641.

Egy megíratlan naplóból

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 3 oldalszámozott fólió, 213×171 mm. Cím: Egy megíratlan naplóból. Aláírás: Ady Endre. Foltos. – PIM A. 120/1.

Első megjelenés: Ny 1909. január 1. II. évf. 1. sz. 20. – Ady Endre – (Elsőként A Halál: pirkadat és a Varjak, szent madarak előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 47–48.; Szsz2 (1910) 47–48.; Szsz3 (1918) 47–48.; Szsz4 (1919) 47–48. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 146.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a k-ból. Meg kell jegyeznünk, hogy e vers esetében igen kétséges az alapszöveg-választás. A Szsz1-ben – nyilvánvalóan a nyk-ot készítő, nem autográf másoló (Ady Lajos) hibájából – a 25. sor után egy, a Szsz2-től kezdve még egy sort elhagynak az újabb kiadások a k-hoz, a Ny-hoz és az előző kiadás(ok)hoz képest. Az Szsz2 változtatása, azaz a 27. sor ("Békesség a halálnak,") elhagyása azért következhetett be, mert e sor az Szsz1-ben elveszítette párját, az ellentétét kifejező 26. sort ("Békesség az életnek,"). Nem tudjuk, hogy az így, magában álló sort ki törölhette az Szsz2 előkészítő munkálatai során. Az eredeti (k, Ny) szövegének visszaállítása helyett a kötet szerkesztői – az egyszerűbb megoldást választva – törölték a 27. sort is. Az eredeti, teljes változat helyreállítása érdekében választottuk alapszövegnek a k-t.

Szövegeltérések

Cím alatt:

                 
   

[évszám hiányzik]

         

Szsz3

Szsz4

 

1.

sor fölött:

             
   

<jan>. [javítva:] dec.

 

k

         
   

Dec.

   

Ny

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

2.

arcú

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

5.

azt <,>[?]

 

k

         
   

megtérít,

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

sor fölött:

             
   

<jan> [javítva:] dec.

 

k

         
   

Dec.

   

Ny

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

visszaesni

         

Szsz3

Szsz4

 

9.

Krisztust,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

12.

lelk<...> [?]

             
   

[beszúrva:] em<keser> [?]

 

k

         
   

keserülni:

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

Úgy,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

mint

             
   

[beszúrva:] ké

             
   

[azaz:] miként

 

k

         
   

régen,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

leülni.

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

itten

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

18.

<Mégis> [elé:]

             
   

<[Igy m]> [?] [fölé:]

             
   

Hajh mégis

 

k

         
 

19.

sor fölött: Dec.

   

Ny

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

20.

hozz<á>

             
   

[fölé írva:] á

 

k

         
 

22.

<h> [?] Hogy

 

k

         
 

26.

[hiányzik]

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

27.

[hiányzik]

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

30.

háborúság.

         

Szsz3

Szsz4

   

sor alatt:

             
   

[helymegjelölés:]

             
   

(Érmindszent.)

     

Szsz1

Szsz2

   

Keletkezéstörténet

Ady szokása szerint szinte az utolsó pillanatban küldi verseit a Ny jan. 1-ji számába: "Édes Ernőm, Fenyő táviratára több napos, ágybanfekvő betegségem ide vagy oda, elküldöm, amit így betegen írni tudtam. Három vers, de – hiszem – nem is beteg versek." (Osvát Ernőnek. [Érmindszent, 1908. dec. 28.] AEL II. 133., a versek azonosítása a jegyzet 425. oldalán.)

Naplószerű versfüzérről lévén szó, Ady pontosan megadta a három egymáshoz lazán kapcsolódó vers keletkezési idejét: dec. 25., 26., 27. és helyét: Érmindszent. Hatvany részletesen beszámol arról, hogyan ösztönözte Adyt ilyen verses napló írására: "Emlékszem, hogy egyik ilyen beszélgetésünk folyamán Max Dauthendey német költő világkörüli útjáról megírt verses naplóját mutattam Adynak. Dauthendey a jegyirodát, hajót, vonatot, szállodát, az utazó mai ember minden állomását, örömét, bosszúságát írja meg a könyvben, mely az aprólékos leírásokból tengeri és tengerentúli tájak leírásáig, népek, emberek, lelkek rajzáig emelkedik fel.

– Ez a mai ember eposza. Lírai eposz. Ilyet kéne írnod...

Még ma is látom Ady kezében a nagy sárga könyvet, melyet egy-két percig ide-oda forgat:

– Naplót kellene írnod az év minden napjáról. Egy év története. Ez volna a te eposzod.

Adynak tetszett az idea. Megígérte, hogy megírja a naplót.

Midőn e beszélgetésünk után hazatért Érmindszentre, december 25., 26. és 27. jelzéssel három naplójegyzet jelzi, hogy emlékezett e beszélgetésre." (Hatvany II. 142.)

Földessy a verssel kapcsolatban megjegyzi, hogy "1908 karácsony táján Rákosi Jenő, lapjában, a Budapesti Hírlap-ban a legnagyobb közönségű magyar újságban keményen támadta Adyt, s kívüle mások is egész december haván át." (Földessy: Amt 115.) A támadások – ahogy máskor is – most is a dacos ellentámadást váltják ki Adyból: De nékem, / Maradjon háboruság.; és hogy mennyire a vérébe ivódott Adynak ez a harcos, örök szembenállás, azt a Szeretném, ha szeretnének kötet későbbi versei is megerősítik: "Gyertek verekedve / S tán megint kicsordul / Új harcok új kedve / Belőlem s úri harag." (Szétverek majd köztetek); "Mert az apróknak harc a menedéke / S vérbeli magyart megölne a béke" (Harcos Gyulai Pál); "Végetlen békéből buktam le, / Hol hire sincs a harci gondnak / S itt ugy kell ütni, marcangolni, / Mint egy komédiás bolondnak." (Fájdalmas, bús kitérő) (A verseket l. e kötetben.) Vezér Erzsébet önként vállalt harcnak nevezi ezt az Ady egész lényét átitató vonást. (Vezér 213.)

A versfüzér harmadik darabja a karácsony legfőbb üzenetét, a békességet emeli ki a négy soron keresztül ívelő anaforával. Nem véletlen, hiszen Lukács evangéliumában az angyal ekképpen köszönti a Betlehem közelében tanyázó pásztorokat: "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!" (2:14.) A karácsonyi istentiszteletek alatt ezt többször hallhatta Ady, hiszen egy közismert karácsonyi ének – a "Krisztus Urunknak áldott szültésén" – második strófája is szinte szóról szóra megismétli a bibliai szöveget: "Dicsőség magasságban az Istennek, / Békesség légyen földön embereknek; És jóakarat mindenféle népnek / És nemzetségnek." (Köz isteni tiszteletre rendelt Énekes-könyv, zsoltárok és dicséretek néhány imádsággal. Debrecen, 1877. 222.) Mindhárom versben erőteljesen jelen van a hajdani mindszenti karácsonyoknak ez a nosztalgikus íze, a gyermekkor tisztánlátása, de Ady végkövetkeztetése a gyermeki hit és béke kategorikus tagadása.

Formai szempontból rokonítható az 1909. jan. végén Párizsban született szintén naplószerű verssorozattal – Megint Páris felé. (Bővebben l. a jelzett vers jegyzetét e kötetben.)

Magyarázat

kesely arcú: "Ady arcszíne mongolosan, veleszületetten » fakó« (sárgás) volt." (Földessy: Amt 115.)

Irodalom

Földessy: Amt 115.; Király II. 326., 346.; Vezér 213.

Vissza a vershez



642.

A Halál: pirkadat

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt fogalmazvány, 3 oldalszámozott fólió, 213×170 mm. Cím: Az élet pirkadatán. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 226/1.

A Szsz1 nyomdai kézirata: kivágat a Ny-ból. Cím autográf írással: A Halál: pirkadat. A szövegtestben autográf javítás. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. január 1. II. évf. 1. sz. 21. – Ady Endre – (Az élet pirkadatán címmel az Egy megíratlan naplóból után és a Varjak, szent madarak előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 120–121.; Szsz2 (1910) 122–123.; Szsz3 (1918) 122–123.; Szsz4 (1919) 122–123. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 175–176.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, amelyen a 2. sorban a kis kezdőbetűt nagyra cserélte: halál – Halál.

Javításaink

1. A Szám-ízét szót az egybeírt változat helyett a 31. sornak megfelelően kötőjeles alakra igazítottuk. Ezt az írásmódot indokolja az 5. sor száj-ízt szava is.

18. Analógiás alapon, az összes többi versszak végéhez hasonlóan pontra javítottuk a vesszőt.

29. Az Ízzel szót a többi előfordulásnak (1., 4., 5., 9. és 31. sorok) és a későbbi kiadásoknak megfelelően hosszú Í-vel írtuk.

32. A halál szót – a címmel és a teljesen azonos 2. sorral egyezően – nagy kezdőbetűs alakúra módosítottuk.

Szövegeltérések

Cím: Az élet pirkadatán

   

k

Ny

         
 

1.

[Kissé beljebb kezdve:]

             
   

Szám<->ízét

k

           
   

Számízét

 

Ny

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

2.

halál

k

Ny

         
 

5.

Nem [olvashatatlan betű]

             
   

<adhat> [?] [utána

             
   

beszúrva:] ad

k

           
   

száj-izt

k

           
 

6.

Nem patika

       

Szsz2

   
   

úrvacsora.

     

Szsz1

 

Szsz3

Szsz4

 

9.

[olvashatatlan

             
   

szókezdet vagy szó]

             
   

izek

k

           
 

10.

megdicsőült

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

ínnyel

         

Szsz3

Szsz4

 

11.

kínját.

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

12.

bús

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

csínját-bínját,

         

Szsz3

Szsz4

 

13.

homlokomon

           

Szsz4

 

17.

<le>ány [fölé:] lyány

k

           
   

<első> [fölé:] első

k

           
   

poéta-út

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

18.

szá<ja>mban [?]

k

           
   

összefut,

k

           
 

19.

[olvashatatlan betűk]

             
   

ornám, [fölé:] t

k

           
 

20.

Első

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

bünöm,

k

           
 

22.

[olvashatatlan betű]

             
   

Miket

k

           
 

23.

búsulások,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

25.

<Féreg-harcok,

             
   

magyarok> [fölé:]

             
   

Féreg-magyar harcok,

k

           
 

26.

<a> szivem

k

           
   

tudtak kinek

           

Szsz4

 

29.

Izzel,

k

Ny

 

Szsz1

     
   

<most> tele

k

           
   

szám.

       

Szsz2

   
 

30.

<Most vagyok> [fölé:]

             
   

Most, most,

k

           
 

31.

Szám-izét

k

           
   

[olvashatatlan jel]

             
   

hagyjatok,

k

           
 

32.

halál

k

Ny

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady 1908 októberétől kisebb megszakításokkal Érmindszenten tartózkodott, így az év végén is. Innen szokásához híven, szinte az utolsó pillanatban küldte a verset a Ny jan. 1-ji számába. (L. még az Egy megíratlan naplóból jegyzetét.)

Ady felfogásában a halál elválaszthatatlan az élettől, ezért nem meglepő, hogy a vers eredeti címe Az élet pirkadatán volt. Élet és halál összefonódásáról vall az Első szeretőm ölében című (l. e kötetben) verse is: "Élet és Halál: majdnem-egyek, / Nagy rokonok, nagy különök". A Halál: pirkadatban is végig élet és halál kettősége, rokonsága és ellentéte lebeg.

A költő szembehelyezkedik a konvencionális felfogással, amikor párosítja a pirkadat és a halál képzetét. Király István megállapítása szerint: "A hagyományos képhasználat általában az éjszakával asszociálta az emberi véget: a halál éjéről beszélt. Adynál viszont a »halál hajnaláról« esett szó; »a halál: pirkadat« volt." (Király I. 470.) Maga a költő már egy 1898-as cikkében így ír erről: "Nem hiszek én a felkelő napban.; nekem a hajnal nem az ébredő szerelem szimboluma, hanem a korcsmából hazakergető hűvös, vezeklő időszak, amikor legörömestebb dobnám el az életet." (Levél. DRU 1898. szeptember 21.; AEÖPM I.2 28.) Verseiben is többször előfordul ez a két motívum együtt, pl.: Özvegy legények tánca, Nóta a halott szűzről, Az én koporsó-paripám (l. AEÖV III. 48., 71., 86.), Csokonai Vitéz Mihály, A Hóvár-bércek alatt (l. e kötetben). Az Özvegy legények táncában a bálnak a hajnal vet véget: "S egy rózsát tép le mindegyik. / Egy sóhajt hörg, mert jön a Hajnal. / Egy Lédát keres: reámered / S meghal kék, csókra-torzult ajkkal."

A lírai én a halál előtt álló ember, akinek élete utolsó pillanatában végigpörögnek sorsának fordulópontjai: az első fog, az első szó, első rokon, első figyelése a dalnak, első lyány, első poéta-ut, első sikerem, első tornám, első göthös bűn. A múlt idézése büszkeséggel tölti el: megdicsőűlt innyel halhatok. Hasonló gesztus jelenik meg már a Halál a síneken (AEÖV III. 33.) című versben, csak ott a múlt egyértelműen negatív előjelű: "Élet, Élet. S jön rám-zúdultan / Magtalan álmok bús raja, / Jönnek a nagy vágy-keselyűk, / Jön, jön fekete szárnyú multam. / S megölellek még egyszer, Élet". A Halál: pirkadattal szinte egy időben keletkezett Áldott, falusi ködben is emlékezik a lírai én, de míg az előbbi versben "ízes emlékek"-ről esik szó, addig az utóbbiban fájdalmas az emlékezés: "Minden aggaszt, minden fáj nekem, / Ami a múltam visszahozza." (L. e kötetben.)

A versben keverednek a fiktív és az életrajzi hátterű emlékképek.

Ady Lajos emlékezete szerint Endre érmindszenti kisdiák korában írta az első versét. (AL 20.) Ezt a költő is alátámasztja a Ny 1909. jún. 1-ji számában megjelent önéletrajzában: "Lajos öcsém sárbaeséséről rövid, de pompás gúnyú balladát" írt (AEÖPM IX. 343–344.). Az első nyilvánosabb sikert a Márkó király című balladával aratta, amely Zilahon íródott 1894-ben, s bekerült az önképzőkör Albumába is. (vö. AEÖV I. 222.) Nyomtatásban 1896-ban jelent meg az első verse, a zilahi Szil-ban, Március 20. címmel (vö. AEÖV I. 233.).

A költő igen korán vonzódott a női nemhez. Ady Lajos említi, hogy Endre már kisgyerekként, iskoláskora előtt szívesebben játszott lányokkal, különösen a szomszédék Pápay Rózsika nevű lányával, akit Endre Pápi Róza néven emlegetett (AL 16.). Róza szerepel A Hágár oltára (l. e kötetben) című versben is: "Ló-sóskás parlagon ébredt föl / Egykor e bűnös, ős szerelem: / Róza, a szomszédék kis Rózája / Bujósdit játszott velem." Ady később is, ha hazament, gyakran meglátogatta gyermekkori ideálját. (Vö. EmlAE I. 574.) A Nagykárolyban töltött utolsó esztendőben már lányokat kísérget, uzsonnákra hivatalos (AL 26.). Az első komolyabb szerelem Zsóka (Friedmann Erzsébet), akit az 1895/96-os utolsó zilahi évben ismer meg (l. a Zsóka búcsúzója című verset – AEÖV I. 168). Ady még 1909-ben is emlékszik rá, hiszen egy Brüll Adélnak címzett levélben említi: "Most jött haza Olaszországból első ideálom Zsóka, akit meg kell látogatnom. Tudja, hogy Kolozsvárt lakik szegény, kis, süket asszonyka." (Diósi Ödönnének. [Kolozsvár, 1909. júl. 20.] AEL II. 228.) (Vö. még EmlAE I. 593–614.) Az első asszony (l. e kötetben) című versben a költő említ egy a "kis, kálvinista iskolá"-ban megismert Gizella nevű lányt is. Kaufmann Gizella később Pestre ment férjhez, de nagybátyja volt a helyi kocsmabolt tulajdonosa, Ady néha eljárt hozzá s elbeszélgetett vele, így Gizella is élhetett az emlékeiben (vö. EmlAE I. 175.).

Magyarázat

göthös: Az értelmező szótár szerint 'alkalmi meghűléstől vagy köhögéssel járó betegségtől sokat köhögő <ember, állat>'. Tágabb jelentésben 'beteges, gyenge, nyiszlett'.

Irodalom

Földessy: Amt 130–31.; Király I. 470.

Vissza a vershez



643.

Varjak, szent madarak

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: kivágat a Ny-ból, autográf javításokkal. A cím autográf ceruzaírással: Varjak, szent madarak. PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. január 1. II. évf. 1. sz. 22. – Ady Endre – (A szent varjak címmel az Egy megíratlan naplóból és A Halál: pirkadat után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 79.; Szsz2 (1910) 79.; Szsz3 (1918) 79.; Szsz4 (1919) 79.; – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 159.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Ezen véglegesítette Ady a címet (a korábbi A szent varjak változatról a véglegesre módosítva), s tett vesszőt az 5. sor végére.

Szövegeltérések

Cím: A szent varjak

   

Ny

         
 

5.

fölrebbentek

Ny

         
 

12.

új varjak, új mezők.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

irigyen.

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Szokásához híven, szinte az utolsó pillanatban küldi Ady a verset a Ny jan. 1-ji számába. (Bővebben l. Egy megíratlan naplóból című vers jegyzetét e kötetben.)

A varjú mint toposz a néphagyományban és a mitológiában igen gazdag, általában negatív jelentéstartalommal bír. "A zsidó hagyomány a dögökkel, tetemekkel való kapcsolatát emeli ki: a halál madara. A kereszténységben a magányt jelenti, valamint Sátán-szimbólum, mivel »elvakítja« a vétkezőket." A magyar irodalmi hagyományban is ezekhez hasonló alakot ölt a varjú: "Zrínyinél a sassal, a menny madarával szemben az alvilági erők megtestesítője: » Így kákognak hollók, ha sas jün közikben, / És éjjeli varjuk így járnak széltében.« (Szigeti veszedelem XV. 51.)" Arany Vörös Rébék balladájában pedig a boszorkányság kifejezője. (Szim 483.)

A magyar néphagyományban a föntebb mondottakkal ellentétben jótevőként is szerepel a varjú. Közismert népmesénk szól a szegény emberen segítő varjú-királyról, aki némi ellenszolgáltatás fejében egy kásásbögrét, amolyan mindentjáró-malmocskát ajándékoz neki. "Volt egyszer, hol nem volt, csak az biztos, nagyon régen, volt egyszer egy szegény ember. Az a szegény ember elment ki a mezőre szántani a két tehenivel. S amint ott mind szántogatott, szántogatott, egyszer csak látta, hogy jün egy nagy csomó varjú. Olyan sok volt, hogy még fekete volt az ég hajlatja. Egyszer a közül a sok varjú közül leszállott egy nagy varjú elejibe, de tízszerte volt nagyobb, mint a többiek. Megszólalt, s mondta a szegény embernek: – Te szegény ember, add nekem azt a két tehenedet, úgy meg vannak éhezve az én katonáim. Osztán megfizetek neked érte éppen amit kérsz. [...]" (Varjú király = Széki népmesék. Gyűjtötte: Nagy Olga. Kriterion, Bukarest, 1976. 238–242.) A varjú okosságát tükrözi "A sas, varjú és tekenős-béka" című mesénk, amelyben az éhes sas a varjú tanácsára ejti egy kőre a teknősbékát, s így hozzájuthat húsához. (Gáspár János. Csemegék kisebb gyermekek számára. Kolozsvár, 1863. 42–43.) Aesopus meséje a varjúról szintén az állat bölcsességét hangsúlyozza: "Az varjuról és egy edénről". (Pesti Gábor: Aesopusi meséi 1536. Magyar prózaírók a XVI. és XVII. századból. Kiadja Toldy Ferenc. Pest, 1858. 141.)

Ady korábbi verseiben a varjak a romlás, rontás, maradiság szimbólumai voltak: "Otthon süti végre magyar nap, / Otthon álmodik Napfény-országról / S kik rácsapnak: hazai varjak" (Hazavágyás Napfény-országból AEÖV III. 53.); "Sebő pajtás, mit szól a gyomrod? / Pajtás, ebeké a vérünk. / Fejünk fölött varjak kárognak. / Pajtás, meghalt a vezérünk. [...] Sebő pajtás, jóllaktunk egyszer, / Holt ember varjaknak étkük. / Pajtás, mi voltunk a rossz varjak. / Mi éhesen széjjeltéptük." (Dózsa György lakomáján – l. e kötetben.) E példákkal ellentétben a varjak ebben a versben a haladást, a megújulást, a boldog életet jelentik. Földessy szerint a proletariátust szimbolizálják. (Földessy: Amt 122.) Király is megerősíti ezt, s Ady életművében a deromantizáló tendencia csúcsaként értékeli: "[...] a varjú lett a munkásosztályt képviselő jelkép. Ez szállt proletár turulmadárként." (Király II. 26–27.)

Irodalom

Földessy: Amt 122.; Király II. 26–27.

Vissza a vershez



644.

A mentő glória

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdai kézirata: a PN javítás nélküli kivágata. Cím: A mentő glória, alatta autográf jelzés. PIM 209/1–10.

Első megjelenés: PN 1909. január 1. 60. évf. 1. sz. 98. – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 53.; Szsz2 (1910) 53.; Szsz3 (1918) 53.; Szsz4 (1919) 53. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 149.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mert a Szsz1korr e részét nem a költő javította (lásd Előszó), és a kötetek ennek alapján készültek. Vitatható az 1. sor elémben alakja. A mai nyelvérzék inkább az elébem vagy elémbe alakot érzi megfelelőnek, de mivel semmi támpontunk nincs a módosításra (a Szsz3-4 -ben nem Ady javított), meghagytuk az eredeti alakot.

Javításunk

1. Jönnek. jönnek. szavak után a pontokat vesszőre javítottuk. A pont valószínűleg sajtóhiba következménye.

Szövegeltérések

 

1.

Jönnek.

 

PN

       
   

jönnek.

 

PN

       
   

elébem

       

Szsz3

Szsz4

 

2.

Bűnös

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

5.

bűnrovásom

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

6.

cibálva.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

tavaszt,

   

Szsz1

     
 

18.

sírtam.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A vers megírásának ideje 1908 dec. végére tehető, amikor Ady Érmindszenten tartózkodott. Év vége felé hajlamos az ember számot vetni az eltelt esztendővel és önvizsgálatot tartani. Ady itt nemcsak az elmúlt évre tekint vissza, hanem egész addigi életére. Kiemelt helyen azonban a nov. 15-én megjelent A duk-duk affér cikk áll (l. AEÖPM IX. 278–280.; 522–561.), melyen okkal, ok nélkül sok barátja is megbántódott: Bántottam, kik védtek, szerettek. Több novemberi és decemberi levele is őrzi a kiengesztelődés vágyát, melyeket Hatvanynak, Osvátnak, Fenyőnek, a holnaposoknak írt, akik leginkább érintettnek érezték magukat. (Vö.: AEL II. 95–133.) "[...] bizony baj van, nagy baj van s nem tudom, milyen nagyobb baj lehet még. Egyre kérlek: értesd meg a fiukkal, hogy semmit ellenük nem vétettem. Kezdjük, ha akarják előlről, illetve ott, ahol abbamaradt, a dolgot. Én, bizonyisten, még Lipótmezőről is küldök írást. Kollányival légy jól s szeressetek engem." (Nagy Mihálynak. [Érmindszent, 1908. dec. 24.] AEL II. 128.); "[...] biztos vagyok, hogy te megértettél s magadnak megmagyaráztál mindent. Nem árultam el senkit, akit nem szabad, még Juhász Gyulát sem. [...] Csak arra kérlek, hogy tovább is, sőt nem lehetetlen, gyors megdöglésem után is hidd el, hogy téged s titeket szerettelek, ezidőszerint élve szeretlek. [...] A te szerető Adyd üdvözöl, ölel, s kér téged, édes Tamás, hogy Canossa-járás gyanuja nélkül számíts reá a Holnap számára is." (Emőd Tamásnak. [Érmindszent, 1908. dec. 28.?] AEL II. 133.)

Az oly gyakori önvád motívum ebben a versben is, akárcsak a A Halál pitvarában és a Ne sújts bénasággal költeményekben a vers végére megfordul, a lírai én kibékül önmagával, felmentést talál bűnös életére. (A verseket l. e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 116.

Vissza a vershez



645.

Áldott, falusi köd

Nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a PH cím nélküli kivágata. A cím autográf ceruzaírással: Áldott, falusi köd. A vers alatt autográf ceruzaírással: (Érmindszent) PIM 209/1–10.; A Szsz1 korrektúrája 91.: autográf javítás ceruzával. – PIM V. 3776

Első megjelenés: PH 1909. január 3. XXXI. évf. 2. sz. 33. – Tárca – Ady Endre – (Az áldott köd címmel.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Áldott, falusi köd ciklus) 91.; Szsz2 (1910) 91.; Szsz3 (1918) 91.; Szsz4 (1919) 91. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 163.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-ból, mert ez az utolsó szövegváltozat, melyet Ady autográf javításával hitelesített. A 9. sor végére kitette a vesszőt. A korábbi nyk-on is ott van Ady keze nyoma: a 19. sort véglegesre alakította: én <úgy> érzem <,> jól,

Szövegeltérések

Cím: Az áldott köd

   

PH

         
 

9.

nekem [olvashatatlan írásjel]

PH

         
 

10. multam

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
   

visszahozza

PH

         
 

12.

pósta.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

19.

és én úgy érzem,

PH

         
   

[a vers alatt nincs

           
   

helymegjelölés]

PH

         
   

[a vers alatt:] (Ermindszent.)

       

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A vers még az előző év végén született Érmindszenten, ahol Ady kisebb megszakításokkal több mint két hónapja tartózkodott. A duk-duk affér megjelenése (1908. nov. 15.) óta rendszeresen visszatérő motívum Ady verseiben és leveleiben az üldözöttség – Hátha üldöznek, hátha, hátha – és a saját múltjával való valamifajta meghasonlás – Minden aggaszt, minden fáj nekem, / Ami a múltam visszahozza: [...] Mindentől félek nyugtalanul. Áttételesen ide sorolható az affér után két héttel megjelent Menekülés úri viharból című verse és az 1909. jan. első napjaiban közölt A mentő glória és Az elátkozott vitorla (l. e kötetben). A levelek közül egyet idézünk, mely az Áldott, falusi ködben is említett alvászavarról panaszkodik: "Ugy pofoncsapott ez a szamár ügy – egyéb pofonok mellett – hogy nem látom, sőt kezdem nem érezni magamat. Ehez csak a rossz alvást (olykor három éjjel nem alszom), ezt a vad, téli falut, az ostoba, egyébként pedig nálunknál alapjában annyival külömb, hasznosabb embereket képzeld el. Nem tudom, hogy ebből a mostani letöröttségemből mikor tápászkodok föl. Ettől függ az is, mikor mozdulhatok e szörnyű helyről." (Hatvany Lajosnak. [Érmindszent, 1908. dec. 3.] AEL II. 113.)

A köd-toposzt Ady legtöbbször a hagyományos, negatív jelentéstartalommal használja, azaz az elmaradottságot, az érzelmi és szellemi homályt, sivárságot, a kulturálatlanságot, a babonaságot, a halált szimbolizálja vele (l. Vízió a lápon, Elűzött a földem, Vörös szekér a tengeren (l. AEÖV II. 128., 131., 159.), Délibáb-ősöm Köd-városban, Fölszállott a páva, Én nem vagyok magyar? (l. AEÖV III. 38., 69., 62.), Az elsülyedt utak, Hajó a ködben és Kisvárosok őszi vasárnapjai – l. e kötetben). Prózai írásaiban is rendszeresen visszatérő elem. A teljesség igénye nélkül három novelláját említjük: Papok (BN 1904. márc. 25.; AEön 146–150.), Bodrog (BN 1907. febr. 23.; AEön 628–631.) és Bondor Sándor és a halál (BN 1908. okt. 25.; AEön 949–953.). Egyik igen korai cikkének teljes egészében a köd a témája: "Valami szürkére, nyomasztóvá teszi a világot, életet – beteggé a lelkünket... A köd... Oh hányszor utáljuk meg e világot, s nem tudjuk, hogy miért. Hányszor szomjazunk Léthe vizére, örök Nirvánára, s nem sejtjük, hogy mi tört össze bennünket. A köd, a köd a mi életünk átka. A köd borul ránk, a rejtélyes sejtelem, a titkos életundor, a nyomorúság fel-feltűnő keserves érzete. S hiába a zöld hasist kereső remény, előttünk áll az élet mindent elborító átka: a tehetetlenség, a köd... Derülj ki édes napunk, hints egy reménysugárt szívünkbe, mert ősz van, hűvös van, s megöli lelkünket a köd..." (Köd. DRU 1898. nov. 6.; AEÖPM I.2 40.)

Különlegessége e versnek, hogy a saját maga által is sokszor fölhasznált köd-toposznak hogyan ad itt új jelentést Ady. A ködöt jelzői – áldott, szent – rendkívüli tulajdonságokkal ruházzák fel, s ez szöges ellentéte az eddig megszokott átkozott ködnek. Megtaláljuk ezt a ritka kivételt az optimista hangú, Zilahot dicsérő Itthon vagyok című cikkben is: "De áldom is a ködöt. Minden bölcs és törvényszerű az életben. A köd is..." (Szilágy 1903. nov. 26.; AEÖPM IV. 184.) Király szerint, mivel az érmindszenti tájnak a köd a jellegzetessége, ezért ez az otthont, az otthon biztonságát jelentette Adynak. (Király II. 516.) A ködben a világ és a számonkérés elől való elrejtőzés lehetősége is benne rejlik, ezért is változhat meg az utolsó strófában a vers borongós, félelemtől teli hangulata.

