A RÁOLVASÁSOK RENDSZERE

KÍVÁNSÁGOK, PARANCSOK

1. Árpa gyógyítása: A beteg szemet jobb keze „nevetlen” (negyedik) ujjával háromszor „keresztezte” egy hetedik gyerek, utána köpködött és mondta:

(Karancskeszi, Nógrád m.)

2. Kendervetés bevégeztekor mondták:

(Nagykapos, Ung. m.)

3. Búzavetés megkezdése előtt:

(Vasegerszeg, Vas m.)

4. Aki legelőször látta meg az árpás beteget, szembeköpte, így szólva:

(Verpelét, Heves m.)

5. Ha a tehén szemén hályog volt, füvet tekertek fehér rongyocskába, amit hosszú madzaggal körülcsavartak. Csavarás közben kilenc Miatyánkot kellett elimádkozni, és mindegyik után ezt mondani:

(Magyarbőd, Abaúj-Torna m.)

6. A tehén ellés utáni első fejés tejét felmelegítették. Az összecsomósodott tejből megkínálták a szomszéd gyerekeket. A gazdasszony vizet öntött a földön ülő gyerekek fejére, s közben így szólt:

(Galgahévíz, Pest m.)

7. A kenyértészta bevetésekor ezt mondta a gazdasszony:

(Kiskunhalas)

1. Ha hideg rázta a gyereket, anyja ruhával vagy üres zsákkal ütögette, s közben mondogatta:

(Szigetszentmiklós, Pest m.)

2. A köszvénytől szenvedőre egymás után három pénteken harisnyaszárba kötött meleg korpát tesznek. A harmadik pénteken eresztik szélnek a korpát e szavak kíséretében:

(Ipolyszög, Nógrád m.)

3. A patkányt „bíbájos emberek” küldték el a háztól. A hajnali harangszó előtt megetették őket búzával, majd a misére hívó első harangszókor így szóltak hozzájuk:

(Jászapáti, Szolnok m.)

4. A ház körül talált patkányokat megszámolták, majd ezt mondták nekik:

(Tura, Pest m.)

1. Akinek zsébrés (aphthás) a szája, három egymást követő hajnalban menjen a „tyúkülő” alá, és ott mondja háromszor:

(Öcsöd, Békés m.)

2. Az árpás beteg hét szem árpával sorban megkeríti a szemét, miközben mondja:

Ezután az árpaszemeket égő kemencébe dobja.

(Bánokszentgyörgy, Zala m.)

3. Ha a gyerek elvágta a kezét, anyja jobb keze élével keresztezgette a vágást, és mondta:

(Alattyán, Szolnok m.)

4. Akinek „tyúksegge” (tyúkszeme vagy szemölcse) volt, újholdkor kiment az udvarra, és így szólt:

(Kenézlő, Szabolcs m.)

5. A rosszul termő gyümölcsfákat fejszével fenyegették:

(Kisbodak, Moson m.)

6. Ha nem termett a gyümölcsfa, karácsony estéjén, tésztagyúrás közben, tésztás kezében késsel kiment a gazdasszony megfenyegetni:

(Lábnik, Moldva)

1. A náthás ember valakinek észrevétlenül a vállába harap, és magában mondja:

(Nyíri, Abaúj m.)

2. A „falatkát” (nyelven nőtt pattanást) kenyérdarabbal nyomkodták. A kenyeret utána e szavakkal a kutyának dobták:

(Andrásfalva, Bukovina)

3. Ha a tűz nagyon morgott, így szólva beleköptek:

(Hódmezővásárhely)

4. A bolha ellen a gazdának március elsején háromszor meg kellett meztelenül kerülnie a házat. Minden kerülésnél ezt kiáltotta:

(Torda, Aranyosszék, Torockó)

5. Ha patkány volt a háznál, a gazda éjfélkor vetkőzött meztelenre, úgy ment körül a házon. Azt mondta a patkányoknak:

(Zagyvarékas, Pest m.)

1. Az árpás szemű háromszor megkerítette a szemét a kisujjával, majd dobó mozdulatot téve háta mögé, így szólt:

(Kiszombor, Torontál m.)

2. „Igézet” gyógyítására (vízbe dobott parázzsal) szenes vizet készítettek. A vízből a gyerek szeme közé hintettek, s közben ezt mondták:

(Beregrákos, Bereg m.)

