681.

Áldassál, emberi Verejték

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Nsz kivágata, cím autográf kézírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Nsz 1909. május 9. XXXVII. évf. 109. sz. 2. – Tárca – Ady Endre. – További megjelenés: Szil 1909. május 13. XXVII. évf. 19. sz. 1. – A Szilágy tárcája. – Ady Endre. – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 85.; Szsz2 (1910) 85.; Szsz3 (1918) 85.; Szsz4 (1919) 85. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 161.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Nsz-val megegyező nyk-ból. A későbbiek során nem igazolható, hogy Ady változtatott volna a szövegen. A Szsz1korr-ban e versnél nincs autográf módosítás, csupán a nyomdai ív korábbi költeményeinél.

Szövegeltérések

 

1.

bús,

Szil

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

könny-csepp

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

könnyí

Szil

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

sírása:

Szil

Szsz1

     

Keletkezéstörténet

Párizsból küldi ezt a verset Ady a Nsz-nak.

Az emberi munka, igyekezet és magasabbrendű formájának, az alkotásnak piedesztálra emelése a vers, "a nehéz testi munka apotheozisa". (Földessy: Amt 122–123.) Különös, hogy a kemény fizikai munka "legalantasabb", legkellemetlenebb következménye, a verejték lesz az emberi tevékenység metonímiája. Versében Ady visszájára fordítja, áldássá változtatja a Paradicsomból való kiűzetés átkát: Áldassál, emberi Verejték – "Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. [...] Orczád verítékével egyed a te kenyeredet." (Mózes I. könyve 3:17., 19.)

Irodalom

Földessy: Amt 122–123.

Vissza a vershez



682.

Ázott széna-rendek fölött

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a PN kivágata, autográf javításokkal. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: PN 1909. május 30. LX. évf. 127. sz. 33. – Tárca – Ady Endre – További megjelenés: AJ 1910. február 15. I. évf. 2. sz. 15. – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 52.; Szsz2 (1910) 52.; Szsz3 (1918) 52.; Szsz4 (1919) 52. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 148.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Ady javította a PN táblázatunkban látható hibáit: a 4. és 5., illetve a 8. és 9. sorok között törölte a csillagot, a 7. sor végén a vesszőt pontra cserélte, s véglegesítette a 8. sort: <Vajjon én> Átokkal kaszáltam. A sor végén a kérdőjelet pontra változtatta.

Szövegeltérések

Cím: széna rendek

       

AJ

       

Cím: felett

       

AJ

       
 

4.

és 5. közt: *

PN

           
 

6.

Szárító,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

füvek,

PN

       

Szsz3

Szsz4

 

7.

füvek...

   

AJ

       
 

8.

Vajjon én kaszáltam?

PN

           
 

8.

Átokkal

   

AJ

       
   

kaszáltam!

   

AJ

       
 

8.

és 9. közt: *

PN

           
 

12.

Napra!

   

AJ

       

Keletkezéstörténet

Adynak ez az utolsó Párizsból küldött verse a jún. 10-i hazajövetele előtt. Minden bizonnyal máj. 23-án küldte a költeményt a PN-nak. (L. Molnár Ferencnek. [Párizs, 1909. máj. 23.?] AEL II. 193.)

Három jellemző motívum fordul elő a versben. Az első, hogy az "versei szimbóluma." (Földessy: AMT 116.) A második Adynak az a gyakori életérzése és kifejezésbeli fordulata, hogy az ő élete és tevékenysége eleve átkozott: Átokkal kaszáltam. Ennek egyik első megjelenése Az anyám és én (AEÖV III. 31.) versében olvasható: "Bizarr kontyán ült az átok. / Ez az asszony csak azért jött, / Hogy szülje a legbizarrabb, / A legszomorubb fiút. // Ő szülje az átok sarját / Erre a bús magyar földre" A harmadik, a halálból fakadó új élet motívuma: Vesszen itt mind, trágyázzon földet / Jövő évi nagy virradatra. A gondolat a hasonló szemléletű Csépel az idő című versben is megjelenik: "Új földet hízlal a kicsépelt szalma, / Új jövendőket, új öröm magokat / S legtöbbet az ér, aki meg van halva." (l. e kötetben.)

A verseitől való idegenkedés és távolságtartás a költemények élettelensége miatt, úgyszintén kiérezhető az Új könyvem fedelére című verséből: "Hogy itt vannak egy könyvben, holtan, / Nyomva, befűzve, azt se tudom, / Hogy vajjon őket én daloltam?" (AEÖV III. 115.)

Sík Sándor elragadtatottan ír a költeményről: "egybetorkollik belenyugvás, sorsvállalás, tisztaságvágy, lelkiismeret sajgása, vátesz–öntudat és prófétavágy; három rövid strófában a legnagyobbak vesékig ható őszinteségével mond ítéletet maga, költészete, egész élete fölött, s hatalmas gesztussal jelöli ki helyét a magyar lelkiség fejlődésében. Ez a vers az Ady-tragikum katharsisának legtisztább, legmélyebb, legfelségesebb hangja." (Sík 192.)

Irodalom

Sík 192.; Földessy: Amt 116.

Vissza a vershez



683.

Fehér lyány virág-kezei

Kézirat, nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

Kézirat: autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Virág-kezek a fejemen címmel, ajánlás nélkül. Az első fólió bal felső sarkában Osvát Ernőtől származó szedési utasítás. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 181/ 17.

A Ny korrektúrája. (Virág-kezek a fejemen címmel, az Első szeretőm ölében, Ezvorász király sirirata, A Dál-kisasszonyok násza előtt.) Autográf bejegyzésekkel. – PIM A. 181/4.; A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím nélküli kivágat a Ny-ból. Cím és ajánlás autográf. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. június 16. II. évf. 12. sz. 626. – Ady Endre – (Virág-kezek a fejemen címmel az Első szeretőm ölében, Ezvorász király sirirata, A Dál-kisasszonyok násza előtt.) – További megjelenések: NN 1909. június 22. XII. évf. 142. sz. 1. – Tárca – ("Uj versek" főcímmel, "Írta és a vasárnapi matinén felolvasta Ady Endre." szerkesztőségi jegyzettel, a Virág-kezek a fejemen címmel az Első szeretőm ölében és a Szeretném, ha szeretnének előtt.); SzV 1909. július. 2. VIII. évf. 146. (2347.) sz. 4. – Friss hírek – Ady Endre – (Virág-kezek a fejemen címmel.); DFU 1909. október 26. VII. évf. 244. sz. 3. – Ady Endre – ("A Nyugat matinéja" című cikkben, Virág-kezek a fejemen címmel.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 63–64.; Szsz2 (1910) 63–64.; Szsz3 (1918) 63–64.; Szsz4 (1919) 63–64. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 153.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. A nyk-ban a cím és az ajánlás autográf; ez az utolsó szövegforrás, melyet Ady biztosan látott.

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

         

NN

           

Cím: Virág-kezek a fejemen

   

k

Nykorr

Ny

NN

SzV

DFU

       
 

[az ajánlás hiányzik]

 

k

Nykorr

Ny

NN

SzV

DFU

       
 

1.

virágok

       

SzV

         
 

4.

megremegtek

         

DFU

       
 

5.

virágszirmok

       

SzV

         
   

peregn<a>k

                   
   

[a margón:]e

 

Nykorr

               
 

6.

halál-párfűmok

k

                 
   

halál-párfűm<o>k

                   
   

[a margón:] ö

 

Nykorr

               
   

halál parfümök

     

NN

           
   

halálparfümök

       

SzV

         
   

halál-párfümök

         

DFU

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

Ó

       

SzV

         
   

Oh

         

DFU

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
 

11.

kicis [sh]

         

DFU

       
 

13.

kedve

         

DFU

       
 

14.

Mikor[beszúrva:]virágot

k

                 
 

15.

kezek, én

       

SzV

         
 

16.

Kicsi, alélt

       

SzV

         
 

16–17.

[a két versszak közt nincs kihagyva sor]

         

DFU

       
 

17.

gondok.

     

NN

           
 

18–20.

                     
   

Őszvihara tépi, cibálja

                   
   

Vén üstökőm. Kezeid vedd le:

                   
   

Lesodorja az őszi sárba.

k

                 
   

<Őszvihara tépi, cibálja

                   
   

Vén üstököm, kezeid vedd le:

                   
   

Lesodorja az őszi sárba.>

                   
   

[olvashatatlan, áthúzott

                   
   

javítások a bal margón,

                   
   

majd alatta:]

                   
   

Őszvihara a csunya sár<b>

                   
   

[-ba

                   
   

Virágimat lefujja, rázza:

                   
   

Vedd le kezeid a fejemről.

 

Nykorr

               
 

19.

lefújja,

           

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Többhónapos távollét után 1909. jún. 10. táján érkezett Ady Budapestre Párizsból, s e versét már itt írta, méghozzá Kabos Edéék lakásán jún. 10–14. között. Itthoni alkotómunkájáról egy júl. 5-i keltezésű levele tájékoztat immár Kolozsvárról: "Dolgozni nem dolgozom semmit, de már kezd ehez is kedvem szottyanni. A Nyugatnak írtam csupán nyolc verset, mióta itthon vagyok." (Diósi Ödönnének. [Kolozsvár, 1909. júl. 5.]; AEL II. 211–212.; a versek azonosítása a jegyzet 775. és 822. levél jegyzetében.)

A verset Ady a kötetbeli megjelenéskor egy ajánlással látta el: Kabos Ilonka, kedves, kis hugomnak. Kabos Ilonka Kabos Edének, a Nagykárolyban született, művész- és művészetpártoló újságíró-irodalmárnak leánya. Kabos mint a BN szerkesztője támogatta a költőt, aki egy időben több fiatal tehetséges művésszel együtt mindennapos látogatója, "kosztosa" volt Eötvös utcai házuknak: "Ady Endre és Czigány Dezső, a kiváló festőművész évekig mindennap nálunk étkezett, még akkor is, amikor a szüleim elutaztak" – emlékszik vissza Kabos Ilonka. (Kabos Ilonka: Emlékek Adyról. EmlAE III. 383.) Ennek a versnek a születése is egy ilyen baráti összejövetel eredménye. "Ma is jól emlékszem arra, hogy apám minden szombat délután bezárta Adyt a szobába, hogy ott nyugodtan megírhassa három vasárnapi versét. Ady gyűlölt írni, káromkodva, izzadva dolgozott. Egy ilyen alkalommal született a Fehér lyány virág-kezei is." (uo. 383.) Sokkal részletesebben, s talán kicsit kiszínezve mondja el a párizsi útjáról hazatért Ady tiszteletére rendezett ebédet a szintén jelen lévő író, újságíró Miklós Jenő: "Kabos Ilonka akkor tizenkét-tizennégy éves kislány. Már nagyon szépen zongorázott. És az ebédnél ő gondozta Ady Endrét. Kínált, töltögetett a dugaszból előkerült pezsgősüvegből.

Ebéd után Reinitz szuszogott és zongorázott. Ady Endre kicsit a zongorának dűlt, és valami ősi, kenetes kálomistasággal megsimogatta a mellette álló Ilonka fejét.

Reinitz, már egészen rekedten, csak suttogott, "pusztuljon más is...", Ady oldalt csapzott, dús fekete hajába szántott ujjaival, amikor egyik lecsúszott hajcsomóját Ilonka visszasimogatta homlokából. Ady megrázta a fejét, és tréfásan odavágott: Vedd le, kislányom, virágkezedet a fejemről! Bűnös fürtök.

Elengedte a zongorát, keze leesett, maga elé nézett, ekkor érintette meg lelkét a Fehér lyány virág-kezei csodálatos gondolatának és melódiájának lelke. Elernyedt. Hunyorgott, helyét nem találta, Kabos csendesen áttessékelte szokásos ebéd utáni pihenőre a dolgozószobájába. Ady mosolyogva, röptibe búcsúzott, és behúzta maga után az ajtót. [...]

Egyszerre lassan kinyílt a dolgozószoba ajtaja. Ady jött ki kissé oldalt és kacsázva, szomorkásan mosolygó arccal, és a kezében egy papírlapot lebbentgetett. Odatette Ilonka elé. Kabos Ede felugrott. Ő már ismerte Ady Endre kéziratait! Kissé rekedten, belekrákogva, mindjárt olvasni kezdte:

Fehér lyány virág-kezei..." (Miklós Jenő: Ady Endre rózsája. EmlAE III. 390.)

A kamaszodó Ilonkát Ady igencsak "nőszámba" vette. Erről tanúskodik a kolozsvári idegklinikáról írt levele: "Édes Ilonka hugám, aranyos, jó nőcske vagy, hogy csak nyomorult kutyának titulálsz. Pedig több vagyok: komisz, elhülyült, dög, tehát döglött kutya. Veronált pedig már csak nagyon néha veszek. Bort azonban két nap óta iszom 3–4 decit. Nem dolgozom, s csak aug. 1-ig maradok itt. Lehet pár napra fölmegyek a Magura-hegységbe. Édes apád ma írt egy pár gonosz sort. Reinitz, a betyár, a gombos cipős Lavotta, mért nem ír? Én nem tudom az ő címét, viszont én ismert közintézetben lakom. Édes anyád kezeit szeretettel csókolja s téged igazán csókol szerető bátyád: Ady Endre" (Kabos Ilonának. [Kolozsvár, 1909. júl. 22.] AEL II. 230.)

Irodalom

AM II. 167–168. (Hatvany II. 377–379.); Makkai 63.; Zsigmond Ferenc: Az Ady-kérdés története. Mezőtúr, 1928. 70–74.; Bölöni 210.; Földessy: Amt 119.; Király II. 162., 187.; EmlAE III. 383–388., 390–392.

Vissza a vershez



684.

Első szeretőm ölében

Nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

A Ny korrektúrája. (Második a Fehér lyány virág-kezei után, az Ezvorász király sirirata, A Dál-kisasszonyok násza előtt.) Autográf javításokkal. – PIM A. 181/4.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a NN kivágata. A cím alatt autográf jelölés, a szövegtestben autográf javítás. – PIM A. 209/ 1–10; A Szsz1 korrektúrája: 114–115. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. június 16. II. évf. 12. sz. 626–627. – Ady Endre – (Másodiknak a Fehér lyány virág-kezei után, az Ezvorász király sirirata, A Dál-kisasszonyok násza előtt.) – További megjelenés: NN 1909. június 22. XII. évf. 142. sz. 1. – Tárca – ("Uj versek" főcímmel, "Írta és a vasárnapi matinén felolvasta Ady Endre." szerkesztőségi jegyzettel másodikként jelent meg a Fehér lyány virág-kezei után, a Szeretném, ha szeretnének előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 114–115.; Szsz2 (1910) 116–117.; Szsz3 (1918) 116–117.; Szsz4 (1919) 116–117. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 172–173.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből, mely az Ady által átnézett Szsz1korr-val egyezik. A Szsz1korr ezt a verset tartalmazó részében (de nem ebben a versben) számos autográf javítás található. De Ady keze nyoma megtalálható már a Nykorr-án is. Autográf javítások: a 6. sorban a majdnemegyek kötőjellel való szétválasztása, a 10. sor végén a vessző pontra cserélése, a 19. sor végi vessző és a 25. sorban a szeretőm után kitett vessző. Egy autográf javítás található a nyk-on is a 11. sorban: hajnal – Hajnal

Szövegeltérések

Főcím: Új versek

       

NN

       
 

2.

vigat

Nykorr

Ny

NN

nyk

     
 

10.

Es [sh]

       

Szsz2

   
   

köszönök

 

Ny

         
   

köszöntök.

       

Szsz2

   
 

11.

hajnal,

Nykorr

Ny

NN

       
   

Hajnal nem

           

Szsz4

 

12.

Új

Nykorr

Ny

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

új

Nykorr

Ny

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

13.

Új

Nykorr

Ny

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

En [sh]

       

Szsz2

   
 

17.

új

Nykorr

Ny

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

21.

gyere most

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

25.

Halál

   

NN

nyk

     

Keletkezéstörténet

A nizzai és monte-carlói utak után Ady ápr. elején visszatért Párizsba. Innen jún. 10. körül utazott Pestre, de csak rövid időre, hiszen a kolozsvári idegklinikára készült. Pesten nem érezte jól magát, nem szerette ezt a várost, és túl sok elintéznivalója is volt. "Utálatos szomoru itt minden. [...] olyan fáradt vagyok, s annyi a dolgom [...]" (Diósi Ödönéknek. [Budapest, 1909. jún. 12.] AEL II. 196.) Itt írta meg ezt a verset, amely a Ny jún. 16-i számában jelent meg. Ady, Kolozsvár felé utazván, Bölöni hívására megállt Nagyváradon. Itt jún. 20-án a "Fekete Sas"-ban matinét tartottak a holnaposok (Bölöni 210.). Ady négy versét olvasta föl: Első szeretőm ölében, Fehér lyány virág-kezei, Az Anti-Krisztus utja, Szeretném, ha szeretnének (a verseket l. e kötetben). "Kántálós hangja régies, lévitás csengést adott verseinek. Nem volt sehol a kiátkozott, modern költő. Inkább egy régi regős volt, de benne az ideges ember is, aki drukkolva, halkan, alig érthetően, akadozó hangon kezdett mondanivalójába, melyet feje és törzse ingásával kísért, és ajkai tölcséres csucsorításával igyekezett tisztábban kihangsúlyozni." (Bölöni 210.)

A vers első sora – Virágos, kék pad-terítőmről – némi magyarázatot igényel. A pad itt a ravatalt, a terítő a szemfedőt, halotti leplet jelentheti. (Vö. Értsz. 'pad' és 'terítő' címszavaival.) Mivel az ősi magyar halotti szokások ma már nem közismertek, szükségesnek tartjuk azok rövid leírását: "A [halottat] ravatalra terítik, melyet a szoba közepén helyeznek el. Ez székre vagy bakra fektetett két-három szál deszka, amelyet szőttesekkel letakarnak, sokszor a szokásnak megfelelően ágynak vetik meg. [...] [Az asztalos] a deszkaládát a kornak megfelelő színre festette: a gyerekekét fehérre, a fiatalokét kékre, a középkorúakét barnára, az öregekét feketére színezte. Egyes vidékeken a fiatalok koporsóját, akárcsak a szobában használt ládákat, gazdagon tulipánozták, rózsázták." (Balassa-Ortutay: Magyar néprajz. Corvina, Budapest, 1979. 594.) A halottas lepedő egyes vidékeken csak fekete hímű [hímezésű] lehet, másutt a halott korához mérten választanak piros, kék vagy fekete híműt. (vö. Magyar Néprajzi Lexikon "halottas lepedő" és "szemfedél" címszavaival.) Helyesen állapítja meg tehát Földessy: "faluhelyen, kisvárosokban kék terítőt használnak fiatalok temetésekor" (Földessy: Amt 129.) S mint olvashattuk, fiatalok koporsóját gyakran vették körül virággal.

A vers fő motívuma az élet és halál elválaszthatatlansága. Ez később A Minden-Titkok versei című kötet Az Élet-Halál Titkai ciklusában fogalmazódik meg. Ott szintén a néphit befolyása érvényesül, amely szerint a halál lakodalom, és ünneplésük szertartásaiban sok a hasonlóság: "Néphit szerint a halál lakodalom s a temetés szimbolikája versben, énekben, tárgyi szükségletekben e szerint alakul. A kereszt: jegygyűrű, a harangszó: muzsika, a sír: a menyasszonyi ágy [stb.]. A temetésen is szerepe van tehát a rozmaringnak, vőfélybokrétáknak, koszorúvágó kardnak, citromnak, almának, gyertyáknak s egyéb lakodalmi kellékeknek." (A magyarság néprajza II. A magyarság tárgyi néprajza. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., Hasonmás kiadás: Babits – Magyar Amerikai Kiadó Rt. Szekszárd, 1991. 404.)

Ady egyik korai, Makai Emil halálára írt cikkében is összefonódik a koporsó és az életvágy képzetköre: "Ifjúság, rózsák, szerelem s életmámor ölelkezzenek az ő koporsója fölött." (Makai Emil. NN 1901. aug. 8.; AEÖPM II.2 80.) Vagy egy évvel később: "Egyébként pedig virágokat szórat magára [Schlauch bíboros] s igaza van a halál után is. Ostoba dolog a halál kultusza és kegyetlen. Szórjatok virágot a holttestekre, hogy ne lássa meg az élet a halált. Oh, mert nem azért születtünk, hogy meghaljunk, hanem, hogy tápláljuk az életet, mely mindig és mindenhogyan fölséges és szép. [...] A virágos ravataltól könnyű az élethez szaladni s én nem vagyok kegyetlen, ha a virágos koporsótól az élethez rohanok. Csak a banalitás buta szerelme, csak a nehéz elmék konzervativizmusa, csak a fáradtság tehetetlensége ragaszkodik okvetlenül a régi formákhoz." (A hétről. NN 1902. július 13.; AEÖPM III. 111.)

További lényeges mozzanat a hajnal említése a halállal együtt. Erről l. A Halál: pirkadat című versről írtakat e kötetben.

Irodalom

Bölöni 210.; Földessy: Amt 129.; Király II. 338–40.

Vissza a vershez



685.

Ezvorász király sirirata

Kézirat, nyomdai kézirat, korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat törlésekkel, javításokkal, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: Asszir király siréneke. Aláírás: Ady Endre PIM A. 181/16.

A Ny korrektúrája (A Fehér lyány virág-kezei, az Első szeretőm ölében után és A Dál-kisasszonyok násza előtt. Autográf javításokkal.) – PIM A. 181/4.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a vers első két strófája és a harmadik strófa első három sora a Ny javítatlan kivágata, a harmadik strófa további sorai és a negyedik versszak idegen kéztől származó kézírás ceruzával. Cím: Ezvorász király sirirata, autográf módon, ceruzával föléírva. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. június 16. II. évf. 11. sz. 627. – Ady Endre – (Asszir király síréneke címen harmadikként jelent meg a Fehér lyány virág-kezei, az Első szeretőm ölében után és A Dál-kisasszonyok násza előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 34.; Szsz2 (1910) 34.; Szsz3 (1918) 34.; Szsz4 (1919) 34. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 141.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Bár a nyk részben idegen kézírással íródott, mégis a vers fölé írt címmel Ady hitelesítette a költemény szövegét. Időrendben ugyanis első az idegen kézírás, ezt követte az újságkivágat ragasztása, amit Ady maga végzett, s utolsóként írhatta a költő a szöveg fölé a végleges címváltozatot (l. erről az Előszónak az nyk-ról szóló részét).

Javításaink

19. A sor hibás kis kezdőbetűjét javítottuk, mivel itt figyelmetlenség és nem valamiféle költői szándék okozhatta a k-tól és a Nykorr-tól valamint Ady szokásos költői gyakorlatától való eltérést.

26. A címmel és az első sorral egyezően kitettük az Ezvorasz a-jára az ékezetet.

Szövegeltérések

Cím: Asszir király siréneke

   

k

             
   

Asszir király síréneke

 

Nykorr

Ny

         
   

sírirata

       

Szsz1

   

Szsz4

   

sírírata

         

Szsz2

Szsz3

 
 

3.

nőket,

       

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

hadbakelőket. <,>

k

             
   

hadb<a>kelőket [fölé:] a

k

             
 

6.

busan

k

             
 

8.

<S ágyasházából elmaradt>

k

             
   

guggolt

       

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

zokogtak,

             

Szsz4

 

12.

"Jaj, Ezvorász

       

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

13.

ugy

k

             
 

19.

rájuk-olvasott

           

Szsz3

Szsz4

 

23.

És

k

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

Es

 

Nykorr

Ny

         
   

ime

k

Nykorr

Ny

         
   

itt,

k

Nykorr

Ny

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
   

sir [olvashatatlan jel]

k

             
   

sir

 

Nykorr

Ny

         
 

24.

sirt

 

Nykorr

Ny

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 
   

szülte<k> [utána:] k,

 

Nykorr

           
 

25.

királyi,

k

             
   

ifju

k

             
 

26.

vig

k

Nykorr

Ny

         
   

halott,

k

             
   

halott<,> [utána:]:

               

Keletkezéstörténet

1909 júniusában Ady ismét Magyarországon tartózkodott, odahagyva az igézetét vesztett Párizst. (L. még Fehér lyány virág-kezei című vers jegyzetét e kötetben.)

A vers eredeti – Asszír király siréneke – és végleges címe alapján felvetődik a kérdés, vajon történeti, mitológiai alak-e a költemény főhőse. Mind ez idáig azonban nem sikerült nyomára bukkanni Ezvorász királynak, s ebben Komoróczy Géza hebraista-asszirológus professzor szóbeli közlésére is támaszkodhatunk, egyben köszönetet mondunk segítségéért. Ezvorász király tehát Ady saját fikciója, s mint ilyen rokonítható Bölcs Marunnal (Bölcs Marun meséje), a mesés Kelet alakjával és Bihar vezérrel (Bihar vezér földjén), a honfoglalók sorába képzelt fiktív hőssel, akiket szintén Ady költői fantáziája teremtett. (L. AEÖV III. 41. és 45.)

Ezvorász alakjának személyes motivációját leginkább az első strófában és a refrénben érhetjük tetten: Szerette a bort és a nőket; gyermek néki nem adatott. A gyermektelenség korábban is foglalkoztatta Adyt, így szimbólummá vált, a jelen versnek pedig legfőbb motívumává. A költemények közül a következőkkel rokoníthatjuk: A mi gyermekünk, Vén diák üdvözlete, Virág-fohász virágok Urához, A fiam bólcsőjénél (1911). (L. AEÖV II. 170. és e kötetben.) Szintén előzménynek tekinthető a Lipót király apasága című kis cikk, melyet teljes terjedelmében idézünk: "Bizonyos nagy érzésekhez kevés az, hogy az ember gazdag és fiatal. Királynak, koronásnak kell lennünk vagy kellene lennünk bizonyos érzésekhez. Például Lipót király most azt hiszi, hogy megint apa. A híres Vaughan bárónőnek tudniillik fia született. Mindenki más, egy Rockefeller is, kételkednék legalább két percig. Csak királynak adatott meg, hogy aggul is higgyen. A királynak joga van így szólni: parancsolom, hogy én vagyok az apa. S mivel a mai demokratikus világrend a királyokat is kötelezi, ő is elhiszi, a király, az aggastyán, ezúttal Lipót király, hogy ő apa." (BN 1907. okt. 23.; AEÖPM IX. 35.)

Adynak a feltehetően vágyott apaságról és gyermekről alkotott véleményét is cikkeiből tudjuk meg: "Poéták, akik annyi dalt tudtatok és tudtok a szent anyaságról, lássátok meg végre az apaságot is, mely talán még szentebb, mert benne van a pater semper incertus-nak [az apa mindig bizonytalan] pokoli igazsága. Az apai érzés a legemberibb, legfölségesebb, legérdektelenebb, legtisztultabb érzés. Ebben az érzésben benne van az egetvívó két lábú tollatlan állat életének egész isteni tragikomédiája." (A szent apaság. BN 1905. febr. 10.; AEÖPM VI. 50.); "A gyermek a gyermek, ő lett az emberiség új szerelme, bizalma, mindene. A gyermek, aki utánunk élni fog, s akit még a meddőség is szomorúan becéz és kedvel. Ami a keresztes háborúk idején a szent sír látása által való üdvözülés nagy hite volt, ma az lett a gyermekből. A gyermek a jövő, a gyermek a mi halálunk után a mi helyünkre áll. A gyermek folytatja azt, ami bennünket elkoptatott, az életet, melyet lehet gyűlölni de megtagadni [nem]. Mert az élet minden, s nincs nagyobb választása az embernek, mint hogy ő utána is emberek következnek, s ezek is élni, csalódni és remélni fognak." (A gyermek, a gyermek. BN 1907. dec. 8.; AEÖPM IX. 83.)

Irodalom

Földessy: Amt 113.; Király II. 277.

Vissza a vershez



686.

A Dál-kisasszonyok násza

Korrektúra, megjelenés

A Ny korrektúrája. Autográf bejegyzésekkel. – PIM A. 181/4.