Irodalom

Földessy: Amt 124.; Király II. 516

Vissza a vershez



646.

Az elátkozott vitorla

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a BN kivágata, a cím: Az elátkozott vitorla, alatta autográf jelzés, a szövegtestben autográf javítások. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: BN 1909. január 6. XIV. évf. 6. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 52.; Szsz2 (1910) 52.; Szsz3 (1918) 52.; Szsz4 (1919) 52. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 148.

Szövegkritika. szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, melyen Ady javításai nyomon követhetőek: a BN táblázatunkban feltüntetett három hibáját korrigálta:

3. Oreg [fölé ékezet:] Ö

9. tud a [a j ceruzával belejavítva:] tudja

14. etgubbasztott [javítva:] elgubbasztott

Szövegeltérések

 

3.

Oreg [sh]

 

BN

       
 

7.

szárnya,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

tud a [sh]

 

BN

       
   

tudja

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

vágyik,

   

Szsz1

     
 

11.

bús,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

útja,

   

Szsz1

     
   

útja.

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

etgubbasztott

 

BN

       

Keletkezéstörténet

A vers az év első napjaiban születhetett Érmindszenten. A BN-ban jan. 6-án jelent meg, és Budapestre csak 8. körül utazott a költő. (Vö.: AEL II. 137–138.)

A szélkakas-szimbólum feloldásának több magyarázata is előfordul a versről szóló irodalomban. Földessy szerint: "Önmaga szimbóluma" (Földessy: Amt 116.); Oláh Gábor pedig így ír: "a legérdekesebb Ady-látomások közül való. [...] Akár a magyar lélek szimbólumának lássuk, akár a bajok keresztjére feszített Ember sorsának lássuk, felejthetetlen költemény marad." (Oláh Gábor: Költők és írók 148.)

Szokatlan költői kép Ady szélkakasa, mégis részleteiben szervesen illeszkedik a költői életmű szimbólumsorozatába, több korábban előforduló motívum összesűrítve jelenik meg benne: a hajdani szabad madár egy átok folytán a templom tetején kiszolgáltatottan forgó, nyugtot nem lelő szélkakassá válik.

A madár-allegóriára épülő versek közül három példa: a Megáradt a Tisza, a Gémek az Olimpusz alatt (AEÖV III. 34., 29.) és az 1908-as Seregély és galamb (l. e kötetben).

Az elátkozottság tudata is többször visszatérő toposz, például Az anyám és én című, 1906-ban írt vers vagy az 1907-es A befalazott diák tanúskodik róla (l. AEÖV III. 31., 77.). Az utóbbiban az átok hatása, a tehetetlen várakozás, az odakötözöttség is erősíti a motívumbeli rokonságot: "Ott vár a diák. (A kőház tornya / Rég leomlott. Okos lakájok / S a sok tivornya / Megölték.) De vár, hogy sír a zár / S hogy fölenged az átok." Ezeknek az ellentéte – a szabadság és a fölülkerekedés az átkon – jellemzi a szent varjakat a pár nappal korábban megjelent Varjak, szent madarakban: "Trágyás mezők szabad népe [...] / megfullasztjátok az átkot, / Mit utánatok küldenek." (L. e kötetben.)

A megnyugvás, a megállapodás lehetetlenségének, a szüntelen űzetés víziójának – Forog, forog a szél-vitorla – is megtaláljuk az előzményét: A rég-halottak pusztáján (AEÖV III. 48.) és A muszáj-Herkules (l. e kötetben) sorait említhetjük példaként: "És én loholok. / És én loholok, loholok. [...] / Megállnék. »Siess. Nem szabad, / Siess. Nem szabad, nem szabad.«"; "De nyelvelnek, zsibognak, űznek [...] / Nem szabad, nem lehet megállni."

Magyarázat

vitorla: nem a köznapi használatban elterjedt "árbocra feszített vászon"-ról, hanem háztetőn, a versben templomtornyon forgó szélkakasról van itt szó.

Irodalom

Oláh Gábor: Költők és írók. Debrecen, 1932. 148.; Földessy: Amt 116.; Király II. 276.

Vissza a vershez



647.

Álmodik a nyomor

Kézirat, nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 200×157 mm. Piszkos. Cím: Álmodik a Nyomor. Aláírás: Ady Endre. – OSZK Analekta 71.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: kivágat AHúv-ből. Autográf cím (Álmodik a nyomor) és helymegjelölés. – PIM A. 209/1–10.; A Szsz1 korrektúrája: 82–83. Autográf javítások. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Nsz 1909. március 7. XXXVII. évf. 56. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – ("Uj versek" főcímmel elsőként A kétségbeesés dala előtt.) – További megjelenés: AJ 1910. április 15. I. évf. 6. sz. 71. – Ady Endre – Kötetben: AHúv (1909) 47–48.; Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 82–83.; Szsz2 (1910) 82–83.; Szsz3 (1918) 82–83.; Szsz4 (1919) 82–83. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 160.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-ból, mert ez az utolsó szövegváltozat, melyet Ady autográf javításaival hitelesített. AHúv közlési hibáit, melyeket a nyk nem korrigált, itt javította Ady: a 3. sor végére kitette a vesszőt, a 20. sor szine rövid i-jét javította, s törölte a vers végén a helymegjelölést. Az 5. sor ékezethibáját már a nyk-on korrigálta.

Javításunk

23. A nábodidnak sajtóhibás alakot a korábbi közlésekkel egyezően kijavítottuk.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

     

NSz

                 

Cím: Nyomor

   

k

NSz

                 
 

1.

<Uri> [fölé:]

                     
   

Duhaj

k

                   
 

2.

bomolj,

               

AJ

   
 

3.

most, valahol,

 

NSz

                 
   

Ujpesten

   

AHúv

nyk

       

AJ

   
 

4.

Husz

k

NSz

                 
   

[a 4. sor hiányzik]

               

AJ

   
 

5.

Almodik

   

AHúv

               
   

Nyomor.

k

NSz

                 
 

6.

bus

k

NSz

           

AJ

   
   

alvó

         

Szsz2

         
 

7.

<be>horpadt,

k

                   
 

8.

zuzos,

k

NSz

           

AJ

   
   

jeges<,>

k

                   
   

nedvesség,

 

NSz

                 
 

9.

Mosolyog. Szent,

k

NSz

                 
   

szent

               

AJ

   
   

álmában

k

NSz

                 
 

10.

Urabb,

k

NSz

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

AJ

   
 

11.

asszonyt<,>

k

                   
 

12.

vigan

k

NSz

           

AJ

   
   

fölkacag,

k

NSz

                 
 

13.

tál-ételt,

 

NSz

                 
 

16.

köhögésnél

k

NSz

                 
 

17.

erőt

k

NSz

                 
 

19.

Legalább [fölé

                     
   

beszúrva:] tiz-

k

                   
   

tiz-husz

k

NSz

           

AJ

   
   

esztendőig

 

NSz

                 
 

20.

Ur

k

NSz

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

AJ

   
   

Ur-szine

               

AJ

   
   

szine

 

NSz

AHúv

nyk

       

AJ

   
 

21.

Te,

 

NSz

                 
   

nagyváros,

k

NSz

                 
 

22.

űritetlen

k

                   
   

üritetlen

 

NSz

           

AJ

   
   

bor..

               

AJ

   
 

23.

Dus

k

NSz

           

AJ

   
   

asztalán kis

                     
   

dus

k

NSz

                 
   

nábobidnak

               

AJ

   
 

24.

Merl

               

AJ

   
 

25.

Nyomor.

k

NSz

                 
   

nyomor!

               

AJ

   
   

[a vers alatt:]

                     
   

Budapest

     

nyk

             

Keletkezéstörténet

Ady kabaréverseinek egyike, mely versek keletkezési körülményeiről a Budapest éjszakája szól című költemény jegyzetében számoltunk be e kötetben.

Király István érdekes adalékkal szolgál a verset feltehetően motiváló szellemi környezetről: "[...] a Chat Noir híres népi dalszerzőjének, a városi népiség különös, század végi reprezentánsának – a Papp Viktor emlékezete szerint Adytól is kedvelt Aristide Bruant-nak szellemében fogant ez a lírai életkép. Bruant volt az, a Montmartre kabaréénekesei közül, akinek leginkább sikerült szociális tartalommal telíteni a hagyományos polgárpukkasztó, bohém romantikát, [...] megidézte [...] az élet szomorú elesettjeit, megjelenítette a kallódó utcalányt, a kiöregedetteket, a halálra ítélteket, s idézte a nyomort." (Király II. 498–499.)

Tematikusan a verset a proletár-versek közé szokás sorolni. (Adynak a szocialistákhoz, a szociáldemokratákhoz való kapcsolatáról l. Varga: Aém 7–68.)

Magyarázat

Eldorádó: "El Dorado, a hagyomány szerint mitikus ország Dél-Amerikában, amelyet a régi utazók a bennszülöttek elbeszélései szerint az Amazon és az Orinoko közti vidéken kerestek. Az ország közepén áll egy város, Manoa del Dorada, amelynek házai aranylemezekkel vannak födve, kövezete pedig drágakövekből kirakva; ide menekültek az inkák utódai, akik minden nap friss aranyporral hintették be testüket és színaranyból készült palotában laktak." (RNL VI. 285. Bp., 1912.)

nábob: dúsgazdag ember; egyes indiai uralkodók címe

Irodalom

Földessy: Amt 122.; Vatai 326.; Király I. 631., 632., II. 497–503.; Bustya Endre: Ady kabaréversei. Korunk 1971/12. XXX. évf. 12. sz. 1911–1919.; Tverdota György: Ihlet és eszmélet Bp., 1987. 146–154.; EmlAE IV. 109.

Vissza a vershez



648.

Catullus költő halála

Megjelenés

Első megjelenés: FMo 1909. március 14. IX. évf. 62. sz. 33. – Ady Endre – ("A Holnap" főcím alatt elsőként jelent meg Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei előtt.) – További megjelenések: SzV 1909. március 24. VIII. évf. 66. (2267.) sz. 5. – A nap eseményei – Ady Endre; Szil 1909. július 8. XXVII. évf. 27. sz. 1. – A Szilágy tárcája – Ady Endre. – Kötetben: AHúv (1909) 61–62.; Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 41–42.; Szsz2 (1910) 41–42.; Szsz3 (1918) 41–42.; Szsz4 (1919) 41–42. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 144.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből. A FMo és a SzV közlése szedési hibát tartalmaz: A 4. sor helyén az 5. áll, majd az 5. sor megismétlődik szabályos helyén is.

Szövegeltérések

Főcím: A Holnap

   

FMo

           
 

2.

szabad:

   

Szil

       
 

3.

sugta

FMo

SzV

Szil

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

Mikor a nóták

             
   

elhallgattak

FMo

           
   

Mikor a nóták elhallgattak.

 

SzV

         
 

6.

szegény:

   

Szil

       
 

7.

csábitott

FMo

SzV

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

hírtelen

   

Szil

       
 

10.

vídám

   

Szil

       
   

virágival:

   

Szil

       
 

12.

uj

FMo

SzV

         
 

13.

hü

FMo

SzV

Szil

       
 

14.

sirástól

FMo

SzV

         
   

berekedt:

   

Szil

       
   

berekedt

     

AHúv

     
 

15.

patricius hölgy

FMo

SzV

         
 

16.

pompás, erős

FMo

SzV

         
   

pompás, erös

   

Szil

       
   

gyermeket.

   

Szil

       
 

17.

sirt,

FMo

SzV

         
 

18.

szörnyü

FMo

SzV

Szil

       
   

hallani

FMo

SzV

         
   

hallani:

   

Szil

       
   

hallani.

     

AHúv

     
 

19.

ugy

FMo

SzV

         

Keletkezéstörténet

Ady kabaréversei közé tartozik, melynek keletkezési körülményeiről a Budapest éjszakája szól című vers jegyzetében írtunk (l. e kötetben).

Nem tartozik szorosan a keletkezéstörténethez, inkább a vers utóéletére jellemző, hogy az Ország-Világ-ban alig egy hónappal később megjelent a vers plágiuma (1909. ápr. 11. 14. sz.), amelyet a FMo némi kommentárral szintén leközölt a Catullus költő halála mellett: "A másik vers a szabolcskák, a duramáték, lampértgézák derék, szolid, erkölcsös lapjában, az » Ország-Világ« -ban jelent meg, hogy ország-világ gyönyörködjék az ő eredeti, eredeti és még egyszer eredeti – szépségeiben. A szerzője – hangsúlyozzuk – a szerzője ... Kovács Lajos úr és poéta. Ő rövidebben, tömörebben, de ugyanolyan nagy kifejezőerővel dolgozik, mint Ady [...]

Lilia

Mikor a rózsák elhervadtak
És elnémultak a dalok,
Lilia fülembe nem is sugta
S én mégis tudtam: meghalok.
Mikor öklöt rázva átkoztam
S híttam fejemre az eget,
Szomszéd kertben két rózsabimbó
A szemem közé nevetett,
S mikor a rózsák újra nyíltak,
Lilia nem is volt leány,
Egy elfutó villámsugár csak
Fekete, vészes éjszakán...

Felkérjük az » Ország-Világ« tekintetes szerkesztőségét, hogy a vers honoráriumát rendeltetési helyére minél hamarább szíveskedjék elküldeni. A címet is megadjuk: Ady Endre. Paris, Rue Levis 92." (FMo 1909. ápr. 14. 88. sz. 12.)

Magyarázat

Catullus: Caius Valerius Catullus (legvalószínűbben i.e. 84 – i.e. 54.): római költő, a világirodalom egyik legnagyobb és legeredetibb lírikusa. Az "új költők" – Cicero helytelenítő kifejezésével – (poeta novi) legkiemelkedőbb alakja. A római költészet tradícióit elvető, a szerelemről s a mindennapi életről rövid lírai költeményeket alkotó, italozó, csapongó szerelmi élettel is közbotrányt okozó kör "nagyobb hatást gyakorolt a latin irodalomra, mint a Nyugat köre a magyarra." (Faludy György: Test és lélek. Magyar Világ, 1988. 642.) Catullus fő témája a szerelem: a lelkek összeolvadásától egészen az obszcénul rajzolt kéjelgésig.

Lesbia: Catullus legnevezetesebb szerelme. Valószínűleg az a Clodia, akiről Cicero is borzalmas képet festett egyik beszédében. Catullusnál idősebb, gazdag, férjes asszony, hisztériás és nimfomániás, botrányos életet élő nő. A versek alapján szerelmüket veszekedések, kibékülések és megcsalások sorozata jellemezte, amely végül gyűlöletbe fordult. A költőt a Lesbiához írt negyedszáz fönnmaradt vers tette halhatatlanná.

patricius-hölgy: az uralkodó osztály tagja az ókori Rómában

Irodalom

Király II. 208., 499.; EmlAE III. 165., IV. 200.

Vissza a vershez



649.

Kató a misén

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat törlésekkel, javításokkal, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: Kató a misén. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 295.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: AHúv javított kivágata, 1 fólió. Cím: Kató a misén. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: AHúv (1909) 59–60. – További megjelenések: NN 1909. április 11. XII. évf. 87. sz. Melléklet a "Nagyváradi Napló" 87-ik számához. V. – Ady Endre – (A Holnap. – Az uj verskötetből. – főcím alatt Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás versei előtt.); FMo 1909. április 15. IX. évf. 89. sz. 1. – Tárca – Ady Endre; AK 1909. november 11. XXIV. évf. 258. sz. 1. – Ady Endre – (A Holnap költői főcímmel elsőként Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka versei előtt.); S 1909. november 19. V. évf. 264. sz. 3. – Hírek. Kaposvár, november 18. – Ady Endre; SzH 1910. február 13. 53. évf. 35. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – (Somlyó Zoltán verse előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 70–71.; Szsz2 (1910) 70–71.; Szsz3 (1918) 70–71.; Szsz4 (1919) 70–71. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 156.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Ez az utolsó szövegforrás, amelyet Ady bizonyosan látott, hiszen a cím alatt autográf jelzés látszik, és korrigálta a 12. és 13. sor végén rosszul használt idézőjelet. AHúv-ben megjelent szövegváltozat a kéziratnak megfelelően öt strófa, a későbbi folyóiratbeli megjelenések szintén tartalmazzák az ötödik versszakot, a nyk-ban azonban AHúv kivágatából már hiányzik. Úgy véljük, itt szándékos elhagyásról lehet szó. Ezt két érvvel tudjuk alátámasztani: egyrészt a nyk hátoldalán kis részben látszanak az utolsó versszak kihúzásának nyomai, amelyek nem téveszthetők össze azokkal a jelölésekkel, amelyeket akkor alkalmaztak, amikor másolás után áthúztak egy-egy verset vagy versszakot; másrészt joggal feltételezhető, hogy ha az elhagyás sajtóhiba, a költő szándékával ellentétes lett volna, akkor ezt korrigálták volna a kötet későbbi kiadásaiban, de ezt nem tették meg. (Többen foglalkoztak ezzel a problémával: lásd erről a Keletkezéstörténet rovatot is.)

Szövegeltérések

 

1.

karácsony éjen

          S      
 

3.

semmibe

             

Szsz1 Szsz2 Szsz3 Szsz4

 
 

4.

Katója,

   

NN

           
 

5.

cseléd-lyány,

k

               
   

cseléd-leány

   

NN

FMo

AK

S

SzH

   
 

6.

Szédülve,

   

NN

 

AK

S

SzH

 

Szsz2 Szsz3 Szsz4

   

Szédülve. [nyomdahiba]

     

FMo

         
   

félve.

           

SzH

   
 

8.

szent.

k

               
   

szent

   

NN

FMo

AK

S

SzH

   
 

10.

énekel<n>ek

                 
   

[fölé:] t

k

               
 

11.

"Dics<oseg>

                 
   

[fölé:] értessék

k

               
   

ura [á fölött az

                 
   

ékezet törölve]

                 
   

<nak>, <,>

k

               
   

"Dicsértessék

   

NN

 

AK

S

SzH

 

Szsz2 Szsz3 Szsz4

   

"Dicsértesék

     

FMo

         
 

12.

gyermek."

k

AHúv

NN

FMo

AK

S

SzH

   
 

13.

Betlehemben.

k

AHúv

NN

FMo

AK

S

SzH

   
 

14.

fölsir

k

 

NN

FMo

AK

S

SzH

   
   

szóra.

k

               
 

15.

betlehemi

k

               
 

16.

nyezve

     

FMo

         
 

17–20.

Aztán a hívek szétoszolnak.

                 
   

Kató lefekszik dideregve.

                 
   

Istenre s a vig papra tekint

                 
   

Lázában s két szegény gyerekre.

k

               
   

Aztán a hívek szétoszolnak,

                 
   

Kató lefekszik dideregve,

                 
   

Istenre s a víg papra tekint

                 
   

Lázában s két szegény gyerekre.

 

AHúv

             
   

Aztán a hivek szétoszolnak,

                 
   

Kató lefekszik dideregve,

                 
   

Istenre s a vig papra tekint

                 
   

Lázában, s két szegény gyerekre.

   

NN

           
   

Aztán a hivek szétoszlanak,

                 
   

Kató lefekszik dideregve,

                 
   

Istenre és a vig papra tekint

                 
   

Lázában, s két szegény gyerekre.

     

FMo

         
   

Aztán a hivek szétoszolnak,

                 
   

Kató lefekszik dideregve,

                 
   

Istenre s a vig papra tekint

                 
   

Lázában s két szegény gyerekre.

       

AK

S

SzH

   

Keletkezéstörténet

A ún. kabaréversek egyike, melyet Ady Nagy Endrének, a kabaré szülőatyjának "megrendelésére" írt. Bustya Endre részben Ady Lajos közlésére támaszkodva (AL 124.) a kabaréversek születését még 1908 decemberére, Ady érmindszenti tartózkodásának idejére datálja. (Bustya Endre: Ady kabaréversei. Korunk 1971/12. 1911–1919. – A kabaréversek keletkezéséről bővebben a Budapest éjszakája szól vers jegyzetében írtunk.) Nagy Endre egy 1909 februárjában kelt levelében tájékoztatja Adyt versei sikereiről, melyeket saját maga olvasott fel a kabaréban: "[...] Az a » Catullus« , a » Katóka« és a » Nyomor« a leghatásosabb. [...] A » Budapest éjszakája szól« nekem a legjobban tetszik. A » Kató« -t megveszem tőled, mert ahhoz mégis csináltatok muzsikát a Reinitz-cal. Bolondod, és az a mániája, hogy neki mindenhez muszáj zenét csinálnia. [...] A » Kató« vers megzenésítési jogáért, valamint minden más nótára alkalmas versért jár ötven korona." (Bustya i. m.: 1912.; AEL II. 150.)

Nagy Endre húsz évvel később így emlékszik vissza a Kató a misén születésére: "Ady Endre nem hagyott békén. Az ő furcsa, cigányosan alázkodó, önkínzó modorával folyton gyötört, hogy ő röstelli azokat a pénzeket, amiket havonta Párisba küldözgetek neki. Hiába írtam neki vissza, hogy azokat a pénzeket nem ingyen küldöm, bőségesen megszolgál érte, hiszen az új verseit magam szoktam esténként fölolvasni a kabaréban és nagy sikerem van vele. Csak nem akart belenyugodni. Folyton azzal fenyegetett, hogy ő majd megmutatja. Majd megmutatja ő, hogy tud ő olyan kuplékat írni, mint a Zerkovitz. [...]

Aztán megjött a két » kuplé« . Az egyik volt: » Kató a misén« , a másik: » A párisi lány« [A Zozó levele], – két kis remekmű, a legszebb, a legmélyebbre markolóbb versei közül való. És még kacér dicsekvéssel odaírta hozzá:

– No, mit szólsz hozzá? Úgy-e, hogy lepipáltam a Zerkovitzot?

Hát istenem, – tényleg lepipálta." (Nagy Endre: Nehéz a giccs. Ny 1929. okt. 1. 414.)

A késői visszaemlékezés idézett első bekezdésének hitelességét kétségessé teszi az a tény, hogy a Kató a misén-t már a februári levelében mint sikeres "számot" említi Nagy Endre, s mivel Ady csak jan. közepén utazott ki Párizsba, a verset jan. végén kellett volna megírnia, amikor még nem küldözgethetett neki Nagy Endre havi járandóságot.

A Nsz márc. 2-i száma tudósít az Andrássy úti kis színház (Modern Színpad) előző esti bemutatójáról, melyen elhangzott több Ady-vers mellett a Kató a misén immáron megzenésített változata is: "[...] a » Magyar kabaré« keretében bemutattak három dalt, Reinitz Béla dalait, amelyeket Ady Endre verseihez írt. [...] az » Új vizeken járok« , » Magyar vigasság« [...] és egy újabban írt dalát: Kató a misén." (Nsz 1909. márc. 2. 51. sz. 5.)

Kovalovszky szerint az eredetileg ötszakaszos verset Reinitz kurtította meg, aki "csak négy versszakot zenésített meg, az utolsót – fölöslegesnek érezvén – elhagyta. Ady elfogadta a módosítást, s a Szeretném, ha szeretnének (1909. dec.) már így közli a verset." (EmlAE IV. 111.) Bustya szerint az ötödik strófa egyszerűen lemaradt a kötetbe-rendezéskor. (Bustya: Egy ismeretlen Ady-strófa és egy Ady-motívum. Igaz szó 1956. jan. 96.)

A vers előzményének tekinthető A Dóm körül című novella (Nsz 1906. júl. 29.; AEön 523–525.), ez pedig az Egy kis séta című cikkre (Nagyváradi Friss Ujság 1901. ápr. 22.; AEÖPM I.2 491–492.) vezethető vissza. (l. Bustya i. m.: 96–99.) A nevezett cikkben Ady a papság – a nagyváradi kanonokok – és a városi szegények között tátongó társadalmi, gazdasági szakadékot tárja fel, s ezt vezeti tovább a novellában: "Csak a Gyárváros leányai kellettek a palotáknak. Susogva beszélte ezt az egész püspöki város. [...] És most következik a mesélni valónk egy Bella nevű leányról. Ez a Bella szinte két hónapig hordta a maga fiatalságát és vidámságát a palotákba. És egy napon hirtelen nem nyílottak meg számára a szigorú kapuk. [...] Vasárnap egy fiatal kanonok dörgött a Dómban a Gyárváros erkölcstelensége ellen, mely immár tűrhetetlen. A Bella kisleányát már ekkor eltemették. Nagyon meghűlt a barátságtalan éjszakán." (AEön 523–525.)

Irodalom

AL 124.; Nagy Endre: Nehéz a giccs. Ny 1929. okt. 1. 414.; Bustya Endre: Egy ismeretlen Ady-strófa és egy Ady-motívum. Igaz szó 1956. jan. 96–99.; Földessy: Amt 121.; Király II. 237., 499.; Bustya Endre: Ady kabaréversei. Korunk 1971/12. 1911–1919.; EmlAE III. 503., IV. 110., 111.

Vissza a vershez



650.

Budapest éjszakája szól

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat javításokkal, 2 oldalszámozott fólió, 423×134 mm. Cím: Budapest éjszakája szól: Aláírás: Ady Endre. Rongált. – PIM A/119.

Első megjelenés: FMo 1909. május 30. IX. évf. 127. sz. 1. – Tárca – További megjelenések: Szab 1909. május 30. VI. évf. 126. sz., melléklet 1. – Ady Endre – Kötetben: AHúv (1909) 63–64.; Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 40–41.; Szsz2 (1910) 40–41.; Szsz3 (1918) 40–41.; Szsz4 (1919) 40–41. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 144.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből, amely a k-hoz és több sajtóközléshez képest jelentős – feltehetően Adytól származó – változtatást tartalmaz. A nyk nem maradt fenn, így csak feltételezni lehet, hogy a Szsz1korr szedési hibáit javító idegen kéz ez alapján dolgozott, és a Szsz1 szövege ilyen módon Ady szándékának megfelelően alakult. Lásd javításainkat is.

Javításunk

Az 5. és a 6. sorban az 1. illetve a 10. sorhoz igazodva, kitettük a vesszőt, ahogy ezt teljesen azonos sorok esetében más verseknél is megtettük.

Szövegeltérések

Cím: szól:

     

k

           
 

2.

Beh

 

k

           
   

vig

        Sz      
   

vagy

 

k

AHúv

  Sz      
   

bus

 

k

    Sz      
   

városom.

 

k

AHúv

  Sz      
 

3.

fáradt,

 

k

           
   

kezem

   

AHúv

  Sz      
 

4.

nővel,

   

AHúv

         
 

5.

éji

 

k

AHúv

FMo

Sz

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

6.

mámoros

     

FMo

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

kúsza

     

FMo

       
   

est,

        Sz      
 

8.

keserű

 

k

AHúv

FMo

       
 

9.

öröm.

 

k

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

kúsza

     

FMo

       
 

11.

Léthe-vizet

 

k

AHúv

  Sz  

Szsz3

Szsz4

 

12.

Es [sh]

         

Szsz2

   
   

ujjong,

 

k

AHúv

  Sz      
 

14.

igy

 

k

    Sz      
 

15.

En [sh]

         

Szsz2

   
   

Léthe-vizet.

 

k

AHúv

  Sz  

Szsz3

Szsz4

 

17.

öt

 

k

AHúv

  Sz      
   

forint.

 

k

           
 

18.

Itt estenként

 

k

           
   

estenkint

   

AHúv

  Sz      
 

19.

letörünk

 

k

AHúv

  Sz      
 

21.

<utolsó> láng

               
   

[fölé:] temető-

 

k

           
   

<hevít> [fölé:] vakit,

k

             
   

vakit,

        Sz      
 

23.

asszony.

     

FMo

       
   

kaland,

 

k

AHúv

  Sz

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

24.

bün,

        Sz      
   

hirharang.

 

k

    Sz      
 

25.

vakit.

 

k

    Sz      
 

26.

vig

 

k

    Sz      
   

Halál

 

k

           
 

27.

Szinház,

 

k

    Sz

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

zene,

 

k

AHúv

  Sz      
 

29.

<azt>, [fölé:] ma,

 

k

           
   

mivel.

 

k

       

Szsz3

Szsz4

   

mivel,

        Sz      
 

30.

vig

 

k

    Sz      
   

Halál

 

k

           
 

31.

örömök:

 

k

           
 

32.

Kigyúlnak

   

AHúv

         
   

szívek,

   

AHúv

FMo

       
   

jövök.

 

k

           
 

33.

Ugy-e

 

k

           
   

Ugy-e,

   

AHúv

  Sz      
   

<vidám> [fölé:] éji

 

k

           
   

merés?

 

k

           
 

34.

Ugy-e

 

k

           
   

Ugy-e,

   

AHúv

  Sz      
   

<az éji> [fölé:] vidám

 

k

AHúv

  Sz

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

36.

újra

         

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

38.

Bus

 

k

 

FMo

Sz      
   

Budapest

   

AHúv

  Sz      
   

tovább

   

AHúv

  Sz      
 

39.

zálogát.

         

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

zálogát

   

AHúv

  Sz      
 

40.

újra

         

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady kabaréverseinek egyike, amelynek keletkezési körülményeit Bustya Endre alapos kutatómunkája tárta fel. (Bustya: Ady kabaréversei. Korunk 1971/12. 1911–1919.) 1908 novemberében A duk-duk affér kavarta vihar megingatja a kiadókkal, folyóiratokkal írásai megjelenéséért küzdő Ady amúgy is labilis anyagi helyzetét. Ehhez járulnak a Zilahon helyettes tanárként működő Lajos öccsének zavaros pénzügyei, melynek tisztázása szintén Adyra hárul. Így kapóra jön a tisztes honoráriummal kecsegtető kabaréversek írása, amelyeket hajdani nagyváradi újságírótársa és barátja, Nagy Endre rendelt meg tőle az általa szeptemberben indított Modern Színpad Kabaré számára. A négy kabarévers, mely biztosan ezzel a céllal íródott: az Álmodik a nyomor, Catullus költő halála, Kató a misén és a Budapest éjszakája szól (l. e kötetben). Bustya 1908. dec. 19. és 1909. jan. 3. közé, a karácsonyi érmindszenti vakáció idejére teszi a versek születését, melyeket aztán Pesten személyesen adhatott át Nagy Endrének, még Párizsba való kiutazása előtt, január elején. A versek fogadtatásáról legtöbb információt Nagy Endre 1909. februári levelében találunk.

