten a Singer és Wolfner kiadóvállalattal tárgyalt és szerződést kötött új kötetére. Az Új Idők című konzervatív hetilap is e vállalat tulajdonában volt, a költő ezt a verset – valamint a vele együtt megjelent Ilosvai Selymes Péter címűt – ennek az orgánumnak adta, sőt Bölöni György szerint egyenesen a számára írta (Bölöni 183.). Ez esetben a két versnek már legkésőbben Ady budapesti tartózkodása idején meg kellett születnie, hiszen nem valószínű, hogy a 15-én megjelent A duk-duk affér című cikket követő felzúdulás idején még a laphoz fordult volna a költő. Kapcsolata az Új Időkkel meg is szakadt. Ennek az elégikus hangvételű versnek csíráját Földessy Gyula egy majdnem tíz évvel korábbi Ady írásban látta. Tény, hogy itt a refrén-szerűen visszatérő, mindhárom versszakot kezdő "kipp-kopp" hangutánzó szó az 1899-ben írt lírai prózában is háromszor visszatért, sőt az az írás még témájában is emlékeztetett némileg e versre: "Ha el tudnék feledni mindent, s csak árnyékom maradna itt a múltból, egy szomorú szeptemberi nap hideg, csapdosó esőjével, gyászos borújával fel tudná támasztani a sárból minden emlékemet." (Sár. D 1899. szept. 13.; AEÖPM I.2 200.; 766.)

Irodalom

Bölöni 183.; Földessy: Amt 93.

Vissza a vershez



623.

Ilosvai Selymes Péter

Megjelenés

Első megjelenés: ÚjI 1908. november 29. XIV. évf. 49. sz. 480. – Irta Ady Endre – ("Versek" főcímmel a Nem jön senki után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyarország ciklus) 50–51.; Isz2 (1911) 50–51.; Isz3 (1918) 50–51.; Isz4 (1919) 50–51. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 102.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady a központozást és az ékezetek használatát illetően módosított a korábbi közléseken.

Szövegeltérések

Főcím: Versek

   

ÚjI

 
 

1.

Péter,

ÚjI

Isz1

 

2.

ugy-ugy

 

Isz1

 

4.

lágyság,

ÚjI

 
 

7.

számit

 

Isz1

 

14.

Beh, elbúcsúznék

ÚjI

 
   

elbucsuznék

 

Isz1

 

16.

Hejh, beh

ÚjI

 
   

magunkat

ÚjI

 
 

18.

Uj

ÚjI

Isz1

   

úntat.

ÚjI

 
 

20.

összekoccintván,

ÚjI

 
 

21.

Sirva

 

Isz1

Keletkezéstörténet

A téli Magyarország ciklusba illesztett költemények sorában – a Csokonai Vitéz Mihály és a Néhai Vajda János után – ez volt a harmadik, amelyben a költő egy vele közös sorsúnak tudott elődöt idézett meg, igaz, korántsem abban a kemény és a jelen viszonyait is ostorozó tónusban, ahogy az említett másik két darabban tette. A verset – állítja Bölöni György – egyenesen az Új Idők számára írta (Bölöni 183.) a Nem jön senki cíművel együtt, ami azt jelenti, hogy – mivel a nov. 15-én megjelent, nagy vihart kavart, A duk-duk affér című cikkét követően már aligha adott írást a lapnak – még a hónap első felében el kellett készülnie. Talán budapesti tartózkodása során, nov. 10. és 15. között írta Ady. Meggondolkodtató viszont, hogy a 18. sor ("Akiket már minden Új untat.") kiugrasztott szava akár az ÚjI ízlésének tett "engedmény" is lehetett. Ha így van, a verset Ady nov. 15. után is írhatta. Verseinek és publicisztikai írásainak tanúsága szerint a Toldi korábbi megéneklőjének a nevét soha máskor nem említette a költő, alakja nem volt oly erősen jelenvaló a költő gondolkodásában, mint Csokonaié, vagy Vajdáé, Ilosvai-élményének gyökeréről Makay Miklós, a távoli rokon említett meg visszaemlékezésében egy fontos mozzanatot: "Az Ady fiúk hosszabb időt is töltöttek kiskorukban Lompérton, amikor édesanyjuk súlyos idegbetegségben feküdt. Krasznahídvég és Lompért egymástól 3–4 kilométernyire fekszik [...] Érmindszenttől mintegy 35–40 kilométerre, már bent a hepehupás Szilágyban. Lompért déli szomszédja Ilosva, Ilosvai Selymes Péter faluja. Bizonyára ez a közelség is inspirálta Adyt, hogy versben idézte Toldi első megéneklőjének emlékét." (EmlAE I. 80–81.). Az azonos származási hely adta közös élményanyaggal magyarázta Földessy Gyula a "S ránkcsaptak erdővágó balták" sort. Szerinte "a kép az erdős Szilágyság-képzetből eredt, s átvitt értelemben a költők sanyarú sorsára céloz." (Földessy: Amt 90.). Az biztos, hogy a megidézett krónikás-előd itt nemcsak az "álmodásban", a "sírásban" és az "ösztönzésben" volt a költővel közös, itt hangsúlyozottan egy a harcokon már túl lévő megfáradt "földijéről" volt szó Adynak, akivel – unva az "Újat" s elbúcsúzva sok mindentől – már csak borozgatni és beszélgetni szeretne, s ez az attitűd jól vágott össze a költő olyan harmónia-vágyó verseinek hangulatával, mint az alig néhány héttel korábbi Az én testamentumom vagy a Szeress engem, Istenem.

Irodalom

EmlAE I. 80–81.; Földessy: Amt 90.

Vissza a vershez



624.

Menekülés úri viharból

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Nsz kivágata, a cím autográf kézírással. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Nsz 1908. november 29. XXXVI. évf. 285. sz. 2. – Ady Endre – (Elmegyek én tihozzátok címmel) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 84–85.; Szsz2 (1911) 84–85.; Szsz3 (1918) 84–85.; Szsz4 (1919) 84–85. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 161.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-ből, mivel a későbbi kötetkiadások szövegromlásokat mutatnak.

Javításunk

Az Uri szó rövid u-ját mivel a korabeli nyomdai gyakorlat a szókezdő verzál mássalhangzók hosszúságát általában nem jelölte, a vers első sorához igazítva is, hosszú Ú-ra javítottuk.

Szövegeltérések

Cím: Elmegyek én tihozzátok

     

NSz

       
 

1.

uri

 

NSz

nyk

     
   

vihar

 

NSz

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

szívem

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

Uri

 

NSz

nyk

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

jövevényt:

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

13.

alatt

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A nagy vihart kavart A duk-duk affér című cikk megjelenése – 1908. nov. 15. – után két héttel olvashatták a Nsz olvasói ezt a verset. Bölöni a címben szereplő "úri vihart" egyenesen a duk-duk affér következményének minősítette: "Adyt a kitört harc, a szenvedélyes vita közelebb sodorja a forradalmas tömegekhez. a Népszavában »úri viharnak« kereszteli a duk-duk ügyet." (Bölöni 184–185.). Tudott, hogy a kétes értelmű cikket követően megszaporodtak a támadások Ady ellen – s ezek már nemcsak az ellenkező oldal embereitől jöttek, hanem saját híveitől is megbántott, ezért bántó leveleket kapott. Ady levelei tele voltak bizonygatással, bizonytalansággal s mentegetőzéssel is olykor. Létkérdés volt számára, hogy a Nyugat embereivel való viszonya rendeződjék. Az intellektuális és érzelmi zűrzavarba került – ugyanakkor saját méltóságtudatát is őrizni vágyó – költő kereste a lehetséges fogódzókat. (Erről bővebben l. a Mért is tettem? című vers jegyzetét, az "affér" történetéről pedig részletesen l. AEÖPM IX. 522–561.) Egy ilyen "kitörési lehetőség" volt a Nsz-hoz fűződő, már 1906 óta – versekkel 1907 januárja óta – tartó kapcsolat szorosabbra fűzése, amelyről Király István meglehetős túlzással állította, hogy Ady viszonya a munkásosztályhoz ezzel a verssel megváltozott, s hogy "a szocializmushoz való vonzódás gondolati vállalássá lett." (Király II. 27.). Nevezett kérdésben inkább Schöpflin Aladárnak volt igaza: "Az ipari munkásságról alig volt élménye, nem élt soha a közelében, nem sokat érintkezett vele. Ebből érthető, hogy azokban a verseiben, amelyekben közvetlenül a proletárokról és a proletároknak szól, van valami penzum-szerűség. A »szegényember-irodalom« általános motívumait használja, az elnyomott szegénység iránti szánalmat, az elnyomók gyűlöletét s a biztosan eljövendő forradalmi jobb jövőt énekli. A képek és szólamok, melyekkel él, egy közkincsből valók, alapmotívuma a jó proletár és a gonosz elnyomó ellentéte." (Schöpflin 131.) Így ez a költemény sem a proletariátusban való "otthontalálás" verse volt, hanem inkább a szeretet- és talajkeresés tanúsítványa, ahogy Benedek Marcell írta (Benedek II. 298.), a költészetében sokat emlegetett – itt minden versszakban megismételt – "átok" újabb feloldási kísérlete. (Az átok-motívum verseinek geneziséről l. bővebben a Kacagás és sírás című vers jegyzetét e kötetben). Tény, hogy decemberi verseiben e "szegényember-irodalom" s a forradalom-várás radikálisabb jegyei is megjelentek, megírta A Hadak Utjánt, Az öreg Kúnnét és a Proletár fiú versét, a következő esztendő januárjában Irodalmi háborgás és szocializmus című cikkében pedig az "irodalmi háborúról" mint a "szociális háború" gyermekéről beszélt. (Szocializmus 1909. jan. 16.; AEÖPM IX. 297–299.; 576–580.)

Irodalom

Benedek II. 298.; Bölöni 184–185.; Földessy: Amt 122.; Vatai 338.; Király II. 27–32.

Vissza a vershez



625.

Kis, falusi ház

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Eredetijének lelőhelye nem ismeretes, fakszimiléjét közli: Révész: AE 14–15. között.

Első megjelenés: Ny 1908. december 1. I. évf. 23. sz. 407. – Ady Endre – (A Mért is tettem? után, a Halálba vivő vonatok és az Egy vidám tor előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A téli Magyar- ország ciklus) 52.; Gyűjt [1910] 53–54.; Isz2 (1911) 52.; Isz3 (1918) 52.; Isz4 (1919) 52. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 102.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amely javította a Ny és az Isz1 következetlenségeit.

Szövegeltérések

Cím: Kis falusi

         

Gyűjt

 

2.

bus házunk,

k

     
   

bus,

 

Ny

Isz1

 
 

5.

csöndes

   

Isz1

 
   

sugdosásban,

     

Gyűjt

 

6.

Sirjuk

 

Ny

Isz1

 
   

ki <nagy> [fölé:] mély

k

     
   

titkainkat,

     

Gyűjt

 

10.

éj-órák

k

Ny

   
   

sorján,

   

Isz1

 
   

során,

     

Gyűjt

 

11.

hóviz

 

Ny

Isz1

 

Keletkezéstörténet

Fenyő Miksa 1908. nov. 20-án kelt levelében már megköszönte Adynak a kapott verseket, de a levélből nem derült ki, hogy hányról volt szó (AEL II. 99.; 397–398.). A költő 25-én a Nyugat Kiadóvállalatnak üzent, itt négy verset említett, annyit tehát, amennyi a lap dec. 1-ji számában megjelent (AEL II. 106.; 403.). Nem tudjuk hát pontosan, hogy a vers mikor született. A "mindszenti hangulatú" darabok sorába tartozik, a közelinek tudott veszedelmek nyugtalanító hatása és a remélt, de el nem ért harmóniavágy kettőssége vonult végig a szövegen. Lélektani háttere A duk-duk affér című cikk következtében kirobbant botrány tépett lelkiállapota is lehetett, noha a versben ott volt a szeretet igényének és a magányos gyónás áhítatának az a hangja is, ami a Szeress engem, Istenemet jellemezte pár héttel korábban. Földessy tudni vélte, hogy ez a kis, falusi ház a tapasztott földű, egyetlen szobás ház, a szülőház lehetett, de ez nem felel meg a tényeknek. (Földessy: Amt 90–91.) A frissen, 1908 szeptemberében felépült "kúriáról" volt szó, a "szőke gerendák" (ti. frissen ácsolt gerendák) fordulat erre utalt, s csak ennek a háznak volt már "bádog-csatornája" is. A S ha benézünk az éjszakába, / Felénk árnyak ingnak. sor utalás arra, hogy Adyék háza a falu legszélén, a temető mellett volt, ahogy az a Közel a temetőhöz című versből is tudható. "Csitt, jajgatva fut le a hóvíz / A bádog-csatornán.": azon az őszön Érmindszent táján nagyon hamar, már novemberben leesett a hó ("rettenetes hó van" – írta Diósi Ödönéknek a hónap végén. AEL II. 108–109.; 405.)

Irodalom

EmlAE I. 257.; Földessy: Amt 90–91.; Király II. 156–158.

Vissza a vershez



626.

Halálba vivő vonatok

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1908. december 1. I. évf. 23. sz. 408. – Ady Endre – (A Mért is tettem? és a Kis, falusi ház után, valamint az Egy vidám tor előtt.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Léda ajkai között ciklus) 69.; Isz2 (1911) 69.; Isz3 (1918) 69.; Isz4 (1919) 69. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 106.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady igazított a Ny és az Isz1 közlésén.

Szövegeltérések

 

3.

Óh

Ny

Isz1

 

6.

csaljon,

Ny

 
 

7.

Szörnyűséges,

 

Isz1

 

8.

Halál-üvöltő

Ny

 

Keletkezéstörténet

Lehet, hogy Fenyő Miksa 1908. nov. 20-án kelt, Adynak írt levelében ezt a költeményt is megköszönte (AEL. II. 99.; 397–398.), de az is megtörténhetett, hogy a költő a verset csak a Nyugat Kiadóhivatalának írt nov. 25-i levelével küldte el (AEL II. 106.; 403.). Ady itt négy verset említett, ugyanannyit, amennyi – a Mért is tettem? utánközlésével együtt (ez ugyanis a Szil-ban már nov. 26-án megjelent) – a lap dec. 1-i számában napvilágot látott (Vezér Erzsébet korrektúráról beszél, de ez bizonytalan). Földessy Gyula emlékezete szerint a versnek "élményes motívuma" volt (Földessy: Amt 92–93.). E szerint neki Ady Lajos mesélte, hogy a költő egyszer egy súlyosabb vasúti szerencsétlenséget is átélt, amit aztán egy novellájában feldolgozott: "Harmincéves koromban a halál torkából menekülök. Nem az első menekülésem. Nézem az összetört embereket. Gyilkos katasztrófát ért a vonatunk. Miért nem fekszem én is halottan? Megtudom néhány nap múlva. Szenvednem kell megint egy asszonyért, akit minden asszonyok között legjobban szerettem." (Vörös felhők alatt. BN 1906. ápr. 27.; AEön 485–487.; 1334–1335.). Jól emlékezett-e Földessy, ez ma már eldönthetetlen. Az kétségtelen, hogy ebben a Léda ajkai között ciklusba illesztett versben a vasúti szerencsétlenségre való utalás s a távol lévő asszony utáni ambivalens vágy, a vonat és a halál, sőt a vágyott halál képzete összefonódott. Ez az utóbbi kapcsolat már az 1906 júniusának elején írt Halál a síneken című versben is megjelent (AEÖV III. 33–34.; 25–57.), a halál és a lakodalom motívumának együttesére pedig az ugyanezen év elején született A mi Násznagyunk a példa (a verset és jegyzetét l. e kötetben).

Irodalom

Hatvany II. 372.; Földessy: Amt 92–93.; Varga 357.

Vissza a vershez



627.

Egy vidám tor

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Hollétéről nincs tudomásunk. Az autográf ceruzaírású tisztázat faximiléjét közli: Révész Atrag I. 78–79. között. Cím: Egy vidám tor. Aláírás: Ady Endre.

Első megjelenés: Ny 1908. december 1. I. évf. 23. sz. 408. (A Mért is tettem?, a Kis, falusi ház, a Halálba vivő vonatok után.) – Kötetben: Isz1 (1909) (Hideg király országában ciklus) 137–138.; Isz2 (1911) 137–138.; Isz3 (1918) 137–138.; Isz4 (1919) 137–138. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 123.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady két helyen is módosította az Isz1 közlését.

Javításunk

13. A kíváncsian szó hosszú í-jét ritmikai meggondolásból a korábbi szövegekhez igazítva rövid i-re javítottuk.

Szövegeltérések

 

1.

vala:

k

Ny

     
 

2.

Falubéli,

k

Ny

     
 

4.

vigan

 

Ny

Isz1

   
 

6.

siratni,

k

Ny

Isz1

   
 

13.

kíváncsian

     

Isz3

Isz4

 

14.

torra,

k

Ny

     
 

15.

Óvatos

k

Ny

     
 

16.

torra.

k

Ny

     
 

18.

Gyász-házunkhoz

k

Ny

     
   

jö[beszúrva: nnek],

k

       
 

19.

ha[beszúrva: n]tok

k

       

Keletkezéstörténet

A verset a költő 1908 nov. második felében, de már biztosan a nov. 15-i A duk-duk affér című cikk nyomán kirobbant vita és támadások idején írta (erre vonatkozóan l. bővebben a Mért is tettem? című vers jegyzetét e kötetben). Azt nem tudjuk, hogy Ady a költeményt már nov. 20. előtt elküldte-e a Ny-nak (Fenyő Miksa ekkor kelt levelében köszönetet mondott az új versekért – AEL II. 99.; 397–398.), vagy csak annak a levélnek a mellékleteként, amelyet a költő a Nyugat Kiadóhivatalának írt nov. 25-én (AEL II. 106.; 403.). Az bizonyos, hogy a vers mögötti élmény, amely az emberek közötti idegenség érzéséből fakad, megfelelt a költő akkori tépett lelkiállapotának. A költemény megszületésébe a közelgő András-nap – Érmindszenten sorra kerülő – megünnepléséhez való felemás hozzáállás is belejátszhatott, ennek képzete válhatott itt a halál és a temetés utáni tor víziójává. E szálon a vers a szintén Érmindszenten, de még februárban írt Az utolsó reggelen cíművel is rokon (Benedek II. 141. – a verset és jegyzetét l. e kötetben), de a sorok mögül A harmincadik András-napban a "költő szívét elfogyasztó", s annak helyére "kacagva keresztet vető" hajdani nők seregének látomása is fölmerült.

Irodalom

Benedek II. 141.; Földessy: Amt 100.; Király II. 127.

Vissza a vershez



628.

Az Isten harsonája

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1908. december 6. XXXVI. évf. 291. sz. 2. – Ady Endre – (Mikor a senkik jönnek címmel.) – Kötetben: Isz1 (1909) (A Sion-hegy alatt ciklus) 25–26.; Isz2 (1911) 25–26.; Isz3 (1918) 25–26.; Isz4 (1919) 25–26. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 95.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben Ady több helyen pontosította a korábbi szövegközléseket.

Javításaink

14. Igazodva a szakasz versmondatainak párhuzamos szerkesztési elvéhez, a sor végén lévő vesszőt a Nsz szövegével megegyezően pontra javítottuk.

19. Az Im szó után a grammatika szabályának megfelelően vesszőt tettünk.

22. A sor végéről hiányzó vesszőt pótoltuk.

Szövegeltérések

Cím: Mikor a senkik jönnek

     

NSz

     
 

4.

örömnek.

   

Isz1

   
 

8.

tür

 

NSz

     
 

9.

gyilkosoknak,

 

NSz

     
 

11.

igazsága

 

NSz

     
 

13.

örüljön,

 

NSz

     
   

örüljön

   

Isz1

   
 

14.

féljen,

   

Isz1

Isz3

Isz4

 

18.

eljövendők

   

Isz1

   
 

19.

Im

 

NSz

Isz1

   
   

máma,"

 

NSz

     
 

21.

nye [sh]

 

NSz

     
 

22.

rut

 

NSz

Isz1

   
   

pusztul

 

NSz

Isz1

Isz3

Isz4

 

23.

Sirban,

 

NSz

     
 

24.

csapatostul,

 

NSz

     
 

25.

rut

 

NSz

Isz1

   

Keletkezéstörténet

Az 1908. nov. 15-én kirobbant duk-duk affér válságos lelkiállapotba hozta a költőt. Azoknak az embereknek – elsősorban Hatvany Lajosnak – a haragját is kiváltotta Ady, akiktől – így érezhette – egzisztenciális helyzete is függött. "Az Uj Idők cikke miatt az egész világ becsapta az ajtót (remélem: pár hétre, ha én kibírom) előttem. Rémes levelek jöttek s jönnek; se aludni, se dolgozni nem tudok." – írta öccsének nov. 26-án (AEL II. 107–108.; 404.). Létkérdés volt hát számára, hogy rendezze az összekavarodott viszonyokat, s emberi méltóságát is őrizve bár, igyekezett kiengesztelni a megbántottakat. Erre a Ny-nál meg is volt a fogadókészség. Fenyő Miksa nov. 29-én már így írt: "Nagyon köszönöm – és köszönjük mindannyian – az utolsó levelét és fejezzük is be ezzel ezt a nem kellemes affert. Érdemben sok felelni valóm volna, a czikkre, levelekre, Juhász-válaszra, de ahoz [a tényhez] képest, hogy ön szíves irántunk, hogy jóindulattal van irántunk, mindannak – a mit mondhatnék – semmi jelentősége nincs." (AEL II. 109.; 406.). "Édes jó Lajoskám, a duk-duk affér – ugy gondolom s látom – rendben van." Ezt már talán dec. 2-án írta öccsének (AEL II. 112.; 408–409.), de ennek a viharnak hullámai még sokáig nem csendesedtek el benne. Érthető volt hát, hogy a költő más irányba is tájékozódott, s igyekezett a már meglévő kapcsolatait szorosabbra fonni. A Menekülés úri viharból című vers határozottabb proletár-orientációja (a verset és jegyzetét l. e kötetben) már erről – a Nsz irányába tett lépésről – tanúskodott, s ez lehetett a lélektani háttere Az Isten harsonája című költeménynek, Ady egyetlen olyan istenes versének is, amely szintén a Nsz-ban jelent meg.

Ebben a versben a forradalom, a fegyverkező "senkik" eljövetele mint végítélet, a – velük azonos – eljövő Isten, mint "az Élet igazsága", "az ős Élet" birtokosa s annak beteljesítője jelent meg – "Jakobinus Isten"-ként, ahogy Hatvany Lajos írta (Hatvany II. 56–58.). Így a költő istenes versei közül az egyik elsőként, még 1907 decemberében született A vidám Istenhez is kapcsolódott gondolatilag ez a darab. Annak a költeménynek Istene is az élet igenlésének volt az ura (AEÖV III. 117.; 501–502.), de ez a vitalizmus – valamint Isten és az Élet azonosításának képzete (Földessy: Amt 87–88.) már a fél évvel korábban keletkezett Ének a Visztulán című versben is megszólalt: "Az Isten: Élet – halleluja – / S az Életnek nincs soha vége." (AEÖV III. 84.; 418–420.). Ahogy Ady forradalmat váró vagy jövendölő több versében, itt is két részre oszlott az emberiség: egyik oldalon "az elnyomottak, a senkik", a másikon a "mások könnye árán" élő zsarnokok álltak. E dichotomikus értékrend szerint a vers rokonai – túl a korábbi proletár-verseken – az elmúlt hetekben írt Földrengés előtt és a Pannónia grófnő szekere voltak (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben), s kivált az ugyanezekben a napokban született A Hadak Utja, amellyel motívumai tekintetében is több egyezést mutatott. Itt "öröm-gyilkosokról" beszélt a vers, ott "hóhérainkról", s különösen azonos volt a két költemény végkicsengése. A harsonával eljövő végítéletkor itt a döntés joga az "Élet igazságáé", tehát Istené volt, ott "a fölkelt Népé" lesz: "Itt van a nép, trónt ülni fog most / Ezer évig férge a rögnek, / Itél a nép, ítélni fog / S ezerszer jaj a bűnösöknek."

Irodalom

Benedek II. 104–105.; Hatvany II. 56–58.; Földessy: Amt 87–88.; Vatai 91–92.; Varga 344.; Király II. 334–335.; 418–419.; Vezér 161.

Vissza a vershez



629.

A Hadak Utja

Megjelenés

Első megjelenés: A verset Ady valószínűleg a kötet összeállításakor írta, sajtóban nem jelent meg. – Kötetben: Isz1 (1909) (Az utca éneke ciklus) 82–84.; Isz2 (1911) 82–84.; Isz3 (1918) 82–83.; Isz4 (1919) 82–84. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 109.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Isz2-ből, amelyben több helyen is módosították az Isz1 közlését, amit durva sajtóhiba is ront.

Szövegeltérések

 

2.

készűl,

 

Isz1

 

4.

vitézűl.

 

Isz1

 

8.

Benépesűlt

 

Isz1

 

10.

Készűl

 

Isz1

 

11.

Ejh

 

Isz1

   

dicső urak

 

Isz1

 

16.

ugye-e, remegket? [sh]

 

Isz1

 

22.

uj

 

Isz1

 

26.

lesújtott,

 

Isz1

 

28.

vigságát

 

Isz1

 

42.

épít.

 

Isz1

 

51.

Itél

 

Isz1

   

itélni

 

Isz1

Keletkezéstörténet

Adynak ez a verse is a szocialista eszme, jelesül a Nsz című lap irányába tett határozott lépéséből következett, bár nem ott jelent meg. A duk-duk affért követő krízis, a teljes egzisztenciális elbizonytalanodástól való félelem, meg az új esélyekre is figyelő szándék már önmagában is radikalizálhatta a költő gondolkozását. Nov. végén, dec. elején megszületett a Menekülés úri viharból és Az Isten harsonája, amelyek ennek a közeledésnek voltak megnyilvánulásai (a verseket és jegyzetüket l. e kötetben). Ebbe a sorba tartozott A Hadak Utja című vers is, amely nemcsak Ady e tárgyú gondolatainak volt a leginkább radikális demonstrációja, de rokon tartalmú költeményeinek a motívumait is mintegy összefoglalta. Sajtóban, folyóiratban nem jelent meg ez a jóval később antológiadarabbá lett költemény, de biztos, hogy Ady a már összeállt új kötete "kedvéért" írta – talán december elején –, teljessé téve Az Illés szekerén új, Az utca éneke ciklusát. (Ady Lajosnak dec. 7-én írt levélben említi, hogy tegnap küldte vissza a kötet imprimatúráját – AEL II. 118.; 412. – ekkor már készen lehetett a vers.)

Akárcsak Ady számos – e ciklusba került – proletár- vagy forradalmi versében, e költeményben is a két szemben álló felet jelenítette meg, s ez a szembenállás nemcsak két társadalomképet, két morált, de két történelemszemléletet is mutatott. A címben és az első sorban is kiemelt Hadak Utja a költő által nem sokra becsült nemesi nemzetszemlélet axiómája volt a hun mondakörből, a rajta a székelyeket megsegíteni siető Csaba vezérrel, Attila fiával együtt. Ady Csaba vezért egy 1903-as publicisztikai írásában egyszer már megemlítette: "Tehát háborút zengünk. A seregek szemben állnak. Iszonyú seregek. Trajánnak és Attilának népei. Három nap és három éjjel zúg a harc zaja... Éjfélkor a tejúton Csaba vezér vitézeinek árnyai kerengnek. Hallatszik a paták dobogása." (A cseszorai háború. NN 1903. aug. 29.; AEÖPM IV. 153.; 427.) E cikkben arról volt szó, hogy egy bihari kis faluban az éhes román parasztok felgyújtották a szintén éhes magyar parasztok búzáját, s a költő, aki ironikusan eposzivá színezte a történetet, valójában a "magyar impérium" gondolatán gúnyolódott. A Tejútról a "földre esett" hadak útja új tartalmat kapott a versben, s a legendák vezérének népe is haragvón valóságossá lett. A "rongyos hadak" fordulat már a Földrengés előtt és a Pannónia grófnő szekere című versekben (l. e kötetben) is felbukkant. Az útjukra s a bennük rejlő vitalitásra utaló motívum pedig a vörös szín vagy az általa felkeltett asszociációknak azok a szavai lettek (Tűz-ország, Magyarország, láng-folyó, szent láng-folyó, pirkadás), amelyek a ciklus más verseit is jellemezték. (A vörös Nap, A legszentebb csók, A grófi szérűn (l. AEÖV III. 74., 73), Pannónia grófnő szekere, A csillagok csillaga, Új várak épültek, A Délibáb üzenete, Dózsa György unokája (l. AEÖV III. 95., 116., 61.). Az út, utca motívuma a Pannónia grófnő szekerén túl a ciklus címét (Az utca éneke) adó költeményen is végigvonult, az "ezer évre" való folytonos utalás – amely a ciklusba nem került Földrengés előtt és Magyar jakobinus dala című versekben is megjelent – kitágítva a szöveg idődimenzióját, egy hamis fénybe burkolt értékvilág megtagadásának jogát hangoztatta. A jövő, jövendő motívuma – vagy annak változatai (pl. új, holnap) – ott volt a Dózsa György lakomáján, Az utca éneke, a Csák Máté földjén az Új várak épültek, A Délibáb üzenete (l. AEÖV III. 94., 81., 116., 61.), s a Földrengés előtt című darabokban is. A vers egyik kulcspontján fölmerült "vagy-vagy képzet" (Agyú, gyilok, úri bitangság / Nem fog a mi dús ereinken: / Ha meghalunk, hát meghalunk / S ha meghalunk, meghalt itt minden.) pedig nemcsak az Emlékezés Táncsics Mihályra (l. AEÖV III. 80.) és a Földrengés előtt szövegében jelent meg, hanem a Fölszállott a pávának is a lényegét adta (l. AEÖV III. 69.), teljessé téve ezzel e ciklus radikálisan kétpólusú értékvilágát. E mögött az élet teljességének (l. a hasonló és gondolatmenetű Az Isten harsonája című verset) elérhetősége vagy ennek lehetetlensége alternatívaként állott.

Magyarázat

Hunnia: a magyarság s a hunok közös mondabeli őshazája, de Magyarország regényes irodalmi nevét is jelentette.

parittyás Dávid: Saulnak, Izrael első királyának fegyverhordozója, aki Góliátnak, a filiszteusok harcosának legyőzésével elnyeri a király jóindulatát, s később Izrael második királya lesz (Kr. e. 1012–972). Neki tulajdonítják a bibliai zsoltárokat.

Góliát: A filiszteusok Gátból származó, óriási termetű harcosa, akit a kistermetű Dávid, a király fegyverhordozója parittyával legyőzött.

Irodalom

Bóka László: A Hadak Útján. In.: Bóka László: A szép magyar vers. Bp., 1952., 66–72.; Vatai 335–336.; Király II. 613–621.

Vissza a vershez



630.

A Hágár oltára

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzaírású tisztázat, javításokkal, 4 fólió, 175×220 mm. Cím: A Hágár oltára. Aláírás: Ady Endre. Az első fólió bal felső sarkában Osvát Ernőtől származó nyomdai utasítás: garm. ritkaMTA KK – K. 18/61.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: 2 fólió, a Ny kivágata, a cím alatt autográf jelzés, a 33–38. sor idegen kézírással. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1908. december 16. I. évf. 24. Sz. 489–490. – Ady Endre – Kötetben: AHúv (1909) 52–54.; Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 65–67.; Szsz2 (1911) 65–67.; Szsz3 (1918) 65–67.; Szsz4 (1919) 65–67. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 154.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-ből. A szerző a k és a folyóirat közlése után több apró javítást is végzett a szövegen. Az Szsz későbbi kiadásait több indokolatlan módosítás is rontja. A 26. sor egy szótaggal rövidebb. Ezért AHúv-ba betettek egy és-t (Trud és Irén), de nem tudni, a korrekció kitől származik. Ezért meghagytuk az eredeti 8 szótagos sort, annál is inkább, mert a következő sorban van ott az s, a felsorolás ott ér véget.

Szövegeltérések

 

3.

négy éves

 

Ny

AHúv

     
 

4.

Száz-arcu

k

Ny

AHúv

     
 

9.

valék

k

         
 

10.

se

k

Ny

       
 

14.

sze[olvashatatlan betű]

           
   

relem [beszúrva:] r

k

         
 

21.

őket

       

Szsz3

Szsz4

 

23.

S [beszúrva:] nekik

           
   

viszem

k

         
   

Élet-vásárból <nekik

           
   

viszem>

k

         
 

26.

Trud és Irén

   

AHúv

     
 

28.

szivén

k

Ny

       
 

30.

Behúnytam

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

szivem:

k

Ny

AHúv

     
 

31.

szelid,

k

Ny

AHúv

     
   

bus

k

Ny

       
 

33.

Úgy

 

Ny

AHúv

     
 

42.

szüzeket:

k

Ny

AHúv

     
 

43.

Hosszu

k

Ny

       
 

45.

kutfői

k

Ny

       
 

46.

koszorut

k

Ny

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

50.

nagyot

k

         
 

52.

bus

k

Ny

       
 

55.

értem

       

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

E vers keletkezési idejét viszonylag pontosan meg tudjuk határozni. "...a vers (nem tudom, olyan-e, mint Osvát akarná) meglesz, de akkor képtelen vagyok novellát is írni" – ez a levél dec. 5-én kelt, s Fenyő Miksának szólt (AEL II. 114.; 410.). "Itt van a vers, nekem tetszik, de neked nem muszáj, hogy tessék. Sok szigoru szavát törültem, mert félek, hogy a Nyugat lyány-olvasói előtt is eljátszom kis játékaimat" – e sorokat már dec. 7-én Osvátnak küldte a költő (AEL II. 117.; 412.). Ezek szerint ezt a hosszabb költeményt Ady a két időpont között írta, vagy ekkor lett készen, de Az Illés szekerén kötetbe már nem került bele, így lett az egy év múlva megjelent Szeretném, ha szeretnének ciklusának címadója. Születésének idején a nov. 17-én útnak indult Léda már hetek óta Párizsban volt, s levelet sem írt a költőnek, amit ő kétségbeesett hangon emlegetett föl dec. 10. táján ("Bizonyos, hogy ezt nem érdemlem meg s valamit tennem kell. Akármit, akármilyen őrültet, főbenjárót." – AEL II. 118–119.; 413.). Nem az egyszerre szeretett, félt és féltett asszonyhoz szólt a költemény, hanem abba a sorba tartozott, amelyben a múlt emlékei, a más nők után való vágyakozás gondolatai elevenedtek meg, s amelyek Az Illés szekerénben a Halálvirág: a Csók ciklusnak lettek a darabjai. Az Egy régi szinész-leány, az Úri szűz dicsérete, A szív komédiája, Az első asszony s a Májusi zápor után voltak ilyenek többek között, e darabok élményeit, sőt részben eseményeit is, valamint gondolatait szedte szinte lajstromba A Hágár oltára.

Számos korábbi vers, novella, cikk motívumai bukkantak fel a versben. A megidézett nők s történetek – a visszaemlékezések vagy más, önéletrajzi fogantatású művek szerint – a költő életének egy-egy emlékére utaltak. Áldoztam már négyéves koromban / Száz-arcú Hágár előtt – mondta a vers, s ugyanez az élmény fogalmazódott meg egy jóval korábban született novellában is: "Hároméves koromban már nem kellett, csak leány-játszótárs. Vigyázatlanságból és szerencsétlenségből ilyen rettenetesen korán elém tárult egyszer színjátéka a legnagyobb titoknak, s én már hároméves koromban nem voltam ártatlan. [...] Én hároméves korom óta mindig szerettem, emésztően, viharosan." (Katinkáig. BN 1904. ápr. 3.; AEön 151–155.; 1303–1304.) S bár biztos igaza volt a költő öccsének, aki szerint Ady e történeteket "később ő maga színezte és élezte ki" (AL 26.), tény, hogy a gyerekszerelemmel való találkozását ő – pozitív és negatív értelemben is – sorsformáló erőnek tudta, s ábrázolta is egyebek közt például a Vince szerelmet lát című novellában. (BN 1905. szept. 3.; AEön 342–345.; 1318.). A gyermeki vonzalmak természetével foglalkozott publicisztikájában is: "A gyermekek, mióta csak gyermekek élnek a földön, mindig szerelmesek voltak. Sokkal, de sokkal szerelmesebbek, mint amilyen szerelemre mi nagyok képesek vagyunk. [...] Gondoljon csak ki-ki vissza a maga alacsony éveire, első vágyakozására a leány-játszótársak után, első regényére, első sejtelem-rohamára, első csalódására. Aztán a többire [...] A világ első poétája volna, ki meg tudná szólaltatni művészettel azokat az érzéseket, melyeket a gyermek-lélekből a hatalmas élet szemlélete s a szexusok kétfélesége vált ki." (A szerelmes gyermekek. BN 1904. aug. 23.; AEÖPM V. 109–110.; 340–341.). E titok költői birtokbavétele program is volt a számára, így a téma újra és újra foglalkoztatta. Például 1906-ban: "...a férfiú mindig a leányok nyomát keresi. Ha az Életet szereti s a jövőnek indul: bizonyosan az ismeretlen, érkezendő leányok elébe megy. Ha pedig törötten felszámolja a múltat: okvetlenül a régi leányok árnyait hajkurássza." (A Halál kis négyesfogata BN 1906. márc. 18.; AEön 459–462.; 1330.) Hasonlóképpen fogalmazott a verssel szinte egy időben született novellájában is: "...minden ember asszony elől vagy asszony után szalad [...] minden ember asszonyt és hangulatot keres ebben a hitvány életben, míg ereje van." (Péter gróf története. PN 1908. dec. 25.; AEön 979–983.; 1362–1363.)

Ehhez a gyermekkori élményhez a vers sorai konkrétan is kapcsolódtak: Ló-sóskás parlagon ébredt föl / Egykor e bűnös, ős szerelem: / Róza, a szomszédék kis Rózája / Bujósdit játszott velem. Ez a motívum már az idézett A Halál kis négyesfogatja című novellában is megvolt: "Lósóskás, falusi szérűskertben kereste az első nyomot a Halál kocsisa. Itt nyílott neki először a szerelem. Még talán öteszetendős sem volt akkor." (AEön 460.). A versben szereplő Róza (Pópai, Pópi) a költő gyermekkori játszótársa volt, róla Ady Lajos is megemlékezett: "Az év legnagyobb felében a szérűskert volt a játékterünk, ahol a széna- és szalmakazlakon kívül [...] volt egy szabad-térség is, részben méternyi magas lósóskával [...] Ez volt a legkedvesebb megbúvóhelyünk." (AL 17. l. még erről: ALné 48–51.). Valós alakok voltak Szeréna, Zsóka, Trud, Irén, / Irma is. Az ő nevüket is többször fölidézte a költő, sőt még a névsornak is volt egy – majdnem azonos – változata Ady egyik nagyváradi versében: "Szeréna, Blanka, Zsóka meg Irma, / Hajdani sok szép májusi lány" (Májusi strófák. NN 1902. máj. 11.; AEÖV II. 115–116.; 462–463.). A Hágár oltárában emlegetettek közül kettő biztosan azonosítható. Zsóka nem más, mint Friedmann Erzsébet (l. EmlAE I. 593.), Trud pedig Schweitzer Trude, Lédáék egy ismerősének a tizenöt-tizenhat éves leánya, akivel 1907-ben Párizsban gyakran kacérkodott a költő (Révész: Atril 80–87.; Révész: AE 111–115.; Ady 1908. jún. 29-én írt levele Révészhez: AEL II. 68–69.; 370–371.). Zsóka, a költő zilahi diákkori szerelme legalább húsz korai vers ihletője volt (EmlAE I. 593–619.), s e kamaszkori történet egy-egy epizódja volt az alapja Az én tragédiám, a Grethen és az Ila nemet mond című novelláknak is. (l. még: AL 41.; Révész: Atril 51., 174–179.). Szeréna személye bizonytalan. Kovalovszky Miklós szerint vagy Darvas Szerénáról, a költő által Zilahon napról napra látott lányról (emlékezését l. EmlAE I. 569–571.), vagy Ady diáktársának, Papp Viktornak a húgáról, Papp Szerénáról volt szó (EmlAE I. 572–573.). Az Irma név valószínűleg nagykárolyi emlékre utalt. Szendrey Irma Ady egyik szállásadójának volt a leánya, akit Hetey is emlegetett (Hetey 72.; EmlAE I. 573.), de a legvalószínűbb, hogy a debreceni színház naívájáról, Szabó Irmáról emlékezett meg a költő. (EmlAE I. 573.; II. 235.) Irén alighanem Bilkey Irén, a nagyváradi színház művésznője volt (EmlAE II. 534.), bár a társulatban még két Irén is – Székely és Novák Irén – játszott (EmlAE I. 573.; II. 531–532.).

A vers azt a tételt is igazolta, amely szerint Ady szerelmi költészetére jellemző volt "az ősi és mítoszi szerelmi nevek és képzetek kiaknázása" (Földessy: Amt 120.). Hágár, Phryné (görög hetéra) és Genovéva szerepelt a versben, de megjelentek a Biblia szereplői is (Hágár mellett Szűz Mária és Magdaléna). A Hágár oltárán való áldozás eleve kijelölte a nők helyét a szerelemben, azokét a nőkét, akik lyányai szent Hágárnak, a Száz-arcú Hágárnak. Az ő jussuk kettős – mondta a költő –: Leköpöm és csókolom őket. Hágár ugyanis a kiszolgáltatottság, a szolgasorsban élők szimbóluma a Biblia szerint: "Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál." (Pál apostol levele a Galátria-beliekhez 4:22–25.) A nő, aki a semmiség és a világ, akárcsak a Ruth és Delilában, a szerelemben istenülő férfi (Ugy csókolok én, mint egy isten: / Friné és Genovéva rokon) szolgálója volt itt, ugyanakkor, amikor a férfi viszont a nő vonzerejének volt az állandó kiszolgáltatottja (Csak azt tudom, hogy az Asszony az oltár / S asszony nélkül meghalok.), s eme paradoxon mögött az élet teljessége – ezúttal szerelemmel való – birtokbavételéért folytatott örök harc jelent meg, amely Ady költészetének egyik legfőbb témáját képezte.

Magyarázat

Hágár: Ábrahám patriarcha egyiptomi szolgálója, a törvényes – Sára – melletti rabszolga-felesége, Iszmaél anyja, akitől a Biblia az arabok egy részét származtatja.

Kant, Immanuel (1724–1804): a klasszikus német filozófia első kiemelkedő képviselője.

Spencer, Herbert (1820–1803): angol pozitivista szociológus, a századfordulótól induló magyar polgári radikalizmus szemléletére is erősen hatott.

perdita: a prostituált, a kéjnő latin neve.

Friné (Phrüné): görög hetéra a Kr. e. IV. században; a szépség tökéletes megtestesülésének tartották, Praxitelész kedvese és több Aphrodité-szobor modellje volt. Szépségével akkora vagyont szerzett, hogy a thébaiaknak felajánlotta a Nagy Sándor által lerombolt várfalaik felépítését, ha nevét feliratban megörökítik. Alakja Ady egy novellájában is feltűnt (A megvakított Phryné. BN 1905. ápr. 30.; AEön 277–280.; 1315.).

Genovéva: Brabanti hercegnő volt, állítólag Mayenfeld pfalzi gróf neje 730 körül. Golo udvarmester házasságtöréssel vádolta, s ezért férje halálra ítélte őt. A kivégzésével megbízott szolga azonban a hercegnőt szabadon bocsátotta, aki ettől fogva hat éven át az ardenne-i erdőkben füveken élt, gyermekét pedig szarvastejjel szoptatta. Férje egy vadászaton megtalálta, megtudta ártatlanságát és hazavitte. A történet, amelyet többen is feldolgoztak – sőt falfestmény és dráma is lett belőle – valójában népmonda, magyar nyelven is több kiadásban megjelent.

Irodalom

Földessy: Ady-tan 145.; Benedek II. 223–24.; Hatvany II. 182–183.; Földessy: Amt 120.; Vatai 139.; 141.; Király II. 207–209.; Vezér 212.

Vissza a vershez



631.

Az elsülyedt utak

Nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: 2 fólió, idegen kéz írásával, autográf címadással. – PIM A. 209/1–10.; A Szsz1 korrektúrája: 92–93. Autográf javítással. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: 1908. december 25. LVI. évf. 52. sz. 14. – Karácsonyi melléklet – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (Áldott, falusi köd ciklus) 92–93.; Gyűjt (1910) 81–82.; Szsz2 (1911) 92–93.; Szsz3 (1918) 92–93.; Szsz4 (1919) 92–93. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 164.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz2-ből, amelyben több helyen is módosították az Szsz1 sajtóhibával is terhelt közlését. A Szsz1korr-ban a költő az 1. sorban javított: tit[beszúrva: k]ok

Javításunk

6. A virágba veszőn szókapcsolat közé a sajtóközléshez igazodva kötőjelet tettünk.

Szövegeltérések

 

2.

ut

 

             
 

2.

út.

         

Gyűjt

     
 

5.

tart,

   

Szsz1korr

Szsz1

Gyűjt

       
 

6.

virágba veszőn

       

Szsz1

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 
 

7.

csöndes

 

     

Gyűjt

     
 

9.

vakultan

   

Szsz1korr

Szsz1

Gyűjt

       
 

12.

elhagyott.

 

             
 

16.

mult

           

Szsz3

Szsz4

 
 

20.

ködöt,

   

Szsz1korr

Szsz1

         
 

22.

Elsűlyedt

 

             

Keletkezéstörténet

A duk-duk affér okozta megrázkódtatás, biztonságvesztés és útkeresés volt az érzelmi háttere ennek a versnek is, amelyben útvesztését, magányossá, talajtalanná válását, sehova sem tartozásának akkori tudatát szinte "önéletrajzi" pontossággal írta meg Ady. A falu világa fojtogatta, hol szanatóriumba, hol pedig Párizsba készült, munkakedve ismét megcsappant, betegségek is kínozták a költőt. "Hihetetlenül különös, hidegülő az én belső életem. Nagy bajoktól félek s legalább panaszkodni szeretnék. Ignotusnak, neked, Fenyőnek. Itt a falu elvégezte rajtam még, amit el kellett végezni. Most már nincs egy félórás fix lelki állapotom. Minden zaklat és gyűlölni késztet" – írta Hatvany Lajosnak élethangulatáról dec. 22-én (AEL II. 125.; 417.). Nem tudjuk, mikor írta pontosan a verset – a Schöpflinnel való levélváltás megmaradt része ebben nem ad eligazítást – de figyelembe véve a hetilapnál szokásos hosszabb átfutási időt, akár még a megjelenés – dec. 25. – előtt hetekkel, az affér okozta sokk leginkább gyötrelmes napjaiban is születhetett. Erre a szövegből kicsendülő magányérzet is utalhat, s ez a gondolati előzmény egészen az 1904 elején született Elűzött a földemig vezethető vissza (AEÖV II. 131–133.; 494–499.). – A vers ezen a szálon rokonságban van a régi otthon idegenné válásáról szintén beszélő – talán ezzel egy időben írt – Egy vidám tor című költeménnyel (a verset és jegyzetét l. e kötetben) s az ugyanezen a napon megjelent Ond vezér unokájával, amely már véglegesnek érzett múlt- és tradícióvesztésről szólt ("Más a lovam, a vérem, álmom, / Tőle jövök és idegen / Az én ősöm, fajtám, királyom"). Érdemes megjegyezni, hogy ez a vers képeiben és hangvételében mintegy előlegezte az életmű egyik 1914-ben született reprezentatív darabját, Az eltévedt lovast.

Irodalom

Szabó R. 111.; Földessy: Amt 124–125.; Király II. 28.

Vissza a vershez



632.

A Halál pitvarában

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: AHúv kivágata autográf címadással. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: FMo 1908. december 25. VIII. évf. 308. sz. 1. – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel A halál pitvarában címmel elsőként az Ond vezér unokája és a Milánó dómja előtt.) – Kötetben: AHúv (1909) 65–66.; Szsz1 (1910) (Rendben van, Úristen ciklus) 97.; Szsz2 (1911) 99.; Szsz3 (1918) 99.; Szsz4 (1919) 99. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 116.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-ből, amelyben Ady közlése több ponton módosította a sajtóban megjelent versszöveget, többek közt a cím írásmódját is.

Javításunk

7. A sor végén a vessző és az idézőjel sorrendjét a versmondat grammatikai értelméhez igazodva megcseréltük.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

     

FMo

         

Cím fölött: I.

     

FMo

         

Cím: halál

     

FMo

         
 

7.

kevélyt," –

 

FMo

AHúv

       
   

kevélyt,"

       

Szsz2

   
   

kevélyt":

         

Szsz3

Szsz4

 

12.

Megjavit

 

FMo

         
 

13.

ugy magam,

 

FMo

         
 

17.

valaki

     

nyk

     
 

18.

üztek,

 

FMo

         
 

21.

halál

 

FMo

         
 

22.

hogy

 

FMo

         
   

szomoru

 

FMo

         
 

23.

Üztem,

 

FMo

         

Keletkezéstörténet

A vers – együtt az Ond vezér unokája és a Milánó dómja előtt cíművel – a Holnap társasághoz közel álló FMo-ban jelent meg 1908 karácsonyán. A duk-duk affér című cikkben elmondottakat a Holnap költői is magukra vették – Juhász Gyula épp e lapban írt Ady ellen. A gesztus, hogy a költő most több verset is küldött, a kiengesztelésé is lehetett, hisz ezzel a Holnaphoz való ragaszkodását is tanúsította. A költemény megszületésének érzelmi, lélektani háttere is csak az affér kiváltotta életérzés lehetett, a történtekkel való számvetés és a megnyugvás vágya, ezt a vers befejezése egyértelműen tanúsította: Istenem, Halál, te tudod, / Hogy vérvevő, szomorú harcban / Űztem, kerestem önmagam: / Rosszat nem akartam. Istent most – ellentétben az egy évvel korábban megjelent A vidám Isten (AEÖV III. 117.; 501–502.) és a pár hete a Nsz-nak küldött Az Isten harsonája című verssekkel (a verset és jegyzetét l. e kötetben), ahol Isten az Élettel volt egylényegű – a Halállal azonosította a költő, s e képzet mélyre nyúló gyökereire a vers megjelenése utáni napokra datálható egyik levele is rámutat: "Áldjon meg az Isten, akiben hinni kezdek (bár neki nem lehet ebben nagy öröme.) Idegeidre vigyázz, de ha kedvelsz egy nőt, add oda az utolsó szálat is. Ez az egyetlen, ami az életért kárpótol s legrokonibb a Halállal s az Istennel, kik valószínűleg – egy személy" – írta akkori gondolkodását és felfogását is szinte tökéletesen jellemezve annak a Hatvany Lajosnak, aki a "duk-duk" miatt a leginkább neheztelt Adyra. (AEL II. 132–133.; 423–424.).

Irodalom

Földessy: Amt 126.; EmlAE IV. 183.

Vissza a vershez



633.

Ond vezér unokája

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: AHúv kivágata autográf javításokkal. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: FMo 1908. december 25. VIII. évf. 308. sz. 1. – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel másodikként A Halál pitvarában és a Milánó dómja előtt között.) – Kötetben: AHúv (1909) 43.; Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 11.; Szsz2 (1911) 11.; Szsz3 (1918) 11.; Szsz4 (1919) 11. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 132.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-ből. Ady a sajtóközléshez és az AHúv szövegéhez képest egy szó betoldásával módosított a vers 13. során. Az Szsz további kiadásainak szövegváltozatait indokolatlannak tartjuk.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

     

FMo

         

Cím fölött: II.

     

FMo

         
 

6.

elhültem

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

szine láttán

 

FMo

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

13.

bánat nincsen

 

FMo

AHúv

       
   

<bánat nincsen>

             
   

[fölé:] bánat-folt nincs

     

nyk

     
 

14.

senkire

 

FMo

         

Keletkezéstörténet

Ez a vers is a FMo-ban, a Holnap társasághoz közel álló budapesti lapban jelent meg, s e gesztus nyilván Ady kiengesztelési kísérletének is a része volt, hiszen a duk-duk affér során Ady nagyváradi társai is érintve érezték magukat, és zokon vették a cikket. Már a vers alapgondolata is a kibékülés szándékát sugallta, hiszen ama hét vezér egyikét tagadta meg, akikre az Adyt a modernek táboráról egy pillanatra leválasztani akaró konzervatív oldal emberei oly szívesen hivatkoztak az "ezer év" szüntelen emlegetése során. Ond vezér egyébként Ady Lajos tévedése folytán "vált" az Ady-család ősévé: "Szilágy vármegye Monográfiájának megjelenése idején egyetemi hallgató voltam, aki a finnugor összehasonlító nyelvtudományba csak éppen belekóstolt. Ez mentse azt a naív szuppozíciómat, hogy családunk ősi nevét az Od-ot a finn-ugor nt – t vagy d megfelelés alapján (pl. finn lunta = magyar lúd) az Ond névből deriváltam [...] Bátyámat azonban már akkorra félrevezettem, s az »Ond vezér unokája« című vers esetleges genealógiai tévedéséért engem terhel a felelősség." (Ady Lajos: Az Ady-család genealógiája. AM I. 13.). Ez a hiedelem állt hát egy 1905-ben megjelent cikk hátterében is, amelyben Ond vezért ősmagyar származásának bizonyítására használta fel a költő: "Vucskics Gyula úr, vagy Móricz Palya Debrecenben ezekután örömmel sütnék ki, hogy így gondolkozik egy nemzetével érezni [nem] tudó kozmopolita. Sőt zsidó. De baj van a dologban. Éppen a nagyváradi káptalan írásai tanusítják, hogy e sorokat író csekély ember egyszerűen büdösen régi magyar. Rettenetesen fajmagyar. Szinte Ond vezértől származik. Ez fontos. Ezt meg kell ám esetenként írni, mert az igazságot csak az próbálhatja ez országban kimondani, aki kiállja a köröm, azaz őspróbát." (Egy kis ügy és egy nagy ügy. Sz 1905. júl. 2.; AEÖPM VI. 198–199.)

Családja ősmagyarnak tudott gyökereit verseiben is büszkén vállalta: "Sápadt vagyok? Piros sugárt rám. / Boldog Ad-üköm pirosabb legény / Volt ugyebár, mikor papod volt?" – írta 1904-ben (Egy párisi hajnalon. AEÖV II. 144–146.; 517–522.). Egy 1906-os versben a vezérhez hasonló "ős-figura" látomása mint a kitartás, a bátorság és a hősiesség szimbóluma jelent meg: "Fekete komor árnyát, / Láttam a Hortobágyon, az Égen. / Száz tornyú Ködváros előtt / Strázsált vad-kevélyen. // Vész-álmú, gyönge Isten, / Ki könnyes gőggel mered a Napba. / Olyan voltam én. Esküszöm: / Atyáimnak atyja." (Délibáb-ősöm Köd-városban. AEÖV III. 38.; 270–271.) Ezzel szinte egy időben azonban a nemzeti múlt egy hamisan mitizáló, konzervatív változatától való határozott elszakadási szándék is megjelent a publicisztikájában. Ennek legjobb példája a később Ismeretlen Korvin-kódex margójára címmel ismertté lett írásnak az a része, amely 1905 őszén Morituri címmel jelent meg (Figyelő, 1905. okt. 15. AEÖPM VII. 16–18.; 306–313.). Ady itt a külön "magyar glóbusz nagyszerűen ostoba hitében" élő, a kompot újra kelet felé fordító, önmagának is hazudó álmodozást ostorozta keserű szarkazmussal, s a honi, már "európaivá vált" jobbak elszigeteltségén kesergett. S megjelent ez az elszakadási szándék versben is: "Hadverő nem volt Barla diák, / Én jámbor, görögös, kopottas ősöm. / Elmaradt Töhötöm seregétől / Ama véres őszön." (Gyáva Barla diák. AEÖV III. 46.; 293–296.). "Hitszegő vagyok Álmos fajából / S máglyára vinne / Egy Irán-szagú, szittya sereg." – ezt meg a Páris, az én Bakonyom című versben írta Ady (AEÖV III. 36.; 263–265.). Az ős-vállalásnak ez az ambivalens fajtája az 1908-as év elején megjelent A magyar Pimodánnak is része volt, ahol az alteregó Tas Péter vallomása is az említett leszármazási elméletet vitte tovább, de azt nem dicsőségesnek, inkább a pusztuló-önpusztító magyar sors szimbólumának látta.

Király István szerint (Király II. 127.) a vers megszületését Rákosi Jenőnek a Budapesti Hírlap 1908. dec. 20-i számában megjelent, a holnaposokat támadó, a moderneket őrülteknek nevező cikke közvetlenül is inspirálhatta. "Sajátságos jelenség és közös vonása mindeniknek, hogy bár nagyra van azzal, hogy költészete magyar – s ebben az önérzetében legelül jár, akit mesterüknek tartanak: Ady Endre –, mind lenézi hazáját és faját." (A Holnap. BH 1908. dec. 20. XXVIII. évf. 304. sz.). Így volt-e ez pontosan, nem tudható, de tény, hogy a verssel egy napon – ugyanabban a lapban – megjelent Krisztus urunknak áldott születésén című cikkében a költeményre utaló – és Rákosi Jenővel polemizáló – gondolatokat is megfogalmazott Ady: "De ha akármilyen szép, fajult fajta volnánk is, ha nincs célunk, hát – nincs célunk. Szeretem, szeretjük a fajtámat, a fajtánkat, de mihelyt beigazolódik, hogy nincs haszna, haljon meg, mint Kölcsey meghalatta." (FMo 1908. dec. 25.; AEÖPM IX. 287.). A versben nem a múlt és fajtája megtagadásáról volt szó, hanem ama felismerés feletti kétségbeesésről, hogy a "fajából kinőtt magyar" már nem ismerhet "ősére", hiszen az számára végképp idegenné lett. Ilyenformán az az idegenség és magányérzet kapott itt hangot, ami az Egy vidám tor és Az elsülyedt utak című darabokban. A költő tradícióvállalása és magyarságtudatának újrafogalmazása a következő esztendőben – az affér okozta sokkból a proletár-versekhez hasonló radikális kitörési pontot ígérő – kuruc-versekben folytatódott.

Magyarázat

bánat-folt: a testvérgyilkos Kaint jelölte meg az Úr, hogy meg ne öljék az emberek, s így élje le életét a földön. Itt a meg nem értettség, a magyarságból való kivetettség szimbóluma, aminek hordozója otthontalanná vált saját hazájában.

Irodalom

AM I. 13.; Benedek II. 60.; Földessy: Amt 107.; Vatai 251–252.; Király II. 126–130.

Vissza a vershez



634.

Milánó dómja előtt

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata autográf jelöléssel. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: FMo 1908. december 25. VIII. évf. 308. sz. 1. – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel A Halál pitvarában és az Ond vezér unokája után.) – Kötetben: AHúv (1909) 58.; Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 23–24., Szsz2 (1911) 23–24., Szsz3 (1918) 23–24., Szsz4 (1919) 23–24. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 137.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz2-ből. Ady a sajtó és a AHúv közlése után több helyütt igazított a szövegen. Az Szsz1-ben szereplő szöveget több sajtóhiba is rontja.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

     

FMo

   

Cím fölött: III.

     

FMo

   
 

1.

este,

 

FMo

AHúv

Szsz1

 

3.

szívünkre

   

AHúv

 
   

szivűnkre

     

Szsz1

 

4.

szívünket

   

AHúv

 
   

szivűnket ősszesebezte.

     

Szsz1

 

7.

véresen:

   

AHúv

 
 

10.

ködben,

 

FMo

AHúv

 
 

11.

kicsufolt

 

FMo

 

Szsz1

   

fölkacagott

 

FMo

AHúv

Szsz1

 

12.

bünös,

 

FMo

   
   

bus

 

FMo

   

Keletkezéstörténet

A vers születésének idején a költő Érmindszenten, Léda pedig már – nov. 17-től – több mint egy hónapja Párizsban volt, s nem válaszolt Ady leveleire, amit ő minduntalan panaszosan fölemlegetett: "...maga hallgat. Én csak megkérdem és választ várok: mi ez. Nekem nagy könnyebbség lesz, ha ez se köt" (AEL II. 120.; 414.) – írta december közepe táján, arra is gyanakodva, hogy az asszony nem akarja őt Párizsba hívni. A duk-duk affér utórezgései, felerősödött magányérzete, a már korábban is ambivalens szerelem távlati bizonytalansága is gyötörte a költőt. A nyár végi élmény – szeptember első napjaiban jártak a Riviérán és az olasz városban is – most e kilátástalanként megélt léthelyzetben formálódott olyan verssé, amelynek legfontosabb motívuma az életműben az elmúlást idéző – a kronológiai nyárvégbe mintegy "beszökött" – "ősz" lett (l a Párisban járt az Ősz című verset – AEÖV III. 41.), s a bűnös, büszke, bús szerelem mint levethetetlen átok jelent meg. (Az átok-motívumról l. a Kacagás és sírás című vers jegyzetét e kötetben.)

Magyarázat:

terped: terpeszkedik

Irodalom

Földessy: Amt 110.; Király II. 254.

Vissza a vershez



635.

Az öreg Kúnné

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a PN kivágata autográf címjavítással. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: PN 1908. december 25. LIX. évf. 308. sz. 47. – Ady Endre – ("Téli versek" főcímmel Az öreg Kunné meghal címmel A hatalmas Tél előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Áldott, falusi köd ciklus) 89–90.; Szsz2 (1911) 89–90.; Szsz3 (1918) 89–90., Szsz4 (1919) 89–90. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 162.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz2-ből, mivel ez a közlés a sajtó és az Szsz1 szövegét több helyütt is pontosította. Az Szsz további kiadásainak szövegét egy fölösleges módosulás torzítja. Érdemes talán megjegyezni, hogy a vers 5. sorának első szava a költő halála utáni gyűjteményes kötetekben már mindenütt Benn alakkal szerepel, ami valóban inkább megfelel a vers vizuális terének és a grammatika logikájának. Mivel azonban Ady életében a szöveg mindannyiszor Künn sorkezdő szóval szerepel, e javítás csak idegen kéztől származhat, így ezt az "értelemjavító" módosítást nem állt módunkban elfogadni.

Javításunk

8. A sivítanak szó első a-ja fölösleges, a sajtóhiba nyomán kelt "többletnek" tetszik, így azt – egyeztetve valamennyi szövegforrással – elhagytuk.

Szövegeltérések

Főcím: Téli versek

     

PN

       

Cím: Kunné meghal

     

PN

       
   

Kunné

     

Szsz1

   
   

Kunné <meghal>

   

nyk

     
 

1.

Tiz

 

PN

 

Szsz1

   
 

4.

Kunné

 

PN

 

Szsz1

   
 

6.

sipnak,

 

PN

       
 

8.

sivitnak.

 

PN

       
 

9.

nyomorék

       

Szsz3

Szsz4

 

10.

kinnal,

 

PN

       
 

15.

szomoru

 

PN

       
 

16.

im

     

Szsz1

   
 

21.

Kun

 

PN

 

Szsz1

   
 

22.

lakodalma,

 

PN

 

Szsz1

   

Keletkezéstörténet

A vers keletkezésének hátterére vonatkozóan Jákó Elemér egykori nagyváradi hírlapíró, az Ady emlékek gyűjtője írt le egy érdekes történetet. Adatközlői, Nedeczky Béla és testvérei, székelyhídi lakosok Ady távoli rokonai voltak. Elbeszélésük szerint a költő többször is ellátogatott a Nagyváradtól ötven kilométerre lévő helységbe, gyakran ott is aludt: "Több alkalommal kirándult a Székelyhídtól nem messze fekvő Büdös-tóhoz. Arra a kérdésemre [Jákó Elemér kérdésére – a szerk.], mit keresett ott a költő, Nedeczky Béla így válaszolt: – Kun néniékhez ment látogatóba. Ilyenkor elemózsiával teli szatyorral távozott hazulról. Kunéknak sok gyermekük volt. Nekik vitte az elemózsiát. Amikor hazajött, borús hangon mondogatta édesapáméknak: »Beteg apa, beteg anya. Öregek. Egy sereg éhes gyerek nyüzsög körülöttük. Senki nem nyit rájuk ajtót«. Keserűen kifakadt: »Ez a mai lelketlen társadalmi rend. Gyalázat!«... Talán a büdös-tói látogatások emlékének hatása alatt írta meg Ady Az öreg Kúnné című versét." (EmlAE II. 560.). A történet valódiságát ellenőrizni ma már lehetetlen. Ahogy a visszaemlékezést közre adó Kovalovszky Miklós is megjegyezte: alighanem "Ady szociális érzékének elromantizálásáról" is szó lehetett. Annyi bizonyos, hogy a költő 1908. nov. 18. és a vers írásának ideje között minden valószínűség szerint ki sem mozdult Érmindszentről. Az élmény – amennyiben megfelel a valóságnak – persze régebbi is lehetett. A vers környezetrajza és hangulatvilága – ahogy Kovalovszky is írta az emlékezéshez fűzött jegyzetében – érmindszenti élményre vall, éppúgy, mint az ekkor keletkezett "falusi" verseinek több darabjáé (Egy vidám tor, Az elsülyedt utak, Rettegésben a falu, A hatalmas Tél, Áldott falusi köd – a verseket l. e kötetben). Ezek a versek – a némileg korábban született Egy vidám tor kivételével – a Szeretném, ha szeretnének kötet Áldott, falusi köd ciklusába kerültek, amelyet – utalva a költemények közös forrásvidékére is – édesanyjának ajánlott Ady. Kún nevű, sokgyermekes nyomorgó ember persze Érdmindszenten és Székelyhídon egyaránt élhetett, az sem lehetetlen, hogy Nedeczkyék később csak az általuk ismert családra vonatkoztatták az ismertté lett verset.

Az esetleges konkrét élmény mellett nagyobb szerepe lehetett a vers megszületésében a duk-duk affér vihara elől Érmindszentre húzódott, de ott magát már elveszettnek, talajtalannak és távlattalannak érző költő akkori intellektuális és lelki állapotának. Az őt mintegy vezérüknek tekintő "moderneket" megsértő cikk után Adynak nemcsak az egzisztenciális veszélyeztetettség miatt volt szüksége a félreértések eloszlatására és többek kiengesztelésére. A lehetséges kiutat keresvén azt is bizonyítani akarhatta, hova tartozik ő valójában. Nov. második felétől a társadalmi kérdésekre vonatkozó látásmódja érezhetően radikalizálódott, s ez már önmagában is távolította az őt a "modernekről" leválasztani akaró konzervatív tábortól. Ennek jeleként sorra születtek az értékrendi választás egyértelműségéről tanúskodó "proletár-versek" (Menekülés úri viharból, A Hadak Utja, Proletár fiú verse), s ezt a hangot még Az Isten harsonája című költemény is megszólaltatta. Akkori létállapotából és szándékainak radikalizálódásából a falusi életkörülmények sivárságának és nyomorúságának a "felfedezése", s annak verssé formálása törvényszerűen következett. Az öreg Kúnné is ebbe a sorba tartozott, azzal a különbséggel, hogy míg a munkássághoz forduló versekben a "nyitott jövő", addig a faluról szólókban – inkább – a "szegénység zárt reménytelensége" jelent meg (Kenyeres 44.). Az elbeszélő témájú és könnyedebb szerkezetű verset – amely Varga Józsefet Móricz novelláinak realizmusára és drámaiságára emlékeztette (Varga 280.) – színpadra, megzenésítésre is szánta a szerző (EmlAE IV. 110.).

Irodalom

Szabó R. 111.; Földessy: Amt 124.; Vatai 325–326.; Varga 280.; Király II. 491–497.; EmlAE IV. 560., 562.; Kenyeres 44.

Vissza a vershez



636.

A hatalmas Tél

Nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a PN 8 sor után elvágott s így felragasztott kivágata autográf címadással és javítással: Ady a 2. sor végére kettőspontot tett. – PIM A. 209/1–10.; A Szsz1 korrektúrája: 93–94. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: PN 1908. december 25. LIX. évf. 308. sz. 47–48. – Ady Endre – ("Téli versek" főcímmel A csacska, falusi Tél címmel Az öreg Kúnné után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Áldott, falusi köd ciklus) 93–94.; Szsz2 (1911) 93–94.; Szsz3 (1918) 93–94.; Szsz4 (1919) 93–94. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 164.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz2-ből, mivel a szöveg a PN és az Szsz1 közléséhez képest több helyen is finomodott.

Javításunk

1. A nyárnak szó kicsi ny betűjét a sajtóközléshez, valamint a vers 21. és 29. sorának Nyár szavához igazítva nagy Ny-re javítottuk.

Szövegeltérések

Főcím: Téli versek

   

PN

         

Cím: A csacska, falusi Tél

   

PN

         
 

1.

nyárnak

     

Szsz1

Szsz3

Szsz4

 

2.

Télnek

PN

         
 

7.

boritva:

PN

         
 

12.

igy

PN

         
   

télen,

PN

Szsz1korr

Szsz1

     
 

20.

hatalmat [sh]

     

Szsz1

   
 

24.

Titoktartó,

 

Szsz1korr

Szsz1

     

Keletkezéstörténet

Földessy Gyula – némileg erőltetett módon – "szocialista versnek" mondta ezt a költeményt, valójában azon "mindszenti" fogantatású versek közé tartozik, amelyek a Szeretném, ha szeretnének kötetben a költő édesanyjának dedikált ciklus (Áldott, falusi köd) darabjaiként ennek az életformának a szűkösségéről és fojtó reménytelenségéről adtak hírt inkább. A vers időszerkezete ugyanis a maga körkörösségével – téltől télig tart itt az idő – a lényegi mozdulatlanságot, a végső mozdíthatatlanságot érzékeltette. Keletkezésének háttere – akárcsak a vele egy napon és egy lapon megjelent Az öreg Kúnnéé – az az élethelyzet volt, amelyet a már több mint egy hónapja Érmindszentre "bezárt", a hosszú téli esték pletykáit végighallgatni kénytelen, a duk-duk affér nyomán körülötte dúló vitáktól, anyagi és magánéleti bizonytalanságoktól is gyötört – s innen már menekülni vágyó – költőnek akkor megélnie adatott. Adynál a nyár motívuma a vitalitás, a teremtő élet, az életakarat kifejezője volt általában (erre vonatkozóan l. az Elűzött a földem, a Szent Június hívása – l. AEÖV II. 131., III. 35., A paraszt Nyár – l. e kötetben, vagy a Dózsa György unokája – l. III. 61. – című verset és jegyzetét), a tél – már az ifjú kori versektől – az enyészeté, a pusztulásé és a sivárságé (Ősz felé, Hervadáskor, Mesét mondok – l. AEÖV I. 49., 58., 121.). Ebben a versben – ellentétben Földessy állításával – éppen a költő reményteli forradalomvárása fordult az ellenkezőjébe. Amíg a két hónappal korábbi Pannónia grófnő szekere című költeményben a tél a didergés, s a feszült várakozás ideje, a nyár a "rongyos seregek" hangos jajáé volt, addig a tél itt az apró, de terméketlenül kisszerű mozgolódás napjait (a falvak Télen pedig kótyagosak, / Össze-vissza beszélnek.), a nyár pedig a törvény szerint való szakadatlan munka és az ezzel együtt járó némaság korát jelentette (Nyáron néma a falu, / Titoktartó s az emberek / Dolgoznak és szeretnek.), amit mindig a hatalmas Tél követett, az egész falusi élet zárt sivárságát és mozdíthatatlanságát idézve föl.

Irodalom

Földessy: Amt 125.

Vissza a vershez



637.

A könnyek haszna

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Nsz kivágata autográf javításokkal. Ady a cím ny betűjét nny-re javította, a párbeszédeket idézőjelbe tette. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Nsz 1908. december 25. XXXVI. évf. 307. sz. 19–20. – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel A könyek haszna címmel a Rettegésben a falu előtt.) – Kötetben: AHúv (1909) 44.; Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 78., Szsz2 (1911) 78., Szsz3 (1918) 78.; Szsz4 (1919) 78. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 159.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz3-ból. A sajtó és A Holnap új versei közlése után jelentősen módosult a vers központozása, Ady a párbeszédes forma mondatait mindenütt idézőjelbe tette. Az Szsz első két kötetéhez képest a harmadik kiadás olyan apróbb módosításokat tartalmaz, amelyeket logikusnak tartunk.

Javításunk

3. A sor előtt hiányzó idézőjelet pótoltuk.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

   

NSz

     

Cím: A könyek haszna

   

NSz

     
 

1.

Kisbiróm,

NSz

     
   

Kisbiróm

   

Szsz1

Szsz2

 

2.

– Ember,

NSz

     
   

Ember,

 

AHúv

   
   

vagy?

NSz

AHúv

   
 

3.

– Sirok

NSz

     
   

Sírok

 

AHúv

   
   

"Sirok

   

Szsz1

Szsz2

   

siróké

NSz

 

Szsz1

Szsz2

   

vagyok.

NSz

AHúv

   
 

3–4.

Hiányzik a sorköz

NSz

     
 

4.

– Van-e

NSz

     
   

Van-e

 

AHúv

   
   

erőd,

 

AHúv

   
 

5.

hited?

NSz

AHúv

   
 

6.

– Nincs,

NSz

     
   

Nincs,

 

AHúv

   
   

Hit

 

AHúv

   
 

7.

– Milliók

NSz

     
   

Milliók

 

AHúv

   
   

nye

NSz

     
   

neked,

 

AHúv

   
 

8.

sirsz

NSz

     
   

magadért?

NSz

AHúv

   
 

9.

– Mert

NSz

     
   

Mert

 

AHúv

   
   

szenvedek.

NSz

AHúv

   
 

10.

– És

NSz

     
   

És

 

AHúv

   
   

kinok

NSz

 

Szsz1

Szsz2

   

alatt?

NSz

AHúv

   
 

11.

– Milliószor

NSz

     
 

12.

nyem

NSz

     
   

marad.

NSz

AHúv

   
 

13.

És tovább

NSz

     
   

És tovább

 

AHúv

Szsz1

Szsz2

   

igy

NSz

     
   

lét?

NSz

AHúv

   
 

14.

– De a köny-ár

NSz

     
   

De a könnyár

 

AHúv

   
   

ősszegyül

NSz

AHúv

   
 

15.

elég.

NSz

AHúv

   

Keletkezéstörténet

Ez a Nsz karácsonyi számában megjelent vers A Holnap új versei kötetben is helyet kapott, így születésével kapcsolatban érdemes felidézni Emőd Tamás visszaemlékezését: "Négy hónap múlva [a duk-duk affér után] tizenöt legszebb versét, nagyobbrészt új, ott Váradon írt verseket – így az említetteken kívül az Új vitézi ének, Catullus költő halála, Budapest éjszakája szól, A Végtelen szerelme (Csókokban élő csóktalanok) és A könnyek haszna címűeket, amelyek megírásánál (mint sok más versénél is) néma és áhitatos jelenlevőként ott voltam – ő maga adta át A Holnap második kötete számára." (EmlAE IV. 183.). A fiatal nagyváradi költő emlékezetében néhány időpont összecsúszhatott, így szavaihoz joggal fűzte hozzá Kovalovszky Miklós: "Legendásítás természetesen, hogy A Holnap II-ben megjelent verseit Ady jórészt Váradon írta, Emőd jelenlétében (a helyszín persze a híres Bodega). Első megjelenésük dátuma alapján esetleg a következő versek születésének lehetett tanúja Emőd: A könnyek haszna, Álmodik a nyomor, Catullus költő halála, Budapest éjszakája szól." (EmlAE IV. 200–201.). Az elsőként felsorolt vers tárgyában alighanem Kovalovszky is tévedett. Ady ebben az időben 1908. nov. 14-én volt utoljára Nagyváradon – a Holnap társaság hivatalos megalakulásán vett részt, a következő esztendő januárjának első hetéig nem mozdult ki Érmindszentről. Mivel nem valószínű, hogy a verset még nov. közepén Váradon megírta volna – mindegyik versét azonnal közölni akarta –, és Emőd Tamás sem járt az év utolsó hónapjaiban Érmindszenten, így ennek a versnek születését az ifjú holnapos aligha láthatta.

Ez a költő önnön "kisbírójával", a Kétséggel folytatott párbeszédre épített vers gondolatmenete és hangvétele is az 1908 decemberi születésre vallott. A duk-duk affért követő belső meghasonlás meg elbizonytalanodás, s az – önmaga előtt is való – bizonyítási vágy mind-mind ott volt a sorok között. A költemény a másokért feláldozott élet motívuma köré szerveződött: "Milliók könnye nem sok neked? / Miért nem sírsz csak magadért?" / "Mert én mindenkiért szenvedek" – olvassuk a versben. Ez a motívum Adynak 1908. évi több versében is megjelent (Magyar fa sorsa, Vén diák üdvözlete). Új volt viszont, hogy a mások élete szenvedésének fölvállalása itt a sírás és a könnyek – jövőbeli – hasznában való bizalomként jelent meg a kétségek közepette is: "És ha meghalsz a kínok alatt?" / "Milliószor szebben halok, / Mert az én sok könnyem itt marad." // "S ha tovább is így csörtet a lét?" / "De a könny-ár majd összegyűl / S elönti a világot: elég.". Logikus, hogy a Szeretném, ha szeretnének című kötete összeállításakor Ady a verset A Jövendő fehérei ciklusba sorolta.

Irodalom

Sík 214–215.; Földessy: Amt 121–122.; EmlAE IV. 183., 200–201.

Vissza a vershez



638.

Rettegésben a falu

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: gépelt változat autográf címírással és javítással.

Első megjelenés: Nsz 1908. december 25. XXXVI. évf. 307. sz. 20. – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel Csönd a faluban címmel másodikként A könnyek haszna után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Áldott, falusi köd ciklus) 90–91.; Szsz2 (1911) 90–91.; Szsz3 (1918) 90–91.; Szsz4 (1919) 90–91. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 163.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz2-ből. Ady a NSz közlése után a nyk-ban javította a címet: Retteg[beszúrva:]ésben, az 5. sorban korrigált: most[beszúrva:]a és megváltoztatta a 11. sort: <Sebaj, vidámabb lesz a nép>, [mellette:] holnap már derülés jöhet. S az Szsz1 szövege is logikusan módosult e három helyen.

Szövegváltozatok:

Főcím: Új versek

       

NSz

   

Cím: Csönd a faluban

       

NSz

   
 

6.

mindennemü kémek

   

NSz

   
 

7.

Lesködnek

   

NSz

   
 

8.

félnek [sh]

       

Szsz1

 

9.

fölött,

   

NSz

 

Szsz1

 

10.

dudolnak:

   

NSz

 

Szsz1

 

11.

Sebaj, vidámabb lesz a nép

   

NSz

   

Keletkezéstörténet

Életkép-szerű ez a vers is, akárcsak a vele egy időben keletkezett Az öreg Kúnné, azzal a különbséggel, hogy ekkor írt "mindszenti" darabjai közül ebben érvényesült leginkább a forradalmi gondolat. Ilyenformán ama darabok közé sorolható, amelyek tanúsága szerint a költő a duk-duk afférral reá szakadt lelki és intellektuális magány közepette a kiút lehetőségének radikálisabb – az őt "megszerezni" akart konzervatív "oldal" és eszmekör által elvetett szocialisztikus gondolatokat is nyíltan fölvállaló – módozatait kereste. Ilyen vers volt a Menekülés úri viharból, A Hadak Utja, Az Isten harsonája s ambivalens és nagyon áttételes módon ugyan, de A könnyek haszna is. Amíg Az elsülyedt utak, Az öreg Kúnné, A hatalmas Tél gondolatmenetében és hangvételében "a szegénység zárt reménytelenségéé" (Kenyeres 44.) volt a fő szólam, addig itt a zárás – többször is megismételve a korábban oly gyakori motívum szavát – a némaság és a csönd végét, a mostani félelmeket legyűrő holnapi "derülést" ígérte.

Irodalom

Földessy: Amt 124.

Vissza a vershez



639.

Proletár fiú verse

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, javítással, 3 fólió számozás nélkül, 135×210 mm. Cím: Az én apám (Proletár fiuk verse). Aláírás: Ady Endre. – Ady az első fólió végére, illetve a második fólió elejére került negyedik versszakot áthúzta, majd a szakasz szövegét újra leírta. – PIM A. 172/1.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Nsz kivágata, autográf címírás és javítás. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Nsz 1908. december 25. XXXVI. évf. 307. sz. 33. – A mi gyermekeink című melléklet – Ady Endre – (Az én apám címmel, Proletárfiuk verse alcímmel.) – További megjelenés: AHúv (1909) 49–50.; TH 1909. november 21. VII. évf. 266. sz. 1. – A Temesvári Hírlap tárcája – Írta: Ady Endre – (Az én apám címmel.).; PN 1909. november 24. LX. évf. 278. sz. 17. – Innen-onnan – Ady Endre – (Az én apám címmel.).; Szil 1909. december 2. XXVII. évf. 48. sz. 1. – A Szilágy tárcája – Ady Endre – (Az én apám címmel.). – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 83–84.; Gyűjt (1910) 79–80.; Szsz2 (1911) 83–84., Szsz3 (1918) 83–84., Szsz4 (1919) 83–84. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 161.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-ből, amelynek nyomdai kéziratán Ady a címet véglegesítette: Proletár fiú <dicsekvése> verse, s a sajtóközlések apróbb hibáit is korrigálták. Az Szsz2 szövege megegyezik az Szsz1-ével a további kiadások szövegét egy sajtóhiba torzítja.

Szövegeltérések

Cím: Az én apám

       

k

NSz

TH

PN

Szil

 

Alcím: (Proletár fiuk verse)

       

k

         
   

(Proletárfiuk verse)

     

NSz

       
 

5.

kabátu,

   

k

NSz

TH

PN

   
 

6.

uj

   

k

NSz

TH

PN

   
 

13–16.

[A 4. versszak kihúzva,

               
   

majd újraírva]

   

k

         
 

14. Érttünk [sh]

             

Szsz3

Szsz4

 

19.

Megállitná

   

k

NSz

TH

PN

   
 

20.

Komediát

   

k

         
 

27.

Vigan

     

NSz

TH

PN

   

Keletkezéstörténet

A költemény a proletár-versek ama sorába tartozik, amelyek a duk-duk affér okozta válságból kiutat kereső költő gondolatvilágának radikalizálódásáról – s egyúttal a konzervatív értékvilágtól való elhatárolódástól – tanúskodtak. A Menekülés úri viharból, Az Isten harsonája, A Hadak Utja s a "falusi" versek közül a Rettegésben a falu jelezte ezt a tendenciát, de ezzel a darabbal más szándéka is lehetett Adynak. A Nsz karácsonyi számának gyermek-rovatában jelent meg (Az én apám címmel), s ez egy célt is jelzett, ahogy arra Benedek Marcell is utalt többek közt e vers kapcsán: "a szó nemes értelmében tömeg-hatásra készültek: egyszerűek, egyszerű és világos panasznak, öntudatnak kifejezői. Itt ismét megtalálta Ady annak a módját, hogyan kell szónoklás és póz nélkül (legföljebb némi szentimentális engedményekkel) százezrekhez és százezrek ügyéről beszélni." (Benedek II. 298.). Olyan proletár-versek szerkezetére és retorikájára, mint például A Hadak Utjára amúgy is jellemző volt a "közérthetőségre" való törekvés. Ezzel a gesztussal is jelezte a költő: ki akart törni abból az elszigeteltségből, amit a vele kapcsolatban – elsősorban konzervatív, de a munkásmozgalmi oldalról is – hangoztatott vádak szerint versei "érthetetlenek" (vö. Révész Béla: A Három Hollóban, EmlAE IV. 69. ill. Révész: Atril 37.). Ilyen kísérlet volt, amikor megzenésítésre, színpadi előadásra szánt darabokkal – Az öreg Kúnné, Álmodik a nyomor – is próbálkozott. A Proletár fiú verse is a gyermekek számára – a szöveg még a gyermek látószögének megjelenítésére is törekedett (Hatalmasabb a királynál is / Az én apám.) –, általuk elmondható, szavalható költeményként is íródott.

Irodalom

Benedek II. 298.; Földessy: Amt 122.; Király II. 24–26.; EmlAE IV. 69.

Vissza a vershez



640.

A Jézuska tiszteletére

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: gépirat autográf címírással és javításokkal. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: BN 1908. december 25. XIII. évf. 305. sz. 25. – Karácsonyi melléklet – Ady Endre – (Víg, karácsonyi ének címmel.) – További megjelenés: Nv 1909. december 25. XXXIX. évf. 297. sz. 1. – Karácsonyi melléklet – Ady Endre – ("Ady Endre új versei" főcímmel az Alázatosság langy esője és a Vezeklő vigadozás zsoltára között.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Úristen ciklus) 101–102., Szsz2 (1911) 103–104.; Szsz3 (1918) 103–104.; Szsz4 (1919) 103–104. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 168.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-ből, amelynek nyk-ban Ady megváltoztatta a címet, s javította a hibákat: 4. Kik[beszúrva:] a, 16. A<zs>[fölé:]sz, 20. Éle<ü>[fölé:]tü. Az Szsz további kiadásainak szövege változatlan.

Szövegeltérések

Főcím: Ady Endre új versei

     

Nv

Cím: Víg, karácsonyi ének

   

BN

 
 

4.

szívünkbe

BN

 
 

9.

Jóság.

 

Nv

 

13.

sírunk,

BN

 
 

17.

kivánta,

BN

 
 

19.

hivság

BN

 

Keletkezéstörténet

Ady számára Jézus, az Isten-ember a jóság és a tisztaság tökéletes megtestesítője, a legendák hőse volt. Messiás – az élet teljességének költészettel való elsajátítása és újraírása révén – ő maga akart lenni (Vatai 223.; 227., ill. Kenyeres 37.). Ennek az álláspontnak a hirdetése számára a szabadgondolkodás jogának bizonyítéka volt, ahogy azt már 1902-ben egy német protestáns lelkész védelmében írt cikkében is kifejtette (Weingart. NN 1902. aug. 28.; AEÖPM III. 130–131.; 369.). Hasonló gondolat a publicisztikájában öt évvel később is felbukkant: "Egyik ősapjának szívesen vállalja a szabadgondolkodás is a jónevű Jézus Krisztust." (A világosság lobogója alatt. BN 1907. júl. 2.; AEÖPM VIII. 251.; 535–537.). Ugyanennek az esztendőnek elején Jézusról nem mint a Megváltóról, hanem mint "derék ácslegényről" írt Ady, aki "azért élt és halt meg, mert szerette a szegényeket." (Képek a francia iskolából. I. A kis Marie keresztje. BN 1907. márc. 22.; AEÖPM VIII. 192.; 501–502.). Önmaga azonosítása Krisztussal költészetében is többször előfordult. Így például a Kereszttel hagylak itt során ("Én meghalok, eressz el: / Itt hagylak egy kigyult kereszttel, / Mint Krisztus távozom." – AEÖV III. 105.; 471–472.), s fokozott mértékben a Judás és Jézus soraiban, ahol – az életért őt eláruló költő-Judás alakjában – Krisztus azonos lett a poéta-léttel: "Enyém volt minden álmodásod, / Én voltam a lelked, a másod, / Megkoszorúztam a fejed. / Szerettelek." (AEÖV III. 15.; 210–212.). E vers címében tükröződő gyermeki látás és hit – Jézus nevének becézése, amit kizárólag a karácsonyi (tehát a megszületett csecsemőre utaló) ünnepkör enged meg – a költemény egészében már nem játszott szerepet. Jézus itt is a Jóság és a türelem tökéletes megtestesítőjeként jelent meg, aki még az ellenségeinket is megáldja. Krisztus keresztfán elhangzott szavaira már az első versszak képzete utalt: "Atyám! bocsásd meg nékik: mert nem tudják mit cselekeszenek." (Lukács evangéliuma 23:34.), a harmadik versszak pedig a boldogság érzetéről tett tanulságot, amikor a támadások belenyugvó fogadására szólított föl, ahogy Máté evangéliumában Krisztus is teszi: "Boldogok akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak [...] Boldogok akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa." (Máté evangéliuma 5:4., 10.). Földessy Gyula szerint Ady száznál is többször "messiásította" magát (Földessy: Amt 58–60.), de itt nem ez történt: a költő nem a Megváltó szerepét vette magára, csupán karácsony ünnepén az ő tökéletességére utalt és példájának követésére szólított fel. A ránk tör minden ember és az álul bántatunk bibliásan stilizált szavai természetesen saját – a duk-duk affér nyomán keletkezett – helyzetére is utaltak, s ez az állapot volt valójában a vers érzelmi háttere is.

Magyarázat

"Minden hívság kihányva / Életünk gömbiből": Hatvany Lajos szerint Ady ezt a merész képet az akkori technikai életből vette, s a léggömbről volt szó. Ezek szerint ahogy a léggömb kosarából az emelkedés végett minden nehezéket kihánynak, úgy kell az embernek is "élete gömbiből" minden önzést és hívságot kiszórnia. (Hatvany II. 72.)

Irodalom

Földessy: Amt 58–60.; Hatvany II. 72.; Király II. 430.

Vissza a vershez




Hátra Címlap és tartalomjegyzék Előre