Első megjelenés: Ny 1909. június 16. II. évf. 12. sz. 628–629. – Ady Endre – (A Fehér lyány virág-kezei, Első szeretőm ölében, Ezvorász király sirirata után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 12–14.; Szsz2 (1910) 12–14.; Szsz3 (1918) 12–14.; Szsz4 (1919) 12–14. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 133.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból. Ez megegyezik a Ny korrektúra-példányával, melyben autográf javítások vannak:

3. <l>ányok [a margón:] ly

8. Bele<máb>ult [a margón:]bám

19. Dál-kis<o>sszonyokra [a margón:] a

28. é<z> [a margón:] s

A későbbi szövegközléseket a költő feltehetően nem látta. A nyk nem autográf; a kötetbeli közlések kisebb központozási, ékezési eltérésekkel, sajtóhibákkal ezt követik. A 32. sorban az Szsz1-től a cz-vel írt alakok az 1903-ban érvénybe lépett Simonyi-féle iskolai helyesírásnak megfelelően c-vel szerepelnek. Ezt a változtatást mi nem követjük, ugyanis a költő a Nykorr-ban nem javította a cz-vel írt alakokat, és feltételezhető, hogy a "vén"-ekről szólva stilisztikai szerepe van a régies írásmódnak.

Szövegeltérések

 

16.

nyár

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

kerí

 

Szsz1

Szsz2

   
 

21.

úrfi

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

meg,

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

28.

csó kot [sh]

 

Szsz1

     
   

csókot a diadalt.

       

Szsz4

 

29.

Ugy

 

Szsz1

     
 

30.

meggyült

   

Szsz2

   
 

32.

cos,

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

harc-emberek.

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

37.

partján

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

39.

Es [sh]

   

Szsz2

   

Keletkezéstörténet

Többhónapos távollét után 1909. jún. 10. körül érkezett Ady Budapestre Párizsból, s e versét már itt írta, ahonnan 19-én utazott tovább. (L. még Fehér lyány virág-kezei című vers jegyzetét e kötetben.)

A Kézai által ránk hagyományozott magyar őstörténet egyik epizódját dolgozza fel a vers, s szereplői is az ősi legendák világában lakoznak, akárcsak az Ady által életre keltett Barla diák (Gyáva Barla diákAEÖV III. 46.) vagy a hét vezér egyike, Ond (Ond vezér unokája – l. e kötetbem). E verseket nemcsak az azonos történeti kor köti össze, hanem az eladdig eszményített hősök – Töhötöm serege, Ond vezér, a Nagy, jó, deli, magyar legények – tetteinek elítélése is. A dicsőséges nemzetalapítást Ady úgy formálja át e versében, hogy az szégyenteljes, gyászos színben tűnjék fel.

Az eredeti monda Györffy György fordításában így hangzik: "Történt pedig egy napon, hogy amint kimentek vadászni, a pusztaságban egy szarvasünő bukkant fel előttük, s amint űzőbe vették, az a maeotisi ingoványokba [Azovi-tenger melléke] menekült előlük. Mivel itt teljesen eltűnt a szemük elől, sokáig keresték, de nem tudtak nyomára akadni. [...] Letelepedvén tehát a maeotisi ingoványok közé, ki sem mozdultak onnan öt évig. A hatodik évben kikalandoztak, s egy puszta helyen véletlenül Belár fiainak férjeik nélkül otthon maradt feleségeire és gyermekeire bukkantak. Kiket is vagyonostul sebes vágtatva elragadtak a maeotisi ingoványok közé. Történetesen az alánok fejedelmének, Dulának két lányát is elfogták a gyermekek között; ezek egyikét Hunor, másikát Magyar vette feleségül. Ezektől az asszonyoktól származnak a hunok valamennyien." (Kézai Simon: Chronica Hungarorum. Régi magyar olvasókönyv. szerk.: V. Kovács Sándor. Bp., 1985. 24.)

Földessy Gyula a mondát Arany János feldolgozásával állítja párhuzamba: "Valóságos ellenverse a Csodaszarvas regéjének." (Amt 108.) Érdemes felidéznünk, hogy Arany János valóban milyen idilli képet fest Hunor és Magyar leányrablásáról: (részletek a Buda halála VI. énekéből)

Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek;
S a leventék, épen százan,
Megosztoztak mind a százon.

Büszke lyányok ott idővel
Megbékéltek asszony-fővel;
Haza többé nem készültek;
Engesztelni fiat szültek.

Tó szigetje édes honná,
Sátoruk lőn szép otthonná,
Ágyok áldott nyúgalommá:
Nincs egyéb, mi őket vonná.

[...]

Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság lőn temérdek;
A szigetben nem is fértek.

(Arany János ÖM IV., 1953. 58.)

A Dál-Dul név körüli bizonytalanságot Földessy Ady Lajosnak tulajdonítja: "Ady Lajostól tudom, hogy a Dál név az ő tévedése. Ady nem emlékezvén a mondai « Dul» névre, öccséhez fordult, akinek emlékezését viszont az zavarta meg, hogy az ő szomszédságukban volt egy Dul-család, sőt Dul-kisasszonyok. A közeli és mai név mintegy profanizálta, majd kisiklatta a régit, s ilyen pszichikai zavar következtében történt mindkettőjüknél a memóriabotlás." (Földessy: Amt 108.)

A versnek mélyebb értelmezhetőségére világít rá A magyar Pimodán egy részlete: "A Művészetről egykoron bizony nekem is megvolt a magam biztos, közönséges, jól belovagolt vesszőparipája. Számot vetettem szépen, hogy ki vagyok, honnan jövök, mennyi az erőm, mik izgatnak legjobban, meddig mehetek és merre van tőlem a Művészet. Az én race-om a kirgiz szomszédságból nemigen hozhatott magával előtte járó lángoszlopokat, lelkébe ivódott szomjúságokat avagy igézeteket. Egyéni balsors, kissé a legendának is apokrif Hunor és Magor-legendára emlékeztető, hogy nekivágtam az ingoványnak a daloló és táncoló szűzekért.". (A magyar Pimodán VIII. Ny 1908. febr. 16.; AEÖPM IX. 169–170.)

Irodalom

Földessy: Amt 108.

Vissza a vershez



687.

[
Emléksorok a Holnap új versei-be]

Megjelenés

Első megjelenés: Erdélyi Hirlap, 1925. febr. 1. VIII. évf. 2010. sz. 5. (A keletkezéstörténetben tárgyalt cikk részeként.) – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1014.

Szövegkritika

Alapszövegünk az Erdély Hirlapból, mint egyetlen szövegforrásból. Földessy korábban emlékezetből próbálta rekonstruálni a verset (lásd a keletkezéstörténetben fölsorolt műveit). A gyűjteményes kötetbe sorolásnál már még egy forrásra hivatkozik. "A versnek olyan változatát is ismerjük, amelyben a második sor »S az is« szavai helyett »Boldog« áll s a negyedik sor »Asszony-vágyó« kezdete helyett »Asszony-váró« van." (AEöv-8, 1014.) Ám nem valószínű, hogy ez Adytól származna, s Földessy sem tünteti föl, honnan ez az információja. Az eredeti "kézirat", a dedikált kötet lappang, így jobb híján a Keleti Sándor készítette másolatot közlő Erdélyi Hirlap leírását követjük.

Keletkezéstörténet

E pár sort Lukács Hugó kérésére írta Ady dedikációként az antológiába kolozsvári gyógykezelése idején. Hogy Lukács kinek a számára gyűjtötte a költők bejegyzéseit, az évtizedekig kérdéses volt.

Földessy szerint a vers címzettje Lukács Hugóné Bernát Ilma (1891–1960). (vö. EmlAE IV. 425.). "Lukács társalgás közben egyszer csak előhúzott a zsebéből egy könyvet, a Holnap új versei című anthológiát, melyben a legtöbb költeménye éppen Adynak volt s kérte Adyt, írjon bele, a versei elé, valamit emlékül a feleségének az anthológia többi poétái már mind írtak valamit. Ady rögtön hajlott a kérésre, maga elé vette a könyvet s ott előttünk [még Somlay Artur, színész volt jelen], egyszeribe, gondos, kalligrafikus írással a következő, hamisítatlan Ady-sorokat jegyezte be a könyvbe [...]. Azután idenyújtotta nekem az írását, mókás szemhunyorítással így szólva: »afféle epigramma, amilyeneket valamikor régen Szentmiklóssy Alajos csinált.«" (Ady élmények. Nyugat 1923. aug. 16., 127–128.; utánközli Földessy: Újabb Ady-tanulmányok, 73–74.; ugyanerről rövidebben: Földessy: Amt 302.). Földessy téved abban, hogy Lukács ekkor már nős lett volna, ezt támasztja alá Lukács Hugóné későbbi visszaemlékezése is. "Én is akkortájt ismerkedtem meg Lukács Hugóval. Fiatal, tizennyolc éves leány voltam. Adyt személyesen még nem ismertem, de ő már rá is beszélte Lukács Hugót, hogy vegyen el. A Holnap második kötetébe erre utaló ajánlást is írt nekem." (EmlAE. IV. 416.) (Lukács Hugóról lásd e kötetben a Lukács Hugónak című vers jegyzetét; Szentmiklóssy Alajos Kazinczy-köréhez tartozó igen termékeny epigrammaköltő.)

Keleti Sándor írta le a vers múzsája címre "pályázó" színésznő emlékeit, s ez a változat a valószínűbb, bár ez is túlzó: "Sárközi Blanka mondta el nekem, hogy Ady hosszú ideig szerette őt, nézte mindenütt, ahol csak láthatta, mielőtt még bemutatták volna neki. Azért írta ezt az öt sort akkor, amikor már ismerték egymást, mert akkor Ady csak emlékezett már azokra a napokra, amikor még «asszonyvágyó» volt «bal és boldogtalan» (Ady aradi szerelme. Erdélyi Hírlap, 1925. febr. 1., 5.). Az emlegetett "művészasszony, szépasszony"-ról ezenkívül csak az derül még ki e cikkből: ha gondolta volna, hogy Ady ilyen híres lesz, akkor múzeumnyi emléket őrizhetett volna meg tőle.

A két beszámoló egymásnak gyökeresen ellentmond, e paradoxon megoldása Bustya Endre nevéhez fűződik. (Múzsák vetélekdője. [!] Helikon. Kolozsvár, 1996. máj. 5., 18–19.) Sárközi Blanka (1876–1928) színésznő, Hidvéghy Ernő kolozsvári színész első neje, a művészeteket kedvelő Lukács Hugó szeretője volt, s ekkor, június elsejétől szerződött át Kolozsvárról Szabadkára. Lukács neki dedikáltatta a kötetet, így lehetett az 1925-ben is nála. Személyesen is ismerte Adyt, ezt bizonyítja Adynak a hozzá írt üdvözlő sora: "Kezeit csókolja s szeretettel gondol Magára híve Ady Endre". (Hidvégi Ernőnének. [Nagyvárad, 1909. okt. 3.]; AEL II. 266.) Bustya szerint a képeslapot Lukács Hugóval együtt írták, aki a Nyugat matinéjára érkezett Nagyváradra, és a lapot Kis Lukács néven írta alá. (L. Bustya uo. 19.)

Földessy tehát téved visszaemlékezésében, ám mégis ez lett a nyilvánosság és talán maga Lukács Hugóné számára is ismert. Ráadásul az orvos megözvegyült neje fölöslegesnek is láthatta férje legénykori szerelmi ügyeit kitálalni. A mű címzettje tehát Sárközi Blanka.

Irodalom

Földessy: Ady-élmények = Ny 1923. aug. 16., 125–140.; Keleti Sándor: Ady aradi szerelme = Erdélyi Hirlap, 1925. febr. 1., 5.; Földessy: Újabb Ady-tanulmányok. Berlin, 1927. 73–74.; Földessy: AMT 302.; Bustya Endre: Múzsák vetélekdője [!] = Helikon, Kolozsvár, 1996. máj. 5., 18–19.

Vissza a vershez



688.

Esze Tamás komája

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Nsz kivágata, autográf javításokkal. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Nsz 1909. június 20. XXXVII. évf. 145. sz. 2. – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 16.; Szsz2 (1910) 16.; Szsz3 (1918) 16.; Szsz4 (1919) 16. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 134.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mivel a Szsz1korr nem autográf. A Szsz3 és Szsz4 15. sorbeli eltérése nagy valószínűséggel sajtóhiba. Ady javította a Nsz táblázatunkban feltüntetett központozási hibáit: a 21. sor végére és a 22. sor Im szava után kitette a vesszőt.

Javításunk

3. A nyk-ban a Krisztusé szó utolsó betűje és a sort lezáró vessző a papír kiszakadása miatt hiányzik. Ezeket a hiányokat a Nsz alapján pótoltuk.

Szövegeltérések

 

6.

sírban.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

sírtam.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

útját

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

lett

       

Szsz3

Szsz4

 

21.

dölyfét

 

NSz

       
 

22.

Im

 

NSz

Szsz1

     
   

tűrtük,

   

Szsz1

     
 

26.

Jöjjön

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady 1909 júniusában ismét Magyarországon van. Párizsból 10-e körül érkezett haza, rövid pesti tartózkodás után 19-én Nagyváradra utazott, ahol verseket olvasott fel a Bölöni által szervezett matinén. A megjelenésből adódóan e két időpont között születhetett az Esze Tamás komája.

A vers az első kuruc költeményeket is tartalmazó ciklus címadó verse. (A kuruc versekről bővebben l. még A harcunkat megharcoltuk című vers jegyzetét e kötetben.) A tarpai jobbágyból lett kuruc brigadérost, Esze Tamást (1666–1708) – aki 1695-től a bujdosó jobbágyok, kisnemesek és szegénylegények szervezkedését irányította – csak megidézi, nem főszereplője a költeménynek. Esze Tamást több kuruckori költemény megénekli:

Esze Tamás sem ül csak Tarpán,
Ember, higgyed, ő is a talpán,
Azt mondja, hogy egyéb bérrel
Nem takszál, csak német vérrel,
Fegyvert vont, s majd vért ont.

(A szegénylegények éneke. Magyar költészet Bocskaytól Rákócziig. Bp., 1953. 336.)

Egy szegénylegény volt Esze Tamás,
Magát megvonó jó Bóné András.
Uruk mellett voltanak ők, mint egy lelki más,
Jánki Péter,
Zöld Demeter
Voltak mint darázs.

A híres Rabutin Kassa városát,
Sűrűn lőtteti Forgács bástyáját.
Kegyelmes urunk beküldé szegény szolgáját:
Esze Tamást,
Mert nem más
Tartá meg Kassát.

(uo.: 338.)

Megfizeti még az árát az árulásnak, [Károlyi]
Kipótolja maradéka Esze Tamásnak,
Ha nem másnak! Árulónak,
Ugy lészen még dolga neki,
Miként Júdásnak!

(uo.: 353.)

Viszonylag pontosan körvonalazható a vers által leírt történelmi helyzet. A Thököly-féle felkelés bukása után járunk, a felkelők utolsó védőbástyája Munkács – Menjünk, menjünk Munkács felé, / Már eleget sirtam. – ahol Zrínyi Ilona küzd maroknyi csapatával. A vezér nélkül maradt bujdosók leginkább a Felvidéken bolyonganak, és még nem hívták haza Rákóczit Lengyelországból: Esze komám, ideje már / Rákócziért menni. Esze Tamás és csapata 1703. jún. 14-én találkozik Rákóczival Klimiecben, és 16-án Vereckénél átlépik a határt.

Rákóczi szabadságharcbeli szerepét – Rákóczi, akárki, / Jőjjön valahára Ady akár a Szende Pál tollából pár évvel korábban megjelent tanulmányból is kölcsönözhette: A nemesség "a végletekig elnyomta a jobbágyságot. [...] Az elkeseredés végre az északi vármegyékben nyílt lázadásban tört ki, a tömeg megmozdult, megrohanta és felgyújtotta a földesurak kastélyait. [...] Volt tehát egy mozgalom, mely vezért keresett. Távol Lengyelországban pedig egy ifjú herceg bujdosott, kit a sors vezéri szerepbe kényszerített bele s akinek seregre volt szüksége." (Szende Pál: Rákóczi. Huszadik Század 1906. VII. évf. 11. 348.) A versen végigvonul a kuruc mozgalom két fő mozgatórugója, a németellenesség és a klerikális elnyomás elleni küzdelem: Gábor fiam Bécsé, [...] Örzse lyányom a Krisztusé, [...] Váradon gyaláznak, / Bécsben kinevetnek... stb.

A vers egyik előzményének tekinthető az 1907-es Fölszállott a páva (l. AEÖV III. 69.), amelyben az újítók, a "jobbítók" tettei szintén az őrültséggel határosak: "Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, / Vagy ez a mi hitünk valóságra válik." Magyar bolondoknak / Bolond utját járom.

Magyarázat

Várad: Nagyvárad – püspöki székhely. "Aztán Váradon van két püspökség: a római katolikus és a görög-katolikus. Mindkettő a leggazdagabb az egész országban. Az egyiknek gyönyörű barokk várkastélya van a dombon, a másik most építtet magának új palotát a Szent László téren." (Nagy Endre: A peceparti Párizs 1900-ban. AM II. 77.)

cibere: (aszalt) gyümölcsből, korpából stb. főzött savanyú leves (ÉrtSz I. 783.)

Irodalom

AM II. 77.; Varga 328–334.; Király II. 591–598.

Vissza a vershez



689.

Szeretném, ha szeretnének

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím nélküli kivágat a Ny-ból. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: NN 1909. június 22. XII. évf. 142. sz. 1. – Tárca – ("Uj versek" főcímmel, "Írta és a vasárnapi matinén felolvasta Ady Endre." szerkesztőségi jegyzettel, Szeretném, ha szeretnének címmel utolsóként jelent meg a Fehér lyány virág-kezei és az Első szeretőm ölében után.) – További megjelenések: Ny 1909. július 1. II. évf. 13. sz. 40. – Ady Endre – (Szeretném, hogyha szeretnének címmel az Alázatosság langy esője, a Biztató a szerelemhez, Az Anti-Krisztus utja előtt.); FMo 1909. július 3. IX. évf. 156. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – (Szeretném, hogyha szeretnének címmel); Szil 1909. december 16. XXVII. évf. 50. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – (Szeretném, ha szeretnének címmel és az azonos című kötetre utaló szerkesztőségi jegyzettel.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Prologus) 7.; Szsz2 (1910) 7.; Szsz3 (1918) 7.; Szsz4 (1919) 7. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 131.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mivel a költő a Szsz1korr azon részét, melyben ez a vers található, nem látta. Az első NN-beli sajtóközléshez képest több lényeges változtatást hajtott végre Ady a Ny-ban megjelent változatban. A nyk-ban és a Szsz köteteiben pedig elhagyta a címet, mert a vers a kötetben sajátos, prológus funkciót tölt be. Mivel önálló versként a sajtóbeli közlésekben mindenhol címmel szerepel a költemény, és maga a költő is így említi egy 1911-es levelében ("Szeretném ha szeretnének" – Diamant Izsónak. [Budapest, 1911. jan. 17.] AEl II. 127.), a főszöveget a címmel kiegészítettük.

Javításunk

A hiányzó címet a Szil alapján pótoltuk. A Szil a Szsz1 megjelenése után közölte a költeményt, Szeretném, ha szeretnének címmel. Ez is azt bizonyítja, hogy önállóan – a kötetbeli címnélküli közlés után is – természetesen címmel ellátva jelent meg a vers.

Szövegeltérések

Főcím: Uj versek

   

NN

             

Cím: Szeretném, hogyha szeretnének

     

Ny

FMo

         

[Cím nélkül:]

         

Szsz1

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

1.

Se barátja, se

NN

             
 

2.

Se

NN

             
   

se

NN

             
 

4.

senkinek

NN

             

4–5. [között:]

       

Szil

         
 

5.

fenség

NN

             
 

6.

idegenség

NN

             
 

7.

messzi

NN

             
   

fény.

NN

             
 

8.

messzi

NN

             

8–9. [között:]

       

Szil

         
 

9.

Ó, jaj,

NN

             
   

ugy

NN

             
   

így

     

Szsz1

Szil

Szsz2

Szsz3

Szsz4

12–13. [között:]

       

Szil

         
 

13.

önkínzás,

     

Szsz1

Szil

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

ének,

NN

             
 

14.

hogy ha

NN

             
   

szeretnének,

NN

     

Szil

     
 

15.

Hogy lennék

NN

             
   

Hogy lennék

NN

             

Keletkezéstörténet

A költemény központi jelentőségű a Szeretném, ha szeretnének kötetben, hiszen annak prológusa és egyúttal címadó verse. Keletkezési körülményeiről Bölöni György részletesen ír, ezért őt hosszabban idézzük:

"Ady 1909. június közepén odahagyja az igézetét vesztett Párist és Budapestre érkezik. [...]

Én ekkor nyáron, új magyar piktorok képeiből kiállításokat rendeztem vidéken. Vakmerő magánvállalkozásom volt ez néhány nagyobb városban Rippl-Rónai, Kernstok, Gulácsy, Czóbel, Czigány, Tihanyi, Márffy képeivel [...].

Ady egy-két napot töltött csak Budapesten és igyekezett le Kolozsvárra. Időközben Nagyváradra mentem át képeimmel és hívásomra Ady kiszállt régi városában. Tiszteletére matinét rendeztünk a »Fekete Sas« emeletén rendezett kiállításon. Június 20-án volt a nevezetes matiné, nevezetes, mert Adyt újra régi barátai, a holnaposok vették körül: Emőd Tamás, Nagy Mihály, Dutka Ákos, Juhász Gyula, Nagy Andor, akikből a tavalyi duk-duk-affér kínos emléke elszállt. [...]

Ekkor hallottam Adyt először felolvasni és ekkor láttam először nyilvánosság előtt. Kántálós hangja régies, lévitás csengést adott verseinek. Nem volt sehol a kiátkozott, modern költő. Inkább egy régi regős volt, de benne az ideges ember is, aki drukkolva, halkan, alig érthetően, akadozó hangon kezdett mondanivalójába, melyet feje és törzse ingásával kísért és ajkai tölcséres csucsorításával igyekezett tisztábban kihangsúlyozni. Négy versét olvasta fel Ady. Kettő közülük épp ekkor jelent meg a »Nyugat«-ban. Az »Első szeretőm ölében« volt az egyik, a másik pedig a »Virág-kezek a fejemen«, melynek később »Fehér lyány virág-kezei« lett a címe, és a bakfissá fejlődött Kabos Ilonkával való pesti találkozásának emléke volt. Másik két versét akkor frissiben írta, és csak a »Nyugat« következő száma közölte. A küldetését sirató »Antikrisztus útja« volt az új versek közül az egyik, a másik pedig a »Szeretném, ha szeretnének«, mely másnap reggel megjelent a »Nagyváradi Naplóban«. Mikor ezt az emberi melegséget és megértést esdő önvallomását befejezte, a mellettem álló Gulácsy Lajos, mint egy alvajáró indult meg Ady felé, vállára borult és zokogva felsírt." (Bölöni 209–210.) Dr. Nagy Mihály hasonlóképp emlékszik: "Új és még sehol meg nem jelent verseit mutatta be. Akkor éjjel írta, a szállodában. A felolvasó asztaltól, kissé oldalt állt Gulácsy, a festő. [...] Mikor a vers utolsó szavai elhangzottak, Gulácsyból feltört a sírás. Szinte reszkető meghatódottsággal támolygott Adyhoz. Megölelte, vállára hajtotta fejét és sírt." (Dr. Nagy Mihály: Ady-emlékek. AM II. 132.)

Ezzel a prológussal a költő részben szembekerül a korábbi kötetek – az Új versek és Az Illés szekerén – prológusaival, részben folytatja azokat. Az Új versek prológusában hangsúlyosan megnevezte őseit: Góg és Magóg (l. AEÖV II. 195.); itt viszont kijelenti: "Sem utódja, sem boldog őse, / Sem rokona, sem ismerőse / Nem vagyok senkinek." Az Illés szekerén kötet prológusában (l. e kötetben) bibliai őst választott és a kiválasztott ember fagyos magányáról szólt. A Szeretném, ha szeretnének kötet prológusa ezt a gondolatot folytatja, de tovább is lép: megjelenik a maga megmutatásának igénye, a költői én kifelé, az őt körülvevő világ felé fordul. A szeretetéhség, a megértés utáni áhítozás az egész kötet alaphangját is jellemzi. A prológussal szemben áll a kötet utolsó verse, a Most pedig elnémulunk, amelyben megtaláljuk mindennek az ellentétét is: az elhallgatást, a csöndet (l. e kötetben).

Mi válthatta ki ezt a felfokozott szeretetéhséget? Ady az irodalmi életben ez év során gyakran társtalannak érezhette magát, hiszen a duk-duk afférral magára haragította a holnaposokat, majd, miután a Népszavában kezdett verseket közölni, Csizmadia Sándor támadta (vö. Kenyeres 42.) Bár a vers megírásának idején már túl vannak a kibékülést megpecsételő A Holnap új versei megjelenésén, és a Népszava-vita is lezárult, ezek az élmények nyilván elevenek maradtak még. Magánéletében is nehéz időszakot élt át: Brüll Adéllal szinte állandósultak a perlekedések, s a költő érzékeny idegrendszere ezt nehezen viselte: "Még idegenek bántása is majdnem megőrjít, s a maga bántásai még ezerszeresebben fájnak." (Diósi Ödönnének. [Párizs, 1909. jún. 8.] AEL II. 195.)

De a vers motívumai már régebb óta érlelődhettek. A költemény egyik alapgondolata, az én magába zárt büszkesége, szerepel egy egészen korai publicisztikai írásban:

"Miért visel álarcot, miért titkolja a szívét? ...

Százszor boldogtalanabb, mint én, mert nem vallja be, hogy boldogtalan.

Tudom, hogy érzi, éppen úgy, mint én azt a tehetetlen fájdalmat, hogy olyan világban élünk, mely nem a mi szívünknek való. [...]

És azután – még boldogtalanabb, mert megszűnt számára a legerősebb vigasztaló: az »Én« büszke öntudata! ... [...]

... Egyedül bolyongtam késő éjszakáig. Ismét és mindig Te voltál eszemben, Te édes szavú költő!

Igazad van. Az olyan szív, mint a tied volt, nem talál egy meleg, hozzá hasonló társat.

Igazad volt, igazad van. A te szíved s az én szívem is örökös árvaságra van teremtve – de örökös, fájó büszkeségre is." (Nyári estén. Szil 1898. júl. 24.; AEÖPM I.2 24–25)

A költeményben szereplő szeretetéhség, szeretetvágy és ennek kielégíthetetlensége a témája a következő cikkrészletnek is. A részlet megmagyarázza, miért nem lehetséges, hogy ez a szeretetvágy kielégüljön: "Ma még beszélni is nehéz róla, mert még csupán süldő ösztöneinkkel állhatnánk helyet érte, hogy a legkülönb, legválasztottabb mai embernek voltaképpen a szeretet hiányzik szörnyűen az életből. De nem a galileai halászoké, nem az új humanistáké, hanem az a teljes nagy, közös szeretet, melyből senki és semmi sem hiányzik. Akinek istene a Véletlen, a Hazárd, az, aki játszik a kiszámíthatatlannal, életbe, pénzbe vagy bármibe, asszonyba, csontba, rongyba vagy gubadarabba: szerelmes ember. Szerelmes ember, akit ma még viszontszeretni hiába is próbál valaki, mert ő nem egy szerelmet akar, de minden szerelmet, mindennek és mindenkinek a szerelmét." (Portus Herculis Monoeci VII. Ny 1910. jan. 16.; AEÖPM X. 16.)

A versről Rákosi Jenő írta: "Tetszik látni, csupa nagy szó, affektáltság, póz, homályosság, elégedetlenség és tehetetlenség. Mit tanuljon ebből a fiatalság? Mi az, hogy a költő senkinek a semmije? A költő, ha igazi, a világ tanítómestere, az élet fáklyája, a nemzete szemefénye. A második strófa csupa értelmetlenség, mindenesetre nagy szókkal való dobálózás. [...] Egy szóval, szeretné, ha szeretnék, ha valakié lehetne. Elhiszem. de ehhez nem ilyen poétai siránkozás kell, hanem – mint Heine mondta – szeretetreméltóság! [...] Nem kórházi szag, kenetlen kerekek csikorgása, csüggedés, és, hogy egy nagy paradoxont mondjak: önhitt csüggedés." (Rákosi Jenő: Könyvekről. BH 1916. nov. 26. 329. sz. 2–3.)

