721.

Heléna, első csókom

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, a cím alatt autográf jelzés. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. október 1. II. évf. 19. sz. 356. – Ady Endre – (Az Egyre hosszabb napok, a Valaki utánam kiált, a Rendben van, Uristen, az Apámtól, anyámtól jövén, az Egy régi-régi fűz című versek után hatodikként az Akarom: tisztán lássatok és a Nem először sirok előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 62–63.; Szsz2 (1910) 62–63.; Szsz3 (1918) 62–63.; Szsz4 (1919) 62–63. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 153.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny szövegével megegyező nyk-ból.

Szövegeltérések

 

1.

csucsorítom,

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

tőgyü,

   

Szsz3

 
 

14.

Es [sh]

Szsz1

     
 

16.

Én

 

Szsz2

   
 

19.

csucsorítom,

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

23.

kelettél [sh]

 

Szsz2

   

Keletkezéstörténet

Ady szept. 15-én érkezik Budapestre a rheifeldeni szanatóriumból, majd 22-én hazalátogat Érmindszentre. Levelei alapján tudjuk, hogy szept. 6. és 24. között született többek között ez a verse is. (L. Valaki utánam kiált című vers jegyzetét e kötetben.)

A férfi és a nő testi kapcsolatának legmélyebb módját sejteti a vers. A költői én első útja az asszonyhoz, amelynek történetét vallomásokkal megtűzdelve már öt évvel korábban megírta Ady egy novellában:

"Különösen magukat, akik művészlelkeknek szeretik magukat nevezni, nem a mi szerelmeink mintázzák ki. Maguk voltaképpen addig tudnak szeretni, míg a szerelmet nem ismerik, s maguknak a legnagyobb szenzációt az első asszony hozza. Persze ezt még ilyenkor sem vallják be. Még maga sem. Vajon el merné-e maga mondani, mit jelentett magának a szerelem, amíg az asszonyt nem ismerte, s mit jelentett az első asszony? [...]

Ó, az az este fölséges és gyönyörű volt. Agyonhajszolt, beteg fantáziám olyan erővel kelt szárnyra, mint még soha. Most úgy éreztem, hogy ragyogóbban még nem élt soha nő, mint akkor, az este, az én fantáziámban, egy rongy, egy ismeretlen, egy szerb lány, aki magyarul nem tud jól, aki azt sem tudja, hogy én élek, s aki énhelyettem akárkit szívesen fogadott volna.

Micsoda titkokat rejtő, himnuszos, csodálatos, mámoros és káprázatos este volt az!

Kábultan és szomorúan tértem vissza. Az a szerb leány gyalázatos volt. Gyalázatos és eltékozolt az egész életem. Sírtam, hogy korán vágyakoztam, sokat szerettem, álmokkal csaltam és szenvedtettem magam eddig. Miért? Semmiért. Hát ez az a nagy pillanat, melyről azt hittem, hogy gyilkosan kéjes nárciszillatot lehel, s egy pillanatra megérezteti az egész univerzumot velünk. Úgy éreztem, hogy engem elámítottak és megöltek. Úgy éreztem a kínos út végén, az első asszonynál..." (Katinkáig. BN 1904. ápr. 3.; AEön 151–155.)

A prostituáltakkal való kapcsolat megjelenítése a világ- és a magyar irodalomban nem újkeletű. A magyar kortárs Lőwy Árpád és Szilágyi Géza mellett megemlítendő Baudelaire, Verlaine, Apollinaire, akiknek Ady szintén olvashatta verseit. Bár Adynak nem volt szüksége inspirációra ebben a témában, mégis a csók motívum jelenléte miatt két strófát idézünk Baudelaire egyik szonettjéből:

Mert rád, dicső, terád lett volna még tüzem,
s lábadtól fekete fürtjeidig lobogva
burkollak százezer, mélységes, puha csókba,

ha egyszer, este, óh, urnőm, te szívtelen,
csak egy igazi könny, lelkedbe lopva gyászát,
tompítja szemeid jéghideg ragyogását!

(Ford.: Szabó Lőrinc – Charles Baudelaire versei. Bp., 1973. 48.)

Magyarázat

Heléna: – a vágyott, ideális nő szimbóluma. Zeusnak és Ledának, Tyndareos spártai király nejének leánya, Klytaimnestrának és a Dioskuroknak testvére, korának legszebb asszonya. Már 10 éves korában el akarta rabolni Theseus, de fitestvérei megmentették. A legkiválóbb görög fejedelmek versengtek kezéért, de ő Menelaost választotta. [...] Leányának, Hermionének születése után férje távollétében megszökött Parisszal Trójába, s mivel nem adták vissza, a hosszú trójai háborúnak ő lett az oka. [...] Fitestvéreivel együtt a hajósok Helenát is istenként tisztelték, a mitológusok pedig fényistenséget, a holdat látják benne. (RNL IX. 695.)

Nem először szerepel Adynál Heléna alakja. A Márkó király balladában a szép királyné neve is Heléna, akit elcsábít a király hűséges, de álnok barátja, a hős Duka, amíg Márkó a törökök ellen csatázik. (L. AEÖV I. 9.)

Irodalom

Hatvany II. 195.; Földessy: Amt 119.; Király II. 208., 271.

Vissza a vershez



722.

Akarom: tisztán lássatok

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: csak a vers utolsó versszaka található meg, mely a Ny kivágata. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. október 1. II. évf. 19. sz. 357. – Ady Endre – (Hetedikként az Egyre hosszabb napok, a Valaki utánam kiált, a Rendben van, Uristen, az Apámtól, anyámtól jövén, az Egy régi-régi fűz, a Heléna, első csókom után és a Nem először sirok előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 48–49.; Szsz2 (1910) 48–49.; Szsz3 (1918) 48–49.; Szsz4 (1919) 48–49. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 147.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból. A nyk-ban a versnek csak egy versszaka maradt ránk, a Szsz1korr-ban pedig idegen kéz által javított részen található a költemény, így ezek nem szövegforrások.

Javításunk

6. A Ma után a 4. sor mintájára kitettük a kettőspontot. A vers többi versszakában is az első és utolsó sor azonosan ismétlődik.

Szövegeltérések

 

1.

szeressetek.

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

6.

Ma

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady a rheinfeldeni üdülőhelyről szept. közepén tér haza Budapestre, majd 3 napra (22. és 24. között) Érmindszentre látogat. Svájcból és később Érmindszentről is küld verseket a Ny-nak. (L. Valaki utánam kiált című vers jegyzetét e kötetben.)

Ady zsenitudatából fakadó magabiztossága és a megértés és elfogadás hiányából eredő bizonytalansága egyesül e versben. Hogy magát mindenkinél különbnek tartotta, számos megnyilatkozásából kiderül. Móricz Virág így emlékszik vissza a náluk tett első látogatására és az anyjával való beszélgetésre:

" – Vigyázzon, kedves Bandi, maga nagyon szereti a tapsot és az emberek mindennap tapsolni akarnak, ha nem ennek, annak. Ady vicsorgott, volt egy furcsa, torz nevetése:

– Természettani törvény, hogy utánam ötven esztendeig nem jön hozzám mérhető költő – mondta." (Móricz Virág: Apám regénye. Bp., 1979. 113.) (L. még: Az elsőség jósága című verset és jegyzetét e kötetben.)

Akárcsak a kötet címadó, egyben vezérverse, a Szeretném, ha szeretnének (l. e kötetben), ez a vers is tanúskodik arról a "felfokozott szeretetéhség"-ről, amely az Adyt körülvevő megnemértettségben természetes reakciója lett volna minden embernek. (Vö.: Kenyeres 42.)

Irodalom

Sík 201.; Király II. 310–311.; EmlAE III. 619.; Kenyeres 42.

Vissza a vershez



723.

Nem először sirok

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. október 1. II. évf. 19. sz. 357. – Ady Endre – (Utolsóként az Egyre hosszabb napok, a Valaki utánam kiált, a Rendben van, Uristen, az Apámtól, anyámtól jövén, az Egy régi-régi fűz, a Heléna, első csókom és az Akarom, tisztán lássatok után.) – További megjelenés: Szils 1910. szeptember 22. I. évf. 8. sz. 1. – A Szilágyság Tárcája – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 42.; Szsz2 (1910) 42.; Szsz3 (1918) 42.; Szsz4 (1919) 42. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 145.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból. A Szsz1 korrektúrapéldányában több javítatlan nyomdahiba található, és a kötetek ezt a szöveget viszik tovább.

Szövegeltérések

 

1.

lugasban,

Szsz1

Szils

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

2.

messze-messze.

Szsz1

Szils

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

össze-vissza szél.

 

Szils

     
 

7.

köszöntök

 

Szils

     
 

8.

szent

 

Szils

     
 

10.

lessz

 

Szils

     
   

újra

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

feltámadása,

 

Szils

     

Keletkezéstörténet

A vers szept. 6. és 24. között keletkezett vagy még Svájcban vagy már Budapesten ill. Érmindszenten. (L. a Valaki utánam kiált jegyzetét e kötetben.)

Lelkének misztikus, ős-létezése kedves témája volt Adynak – számos versében azt vallja, hogy már korábban is élt: Egy párisi hajnalon, Ha fejem lehajtom, Jártam már Délen, Hepehupás, vén Szilágyban. (A verseket l. AEÖV II. 144., 191., 161., III. 45.)

Földessy és Király István is a reinkarnáció motívumát véli felfedezni a versben.

Irodalom

Földessy: Amt 114.; Király II. 357.

Vissza a vershez



724.

Sappho szerelmes éneke

Nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata. Cím, javítás és a ciklusbesoztásra vonatkozó szöveg autográf kézírással. – PIM A. 290/1–10.; A Szsz1 korrektúrája: 73. Az ajánlásban autográf javítással, a vers szövegében idegen kéz javításaival. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. október 1. II. évf. 19. sz. 373 – (Ady Endre fordítása) – (Hatvany Lajos Sappho című cikkében, cím és ajánlás nélkül.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 73.; Szsz2 (1910) 73; Szsz3 (1918) 73.; Szsz4 (1919) 73. – Gyűjteményes kötetben: AEöv-1 [1930] 157.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-ból, mely megegyezik a Szsz1–gyel és a Szsz2 szövegével. Ez az Ady által utoljára látott szöveg. A 6. sor végén, föltűnő helyen lévő sajtóhibát (elalékok) idegen kéz javította. Mivel föltehetjük, hogy a szembeszökő hibát Ady is észrevette volna, valószínűsíthető, hogy az ajánlás megváltoztatása miatt előkeresett ívet Ady már az idegen kéz javításai után vette kézbe. Így az alapszövegben az idegen kéz javításait is figyelembe vettük. A szövegeltérések táblázatába nem vettük föl az ajánlás egy sorba szedését (Szsz4), mivel a nyk-ból is kitűnik, hogy ez prózai szöveg. Módosítások a Szsz1korr -ban: az ajánlásból Ady kihúzta a nemes szót, idegen kéz javította a 6. sor sajtóhibás elalé< k>ok – l szavát, és a 11. sor végére kitette a vesszőt.

Szövegeltérések

[Cím és ajánlás nélkül]

   

Ny

       

Cím fölé: [autográf:] Zu

             
   

A Hágár oltára ciklus

 

nyk

     

Cím: Sappho <,>

     

nyk

     

ajánlás: [autográf:]

             
   

(Hatvany Lajosnak,

         
   

igaz, ösztön- [lap

         
   

szélén új sorban:]

         
   

ző, nemes, jó barátomnak.)

 

nyk

     
 

4.

sziven-vágva

Ny

nyk

     
 

11.

testem

Ny

nyk

     
 

15.

értted.

     

Szsz3

Szsz4

 

[a 15. sor után:]

           
   

(Ady Endre fordítása)

Ny

       
   

<(Ady Endre fordítása)>

 

nyk

     

 

Keletkezéstörténet

A vers keletkezésének körülményeit Hatvany Lajos örökítette meg: "Most Pesten, a Bristol kávéház előtt ülünk. Egy Szapphó-tanulmány számára, melyet németül írtam s magyarra fordítottam, kértem őt, fordítsa le görögből Szapphó szerelmes énekét. Eldadogtam neki prózában, s mutattam a görög szöveget. Ott a márványasztalon, sebtiben készült el a magyar fordítás, meg is feledkezett róla. Amikor a Szeretném, ha szeretnének gyűjteményét gyűjtögette egybe, én figyelmeztettem rá. Így került ebbe a kötetbe Sappho szerelmes éneke, ez a minden filológust megszégyenítő, legizzóbb magyar fordítás." (Hatvany I. 146–147.) Amennyiben pontos az emlékezés, akkor a vers szept. 15. és 22. között született, miután Ady a hónap közepén visszaérkezett Budapestre Svájcból. (L. még a Valaki utánam kiált című vers jegyzetét e kötetben.)

A Szeretném, ha szeretnének első kiadásának korrektúrájában Ady az ajánlásból, melyet barátjának és mecénásának Hatvany Lajosnak írt, törölte a nemes szót, nehogy iróniának tűnjék. Hatvany Lajos apja (Hatvany-Deutsch Sándor) testvéreivel együtt magyar nemességet kapott, 1908. okt. 23-i dátummal pedig bárói rangra emelték fiaival együtt. (Zsidó Lexikon 91.; Az AEL II. jegyzete (482) – ellentmondva önmagának – tévesen adja meg a dátumot. L. még RNL IX. 597.)

Szapphó versét Ady előtt Kölcsey fordította le, később pedig Devecseri Gábor. Az összevethetőség kedvéért álljon itt mindkettő.

Boldog ember, mint Uranos lakói,
aki vígan ül, kegyes, ellenedben,
s andalog kellő szavad édes hangján,
s gyönge mosolygást

ajkadon látván szeliden lebegni,
melyre megdöbben kebelemben a szív,
mert jelenléted leborít azonnal,
és oda lészek.

Nyelvem eltompul ajakim között, s gyors
égi tűz ömlik tetemimre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemeim borulnak
éji homályba.

Arcomon végig hideg izzadás foly,
reszketek, fúlok, s halavány virágként
hervadó színnel rogyok a halálnak
karjai közé.

(Kölcsey Ferenc fordítása)


Úgy tünik nékem, hogy az istenekkel
egy a férfiú, aki szemben ülhet
véled és édes szavadat közelről
hallja, hogyan szól,

s ezt a vágykeltő nevetést, amelytől
felszökik mellem közepén a szívem;
hisz ha látlak s bár kis időre, hangot
nem tud a nyelvem

adni, megtörvén elakad, s a könnyű
tűz egész bőröm befutossa végig
nyomban, és nem lát a szemem se, zúgván
zúg a fülem már.

És veríték önt el, egész valómban
reszketek, fűnél szinem íme zöldebb,
s mint ki végéhez közelít, olyannak
látszom, Agallisz.

Tűrni kell mindezt, ha ez így van, úgyis...

(Devecseri Gábor fordítása)

Irodalom

Hatvany I. 146–147.; Füst Milán: Miért szép? In: F. M.: Emlékezések és tanulmányok. Bp., 1967. 603–609.; Király II. 162., 193.

Vissza a vershez



725.

Az ágyam hivogat

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat javítással, 209×169 mm, két oldalszámozott fólió. A cím (Az ágyam hivogat) alatt Osvát Ernő szedési utasítása (Garmond). Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 181/ 9.

Első megjelenés: Ny 1909. október 16. II. évf. 20. sz. 419. – Ady Endre – (Elsőként az Őszben a sziget, a Hiába hideg a Hold, Az elsőség jósága és A vén komornyik előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 125.; Szsz2 (1910) 127.; Szsz3 (1918) 127.; Szsz4 (1919) 127. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 177.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a k-ból. A Ny-ban – feltehetőleg nyomdahibából következően – a 6. és 7. sor összecsúszott. A nyk idegen kéz (Ady Lajos) írása, az Adyra jellemző ö-s változat helyett az e-s alakot használja a versben többször előforduló fölkelni szóban. A kötetek ezt a szövegváltozatot viszik tovább. A nyk-ban a Ny-kivágat is megtalálható, az első 19 sor az Őszben a sziget, a 27–32. sor a Hiába hideg a Hold című versek kivágatának hátoldalán. Autográf javítás itt sem található.

Javításaink

A 31. és a 32. sorokban – az előszóban írtaknak megfelelően – a be, alakot a be' formára cseréltük.

Szövegeltérések

 

1.

Óh

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

5.

erő-kút,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

6.

Erő-kút,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

csók-csárda, vidámság,

 

Ny

       
 

7.

[hiányzik]

 

Ny

       
 

13.

led<u>lni [fölé:] ő

k

         
 

14.

Rettegve

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

felkelni,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

Felkelni

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

kelek fel.

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

21.

megbújni,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

22.

Megbújni,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

25.

búsulni,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

26.

Búsulni,

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

31.

be<'>,

k

         
   

be,

 

Ny

       
   

be

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

hívsz

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

32.

Be,

 

Ny

       
   

Be

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

hívsz

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady a szeptemberi rheinfeldeni kúra után szept. közepén érkezett Budapestre. Innen hazalátogatott Érmindszentre pár napra, de szept. 26-án már újra Budapesten volt, és ezúttal huzamosabb ideig itt is tartózkodott. Itt írta Az ágyam hivogat című verset is. Ady Lajos hibásan emlékszik, mikor azt állítja, hogy a költő ezt a verset a nov. 27-i Royalban megrendezett Ady-estre írta, hiszen a vers korábban megjelent már a Ny-ban (AL 136.). Azonban a költeményt minden bizonnyal felolvasta ezen az esten is.

Ady Budapesten a Meteor szállodában lakott, de Bölöni szerint ebben a versben "a párizsi »Hôtel de l'Europe«-beli szobájának éjjelei és napjai elevenednek meg." (Bölöni 201.) (L. még A hotel-szobák lakója című verset – l. AEÖV III. 79.) Feltámadnak tehát Ady álmatlan éjszakái: Fölkelni, szétnézni, / Szétnézni, érezni. Az álmatlanság, mely egész életében végigkísérte a költőt, valószínűleg Váradon fejlődhetett ki, és szerepet játszhatott benne a hajszolt munkatempó és az éjszakázó életmód. 1903. okt. 2-án így írt Nagyváradról Brüll Adélnak: "Harmincznégy óra óta nem aludtam (ugy tetszik: egészen leszokom az alvásról, ha csak a morfium álomhozó világával nem ismerkedem meg) de mesésen nyugodt vagyok azért." (AEL I. 52.) Az 1906-os párizsi nyárról Bölöni már ezt jegyzi fel: "állandóbban kezd altatókkal – veronállal – élni, mert nem tud aludni rendesen." (Bölöni 95.) Révész 1907-ben, párizsi együttlétük idején így látta Adyt: "Nyűgös, panaszkodó volt itt is, mint mindig, álmai fárasztóak, fantomokkal kavargó, mint amióta csak ismertem (veronállal erőszakolta ki pihenőjét)" (Ady életéről 103.) Brüll Adélnak 1907. aug. 13-án írta: "Nyolc nap óta nem aludtam három órát. Éjszakánként őrjöngök, félek, rémképeket látok." (AEL I. 226.) (L. még Eszter csókokat küld című novellát, Álom álom helyett, Özvegy legények tánca, Jó Csönd-herceg előtt, Az én koporsó-paripám, A nagy álom, A nagy Cethalhoz című verseket – l. AEön 519., AEÖV III. 47., 48., 50., 86., 108. és e kötetben.) Ugyanakkor – az éjszakai álmatlanság után – szeretett a költő sokáig ágyban maradni, ott írni, olvasni, dolgozni. (EmlAE V. 254.)

