(19)

Pest, december 1847-kén, anno 3.

Drága barátom, stibli*! Nagy lehet a te szórakozottságod. Eltévesztetted a dolgot: leveledet alkalmasint lábad fejére tekerted, a kapcádat pedig elküldted levél gyanánt hozzám. Az valóban kapca-levél volt. Üdvözlégy, Hunniának második... meghasonlott kedélye! Hogy meg nem dögönyözlek, csak annak köszönheted, hogy nem vagyok király, s így nincs elég hosszú (egészen Szalontáig érő) kezem. De hisz elkaplak én még valahol ebben az életben, s akkor fogadom, hogy eposz helyett elégiát* zengesz. Utazásunk vígan és szerencsésen ment végbe, mert kettőnknek összetéve is csak valami hatvan oldalbordánkat törte-zúzta össze Túr környékének regényes útja, s után a feleségem csak három hétig köhögött, s a melle nem repedt szét bele, pedig közel járt hozzá, szegényke. Én pedig a minapában nemcsak a lánglelkű, hanem egyszersmind a lángtorkú Petőfi voltam... t.i. irtóztató torokgyulladásom volt. De csak egy hétig tartott. Bagatelle* s most már mind a ketten épek vagyunk, mint a makk. Úgy, igaz! egy anekdotán*, melyet tőled hallottunk, a feleségem égbekiáltólag töri fejét, és nem jut eszébe. Írd meg, ha emlékszer rá; az ebédnél mondtad el, de nem a tentáról, melyet a paraszt megivott. Remélem, sőt hiszem, hogy legközelebbi leveledben, szánva-bánva bűnödet ostoba persvasiódat* illetőleg a nem-verselhetés tárgyában, azt fogod írni, hogy már mind „Murány Ostromá”-val, mind „Toldi Estéjé”-vel fikszomfertig* vagy. Ezt elvárom, s ezzel berekesztem levelemet. Minthogy oly sokáig várakoztattalak, tehát kárpótlásul iparkodtam minél rövidebbre szabni levelemet. Tisztelve-csókolva benneteket jobbra-balra, agyba-főbe, előre-hátra, maradok érdemes barátod

 

lord Krumpli Arthur

 

A verseket lassanként küldheted már az „Életképek”-be.


Boríték: Arany Jánosnak. Szarvas. Orosháza. Szalontán.




Hátra Kezdőlap Előre