"Édes Barátom! Egy fenét íratok zenét azokhoz a versekhez! Gyilkosság volna! Minden este kiállok, felolvasom, és a publikum (mindeneste roskadásig) – úgy megtapsolja, mintha egy vicc volna Faragó Jenő tollából. Milyen idők! Még megérjük, hogy egy » közönség kedvence« leszel! Itt volt tegnap este Singer (a Wolfner Singerje) és majd kiugrott a bőribül. Azt mondja, van náluk egy könyved és ez jó reklám – márhogy nekik.

Az a » Catullus« , a » Katóka« és a » Nyomor« a leghatásosabb. [...] A » Budapest éjszakája szól« nekem a legjobban tetszik. A » Kató« -t megveszem tőled, mert ahhoz mégis csináltatok muzsikát a Reinitz-cal. Bolondod és az a mániája, hogy neki mindenhez muszáj zenét csinálnia.

A munkásoknak átadtam üdvözletedet és a verseidet. Közben egy kicsit beleszóltam abba a vitába, ami a Népszavában folyt a vörös hülyék között. Megmondtam, hogy frászt vagy Te » modern« . Mindig csak a talentumtalan a modern. Rajtad nem politur van, hanem a szobrok patinája. És bitang, aki egybe soroz azokkal a kamerúni szerecsenyekkel, akik orrukra patkoltatják a rézsarkantyút és azt hiszik, hogy most már ők is lovassági őrnagyok.

No és most beszéljünk biznesszről. Küldd be hozzám a verseidet, utasítással együtt, hogy melyiket melyik laphoz juttassam. Én előbb itt este fölolvasom és másnap küldöm híven a redakciókba. Ezért küldök neked havonként száz franct. Kutya-kevés, de talán jobb a semminél. A » Kató« vers megzenésítési jogáért, valamint minden más nótára alkalmas versért jár ötven korona. Gilt? Ölel barátod, Bandi" (AEL II. 150.; Bustya i. m.: 1912.)

Az említett versek kéziratait tehát Nagy Endre "őrizte", majd átadta megjelentetésre az Ady által megjelölt redakcióknak. (Álmodik a nyomor Nsz márc. 7., Catullus költő halála FMo márc. 14., Kató a misén és a Budapest éjszakája szól A Holnap új versei [ápr. 8.]) Márc. 1-jén a kabaré új műsorában a Reinitz által megzenésített változatukat bemutatta, amelyről újságközlemények is beszámolnak: "A » Modern Színpad« új műsora. Hétfőn, március elsején mutatja be Nagy Endre kabaréja, az Andrássy-úti » Modern Színpad« teljesen új márciusi műsorát. E premiérnek a műsor összes újdonságai között a legnagyobb érdekessége egy teljesen újfajta kabaré-produkció lesz, amelynek » A magyar cabaret« a címe, amelynek során modern magyar dalok kerülnek bemutatásra új magyar költők, köztük Ady Endre verseire." (Nsz 1909. febr. 28.) (Az Ady-Reinitz-dalokról bővebben l. Reinitz Béla: Az Ady-dalok születése. EmlAE IV. 106–107.; AL 134–136., Révész: Atril 41–43.; a kabaréversekről l. még: EmlAE IV. 109–111.)

Ezekkel a verseivel Ady elégedett volt, ahogy arra Lajos öccse emlékszik: "[...] Zuboly és Szűts Dezső biztatására az akkor megnyílt Meteor Hotel szervezkedő kávéházi-kabaréja számára fabrikál verseket. Az e célra készült verseivel – szokatlan dolog volt ez nála – nagyon meg volt elégedve. Felolvasta őket előttem, s magyarázgatta, hogy a magyar kabaré könnyűvérű Múzsáját előtte senki sem környékezte meg hasonló sikerrel. A Meteor-kabaré azonban nem tudott megszületni. A verseket visszakapta Szűts Dezsőtől [...]" (AL 124.)

A fentiek ismeretében nem tartjuk valószínűnek, hogy Emőd Tamás visszaemlékezése helytálló lenne e vers születésével kapcsolatban. Ezt írja A Holnap új versei antológiában megjelent Ady-versekről: "[...] tizenöt legszebb versét, nagyobbrészt új, ott Váradon írott verseket, így az említetteken kívül az Új vitézi ének [A harcunkat megharcoltuk], Catullus költő halála, Budapest éjszakája szól, A végtelen szerelme [Csókokban élő csóktalanok] és A könnyek haszna címűeket, amelyek megírásánál (mint sok más versénél is) néma és áhítatos jelenlevőként ott voltam – ő maga adta át A Holnap második kötete számára." (Emőd Tamás: Ady és A Holnap. EmlAE IV. 183.) Ady 1908. szept. végén ill. okt. közepén töltött egy-egy napot Nagyváradon, amikor még az antológia második kötetéről szó sem volt, és A Holnap új versei megjelenése idején Párizsban tartózkodott, tehát sem a váradi kelteztetés, sem a versek személyes átadása nem volt lehetséges.

A Budapest éjszakája szól című versben olyan város áll előttünk, amelyet igazán magáénak vallott a költő; az éjszakai Budapest, amelyben otthon érezte magát: "Engem nagy csalódások belekergettek az éjszakába. Minden napszaka ijesztő. De Budapesten legszörnyűbb a nappal. Az emberek egymás hátát tapossák. Kín és kétség minden arcon. Mindenki ellenség, aki él. Egy nagy nyöszörgés a nappali Budapest élete. Szóval: én megszerettem az éjszakát." (Az este szomszédjai. BN 1906. febr. 10.; AEön 440.) Másik novellájának hőse szintén a pesti éjszaka bűvkörébe került: "Lőrinc Budapesten elszokott az egyszerű, de ékes magyar nótától, mint ahogy a nappali borozástól is elszokott. Üldözött és ösztökélt vére az éjszakát szerette meg s az éjszaka legkülönösebb nótáit. [...] Már ükeikben fáradt embereknek szent mentsváruk az éjszaka. Fantáziájukat benne nagy szabadon szárnyra ereszthetik. Hihetik, hogy ők voltaképpen erősek. Nem tiltakozik hitük ellen a napszakának szorgos és félelmes élete. Lőrinc tehát eljegyezte magát az éjszaka örökös vőlegényének." (Lőrinc és a nóta. BN 1906. febr. 2.; AEön 431.) (Ady Budapestjéről l. még: Bölöni 219–221.)

Ez a versben megidézett éj Ady életformájával van szoros összefüggésben, aki éjszakáit különböző kávéházakban, kocsmákban töltötte, ekkor született verseinek nagy része. Az éjszakai mulatság fontos "kelléke" volt a cigányzene: Cigánynyal, borral, nővel érkezem. A kevéssé ismert Délivasút kávéház pincérének visszaemlékezése is ezt erősíti: "Hát jött Ady. Egyenesen a főnöknőhöz ment: » Csak egy szál cigányt, nagyságos asszony, csak egy szál cigányt!« Akkoriban Dani Gyuri muzsikált nálunk, Ady nagyon szerette." (Szabó Lőrinc: Ady emléke egy budai kávéházban. EmlAE IV. 656–657.) (Ady éjszakáiról l. bővebben: AL 125.; Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Helikon Kiadó 1989.; Szűts Dezső: Ady mellett, a Három Hollóban. EmlAE IV. 19–44.; Trenk Miklós: Ady a Három Hollóban. EmlAE IV. 45–51.)

Magyarázat

Léthe-vize: a "feledés" alvilági folyója, aki iszik belőle, elfelejti földi életét

Bizánc: a mai Isztambul régi neve, a hosszan hanyatló Keletrómai Birodalom fővárosa.

ártó hirharang: "Meghúzzák fölötte a harangot" – bejelentik valakinek, valaminek a közeli pusztulását. (O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Bp., 1999. 268.)

Irodalom

AL 124.; Földessy: Amt 114.; Bustya Endre: Ady kabaréversei. Korunk 1971/12. 1911–1919.; Emőd Tamás: Ady és a Holnap. EmlAE IV. 109–111., 183., 200.

Vissza a vershez



651.

Két szent vitorlás

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 324×134 mm. Két szent vitorlás. Aláírás: Ady Endre. – MTA KK – K 11/ 5.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: javítás nélküli kivágat a Ny-ból. A cím alatt autográf jelölés. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. január 16. II. évf. 2. sz. 66–67. – Ady Endre – (A harcunkat megharcoltuk után és a Mai asszonyok udvarában előtt másodikként.) – Kötetben: AHúv (1909) 57.; Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 27.; Szsz2 (1910) 27.; Szsz3 (1918) 27.; Szsz4 (1919) 27. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 139.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Bár a nyk a Ny-on alapszik, amelyet a k alapján, a 14. sor végi írásjel tekintetében valószínűleg tévesen szedtek, félreolvasva az ott található írásjelet, mégsem a k-ot választottuk alapszövegnek, mert Ady – az autográf jelzésből kikövetkeztethetően – látta a nyk-t és nem változtatott rajta.

Szövegeltérések

 

1.

vagyunk, [olvashatatlan jel]

k

         
 

4–5. [között:]

<>

k

         
 

5.

Osszetörött [sh]

         

Szsz4

 

9.

újraélni,

 

AHúv

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

éjszakákban. [kissé bizonytalan,

           
   

vesszőnek is olvasható írásjel]

k

         
 

15.

ösztönözze.

         

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady 1909 elején Érmindszenten időzött, majd onnan Budapestre utazott. Nem tudjuk, pontosan mikor érkezett Pestre, de jan. 8–10. körül már biztosan ott volt, mert onnan írt levelet Hatvany Lajosnak (vö. AEL II. 138.). A vers is Budapesten keletkezett, mint ahogy erről Hatvany beszámol: "Láttam őt a Meteor kávéházban, ahogy szaladó ceruzával megírta azt a verset, melynek címe: Két szent vitorlás. Azt mondta, sietni kell vele, mert készen kell lenni a versekkel, a legújabb Nyugat számára. Amint a verset papírra veti, észreveszem, hogy a vers a fejiben már előre kész volt. Megmondom neki, hogy a vers szép, ez a fő, s minek produkálja számomra a rögtönző poétát. De ő naivul épp arra volt büszke, hogy rögtönöz. Röstellte, hogy tetten értem. Mániája volt, hogy sohse maradjon ki egy számból se. Azt hitte, hogy a kimaradás, csak egyetlen kimaradás is, az elfeledtetést jelenti számára. Márpedig elfeledtetni: ez a halál. A folytonos megjelenésre, a folytonos termékenységre, melyet mi nyugtalanul néztünk, büszkébb volt, mint a zsenijére." (Hatvany I. 147.)

A tenger motívuma már 1905-től megjelenik Ady verseiben (Vörös szekér a tengeren, Új vizeken járok, Várnak reánk Délen – l. AEÖV II. 159., 168., 185.). A költő "1903 márciusában, Velencébe rándulva ült először tengeri hajón" (EmlAE V. 683.). Az első tengert és szerelmet együtt szerepeltető vers a Temetés a tengeren: "Breton parton sújt majd az álom / S alszunk fehéren és halottan / Tengeres, téli, szürke tájon." (L. AEÖV II. 199.) Míg azonban ebben a versben mindez összefonódik a halállal, addig a Két szent vitorlás az újrakezdést hirdeti, új életre, szerelemre bátorít, még a zátonyrafutás után is. A hajó, a tengeren való utazás visszatérő motívum Ady költészetében, pl. Léda a hajón, Vén faun üzenete, Vad szirttetőn állunk, Csolnak a holt-tengeren (L. AEÖV II. 172., 165., 178., III. 109.).

A Brüll Adéllal való kapcsolat ekkor már hat éve tart, és számos problémával terhes. Gondot okoz a férj jelenléte, Ady szexuális hűtlenségei és Adél zsarnokoskodása. (vö. Bölöni 235.) Mindez sok feszültség forrása, és a kezdeti szerelem lángolása is már a múlté. Ady azonban ekkor még bízik ennek a kapcsolatnak az életképességében és megújíthatóságában, amint ezt szokatalanul szenvedélyes levele is bizonyítja. "Ha képzelt vagy némileg jogos panaszai vannak ellenem, törülje le ez az én egyetlen nagy ragaszkodásom. Érezzen engem ugy maga mellett bajaiban, kedvtelenségeiben, addig is míg ujra s nagyon együtt lehetünk, mihamarabb, mint én Magát. Csókollak ezerszer, csókollak nagyon-nagyon, oh te édes, de jó reád gondolni is. A te rossz, a te mégis csak egyetelen Adyd, aki ugy szeret, ahogyan soha senki, még ő se szeretett, még Téged sem, mint most." (Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. jan. 10. körül] AEL II. 138.) Az újrakezdés lehetőségét veti föl ugyane ciklus Milánó dómja előtt és Őszben a sziget című verse is (l. e kötetben).

Ady, aki a klasszikusokat jól ismerte, olvashatta diákkorában Horatius Lydiához című költeményét, amely szintén a régi szerelem megújításának vágyát fejezi ki: "S mit szólnál, ha a régi láng / fellobbanna ma és szőke Chloé helyett / hozzád kötne a vágy megint, / ajtóm újra neked nyílna ki, Lydiám?" (Radnóti Miklós fordítása)

Irodalom

Földessy: Ady-élmények. Ny 1923. aug. 16. 15–16. sz. 125–140.; Hatvany I. 147.; Földessy: AMT, 111.; Király II. 161., 292.; EmlAE V. 683.

Vissza a vershez



652.

A harcunkat megharcoltuk

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím nélküli kivágat AHúv-ből, a cím autográf. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. január 16. II. évf. 2. sz. 66. – Ady Endre – (Uj vitézi ének címmel elsőként a Két szent vitorlás és a Mai asszonyok udvarában előtt.) – További megjelenés: Szil 1909. május 27. XXVII. évf. 21. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – (Új vitézi ének címmel) – Kötetben: AHúv (1909) 51.; Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 51.; Szsz2 (1910) 51.; Szsz3 (1918) 51.; Szsz4 (1919) 51. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 148.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mert ez az utolsó szövegváltozat, mely autográf bejegyzést tartalmaz.

Javításunk

15. Az előző két versszak utolsó sorának analógiájára a rajtukütünk és a Tyukodi közé kitettük a vesszőt.

Szövegeltérések

Cím: Uj vitézi ének

   

Ny

           
   

Új vitézi ének

 

Szil

AHúv

       
 

2.

Dult

Ny

           
   

bóbitájú,

 

Szil

         
   

nyomorúlt,

 

Szil

         
 

3.

beszorúlt,

 

Szil

         
 

4.

beszorúlt.

 

Szil

         
 

8.

vigan

Ny

           
   

felmegyünk.

 

Szil

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

felmegyünk,

 

Szil

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

pajtás,

           

Szsz4

 

15.

– S

 

Szil

         
   

rájukütünk

Ny

           
   

rájukülünk,

 

Szil

         
   

rajtukütünk

   

AHúv

Szsz1

Szsz2

   
   

rajtuk-ütünk

         

Szsz3

Szsz4

   

pajtás!

 

Szil

         

Keletkezéstörténet

A kortársak (Hatvany, Bölöni) vallomásai és egyéb források (levelek) alapján rekonstruálhatjuk a vers születését. Ady jan. 8 körül érkezik Pestre Érmindszentről. Ezekben a napokban Bölöni társaságában keresi a gondolkodó-vitázó "magyar oroszokat", s közben összefut Juhász Gyulával, akivel még nem tisztázta a duk-duk affért. Hatvanytól értesül a Petőfi Társaság jan. 6-i nagygyűlésén elhangzott, őt erősen támadó kritikákról, s barátja buzdítására – aki lehet akár a versbéli "Tyukodi pajtás" (Földessy: Amt 116.) – megírja a versét.

Azok közé a versek közé tarozik, melyeknek megírási körülményei legendába hajló bravúros improvizáló képességgel ruházzák fel Adyt. Hatvany Lajos több nyilatkozatban is magának tulajdonítja a vers inspirációját (l. Földessy: Amt 116.; EmlAE III. 579.), melyek közül egyet idézünk: "Láttam őt a Meteor Kávéházban, ahogy szaladó ceruzával megírta azt a verset, melynek címe: Két szent vitorlás. Mikor a Két szent vitorlás elkészült, épp aznap, valami Kisfaludy- vagy Petőfi-Társaság-i ostoba támadás érte Adyt. Neki nem fájt, nekem fájt. Mondom neki: – Eleget verekedtünk érted. Most verekedj magadért, írj ellenük. S megírta azt, tényleg szemem láttára, hogy: A harcunkat megharcoltuk." (Hatvany I. 147–148.) Kovalovszky így kommentálja Hatvany visszaemlékezését: "A harcunkat megharcoltuk mondanivalója már forrhatott Adyban, amikor Hatvany ösztönzése érte. 1908 végén A Holnap kötet és a duk-duk affér vitái, Rákosi Jenő és mások sorozatos támadásai, majd a közvetlen ok: a Kisfaludy és a Petőfi Társaság körében elhangzott kifakadások: ezek érlelték meg s készítették elő az indulat kirobbanását; Hatvany ötlete csak a gyújtó szikra volt." (EmlAE III. 586.) Föltételezhető, hogy Kovalovszky a valóságnak megfelelőbben írja le a vers létrejöttét, mint a vers megírására ösztökélő szerepét magának tulajdonító Hatvany elfogult memóriája. Lehet, hogy Ady már előbb tudott az őt ért támadásról, és fejben már fogalmazta a verses visszavágást, majd Hatvany biztatására végső formába öntötte.

Ugyan a Kisfaludy Társaság közelmúltbéli gyűlésére nincs adatunk, a Petőfi Társaság jan. 6-i nagygyűléséről azonban igen. Az itt lezajlott eseményekről több forrásból is tájékozódhatunk, például a BH jan. 3-i és 7-i számából és A Petőfi Társaság ötven esztendeje 1876–1926 emlékkönyvből. A BH jan. 3-i száma előzetesen közli a nagygyűlés programját: "Január 6-án Vízkereszt napján lesz a Petőfi-Társaság nagygyűlése, Herczeg Ferenc elnökletével, a Tudományos Akadémia dísztermében. A XXXIII-ik nagygyűlés sorrendje a következő: Herczeg Ferenc elnöki megnyitója, Váradi Antal főtitkári jelentése, Fagyöngyök, elmélkedés, írta és fölolvassa Kenedi Géza, Virágharc, költemény, írta és fölolvassa Lampérth Géza. [...] A nagygyűlés után a Kontinentál-szálló földszinti termében lakomát rendeznek." (BH 1909. jan. 3. XXIX. évf. 2. sz. 18–19.) A jan. 7-i szám bővebb információt ad a gyűlésen történtekről: "Reflexiók hangzottak el azokról a jelenségekről, amelyek ma a modernség cégérét maguknak követelik. [Kenedi Géza] Fagyöngyök című elmélkedésében igen éles, és ostorozó kritikát mondott a magát forradalminak nevező legújabb költő-nemzedék irányáról, művészi erkölcséről és törekvéseiről. Ezek az új énekesek rombolást, pusztulást és átkot dalolnak zavaros és érthetetlen nyelven. A kétségbeesést hirdetik, holott nekünk enyhülésre, biztatásra és bizalomra van szükségünk. A szellemük idegen, sőt ellenséges. [...] Hasonlóan nagy sikere volt Lampérth Gézának, aki erős lendületű, ötletes versben csipkedte meg a dekadenseket. [...] A nagygyűlés után lakoma volt a Kontinentál szállóban. [...] A felköszöntők a banketten is a legmodernebb költői generáció körül csapongtak, természetesen anélkül, hogy a vita sebet vert volna bárkiben. [...] A legújabb irodalmi irányról való vitát a fehér asztalnál Pekár Gyula indította meg, most azzal kapcsolatban, hogy a nagygyűlés vendégeit köszöntötte föl, kissé – de elegánsan – megtépázta a moderneket. Ferenczi József [...] már vehemensebbül támadt modernebbekre és folytatta a csipkedést Kenedi Géza [...]" és így tovább. (Lampérth Géza Magyar virágharc című versére válaszol Ady a Virág-fohász virágok Urához költeménnyel; l. e kötetben.)

Földessy is és Krúdy Gyula is a Kisfaludy Társaság gyűlésére emlékszik mint a verset kiváltó eseményre: "Ady [...] tréfaképp kijelentette, hogy a szóban forgó verseket most, ott előttük költötte, s írta meg, s ha Hatvany nem hisz neki, mondjon egy témát, azonnal verset csinál abból is. Hatvany azt felelte rá, hogy a megelőző napon a Kisfaludy Társaság ülése után Beöthy Zsolt kifakadt tagtársai előtt Ady ellen, hát írjon erről verset, s Ady azonnal papírra rótta ezt a költeményét." (Földessy: Amt 116.) "Vajon mi történt a Kisfaludy Társaság ülésén? [...] Nem is a gyűlésen történt. [...] A gyűlés után a szokásos ebéd, az Erzherzog Stefanban, abban a hangulatos emeleti teremben egyszer csak fölállott és pohárköszöntőt mondott a régi irodalomra Beöthy Zsolt, amikor is meglehetősen elítélően nyilatkozott a Nyugatos irodalomról. Úgy látszik a méltóságos professzor úrnak éppen úgy útjában van a Nyugat, mint kedves atyafiának, Rákosi Jenőnek." (Krúdy Gyula: Írói arcképek II. 203.)

Az előzőeknek ellentmond és aligha helytálló Emőd Tamás leírása, amely szerint Nagyváradon született a vers. (EmlAE IV. 183.)

A támadások minden bizonnyal közrejátszottak a vers keletkezésében, amit Adynak egy jan. 16-i cikke is megerősít: "Bizony, igen, Mikszáth író úr, mindig-író és mindig-képviselő úr, nem kicsi ok nélkül hadonászik a csibukszárával, Beöthy Zsolt se ok nélkül kap Apponyitól olyan jubiláris, üdvözlő levelet, mely rossz ruhájú, koldus fiatalokról bősz-haragos irigységgel zeng. Rákosi Jenő mindig a maga helyén és tudatosan szokott ferdíteni vagy butítani, és soha még ezt mai vehemenciájával meg nem cselekedte. Herczeg Ferenc sváb-diplomata képessége se volt soha ilyen veszedelmes, nagy próbán, mint ez idő szerint, pedig, nagy idők teltek el rövid idő alatt, s ma már egy Herczeg-karriert hússzor több tehetséggel is bajos volna megcsinálni." (Irodalmi háborgás és szocializmus. Szocializmus 1909. jan. 16.; AEÖPM IX. 297.)

A vers keletkezési körülményei közé egyes vélemények szerint egy másik élmény – a duk-duk affér okozta békétlenség – is hozzá tartozhat, mégpedig Adynak saját írótábora, a barátai felé való visszavágás szándéka. "1909 január elején Párizsba indulóban néhány napot Pesten töltött Ady. Megbántott váradi barátaival nem találkozott a háborúság óta, most azonban összehozta Juhász Gyulával a véletlen. Egy téli estén hazafelé tartottunk Adyval kettesben az Erzsébet-körúton, a Meteor szállodába, Ady szállása felé. Útközben benéztünk egyik kis korcsmába, ahova irodalmi emberek jártak, Reinitz Béla és Zuboly után kutattunk, de senki ismerőst nem találva, kifelé igyekeztünk, amikor a bejáratban összeakadtunk néhány fiatal íróval, akik között Juhász Gyula is ott volt. Az üdvözlések után Ady és Juhász között a duk-duk fölött heves, haragos szóváltás támadt. Juhász, akiben Adyval ellentétben ez alkalommal egy kis bor is dolgozott, tőle nem várt szenvedéllyel, kíméletlenül támadta Adyt. Első találkozása volt ez Adyval a nevezetes cikk után, s Juhász kiöntötte maradéktalanul a szívét, minden keserűség kicsattant belőle, ami nem fért cikkébe. Ady gorombán, lenéző, leckéztető hangon vágott vissza, igen lekicsinylően." (Bölöni: Juhász–Ady–Gulácsy. In: Juhász Gyula 1883–1937. szerk.: Paku Imre. Bp., 1962. 149–150.) (l. még Indig Ottó Juhász Gyula Nagyváradon. Kolozsvár, 1978. 44–45.)

Mivel ez az első kuruc költeménye Adynak, lehetséges, hogy valóban válasz ez barátai verseire: "kuruc dalokban bélyegezték meg [...] költő-vezérüket a nagyváradi Holnap emberei a duk-duk affér után. (Juhász Gyula: Kurucosan; Emőd Tamás: Jávorka nótája.)" (Király II. 707.) Ady Lajos pedig a következőket írja: "A Holnap tagjai (főleg Juhász és Dutka) viszont a saját sérelmüket érezték a cikkben [A duk-duk affér] s a Független Magyarország hasábjain Ocskay-árulást emlegettek: hiszen vezérük átállt az ellenséghez!" (AL 123.)

Juhász verse a FMo karácsonyi számában jelent meg, Emődé pedig jan. 12-én. Kovalovszky közli Emőd versét s azt a határozott – bár utólagos – kijelentését, miszerint: "A » Jávorka nótája« nem Ady ellen szól. [...]" (EmlAE IV. 199.) A költemény befejező strófája így hangzik:

Verje meg a nagy gyász, fojtsa el az átok,
Ki ígyen hagyja cserben
A legszebb brigádot!
Gyepre táltos, gyepre
Úrimódi bitangsága
Lesz a vezér veszte –
Ha nem ma, hát holnap. Holnap Vizkeresztre!

(A teljes költeményt l. FMo 1909. jan. 12. és AHúv 178–179.)

Vezér Erzsébet szerint az előbbieknek pont ellentéte, nem visszavágás, hanem a kibékülés jellemzi Ady versét: "a békességet megpecsételő nagy vers egyben új erőt, hitet és biztonságot sugároz." (Vezér 213.)

"Az első egyértelműen kurucos vers" – mondja Király István. (Király II. 701.) Érdemes megvizsgálnunk, mi minden motiválta Adyt kuruc-versek írására. (Ady kuruc költészetéről l. még: Király II. 701–713.) Részben valóban szerepe lehetett a holnaposoknak szánt revánsának, de azt is mondhatjuk, a téma már korábban az "utcán hevert". A kuruc kor valóságos reneszánszát éli ez idő tájt. Kezdődik a sor Thaly Kálmán hamisítatlan és hamisított kuruc-verseivel – "Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok. XVI-ik, XVII-ik és XVIII-ik század beli eredeti kéziratokból és régi szétszórt nyomtatványokból egybegyűjté s jegyzetekkel ellátta Thaly Kálmán", amelyet 1864-ben adott ki. Irodalomtörténeti kutatásaival együtt megjelennek Endrődi Sándor Kuruc nótái 1896-ban, "melyeket Ady is szeretett, egészen rendkívüli sikert arattak, széltében-hosszában dalolták és szavalták őket s nyomukban áradt az utánzók és dilettánsok kuruc-verseinek özöne" (Schöpflin 133.). 1903-ban Erdélyi Pál kiadja Kurucz költészet címen az addigi legteljesebb gyűjteményt, 1906-ban hazahozzák II. Rákóczi Ferenc hamvait, 1907-ben a Magyar Történelmi Életrajzok sorozatban Márki Sándor megjelenteti könyvét II. Rákóczi Ferenc életéről. Az igényes, tudományos munkák mellett azonban az élet minden területén felhasználják, kihasználják és le is járatják a kuruc kor nosztalgikus érzéseket varázsoló hatását. Hogy csak néhány darabot említsünk: Zichy Géza: Nemo, Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros, Bokor József: Kurucfurfang, Fényes Samu: Kuruc Féja Dávid, Kacsóh Pongrác: Rákóczi... stb. A harcunkat megharcoltuk megjelenése előtt két héttel a BH a következő rövidhírről számol be: "Az Operaház januári játékrendjének kimagasló eseménye Zichy Géza gróf II. Rákóczi Ferenc című dalművének január második felére tervezett bemutatása lesz." (BH 1909. jan. 2. XXIX. évf. 1. sz. 17.)

A századelő zajos és hamis kurucimádata eleinte inkább elrettenti Adyt attól, hogy maga is ehhez a témához nyúljon. Egy 1905-ös színikritikában felfedi aggályait, de megsejteti, hogy nem határolódik el véglegesen a kuruc témától: "Ez a Lampérth Géza talán tudna jobb darabot is írni, ha merne. De nem mer. Mint ahogy mi sem merünk most víg bátorsággal beszélni. Fene kurucvilágban élünk, s agyonütik az embert a szájas hazafiak, ha különködik. És mégis szólunk. Mirevaló ez a kuruckór (kór és nem kor)? Le akarják járatni ezt a nekünk legszebb, legdaliásabb időt? Szomorú és aktuális kérdés. Politikában, irodalomban, művészetben (be nem sejtik ezt, akik mívelik) elszájaskodják, elmelodrámázzák a legszebb históriai kincseinket. [...] Annak a kuruc kornak lelke volt, olyan lelke, mely a versailles-i udvartól Kiutihiáig [Törökország] lelkeket gyújtott [...] Jön még idő, kevésbé kurucabb, mikor a kuruc-korról is tudnak nekünk igazán, szépen, igaz és szép versekben beszélni." (Veér Judit rózsája. BN 1905. febr. 11.; AEÖPM VI. 51–52.)