A költemény azonban több, mint álmatlan éjszakák felidézése. Az ágy – általában a művészetben – jelentheti az élet misztériumainak középpontját, de lehet a halál, a betegség, erőtlenség jelképe is. Ezért jelentése hasonló a földéhez: életet ad és el is veszi azt. (Vö. Szim) A keresztény művészetben szimbolizálhatja a szülést és a születést, pl. a Mária és Jézus születése – képeken. Csokonai Tüdőgyúladásomról című versében az élet és halál vizén hánykódó élet-hajó a betegágy. Ady költeményén az ágy = koporsó metafora vonul végig. Az ágy és a koporsó azonosítása nem idegen a néphagyományban: "[A ravatal] székre vagy bakra fektetett két-három szál deszka, amelyet szőttesekkel letakarnak, sokszor a szokásnak megfelelően ágynak vetik meg. Máshol az ágyra ravataloznak" (Balassa–Ortutay: Magyar néprajz. Bp., 1979. 594.) Az ágy Ady költészetében több jelentéssel is bír. A szerelem képzetkörében jelenhet meg, pl. nászágy (Várás a tavasz-kunyhóban), de a halálközelség is társulhat hozzá: "Fekszik, mint én s az ágya felé / Csúszik a veszedelem" (Álom álom helyett). Az ágy = sír metafora már 1901-ben felbukkan: "Ahogy tavaly a sírba tettünk, / De megsirattunk, hercegem – / Oda plántálva síri ágyad, / Hol rózsa nyíl és dal terem". (Herceg Karneválhoz) (A verseket l. AEÖV III. 72., 47., II. 63.).

A vers formai bravúr. A sor második fele mindig ismétlődik a következő sorban. Az ismétlés e sajátos formáját "epiploké"-nak nevezik. Ezt a formát megtaláljuk már az Újszövetségben: "Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit. [stb.]" (Máté evangéliuma 1:2–16.) és Vergilius 2. eclogájában (63. sor). Ezen kívül gyakori még székely népballadákban, pl. a Kőmíves Kelemenné címűben: "Tizönkét kőmies esszetanakodék, / Magoss Déva várát hogy fölépítenék. / Hogy fölépítenék félvéka ezüstér, / Félvéka ezüstér, félvéka aranyér." (Kriza János: Székely népköltési gyűjtemény I. Magvető Bp., 1956, 14.) Vagy a Júlia szép leányban: "Én is csak kimönék búzavirág szödni, / Búzavirág szödni, Koszorúba kötni, / Koszorúba kötni, magamot mulatni." (Uo. 19.) Ady költészetében epiploké található Az én testamentumomban is, de ott nem viszi végig az egész versen, csak minden versszak utolsó két sorában. (L. e kötetben.)

A másik formai érdekesség: a 12. sortól a csupa főnévi igenév használata. (Aztán a vers legvégén újra megszólítja az ágyat.) "A középen pedig 18, infinitivusokból, előbb egy-egy, később két-két infinitivusból összerakott sor. Az ágyban hasztalanul fetrengő, az élettel-halállal kínosan gyötrődő ember vergődését félelmes teljességgel fejezi ki ez a példátlan merészséggel konstruált forma." (Schöpflin 161.) Az infinitivusok használatával költői hatást ért el már a Sírni, sírni, sírni című költeményben is. (L. AEÖV III. 52.)

Az ágyam hívogat "testi-lelki hogylétéről" (Bölöni 201.) szóló önvallomás, az ágyhoz intézett magánbeszéd és általánosabb értelemben a halállal való szembenézés sajátos megfogalmazása. Múlt és jelen, szerelem és elmúlás, tetterő és letörtség, életöröm és halálvágy ellentéte tökéletesen komponált művészi formában vonul végig benne.

Irodalom

AL 136.; Schöpflin 161.; Bölöni 201.; Földessy: Amt 132.; Király II. 263–265.; Gyergyai Albert: Anyám meg a falum Bp., 1972. 301–303.; EmlAE III. 616.; IV. 544.

Vissza a vershez



726.

Őszben a sziget

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió, 209×168 mm. Cím: Őszben van a sziget. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 180/ 2.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: kivágat a Ny-ból. A címben autográf javítás. – PIM A. 181/ 4.

Első megjelenés: Ny 1909. október 16. II. évf. 20. sz. 420. – Ady Endre – (Őszben van a sziget címmel Az ágyam hivogat után és a Hiába hideg a Hold, Az elsőség jósága, A vén komornyik előtt.) – További megjelenések: D 1909. október 27. XLI. évf. 246. sz. 1. – Tárca – Dalok a "Nyugat" poétáitól Ignotus, – Tóth Árpád, – Ady Endre költeményei – Ady Endre – (Őszben van a sziget címmel); PN 1909. november 3. LX. évf. 260. sz. 25. – Innen-onnan – Ady Endre. – (Őszben van a sziget címmel); Szil 1909. november 11. XXVII. évf. 45. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – (Őszben van a sziget címmel); AV 1909. november 12. XXIX. évf. 259. sz. 4. – A Holnap verseiből. Felolvasták a tegnapi estélyen. – Ady Endre – (Őszben van a sziget címmel.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 26–27.; Szsz2 (1910) 26–27.; Szsz3 (1918) 26–27.; Szsz4 (1919) 26–27. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 139.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mert ez az utolsó szövegforrás, amely autográf bejegyzést tartalmaz, Ady az eredeti címből törölte a van szót.

Szövegeltérések

Főcím: Dalok a "Nyugat" poétáitól

       

D

             
   

A Holnap verseiből

         

AV

       

Cím: Őszben van a sziget

   

k

Ny

D

PN

Szil

AV

       
 

1.

lombját

         

AV

       
 

2.

Oszi [sh]

             

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

5.

Oszi [sh]

                 

Szsz4

 

6.

Legényé-volt,

         

AV

       
   

Legény-volt

                 

Szsz4

   

szívemnek.

       

Szil

 

Szsz1

Szsz2

   
 

7.

irigylek,

   

D

PN

Szil

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

év<e> [fölé:]vel,

k

                 
 

9.

őszszel

     

PN

           
 

10.

mégis [olvashatatlan

                   
   

betű]

k

                 
 

12.

Kerűlgető

k

                 
 

13.

De.

     

PN

           
   

oh,

     

PN

Szil

         
   

miért

                 

Szsz4

   

kezdhetjuk

k

                 
   

újra,

       

Szil

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

Újra

       

Szil

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

17.

Oszi [sh]

             

Szsz2

 

Szsz4

 

18.

szívemnek.

       

Szil

         

Keletkezéstörténet

Ady "Lajos emlékezett reá, hogy a versírás napján Endre és Léda együtt jártak kinn a Margitszigeten. A vers ezek szerint nemcsak jelbeszéd az elfáradt őszi szerelemről, de az átélt valóság közvetlen leszűrődése is." (AL-né 136.). "Az Őszben a sziget egy október végi margitszigeti délután emléke, s nem szimbólum tehát, mint Földessy Gyula, az Ady-verseknek egyébként legjobb ismerője, véli." (AL 133.). Földessyt ugyanis az "Ilyen csoportosító-sokasító látása az egy-embernek a bibliai képek [Énekek éneke] forma-stílusára" (Amt 111.) emlékeztette.

Ady Lajos és felesége állításának azonban ellentmond, hogy 1909 szeptemberében és októberében Adél nem tartózkodott Pesten, s így akkor nem sétálhattak együtt a Margitszigeten. 1908 őszén pedig nem írhatta, mert akkor még csak öt és nem hat éve ismerte Adélt, ahogy a versben említi. Ráadásul Az Illés szekerén kötet decemberben jelent meg, így ha a vers már az előző őszön megíródott, ebben a kötetben is szerepelhetett volna. Valószínűleg Ady Lajos jólértesültségét akarja bizonyítani, amikor egy konkrét eseményhez köti a vers keletkezését.

Az Immár hat évvel,/ Hat ősszel megcsatáztunk a Héja-nász az avaronra (l. AEÖV II. 182.) emlékeztet, az ősz pedig a megváltozott hangulatra, érzelmekre. Ekkorra már "szomorú szerelemmé vált az egykori dacos, lázadó érzés". (Király II. 161.). Ez az érzés a Hiába hideg a Hold és A Csók-csatatér lovagjai költeményekben is megjelenik. (A verseket l. e kötetben.) "E versben is ugyanazt a szimbolikus-művészi átköltöztetését állapíthatjuk meg a természeti világnak a lélek világába, mint" Az árvaság kertjeiben (1913) és a Vihar és fában (1914). (Földessy: Amt 220.)

Irodalom

AL 133.; AL-né: 136.; Földessy: Amt 111.; Király II. 177.; Dénes Zsófia: Ady minden-titka közül K. E., a kis szerelem, Alföld 1971/1. 48–49.; EmlAE III. 166.; Vezér 275.

Vissza a vershez



727.

Hiába hideg a Hold

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: autográf, ceruzával írt tisztázat javításokkal, 3 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Cím: Hiába hideg a Hold. Aláírás: Ady Endre.PIM A. 181/ 11.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kivágata, a cím autográf kézírással, az utolsó versszak idegen kézírással. Az utolsó versszak a Ny kivágatának hátoldalán is megtalálható. Két fólió, az 1–3. versszak az első fólión, a 4–7. versszak a másodikon található. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. október 16. II. évf. 20. sz. 420–422. – Ady Endre – (Az ágyam hivogat, az Őszben a sziget után és Az elsőség jósága, A vén komornyik előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 27–29.; Szsz2 (1910) 27–29.; Gyűjt (1910) 63–65.; Szsz3 (1918) 27–29.; Szsz4 (1919) 27–29. – Gyűjteményes kötetben: AEöv-1 [1930] 139–140.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a k-ból. Bár a nyk-ban a címet a költő írta a vers fölé, mégsem valószínű, hogy az egész szöveget látta, hiszen csak az első három versszak található azon a lapon, melyen a címfelírás történt. A költemény többi részében lévő változtatások valószínűleg nem tulajdoníthatók az ő szándékának, a Szsz1korr-ból pedig hiányzik a vers.

Javításunk

40. A sor végére kitettük a hiányzó pontot. Mivel a sor versszakot zár, valószínű, hogy Ady csupán figyelmetlenségből hagyta el az írásjelet, hiszen az összes többi versszak végére kitette a pontot.

Szövegeltérések

 

6.

eggye,

           

Szsz3

Szsz4

 

7.

dús

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

Idő.

   

nyk

Szsz1

Szsz2

   

Szsz4

 

14.

Éjszínű,

         

Gyűjt

   
   

Éjszinü,

     

Szsz1

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

   

<fölséges> [fölé:] királyi

k

             
 

15.

bús

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

16.

elül

           

Szsz3

Szsz4

 

20.

Úgy

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

úgy

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

21.

Úgy

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

22.

Úgy

     

Szsz1

 

Gyűjt

 

Szsz4

   

úgy

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

remegünk <egymásba>

k

             
 

27.

szívem,

         

Gyűjt

   
 

29.

Kárhozottan

         

Gyűjt

   
 

31.

Porrá

             

Szsz4

 

33.

volt

           

Szsz3

Szsz4

   

itt,

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

37.

újra.

       

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

38.

Es [sh]

             

Szsz4

 

39.

újra

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

40.

időben.

 

Ny

nyk

Szsz1

Szsz2

 

Szsz3

Szsz4

 

41.

időben,

           

Szsz3

Szsz4

 

44.

utcájú

       

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

45.

Hiába

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

 
   

megőszül,

     

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

52.

Senki sem

   

nyk

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

53.

elnyúlva

         

Gyűjt

   
 

55.

Egy<ben> [fölé:] en

k

             
   

Eggyen,

           

Szsz3

Szsz4

   

nagyon, új

   

nyk

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

és új

   

nyk

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

56.

Eggyen,

           

Szsz3

Szsz4

   

összetapad

             

Szsz4

Keletkezéstörténet

1909 őszén a Ny matinékat szervezett az ország különböző városaiban, amelyeken Ady is felolvasott. Nagyváradon erre okt. 3-án került sor, ahová Ady előző nap este érkezett Budapestről. Miután csomagjait lerakta a Koronaherceg-szállóban, Juhász Gyulával, Emőd Tamással és Manojlovits Tódorral bevetette magát a váradi éjszakába. (Franyó Zoltán: Ady-emlékek. Igaz Szó 1957/11. 769.) Manojlovits így emlékezik erre az éjszakára: "Tizenegy óra körül tényleg meg is jelent ott [a Bodegában] az intim kis extra-szobában, ahol Juhász [Gyula] és én már vártuk őt. ... Ady, ahogy leült és megrendelte a bort, tudtunkra adta, hogy ő most visszavonul majd ahhoz a kis sarokasztalhoz (reá mutatott) ott hátul, mert meg kell írnia még egy verset, amit holnap fel akar olvasni a matinén, és mi csak ne zavartassuk magunkat, mint ahogy ő sem zavartatja magát velünk, és várjuk meg türelmesen, ő egy fél óra alatt elkészül a munkájával." (Manojlovits Tódor: Ady Endrével az elillant évek szőlőhegyén. Igaz Szó 1957/11. 733.). Ezen az éjjelen írta meg tehát a verset, melyet másnap a Koronaherceg-szálló nagytermében felolvasott. Nagy sikert aratott. Erről Adélnak is beszámolt egyik levelében: "Én a többek között egy nagyon hosszu, uj Léda-verset olvastam föl. Őrült hatása volt [...]" (Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. okt. 4.] AEL II. 266–267.)

A vers születésében szerepe lehetett Adélnak, aki korábban egy "saját" verset kért Adytól. Későbbi levelében azért tesz neki szemrehányást, amiért a verset a Nyugat-matinén felolvasta, így az nem lehetett csak az övé: "Még csak a még el nem olvasott versről akarok szólni, melyet maga állítólag nekem írt. Én egy verset kértem magától mit maga csak nekem írjon maga ezt megígérte, tehát az a kinyomtatott vers nem lehet az enyém, az mindenkié, az a galleriáé és a százötven asszonyé, akiknek épen tetszik azt magukra venni, mint a többieket is. Tehát még egy nekem írt verset sem kaphattam magától." ([Párizs, 1909. okt. 18.] AEL. II. 271.)

Ilyen és ehhez hasonló levelek mutatják kapcsolatuk állapotát ebben az időben, amikor Adélt a költő kicsapongó élete miatti féltékenység, Adyt pedig egy kötetlenebb élet utáni vágy jellemzi. Mindennaposak a veszekedések, a menni és a maradni akarás küzd egymással Adyban, Adél viszont egyre inkább választásra akarja kényszeríteni közte és a barátok társasága között. Ezt a kettősséget tükrözi a vers is.

A Hold az ősi mítoszokban a halált, az elmúlást, a túlvilágot szimbolizálja. Ez a motívum Ady több korábbi versében is megjelenik: Fekete Hold éjszakáján, Bihar vezér földjén, Közel a temetőhöz. Ugyanakkor a Hold a szerelemmel és a női princípiumokkal is kapcsolatban áll, ezért alkalmas a Lédához fűződő szerelemnek és a kapcsolat mélységének, az életközösségnek kifejezésére. A hidegség, amely legtöbb versében a halál közeledését érzékelteti, itt a Hold jelzőjeként az elmúlóban levő nagy szerelmet szimbolizálja (vö. Az utolsó mosoly című verssel). (A verseket l. AEÖV III. 39., 45.,111. és II. 192.)

Az idő fogalma a vers másik központi motívuma, mely az Adélhoz fűződő hatéves kapcsolatnak formálója. Az idő új értelmezése Bergson filozófiája nyomán válik közismertté a múlt század végén. Magyarországon először Babits Mihály ismerteti ezt az elméletet 1910-es tanulmányában. Ady e tanulmány megjelenése előtt hallhatott erről, hiszen már az 1904-es párizsi útja során nagy lelkesedéssel foglalkozott a francia politikai és irodalmi élettel. Babits jegyzeteiben megemlíti, hogy a bergsonizmus nagy népszerűségre tett szert Franciaországban. Az elmélet szerint az idő egyirányú, nem lehet visszafordítani (Az egy utcájú Idő, e zsarnok), ugyanakkor ez az idő magában foglal minden eddigi elmúlt pillanatot is: "Messze és mélyen az Időben / Én asszony voltam: termetes, / Szerelmetes." (Ha fejem lehajtom – l. AEÖV II. 191.)

Bár Ady Adél iránt érzett szerelme idővel jócskán csökkent, de az az élmény, amit valaha egymás számára jelentettek – Ady ekkor még úgy hitte – örökre összetartja őket. "S a legrettenetesebb az, hogy ma kevésbé tudom Magát kitörülni az életemből, lelkemből, mint a hat év alatt bármikor." – írta 1909 júniusában (Diósi Ödönnének. [Párizs, 1909. jún. 8.] AEL II. 195.) és a vers utolsó sorában: Egyen, nagyon örökre összetapad.

Magyarázat

egye: Ady szokatlanul – a költői korpuszban is egyedülállóan – az egy számnevet főnévhez járuló egyes szám harmadik személyű -e birtokos személyjellel látja el.

Egyen: Ady sajátos szóképzése a ketten, hárman analógiájára; egyként jelentésben.

Irodalom

AL-né: 136–140.; Schöpflin: 140.; Franyó Zoltán: Ady-emlékek. Igaz Szó 1957/11. 769.; Manojlovits Tódor: Ady Endrével az elillant évek szőlőhegyén. Igaz Szó 1957/11. 733.; Földessy: AMT 111–112.; Király I. 400., II. 214–218.; Babits Mihály Esszék és tanulmányok. I., Bp., 1978, 137–138.; Varga: Aém 271–282.; EmlAE III. 668.; Vezér 214–215.; Bíró 93.

Vissza a vershez



728.

Az elsőség jósága

Kézirat, megjelenés

Kézirat: autográf, ceruzával írt tisztázat javításokkal, 2 oldalszámozott fólió, 210×170 mm. Az első fólió jobb felső sarkában lévő, kék ceruzával írt 4/ sorszám arra utal, hogy a tisztázat a Nyugat 1909. október 16-i számának nyomdai előállításához készült. Cím: Az elsőség jósága. Aláírás: Ady Endre. Ép. Gellért Oszkár hagyaték. – PIM A. 181/10.

Első megjelenés: Ny 1909. október 16. II. évf. 20. sz. 422–423. – Ady Endre – (Az ágyam hivogat, az Őszben a sziget, a Hiába hideg a Hold után és A vén komornyik előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 57–58.; Szsz2 (1910) 57–58.; Gyűjt (1910) 68–70.; Szsz3 (1918) 57–58.; Szsz4 (1919) 57–58. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 150–51.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból. A nyk-ban az első 5 versszak idegen kéz írása, a 6–8. versszak pedig kivágat a Ny-ból. Az első 5 versszak Ny-kivágata megtalálható a Hiába hideg a Hold hátoldalán, de egyik szövegforrásban sincs autográf javítás, ezért ezeket nem vettük figyelembe, létezésük azonban azt bizonyítja, hogy a kivágatokat készítő költő a kötetbeli megjelenésben nem kívánt eltérni a Ny-tól.

Szövegeltérések

 

6.

elém vághat

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

9.

kerűlget

k

         
 

10.

Mindegy, [e fölött az ékezet kihúzva]

k

         
   

amíg

     

Gyűjt

   
   

megyek,

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

16.

úton.

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

19.

Bús

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

20.

vezet,

 

Szsz1

Szsz2

     
 

23.

Víg,

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

24.

rút

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

25.

életben <a>

k

         
 

30.

szép út

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

balga [olvashatatlan betű] ut,

k

         
   

balga út,

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

31.

Hiába-út

 

Szsz1

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A vers születésének hátteréről l. Az ágyam hivogat című vers jegyzetét e kötetben.

A kiválóság és még inkább az elsőség, a legyőzhetetlenség fontos tényező Ady életében, amint ez több prózai alkotásából, saját és kortárs visszaemlékezők vallomásaiból is kiderül. 1904-ben írt Katinkáig című novellában a következőt olvassuk: "Különös, csúnya, vézna, nagyszemű, feketésen sápadt arcú fiú voltam, aki lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzék mindenki. A pajtásaim az iskolában csaknem mind utáltak. Ez fájt, de büszkévé is tett. Azért utálnak, mert különb vagyok, mint ők. Én voltam a becézett első fiú a tanári noteszekben, s haragudtam magamra, mikor néha gyönge, kételkedő érzések vettek elő..." (BN 1904. ápr. 3.; AEön 152.) A magyar Pimodán Tas Pétere hasonlóan emlékszik vissza diákéveire: "Diákkoromban meg akartam verni a tornatanáromat, mert hármast, elégségest rondított bele a mindenből-jeles bizonyítványomba. Attól kellett félnem, hogy ez engem második helyre juttat, valaki mögé, aki a tornából is jeles klasszifikációt kapott. Ezúttal s talán ezúttal először és utóljára nem vitatták el tőlem asszonylelkem örök, beteg vágyva-vágyott örömét: az elsőséget. Azóta mintha minden összebeszélt volna ellenem, hogy megkóstoltassa az utolsónál utolsóbb sorsot: a második vagy harmadik hely sorsát." (A magyar Pimodán. VII. Ny 1908. febr. 16.; AEÖPM IX. 169.)

