Ady Endre (1877–1919) – a költő-óriás életművéhez fűződő személyes viszonyáról s Adynak kortársaira tett rendkívüli hatásáról – számos korábbi írása után – 1963-ban Sinkó Ervin szenvedélyes hangú esszében vallott. (Sinkó Ervin: Epikurosz hervadt kertje. Novi Sad. 1964. 100–110.) Az Optimisták című regényben: „…itt él az egyetlen, aki ebben a nagyon nagyokat is megtébolyító véres mészárlásban első perctől kezdve tisztán megőrizte szívét és agyát és ember maradt, a beteg, alkoholtól és orvosságoktól elmérgezett, kínlódó testével ragyogóan, jajgatóan ember maradt, az emberért szót emelő ember az őrjöngő népek közepette: Ady Endre.” (Csodás ismerkedés a legcsodásabb Budapesttel.)