(51)

Dhebrecen, (à la Szalontha) januárius 7. 1849.

Kedves Jánoskám, te nagy papirosra írtál nekem, én még nagyobbra írok, te keveset írtál, én még kevesebbet írok. Nem is reméltem, hogy valaha még írunk egymásnak, mert már bizonyosnak hittem, hogy Windischgraetz elcsípett Pesten s besorozott cserepárnak. Hál'istennek, nem úgy történt. A haza elveszett ugyan, de te legalább megmaradtál. Bizony, ad vocem kapanyél, kedves barátom, kutttttyául vagyunk ... de ne búsulj, én még élek, s kardomat még nem húztam ki hüvelyéből, és ki fogom húzni, s ki tudja, kardommal együtt mit húzok ki a hüvelyből, milyen diadalmak fognak ragyogni e kard élén! De mielőtt hazámat menteném meg, meg kell mentenem családomat, és ezt a ti segítségetek nélkül talán nem tehetem. Azért figyelj. Nem kérlek, mert ha barátom vagy, kérelem nélkül is teljesíted, ami tőled telik, ha barátom nem vagy, kérelmemre sem fogsz tenni semmit, és én nemcsak hiszem, de tudom, hogy barátom vagy, tehát minden kérelem nélkül előadom szándékomat. Feleségemet, mihelyt kicsit fölépül, gyermekével együtt hozzád szállítom jobb idők bekövetkeztéig, bízván őket a ti gondjaitokra. És ebben, úgy hiszem, semmi nehézség sincs, ez megtörténhetik, de a fődolog az, ami következik. Nekem, meglehet, hogy távoznom kell, s nem tudom, mikor? tán ha ma nem, holnap. Napam is haza fog menni, mert tennap úgy összevesztünk, hogy csaknem pofozásra került a dolog, sőt ennél is többre. Feleségem tehát egyedül maradhat itt gyermekével, s egyik oly tehetetlen, mint a másik, és nem lesz senkiök egész Debrecenben. Azért (ha engedik körülményeitek!) küldd vagy hozd ide komámasszonyt, hogy együtt legyen feleségemmel vagy két hétig, mikor aztán Szalontára mehetnek mind a ketten, sőt hárman vagyis harmadfelen. Ha nem jöttök, nem fogok zúgolódni, mert tudni fogom, hogy teljesen lehetetlen jönnötök; ismerlek benneteket. Sőt, még azt is hozzáteszem: ha jöhettek, de csak igen nagy áldozattal, úgy ne jöjjetek, mert nem tudom, leszek-e valaha képes nektek ilyen nagy áldozatot meghálálni? legföljebb annyit ígérhetek, hogy a költséget levonom abból a pénzből, mellyel én tartozom nektek. Többet nem szólok erről. A huszonöt pengőt eltagadom, hogy nem kaptam meg; megkaptam ugyan, de én eltagadom; hírét sem hallottam annak a levelednek, melyben az a pénz volt. Zoltán fiam csókolja keresztanyját, kedves keresztapjának pedig nagyokat prüsszent ... a ... Én meg azt izenem neki, hogy minél előbb írja meg a verset rája, ha mégoly podagrában* vagy lethargiában van is. Isten veletek mindnyájatokkal! tisztelünk, csókolunk illendőképpen, s elvárunk benneteket akár személyesen, akár levélben, amint lehet. Én pedig vagyok kedves komád

 

Petőfi Sándor


Arany János jegyzete 1858-ból: December végén, épp a legválságosb időben Pesten voltam, nőmmel együtt, leginkább azért, hogy Vas Gerebennel ügyemet tisztába hozzam, ami (úgy-ahogy) sikerült is. Erre van célzás odafent. Nőm a felhívás folytán sietett Debrecenbe s elhozta P. nejét, kis fiát, s a dajkát, kik aztán folyvást nálunk voltak, míg Petőfi katonáskodott. De ez csak később történt, lásd a következő leveleket.

Boríték: Arany János jegyzőnek barátilag, polgártársilag, komailag és mindenféleképpen Nagy-Várad. Szalontán. (Dunghillstreet, nro 7777, 5. amalat.)




Hátra Kezdőlap Előre