Ady többször tett barátai előtt is a föntiekhez hasonló, meghökkentő kijelentést: "Ötven évig nem jön utánam nálam nagyobb költő. Voltaire óta egy igazi költője volt a világnak: én vagyok." (Oláh Gábor: Keletiek Nyugaton 62.); "De végül is azzal állt elő, hogy Magyarországnak az ő megérkezéséig csak két költője volt: Csokonai és Petőfi. Ezek is sokkal kisebbek, mint ő; a többi nem költő egy sem." (Ambrus Zoltán: A legendák és a tények. Ny 1932. ápr. 16. XXV. évf. 8. sz. 463.; AEÖPM VIII. 539.) Bölöni is kiemeli visszaemlékezésében Adynak ezt a vonását: "E kisebb helyeken [pl.: Ady "lakásán" 1909 őszén a Meteor szállóban] bőkezűen osztogatott borravalóival kegyelt, kivételes vendég. Ahogy írja: » templomba, iskolába, hírnévbe, női szüzességbe elsőnek akartam bejutni.« Első akart lenni mindenütt. Szállodákban, vendéglőkben sem tűrte, hogy valahogyan elhanyagolják. [...] Társaságba nem jár Ady. Színházakba sem néz el. Általában a sok embert kerüli, azt a kört szíveli csak, melyet ő fenntartás nélkül ural, ahol ő az első, ahol Ady Endre lehetett." (Bölöni 223.)

Vezér Erzsébet szerint hatással lehetett a vers születésére Ignotusnak Babitsról írt áprilisi tárcája a Pester Lloydban (Ueber Verse, LVI. évf., 86. sz. 33–34. 1909. ápr. 11.), melyet úgy könyvelt el mint saját táborából elsősége ellen intézett támadást. (Vezér 315.) Ezt a Hatvanynak írott leveléből tudjuk: "[...] a hozzám legközelebb állók is elhagytak, mint Ignotus egy tegnapi levele s a Babitsról írott P. Ll.-i tárcája mutatja. Nálunk büntetlenül még barátaink szemében és szívében se lehetünk valakik. » Ady Endre...« – írják, anélkül hogy láttak, megláttak volna, s Ignotus maga is szívesen állana azok közé, akik a revolvert a kiszemelt ur kezébe szokták adni." (Hatvany Lajosnak. [Párizs, 1909. ápr. 15.?] AEL II. 178.)

Rokon vers: Akarom: tisztán lássatok e kötetben.

Irodalom

Bölöni 212.; Földessy: Amt 117–118.; EmlAE III. 83.; Vezér 207.

Vissza a vershez



729.

A vén komornyik

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. október 16. II. évf. 20. sz. 423. – Ady Endre – (Utolsóként Az ágyam hivogat, az Őszben a sziget, a Hiába hideg a Hold és Az elsőség jósága után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 38–39.; Szsz2 (1910) 38–39.; Szsz3 (1918) 38–39.; Szsz4 (1919) 38–39. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 143.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból, mert a nyk hiányzik, az Szsz1korr pedig nem autográf.

Szövegeltérések

 

1.

szívemen,

Szsz1

     
 

6.

hajlong,

   

Szsz3

Szsz4

 

9.

úr

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

Búsan

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A vers keletkezésével kapcsolatban l. Az ágyam hivogat című vers jegyzetét e kötetben.

Ady kezdetektől fogva él az önstilizáció legkülönbözőbb lehetőségeivel, ahogyan ezt a jelen versben is teszi. Hogy csak néhányat említsünk az Új versek kötetből: Góg és Magóg fia vagyok én; a Napisten papja – Egy párisi hajnalon; Midász király sarja; Szürke-országnak királya – Ne lássatok meg; lovag – Az alvó királyleány. A Vér és arany kötetben a királyok, vitézek (Árgyilus király – Ahol Árgyilus alszik; Nap fia, vitéz – Én nem vagyok magyar?; ifjú Apolló – Dalok tüzes szekerén) mellett megjelennek a kevésbé magasztos szerepek mint a hitszegő – Páris, az én Bakonyom; szegény, kósza szolga – Az ős Kaján; tékozló és eretnek – Hazamegyek a falumba; temető-király – Az én sírásom. (A verseket l. AEÖV II. 195., 144., 149., 171., 196., III. 62., 9., 36., 66., 109., 89.) Király István hívja fel figyelmünket arra, hogy "1908 után obsitos vitézek, magányos harcosok, bujdosó kurucok vagy ezek lemeztelenedett, szomorú másaként – megrokkant koldusok, vén komornyikok, kiöregedett temetőszolgák, vén csavargók tűntek fel verseiben. [...] A sokfajta [...] önstilizációba egyetlen közös vonás vitt be logikát: a magány tartott rendet." (Király II. 63.) Valóban, Ady vagy "rangon aluli" szerepben láttatja magát, vagy az egyébként méltó szerepet negatív jelzővel alacsonyítja le. Az Illés szekerén kötetben látjuk tehát temető-szolgának – Várom a másikat, bús vándornak – Csukott szemű csókok, bús bocskoros nemesnek – Dózsa György unokája, jobbágynak – Hideg-király országában, fáradt, haló, vén bölcsnek – Idő előtt elmúlni, vén, bús, magyar diáknak – Morognak a vének. Ebbe a sorba illeszkedik A vén komornyik is. (L. e kötetben, a Dózsa György unokájaAEÖV III. 61.).

Meg kell jegyeznünk azonban, hogy – amint azt Földessy és Király István is megállapítja – Ady versszervező elvként ebben a versében az énkettőzést alkalmazza (e tekintetben A Szajna partjánnal – l. AEÖV II. 199. – rokonítható), tehát mind a vén komornyik, mind a búsan eltávozott ur önstilizációjának kifejeződése. (Földessy: Amt 113.; Király II. 272.)

Erős gondolati rokonságot találunk – anélkül, hogy konkrét ihletést állítanánk – a vén komornyik és Csehov Cseresznyéskertjének inasa közt. Szemléltetésül álljon itt Firsz zárómonológja: "Bezártak... elmentek... Engem ittfelejtettek... nem baj... én majd csak elüldögélek itt... Leonyid Andrejics biztosan megint nem vette fel a bundáját... a könnyű felöltőben ment el... Ezek a könnyelmű fiatalok... ha én nem vigyázok rájuk... az életem úgy elmúlt valahogy... mintha nem is éltem volna... Egy kicsit lefekszem ide... Hej, öregem, nincs már tebenned erő... semmi sincs... semmi bizony... vén álomszuszék..." – ford.: Tóth Árpád. (A színdarabot 1904-ben mutatták be Moszkvában, budapesti ill. párizsi bemutatójára csak a költő halála után került sor.)

Irodalom

Halasi Andor: Gondolat. Élet 1914. febr. 22. 8. sz. 228–229.; Földessy: Amt 113.; Király II. 63., 266., 272.

Vissza a vershez



730.

Imádság urvacsora előtt

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 kézirata: a Ny kefelevonatának kivágata, autográf jelzésekkel. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. november 1. II. évf. 21. sz. 507. – Ady Endre – (A Másokért halunk meg után és a Hosszu az erdő, a Négy-öt magyar összehajol és a Dudorászó, régi nóta előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 98–99.; Szsz2 (1910) 100–101.; Szsz3 (1918) 100–101.; Szsz4 (1919) 100–101. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 167.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk nyk-ból.

Javításunk

A 11. sor (3. versszak első sora) végére a többi versszak első sorának analógiájára kitettük a vesszőt.

Keletkezéstörténet

A vers a Ny nov. 1-ji számában jelent meg, de – Kovalovszky szerint – nem kizárható, hogy már okt. 17-én a Ny temesvári matinéján elhangzott: "[...] nem tudjuk pontosan, mely verseit adta elő; [...] az Ady-ellenes, reakciós temesvári lapok célzásai utalnak még az Imádság urvacsora előtt-re". (EmlAE III. 467.)

A halál előtti félelem, Jézus rettegése az Olajfák hegyén – "Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt" (Lukács evangéliuma 22:42.) – jelenik meg a versben, amint azt Földessy is említi: "Az iskolából már kikerült Ady nemigen járult « Úrvacsora» elé (hacsak falujában, családjára való tekintettel olykor meg nem tette). Az Úrvacsora itt halálelőttiséget jelent; Jézus halála előtt tartotta az Úrvacsorát." (Amt 126.) Adynak a Nyugat ugyane számában megjelent egy esszéje is, amelyet valóban a temesvári matinén olvasott fel; ez szintén a költő életét átszövő félelemről beszél: "Akik engem töprengés, kínlódás, belső viták nélkül elfogadnak vagy pláne azok, akik szeretnek, rámfogták a bátorságot. [...] Nem a boldogság a legnagyobb és legkoldusabb emberi hazugság, a legfájóbb kitalálás. A bátorság ez, az én bátorságom is, minden elevennek a bátorsága, amely nincs, mert ez a bátorság nem lehetséges. [...] És itt vagyok, hogy az irodalmi bátorság legendáját megtépjem, s rekedt próbaharsogással kikiáltsam: a legemberebb ember a leggyávább ember. [...] És nem bátorság az, amely engem útra, minden utamra indított, hanem mert félek és mert sok okom van félni." (Félelem és írás. Ny 1909. nov. 1.; AEÖPM IX. 361.)

A Heidelbergi Káté – amit Ady gyermekkorában feltehetően kívülről tudott – ezt tanítja az úrvacsoráról: "81. Kérdés. Kik járulhatnak az Úr asztalához? Felelet. Azok, akik bűneik miatt bánkódnak, mindazonáltal bíznak abban, hogy bűneik meg vannak bocsátva... egyszersmind kívánják azt is, hogy mindinkább erősödjenek a hitben és jobbuljanak a keresztyéni életben." (Forgács Gyula: Lelki próba. Imák, elmélkedések és tanácsok az Úrasztalához járuló református keresztyének számára. Bp., 1942. 36–37.) Az úrvacsora vétele előttre valóságos imát is ajánl a református imakönyv: "[...] Ilyen hittel lévén azért, s akarván járulni szent fiad asztalához, kérlek téged irgalmas Atyám! fogadj kegyelemmel engemet, és tedd hasznossá a szent vacsorával való élésemet; adjad nékem abban a Krisztus szent testét és vérét, olyan módon, amint annak legelső szereztetésekor adatott, és mint idvességet az én lelkemnek [...]" (Köz isteni tiszteletre rendelt Énekes-könyv, zsoltárok és dícséretek néhány imádsággal. Debrecen, 1877. 391.) Ady tehát a formát, a hitért való imádságot a hagyományos vallásgyakorlatból vette, de új tartalommal töltötte azt meg.

Irodalom

Földessy Gyula: Egy kis ellenszeminárium Hatvany Ady világá-hoz. AM I. 145–146.; Hatvany II. 73–75.; Földessy: Amt 126.; EmlAE III. 467.

Vissza a vershez



731.

Másokért halunk meg

Nyomdai kézirat és korrektúra, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny kefelevonatának kivágata, cím és javítások autográf ceruzaírással. – PIM A. 209/ 1–10.; A Szsz1 korrektúrája: 81–82. Autográf javítással. – PIM V. 3776.

Első megjelenés: Ny 1909. november 1. II. évf. 21. sz. 507. – Ady Endre – (Miért szép a halál? címmel, az Imádság urvacsora előtt, a Hosszu az erdő, a Négy-öt magyar összehajol és a Dudorászó, régi nóta előtt elsőként.) – További megjelenések: D 1910. január 15. XLII. évf. 11. sz. 2. – Irta: Ady Endre – (Irodalom, művészet.); PN 1910. január 28. LXI. évf. 23. sz. 22. – Ady Endre – (Innen-onnan.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A jövendő fehérei ciklus) 81–82.; Szsz2 (1910) 81–82.; Szsz3 (1918) 81–82.; Szsz4 (1919) 81–82. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 160.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1korr-ból, melyben autográf javítás található. A 10. soprban az amítás lemaradt ékezetét pótolta a költő. Ez az utolsó szövegforrás, amelyet Ady biztosan látott.

A címet a nyk-on javította: Miért szép a halál? Fölé írta: Szép a Halál, majd e fölé a végleges címet. S itt javított ki két szót: a 15. sorban hazu<n>dunk. S a 16. sor elején <S> mi javítva: És

Javításunk

A 15. sorban a nyomdahibát korrigáltuk: az ast szó s betűjét z-re javítottuk.

Szövegeltérések

Cím: Miért szép a halál?

   

Ny

D

 

PN

       
 

2.

törpűl:

Ny

 

nyk

         
 

4.

ránk-bámuló

           

Szsz3

Szsz4

 

6.

Valaki.

     

PN

       
 

9.

csuf

 

D

 

PN

       
   

bünökbe

 

D

 

PN

       
 

10.

ámitás.

 

D

 

PN

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

hazudunk

             

Szsz4

 

16.

S mi

Ny

D

 

PN

       
 

17.

Es

       

Szsz1

     
 

18.

És az

Ny

D

 

PN

       

Keletkezéstörténet

A vers keletkezéséről Franyó Zoltán és Bürger Ernő is említést tett visszaemlékezésében. Ők a Temesvárott frissen alakult Dél írócsoport tagjai voltak ebben az időben. 1909. okt. 16-án érkezett Ady Temesvárra Reinitz Bélával, hogy másnap fölolvasson a Ny matinéján. Aznap este az Arany Ökör belső szobájában vacsorázott Ady Franyóval, Manojlovits Tódorral, Bürger Ernővel és a temesvári sajtó egy-két munkatársával. "Azon az estén, amíg mi beszélgettünk, Reinitz Béla a különszoba ócska pianínójához ült, és két vagy három Ady-dalt énekelt. Ady kortyolgatta a könnyű szilasi bort, és láthatóan nagyon jól érezte magát. A társalgásnak Reinitz vetett véget azzal, hogy hagyjuk Bandit, mert írnia kell. Mintha a tanár szorította volna játékából leckeírásra a diákot. (Bürger Ernő: Goór Pál emlékei. EmlAE III. 463.) "Ady most is, mint versírás közben majdnem mindig, sűrű kortyokkal öntözgette ihletét; de alig fél óra múlva feje fáradtan félrebillent, hüvelyknyi plajbászát zsakettje zsebébe dugta és az asztalon ott feküdt a kész vers: Másokért halunk meg." (Franyó Zoltán: Ady-emlékek. Igaz Szó 1957. nov. V. évf. 11. sz. 769.)

Irodalom

Franyó Zoltán: Ady-emlékek. Igaz Szó 1957. nov. V. évf. 11. sz. 769.; Bürger Ernő: Goór Pál emlékei. EmlAE III. 463.

Vissza a vershez



732.

Hosszu az erdő

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdai kézirata: a Ny cím nélküli levonata autográf címfelírással, a szövegtestben autográf javításokkal. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. november 1. II. évf. 21. sz. 508. – Ady Endre – (Még hosszu az erdő címmel a Másokért halunk meg, az Imádság urvacsora előtt után és a Négy-öt magyar összehajol, a Dudorászó, régi nóta előtt.) – További megjelenés: AJ 1910. február 15. I. évf. 2. sz. 21. – Ady Endre; PN 1910. február 20. LXI. évf. 43. sz. 38. – Ady Endre – (Innen-Onnan) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 54–56.; Szsz2 (1910) 54–56.; Szsz3 (1918) 54–56.; Szsz4 (1919) 54–56. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 149–150.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. A címen kívül Ady még három javítást eszközölt. A 3. sor végén a pontot vesszőre cserélte, a 15. sor nyomon szavát nyomom-ra javította, és a 25. sor elején a hibás Év alakot Én-re cserélte. AJ-ben és a PN-ban a vers szedése alapvetően eltér a többi megjelenéstől olyan formán, hogy két sort egybe vesz. Ennélfogva 9 versszak helyett 4 versszakos a vers (3 négy soros és 1 hat soros versszakra oszlik), 36 sor helyett 18 soros, az itteni szöveg páros sorainak indítása mindig kisbetűs – ezeket nem tüntettük fel – és megváltozott a központozás is. Ezeknek az eltéréseknek az újságokban a jobb helykihasználás lehetett az oka: eredeti formájában sokkal több helyet foglalt volna el a vers, s nem fért volna el az adott oldalon. Valószínű, hogy a PN az AJ alapján szedte a verset, hiszen a szövegeltérések közötti különbség jelentéktelen.

Javításaink

A 34. sorban (a 2. sor írásmódjának megfelelően) javítottuk a tűrnék első ékezetét.

A 33. sorban – az előszóban írtaknak megfelelően – a be, alakot a be' formára cseréltük.

Szövegeltérések

Cím: Még hosszu az erdő

   

Ny

             

Hosszú

       

Szsz1

AJ

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

1.

hosszú,

   

Szsz1

     

Szsz3

Szsz4

 

2.

tűrnék.

Ny

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

türnék,

     

AJ

PN

     
 

3.

hajrá.

Ny

             
 

4.

bug

     

AJ

PN

     
 

5.

vad-kergetés,

     

AJ

PN

     
 

6.

bú

   

Szsz1

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

8.

erdőbe kerültre!

     

AJ

PN

     
 

9.

utánam,

     

AJ

PN

     
   

utánam

           

Szsz3

Szsz4

 

10.

jókkal.

         

Szsz2

   
 

11.

Ehezett

             

Szsz4

   

kopókkal.

         

Szsz2

   
   

kopokkal

     

AJ

       
   

kopókkal,

           

Szsz3

Szsz4

 

12.

kopokkal,

     

AJ

       
   

kopókkal,

       

PN

     
 

13.

rendü

     

AJ

PN

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

aljas,

     

AJ

PN

     
 

15.

nyomon[sh]

Ny

             
 

18.

Hold-buvóval

     

AJ

       
 

19.

Rút

   

Szsz1

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

Rut,

     

AJ

PN

     
 

20.

szálló

     

AJ

PN

     
   

szűzi

   

Szsz1

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

hóval

     

AJ

       
 

21.

futok

     

AJ

       
 

22.

engednek

     

AJ

       
   

engednek:

       

PN

     
 

23.

Tavaszszal

       

PN

     
 

24.

őszszel

       

PN

     
 

26.

vadjuk

     

AJ

 

Szsz2

Szsz3

 
   

vadjuk. [?]

       

PN

     
 

27.

iramul,

     

AJ

PN

     
 

28.

iramuk,

       

PN

     
   

szimatjuk

     

AJ

PN

     
 

29.

hosszú

   

Szsz1

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

30.

tudnék

     

AJ

       
 

31.

Oh

     

AJ

PN

     
 

32.

hosszú

   

Szsz1

     

Szsz3

Szsz4

   

út

   

Szsz1

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

33.

Be,

Ny

 

Szsz1

         
   

Be

     

AJ

PN

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

hosszú

   

Szsz1

     

Szsz3

Szsz4

 

34.

türnék,

Ny

   

AJ

PN

     
   

türnék ...

     

AJ

PN

     
 

36.

bug

     

AJ

PN

     
   

még!

     

AJ

PN

     

Keletkezéstörténet

Az 1909-es év őszén Ady a vidéki fölolvasóestek – okt. 3. Nagyvárad; okt. 17. Temesvár; okt. 24. Debrecen – kivételével főleg Budapesten tartózkodott. A matinék célja a Ny és természetesen Ady népszerűségének növelése volt, de a gyenge szervezés miatt nem mind hozta meg a kívánt erkölcsi és anyagi sikert. Adyt fárasztották ezek a föllépések, a magamutogató "cirkuszosdi", és részben a fölolvasóestek hatására megsokasodó támadások. Nemcsak ez a verse, de levelei is tanúskodnak erről a véres vad-kergetés-ről.