Viszont nagy hatással volt a költemény nemcsak Gulácsyra, de többek között Ady későbbi feleségére, Boncza Bertára is. Boncza Berta tizenhat évesen, a svájci internátusban olvasta először Ady verseit, s ezek oly mélyen érintették, hogy levelet írt a költőnek. Kapcsolatuk így kezdődött. A tizenhat éves lányt különösen a Szeretném, ha szeretnének kötet prológusa fogta meg, mint ahogy erre később visszaemlékszik: "Végre egy szobafogságos délután kezembe került a könyve is. Nem jutottam tovább a Szeretném, ha szeretnének prológusnál aznap délután, mert ez a sohasem hallott erejű kürtszó olyan bánattal búgott tizenhat évem zavarába, hogy hirtelen, élőn és szenvedőn, mint egy óriási seb tárult elém a zseni szegény, értünk pusztuló, árva szíve." (Csinszka: Önéletrajzából – vallomás a csodáról.; EmlAE V. 21–22.) Sík Sándort, aki eleinte kevés rokonszenvet érzett Ady költészete iránt, ez a költemény győzte meg Ady verseinek rangjáról: "A Szeretném, ha szeretnének prológusát már első olvasásra mint páratlan remekművet köszöntöttem, mint csakugyan olyan író művét, aki »már elfoglalta helyét a világirodalom legnagyobbjai közt.«" (Sík Sándor: Ady-emlékeim.; EmlAE III. 676.) A Szeretném, ha szeretnének Franz Kafkának is a kezébe került, természetesen német fordításban. (Andreas Ady: Auf neuen Gewä ssern. Eine Auswahl. [L. Vitályos–Orosz 5178. tétel] Leipzig, Wien, Zürich. E. P. Tal& Co Verlag. 1921. – Jürgen Born: Kafkas Bibliothek. Frankfurt 1990. S. 19 (1. tétel) – A kötetet magyar barátjától, Klopstock Róberttől kapta, neki is ír róla 1922. nov. 22. dátummal: "Nagyon köszönöm. Apránként, csekély segítséggel itt-ott mégis kiássák hát ezt a nagy embert a magyar sötétségből, persze bizonyára sok tévképzet is kavarog a dolog körül, elsősorban hamis analógiáké. Egy ilyen fordítás kissé mintha a szellemek panaszára emlékeztetne, amikor a médiumok kínzó tehetetlenségét emlegetik fel. Itt így fonódik egybe az olvasó és a fordító, nem a legalkalmasabb médiumként. De a próza egyértelműbb, és ott mégis valamivel nagyobb közelségből látni őt. Egyet s mást nem értek, ám az egészet jól tudom, hova tegyem, és – mint ilyen esetekben mindig – boldog vagyok, hogy ez a költő élt, él, s valami módon a rokonává tesz – »...rokona ... nem vagyok senkinek...«, írja, íme, ebben is rokonok vagyunk. A versek fordítása nyilvánvalóan siralmas, csak itt-ott lehet helytálló egy hang, egy szó talán. Hogy a dolognak az eredetihez való viszonyát bemérjem, elegendő, ha mércéül önmagam s a bádogos tetőfedők viszonyát használom. [...]" (Franz Kafka: Naplók, levelek. Válogatás. szerk. Györffy Miklós. Bp., 737.)

Irodalom

Rákosi Jenő: Könyvekről. Budapesti Hírlap 1916. november 26. XXVI. évf. 329. sz. 1–4.; AM II. 132.; Bölöni 210.; Dutka Ákos: A Holnap városa. Bp., 1955. 170–173.; Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek, Bp., 1957, 209–217.; V. J.: Ady Endre ismeretlen vallomása a "Szeretném, ha szeretnének" című verséről. Ország-Világ, 1957. dec. 24. I. évf. 31. sz. 12.; EmlAE I. 88.; Földessy: Amt 107.; Vatai 180–181; Király II. 144–151.; EmlAE III. 676.; IV. 74.; V. 21.; Bíró 135; Franz Kafka: Naplók, levelek. Válogatás. szerk. Györffy Miklós. Bp., 1981. 737.; Balogh László: Mag hó alatt. Bp., 1983. 74–82.; Bednanics Gábor: "Nem vagyok, aki vagyok". Bp., 1999. 90.

Vissza a vershez



690.

Az Anti-Krisztus utja

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. július 1. II. évf. 13. sz. 42. – Ady Endre – (A Szeretném, ha szeretnének, Alázatosság langy esője, Biztató a szerelemhez után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 99.; Szsz2 (1910) 101.; Szsz3 (1918) 101.; Szsz4 (1919) 101. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 167.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból, mivel a nyk szövegét idegen (Ady Lajos) kéz javítása rontja, a Szsz1korr-ban nincs nyoma annak, hogy látta Ady, így ezek nem szövegforrások.

Szövegeltérések

Cím: útja

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

át,

Szsz1

     
 

6.

új

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

neked:

 

Szsz2

   
   

jövőért

 

Szsz2

   
 

13.

Víg,

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

szomorú

   

Szsz3

Szsz4

 

18.

bünöm

 

Szsz2

   
   

stáció.

 

Szsz2

   
 

19.

új

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

20.

Élet-útját

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

21.

út,

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

22.

útja,

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

24.

Muszájul,

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady a kolozsvári szanatóriumba menet Bölöni hívására megállt Nagyváradon, ahol részt vett a tiszteletére rendezett matinén. "Négy versét olvasta fel Ady. Kettő közülük épp akkor jelent meg a Nyugatban. [...] Másik két versét akkor frissiben írta, és csak a Nyugat következő száma közölte. A küldetését sirató Az Anti-Krisztus utja volt az új versek közül az egyik a másik pedig a Szeretném, ha szeretnének." (Bölöni 210.) (Bővebben l. Szeretném, ha szeretnének vers jegyzetét e kötetben.) A vers tehát Nagyváradon született, feltehetőleg a matinét megelőző éjszakán, jún. 19-én.

Az Antikrisztushoz való személyes kötődését Ady jó barátjának, az általa Itókának elkeresztelt Marchişiu Otíliának (a későbbi Bölöni Györgynének) köszönheti, aki még 1906-os párizsi tartózkodásuk idején nevezte el viszonzásképp a költőt "vén Belzebub"-nak "ördögi incselkedéseiért" (Belzebub = a gonosz lelkek fejedelme, a sátán, az ördög). "Kevélykedve viselte ezt a nevet. Tetszett neki, hogy sátán-fejedelem. És tőle telhetőleg meg is tett mindent, hogy nevét kiérdemelje" – emlékszik vissza Bölöni. (Bölöni 82.) Egy 1910-es üdvözlő-kártya tanúsága szerint Ady saját maga is használta aláírásként ezt a nevet: "Édes Itóka, a pesti nagy, most már hiszem, halálos szomorúságból sok üdvözlet: Ady-Belzebub." (Bölöni 253.)

A bűntudat, a bűnös élettel való szembenézés Az Illés szekerén kötet istenes versei közt is felbukkan (Uram, ostorozz meg), a Szeretném, ha szeretnének kötetben azonban már számos költemény tükrözi a bűnnel történő küzdelmet, és így Az Anti-Krisztus utjával rokoníthatók: "Rut bűn az én szomoruságom" (Vezeklő vigadozás zsoltára); "Bűnben s halálban kinyilt cifra fürtöm / Minden senki rabolja, tépi" (Virág-fohász virágok Urához); "Már-már lelkem csuf bűnök veszték / S jöttek békés-esték" (Az Uraknak Ura); "Jönnek, jönnek, jönnek elémbem / Bűnös multamnak évei" (A mentő glória); "S tornyosan tornyosulnak / Vétkeink vert felhői" (Másokért halunk meg). (A verseket l. e kötetben.)

Földessy és Vezér is rokon versként jelöli meg A Jövendő fehérei című 1909 áprilisában keletkezett költeményt (l. e kötetben). (Bővebben: Földessy: Amt 126–127.; Vezér 218–219.)

A bűnösség tudata mellett jelen van a versben a "muszájul" vállalt messiás-szerep motívuma is. Ennyiben A magyar Messiások (AEÖV III. 104.) és A muszáj-Herkules (l. e kötetben) versekkel is kapcsolatba hozható. Ebben a versben azonban Ady paradoxont állít: az Anti-Krisztus itt maga a Messiás (a héber Messiás szó görög fordítása a Krisztus, magyarul 'fölkent'). Ennek az Anti-Krisztusnak krisztusi a sorsa, hiszen másokért hal meg, Hogy a Jövőt fehérnek tudja. Ugyanakkor mégsem tiszta ez az áldozat, mert ő az, Aki elvásik feketén, és a passió állomásai is a bűnök: S minden bűnöm egy stáció.

Az Antikrisztus személyéről az Ó- és Újtestamentum egyaránt beszámol. János apostol levelében ezt olvassuk róla: "Mert sok csalárdok jöttek e világra, kik nem vallják, hogy a Jézus Krisztus eljött a testben. Aki ilyen, csalárd az, és Antikrisztus." (János Apostol II. Levele 7.) Ő az, aki megtéveszti az emberiséget, a szemfényvesztő, Krisztus ellenfele, a Jelenések könyvének tanúsága szerint hamis próféta, aki a fenevad, a Sátán szolgálatában áll. Figyelemre méltó egyezés, hogy a már1905-ben megénekelt, és ősnek választott Gógot és Magógot is Antikrisztusként tartja számon a keresztény hagyomány. Ők az istenellenes hatalmak megtestesítői, akik Ezekiel próféta szerint támadást intéznek Isten népe ellen. (Ezékiel próféta könyve 38. 39. fejezet) (Magyar Katolikus Lexikon I. Bp., 1993., 315.)

A XIX. század második felében és a századforduló idején a hagyományos értékrend elleni lázadás kedvezett az Antikrisztus eljövetele gondolat felelevenítésének. Több filozófiai és szépirodalmi mű is foglalkozik e kérdéskörrel, mint például F. Nietzsche: Az Antikrisztus. Átok a kereszténységre (1888); Selma Lagerlöf: Az Antikrisztus csodái (1897) vagy Vlagyimir Szolovjov: Az Antikrisztus története (Három beszélgetés 1899–1900). (S. Lagerlöf regényére utalást találunk Ady egy későbbi cikkében: Emlékezés Millerand miniszterre. 1915. júl. 4. AEÖPM II.2 358.)

Irodalom

Sík 184.; Bölöni 210.; Földessy: Amt 126–127.; Király II. 303–308.; Vezér 208., 218–219.

Vissza a vershez



691.

Alázatosság langy esője

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. július 1. II. évf. 13. sz. 40–41. – Ady Endre – (A Szeretném, ha szeretnének után és a Biztató a szerelemhez, Az Anti-Krisztus utja előtt.) – További megjelenés: Nv 1909. december 25. XXXIX. évf. 297. sz. – Karácsonyi melléklet 1. ("Ady Endre uj versei" főcím alatt elsőként közli A Jézuska tiszteletére és a Vezeklő vigadozás zsoltára előtt.) – Kötetben: Szsz1 (Rendben van, Uristen ciklus) (1910) 97–98.; Szsz2 (1910) 99–100.; Szsz3 (1918) 99–100.; Szsz4 (1919) 99–100. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 166.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból, mely egyben az első szövegközlés. A nyk első két versszaka kivágat a Ny-ból, a többi három versszak idegen kézírással íródott. Autográf javítások nem találhatók benne, ezért nem vettük figyelembe. A további szövegközlések kis eltérésekkel ezt követik.

Javításaink

10. Az uram kis u-ját a 2., 6., 14., 18. sor szóalakjaival egyezően nagy betűre javítottuk. A 10. sor eltérése figyelmetlenségből származhat.

18. Az Uram után az előző versszakok párhuzamos soraival egyezően kitettük a vesszőt. A vessző hiánya szintén figyelmetlenség eredménye lehet.

Szövegeltérések

Főcím: Ady Endre uj versei

   

Nv

       
 

4.

esője,

Nv

Szsz1

     
 

9.

Muta s [sh]

Nv

       
 

10.

óh uram,

Nv

Szsz1

     
   

óh uram.

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

csúf

Nv

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

19.

percemben

Nv

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady jún. 27-én utazott pár napos érmindszenti kitérő után az egyhónapos klinikai kezelésre Kolozsvárra. A verset feltehetőleg még szülőfalujában írta.

Bűnös, gőgös ember könyörgése a vers, amelyben a költőelődhöz, Balassihoz hasonlóan az Úr bocsánatáért és irgalmáért esedezik a megtört lélek: "Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod, / Felséges Úristen, és kemény ostorod, / Kivel tagjaimot / Bűneimért nekem igen ostorozod. // Alázatos szívvel, Uram, téged kérlek, / Ellenem felemelt kezeidet tarts meg, / Szent Isten, könnyíts meg, / Irgalmasságod is énhozzám mutasd meg!" (Balassi Bálint nevére. Gyarmati Balassi Bálint énekei. Bp., 1986. 219.) A bűn és büntetés kapcsolatával foglalkozik az előző kötetben megjelent Uram, ostorozz meg (1908) és az 1909 novemberében írt Ne sujts bénasággal című költemény, mely utóbbiban szinte azonos vershelyzetből fordul a költő az Úristenhez bűnei bocsánatáért és a büntetés elkerüléséért: "Ki gőgös volt, már lakol itt lenn, / Jaj, ha engem is büntetni fogsz / Keserű gőgömért: / Félek törvényedtől, Uristen." (A verseket l. e kötetben.)

A vers felütésének (Nyilazott Napod tüzes hője, / Nem volt enyhülésem, Uram) profán és szakrális magyarázatát is adhatjuk: 1. a vers nyár közepén született; 2. Jónás próféta egy töklevél árnyékában hűsölve dölyfösen várja Ninive pusztulását: "De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada. És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada." (Jónás 4:7–8.). A harmadik versszakban (Mutass nekem egy ellenséget, [...] Megcsókolom csuf lábnyomát) az Újtestamentum tanítása szólal meg: "[...] szeressétek a ti ellenségeiteket; jól tégyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek" (Lukács evangéliuma 6:27.) A címtől a vers végéig végigvonul az alázatosság gondolata, amely az önmagát gőgösnek mutató Ady egyik alapvető problémája volt. Ez szintén a Bibliából ered: "mert minden, valaki, magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik." (Lukács evangéliuma 14:11.)

Irodalom

Hatvany II. 70–71.; Földessy: Amt 126.; Vatai 208.; Király II. 430–431.; Vezér 217.

Vissza a vershez



692.

Biztató a szerelemhez

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: az első három versszak autográf kézírással, az utolsó három versszak kivágat a Ny-ból, autográf javításokkal. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. július 1. II. évf. 13. sz. 41. – Ady Endre – (Dal egy Ágneshez címmel harmadikkét a Szeretném, ha szeretnének, az Alázatosság langy esője után és Az Anti-Krisztus utja előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 24–25.; Szsz2 (1910) 24–25.; Szsz3 (1918) 24–25.; Szsz4 (1919) 24–25. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 138.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. A Ny-beli közléshez képest itt jelentős módosításokat hajtott végre a költő, megváltoztatta a címet, az első három versszakot maga írta le, s benne az Ágnes nevet lecserélte (1. és 9. sor). Úgy szintén a további három felragasztott versszakban: a 17. sorba Édes, a 18. sorba Drágám, került.

Szövegeltérések

Cím: Dal egy Ágneshez

   

Ny

         

Cím alatt: (Más valaki helyett dalolom)

 

Ny

           
 

1.

Ágnes, Ágnes, a szerelem

Ny

         
 

2.

jószág.

Ny

         
   

jószág,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

daganata,

   

Szsz1

     
 

8.

sírban

   

Szsz1

   

Szsz4

 

9.

Ágnes, az évek

Ny

         
   

évek,

       

Szsz3

Szsz4

 

10.

Hidd el.

Ny

         
 

12.

szűlnek

       

Szsz3

Szsz4

 

17.

Ágnes, ugy-e

Ny

         
   

ugye-e

       

Szsz3

 
   

íeledünk? [sh]

         

Szsz4

 

18.

Ágnes, ugy-e

Ny

         
 

21.

szeretűnk,

   

Szsz1

     

Keletkezéstörténet

Ady 1909. jún. végén Érmindszenten tartózkodott, majd innen indult jún. 27-én Kolozsvárra, az idegklinikára. Nagyobb valószínűséggel Érmindszenten, de esetleg már Kolozsvárott is írhatta ezt a versét.

A költemény a szerelmet testi-lelki valóságában az élet legfontosabb princípiumának jelöli meg. A szerelem győzedelmeskedik a halálon is, hirdeti az utolsó versszak. Hatvanynak írt egyik levelében ezt így fogalmazta meg a költő: "[A nő] az egyetlen, ami az életért kárpótol s legrokonibb a Halállal s az Istennel, kik valószínűleg – egy személy." (Hatvany Lajosnak. [Érmindszent, 1908. dec. 26–27.] AEL II. 132–133.) A szerelem és Isten rokonságára utal A Hágár oltára című vers is: "Ugy csókolok én, mint egy isten" (l. e kötetben).

Bár a költeményt Ady a Két szent vitorlás ciklusba sorolta, amelyet "Léda asszonynak" ajánlott, mégsem tudjuk, hogy a versnek ki a múzsája, vagy hogy egyáltalán van-e. Eredeti címe Dal egy Ágneshez volt, s már az ebben a címben szereplő egy határozatlan névelő is bizonytalanságot fejez ki (melyik Ágnesről van szó a sok közül?). A módosított, végleges Biztató a szerelemhez cím pedig még inkább az általánosító jelleget hangsúlyozza.

Feltehető a kérdés, hogy a vers korábbi címében miért éppen az Ágnes név szerepel? Életrajzi adatunk nincs arra, hogy Adynak ebben az időben kapcsolata lett volna Ágnes nevű nővel. Lehetséges, hogy a költő egyszerűen kiválasztott egy nevet, s ez bármelyik női név lehetett volna. De talán összefüggésben lehet azzal, hogy Heine a Dalok könyve Az Északi-tenger ciklusában szerepel ez a név, a Vallomás című versben (Buch der Lieder / Nordsee / Erklärung). A verset biztosan ismerte Ady, hiszen említi egyik 1906-os cikkében. Itt ismerteti Bodrogh Pál új kötetét, melyben a fiatal költő fordításait gyűjtötte össze: "[...] Heine-vel és Byronnal miként veri a dicsteljes magyar fordítókat ez a fiatalember. Mennyivel dalosabb, készebb, simulékonyabb és ügyesebb. Közéjük értjük Dóczi Lajost, kinek Bodrogh Pál a kötetét ajánlotta. Endrődi Sándort. Le: egészen a Heine-fordító Lehr Albertig. Legsikerültebbeknek és legértékesebbeknek Byron-fordításait tartjuk. Egy-két Heine-fordítása meglepően pompás. Hol illatot, színt és heineiséget elhullat, ott is ügyes.

Íme például a híres vallomás Ágneshez. A magyarázat. A vers második fele:

Homokba írtam könnyű náddal:
»Szeretlek, Ágnes.«
De gonosz hullámok ömöltek
Az édes vallomásra
Lemosva az írást.

Törékeny nádszál, gyenge homok,
Futó hab, vége, el veletek!
Borul az ég, vadabb a szívem
S vaskézzel a norvég rengetegből
Kitépek egy óriási szálfát,

Belemártom azt
Az Aetna izzó mélyibe s ezzel
A tűzitatta szörnyü tollal
Fölírom az égnek boltozatára:
»Szeretlek Ágnes!«

S minden éjjel, mindörökkön
Lobogni fognak a lángbetűk
S az eljövendő nemzedék
Olvassa egykor az égi szókat:
»Szeretlek Ágnes!«"

(Idegen költők. BN 1906. április 1.; AEÖPM VII. 183–184.)

Az Ágnes névre másik lehetséges magyarázat lehet, hogy Földessy emlékezete szerint Brüll Adélnak "a zsidó, vagy kitérése után a keresztény matrikulában Ágnes is volt a neve". (Amt 110.) Megkérdőjelezi Földessy állítását Adél levele, akinek az Ágnes névről nem jutott eszébe saját személye: "Megkaptam az első júliusi Nyugatot (a többit nem) édes szép versek. Ki az az Ágnes? és ki helyett írtad, azt hiszem hogy ez csak nekem szól – más helyett? ugy-e." ([Párizs, 1909. júl. 8.]; AEL II. 215.)

Irodalom

Földessy: Amt 110.; Király II. 194., 202.; Varga: Aém 282–287.

Vissza a vershez



693.

A Ma kiebrudaltjai

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 210×155 mm. Cím: A Jövőben élők. Aláírás: Ady Endre. Foltos, beszakított, restaurált. – PIM A./135.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a kivágata, autográf címfelírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: 1909. július 4. LVI. évf. 27. sz. 559. – Ady Endre – (A Jövőben élők címmel.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Jövendő fehérei ciklus) 78.; Szsz2 (1910) 78.; Szsz3 (1918) 78.; Szsz4 (1919) 78. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 158.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból.

Szövegeltérések

Cím: A Jövőben élők

   

k

       
 

1.

Jövőnek<,> [fölé:].

k

         
 

4.

<itt [?]> [fölé:] ők

k

         
   

Osök

   

Szsz1

   

Szsz4

 

6.

Újféle

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

gyülölve

     

Szsz2

   
   

szeretve <:> [?] [javítva:] ,

k

         
 

8.

Muszály,

         

Szsz4

 

10.

halnak <,> [fölé:] :

k

         
   

halnak

         

Szsz4

Keletkezéstörténet

Érmindszentről így írt Ady jún. 26-án: "Ami a Nyugat versmonopóliumát illeti, ezer örömmel. De a V.U.-nál van még három vagy négy versem." (Fenyő Miksának. [Érmindszent, 1909. jún. 26.] AEL II. 203.) Ady rendszeresen küldött Schöpflin Aladárnak a verseiből, s ha Schöpflinnek módja volt rá, közölt közülük egyet-egyet a -ban, ezért volt most is három vagy négy vers nála. 1909-ben Adynak a levél után még két verse jelent meg a -ban: júl. 4-én A Ma kiebrudaltjai, szept. 5-én a Séta bölcső-helyem körül. Hogy A Ma kiebrudaltjai pontosan mikor íródott, s aztán meddig volt Schöpflinnél, illetve a szerkesztőségében, arra nincs pontosabb adatunk.

A költemény egyik fő motívuma a jövő. A vers eredeti címe – A Jövőben élők – is ezt erősíti, amelyet azért kellett megváltoztatni, mert a ciklus címét is adó versben már ott a "Jövendő". A diadalmas jövő áll szemben itt a jelennel, ahol a szegények csak "kiebrudaltak". A Jövendő fehérei ciklusban több vers utal a jövőre: A Jövendő fehérei: "S szerettem, aki szenvedett, / A Jövendő fehéreit"; Bus Ahasvérok Májusa: "Május: az örök ember-álom, / A Jövő harsonája."; Proletár fiú verse (vö. Király II. 23.) Az egy évvel korábbi, Az Illés szekerén kötetben Az utca éneke ciklus verseiben is nagy szerepet kap a jövő motívuma. Pl. A legszentebb csók (AEÖV III. 74.) című versben: "S minden igaz tűznél / Dagad a mi álmunk, / A mi új világunk"; Dózsa György lakomáján: "Ti vagytok Magyarország sírja / S ti lesztek majd a jövendő"; A Hadak Utja: "Új hadsereg a hadak Útján, / Új legenda, új harcos ének: / Ez a Jövő, a kész Jövő / S pirkadása a magyar Égnek." Egy 1906-os cikkében a munkásokról mint a jövő képviselőiről beszél: "[Párizsban] A színházak tudomásul veszik a társadalmi erők elhelyezkedéseinek nagy változását. A színházak tehát közelednek a jövő embereihez: a munkásokhoz." (A munkások színháza. BN 1906. márc. 31.; AEÖPM VII. 180.) Szintén 1906-ban ír a múlt és jelen ellentétéről, amely a társadalmi osztályok ellentétében nyilvánul meg. Az arisztokrácia képviseli a múltat, a polgárság és munkásság a jövőt: "Mikor Párizsba küldték Sir Francis Bertie-t, szívére kötötték: ne felejtse el egy percig sem, hogy köztársaságba megy. Ne keresse a kékvérűek társaságát túlságosan. Ezek nem számítanak már többé Franciaországban. A múlt népsége helyett keresse és szeresse a jövőét. Frekventálja a burgeoisie s a munkásság köreit inkább." (A "cher comte". BN 1906. júl. 10.; AEÖPM VIII. 23.)

A versen átívelő másik motívum a sorsszerűség: Sokszor ők maguk sem akarják / S mégis csak összeverődnek. Ugyanez a fatalizmus jelenik meg a pár hónappal korábbi Küldöm a frigy-ládát című versben: "Kötésünket a Sors akarta". (A verseket l. e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 121.; Király II. 23., 27., 609–612.

Vissza a vershez



694.

Séta bölcső-helyem körül

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a kivágata, autográf jelzésekkel. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: 1909. szeptember 5. 56. évf. 36. sz. 742. – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 29–30.; Szsz2 (1910) 29–30.; Gyűjt (1910) 71–72.; Szsz3 (1918) 29–30.; Szsz4 (1919) 29–30. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 140.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a -beli közléssel megegyező nyk-ból.

Szövegeltérések

 

1.

látod-e?:

     

Szsz3

Szsz4

 

2.

lanka

     

Szsz3

Szsz4

 

7.

Os [sh]

Szsz1

       
 

8.

repedt.

   

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

12.

Elsülyedt

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

16.

itt a falu,

   

Gyűjt

   
 

18.

Minszentnek [sh]

   

Gyűjt

   
   

hívják,

   

Gyűjt

   
 

19.

rajta-van,

     

Szsz3

Szsz4

 

23.

fütyöl.

   

Gyűjt

   

Keletkezéstörténet

Ady 1908. szept. 29-én Adéllal együtt Érmindszentre utazott, s egy-két napig vendégeskedtek az újonnan felépült "kúriában". (AEL II. 595. és 588. levél jegyzete, 382., 379.) Ady Lajos és Bölöni György szerint a vers ennek a néhány napnak az emlékét őrzi. (AL 122., Bölöni 157.) "Hogy a vers mégis csak a Szeretném, ha szeretnének-be kerülhetett bele, annak az az oka, hogy a Vasárnapi Újságnak küldött vers csak hónapok mulva látott ott napvilágot, amikor már Az Illés szekerén régen megjelent volt." (AL 122.)

Király István szerint a nem halogatta a vers közlését, hanem ez is az Ady által "kedvelt fiktív realitású költemények sorába" (Király II. 518.) tartozik. Ez azért nem látszik valószínűnek, mert a vers sok konkrét utalást tartalmaz (Asszonyom, tépjek-e neked / Medréből egy-két holt virágot?"; "És most gyerünk be a falunkba.), és más vers kapcsán is tudjuk (l. az Adjon Isten mindenkinek jegyzetét jelen kötetben), hogy a igen nagy késéssel jelentette meg a verseket. Ellentmond még Király véleményének az is, hogy Ady 1909 júniusában engedett a Nyugat kérésének, és ezután csak itt publikált verseket: "Ami a Nyugat versmonopóliumát illeti, ezer örömmel. De a V.U.-nál van még három vagy négy versem." (Fenyő Miksának. [Érmindszent,1909. jún. 26.] AEL. II. 203.). Tehát a verset ez előtt írta, de hogy mennyivel, az bizonytalan, így pontos fogódzó híján a másik -ban már korábban megjelent költemény, A Ma kiebrudaltjai után iktattuk be a verset.

Ady Lajosné leírása szerint Ady szülei kedvesen fogadták Adélt, csak Ady Lőrinc tett néhány célzást arra, hogy Brüll Adél férjes asszony. Nem túl valószínű viszont, hogy ez a látogatás és bemutatás Adélt egy leendő házasság reményével kecsegtette volna, ahogyan azt Ady Lajosné feltétezte. Mint ahogy az az állítása is megalapozatlan és teljes mértékig oktalan, miszerint Ady Diósinét "búcsújárásra vitte, mely lezárja, bizonyos értelemben, az egész eddigi Léda-korszakot. Útjaik ezentúl mégjobban szétválnak majd..." (AL-né: 88–89.)

