(38)

Pest, augusztus 16. 1848.

Kedves barátom! Olvastad-e Tacitust?* ha nem, olvasd el, tapasztalod, hogy köztem s közte (legalább e levelet tekintve) nagy hasonlatosság létezik, ami a rövidséget illeti.

Mindeddig nem írtad meg, mennyi honorariumot kívánsz az „Életképek”-től „Toldi estéje”-ért.

Arcképeidből a példányokat hogy küldjem el? - Utolsó marha leveledből ítélve, azt gondoltam, hogy ott lenn vagy valahol a bunyevácok között, s erősen... bújkálsz a kukoricában, azért nem is írtam mindeddig. Új lakásom: Lövész u. 391. - A legpecsovicsabb lap széles a hazában a „Nép Barátja”, értve benne kedves collegád royalistico-ministerialis* cikkeit. Ezt én mindjárt eleinte, vagyis előre sejtettem, sőt neked is megmondtam, hogy Vas G. ha nem is gazember, de éretlen legény. De én őkelme becsületében sem bízom határtalanul, azért hatalmazz föl engem világosan legközelebbi leveledben, hogy megszámoltassam őt a lap jövedelméről, ha jónak látod. Én jónak látom. Emichnél voltam ügyedben; felelete az, hogy csak a jövő év áprilisban fogja megmondani bizonyosan, mennyi kelt el „Murány Ostromá”-ból, mert csak akkor számol a vidéki könyvárusokkal; annyit azonban mondhat, hogy ha a vidéken is oly kelendősége volt, mint helyben, úgy már bejött a nyomtatási költségnek vagy fele. - Én a minap fejeztem be egy hosszú költeményt (valami 3400 sornyi), melynek címe: „Az apostol”.

Mi jól vagyunk, egészséghiány és pénzbőség nem háborgat. De a haza cudarul van; vagy jön egy mindent felforgató, de mindent megmentő forradalom, vagy elveszünk, de oly gyalázatosan, mint még nemzet nem veszett el. Én hiszem, hogy egy roppant forradalom előestéjén vagyunk, s tudod, nekem nincsenek vaksejtelmeim. Akkor aztán első dolgunk egy óriási akasztófát állítani s rá kilenc embert!

Isten veletek mindnyájatokkal. Ölelünk, csókolunk benneteket! - barátod

P. S.

 

Írj minél elébb!


Arany János jegyzete: Augusztus végit s szeptember elejét megint Pesten töltöttem. Szilágyi Istvánnal rándultam fel. Sokszor elidőztem Petőfinél, a Lövész utcai lakásán.

„Murány Ostromá”-ról Emich ma, midőn ezt írom, sem számolt meg, sem egy fillért nem adott. Ezt pro memoria*. 1858. jan. 2.

Boríték: Arany Jánosnak. Szarvas. Orosháza. Szalontán.




Hátra Kezdőlap Előre