(35)

Pest, július 1. 1848.

Kedves Jankóm! Leveled nemcsak hogy elolvastam, de meg is kaptam. Ahelyett, hogy vígasztalt volna a belőle vonható „dulce est socios habuisse malorum”*, még inkább elkeseredtem. Disznóság, amit azok az emberek országszerte elkövetnek, disznóság. Lesz ugyan elég derék gyerek az országgyűlésen, de a nép legbuzgóbb és legönzéstelenebb baráti úgyszólván egészen kimaradnak. Éljen a népképviselet! ... te még annyiban-amennyiben megnyugodhatol a választáson, mert amint én ismerem legalább híréből, a követnek van esze és becsületessége ... De én! Diadalmas vetélytársam olyan dicső virág, mely Augias istállójának* legkirívóbb éke lett volna. Nem azt sajnálom, hogy én nem lettem követ, hanem hogy ő lett az, ki nem méltó arra a kötélre, melyen egykor függeni fog. De ha a verificationalis* választmány nem kergeti is őt rögtön vissza, nem fogja ő azért kitölteni a három esztendőt ... hohó, három esztendő leforgása múlva vagy előtt is egészen másszőrű követek fogják képviselni a nemzetet ... az lesz az igazi nemzetgyűlés. Ne félj, öcsém, mi is ott leszünk. Most azt mondták: „ez republicanus*, nem kell!”, azon az új követválasztáson azt fogják mondani: „ez nem republicanus, tehát nem kell” vagy „ez republicanus, tehát kell követnek”. Milyen szép lesz az a jövendő, barátom, milyen szép! azt te nem képzelheted, azt csak én tudom, mert látom, olyan tisztán látom, mint ott a falon arcképedet és emitt Marat* arcképét ... nem csuklol ijedtedben, hogy Marattal együtt találtalak említeni? ... de ördög bújjék abb' a politikába, úgy is eleget politizálok éjjel-nappal, hagyjuk föl vele. - Ma mondja Vas Gereben, hogy a lapból tiszta hasznotok van, már erre az évre hatszáz pengő egynek-egynek. Ezzel falun beéred nyolc esztendeig, hanem azért az „Életképek”-be is sominthatnál egy-egy szellemforgácsot. Jókai, de már én is kijövök maholnap a phelgmámból vagy Vahot Imreként a flegmámból. Az a Rákóczi-féle versed itt maradt; elküldjem vagy otthon is megvan? A „Toldi Estéje” végett majd beszélek Jókaival, de előbb írd meg, hogy mit kívánsz érte, mert ha én bocskort akarok venni, hát nem szólok először, hogy ennyit adok érte, hanem a varga mondja, hogy ennyiért adom ... egyébiránt ezzel nem azt akarom mondani, hogy te bocskor vagy, a „Toldi Estéje” pedig varga. - Ejh, ejh, Jankó, hogy te nem lettél követ! ez valódi csapás ha nem a hazára is, de legalább rám, ki már erősen számítottam arra, hogy a jegyedet nekem fogod adni, mely szükséges lesz, hogy az ember a nemzetgyűlést a galeriáról* bámulhassa ... hahah! Én tehát a galeriára szorultam! én a galeriára! ... Szegény nép, szegény nép, legfanaticusabb* barátod csak úgy a távolból fogja hallgatni, mit végeznek sorsodról, s ha el találja magát ott fönn köhinteni, még onnan is szépen kiutasítják. Szegény nép! ...de ne búsulj, ez volt ellenségeink végvonaglása, mellyel engem elrúgtak, ez volt végvonaglásuk ... még egy koppintás a fejökre és aztán sakk-matt! Servus Jankó, feleségemmel együtt tisztelünk, csókolunk mindnyájatokat, de nagyon ám! Isten veletek! barátod

 

Petőfi Sándor

 

Igaz! arcképeidből csak négy példányt kaparíthattam meg, azt majd legközelebb elküldöm, ha Emich Váradra küld könyveket. Te meg írj aztán, tudod-e? te exkövet, vagy Vahot Imreként ekszkövet*!


Arany János jegyzete: A nemzetgyűlésre képviselőnek én is ki voltam jelölve, a szalontai választókerületben. Nem kerestem, nem is vágytam rá, annálfogva csak örültem, midőn a helyet Toperczer Ödön, biharmegyei főjegyző, érdemes szabadelvű ember (akkor!) nyerte le. Szalonta leginkább rám szavazott, de a vidék - az oláhság - máskép volt kapacitálva*.

Petőfi választási kalandja eléggé ismeretes.

Boríték:  Arany Jánosnak polgártársilag. Szarvas. Orosháza. Szalontán.




Hátra Kezdőlap Előre