(20)

Szalonta-Bury, 9. Dec. 1847.

Mylord! I have read your letter and I am forced to confess that you are the greatest under all the asses I have ever seen or been acquainted with. Were you not, what you are, and not so mighty one, I would beat your hogshead and oxhead to dung and dirt: but while I am no more than John, I must be silent and weep for anger. I am your most faithful friend and most humble servant:

 

John Stibli

shoe-maker and poet

 

P.S. When you will write not so rascally and godless things, then I shall answer more. J. S.

P.S. The anecdot can I not remember.


Boríték: (de természetesen nem a postai külső boríték): To the right honourable Lord Arthur Krumply devotely. London.(„Uram! Olvastam levelét, s kénytelen vagyok elismerni, hogy ön a legnagyobb szamár valamennyi közt, amelyet valaha is láttam, vagy amellyel megismerkedtem. Ha nem az lenne, ami, s nem lenne olyan erős, a trágyába és sárba verném az ön disznófejét és ökörfejét; mivel azonban én csak János vagyok, hallgatnom kell és sírnom a dühtől. Vagyok leghűségesebb barátja és legalázatosabb szolgája: Stibli János csizmadia és Költő. - Ui. Ha majd nem fog ilyen cudar és istentelen dolgokat írni, az én válaszom is hosszabb lesz. S. J. - Ui. Az anekdota nem jut eszembe.” A boríték szövegének fordítása: „Az igen tiszteletre méltó lord Krumpli Arthurnak, hódolattal. London.)”


Szalonta, december 13. 1847.

Kedves barátom, Ön. Azt gondolod, hogy az itteni zsidó boltban nem lehet fél ív paraszt levelet venni fél krajcárért váltócédulában? Azt gondolod, hogy leveled rövidségéért kárpótlást nyújt nekem annak ostobasága? Megérdemlenéd, hogy ne válaszoljak. Úgy látszik, el sem olvastad levelemet, úgy tetszik, belé sem pillantottál, különben hogyan kerülte volna ki, legalább az utóirat, figyelmedet. Vagy talán azért nem akarod lakásod házszámát megírni, hogy látogatásomtól szurkolsz. Szép tőled, jó fiú. Ne félj, csak menjek Pestre, azért hogy oly obscurus* ember vagy, felkereslek és kiéllek esztendei jövedelmedből. S igen jó, hogy torokgyulladásodból kigyógyultál, legalább megfojthatlak akkor. Most pedig mulatságul küldöm neked „Die Belagerung von Ostrom = Murány Ostromá”-t. Mulasd magad vele, amicsodás. Szeretném egyébiránt, ha megmutatnád magadnál okosabb embernek és megírnád az ítéletét róla. Scholionképp* saját ítéletedet is utána vetheted. Igyekezzél vele valamely könyvárust behúzni, neked úgyis praxisod* van már abban. Ha oly formában adná ki, mint „János Vitéz”-ed első kiadása, t.i. négy strophát egy lapra, elég vastag füzetke válna belőle, mert felül van az ötszázon. Ha azonban ezt nagy lopásnak tartaná a kiadó, ott a Tompa „Szuhay”-ja öt versével, az igen tisztességes alak lenne, mert hatot már kár volna egy lapra vesztegetni, s különben is, amit terjedtségben vesztene a könyv, megnyerné azt vastagságban. Egyébiránt mindezt (s minden egyéb fáradságot) a te bölcs belátásodra és erélyességedre bízom, tudván, hogy te nagyon kapsz az efféléken. Jutalmul egy tiszteletpéldányra előre számolhatsz, ami pedig legkevesebb két fejér huszast ér; s a pénzzel (t.i. Murányvár árával) uzsoráskodhatol addig, míg leküldésre alkalmat lelnél.

Állj meg, vakmerő (tudniillik én, ki pedig mindezideig igen kevés vakmerőséget tapasztaltam magamban). - Állj meg, vakmerő, mondom, nem tudod-e, hogy az, kihez ily kocsishangon beszélsz, kit obscurosnak nevezni bátorkodol, kevés nappal ezelőtt még száz fáklyával világíttatott ki? Azt gondolod, hogy most is olyan ő, mint mikor te, Szalontán, polturás* gyertyád füstölgő hamvánál, vele ostoba versek rögtönzésében vetélkedtél? Persze, hogy azt. Sokkal barnább ő, hogysem a fáklyák kormos füstje és füstös korma rajta változást tehetett volna, s így bár ő nagyvárosban, én falun, azért összeillünk. Ez azonban mind csak tréfa, kedves komámasszony, mert én férjét szép fiúnak tartom, s ha mandátumot* mutatnának, meg is eskünném rajta. De micsoda anekdotát kérdeztek tőlem (író vagy, azért szabad veled többesben beszélnem), eszem a lelketeket? Miért nem írtad meg legalább Sándor, hogy tudnám. A költészet fő és egyetlen elvét: „mendacem oportet esse memorem”*, tudom ugyan, de ez egy ízben mégsem emlékszem, mit mondtam akkor, - bizonyosan részeg voltam. - Hát az itthagyott dolgokkal mit cselekedjem? Feljelentem a helytartótanácsnak szokott meghirdetés végett, s esztendő múltával eldoboltatom a tűz-cassa vagy kórház javára. Máskor többet. Barátod

