(41)

Debrecen, október 31. 1848.

Oh Jankó! Írtam vala néked Erdődről a minap, hogy röpülj ide Debrecenbe, és te nem röpültél. Nem kaptad meg levelemet? vagy makacskodol, oh Jankó? Láncos lobogós, ha te makacskodni mernél! De ezt nem teszem föl rólad; inkább vagyok hajlandó hinni, hogy elveszett a levelem. Abban az volt szép ékesen megírva, hogy itt vagyok a 28. zászlóaljnál Debrecenben, s hogy minél elébb told ide (milyen szójáték! a told ide-ben benne van a Toldi! ezért meggyilkolna Vahot Imre, hogy ezt nem ő találta ki), tehát hogy minél előbb told ide imádott pofádat, melyet még egyszer óhajtanék látni, mielőtt a harcok fergetege hetedhét országon túl sodor, mint a leszakított nefelejcset. Oh Jankó, tehát siess, mert Toldid is itt van, aki már vén legény arra, hogy hadi társam legyen; jobb lesz neki Szalontán a kuckóban. Azért siess, oh Jankó, ajánlom neked, hogy siess. Ha megérkezel, Telegdi könyvárusnál kérdezősködjél utánam. Tisztelem a tisztelendőket, és csókolom a Bábel tornyának az ő képmását, a te ormányodat, oh Jankó! s maradok koporsóm bezártáig a te hűséges Bencéd

 

Petőfi Sándor,
 capitaneus
*

 

Boríték: Arany Jánosnak. Nagy-Várad. Szalontán.




Hátra Kezdőlap Előre