(32)

Pest, május 5. 1848.

Kedves aranyom, Barát János! Röviden írok, de fontos- és pontosan. A néplap ügyében tennap tartott gyűlést az erre kinevezett választmány, melynek tagjai: Vörösmarty, Stancsics, Sükei, Nyári Pál, Fényes Elek, Petőfi stb. Mindenekelőtt tudnod kell, hogy e lapot nem könyvárus adja ki, hanem kiadja a pest megyei központi választmány, a ministeriumnak pénzbeli segítségével. E lapnak főszerkesztője lesz egy magyar ember, amellett lesz négy vagy öt segédszerkesztő, akik ugyanazt, ami a magyarban megjelenik, lefordítják németre, tótra, oláhra, rácra, s így ezen újság öt nyelven fog megjelenni. Most nyisd ki mind a hat füledet, hogy megérts, mert különben is rossz magyarázó vagyok. A megyei választmány a ministerium segítségével fizet ezen szerkesztőknek évenként hatszáz pengőforintot és nyomat 1000 példányt ingyen a lapjából a maga számára, azaz a szerkesztő számára, ami ha csak két pengő is az előfizetés évenként, már 2000 pengő, hozzáadva hatszáz készpénzt, 2600 pengő évenként. Ennyi a biztosíték, de ha ezer példánynál több elkel, a nyomtatási költségen fölül, minden haszon egy fillérig a szerkesztőé, ha ötvenezer előfizetője lesz is. Azonfölül kap a szerkesztő évenként 2000 pengőt a cikkek honorálására, mert díjazni kell minden cikket, ami a lapba bejön; egy ívre, gondolom, 40 pengő honorárium esik ... hetenként egyszer és egy íven fog megjelenni. Magában értetődik, hogy amit a szerkesztő maga ír, azért szinte 40 pengőjével fizet magának; megírhat egy év alatt balkézzel is tíz ívet, ami 400 pengő, s így a szerkesztőnek összes bizonyos fizetése évenként 3000 pengőforint ... kétannyi is lehet, de ennyi bizonyos. Öcsém Jankó, midőn a szerkesztőválasztásra került a dolog, mindenekelőtt én emeltem szót, mondván: ajánlom Arany Jánost. - Nem kellett ajánlatomat ismételnem, nem kellett magyaráznom, az egész választmány beleegyezett, egyetlenegy tag sem szólott ellene. Ezt azért írom meg, hogy azt ne gondold, hogy én isten tudja, mennyit fáradtam, izzadtam, szónokoltam s tán veszekedtem, míg téged megtehettelek szerkesztőnek. Az efféle kitelik a kend szamár fejétől. Én nem tettelek szerkesztőnek, tetted magad magadat, azért ha nekem valaha hálálkodni mersz (amit már múlt leveledben megkezdeni elég szemtelen voltál), én agyonütlek. - Egy pillanatig sem kételkedem, hogy otthagyod Szalontát. De rögtön kell jönnöd, mert már most megkezdhetnéd a lapot, ha itt volnál. Amint levelemet megkapod, ülj tüstént kocsira vagy à la Zajtay István uram* lóra, s rohanj. Rögtön egész pereputtyostul felzarándokolnod bajos lenne már csak a szállásra nézve is. Hagyd rendben otthon dolgaidat, jöjj magad s itt aztán elvégezzük, mikor és hogy jöjjenek utánad a többiek. Barátom, vannak alkalmak, melyeket ha elmulaszt az ember, az isten sem teremti meg újra ... úgy hiszem, ez olyan; nem teszem föl rólad, hogy ezt elszalaszd. Siess, siess, siess! ölelünk, csókolunk benneteket! barátod

 

Petőfi Sándor

 

A levél szélén: Te úgy jöjj fel, hogy aztán ne kelljen többé visszamenned. Levelet már nem várok tőled, mert remélem, hogy előbb ideérsz, mint érne a levél. A szalontaiak gondoskodjanak más jegyzőről, mintha meghaltál volna. Az ő dolgok.


Arany János jegyzete: Ily fényes ígéretek - a szellemi nyereséget, mívelt írókkal társalgást stb. - is hozzátudva, csaknem elszédítettek. Fölmentem a levél folytán Pestre, de nem látván a dologban elég állandóságot, nem akartam kockáztatni családomat (bár később se tettem volna), hanem egyszerűen vissza akartam vonulni, s a szerkesztést Vas Gerebennek hagyni, ki szinte aspirált* ez állomásra. De Petőfi okai rábírtak, hogy ha már Szalontán maradok is, ne váljak meg a laptól s annak jövedelmétől végképpen; így Vas Gerebennel olyan szerződésre léptem, hogy ő lesz ugyan a sajátképpi felelős szerkesztő, de nevem is ott áll a lapon, mint szerkesztőtársé, s ezért a tiszta jövedelmen ketten osztozunk. A részemre eső tiszta jövedelem végül 1200 frtra rúgott (Gereben úgy számolt, amint ő akarta), ennek is nagyrésze magyar bankjegyekben veszett el.

Pesten Petőfi vendége voltam 7-8 napi ottlétem alatt. Ő akkor a Dohány utcában lakott, elég kényelmes szálláson, hol szülei is vele laktak, ő látta el asztal- s szállással őket. Tisztességes szobája volt a két öregnek külön, - Petőfi a leggyöngédebb fiúi tisztelettel bánt velök. Atyja felföldi kiejtéssel, de jól beszélt magyarul, anyja nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást beszélte. Itt Kőrösön él egy öreg mészáros ember, ki midőn Petőfi atyja kőrösi székálló legény volt, alatta szolgált, mint inas. Katonás ember volt, keményen bánt vele. Innen ment aztán Kis-Kőrösre, hogy megházasodott, székgazda lett 1858. jan. 2.

Boríték: Arany Jánosnak. Szarvas. Orosháza. Szalontán.


A következő levél, melyet a postabélyeg szerint június 21-én Pesten adott postára, csak ennyiből áll:




Hátra Kezdőlap Előre