3. A „kelevény”-t a „tudós asszony” kerekítette bicskával csípett földdel. A földet, amivel kerekítettek, vagy eltemetik a végén, vagy fejük fölött hátrahajítják, ezt mondva:

(Tápé, Csongrád m.)

4. „Udma” (nyirokmirigy-duzzanat) gyógyításakor a gyógyító háromszor „kerítette” a fájós nyakat, és mondta:

(Somoska, Moldva)

5. Hurutos gyerekre így olvastak rá:

(Lészped, Moldva)

1. Sárgaság gyógyítására a beteg egy főtt tojást ás el egy hangyabolyba, és közben ezt mondja:

Odamenet és jövet nem szabad hátranéznie.

(Feketekörös völgye, Bihar m.)

2. Fejfájós beteg szenteltvizet locsol a földre, miközben így szól:

(Nyíri, Abaúj m.)

3. Tyúkültetéskor a tojást bundasapkából rakták a fészekbe, és ezt mondták:

(Bolhás, Somogy m.)

4. Ha a csecsemőt új helyre vitték, a házigazda tojást dugott a gyerek párnája alá. Előtte e szavakkal simogatta meg a gyerek „inait”:

(Ordas, Pest m.)

5. Ugyanez a cselekmény az alábbi szöveggel:

(Nagyiván, Heves m.)

6. Tyúkültetéskor karácsonykor fogott, nádszálba dugott legyet tettek a kotló alá, ezt mondván:

(Hódmezővásárhely)

7. Luca napján a gazdasszony mákot szórt a tyúkólba, közben piszkafával bökdöste a tyúkokat, és ezt mondotta:

(Dobos, Békés m.)

8. Mikor a kisgyerek először ment idegen helyre, ott tojást adtak a kezébe, és ezt mondták:

(Cigánd, Zemplén m.)

9. A „megrontott” tehenet úgy gyógyították, hogy láng fölött tüzesített csuporba szűrték a tejet, hogy ezzel a „rontó”-nak ártsanak. Közben így beszéltek:

(Kraszna, Szilágy m.)

10. Tyúkültetés előtt a kotlót a kemencéhez dörzsölték, és mondták:

(Paszab, Szabolcs m.)

11. A tojást csürhehajtáskor tették a tyúk alá, így szólva:

(Cigánd, Zemplén m.)

12. Ha a kisgyerek nem akart megszólalni, a „kenyérmosóvízből” itatták, ezt mondván:

(Somogy m.)

13. „Tehénrontás” megelőzésére Luca napján (december 13.) kötött „pemet” madzagjával viaszgyertyát csináltak. A tehenet tömjénnel füstölték, miközben a kapuban, ahol átjárt a tehén, az így készített gyertya égett. Közben ezt mondta a gazda:

(17. században feljegyzett kéziratból)

14. A „csomót”, kelést szekér tengelyéről leszedett sárral kenegették körül, s hozzá háromszor így szóltak:

(Udvarhely m.)

15. Ha a méhraj el akart repülni, ezt mondták:

(1614-ben feljegyzett kéziratból)

16. Ha a ló egyik lábának inát megütötte, a fájó inat dörgölve háromszor rá kellett olvasni:

(1666-ban feljegyzett kézirat)

1. „Tyúksegget” (szemölcsöt) úgy gyógyítottak, hogy a beteg újholdkor kiment a házból, úgy csinált, mintha port seperne a szemölcseire, és ezt mondta:

(Alattyán, Szolnok m.)

2. Hasonló cselekménnyel:

(Pusztamérges, Csongrád m.)

3. Árpát, kelést, tyúkszemet száraz békával dörzsöltek újholdkor. A holdra nézve mondták:

(Mezőkövesd, Borsod m.)

4. Szemölcsre:

(Tiszasas, Szolnok m.)

5. Árpára:

(Rimóc, Nógrád m.)

6. A fejfájós beteg patakban mosta a fejét, és kilencszer mondta:

(Torda, Aranyosszék és Torockó)

7. A „zsébrés” (szájpenészes) gyereket napkelte előtt a szilvafa alá vitte ki a gyógyító. Ott a gyereket a nap felé fordítva a beteg helyet szalonnadarabbal kenegette, majd a szalonnát feje fölött hátradobva így szólt:

(Terbeléd, Nógrád m.)

8. Szemölcs gyógyítására:

(Berettyóújfalu, Bihar m.)

9. Akin sömör volt, szalmaszállal kerítgette háromszor, és hozzá ezt mondta:

(Lovászpatona, Veszprém m.)