Hatvany Lajosnak írta: "Az én körutamnak Temesvár volt első stációja, s – ugy hiszem – bevégeztem. [...] Ugy gyűlölnek bennünket, ugy félnek tőlünk, ugy terjed a hírünk, ugy terjed a publicitásunk, hogy biztosan lesz belőlünk valami. [...] Holnap megyünk Debrecenbe. Képzelheted milyen érzés. [...] És most a magam előtt keserűen elzárt és behavazott mezőkön mennem kell. [...] És nekem nem szabad még magamat se utálnom. Pedig ez utálatos, mutogatnom magamat, cirkuszosdit játszani. Ujabban a legpiszkosabban bántanak a pesti csirkefogó lapok és kölykeik. Szívbélileg a leghitványabb, legmegnemérdemeltebb, legjövendőtlenebb a sorsom. Senkim sincs és nincs merre menjek." ([Budapest, 1909. okt. 23.] AEL II. 274.) Egy Adélnak írt levél is ezt a kálváriát ecseteli: "Ez a magyarországi pár hónap befűtött nekem nagyon, habár bizonyos fokig szükségem volt reá. Meghurcolt, beteggé tett s undorral töltött el magam, életem és céljaim iránt." (Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. dec. 7.] AEL II. 296.)

Irodalom

Földessy: Amt 117.; Király I. 652.; Vezér 362–363.

Vissza a vershez



733.

Négy-öt magyar összehajol

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny levonata. Cím és javítások autográf ceruzaírással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. november 1. II. évf. 21. sz. 509. – Ady Endre – (Miért is, miért is? címmel a Másokért halunk meg, az Imádság urvacsora előtt, a Hosszu az erdő után és a Dudorászó, régi nóta előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 15.; Szsz2 (1910) 15.; Szsz3 (1918) 15.; Szsz4 (1919) 15. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 133–134.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. A nyk-ban Ady számos javítást eszközölt:

Cím: <Miért is, miért is?> [fölé:] Négy-öt magyar összehajol

2. Esett, <–> szép,

5. ifju – ősi [gondolatjel ceruzával megerősítve]

10. nin<as> [fölé:] cs

17. Es [javítva:] É

18. [végére illesztve:] .

19. bu<t>ulással, [fölé:]s

22. S <ez> [átírva:] itt

25. E<zen> [fölé:] sett

Szövegeltérések

Cím: Miért is, miért is?

   

Ny

         
 

2.

szomorú

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

gúnyos

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

5.

ifju-ősi

Ny

         
   

ifjú – ősi

   

Szsz1

Szsz2

   
   

ifjú-ősi

       

Szsz3

Szsz4

 

9.

miért is, miért is?

       

Szsz3

Szsz4

 

10.

miértnek,

       

Szsz3

Szsz4

 

16.

miért is, miért is?

       

Szsz3

Szsz4

 

18.

soha, soha, soha

Ny

         
 

19.

búsulással,

   

Szsz1

     
   

búsulással

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

20.

Nyílnék

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

21.

van

         

Szsz4

 

22.

S ez nem

Ny

         
 

23.

kell

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

25.

Esett,

     

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

szomorú

   

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

1909. szept. közepétől dec. közepéig Ady Magyarországon, a vidéki fölolvasóestek kivételével főleg Budapesten tartózkodik. Egy Hatvany Lajosnak írott levele tanúskodik az őt körülvevő ellenségességről, értetlenségről (vö.: Hahotája, akik nem értnek): "Ugy gyűlölnek bennünket, ugy félnek tőlünk, ugy terjed a hírünk, ugy terjed a publicitásunk, hogy biztosan lesz belőlünk valami. [...] Ujabban a legpiszkosabban bántanak a pesti csirkefogó lapok és kölykeik. Szívbélileg a leghitványabb, legmegnemérdemeltebb, legjövendőtlenebb a sorsom. Senkim sincs, és nincs, merre menjek." ([Budapest, 1909. október 23.]; AEL II. 274.)

Bátyja Svájcból történt szept. 15-i hazatérésére így emlékszik vissza Ady Lajos: "Bandit Bölöni Györggyel együtt fogadtuk a Nyugati pályaudvaron. Frissen, egészségesen, életkedvvel ugrott ki a vonatból, s az első útja a Hollók-ba vezetett. [...] Lakása most is a Meteor IV. emeleti leghátsó udvari szobája volt. A délutáni asztaltársasága is még rendszerint a Meteor kávéházában volt." (AL 134.) 1909 őszén a szellemi pezsgés két fő helyszíne Ady számára a Meteor kávéháza és a Három Holló vendéglő.

A délutáni összejövetelekről szintén Ady Lajostól értesülünk: "Magában a hotel kávéházában délutáni társasága volt, melynek magvát a Magyar Nemzet szerkesztőségi gárdája tette (Lándor, Mikes, Bölöni és Szüts), de megjelentek itt még rendszerint: Palágy Menyhért és Lajos, Tardos-Krenner Viktor továbbá Zuboly és Reinitz is. Az asztaltársaság egy időben erősen filozofálgató karakterű volt, s ez okból az összejöveteleket filozófiai "istentiszteletek"-nek nevezte el szegény Zuboly." (AL 126.)

Bölöni pedig Ady társaságáról számol be: "1909 őszén Ady éjszakai törzshelye mindenki számára a »Három Holló« lesz, a Trenk-féle Opera vendéglő az Andrássy úton. [...] egy soha be nem záródó helyiség volt. [...] Volt pár függönnyel elválasztható fülke – szeparé – az otthonosabb vagy mulatósabb kedvű vendégek számára. A baloldali sarokfülkében volt otthon Ady Endre. [...] Alig néhány emberből verődött össze a »Három Holló«-ban Ady szűkebb társasága. Ady barátai magvát az »oroszok« alkották. Tulajdonképpen Zuboly (Bányai Elemér) nevezte így Kunfi, Reinitz és Mikes hármas társaságát, de Ady hozzájuk számította őt is, minthogy hozzájuk is tartozott: »oroszok« voltak, egymásnak való, tiszta emberek, s mint valami titkos szekta tagjai, mindenütt és csakis együtt." (Bölöni 228–229., 230.)

A visszaemlékezésekből kitűnik, hogy a filozófiai "istentiszteletek" résztvevői és az ún. "oroszok" lényegében ugyanazok a személyek. Az együtt búsuló, filozofáló négy-öt magyar tehát Ady legszűkebb baráti köréből került ki. (Papp Viktor egyik írásában felfedi a rejtélyes "oroszok" gúnynév egyik lehetséges értelmezését: "Mikor esténként kötelességszerűséggel bevonult a boldogult emlékű Zuboly vezetésével Reinitz, Mikes és néha Szász Zoltán [a cikkben tévesen Szász Géza jelent meg], » jönnek az oroszok« szokta volt mondani Ady, az orosz forradalmi vezérekre gondolva." – Ady és a zene. Ny 1919. febr. 16.–márc. 1. 328.)

Ady későbbi vallomásában ezt némileg meg is erősíti azzal, hogy utólag a verset Zubolynak ajánlja. 1915 áprilisában Zuboly – Bányai Elemér – halálakor így emlékszik vissza barátjára: "Boldog vagyok, hogy magyarságunk új és a legrégibb volt, egyforma, a »Négy-öt magyar összehajol« versemet neki írtam." (Szegény Zuboly emlékének. V 1915. április 18.; AEÖPM XI. 90–92.) Ennek fényében elvethetjük Kincs Elek feltevését, aki szerint ez a vers zilahi jó barátainak szól. (Kincs Elek: Innen hoztam... EmlAE I. 343.)

Irodalom

Bölöni 228–230.; EmlAE I. 343.; Földessy: Amt 108.; Vatai 295–296.; Király I. 607–609.

Vissza a vershez



734.

Dudorászó, régi nóta

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny korrektúrájának kivágata, a cím alatt autográf jelzéssel, a szövegben autográf javításokkal. – PIM A. 209/1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. november 1. II. évf. 21. sz. 509–510. – Ady Endre – (Utolsóként a Másokért halunk meg, az Imádság urvacsora előtt, a Hosszu az erdő és a Négy-öt magyar összehajol után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A Hágár oltára ciklus) 62.; Szsz2 (1910) 62.; Szsz3 (1918) 62.; Szsz4 (1919) 62. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 152.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, amely megegyezik a Ny-tal és a kötetbeli közlésekkel. Két sajtóhibát korrigált Ady: 3. sor ipejében p-jét d-re javította és a 7. sor Verejtyk y-ját é-re cserélte.

Keletkezéstörténet

A versben több motívum is jelen van. Király István egyrészt az anti-Léda-versekkel rokonítja – A Hágár oltára, Mai asszonyok udvarában, A tizéves Éva, Fehér lyány virág-kezei – másrészt a lázadó, vad szerelmet felváltó, a családi otthon melegét áhító vágyat olvassa ki belőle (l. még: Szivedet Isten segitse című verset), valamint a vénséget említi, mint az önstilizáció eszközét (l. A vén komornyik, Az ifjú Rajnánál). (Király II. 186., 173., 268.) Földessy szintén az öregedés velejáróját, a test hanyatlását tekinti a vers fő gondolatának. Mint ilyen, rokon értelmű versek: Mai asszonyok udvarában, Nézni fogunk, hejhajh és Tararrarom, hajh, tararrarom. (Amt 118–119.) A Verejték-törlés egy homlokról sor utalhat a keresztény hagyomány által megőrzött jézusi keresztút egy stációjára, amikor a keresztet vivő Jézus arcáról Veronika kendőjével letörli a verejtéket. (Az említett verseket l. e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 118–119.; Király II. 174., 186., 268.

Vissza a vershez



735.

Megint Páris felé

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt fogalmazvány, 2 oldalszámozott fólió, a fóliók alján -1- és -2- számozás, 200×155 mm. Cím nélkül. Az utolsó tizenhárom sor hiányzik. Az első fólió jobb felső sarkában idegen kéztől származó szedési utasítás. Aláírás nélkül. – OSZK Fond 74/32.

Első megjelenés: Ny 1909. február 16. II. évf. 4. sz. 187–88. – (Páris) – Ady Endre – (Előzménye a Néhány januári nap részeként jelent meg A szivárvány halála és Ujjak a Szajnában előtt, naplószerű formában. A Néhány januári nap első tíz versszaka Megint Páris felé címen, utolsó három versszaka pedig Kuruc Ádám testvérem címmel jelent meg kötetben.) Kötetben: Szsz1 (1910) (A vén komornyik ciklus) 37–38.; Szsz2 (1910) 37–38.; Szsz3 (1918) 37–38.; Szsz4 (1919) 37–38. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 143.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből. A költemény hiányzik a nyk-ból, biztosra vehető azonban, hogy a kötet előkészítésekor Ady foglalkozott a verssel, hiszen a Szsz1-ben a sajtóközléshez képest új címen jelent meg, s az itteni megjelenés a sajtóközlés első tíz versszakát tartalmazza csupán. Ezt erősíti meg az is, hogy a vele rokon sorsú Kuruc Ádám testvérem idegen kézírással megtalálható a nyk-ban. Lásd a Néhány januári nap jegyzetét is. A vers a kronológián belüli helyét az adta meg, hogy nagyjából a Dudorászó, régi nóta megírása idején, azaz a nyk 1909. október végi összeállításakor nyerhette el végső formáját. Az Szsz2 különböző példányai eltérnek egymástól, nem mindegyik példánya sajtóhibás a 14. sorban.

Szövegeltérések

[Cím nélkül]

     

k

       

Cím: Néhány januári nap

       

Ny

     
 

1.

[fölött:] Január 17.

 

k

       

[A cím és az 1. sor között:]

               
   

Január 17.

   

Ny

     
 

2.

völgyek, [?]

 

k

       
 

4.

Nincs, akiktől

 

k

Ny

     
 

7.

S leendő:

 

k

       
   

ül.

   

Ny

     
 

10.

megvénűl.

 

k

   

Szsz3

Szsz4

 

11.

A rohanó vonatból

 

k

       
 

12.

kinézek:

 

k

       
 

14.

Ot [sh]

     

Szsz2

   
   

elmult<o>k [fölé:] a

 

k

       
 

15.

Látás, mámor, igézet,

 

k

       

15–16. [között:] Január 18.

     

k

Ny

     
 

16.

esz, [sh]

     

Szsz2

   
 

17.

Szépen, fiatalon, lágyan

 

k

       
   

szerelmesen lágyan,

       

Szsz3

Szsz4

 

21.

telten,

 

k

   

Szsz3

Szsz4

 

22.

hi<r>es [fölé:] r

 

k

       
   

hires

   

Ny

     
 

24.

lesz.

 

k

       
 

27.

Fény-köd-selymes

 

k

Ny

     
   

szemf<e>dője. [fölé:] ö

 

k

       
   

szemfödője,

         

Szsz4

31–32. [között:] Január 19.

       

Ny

     
 

32–45. [hiányzik]

 

k

         
 

33.

emlék;

       

Szsz3

Szsz4

 

35.

bus

   

Ny

     
 

40.

egyedűl

   

Ny

     

40–41. [között:] Január 20.

       

Ny

     
 

42.

zug

   

Ny

     
 

44.

[után:] Január 21.

   

Ny

     
 

45–56. [lásd a Néhány
januári
nap című verset]

   

Ny

       

Keletkezéstörténet

1909. jan. közepén, immár negyedszer utazik Ady Párizsba. Innen küldi jan. 27-én az első verseket, melyek nem érkezvén meg időben, csak a Ny febr. 16-i számában jelentek meg a febr. 9-i küldeménnyel együtt: "Édes Ernőm, e számra sok bajom, undorítóan sikertelen dolgaim miatt csak verseket küldhetek." (Osvát Ernőnek. [Párizs, 1909. jan. 27.] AEL II. 141.; a versek azonosítása a 432. oldalon) – "Édes Ernőm, hogy késhettem én le a multkor a versekkel? Remélem e versek már idejében jönnek. Add együtt valamenyit.[!]" (Osvát Ernőnek. [Párizs, 1909. febr. 9.] AEL II. 148.)

A vers eredeti címe Néhány januári nap I-IV.; az elkülönített, bár cím nélküli részek jan. 17-én, 18-án, 19-én és 20-án születtek, és Ady első párizsi napjait örökítik meg. (A sorozat utolsó, jan. 21-i darabja Kuruc Ádám testvérem címmel jelent meg. Mindkettőt l. e kötetben.) E naplószerű versek írására korábban Hatvany ösztönözte, és a versek elküldése után pár nappal így számol be neki Ady a kísérletről: "Nem tudok dolgozni, s Páristól nem kaptam több enyhülést, mint Érmindszenttől. [...] Írni csak verseket írhattam, de talán ezekkel is lekéstem. Ama bizonyos tervelt versek közül valók, de még mindig nem tudtam (talán ez a büdös neuraszténiás álmatlan, nyugtalan állapotom az oka) a napról-napra való vallomás igazi, forró és becsületes módját eltalálni. Ezek csak akarások még." (Hatvany Lajosnak. [Párizs, 1909. jan. 28.] AEL II. 142–143.) Hatvany részletesen beszámol, hogyan ajánlotta Adynak a "tervelt versek" írását: "Emlékszem, hogy egyik ilyen beszélgetésünk folyamán Max Dauthendey német költő világkörüli útjáról megírt verses naplóját mutattam Adynak. Dauthendey a jegyirodát, hajót, vonatot, szállodát, az utazó ember minden állomását, örömét, bosszúságát írja meg a könyvben, mely az aprólékos leírásokból tengeri és tengerentúli tájak leírásáig, népek, emberek, lelkek rajzáig emelkedik fel.

– Ez a mai ember eposza. Lírai eposz. Ilyet kéne írnod...

Még ma is látom Ady kezében a nagy sárga könyvet, melyet egy-két percig ide-oda forgat:

– Naplót kellene írnod az év minden napjáról. Egy év története. Ez volna a te eposzod.

Adynak tetszett az idea. Megígérte, hogy megírja a naplót.

Midőn e beszélgetésünk után hazatért Érmindszentre, december 25., 26. és 27. jelzéssel három naplójegyzet [Egy megíratlan naplóból] jelzi, hogy emlékezett a beszélgetésre." (Hatvany II. 142.)

Hatvanynak egy februári levele is biztatja Adyt a folytatásra, de – egy 1914. évi költeményen kívül (Napló-töredék egy szanatóriumban) – több naplószerű verse nem született: "Naplódat ne hagyd abba. Szűz, szent könyv lesz, ha meglesz. Az az egyetlen epos, melyet meg kell írni. Neked kell megírni." ([Berlin, 1909. febr. 23.] AEL II. 157.)

Irodalom

Hatvany II. 142.; Földessy: Amt 113.; Király I. 707–709.

Vissza a vershez



736.

Kuruc Ádám testvérem

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. február 16. II. évf. 4. sz. 188. – (Páris) – Ady Endre – (Előzménye a Néhány januári nap részeként jelent meg A szivárvány halála és az Ujjak a Szajnában előtt, naplószerű formában. A Néhány januári nap utolsó három versszaka Kuruc Ádám testvérem, első tíz versszaka Megint Páris felé címmel jelent meg kötetben.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 17.; Szsz2 (1910) 17.; Szsz3 (1918) 17.; Szsz4 (1919) 17. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 135.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Szsz1-ből. A nyk idegen kéz írása, a Szsz1korr-ból hiányzik a vers. Bizonyos azonban, hogy a költő a kötet előkészítésekor foglalkozott a költeménnyel, hiszen a Szsz1-ben a sajtóközlés Néhány januári nap című versének utolsó három versszaka válik önálló alkotássá. A vers kronológián belüli helyéről lásd a Megint Páris felé jegyzetét.

Szövegeltérések

Cím: Néhány januári nap

     

Ny

     
 

1.

előtt: [lásd a Néhány januári

         
   

nap című verset]

 

Ny

     
 

3.

Elém-állt,

     

Szsz3

Szsz4

 

5.

"Én

 

Ny

     
 

6.

De, ki

   

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

12.

Legvigabb

 

Ny

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

[A vers alatt:] (Páris).

 

Ny

     

Keletkezéstörténet

A verset Ady Párizsból küldi a Ny-nak. (L. a Megint Páris felé című vers jegyzetét e kötetben.) Hatvanynak írott leveleiből kiderül, Párizs már nem hozza meg számára a kívánt nyugalmat, Párizs nem a Fény Városa többé: "Édes jó Lajosom, köszönöm a leveledet, jólesett, mert én ide Párisba, poklok fenekére szállottam. [...] élnem nem lehet, tehát jobb lesz végezni." (Hatvany Lajosnak. [Párizs, 1909. jan. 21.]; AEL II. 141.); "Páris nekem nem Bakonyom már, de Ördögszigetem. Dolgozni nem tudok, híreket se veszek sehonnan, egy kicsit már meg is haltam." (Hatvany Lajosnak. [Párizs, 1909. febr. 7.]; AEL II. 147.) Ez a rezignált hangulat, a halállal való kacérkodás megjelenik a versben is.

A vers egy naplószerű verssorozat utolsó darabjaként Néhány januári nap címmel, jan. 21. dátummegjelöléssel jelent meg a Ny-ban. Megírására Hatvany ösztönözhette: "Emlékezéseimben teszek rá célzást, hogy Adynak ajánlottam a naplószerű versek írását. Dauthendey világ körüli útjáról írt modern epikus útinaplóját adtam volt ez időben Adynak, hogy ő is próbálkozzék meg ezzel a formával." (AEL II. 435.) 1908. dec. 25. és 1909. jan. 21. között 8 napról készített Ady lírai naplót; a Kuruc Ádám testvérem az utolsó s az egyetlen ebből az időszakból, melyből önálló, címmel rendelkező vers lett. (L. még: az Egy megíratlan naplóból és a Megint Páris felé című verseket és jegyzetüket e kötetben.)

A vers hátterében személyes motívum is meghúzódhat, mégpedig Ady debreceni újságíró barátjának, egykori bizalmasának, Sipos Bélának tragikus halála. "Szinte érthetetlen azonban, hogy évtizedes bensőséges kapcsolatuk után semmi felismerhető visszhangja nincs Ady írásaiban Sipos megböbbentő halálának. [...] A [...] Kuruc Ádám testvérem szellemidézése sejteti talán a borzongató, majd fatalista megnyugvásba olvadó érzést, amelyet Sipos halálhíre keltett Adyban." (EmlAE II. 188.) Sipos Béla 1909. január elején halt meg egy téli mulatozás után a hazafelé úton. "A társaság meglehetősen illuminált állapotban, éjfél után tért haza szánkón. Sipos lezuhant a hóba, s társai csak későn vették észre. Visszatértek, felvették Sipost a szánra, de a havon heverve tüdő- és mellhártyagyulladást kapott, s harmadnapra, 1909. jan. 13-án belehalt. (id. Pálfy József: Ady debreceni barátja, Sipos Béla. EmlAE II. 186.) Amint azt Kovalovszky is írja, nincs bizonyítékunk arra, hogy Sipos halála ihlette volna a verset, de Ady tudomást szerezhetett az újságokból a halálhírről, így szerepe lehetett a vers születésében.

