Önismeret

Szigethy Gábor előszava

Kurucok, labancok – voltak lehetőségeink!

Hajdani göröghonban, a napsütötte delphoi templom márványfalán volt olvasható a hét görög bölcs egyikének tulajdonított tanítás, amely Platón és Xenophón műveiben hagyományozódott az utókorra: Ismerd meg tenmagad!

Mi ezer éve birkózunk a roppant feladattal.

Voltunk a keresztény Európa utolsó bástyája, török elözönlés ellenében a végső remény, s amíg kardvillogtató feladatunk erkölcsi szépségével kérkedtünk s ámítottuk önmagunk, magunkra hagyott Európa, fél országunk fölégette, birtokba vette a török, s hatalomért, birtokért torzsalkodó uraink véres aprópénzért kótyavetyélték el a hazát.

Voltunk kurucok, jövő-reményekből, szabadságálmokból építettük függetlenségünk szivárványszépségű palotáját.

Voltunk labancok, okos mérlegeléssel, bölcs ösztönnel igazítottuk lépésünk az erős szomszédhoz, így reméltünk előnyt s jobb jövőt magunknak kicsikarni.

Voltunk Mária országa, tömjénfüstös áhítatba burkolt-rejtett Regrum Marianum.

Voltunk erős vár, protestáns szikla, eleven gát Bécs és Sztambul között.

Voltunk végvár, voltunk gyepű: hol egy tagban, hol három részre szakítva.

Voltunk, vagyunk ezer éve Európában magyarok.

Élünk: ismerkedünk önmagunkkal!

„A nemzet az önismeret által emelkedik ki a pusztán csak tenyésző lét formájából; ebben a síkban szemléli önmagát, múltja emlékezetét, jelene adottságait s jövője álmait” – 1939-ben fogalmaz így Keresztury Dezső.

A nemzeti önismeret három pillére: a múlt emlékezete, a jelen adottságai s a jövő álmai.

A múlt emlékezete; de melyik múltunk emlékezésre, megőrzésre méltó? Emlékezzünk kuruc őseinkre? Ápoljuk labanc eleink emlékét? Bolyongva múltunk tájain, Nagyszombaton vagy Kolozsvárott időzzünk hosszabban?

Zrínyi Miklós a Magyar Királyság alattvalója volt, Apáczai Csere János az Erdélyi Fejedelemség lakója. Az egyik katolikus, a másik protestáns. Az egyiket a nemes, jezsuita Pázmány, a másikat a protestáns, polgári Németalföld nevelte. Az egyik politikai gondolkodásában a török a legnagyobb ellenfél, s hajlandó Béccsel szövetkezni Magyarország felszabadítása, megmentése érdekében. A másik Bécs uraiban látja a magyarságra leselkedő nagyobb veszélyt, és a törökkel kényszerűen egyezkedő politika híve.

Melyik a kuruc, melyik a labanc?

A jelen adottságai; Zrínyi Miklós dunántúli, Apáczai Csere János erdélyi. Zrínyi hátában a Habsburgokkal néz farkasszemet a törökkel, Apáczai vállaira a muzulmán kolosszus nehezedik, szemét Habsburg-zsoldosok pengevillogása vakítja. Török portyák rabolják, pusztítják a királyság falvait, Erdély gazdag földjeit osztrák martalócok dúlják. A törökbarát franciák Erdélyt pártolják, az angolok – fontos az európai erők egyensúlya – a Habsburgokat.

Hol vannak ma már a hajdani országhatárok s államformák, amelyeket akkor tökéletesnek s örök életűnek gondoltak? Hol vannak a Habsburgok, s mivé porladt a török birodalom?

Múlt idő – de a 17. század derekán Zrínyi Miklós és Apáczai Csere János számára ezek a politikai határok, államformák, birodalmak a jelen adottságai. Megélt magyar évszázadokra emlékezve ezzel a jelennel kellett szembenézniük, megbirkózniuk.

Ezt a jelent kellett meghódítaniuk.

És közben álmodni a jövőről!

A jövő álmai; a múlt emlékeitől megbűvölten, a jelen kalodájába zárva álmodni megváltó holnapot. A jelen bűvöletében rossz emlékű múlttól szakadva várni jobb jövőt. Emlékezve a múltra, jövőt nem remélve élni a jelennek.

Vannak lehetőségeink?

Móricz Zsigmond végigbarangolva Erdély 17. századi történelmén, a jelen adottságait múlt és jövő gyújtópontjába sűrítve, mindannyiunkat tanít álmodni: „A fejedelemnek, nagyságos uram, nem lehet olyan álmot álmodni, amilyet akar: csak amit lehet... Nem is csak amit lehet: de amit kell…

Mit is mondott III. Napoleon egy szorongatóan halk szavú, cigarettafüstös éjszakai audiencián 1859. május 5-én Kossuth Lajosnak: „Sohasem kell akarni a lehetetlent.” Politikus okos tanácsa: a jelen helyzetben lehetetlent kívánni dőreség. De hogy álmodott jövőnkben mi lehetséges és mi lehetetlen, függ attól: akarjuk-e, merjük-e álmodni, amit kell. Mert ha csak annak eljöveteléről ábrándozunk, amiről az gondoljuk: lehet – egy tál lencséért mondunk le a holnapról.

A nemzeti önismeret három pillére: jól emlékezni a múltra, okosan mérni fel a jelen adottságait s merészen álmodni.

Kurucok, labancok: akarunk? Merünk?




Kezdőlap Előre