10. Március elsején a háziasszony végighúzta a kötényét a szoba földjén, és kiszólt az ablakon, férje pedig kintről felelt:

Abban az évben nem volt bolhájuk.

(Orosháza környéke)

11. Bármilyen ember- vagy állatbetegség gyógyítása után a gyógyító falhoz dörzsölte a kezét, e szavakkal:

(Székkutas, Csongrád m.)

12. Tyúkültetéskor lopott forgácsot tettek a fészekbe, így szólva:

(Balaton-mellék)

13. Szent György napján (április 24.) ezzel a mondókával szedtek a búzaföldről harmatot a boszorkányok:

(1568-as boszorkányper, Kolozsvár)

14. Hasonló cselekménnyel:

(Zagyvarékas, Pest m.)

15. Mikor sütéskor a kenyeret a lapátra tették, keresztet vetettek a kenyérre, közben szóltak:

(Galgahévíz, Pest m.)

16. Kelést holdfogytán kellett késsel nyomkodni, ezt mondva:

(Galgahévíz, Pest m.)

17. A szemen nőtt árpát „nevetlen” (negyedik) ujjal kellett „megkeresztelni” és ezt mondani háromszor:

A szöveget nem szabad eltéveszteni.

(Istenmezeje, Heves m.)

18. Az árpát késsel „aratták” le (a szem előtt késsel hessegettek):

(Ordas, Pest m.)

19. „Pokolkelet” (kelés) gyógyítására:

(Klárafalva, Torontál m.)

1. Akinek szemölcs volt a kezén, az evés közben a szájából véletlenül kiesett morzsával kilencszer „megkerekítette”, majd a morzsát háta mögé dobta, ezt mondva:

(Mezőtúr, Szolnok m.)

2. A „tyúkvar” nevű bőrbetegség gyógyítására „keresetlen” lófejjel dörgölték meg a beteg helyet. A lófejet (koponyát) visszatették oda, ahol találták, majd ezt mondták háromszor:

(Kiskunhalas, Bács m.)

3. A sokat betegeskedő kisgyereket szülei éjfélkor kivitték a határba. Közben szó nem eshetett. Az erdőben az apa egy élőfa törzsét kettéhasította. Az így keletkezett nyíláson így szólva háromszor keresztülhúzták a gyereket:

Közben a gyerekről lesodródott az inge, és fennakadt a fában. Az inget örökre ott hagyták.

(Gagybátor, Abaúj m.)

4. A derékfájós három hajnalban elment a templomba. Odamenet öt Miatyánkot és öt Üdvözlégyet imádkozott el, majd ott a templom négy sarkához dörgölőzött, és ezt mondta:

(Szőreg, Torontál m.)

5. A fejfájós napkelte előtt szótlanul kiment a folyóvízhez. A folyással szemközt állva háromszor szórt vizet magán túlra, ezt mondva:

„Sohasem fog fájni a feje.”

(Parnó, Zemplén m.)

6. A fogfájós egy szál zsályát leszakított, és azt mondta, miközben szagolta:

(Szőreg, Torontál m.)

7. A sárgaságban szenvedő kilenc pókot hordott dióhéjba kötve a nyakában kilenc napig. A kilencedik nap hajnalán – úgy, hogy ne tudjon róla senki – a Tiszához ment, és a folyónak háttal állva bal kézzel a Tiszába dobta a pókokat, így szólva:

(Tiszainoka, Szolnok m.)

8. A „kurvaköszvényes” (szifilisztől származó kiütések) olyan helyről, ahol három kontyos asszony van, ellop egy ruhadarabot. Ezzel dörzsöli magát bal kézzel, majd kútba nézve mondja:

(Vargyas, Udvarhely m.)

9. Az árpás szemű árpaszemet dobott a kútba, miután „visszájáról” keresztet vetett vele a szemére, és így szólt:

(Regéc, Abaúj m.)

10. Hasonló cselekménnyel:

(Tiszaderzs, Szolnok m.)

11. A „hideglelős” lyukat fúrt egy kiszáradt fába, majd háromszor belelehelt, és ezt mondta:

(Székelyföld)

12. A sárgaságos beteg négy hétig fekete tyúk tojását hordta a nyakában, zacskóba kötve. Ezután így szólva folyóvízbe hajította a tojást:

Hátranézés nélkül ment haza.

(Erdőcsokonya, Somogy m.)