Vezér szerint a vers kuruc-táncdal, melyet fiatalos, hetvenkedő optimizmus jellemez (Vezér 212.), de a címen és a formán kívül más érv nem szól amellett, hogy tematikusan a kuruc versek közé soroljuk. Nincs meg benne a kuruc versekre jellemző nagyobb távlat, az ország, a nemzet sorsára való kitekintés.

A "magyar virtus", a halál felett való sírva vigadás motívuma – Legvígabb pajtás a Halál. – két 1908-as versében is jelen van, s ezáltal rokonítható a Kuruc Ádám testvérem-mel: "Micsoda tor lesz: az idegenek / Gyászházunkhoz köszönve jönnek, / Leülnek. S a friss hantok alól / Csontjaim tréfásan visszaköszönnek." (Egy vidám tor); "Már nem várunk, semmit se várunk, / De egyet még ugrik kedvünk, / Egye fene: / Hátha vígabb lesz a halálunk." (A magyar vigasság – a verseket l. e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 108.; Vatai 286.; EmlAE II. 186–188.; Vezér 212.

Vissza a vershez



737.

Igy szaladsz karjaimba

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat törléssel, javítással, 1 fólió, 240×191 mm. Cím: Igy szaladsz karjaimba. Aláírás: Ady Endre. – OSZK Analekta 89.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny egyik levonata a ciklusbeosztásra utaló autográf jelzéssel és a jellegzetes, szintén a költőtől származó cím alatti aláhúzással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: AV 1909. november 14. XXIX. évf. 261. sz. 1. – Ady Endre – ("Ady Endre legujabb versei" főcímmel a Magyar vétkek biborban. Lábjegyzetben: "A költő ezt a két versét az Arad és Vidékének engedte át első közlésre.") – További megjelenés: Ny 1909. november 16. II. évf. 22. sz. 566. – Ady Endre – (A Magyar vétkek biborban után, a Ne sujts bénasággal és a Kisvárosok őszi vasárnapjai előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Két szent vitorlás ciklus) 30.; Szsz2 (1910) 30.; Szsz3 (1919) 30.; Szsz4 (1919) 30. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 140.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mely az AV-beli közléssel megegyezik. A cím fölött ciklusmegjelölés: Zu Két szent vitorlás ciklus.

Szövegeltérések

Főcím: Ady Endre legujabb versei

     

AV

         
 

3.

Már,

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

meghalnék, [a szó alatt:] <,>

k

           
   

ha,

k

 

Ny

       
   

most,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

Hívj,

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

<vezess> [fölé:] akarj

k

           
 

12.

kinba

k

           
   

kínba,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

Így

       

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ady 1909. szept. közepétől pár napos megszakításokkal (vidéki felolvasóutak, egy érmindszenti és egy bécsi út) Budapesten tartózkodott. Itt keletkezett az Igy szaladsz karjaimba is. A költeményt novemberben írhatta Ady; látszik ez abból, hogy a nyk-ba csak utólag, az ott szokásostól eltérő papíron, a Ny korrektúrapéldányának papírján került be. A nyk keletkezésének időrendjéről részletesebben az előszóban írtunk.

A vers a Két szent vitorlás ciklus záró verse, s egyben a hat éve tartó Léda-szerelem összegzése.

A költemény keletkezésének idején Adél Párizsban, Ady Pesten tartózkodott. Levélben tartották a kapcsolatot, s ez a kapcsolat folyamatos konfliktusokkal volt terhes. Adél örökösen féltékenykedett: "[...] engem a maga szeretői hol és hogyléte igazán nem érdekel semmiben sem, legyenek azok konyhalányok varrónők avagy méltóságos asszonyok, mint ahogy maga szellemes variáltan ezeket össze szokta válogatni." ([Párizs, 1909. nov. 8.] AEL II. 285.) Ady válaszában megerősítette Adél iránt érzett szerelmét: "Édes Egyetlenem, aki – ugy látszik – el van szánva, hogy minden erejével tönkreteszi az én szerelmemet, igazán csak azért írok most Magának, mert én Magát magamnak mégis meg akarom tartani még Maga ellenére is. Ez után az utolsó, már majdnem tébolyos levele után nincs reményem, hogy Magával beláttassam: szeretem s nincs senki, aki asszonyt még ennyi fanatizmussal és becsülettel szeressen.[...] Mindig kételkedni, mindig félreérteni, mindig gyanusítani, mindig szenvedést okozni, ez már majdnem gonoszság, avagy szándékos, eldobó methódus. [...] Mert engem, aki annyit nem ér el, hogy egy hívást Párisba kapjon, egy kis hívást, egy kis gyöngédséget pár sorban, de minden egyéb rosszat hűségéért, igaz vágyakozásáért, a Lipót-mezőre kellene bevinni s nem csak aféle szanatóriumba, ahol nem egész bolondok vannak." (Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. nov. 13.?] AEL II. 287–288.) A viszálykodások ellenére a vers valódi szeretetet, szerelmet és hűséget sugároz.

Irodalom

Vezér 214.; Király II. 175, 358.

Vissza a vershez



738.

Magyar vétkek biborban

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: a Ny levonata a ciklusbeli elhelyezkedésre utaló és más autográf jelzésekkel. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: AV 1909. november 14. XXIX. évf. 261. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – ("Ady Endre legujabb versei" főcímmel az Igy szaladsz karjaimba előtt. Lábjegyzetben: "A költő ezt a két versét az Arad és Vidékének engedte át első közlésre.") – További megjelenés: Ny 1909. november 16. II. évf. 22. sz. 566. – Ady Endre – (Az Igy szaladsz karjaimba, a Ne sujts bénasággal és a Kisvárosok őszi vasárnapjai előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A harcunkat megharcoltuk ciklus) 58.; Szsz2 (1910) 58.; Szsz3 (1918) 58.; Szsz4 (1919) 58. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 151.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-tal egyező nyk-ból. Ady a cím fölött jelezte a ciklust is: Zu A harcunkat megharcoltuk ciklus, s a vers végéről kihúzta az aláírást.

Szövegeltérések

Főcím: Ady Endre legújabb versei

     

AV

         
 

3.

kicsúfoltan,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

öltöztetem,

 

AV

         
 

11.

bűnnél

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

13.

így

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

jól.

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

14.

így

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A nov. 7-i kaposvári fölolvasóest után Ady 11-én Aradon szerepel A Holnap estjén. Ezért adja két versének is – a másik az Igy szaladsz karjaimba – feltehetőleg friss kéziratát az Arad és Vidékének első közlésre. E költemény a másikhoz hasonlóan szintén novemberben keletkezhetett; mert ez is csak utólag, a Ny korrektúrapéldányának papírján került be a nyk-ba.

Ady újra meg újra szembesül az őt minden oldalról körülvevő, rosszindulatú sértegetéssel, megnemértéssel, ahogy e versében is céloz rá: Magyar dölyffel fölrugom, / Hogyha bánt és nem ért meg, / A világot. Alig egy hónappal korábban, okt. 17-én Temesvárott olvasta fel a hasonló gondolatokat is rejtő Félelem és írás című esszéjét: "Milyen szent, jogos törvény a félelem, mutatja az, hogy én lettem az érthetetlenség magyar mókusparádéja. És óh, bár csak evvel nyélbe lett volna ütve az, amit rólam tudni kell vagy tudni lehet. De mióta – üzletileg szólván – akcióban vagyok, van egy még halálosabb félelmem: megértenek. Harminckét éves az ember, nem szereti Horatiust s az udvari költőket és hozzászokott, hogy a jó költő megdöglik, mielőtt sokan vették volna észre. És ekkor azt látja, hogy észreveszik, pláne Magyarországon példátlanul ütik, kiabálják, simogatják, látják. [...] Más is a helyemben mivel vigasztalná magát, mint hogy azok sem értik, akik értik?" (Félelem és írás. Ny 1909. nov. 1.; AEÖPM IX. 362.)

Irodalom

Sík 190.; Földessy: Amt 118.; Király II. 327., 634.; Vezér 363.

Vissza a vershez



739.

Kisvárosok őszi vasárnapjai

Kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat javításokkal, 2 oldalszámozott fólió, 240×190 mm. Aláírás: Ady Endre. Szakadt. – PIM A. 201/ 44.

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. november 16. II. évf. 22. sz. 567–8. – Ady Endre – (Kaposvár) – (A Magyar vétkek biborban, az Igy szaladsz karjaimba, a Ne sujts bénasággal után.) – További megjelenések: SH 1909. november 17. VI. évf. 262. sz. 1. – Tárca – (Kaposvár) – Ady Endre; Sz 1909. november 21. XXXVI. évf. 271. sz. 1. – Tárca – Ady Endre; PN 1909. december 1. 60. évf. 284. sz. 20. – Innen-onnan – Ady Endre; D 1909. december 2. XLI. évf. 276. sz. 3. – Irodalom, művészet – Irta: Ady Endre; Szil 1909. december 23. XXVII. évf. 51. sz. 1. – A Szilágy tárcája – (Kaposvár, november hó) – Ady Endre; SzH 1910. január 30. 53. évf. 24. sz. 1–2. – Tárca – Ady Endre – (Juhász Gyula, Emőd Tamás, Kosztolányi Dezső, Miklós Jutka, Richard Dehmel, Harsányi Kálmán és Franyó Zoltán verseivel együtt jelent meg.) – Kötetben: Szsz1 (1909) (A vén komornyik ciklus) 43.; Szsz2 (1910) 43.; Gyűjt (1910) 83–84.; Szsz3 (1918) 43.; Szsz4 (1919) 43. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 145.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a k-ból, mert nincs ennél későbbi, hiteles szövegforrásunk. A Ny és az Szsz1 is ennek alapján készülhetett. A k-ban többször is javított a költő:

[A végleges cím fölött:]

<Az őszi vasárnap-délutánok>

5. leányzói <.> [javítva:] :

16. reám, <bus> [fölé:] a

24. vasárnap-délutánok, <,>

26. leányzói <.> [javítva:] :

Javításaink

A 2. sor végére – az utolsó versszak megfelelő sorának figyelembe vételével – kiraktuk az elmaradt vesszőt.

A 27. sorban a 3., 6. és 24. sorok analógiájára a vasárnap délutánok közé kitettük a kötőjelet.

Szövegeltérések

 

2.

bánok

Ny

SH

Sz

PN

D

   

SzH

       
 

3.

vasárnap-délutánok.

       

D

Szil

           
 

4.

ajkú,

         

Szil

Szsz1

 

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

5.

bús

         

Szil

Szsz1

 

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

leányzói

               

SzH

     
 

6.

Oszi [sh]

                     

Szsz4

   

vasarnap-délutánok, [sh]

       

D

             
 

9.

Únt

                   

Szsz3

Szsz4

   

álmodozással

Ny

SH

Sz

PN

D

 

Szsz1

SzH

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

10.

karjaitokba

       

D

             
 

12.

én fényes

         

Szil

Szsz1

 

Szsz2

Gyűjt

   
 

13.

Hord am [sh]

       

D

             
   

karjaitokba.

     

PN

               
   

karjaitakba. [sh]

       

D

             
 

14.

kár-volt

 

SH

                   
 

16.

rám,

       

D

             
   

vánszorgóra,

         

Szil

Szsz1

 

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

17.

egy egy

             

SzH

       
   

óra.

         

Szil

     

Gyűjt

   
 

19.

szívemben

         

Szil

Szsz1

 

Szsz2

Gyűjt

   
   

szép

       

D

             
   

delnők.

         

Szil

   

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

   

delnők

           

Szsz1

         
 

20.

egy egy óra

   

Sz

       

SzH

       
 

23.

bánok

     

PN

D

             
 

24.

Oszi [sh]

                     

Szsz4

   

vasárnap délutánok,

             

SzH

   

Szsz3

 
   

vasárnap-délutánok.

     

PN

D

Szil

           
 

25.

ajkú,

         

Szil

Szsz1

 

Szsz2

Gyűjt

   
   

ajkú

                   

Szsz3

Szsz4

 

26.

bús

         

Szil

Szsz1

 

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

 

27.

vasárnap délutánok,

   

Sz

PN

               
   

vasarnap-délutánok, [sh]

               

Szsz2

     
   

[A 28. sor alatt:]

                       
   

(Kaposvár, november

                       
   

hó)

         

Szil

           
   

(Kaposvár.)

 

SH

                   
   

[A helynév hiányzik]

   

Sz

PN

D

 

Szsz1

SzH

Szsz2

Gyűjt

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Egyike azoknak a verseknek, amelynek keletkezési körülményeit viszonylag pontosan tudjuk rekonstruálni. 1909. nov. 7-re a Somogyvármegye szerkesztője, Göndör Ferenc Ady-estet szervezett Kaposvárott. Ady Reinitz Béla és Mikes Lajos társaságában előző este érkezett a dunántúli kisvárosba. "[...] másnap, november 7-én, vasárnap délután a borús, esős idő ellenére barátaival végigsétált a helyi korzón. [...] A csatakos őszi idő sötétbe vonta a városka szívét, és a 7-8 fokos hőmérséklet miatt kevés ember járt a kaposvári utcákon" (Andrássy Antal: Ady Kaposváron. Somogy 1977. 3. sz. 82.)

Fóthy János, egy Ady-rajongó diák, személyesen kereste fel a Korona Szállóban Adyt azon a vasárnap délelőttön, melyről így számol be később: "Szobájának ablaka a templomtérre nyílt – emlékszem, arról is beszélt nekem, mennyire emlékezteti diákéveire ez a vasárnapi templomtér.

Nem is tudom, mennyi időt töltöttem nála, lehet: fél órát, lehet: egy órát. Nekem mindenesetre pár percnek tűnt csupán. De azt hiszem, nem sokáig ültem ágya szélén [...], elbúcsúztam hát tőle, hogy csak a délután öt órakor kezdődő Nyugat-esten lássam viszont.

Ő pedig megírta ebéd után, a templomtérre nyíló szobájában Kisvárosok őszi vasárnapjai című versét, amelynél mesteribben alig érzékeltette még vers azt a tespedt és vigasztalan unalmat, amely az akkori magyar kisvárosokat megülte. Ám Kaposvár még ezen az általános unalmon innen és túl is, a Dunántúlon, mint város egészen kivételes példáját mutatta az álmos nemtörődömségnek, a lusta közönynek. [...] Kaposvár olyan volt, mintha valami forgószél egyszer mindenestől felkapott volna a buckákról egy alföldi nagyközséget, és a művelt Pannónia lankáin pottyantotta volna le, ahol valamikor egy Berzsenyi Dániel lantja zengett." (Fóthy János: Ady Endre és egy kaposvári diák. EmlAE IV. 542.)

Ezen kaposvári "kirándulás" alkalmával látta vendégül Adyt Rippl-Rónai József, akivel még Párizsban ismerkedett meg. Később a Világban írta meg e találkozás emlékét a költő:

"Büszke és irigy vagyok egy szép és nagyszerű úrra, akit Rippl-Rónai Józsefnek hívnak az emberek idelenn s az angyalok odafenn. Első találkozásom vele Párizsban történt, a Grand Palais-ban, a Szalonban, kiállításon, régen. De volt hála istennek gusztusom hozzá, hogy haza megírhassam: ez a magyar piktor, akinek lépcsőfalra dugták a képét, vagy a legnagyobb, vagy majdnem a legnagyobb.

Így voltam vele sokáig, amíg egyszer Kaposvárott fölolvasást nem tartottam, s Jóska a nyakamba nem borult, s másnapi ebédre meg nem hívott. Bocsásson meg Bródy Sándor bátyám, de Rippl-Rónai Jóska szebb, magyarul szebb, férfiasabb még nálánál is. Ebéd előtt este kellett kimennünk a hegyi villába, s Rippl-Rónai Jóska – rossz házigazda – elkésett. Egész Kaposvárt fölkutatta, hogy abszintet szerezzen a vendégének, aki Párizsban nyolc-kilenc évig járt. Kapott is egy fél üveg ilyes méreg-italt, s ő, aki ezt szintén nem issza, elbámult, hogy én is csak Zilahon és Debrecenben élveztem ilyesmit. Párizsban talán, én, abszint-költő, aligha ittam három poharat, inkább Pesten. Másnap ismertem meg szépen és jól Rippl-Rónai nagyszerű asszonyát, Lazarine-t s kis fogadott leányát, Anellát, aki már nagy leány lehet azóta, s a szemei pedig szebbek." (Rippl-Rónai és csekélységem. V 1915. szeptember 19.; AEÖPM XI. 103–104.)

Ady diákéveinek emlékei (Nagykároly, Zilah) játszanak egybe a kisvárosi Kaposvár hangulatával. A költő kamaszkorát is érinti az a három novella, melyben a főhős önmagára ébredő tehetségként jelenik meg, s saját nagysága szembekerül az emberek kisszerűségével: Mesék (Szabadság, 1900. júl. 15.; AEön 96–99.); Katinkáig (BN 1904. ápr. 3.; AEön 151–155.); Vörös felhők alatt (BN 1906. ápr. 27.; AEön 485–487.)

Magyarázat

Bábel: A Bibliában az emberiség közös bűnének, az eget érőnek szánt torony építésének a helyszíne, amely az embernek az Istenhez hasonló hatalmát és erejét volt hivatva bizonyítani. Ennek következménye, hogy "ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére." (Mózes I. könyve 11:9.) Ady sokféle jelentéssel ruházza fel verseiben ezt a közismert helynevet. Vö.: Este a Bois-ban (1904), Halál a síneken (1906), A Jövendő fehérei (1909), Rengj csak, Föld (1912), A perc-emberkék után (1913).

delnő: deli nő, előkelő hölgy, dáma

Irodalom

AL 135.; Sík 214.; Bölöni 227–228.; Király II. 63., 133–135.; Gyergyai Albert: Források. Kortárs 1970. okt. 11. sz. 1606–1607.; Reisinger János: Ady Endre: Kisvárosok őszi vasárnapjai. Somogy 1977. 3. sz. 24–29.; EmlAE IV. 542.

Vissza a vershez



740.

Harcos Gyulai Pál

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat törléssel, javítással, 3 oldalszámozott fólió, 211×172 mm. A bal fölső sarokban Osvát Ernő szedési utasítása (Garamond). Cím: Harcos Gyulai Pál. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/93.

A Szsz1 nyomdai kézirata: a Ny félbevágott oldala autográf javítással és a cím fölötti, a ciklusra vonatkozó utalással. – PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. november 16. II. évf. 22. sz. 523. – Ady Endre – (A Nyugat e számában további versek is találhatók az 566., az 567. és az 568. oldalon. Magyar vétkek bíborban, Igy szaladsz karjaimba, Ne sujts bénasággal, Kisvárosok őszi vasárnapjai.) – További megjelenés: Szil 1910. január 20. XXVIII. évf. 3. sz. 1. – A Szilágy tárcája. – Ady Endre – Kötetben: Szsz1 (1910) (Esze Tamás komája ciklus) 18.; Szsz2 (1910) 18.; Szsz3 (1918) 18.; Szsz4 (1919) 18. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 135.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mert ez az utolsó hiteles szövegforrás. Ady jelöli a ciklus-besorolást: Zu Esze Tamás komája ciklus, s a 17. sorban a minden más közé kötőjelet tett.

Szövegeltérések

 

2.

kis úr,

     

Szil

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

Pál úr,

     

Szil

       
   

Pál úr

         

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

befordúlt

     

Szil

       
 

5.

vidéke

         

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

O belevág [sh]

       

Szsz1

 

Szsz3

 
 

13.

csupún [sh]

     

Szil

       
 

16.

Szívig

     

Szil

     

Szsz4

 

17.

minden más:

k

Ny

 

Szil

   

Szsz3

Szsz4

   

vádat:

       

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

18.

