|
Dumb Show.*
Sárgapitykés, zöldhajtókás, kurtaszárú fűzött csizmás magyar huszár jelenik meg egy kis ajtón a kert alatt. Kedvese addig kíséri, könyörög, sír, elájul. A vitéz elrohan egy dombig, onnan széttekint, lát iszonyú magas kukoricát és rettentő sok áztatott kendert. Visszafut a kis ajtóhoz, hol hő karok fogadják a győzelmest. A hős juhász bundát terít le s borostyánai árnyékába heveredik.
(Dumb Show exit.*)
|
Mármost beszéljünk prózában is. A lágy cipót köszönöm, de ha akkor nem adtad, most nem kell. Egyébiránt, midőn leveledet vettem, én is éppen puha fejér cipót ettem, tehát édes öcsém, quittek* vagyunk ketten. - Hanem annyiban fene fattyú vagy, hogy arról semmitsem írsz, quid? ubi? quibus auxiliis? cur? quomodo? quando?* nyomja „Murány Ostromá”-t. Értem, hány példányban akarja nyomni Emich, hány procentet* kap ő, mint bizományos? stb. Vagy talán ez mind „az istenek térdén fekszik?” Kötöttél-e szerződést Emichhel vagy nem is szükséges? Lásd Sándor, ha te a portiókivetésben* tőlem utasítást kérnél, én nem tagadnám azt meg tőled. Nem tudom, miféle paksaméta lehet ott számomra, senkivel rajtad kívül semmi közöm azon a vidéken; azt sem gondolom, hogy egy ifjú rokonom mosatni való ruháit küldje Pozsonyból, sem, hogy a császár félmázsa bankjegyet küldjön számomra: tehát legföljebb könyvek lehetnek, miktől valaki szabadulni akar, valamiképp küldd le azt, mert én ha meglátogatlak is, gyalog leszek, s batyumon felül nem bírom hazaemelni. Ha Emich úrnak küldenivalója lenne Hollósi Lajos nagyváradi quasikönyvárushoz*, talán megtenni a szívességet, hogy azzal leküldeni; ha pedig ez mostanában nem történhetik, Biasini gyorskocsi-intézetén, mely a szolnoki vasúttal van kapcsolatban, te leküldhetnéd ugyancsak Hollósihoz, kivel nekem viszonyom van. Majd ha eljő az aratás, pénzemet ugyanezen könyvárushoz utalványozhatja Emich, mint hitelre tőle könyveket vásárló egyénhez, az engem mindig kifizet s nyugtatványommal beszámol.
Leveled végén e két betűt találtam: P. S. Azt gondoltam, Post-Scriptumot*; jelent az, fordíték, de csak paraszt papírt találtam. Máskor ha a P. S.-et kiteszed, írd is meg az utóírást.
Mindezeknek utána áldjon meg az én istenem, stb. kívánja
Tudod már ki
Hallom, hogy „Coriolán”-t fordítod. Boldogtalan, elkéstél. Én már az egész Shakespearet lefordítottam, Szent-György-vásárra meg is jelenik a debreceni nyomdában. Kiadását a gazdag Péczeli vállalta magára. Ő igen szilárd ember. „Mann von Wort über alles”*.