13. Hogy a méhraj el ne menjen, a méhek alól kevéske földet vettek. Valamibe belekötve a karácsonyi ünnepek alatt azt magukkal hurcolták, az ünnep után pedig behintették vele a méheket, így szólva:

(17. század második feléből származó kéziratból)

14. A fogfájós újhold péntekén a holdra nézve mondta háromszor:

(17–18. század fordulójáról származó kéziratból)

15. Hogy a tehenet megóvják a „rontástól”, a köpülőbe karácsonyi kölest szórtak, így szólva:

(1703-as boszorkányper, Kocs, Komárom m.)

16. A tehén ellésekor – hogy a rontó boszorkánytól óvják – bal kézzel kölest szórtak az állatra, és ezt mondogatták:

(Csobaj, Szabolcs m.)

17. Hasonló alkalomból mákot szórtak a tehén köré:

(Csanádpalota, Csanád m.)

18. Az árpás beteg keresztet vetett árpájára, miközben így szólt:

(Doroszló, Bács-Bodrog m.)

19. „Igézet” megelőzésére:

(Korlát, Abaúj m.)

20. Ha féltek, hogy a „rosszak” az újszülöttet el akarják venni az anyától, ezt mondták a kisgyerek felett:

(Tura, Pest m.)

21. Csata vagy más „veszedelem” előtt háromszor kellett mondani, de nem volt szabad elhibázni:

Utána még egy imádság következett.

(1613-ból származó kéziratból)

22. „Ha azt akarod, hogy az raj méhed el ne menjen”:

(1614-ből származó kéziratból)

23. Ha a disznó megnyüvesedett, fácskával piszkálták, így szólva:

(Udvarhely m.)

KIJELENTŐ FORMÁK

1. A hideglelős gyerek anyja napkelte előtt háromszor a kéménybe kiáltott, hogy a „füst elvigye” a betegséget:

(Kiszombor, Torontál m.)

2. A beteg egyik családtagja kilencszer kiabálta a kandalló kürtőjébe:

(Vargyas, Udvarhely m.)

3. A beteg gyerek anyja hajnalban a kémény alatt kiáltotta háromszor:

(Nagytárkány, Heves m.)

4. Hideglelős kislány szülei az eresz alá álltak, és onnan kiáltották:

(Iregszemcse, Tolna m.)

5. Ha sok bolha volt a háznál, két személy összebeszélt, és karácsony éjfélkor, a misére hívó első harangszó idején – miközben egyikük az ablak alatt kívül, másikuk belül állt – a következő párbeszédet folytatta:

Reggelre a hit szerint minden bolha a pap ágyába ment.

(Felsőszentiván, Bács-Bodrog m.)

6. Hasonló cselekmény tavasszal, béka eltávolítására:

(Balástya, Csongrád m.)

1. Ha a háznál lázas beteg volt, hogy a „hideglelés” rá ne találjon, kiírták az ajtóra:

(Uszód, Pest m.)

2. A gyógyító felhúzta a beteg gyerek ingét és hasát köpdöste:

(1633–34-es boszorkányper, Kolozsvár)

3. Az árpás szemű egyént késsel legyezték, így szólva:

(Rábapaty, Vas m.)

4. Valaki háromszor hessentett az árpás beteg szeme előtt:

(Szentkirályszabadja, Veszprém m.)

5: Párbeszéd a keléses személy és a gyógyító asszony között:

(Vasegerszeg, Vas m.)

6. Hasonlóképpen, árpa gyógyítására:

(Jászjákóhalma, Szolnok m.)

7.

(Vajta, Fejér m.)

1. Ha hideglelős volt a háznál, felírták az ajtófélfára:

(Torda, Aranyosszék és Torockó)

2. Felirat, hasonló céllal:

(Újkerék, Szabolcs m.)

3. A hideglelős beteg valamelyik családtagja este meztelenül felmászott a kapura és onnan kiáltotta háromszor:

(Kalotaszeg)

4. Akinek „falatka” (kis pattanás) volt a nyelvén, a következő párbeszédet folytatta valakivel:

(Zajzon, Brassó m.)

5. Hasonló baj esetén:

(Andrásfalva, Bukovina)

6. Az árpás beteg három árpaszemmel a kezében háromszor körülsétálta a kutat. Az árpát a kútba dobva így szólt:

(Szank, Pest m.)

1. Akinek „lisa” nevű folt volt az arcán, háromszor körülkerítették ujjal vagy tűvel, így szólva:

(Szentgyörgyvölgy, Zala m.)

