„Utána »Jud! Jud!« csatakiáltással taszították le a csöppet se harcias, reszkető térdű kisfiút az árokba.” – Bori Imre könyvében így értelmezi-magyarázza ezt az életrajzi epizódot: „A gyermekkorról maga az író beszélt Szemben a bíróval című önéletrajzában. Traumáról van szó természetesen, amelyen az emberek általában gyorsan túlteszik magukat. A visszapillantó – az 1930-as években – fokozott jelentőséget tulajdonít az »esetnek«, s valószínűleg nem is alaptalanul – de a felnőtt ember szempontjából és eszmei célzatosságával. Az apatini Spitzer fiú védettebb és éppen ezért védtelenebb volt, mint sors- és kortársai az apatini utcák porában, s nyilván ez volt az alapvető oka, hogy »sorsdöntőnek« érezte később az apró epizódot, »esetét« a sváb parasztgyerekek falkájával, amint rávetik magukat, lefogják, kigombolják a rövidnadrágját, hogy megnézzék »a zsidófiú fütyülőjét«, majd az árokba lökik, »Jud! Jud!« kiáltással. Elképzelhető, hogy ebben a bandában ott voltak már az SS-osztagok kandidátusai is, s későbbi mesterségükre készültek fel az árokparton, és tudott, hogy az antiszemitizmus a Monarchia közszellemében lappangott, fel-fellobbant »vérvádként«, mint Tiszaeszláron egy-két évtizeddel azelőtt, de még nehezebb elfogadni, hogy csak a zsidót alázták meg az árokparton, s nem az idegen, a velük nem barátkozó, a szellemiekben és anyagiakban felettük álló úrifiút is, a Spitzerék csemetéjét, aki nem ismerte a gyermekközösségek íratlan, ám annál nyersebb szokásjogát, és éppen nem tudott védekezni a támadások ellen. S ezen a ponton kezdődik az esemény átképzésének, egyúttal metafizikai tartalommal való megtöltésének a munkája is a férfi visszapillantó tükrében. Legendásít, mintha a szelídség és a szeretet prófétájának történetébe kezdett volna, aki ott ring a cseléd-dajka karjai között. Magányosságát emlegeti, joggal, de ez a magány az úrigyereké, és nem csupán a zsidóé, és a család rovására kellett volna írnia, amivel a világot vádolta. Más fényben kell egyben Sinkó »cselédkérdését« is látnunk, mint amilyenben ő elénk állítja a Szemben a bíróval lapjain. A cseléd is abból a »vad« világból jött, ahova neki nem volt bejárása már osztályhelyzete miatt sem, főképp, ha az nem volt apatini német, hanem kupuszinai magyar lány.” (Bori Imre: Sinkó Ervin. Újvidék. 1981. 5–7.)