(30)

Pest, április 18. 1848.

Kedves Jankóm! Azt hallottam, hogy te azt hallottad, hogy én fogva vagyok. Elhiszem, hogy van elég olyan jóakaróm, aki szívéből óhajtja, hogy statusköltségen* tartsanak holtom napjáig, de ezen óhajtásuk mind e napig csak pium desiderium*. Azért is szűntesd meg könnyhullatásaidat, és ne búsulj miattam, mert eleget búsulok én a te bolond fejed miatt. Bizony isten, nem dicséretképpen mondom (hisz tudod, hogy nemigen szeretek szembe dicsérni), de el nem hallgathatom, hogy nagy szamár vagy. Mi a mennydörgő mennykő jutott eszedbe, azt mondanod, hogy „Toldi estéje” utolsó munkád? Öcsém, a te fejedben még igen sok van, és ha magad szépszerével mindazt ki nem bocsátod, majd kiverem én, ne félj, akár bunkósbottal, akár kalapáccsal, amit választasz. Nekem pedig affélét többé ne írj, mert mindazon leveleidet, melyekben ilyesmik lesznek, fölbontatlanul küldöm vissza. Legelőször is kapj bele ismét „Toldi”-ba; ha már a fejét és a lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember ellen. Annak meg kell lennie, ha háromszor halsz is bele. Olvaszd egy nagyszerű egésszé. Ha a história nem szolgál adatokkal, ez nem baj, sőt, még jó, mert szabadabban költhetsz. Hurcold keresztül a magán és nyilvános élet minden viszonyain. Ha így bevégzed Toldit, Homér és Ossian* szerencséjének fogja tartani, ha kezet fogsz velök. Ezt én mondom, és én vagyok az, aki sohasem hazudok. Tompa Miska itt volt, vagy tán még most is itt van, nem tudom. Többször találkoztam vele a napokban, de egy idő óta már nem láttam. Neki megvan az az eredeti szokása, hogy holmi jöttment emberekkel szívesebben mulat, mint a magaszőrű emberekkel. Egyébiránt azt is fölteszem róla, hogy már elment, búcsúzás nélkül... csak egy melegebb sugár sem volt szemében, míg együtt voltunk. Ő el van veszve, malcontentus* a legnagyobb mértékben, se magával, se mással nincs megelégedve. Ez minden szavából, minden tekintetéből kirí, s én őt sajnálom lelkemből, sajnálom kettősen, mint barátomat és mint költőt. Landerer néplapot fog kiadni, már előlegesen hirdetés előtt is van 4500 előfizető rá. A tervkészítésre választmány van kinevezve, melynek én is tagja vagyok, s én azt nyilatkoztam, hogy a szerkesztésre tekívüled senkit sem tartok alkalmasnak. Én elvállaltam volna, de már szerződésem van az „Életképek”-hez, Jókai mellé. Írd meg rögtön, micsoda föltételekkel fogadod el a szerkesztést, úgy, hogy feljöjj lakni Pestre. Ha például biztosítanának valami öt évre mintegy 2000 pengő fizetéssel évenként? mi? Tüstént írj, a föltételeket magad fogod legjobban tudni, több kell-e vagy kevesebb. Te Jankó, a lenne ám az élet, ha feljönnél! gyere föl, az isten áldjon meg. Úgy élünk, mint a Krisztus, ha egy kicsit szegényecskén is. Tisztelünk, csókolunk benneteket, mindnyájatokat, apraját, nagyját, s én vagyok, aki voltam, leszek, aki vagyok, igaz barátod

 

Petőfi Sándor

 

A levél szélén: „Murány Ostroma” már régesrégen kijött. „Toldi Estéjé”-t ajánlottam a könyvkiadó társulatnak, de ez fölfüggesztette működését egész júliusig, mármost nem tudom, mit csináljak hamarjában munkáddal. Majd gondoljunk valamit.

Ölellek 1000000000000000000-szor!


Arany János jegyzete:

1. „ ... hogy én fogva vagyok ...” Híre járt, midőn a „Királyokhoz” című versét kiadta.

2. Tompa viszontpanaszkodott nekem, hogy őt Petőfi hideg leereszkedéssel fogadta, kimért vizit gyanánt vette látogatásait stb. Én nem tudom, melyiknek van igaza, vagy egyiknek sincs; annyi áll, hogy Petőfi megházasodván, sokkal komolyabb lett, ez és talán a huzamosan táplált idegenség tette őt T. szemében olyanná, amilyennek előttem rajzolta.

Boríték: Arany Jánosnak barátilag. Szarvas. Orosháza. Szalontán.




Hátra Kezdőlap Előre