2. Ha hályog volt valakinek a nyelvén, kútba hajolt, és háromszor belekiáltott:

(Szeremle, Pest m.)

3. Háromszor mondja a beteg:

(Mogyoróska, Abaúj m.)

4. Nyelven nőtt hólyagra:

(Ajak, Szabolcs m.)

1. A sömört szalmaszállal kerítették, ezt mondva:

(Páka, Zala m.)

2. Az árpás beteg a kútba hajolva – miközben három szalmaszáldarabkával érintette a szemét – ezt mondta:

A szalmaszálakat utána bedobta a vízbe.

(Tiszajenő, Szolnok m.)

3. Valaki ezen szavakkal szaladt az árpás szemű egyénnek:

(Nagybarca, Borsod m.)

4. A beteg háromszor bekiáltott a kútba:

(Milejszeg, Zala m.)

5. A szem előtt végzett arató mozdulatokkal:

(Rábakovácsi, Vas m.)

6. Hasonlóképpen:

(Varga, Baranya m.)

7. Háromszor mondták, miközben begörbített ujjal legyezték az árpás szemet:

(Kenyeri, Vas m.)

8. Párbeszéd a beteg és egy másik személy között:

Suhint előtte a kezével, mintha kaszálna.

(Zagyvarékas, Pest m.)

9. Szent György (április 24.) éjszakáján 12 órakor „harmatot szedni” mentek. A fűszálak „tetejét” gyűjtötték össze, ezt mondogatva:

Szó nélkül kellett a mezőre menni is, jönni is. Otthon a tehénnel etették meg a harmatos füvet: ezzel más tehenek „hasznát” szerezték meg a maguk számára.

(Verpelét, Heves m.)

10. Hasonló cselekmény nagypénteken, az alábbi mondókával:

A nagypénteki harmattal „bodagot” is sütöttek a tehénnek.

(Karancskeszi, Nógrád m.)

11. Szent György-napi „harmatszedés” mondókája:

(Tiszaigar, Heves m.)

12. „Szótlan” gyerek szülei a templomba mentek. Áldozás után szó nélkül mentek haza, majd a gyerek szájába leheltek, és ezt mondták neki:

(Hódmezővásárhely)

13. Nem beszélő kisgyereket apja vagy anyja zsákba kötve hátára vette, körbejárta vele a házat, a négy házsarokhoz háromszor hozzáütötte, és ezt mondta:

(Csánytelek, Csongrád m.)

14. Ha a kisgyerek nem aludt jól éjjel, anyja a szomszédba ment „álmot szedni”: úgy csinált, mintha a szoba négy sarkából markolna valamit és azt a kötényébe rakná. Valaki kérdezte, és ő felelt:

Hazatérve az összeszedett „semmit” a gyerek feje alá öntötte.

(Terpes, Heves m.)

15. Amikor a szövő asszony befejezte a szövést, és a szőttest le kellett vágni, a beteg gyereket a szövőszék „lábitójára” ültették, és így beszéltek:

(Cserkút, Baranya m.)

16. Anyajegyes gyereket kézben kellett tartani az ablakban és beszólni a szobában szövő asszonyhoz:

(Az anyajegyes gyerek nevét mondták.)

(Cigánd, Zemplén m.)

17. Az „agos” (koraszülött, satnya, szőrös) gyereket három Anna nevű nőhöz vitték el. Ezt kérdezték az anyától:

Az első Anna sütőlapátra tette a gyereket, és úgy csinált, mintha belökné a kemencébe. A másik Anna üstbe tette a gyereket, a harmadik pedig lapáton a szemét fölé tartotta. Ezenközben az „Annák” között a következő párbeszéd zajlott:

Ha a gyerek hazatérés után elaludt, úgy számították, életben marad.

(Bukovina)

18. A koraszülött, rosszul fejlett kisgyerekről azt hitték, hogy nem az igazi, hanem a „rosszak” elcserélték. Kilenc Annát hívtak hozzá. Kilenc orsóból tüzet raktak az udvaron, a gyereket pedig a tűzre tett üst fölé tartották. A gyereket tartó Anna nevű nőt a többi körül járta, és így beszélt:

(Vargyas, Udvarhely m.)

19. A sovány, rosszul fejlett gyerek anyja tüzet rakott a katlanban, és a gyereket fazékba állítva a tűzhöz közel tette. Egy férfi háromszor körüljárta a házat és mindannyiszor bekiáltott; az anya felelt:

(Erk, Heves m.)

