(21)

Pest, január 2. 1848.

Koszorús Jankó (fic*)! Megint semmi kilátás hosszú levélre. Vigasztaljon legalább az, hogy a papiros nagy, ha a levél nem is az. Aztán meg ami üresen marad, gondold teli az én gondolatimmal, ami könnyű munka lesz, mert hiszen magna convenia ingeniunt*. Immáron pedig ami „Murány Ostromá”-t illeti, arra való nézvest cethalszájamnak kéne lenni, hogy méltóképpen megdicsérjem, azért bele sem kezdek, csak annyit mondok, hogy mind a hárman (t.i. én, Petőfiné és Jókai) elragadódtunk általa. Légy nyugodt, tovább is barátom maradsz, mert hisz dicsőségednek egy új, nem selyemszálát, hanem hajóhúzó kötelét eresztetted ... Lisznyaisan beszélve. Alleluja! - Ennyit materialis* oldaláról; ami a dolog költői oldalát érinti, voltam vele Emichnél, aki munkádat meg is venné, de oly csekély árat szabott neki (100 p. frtot), hogy alkuba sem ereszkedtem vele. Ezt a Kisfaludy-társaságnak köszönheted, miért árulja „Toldi”-t olyan drágán, hogy kevesen veszik. A könyvárus nem a munka becsét, hanem keletét nézi, és ezt kereskedőtől nem is vehetni rossz neven. Mármost én azt gondoltam, hogy legjobb lesz a munkát el nem adni, hanem kinyomatni, így hosszabb idő alatt ugyan, de két, sőt három vagy négyannyi hasznod is lehet, mint amúgy lenne. Ezt tanácsolja maga Emich is; azután a többi munkáidra, ennek kelete szerint, szívesen alkuszik. Ő magára vállalja a kinyomatást, oly föltétellel, hogy a munka hozzá menjen bizományba. Természetesen a nyomtatási költséget aztán levonja a jövedelemből. Véleményem szerint ez lesz a legjobb. Ha rögtön van szükséged pénzre, eljárok vele a többi könyvárushoz; ha nincs, maradjunk emellett. Énnekem valamennyivel volt már dolgom, s biztosítlak, hogy Emich a legbecsületesebb ember köztök, s így jó lesz vele jönnöd összeköttetésbe. Írd meg tehát tüstént, hogy mit csináljak? Ha a föntebbi terv szerint nyomtatjuk ki, úgy hiszem, legjobb lesz „János Vitéz" formája és ára mellett maradni. Különben, ha akarod, Emich fényesen is kiállítja. Tégy rendelést tetszésed szerint. Aszerint végzek. De világosan írj meg mindent, hogy aztán velem össze ne vessz, s barátságunk meg ne szakadjon, s gulyáshússá ne aprítsuk egymást. Kegyes engedelmeddel, Jókai mutatványt közöl belőle legközelebb. Hát Tompa „Szécsi Máriá”-ját olvastad? Nem is Szécsi Mária az, hanem Panyó Panni. Isten látja lelkemet, nem irígységből beszélek, nem is kárörömből ... de ő velem akart versenyezni és olyat bukott, amilyet csak a Rothsild-ház volna képes bukni, noha az én „Marcsám” is csak, amint Miska mondta Adorján Bódinak, „nagyon középszerű”. Meglásd, Tompát a versenyzés öli meg; ő velem akar mindenáron futtatni, adja Isten, hogy elhagyjon, de attól tartok, hogy megszakad. Vahot Imre engem akar vele ellensúlyozni lapjában, a „Szemle” rovásomra dicsérte őt, Gömör vármegye Európa csillagának tartja ... és a szegény Miska ... bizony isten, sajnálom. Nevetséges és kisszerű minden irodalmi versenyzés. Én sohasem mondtam, hogy ez meg ez eddig fut, tehát én egy mérfölddel tovább nyargalok, nem nézek sem jobbra, sem balra. Vége van annak, kit csak a versenyzési vágy kerget, s nem lelke viharja ragadja! - Szeretném, ha ezt szóról szóra megírnád neki; én nem teszem, mert Jókainak azt írta, hogy „ha Petőfi ír neki néhány sort, ő is ír Petőfinek néhány sort.” Köszönöm szépen.

Kegyelmetek pedig a mennybeli atya áldja meg ezen új esztendőben minden testi-lelki áldással, ami franciául így hangzik: legyetek oly boldogok, mint mi vagyunk. És ha ezt nem teljesíti az isten, hát én vele az első alkalommal életre-halálra duellálok*! Tisztelünk-csókolunk benneteket sorra! s vagyok és maradok

 

aki tavaly voltam

 

Mégis jó hosszú lett a levél, hékás! ... de van is benne csepű és csutka és szalma stb.

„Coriolán”-t fordítom, az első felvonással készen leszek a napokban.

Rittig!* Lakásunk: Dohány utca, Schiller-ház, Nr. 373.


Boríték: Arany Jánosnak, az én drága kedves komám uramnak. Szarvas. Orosháza. Túlatiszán. Szalontán.




Hátra Kezdőlap Előre