(9)

London ... azaz hogy Beje, július 5. 1847.

Imádott Jankóm! Amint látod ott fönn, nem Londonból írok (mint ígértem), hanem Bejéből, hanem hisz az mindegy, kettejök közt csak az a különbség, hogy London nagy város, Beje pedig kis falu, London Angliában fekszik, Beje pedig Anticyrában vagy Krähwinkelben*, vagy pláne* Magyarországban. Denique megmondtam én még ott Szalontán, hogy aligha lengek én a tengereken tűnejd, ha tovább is így tartanak a sóhajtozások, és tovább is úgy tartottak mind e napig. Veszedelmes is lett volna most nekem a tengeren járnom, mert ezek a sóhajtások orkánnak is beillenek... Lisznyay stylusában szólva. Harmadnapja, hogy master* Tompánál dégálok*. Civakodunk, mint az istennyila; ismered az én szende, békeszerető, angyali természetemet, hanem ez a kapcáskodó komisz pater* Tompa mindig dühbe hoz. Holnapután megyünk Sáros-Patakra... érjünk csak a Tiszához vagy Bodroghoz, majd belelököm őkelmét. Patakról én pedig Szatmárra és illetőleg Erdődre vágtatok. Nagyon várnak ott, hé, hát sietek. Sietek pedig nemcsak Erdődre, hanem ezen levelet bevégezni is, mit azonnal meg is teszek, mihelyt téged családostul, különösen komámasszonyt, Julcsát, Lacit s magadat összevisszacsókollak... persze csak így szárazon. Ha megházasodom, tudósítlak, hogy a hányadik égbe röpültem. Addig Isten velünk! - Hű, igaz stb. barátod

 

Petőfi Sándor




Hátra Kezdőlap Előre