1. Aki „tejhasznot” akart szerezni, napkelte előtt egy sajtárral kiment „harmatot szedni”, s közben ezt mondogatta:

(Pusztina, Moldva)

2. A hideglelős beteg a fejének különböző helyiről hajtincseket vág le, továbbá körmöt kezéről-lábáról. Ingéből hasított rongyba köti az egészet, kilenc bogot csomózva rá. Vadrózsabokorra köti, amelynek felső ágát lehajlítja a földre. Minden bogozásnál mondja:

(Klézse, Moldva)

3. A lopással gyanúsítottól elcsenik egy ruhadarabját, és ezt a keresztúton elégetve így szólnak:

(Az ellopott tárgy nevét mondja.)

(Hely nélkül)

1. Az árpás szemű egyén háromszor megkerüli a kutat, mindannyiszor beledob egy árpaszemet, és így szól:

(Kiskunfélegyháza)

2. Az árpát háromszor hessegetve, „learatják” a szemről, közben ezt mondják:

(Nagypáli, Baranya m.)

3. Az árpás szemet kilencszer „kerekítik” egy árpaszemmel, majd „keresztezik”, és az árpát hátrahajítják. Kerekítés közben:

(Vésztő, Békés m.)

4. Az árpás beteg szeme előtt arató mozdulatokat végeztek, és azt mondták:

(Zalakoppány Zala m.)

5. Akinek szemölcse van, újhold estéjén kimegy, rávizel a szemölcsre, és így szól hozzá:

(Baskó, Abaúj m.)

6. Hasonló cselekménnyel:

(Hete, Bereg m.)

1. Ha az állat sebébe „nyű” esett, gazdája a Szamos partján egy bodzafa ágát a földre hajtotta, közben pedig így számolt:

egészen kilencig. A lehajtott ágakra földet tett; mire az ágak fölegyenesedtek, a féreg kiment a jószágból.

(Győrtelek, Szatmár m.)

2. Hasonló céllal a következőképpen számoltak:

így egészen 99-ig, páratlan számokkal. Nem szabad elhibázni.

(Békés m.)

3. A hályog gyógyítására készített kenőcsöt üvegbe zárják, és kenyérbe sütik bele. Az üveg betételekor visszafelé „olvasnak”

Majd ezt mondják:

A kenyér megsülte után használható a kenőcs.

(Kissziget, Zala m.)

4. Kelésre így számoltak háromszor, „nevetlen” (negyedik) ujjal dörgölve:

(Lészped, Moldva)

5. A „nyüves” állatra napkelte előtt olvastak rá:

(Csonkahegyhát, Zala m.)

6. Hasmenésre kilenc szál „mácsikot” (metélt tésztát) főztek. Kifőzéskor megolvasták a fazékban:

A beteg megette a kilenc szál tésztát.

(Balaton-mellék)

7. Pattanásra háromszor mondták:

(Lészped, Moldva)

8. A patkányokat így küldték el a háztól:

(Kunhegyes, Szolnok m.)

9. „Gilka” (torokfájás, torokgyík) gyógyítására háromszor mondták és köpködtek:

(Gerlén, Moldva

10. Megnyüvesedett bikára így olvastak rá:

(Hajdú m.)

11. Ha „kukacos” volt a disznó sebe, reggel napkeltekor mondták:

(Mónosbél, Borsod m.)

12. Hasonló céllal:

Utána három Miatyánkot és három Üdvözlégyet mondtak el háromszor, majd még kétszer az egészet.

(Jászdózsa, Szolnok m.)

13. Kelés gyógyítására:

(Gyimesközéplok, Csík m.)

14. A fejfájós napkelte előtt három Úrangyalát imádkozott, majd ezt mondta el:

(Varsány, Nógrád m.)

15. Ha „féreg” volt a marhában, ezt imádkozták, mielőtt enni adtak volna neki:

(Szécsényfelfalu, Nógrád m.)

16. A „tyúksegget” (szemölcsöt) „nevetlen” (negyedik) ujjal kerítették, majd keresztezték, és közben mondták:

(Galgamácsa, Pest m.)

17. A fejfájásban szenvedőre újholdkor olvastak rá:

Utána a Miatyánkot, Üdvözlégyet és Hiszekegyet imádkozták.

(Lendvahosszúfalu, Zala m.)

18. Ha az állatokon „súly” (kelés) vagy golyva volt, a javasasszony sóval bökdöste, dörgölte, s az alábbi szöveget mondta egy reggel és két este. Mikor végzett, a sót a tűzbe dobta:

(Koppányszántó, Tolna m.)