<visz> nézz

k

             
 

19.

pr<a> [?]

               
   

fétádat [fölé:] ó

k

             
 

21.

Mert <kicsi>

               
   

[fölé:] romlott

k

             
   

l elkünk,

       

Szsz1

     
 

22.

kis úr,

     

Szil

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

Pál úr,

     

Szil

       
   

Pál úr

         

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

23.

leltünk <,>

k

             
 

24.

m[olvashatatlan betű]t

               
   

<,> [fölé:] i

k

             
   

érdemeltünk,

           

Szsz3

 
   

érdemeltünk

             

Szsz4

 

[26–27. sor között:]

                 
   

<E bus országban>

k

             
 

27.

míg

k

   

Szil

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Közvetlenül Gyulai halála (1909. nov. 9.) után Ady méltató cikkben emlékezett meg – többekkel együtt – a FMo-ban a nagy tekintélyű kritikusról: "Sokáig maradt itt velünk erdélyi vitéz Gyulai Pál, de az a csodálatos, hogy még tovább nem maradt itt, holott harcos időket élünk. [...] Erdélyiségének voltáról, törvényéről, erejéről, szívósságáról, missziójáról már majdnem babonásan különöseket és szépeket hiszek. S e babonákat tovább szőve vigasztalom magam az ő ravatalánál: ha meghalt, bizonyosan azért tette, mert már egy kicsit rendbejövendőknek látta a dolgokat." (Gyulai Pál. FMo 1909. nov. 10.; AEÖPM IX. 364–365.) A Gyulait körülvevő tisztelet példázza a holnaposok ajánlása is, amelyet az antológia megjelenésekor a Budapesti Szemlének küldött példányba kézzel írtak be: "Gyulai Pál édes apánknak, aki szigorú szeretettel vesszőzve nevelte éppé, erőssé gyermekét, a magyar irodalmat, Hálából A Holnap." (Budapesti Szemle 1908. 136. kötet 455.; AEÖPM IX. 616.)

Ady a verset a híres-hírhedt kritikus halála után alig néhány nappal – Hatvany Lajos emlékezete szerint az ő buzdítására – rögtönözte a Ny szerkesztőségében, s a Ny 16-i számában már meg is jelent. (Hatvany I. 147.) "[...] ami pedig Gyulait illeti, az epigon nemzedék elől Adynak egy bizonyos kritikusa menekült Gyulaihoz, s midőn ez a fiatalember, kit szerénységem tilt megnevezni, az agg mester halála fölötti friss gyászában kesergett Ady előtt, a költő ennek a barátjának vigasztalására írta meg Gyulait sirató híres versét." (Hatvany I. 462.)

Adynak a kemény, erősen konzervatív irodalmár iránti rokonszenve egy pár hónappal korábbi cikkében is megnyilatkozik. Ez a februári cikk inkább személyes, mint általánosító jellegű: Gyulai szerepét nem látja annyira maradinak. Az újat nem gátoló kritikusként jellemzi őt, talán kevésbé tisztelettudó módon: "[...] ő egy forradalmi korszaknak ittfelejtett s becsületes múmiája. Ő nem akarta belénk fojtani a gondolatot, az új témát, az új érzést s a szót. Ő jóindulatú volt, s öntudatlan volt a maga ártalmasságában." (Magyar lelkek forradalma (Strófák). A Budapesti Újságírók Egyesületének 1909-ik évi Almanachja. 1909. febr.; AEÖPM IX. 300.)

A semmittevés hamis, "halálos" békéje ellen "háborog" és "harsog" Ady verse, mert vérbeli magyart megölne a béke. Hasonló hangulatú a Nekünk Mohács kell (l. e kötetben), amelyben Istenre hárul a feladat, hogy a tunya magyarokat tettekre korbácsolja: "Ha van Isten, földtől a fényes égig / Rángasson minket végig. / Ne legyen egy félpercnyi békességünk, / Mert akkor végünk, végünk."

A vers során háromszor is az "apró", "kis" illetve "kicsi" jelzőt kapja Gyulai, aminek Földessy értékmérő szerepet tulajdonít: "talpraesett, elmés, jóízű, rokonszenves jelenség, de szűk látókörű, elfogult, pártos, értetlen politikus és kritikus; Ady is ilyennek látta [...]" (Amt 109.) A szövegkörnyezetből kiemelve valóban nyerhet ilyen jelentést is ez a jelző, de a vers egésze ezt nem támasztja alá. Annál is kevésbé, mert saját magáról és Móricz Zsigmondról hasonló módon vélekedik Ady: "Geográfia szerint a Szilágyságból jöttem [...] Családilag szintén se fentről, se lentről, küszködő, nemzetes, kisúri famíliából." (Önéletrajz. Ny 1909. jún. 1.; AEÖPM IX. 343.); "[...] ez a mi fajtánk, újra itt van egy ragyogó, kis ember belőle. [...] Hogy micsoda fajta? Hajdúszélen, Szabolcsban, Biharszélen, Beregben, Szatmárban, Ugocsaszélen, Szilágyszélen él. [...] Bocskor mellé itt kötötték a legtöbb nemesi kardot, s a kis urak itt békültek bele a legnehezebben, hogy nagy urak is vannak. [...] A fosztogató, álnok nagy urak s papok ellen itt gyakran fogott össze az elkeseredett paraszt s a paraszti sorba jutott, gebéjével együtt éhes, rongyos, kardos kisúr." (Móricz Zsigmond. Ny 1909. aug. 16.; AEÖPM IX. 352.) Tehát a kis úr itt nem lekicsinylő, nem minősítő értelemben fordul elő, hanem a származás és társadalmi helyzet jelölőjeként, mint a nagy úr ellentéte, amellyel nemcsak Móriczot, Gyulait, hanem önmagát is azonosnak tudja. A versben a többes szám első személyű személyragokkal és birtokjelekkel is jelzi azonosulását Gyulai magyarságával, a magyar életet harcok árán is megtermékenyítő szándékával.

Gyulai egyébként feltünően alacsony termetű volt. Hatvany fel is jegyzett egy ezzel kapcsolatos humoros esetet:

"Mikor Kiss József bemutatkozott Gyulai Pálnak, valahogy oly hangon találta mondani nevét, mely Gyulainak sehogy se tetszett.

S a Kiss József vagyok-ra ez volt a felelet:

– Kis Pál vagyok én is, de nem dicsekszem vele." (Gyulai Pál estéje. Nyugat 1909. dec. 16. 703.)

Magyarázat

"üsd, nem apád": Ady saját maga írja egy korábbi cikkében: "Ez időben [török-világ idején] valóban még nem éltek kultúremberek, s a nemzeteknek nemigen voltak fennkölt álmaik. De ha a Szerémségbe, Szörénységbe, Bánátba, Erdélybe vagy Biharba ellenség csapott, a jelszó ez volt: üsd, nem apád." (A kultúra nevében. BN 1908. ápr. 16.; AEÖPM IX. 209.) Jelentése: üsd, ahogy csak tudod – O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. 48.)

Irodalom

Hatvany I. 147., 462.; Földessy: Amt 109.

Vissza a vershez



741.

Ne sujts bénasággal

Kézirat, nyomdai kézirat, megjelenés

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat törléssel, javítással, 241×191 mm, két oldalszámozott fólió. Cím: Ne bocsáss reám bénaságot. Aláírás: Ady Endre. – PIM A. 201/ 52.

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: A Ny levonata, amelyen Ady javította a címet, és jelölte, hogy melyik ciklusba kívánja helyezni a verset. PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. november 16. II. évf. 22. sz. 567. – Ady Endre – (A Magyar vétkek biborban, az Igy szaladsz karjaimba után és a Kisvárosok őszi vasárnapjai előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 106–107.; Szsz2 (1910) 108–109.; Szsz3 (1918) 108–109.; Szsz4 (1919) 108–109. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 170.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból. Ady átírta a címet: Ne bocsáss reám bénaságot, majd áthúzta s fölé írta: Ne sujts bénasággal, és jelölte a ciklust is: Zu a Rendben van, Uristen ciklus.

Szövegeltérések

Cím: Ne bocsáss reám bénásagot

 

k

             

Ne bocsáss reám bénaságot

     

Ny

         
 

4.

Úristen.

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

7.

irígyeltetém

     

Szsz1

     
 

10.

víg

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

12.

<fényes> gőgben

             
   

[fölé:] pompa-

k

           
 

14.

[olvashatatlan jel] várakozók

k

           
 

16.

bizakodnak,

           

Szsz4

 

21.

életserleget

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

23.

sírón,

     

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Bár a költemény csak a Ny nov. 16-i számában jelent meg, Kovalovszky feltételezése szerint a nov. 7-i kaposvári fölolvasóesten elhangozhatott, tehát keletkezése ez előttre tehető. (EmlAE IV. 559.) A vers datálásában fontos adat, hogy az Igy szaladsz karjaimba című költeményhez hasonlóan utólag, más papíron került be a a nyk-ba, így mindenképpen novemberi keletkezésű kell hogy legyen; ennél pontosabban nem lehet keltezni. Az bizonyos, hogy a félelem, ami e versnek is központi témája, 1909 őszén gyakran megnyilatkozott Ady írásaiban. Temesvárott olvasta fel ugyanez év október 17-én a Félelem és írás című esszéjét, amelyben életének alapélményévé emeli a félelmet: "Félek, tehát vagyok, félek, mert jaj, élet adatott nekem, s olyan nagyon tudok félni, hogy félek e félelem bevallásától is." (Ny 1909. nov. 1.; AEÖPM IX. 361.) A nyílt vagy rejtett félelem korábbi verseiben is megszólal. A legjobb ember (l. e kötetben) című vers ugyanakkor nagy erénynek minősíti az ilyen érzelmi szélsőségeket: "Televagyok félelemmel, / Gyöngeséggel, szerelemmel. / Gyáva vagyok: / Én vagyok a legjobb ember."

A lelki értelemben vett megrokkanás, bénává válás motívumát először az 1905-ben írt Ének a porban szólaltatja meg, ahol ez a magyar fátum következménye: "Nagy rokkanásom kinek se fájjon, / Nem első hullás ezen a tájon: / Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik, / Lalla, lalla, / Rokkanva ér el az éjszakáig." (l. AEÖV II. 183.) Az Imádság háboru után (l. e kötetben) című versében az önmagával való háborúzás teszi tehetetlenné, bénává a költőt; megjelenik az Isten, aki egyelőre passzív szemlélő, nem reagál a könyörgésre: "Két rohanó lábam egykoron / Térdig gázolt a vérben / S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, / Csak térdem van, csak térdem. // Nem harcolok és nem csókolok, / Elszáradt már az ajkam / S száraz karó a két karom már, / Uram, nézz végig rajtam." A Ne sujts bénasággal című költeményben – az Ószövetség tanításával összhangban – a bénaság elsősorban a hivalkodó pompa-gőg-ért kirótt büntetés.

Érdemes megjegyezni, hogy a kaposvári fölolvasóest egyik résztvevője kimondottan hangsúlyozza visszaemlékezésében Ady feltűnő öltözködését: "Ami kiábrándított, éppen a költő választékos, szinte dandyszerű eleganciája volt. Lilásbarna, divatos szabású bő raglánkabátot viselt, fején azt a széles karimájú, halványbarna kalapot, amely akkor az elegancia csúcspontja volt." (Fóthy János: Ady Endre és egy kaposvári diák.; EmlAE IV. 540.) Ám a külsőség csak következmény, fontosabb a bensőben megnyilatkozó érzés, amelyet nem először kárhoztat Ady. Az 1908-ban írt A Jézuska tiszteletére versében mindenkinek szól a többes szám első személyű ajánlás: "A született Jézus / Született így s kivánta, / Hogy ez legyen az üdv: / Minden hívság kihányva / Életünk gömbiből." Egy 1909. júniusi versében ennél is radikálisabban ítéli el önnön gőgjét: "Nézd, ahogyan fejem lehajtom, / Szánom minden dölyföm, Uram, / S ha van még bennem gőg-erő, / Szivemmel együtt kiszakajtom." (Alázatosság langy esője). (Mindkét vers e kötetben.)

A vers végén itt is, akárcsak A halál pitvarában és A mentő glória befejezésében, megfordul az önvád, fény derül a lírai alany igaz voltára, ami bocsánatra méltóvá teszi őt. (L. e kötetben.)

Az előre nem látható, fenyegető jövő keltette félelem ugyanilyen Jaj, hogyha felkiáltásokra indít Az Élet bosszúja című versben: "Jaj, hogyha én is akkor megyek – Jaj, hogyha éppen akkor hívnak – Jaj, hogyha az Élet győzni fog". (L. e kötetben.)

A megnyomoríttatás, a megszégyenülés, a koldussá levés réme a vers alapélménye, amely a bibliai Jób alakjával és életével hozható párhuzamba, amint arra Vezér Erzsébet felhívja a figyelmet: "Jób is egy lélegzetre bízik és elcsügged, hiszi és káromolja Istent [...] Ő perel így a saját igazáért hol alázatos, hol szemrehányó hangon Istennel, aki elhagyta, szenvedésekkel sújtotta, és barátait is elfordította tőle" (Vezér 217.) "Jó-e az néked – kérdi Istentől –, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?" (Jób könyve 10:3.)

Irodalom

Hatvany II. 89–92.; Földessy: Amt 128.; Vatai 201.; EmlAE IV. 540., 559.; Vezér 216–217.

Vissza a vershez



742.

Az Uraknak Ura

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: autográf, ceruzával írt tisztázat, javításokkal, 3 oldalszámozott fólió, 200×153 mm, piszkos, a harmadik lap félbeszakítva. Aláírás: Ady Endre. – PIM A 209/ 1–10.

Első megjelenés: Ny 1909. december 1. II. évf. 23. sz. 631. – Ady Endre – (A Szivedet Isten segitse, Fedjük be a rózsát, Most pedig elnémulunk, A tavalyi cselédekhez és a Kezdenek nyakukba venni előtt.) – További megjelenések: SzH 1910. július 10. 53. évf. 156. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – D 1911. január 1. XLIII. évf. 1. sz. 4. – Ujdonságok – Ady Endre; (Az Urunknak Ura címmel.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 108–109.; Szsz2 (1910) 110–111.; Szsz3 (1918) 110–111.; Szsz4 (1919) 110–111. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 171.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mely egyúttal k is. A Szsz1korr azon ívén, melyben ez a vers szerepel, nincsenek autográf bejegyzések, így a Szsz kiadásainak eltérései nem a költő szándékából adódhatnak. A Ny-ban a 2. sor ("S jöttek békés-esték:") tévedés: a k-ban a törölt áldott szó t betűinek áthúzását olvasták hibásan a fölötte lévő javításhoz tartozó kötőjelnek. A nyk-ban Ady hét helyen javított:

2. <áldott> esték [fölé:] békés

6. köny<n>rület [fölé:] ö

13. egy [olvashatatlan jel]

16. visszajön [eredetileg két szóban írva, majd egyesítve]

27. áldón [beszúrva:]a

áldóan <ro> szedett

30. halálra. <->

Szövegeltérések

Cím: Urunknak [sh]

               

D

   
 

1.

csúf

     

Szsz1

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

   

bűnök

     

Szsz1

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

 

2.

békés-esték:

 

Ny

             
 

3.

háborúra

     

Szsz1

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

 

6.

rajta

 

Ny

     

SzH

D

   
 

7.

be

 

Ny

     

SzH

D

   
   

újat

     

Szsz1

         
   

ujjat

           

D

   
 

10.

láttam

 

Ny

     

SzH

D

   
 

11.

új

     

Szsz1

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

   

szívet

     

Szsz1

Szsz2

       
 

14.

bu

         

SzH

D

   
 

15.

bünös

 

Ny

     

SzH

D

   
 

16.

míg

       

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

 

19.

bár utunk,

       

Szsz2

       
   

útunk,

     

Szsz1

         
 

21.

be

 

Ny

 

Szsz1

Szsz2

SzH

D

Szsz3

Szsz4

   

benne,

       

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

 

23.

virít,

     

Szsz1

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

 

25.

Fölemelt s

             

Szsz3

Szsz4

   

véremet

         

SzH

D

   
   

lemosfa, [sh]

           

D

   
 

26.

visszahozta,

     

Szsz1

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

   

visszuhozta [sh]

           

D

   
 

29.

várva,

         

SzH

     
 

32.

végeze,

         

SzH

     
 

33.

Háborúba

     

Szsz1

         
   

Háborura

       

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

 

34.

bünökből

 

Ny

     

SzH

D

   
   

kihántott.

       

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

   

kihántolt, [sh]

           

D

   
 

35.

háborúra

     

Szsz1

Szsz2

   

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Ez a kételkedéstől mentes, gyermeki hitet és istenképet (Falusi, nádas iskolában / Már ilyennek láttam), valamint végtelen hálát sugárzó vers a Szeretném, ha szeretnének kötet istenes ciklusának záróverse, s az 1909. évnek is utolsó versei közül való: a Ny dec. 1-ji számában jelent meg. A vers Istene kacagással vet véget a lélekben dúló háborúnak: a kételkedésnek, a hitetlenségnek, az élet gyötrelmeinek: (Rákacagott a háborura / Az Uraknak Ura). A kiegyensúlyozottságot, a békés, optimista hangot megindokolhatja, hogy 1909 novemberében sikerei voltak Adynak. A hónap 14-én elnyerte a főváros irodalmi díját, 27-én pedig a Royal szállóban tartott Ady-Beretvás-est öregbítette hírnevét.

Rokon versek az 1908-as keletkezésű Imádság háboru után és Az Úr érkezése, amelyekben a háború szintén a lélek háborgását jelenti. Más szempontból a Rendben van, Uristen című verssel rokonítható. (A verseket l. e kötetben.) A kapcsolódás forrása Kálvin tanítása a predestinációról. Mindkét versben megszólal az a meggyőződés, hogy az ember puszta eszköze az Istennek, tettei eleve elrendeltek. Szemem: övé volt, kezem: keze, / Mindent ő végeze. Pár hónappal korábban így vall kálvinizmusáról Ady: "Kálvinista vagyok, s a predestináción kívül mit se tartottam meg a vallásomból, de mint életfelfogás, mint lélek-idomító szisztéma ma is erősen érdekel a kálvinizmus." (A Szajna mellől. PN 1909. febr. 28.; AEÖPM IX. 312.)

Számos bibliai utalás fordul elő a versben. S Isten nem változott – "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz" (A Zsidókhoz írt Levél 13:8.); Ki rossz helyett jó és uj szivet / Adhat mindenkinek. – "És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet" (Ezékiel próféta könyve 11:19.); Hajunknak egy ősz, hulló szála / Följegyzett bú nála – "De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak" (Lukács evangéliuma 12:7.); S ha bűnös lény tőle elköszön, / Ő vár, mig visszajön – lásd a Tékozló fiú történetét. (Lukács evangéliuma 15:11–32.).

Az istenkeresés és a halálvárás – Édes-ernyedten várok várva / Most már a halálra – szinte összetartozik Adynál; ebből a szempontból rokonítható a Rendben van, Uristen ciklus számos versével: A Halál pitvarában, Rendben van, Uristen, Virág-fohász virágok Urához, Könyörgés vig halásért, Egy avas kérdés (l. e kötetben).

Irodalom

Hatvany II. 92–95.; Vatai 209–210.; Király II. 407–409.

Vissza a vershez



743.

Szivedet Isten segitse

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. december 1. II. évf. 23. sz. 632. – Ady Endre – (Másodikként Az Uraknak Ura után és a Fedjük be a rózsát, a Most pedig elnémulunk, A tavalyi cselédekhez és a Kezdenek nyakukba venni előtt.) – Kötetben: AmÉ1 (1912) (Asszony és temető ciklus) 33.; AmÉ2 (1919) 33. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 225.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból. Az AmÉ1 eltérései idegen kéztől, illetve nyomdahibából származhatnak.

Szövegeltérések

 

6.

újra

AmÉ1

AmÉ2

 

16.

szerelemmel,

AmÉ1

AmÉ2

 

18.

adna.