A néhány nap alatt Ady megmutathatta gyerekkorának helyszíneit, melyeket képzelete legendákkal szőtt át. A Bence-domb, melyen egykor kolostor állt, manapság már ki sem emelkedik a tájból; az Ér patak, mely Ady szerint az óceánig futott, az év nagy részében kiszáradt meder; Kótó "Érmindszenten minden lapályos, mocsaras helynek, de egyszersmind az Ér egy-egy mélyebb fürdésre alkalmas szakaszának is" a neve (AL 17), s a gyerekkori legendák szerint itt süllyedt el a hajdani Kótó falu. Az alföldi jellegű tájban a református templomtól néhány háznyira található a nádfedeles szülőház, és az Ady-kúriának nevezett ház. A falu azóta sem terjeszkedett, így a kis házak most is a település végén, a temető mellett állnak. A vers végén a falu a legendák szintjéről alászáll a realitáshoz, mely megidézi A magyar Ugaron (AEÖV II. 183.) című vers hangulatát is (S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.). Ezt erősíti a falu nevével való "játék" is: az Ér patak mellett elterülő falut minden szent kegyelmébe ajánlották, de valójában minden gonosz forrása lett. Az utolsó versszakban pedig már saját maga mint e táj szülöttje felett suhan el a kacagó szél, mint korábban a nagy ugar felett: S fölöttünk végzet-szél fütyöl.

Magyarázat

Kraszna-árok: Kraszna. A Szamos baloldali, mintegy 200 km hosszú mellékfolyója. Ered Szilágy vm. D-i határán a Meszes és Réz hegység összeszögelésénél, fölveszi É felé folyva a Zilah patakot, átfolyik az Ecsedi-lápon, Olcsvánál torkollik. (RNL XII. 269.)

turk horda: Turk népek. Gyüjtő név, de tartalma az évezredek folyamán többször változott. [...] Egykor Ázsia északi részén az ősázsiai töredékek és finn-ugorok mellett éltek turk népek. A két utóbbi gyakran együtt szerepel, mint alkalmi szövetséges. Így a japán források szerint Kr. u. az I. sz.-ban együtt kalandoztak Indiába, Kínába, eljutottak Koreáig, mindenütt csapatokat hagyván hátra, velük jutott ide a vas ismerete és megmunkálásának technikája. [...] Közép-Ázsiát ma is a Turk népek bírják: kirgizek, özbégek, karakalpák, turkmének, jakutok, tarancsik, ujgurok, tágabb értelemben a szibíriai tatárok, baskirok, csuvasok, az iráni asserbaicsanok s mint Ny-i ág a törökök (ozmánok). (RNL XVIII. 534–535.)

Irodalom

AL 122.; AL-né: 87–89.; Bölöni 170–171.; Földessy: Amt 112.; Király II. 517–526.; Tüskés Tibor: Ady Endre: Séta bölcső-helyem körül [Verselemzés]. In: T.T.: Versről versre. Bp., 1976. 13–20.; Kecskés András: Egy Ady-vers hangzásvilága. In: Ady-Kodály emléknapok. 1977. Bp., 1979. 85–98.; EmlAE IV. 786.; Vezér 214.

Vissza a vershez



695.

Lelkem szerelmes fattyai

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Aláírás: Ady Endre. Nyomdai utasítás Osvát Ernőtől. Ép. Fenyő-gyűjtemény. – PIM A. 201/73.

Első megjelenés: Ny 1909. július 16. II. évf. 14. sz. 99. – Ady Endre – (A föl-földobott kő, a Könyörgés vig halásért, a Megölelném a lyányod és a Zúg-zeng a Jégcimbalom előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 124.; Szsz2 (1910) 126.; Gyűjt (1910) 90–91.; Szsz3 (1918) 126.; Szsz4 (1919) 126. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 177.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-tal megegyező k-ból. A nyk szövegét idegen kéz írta le, az első kötet korrektúrájában értelemzavaró hiba jelent meg: az 1. sorban illó helyett illő-t szedtek, s ez a további kiadásokban is így maradt, viszont egyik kötetben sem található olyan változás, amely valószínűsíthetően Ady javításából eredne.

Szövegeltérések

 

1.

Al-bölcs [sh]

 

Szsz1

       
   

illő

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

8.

Bús

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

12.

bús

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

13.

[sor elején:] <S>

k

         
 

14.

fattyu-siheder

   

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

16.

míg

   

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

18.

gondolat-gyerek

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

19.

vídám

 

Szsz1

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

21.

szeretőt <,>

k

         
 

22.

küldj [fölé:] a

k

         
   

víg

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

erőt.

     

Gyűjt

   

Keletkezéstörténet

Adyt 1909. jún. 28-tól aug. 1-jéig Kolozsvárott kezelték az idegklinikán. Innen küldte Osvát Ernőnek – más versekkel együtt – ezt a költeményt: "Édes Ernőm, Itt vannak először is a versek." (Osvát Ernőnek. [Kolozsvár, 1909. júl. 9.] AEL II. 218. A versek azonosítása a jegyzetben: 488.)

A versben Ady költői víziói megszemélyesítve jelennek meg, mint ahogy ezt Földessy megállapította (AM I. 131.). Hasonló jelenséggel találkozunk az Álom álom helyett, Özvegy legények tánca, Az én koporsó-paripám, Barna ég alatt című versekben. (L. AEÖV III. 47., 48., 86. és e kötetben.) Nem ritka, hogy Ady költői álmait gyermekeinek, fiainak nevezi: "Fiaim: álmok, őrületek" (A fiaim sorsaAEÖV III. 92.).

A költeményben a lírai én kétféleképp nevezi "fiait": lelkem szerelmes fattyai illetve, a jelenlegi állapotra utalva: Lelkem most erkölcs és teher, / Vén, bus kisdedeket nevel. Mindezzel lelkiállapotát és költészetét is jellemzi. Ady 1909. évi önéletrajzában így fogalmazta meg költői programját: "Mindent el akartam mondani, ami ma élő magyar emberben támadhat, s ami ma élő embert hajt, mint szíj a gépkereket. Elmondhatom ma már: a mai magyarság, kultúr-magyarság lelkiismeretének hiszem magam, ez a lelkiismeret pedig nem lehet mindig tiszta." (Önéletrajz. Ny 1909. jún. 1.; AEÖPM IX. 344.)

A siratlan titkok előzménye előfordul a Még egyszer című kötetben is: "Én, a siratlan fájdalomnak / Szegény, bolond, kopottas hőse ..." (A könnyek asszonya AEÖV II. 129.).

Irodalom

AM I. 131.; Földessy: Amt 131.; Király II. 67.

Vissza a vershez



696.

A föl-földobott kő

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: A föl-földobott kő. Aláírás: Ady Endre. Piszkos, beszakadt. – PIM A. 201/98.

A Szsz1 nyomdai kézirata: a Ny kivágata. A vers első két versszaka és a cím idegen kéz írása, viszont a nem autográf versszakok megtalálhatók és átvilágítással elolvashatók a Könyörgés vig halásért című vers hátoldalán, ahol az áthúzás nagy valószínűséggel Adytól származik. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. július 16. II. évf. 14. sz. 99–100. – Ady Endre – (A Lelkem szerelmes fattyai után és a Könyörgés vig halásért, a Megölelném a lyányod és a Zúg-zeng a Jégcimbalom előtt másodikként.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 19.; Szsz2 (1910) 19.; Gyűjt (1910) 65–66.; Szsz3 (1918) 19.; Szsz4 (1919) 19. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 136.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-tal megegyező k-ból. Könnyen elképzelhető, hogy Ady ezt a szöveget a nyk összeállításakor átolvasta, de változtatni nem kívánt rajta. Ha szándékában állt volna, ezt már a kivágás előtt tette volna meg, mint pl. a Duruzslás a jégveremből című vers esetén láthatjuk. Ezt követően nagy valószínűséggel nem látta a későbbi szövegforrásokat.

Javításunk

14. Az országom után a 2. sor analógiájára kitettük az elmaradt vesszőt.

Szövegeltérések

 

2.

országom, újra

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

meg újra

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

5.

Szédül,

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

porba.

Szsz1

       
 

7.

Mindig

 

Szsz2

     
   

menekülhet,

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

8.

elülnek

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

13.

bús

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

16.

Es, [sh]

     

Szsz3

Szsz4

   

hiába

   

Gyűjt

   
   

szándék,

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

17.

visszaszállnék

 

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

18.

is

       

Szsz4

Keletkezéstörténet

Majd féléves külföldi bolyongás után jún. 28-tól a kolozsvári idegklinikán kúráltatja magát Ady. Innen küldi júl. 9-én a verset Osvátnak. (L. a Lelkem szerelmes fattyai című vers jegyzetét e köteben.)

"A magyarsághoz való végzetes és – Benedek Marcell szavaival élve – természetes tartozás egyszerű szimbóluma. Mint ahogy a földobott kő visszahull, úgy jő haza újra meg újra a « kicsi ország» haraggal, gőggel elmenekült fia" (Benedek II. 34.), akárcsak a halni hazavágyó lantos a Hazavágyás Napfény-országból című versben: "Akkor én majd nem erre járok, / Nem Napfény-országban rogyok össze. / Magyar árok lesz az az árok." (L. AEÖV III. 53.)

Nem elsőként használja Ady a földobott és visszaeső kő motívumát a magyar irodalomban. Széchenyi István így ír 1834-ben egyik cikkében: "Visszajövetről gondolkozni 's aggódni sokat, nem szükség; a' selejtes, ha odamarad is, mit árt? A' jó hazafi visszatér, mert valamint a' követ, bármi magasan vettessék is a levegőbe, valami ellenállhatatlan erő vonja vissza a földhöz: úgy varázsolja a' romlatlan természet nagy törvénye a' hazafit anyaföldjére vissza ismét." (Társalkodó, 1834. 68. sz.; Széchenyi hírlapi cikkei I. 37. Akadémiai kiadás 1893.; közli Földessy: Amt 109.) Alföldi Péter fölfedezése Somló Sándor "Az Apród" című elbeszélő költeménye, melyben a visszaeső kő motívum hasonló jelentéssel szerepel. A mű 1895-ben jelent meg Endrődi Sándor "A magyar költészet kincsesháza" gyűjteményében, s bár az Adyra tett közvetlen hatás nem állítható, azt biztosan tudjuk, hogy olvasta Endrődi Sándor antológiáját. (Alföldi Péter: A feldobott kő. Literatura. 1936. máj. 15. 158.)

[...] De bárha tép a kín, a győzelem,
És futni késztet innen a göröngy is,
Lekötve tart e helyen oly igézet,
A melytől lelkem szárnya megtörik.
S mint feldobott kő visszahull legott,
Úgy visszahullok én, nem bírva már
Repülni messze, messze innen el.

Ugyanakkor a feldobott, eldobott kőnek a filozófiatörténetben is közismert előzményéről tudunk. Spinoza az Etika című művében fejti ki az emberi szabadság ill. a szabad akarat hiányát, s ezt az eldobott kővel szemlélteti. Spinoza szerint, ha az elhajított kőnek öntudata volna, azt hinné, hogy szabad akaratából repül. Ugyanígy az ember élete is determinált, de nem ismerjük az indítóokát. S hogy ezt a gondolatot Ady ismerte, arra egy igen korai cikke a bizonyság: "Játékszerek vagyunk a démoni végzet kezében. Labdák vagyunk csak. Repülünk, mint a Spinoza köve, s azt hisszük, azért repülünk, mert úgy akarjuk. Pedig predestináltatott ez már rólunk régen. Jaj annak, aki megtorlásra vágyik. A sors közös, nem tesz kivételt. Az elrepített kő visszaszáll fejünkre." (A kortesvezér szerelme. Szabadság 1900. máj. 24.; AEÖPM I.2 277.)

A 2. strófa a népdalbéli vándor élményét idézi: Messze tornyokat látogat sorba – "Sej Nagyabonyban csak két torony látszik, / De Majlandban harminckettő látszik" ez azonban a régieket sem marasztotta külországban: "Inkább nézem az abonyi kettőt, / Mint Majlandban azt a harminckettőt." (Fried István: Verstárgyalás... 115.) Ugyanebben a versszakban olvassuk: lehull a porba, / Amelyből vétetett. Martinkó András az Édenkertből kiűzött ember fájdalmát véli ebben felfedezni. (Martinkó András: Értjük, vagy félreértjük a költő szavát? 176.) "Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz." (Mózes I. könyve 3:19.) A hazából – a Paradicsomból – való kizárattatás egy 1906-os versében is felbukkan; az egyéb hasonlóság mellett a kiűzetés oka – a szomorúság – is azonos: Szomoruan magyar – "Arany-bércek, arany-kupolák, / Véremet az út pora issza, / Öröm-városból menekülök én / S nem mehetek sohase vissza. // Öröm-város volt az én hazám, / Most is sajog sanyarú testem. / Korbáccsal vertek ki, mert egy napon / Szomorúság bűnébe estem." (Öröm-város volt a hazám – l. AEÖV III. 14.)

A hazaszeretetet átoknak is érző költő hangja szólal meg a 4. strófában, megerősítve azt az évezredes hagyományt, hogy a szeretet-szerelem és a gyűlölet együtt járnak. A hazaszeretetnek ezt a formáját – Tied vagyok én nagy haragomban, / Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban / Szomoruan magyar – egy 1908-as és egy 1910-es cikkében is kifejti Ady: "Mondják, hogy ez az özönvízelőtti érzés [a hazaszeretet], ez a gyámoltalan nosztalgia benne lappang a kis népek legműveltebbjében is. [...] Ignotus ír valahol a törzsökös, de európai lelkű magyarok tüzes magyar-gyűlöletéről. Ez a magyargyűlölet szerelem volt Berzeviczy Gergelynél, Széchenyi Istvánnál. [...] Az új generáció magyar intellektueljei már nem ilyen szerelmes gyűlölők lesznek." (Megszerettetik a hazát. Nsz 1908. aug. 16.; AEÖPM IX. 252.); "Utálatos ország ez ma is, s egyetlen szerencsénk, hogy azok mondhatják ezt meg, akiknek nem üvölthetik oda a cokit. Aki ezer s egy-két év óta itt élt családban, származásban, hagyományban, vérben váltott jogot magának – ugye bizony? – a fajtája megrovásához." (Petőfi nem alkuszik. Renaissance 1910. júl. 10.; AEÖPM X. 85.)

Az 5. versszak példás alakban / Te orcádra ütök sor értelmezésében megoszlik az irodalomtörténészek és a nyelvészek véleménye. Földessy szerint ennek »hasonlítok hozzád« jelentése nem elfogadható, mivel "ennek határozottan ellene szól a kontextus: »nagy haragomban, bús akaratlan«. Példás alakban: példája a nagy hűtlenségű (tőle távozó) és szerelmes gondú magyarnak." Földessy más magyarázattal is szolgál; a harmadik bekezdésben idézett Széchenyi gondolat segítségével: példás alakban azaz "úgy, olyanformán, olyan példa szerint, ahogy ezt Széchenyi csinálta." (Földessy: Amt 109.) Részben ugyanezt állítja Katona Piroska is, aki az "Égre követ ne dobj, mert fejedre fordul!" szólás-mondást tekinti példának: "[...] a föl-fölhajtott kő a példaszót igazolva, »példás alakban« nemcsak visszahull a földre, hanem »bús, akaratlan« meg is üti azt, aki földobta – hazáját." (Katona – O. Nagy 178.) Makay Gusztáv a másik tábor álláspontját képviseli: "a valakire üt szép magyar kifejezésével adja tudtul, hogy Ady a "bús akaratlanságban", a vissza-visszahulló tehetetlenségben is "kicsi országához" hasonlónak érzi magát." (Makay 282.)

A problematikus Te orcádra ütök sor tárgyias és nem átvitt értelmű magyarázata mellett említünk még két verset, amelyekben az üt kifejezés valamely rokon értelmű párjával találkozunk. Az első vers a szeretetből fakadó elkeseredett bántásra példa, a második az üres magyarkodás elutasítása, így mindkettő kapcsolható A föl-földobott kőhöz: "Akit vágott búsan, veszetten / Átkozott, harcos, bolond karom, / Talán-talán épp azt szerettem." (Harcos ember szive – l. AEÖV III. 113.); "Megkarmolom az agg rozmárok arcát. / Eb ura fakó, / Pukkadjatok meg, / Nekünk nem kell savós, úri magyarság." (Morognak a vének – l. e kötetben.)

Magyarázat

fölhorgadnak: fölfelé görbül, hajlik (vö.: ÚMTsz)

Irodalom

Benedek II. 34–35.; Alföldi Péter: A feldobott kő. Literatura. 1936. máj. 15. 158.; Makay Gusztáv: "Édes hazám fogadj szívedbe..." Bp., 1959. 280–283.; Katona Piroska–O. Nagy Gábor: Egy Ady-sor értelmezéséhez. ("Te orcádra ütök") = Nyr 1960. 2. sz. 178–181.; Welter Alfons: Egy Ady-sorról. Nyr 1961. 378.; Földessy: Amt 109.; Vatai 330–331.; Király II. 665–671.; Zeman László: Egy Ady-vers fordításával kapcsolatban. Tanulmányvázlat. IrodSzle 2. sz. 140–146.; Fried István: Verstárgyalás… Bp., 1971. 114–118.; Martinkó András: Értjük, vagy félreértjük a költő szavát? Bp., 1983. 174–180.

Vissza a vershez



697.

Könyörgés vig halásért

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: Könyörgés vig halásért. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/ 29.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, autográf címfelírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. július 16. II. évf. 14. sz. 100. – Ady Endre – (Indulás a zengő Űrbe címmel, a Lelkem szerelmes fattyai, A föl-földobott kő után és a Megölelném a lyányod, a Zúg-zeng a Jégcimbalom előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 105–106.; Szsz2 (1910) 107–108.; Szsz3 (1918) 107–108.; Szsz4 (1919) 107–108. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 170.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, hiszen az autográf címfelírás bizonyítja, hogy Ady jóváhagyta ezt a változatot. A 7. sor akkor szavából az akk betűsort, a 8. sor Cirógassam szavából az ass betűsort a nyk-ból a ragasztás során a ragasztóanyag kiszakította. Ezt a hiányt idegen kéz pótolta, a Ny eredeti szövegét állítva helyre.

Szövegeltérések

Cím: Indulás a zengő Űrbe

   

k

Ny

       
 

1.

Kiáltsák

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

13.

mosolygásod,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

víg

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

S [beszúrva:] én

k

         
 

19.

tép<t>ek [fölé:] n

k

         

Keletkezéstörténet

Ady a verset a kolozsvári idegklinikáról küldi a Ny-nak Indulás a zengő Űrbe címmel. Erről Osvátnak júl. 9-én küldött levele tanúskodik. (L. még Lelkem szerelmes fattyai című vers jegyzetét e kötetben.)

A víg halál "akarása" nem szelíd és könyörgő módon, ahogyan itt, hanem magyaros dölyffel és konoksággal fejeződik ki egy 1908. évi költeményben: "Nótázó bűnök, hetyke gazság, / Törik-szakad és csak azért is, / Halál-hívás, / Csuhaj: ez a magyar vigasság. // Már nem várunk, semmit se várunk, / De egyet még ugrik a kedvünk, / Egye fene: / Hátha vígabb lesz a halálunk." (A magyar vigasság) Az én testamentumomban is derűs, víg halált hagyományoz "bolond örökösének": "Szebben és jobban éljen, / Szebben és jobban haljon, / Jobban haljon: derűsen." (L. e kötetben.)

Önmagával, bűneivel, az Istennel gyakorta hadakozó Ady most az utolsó percek békességéért könyörög: Csak békétlen ne legyek akkor, akárcsak az Imádság háboru után versében: "Uram, láss meg Te is engemet, / Mindennek vége, vége. / Békíts ki Magaddal s magammal, / Hiszen Te vagy a Béke." Természetesen a halálhoz és múltjához való viszonyulása az éppen aktuális lelkiállapotától függ, hiszen versei között találunk példát kiegyensúlyozott, békés halálvárásra is: "Sohse szerettem úgy magam, / Mint most a Halál pitvarában, / Megszerettem a multamat / S lépek beljebb, bátran." (A Halál pitvarában) Az Illés szekerén kötetnek Hideg király országában ciklusa két verset is tartalmaz (Az Élet bosszúja, Az utolsó reggelen), amelyekben az utolsó órák rettenete vagy éppen közönyös elviselése áll a középpontban. Úgy is mondhatnánk, ezek a Könyörgés vig halásért profán változatai. Nem véletlen, hogy az ugyanarra a témára írt vers 1909-ben az istenes versek ciklusába került, hiszen itt Ady Istenhez könyörög, bár számára Ő "még ismeretlen". Az Élet bosszúja című versben az élet a semmibe tart – "» Békétlenek voltunk: meghalunk / Muszájból, fáradtan, sötéten, / S úgy bukunk bele a semmibe, / Mint lázadó tüzek az Égen« " –, ami látszólag nem különbözik a zengő Űr-től, ott azonban jelen van az Isten, aki megszépíti az elmúlt életet (3. vsz.). (A verseket l. e kötetben.)

Király szerint: "[...] halálát is úgy képzelte el, mint amilyen egykor Jézusé volt: » Köntösöket tépnek miattam.« " (Király II. 285.) Az említett bibliai jelenet Jézus kihallgatásánál játszódott le. A főpap megkérdezte: "Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig monda: Én vagyok. [...] A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?" S ezek után halálra méltónak ítélték. (Márk evangéliuma 14:61–64) A krisztusi élettel és küldetéssel való azonosulás, a Messiás-tudat Ady több írásában tettenérhető. Koczkás Sándor kimerítően feltárja ennek előzményeit A magyar Messiások című vers jegyzetében (AEÖV III. 468–469.), ezért itt csak a verset időben közvetlenül körülvevő példákból idézünk: "Ne átalljon például engem tudomásul venni Herodes Magyarországon, mint ahogy Judeában élt őse is észrevette a kisdedet, aki bajt hozott. No, ezt el is értem. Herodes, az új Herodes, nem öletett le sok száz kisdedet: egyenesen reámhibázott." (A magyar Pimodán VIII. Ny 1908. febr. 16.; AEÖPM IX. 170–171.); "A született Jézus, / Ez igézetes gyermek, / Áldja meg azokat, / Kik a szivünkbe vernek / Mérges szuronyokat." (A Jézuska tiszteletére; "Add nekem azt a holt hitet, / Istenem, / Hogy nem kell ám fenékig inni / S kelyhed szent borából elég / Egy korty: hinni." (Imádság urvacsora előtt – l. e kötetben).

Irodalom

Király II. 285

Vissza a vershez



698.

Megölelném a lyányod

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 fólió, 210×168 mm. Az első fólió alján -1- számozás. Aláírás: Ady Endre. Sárga papír. – PIM A. 201/ 60.

Első megjelenés: Ny 1909. július 16. II. évf. 14. sz. 101. – Ady Endre – (A Lelkem szerelmes fattyai, A föl-földobott kő, a Könyörgés vig halásért után és a Zúg-zeng a Jégcimbalom előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 25–26.; Szsz2 1910) 25–26.; Szsz3 (1918) 25–26.; Szsz4 (1919) 25–26. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 138.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a k-tal egyező Ny-ból, mivel a nyk idegen kéz másolata. A Szsz1 szövegében értelemzavaró hibák fordulnak elő, amelyeket a második kiadásra korrigáltak: a 9. sorban hagyná helyett álló hagyni, és a 19. sorban a bőre helyett írt bőrre szó szemantikailag nem illeszkedik a szövegkörnyezetbe.

Szövegeltérések

 

1.

Ejfélkor

     

Szsz3

 
 

2.

<csoda> [fölé:] mese-

k

       
 

9.

hagyni

 

Szsz1

     
 

11.

Szívenütne

 

Szsz1

Szsz2

   
   

Szíven-ütne

     

Szsz3

Szsz4

 

12.

Vágy<r>a [fölé:] b

k

       
 

14.

termékenyítés:

 

Szsz1

Szsz2

   
 

16.

szívben

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

17.

Sisteregne.

 

Szsz1

     
 

19.

bőrre

 

Szsz1

     
   

ráragyog,

 

Szsz1

     
 

22.

Fölgyújtanám

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

24.

Átfogn<[olvashatatlan

         
   

betűk]> [fölé:] á

k

       

Keletkezéstörténet

A költeményt a kolozsvári idegklinikán írta Ady. (L. még a Lelkem szerelmes fattyai című vers jegyzetét e kötetben.) A vers keletkezésének hátterét Bustya Endre kísérelte meg föltárni. (Bustya Endre: "Öleltetőnk, kit sohse bírtunk..."; Négy évszak, 1980., 4. évf. 11. sz. 36. A cikkben említett levelet l. Diósi Ödönéknek. [Kolozsvár, 1909. jún. 28.] AEL II. 205.) Szerinte a költeményt Ady és Brüll Adél holtan született kislányának az emléke ihlette. A gyermek 1907. aug. 26-án halva született, és a nagyváradi temetőben temették el. Az események után két évvel – így Bustya – Ady Érmindszentről a kolozsvári ideggyógyászati klinikára utaztában jún. 27-én meglátogatta a sírt, s a verset ez a látogatás ihlette. Ady pár nappal később írt levelének tanúsága szerint azonban nem a holtan született kislány, hanem Brüll Sámuelné, Brüll Adél édesanyjának a sírjáról volt szó. (Diósi Ödönnének. [Kolozsvár, 1909. júl. 4.] AEL II. 210.) Ez Bustya állítását cáfolja, de az nem lehetetlen, hogy a holtan született gyermek emléke – ha nem is ilyen közvetlenül – jelen volt a vers írásakor.

A költemény a kedves helyett annak elképzelt lányát rajzolja meg. Földessy erről egyenesen a görög mitológia közismert epizódjára asszociál: "A görög mitológia Lédájának Zeüsztól való leányát, Helénát, a világ legszebb nőjének mondta. Ő érette harcoltak a görögök és a trójaiak, őt vitte be, mint a világ legszebb nőjét, a görög költészetet minden más nép költészeténél többre becsülő Goethe az ő Faust II.-jébe. Ady szeretett a már egyszer feldolgozott képzetekből minden alkalmas mozzanatot kiaknázni további költemények írására (ez nála költői módszer és rendszer volt) – így juthatott eszébe a mitológiai Léda leánya: a csodaszépségű Heléna, s ennek a mintájára szabta a Léda képzeletbeli leányát." (Földessy: Amt 110–111.)

Ady verseinek kedvelt témái a kamaszlányok, erre példaként idézhetjük a szintén 1909-ben íródott Fehér lyány virág-kezeit, A tizéves Évát, az Elindult egy leányt, a Nézni fogunk, hejhajht (l. e kötetben). "Ady a korosodó Léda mellől annak elképzelt lyánya felé vágyakozott. Az az elképzelt, csábítva kísértő egy leány az a valaki, aki a vágyakozó férfi álmaiban feléje indul, alakot ölt és testet, még az orcáira is ráismerhetsz. Léda vonásai, de csodálatos megifjulásban. Léda lyánya talán? (Ez megint Freudnak való, hogy miért épp Léda lyánya?)" (Hatvany II. 385.)

Irodalom

AM II. 171–173.; Benedek II. 222.; Hatvany II. 384–386.; Földessy: Amt 110–111.; Király II. 191–193.; Bustya Endre: "Öleltetőnk, kit sohse bírtunk..." Négy évszak, 1980. 4. évf. 11. sz. 32–36.; EmlAE III. 386.

Vissza a vershez



699.

Zúg-zeng a Jégcimbalom

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. július 16. II. évf. 14. sz. 101–2. – Ady Endre – (A Lelkem szerelmes fattyai, A föl-földobott kő, a Könyörgés vig halásért és a Megölelném a lyányod után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 36–37.; Szsz2 (1910) 36–37.; Szsz3 (1918) 36–37.; Szsz4 (1919) 36–37. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 142.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből. A vers a nyk-ból hiányzik, így nem lehet nyomon követni, ki változtatta át a Ny-beli jég-cimbalom-ot az Szsz1-ben Jégcimbalom-ra, de nagyon valószínűtlen, hogy idegen kéz tette volna.