19. Köpülés közben mondogatták:

(Szápár, Veszprém m.)

20. „Gelkát” (dagadt mandulát) „éhájt nyállal” (reggel, evés előtti nyállal) kenegetett a gyógyító, ezt mondva:

(Moldva)

KÉRÉS, PARANCS „KÖZBENJÁRÓKHOZ”

1. Akinek a marhája „megnyüvösödik”, a határba megy, ott két „keresetlen” kővel lenyomtat egy bodzát, ezt mondva:

(Torda, Aranyosszék és Torockó)

2. Hasonló cselekmény „disznónyű” kihajtására:

(Szilágyság)

3. Akinek „megrontották” a tehenét, korán reggel kimegy a legelőre, útközben senkihez sem szól. Ott egy bogáncsra lép, majd egy kapa földet tesz rá, és ezt mondja:

(Hajdúnánás)

4. Marha sebébe esett „nyű” kihajlítása céljából napkelte előtt nyugati irányban lehajtottak egy „csudafa” nevű gazt, a következő szöveggel:

(Záhony, Ung m.)

5. „Disznóféreg” kihajtására két egymás mellett nőtt földibodzát felül összefontak, és ezt mondták az egyiknek:

Amelyiknek nem mondott semmit, tőből kivágta, a fején keresztüldobta, és hátranézés nélkül elment onnan.

(Szucsák, Kolozs m.)

1. A hideglelős egy bodzafát átölelve megrázott, így szólva hozzá:

(Kecskemét)

2. A hideglelős a bodzafának mondta:

(Kisújszállás, Szolnok m.)

3. A hideglelős megrázott egy fűzfát:

(Bükkszék, Heves m.)

4. Amikor föltetszik a hajnal, a fejfájós kimegy a szabadba, és így szól:

(Furta, Bihar m.)

5. A beteg keresztet vetett saját torkára, ezt mondva:

(Csóka, Torontál m.)

6. Torokfájás ellen a kemencét csókolták háromszor, és így szóltak:

(Sápújfalu, Csongrád m.)

7. „Azkinek az torkába ereszkedett” (torokbajok ellen):

(1578)

8. Újholdkor, a Holdat megpillantván keresztet vetettek és mondták:

(Lészped, Moldva)

9. Újholdkor háromszor mondták kint az udvaron:

(Kistelek, Csongrád m.)

10. Kezüket köpdösve mondták a Holdnak:

(Vargyas, Udvarhely m.)

11. A beteg újholdkor a keresztútra ment, és háromszor mondta:

(Gyuró, Fejér m.)

12. Holdújuláskor az udvaron letérdelve ezt mondták:

(Apátfalva, Csanád m.)

13. Újholdkor mondták a Holdnak:

(Klézse, Moldva)

14.

(Klézse, Moldva)

15. Ha valakinek hályog van a szemén, az anyja vagy ángya letérdelve mondja újholdkor, a Hold megpillantásakor:

(Tápé, Csongrád m.)

16. Rángógörcsben szenvedő csecsemő anyja így szólt a Holdhoz fordulva:

Utána három-három Miatyánkot és Üdvözlégyet, valamint hét Hiszekegyet imádkozott. Három hétig cselekedett így.

(Szőreg, Torontál m.)

17. Tyúkszem gyógyítására keresztúton, a Hold felé fordulva mondták:

(Nagybaracska, Bács-Bodrog m.)

18. Szemölcsre: az eresz alatt mondták újholdkor:

(Viss, Szabolcs m.)

19.

(Röszke, Csongrád m.)

20. Akinek a kezén szemölcs volt, újholdkor lehajolt a földre, onnan felvett valamit (követ, csontot stb.) és azzal kerítette háromszor a szemölcsét, ezt mondva:

(Ormánság)

21. Újholdkor meg kell fogni a szemölcsöt és mondani:

(Szekszárd)

22. Szemölcs gyógyítására:

(Szakcs, Tolna m.)

23. A szemölcsöt simogatták, miközben mondták:

(Apátfalva, Csanád m.)

24. Bármilyen betegségre:

(Szőreg, Torontál m.)

25. Szembetegség gyógyítására:

(Apátfalva, Csanád m.)

26. Ha rosszul aludt a gyerek, sós kenyeret vittek ki az udvarra. Ahol legelőször világosságot láttak, arrafelé dobták a kenyeret. Közben mondták:

(Gajcsána, Moldva)

1. A beteg gyerek napkelet felé fordulva három hajnalban mondta:

(Algyő, Csongrád m.)