AmÉ1

AmÉ2

Keletkezéstörténet

Ennek a Szeretném, ha szeretnének kötetben már nem szereplő versnek megírásakor, 1909. nov. második felében Ady Budapesten tartózkodott. Nov. végén a kötet nagy része, így a szerelmes verseket tartalmazó ciklusok is már ki voltak szedve. (Földessy szerint Ady kifelejtette a kötetből. Amt 163.) Ugyancsak tévedésből maradt ki a következő, A Minden-Titkok versei címmel 1910. dec. 20. előtt megjelent kötetből. "[...] e kötet miatt majdnem szakítottam a Nyugattal. Kimaradt ügyetlenségből belőle tizenkét jó versem, külseje rettenetes, hanyag, ocsmány sajtóhibák a címtől kezdve a címjegyzékig." – írta Ady Diósi Ödönéknek december végén. (AEl II. 123., l. még ou. 122.)

A vers megírása idején igen feszült a kapcsolata Diósinéval: "[...] Magát magamnak mégis meg akarom tartani még Maga ellenére is. [...] Mindig kételkedni, mindig félreérteni, mindig gyanusítani, mindig szenvedést okozni, ez már majdnem gonoszság, avagy szándékos, eldobó methodus. [...] Szeretem, őrjöngve szeretem, el is pusztulok Magáért talán, de eldobni engem nem fog [...]. Még ha nagyon sokat is szenvedtem mostanában magától, ma még nem tudom hinni, hogy Maga méltatlan és rossz hozzám." (Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. nov. 13.?]; AEL II. 287–288.)

A költeményt az élet, szerelem = játék metafora alapján rokoníthatjuk több Ady-verssel: Léda ajkai között, Az örök halál-menet (l. e kötetben), A Szerelem eposzából (1910. január). Ez utóbbiból idézünk egy szorosabban kapcsolható strófát:

Nekem a szerelem nem volt víg ajándék,
Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék,
De volt ravatalos, halálos-víg torna,
Játék a halállal, titkos élet-forma.

Irodalom

Földessy: Amt 163.; AEöv-21 II. 619.; Király II. 174.

Vissza a vershez



744.

Fedjük be a rózsát

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. december 1. II. évf. 23. sz. 632–633. – Ady Endre – (Az Uraknak Ura, a Szivedet Isten segitse után, a Most pedig elnémulunk, A tavalyi cselédekhez és a Kezdenek nyakukba venni előtt) – Kötetben: Szsz1 (1910) (A kiadás egyes példányaiban (ld. OSZK-beli péld. 176.651) A Jövendő fehérei ciklus záróverse, más példányaiban (ld. PIM-beli péld. B. 651) az Áldott falusi köd ciklus első verse, ám a tartalomjegyzék itt is az előző ciklushoz sorolja.) 86, 88.; Szsz2 (1910) (Az Áldott falusi köd ciklus záróverse.) 95.; Szsz3 (1918) 95.; Szsz4 (1919) 95. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 164–165.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny-ból. A nyk-ból a vers hiányzik, a Szsz1korr-ban pedig idegen kéz írása. A vers ugyanis a kötet-összeállítás kései stádiumában készült el: nov. legutolsó napjaiban. Érdekes módon arra sem volt ideje és figyelme a költőnek, hogy a vers címét háromszavassá változtassa. A korrektúra azon ívén, melyen a kézírás található, nov. 30-i dátum áll, tehát a Szsz1korr nem későbbi a Ny-nál. Mivel az Szsz1-et ezek szerint nem autográf kéziratból szedték ki, viszont föltételezhetjük, hogy a Ny-ot igen, ezért az utóbbit választottuk alapszövegnek. A kétféle Szsz1 több, főleg sajtóhibából eredő eltérést mutat.

Az alábbi táblázatban a versnek a 88. oldalon közlő változata szerepel (a PIM-ban található példányokból a B. 651 és B. 4255 számúak). Az ettől eltérő példányokban a 11. és 16. sorok nem sajtóhibásak, az 1. és 22. sorokban viszont csotán alak szerepel a csatán helyett.

Szövegeltérések

 

2.

Szívenszúrt

Szsz1

     
   

Szivenszúrt

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

December,

Szsz1

     
   

December

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

5.

virágasszony,

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

10.

rózsa-senyvedés,

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

11.

Edes [sh]

Szsz1

     
 

12.

a rózsa-fedés.

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

15.

Szülik

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

víg

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

Elet, [sh]

     

Szsz4

 

19.

párja,

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

20.

S útszéli

Szsz1

     
   

Utszéli

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

fünek,

Szsz1

     
   

fűnek és nyurga

   

Szsz3

Szsz4

 

23.

Szívenszúrt

Szsz1

     
   

Szivenszúrt

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

December,

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

A Szeretném, ha szeretnének kötetben ez az egyetlen vers, amely a második kiadásban, sőt már az első kiadás bizonyos példányaiban új ciklusba került. Az 1909 decemberében megjelent Szsz1 legtöbb példányában az Áldott, falusi köd ciklus első verse volt, a tartalomjegyzékben pedig az előző, A Jövendő fehérei ciklus végére került, de egyes, minden bizonnyal korábban nyomott példányokban a vers maga is ennek a ciklusnak végén szerepelt. A bizonytalanság oka, hogy a Szsz1 szedése közben helyezte el a kötetben Ady a verset; egy már kiszedett részbe, utólag került be. Az 1910-ben megjelent második kiadásban kerül végleges helyére a költemény, az Áldott, falusi köd ciklus végére. Kovalovszky feltételezése szerint, eredetileg tudatosan illesztette a verset a "szocialista" ciklus végére "kiábrándulásának burkolt vallomásaként", de mivel nem akarta megbántani barátait, híveit, áthelyezte a következő ciklus "elejére, majd végére, ahol – egészen más téma- és hangulati környezetben – az esetleg fölismerhető jelkép-rejtjeles utalás más értelmezést kaphat." (EmlAE V. 530–531.)

A költemény az elmondottak miatt bizonyosan nov. legvégén keletkezett. L. erről még a Szövegkritika, szövegváltozatok rovatot.

Kovalovszky elsősorban Keresztszeghy Zoltán visszaemlékezésére alapozta föltevését – hogy nem csupán a véletlen játéka a vers helyének megváltoztatása. Keresztszeghy "egyszer megkérdezte Adyt, mire céloz a Fedjük be a rózsát című versében? Miben csalódott? Ő ezt nem érti. Ady elkomorult, nehezen felelt. Végre ezt mondta: » Ma is élhetnek boldog képzelők...«» Még mindég nem értem – mondta Zoltán. – A póri, pozsgás, nagy, buja rózsák miért voltak néked előbb orchideák? Mik ezek a rózsák?« Ady megint nehezen felelt. Tompán mondta: » A céda, pozsgás, póri buja rózsa: a szocializmus. Néhány év előtt ő volt nékem a legszebb orchidea.« (Dr. Farkas László: Ady Endréről. EmlAE V. 516–517.)

Valószínűtlen, hogy a versnek életrajzi háttere legyen, amint azt Ady Lajosné elbeszélése nyomán Dénes Zsófia, a könyv tényleges megszövegezője állítja. Endre és Lajos háztűznézőben jártak Érszentkirályon 1909. nov. 10-e körül, s szerintük ez gyakorolt Adyra olyan mély benyomást, mely után megszülethetett a vers. "De az is eszében kell legyen [Endrének], s ezért van benne örvendezés, hogy ezzel a szertartással Lajos, egyetlen testvére, az apásan féltett és szeretett öccs: asszonyt kap, segítőtársat, hogy soha többé ne legyen már egyedül. Nem úgy, mint ő. Tavaly háztűznézés után, hiszen már meg is írta erről, amit kellett." (AL-né 35., 41.)

Földessy a virág = asszony szimbólumra építi fel versértelmezését. (Földessy: Amt 125.)

A Fedjük be a rózsát első, konkrét jelentése arra utal, hogy a téli hideg beállta előtt a rózsatövekre – akárcsak a szőlőtőkékre – földet kell húzni, hogy ne fagyjanak meg.

Irodalom

AL-né 35–42.; Földessy: Amt 125.; Király II. 199., 206., 336.; EmlAE V. 516–517., 530–531.

Vissza a vershez



745.

Most pedig elnémulunk

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. december 1. II. évf. 23. sz. 633–634. – Ady Endre – (Az Uraknak Ura, a Szivedet Isten segitse, a Fedjük be a rózsát után és A tavalyi cselédekhez és a Kezdenek nyakukba venni előtt.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 126–127.; Szsz2 (1910) 128–129.; Szsz3 (1918) 128–129.; Szsz4 (1919) 128–129. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 178.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny alapján. A nyk a Ny kitépett oldala, nincsenek benne autográf javítások vagy jelek, így ezt nem tekinthetjük szövegforrásnak. A Szsz1korr szintén nem autográf, így itt romlott a vers szövege, és ez okozza a kiadások eltéréseit a Ny-tól.

Javításunk

1. A húgom szavának első magánhangzóját rövid ékezetesre javítottuk a 8., 25. és 32. sor mintájára.

Szövegeltérések

 

1.

húgom:

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

Este.

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

2.

hírt,

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

3.

szavú

Szsz1

     
   

szavú,

 

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

4.

befejezte

Szsz1

     
 

8.

húgom:

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

9.

Bús

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

víg

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

vallomások.

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

12.

Lelkembe

     

Szsz4

 

15.

Sírján

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

Bús

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

víg

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

21.

el

     

Szsz4

 

23.

szíve

Szsz1

     
 

25.

húgom:

Szsz1

 

Szsz3

Szsz4

   

Este.

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

28.

húrt

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

32.

húgom:

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Az 1909-es év novembere a költő számára sikereket hozott. 14-én elnyerte a főváros 2000 koronás irodalmi díját, 27-én a Royal szállóban Ady–Beretvás estet tartottak. Ady Lajos emlékezete szerint itt hangzott el először a vers: "Bandi előbb bevezető prózai írást olvasott fel, melyben irodalompolitikai elveit fejtegette, majd később verseket mutatott be, többek között »Az ágyam hivogat«-ot és végsőnek a »Most pedig elnémulunk«-at. E két verset ez alkalomra írta." (AL 136.)

Leveleiből azonban kitűnik, hogy pénzgondjai vannak, és Brüll Adéllal sem felhőtlen a kapcsolata. "Ez a magyarországi pár hónap befűtött nekem nagyon, habár bizonyos fokig szükségem volt reá. Meghurcolt, beteggé tett s undorral töltött el magam, életem és céljaim iránt." (Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. dec. 7.]; AEL II. 296.) Ennek a lelkiállapotnak következménye a vers, amelynek hangulatát és mondandóját Földessy így jellemzi: "Lezárása négy év költői harcának. Valami kifáradása is érezhető benne bő termékenységű évei után, valami bizonytalanság és lemondás, hogy folytathatja-e tovább életművét." (Amt 132.)

Az előző Ady-kötetek záróverseire jellemző Király István megállapítása: "... jelképesnek lehet tekinteni, hogy majd mindig azonos hangulatú – az exodus vágyát megszólaltató – versek kerültek az egyes kötetek végére." (Király II. 65.) Az Új verseket az Új vizeken járok, a Vér és arany kötetet Az Értől az Oceánig, Az Illés szekerén kötetet az Én kifelé megyek zárja. Míg az első két kötet záróverse a költő önbizalmát, optimizmusát szólaltatja meg, az Én kifelé megyek már "bús távozó"-ról beszél, a Most pedig elnémulunk pedig a költőkénti elhallgatást hirdeti. (A verseket l. AEÖV II. 168.; III. 72. és e kötetben.)

A vers gazdag költői képekben és motívumokban. A kút-kép előfordul Egy régi szinész-leány című versében is. A titok-motívum pedig megjelenik már az Új vizeken járok, Az elsülyedt utak, Lelkem szerelmes fattyai című versekben (l. e kötetben), és hamarosan bejelenti Ady a Ny-nak, hogy új kötetének, amely csak 1910 dec. második felében fog majd megjelenni, A Minden-Titkok versei címet szánja. (AEl II. 73.) Az éjszaka motívuma, mely a legtöbb kultúrában az elmúlással függ össze, kezdetektől jelen van költészetében. Csak néhány példa: Éjimádó, Bolyongás Azúr-országban, A platán-fa álma (l. AEÖV II. 65.; III. 10., 37.), és az Két szent vitorlás, Heléna, első csókom, Hiába hideg a Hold, Kocsi-út az éjszakában, Budapest éjszakája szól, Ujjak a Szajnában (l. e kötetben).

A költő élete során sokszor érezte, hogy nem kapja meg a joggal elvárt elismerést. Az új irodalmi irányt, amelyet képviselt, sokan támadták, s neki örökösen hadakoznia kellett támadóival. Ebből e vers tanúsága szerint most már elege volt. (De Ady Endre ne beszéljen. / Bujdosson el, ha tudja, merre, / Felejtse el, hogy mit akart, / Piros szive kék-holtra verve: / Most már minden, mindenki éljen.) Az anyám és én című versében így láttatja az anyját és önmagát: "Ő szülje az átok sarját / Erre a bús magyar földre, / Az új hangú tehetetlent, / Pacsirta-álcás sirályt." Az elbocsájtott légióban a harcban elfáradt költő jelenik meg: "Versek, álmoknak légiója, / Harcoljatok ezután másnál. / Elfáradt szegény, bús, vén vezéretek / Most egy kicsit elbujdosik / S megáll az elmulásnál." (A két verset l. AEÖV III. 31. és 108.)

Az elhallgatás motívuma rokon a Kocsi-út az éjszakában (l. e kötetben) központi szerepet játszó töredezettség-motívummal. A költő, aki el akart mondani "mindent [...], ami ma élő magyar emberben támadhat" ([Önéletrajz.] Ny 1909. június 1.; AEÖPM IX. 344.), fölismeri, hogy nincsen Egész, csak töredékek vannak. Gondolati-filozófiai síkon most is ez a felismerés okozhatta az időleges alkotói válságot.

A vers megírása után Ady csaknem két hónapig alig írt verset. Dec. 1-je után a Ny néhány egymást követő számában szokatlan módon egyetlen verset sem közölt. Legközelebb a folyóirat 1910. febr. 1-ji számába küldött Párizsból A Minden-Titkok verseiből gyűjtőcímmel három, csupán sorszámmal közölt költeményt. (Ady Lajos tévesen a Ny febr. 15-i számát említi. AL 137.)

Irodalom

AL 136–137.; Földessy: Amt 132–133.; Vatai 29–30.; Király II. 65, 368.; EmlAE IV. 563–564.

Vissza a vershez



746.

A tavalyi cselédekhez

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. december 1. II. évf. 23. sz. 634–635. – Ady Endre – (A tavalyi cselédek címmel ötödikként Az Uraknak Ura, a Szivedet Isten segitse, a Fedjük be a rózsát, a Most pedig elnémulunk után és a Kezdenek nyakukba venni című vers előtt.) – Kötetben: AmÉ1 (1912) (Szép magyar sors ciklus) 97–98.; AmÉ2 (1919) 97–98. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 244.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk AmÉ1-ből, mivel a Ny-hoz képest a címben változás van, amit csak a költő szándékának tulajdoníthatunk

Szövegeltérések

Cím: A tavalyi cselédek

   

Ny

 
 

25.

értnek.

 

AmÉ2

 

30.

értelem.

 

AmÉ2

 

35.

uj értelem,

Ny

 
   

uj magyarság

Ny

 
 

36.

Lesz

Ny

 

Keletkezéstörténet

A költemény nem került be a Szeretném, ha szeretnének kötetbe, sőt hanyagság folytán A Minden-Titkok versei kötetből is kifelejtették. (AEl II. 123.)

A vers születéséről Ady Lajos számol be: "Híre jött Adyhoz, hogy Andrássy Gyula gróf az alkotmánypárt egyik klub-estéjén igen kicsinylőleg nyilatkozott róla, mint emberről és költőről egyaránt, s a nyilatkozatot a párt jórészt arisztokrata tagjai nagyon helyeselték. Erre írta meg versét Ady." (AM II. 190.)

Földessy is ezt állítja, kiegészítve az átadó nevével: "Adytól tudom, hogy Moskovitz Iván, az ő személyes jó barátja (publicista és képviselő, az első világháborúban elesett), aki nagyon szerette Ady verseit, Ady egy (vagy több) kötetét odaadta pártvezérének, Andrássy Gyulának" (Földessy: Amt 172). "Andrássy azzal adta vissza az Ady verseit Moskovitznak, hogy érthetetlenek.... Erre vágta vissza Ady a kemény szavakat" (AM II. 191.). (Moskovitz Iván Lesznai Anna költőnő bátyja és Hatvany Lajos unokatestvére volt.)

A vers alapgondolata, hogy a magyar arisztokrácia sehonnai német lovagok leszármazottja, már több Ady-műben fölmerült. "A vezérek utódait kóbor nyugati lovagok váltották föl s Keletnek szép, szabad lelkes erényei helyére bemenekültek ide a boldog Nyugatról kiszorított, száműzött bűnök." (Pusztaszeren. BN 1907. szept. 17.; AEÖPM VIII. 342.). "A populus Werbőczianus gondoskodott arról, hogy végső rothadásig együttmaradjon, s legfeljebb lézengő, külföldi rittereket vett a maga soraiba." (Werbőczi és az ő népe. BN 1907. okt. 8.; AEÖPM IX. 20.; l. még: Vadászat Pusztaszer körül. BN 1907. dec. 7.; AEÖPM IX. 78.) A korban uralkodó nemzetfölfogással ellentétben Ady szemében a parasztok és a kisnemesek voltak az igazi magyarok. Ugyanakkor magyaroknak ismeri el mindazokat, akiket azzá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom.

A fiktív és eszményített ősök megidézése több korábbi költeményével rokonítja: Gyáva Barla diák (l. AEÖV III. 46.), az Ond vezér unokája és az Én nem vagyok magyar? (l. e kötetben). (EmlAE II. 480.) Valamint idevágó publicisztikáival (Egy kis ügy és egy nagy ügy. Szabadság 1905. júl. 2.; AEÖPM VI. 199.; A magyar Pimodán. Ny 1908. jan. 1. – febr. 16.; AEÖPM IX. 157–160. stb.). 1907 novemberében és decemberében A Hétben Barla néven is publikált, ezzel is mutatva az őseihez való kötődést.

Földessy szerint a kopjatörésben egy másik különbségtétel nyilatkozik meg: "emögött ez lappang: »mint Toldi Miklós«" (Amt 172.), aki "törött".

Magyarázat

ritter: német szó, lovagot jelent.

zsandár-miniszterek: a zsandár csendőrt jelent. Ady ifj. Andrássy Gyula (1860–1929) grófra céloz, aki ekkor a koalíciós kormány belügyminisztere volt.

Irodalom

AM II. 190–191.; Földessy: Amt 172–173.; EmlAE I. 319., II. 480.; Király II. 463–469., 637.; Vezér 266–267.

Vissza a vershez



747.

Kezdenek nyakukba venni

Megjelenés

Első megjelenés: Ny 1909. december 1. II. évf. 23. sz. 635. – Ady Endre – (Az Uraknak Ura, a Szivedet Isten segitse, a Fedjük be a rózsát, a Most pedig elnémulunk és A tavalyi cselédekhez után.) – Kötetben: Szsz1 (1910) (Egyre hosszabb napok ciklus) 126.; Szsz2 (1910) 128.; Szsz3 (1918) 128.; Szsz4 (1919) 128. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 177.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a Ny alapján. A nyk a Ny kitépett oldala; nincsenek benne autográf javítások vagy jelek, ahogy az Szsz1korr-ban sem, így ezek nem tekinthetők szövegforrásnak.

Szövegeltérések

 

3.

nem-ismertnek

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

13.

így

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

16.

Megfulasztnak

   

Szsz3

Szsz4

   

csúf

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

21.

nem-ismertnek

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

   

lenni.