A kordivat helyett inkább Ady személyes élményeire kell figyelnünk: "A verandába nyíló ajtó felett a kuruc fejedelem, II. Rákóczi Ferenc kalpagos, fürtös feje." (L Ady Mariska: Ady édesanyja. EmlAE I. 128.) Ady Lajos így emlékszik vissza bátyja debreceni jogászéveire: "Az élő-poéták közül különben is nem az Ábrányi hazafias ódái, hanem Endrődi Sándornak ez idő tájt megjelent » Kuruc dalai« ragadták el a legjobban." (AL 50. jegyz.) Később pedig baráti köre adta meg az alaphangulatot a kuruc versekhez. Mikes Margit visszaemlékezésében olvashatjuk: "Az Ady–Mikes–barátságnak a költő legszebb kuruc versei emelnek elpusztíthatatlan emléket, mert ezek legjobb tudomásom szerint apám hatása alatt születtek." (Mikes Margit: Édesapám. Emlékezés Mikes Lajosra. Nyugat, 1940. 556.) "A » magyar oroszok« bujdokló, magányos társasága, Reinitz, Mikes, Bányai, Kunfi, Bölöni vitázó, éjszakázó, okos együttese valóban megfelelő légkört teremtett ahhoz, hogy kuruc-nóták hangozhassanak fel a századelő lármás Budapestjén." (Király II. 706.) (A "magyar oroszok"-ról lásd még a Négy-öt magyar összehajol (1909) verset és jegyzetét e kötetben.) A kuruc hagyomány iránti vonzalom az érett Adynál nem jelenthetett "magyarkodást", sőt éppen annak az ellenkezőjét. Az ő kurucossága plebejus indíttatású: e vers előtt már három évvel "Hunnia új szegény legénye"-ként említi lírai önmagát. (Páris, az én Bakonyom, 1906.; AEÖV III. 36., 263–265.) Ady tökéletesen azonosul a kuruc kor népi alakjaival – kuruc vitéz, bujdosó kuruc ...stb. – de személyessé teszi azokat. (Schöpflin 134.) "Megjelent egyszer tőlem egy vers a Vasárnapi Ujság-ban – jegyezte fel Móricz –, Bujdosó kuruc éneke. Ady, aki minden verset falt, ezt is elolvasta, s szólótt róla gúnyosan nevetve: nem értette, minek írtam meg. Nem találta benne a ma szimbolikus esetét. » Minek írtad meg, ezt akkor kellett volna megírni – mondta. – Most csak azt kellett volna megírnod, hogy ma is bujdosó kuruc ebben az országban minden igaz ember és űzött vad.« Ez akkor nagyon hatott rám, s tudtam, hogy ő a történelmi színeket csak arra használta, hogy formát adjon a mai problémáknak." Móricz Virág: Apám regénye. Bp., 1979. 453. (idézi: Király II. 708.) Az irodalommal szemben támasztott átlagos igények világosabb megértéséhez álljon itt Móricz versének egy strófája:

Csorba szablyám, csorba,
Csorbább a ki hordja,
Vásott élü kuruc,
Mit futsz!
El nem hagy árnyékod,
Nincs háló hajlékod,
Nincs terített asztal,
Nincs a ki vigasztal,
Hol a hazád neked,
Mid van még vesztened?...
Feleséged nem vár,
Holtodról jó hír jár,
Busulj bár,

(Nem is kár. 1909. ápr. 4. LVI. évf. 14. sz. 2.)

Tyukodi figurája a ma is közismert "Te vagy a legény, Tyukodi pajtás" kezdetű dalra vezethető vissza. Ennek első három strófáját először Balla Károly közölte a -ban 1862-ben Emlékcsillámok címmel. ( 1862. március 23. 160.) Thaly Kálmán már Kurucz tábori dal. 1672 címen jelenteti meg gyűjteményében némileg átírva, és több strófával kiegészítve a költeményt. (Thaly: Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Pest, 1872. I.) A versről kuruckori följegyzések nincsenek, a Thaly által közölt változatot a szakirodalom egybehangzóan kétesnek minősíti. (Szerb Antal: A kuruckori költészet. Rákóczi emlékkönyv II. 1935., 290–291.; Varga Imre: A kuruc költészet hitelessége. Bp., 1936., 39–40.)

Mivel Ady a Thaly-féle változatot ismerhette, innen idézzük a nóta első és utolsó strófáját:

Te vagy a legény Tyúkody pajtás!
Nem ollyan mint más. – mint Kuczug Balázs.
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás...
Nem egy fillér, – de két tallér, kell ide pajtás!

...

Bort kupámba, bort! embert a gátra!
Tyúkody pajtás, indúljunk rája!
Verjük által a labanczot a másvilágra, –
Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.

(Thaly: Adalékok... I., 1872, 31.,33.)

A teljességhez tartozik a cím bibliai kapcsolatának említése. Pál Timótheushoz írott második levelében a következő szavakkal tekint vissza életére: "Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró" (2 Tim 4:7–8.) Annál inkább fontos ez, mivel Ady maga is idézi egy évvel későbbi versében ezt a bibliai helyet: "Addig is büszkélkedj, Múzsám, drága testem, / Mint a Názárethi, latrok közt, kereszten. / Pál apostol mondta s te híven megtartod: / Hitedet megőrzéd s megharcoltad harcod." (A Szerelem eposzából, 1910.)

Irodalom

AL 50.; Schöpflin 33.; Krúdy: Írói arcképek II. 203. Bp., 1957.; Hatvany I. 147–148.; Földessy: Amt 116.; Bölöni: Juhász–Ady–Gulácsy. In: Juhász Gyula 1883–1937. szerk.: Paku Imre. Bp., 1962. 149–150.; Király István: A magyar lét mint küldetés: Ady Endre kuruc versei. Kritika 1969. márc. VII. évf. 3. 7–19.; Király I. 653–656, II. 701–711.; EmlAE III. 458., 579., 586.; Vezér 213.

Vissza a vershez



653.

Mai asszonyok udvarában

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím nélküli kivágat a Ny-ból. A cím idegen kézírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. január 16. II. évf. 2. sz. 67. – Ady Endre – (Tegnapiak és maiak címmel A harcunkat megharcoltuk és a Két szent vitorlás után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 61–62.; Szsz2 (1910) 61–62.; Szsz3 (1918) 61–62.; Szsz4 (1919) 61–62. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 152.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Bár az új címet idegen kéz írta, a módosítást mégis Ady szándéka szerintinek tarthatjuk, mert valószínűtlen, hogy valaki önkényesen változtatta volna meg a vers címét. A vers fölött eredetileg Mai asszonyok és tegnapiak cím látható, de ezt kiradírozták, s beírták a végleges címet. A kötetekben is ezen a címen jelent meg a költemény.

Szövegeltérések

Cím: Tegnapiak és maiak

   

Ny

   
 

1.

ifjú

   

Szsz1

 

12.

En [sh]

   

Szsz1

Keletkezéstörténet

Ady jan. közepén utazott Párizsba, ezt a versét még Budapesten írta. (L. még A harcunkat megharcoltuk című vers jegyzetét e kötetben.)

A vers fő motívuma (Földessy: Amt 118–119.) a nosztalgikus emlékezés az ifjúságra, a régi erőre, hitre, vágyra. Ugyanez a gondolat jelenik meg két áprilisi versében is: Tararrarom, hajh, tararrarom: "Emlékezés, hasztalan hívsz, / Víg tavaszba, nótás tájra. / Dudolgatok, elveszett már, / Tararrarom, hajh, tararrarom, / Régi testem sok csodája." és Zilahi ember nótája: "Istenem csak egyszer lennék / Csókos, ifju, boldog másik" (a verseket l. e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 118–119.; Király II. 187., 193.

Vissza a vershez



654.

Barna ég alatt

Megjelenés

Első megjelenés: 1909. január 17. 56. évf. 3. sz. 46. – Ady Endre – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1012–1013.

Szövegkritika

Alapszövegünk a -ból. A cím ég szava esetleg írható nagy betűvel is; ez sajnos teljes bizonyossággal nem dönthető el, mert a csupa nagy betűvel hozza a címeket. Mivel azonban a 15. sor szintén jelzős szerkezetében kis betűvel írja a szót, a címben is ezt látjuk indokoltnak.

Keletkezéstörténet

A "Szeretném, ha szeretnének-ből elnézés folytán kimaradt" verset (AM I. 131.) Földessy fedezi újra fel, és bocsátja először a Keleti Újság rendelkezésére, (Ady Endre két kiadatlan verse. 1924. VII. évf. aug. 9. 2.) majd adja ki az AM-ban (I. 169.)

A mű Kovalovszky szerint talán hosszabb ideig várhatott közlésre, ahogyan a -ban napvilágot látott más versek is. (EmlAE II. 188.) Kádár Kálmán szerint 1908 késő őszén születhetett Érmindszenten, ám ezt csupán arra alapozza, hogy a munkával nehezen haladó, beteg, álmatlan, Adéltól levelet hiába váró Adyra jellemző lehet e vers hangulata; s a duk-duk affér miatt kiközösített költő pénzhiányból küldhetett verset a -ba. (Magyar Album 1941. I. kötet, 95–96.)

Földessy mutatott rá, hogy az Ady-gondolatokat megtestesítő manók az 1906-os Álom álom helyett ("Most dalba fog a manó-sereg / S táncol pilláimon") és [Az éjszakán...] című 1907-es versekben is szerepelnek. (AM I. 131–132.; l. AEÖV III. 47., 118.) Ehhez mi az 1905-ös Búgnak a tárnák című verset tehetjük hozzá (l. AEÖV II. 186.). A Barna ég alatt című versben utoljára tűnik fel e motívum. Rokon a többi gondolat-megszemélyesítéssel is (AM I. 131–133.): így az árnyakkal (A vár fehér asszonyaAEÖV II. 179.) vagy a legényekkel (Özvegy legények tánca AEÖV III. 48.; és az 1917-es Emlékezés egy nyár-éjszakára).

Publicisztikájában is többször előfordulnak a képzelet manói: "Kis, láthatatlan manók, incselkednek az ifjú emberekkel" (A hétről. NN 1902. márc. 9.; AEÖPM III. 18.); "a csúnya manók, melyek a Chopin lelkét marták" (Falusi levél. NN 1903. okt. 24.; AEÖPM IV. 179.) "Gondolat-manói nem bírták a szörnyű hideget" (Ibsen meghalt. BN 1906. máj. 24.; AEÖPM VII. 243.).

A vers ellentéteként lehet tekinteni az Adjon Isten mindenkinek című, 1909 márciusában a francia Riviérán keletkezett költeményt, melynek refrénje "Gyönyörű-kék itt az Ég" (l. e kötetben).

Irodalom

AM I. 131–133., 169.; Kádár Kálmán: Egy elfelejtett Ady vers = Magyar Album, 1941., I. kötet, 94–96.; Földessy: Amt 302.; EmlAE II. 188.

Vissza a vershez



655.

Égő tűzben dideregve

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím nélküli kivágat a BN-ból. A cím autográf. A szövegben autográf javítások. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: BN 1909. január 17. 14. évf. 14. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – (A tűz fogytán címmel) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 51.; Szsz2 (1910) 51.; Szsz3 (1918) 51.; Szsz4 (1919) 51. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 148.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, melyben Ady nemcsak a címet írta a vers fölé, hanem korrigálta a BN táblázatunkban is feltüntetett hibáit:

.[4. és 5. sor között:] <*>

5. jég-hazák [a k ceruzával megerősítve]

6. fejemre. [a pont ceruzával beleírva]

.[8. és 9. sor között:] <*>

10. semmi. [az i és a pont ceruzával belejavítva]

Szövegeltérések

Cím: A tüz fogytán

   

BN

       
 

1.

tűz.

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

3.

Megtanulom:

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

.

[4. és 5. sor között:]

*

BN

       
 

5.

jég-házak

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

6.

fejemre

BN

       

.

[8. és 9. sor között:]

*

BN

       
 

9.

Tűz

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

semm [sh]

BN

       

Keletkezéstörténet

"Muszáj-Herkulesség, konok, kemény dac, erkölcsi szilárdság volt Ady Endre gőgje. [...] Hozzátartozott ehhez az öntudathoz a mindent merő, meg nem hátráló hajthatatlanság, a Petőfi-tanulmány híressé vált szavával szólva – hozzátartozott: a meg-nem-alkuvás. Legyőzhetetlennek mutatta önmagát az egyén, pusztán azért, hogy ezzel a túlzással is érzéikeltesse belső elszántságát." – írja Király István a versről. (Király II. 321.)

Elszántság, magabiztosság, önérzet, önmaga erejében való hit, az ellenséggel való – talán dühből fakadó – bátor szembeszállás jellemzi ehhez hasonlóan több versét is, melyek – nem véletlenül – A harcunkat megharcoltuk ciklusban kaptak helyet: "[...] rajtukütünk, Tyukodi pajtás." (A harcunkat megharcoltuk); "Egy szép délutánon / Kemény lesz az öklöm / (Jaj, be szánom-bánom,) / S szétverek majd köztetek." (Szétverek majd köztetek); "[...] élek, vagyok / Fáradtan, fájón, ahogy lehet, / De élek s ur fogok maradni / Tenger, sors s mindenek felett." (A Tenger ákombákoma); "Magyar dölyffel fölrugom, / Hogyha bánt és nem ért meg, / A világot." (Magyar vétkek biborban). (A verseket l. e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 116.; Király II. 321.; EmlAE III. 536.

Vissza a vershez



656.

Magyar igazság Párisban

Megjelenés

A vers Ady életében nem jelent meg. Az utolsó versszak Ady által aláírt kéziratának hasonmását először a PH 1928. máj. 8-i száma L. évf. 104. sz. 8. adta közre. – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-28 (1977) 963.

Szövegkritika

Alapszövegünk Farkas Imre közlése: PH 1928. május 8.

Keletkezéstörténet

A vers keltezése némileg bizonytalan, első közlésekor (AEöv-28) még 1907-re datálták, ez az AEöv-30-tól 1909-re módosult. Feltehetőleg Ady újabb párizsi tartózkodása élesztette fel a megvénült grófi szeretővel való találkozás szunnyadó emlékét, így a költemény 1909. jan. 18. után, de legkésőbb februárban született, hiszen Nagy Endre kabaréjában márc. 4-én előadták Reinitz megzenésítésében. (Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora 1901–1944. Bp., 1978.) S az is alátámasztja ezt, hogy beilleszkedik az ezen év elején írt kabaréversek sorába. (EmlAE IV. 110.; AEöv-30. II. 660.)

A verset ihlető találkozó még 1907-ben zajlott le Ady szállodája, a Hô tel de l'Europe melletti kis bárban. Ady "lefekvés előtt el nem mulasztotta ide betérni, hogy néha órákat is elüldögéljen." (Bölöni 124.) "Éjfél után megnyílnak a nyelvek, és vallanak a törzsvendégek [...] Megtelepszik itt pár fáradt kokott is, akik mesélnek múlt időkről, fiatalságról, sikerekről." (Bölöni 133.)

Révész Béla, Ady párizsi életének egyik tanúja részletesen beszámol az éjszaka eme különös jelenségéről:

"A párizsi lágy éjszakai szellő egzotikus figurákat fujt elénk fogadó bárunkban. Közöttük, a felejthetetlen, klasszikusan romantikus, a lerokkant «Grande Cocotte.»

Romjaiból még fölmagasodott a hajdani heroina-alakja, eredetileg cseh származású volt [...]. Ady hívogató, szolidáris, ilyen embereknek kitárt lénye köré odamelegedett ez a különös vonalú figura is [...].

Valamikor az egyik Eszterházy hercegnek [helyesen grófnak – a grófi ág Tatán, a hercegi ág Fertődön és Kismartonban lakott] volt a metresze [kitartott szeretője], akkoron lakott a tatai kastélyban is, bizonyára a mi kedvünkért beszélt Pestről, ahol sokszor megfordult [...]. Sok híres veleöregedett barátja volt itt Párizsban és azokból az apró apanázsokból élt, amit azok adtak neki. [...]

Barátkozásunk elején, egyik éjszaka mély gyászban állított be [...] és kérdezősködésünkre elmondta, hogy meghalt az egyik barátja.

Ezért a gyász... de ahogy értettük, még inkább azért:

– Ez a kicsi apanázsom is megszűnik... Az utóbbi két év alatt három barátom meghalt... Három kicsi apanázs...

[...] és az agg demimonde [félvilági nő] két-három hetenként felöltötte a gyászruháját, talpig feketében és mindig szomorúbban ült közöttünk [...] ... a törkölytadó, tengéstlengető kicsi apanázsok egymás után a sírba dőltek." (Révész: Atril 67–68.)

A Révész által megőrzött történetet Ady még 1907-ben novellaként feldolgozta (Mella és a gróf. BN 1907. dec. 1.; AEön 788–791.). Itt már megjelenik minden lényeges motívum, ami a versben is megtalálható. A bécsi "némber" hajdan egy magyar gróf alkalmi szeretője volt, akitől emlékül háromszáz frank havi járadékot kapott. Ám tizenöt év után az apanázs hirtelen megszűnik, a kocsmában az adósságok nőnek, amiket lopva a narrátor törlesztget, s az ő tanácsára ír Mella a grófnak is. Az Párizsba utazván föl is keresi a nőt, ám meglátva öregségét, alamizsnát dobva zavarja el. Mella az "olcsó, kicsi bankót" mind pálinkára költi, majd valószínűleg a Szajnának megy.

A verset elsőként a versszövegben is említett Farkas Imre közölte, 1928-ban, őnéki Nagy Endre mutatta meg. (PH 1928. máj. 8., 8.)

Magyarázat

Farkas Imre (1879–1976): debreceni születésű költő, író, zeneszerző, jogász, majd miniszteri tanácsos. Saját bevallása szerint nem tartozott Ady tisztelői közé annak életében.

Irodalom

Farkas Imre: A halott költő ajándéka. PH 1928. május 8., 8.; Vitályos László: Magyar igazság Párizsban – Egy elfelejtett Ady-vers. Magyar Tudomány. 1977. LXXXIV. kötet, új évfolyam: XXII. 4. szám, ápr. 316–318.; AEöv-30 II. 660.

Vissza a vershez



657.

Néhány januári nap

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt fogalmazvány, 2 oldalszámozott fólió, 200×155 mm. Cím nélkül. Az utolsó hat versszak hiányzik. Az első fólió jobb felső sarkában idegen kéztől (Osvát) származó szedési utasítás. Aláírás nélkül. – OSZK Fond 74/32.

Első megjelenés: Ny 1909. február 16. II. 4. sz. 187–88. – Ady Endre – (Elsőként A szivárvány halála és az Ujjak a Szajnában előtt. Új versekké alakítva jelent meg a vers első tíz versszaka, Megint Páris felé, utolsó három versszaka Kuruc Ádám testvérem címmel a Szsz-ben.)

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból, mivel ez az egyetlen szövegforrás, melyben a vers teljes terjedelmében megtalálható. Ady a k után változtatott a szövegen; lásd többek közt a 7., 11. és 17. sort és azt, hogy címet adott a versnek. A verset később kétfelé választotta és Megint Páris felé, illetve Kuruc Ádám testvérem címmel sorolta be a Szsz kötetbe. E változtatás mértéke olyan nagy, hogy ilyen módon új versek jöttek létre, amelyeket a kritikai kiadás külön műként tart nyilván. Meg kell jegyeznünk, hogy ezzel a kötet lektora nem értett egyet, ő azt javasolta, hogy a Néhány januári napot ne szerepeltessük külön költeményként. Tekintettel azonban arra, hogy e költemény önállóan is megjelent a Ny-ban, úgy véljük, a költői életmű részét képezi, és nem azonos azzal a két költeménnyel, amelyeknek megírásához felhasználta a költő.

Javításunk

Az 56. sor végére kitettük a hiányzó idézőjelet.

Szövegeltérések

[Cím nélkül]

     

k

 

2.

völgyek,

 

k

 

7.

S leendő: feketén űl.

 

k

 

10.

megvénűl.

 

k

 

11.

A rohanó vonatból

 

k

 

12.

kinézek:

 

k

 

14.

alatt elmult<o>k [fölé:] a

 

k

 

15.

Látás, mámor, igézet,

 

k

 

17.

Szépen, fiatalon, lágyan

 

k

 

21.

telten,

 

k

 

22.

hi<r>es [fölé:] r

 

k

 

24.

lesz.

 

k

 

27.

szemf<e>dője. [fölé:]ö

 

k

 

32–56. [hiányzik]

   

k

Keletkezéstörténet

A keletkezéstörténetről lásd a Megint Páris felé, a Kuruc Ádám testvérem és A szivárvány halála jegyzetét e kötetben.

Vissza a vershez



658.

Küldöm a frigy-ládát

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1909. február 7. XXXVII. évf. 32. sz. 2. – Tárca – Ady Endre. – (Páris.) – További megjelenés: Szil 1909. február 11. XXVII. Évf. 6. sz. 1. – Tárca – Ady Endre. – (Páris.) – Kötetben: AHúv (1909) 45–46.; Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 77.; Szsz2 (1910) 77.; Szsz3 (1918) 77.; Szsz4 (1919) 77. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 158.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk AHúv-ből. Szövegforrásként nem (illetve csak negatíve, egyes szövegeltérések kizárására) használható fel a nyk, mert ez részben kivágat, részben idegen kézírással íródott; a Szsz1korr-t nem látta a költő, így a Szsz1 AHúv-től való eltérései nem tulajdoníthatók az ő szándékának. A 8. sorban a de hiánya a kötetekben abból következik, hogy a nyk-ban a papírból a ragasztóanyag kiszakított egy kis darabot, melyen éppen a de szócska volt, a Szsz1 pedig a nyk-t vette alapul. Az 1918-as megjelenésű Szsz3-nál nem feltételezhető, hogy a változtatás (a de helyett az és betoldása) Adytól származik.

Szövegeltérések

Cím: Kűldöm

     

Szil

       
 

1.

Szivem

NSz

         
 

2.

kivánok

NSz

         
 

7.

bün,

NSz

         
 

8.

szükség, nem

   

Szsz1

Szsz2

   
   

szükség, és nem

       

Szsz3

Szsz4

   

ravaszság

         

Szsz4

 

13.

rejtőzik

   

Szsz1

     
 

14.

gim

NSz

         
 

15.

leskelődnek

NSz

Szil

 

Szsz2

   
 

18.

Bus

NSz

         
   

homlokomon

       

Szsz3

Szsz4

 

19.

mindig

NSz

Szil

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

20.

Júdásaim

 

Szil

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

22.

Csak azt, amiről

NSz

         
 

24.

kicsufolt

NSz

         
 

26.

Tietek

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

27.

kellek, vagy

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

28.

gyönyörü

NSz

         
 

29.

elfed

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

[a vers alatt:](Páris.)

NSz

Szil

       

Keletkezéstörténet

A vers megírásának előzménye a Nsz irodalmi vitája, melyet Csizmadia Sándornak 1909. jan. 26-án megjelent tárcája indított el. Csizmadiát, aki a Szociáldemokrata Párt elnökségének tagja, korábban pedig a Nsz "vezető" versírója volt, az Irodalmi háborgás és szocializmus című Ady-cikk bőszítette fel, melyet jan. 16-án közölt a Szocializmus és egy nappal később a Nsz is. Csizmadia cikke Hadüzenet címmel jelent meg, és egy fiatal szocialista költő, Gyagyovszky Emil azonos című kötetének ismertetését használta fel az ún. modernek, a holnaposok és kiváltképp Ady ellen intézett heves támadásra. (A vitáról bővebben l. Dóczy Jenő: Ady, a holnaposok és a szocialisták. AM I. 103–110.; Révész: AE [3] 2. kieg. kiad. Bp., 1925. 160–202.; Révész: Atril 38, 338–365.; Bölöni 185–187.; Vezér 201–204.; Király II. 32–43.; Bresztovszky Ede: Ady-mozaik. EmlAE III. 497–502.) Adyt Párizsban érte Csizmadia kirohanása, s rögtön reflektál rá: "[...] a Népszavát olvastam ma, ahol Csizmadia költőtársam, szegény, szapul engem nagyon szánandóan." (Hatvany Lajosnak. [Párizs, 1909. jan. 28.]; AEL II. 143.)

Az elhúzódó szocialista kontra modern irodalom vitában többen kifejtették nézetüket; az "értő" kritikusok mellett az "egyszerű" munkások is. Adynak különösen jólesett Schä ffer Gyula olvasói levele, melyet Csizmadia egy újabb cikke után közölt a Nsz jan. 28-án: "Tisztelt szerkesztő elvtárs! Tisztelettel kérem önöket, hogy engedjék meg nekem, egyszerű munkásembernek, hogy ahhoz a vitához, amely most napirenden van, az új irányú modern irodalomról, mint munkás szociálista olvasó én is hozzászólhassak. [...] A » Modernek« című válasz elég tárgyilagosan beszél ugyan és elég súlyos érvekkel zúzza szét Csizmadia elvtársunk helytelen és elfogult fölfogását az új írókról. De kiegészítés és igazság szempontját tekintve beszélje ki magát egy proletár is az adystákról. Hogy érti, hogy szereti, hogy Adyval együtt érez. [...] És ha verset akarunk élvezni és a mi sorsunk tükrébe bele nézni, bele nézünk Ady verseskönyvébe, amely nekünk munkásoknak szent, ha kávéházban is írták és csodáljuk az ő nagy művészetét. – Elég fájó lehet az Adynak, hogy bajtársai babérkoszorú helyett tövissel vérezik meg homlokát még a mi táborunkból is. Adynak nincs alkalma sehol, de sehol, ahol közvetlenül meggyőződne sok ezer munkás szeretetéről. [...] Schä ffer Gyula, mázolósegéd, szervezett munkás. VII., Szövetség ucca 2, I. 13." (AM I. 105–106.) Postafordultával megy is Ady válaszlevele: "Testvéri szeretettel köszönöm meg a Népszavá-ban írott írását. Többre becsülöm ezer "kimerítő" kritikánál. Testvéri szeretettel Ady." (Schä ffer Gyulának. [Párizs, 1909. febr. 1.]; AEL II. 145.) Ady nagyvonalúan, "nemes méltósággal és egyben megbecsülő alázattal, vitát eldöntő határozottsággal" (Vezér 203.), a Küldöm a frigy-ládát című verssel zárja le a vitát.

Révész Béla mint a Nsz munkatársa bennfentesként számolhat be Adynak a vers hatásáról: "A viharokat olvashattad, amik körülötted történnek és viharzanak majd továbbra is, mert a pártvezetőség, egyenesen felszólította az elvtársakat a vitára. A magad részéről ízléssel, hódítón válaszoltál, a versed mindenfelé különös nagy hatást okozott. Vidéken agitáló elvtársaktól tudom, hogy az országban is, ilyen volt a hatása a versednek [...]. Bizonyos az, hogy akiknek szavuk van a pártban, azok a te embereid, a tömeg pedig mindinkább a tiéd lesz. Neked semmi képen nem ártott ez a hercze-hurcza, Csizmadiának igen." ([Bp., 1909. febr. közepe] AEL II. 151.; és Vezér 203.)

Magyarázat

frigy-láda: "Szövetség ládája: Hosszú időn át Izráel legszentebb kultusztárgya, Isten jelenlétének jelképe. Készítését maga Isten rendeli el a pusztában a szövetség megkötése után (2 Móz 25:10–22.), ugyanott el is készül (37:1–9.). [...] A Templom megépítésétől a szentek szentjében állt, mint annak idején a sátorban, (2 Móz 26:33) Isten népe közt lakott (1 Kir 6:13). [...] A láda szimbolikus jelentése tehát: a Sínai szövetségtől fogva Isten láthatatlanul népe élén vonul, majd a honfoglalás után a templomban köztük lakik. [...] Mózes a szövetség alapokmányát képező Tízparancsolatot helyezi el az Isten által írt kőtáblán benne." (Keresztyén Bibliai Lexikon II., Bp., 1995. 562.)

Helóta: spártai őslakó rabszolga

Irodalom

Dóczy Jenő: Ady, a holnaposok és a szocialisták. AM I. 103–110.; Révész: AE [3] 2. kieg. kiad. Bp., 1925. 160–202.; Révész: Atril 38., 338–365.; Bölöni 185–187.; Földessy: Amt 121.; Király II. 32–43., 49–55., 482–483.; Horváth József: Küldöm a frigy-ládát című Ady-vers elemzése. Magyartanítás. XV. évf. 1972. máj. 120–126.; Bresztovszky Ede: Ady-mozaik. EmlAE III. 497–502.; Vezér 201–204.

Vissza a vershez



659.

A szivárvány halála

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: AHúv javított kivágata, autográf javítások ceruzával, 1 fólió. Cím: autográf kézírás ceruzával, föléírva. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. február 16. II. évf. 4. sz. 188–189. – Ady Endre – (A Néhány januári nap után és az Ujjak a Szajnában előtt. – További megjelenések: Nv 1909. április 18. XXXIX. évf. 90. sz. 1. – Tárca – A Holnap uj kötetéből. – Ady Endre – (Babits Mihály, Balázs Béla és Dutka Ákos versei előtt.); SzV 1909. április 20. VIII. évf. 88. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – (Babits Mihály verse után.); TH 1909. április 20. VII. évf. 89. sz. 1. – A Temesvári Hírlap Tárcája – A Holnap uj kötetéből – Ady Endre – (Babits Mihály, Balázs Béla és Dutka Ákos versei előtt.) – Kötetben: AHúv (1909) 67–68.; Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 56.; Szsz2 (1910) 56.; Szsz3 (1918) 56.; Szsz4 (1919) 56. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 150.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Itt AHúv kivágatát Ady maga javította, illetve hagyta jóvá. A 12. és 21. sorban a nap-ot Nap-ra javították, s az utolsó sorban a Szent után megerősítve kitette a vesszőt. A korábban megjelent Ny közlése számos sajtóhibát tartalmaz, a Szsz1 szövegének eltérése a nem autográf korrektúra bizonysága szerint szövegromlás eredményeként jött létre.