2. Ha a „szépasszonyok” valakire hideglelést bocsátottak, a beteget lepedőbe csavarva a kandalló kürtője alá tartották, és ott hétszer vagy kilencszer kiáltották:

(Udvarhely m.)

3. Akinek a „testét kihánta a seb”, olyan vízzel mosták le, amiben háromszor kezet mosott a kenyeret sütő háziasszony. A vizet „visszakézből” a kemencébe öntötték, e szavakkal:

Három kenyérsütés alkalmából ismételték meg.

(Egyházaskér, Torontál m.)

4. A hideglelős gyerek anyja hajnalban háromszor meztelenül körbefutotta a házat, háromszor kiáltva:

(Háromszék m.)

5. Rosszul alvó csecsemő anyja késő este fa alá állt, és háromszor mondta:

Utána gyorsan az eresz alá kell futni, nehogy szerencsétlenség érje az anyát. Ezután kinéz, és ha gyertyavilágot lát, ezt mondja:

(1584-es boszorkányper, Kolozsvár)

1. Az árpás szemet „párna csúcsával” nyomkodták háromszor, e szavakkal kísérve a műveletet:

(Ócsárd, Baranya m.)

2. A búzavetés végeztével keresztet vetettek a tábla felé:

(Sur, Veszprém m.)

3. A kelést a gyógyító háromszor „keresztezte” késsel, s így szólt:

(Szegvár, Csongrád m.)

4. Orrvérzés gyógyítására:

(Mezőkövesd, Borsod m.)

5. Csecsemő „szárazságának” gyógyítására három este templomba vitték a beteg gyereket, és bekiáltottak:

(Mogyoróska, Abaúj m.)

6. Méhek kieresztésekor:

(17. század második feléből származó kéziratból)

7. „Szemverés” gyógyítására szenesvizet készítettek négy parázs vízbe dobásával. Közben ezt mondták magukban:

(Galgamácsa, Pest m.)

8. Szótlan, későn beszélő gyereket egy „madárdalos” helyre vittek és ott háromszor ráimádkoztak:

(Nagyberki, Somogy m.)

9. Ellenségtől a szabadulásért:

(1651–1671 között feljegyzett kéziratból)

10. „Ludvérc” elhárítására:

(Koppányszántó, Tolna m.)

11. Kisgyerek óvására mondták:

(Csengőd, Pest m.)

PARANCS EGYHÁZI ÁLDÁS ÉS ÁTOK FORMÁBAN²¹

TUDAKOZÓ FELSOROLÁS ÉS PARANCS, ÁLDÁS, ÁTOK²²

EPIKUS RÁOLVASÁSOK

1. Rándulás vagy ficam gyógyításakor háromszor mondja a gyógyító, miközben ugyanannyiszor keresztet vet a fájós helyre:

(Kiskunfélegyháza)

2. „Az menyelésről” (ló ficamának gyógyítására):

(1578-as szövegből)

3. Ficam ellen:

Utána: Miatyánk.

(17. századi kéziratból)

1. „Csúzról való báj”:

„Nevét meg kell nevezni.”

(1578)

2. „Szentantaltüze” (orbánc) gyógyítására háromszor kellett elmondani:

(Gyimesközéplok, Csík m.)

3. Marha igézetének gyógyítására kilencszer mondták el, „vízvetés” kíséretében, azaz kilenc parazsat dobtak vízbe:

(Gyímesközéplok, Csík m.)

4. Igézet gyógyítására „szenesvizet” készítettek, parazsak vízbe dobásával. Ezzel mosták a beteget, miközben mondták:

(Csehi, Somogy m.)

5. Jégeső elhárítására:

(Gyímesfelsőlok, Csík m.)

6. Igézet gyógyítására:

(Gyimesközéplok, Csík m.)

1. „Igézet” gyógyítására, „vízvetés” kíséretében:

(Moldva)

2. Gyerek vagy állat „szemverésének” gyógyítására:

(Vámosoroszi, Szatmár m.)

3. Fejfájás gyógyítására:

(Dunaszekcső, Baranya m.)

4. „Igézés” gyógyítására „szenesvíz”-készítés kíséretében:

A ráolvasás végeztével a gyógyító asszony háromszor a vízre fúj, és lemossa a beteget.

(Valkonya, Zala m.)

5. Igézet gyógyítására: