(24)

Pest, január 29. 1848.

Hazánk üstökös-csellagja, Nagyrabecsült barátom! Nyisd meg a te méltóságos füleidet a hallásra és figyelj. Véghetetlen fontos és detto* sürgetős ügyben írok tenéked, vagy Vachot Sándor szerint teneked. Rengeteg zűrzavar uralkodik Európában, melyet egyedül te hozhatsz tisztába. Az vitatják pro et contra*, hogy „Toldi”-ban azon oroszlánbőrbe bújt szamarat énekelted meg, kinek oroszlánbőre Toldi, saját természettől nyert szamárbőre pedig Schedel*. Barátom, hogy a szakadatlan káromlásoknak, fricskáknak, fülrángatásoknak, hajtépéseknek, pofázásoknak, oldalbaveréseknek, farbarúgásoknak és mindennemű dögönyözéseknek vége szakadjon, s hogy nemzetedet megódd a Dózsánál dózsább polgárháborútól, nyilatkoztasd ki minél előbb minden magyar, chinai és hottentott lapban, hogy te nem a tudós Toldit, vagy akarom mondani, a tudós-társasági Toldit énekelted meg. Tedd ezt, barátom, kérlek a haza és az emberiség nevében, tedd ezt. Légy a béke nemtője, és a jövendő századok áldani fognak.

Ez az, egyesegyedül ez az, miért tollat ragadtam, vagy tulajdonképpen nem is tollat, hanem fából való botot, melynek vége hasított hegyes acél vagy réz... de minthogy már kezemben ez a szerszám s még egypár sorra való tiszta papírosom is maradt, bocsáss meg, oh dísze Szalontának, hogy tovább is fárasztom a te türedelmességedet, kérek pedig bocsánatot annyival inkább, minthogy a többi nem lesz oly érdekes, mint becses levelem eleje.

Muránynak Veselényi által való ostromoltatása a censor bájos körmei között lengedez, február nyolcadikáig ott fog fütyölni, akkor elhozom s rögtön nyomatom, ha őmindenhatósága fölségsértést nem lát benne s nem crucifigálja*, amitől nincs mit rettegni. Az ajánlást pedig csak hadd el, hé, vagy ajánld Veselényi inasának vagy kanászának, azt nem bánom, de Veselényi akármilyen derék ember, csak nagyúr, hiába, és a poéta nagyúrnak ne ajánlgassa semmijét, vagy a versét legalább ne, ha másvalamit ajánl is neki, De annyival inkább, mert nem hiszem, hogy Veselényi büszkélkednék azon ősében, ki a császár nevében hadakozott... ez különben Csengery Antal észrevétele (kivel közlöttem a dolgot), és helyes.

Hogy van az én kedves komámasszony? A te kedves komádasszony jól van, s kívánja tiszta szívből, hogy az én komámaszony is úgy legyen, és kíván biz ő mindenféle jót, ha megád az a jó isten, nagyon jó lesz, de mindazt leírni nem nagyon jó, mert unalmas dolog, mint mindenféle tisztelem, csókolom stb. Te pedig, bájdús Jankóm, nagyon szép verset küldtél Jókainak, azt a „Télben”-t. Csak iparkodjál, mindig mondtam én, hogy lesz belőled valami. Én most „Lehel”-t írom elbeszélő költeményben, röviden, de egész életét Ázsiából az akasztófáig, olyan nyolcsoros alexandrinusokban*, mint a te Schedeled vagy Toldid. Ez a Schedel, ez a Schedel, ez engem agyonüldöz!... Ma este (most éjszaka van) Egressy Gáboréktól igen jó lágy cipót kaptunk; gyere föl, Jankó, neked is adunk belőle. De milyen rossz ez a toll, azt csak az képzelheti, aki ezt az írást látja, amelyet vele teszek; a földhöz is vágom mindjárt... Bújj el, Jankó, mert háború lesz, már itt van a szomszédban, Olaszországban ... de szeretnélek lóháton látni avval a pörge kalapoddal. Úgy igaz! rendelj valami alkalmatosságot, mert valami paksaméta van itt a számodra; és én nem tudom, kitől van és mi van benne? Írd meg, ki által és miképpen küldjem el. De nem, ne írd meg, én addig ki nem adom, míg magad el nem jössz érte... Ez jó gondolat. Az egész levelemben alkalmasint a legjobb. De már nem bírok ezzel az istenverte tollal! tisztelet, csókolat jobbra-balra, a legnagyobbtól a legkisebbig! - Leveledet minden pillanatban várom, sőt várjuk! Imádandó barátod

 

P. S.




Hátra Kezdőlap Előre