Javításaink

A 36. sorban a Jégcimbalom szót a sajtóhibát korrigálva rövid i-vel írtuk. A sor végére kitettük a pontot.

Szövegeltérések

Cím: Zug-zeng

   

Ny

     
   

jég-cimbalom

Ny

     
   

[Az ajánlás hiányzik]

   

Szsz3

Szsz4

 

18.

S zug-zeng

Ny

     
   

jég-cimbalom.

Ny

     
 

21.

zúg?

   

Szsz3

Szsz4

 

24.

Miért

 

Szsz2

   
   

fiúk?

   

Szsz3

Szsz4

 

30.

fiura,

 

Szsz2

   
 

36.

Zug-zeng

Ny

     
   

jég-cimbalom.

Ny

     

Keletkezéstörténet

A verset Ady a kolozsvári idegklinikáról küldi a Ny-nak. (L. Lelkem szerelmes fattyai című vers jegyzetét e kötetben.)

Az ajánlás Fenyő Gyurkának, Fenyő Miksa "Ady-verseket szavalgató" (Ady Lajos: Kisebb vitás kérdések. AM II. 178.) ötéves kisfiának szól, akivel Ady pajtási viszonyban lehetett: "Üdvözlöm a kisfiát, e majdnem egyetlen Ady-tisztelőt" – írja Fenyő Miksának. ([Párizs, 1907. ápr. 4.] AEL I. 209.) Fenyő 1909. jún. 23-i leveléből következtetünk arra, hogy a kis Gyurka korábban kért verset Adytól: "Gyuri egyre kérdi a verset. Mondom: arra várnod kell még, kis fiam. Mire Gyuri: » Talán egész könyvet ír nekem az Ady bácsi.« " (Ady Endrének. Budapest, 1909. jún. 23.; AEL II. 201.) Ady válasza: "Egy fillér nélkül érkezem Kolozsvárra. Távirat megy azonnal hozzátok s jöjjön táviratilag a pénz. A Gyurka verse meglesz." (Fenyő Miksának. [Érmindszent, 1909. jún. 26.] AEL II. 203.)

Fenyő György, később Londonban élő festőművész és restaurátor, emlékeit az Irodalmi Újság 1962. jan. 1–15-i számában tette közzé: "[...] hogy Adynak gyerekkoromban nékem ajánlott verse, a Jégcimbalom hogyan keletkezett, erre nézve, sajnos, magam is csak ködös emlékekre vagyok utalva. Bár a versben ilyesmik vannak, hogy » ... jó, kis fiúk lelke nyárálmokat lelve...« stb., ami minden jel szerint rám kellett hogy vonatkozzon, nem volt teljesen helytálló, mivelhogy határozottan rossz kisfiú voltam. E vers előtt (vagy után – nyomozzák ki az irodalomkutatók) Ady azt mondta Hatvany Lajosnak: » Fenyőt láttam avval a két vízfejű fiával.« Hatvany szokott közlékenységével sietett ezt apámnak visszamondani, így tehát létrejött ez a vers, melyben bár túlméretezett fejemet nem vonta vissza, de kisfiú lelkemről a lehető legjobbakat költötte."

A pontatlan visszaemlékezést Fenyő Miksa ekképpen módosítja: "Gyuri fiam » ködös emlékét« leglényegesebb pontjában helyre kell igazítanom. Az inkriminált megjegyzés így szólt: "Mit sétáltatja itt Fenyő azt a vízfejű fiát!" – a korzón mondotta ezt Hatvany Lajos Ady Endrének s nem – mint Gyuri írja – Ady Hatvanynak. Ez a fontos, s ezért helyezek súlyt a helyreigazításra. Az eset 1912-ben történt; Gyuri akkor nyolcéves volt, a történteket tőlem és anyjától tudta, de rosszul tudja. [...] Vagyis Ady Jégcimbalom versének nem volt kiengesztelő tendenciája, mert nem volt mit kiengesztelnie, s emellett a vers három esztendővel előbb, 1909 nyarán jött a Nyugatban." (Fenyő Miksa: Ady Endre halhatatlan. EmlAE III. 540–541.)

Irodalom

AM II. 178.; Földessy: Amt 113.; Vatai 134.; Király II. 270.; Fenyő Miksa: Ady Endre halhatatlan. EmlAE III. 540–541.

Vissza a vershez



700.

Lukács Hugónak:

Megjelenés

Első megjelenés: Ujság 1932. szeptember 25. VIII. évf. 215. sz. 8. (Andor Leon: Ismeretlen Ady-vers egy bécsi orvosi rendelőben című cikkében.) – Kötetben nem jelent meg. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1015.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Ujság-ból, mert az eredeti szöveg nem maradt fenn.

Keletkezéstörténet

Kolozsvári gyógykezelésének idején írta Ady a verset egy fényképére, és ajándékozta az általa nagyra becsült orvosnak.

Dr. Lukács Hugó (1875–1939) pszichiáter, 1905-től dolgozott második tanársegédként Lechner Károly professzor mellett a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ideg- és elmekórtani klinika kísérleti idegosztályán. Kiváló szakmai képességei egy éven belül Lechner helyettesévé emelték. 1909. jún. közepén Bölönin keresztül ismerkedett meg személyesen az általa korábban is tisztelt Adyval. (Vö.: Bölöni 209–210.; Bustya Endre: Múzsák vetélkedője. Helikon Kolozsvár, 1996. máj. 5. 18.) Kettejük kapcsolatáról a költő maga számol be egy levelében: "Ami Kolozsvárra jövetelemet illeti, ez egy összeesküvés eredménye. Dr. Lukács Hugó első egyetemi tanársegéd már egy év óta készül lefogni és meggyógyítani. Nemesebb embert még nem ismertem. Szép, hatalmas legény, muzsikál, gyönyörű képei vannak, szeret minden művészetet, az összes Ady-verseket könyv nélkül tudja. Idegorvosnak és pszichiaternek pedig híres az orvosok között, bár még csak harmincnégy éves. Már elment volna a klinikáról, mert főorvosnak választották meg a kolozsvári munkás-betegsegélyező kerületben. Miattam maradt itt, összeveszett miattam a professzorral, a vezető tanárral, az összes orvosokkal. Nagyszerű, uri kényelmem van s ő ugy vigyáz reám, hogy szegénynek egy szabad perce sincs. Budapesten is lehetőleg minden meghívást visszautasítottam s itt is azt tenném. De erre nem kerülhet sor, mert nélküle nem szabad kimenni a városba. Együtt sétálunk, kocsizunk, eszünk. Ha ő ki is akar este maradni, előbb engem felkísér ide a hegyre, ahol mi bolondok lakunk, s lefektet." (Diósi Ödönnének. [Kolozsvár, 1909. júl. 5.] AEL II. 211.)

Ady meghitt barátságáról tesz tanúbizonyságot ez a Lukácsnak ajándékozott vers, melyet Kolozsvárról való távozása előtt írt. (Dr. Lukács Hugóné Bernát Ilma: Barátságunk emlékei. EmlAE IV. 417.) Lukácsnak ajánlotta Könyörgés egy kacagásért (1910) című versét is. Barátságukat Ady haláláig tartották (vö. még: EmlAE IV. 401–402.).

Lukács így emlékszik vissza Adynak a klinikán eltöltött heteire: "Huszonhárom esztendővel ezelőtt mi barátai beerőszakoltuk a kolozsvári klinikára. Leszoktatni az italról. Együtt laktunk. Egy szobában. Két hónap alatt úgy látszott, hogy meggyógyult. Nem ivott. Dolgozni kezdett. Akkor írta ezt a verset. A munka annyit jelentett nála, hogy gondolkozott. Érlelődött benne a téma. Mikor papírhoz ült, már kész volt a vers. Nem kellett javítani rajta semmit. Maga mondta, hogy ezek a kolozsvári idők voltak a legszebb napjai. Anyagi gondok sem bántották. Mindenki szerette. Hozzá való úri társaságba járt. Szívesen élte a vidéki gentry életét." (Andor Leon: Ismeretlen Ady-vers egy bécsi orvosi rendelőben. Ujság 1932. szept. 25. 215. sz. 8.)

Irodalom

Andor Leon: Ismeretlen Ady-vers egy bécsi orvosi rendelőben. Ujság 1932. szept. 25. 215. sz. 8.; EmlAE IV. 417.

Vissza a vershez



701.

Vezeklő vigadozás zsoltára

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat törléssel, javítással, 1 fólió, 340×140 mm. A bal felső sarokban Osvát Ernő által írt 1. sorszám és a Garamond szedési utasítás arra utal, hogy a tisztázat a Ny 1909. nyomdai előállításához készült. Aláírás: Ady Endre. PIM A. 201/ 82.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím és mottó nélküli kivágat a Ny-ból, a cím autográf kézírással, javítás a szövegtestben idegen kézírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 1. II. évf. 15. sz. 126. – Ady Endre – (Elsőként a Vezeklés a szomoruságért címmel a Duruzslás a jégveremből, az Aki helyemre áll, A Csók-csatatér lovagjai és A Hóvár-bércek alatt című versek előtt.) – További megjelenés: Nv 1909. december 25. XXXIX. évf. 297. sz. – Karácsonyi melléklet 1. ("Ady Endre uj versei" főcím alatt harmadikként közli az Alázatosság langy esője és A Jézuska tiszteletére után.) – PN 1910. március 6. 61. évf. 55. sz. 38. – Innen-onnan. – Ady Endre. – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 103–104.; Szsz2 (1910) 105–106.; Gyűjt (1910) 82–83.; Szsz3 (1918) 105–106.; Szsz4 (1919) 105–106. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 169.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Bár ebbe Ady Lajos javított bele (23. sor: vad helyett víghahotázva), valószínűtlen, hogy a költő szándéka ellenére tett volna ilyen jelentős módosítást. Ezt alátámasztja, hogy egy, a javításhoz húzott ceruzajel a kivágat szélénél távolabbra mutat, vagyis valószínűleg a költő levágott írását vezette át a papírra.

Szövegeltérések

Cím: Vezeklés
a szomoruságért

   

k

Ny

             

Mottó [prózában:]

("Az én veséimet te birod és te
fedeztél bé engem az én anyám
méhében ... Dicsérlek tégedet,
hogy csudálatosképen csudá-
latossá tettél engemet ... Az én tes-
temet, mikor még forma nélkűl
volna, látták a te szemeid és a
te könyvedbe mindezek béirattat-
tak ..."
Zsoltár könyve 139.)

                     
     

k

Ny

             
 

1.

kűldtek

k

               
 

2.

sírva

   

Nv

Szsz1

PN

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

hágom

           

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

3.

Rút

   

Nv

Szsz1

PN

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

bün

       

PN

       
   

szomorúságom.

   

Nv

Szsz1

 

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

4.

Víg

     

Szsz1

PN

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

8.

mossák,

         

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

14.

Magvető

             

Szsz3

Szsz4

   

csírátlan

k

 

Nv

Szsz1

PN

 

Gyűjt

   
 

15.

Bün

   

Nv

 

PN

       
 

17.

állatsor

       

PN

       
 

18.

varra<b> [fölé:] l

k

               
 

20.

<M>indent [fölé:] m

k

               
 

21.

Sírni

         

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

szabad:

       

PN

       
 

23.

vadhahotá<val> [fölé:] zva

k

               
   

vadhahotázva

 

Ny

             
   

víg-hahotázva

             

Szsz3

Szsz4

 

24.

szomorúságom.

   

Nv

Szsz1

PN

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

Keletkezéstörténet

A verset Ady a kolozsvári Lechner-féle idegszanatóriumban írta, a Ny-nak Vezeklés a szomoruságért címmel küldte el. Fenyőnek egy júl. 21-i levélben ígérte a szokása szerint több darabból álló verscsoport megírását. (AEL II. 229.) Pár nappal később el is küldte őket: "Kedves jó barátom, itt küldöm a verseket, öt vers, ujféle vers, nagyon lelkemből sarjadzottak." (A Nyugat Szerkesztőségének. [Kolozsvár, 1909. júl. 26.] AEL II. 234.)

Ekkori lelkiállapotának megértéséhez és a vers hátteréhez nyújt némi támpontot egy ez időben Adélnak írt levele: " Ami az én állapotomat illeti, sokat javult, habár most is tele vagyok félelemmel. Még attól is félek és nem minden ok nélkül, hogyha egyébből nem, de a zsenimből kigyógyulok. Nem tudok s nincs kedvem írni. [...] Olyan bolondokat hozott volna ki belőlem az a szomoru helyzet, hogy nem bízom semmiben, se erőmben, se talentumomban, se életemben[...]" (Diósi Ödönnének. [Kolozsvár, 1909. júl. 20.]; AEL II. 228.)

A vers mottójául a 139. zsoltárból választott Ady részleteket (13., 14., 16. versek). A teljes zsoltár az Úr gondviseléséről szól, arról, hogy az Úr ismeri az embert és minden gondolatát is fogantatásától kezdve, és mindig jelen van az életében. Ezért nem volna szabad az embernek szomorúnak lenni, ezért kell a szomorúságért vezekelni (l. az eredeti címet). Ady természetesen nem ragaszkodik a pontos idézéshez, a zsoltárt is saját céljai szerint alakítja; a "Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid és jól tudja ezt az én lelkem." sort így írja át: "Dicsérlek tégedet, hogy csudálatosképpen csudálatossá tettél engemet...". (Ady Lajos elbeszélése szerint Endre kívülről tudta a zsoltárokat kisiskolás korában: "A Katona Károly rektor uram [református elemi] iskolájában három év alatt az összes bibliai szent-történeteket megismerte már a kis diák; a zsoltárokat mind, s a dicséretek nagy részét is [...] könyv nélkül tudta [...]" AL 19.)

A vers a profán, az életet önmagáért a létért tisztelő élethimnuszok (A Jövendő fehérei, Köszönet az életért – l. e kötetben) szakrális párja. Különösen szoros a gondolati kapcsolat A Jövendő fehérei című verssel. A Vezeklő vigadozás zsoltárában a Rend és az Élet forrása maga Jehova, aki az egyes embert alapvetően boldogságra hívja: magasságba küldtek; Vig zengedezésre hivattam. Ebből következik, hogy az öröm az élet legfontosabb része kell legyen – Csak örülni szabad, örülni. Ez a gondolat csírájában már szerepel a Cseng az életben (l. AEÖV III. 96.), s egy évvel később a maga teljességében is megjelenik: "Mert Isten: az Élet igazsága, / Parancsa ez: mindenki éljen / Parancsa ez: mindenki örüljön. / Parancsa ez: öröm-gyilkos féljen / Parancsa ez: mindenki éljen." (Az Isten harsonája – l. e kötetben). (Vö.: Vezér 249.)

Irodalom

Hatvany II. 82–85.; Földessy: Amt 127.; Király II. 346–347., 369–370.; Vezér 161.

Vissza a vershez



702.

Duruzslás a jégveremből

Kézirat, korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Az első fólió bal felső sarkában idegen kéz által írt 2. sorszám arra utal, hogy a tisztázat a Ny nyomdai előállításához készült. Cím: Duruzslás a jégveremből. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/ 9.

A Szsz1 korrektúrapéldánya: 115–116. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 1. II. évf. 15. sz. 127. – Ady Endre – (A Vezeklő vigadozás zsoltára után és az Aki helyemre áll, A Csók-csatatér lovagjai, A Hóvár-bércek alatt előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 115–116.; Szsz2 (1910) 117–118.; Szsz3 (1918) 117–118.; Szsz4 (1919) 117–118. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 173.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-ból. Az Szsz1korr ezen részét Ady személyesen korrigálta (l. Előszó). Bár ebben a költeményben nincs autográf javítás, sőt idegen kéz húzta ki a vers alatt a (Kolozsvár.) helymegjelölést, nagy valószínűséggel a költő az idegen kéz javításai után nézte át a szöveget, így azt hitelesnek fogadjuk el. Föltűnő változás a szövegben a nyk-tól kezdve a 2. sorban a bolond helyett a fürge. Bár a nyk idegen kéz munkája, biztos, hogy ez a változtatás Ady szándéka szerint való. Az nyk-ban az Aki helyemre áll lapjának hátoldalán a Duruzslás a jégveremből látható, s itt a költő húzta ki a bolond szót s írta át fürgére.

Javításunk

19. A jégveremből alakot az eredeti jégvermemből változatra javítottuk. Bár Ady korrigálta az Szsz1korr ezen részét, ez a kis nyomdahiba nagy valószínűséggel elkerülte a figyelmét.

Szövegeltérések

 

1.

Hűvös

 

Ny

       
 

2.

bolond ember

k

Ny

       
 

7.

jút,

     

Szsz2

   
   

vér-dalodnak

k

Ny

   

Szsz3

Szsz4

 

9.

színekben

     

Szsz2

   
 

11.

sápadtak

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

színek,

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

13.

(Színek,

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

19.

jégveremből

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A vers keletkezésével kapcsolatban l. az előző, Vezeklő vigadozás zsoltára című vers jegyzetét.

A versben végigvonuló ellentétek: a jégverem–Nap (hideg-meleg), színtelenség–színgazdagság, (vakság-látás), süketség és duruzslás, ízek hiánya és teljessége. Általánosabban megfogalmazva a Halál és az Élet ellentéte.

A hidegérzet Ady sok versében előfordult már. (Pl. Hideg király országában, A hatalmas Tél, A jégcsap-szivü ember, Zúg-zeng a jégcimbalom, Égő tűzben dideregve stb. – l. e kötetben.) S hogy Ady mennyire nem kedvelte a hideget, arról egy 1904-es cikke tanúskodik. "Az utcákon meleg, gyönyörű bundákkal bújnak kocsijaikba a boldogok. Nekem nincs meleg, prémes, vidám bundám és kocsim nem állhat meg a "Comédie" előtt. [...] Ha volna egy If-vár valahol, ahol most meleg van, virágok illatoznak s a nap ragyog. Halódó betege vagyok a hidegnek. Mi történt velem, a régi, vásott, falusi fiúval, akinek ünnep volt a tél? ... Ma korán lefekszem. De jó lesz a meleg ágyba bebújva nyakig, míg a párizsi papír-falakon árad-árad be a hideg a nyomorú, hideg kandallós, kis szobába." (Négy nap. Szilágy 1904. dec. 1.; AEÖPM V. 157.)

Földessy (Amt 129.) vett észre egy igen találó párhuzamot: Heine Napnyugtakor című költeménye a Nordsee ciklusban Ady versének utolsó versszakához nagyon hasonló gondolatot tartalmaz: "Te a világegyetem gömbölyű rimája, / Sugaras buja, te! / Másokért lobogsz egész napon át / S fáradt, rossz kedvü vagy éjjelre nekem!" (Heinrich Heine. Dalok könyve. Fordította és bevezetéssel ellátta Endrődi Sándor. Bp., 1906.

Formai érdekesség, hogy minden második versszak zárójelbe van téve, mintha egy ember beszélgetne saját magával, töprengene a sorsán. (L. még Szelid, esti imádság, Ne sujts bénasággal e kötetben.)

Magyarázat

jégverem: Árnyékos helyen a földbe ásott, fedett üreg, amelyet télen jéggel töltenek meg, s amelyben a jég nyáron is megmarad. Átvitt értelemben nagyon hideg vagy fűtetlen helyiség. –

Ízek kallultak: Jelentése a szövegkörnyezet szerint 'elmúlik, elhalványodik az emlékezetből'. A készülő Akadémiai Nagyszótár kéziratos anyaga szerint hapax legomenon, sehol máshol nem fordul elő. Legvalószínűbb, hogy egyéni szóalkotás, a kall ('üt, ver, elkopik, elfogy') és az ebből képzett kallódik mintájára, l mozzanatos képzővel. De nem kizárható, hogy szótározatlan tájszó (kallol alakot Sümeg környékén gyűjtöttek a kevéssé hasonló 'posztót áztatással, dorongolással tisztít, tömörít' jelentésben), vagy régies alak használata (az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen a 671. oldalon utal arra, hogy a kall ige eredeti alakja a kalol lehetett).

Irodalom

Benedek II. 158.; Földessy: Amt 129.; Király II. 83., 237., 280., 336.

Vissza a vershez



703.

Aki helyemre áll

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 376×130 mm. A bal felső sarokban lévő /3/ sorszám arra utal, hogy a tisztázat a Nyugat 1909. augusztus 1-i számának nyomdai előállításához készült. Cím: Aki helyemre áll majd. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/39.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, a cím autográf, a szövegtestben autográf javítás. Cím: Aki helyemre áll.PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 1. II. évf. 15. sz. 128. – Ady Endre – (Aki helyemre áll majd címmel a Vezeklő vigadozás zsoltára, a Duruzslás a jégveremből után és A Csók-csatatér lovagjai, A Hóvár-bércek alatt előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 53–54.; Szsz2 (1910) 53–54.; Gyűjt (1910) 67–68.; Szsz3 (1918) 53–54.; Szsz4 (1919) 53–54. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 149.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Ady módosította a címet és a 4. sorban az én-t Én-re javította.

Szövegeltérések

Cím: Aki helyemre áll majd

   

k

Ny

         
 

4.

én, én

k

Ny

         
 

12.

hívnak.

       

Gyűjt

   
 

21.

<Életet, örömöt,> [fölé:]

             
   

<É> [fölé:]

             
   

Soha még, soha még

k

           
   

Soha még, soha még,

   

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

22.

Így

       

Gyűjt

   
 

29.

szíve,

       

Gyűjt

   
 

31.

<Ne tudjon asszonyt lelni,>

k

           

Keletkezéstörténet

A kolozsvári Lechner-féle szanatóriumból küldi Ady a verset a Ny-nak. (L. Vezeklő vigadozás zsoltára vers jegyzetét e kötetben.)

Földessy többek között az 1906-os Sírás az Élet-fa alatt (l. AEÖV III. 22.) című verssel rokonítja (Amt 116–117.). Valóban úgy tűnik, hogy az Aki helyemre áll a Sírás az Élet-fa alatt versnek a továbbgondolása: az ember végességénél fogva nem részesülhet örökké az Élet csodáiból, ezért Átkozott legyen az, / Aki helyemre áll majd.

Magyarázat

herold: hírnök, futár a középkorban

Tündér ezeregy éjjel: az 1800-as évek közepétől egyre több változatban jelenik meg válogatás az Ezeregyéjszaka meséiből. Talán a leghíresebb Vörösmarty Mihály fordítása az "Arab regék", melyet 1866-ban adott ki Pesten Heckenast Gusztáv.

Irodalom

Sík 201.; Földessy: Amt 116–117.

Vissza a vershez



704.

A Csók-csatatér lovagjai

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 fólió, 1. fólió oldalszámozva, ferdén vágott, 260–270×130 mm, a 2. fólió szintén ferdén vágott, 254–258×140 mm. Az 1. fólió bal felső sarkában lévő 4/ sorszám arra utal, hogy a tisztázat a Nyugat 1909. augusztus 1-i számának nyomdai előállításához készült. Cím: A csók-csatatér lovagjai. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/49.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím és 1–2. versszak a Ny kivágata, a címben (A Csók-csatatér lovagjai) autográf javítással, 3–9. versszak idegen kézírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 1. II. évf. 15. sz. 129–130. – Ady Endre – (A Vezeklő vigadozás zsoltára, a Duruzslás a jégveremből, az Aki helyemre áll után és A Hóvár-bércek alatt előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 67–68.; Szsz2 (1910) 67–68.; Gyűjt (1910) 73–75.; Szsz3 (1918) 67–68.; Szsz4 (1919) 67–68. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 155.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a k-ból. A nyk-ban az autográf javítással – a címben a csók szót nagy kezdőbetűre javította – egy lapon csak a Ny kivágata, azaz az első két versszak található. További két lapon szerepel a többi versszak, melyekben az idegen kézírás szövegromlást eredményezett. Valószínűsíthetően ezeket már nem látta a költő, így nem vettük őket figyelembe.

Javításunk

A nyk-beli autográf javítás alapján a cím Csók-csatatér szavát nagy kezdőbetűvel írtuk.

Szövegeltérések

Cím: A csók-csatatér lovagjai

       

k

         
 

1.

csatatéren

       

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

éj<en>, [fölé:] jel

   

k

         
 

5.

bánatos-bús

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

6.

vakít

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

9.

[olvashatatlan betű]egyek [fölé:] h

   

k

         
 

11.

kapnak [fölé beszúrva:] majd

   

k

         
   

újból

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

13.

sor fölött [olvashatatlan szó]

   

k

         
 

15.

élnek

             

Szsz4

 

17.

sebeket

               
   

elfelejtünk,

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

18.

világ,

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

23.

szeret,

         

Gyűjt

   
 

25.

rámo<ly>olygott, [fölé:] s

   

k

         
   

rámosolygott

       

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

26.

míg

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

30.

sebet,

   

Ny

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

31.

között

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

sóhajt<ott> [elé:] föl

   

k

         
   

felsóhajt

           

Szsz3

Szsz4

 

33.

földön,

       

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

34.

gyül

   

Ny

         
 

36.

Új-új,

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady a verset a kolozsvári idegszanatóriumból küldte a Ny-nak, ahol jún. vége óta kúráltatta magát. (L. a Vezeklő vigadozás zsoltára vers jegyzetét e kötetben.)

Földessy a görög mitológiából ismert és Schiller által is feldolgozott Elysiumhoz hasonlítja a vers színhelyét, de hozzáteszi, hogy a Csók-csatatér természetesen Ady saját mítoszalkotása. (Amt 120.) ("Elysium, a homéroszi eposzokban regés vidék a világ végén, mely az istenkedvelő hősöket a földről való elköltözésük (látszólagos haláluk) után örök tavasszal, örökké tartó boldog élettel várja. Ezért más szóval a » boldogok szigeté« -nek is nevezték." RNL VI. köt. 443.)

A szerelem mesés elemekkel történő megjelenítése folytán rokoníthatjuk A szerelmesek Holdja, Csók az ájulásig, A Hóvár-bércek alatt, Megölelném a lyányod című versekkel. (Király II. 197.) (A verseket l. e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 120.; Vatai 150.; Király I. 442., II. 161., 197., 207.; Porkoláb Judit: Az "itt" határozószó stílusszerepe Ady Endre A Csók-csatatér lovagjai című versében. Magyartanítás, 1980. 2. sz. 78–80.; B. Porkoláb Judit: Ady Endre: A Csók-csatatér lovagjai című versének elemzése. Útmutató műelemző baráti köröknek. Bp., 1980. 72–76.

Vissza a vershez



705.

A Hóvár-bércek alatt

Kéziratok, korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 3 fólió, 210×170 mm. Cím: A Hóvár-bércek alatt. Aláírás: Ady Endre. PIM A. 134.; Gépirat autográf ceruzajavításokkal, 1 fólió, 335×210 mm. Aláírás: Ady Endre. Címben géphiba: A Hóvár-bércek altt. Szakadt. – PIM A. 201 / 26.

A Szsz1 korrektúrája: idegen kéz általi és autográf javítással, 71–72. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. július 16. II. évf. 14. sz. 130–131. – Ady Endre – (utolsóként a Vezeklő vigadozás zsoltára, a Duruzslás a jégveremből, az Aki helyemre áll és A Csók-csatatér lovagjai után.) – További megjelenés: FMo 1909. december 19. IX. évf. 300. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – (Szeretném, ha szeretnének főcímmel A Jövendő fehérei előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 71–72.; Szsz2 (1910) 71–72.; Gyűjt (1910) 77–79.; Szsz3 (1918) 71–72.; Szsz4 (1919) 71–72. – Gyűjteményes kötetben: AEöv-1 [1930] 156–157.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-korr-ból. Ady a következő oldalon lévő vers (Sappho szerelmes éneke) ajánlásának megváltoztatásakor a korrektúrában e költemény szövegén is javított. A 34. sorban a padló-t átírta palló-ra, idegen kéz általi változtatás a 6. sorban: vizü helyett vizű. Ezen a nyomdai íven más verseken nem módosított. Föltehetjük, hogy változtatásait az idegen kéz munkája után tette, mivel különben észre kellett volna vennie a Sappho szerelmes éneke hatodik sorának föltűnő hibáját (»elalékok«). Így az idegen kéz egyetlen javítását is figyelembe vettük az alapszöveg megválasztásánál, különösen azért, mert Ady kézirataiban is ezen változat szerepelt. Az első három versszakot valószínűleg Ady nem látta – vagy nem figyelmesen nézte át ezeket az Szsz1korr-ban, mert e strófák az Szsz1korr előző oldalán vannak. Ezért volt szükséges az alábbi javításunk.

Javításunk

A 17. sorban jégdermedten szót jégmeredten-re cseréltük, követve mind a két kéziratot, mind a Ny-ot. A köznyelvben gyakoribb alakra történő hibás szedés történhetett, ahogy korábban a FMo szerkesztőségében is. Mindez elkerülhette a költő figyelmét, illetve valószínűleg nem nézte át a Szsz1korr kérdéses oldalát.

Szövegeltérések

Főcím: Szeretném, ha szeretnének

         

FMo

               

Cím: altt

       

k2

                 
 

2.

alatt

               

Gyűjt

     
 

6.

mélyvizű,

           

FMo

         
   

vizü,

     

Ny

   

Szsz2

Szsz3

 

Szsz4

   
 

8.

Hold

 

k1

                   
 

11.

le<e>ány

 

k1

                   
 

13.

alatt,

           

FMo

         
 

14.

Pallóra várnak

 

k1

                   
   

<várnak> [fölé:] lesnek

   

k2

                 
   

ifju

 

k1

k2

Ny

 

FMo

Szsz2

Szsz3

 

Szsz4

   
 

15.

fölröpitnek,

 

k1

k2

Ny

               
   

fölröpítnek

               

Gyűjt

     
 

16.

Odaröpitnek

 

k1

k2

Ny

               
   

asszonyszavak

           

FMo

         
 

17.

jégdermedten

         

FMo

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

 

Szsz4

 

19.

alatt,

         

FMo

           
 

25.

alatt,

         

FMo

           
 

27.

S az erdőn,

 

k1

k2

Ny

               
   

sürüjében,

   

k2

Ny

               
   

sűrüjében,

               

Gyűjt

     
 

28.

kacag

         

FMo

           
 

29.

bugnak

 

k1

k2

Ny

               
   

bugnak <,>[beszúrva:] és

k1

                     
   

lihegnek

         

FMo

           
 

30.

Amíg

         

FMo

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

 

Szsz4

 
   

felhasad.

               

Gyűjt

     
 

34.

pad

     

Ny

               
   

leszakad

 

k1

                   
   

leszakad [beszúrva:] ,

   

k2

                 
 

35.

terhével,

       

FMo

             
 

37.

alatt,

         

FMo

           
 

40.

lány

         

FMo

           
   

<le>ány [fölé:] ly

 

k1

                   
   

l<>ány

                       
   

[beszúrva:] y

   

k2

                 
   

átszalad,

     

Ny

               
 

42.

Bus,

 

k1

k2

Ny

               
   

zu<g>ogó, [fölé:] h

 

k1

                   

Keletkezéstörténet

Ady a verset a kolozsvári idegszanatóriumból küldte a Ny-nak, ahol jún. vége óta kúráltatta magát. (L. a Vezeklő vigadozás zsoltára jegyzetét e kötetben.)

A szerelem szimbolikus mesevilágát hegyek, azaz bércek közé helyezi a vers, akárcsak A Csók-csatatér lovagjai, amely ugyanezen a napon jelent meg. Szintén közös vonása a két költeménynek, hogy gondnélküli, beteljesült szerelemről beszélnek, viszont a költői én ebben nem részesül, csupán elősegíti azt. Hasonlóképpen a szerelem mesevilágát eleveníti meg A szerelmesek Holdja, Csók az ájulásig és a Megölelném a lyányod című vers. (Király II. 197.)

Ugyancsak hegyek ihlette vers a májusban megjelent Betemetik a tavat, amelynek érdekessége, hogy eredeti címe a jelen verséhez nagyon hasonló: Haragvó bércek alatt volt. (A verseket l. e kötetben.)

Magyarázat

Hóvár-bércek: Ady önálló névalkotása, melyre hatással lehetett a "Hoverla, az ÉK-i Kárpátok és pedig a Máramarosi-havasok egyik legjelentékenyebb csúcsa (2058 m). [...] A Hoverla és a tőle DK-re emelkedő Dancsércz (1822 m) és Turkul (1935 m) fensíkján több kis tó terül el." (RNL X. köt. 316.)

Irodalom

AM I. 142.; Földessy: Amt 121.; Király II. 161., 197.; EmlAE III. 473.

Vissza a vershez



706.

Elindult egy leány

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített példánya: a Ny kivágata, autográf jelzésekkel. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 16. II. évf. 16. sz. 200. – Ady Endre – (A Kocsi-út az éjszakában, az Őszi, forró virág-halmon, a Boldogok az öregedők és a Szétverek majd köztetek előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 69–70.; Szsz2 (1910) 69–70.; Szsz3 (1918) 69–70.; Szsz4 (1919) 69–70. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 156.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-tal megegyező nyk-ból. Létezik még egy kézirat (PIM-V. 4130/60) "Ady Endre" aláírással, de ebben sem e vers szövege, sem az aláírás nem autográf, ezért nem vettük figyelembe.

Szövegeltérések

 

3.

te

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

Oh

     

Szsz4

   

oh

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

Ifjú

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

Csípőire,

   

Szsz3

Szsz4

   

áldozat-hozókra

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

12.

lyány

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

tanitom

   

Szsz3

Szsz4

 

21.

áhítok,

Szsz1

Szsz2

   
 

26.

jőjjön,

   

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A majdnem két hónapos vidéki tartózkodás után (Érmindszent, kolozsvári kúra, pihenés a Magurán, majd újra a szülőfalujában), aug. 13-án vagy pár nappal korábban érkezett Ady Pestre. ("Édes, drága, jó Adél, most jöttem Pestre, s lázasan dolgozom, hogy nyélbeüthessem kiutazásomat." Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. aug. 13.] AEL II. 241.)

A holnaposok köréhez tartozó Nagy Mihály emlékezete szerint a vers Nagyváradon, a híres Bodegában született: "Teremtő ereje ilyen hajnali alkalmakkor lázasan sarkalta. Emlékszem: úgy 1909 nyarán egy hajnalba nyúló éjszakán írta a bodegában ezt a versét: » Ma elindult elébem valaki [...]« Gyula hegedűje ilyenkor hallgatott s mi is vigyáztunk a csendre. A vers alig egy félóra alatt egy betű javítás nélkül, elkészült." (Ady-emlékek. AM II. 134.) Ady a vers megjelenését megelőzően június 20-án biztosan járt Nagyváradon, azonban Bölöni – ekkor írt két másik versének tanúja – nem tesz említést az Elindult egy leányról (vö.: Az Anti-Krisztus útja című vers jegyzetével e kötetben; és Bölöni 210.). A júliusi kolozsvári kúrát megszakítva Ady egy napra átrándult Váradra (vö.: EmlAE III. 691.), de augusztusi nagyváradi tartózkodásáról nincs tudomásunk. Nem lehetetlen, hogy Pest felé menet útját megszakítva meglátogatta szeretett városát. Nagy Mihály állítását tehát sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudjuk, de ha Ady augusztus előtt írta volna a verset, bizonyára már korábban elküldte volna a Ny-nak, és ott meg is jelent volna az aug. 1-jei vagy még korábbi számban.

Mesés elemek és szakrális szavak keretében írja le Ady szerelmi látomását, s a testi vágy kivetülését is a titokzatosság, a sejtelmesség övezi. Gábriel arkangyal Szűz Máriát köszöntő szavait is felfedezhetjük a versben: Üdvözlégy, te, hajnalos, szűz leány [...] áldott a te lyányságod. – "Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes. Az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között." (Lukács evangéliuma 1:28) (Kivételesen nem Károli Gáspár fordításában idéztük a Bibliát, hanem a közismert katolikus imádság kezdősorát írtuk le, mert Ady is ezeket a szavakat használja a versben.)

Irodalom

AM II. 134., 169. (Hatvany II. 381–386.); Földessy: Amt 120–121.; Vatai 142.; Király II. 188., 292.

Vissza a vershez



707.

Kocsi-út az éjszakában

Kéziratok, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat1: Autográf, ceruzával írt tisztázat törléssel, javítással, 1 fólió, 212×168 mm. A bal fölső sarokban idegen kéz tintával írt 2-es száma arra utal, hogy a tisztázat a Ny 1909. augusztus 16-i számának nyomdai előállításához készült. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 181/12.; Kézirat2: Autográf ceruzaírással, 1 fólió 228×147 mm. A vers alatt: Csorbató 1910 aug. 17. Cím mindkét kéziratban: Kocsi-ut az éjszakában. Aláírás: Ady Endre. Az aláírás alatt: Burián Ducikának. – PIM A. 82.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, a cím alatti 4 kettős vonalú ceruzaaláhúzás a szerzőtől és a szövegbeli javítás autográf. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 16. II. évf. 16. sz. 201. – Ady Endre – (Az Elindult egy leány után és a Őszi, forró virág-halmon, a Boldogok az öregedők, a Szétverek majd köztetek előtt.) – További megjelenés: Függ 1910. november 12. VIII. évf. 259. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – (Lábjegyzetben: Felolvasta a szerző ma, a Fehér Keresztben tartott Ady-estélyen.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 116.; Szsz2 (1910) 118.; Szsz3 (1918) 118.; Szsz4 (1919) 118. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 173.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-tal, az Szsz1korr-val és az Szsz2 szövegével megegyező Szsz1-ből. A 9. sorban a Ny sajtóhibás alakját Fent javította: Fut. A k2 későbbi az Szsz1-nél, de ezt nem vettük figyelembe az alapszöveg megállapításakor, mivel ez csupán alkalmi lejegyzés, ajándék, és nem közlésre szánt szöveg.

Szövegeltérések

Cím: Kocsi-ut az éjszakában

   

k1

k2

       
 

3.

szomorú

     

Függ

   
 

5.

egész

 

k2

       
 

8.

egész

 

k2

       
 

9.

Fent [sh]

   

Ny

     
 

10.

jaj-szó

       

Szsz3

Szsz4

   

szá<l>na [fölé:]ll

k1

         
   

[a vers alatt:]

           
   

Csorbató 1910

           
   

[olvashatatlan

           
   

jel] aug. 17

 

k2

       
   

[az aláírás alatt:]

           
   

Burián Ducikának

 

k2

       

Keletkezéstörténet

A költő jún. 28-tól aug. 1-jéig Kolozsvárott pihent, majd aug. 5-ig a Magura havason tartózkodott. Ezután rövid időre hazalátogatott Érmindszentre, de aug. 13-án már Pesten volt (AEL II. 241.). A költeményt tehát vagy még Érmindszenten, vagy Pesten írhatta.

A vers keletkezéséről kétféle feltételezés látott napvilágot. Koczkás Sándor szerint "e költemény a [nagykárolyi] állomástól a faluig vezető hosszú kocsiút emlékét őrzi" (AEöv-21 II. 606.) Ő tehát az Érmindszentre érkezéshez köti a vers születését. Király István véleménye szerint pedig a költemény1909. aug. 10-e táján íródott, amikor Ady Itóka (Marchişiu Otília) látogatására a falujából egyszer Nagykárolyba ment, majd az éjféli órákban indult vissza. "S ezen a kb. kétórás kocsiúton, a csendben, s a csonka hold igézetében villanhatott fel a Kocsi-út az éjszakában költői gondolata."(Király II. 229.) Király Bölöni alapján állította föl hipotézisét. Bölöni Itóka levelét idézi, akit Adyval a vonaton hozott össze a véletlen. A levél – Bölöni szerint – Nagykárolyban, 1909. aug. 12-én íródott: "Csendesen ültem az ablaknál s néztem a magyar pusztát. Így érkeztem Debrecenbe, ahol Bandit pillantottam meg a peronon. [...] Kedden bejön Károlyba s meglátogat a bátyámnál, akivel az állomáson megismerkedett." (Bölöni 211–212.) Ady tényleg ellátogatott Nagykárolyba, erre utal az aug. 12-i keltezéssel Nagykárolyból küldött és az ottani vasútállomáson íródott levelezőlap (Ady Endre, Marchişiu Otília, Ady Lőrincné, Brüll Margit, Markis Adorján – Bölöni Györgynek. [Nagykároly, 1909. aug. 12.]; AEL II. 240–41,). Aznap indulhatott vissza Peste, hiszen 13-án már ott volt. (Vö. Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. aug. 13.]; AEL II. 241.) Azt nem tudjuk, mikor érkezett Ady Nagykárolyba, csak 12-én vagy esetleg előbb. Az, hogy Ady Lőrincné és Brüll Margit is elkísérte, valószínűvé teszi, hogy csak aznap érkezett. A Bölöni – illetve Itóka – által említett keddi nap 1909. aug. 10-e lehetett. Lehetséges, hogy Bölöni rosszul emlékszik a levél feladásának időpontjára, de az is lehet, hogy megírásánál később adták föl. Végül nem zárható ki, hogy Itóka múltbeli eseményekről ír, bár az Ady látogatására alkalmazott jelen idejű igealakok ezt valószínűtlenné teszik. Az sem bizonyos, hogy Ady pontosan betartotta ígéretét a keddi látogatásról, jöhetett egy-két nappal később is. A másik fogodzó a hold állása. Aug. 2. a telihold, 8. az utolsó negyed, 16. az újhold napja volt 1909-ben. (Vö. MTA Almanach, 1909. 30.) Ez Koczkás feltételezése ellen szól, hiszen az aug. 2-án kezdődő hét még telihold hete, s 8-án is a hold fele még látható volt. 10-én mindenesetre már "csonkább" volt a hold, s így Király gondolatmenete ebből a szempontból kissé valószínűbb volna. Viszont az említett levelezőlap tanúsága szerint Nagykárolyból Ady nem tért vissza Érmindszentre, hanem egyenesen Budapestre utazott, ilyenformán a Király által feltételezett kétórás kocsiút lehetőségét kizárhatjuk. Tehát nincs olyan hiteles adatunk, melynek alapján a költemény keletkezését pontos dátumhoz tudnánk kötni. Valószínű az is, hogy a vers motívumai, mondanivalója már régebb óta foglalkoztatták a költőt, s így megírása nem csupán pillanatnyi élményhez kötődik.

A költemény fő motívuma a széttöredezettség, részekre esettség. Ezek ellentéteként szerepel a versben Ady egyik kedvenc szava, a minden s az Egész. Kenyeres Zoltán az egész részekre szakadozottságának élményét Nietzschéhez köti: "Nietzschétől kezdődően járta át ez a tapasztalat az európai filozófiát és művészetet. De míg Nietzsche még úgy vélte, hogy csak a rosszul működő művészetben jelenik meg részekre szakadozottan az, ami valójában ép és egész, a századfordulótól kezdve már egyre inkább a világ és a társadalom számlájára írták az egész részekre szakadozását." (Kenyeres 44–45.)

Párhuzamot vonhatunk az Ady-vers és Hofmannsthal bizonyos gondolatai között is, annál inkább, mert Hofmannsthal Hatvany révén ekkor már hallott Adyról, és Ady is róla (vö.: AEL II. 260.). Hofmannsthal 1900 körül alkotói válságba került. Das Bergwerk zu Falun (A faluni bánya) című drámáját 1899-ben kezdte írni, majd 1900-ban félretette, és sosem fejezte be. Ez a befejezetlenség, töredékesség jelképes értékű is. Költői-drámaírói elhallgatását magyarázta Ein Brief (Brief des Lord Chandos) (Levél, 1902) című művében, mely Francis Baconnek írt fiktív levél: "Minden részeire bomlott előttem, a részek megint részeikre és semmi sem akart egy fogalom alatt megférni. A szavak egyenkint uszkáltak köröttem; szemekké folytak össze, rám bámultak és vissza kellett rájuk bámészkodnom." (H.v. Hofmansthal: A költő és a ma. Levél. ford. Lányi Viktor. Bp., 1919. 40.) Király is utal erre a műre (II. 228.), de hibásan idézi a címét: ő Lord Chandos leveleiről beszél, holott egyértelműen egy levélről van szó.

Ady költészetében is fellelhetők a töredékesség-érzés előzményei: Az utolsó részlet a Még egyszer kötetből erre utal: "Részletekben halok meg, érzem." A könnyek asszonya ugyanebből a kötetből szintén ezt fejezi ki: "Egy kis világ, egy bús, kis világ széthull, / Fehér, sistergő lángban elég". Az Új versek kötet Félig csókolt csók verse a beteljesült szerelem elérhetetlenségét állapítja meg: "Egy félig csókolt csóknak a tüze / Lángol elébünk." "Bevégzett csókkal lennénk szívesen / Megbékült holtak". (A verseket l. AEÖV I. 158., II. 129., 169.)

A kocsin utazás Ady költészetében szimbolikus értelmet kap. Az Egy ócska konflisban félelemérzet társul hozzá: "(Döcög, döcög az ócska konflis / És mi sápadtan reszketünk.)" Az éjszakai kocsizás összefonódik az eltévedés, kiúttalanság érzésével: "Eltévedtünk. A nagy Bois-ban / A kocsim az utat kereste. / És mintha rólunk ki se tudna, / És mintha minket ki se várna, / Baktattunk álmos gördüléssel. / Nagymessziről zúgott a lárma," (Este a Bois-ban). A Bolyongás Azúr-országban pedig az utazás, a menés magát az életet jelenti: "És mentünk a csillagos éjben / S megyünk, amig élünk." (A verseket l. AEÖV II. 149., 151., III. 10.)

A Hold szintén szimbolikus jelentést kap, s ez gyakran a halállal és/vagy a szerelemmel kapcsolatos, például: Közel a temetőhöz (AEÖV III. 111.), A szerelmesek Holdja, Halálvirág: a Csók, Hiába hideg a Hold (l. e kötetben).

Témájában, hangulatában rokon az Ady-verssel Kosztolányi 1907-es Szekerek a holdfényben című költeménye, melynek első versszakát idézzük:

Látod ott az éjszakán?
Négy szénás-szekér
a holdfénybe
Ingva, félve
az útszélre ér.
A sejtelmes éjszakán,
a rejtelmes éjszakán
négy nehéz szekér.

Irodalom

Révai 175–176.; Földessy: Amt 129.; Király II. 228–231.; Szuromi Lajos: Ady Endre: Párisban járt az ősz – Kocsi-út az éjszakában. ItK 1977. 4–6. sz. 573–583.; EmlAE IV. 559.; Vezér 341.; Bíró 126.; Kenyeres 44–45.; TAE 32.

Vissza a vershez



708.

Őszi, forró virág-halmon

Kézirat, nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat törléssel, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Aláírás: Ady Endre. Az első fólió bal fölső sarkában idegen kéz által tintával írt 3. sorszám arra utal, hogy a tisztázat a Ny 1909. augusztus 16-i számának nyomdai előállításához készült. – PIM A. 181/ 15.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: cím nélküli kivágat a Ny-ból autográf javítással. – PIM A. 209/ 1–10.; A Szsz1 korrektúrapéldánya: autográf javítással. 92. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 16. II. évf. 16. sz. 201. – Ady Endre – (Sárga, őszi rózsa címmel harmadikként, az Elindult egy leány, a Kocsi-út az éjszakában után és a Boldogok az öregedők, a Szétverek majd köztetek előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Áldott, falusi köd ciklus) 92.; Szsz2 (1910) 92.; Szsz3 (1918) 92.; Szsz4 (1919) 92. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 163.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-tal, a Szsz1korr-val, a Szsz2-vel és Szsz3-mal megegyező Szsz1-ből. A címet a nyk-on és az Szsz1-en javította; az előbbin az Őszi után vesszőt tett, az utóbbin a virághalmon alakot kötőjelesre változtatta.

Szövegeltérések

Cím: Sárga, őszi rózsa

   

k

Ny

     
 

11.

vörösek<,>

k

       
 

15.

öszi

k

       
 

16.

<Égre> Büszkén

k

       
 

19.

hordozója

       

Szsz4

Keletkezéstörténet

A vers keletkezésével kapcsolatban l. még az Elindult egy leány című vers jegyzetét e kötetben.

Igen gazdag, sokféle jelentéstartalommal bír a rózsa-motívum Ady költészetében. Volt már 'kincs' – Rózsaliget a Pusztán 'ember' – Egy jövő költő; 'proletár-lányok' – Az őszi rózsák; 'csók' – A legszentebb csók; 'halálvirág' – Halálvirág: a Csók; és 'céda' – Fedjük be a rózsát (a verseket l. AEÖV III. 42., 89., 95., 74. és e kötetben).

Az ebben a versben szereplő sárga, őszi rózsa – mely önmaga szimbolikus megjelenítőjeként is értelmezhető – hallgatásával különbözik a többi rózsától. Ez a beszédes hallgatás rokonítja egyik év végi versével:

Bus vétók és vig vallomások,
Nótás nyögések, mély sebek,
Miattatok zengő kutat
Lelkemben már többé nem ások.
Minden vér-forrás betemetve
S a szent mindent-elhallgatás
Sirján űlnek, némán, keresztbe,
Bus vétók és vig vallomások.

(Most pedig elnémulunk – l. e kötetben)

A versnek kulcsszava – Király szerint – az átok, s e szempontból számtalan rokon verset sorolhatunk: Az anyám és én, Harcos ember szive, A percek aratója (l. AEÖV III. 31., 113., 65.), A Maradandóság városában, Milánó dómja előtt, Kacagás és sírás, Az elátkozott vitorla, Ázott széna-rendek fölött (l. e kötetben). (Király II. 254.)

Irodalom

Földessy: Amt 124.; Király II. 254.

Vissza a vershez



709.

Boldogok az öregedők

Kézirat, korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 211×170 mm. Az első oldal bal fölső sarkában idegen kéz által tintával írt 4-es sorszám arra utal, hogy a tisztázat a Ny 1909. augusztus 16-i számának nyomdai előállításához készült. Cím: Irigye az öregedőknek. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 181/14.

A Szsz1 korrektúrája: 113–114. Autográf és idegen kéztől származó javítással. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 16. II. évf. 16. sz. 202. – Ady Endre – (Irigye az öregedőknek címmel elsőként az Elindult egy leány, a Kocsi-út az éjszakában, az Őszi, forró virág-halmon után és a Szétverek majd köztetek előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 113–114.; Szsz2 (1910) 115–116.; Szsz3 (1918) 115–116.; Szsz4 (1919) 115–116. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 172.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből, mely megegyezik a Szsz1korr-val. Az eredeti cím az idegen kézzel írt nyk-ban változott meg. A Szsz1korr-ban két javítás található: az egyik idegen kéztől ered (6. sor melódiája javítva maláriája), a másik autográf: a 17. sor végén törölte a vesszőt. Feltételezhetően a költő javítása a későbbi (l. a jegyzetek előszavában az erre vonatkozó részt).

Javításunk

4. A k és a Ny alapján a megtudnak alakot szétválasztottuk. Indokolja még a javítást a jelentésbeli különbség a megtud (= értesül valamiről) és a meg tud valamit csinálni (= képes, lehetősége van valamit megtenni) között. A versben értelemszerűen az utóbbi jelentésről van szó, és a hibás alakot bizonyára figyelmetlenségből nem javította a korábbi, autográf szövegváltozatnak megfelelően a költő.

Szövegeltérések

Cím: Irigye az öregedőknek

   

k

Ny

       
 

2.

Ifju

k

Ny

       
 

3.

Mások [fölé:] nak

k

         
 

4.

meg [olvashatatlan betű]

k

         
   

megtudnak

     

Szsz2

   
 

6.

ifjuság

k

Ny

       
 

7.

űlnek,

k

         
 

8.

megvénűlnek.

k

         
 

11.

ugy

k

Ny

       
 

11.

és 12. sor között:

           
   

[olvashatatlan jel]

k

         
 

12.

hülve

 

Ny

       
 

13.

ifju

k

Ny

       
 

16.

vivom

k

Ny

       
 

17.

Csak [olvashatatlan

           
   

betű] [fölé:] én

k

         
   

orzó,

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

18.

ifju

k

Ny

       
 

19.

Simi

k

Ny

       

Keletkezéstörténet

A költő jún. 28-tól Kolozsvárott gyógyíttatta magát, majd rövid érmindszenti kitérő után aug. 1. és 5. között a Magurán időzött, utána újból útbaejtette szülőfaluját, de aug. 13-án már Pestről írt levelet. A vers tehát vagy még Érmindszenten, vagy Pesten keletkezhetett. Kovalovszky feltevése szerint azonban elképzelhető, hogy a vers korábban íródott: 1909 februárjában Pesten. Adynak többször előadták verseit Nagy Endre kabaréjában. Nagy Endre 1909. februári levelében talán erre a versre utal: "Az »Ő«-kről valót is fölolvastam, de nem nagy hatással. Hát abbahagytam." (AEL II. 150.; Ady-könyv, 1924. 62.; AL-né 134.) Melyik lehet ez az "ő"-kről szóló vers? Kovalovszky a következő feltevésre jut: "Nagy Endre – tréfás ötlettel – talán a Boldogok az öregedők című versre utal. [...] Az öregedők szó ők végződése sugallhatta neki az önmagára is értett "ő"-kről; értsd: öregedőkről szóló, tréfásan "tapintatos" megjelölést. A kései publikálást pedig a kabarébeli langyos fogadtatás magyarázhatná: Ady félretette, esetleg át is dolgozta versét." (EmlAE IV. 112.) A feltevés kevéssé valószínű, hiszen korántsem bizonyos, hogy Nagy Endre erre a versre gondolt (gondolhatott többek között az alábbiakra is: Léda ajkai között, Szétverek majd köztetek, A Hágár oltára. (A verseket l. e kötetben.)

A vers fő motívuma a fiatalnak megmaradó lírai én, aki szemben áll minden nyugodt megöregedésre képes emberrel. Révész emlékszik arra, hogy Ady a külsejét tekintve nagyon sokáig fiatalos maradt. "A haja és arca alig változott 40 éves koráig, itt-ott egy őszülő hajszál, ugró arcvonalai között egy-egy visszamaradó halvány szarkaláb, de a portréja ekkor is majdnem olyan, mint »az új dalok ifjú Apollójának«, huszonhét-huszonnyolc éves korában." (Révész Atril 19.) Ugyanakkor a költő saját magát már korán öregnek érezte.

A vers alapmotívuma azonban mélyebben gyökerezik Ady költészetében, mint az a puszta tény, hogy sokáig fiatalos maradt a külseje. Király szerint az "elidegenedett, tanácstalan egyén öregnek, vénnek érezte magát, a rendeltetéshittel élő ember viszont még a test biológiai törvényeivel is dacolni vágyott: »Csak én tartom ifjan az arcom, / Csak én vívom mindig a harcom." (Király II. 351–352.) Rokon vers az Én fiatal maradok: "Sorsom mégis a fiatalság." "Nálunk divat korán vénülni, / Itt ifjak is született vének, / Nekem tilalom a vénülés." (L. e kötetben.) A Boldogok az öregedőkben is a fiatalság mintegy fátum: azok a boldogok, akik meg tudnak öregedni, s a költő a bús, mert ez számára nem lehetséges.

Az öregség-motívummal Ady publicisztikájában is találkozhatunk. Az öregeken nemcsak a magas korúakat érti, hanem a gondolkodásukban konzervatívokat és megújulásra képteleneket is. Ezzel szemben a fiatalság az új eszmékért folyó küzdelem megtestesítője. Az evolúció című cikkében Somló Bódog gondolatait idézi: "Az öregségnek és az öregségben rejlő konzerváló tényezőnek ez a túlbecsülése valóságos barbár hagyomány, amely a fejlődésnek ama korai szakaszaira utal vissza, amikor az emberi civilizáció legelső csíráinak minden áron való megóvása volt a fő feladat. [...] Ez a kor a tekintély kora, az öregek kora. Ebben az időben fejlődnek ki a tiszteletnek, a kegyeletnek azok a misztikus érzelmei, amelyek az öregséget körülveszik és amelyek mint annyi sok más – részben talán fizikailag, részben kultúrailag átörökített – érzelemsziklák belemerevednek a mi megváltozott létfeltételeinkbe, mint értelmüket és jelentőségüket vesztett survivalek, ősmaradványok, egy élő szociális múzeumot alkotva azok számára, akik az őket körülölelő intézményekről le tudják olvasni az avatatlan szemeknek láthatatlan hieroglifákat." (NN 1903. máj. 8.; AEÖPM IV. 89.) Somló Bódog írásai a Darwinizmus a társadalomban ill. A társadalmi fejlődés elméletéről és néhány gyakorlati alkalmazásáról címmel jelentek meg a Huszadik Században (vö.: AEÖPM IV. 333., 335.). Ady hozzáteszi Somló gondolataihoz: "És nagyon helyesen jegyzi meg Somló, az a legborzasztóbb, hogy az oktatás elég jelentékeny részben oly papok kezében van, akik minden új igazság fényét csak több ezer éves tanítások prizmáján megtörve engedik tanítványaik szemébe jutni." (uo.) Az öregség eszerint negatívum, mely megakadályozza új gondolatok befogadását és továbbadását. A verset ebből a nézőpontból szemlélve a megöregedni képtelenség azt is jelenti, hogy szellemileg mindig nyitottnak marad, fejlődni képes az ember. A fiatalság a művészi alkotóerő teljességével is párosul: "De ennél is jobb – meg nem öregedni: meghalni a potens, művészi fiatalság szent teljességében." (Az Abel Bonnard-ok. BN 1906. jún. 29.; AEÖPM VIII. 13–14.) A vers címe – Boldogok az öregedők – így ironikus értelmet is nyer, és szintén ironikus értelmet kap a vers több kitétele: pihennek, ülnek, Napjaikat nyugodtan fejtik, bölcs mosoly, Nem értenek, de megbocsátnak.

Magyarázat

malaszt: kegyelem.

orzó: Az oroz folyamatos melléknévi igenévi vagy már főnevesült alakja, 'lopó, tolvaj' jelentésben. Ady azért használja ezt a szót, "mert az ifjúság kincseit lopja-orozza". (Földessy: Amt 129.)

torzó: 1. Olyan műalkotás, mely nem maradt ránk egészben. 2. Földessy szerint itt a torozó (vigadó) helyett áll (Amt 129.).

Irodalom

Földessy: Amt 129.; Király II. 351–352.; EmlAE IV. 110–112.

Vissza a vershez



710.

Szétverek majd köztetek

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Az 1. fólió bal felső sarkában lévő 5/ sorszám arra utal, hogy a tisztázat a Nyugat 1909. augusztus 16-i számának nyomdai előállításához készült. Cím: Szétverek maj köztetek. – Aláírás: Ady Endre. Ép. Gellért Oszkár hagyaték. – PIM A. 181/13.

A Szsz1 nyomdai kézirata: a Ny kivágata, autográf jelzésekkel. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. augusztus 16. II. évf. 16. sz. 203. – Ady Endre – (Az Elindult egy leány, a Kocsi-út az éjszakában, a Őszi, forró virág-halmon és a Boldogok az öregedők után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 50.; Szsz2 (1910) 50.; Szsz3 (1918) 50.; Szsz4 (1919) 50. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 147.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz3-ból. Ettől a kiadástól kezdve a 10. sorban Térdeljenek vakulván helyett Ő vak térdelésük szerepel, s ez – mivel jelentős módosítás – feltételezhetően Adytól ered. Azt azonban nem hisszük, hogy – az ekkor már súlyosan beteg – Ady a vers egészét átnézte e kötet összeállításakor, ezért is javítottunk az 5. sorban.

Javításaink

Az 5. sorban az Szsz2-ben az örökkön szó egy értelmezhetetlen, sajtóhibás alakra változott. Ezt próbálta korrigálni az Szsz3 sajtó alá rendezője (feltételezhetően nem maga Ady), de gondatlanul nem nézte meg a korábbi kiadásokat. Mi az Szsz1 szövegét állítottuk vissza.

A 10. sor elején az Ő sajtóhibából eredően lemaradt ékezetét kitettük. A Szsz3-nál nehezen eldönthető, hogy az Ő vagy az Ó alak volt a költő szándéka szerinti. Részben nyelvtani okból döntöttünk az előbbi mellett, részben mert Ady az Ó helyett az Oh vagy Óh változatot használta 1909 táján (vö. Betemetik a tavat, Megint Páris felé, Fehér lyány virág-kezei, Az ágyam hivogat) és a későbbi években is.

Szövegeltérések

 

3.

be,

k

Ny

nyk

Szsz1

Szsz2

 
 

5.

Ok [sh]

         

Szsz4

   

örökös

         

Szsz4

   

örökö

       

Szsz2

 
 

9.

csak várom,

k

Ny

nyk

Szsz1

Szsz2

 
 

10.

Térdeljenek vakulván

k

Ny

nyk

Szsz1

Szsz2

 
   

Ó vak

         

Szsz4

 

13.

ti,

k

Ny

nyk

Szsz1

   
 

18.-19. sor között:

[olvashatatlan betű]

k

         
 

23.

Uj harcok

k

Ny

nyk

Szsz1

Szsz2

 
   

uj kedve

k

Ny

nyk

     
 

24.

uri

k

Ny

nyk

     
 

26.

öklöm.

k

         
 

27.

be,

k

Ny

nyk

Szsz1

Szsz2

 

Keletkezéstörténet

Ady a több mint egy hónapos vidéki tartózkodás (Érmindszent, kolozsvári kúra, pihenés a Magurán, újra Érmindszent) után aug. 13-án, vagy pár nappal korábban érkezik Pestre. (L. az Elindult egy leány című vers jegyzetét e kötetben.) A viszonylag hosszú és nyugalmas távollét után kényszerül újra beilleszkedni a főváros gyűlölködőktől és rajongóktól terhes légkörébe. A támadások kereszttüzében Ady általában megerősödik (vö.: A muszáj Herkules – l. e kötetben), s fölényesen, daccal válaszol a kihívásokra. (Vö.: EmlAE III. 585.) Ezért is érzi rokon-lelkűnek Móricz Zsigmondot, akiről a Nyugat ugyanezen számában jelent meg cikke a Hét krajcár kötet kiadása alkalmával: "Mert errefelé prédikáltak valamikor Melius Juhászék, bölcs világ ez, legmagyarabb világa a világnak. Itt az emberek nem hazudnak akarattal: ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek, s nem őrajtuk múlik, ha az életről nem rángatódik le minden komédiás rongy. [...] Ez a természete a mi fajtánknak: sok századév megsanyargatta, elfogadta Kálvin predestinációs tanát, de amíg a gerince s az ökle bírják, nem bízza ügyét a jó Istenre. Ilyen a mi fajtánk." (Móricz Zsigmond. Ny 1909. aug. 16.; AEÖPM IX. 351–352.)

Bustya Endre ezzel szemben a vers pár hónappal korábbi keltezését állítja. Szerinte ez lenne a Nagy Endre 1909 elején kelt levelében említett, azóta sem azonosított ötödik – "az » Ő« -kről való" – kabarévers, melyet Ady – feltételezése szerint – 1908 decemberében írt. (A kabaréversek keletkezéséről lásd bővebben a Budapest éjszakája szól című vers jegyzetét e kötetben.) "Nem tekinthető ugyan döntő bizonyítéknak, de meggondolkoztató az a kapcsolat, amely a Szétverek majd köztetek és két Adyhoz írott levél egyes gondolati, illetve fogalmazásbeli elemei között kimutatható." (Bustya: Ady kabaréversei. Korunk 1971. 12. 1916.) Hatvany írja dec. 24-én: "Rákosi cikkét nem hagyhatom szótlanul. Írok egy cikket új kötetedről, Oláh köteteiről s ebben nekimegyek Jenő bácsinak, aki valóságos cretin. Aztán desavouálj, [cáfolj / hazudtolj meg] ha tetszik. De én kiadom a mérgemet. [...] Legszebb volna, ha te magad szólnál. Nem érzékenyen, hisztériásan, asszonyosan, nyavalygósan – de úgy, mint verseid írójához illik. Se a Holnap beszéd, se a duk-duk hangján – valami olyan prózában elmondott lírai program, méltóságos » úri, őszi« voltod büszke odaállítása. Jó volna a Nyugatnak! No de téged » külön Apolló« , » szűz borzongások királyfia« minden uj untat." ([Budapest, 1908. dec. 24.]; AEL II. 129.)

A Bustya idézte másik levél Ady kedves emberétől, Zubolytól (Bányai Elemértől) érkezett: "Nekem az az ítéletem, hogy kár volt, mégpedig nagy, – ezt a cikket megírnod. Igaz ugyan, hogy téged sokfelől izgatnak, s te magad is sokféleképpen vagy felfordulásban magaddal, de ha már egyszer á-t mondtál, akkor állani kell a platzot rendületlenül. Mert, mit értél el a duk-dukkal. Az Új Idők karácsonyi számában olvasván Farkas Pál tetű Legmodernebbjeink fejlődéséhez című cikkét, láthatod, hogy még csak meg sem vagy említve benne. Te tudod jól, hogy nem hiúsági okból hozom én itt fel ezt a dolgot, hanem annak a megvilágítására, hogy egy ilyen senki, egy ilyen legutolsó irodalmi szemét mire képes, ha látja, hogy nem kemény öklű emberrel áll szemben." ([Kolozsvár, 1908. dec. 25.]; AEL II. 131.)

Bustya érvelése a vers korábbi kelteztetése mellett alapos, de a több mint fél évvel későbbi megjelenés indoklására ő is csak találgatásokba bocsátkozott, ezért egyéb bizonyíték híján nem lehet elfogadni. Feltételezése szerint a kabaréba szánt versek kéziratait Nagy Endre 1909 márciusában továbbította az Ady által megjelölt redakciókba. Mivel ekkorra éppen elcsendesedtek a duk-duk verte vihar hullámai, a Népszava-vita is befejeződött, a szerkesztők nem tarthatták szerencsésnek egy újabb harcos vers megjelentetését, mely jogosan korbácsolta volna fel a nehezen lecsillapodott indulatokat. "Augusztus közepén azonban, a júniusban [a Nyugatban] megjelent Ady-számnak a vártnál sokkal nagyobb, mondhatni elsöprő sikere után, a verset kiváltó – valós, avagy esetleg ráfogható – aktualitásoktól olyannyira távol, hogy senkinek se juthasson eszébe a vers célzásait magára vonatkoztatni – nem kellett már alig hegedt sebek újbóli feltépődésétől tartani." (Bustya i. m. 1917.) Bustya érvei közül elsősorban a Nagy Endre írta levél utalása támasztaná alá a korábbi keltezést, ellene szól azonban, hogy a Ny-nak nem volt szokása fektetni a verseket; mindig azonnal, a legközelebbi számban hozta őket. Mindezek alapján nem vehető bizonyítottnak a korábbi keltezés, és a verset augusztus első felében keletkezettként közöljük.

Földessy rokon-versként említi az Idő előtt elmúlni (l. e kötetben) című verset, bár ott az ellenség visszaverése kevésbé harcias: "Be jó volna nézni, ismerni / A csúf varangy-ellenfelet, / Kacagni rajta egy nagyot, / S kupáján verni." (Amt 115–116.)

Magyarázat

végek: a legalsóbb szinten levők, aljasok

Irodalom

Földessy: Amt 115–116.; Király II. 580., 659.; Bustya Endre: Ady kabaréversei. Korunk 1971. 12. 1916.

Vissza a vershez



711.

Az ifjú Rajnánál

Nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

A Szsz1 nyomdai kézirata: a Ny kivágata, autográf jelzések a címben (Az ifjú Rajnánál), helymegjelölés (Rheinfelden) autográf kézírással. – PIM A. 209/1–10.; A Szsz1 korrektúrája 118–19. Autográf javítás és idegen kéz javításai a szövegtestben. Cím: Az ijfú Rajnánál. PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. szeptember 1. II. évf. 17. sz. 244. – Ady Endre – (A Fájdalmas, bús kitérő, a Bujdosó kuruc rigmusa, a Nézni fogunk, hejhajh és a Valami még készül előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 118–119.; Szsz2 (1910) 120–121.; Szsz3 (1918) 120–121.; Szsz4 (1919) 120–121. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 174.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk az Szsz1-ből. Bár a Szsz1korr-ban autográf javítás és idegen kéz változtatásai is találhatók, nagy valószínűséggel a költő javítása a későbbi, így ezt a szövegforrást egészében hitelesnek fogadhatjuk el. A nyk-on véglegesítette Ady a címet: jelölte, hogy kis i (ifjú) és nagy R (Rajnánál), valamint elhagyta a helymegjelölés mellől a dátumot. Az Szsz1korr-ban a következő idegen kéztől származó javítások találhatók: 5. sor G<ő>rnyedten – ö, 16. sor S <h>a, s javítva a helymegjelölés: Rheinfelde<r>n. A 11. sorban Ady korrigált: Bástyá<n>s.

Javításunk

A 16. sor sajtóhibás változatát (ífju) javítottuk.

Szövegeltérések

 

4.

Keserű

       

Szsz3

Szsz4

 

27.

Úgy

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

helymegjelölés:

(Rheinfelden aug. 24.)

 

Ny

     

Keletkezéstörténet

A vers keletkezési helyét és idejét maga a költő árulja el, hiszen a Ny-ban a vers alatt pontos hely- és időmegjelölés szerepel: Rheinfelden, aug. 24. Rheinfelden a Rajna partján fekvő város. A Rajna határfolyó, ezen a szakaszon Svájccal osztozkodik rajta Németország, s a városnak is van egy svájci ill. német fele. Az "ifjú" jelzőt nyilván azért adta Ady a folyónak, mert csaknem 1200 km-nyi teljes hosszához képest itt még viszonylag közel van az eredete. Egyúttal szembe is állítja a maga és a Nap rokkant, öreg bajnok voltával. A svájci Rheinfeldenben tartott utókúrát (a kolozsvári kezelés után) a költő, s innen küldte a verset a Nyugatnak: "Kedves Fiúk, íme, itt az öt vers. Holnap megy a novella is." (A Nyugat Szerkesztőségének. [Rheinfelden, 1909. aug. 20. után]; AEL II. 244., a versek azonosítása az 502. oldalon)

Dr. Nagy Mihály, aki a nagyváradi holnaposok köréhez tartozott, így emlékezik egy Ady által küldött képeslapról: "A bélyegző 1909. augusztus 30-át mutatja. A képeslapon a nagy, pálmás hotelterasz fényképe. Grand Hotel des Salines Rheinfelden. Terasse sur le Rhin, – mutatja a felírás s melléje Ady kézírással jegyzi: (Suisse). Ide menekült, itt pihent. De már »a hetyke, ifju Rajna zöldes, habos palástban« nem hozta meg a régi erőt, a régi életkedvet. Itt írta meg versét: Az ifjú Rajnánál." (AM II. 140–141.)

A holnap és a halál egymással összefüggésben jelenik meg a versben. (E kötet más verseiben a hajnal és a halál jelenik meg együtt, pl. A Halál: pirkadat, Első szeretőm ölében, Imádság Úrvacsora előtt, Apámtól, anyámtól jövén). Földessy figyelte meg, hogy A menekülő Életet "megelőző kötetekben [...] a halál-gondolat mindig a közvetlen közelség tudatával jár együtt." (Egy kis ellenszeminárium Hatvany Ady világához; AM I. 147.)

Ezen túl több motívumot felfedezhetünk, melyeknek előzményei megtalálhatók korábbi versekben vagy jelen vannak e ciklus verseiben: egyik a folytonos csavargás és az otthontalanság motívuma. (Erről l. a Valaki utánam kiált című vers jegyzetét e kötetben.) Másik a vénség-képzet: Két rokkant, öreg bajnok. Öregnek érzi magát a lírai én, s erről vall a Ny előző számában közölt Boldogok az öregedők és az októberi kelteztetésű A vén komornyik is. A harc motívuma szintén előfordul Ady költészetében. Itt bajnoknak, vitéznek nevezi magát s nagy, hősi tornákra emlékszik. Rokonok e tekintetben még az Idő előtt elmúlni, Tararrarom, hajh, tararrarom, Harcos Gyulai Pál, Ezvorász király sirirata, Bujdosó kuruc rigmusa című versek. (A verseket l. e kötetben.)

Irodalom

AM I. 147., II. 141.; Bölöni 213.; Földessy: Amt 130.; Király I. 569., II. 268., 351.

Vissza a vershez



712.

Fájdalmas, bús kitérő

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdai kézirata: a Ny kivágata. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. szeptember 1. II. évf. 17. sz. 245. – Ady Endre – (Másodikként Az ifjú Rajnánál után és a Bujdosó kuruc rigmusa, a Nézni fogunk, hejhajh, és a Valami még készül előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 122–123.; Szsz2 (1910) 124–125.; Szsz3 (1918) 124–125.; Szsz4 (1919) 124–125. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 176.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból.

Javításaink

A 14., 15., 16. és 29. sorokban – az előszóban írtaknak megfelelően – a be, alakota be' formára cseréltük.

Szövegeltérések

 

2.

birnak

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

3.

Forgok

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

Túl

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

5.

Túl

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

hegyen,

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

túl

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

Hogyan

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

és hogyan

 

Szsz1

     
 

10.

Hogyan

 

Szsz1

Szsz2

   
 

11.

haladunk,

   

Szsz2

   
 

13.

Ó

     

Szsz3

Szsz4

 

14.

Be,

Ny

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

be,

Ny

Szsz1

     
   

be

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

Oh,

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

 
   

be, utállak,

Ny

Szsz1

     
   

be utállak,

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

óh be

       

Szsz4

   

be, unlak.

Ny

Szsz1

     
   

be unlak.

   

Szsz2

   
   

be únlak.

     

Szsz3

Szsz4

 

17.

Oh,

   

Szsz2

Szsz3

 
 

18.

nyílt

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

19.

túl,

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

21.

Végtelen

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

22.

híre

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

23.

úgy

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

25.

amíg

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

26.

értünk,

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

27.

míg

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

29.

be,

Ny

       
   

be

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

30.

esni,

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

31.

megszakitott

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady aug. 20. tájától a svájci Rheinfeldenben tartózkodik, a kolozsvári kezelés után utókúrát tart. Az utókúra mellett a tulajdonképpeni cél az együttlét volt Diósinéval, aki szintén ugyanabban a szanatóriumban pihent. Bölöninek így ír a hotelról: "Édes Gyurkám, szép és jó itt, kúrát tartok, de szörnyen előkelő és drága." (Bölöni Györgynek. [Rheinfelden, 1909. aug. 29.]; AEL II. 248.) (L. még az előző, Az ifjú Rajnánál című vers jegyzetét.)

A versben az élet mint fájdalmas, bús kitérő jelenik meg, háborus völgy. Tul egy hegyen: mikor nem voltam, / Hegyen innen: ha majd nem élek.. A völgy az Ószövetségben sokrétű jelkép. Gazdag termést ad (Zsoltárok 65:14.), s az emberi lélek Isten kegyelméhez kerül közel (Énekek Éneke 2:1.). A látomás (Ezékiel próféta könyve 8:4.) a hálaadás helye (Krónika II. könyve 20:26.), a "reménység ajtaja" (Hóseás próféta könyve 2:14.), az "élő víz forrása" buzog benne (Mózes I. könyve 26:19.) Ugyanakkor Jób "félelmetes völgyek"-ről beszél (Jób könyve 30:6.), Jeremiás "öldöklés völgyéről", "holttesteknek és a hamunak" völgyéről (Jeremiás próféta könyve 7:32.; 31:40.), Zakariás a hadadrimmoni siralmat említi Megiddo völgyében, mikor Jósiás király meghalt, s őt siratták (Zakariás próféta könyve 12:11., vö.: Krónika II. könyve 35: 22–25.). A két hegy közötti völgy képe is előfordul: "az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad." (Zakariás próféta könyve 14:4.) A 23. zsoltárban a völgy a halállal asszociálódik: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy" (Zsoltárok 23:4.) A 84. zsoltár kifejezetten "Siralom völgyéről" beszél (84:7.) A "földi siralomvölgy" kifejezés az evilági életet, a megváltatlanságot jelzi, az örök élettel szemben. Csokonai a középkori keresztény hagyomány alapján "halandóság tővises vőlgyé"-ről beszél. (Halotti versek, VI.)

Ady versében a völgy szintén a halandó életet jelképezi, amelyben bűn, gyűlölet, harc, sebek, születés és elmúlás van, és ahol a csók is megszakitott. Erre a gondolatra Ady prózájában is találunk példát: "Bűnnel és borzalommal tele van a siralomnak völgye. Bűn és borzalom: emberi dolgok. De a megértés is emberi." (A menekülő ember. BN 1906. márc. 20.; AEÖPM VII. 161.) A Halál automobilján (1906) című versében is fölbukkan az egyébként megéljenzett élet negatív oldala: "csupa kín / E sárgolyó dühös harca". (L. AEÖV III. 18.) Ezzel szemben a két hegy a születés előtti és elmúlás utáni örökkévalóság jelképe, ahol szeretet, béke honol.

A Fájdalmas, bús kitérőben a lét és nemlét, élet és halál értelmén, összefüggésén való költői "töprengéssé" alakulnak ezek a motívumok: a születés magában hordozza az elmúlás bizonyosságát, a halálban pedig újjászülethetünk. Lét és nemlét három idősíkban jelenik meg: a jelen (amikor élek) a múlt (mikor még nem voltam) és a jövő (mikor már nem leszek). A magyar irodalomból Földessy Komjáthy Jenőt említi, aki hasonlókat fogalmaz meg Gondolatok a Halálról című versében: "Tán a halál az ősi lényeg épp, / A tiszta forrás, a valódi lét? [...] Halál az élet s élet a halál!"

Irodalom

Szabó R. 77.; Földessy: Amt 131.; Vatai 375.; Király II. 253., 263., 357.

Vissza a vershez



713.

Bujdosó kuruc rigmusa

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdai kézirata: a Ny kivágata, autográf javításokkal. Ez a kötetkéziratban egy másik vers, a Fájdalmas, bús kitérő fölragasztott hátoldalán maradt meg. A nyk-ban fönnmaradt a vers idegen kézzel leírt másolata is, a címben autográf javítással. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. szeptember 1. II. évf. 17. sz. 246. – Ady Endre – (Igy éltünk vitézmódra címmel, Bujdosó kuruc nótája alcímmel harmadikként Az ifjú Rajnánál, a Fájdalmas, bús kitérő után, a Nézni fogunk, hejhajh és a Valami még készül előtt.) – További megjelenések: Szil 1909. szeptember 9. XXVII. évf. 36. sz. 1. – A Szilágy tárcája – Ady Endre – (Így éltünk vitézmódra címmel, Bujdosó kuruc nótája alcímmel; AK 1909. november 12. XXIV. évf. 259. sz. 1. – Tárca – Irta: Ady Endre – (Igy éltünk vitézmódra címmel, Bujdosó kuruc nótája alcímmel.) (Lábjegyzetben: Felolvasta az író A Holnap ma tartott estélyén.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 11–12.; Szsz2 (1910) 11–12.; Gyűjt (1910) 61–63.; Szsz3 (1918) 11–12.; Szsz4 (1919) 11–12. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 132.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mely ez esetben két szöveget is jelent. A Ny javított szövege és az idegen kéz által leírt másolat több helyen is eltér, főleg a magánhangzók hosszúságában. Ady bizonyíthatóan mindkettőt látta, a később leragasztott újságkivágaton három helyen is javított, míg ennek másolatában a címet helyesbítette. Valószínű azonban, hogy nem olvasta végig az apró betűs kézírást, mely ékezethasználatában több helyen eltér nemcsak az összes többi szövegváltozattól, hanem Ady gyakorlatától is. Így hitelesebbnek tekinthető a korábbi, leragasztott változat. Ezen azonban nem maradt fönn az új cím és a betoldott ötödik versszak, csak a változtatásokra utaló autográf jelölések.

Alapszövegünk a fentiek miatt az első négy és az utolsó három versszak esetében a leragasztott nyk, a Fájdalmas, bús kitérő hátoldalán; míg a cím és a 17–20. sor esetében az idegen kéz által írt másolat.

Változtatások a nyk-ban:

Cím: kur<uc nótája>

[fölé:] uc

[mellé:] rigmusa

17. sor végén: <,>

20. asszonyal

[n fölé beszúrva:] n

29. anyá<k> [fölé:] nk

Szövegeltérések

Cím: Igy éltünk vitézmódra

     

Ny

 

AK

         

Cím: Így éltünk vitézmódra

       

Szil

           

Alcím: (Bujdosó kuruc nótája)

     

Ny

             

Alcím: (Bujdosó kuruc nótája.)

       

Szil

AK

         
 

1.

Tíz

   

Szil

   

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

6.

szívem

   

Szil

     

Gyűjt

   
 

7.

Még sem

   

Szil

           
   

orcád,

   

Szil

     

Gyűjt

   
 

8.

csillagú

   

Szil

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

11.

se

       

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

 
 

12.

eldőltem,

   

Szil

AK

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

bíztattál.

   

Szil

           
 

17.

s

     

AK

         
 

[17–20. sor kimaradt]

   

Ny

Szil

           
 

19.

Feledéssel,

     

AK

         
 

20.

borral, friss

     

AK

         
   

asszonynyal.

     

AK

   

Gyűjt

   
 

23.

Hajh,

       

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

még egyszer

       

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

árva.

         

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

25.

inség:

   

Szil

   

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

28.

Kínhalál

   

Szil

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

29.

anyák

 

Ny

Szil

           
 

31.

koporsóba.

     

AK

         
 

32.

De – így

   

Szil

           
   

De:

             

Szsz3

Szsz4

   

így

   

Szil

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady aug. közepétől szept. 15-ig a kolozsvári gyógykezelés kiegészítéseként Svájcban, Rheinfeldenben kúráltatja magát Diósinéval együtt. A méregdrágának mondott Grand Hotel des Salines szálló-szanatóriumból küldi ezt a verset másik néggyel együtt a Ny-nak. (Vö.: Az ifjú Rajnánál című vers jegyzetével e kötetben)

Egyetértve Király Istvánnal nem tartjuk megalapozottnak Schöpflin Aladár feltevését a vers keletkezésének körülményéről, aki szerint a Hatvany család vidéki rezidenciájában történt egyik látogatása nyomán született a költemény, s a lengyel urak selymes ágya a hatvani kastélyra utalt. (Schöpflin 148.; Király II. 713.) A nyugalom, kevéske gond, vigalom a svájci szanatórium élménye. Ezt bizonyítja több levél is, melyek közül a Biró Lajoshoz írottból idézünk: "Itt szép, de fene úri és drága." ([Rheinfelden, 1909. aug. 27.]; AEL II. 247.); és Diósiné egy korábbi leveléből, melyben beszámol a hotelről a hozzá később csatlakozó Adynak: "[...] egész elegáns hely este felöltöznek így hát mindenesetre jó lesz smokingot hozni magával ha jönne. Eléggé drága is, főleg most a fősaisonban, mindenesetre nyugtató hely és gyönyörű szép, utókúrának jobbat nem is választhatott volna magának." ([Rheinfelden, 1909. aug. 15.] AEL II. 242.)

A vers a kuruc versek sorába illeszkedik, a bujdosáshoz, a kuruc költészet alapvető témájához nyúl (bővebben a kuruc versekről l. A Harcunkat megharcoltuk jegyzetét e kötetben). A mindenkitől való elhagyatottság – Se barátom, se testvérem, / Se bánatom, se reményem. – a kuruc költeményekben is megtalálható visszatérő elem. Ady minden bizonnyal ismerte a "legkurucabb magyar"-nak mondott Thaly Kálmán gyűjteményét (Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez. Pest, Ráth Mór Kiadása. 1872. II. 373–374.), amelyben a vers egyik ihletőjeként is valószínűsíthető költemény fellelhető. (A Thaly-féle kuruc versek megkérdőjelezhető hitelességéről Ady is tudott, vö.: Thaly Kálmán regénye. Ny 1913. jún. 16.; AEÖPM XI. 19–20.)

Bujdosó kurucz éneke

Sem apám, sem anyám, sem jó atyámfia:
Hát csak magam vagyok az idegen földön!

Jóakaróm is nincs, jó barátom sincsen -
Nem csuda az oka, hogy jó kedvem sincsen.

Ez idegen földön nyomorúságomnak
Egyik ez az oka, az én bánatimnak.

Kihez hasonlítsam ebben én magamot?...
Azután bujdossam széljel országokot.

Egy rokonom sincsen, egy atyámfia sincs, -
Idegen országban bűn [bú?] nélkül senki sincs.

Hiszem, befogadtok engem szállástokban,
Tudom szállást adtok sűrü havasokban...

Fenye oroszlányok, erdei vadkanok,
Farkasok, párduczok, medvék, kik hol vattok.

Tüveletek együtt mindent elszenvedek,
Jót, gonoszt veletek mind együtt viselek.

Ha jóakaróim engem elhattanak,
Én laktam-földemről engem kihíttanak:

Csak legyetek nekem tü jóakaróim,
Kegyetlenben [kietlenben] lakó fene jó barátim!...

A Lengyelországba való menekülést pedig a költő-előd Balassi, a Thököly-féle harcokban vesztes szegénylegények, Rákóczi és hívei életútjából meríthette Ady. A fejedelem bujdosásáról szól a "Mikor Rákóczi Lengyelországba ment" című költemény, melyet azért is érdemes idézni, mert az ország hűtlensége is, a viszonzatlan hazaszeretet is azonos a két versben: "Isten hozzád Magyarország! / Menedékem Lengyelország. / El kell nékem innen mennem, / Más országot kell keresnem. // Hisz én azzal mit vétettem, / Hogy a magyart úgy szerettem? / De ő engem úgy megrontott, / Hogy rabláncokra szorított." (Magyar költészet Bocskaytól Rákócziig. Bp., 1953. 352.) A Bujdosó kuruc rigmusa formájában is közel áll a népköltészethez és a kuruc költészethez. Az ősi felező nyolcas és a páros rím számos kuruc vers szervező elve, mint például a Megjártam a hadak útját című versé: "Harcoltam én a hazáért, / Istenért és szabadságért! / Búval eszem most kenyerem, / Bujdosó lett énbelőlem." (Uo.: 357.)

Pár hónappal korábban, ápr. 4-én, a -ban szinte azonos címmel – Bujdosó kuruczok éneke – jelent meg Móricz Zsigmond egyik verse, melyet Ady is olvasott, s Móriczot meg is fedte érte: "Minek írtad meg, ezt akkor kellett volna megírni – mondta. – Most csak azt kellett volna megírnod, hogy ma is bujdosó kuruc ebben az országban minden igaz ember és űzött vad." (Móricz Virág: Apám regénye. Bp., 1979. 453.)

Irodalom

Schöpflin 148.; Földessy: Amt 107.; Király II. 713–720.; Vezér 212.

Vissza a vershez



714.

Nézni fogunk, hejhajh

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, a cím (Nézni fogunk, hejhajh) alatt autográf jelzés, a szövegtestben autográf javítások. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. szeptember 1. II. évf. 17. sz. 247. – Ady Endre – (Az ifjú Rajnánál, a Fájdalmas, bús kitérő, a Bujdosó kuruc rigmusa című versek után és a Valami még készül előtt negyedikként.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 72–73.; Szsz2 (1910) 72–73.; Szsz3 (1918) 72–73.; Szsz4 (1919) 72–73. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 157.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Ady itt a 12. sor elején Izesb-re cserélte a Finom szót, és a 15. sor végére vesszőt tett. Adyhoz eljutottak az Szsz1korr ezen verset tartalmazó oldalai (lásd a jegyzetek előszavát), de nem bizonyítható, hogy el is olvasta azokat, s az eltérések sem jelentősek, így ezeket nem vettük figyelembe az alapszöveg megállapításakor.

Szövegeltérések

 

7.

körüláhítjuk

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

kiíssza.

       

Szsz3

 
 

12.

Finom husuak,

Ny

         
   

húsuak,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

bűntetlen,

   

Szsz1

     
   

büntetlen

Ny

         
 

16.

látnívalókra.

     

Szsz2

   

Keletkezéstörténet

Ady aug. 19. és szept. 15. között a kolozsvári gyógykezelés kiegészítéseként Svájcban, Rheinfeldenben kúráltatja magát Diósinéval együtt. A méregdrágának mondott Grand Hotel des Salines szálló-szanatóriumból küldi ezt a verset a Ny-nak. (L. Az ifjú Rajnánál című vers jegyzetét e kötetben.)

Itt keserű iróniával ugyanaz a hangulat, a régi életkedvnek és szerelmi vágy nagyfokú csökkenésének tapasztalása fejeződik ki, mint a Tararrarom, hajh, tararrarom, a Mai asszonyok udvarában és a Zilahi ember nótája című versekben (l. e kötetben).

Irodalom

Király II. 206–207.

Vissza a vershez



715.

Valami még készül

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. szeptember 1. II. évf. 17. sz. 247. – Ady Endre – (Valami még jön címmel Az ifjú Rajnánál, a Fájdalmas, bús kitérő, a Bujdosó kuruc rigmusa és a Nézni fogunk, hejhajh után utolsóként.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 47.; Szsz2 (1910) 47.; Szsz3 (1918) 47.; Szsz4 (1919) 47. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 146.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz2-vel megegyező Szsz1-ből. A nyk-ból hiányzik a vers.

Javításunk

A 8. sor keserveset alakját keservest-re javítottuk. Az elveszett kézirat alapján szedett Ny és a sorok szótagszáma is azt valószínűsíti, hogy a kötet készítése közben a köznyelvi alakhoz közelítő szövegromlás történt.

Szövegeltérések

Cím: Valami még jön

   

Ny

       
 

1.

bus

Ny

       
 

4.

igy

Ny

       
 

mehetek

 

Ny

       
 

5.

uj,

Ny

       
 

7.

sokat.

Ny

       
 

8.

Bódítót,

     

Szsz3

Szsz4

 

keserveset,

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

Keletkezéstörténet

A verset a svájci Rheinfeldenből küldi a Ny-nak. (Vö.: Az ifjú Rajnánál című vers jegyzetével e kötetben.)

Irodalom

Király II. 269.

Vissza a vershez



716.

Egyre hosszabb napok

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, autográf jelzésekkel. Cím: Egyre hosszabb napok.PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. október 1. II. évf. 19. sz. 354. – Ady Endre – (Elsőként a Valaki utánam kiált, a Rendben van, Uristen, az Apámtól, anyámtól jövén, az Egy régi-régi fűz, a Heléna, első csókom, az Akarom: tisztán lássatok és a Nem először sirok című versek előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 122.; Szsz2 (1910) 124.; Szsz3 (1918) 124.; Szsz4 (1919) 124. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 176.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. A kötetek szövegeiben romlások és nyomdahibák jelennek meg.

Szövegeltérések

 

7.

mú

       

Szsz4

 

9.

Víg

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

A furcsa

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

villanását,

   

Szsz2

   
 

17.

rossabb,

 

Szsz1

     
   

rosszabb

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A költemény keletkezésének körülményeiről a következő, Valaki utánam kiált című vers jegyzetében található bővebb információ.

A vers egyik fő motívuma az idő múlása: az élet egyre rövidül, s ezzel párhuzamosan mindig hosszabbnak tűnik a hátralévő kis idő. Az idő gyors múlását és pusztító hatalmát az óra jelzi: huszonnégy óra, már hegyes karó minden óra; utal a földi dolgok mulandóságára, ezért mértékletességre, önuralomra int. Aranynál sors-szimbólum: "Sors! óraműved oly irtóztató: / Hallom kerekid, amint egybevágnak." (Magányban) Adynál az óra a halállal kapcsolódik: "Várni, ha éjfélt üt az óra / Egy közeledő koporsóra" (Sírni, sírni, sírni – l. AEÖV III. 52.) "Mit hagyok itt, nem is tudom már, / Messzebb-messzebb visz minden óra" (Én kifelé megyek – l. e kötetben).

Az idő szubjektív felfogása rokon Bergson elméletével. Bár Ady nem olvasta Bergsont, de ismerte, hiszen később említi Két meggyőződésű emberek című cikkében (Ny 1911. aug. 1.; AEÖPM X. 138.) Az első híres magyar nyelvű Bergson-ismertetés 1910-ben jelent meg a Nyugatban Babits tollából (Bergson filozófiája. Ny 1910. III. évf. júl. 16. 945–961.). Babits itt hivatkozik korábbi cikkekre, így dr. Ányos Istvánéra 1908-ból, akinek írása A Magyar Filozófiai Társaság Közlönyében jelent meg. Ányos azonban itt nem foglalkozik az idő fogalmával, és kevéssé valószínű, hogy Ady a közlönyt olvasta volna. Tehát a vers megírása idején Ady még feltehetőleg nem ismerte Bergson idő-elméletét. Mégis, a feltűnő gondolati rokonság miatt említjük Bergsont, mivel nem zárható ki, hogy ha közvetett úton is, akár nevének ismerete nélkül, de gondolatai eljuthattak Adyhoz. Bergson Essai sur les données immédiates de la conscience (1889) (magyarul 1923-ban jelent meg Idő és szabadság címmel, Dienes Valéria fordításában) című művében megkülönbözteti az idő (le temps) és a tartam (la durée) fogalmát. Az előbbi az objektíven mérhető időt jelöli, míg az utóbbi a tudatunkban érvényesülő időérzést jeleníti meg. Pontosan ez a vers alapélménye is: ugyanaz az objektíven mérhető huszonnégy óra a lírai én tudatában egyszer rövidebbnek, másszor hosszabbnak tűnik.

Az élet ebben a versben nem öröm, nem szépség, hanem inkább kín, fájdalom, hasonlóan a Fájdalmas, bús kitérő (l. e kötetben) című vershez; a kedv, az öröm csak emlékként jelenik meg.

Ady korábbi verseiben is előbukkan ez a fájdalom-érzés. Hazája sorsa fáj gyakran a költőnek. A Magyar jakobinus dala (l. e kötetben) című versben: "Te álmos, szegény Magyarország, / Vajjon vagy-e és mink vagyunk? / Vajon lehet-e jobbra várni? / Szemünk és lelkünk fáj bele." A grófi szérűn (l. AEÖV III. 73.) című versben pedig a kisemmizettek sorsa fáj a költőnek: "Az egész táj vad fájdalom". A Szeretném, ha szeretnének kötet Áldott, falusi köd (l. e kötetben) című versében pedig már a saját életére, múltjára vonatkozik ez a fájdalom: "Minden aggaszt, minden fáj nekem, / Ami a multam visszahozza: / Derült horizon, üzenet, fény, / Sejtett sóhajtás, hirlap, posta." A költészet is fájdalom: "Bizonyos, hogy gyönyörű volna, / Ha ezeket a fájdalmakat / Más éli és más panaszolja" (Új könyvem fedelére – l. AEÖV III. 115.). Egy egész korai – bár kétes hitelű – cikkben így ír: "Letiporjuk a lehulló virágot, hiszen a sorsa úgyis csak az lesz. Virágnak, ha hervadt, emléknek, ha régi, ugyanaz a sorsa: megsiratjuk ... félredobjuk. A nap, az áldott nap csak nevet, csak mosolyog; mit tud ő arról, hogy ilyen kicsinyes dolgok miatt fáj, sajog a szívünk?" (Őszi napsugár. DRU 1898. október 25.; AEÖPM I.2 507.)

Irodalom

Király II. 251.

Vissza a vershez



717.

Valaki utánam kiált

Kézirat, nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 211×177 mm. Cím: Valaki utánam kiált. A vers alatt: Luzern, szeptember. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201 / 43.

A Szsz1 nyomdai kézirata: a Ny kivágata. Hiányzik a hely- és időmegjelölés. – PIM 209/ 1–10.; Szsz1korr 113. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. okt. 1. II. évf. 19. sz. 354. – Ady Endre – A vers alatt: (Luzern, szeptember) – (Az Egyre hosszabb napok után és a Rendben van, Uristen, az Apámtól, anyámtól jövén, az Egy régi-régi fűz, a Heléna, első csókom, az Akarom: tisztán lássatok és a Nem először sirok előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) 113.; Szsz2 (1910) 115.; Szsz3 (1918) 115.; Szsz4 (1919) 115. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 172.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-val megegyező Szsz1-ből. Bár a Szsz1korr-ban javítás nincs, Ady bizonyára látta, hiszen ezt az ívet átnézte.

Szövegeltérések

 

1.

sinek,

     

Szsz3

Szsz4

 

2.

új népek, új napok,

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

3.

Be,

k

       
 

6.

új

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

uton,

k

Ny

 

Szsz3

Szsz4

 

10.

szemeimet:

     

Szsz3

Szsz4

   

[a vers alatt:]

         
   

(Luzern, szeptember)

k

       
   

(Luzern, szeptember).

 

Ny

     

Keletkezéstörténet

Ady aug. 19. és szept. 15. között Rheinfeldenben üdült. A vers alatt hely- és időmegjelölésként a Ny-ban Luzern, szeptember szerepel. (Luzern Svájcban, a Vierwaldstätti tó partján fekvő település. Ady Rheinfeldenből kirándult ide.) A költő már szept. 6-i levelében ígért verseket a Ny-nak: "Itt van egy novella, s holnap-holnapután természetesen mennek a versek." (A Nyugat szerkesztőségének. [Rheinfelden, 1909. szept. 6.] AEL II. 251.), de a 16-i számban ezek nem jelentek meg. Szept. 15-én érkezett Ady Budapestre, majd egy hét múlva, 22. és 24. között hazalátogatott Érmindszentre. Innen hat verset és rövid kísérőlevelet küldött a szerkesztőségnek, amelyből kiderül, hogy a rheinfeldeni versek nem érkeztek meg időben, ráadásul a szokásos öt helyett csak három, így ezek mellé még hatot írt itthon. ("Kedves fiúk [...], itt a versek. Sajnos, csak hat, tehát összesen kilenc. No majd kipótolom. Legalább csoda-szépek." (A Nyugat szerkesztőségének. [Érmindszent, 1909. szept. 24.] AEL II. 259.; a versek azonosítása az 507. oldalon, a 893. számú levél jegyzetében.)

A rohanás, száguldás a mű fő motívuma. Hasonló versek pl. a Vér és arany kötetből Az én koporsó-paripám, A Halál automobilján, A rég-halottak pusztáján (a verseket l. AEÖV III. 86., 18., 48.). Barta János foglalkozik behatóbban ezzel az új jelenséggel. (Barta János: Khiméra asszony serege; B. J.: Klasszikusok nyomában, Bp., 1976. 468–469.) A modern élet rohanása főleg Párizsban tesz nagy hatást a költőre, de már korábban is találhatunk nála utalásokat erre: "Itt az élet, menjünk, mentsük meg magunkat a holnap gondjától, menjünk, rohanjunk, munkálkodjunk, hiszen ez a szép élet megérdemli a fáradságot!..." (A tavasz az élet. DH 1899. márc. 10.; AEÖPM I.2 115.) Hasonló gondolatokat tartalmaz A nyargaló páholy (AEön 361.), és A Halál kis négyesfogata (AEön 459.) című novella.

Felmerül még a kérdés, ki az a valaki, aki utána kiált. Földessy így ír erről: "Az kiált utána, akinek ő az »öleltetője« (A mi gyermekünk – l. AEÖV II. 170.), egyszóval egy új, más életrehívója, kényszerítője: azért akar betelni a »Panorámás lázas világ«-gal (a »lázas« jelző megint őróla billent át a világra). Hogy ez az értelmezés helyes, ezt erősítik az e verssel ugyanegy ciklusba foglalt Első szeretőm ölében, A Halál: pirkadat és a Fájdalmas, bús kitérő." (Amt 128.) (A verseket l. e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 128–29.; Király I. 568–69.

Vissza a vershez



718.

Rendben van, Uristen

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: idegen kézírás talán autográf javítással. (A ciklusszámozás és a 13. sor végén a vessző törlése ugyanazzal a ceruzával készült, ennek alapján tulajdoníthatjuk a javítást a szerzőnek.) – PIM A. 209 / 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. október 1. II. évf. 19. sz. 355. – Ady Endre – (Az Egyre hosszabb napok, a Valaki utánam kiált után harmadikként és az Apámtól, anyámtól jövén, az Egy régi-régi fűz, a Heléna, első csókom, az Akarom: tisztán lássatok és a Nem először sirok előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 100.; Szsz2 (1910) 102.; Gyűjt (1910) 84–85.; Szsz3 (1918) 102.; Szsz4 (1919) 102. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 167.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból. A nyk idegen kéz írása, és bár elképzelhető, hogy a 13. sorban a vesszőt a költő törölte, ezt teljes bizonyossággal ilyen kis javítás esetében nem állapíthatjuk meg, így nem ezt választottuk alapszövegnek. A Szsz1korr-ban csak idegen kéz javításai találhatók.

Szövegeltérések

Cím: Rendben van, Úristen

   

nyk

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

1.

megtagadjam,

     

Gyűjt

   
 

5.

képe?

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

12.

kínomban

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

13.

istenelte <,>

nyk

         
   

istenelte

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

14.

Bús

nyk

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

lényemet,

nyk

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

így

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

18.

fű-sarjak

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

20.

így

nyk

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

Úristen?

   

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady a rheinfeldeni üdülőhelyről szept. közepén érkezett Budapestre, majd 3 napra (22. és 24. között) Érmindszentre látogatott. Rheinfeldenből és később Érmindszentről is küldött verseket a Ny-nak. (L. a Valaki utánam kiált című vers jegyzetét e kötetben.)

Bár a költemény minden egyes strófája kérdésként hangzik el, nem más ez a vers, mint szenvedélyes vallomás az élő, de kifürkészhetetlen, megismerhetetlen Úristenről, aki teremtménye életét – a predestináció tanítása szerint – teljes mértékben befolyásolja, aki még az ember akaratát is irányítja (Ki akarta, hogy ne akarjak). A kérdő formából azonban nem következik automatikusan a kérdezett jelenléte, az Úr harmadik személyként van jelen a versben, a kérdéseket önmagának teszi fel a költő. Isten létében való teljes bizonytalansága – S nem tudom, ő van-e valóban? – a Csokonai Vitéz Mihály (l. e kötetben) című versben is nyilvánvaló: "Add, óh, Uram, ki vagy, vagy nem vagy". Az ellentéteket egységben megélő Ady a hitet és a hitetlenséget is együtt hordozza magában. "Az emberi lélekben egymás mellett, egymásba olvadva rakódnak le a legellentétesebb emberi érzések. Az ember tehát, ki Istenét tagadja, ugyanakkor úgy érzi, hogy még az istentagadást is Isten akarja." (Hatvany II. 79.)

Rokon versek a Szeress engem, Istenem, az Uram, ostorozz meg. Egy avas kérdés. (A verseket l. e kötetben.)

Hatvany (II. 80.) és Vezér is leírja, hogy a próféták, különösen Jób mentalitásához hasonlít ez a kétségbeesett, Istent kereső kiáltás, de hangsúlyozni kell, hogy a bibliai példával ellentétben ez nem párbeszéd. "Ez ugyanaz a hang, mellyel az ótestamentumi próféták, elsősorban Jób társalgott az Istennel. Jób is egy lélegzetre bízik és elcsügged, hiszi és káromolja Istent, vétkesnek, majd ártatlannak mondja magát." (Vezér 216–217.) A Jóbbal való párhuzam viszont azért is helyes, mert mindkét élethelyzet az ember Istennel szembeni tökéletes kiszolgáltatottságát érzékelteti: "Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harcolsz ellenem. Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban." (Jób könyve 30:20–22.)

A második strófa indítása (Lelkes képem kinek a képe?) is bibliai ihletésű; a Teremtés hatodik napján "Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket." (Mózes I. könyve 1:27.)

Földessy e versről írván Arany János Évek, ti még jövendő évek című versét idézi, melyet a költő 33 éves korában írt, s Adyhoz hasonlóan a halált mint ősz kalászt arató kaszást festi elénk: "S hogy meg ne essék szíve rajtam, / Ha jókor meglep a halál, / Azért kell mint az ősz kalásznak, / Megérnem a sarló alá." (Amt 127.)

Magyarázat

Sion: az É-D-i irányban húzódó júdeai hegylánc egyik hegyének a neve, amelyen az Izráel honfoglalása előtti korban a Jeruzsálem nevű kánaáni település volt. [...] A történetileg kialakult hittétel szerint a Sion Jahve jelenlétének a helye. [...] A [zsidó] államiság megszűntével elpusztult a jeruzsálemi templom, de a város a babiloni deportáltak között egyre inkább az eljövendő üdvidő eszkhatológiai jelképévé vált (Zsoltárok 137.): szent hegye, a Sion, minden izráeli szent gyülekezőhelyévé lett. (Keresztyén Bibliai Lexikon II., Bp., 1995. 486–487.)

istenelte: Ady sajátos szóalkotása, egyedül itt fordul elő a lírai korpuszban

Irodalom

Hatvany II. 78–82.; Földessy: Amt 127.; Király II. 406.; Vezér 216–217.

Vissza a vershez



719.

Apámtól, anyámtól jövén

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. október 1. II. évf. 19. sz. 356. – Ady Endre – (Már holnap megyek címmel az Egyre hosszabb napok, a Valaki utánam kiált, a Rendben van, Uristen után negyedikként az Egy régi-régi fűz, a Heléna, első csókom, az Akarom: tisztán lássatok és a Nem először sirok előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Áldott, falusi köd ciklus) 89.; Szsz2 (1910) 89.; Szsz3 (1918) 89.; Szsz4 (1919) 89. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 162.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból. Az eredeti Ny-beli, Már holnap megyek címet a nyk összeállításakor a szerző törölte, s Apámtól, anyámtól jövénre változtatta. Ezt a nyk-ban a Heléna, első csókom című vers hátoldalán nyomon követhetjük, ahol más változtatást nem tett a költő a Ny szövegéhez képest. A költemény idegen kéz írásával megtalálható a nyk-ban, a Szsz1korr-ból pedig hiányzik.

Javításaink

A Már holnap megyek címet a nyk említett változtatása alapján Apámtól, anyámtól jövén-re javítottuk.

A 3. és a 9. sorokban – az előszóban írtaknak megfelelően – a be, alakot a be" formára cseréltük.

Szövegeltérések

 

1.

szomorúság,

 

Szsz1

     
 

2.

feledés

       

Szsz4

 

3.

be kicsiny

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

élet

       

Szsz4

 

6.

nagyon

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

Hallgatnak

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

Be csoda,

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

újra

 

Szsz1

     
   

merek.

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

írok

 

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady szept. 22. és 24. között hazalátogatott Érmindszentre. A vers minden kétséget kizáróan a friss érmindszenti tartózkodás benyomását őrzi, magába sűrítve a hazatérések és távozások emlékeit. A verssel kapcsolatban l. még a Valaki utánam kiált című vers jegyzetét e kötetben.

Révész Béla leírja egy 1906-os érmindszenti látogatását, melyben az Ady-szülők hangulata kísértetiesen hasonlít a versben olvasottéhoz. "Magunkra maradunk és én érzem, hogy itt az elgondolt alkalom, hogy a szülőknek elmondjam a büszke igazat Ady Endréről. Tudtam, hogy az öreg úr még mindig úgy néz a fia mesterségére, mint a zavaró rejtelemre és az édesanyja, aki áldó kívánságokkal csak hitten hisz, várná a balzsamot. Beszéltem Ady Endréről, hogyan környezik őt Budapesten, mennyire hallgatják őt az emberek, megtörtént a boldog szerencse, hogy az Ady-házból indult el az ember, akinél különb, igézőbb, szebb nincs most az országban, föláradó gyöngédséggel Ady-nénihez fordulok, a tiszta, hintő szavak eszembe jutnak és átadom azokat a bánatosságával megindult arcának, fölgyulladt szemeinek, imádságos hallgatásának, az öreg úr megtámasztja fejét, nagyon ügyel, hozzá is adresszálok célirányos mondanivalókat, mi a fia foglalkozása, mi annak a jövendője, Lőrinc úr, látszik rajta, tikkadt várakozással fogadja elbeszélésemet, egyszer közbeszólt: – Mégis azt gondoltam, a biztos pálya... De ez csak olyan bágyadt, muszájrefleksze a hajdani, programcsináló akaratának és érzem, hogy a géniusz, mely belőlük szállt el, már rájuk borul az édes, ajnározó vigasztalással." (Révész: Atril 48–49.)

Ady saját létezésének különlegességéről – Be' csoda, hogy vagyok és élek – korábbi verseiben is írt már:

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok,
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarrabb
A legszomorubb fiút.

(Az anyám és én – l. AEÖV III. 31.)

Az előző verssel egy időben, 1906-ban keletkezett Hepehupás, vén Szilágyban (l. AEÖV III. 45.) is ez a gondolat jelenik meg:

Hepehupás, vén Szilágyban,
Hét szilvafa árnyékában
Szunnyadt lelkem ezer évet.
[...]

Várt volna még ezer évet,
Míg idő jön a csodákra.
Óh, jaj nekem, hogy fölébredt
Hepehupás, vén Szilágyban.

És az 1909. márciusi Virág-fohász virágok Urához című versnek is ez az egyik alap-motívuma: "Csodálatos ember-virág, én" (l. e kötetben).

Földessy hívja föl a figyelmünket, hogy a halál és a holnap gyakran szomszédos asszociációk Adynál (l. Az ifjú Rajnánál, és az Imádság urvacsora előtt című verseket e kötetben), s idézi Oláh Gábor följegyzését, ahogy Ady rájuk rivallt egy párizsi éjszakán: "Ti kutyák, ti éltek kilencven esztendőt, én holnap meghalok." (Oláh Gábor. Keletiek Nyugaton. 1908. 62.; Földessy: Amt 123.)

Irodalom

AM I. 147–148.; Földessy: Amt 123.; Király II. 277., 516.

Vissza a vershez



720.

Egy régi-régi fűz

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, idegen kéz javításával és a cím alatt valószínűleg autográf jelöléssel. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. október 1. II. évf. 19. sz. 356. – Ady Endre – (Az Egyre hoszabb napok, a Valaki utánam kiált, a Rendben van, Uristen, az Apámtól, anyámtól jövén után ötödikként és a Heléna, első csókom, az Akarom: tisztán lássatok és a Nem először sirok előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Áldott, falusi köd ciklus) 89.; Szsz2 (1910) 89.; Szsz3 (1918) 89.; Szsz4 (1919) 89. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 162.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Bár a javítás idegen kéztől származik, nagyon valószínűtlen, hogy valaki Ady szándéka ellenére tett volna ilyen jelentős módosítást a versen. A segítő a 8. sorban még ma is szöveget kihúzta és helyette ezt írta oda: mégis csak.

Szövegeltérések

 

1.

szomorú

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

3.

bólingat

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

kínkeservesebben,

   

Szsz1

Szsz2

   
   

kín-keservesebben,

       

Szsz3

Szsz4

 

6.

felnőtt

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

nagyszerűen,

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

még ma is várja

 

Ny

       
 

9.

Es

         

Szsz4

   

bólingat

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

nagyszerűen.

     

Szsz2

   
   

nagyszerűn.

       

Szsz3

 
 

10.

Keserüen,

     

Szsz2

   
   

nagyszerűen.

     

Szsz2

   

Keletkezéstörténet

Ady szept. végén hazalátogatott Érmindszentre, feltehetőleg itt írta ezt a versét is. (Vö.: Valaki utánam kiált című vers jegyzetét e kötetben.)

"A régi-régi fűz: maga Ady" – írja Földessy. "Többször szimbolizálja magát fa- vagy virág-képpel: Ihar a tölgyek közt, A platán-fa álma, Magyar fa sorsa, Virágfohász virágok Urához." (Amt 124.) (A verseket l. AEÖV II. 190., III. 37. és e kötetben.) Földessy felsorolása természetesen nem lehet teljes, többek között hiányzik a pár hónappal korábban keletkezett Őszi, forró virág-halmon is. (L. e kötetben.) A két vers azáltal is rokonítható, hogy az önstilizáció eszközeként felbukkanó fűz és sárga rózsa a másoktól való elkülönültséget hordozza.

Király István a magányra ítéltséget emeli ki a versből. (Király II. 189.) Ebből a szempontból a Ha csókokat hallok – l. e kötetben) verssel rokoníthatjuk: "Röpdesnek és összetalálnak / Páris utcáin a párok. / S én leskődök, hallgatok, várok / Társtalanul."

Irodalom

Földessy: Amt 124.; Király II. 189.

Vissza a vershez




Hátra Címlap és tartalomjegyzék Előre