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

Keletkezéstörténet

Nov. 27-én a Royal szállóban Ady–Beretvás estet tartottak. Ady Lajosné emlékezete szerint a vers ezen az esten hangzott el. (AL-né 142.) 1909 októbere-novembere Ady számára vidéki felolvasó körutak jegyében telt. Ennek állomásai: Nagyvárad, Temesvár, Debrecen, Kaposvár, Arad. Ezek az utak azonban fárasztóak voltak és nem csupán dicsőséget hoztak Adynak, hanem bosszúságot is: "Édes, jó Lacim, Bécsből írok, hova Medvéékkel és Medvéékhez jöttem pihenni Pestről pár napra. Abszolute nem a munka fárasztott el, de az emberek, muszáj ismerkedések, komiszságok és éjszakák. [...] De bizonyos, hogy a Nyugat-nak igenis nagyon jó reklám-utak ez utak, csak bírná az ember gyomra és idegrendszere." (Hatvany Lajosnak. [Bécs, 1909. nov. 1. és 3. között] AEL II. 280.) A nov. 27-i Ady–Beretvás-estre is rossz szájízzel készült, különösen azért, mert e lépését súlyos sértésnek vette versei másik megzenésítője, Reinitz Béla. (Vö. Bölöni 232–233.; AL 135–136) "Nagyon bánom, hogy a pénzszükség belekényszerített. Utálom magamat, mert undorító lármával jár, s haszon mégse lesz rajta." (Diósi Ödönnek. [Budapest, 1909. nov. 4.] AEL II. 283.) Az ismertség hátrányait Brüll Adélnak panaszolta: "Mert folyton komplikálódnak a magam-kereste helyzet zavarai. Ha itt vagyok, el kell mennem a Tajfun-premierre például, mert Lengyel [Menyhért] a Hatvany-család kedvence s a Nyugat titkára. Azután Ignotusékhoz is el kellett mennem ismét egy vacsorára. Beretvás urhoz pláne muszáj volt, mert ő előlegeket adott. És Zilahról állandóan jönnek volt tanáraim s ugy gondolják, kötelességük velem lenni. S ezer ilyen szamárság: bele kell bolondulni." (Diósi Ödönnének. [Budapest, 1909. nov. 4.] AEL II. 282.) Beretvás Hugónak így írt a kaposvári felolvasásról: "Muszáj holnap Kaposvárra mennem fölolvasni. Fehér ruhás szűzek várnak, virágok, a fene egye meg." ([Budapest, 1909. nov. 5.] AEL II. 284.)

A költő 1905-ben írt Búcsú Siker-asszonytól (l. AEÖV II. 162.) című versében már elhatárolta magát az olcsó sikertől: "Legyek neves hős kis kenyércsatán? / Fussak kegyért én, született kegyosztó? / Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni, / Úri dölyffel megállni, mosolyogni, / Míg tovább táncol kacsintva, híva / A Siker, ez a nagy hisztérika." A már széles körben ismertté vált Ady az 1909. nov. 1-ji Félelem és írás című cikkben nem csekély félelemmel vette tudomásul ismertségét és elismertségét: "De mióta – üzletileg szólván – akcióban vagyok, van egy még halálosabb félelmem: megértenek. Harminckét éves az ember, nem szereti Horatiust s az udvari költőket és hozzászokott, hogy a jó költő megdöglik, mielőtt sokan vették volna észre. És ekkor azt látja, hogy észreveszik, pláne Magyarországon példátlanul ütik, kiabálják, simogatják, látják. Meg kell ijedni, s én vajmi sokszor azt hiszem mostanában, hogy szélhámos vagyok, már majdnem siker-ember. Más is a helyemben mivel vigasztalná magát, mint hogy azok sem értik, akik értik? Én is ezt teszem, mert nagy félelmemben legkevésbé a banalitásoktól félek." (AEÖPM IX. 362.) A Magyar lelkek forradalma című vallomásában pedig így írt kéretlen tisztelőiről: "Túlzások vannak, persze, hogy túlzások is vannak, jönnek divatból, erkölcstelenségből, gyöngeségből a valakikhez a senkik, ügyes zsidók (se fajt, se felekezetet nem értünk), kihasználják avagy kihasználnák ezt az ez idő szerint még csak valószínű diadalt." (A Budapesti Újságírók Egyesületének 1909-ik évi Almanachja.; AEÖPM IX. 301.)

Végül – a konkrét inspiráció állítása nélkül – utalunk Verlaine Sajtó és irodalom (Littérature) című versére, amelyben hasonló gondolatok fogalmazódnak meg:

Véreim, cimborák elitje
a Sajtóban s a Versirásban,
becstelenségek dísz-szemetje
és elit a szimatolásban
(melyik aljas isten elitje?):
óh, lelkem rossz testvérei,
kik oly nagyon hallgattatok
és Hetven szörnyűségei
után agyonhallgattatok,
óh, lelkem rossz testvérei:
mért változtok meg egycsapásra?
Csönd volt, nagy csönd, évek során át.
Miért e sok kegy? egyre-másra
mért zengitek most a hozsánnát?
Mért változtok meg egycsapásra?
Óh, mért nem fojtanak bele
e papír-árba! A nevem,
melyet most fölfedeznek e
vak tyúkok, hízhat rémesen,
hízhat, s megpukkadhat bele!
Megvan hát a híres dicsőség:
jog a nagy, fekete nyomorra,
jog, hogy bennünk lakjon az éhség,
jog a férges, tetves piszokra!
Ez az a híres dicsőség!

(Szabó Lőrinc fordítása – Paul Verlaine versei. Bp., 1994. 343–344.)

Irodalom

AL-né 142.; Földessy: Amt 132.

Vissza a vershez



748.

Egy avas kérdés

Nyomdai kézirat, megjelenés

A Szsz1 nyomdára előkészített kézirata: autográf, ceruzával írt tisztázat törléssel, javítással. Két oldalszámozott fólió, 213 × 132 mm, az Hôtel de la Paix levélpapírjának hátlapján. Cím: Egy avas kérdés. Aláírás: Ady Endre. PIM A. 209/ 1–10.

Első megjelenés kötetben: Szsz1 (1910) (Rendben van, Uristen ciklus) 107–108.; Szsz2 (1910) 109–110.; Szsz3 (1918) 109–110.; Szsz4 (1919) 109–110. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 171.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk a nyk-ból, mely egyben k is. Itt egy autográf bejegyzés van: az utolsó sor elején S [olvashatatlan betűk] fölötte: zenvedjen.

Szövegeltérések

 

11.

bús

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

12.

valaki

Szsz1

Szsz2

Szsz3

Szsz4

 

20.

köd-múltnak,

Szsz1

     
   

köd-multnak,

 

Szsz2

   
 

23.

várja

     

Szsz4

Keletkezéstörténet

A vers első megjelenésének helye a Szeretném, ha szeretnének kötet, tehát a keletkezését 1909. dec. elejére kell datálni. (Annak az ívnek szedését, amelyben e vers is szerepel, nagy valószínűséggel dec. 3-án végezték.) "Verseskönyvem három nap múlva jelenik meg, ha igaz." (Diósi Ödönéknek. [Budapest, 1909. dec. 7.]; AEL II. 296.) Utoljára a Ny dec. 1-ji számában jelentek meg olyan versei, amelyek e kötetbe bekerültek. Az Egy avas kérdés feltehetőleg ezek után, de legkésőbb dec. 3-án íródott. Alátámasztja ezt az is, hogy a kézirat egyben a kötet nyomdai kéziratának része lett.

A versben Ady az emberiséget örökké foglalkoztató avas kérdés-re keresi a választ: miért él az ember? Az utolsó versszakban rezignált hangú feleletet ad rá, amelyben a kálvini predestináció tana nyilvánul meg. Eszerint az ember semmivel sem befolyásolhatja sorsát, az eleve elrendelt: Itt nem segít templom, imádság, / Fogadja el sorsát az ember. (L. még Az Uraknak Ura és a Rendben van, Uristen című verseket és jegyzetüket e kötetben.)

Irodalom

Földessy: Amt 128.

Vissza a vershez



749.

Köszönet az életért

Megjelenés

Első megjelenés: Egyetértés 1909. december 25. XXXXIV. évf. 305. sz. 91. – Ady Endre – ("Az Egyetértés karácsonya" mellékletben) – Kötetben: AmÉ1 (1912) (A szűz Pilátus ciklus) 7.; AmÉ2 (1919) 7. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 218.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk AmÉ1-ből.

Javításunk

A 10. sorban az egybeírt százszorvétkeztem alakot a sajtóközlésnek megfelelően szétválasztottuk.

Szövegeltérések

 

4.

Ugy

 

Egyetértés

   
   

sirtam

 

Egyetértés

   
 

7.

örüljön

 

Egyetértés

   
 

10.

százszor vétkezt [elmosó-

       
   

dott betűk]

 

Egyetértés

   
 

14.

Mindennemű

     

AmÉ2

 

17.

Életet

 

Egyetértés

   
 

18.

panaszolva

 

Egyetértés

   

Keletkezéstörténet

A Minden-Titkok versei kötetből hanyagság folytán kimaradt vers. Az Ady-versek közlésére monopóliumot szerzett Ny-nak Ady a következőket írta róla: "Az Egyetértés egy versemet közölte; régi, Kabosnak emlékül adott versem." (A Nyugat Szerkesztőségének. [Párizs, 1909. dec. 27.], AEL II. 299.) Nincs támpontunk arra nézve, hogy a vers mennyivel lehet első megjelenésénél korábbi keletkezésű. Valószínű, hogy valójában ekkoriban íródott, és csupán a Ny-nak ürügyül adott magyarázat a "régi" minősítés.

Kabos Ede (1864–1923) a BN szerkesztője és Ady barátja. Fél évvel e vers születése után Ady a következőket írja róla: "van-e nekem sok olyan emberem, akikben igazán, mindig bízhatom? – hogy az anyámon kívül talán csak te [Hatvany] vagy ilyen. S nagyon nagyon talán: Kabos, Fenyő és Schöpflin." (Hatvany Lajosnak, [Csorba-tó, 1910. aug.]; AEl II. 97.)

Igen találóan jellemzi Földessy a verset: "[...] harsány himnusza az Életben való hitnek, az Élet dicséretének [...]", s ebből a szempontból rokonítható többek között a Vezeklő vigadozás zsoltára, és az Első szeretőm ölében című versekkel – l. e kötetben. (Egy kis ellenszeminárium Hatvany Ady-világához. AM I. 150.; Földessy: Amt 158–159.)

A vers beszédes példája annak, hogyan lehet az életet önmagáért a létezésért, nem pedig annak kedvező voltáért szeretni: És akármi is fog már jönni, / Mielőtt végleg elmegyek, / Meg fogom ezt szépen köszönni. Ennek előzményét megtaláljuk egy 1903-ban megjelent cikkében: "Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet." (Itthon vagyok. Szilágy 1903. nov. 26.; AEÖPM IV. 183.) Király István szavaival: "[...] a rendre csodálkozott rá az objektív életszeretetben a magányos ember. Rádöbbent a világ mérhetetlen gazdagságára. Az individuális életigenléssel ellentétben nem a szubjektív vágyódás: az ámulás ünnepi áhítata jellemezte elsősorban ezt a fajta életszeretetet. Lenyűgöző látvány volt a világ." (Király II. 336.)

Irodalom

AM I. 150.; Benedek II. 168.; Földessy: Amt 158–159.; Vatai 167.; Király II. 334–337.; Vezér 260.

Vissza a vershez



750.

Mert másokért csatáztam

Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1909. december 25. XXXVII. évf. 304. sz. 2. – Tárca – Ady Endre – (Mert másokért is csatáztam címmel.) – További megjelenés: Szil 1910. január 6. XXVIII. évf. 1. sz. 1. – A Szilágy tárcája – Ady Endre – (Mert másokért is csatáztam címmel.) – Kötetben: AMTv1 (1910) (A Dicsőség Titkai ciklus) 85–86.; AMTv2 (1918) 85–86.; AMTv3 (1919) 105–106. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 209.

Szövegkritika, szövegváltozatok

Alapszövegünk AMTv1-ből. A további kötetek kisebb, a folyóiratbeli közlések lényegesebb eltéréseket tartalmaznak.

Javításunk

Az 5. sor vissztekintek szavát visszatekintek-re javítottuk a folyóiratközléseknek megfelelően.

Szövegeltérések

Cím: másokért is csatáztam

   

NSz

Szil

   
 

[ajánlás nélkül]

 

NSz

Szil

AMTv2

AMTv3

 

2.

sem

 

Szil

   
 

3.

már egy új

 

Szil

   
   

uj

NSz

     
 

4.

Kinszenvedő

NSz

     
   

utamnak

NSz

 

AMTv2

AMTv3

 

7.

készűl

 

Szil

   
 

10.

házasi

NSz

     
   

természet.

   

AMTv2

AMTv3

 

24.

Ugy

NSz

Szil

   
   

vivtam

NSz

   

AMTv3

   

hiu

NSz

Szil

   
 

25.

magam, magam

 

Szil

   
 

28.

milliókért;

 

Szil

   
 

29.

Voltam,

NSz

Szil

   
   

megalázott

 

Szil

   
 

30.

ujjongva

NSz

   

AMTv3

 

32.

meg, még

 

Szil

   
   

még sem, még sem,

NSz

Szil

   
 

33.

Volt sok termékeny

NSz

Szil

   
   

szivverésem

NSz

     
   

szívverésem.

 

Szil

   
 

38.

igy

NSz

     
 

39.

igy

NSz

     
   

gyönyörűbben

 

Szil

   
 

41.

mit sem

 

Szil

   
 

42.

másnak,

 

Szil

   

Keletkezéstörténet

1909. dec. 13-án immár ötödször utazik Ady Párizsba, s a vers megjelenése után két nappal a Ny-tal kötött megállapodás "felrúgásáért" mentegetőző levelet ír: "A Népszavába jött versre engedelmet kaptam tőletek még régebben. A süketért [Révész Béla] meg kellett írnom, pláne ők versekre adtak régebben előleget. De evvel vége is." (A Nyugat szerkesztőségének. [Párizs, 1909. dec. 27.]; AEl II. 299.) A vers megírásának idejét nem tudjuk pontosan meghatározni, de valószínű, hogy decemberben keletkezett.

Ady a verset Oláh Gábornak ajánlotta, s egyúttal le is zárta a kettejük között már több mint egy éve húzódó irodalmi csatározást. (L. bővebben: EmlAE III. 93.) Oláh Gábor visszaemlékezésében megindokolja legalábbis a versküldés előzményeit: "Rákosi Jenőnek A Holnap című cikke miatt már neheztelt rám Ady; ezt a neheztelést pesti pajtásai gúnyolódássá szították és még jobban uszították ellenem. Ady a hangulatok rabja volt. Szemben mindig kedves, megértő, jó fiú; hátam mögött leszóló, semmibevevő. Így történt, hogy versben támadtam neki: a Faragott istenképek-ben, amelyet ő, úgy látszik, nagyon a szívére vehetett, mert A Minden-Titkok versei kötetében felelt rá: Mert másokért csatáztam című mélyről jött költeményével. Oda is írta a címe alá: » Oláh Gábornak küldöm.« " (Oláh Gábor: Ady Endre. AM. I. 118.)

Oláh Gábor:

Egy faragott istenképhez

Faragott bálvány: megtagadlak,
Nekem nem voltál soha ősöm,
Torz álmodat, beteg rózsádat
Nem szedtem tőled soha őszön.
Egy bal, szomorú esztendőmben,
Mikor lelkemben ketté váltam,
Mikor csatát magammal vívtam:
Véletlenül terád találtam.
Én akkor a halált kerestem,
Úgy rémlett: te vagy a halálom;
Fekete, titkos, mély szent voltál,
S tehozzád vitt ezernyi lábnyom.
Babonás temető kékfátylas
Ködében lengettél előttem,
Sírokból kicsapott lidércláng:
Behunyt szemmel hozzád szegődtem.
Nagyon fájt, botorúl fájt szívem,
S te tudtál rá sok gyógyító dalt.
Sötéten folyt le balzsama rám,
Elzsongított, hol a kín vagdalt.

Egyszer, hogy a hajnal megpercen,
S elönt a reggel üde fénye:
Fölnézek rád – – teremtő Isten!
Agyad, szived, csontod kiégve.
Ott állsz egy síron, csontváz bálvány,
Szavakon tornázol hörögve,
Fakó zenét kolompol csontod,
Verejtéked gyöngyöz a földre.
Megrémültem. Mert koponyádból
Fekete víz folyt, halott ember.
Kitártam mellemet lihegve,
S rohantam a dörgő életbe
Vissza, újongó szerelemmel.

Oláh korábban, az Istenek alkonya kötetében is kifakadt már Ady ellen: az Asszony-férfiak és az Irodalmi átok alatt című verseiben.

Ráadásul még prózájában is Adynak rontott. Az 1908-ban Keletiek Nyugaton címmel megjelent írásában olvashatók bántó kitételek: "Ady Endre a maga baján túl soha nem látott." és "Beleestél a bűnök csávájába, fetrengesz, jajgatsz, keresed az istent, mert az embereket elvesztetted. [...] Azért téged soha nem szeretnek az Élet tiszavirág-emberei; mindig lesz egy kis táborod, külön, feketén, büszkén, azok utánoznak, úgy jajgatnak, ahogy te jajgattál, de nem úgy szenvedtek, ahogy te szenvedtél." (Oláh Gábor: Keletiek Nyugaton. 1908. 61., 28–29.) Nem maradt el Ady válasza, egy szúrós, lekicsinylő kritika Oláh első verseskötetéről. (Az élet lobogója alatt. Ny 1909. jan. 1.; AEÖPM IX. 294.) Erre felelt Oláh a fent idézett verssel.

Oláh még szintén 1908-ban írt kritikát Adyról – amelyet a Ny nem óhajtott közölni –, de 1909 tavaszán megjelent Debrecenben: "Kihímzett palástja sok szürkeségbe fáradt szemet megbabonázott, tódultak utána, új Messiás után új tanítványok; csak azt nem gondolták meg, hogy az élet célja nem a halál, s aki Ady Endrét követni akarja: át kell élnie az ő keserves életét s örömvesztetten hullani valami nagy feketeségbe vele együtt. [...] Ady bajosan lesz az előre törekvők énekese; ő félig sem élet, félignél több halál. [...] Fantáziájának beteges túlerőltetése modorosságra vetemíti. [...] (Oláh Gábor: Ady Endre. DFU, 1909. ápr. 11., 12–13.; Írói arcképek. Debrecen, 1910.)

Kovalovszky Miklós írja: "1909 októberében találkoztak ismét a Nyugat debreceni előadásán. Úgy látszik, összebékültek, mert ekkortájt Oláh többször járt Pesten a Három Hollóban (l. AM I. 119.; EmlAE II. 742.) 1910 nyarán pedig Ady keresi fel őt Debrecenben [...]" (EmlAE III. 93.; l. még AL 142.)

Év végi számvetés ez a vers is, akárcsak A mentő glória az előző évben. Mind a kettőben nem csupán a keletkezés évével, hanem az egész élettel néz szembe a lírai alany. A lepörgetett élettörténet végállomása mindkét esetben a bűnök alóli felmentés, aminek indoka a másokért vállalt áldozat. (L. még ebben a motívumkörben a Vén diák üdvözlete, A Jövendő fehérei, és A könnyek haszna című verseket e kötetben.)

Kovalovszky fontosnak tartja megjegyezni, hogy a versben ugyanaz a szemlélet érvényesül, amely először a Vér és arany kötet verseiben jelenik meg: "a felfokozott önértékelés felsőfokát jelző isten szó fogalomköre [...] önmagára vonatkoztatva" szerepel. Ez a látásmód 1909 körül válik átfogóan jellemzővé. Ilymódon a szóban forgó költemény rokonítható A Hágár oltára, a Nem játszom tovább és a Lukács Hugónak (l. e kötetben) című versekkel. (EmlAE III. 428.)

Király a verssel kapcsolatban rámutat az Ady-életműben bekövetkezett igen jelentős változásra. Míg korábban életigenlő verseit a pogány életélvezet (annak is két fajtája: az apollói és a dionüszoszi) táplálta, mostanra "az éntől független valóság volt itt már az élet", s így azt "parancsoló objektivitás" alapján önmagáért kellett szeretni. (Király II. 335.)

Földessy egy Tolsztoj-idézettel állítja párhuzamba a verset: "Nem hiába mondá ő, hogy az életben csak egy kétségtelen boldogság van – másokért élni." (Családi boldogság. Olcsó Könyvtár, 1878. 26.)

Irodalom

AM I. 118.; Sík 185.; Földessy: Amt 151.; Vatai 379.; Király II. 232., 312., 335.; EmlAE III. 93., 101–102., 427–428.

Vissza a vershez




Hátra Címlap és tartalomjegyzék