Arany János

 

1. U. I. Az ég áldjon meg, édes Sándorom, áldja meg a kedves komámasszonyt is, - fogadjátok szíves köszöntésünket. Enyimet, nőmét, Julcsáét, Laciét. Ha becsülettel eljársz a rádbízottakban, még több áldásra is számolhatsz tőlem. Adieu*.

2. U. I. „Toldi Estéjét” nem írok s ennyiben engedelmet - respective* bocsánatot kell kérnem Jókai úrtól, hogy hírlapi jövendölései számát eggyel szaporította. Ha egyébiránt Jókai urat érdekeli köszöntésem, megmondhatnád neki, hogy köszöntöm, iparkodom nemsokára tiszteletemet tenni nála. Már küldtem volna verset lapja számára, de nincs tárgyam és formám, ha küldene néhány hírlapi medvét, abból puskáznék valamit.

3. U. I. Ezt sietős dolgaim miatt máskorra hagyom.

Arany János

 

4. U. I. Sürgős dolgaim elmúltával felveszem ostoba csevegésim fonalát, s írok levelet, melyet ha irományid közt valaha megtalál az utóvilág, okoskodjék ki belőle, ha tud. Rossz ember vagy, amiért bővebben nem írtál körülményeidről. Megvallom, részletesb tudósítást vártam tőled: 1. mikép fogadtak házi istenid otthon, mennyiben teljesedtek sejtelmeid? Miképpen megy neked az élet, a már bekövetkezett házi gondok között? Mert azt hidd el nekem, hogy bár mint költőt is kimondhatatlanul szeretlek, mégis jobban érdekelsz, mint ember; s ezzel punctum* - Lásd, ezért is nem tudok én neked oly tiszteletteljes hangon írni (írtál valaha hangon?), mert akit én tisztelek ... no hisz azt tisztelem és tömjénezek neki, hogy orr-befogva fut el. Láthattad a „Száz mese, száz kép”-ben a caressirozó* szamarat? Csakhogy én nem vagyok szamár, legalább nem ismerem el, s ez egyben hasonlítok a tudósokhoz.

Adjon isten boldog karácsonyünnepet s boldog újévet, Is-ten-hoz-zád!!!

 

Melléklet, egy külön papírdarabkán: Mi jutott eszembe, pajtikám? Hátha ilyen ajánlást függesztenénk elébe.

 

H a d a d i   b á r ó
 W e s s e l é n y i   M i k l ó s n a k
 h a z á n k   n a g y   f i á n a k

mély tisztelet jeléül   ajánlja
    a szerző

Isten látja lelkemet, nem philisterkedésből, vagy speculatióból* jöttem a gondolatra, amint hogy másnak éppen nem, s egyéb művemet neki sem ajánlanám: de ha a Wesselényi névnek ekkinti megéneklése a teljes életében becsületes úton haladt szerencsétlen nagy honfi sötét éjjelét némileg derítené, meg lenne jutalmazva fáradságom. - Azonban előre ajánló levelet s más efféle tyukászás históriát küldözni hozzá nem akarnék, csupán a már megjelent könyvecske néhány - e célból velinre nyomott - példányát küldeném el neki. De ha ezen így is hízelkedés és tányérnyalás színe látszanék, hagyjuk el. Téged teszlek benne legfőbb tribunálnak*, honnan nincs apelláta*.

Arany

 

E levélbe volt csomagolva az előbbi angol levélke, s boritékul (de természetesen nem a postai külső borítékra) ráírva:

 

A szalontai másodjegyzőtől

 Petőfi Sándornak,
 csak neki magának, -
 másik levél is van benne,
 az is csak magának.

Hivatalból.

Pest

Kerepesi út? Hatvani

utca? Nr.????




Hátra Kezdőlap Előre