Szövegeltérések

 

5.

De, íme,

           

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

ime,

       

TH

       
   

ime

Ny

   

SzV

         
 

6.

unták

Ny

 

Nv

SzV

TH

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

bámulni nézni

Ny

               
 

11.

Kacsingatott

       

TH

       
   

csufolódva

Ny

 

Nv

SzV

TH

       
 

12.

nap

Ny

AHúv

Nv

SzV

TH

       
 

14. szin-csoda

   

Nv

SzV

TH

         
   

ámulast

       

TH

       
 

16.

mindig.

   

Nv

SzV

TH

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

mindig,

Ny

               
 

17.

lett ahogy

   

Nv

 

TH

       
   

bukott

   

Nv

SzV

TH

       
 

18.

Sirón

Ny

 

Nv

           
   

Siron

       

TH

       
 

19.

szineit

Ny

 

Nv

SzV

TH

       
 

21.

nap

 

AHúv

Nv

SzV

TH

       
 

24. nagyszerü,

   

Nv

SzV

TH

         

Keletkezéstörténet

Jan. közepe óta tartózkodik Ady Párizsban, innen küldi a verset a Ny-nak (l. a Megint Páris felé jegyzetét ebben a kötetben.) E vers febr. elején keletkezhetett, és minden bizonnyal – az Ujjak a Szajnában című verssel együtt – febr. 9-én küldte Ady Osvát Ernőnek ([Párizs, 1909. febr. 9.] AEL II. 148–149). E két vers febr. 16-án jelent meg a Ny-ban, a Néhány januári nappal együtt, amelyet azonban jan. végén postázott Osvátnak, de az lekéste a Ny febr. eleji számát ([Párizs, 1909. jan. 27.] AEL II. 141.). Mindkét levélben "versek"-ről beszél Ady, pedig a Ny kérdéses számában csupán három költemény jelent meg. Ez azzal magyarázható, hogy a több részből álló, naplószerű Néhány januári napot versfüzérnek, nem egy versnek tekintette a költő. Ezt erősíti meg Hatvany Lajoshoz írott levele is, amelyben a Ny-nak küldött versekről szól: "Írni csak verseket írhattam, de talán ezekkel is lekéstem. Ama bizonyos tervelt versek közül valók" ([Párizs, 1909. jan. 28.] AEL II. 143.). Ez a megjegyzés nem vonatkozhatott A szivárvány halálára vagy az Ujjak a Szajnábanra, így ezek nem lehettek benne a jan. 27-i küldeményben.

Ady sajátos módon alakítja át a bibliai alapú hagyományos szivárvány-toposzt, s a XIX. század kedvelt toposzával, a művész-sorssal állítja párhuzamba. (l. még Király II. 131.) Petőfiről írt későbbi tanulmányában rokon hasonlattal jellemzi az általa szeretve tisztelt, korában meg nem értett, el nem ismert zsenit: "Magyarország úgyse adott Petőfinek semmit, s amit adott, színlelt kölcsön volt. Petőfi adta, hogy szíve örömére visszakaphassa. Egyébként is már minden elvégeztetett, s ha nagyon és hidegen elmélkedünk róla, még igen jól is járt Petőfi. Ami ragyogás lehetséges volt ezen a poros, szomorú levegőjű tájon, kidélibábozta magát, elragyogott s a többit nem volt volna érdemes megvárni." (Petőfi nem alkuszik. Renaissance, 1910. jún. 10.–aug. 25.; AEÖPM X. 91.) Ugyanebben a tanulmányban Arany "A gyermek és a szivárvány" című verse kapcsán írja Ady: "A szivárvány után futó gyermeknek sokkal nagyobb igaza volt, mint Arany Jánosnak, aki általában nem szerette a szivárványt." (AEÖPM X. 79.)

Hatvany szinte azonnal reagált a versre: "Szivárvány-versed ama sok sikerült vers közt, melyben magadat és rendeltetésedet mondod el, tán a legsikerültebb. Nem tudok betelni vele. Iskolai példa lesz." ([Berlin, 1909. febr. 23.] AEL II. 157.)

Irodalom

Király II. 131., 270.; Vezér 214.

Vissza a vershez



660.

Ujjak a Szajnában

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. február 16. II. évf. 4. sz. 189. – Ady Endre – (A Szajna: éjjel címmel a Néhány januári nap és A szivárvány halála után harmadikként.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 35.; Szsz2 (1910) 35.; Szsz3 (1918) 35.; Szsz4 (1919) 35. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 142.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz2-vel megegyező Szsz1-ből. A Ny-hoz képest jelentős változtatások vannak a Szsz1-ben, amelyek csak Adytól származhatnak.

Szövegeltérések

Cím: A Szajna: éjjel

   

Ny

   
 

3.

sárga.

   

Szsz4

 

4.

ujjak.

 

Szsz3

Szsz4

 

6.

Igy nyulnak

Ny

   
 

8.

Medrűnkben

Ny

   
 

9.

ujjak,

 

Szsz3

Szsz4

 

10.

Es [sh]

   

Szsz4

Keletkezéstörténet

1909. jan. közepén utazott Ady a "Fény Városába", itt született első verseinek egyike (l. még: A szivárvány halála című vers jegyzetét e kötetben), mely híven tükrözi mélységes csalódását és kiábrándulását a korábban még megigéző városból. Már az első leveleiben is panaszkodott az ottlétre, Párizs nem hozta meg számára a kívánt enyhülést. Ahogyan A megkinzott Szajna zokog-ott, úgy "valóságos poklot találtak" a francia fővárosban Ady "nyomorék idegei". (Medve Miklósnénak. [Párizs, 1909. jan. 18.] AEL II. 140.)

Az egész versen végighúzódó költői képet két hónappal később az Északi ember vagyok (l. e kötetben) című vers utolsó három sorában sűríti össze: a ciklusnyitó versben az északi embernek az élet a szíve gyökeréig fáj, ebben a költeményben a folyó vizében tükröződő lámpák olyanok, mint a lelkünkbe nyúló végzet ujjai. (vö.: Benedek II. 61.)

Földessy így értelmezi a verset: "A megkínzott sokhidú Szajnának nyugtalan, a párizsi élet sok színét visszaverő képét a maga titkos nagy sorsujjaktól felkarmolt lelkére viszi át." (Földessy: AMT113.) Baróti Dezső a titkos, nagy ujjak-ban Isten ujjait látja, sőt az értelmezés egy másik, végletes lehetőségére is rámutat: a karmoló ujjak a Héja-nász az avaron szerelmi csatáit megvívott Adynak női karmokkal kapcsolatos emlékeire, a kegyetlen szerelemnek sorssá való felnagyítására is utalhatnak. (Baróti 119.) Ezt a lehetőséget Itóka naplójegyzetei is alátámasztják: "Január 24. [...] » Most váltam el Banditól. Nagy bajok vannak. Csúnya, erős összezörrenések. Szegény Bandi, ismét szakítani akar. Nem hiszem, hogy sikerüljön mégsem. Csak kínozzák egymást ezekkel az értelem nélküli veszekedésekkel.« ; Február 4. » Bandi hamarosan megjött az este. [...] Megint összekaptak Léda asszonnyal. A baj krónikusnak látszik. Én semmit sem kérdeztem tőle erre nézve. Ő sem beszélt. Valami kis zavarfélét láttam rajta. [...] Bandi nem adhatta meg most a kis pénzt, mert ő is gondokkal küzd. Azonkívül Léda asszony is gyötri. Rosszul néz ki nagyon. Féltem is valami igen komoly bajtól. Vadul, esztelenül él. Tegnap éjjel, meséli, a Rue de Londres-ban dőzsölt. Izgatta, sanyargatta beteg, fáradt idegeit. Szegény Belzebub. Így nem lehet jó vége.« " (Bölöni 130., 132.) A szerelmesen kegyetlen asszonyi ujjakat megénekelte Ady már egy 1903-as versében is: "Bús arcát érzem szívemen / A könnyek asszonyának, / Rózsás, remegő ujjai / Most a szívembe vájnak, / Érzem az illatát is ám / A rózsás, gyilkos ujjnak / S véres szívemre szomorún / A könnyek hullnak, hullnak." (A könnyek asszonyaAEÖV II. 129.)

Irodalom

Sík 217–221.; Bölöni 130., 132.; Földessy: Amt 113.; Király II. 280.; Baróti 118–121.

Vissza a vershez



661.

Virág-fohász virágok Urához

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 264×207 mm. Cím: Egy uj virágének. Aláírás: Ady Endre. Az első fólió jobb fölső sarkában Osvát Ernő szedési utasítása: GarmondPIM A. 201 /2.

Az Szsz1 nyomdai kézirata: cím nélküli kivágat a Ny-ból, a cím autográf kézírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. március 1. II. évf. 5. sz. 254. – Ady Endre – (Egy uj virágének címmel az Elfogyni az ölelésben előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 100–101.; Szsz2 (1910) 102–103.; Szsz3 (1918) 102–103.; Szsz4 (1919) 102–103. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 168.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, melyen Ady alakította ki a végleges címet: Virág-imádság helyett Virág-fohász.

Szövegeltérések

Cím: Egy uj virágének

   

k

Ny

         
 

5.

kinyílt

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

<"> Virágok

k

           
 

11.

<olvashatatlan szó> más,

k

           
 

12.

ciklámen. <">

k

           
 

13.

bús

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

kapta<m> [beszúrva:] m:

k

           
   

kaptam

         

Szsz3

Szsz4

 

18.

megcibálhat.

k

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A verset Ady Párizsból küldi a Ny-nak, ahol jan. közepe óta tartózkodik, s a febr. 23-án kelt levelében vagy a jelen versről vagy az Elfogyni az ölelésben címűről (a márc. 1-ji számban ez a kettő jelent meg) írja a következőket: "Édes Ernőm, [...] Egyelőre itt egy szép vers. Talán holnap megy más is. Ölel benneteket Adytok." (Osvát Ernőnek. [Párizs, 1909. febr. 23.]; AEL II. 156.; 447.) Valóban, két nappal később ment a másik vers is: "[...] ezúttal még egy versen kívül mást nem tudok küldeni." (Osvát Ernőnek. [Párizs, 1909. febr. 25.] AEL II. 157.)

A vers feltételezhetően válasz Lampérth Géza "Magyar virágharc" című versére, mely Az Ujság 1909. jan. 7-i számában jelent meg. Lampérth verse a Petőfi Társaság jan. 6-i nagygyűlésén hangzott el, ahol nyilvánosan támadták "[...] az új magyar líra, főként Ady dekadenciáját és halálsejtelmeit" (A duk-duk affér jegyzete; AEÖPM IX. 558.). "[...] nagy sikere volt Lampérth Gézának, aki erős lendületű, ötletes versben csipkedte meg a dekadenseket." – számol be a gyűlésről a BH 1909. jan. 7-i száma. (A nagygyűlésen elhangzott támadások is hatással voltak A harcunkat megharcoltuk című vers keletkezésére, bővebben ennek jegyzete tájékoztat az akkori eseményekről.) Feltételezésünk alátámasztásához a "Magyar virágharc" két strófáját idézzük, teljes terjedelmében az AEÖPM IX. 558–559. oldalán olvasható:

Éljen – fordítjuk vad keleti nyelvre.
– Bár mink is jártunk: kultúrás Nyugat.
Valánk mink is abszinttől berúgott...
– De észrehozott, haza-útra kelve:
Magyar szívünk és lelkünk honszerelme....

.................................................

Előre – mánál szebb legyen a holnap!
Rajta csak, lázongó fiatalok,
Nyugati-keleti zivatarok!...
Szikjén a még meddő magyar homoknak
Magyar virágharc tombolj, viharozz csak!

A növényi és virág-motívumok, -metaforák, a virágok nemesség és különlegesség szerinti megkülönböztetése végigvonul Ady életművén. Pár hónappal később az egyik esszéjében is virág-hasonlatot használ: "Mintha lehetne bátor valaki, aki él, még ha virág módjára él is s nem emberként, szegény, agyát-játszó emberként?" (Félelem és írás. Ny 1909. nov. 1. AEÖPM IX. 361.) A teljesség igénye nélkül felsoroljuk az e szempontból rokonítható verseket: 1905: A Hortobágy poétája, A Tisza-parton, Ihar a tölgyek közt, A magyar Ugaron AEÖV II. 188., 177., 190., 183.; 1906: A platán-fa álma, Rózsaliget a pusztán; Hepehupás vén Szilágyban AEÖV III. 65., 42., 45.; 1908: Magyar fa sorsa, a Szeretném, ha szeretnének kötetben jelent meg az Őszi, forró virág-halmon, az Egy régi-régi fűz és a Fedjük be a rózsát – l. e kötetben. (Király II. 277.; Vezér 264.)

A gyermektelenségre való utalás – S én mag nélkül halálra-szántan élek – sem először fordul elő Adynál, megtaláljuk a Vén diák üdvözlete és az Ezvorász király sírirata című versekben is. (L. e kötetben.)

Az egyediséget és a sors által osztott feladat- és felelősségvállalást, amely ebben a versben különös hangsúlyt kap, Ady prózában is megfogalmazta. "...a zseni az emberi civilizáció legbolondabb és legszebb virága." (A magyar Pimodán IV. Ny 1908. jan.16.; AEÖPM IX. 163.); "Vannak emberek, írók vagy mi a szösz, akiknek az a végzetük, hogy ne tudjanak elhallgatni megállapításokat, melyek már százakéi, de elmondatlanok. Ígérem, ha a Nyugat meri, én merni fogom elmondani mindazt, amit most már igazán ideje elmondani." (Írók és gazemberek (A magyar Pimodán folytatása) [1909. február eleje]; AEÖPM IX. 305.)

Magyarázat

áloe: a liliomfélék családjába tartozó növény. Vannak köztük szár nélküli fajok, de 20 méter magasra megnövő fák is. Ilyen például az illatos virágú százéves áloe vagy agávé, mely azonban csak 40–60 évenként virágzik, s ennek köszönheti, hogy különlegesen értékesnek tartották. Mivel ez az idő éppen egy emberöltő, érthető az a téves hiedelem, miszerint az aloe életében csak egyszer virágzik, aztán elpusztul. Az Ótestamentumban a fa olaját híres, drága illatosítónak, füstölőnek használták (Zsolt 45:9.; Péld 7:17.; Én 4:14.).

Irodalom

Földessy: Amt 127.; Király II. 277.; Vezér 264–265.

Vissza a vershez



662.

Elfogyni az ölelésben

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, javításokkal, Osvát áthúzott szedési utasításával, 1 fólió, 213×152 mm. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 201/85.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny javítatlan kivágata. A cím alatt autográf jelzések. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. március 1. II. évf. 5. sz. 254. – Ady Endre – (A Virág-fohász virágok Urához után) – További megjelenés: Szil 1909. június 17. XXVII. évf. 24. sz. 1. – A Szilágy tárcája. – Ady Endre. – Kötetben: Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 25.; Szsz2 (1910) 25.; Szsz3 (1918) 25.; Szsz4 (1919) 25. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 138.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból.

Javításunk

10. A sor végére a k alapján kitettük a pontot. Ez a Ny-ban a szedés nyilvánvaló hibájából hiányzik, s Ady a nyk összeállításakor valószínűleg nem vette észre a hibát.

Szövegeltérések

 

2.

Csókban

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

<Igy> [fölé:] Ezt

k

           
 

6.

Halá<>losan,

k

           
 

8.

<Igy> [fölé:] Ezt

k

           
 

9.

halk

   

Szil

       
 

10.

víg

   

Szil

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

hal<a>tt. [fölé:] o

k

           
   

halott

 

Ny

         
   

halott,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady 1909. jan. közepétől Párizsban tartózkodott Brüll Adél közelében. (vö.: Bölöni 198.) "Adynak Párizsban ez alkalommal is a Rue de Constantinople-i megszokott hotelje az éjjeli szállása és a Rue de Lévis nappali otthona. Szállója mellett a régi bárja esti pihenője. Léda karjaiban nem érzi magát nyugodtan." (Bölöni 199.) Ady és Brüll Adél kapcsolata ekkor már nem volt felhőtlen: "Ady párizsi örök életforgása megkezdődött. Pénzhajsza. Mámorok. Nők. Veronál. A férfi és az ember nagy krízise ez, viaskodnak benne egészség és betegség. Fáradt. Idegei tépettek. És Léda semmiképp sem az számára többé, aki volt. [...] Ha akarja, sem élhet úgy, mint hajdan, Léda mellé kötve életét. Neki szabadság kell. De Lédának is kell szabadság." (Bölöni 200.)

Innen írt Osvátnak: "Édes Ernőm, Nyugatot még nem kaptam, se semmi választ. Utasítást, parancsot, egy kicsi levelet legalább. Egyelőre itt egy szép vers." (Osvát Ernőnek. [Párizs, 1909. febr. 23.] AEL II. 156.) A Ny márc. 1-ji számában még egy vers jelent meg, a Virág-fohász virágok Urához. A levélben említett vers a kettő közül valamelyik. Az is lehet, hogy az Elfogyni az ölelésben címűt két nappal későbbi levelében küldte. (Vö. még a Virág-fohász virágok Urához című vers jegyzetével.)

A vers fő motívumai az ölelés, a csók. Földessy A Halál-árok titkával rokonítja. Mindkét vers a csók-szimbólum körébe tartozik. "Mintha Ady azt akarná éreztetni enemű verseiben (mert vannak bűntudatos versei is), hogy a bűn nemcsak ellentéte az erénynek, hanem a kettő törvényes életközösségben is áll egymással, amivel szemben mi emberek tehetetlenek vagyunk, amit vállalnunk kell." (Földessy: Amt 67.) Több csók-szimbólumra épülő vers közül néhányat említünk: Az alvó csók-palota, Ki ad többet érte? (AEÖV III. 102., 106.), és A Hágár oltára (l. e kötetben).

Irodalom

Földessy: Amt 110.; Király II. 201.

Vissza a vershez



663.

A kétségbeesés dala

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1909. március 7. XXXVII. évf. 56. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – ("Uj versek" főcímmel az Álmodik a nyomor után.) – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1013.

Szövegkritika

Alapszövegünk a Nsz-ból.

Javításunk

9. Az egybeírt Megakarnak alak feltehetően sajtóhiba eredménye volt, ezért szétválasztottuk.

Keletkezéstörténet

Ady márc. elején – megszakítva párizsi tartózkodását – a Riviérára utazik pár hétre pihenni Adéllal. A vers pontos keletkezési helyére és idejére vonatkozó utalást nem találtunk. Ady Párizsban igen zaklatott, munkaképtelen és kimerült volt, ahogy erre több levelében is panaszkodik Hatvany Lajosnak és Medve Miklósnénak (l. AEL II. 141–154.). Egyszerre nyomasztják öccse gondjai, az ellene folyó sajtóper, anyagi problémák, s csak ekkor fejeződik be a Népszavában a Csizmadia Sándor által kirobbantott vita is. (A vitáról bővebben l. a Küldöm a frigy-ládát című vers jegyzetét e kötetben.) Az aktuális belpolitikai helyzet sem ad okot derűlátásra: ifj. Andrássy Gyula koalíciós belügyminiszter és a helyi hatóságok támadást intéztek 1909. márc. elején a szakszervezetek és munkásszervezetek ellen, kilátásba helyezték azok felfüggesztését. A "nagyur" is valószínűleg a belügyminiszter.

A versnek mégis elszánt, majdnem rettenthetetlen hangvétele talán már a Riviéra jótékony hatását tükrözi. Ez a bátorítás hallatszik ki az öccsének írt, pár nappal későbbre datált leveléből: "A te helyzeteddel szívesen cserélném el az enyémet. Nem szabad kétségbeesni. Ha aludni tudnék s dolgozni, ma már ez boldoggá tenne." (Ady Lajosnak. [Monte-Carlo, 1909. márc. 9.]; AEL II. 162.)

Magyarázat

Scythia: A dél-orosz sztyeppék ókori nomád népeinek, a szkítáknak az országa. Itt Magyarországot jelöli. Anonymus, Kézai Simon, Bonfini és mások nyomán a nemesi hagyományban a XX. századig élt a "szittyák" és a magyarok rokonságának tana.

zsandár: csendőr

coki: (durva) "Hordd el magad, takarodj, hallgass!" (kutyakergető szóból)

Irodalom

Földessy: Amt 302.

Vissza a vershez



664.

Bolond, halálos éj

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat törlésekkel, javításokkal, 2 fólió, 212×131 mm. Cím: Bolond, halálos éj. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 181/18.

Első megjelenés: Ny 1909. márc. 16. II. évf. 6. sz. 308. – Ady Endre – A vers alatt: (Monaco) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 39–40.; Szsz2 (1910) 39–40.; Szsz3 (1918) 39–40.; Szsz4 (1919) 39–40. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 143–44.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-tal megegyező Szsz1-ből. Bár a nyk nem maradt ránk, és a Szsz1korr ezen ívét nem látta a költő, változás nem következett be a folyóiratbeli közlést követően.

Szövegeltérések

Cím: Bolond halálos

       

Szsz3

Szsz4

 

1.

Ejszakra

     

Szsz4

 

12.

Aldott

 

Szsz2

   
 

13.

<szél> [fölé:] szél.

k

     
   

szél

   

Szsz3

Szsz4

 

14.

e világ:

   

Szsz3

Szsz4

 

18.

vén, gethes

 

Szsz2

Szsz3

 
   

pa[olvashatatlan betű]ipa [fölé:] r

k

     
 

23.

Felöltözök,

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

24.

áll. [olvashatatlan írásjel]

k

     
 

25.

<Nagyon bolond ez a Halál>

       
   

[alá:] Óh, be bolond, halálos éj.

k

     
   

éj

   

Szsz2

 

Keletkezéstörténet

Ady márc. elején utazott Lédával a Riviérára kipihenni a párizsi depressziót, munkaképtelenségét, s onnan küldi a verset a Ny-nak.

Konkrét monacói élmények is megjelennek a versben – ahol a Földközi-tenger és az ún. Tengeri Alpok láncai közel vannak egymáshoz: Alattam a tenger vonít, Távol csillognak a hegyek. Lásd még a Havasok és Riviéra című versét a Vér és arany kötetben (AEÖV III. 54.) Azonban az éjszakában mindez új jelentést kap – ahogyan azt már a cím is sejteti – az érzékszervek észlelését a halál uralja. Nem kis részben köszönhető ez az átlényegülés Ady állandó éji társának, az álmatlanságnak. Hogy a nyaralás idején is kínozza Adyt a kénytelen virrasztás, azt öccsének a verssel többé-kevésbé egy időben írott egyik levelében árulja el: "Nem szabad kétségbeesni. Ha aludni tudnék s dolgozni, ma már ez boldoggá tenne." (Ady Lajosnak. [Monte-Carlo, 1909. márc. 9.] AEL II. 162.)

A vers első sora – Éjszakra bámul ablakom – megelőlegezi az egy hónappal későbbi Északi ember vagyok (l. e kötetben) hitvallását, északhoz tartozását. (Vö.: Király II. 68.)

Magyarázat

Éjszakra: Észak felé. Ugyanis az észak összetettt szó, előtagja – etimológiáját tekintve – az 'éjszaka' jelentésű é–éj; utótagja a 'darab, rész' jelentésű szak. A két szó tehát közeli rokonságban van egymással, egyes vidékeken az észak szót éjszak alakban használják. (Vö.: TESZ I. 799. és ÚMTsz II. 223.)

Irodalom

Sík 231–232.; Földessy: Amt 113–114.; Király II. 68.; EmlAE III. 165.

Vissza a vershez



665.

Adjon Isten mindenkinek

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített példánya: A kivágata, a cím autográf kézírással: Adjon Isten mindenkinek: A helymegjelölés hiányzik. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: 1909. április 25. 56. évf. 17. sz. 346. – (Monaco.) – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 102–103.; Szsz2 (1910) 104–105.; Szsz3 (1918) 104–105.; Szsz4 (1919) 104–105. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 168–169.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból.

Javításaink

14. Az A mihez szót egybe írtuk. A különírt írásmód inkább a sajátossága, mintsem Adyra volna jellemző. Ady például a Küldöm a frigy-ládát című versében egybe írta az amiről alakot, illetve az Én nem vagyok magyar című költeményében az amilyen szót.

16. A Néha és a néha közé kitettük a -ban szereplő, a nyk-ban a papír megkopása miatt hiányzó (nem látszó) kötőjelet.

Szövegeltérések

Cím: Adjon Isten – másnak

   

       
 

5.

Gyönyörü-kék

 

Szsz1

     
 

11.

Átal-adni

     

Szsz3

Szsz4

 

14.

A mihez

Szsz1

     
 

15.

Gyönyörü-kék

 

Szsz1

     
 

16.

Néha, néha

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

18.

megsajog

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

19.

bajok,

       

Szsz4

 

21.

ifjuságot,

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

23.

hitet,

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

[A vers alatt:] (Monaco.)

 

       

Keletkezéstörténet

Ady 1909. márc. elején a párizsi télből a francia Riviérára "menekül" Lédával, ahol egy hónapot töltenek, s csak április elején térnek vissza a fővárosba. "Párizsban tél van. Párizsban március havában hull a hó, kék arcúak az emberek, s fekete-fehérek az utcák. Párizsból tehát szökni kell, menekülni muszáj." (Levél a Riviéráról. Monte-Carlo, március 3. PN 1909. márc. 7.; AEÖPM IX. 313–315.) A verset tehát ez idő alatt írta, hiszen a vers alatti helymegjelölés Monaco, innen küldhette Ady Schöpflin Aladárnak a számára. Jelen esetben a vers keletkezése és megjelenése között az eddig általában megszokottnál hosszabb idő telt el, mivel a -nak csak az ápr. 25-i számában olvashatjuk. A megjelenésnél korábbi keletkezésre utal Ady és Schöpflin levélváltása. Az utóbbi érdeklődik márc. 25-én a költőnél, hogy megkapta-e az előző héten Monte-Carloba küldött pénzt (Schöpflin Aladár. [Budapest, 1909. márc. 25.]; AEL II. 171.), erre Ady néhány nap múlva nyugtázza az összeg megérkeztét és jelzi, hogy hová kéri a húsvéti számát. (Schöpflin Aladárnak. [Ventimiglia, 1909. márc. 29.] AEL II. 176.) A kérdéses összeg bizonyára a vers honoráriuma volt. Húsvét vasárnap egyébként 1909-ben ápr. 11-ére esett, minden bizonnyal ekkor szerették volna megjelentetni a lapban a költeményt, de az, mint általában a esetében, sokat késett.

Ha nem is tudnánk, hogy a vers megírásának színhelye a tavaszias Monaco, a versben refrénként visszatérő Gyönyörű-kék itt az Ég sor és a PN-ban megjelent, fent idézett tudósítás sejteni engedné: "Majdnem Monacóban vagyunk már, amikor az aloék, kaktuszok szűzek a zúzmarától, s amikor megint azt sejdítjük, amire vágytunk, a tavaszt. Hát hiszen csakugyan tavasz van itt Monte-Carlóban, ahol én, sajnos, csak három-négy napot tavaszolhatok." (uo.) A Gyönyörű-kék itt az Ég refrénnel egybehangzik egy később, 1910-ben megjelent, a monte-carlói élményeket feldolgozó cikk: "[...] a játék több mint az Élet és a Halál, ugye, hogy több, mert e kettőt föl- és összefújja? És milyen kék itt minden, a hegy, a harag, az Ég, a tenger, a mosoly, a Távol és a közelség, a lelkünk. A lelkünk is, és még akkor is, amikor a tramwayra sincs pénzünk, hogy hazatérjünk, mert a pénzt, a Pénzt elvette tőlünk a magunkkal és a Talánnal vívó nagy viadal. És milyen kék ez a muzsika, a Pénz muzsikája, és van-e szebb szín a piroson kívül a kéknél?" (Portus Herculis Monoeci IV. Ny 1909. nov. 1.; AEÖPM X. 12.)

A vers megbékélt hangnemét, amely a tengerparti "tavaszolás" hangulatát tükrözi, s a lelki megnyugvás vágyát szintén az elsőként idézett cikk egyik részletével támasztjuk alá: "De a Nap, de a fény, a tenger, a messze hegyek, a színek, ezek csodásak. Mindezt azonban csak nagyon bölcs, harmonikus ember tudná nagyon-nagyon érezni és élvezni. Ilyen pedig nagyon kevés van itt közöttünk, s éjfél után, mikor a hotelünkben ledobjuk magunkról a frakkot, egy kis egészséget is levetkezünk magunkról, s öröm helyett fáradtan, bosszúsan káromkodunk egy nagyot." (Levél a Riviéráról. Monte-Carló, március 3. PN 1909. márc. 7.; AEÖPM IX. 314–315.)

A vers kerete a karácsonyi, újesztendei jókívánságokat mondó regöléshez, kántáláshoz hasonlítható: "Adjon Isten minden jót, / Ez új esztendőben: / Zsíros esőt, kövér hót / Ez új esztendőben. / Bő aratást, szüretet, / Egészséget, jó kedvet' / Ez új esztendőben."; "Adjon Isten minden jót: / Bort, pecsenyét, olcsó sót; / A lengyelnek sok borsót, / Ellenségnek koporsót! / Adjon Isten egészséget; / Magyarok közt békességet; / Bort, pecsenyét, egészséget; / Szép és jó feleséget." (Magyar Népdalok II. 9.; I. 581. Szépirodalmi Kk. Bp., 1970.) A belső szakaszok azonban tartalmukban és formájukban is elszakadnak ettől a hagyományos termékenység- és szerencsekívánó köszöntéstől, s a "kántáló" szerepében föllépő költő saját vágyait és gondolatait foglalja versbe.

Irodalom

Király II. 340.

Vissza a vershez



666.

Tararrarom, hajh, tararrarom

Kézirat, nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 207×131 mm, Osvát Ernő szedési utasításával. Aláírás: Ady Endre. A második fólió hátlapján Csinszka (Boncza Berta) 1927-ből való tintaírású ajánlása: "1927 szeretettel // Csinszkától". – PIM A. 173.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata. – PIM A. 209/ 1–10.; A Szsz1 korrektúrája 119–120.: autográf javítások és idegen kéz javítása a szövegtestben. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. április 1. II. évf. 7. sz. 354. – Ady Endre – (Elsőként a Nem játszom tovább és a Szelid, esti imádság előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 119–120.; Szsz2 (1910) 121–122.; Szsz3 (1918) 121–122.; Szsz4 (1919) 121–122. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 175.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-ból. Itt Ady négy központozásbéli változtatást hajtott végre a Ny közléséhez képest: a 8., 28. és 33. sor végén törölte a vesszőt, a 26. sor végére pedig kitette. Az idegen kéz javítását is figyelembe vettük (7. sor: sirnak – sírnak), mert előbb keletkezett, mint Ady javításai. (Lásd az Előszó Szsz1korr-ról szóló részét.)

Javításunk

A 14. sorban a 4., 9., 19., 24., 29., 34. sorok mintájára a Tararrarom szó után kitettük a hiányzó vesszőt.

Szövegeltérések

 

2.

szivvel,

k

         
   

lépve<,>

k

         
 

7.

sirnak,

k

Ny

       
   

zugnak

k

         
 

8.

Oh,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

temető-dal,

k

Ny

       
 

13.

mindegy,

k

         
   

mindegy

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

Tararrarom hajh

   

Szsz1

     
 

16.

hívsz<,>

k

         
 

17.

Vig

k

         
   

tájra.<,> [javítva:] .

k

         
 

21.

<cifra> [fölé:] beteg

k

         
 

25.

nőben

k

         
 

26.

csengők

k

Ny

       
   

csengők.

         

Szsz4

 

28.

nóták,

k

Ny

       
 

33.

En

       

Szsz3

 
   

zsongok,

k

Ny

       
 

34.

tararrarom.

         

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady Brüll Adéllal márciusban körutat tett a Riviérán. Monte-Carloból írt levelében három verset ígért Fenyő Miksának, melyben: "Édes Fenyő úr, beteg voltam bocsánat. A végemet járom. Schöpflin átad önöknek egy verset. Ma éjjel írok, s holnap küldök még kettőt." (Fenyő Miksának. [Monte-Carlo, 1909. márc. 16. után] AEL II. 166. A versek azonosítása a 454. oldalon.) A három vers a Tararrarom, hajh, tararrarom, a Nem játszom tovább és a Szelid, esti imádság. A három közül az egyik tehát lehet, hogy nem Monte-Carloból ment Adytól, hanem Schöpflintől, akinél hosszabb ideje is lehetett (ezt feltételezi a fenti levél jegyzete is az idézett helyen). Ez azonban nem bizonyítható, és főként nem tudjuk, hogy a három vers közül melyik lehetett ez a jóval korábban keletkezett, így nincs megbízható alap valamelyik költemény korábbi datálására.

Elég rossz lelkiállapotban volt Ady ez idő tájt is. Márciusi leveleiben gyakran panaszkodik kedvetlenségére, munkaképtelenségére, pénzzavarokra. (vö. AEL II. 159–176.)

Egyből idézünk a sok közül: "Édes Gyurkám, itt vagyok már három hét óta. Fürdőket veszek, öregebb vagyok száz évesnél, néha, ha pénzem akad, játszom és vesztek, kedvetlen, reménytelen, impotens vagyok." (Bölöni Györgynek. [Monte-Carlo, 1909. márc. 20.] AEL II. 167.)

Sok párhuzamos gondolatot, képsort találhatunk az augusztusi Duruzslás a jégveremből című versben (l. később e kötetben): "Muzsikás Élet", itt: Nótás este, Muzsikáló vérű lyányok. "Szemem meresztem: minden elmult, / Minden szürke." itt: Nagy harcaim, bátrak, szentek, / Elmultak. "S én jégvermemből duruzslok föl / Ezer nászra." itt: Én kidőltem s nótát zsongok / [...] / Az Életnek, a hazugnak. Mindkét versben jellemző a környező világ (tavasz, fürgeség, fiatalság, élet, stb.) és a lírai én (hideg, vénség, elmúlás, halál) hangulatának ellentéte, s ugyanakkor kapcsolata egymással. Élet és halál rokonok, a sunyi tavasz temető-dal-t énekel, mert a párzásban és születésben benne rejlik az elmúlás: aki megszületik, meg is fog halni.

Földessy az Ady-álmok egy kivetülési formájaként értelmezi a versben megjelenő láz-képzetet: "Az Ady-álmok, Ady-kimérák egy új képzet révén még egy más formában is elénk vetődnek. Ez az új képzet: a »láz«, amely több Ady-versben Ady alkotó fantáziáját jelenti. A Szeretném, ha szeretnének Tararrarom, hajh, tararrarom című versében ez a két sor: »Száz láz-virág beteg kertje / Virít, táncol most előttem« - ismét egy elhalkultabb, erőtlenebb mása a régibb, színesebb, mitizált kiméra-gondolatnak." (AM I. 136.) A száz lázvirág tánca az ő vers-gondolatai, az Özvegy legények tánca (AEÖV III. 48.) című versben megjelenő tánchoz hasonlóan.

Irodalom

AM I. 136.; Földessy: Amt 130.

Vissza a vershez



667.

Nem játszom tovább

Kézirat, nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat. Két fólió, az első 205×131 mm, a második 210×172 mm. Cím: Bánom is én. Aláírás: Ady Endre. A kéziratok hátoldalán Csinszka tintaírású ajándékozó sorai ill. ajánlása Médinek 1922. aug. elején. PIM V. 3541/ 1–2.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata. A Ny-beli cím áthúzva, a cím autográf ceruzaírással a vers fölé írva: Nem játszom tovább. PIM 209/1–10.; Szsz1korr 116–117.: Autográf javítás ceruzával. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. ápr. 1. II. évf. 7. sz. 355. – Ady Endre – (Bánom is én címmel másodikként a Tararrarom, hajh, tararrarom után és a Szelid, esti imádság előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 116–117.; Szsz2 (1910) 118–119.; Szsz3 (1918) 118–119.; Szsz4 (1919) 118–119. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 173–174.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-val megegyező Szsz1-ből. A Szsz1korr az utolsó szövegforrás, melyet Ady javításával jóváhagyott. Itt javított a 4. sorban: "csi<t>" [fölé:]tt

Szövegeltérések

Cím: Bánom is én

   

k

Ny

         
   

<nom is én> [fölé:]

             
   

Nem játszom tovább

   

nyk

       
 

4.

"nemszabad",

       

Szsz2

   
   

"nem-szabad",

         

Szsz3

Szsz4

 

6.

akarom,

             
   

[olvashatatlan írásjel]

k

           
 

11.

Megistenülök,

       

Szsz2

   

Keletkezéstörténet

Ady Brüll Adéllal márciusban kb. egy hónapos körutat tett a Riviérán, megfordultak Nizzában, Monte-Carlóban is, ahol Ady kiélhette játékszenvedélyét. Brüll Adél erre így emlékszik vissza: "Február végén vagy Marczius elején átutaztunk Monte-Carlóba. Egy két honapig voltunk itt. [...] Sokat játszott és sokat vesztett, örülten szedte a veronált" (Vitályos: Ady – Léda – Csinszka, MTA, Bp., 1977. 23.). (Vö. még az előző, Tararrarom, hajh, tararrarom című vers jegyzetével)

Ez év tavaszán kézzel fogható sikereket könyvelhetett el Ady. Márc. 1-jén hangzottak föl az első Ady-Reinitz dalok Nagy Endre kabaréjában, a Modern Színpadon; a hónap elején megjelent az Új csapáson című novellásfüzete és Octavian Goga román Ady-fordításai, márc. 28-án a Galilei-kör matinéján Ady-verseket szavaltak, énekeltek a lelkes ifjú rajongók. Mégis leveleiben rossz lelkiállapotára panaszkodott a költő, pénzgondjairól, törékeny egészségi állapotáról, munkaképtelenségéről számolt be, pénzt kért Radó Antaltól, Hatvany Lajostól, Fenyő Miksától, Osvátnál reklamált, hogy az ígért pénz nem érkezett meg. (vö. AEL II. 160–177.) Két példa a sok közül: "Nagyságos asszonyom. Monte Carlóból írok Önnek, ahol öt hét óta vagyok. Nyomorult idegeimet akartam gyógyítani, fürdőztem is, de hasztalanul." (Löwenstein Arnoldnénak. [Monte-Carlo, 1909. márc. 31.] AEL II. 176.) Ady Lajosnak írt leveléből pedig kitűnik a sajtó iránti közönye, illetve az a pillanatnyi lemondó hangulat, mely a verset is átszövi: "A lapok dolgai, írásai rólam alig érdekelnek. Ugyszólván örülök, hogy Az Illés szekerén-ről nem írnak. Nem kell ez nekem." (Ady Lajosnak. [Monte-Carlo, 1909. márc. 9.] AEL II. 162.)

A versben Ady elhatárolja magát az őt körülvevőktől, kifejezi érdektelenségét mindaz iránt, amit azok tudnak adni: A pénzt, a kedvet, a babért, s kifejezi felsőbbrendűségét, függetlenségét velük szemben: Megistenűlök, magamért csak. Az 1909. márc. végén Párizsból küldött Geistige Elephantiasis (Lelki megalománia) című cikk segítséget adhat a vers jobb megértéséhez: "És Magyarország végzetes politikai és szociális berendezkedése láttán nem is lehet csodálkozni, ha védő seregei is annyira különböző fajta hősökből rekrutálódnak. Álnemzeti tudomány, akadémikus vaskalaposság, anekdota-irodalom, csárdásköltészet, feudalizmus, pénzes-zsák-dölyf, üzletes irodalom és sajtó, keresztyének, zsidók, pogányok – mind a fiatal Magyarország ellen vannak. [...] Mindezt nyugodtan és kissé töredelmesen írhatja le e sorok írója: neve teljességgel akarata ellenére harci jelszó lett az ostromlók táborának némely csapatában. Ez a nagy és akaratlan hírnév sokkal több gyűlöletet szerzett neki, mint elismerést, és ez egyetlen vigasza. Ez ad neki erőt ahhoz, hogy pártatlan maradhasson." (Geistige Elephantiasis. P. Ll., 1909. ápr. 11.; AEÖPM IX. 321.; fordítása a jegyzetben 592–593.)

Ady több versében is felhasználja a "hunyósdi-játék" motívumot. A Léda ajkai között című versében ez erotikus mozzanatokkal is társult: "Lédám, meddig tart a bujósdi, / Ez az ős, hunyó, csalfa játék?" Földessy (Amt 129–130.) utal rá, hogy Ady "maga-bújtatásának-rejtegetésének" motívumai összefüggnek a fenyegető veszedelmek előli elbújás ősi képzetével: l. A szerelmesek Holdja (mindkét vers e kötetben).

Megistenűlök, magamért csak – indítja Ady a harmadik strófát, s ezáltal kapcsolódik a vers az önistenítés motívumkörébe tartozó költeményekhez. Király István megállapította, hogy az Isten szó fogalomköre önmagára vonatkoztatva először a Vér és arany kötetben tűnik föl, a Mi urunk: a Pénz ciklusban.

Irodalom

AM II. 176.; Földessy: Amt 129–130.; Király II. 327.; EmlAE III. 165., 569., IV. 427.

Vissza a vershez



668.

Szelid, esti imádság

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt fogalmazvány, vonalas papíron, 2 oldalszámozott fólió, 206×130 mm. Cím: Szelid, esti imádság. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 201/ 65.

Első megjelenés: Ny 1909. április 1. II. évf. 7. sz. 355–56. – Ady Endre – (A Tararrarom, hajh, tararrarom és a Nem játszom tovább után.) – További megjelenés: Nv 1909. április 7. XXXIX. évf. 81. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 104–105.; Szsz2 (1910) 106–107.; Szsz3 (1918) 106–107.; Szsz4 (1919) 106–107. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 169–170.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a k-ból. A k alapján szedett Ny-beli szöveg a költő szándékát félreértve hozta a szöveg 28. sora utáni részt. A k-ban Ady ettől a sortól prózai szövegként folytatta a költeményt (l. még a keletkezéstörténetben idézett Bölöni-visszaemlékezést). A kisméretű kéziratlapon ezt csak úgy tudta érzékeltetni, és jelölni az eltérést az eddig versbe tagolt részektől, hogy a lap széléig kiírta a szöveget és ott elválasztotta a sor végére került szavakat. Ezeket a választójeleket vitte tovább mechanikusan minden újabb szövegforrás. Ady pedig a későbbiek folyamán már valószínűleg nem dolgozott a versen, s nem volt módja javítani; ezt látszik alátámasztani a nyk és az Szsz1korr nem autográf volta is. Hasonlóan prózai szövegnek látszik a vers képe, mint például az ajánlások, amelyekben szintén előfordul, hogy a költő a lap szélén elválasztott szavakat (l. a Rendben van, Uristen ciklus nyk-beli ajánlását). A prózaiságra utal az is, hogy a k-ban a sorokat kisbetűvel kezdi. A költemény tagolása a k-ban a 28. sor után a következő volt:

Szaporázza az ajkam: "Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csön-
des éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám, vi-
selj gondot rám, ámen."

A k-nál későbbi nyk (PIM A. 209/1–10.) részben kivágat, részben idegen kézírás (Ady Lajosé). A cím alatti jelölés lehet autográf vagy idegen kéztől származó, de az előbbi egyrészt nem bizonyítható, másrészt ebből sem következne, hogy a költő látta a kézírásos részt, így ez nem befolyásolta alapszöveg-választásunkat.

Javításaink

11. A lidérce után – ahogy a többi szövegforrás is – kitettük a versszakok 3. sorát mindig lezáró, itt hiányzó vesszőt.

12. Hasonló okból pontot tettünk a sor végére.

28. [után] Az imádlák második á-ját értelemszerűen a-ra javítottuk.

Szövegeltérések

Cím: Szelíd

         

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

1.

Úram,

           

Szsz4

 

2.

Nyugalmas,

   

Nv

       
 

5.

dáridók.

     

Szsz1

     
 

6.

dáridók [a k fölött:]

             
   

[olvashatatlan jel]

k

           
 

7.

kerűljön,

 

Ny

         
 

8.

kerűljön.

 

Ny

         
 

9.

ülj [olvashatatlan betűk]

             
   

[fölé:] e

k

           
   

szívemet,

 

Ny

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

szívemet

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

Ifuljak [sh]

   

Nv

       
 

19.

Almodva [sh]

       

Szsz2

   
 

22.

Régi iskolás

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

25.

Miker [sh]

   

Nv

       
   

loszáll, [sh]

   

Nv

       
 

27.

Régi immár

   

Nv

       
   

ajkam [az első betű fölött:]

             
   

[olvashatalan jel]

k

           
   

ajkam <,>

k

           
 

28.

Szaporázza, az

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

(Adj

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

28.

[sor után:]

 

Ny

Nv

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

csöndes<t>

k

           
   

éjt mindenkinek.

     

Szsz1

     
   

édes Atyát,

       

Szsz2

   
   

Atyám,

         

Szsz3

Szsz4

   

Atyám vi-

     

Szsz1

     
   

ámen.)

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

1909 márciusában, tehát a vers keletkezésének idején Ady Lédával a Riviérán nyaralt, rengeteget kaszinózott. Levelei átlumpolt, testet-lelket próbára tevő éjszakákról tanúskodnak: l. Nem játszom tovább című vers jegyzetét e kötetben. Nem véletlen tehát, hogy az éjszaka nyugalmára, a gyermeki, felhőtlen álomra fokozottan vágyott: Uram, adj csöndes éjt, / Nyugodalmas, nagy éjt / A te vén gyermekednek, / Beteg, rossz gyermekednek. Ahogy Hatvany írja: "A korhely nem az álom, hanem az ébrenlét látásait érzi lidércnyomásnak – néki az álom gyógyír, nyugalom, enyhület, vidámság, szédült fejéből kiszálló mindenféle bolondos, zavaros, vigasztaló elképzelés." (Hatvany II. 76.) A vers datálásával kapcsolatos problémáról a Tararrarom, hajh, tararrarom vers jegyzetében írtunk (l. e kötetben).

Szintén a gyermeki imát – Imádkozzak, mint gyerek – valójában a feltétlen, kétség nélküli gyermeki hitet keresi az 1908-as keltezésű A Sion-hegy alatt című versben is: "jajgatva törtem az eszem: / » Hogy hívnak téged, szép öreg Úr, / Kihez mondottam sok imát? / Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.« / » Halottan visszajöttem hozzád / Én, az életben kárhozott. / Csak tudnék egy gyermeki imát?« " (L. e kötetben.)

A "régi ima" egy valóságos esti imádság része, amit egy 1898-as imakönyv ajánlása alapján a hatodik életév betöltéséig illik megtanulnia a gyermekeknek s "lefekvéskor, ágyában felülve, összetett kezekkel" kell elimádkozni. Ugyanebből az imakönyvből idézzük az imádság teljes szövegét:

A nap lement, az éj beáll, álom jő szememre;
Jó Istenem! viselj gondot alvó gyermekedre.
Uram! Te őrzél e napon, Te óvtad éltemet;
Benned hiszek, benned vetem minden reményemet.
Add, veszély nélkül aludjam, karjaid között nyugodjam.
Adj csöndes éjt szüleimnek, adj csöndes éjt mindeneknek.
Istenem! én járva-kelve, felvirradva vagy lefekve
Imádlak, mint édes atyát, oh Atyám! adj jó éjszakát.

Amen.

(Morvay Ferencz: Református kis káté. Bp., 1989. 6.)

Bölöni jegyzi le azt a csipkelődő beszélgetést, melyet Ady folytatott a múzsai "monopóliumát" féltő Adéllal. "– Csak ez hiányzott! Most már imádkozni fog? Istenfélő kálvinista maga? Lenne ugyan mit imádkozni, de nem arrafelé, amerre maga jár, a Maximban vagy a Rabelais-ban, kokottok közt – mondja felcsattanva, de aztán tréfásan, mert az ilyesféle harag vége rendesen jóízű nevetés lesz, de mondja, bár már tudja, hogy Ady csökönyösen védi épülő Isten-templomát.

Ady erősködik is, hogy imádkozni szokott.

– Maga? Hisz a miatyánkot is elfeledte!

– Én? – feleli tréfás sértődöttséggel Ady, és iskolásan, amint valamikor az érmindszenti rektor tanította, elhadarja az imádságot.

– Várjon, tudok én egyebet is.

És monoton eldarálja, hogy később a Szelid, esti imádság-ba mesterien beleszője, a falusi gyermek imát:

– Adj csöndes éjt szüleimnek, adj csöndes éjt mindenkinek. Istenem, én járva-kelve, felvirradva és lefekve, imádlak, mint édes Atyám. Jó Atyám, viselj gondot rám. Á-m-e-e-n!

És az áment játékosan, gyermekesen jól elnyújtja.

– Ha nem tudok aludni, ez az én imádságom." (Bölöni 171.)

Irodalom

Bölöni 171.; Hatvany II. 76–78.; Földessy: Amt 127–128.

Vissza a vershez



669.

A Jövendő fehérei

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Nsz kivágata, cím: A Jövendő fehérei, ajánlás és javítások autográf kézírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Nsz 1909. IV. 11. XXXVII. évf. 86. sz. 16. – Ady Endre – (Daloljatok, fehér seregek címmel.) – További megjelenések: FMo 1909. XII. 19. IX. évf. 300. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – ("Szeretném, ha szeretnének" főcímmel A Hóvár-bércek alatt után másodikként.); Sz 1911. június 4. XXXVIII. évf. 127. sz. 42. – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 80–81.; Szsz2 (1910) 80–81.; Szsz3 (1918) 80–81.; Szsz4 (1919) 80–81. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 160.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, ahová a költő először az Élet, oh, fehér Bábel címet írta fel, majd kihúzva ezt, föléírta a végleges címet. Bár a Szsz1korr ezen ívét Ady alaposan korrigálta, minden bizonnyal e verset nem nézte át. A vers első versszaka ugyanis a négy nappal korábban kiszedett 5. ív végén található, így Ady nem ellenőrizte a cím és kezdet nélküli versrészletet. Látszik ez abból is, hogy a nyk-ban általa javított 14. és 18. sorvégi, hibásan szedett vesszőt nem változtatta vissza. A nyk 8. sorában a könytelen után törölt valamit (bizonyára csak a vesszőt akarta elhagyni), majd könytelenül-re javította.

Szövegeltérések

Cím: Daloljatok, fehér seregek

     

NSz

           
   

[ajánlás hiányzik]

 

NSz

     

Sz

Szsz3

Szsz4

 

1.

óh

         

Sz

   
 

3.

bú,

   

FMo

Szsz1

Szsz2

Sz

Szsz3

Szsz4

 

4.

kuvikmadarak,

   

FMo

   

Sz

   
 

5.

Daloljatok,

   

FMo

         
 

8.

látom,

     

Szsz1

       
   

könytelenül,

   

FMo

 

Szsz2

Sz

Szsz3

Szsz4

 

9.

Eletet,

       

Szsz2

     
 

11.

szívvel,

   

FMo

Szsz1

Szsz2

Sz

Szsz3

Szsz4

   

májjal

       

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

12.

élet

   

FMo

   

Sz

   
 

14.

szívét,

     

Szsz1

Szsz2

     
   

szivét,

 

NSz

FMo

   

Sz

Szsz3

Szsz4

 

17.

látv a.

     

Szsz1

       
   

terűm,

   

FMo

 

Szsz2

Sz

Szsz3

Szsz4

 

18.

ragyogó,

 

NSz

           
 

19.

Színek

   

FMo

         
   

úgy

   

FMo

Szsz1

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

   

egyszerűn,

   

FMo

   

Sz

   
   

egyszerűn

     

Szsz1

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

23.

Színekkel

   

FMo

Szsz1

       
 

24.

soha

   

FMo

   

Sz

   
 

26.

van:

       

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

27.

szerettem

           

Szsz3

Szsz4

 

29.

Ó

   

FMo

   

Sz

   
   

szűz

   

FMo

Szsz1

Szsz2

Sz

Szsz3

Szsz4

   

proletár-seregek

   

FMo

         
   

proletár seregek

         

Sz

   

Keletkezéstörténet

A költemény, mely a ciklus címadó verse, olyan alapvető egzisztenciális kérdésekkel foglalkozik mint élet, halál, jövő. Adyt gyakran nyugtalanították a létezés, a létezés minőségének problémái, s általában az önmagával való küzdelem, a lelkiismeret vádja okozta nála a félelmet az elmúlástól (l. Virág-fohász virágok Urához, Könyörgés víg halásért verseket e kötetben). A Jövendő fehérei-ben szinte már szenvtelenül néz szembe a halállal: Szinek nélkül, ugy egyszerün / Eltávozok. Több szempontból is rokonítható a négy hónappal később (l. e kötetben) született Vezeklő vigadozás zsoltárával. (Király II. 335.) Mondhatjuk, hogy annak profanizált, életörömöt hirdető párja. Párhuzamok sora figyelhető meg a két versben. Itt: Most látom csak könytelenül, / Most először az Életet, / Boldog vagyok – ott: "átkozott, ki létjét siratja"; itt: az Élet szent vidék – ott: "egyformán szent minden élet"; itt: Amit akartam, zord magasság, – ott: "Tudom, hogy magasságba küldtek".

A társadalmi igazságtalanságok, Magyarország megmerevedett feudális berendezkedése késztetik az e problémákra igen érzékeny Adyt a kiút keresésére. Ennek megtalálásában egyre nagyobb szerepet szán a szervezett munkások tömegeinek, a proletariátusnak, A Jövendő fehérei-nek, akik ekkor (még) "tiszta lappal" – szüz proletár-seregek-ként – léphetnek a történelem színpadára. 1906-tól jelennek meg versei Révész Béla közvetítésével a Nsz-ban, s Az Illés szekerén kötetben szervezi először ciklusba – Az utca éneke címmel forradalmas verseit, melynek nagy részét már 1907-ben megírja.

Ezeknek a miszticizmus nélküli programverseknek szervező ereje általában a Holnapba, a Jövőbe, a haladást hozó változásba vetett hit: "Vagytok: a Ma; vagytok: a Holnap." (Csák Máté földjénAEÖV III. 81.); "Mi más rendre vágyunk: / Vagy igaz világ lesz, / Vagy nem lesz itt semmi."; (Emlékezés Táncsics MihályraAEÖV III. 80.); "Új hadsereg a Hadak Utján, / Új legenda, új harcos ének: / Ez a jövő, a kész Jövő / S pirkadása a magyar Égnek." (A Hadak Utja) A Jövő-motívum a Szeretném, ha szeretnének kötet proletárciklusának több versében is fontos szerepet kap: A Ma kiebrudaltjai, Bús Ahasvérok májusa, Proletár fiú verse. (Király II. 23.) (A verseket l. e kötetben.)

A költemény ötödik strófájának szivárvány-képe ellenkező előjellel egy februári versben, A szivárvány halála címűben jelenik meg.

Magyarázat

Révész Béla (1875–1944): író, újságíró, 1906-tól a Népszava munkatársa, majd titkára, irodalmi szerkesztője. Adyval 1905-ben ismerkedik meg, s ettől kezdve bizalmas jó barátja, életének közvetlen tanúja. Ő teremti meg a kapcsolatot Ady és a szociáldemokrata mozgalom immár napilappá fejlődött orgánuma között.

Bábel: A Biblia tanúsága szerint az emberiség közös bűnének, az eget érő torony építésének a helyszíne, mely az embernek az Istenhez hasonló hatalmát és erejét volt hivatva bizonyítani. Ennek következménye, hogy "ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére." (Mózes I. könyve 11, 9.)

szer: (rég) rend (TESZ III. 730.)

terű: teher

Irodalom

Földessy: Amt 122.; Vatai 336–337.; Király II. 23., 335.; Láng Gusztáv: Kiskatedra. Utunk 1983. febr. 18. 7. sz. 6.; Vezér 218.

Vissza a vershez



670.

Az örök halálmenet

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a FMo kivágata, a cím autográf ceruzaírással: Az örök halálmenetPIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: FMo 1909. április 11. IX. évf. 86. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel közli elsőként Az örök iramodás címmel, az Üzenet Költőcske Mihálynak és A Tenger ákombákoma előtt.) – További megjelenés: Szil 1909. április 22. XXVII. évf. 16. sz. 1. – A Szilágy tárcája – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel, Az örök iramodás címmel, A tenger ákombákoma előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 61.; Szsz2 (1910) 61.; Szsz3 (1918) 61.; Szsz4 (1919) 61. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 152.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból.

Javításunk

A 7. sorban a sajtóhibából eredően hosszú í-vel írt "mint" szót rövid i-vel írtuk.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

   

FMo

Szil

       

Cím: Az örök iramodás

   

FMo

Szil

       

Cím: Az örök halál-menet

         

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

2.

súgaras

 

Szil

       
 

3.

Belém-belém ütődnek

 

Szil

       
   

Belém-belém-ütődnek

       

Szsz3

Szsz4

 

6.

űzik

 

Szil

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

Vídámak,

 

Szil

       
   

mínt

FMo

         

Keletkezéstörténet

Ady ápr. 6. körül utazott vissza az egy hónapos riviérai pihenésből Párizsba. (vö.: AEL II. 176. levél Schöpflin Aladárnak) A vers pontos keletkezési helyéről és idejéről nincs adatunk. A Holnappal rokonszenvező FMo-ban való megjelentetésnek azért van jelentősége, mert Ady ezzel is bizonyítani kívánta A Holnaphoz tartozását. A duk-duk affér után ugyanis régi barátai közül "mindenki megsértődött, mindenki megorrolt. A Holnap le volt sújtva." – írta Emőd Tamás. (Emőd: Ady és A Holnap. EmlAE IV. 182.)

A vers előzménye Adynak korábbi prózai írásaiban is megtalálható. A Halál kis négyesfogata a férfiak örök nőkergetéséről valamint a szerelem és a halál szoros kapcsolatáról szól: "És a férfiú mindig a leányok nyomát keresi. [...] Azért teremtődtek a leányok, hogy póznák legyenek a férfiúi élet országútján." (BN 1906. márc. 18.; AEön 459.) Péter gróf szintén élete megoldásaként keresi a nőt. "Nézze gróf úr, minden ember asszony elől vagy asszony után szalad [...]" (Péter gróf története. PN 1908. dec. 25.; AEön 982.) "Minden asszony a Fátum asszonya valaki vagy valakik részére, minden asszony a férfi fátuma. [...] már görögül, magyarul, sőt talán tatárul is megírták: férfi sorsa a nő. [...] Még csak nem is az asszonyt tartjuk fátumnak, hanem azt a természeti parancsot, hogy a férfinak kell a nő." (La Femme Fatale. PN 1909. febr. 17.; AEÖPM IX. 309.)

Irodalom

Földessy: Amt 118.; Király II. 64., 206.; EmlAE III. 164–165., IV. 182–183.

Vissza a vershez



671.

Üzenet Költőcske Mihálynak

Megjelenés

Első megjelenés: FMo 1909. április 11. IX. évf. 86. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – ("Új versek" főcímmel Az örök halálmenet és A Tenger ákombákoma versek között másodikként.) – Kötetben: AmÉ1 (1912) (Harc és Halál ciklusban) 89. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 242.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk: az AmÉ1-ből. Az egyetlen, a kötetbeli megjelenést évekkel megelőző sajtóközléshez képest itt több jelentős változtatás történt. A legfontosabb a düh szó finomítása a 8. sorban, melyet a kötetbe sorolás halogatása miatt is mindenképpen a költő szándéka szerintinek tarthatunk. Az apró ékezési eltérések mellett még egy fontos eltérés – a második sor már szavának megjelenése az első sorban – történt, mely azonban valószínűleg tévedés, így javítottuk.

Javításunk

1. sor második szavát ("Midőn már orcáink ragyogni fájnak") töröltük a FMo-beli közlés alapján. Valószínűleg a következő sor már szavát olvashatták el a szedéskor.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

   

FMo

 

5.

ember,

FMo

 

6.

csuf

FMo

 

8.

bus dühvel,

FMo

 

10.

vig

FMo

 

11.

ad,

FMo

 

12.

uj

FMo

 

14.

uj

FMo

 

15.

űzenjetek

FMo

Keletkezéstörténet

"A Szeretném, ha szeretnének-ből maradt ki, én figyelmeztettem rá Adyt – írja Földessy – [...] Mikor azt kérdeztem tőle: nem szándékosan hagyta-e ki? – Ady azt felelte rá: nem, megfeledkezett róla." (Amt 171.) A következő kötetben, A Minden-Titkok versei-ben sem jelent meg, csak 1912-ben A menekülő Élet-ben.

A vers címzettje Szabolcska Mihály (1862–1930) temesvári református pap, költő, a "népnemzeti iskola" harcos képviselője, a Kisfaludy Társaság tagja, majd titkára, az Akadémia levelező tagja; Ady számára a konzervativizmus, a maradiság, a silány, értéktelen, ámde népszerű költészet megtestesítője, s ennek a gondolkodásmódnak szimbóluma is, amint az cikkeiből kiderül. Ady igen korán felismeri Szabolcska helyét a magyar irodalomban: "A fiatal költőnemzedék s annak két névre vergődött képviselője, Szabolcska és Makai, akik most új kötetet adtak ki." (Hétről hétre. Sz 1900. dec. 23.; AEÖPM I.2 405.) Későbbi cikkében Szabolcska nevével egy egész költőcsoportot fémjelzett Ady: "Dutka Ákosban nem dolgozik s mulat valami különös géniusz, de Dutka Ákos milyen lenn hagyta már a Szabolcska-féle völgy-népséget." (A föld meg a város. Ny 1908. júl. 1.; AEÖPM IX. 235.) Szabolcska maga mögött tudva a hivatalos irodalom képviselőit "parlagi támadásokat" indít lapjában, a Délmagyarországi Közlönyben (vö. Vezér 264.), paródiákat jelentet meg a Budapesti Hírlapban (l. Endrődi Sándor levelét lejjebb) és a Borsszem Jankóban. (AM I. 119.)

A Holnap megjelenésével fokozódik az ellenségeskedés. Ady Szabolcskát megölendő senkinek nevezi ([A holnap]. NN 1908. szept. 29.; AEÖPM IX. 269.), míg a papköltő verssel (»Fiaim, csak énekeljetek!«. Egynémely új poétához; BH 1908. okt. 16. 1.) rohamoz. Az 1909-es év is egy pengeváltással indul, méghozzá A Budapesti Újságírók Egyesületének 1909. évi Almanachja közli az egymást becsmérlő cikkeket. Adyé: "Lantverő Mihály (adja Isten, hogy püspök legyen belőle) a Beöthy Zsolt egyik harcos játékbábuja volt. Beöthy Zsolt őméltósága sejtheti, hogy az ő magyartalan és gerinctelen irodalmi vezérkedése hova vezetett." (Magyar lelkek forradalma. A Budapesti Újságírók Egyesületének 1909-ik évi Almanachja.; AEÖPM IX. 300.) – Szabolcskáé: "Hát igen jól mondják, hogy ők a »ma« és a »holnap«, mert sohasem lesz belőlük holnapután. Ezzel a költészettel legalább nem. [...] Majd ők mutatják meg – erre meg amarra! hogy mit tudnak » a nagy piramisoknál járt« » szomorú legények!« S fejtetőre állított, rettenetes jelzőkkel olyan verseket írnak össze-vissza, hogy az már csakugyan szomorúság. [...] Ők Ady Endrét vallják vezérekül, holott van a seregben egynéhány, aki különb legény Adynál. [...] Az a költészet, mely arabusul van a magyar ember fülének és lelkének egyaránt, mely nem a nemzet lelkében gyökeredzik, sőt amely kifejezetten holmi nyugati poétai hóbortokon akar itt » új világot« teremteni: nincs tisztában saját magával és nem lehet egyéb ideig-óráig tartó irodalmi eltévelyedésnél. [...] A szemérmetlenség és trágárság is lehet ugyan bizonyos társadalmi rétegek számára versben és prózában egyaránt kapós olvasmány, – de igazi költészet nem lehet. Csak torz fattyúhajtása annak." (Szabolcska Mihály: Ma, holnap és holnapután. A Budapesti Újságírók Egyesülete 1909-ik évi Almanachja, 180–181.; l. még: AM I. 92.)

E parázsló hangulatban jelenteti meg Szabolcska több lapban is azt az Ady-paródiát, melyre válaszul megszületik az Üzenet Költőcske Mihálynak.

"A Holnap gyomorbajos, penészvirágos gondolatai, melyek a teljes vak érthetetlenséggel gyötrik a magyar versolvasó közönséget, meg akarják hódítani a magyar lyrát, amely, hogy nem sikerül, annak igazán csak a versbeli sületlenségeik leendenek az okai. [...]

Káprázatok tornyából

Ajánlva Endrődi Sándornak ***

Nagy Vágyak templomából jöttem,
S megyek az Élet sírkertjébe.
Gördülő ekémmel beszántok
Nyugati látások méhébe,
Nagy, zakatoló, bús Csendjébe!
A kompot, amelyen repülök,
A Halál kék Lovai vonják.
Tűzcsóvát okádnak körültem,
Tiszamentén a nagy Álomfák...
Mi leszünk itt az új Tűzcsóvák!
Agg denevérek még huhognak,
A malom alján bábelt űznek,
De már a Dómok árnyékából
Kibúg Hajnala az új Tűznek...
S a denevérek mind eltűnnek.
Jövök a Vágyak templomából,
S megyek az Élet sírkertjébe.
Gördülő ekémmel beszántok
Nyugati Érzések méhébe,
Bús, zakatoló, vak Csendjébe.

*** Isten veled Sándor! A mi utaink elválnak. Eltökéltem magamban, hogy a Holnap, a Nagy Jövő Fiaihoz állok! Isten veled, agg denevérem. Engem hív a Nyugat és a Jövő. Új Érzések és új Látások ragadnak, amikhez te nem értesz. Sz. M. (Új Idők. 1909. márc. 28. 309.; Délmagyarországi Közlöny. 1909. március 31. és Ellenzék. 1909. április 1. XXX. évf. 72. sz. 3.)

Szabolcska utólag azt vallotta, hogy a paródiát magáncélra készítette, s szándéka ellenére került a lapokba: "[...] egy időben mi szegény jó Endrődi Sándor barátommal ártatlan szórakozásból a magunk mulatságára » Adista« verseket írogattunk és küldözgettünk egymásnak. Hogy, hogy nem, ezekből a versekből egynéhány a lapokba került. Nyilvánosságra jutott, (ahová nem volt szánva,) mea culpa az én nevemmel. Ez ihlette aztán Adyt (elismerem, nem ok nélkül,) a szóban forgó » megrovási kaland« írására." (Szabolcska Mihály: Levél a szerkesztőhöz. Pásztortűz 1922. 1. köt. 19. sz. 500.) Némileg ellentmond ennek Endrődi Sándor levele, mely pár nappal Ady verse után, április 17-én kelt: "[...] nem válaszoltam az Ady Endrés versedre, melyet nekem ajánlottál. Nem volt kedvem a tréfára s csak most reflektálok rá. Most is csak prózában, és elmondom neked a következő igaz történetet.

Néhány nap előtt nálam járt Teleki Sándorné s ijedten kérdezé tőlem, hogy nincs-e valami bajod, nem zavarodtál-e meg, mert a Bpesti Hirlapban egészen hülye verseket olvasott tőled. [...] azt' kitudódott, hogy ő a Holnaposokról mitsem tud, külföldön járt, nem ismeri az itteni modern költői ágaskodásokat. [...]

Mi, akik kurzusában vagyunk a folyó ügyeknek, mi méltányoltuk jól sikerült szatíráidat (melyekért, mint Béla fiam referálja, a Független Magyarország húsvéti számában Ady Endre » Költőcske Mihályhoz« című versében jól kikaptál!) – ám a nagy közönséget nem igen érdeklik ezek a dolgok s te csak reklámot csinálsz a nyugati svindlereknek." (Császár Elemér: Szabolcska Mihály levelesládájából. ItK. 1935. 193.)

Az Üzenet Költőcske Mihálynak váratlanul érte a Szabolcskát dicsőítők táborát. Az Ellenzéket és a Délmagyarországi Közlönyt egész hónapban elöntik a haragos szerkesztőségi kirohanások, demonstrációra való fölhívások és paródiák. Legvisszafogottabban maga Szabolcska nyilatkozik a "Fiatal óriások"-ról ápr. 15-ei levelében. "Lám, míg én is komolyan munkáltam a megtérésüket: csak elbizakodtak rajta, hogy íme, foglalkoznak velük! Most, hogy mulatok rajtuk a magam módja szerint: éktelen dühbe jöttek. Ez jó jel. S mentül jobban haragszanak, annál jobb. Elvégre egy beteges irodalmi eltévelyedéssel állunk szembe, amelyre Madách szavait kell alkalmaznunk: » Nézd komédiának, s legott mulattatni fog« ..."(Ellenzék. 1909. ápr. 17., 3.; Délmagyarországi Közlöny. 1909. ápr. 20., 3). Levele mellé természetesen újabb paródiát küld.

Magyarázat

Béga: A Déli-Kárpátok peremén eredő, a Tiszába annak torkolatánál ömlő folyó, mely középső szakaszán Temesvár mellett folyik el.

Irodalom

Szabolcska Mihály: Levél a szerkesztőhöz. Pásztortűz 1922. VIII. évf. 19. sz. 500.; Császár Elemér: Szabolcska Mihály levelesládájából. ItK. 1935. 45. évf. 193.; Földessy: Amt 171.; Király I. 652–653.; EmlAE II. 48.; Vezér 205–206.

Vissza a vershez



672.

A Tenger ákombákoma

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím- és helymegjelölés nélküli kivágat a FMo-ból, autográf javításokkal. A cím és a helymegjelölés autográf. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: FMo 1909. április 11. IX. évf. 86. sz. 1. – Tárca – ("Új versek" főcímmel Az örök halálmenet és az Üzenet Költőcske Mihálynak után) – (San-Remo, március 31.) – Ady Endre – További megjelenés: Szil 1909. április 22. XXVII. évf 16. sz. 1. – A Szilágy tárcája – ("Új versek" főcímmel Az örök halálmenet után) – (San-Remo, március 31.) – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklusban) 49.; Szsz2 (1910) 49.; Szsz3 (1918) 49.; Szsz4 (1919) 49. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 147.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk: a nyk-ból. A vers fölé Ady írta oda a címet, a 9. sor végére kitette a vesszőt, s a helymegjelölés is tőle származik.

Javításunk

20. A sor – s egyben a vers – végén a sajtóhibából eredő vesszőt pontra cseréltük.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

   

FMo

Szil

           

Cím: tenger

   

FMo

Szil

           
 

3.

írták

 

Szil

           
 

4.

böjti

 

Szil

           
 

7.

írva, írják

 

Szil

           
 

9.

Valamí [sh]

     

Szsz1

       
   

búsongó

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
   

fog el el,

FMo

             
 

17.

Im,

 

Szil

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
 

18.

lehet;

 

Szil

           
 

19.

úr

 

Szil

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
 

20.

felett,

FMo

             
   

[A vers alá:] (San-Remo,

               
   

március 31.)

FMo

Szil

           
   

[A vers alá:] (San-Remo.)

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

Keletkezéstörténet

Ady a hideg párizsi télből a Riviérára utazott Lédával 1909 márciusában, (l. még az Adjon Isten mindenkinek jegyzetét e kötetben) s enyhülést, munkakedvet, lelki gyógyulást ott keresett. A kivételes hely és időmegjelölésből tudjuk, hogy ez a vers San Remóban született márc. 31-én. A költeményben is megjelenő külső körülményekről – Fázó pálmák alatt olvasok – és lelki történésekről – élek, vagyok, / Fáradtan, fájón – ekkori levelei is tájékoztatnak: "Kedves Bertuskám, hogy vagy? Itt szörnyen esik, csapdos a hideg, télies záporeső. Miért nem írsz két szót?" (Brüll Bertának. [Nizza, 1909. márc. 20.] AEL II. 167.); "[...] öregebb vagyok száz évesnél [...] kedvetlen, reménytelen, impotens vagyok." (Bölöni Györgynek. [Monte-Carlo, 1909. márc. 20.] AEL II. 167.); "[...] beteg voltam, bocsánat. A végémet [!] járom." (Fenyő Miksának. [Monte-Carlo, 1909. márc. 16. után] AEL II. 166.)

Az utolsó strófa fáradt, dacos élniakarásával párhuzamos a verssel azonos időben megjelenő cikkének önmagát biztató hangja: "Nekünk egyes-egyedül kell gondoskodnunk legszükségesebb, legemberibb lelki táplálékunkról, arról a vastartalmú zöldfőzelékről, melynek – optimizmus a neve." (Geistige Elephantiasis. P. Ll. 1909. ápr. 11.; AEÖPM IX. 319. – fordítása az 591. oldalon)

Irodalom

Földessy: Amt 115.; Király II. 321–323.; EmlAE III. 165.

Vissza a vershez



673.

Északi ember vagyok

Kézirat, nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

Kézirat: Révész: AE [3] 2. kieg. kiad. Bp., 1925. 160. és 161. között. Aláírás: Ady Endre.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a cím és a szöveg nem autográf, a vers alatt autográf kézírással: (Monte Carlo), 2 fólió. Cím: Északi ember vagyok PIM 209/1–10.; A Szsz1 korrektúrája 33.: autográf és nem autográf javítások ceruzával. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. április 16. II. évf. 8. sz. 432. – (San Remo) – Ady Endre – (Észak és Dél címmel A tizéves Éva és a Zilahi ember nótája után.) – További megjelenés: D 1909. október 27. XLI. évf. 246. sz. 1–2. – Tárca – Ady Endre – (San Remo) – (Utolsóként Észak és dél címmel Ignotus és Tóth Árpád egy-egy verse, illetve az Őszben a sziget után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 33.; Szsz2 (1910) 33.; Szsz3 (1918) 33.; Szsz4 (1919) 33. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 141.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-ból. Ezt az autográf javítások tanúsága szerint Ady maga is látta, de idegen kéz javításai is találhatók benne. Idegen kéz tette ki az 1. sor végén a szó után a vesszőt, a 11. sorban a Dél után a kettőspontot, a 14. sorban a szó után a vesszőt. Az idegen kéz által tett javításokat kihagytuk a főszövegből, mert valószínű, hogy ezek az autográf javítások után kerültek a szövegbe. (Lásd az Előszó Szsz1korr-ról szóló részét.) Ady javításai a következők voltak:

1. J<a>j [autográf kézírással átírva:] a

11. táj, [után a tintahiba autográf kézírással törölve]

12. lebben,

Javításunk

A 12. sor végén található vesszőt a kézirattal egyezően töröltük. A költő ezt a Szsz1korr átnézésekor minden bizonnyal figyelmetlenségből nem vette észre, ezért maradt a kötetekben az értelemzavaró változat.

A helymegjelölést a k alapján San-Remora javítottuk, hiszen a nyk összeállításakor már nem emlékezett pontosan Ady, hogy a Riviéra melyik városában is született a vers, csak az elegáns fürdőhely rémlett neki.

Szövegeltérések

Cím: Észak és Dél

   

k

Ny

         
   

Észak és dél

   

D

       
 

1.

Jaj, jaj. [sh]

           

Szsz4

   

szó,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

2.

járok. [olvashatatlan

             
   

írásjel]

k

           
 

3.

Konnyű

k

           
   

Könnyű

 

Ny

         
 

4.

Közöttünk

k

Ny

D

       
 

5.

ásitó,

 

Ny

D

       
   

hüvös,

   

D

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

utját

k

Ny

D

       
 

8.

Akinek [olvashatatlan

             
   

szó, talán kereszt]

             
   

[fölé:] pokol

k

           
 

10.

nyelvü

   

D

       
 

11.

Dél:

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

vén. [sh]

   

D

       
   

népü

   

D

       
 

12. Illan[olvashatatlan

               
   

betű] [fölé:]va

k

           
 

14.

gyökös [olvashatatlan

     

Szsz1

Szsz2

   
   

betű, talán ö]bb

             
   

[fölé:] e

k

           
   

gyokösebb [sh]

   

D

       
   

a szó,

k

Ny

D

Szsz1

Szsz2

   
 

15.

Mélyebb

             
   

[olvashatatlan betű]

             
   

öl [fölé:] r

k

           
 

19.

hangosan

             
   

[olvashatatlan írásjel]

k

           
 

20.

élek,

           

Szsz4

 

21.

fény a

           

Szsz4

   

hazúg,

         

Szsz3

Szsz4

 

[25. és 26. közt:]

<Én

             
   

északi ember vagyok>

k

           
 

[a vers alatt:]

(Monte Carlo)

     

Szsz1

Szsz2

   
 

[a vers alatt: a városnév hiányzik]

           

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A versről Képes Géza tudni véli, hogy márc. 20-án keletkezett. (Képes Géza: A Kalevala és a magyar irodalom. Világir. Figy., 1961. 1. sz. 75.) Mivel sem Ady, sem a Ny nem szokta a verseket visszatartani, s az majdnem egy hónappal később jelent meg, ezért a vers születése legkorábban márc. végére, ápr. elejére tehető. Feltételezésünket A Tenger ákombákoma keletkezési adatai erősítik, mely versének helymegjelölése a jelen verssel egyezően szintén San Remo, ideje pedig márc. 31. (Márc. 16. és 27. között csak Monte-Carlóból küldött leveleket Ady, feltehetőleg 27-e után utazott San Remóba, így a vers 20-i kelteztetése nem igazolható.) A vers így már nem kerülhetett bele a Ny ápr. 1-ji számába, de a következő szám költeményei közül esetleg a legkorábban keletkezett lehet, ezért is soroltuk az időrendben a másik két vers elé.

A vers a "déliséget" jelképező francia Riviéra egyik városában született. Előzményének tekinthető egy 1906-os esszé jellegű cikk, melyben Ady a déliség és északiság általa jellemzőnek tartott jegyeit írja le:

"Északon pedig kavarog a köd, s Ibsen kriptájától hideg szél vág délre. [...] Ők voltak Észak és Dél, ők voltak a Nem és az Igen: Ibsen és Mistral. Az Igen győzedelmeskedett újra: Ibsen halott és Frédéric Mistral él, Hilda jajveszékel a germán Északon: Solness lezuhant a büszke, csonka toronyról. Délen, a latin Délen, a koldusok kiülnek a napsugaras útszélre s pajkosan nótáznak. Mistral új dalokat dalol az Isclo-d'-or-hoz [Mistral kötete]. » Élet, élet, százszor szent élet, be jó vagy, hogy vagy.« [...] Miért hisz a világ szívesebben Mistralnak? Miért igenli ilyen betegesen az életet? [...] Frédéric Mistral puerilizálja [gyermekiessé teszi] vén lelkét a mai embernek. Talán ez a küldetése a latin-román fajnak. Hogy derítő borral öntözze az emberi szomorúságot. [...] Oh értem most már, hogy Ibsen nem kell Párizsnak s a latin Délnek. [...] [Mistral] Naivabb és típusosabb mindenki másnál. Ő e korszak Anti-Ibsene: az élet részeg igenlője és dalnoka. [...] Hilda vagy a Múzsa szól a germán Solnessekhez: – Építsetek szédítő tornyokat. Kiáltsátok az élet fülébe, hogy nyomorult. Az élet zsoltárával válaszolnak erre a latin-román poéták. És mégis. Az életszerető pogány latinság pusztul. Huszonöt év múlva csak Németországnak lesz százmillió népe. Franciaország fogy. Olaszország, Spanyolország szerencsétlen. A germánok szigorúan prédikálnak az élet ellen. S a germán anyák ötször szülnek ikreket. Az élet szerelmeseit pedig elpusztítja az élet. Oh, mégsem bölcs talán az életet nagyon szeretni." (Ibsen és Mistral. BN 1906. júl. 21.; AEÖPM VIII. 29–31.)

Ugyanez a gondolat fogalmazódik meg a két hónappal később született Szeretném, ha szeretnénekben: "Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény, / Lidérces, messze fény." (l. e kötetben). Nem kizárt Képes Gézának az alliterációkra és a versmértékre hivatkozó feltételezése, hogy "itt Adyt a Kalevala lehelete legyintette meg." (uo.) (Vikár Béla fordításában éppen 1909 januárjában jelent meg a Kalevala, de arról nincs tudomásunk, hogy Ady olvasta volna a művet.)

Az északiság két novellájában is fontos szerepet játszik: Két tanár úr (BN 1903. okt. 24.; AEön 113–117.) Ibsen és Settimio (BN 1907. febr. 13.; AEön 622–624.). Bár korábbi verseiben a többször látogatott és vonzóbb Dél jelent meg: Jártam már Délen, Várnak reánk Délen (AEÖV II. 161., 185.), Hazavágyás Napfény-országból (AEÖV III. 53.). (Király II. 69.)

A versben Észak és Dél összehasonlításának az alapja a szó, az ige, a beszéd. Az 5. strófában kétszer is előforduló hazug szó az Ady számára Északot jelképező Ibsenre utal: "Ibsen azt mondja: nem tudunk hazugság nélkül élni. Minden embernek hazugságra kell építenie az életét." (A hétről. NN 1902. aug. 3.; AEÖPM III. 121.); "Ibsen egyszerűen konstatálja, hogy minden élet hazugságon vagy hazugságokon épül és áll fent." (Új dogma. NN 1902. aug. 14.; AEÖPM III. 126.)

Észak és dél közismert sztereotípiáját: a mélység és felszínesség, "nehéznyelvűség" és fecsegés, komolyság és vidámság ...stb. ellentétét felhasználva Ady itt egyértelműen észak mellett kötelezi el magát, ahogyan ezt egy későbbi cikkében is kifejti: "Ez is fátum, hogy három-négy év óta egészen hidegek s északosak a vágyaim, s úgy járok körben, egyre Délen, mint egy taposó malomban. Dél-Franciaországon már olyan undoros unalommal megyek át, mint egy öreg írnok, ki harminc év óta ugyanazon a nyomorult utcákon át éri el az iroda celláját. Hiszen a hibás én vagyok, de azért mindig hevesebb gyűlölettel próbálom ezt a bűnnél nagyobb hibát másokra kenni, ha e gyönyörű helyeken járok." (Utak és csalódások. V 1911. júl. 23.; AEÖPM X. 133–134.)

Észak és Dél ellentéte a kor földrajzi gondolkodásában is erőteljesen érvényesült. A földrajzi determinizmus atyja, a népességföldrajz alapítója, a lipcsei Friedrich Ratzel (1844–1904) szerint az emberiség teljesen a természeti törvényeknek van alárendelve: az adott táj meghatározza az ott lakók életmódját, viselkedését. Antropogeographia című művének magyar fordítása (A Föld és az ember) 1887-ben jelent meg az MTA kiadásában. Itt fejti ki, hogy az éghajlati különbségek miatt a déliek lehetnek hanyagok, nem kell fölkészülniük a téli rossz időre, felszínes gondolkodásúak, lelkesek, érzelmi irányítottságúak; az északiak megfontoltabbak, szorgalmasabbak, a munkának presztízse van, mely az alsóbb osztályokat is önérzetessé teszi, óvatosak, alaposak.

Irodalom

Képes Géza: A Kalevala és a magyar irodalom. Világir. Figy., 1961. 1. sz. 75.; Földessy: Amt 112.; Vatai 155–156.; Király II. 69., 302.

Vissza a vershez



674.

A tizéves Éva

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 210×130 mm. Cím: A tizéves Éva. Aláírás: Ady Endre. A fólió bal felső sarkában Osvát Ernőtől származó szedési utasítás. MTA KK – K. 11/7.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: kivágat a Ny-ból. A címben autográf javítás. – PIM A. 181/4.

Első megjelenés: Ny 1909. április 16. II. évf. 8 sz. 431. – Ady Endre – (A Zilahi ember nótája és az Északi ember vagyok előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 64.; Szsz2 (1910) 64.; Szsz3 (1918) 64.; Szsz4 (1919) 64. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 154.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mivel ebben autográf jel található (Ady felhívta a figyelmet, hogy a címbeli t kis betűvel irandó), míg a Szsz1korr változtatásai (amelyek a nyk és az Szsz1 közötti eltéréseket okozzák) idegen kéztől származnak.

Javításunk

2. A csöpp és a piros közé a k alapján kitettük a vesszőt. A Ny alapja a k, a nyk alapja a Ny. A Ny-beli vesszőelhagyást a költő bizonyára figyelmetlenségből nem javította, hiszen éppen így változtatott a k szövegén.

Szövegeltérések

Cím: tízéves

       

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
 

2.

friss [olvashatatlan szó]

             
   

[fölé:] csöpp, piros

k

           
   

csöpp piros

 

Ny

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
 

3.

eltaszítom

         

Szsz3

Szsz4

 

5.

Tízéves

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
 

8.

csók-kútfőre.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
 

11.

csuf

k

           
 

14.

Valaki <nek>

             
   

[fölé:] ért

k

           
 

15.

esküszöm:

             
   

[olvashatatlan betű]

k

           
 

16.

hasonlít.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

Keletkezéstörténet

A vers keletkezési helye feltehetőleg Párizs, ahová a máricusi riviérai "nyaralás" után tért vissza Ady a hónap elején Diósinéval.

A költemény "hősnőjét" többen az Adyt körülvevő barátok családjában keresték, s így merült fel Leopold Évának, Leopold Lajos és Jacobi Lívia kislányának, valamint Beretvás Évának, Beretvás Hugó kislányának a neve. Ám a vers keletkezésekor Ady még egyik családot sem ismerte. (EmlAE IV. 534.)

Az Éva név a bibliai teremtéstörténet (Mózes I. könyve 3:20.) óta a mindenkori "asszony"-t jelenti, így nem lehet egy konkrét személyre leszűkíteni. Ezt támasztja alá Adynak Földessyvel való beszélgetésfoszlánya. Földessy: "[...] meg vagyok győződve, hogy nagy szerelmeinkkel nem először találkozunk." – mire Ady válasza: "ilyenfélét írtam meg én is A tizéves Évában." (Földessy: Amt 119.)

Ugyanezt támasztja alá Ady két hónappal korábban megjelent cikke is: "Kiváló francia kollégánk az újságírásban és a jó publikum megszédítésében megteszi első fatális nőnek az emberiség történetében – Évát. [...] Éva igazán fatális nő a Bibliában, a[z] Madách Az ember tragédiájában, mindenütt, ahol úgy gondoltak reá, mint az Asszonyra. De nem azt jelenti-e ez az Éva bemártása az ügybe, hogy nincsen külön fatális nő-típus, de minden nő – fatális? Lám, egy francia ötletből egy ötletes, de józan megállapítást is milyen nehéz kihámozni.

Mégiscsak nagy ember és nagy poéta volt a mi Madách Imrénk, aki röviden és egyszerűen az Asszonyt magát mutatja föl mint fátumot, mint fatálist [...]" (La Femme Fatale. PN 1909. febr. 17.; AEÖPM IX. 309.)

Szemben az augusztusi Aki helyemre áll (l. e kötetben) című verssel, a költő itt nem átkozza el utódát: Kemény mell, vágy és izga vér / Valakiért majd-majd kibomlik, / De esküszöm: e valaki / Majd énreám hasonlit.; ott pedig: "Álljon el a szive, / Süketen tétovázzon, / S ha tud majd asszonyt lelni, / Ne tudja megölelni."

Irodalom

AM II. 168–169. (Hatvany II. 379–381.); Földessy: Amt 119–120.; Király II. 187., 188.; EmlAE IV. 534.

Vissza a vershez



675.

Zilahi ember nótája

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 213×132 mm, aláírás: Ady Endre. Az Hôtel de la Paix levélpapírja. A jobb felső sarokban lévő 2. sorszám azt jelzi, hogy a tisztázat a Nyugatban jelöli ki a sorrendet. A lap hátoldalán, lent idegen kézírással: "Csinszkától kaptam 1927 év elején. Szalay József" Foltos, ép. – PIM A. 120/2.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, ajánlás autográf kézírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. április 16. II. évf. 8. sz. 431. – Ady Endre – (A tizéves Éva után és az Északi ember vagyok előtt.) – További megjelenés: Szil 1909. április 29. XXVII. évf. 17. sz. 3. – Különfélék – (Az ajánlás utáni csillag alatt: "Megjelent a »Nyugat« legujabb, április 16-iki számában.") – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 17.; Szsz2 (1910) 17.; Szsz3 (1918) 17.; Szsz4 (1919) 17. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 134.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny szövegével megegyező nyk alapján. A többi közlés csak néhány helyesírásbeli eltérést mutat.

Szövegeltérések

Ajánlás: küldöm.) *)

 

Szil

           
 

[ajánlás hiányzik]

         

Szsz3

Szsz4

 

2.

Ifjúságom

 

Szil

       
 

6.

Istenem,

 

Szil

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

ifjú,

 

Szil

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

Ott,

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

híres

 

Szil

Szsz1

     
 

9.

és 10. sor között:

           
   

[olvashatatlan jel]

k

         
 

12.

szivem

k

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

Terbetére.

       

Szsz3

Szsz4

 

15.

szivem

k

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A vers születésekor Ady Párizsban időzik. Öccse így számol be a vers keletkezéséről és annak utóéletéről: "Balázs Árpád, az ismert nótafa, akkoriban még Zilahon volt vármegyei árvaszéki ülnök, de néhány magyar nótája ("Gyere velem akáclombos falumba", "Rácsos kapu, rácsos ablak" stb.) már ismertté tette a nevét országosan. Egyik zilahi látogatása alkalmával arra kérte Adyt Balázs, hogy írjon már olyan verset is, amelyet ő nótaszerűen megzenésíthetne. Ady megígérte ezt, de az ígéret beváltásával adós maradt sokáig. 1909 tavaszán azonban mégis csak megírta az ígért verset, melyet több más verssel együtt a Nyugat-hoz küldött be Párizsból. Már most vagy kényelemből (hogy t. i. ne kelljen külön levélben jeleznie Balázsnak az ígéret beváltásának megtörténtét), vagy pedig annak megokolására, hogy miért üt el ez a vers a többi Ady-poémáktól (zilahi couleur locale; nótaszerűség) [...] odaírta a vers alá Balázs Árpádnak küldöm. Balázs Árpád megértette, még 1909 májusában megzenésítette a verset. Mi, szilágyságiak, már 1909 nyarán ismertük és daloltuk is e melódiát." (Ady Lajos: Kisebb vitás kérdések. AM II. 178.)

A vers valóság-hátterét Ady volt kollégiumi tanárának, Nagy Sándornak özvegye tárta föl. A költő jó kapcsolatban maradt a Nagy családdal, későbbi zilahi látogatásai alkalmával náluk szállt meg, tőlük rendelt bort. "Azt hinné az ember, hogy a vér, újra vér – benne csupa szimbólum. Hiszen bizonyos, hogy a versben átsiklik azzá. De a jelkép alatt élmény rejlik: kétségbevonhatatlanul átérzett valóság. Amit a serdülő fiú akkor látott maga körül a Meszes panorámáján, és éppen ősszel, szüret táján, nem máskor, az a magva a versnek, deszkapallója a felröppenő látomásnak. [...] – Úgy van ez, hogy a Zilahot koszorúban körülvevő Meszes dombjai nem mind szőlőtermők, de egy részüket erdő borítja. Tölgy és bükk. Olyan lombosfa, melynek levele ősszel – talán a talaj ásványtartalma következtében is –, mire a szőlő beérik, bíborvörös lesz, vérszínű. Lehull, és amerre a szem ellát, elborítja a földet. ...Vörös-fényes a Diák-domb... – A Diák-domb, ha a város szívéből nézzük, a református templom mögött rajzolódik az égre. A lemenő nap sugarai egyenest ráesnek. Külön megvilágítást kap, az utolsó fénysugarak szinte csupán neki szólnak. Mikor elborítják a bíborlevelek: vörös is, fényes is." (Nagy Sándorné: A zilahi szüretekről és a "Zilahi ember nótájá"-ról. Közli Dénes Zsófia. EmlAE I. 363.)

Elégikus, nosztalgiázó emlékezés ez a vers a csókos, ifju, boldog korra, melyet 1892 és '96 között Zilahon a Református Kollégiumban töltött el Ady, a későbbi "vén diák", akit "öregre csókolt az idő" meg a "távolság, küzdés, eszme, bor és nóta" azóta – ahogyan a Vén diák üdvözletében jellemzi önmagát. Ugyanazért a régi emlékért, ifjú önmaga megtalálásáért fut Debrecenbe is – amint arra Földessy is felhívja figyelmünket – "Hogy megkeressek valakit", de a szembesülést mégsem vállalja: "Nem akarom látni, nem keresem / Az én fantom-kamaszomat. / Maradjon itt, maradjon itt." (A Maradandóság városában) (Földessy: Amt 108.) A "régi ember", a "boldog másik" már véglegesen a múlté, ahogyan az a Tararrarom, hajh, tararraromban is nyilvánvaló, amely a Ny előző számában jelent meg két héttel korábban: "Emlékezés, hasztalan hívsz, / Víg tavaszba, nótás tájra, / Dudolgatok, elveszett már, / Tararrarom, hajh, tararrarom, / Régi testem sok csodája." (Mindhárom verset l. e kötetben.)

A zilahi diákévek "emlékhelyei" a Diák-domb, a Terbete, a Meszes. Ady Lajos ad bővebb felvilágosítást róluk s arról, hogy Ady mennyire ragaszkodott kedves városához: "...1896. szeptember 1-én be kellett mennem Zilahra, ő kísért be édes anyánk helyett. Egy teljes hétig maradt benn, s búcsúzkodott a Meszes-alji városkától, hol minden kedves volt neki: az öreg »tornyos-kollégyom«; az »ősi, Tuhutum-hágta hegyek«, közöttük a Terbete, melyre tíz évvel később, úgy érzi »vér hullott: ifjúsága kicsalt vére«; a szőlő-szakállas Kukukmál, s a többi huszonhárom szőlőhegy vidám »pince-katlan«-aival, s a Diákdomb, lejtőjén a városba lenéző temetőkerttel, melyben később pihenni szeretett volna." (AL 43–44.)

Pár évvel később, egy árvíz kapcsán maga Ady is ír szeretett, diákkori városáról:

"Zilah, melyet tessék Zilajnak mondani, ősi városka, régibb, mint ő maga hiszi. Tuhutum vezér korában is régi lehetett már, szláv, sőt már magyar is, mert bizony a magyarok nem a magyarok bejövetelekor jöttek ebbe az országba. Nagyszerű múltú, büszke fészek az egyesített Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék, a mai Szilágy vármegye székhelye, még saját külön nemzeti himnusza is van, így kezdődik: »Szép a város a Meszes aljában...«. Valóban szép a város, szép és szegény, büszke és szegény, ahogy illik a nagyon régi nemességhez, az Idő-félretolta; fényes címerű és kopott ruhájú arisztokráciához. Kikerülik az utak e régi "Hadakútját", nem őrzi Erdélyt, s régi nagy erejű iparosságát elölték a gyárak s a más városokat nőttető új viszonyok. Már a tímároknak s csizmadiáknak is befellegzett, mert még bocskor se kell annyi, mint régen: kevesebb bocskort nyű el ma a környéki oláh is. Pompás szőlőhegyei se hoznak sok hasznot, csak arra jók, hogy tüzes boraikkal a zilahi szőlősgazdák szívéről mosogassák a bánatot és a gondot. Voltaképpen ma már csak a Wesselényi Kollégium városa Zilah, az ősi "nagyiskoláé", nekem is imádott alma materemé, hív sáfárjáé egy ősi, de mindig haladó kultúrának. [...]" (Szép a város. A zilahi árvíz. V 1913. augusztus 8.; AEÖPM XI. 26–27.)

Irodalom

AL 43–44.; Ady Lajos: Kisebb vitás kérdések AM II. 178.; Nagy Sándorné: A zilahi szüretekről és a "Zilahi ember nótájá"-ról. EmlAE I. 363.; Földessy: Amt 108.; Király II. 273–275.

Vissza a vershez



676.

Hajó a ködben

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Nsz kivágata, a cím alatt autográf jelzésekkel. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Nsz 1909. április 18. XXXVII. évf. 92. sz. 2. – Tárca – Ady Endre. – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 14.; Szsz2 (1910) 14.; Szsz3 (1918) 14.; Szsz4 (1919) 14. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 133.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, ahol Ady két lényeges javítást hajtott végre: az 1. sorban Lomnic helyett Tátra került a szövegbe, és a 14. sorban az uj kis u-ját nagyra változtatta: Uj

Szövegeltérések

 

1.

űl

     

Szsz3

Szsz4

   

Lomnic orma,

NSz

       
 

9.

Jaj

     

Szsz3

Szsz4

 

11.

Es

     

Szsz3

 
 

14.

uj

NSz

       
   

Új

     

Szsz3

Szsz4

   

újra

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

19.

Ágyúk

 

Szsz1

     
 

20.

ágyúk

 

Szsz1

     

Keletkezéstörténet

Párizsi tartózkodását megszakítva 1909 márciusában Ady a francia Riviérán időzik, hajókirándulást tesz Lédával a Földközi-tengeren. Ápr. elején érkezik vissza a Fény Városába, s innen küldi a verset a Nsz-nak.

A köd, a parttalan tenger motívum a magyar Ugar szimbólumok sorába illeszkedik. Mint ilyen, számos korábbi verssel mutat rokonságot (Vezér 212.). A ködből és szürkeségből felrémlő fényesség – És itt és ott, néha-néha / Lobban egy picike fény – megjelenik a Vizió a lápon (AEÖV II. 128.) című versben is: "Rémek között, gomolygó ködben / Elszürkül minden itt a lápon, / A lelkem villan néha-néha, / Szikráit a rémekre hányom / S hogy el ne ízzék, hogy legyen: / A szürkeségből néha-néha / Kidugom büszke, nagy fejem." Nem mehetünk el szó nélkül a Magyar tenger és a Halál-tó egyezése mellett sem: "Hiába minden, mind lehullunk, / Húz a Halál-tó: elveszünk, / Hiába lelkünk, lángolásunk, / Szerelmünk, jóságunk, eszünk. / Erőt mi rajta nem veszünk: / Halál-tó marad Magyarország." (A Halál-tó fölött – l. e kötetben) (Király I. 619.) A Magyarország = köd-ország sem először itt fordul elő Ady költészetében. Büszkén vállalja a köd-városon úrrá levő Délibáb-őst, aki "szállt sötéten, álmodón, / Mint csoda-felleg. // Köd-város ingott-ringott. / » Jaj, szétszakad mindjárt ezer rongyra, / Atyám.« Rám néz s lép bátoran / Toronyról toronyra." (Délibáb-ősöm Köd-városbanAEÖV III. 38.)

A hajó is igen kedvelt toposz Adynál, számtalan korábbi versében él ezzel a költői képpel. Leggyakrabban szerelmes verseknél találkozunk vele: A tó nevetett, Várnak reánk Délen (AEÖV II. 175., 185.), Asszonyok a parton, Csolnak a holt-tengeren (AEÖV II. 87., 109.), A fehér kendő, Két szent vitorlás – l. e kötetben); de előfordul élet-halál versekben is: A ködbe-fúlt hajók, Ének a Visztulán (AEÖV III. 102., 84.). Jelen versünkkel leginkább az Új vizeken járok és a Temetés a tengeren (AEÖV II. 168., 199.) hozható összefüggésbe, mely versek szintén az újítás-megújulás "forradalmi" lendületével telítettek. (A hajó-motívumról l. még: EmlAE V. 683–684.)

Irodalom

Vatai 283–284.; Király I. 619.; Vezér 212.

Vissza a vershez



677.

Boldizsárnak:

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, tintaírású dedikáció Az Illés szekerén című kötet Kollányi Boldizsár tulajdonában volt példányában a 4. lapon. A kéziratot őrző verseskötet csonka, borítója s a 48. utáni lapok hiányoznak. 1 fólió. – PIM A. 174/2.

Kötetben nem jelent meg. Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1014.

Szövegkritika

Alapszövegünk a k-ból, amelyen a tintaírású szöveg nagyon elmosódott; részben a tinta eleve erősen elfolyt, részben későbbi ázás teszi nehezen kiolvashatóvá a dedikációt. Az 5. sor második szava esetében bizonytalan az olvasat: itt csupán az első betű egyértelmű. Mi ezt a szót hisz-nek olvassuk, bár az AEöv-8 és más kiadások is hogy-ot látnak itt. Ady a gyorsan lejegyzett szövegeknél kissé máshogy írt bizonyos betűket, de hogy a szó végén levő gy betűt ilyen módon jegyezte volna le, annak ellenére sem valószínű, hogy a sor ugy utolsó betűinek kapcsolata kissé hasonlít erre. A gyorsan írt sz-hez közelebb van (lásd pl. az nyk-ban a Sappho szerelmes éneke ajánlását) az utolsó két betű. A hisz olvasatot erősíti az is, hogy úgy tűnik, a szó fölött ékezet van és az írás kissé élesebben látszó közepe is ezt látszik bizonyítani.

Keletkezéstörténet

Bényei József, debreceni újságíró és irodalomkutató írja a versről: "Az egyik Az Illés szekerén című kötetben található, az előszónak elhelyezett címadó vers belső oldalán, Ady kusza, szaggatott kézírásával. A dedikáció különben ismert, szerepel Ady Endre verseinek gyűjteményében, Boldizsárnak címen. A vers alatt a dátum és az aláírás: «Páris, 1909. ápr. 25. Adyd.»" (Bényei József: A Kollányi testvérek Ady-emlékei. EmlAE IV. 328–329.)

E versen kívül négy prózai, Kollányinak szóló kötetdedikáció is fennmaradt Adytól. Versek: "Az én kedves Kollányimnak küldöm ezt a menthető ifjukori bűnömet a megértés és megmagyarázás biztos reményében. Ezután, persze, csak a megbocsátás jön és az, hogy ne mutassa ezt a könyvet senkinek. Ady Endre 1908 február 29."; Új versek: "Kollányi Boldizsárnak, akit úgy szeretnék az ő szeretetében túllicitálni s aki legalább is megérdemel annyi szeretetet tőlem, amennyivel ő engem szeret. 1909. Ady"; valamint a Szeretném, ha szeretnének és A Minden-Titkok versei kötethez. (Kardeván Károly közlése. AM II. 208.)

Magyarázat

Boldizsár: Kollányi Boldizsár (1874–1921), "mérnök volt Nagyváradon, lelkes, igaz ember, Ady föltétlen híve és megérzője. A Holnap vers-gyűjtemény II. kötetéhez ő írt előszót." (Földessy: Amt 302.) Juhász Gyula a következőket írja: "Kollányi Ady legjobb barátai közé tartozott. A magyar szociológia egyik úttörője, radikális politikus, természetfilozófus, aki később a világháborúban, amelytől végső eredményben a magyar demokrácia diadalát várta, a legelszántabb és legvakmerőbb katonák egyike lett és – költő is. Valóságos magyar Cyrano és mondhatom, Ady jobban szerette és többre tartotta, mint legtöbb költőtársát. Kollányi Ady szerelmi ügyeinek is benső titkos tanácsosa volt és Adynak, akiben tudvalevően sok feminin vonás volt, (hiszen azért volt a legnagyobb lírikus) leginkább barátja ösztönös és nyers, szókimondó és vakmerő férfiassága tetszett." (Juhász Gyula: Ady és a Holnap. AM I. 62.)

Irodalom

Földessy: Amt 302.; EmlAE IV. 328–329.

Vissza a vershez



678.

Betemetik a tavat

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. május 1. II. évf. 9. sz. 498. – Ady Endre – (Elsőként jelent meg Haragvó bércek alatt címmel a Sirató ember dala előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 35.; Szsz2 (1910) 35.; Szsz3 (1918) 35.; Szsz4 (1919) 35. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 142.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből. A vers a Szsz1 kötet nyomdára előkészített anyagából hiányzik, de feltehetőleg látta Ady, hiszen a vers címét csak ő változtathatta meg.

Szövegeltérések

Cím: Haragvó bércek alatt

   

Ny

     
 

3.

mulat,

Ny

     
 

8.

kacag.

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

vig

Ny

     
 

13.

hogy

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Párizsból ápr. 28-án küldi haza Haragvó bércek alatt címmel a verset. "Édes Ernőm, itt van két vers, nyilván elkéstem velük. Nem tehetek róla, beteg vagyok s bajjal tele." (Osvát Ernőnek. [Párizs, 1909. ápr. 28.] AEL II. 185.; a két vers azonosítása a 465. oldalon)

Ady az őt körülvevő állandó ellenségeskedés mellett szerettei vélt vagy valós bántásait is elpanaszolja Hatvanynak egy ezidőtájt írott levelében: "A helyzet ez: idegbeteg ember, aki pláne dolgozni se tud, állandó golyózáporában van az ő még neuraszténiásabbá vált asszonyának. [...] a hozzám legközelebb állók is elhagytak [...] Nálunk büntetlenül még barátaink szemében és szívében se lehetünk valakik. » Ady Endre...« – írják, anélkül, hogy láttak, megláttak volna s Ignotus maga is szívesen állna azok közé, akik a revolvert a kiszemelt úr kezébe szokták adni." (Hatvany Lajosnak. [Párizs, 1909. ápr. 15.?] AEL II. 178.)

A halál felett való fanyar kacagás, a temetkezés és a lakodalom egybejátszása, adja a vers alaphangulatát. A kacagás a halálközeli pillanatok feszültségoldó kisérője; pár hónappal korábbi versében olvassuk: "Fagyot lihegnek jég-hazák / Felém, az én szegény fejemre. / És én meleget kacagok / Dideregve." (Égő tűzben dideregve) Az utóbbi motívummal pedig Az Élet bosszúja című 1908-as versben találkozhatunk: "Aki az Élettel kikötött, /Akkor hal meg, erője veszvén, / Mikor az Élet lakodalom: / Csillag-esős, nyárvégi estén." (A verseket l. e kötetben.)

Egyike Ady kevés tó-verseinek. A halál gondolata összeköti A tó nevetett című költeménnyel. Míg a korábbi műben a "szent sír"-nak nevezett tó látványa a halál utáni vágyakozásra indítja a költőt, addig az utóbbiban a felvert tavat, azaz saját lelke halálát vízionálja, a lélek halálának képeit a tó halálának képeivel azonosítja. (L. még: Baróti 113–115.)

Irodalom

Földessy: Amt 113.; Király II. 280.; Baróti 115.

Vissza a vershez



679.

Sirató ember dala

Nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: kivágat a Ny-ból. A cím alatt autográf jelölés, a szövegtestben autográf javítás. – PIM A. 209/ 1–10.; A Szsz1 korrektúrája: 117–118. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. május 1. II. évf. 9. sz. 498–499. – Ady Endre – (A Betemetik a tavat után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 117–118.; Szsz2 (1910) 119–120.; Szsz3 (1918) 119–120.; Szsz4 (1919) 119–120. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 174.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből, mely megegyezik a Szsz1korr-val.

Szövegeltérések

 

2.

szobában, szépen,

Ny

nyk

     
 

3.

kerülgettem

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

6.

épül,

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

új

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

borét [sh]

       

Szsz4

 

15.

virrasztóban, [sh]

   

Szsz2

   
 

18.

dalba'

Ny

       
   

dalba<'>

 

nyk

     
 

23.

világon,

     

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady 1909. márc. elejétől ápr. elejéig a Riviérán tartózkodott, majd visszatért Párizsba. Idegállapota zaklatott, kedvetlen és reménytelen. Innen küldte a Ny-nak ápr. 28-án újabb két versét (vö. a Betemetik a tavat című vers jegyzetével). Áprilisi leveleiben többször panaszkodik a közte és Brüll Adél közt folyó háborúságokra, munkaképtelenségére, és tervezgeti, hogy elutazik Párizsból; erre azonban csak jún. 10-én kerül sor. "Dolgozni nem tudok, ellenben nyomorult személyem golyózáporban áll otthon. Borzasztóan érzékeny vagyok. Biztos katasztrófa várt reám. Halasszuk el két-három héttel. Dühvel, daccal s kétségbeeséssel nem szabad nekem Páristól s az asszonyomtól most elszakadnom." (Hatvany Lajosnak. [Párizs, 1909. ápr. 25.]; AEL II. 184.)

A vers kiinduló képe a halottvirrasztás ősi szokását idézi. A halottvirrasztás ma már, legalábbis a városokban, nem szokásos, ezért szükségesnek tartjuk ismertetni. A felravatalozott halottat otthon őrizték a temetésig, általában egy vagy két éjszakán át. A rokonok, ismerősök, de tulajdonképp bárki mehetett virrasztani. A virrasztás az esti munkák befejezése után kezdődött. Régebben virradatig, újabban csak éjfélig virrasztottak. A halott körül többnyire a nők imádkoztak, énekeltek a virrasztás vezetőjével az élen. A virrasztókat kenyérrel, kaláccsal, pálinkával, ritkábban borral kínálták. Énekeltek egyházi énekeket, de a vásárokon árult ponyvából tanult szövegeket is. Bibliai történetek, zsoltárok, Mária-énekek is felhangzottak, sokszor első személyben megszólaló, de általánosabb érvényű volt a versezet. A koporsó lezárásakor és a sírba tételkor folytatódott a siratás, melynek voltak improvizált és hagyományos elemei. A hagyományos elemek közé tartozott például a halott megszólítása, keresése (Jaj, kedves férjem, hol találjalak fel?). Az improvizált részben felhangzottak a betegség és a halál körülményei, az elhagyott családtagok felsorolása, a sirató személy egyéni sorsának ecsetelése. A siratóénekben a hátrahagyott gyakran saját életét, jövőjét siratja. A középkori krónikákban az elhunyt vitézeket gyakran egyes szám első személyben siratták. (Vö. Magyar néprajzi lexikon virrasztás, virrasztóének és siratóének címszavaival.) Egy csíki siratóének részletét idézzük: "Jaj, árva életem, jaj, árva életem, jaj, árva szerencsétlen, bánotos, bánotos napjaim!" (Magyar népdalok II., Bp., 1976. 61.) Rímes formában is gyakoriak a siratóénekek. Szintén egy csíki siratóénekből adunk egy részletet: "Jaj, de árván maradtunk, / Mint mezőn a tarló, / Kinek ékességét / Elhordta a sarló." (uo. 65.) Egy andrásfalvi virrasztódalban egyes szám első személyben szólal meg a halott: "Az utolsó harangszóra / testem beszáll gyászsíromba. / Árvaság száll családomra, / Forró könny hull sírhalmomra. // Megválok én e világtól, / Minden földi vagyonimtól; / Búcsút veszek családomtól, / Elmaradott árváimtól." (uo. 86.)

Tehát nem szokatlan a siratódalban az egyes szám első személyű megszólalás, ahogy Ady versében is történik. A zsoltár, a bor, az éjfél említése szintén a hagyományt idézi. Ellentétes vele viszont a vígság, hiszen a siratóénekekben általában a szomorúságot, bánatot hangsúlyozzák. Szokatlan az is, hogy nem búcsúzkodik, hanem saját magát temeti el. A Sírni, sírni, sírni című versben is már – bizonyos értelmezések szerint (vö. AEÖV III. 332–333.) – azonos a lírai én a versben szereplő halottal. A szintén 1906-os Halál a síneken versben pedig saját leendő halálát beszéli el a lírai én (AEÖV III. 33.).

Szinte prózában elbeszélt siratóének A magyar Pimodán című tanulmány következő részlete, mely rámutat e siratás személyes és egyben általános jellegére: "Elég öreg és elég anti-poéta, sőt moralista vagyok ma már ahhoz, hogy megkönnyítsen engem a másokért sírt sírás. Siratom magamat természetesen mindenek előtt, mert farizeus az, aki a magánál mást különbnek, becsesebbnek és szánnivalóbbnak tart. De siratok azután mindenkit, akinek érzései parancsolók, abszolútak, hatalmasabbak az embernél, nem kanonizálhatók irodalmi vagy művészi működésbe, s nem könnyülnek könnyel vagy káromkodással. Siratom azokat, akik nem születtek a maguk hazájában, nagyon messziről jöttek, s ha oda akarnának jutni, ahova stafétáknak küldték valahonnan őket, éppen tíz életet kellene élniök. Siratom a magam s kevés testvéreim magyarságát, mely különösen átok Amerika fölfedeztetése óta, honnan az újkor is számíttatik. Siratom őket, testvéreimet, kik voltak, élnek s eljövendők s kik a Pimodán-hotelbe jutnak. Még több sírással siratom azokat, akiknek még ez sem fog megmaradni, s meghalnak vagy megbolondulnak szárazon." (A magyar Pimodán X. Ny 1908. febr. 16.; AEÖPM IX. 172–173.)

A Vigabban temetem / Minden uj halottam sorokban a halott szó saját verseit, művészi álmait is jelentheti. "A halott-virrasztás–siratás ősi magyar szokásának jelentetésével ravatalozza föl elért álmait, vágyait, megvalósított szándékait." (Földessy: Amt 130.) Csak utalunk rá, hogy az Amit kerűlgettem sor azokra az álmokra, elképzelésekre is vonatkozhat, amelyeket éppen nem valósított meg a költő, s ezután következik az és amit elértem sor, mely – Földessy értelmezésével összhangban – a megvalósított szándékokat jelentheti. A versen a sírás = írás szó-, ill. jelentéspárhuzam vonul végig, mely más rokon versekben is előfordul: Góg és Magóg fia vagyok én, Egy jövő költő, Kacagás és sírás, A könnyek haszna. (L. AEÖV II. 195., III. 89. és e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 130.; Király II. 239., 579.

Vissza a vershez



680.

Bus Ahasvérok Májusa

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Nsz kivágata, a cím autográf kézírással, a szövegtestben autográf javítások. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Nsz 1909. május. 1. XXXVII. évf. 103. sz. 2. – Ady Endre – (A bus Ahasvérok napja címmel.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 79–80.; Szsz2 (1910) 79–80.; Szsz3 (1918) 79–80.; Szsz4 (1919) 79–80. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 159.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, ahol Ady megváltoztatta a címet és módosított a központozáson.

9. tiszta [javítva:],

11. az<,> [javítva:]:

17. És [a hiányos É kiegészítve]

21. <(> Mert

24. bus [javítva:] ú

Ahasvérnak <).> [javítva:].

Szövegeltérések

Cím: A bus Ahasvérok napja

   

NSz

         
   

Bús

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

májusa

       

Szsz3

Szsz4

 

7.

ember-álom.

       

Szsz3

Szsz4

 

9.

tiszta

NSz

         
 

11.

az,

NSz

         
 

16.

pusztítja.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

17.

És [az É hiányos]

NSz

         
   

szörnyű

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

21.

(Mert

NSz

         
   

május

         

Szsz4

 

23.

boszút

   

Szsz1

     
   

boszut

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

24.

bus

NSz

         
   

Ahasvérnak).

NSz

         

Keletkezéstörténet

Párizsból küldi Ady a verset a szociáldemokraták hivatalos orgánumának, a Nsz-nak.

Ady különös asszociációs képessége két jeles napot forraszt egybe, melyek a vers apropóját adják. Az egyik a zsidóság egyik legnépszerűbb ünnepe, a Purim, melyről Eszter könyvében olvashatunk, a másik a munkások máj. 1-ji ünnepe.

A Purim eredete Eszter könyvében olvasható, s Kr. e. az 5. századba vezet vissza bennünket Perzsiába, Ahasvérus király birodalmába. A király – első embere, Hámán rábeszélésére – jóváhagyja a birodalom területén élő izraeliták kiirtását. Zsidó felesége, Eszter királyné közbenjárására azonban új rendeletet ad ki, melyben engedélyt ad a zsidóknak az önvédelemre, akik így megmenekülnek az őket gyűlölőktől, sőt győzelmet aratnak ellenségeik felett. "Egybegyűlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezüket azokra, a kik vesztöket keresték, és senki sem állhatott meg előttük; mert miattok való félelem szállott minden népre. [...] És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyűlölőikkel. [...] És megírá Márdokeus [Eszter nagybátyja, egyben nevelőapja] e dolgokat, és leveleket külde minden zsidónak, aki Ahasvérus király minden tartományában, közel és távol, vala. Meghagyva nékik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik napját és annak tizenötödik napját évről-évre, mint olyan napokat, amelyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, amelyben keserűségök örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek." (Eszter könyve 9:2., 5., 20–22.)

Az Ádár hónap, így Purim ünnepe az európai időszámításban február-márciusra esik; hogy Ady mégis májusra teszi, annak az az oka, hogy a zsidók "szabadságharcát" a munkásság máj. 1-ji ünnepével kapcsolja össze. Máj. 1-jét az 1889-es párizsi nemzetközi munkáskongresszuson nyilvánították a világ szervezett munkásainak ünnepévé, az 1886-os haymarketi vérengzés hét áldozatának emlékére. Magyarországon 1890-től minden évben az utcára vonultak a munkások kifejezve szolidaritásukat társaik iránt és követelve jogaikat, többek között a 8 órás munkaidőt. Ady munkásokért való kiállása már nagyváradi újságíróskodása idején is nyilvánvaló volt; s a május korábbi írásaiban is a forradalmi változás, a megújulás hónapjaként szerepelt: "Ma a forradalomnak, a felszabadult vagy felszabadulni akaró erők tobzódásának ünnepe a május. [...] Vörös lobogók alatt rengeteg ezer ember ünnepel ma Magyarországon. Belereszket a gyöngeszívű, annyi. Ezek az ezrek soha és sehol olyan gyorsan nem szaporodtak, mint Magyarországon [...] Ezek új világot akarnak, rombolást és építést. És – újra mondjuk – ez a vörös zászlós tábor úgy nő, úgy jő, miként a lavina." (Nevezetes május. NN 1903. máj. 1.; AEÖPM IV. 81–82.) 1911-től 1914-ig minden évben írt verset május 1-jére a Nsz-ba: Itt a nagy harc (1911), A Tűz csiholója (1912), Az izgága Jézusok (1913), A Május: szabad (1914).

Ahasvérus nevének címbéli többes számú említésével Ady eltávolítja a bibliai királytól a versbéli alakot; nagyobb távlatot nyitva az értelmezésnek a mindenkori hatalom képviselőjévé válik Ahasvérus. A vers nem dicsőíti a munkásokat, de általuk fenyegeti az elnyomókat, s ebből a szempontból Az utca éneke ciklus több versével mutat rokonságot: Dózsa György unokája, A Délibáb üzenete, Csák Máté földjén, A Hadak Utja. (A verseket l. AEÖV III. 71., 61., 81. és e kötetben.)

Magyarázat

Ahasvér: Ahasvérus I. Xerxész perzsa király, Kr. e.: 485–465 között uralkodott. (RNL XIX. 606.)

Irodalom

Földessy: Amt 122.; Király II. 612.

Vissza a vershez




Hátra Címlap és tartalomjegyzék Előre